T‑762/20. sz. ügy
Sinopec Chongqing SVW Chemical Co., Ltd és társai
kontra
Európai Bizottság
A Törvényszék (kibővített kilencedik tanács) 2024. február 21‑i ítélete
„Dömping – Kínából származó egyes polivinil alkoholok behozatala – Végleges dömpingellenes vám – (EU) 2020/1336 végrehajtási rendelet – A rendes érték kiszámítása – Az exportáló országban tapasztalható jelentős torzulások – Az (EU) 2016/1036 rendelet 2. cikkének (6a) bekezdése – A WTO joga – Az uniós joggal összhangban álló értelmezés elve – Kiigazítások – Vissza nem térítendő héa – Jutalék alapján dolgozó ügynökéhez hasonló feladatok – Az exportár és a rendes érték közötti tisztességes összehasonlítás – Bizonyítási teher – A 2016/1036 rendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) és i) pontja – Az együttműködés hiánya – A rendelkezésre álló adatok – A 2016/1036 rendelet 18. cikke – Kettős alkalmazás – Hátrányos alkalmazás – Különböző gyártási folyamatok – Áralákínálás – Piaci szegmensek – A termékkódok módszere – A 2016/1036 rendelet 3. cikkének (2) és (3) bekezdése – Védelemhez való jog – Bizalmas kezelés – A 2016/1036 rendelet 19. és 20. cikke”
1. Európai uniós jog – Értelmezés – Módszerek – Az Unió által kötött nemzetközi megállapodások vonatkozásában való értelmezés – A 2016/1036 rendeletnek a GATT 1994. évi dömpingellenes megállapodására tekintettel történő értelmezése – A vitarendezési testület által adott értelmezés figyelembevétele – A másodlagos uniós jog contra legem értelmezése – Megengedhetetlenség
(EUMSZ 216. cikk, (2) bekezdés; az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás, [1994. évi dömpingellenes megállapodás]; 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 2. cikk, (6a) és (7) bekezdés)
(lásd: 20–22., 28–33., 39–49. pont)
2. Nemzetközi megállapodások – A Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó egyezmény – Az 1994. évi GATT – A WTO‑megállapodásokra valamely uniós jogi aktus jogszerűségének vitatása végett való hivatkozás kizártsága – Kivételek – Annak végrehajtására irányuló vagy arra kifejezetten és pontosan utaló uniós jogi aktus – Hiány
(EUMSZ 216. cikk, (2) bekezdés; az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás, [1994. évi dömpingellenes megállapodás]; 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 2. cikk, (6a) bekezdés)
(lásd: 23., 24., 38. pont)
3. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – A rendes érték és az exportár közötti összehasonlítás – Kiigazítások – Az eladások után kifizetett jutalékok figyelembevétele – A kereskedő által ellátott, a jutalékalapon dolgozó ügynökéhez hasonló feladatok – A gyártóval egy gazdasági egységet képező forgalmazó – Kizártság – A gazdasági egység fennállásának megállapítása – Figyelembe veendő elemek
(2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 2 cikk, (10) bekezdés, i) pont)
(lásd: 60–64. pont)
4. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – A rendes érték és az exportár közötti összehasonlítás – Kiigazítások – Feltételek – Bizonyítási teher
(2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 2 cikk, (10) bekezdés, i) pont)
(lásd: 65–112., 126–138., 147., 279–281. pont)
5. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – A rendes érték és az exportár közötti összehasonlítás – Kiigazítások – Az exportárat befolyásoló vissza nem térítendő hozzáadottérték‑adó figyelembevétele – Az exportár és a rendes érték közötti szimmetria helyreállítása a rendes érték kiigazítása révén
(2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 2 cikk, (6a) bekezdés, és (10) bekezdés, k) pont)
(lásd: 145., 153–158. pont)
6. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – A vizsgálat lefolytatása – A rendelkezésre álló adatok felhasználása a vállalkozás együttműködésének megtagadása esetén – A lehető legjobb adatok felhasználásának igazolására vonatkozó intézményi kötelezettség – Hiány – Az intézmények mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
(Az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás, [1994. évi dömpingellenes megállapodás]; 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 3. cikk, 18. cikk, (5) és (6) bekezdés)
(lásd: 181–207. pont)
7. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – A vizsgálat lefolytatása – A rendelkezésre álló adatok felhasználása a vállalkozás együttműködésének megtagadása esetén – A rendes érték meghatározása – A többi exportáló gyártó legmagasabb rendes értékénél nem alacsonyabbnak vélelmezett rendes érték – A vállalkozás együttműködésének hiányára alapított vélelem – Megengedhetetlenség
(2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 18 cikk)
(lásd: 211–220. pont)
8. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Kár – Figyelembe veendő tényezők – A dömpingelt behozatalnak az Unió piacán lévő hasonló termékek árára gyakorolt hatása – Az árleszorítás‑különbözet kiszámítása – Számítási módszer – A Bizottság mérlegelési jogköre – Az érintett termék piaci szegmenseinek figyelembevételére irányuló bizottsági kötelezettség – Hiány, kivéve rendkívüli körülmények fennállása esetén
(2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 1. cikk, (4) bekezdés, és 3. cikk, (2) és (3) bekezdés)
(lásd: 249–258., 261., 262., 267–269., 273. pont)
9. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Kár – Figyelembe veendő tényezők – A dömpingelt behozatalnak az Unió piacán lévő hasonló termékek árára gyakorolt hatása – Az árleszorítás‑különbözet kiszámítása – Számítási módszer – A Bizottság azon kötelezettsége, hogy figyelembe vegye a mintába felvett uniós gyártók hasonló termékeire vonatkozó összes értékesítést – Hiány
(2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 3. cikk, (2) és (3) bekezdés)
(lásd: 288., 292–297. pont)
10. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Vizsgálat – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – Az intézmények arra vonatkozó kötelezettségei, hogy e kötelezettségeket összeegyeztetve az érintett vállalkozások tájékoztatását biztosítsák és az információk bizalmas jellegét tiszteletben tartsák – Az érintett vállalkozásnak a bizalmas információkhoz való hozzáférés iránti kérelmét elutasító bizottsági határozat – A Bizottság téves jogalkalmazásának hiánya – Ezen elutasító határozattal kapcsolatban a meghallgató tisztviselő beavatkozását nem kérő vállalkozás – A Bizottság téves jogalkalmazásának hiányára vonatkozó következtetést megerősítő körülmény
(Az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás, [1994. évi dömpingellenes megállapodás], 6.5. cikk; 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 6. cikk, (7) bekezdés, 19. és 20. cikk)
(lásd: 308–315., 321–330. pont)
11. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – A vizsgálat lefolytatása – A Bizottság érintett felek tájékoztatásának biztosítására irányuló kötelezettsége – Terjedelem – Védelemhez való jog – Megsértés – Feltételek – Az érintett vállalkozás lehetősége arra, hogy védelmét eljárási szabálytalanság hiányában jobban biztosítsa
(2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 19. és 20. cikk)
(lásd: 331–335. pont)
Összefoglalás
A Sinopec kínai csoport jogalanyai által benyújtott kereset alapján a Törvényszék megsemmisíti a Kínai Népköztársaságból származó egyes polivinil‑alkoholok (a továbbiakban: PVA) behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vámok kivetéséről szóló 2020/1336 bizottsági végrehajtási rendeletet.(1) Ennek keretében, az exportár és a rendes érték közötti tisztességes összehasonlítás kapcsán a Törvényszék kifejti a Bizottságra háruló bizonyítási teher terjedelmét az exportár csökkentését eredményező, azon alapuló kiigazítás alkalmazását illetően, hogy a gyártóhoz kapcsolt értékesítő társaság a jutalékalapon dolgozó ügynök feladataihoz hasonló feladatokat lát el. Azon kérdésben is állást foglal, hogy amennyiben a Bizottság a megállapításait a vállalkozás együttműködése hiányának megállapítását követően rendelkezésre álló adatokra alapozza, alkalmazhatja‑e azt a vélelmet, amely szerint az e vállalkozás által értékesített termékek rendes értéke a többi exportáló gyártó rendes értéke közül a legmagasabb rendes értéknek felel meg.
A jelen ügyben a Bizottság, miután a Kuraray Europe GmbH, a PVA fő gyártója az Európai Unióban, panaszt nyújtott be hozzá, dömpingellenes vizsgálatot indított, amelynek eredményeként elfogadta a megtámadott rendeletet.
Ebben az összefüggésben fordultak a Törvényszékhez a Sinopec csoport tagjai, nevezetesen a Sinopec Chongqing SVW Chemical Co. Ltd (a továbbiakban: Sinopec Chongqing) és a Sinopec Great Wall Energy & Chemical (Ningxia) Co. Ltd (a továbbiakban: Sinopec Ningxia), kínai PVA‑gyártó vállalkozások, valamint a Central‑China Company, Sinopec Chemical Commercial Holding Co. Ltd (a továbbiakban: Sinopec Central‑China), amely az előzőekhez kapcsolódó kínai vállalkozás, amely többek között az utóbbiak által gyártott termékeket exportált az Európai Unióba, mivel a Bizottság által kivetett dömpingellenes vámokat sérelmesnek találták, és keresetet indítottak a 2020/1336 végrehajtási rendelet(2) őket érintő részében történő megsemmisítése iránt.
A Törvényszék álláspontja
Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek mindenekelőtt arra hivatkoznak, hogy a 2016/1036 rendelet(3) 2. cikke (6a) bekezdésének az általuk gyártott termékek rendes értékének meghatározása céljából a Bizottság által történő alkalmazása ellentétes a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) jogából eredő kötelezettségekkel. E rendelkezés olyan különös rendszert vezet be, amely meghatározza a rendes értéknek az olyan országokból származó export esetén történő meghatározására vonatkozó szabályokat, amelyek belső piacát az ugyanezen rendelkezés meghatározása szerint jelentős torzulások jellemzik.
E tekintetben a Törvényszék pontosítja, hogy a Bizottság nem volt köteles e rendelkezést a WTO szabályaival összhangban értelmezni. Ugyanis, még ha az uniós jogszabályokat lehetőség szerint a nemzetközi jog fényében is kell értelmezni, különösen ha azok az Unió által kötött nemzetközi megállapodás végrehajtására irányulnak, az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése nem tekinthető olyan rendelkezésnek, amely a WTO keretében kötött megállapodások sajátos kötelezettségeinek végrehajtására irányul, mivel a WTO joga nem tartalmaz a rendes érték szóban forgó rendelkezésben említett helyzetekben történő képzésére szolgáló konkrét szabályokat.
Ezt követően az érintett termékek exportára és rendes értéke közötti összehasonlítást illetően a Törvényszék megállapítja, hogy a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja alapján tévesen alkalmazott az exportár csökkentését eredményező kiigazítást. A Bizottság ugyanis mérlegelési hibát követett el, amikor úgy ítélte meg, hogy a közös ellenőrzés fennállása ellenére a felperesek nem alkottak közös gazdasági egységet, mivel a Bizottság szerint a Sinopec Central‑China, a másik két felpereshez kapcsolódó értékesítő társaság nem belső értékesítési részlegként járt el, hanem inkább a jutalékalapon dolgozó ügynökéhez hasonló feladatokat látott el.
E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy amennyiben az uniós intézmények úgy vélik, hogy az exportár csökkentését eredményező kiigazításra van szükség, mivel a gyártó kapcsolt értékesítő társasága a jutalékalapon dolgozó ügynök feladataihoz hasonló feladatokat lát el, ezen intézményeknek kell legalább egybevágó valószínűsítő körülményeket szolgáltatniuk annak alátámasztása érdekében, hogy e feltétel teljesült.
Így a Bizottságnak elegendő olyan egybevágó valószínűsítő körülményt kellett volna szolgáltatnia, amely lehetővé teszi annak bizonyítását, hogy a közös ellenőrzés fennállása ellenére a Sinopec Central‑China a jutalékalapon dolgozó ügynök feladataihoz hasonló feladatokat látott el, és nem belső értékesítési részlegként járt el. Márpedig a Bizottságnak nem sikerült a rá háruló bizonyítási tehernek eleget tennie, mivel az előterjesztett valószínűsítő körülmények vagy irrelevánsak voltak, vagy nem rendelkeztek bizonyító erővel a Sinopec Central‑China által ellátott feladatok tekintetében.
A Sinopec Ningxia által értékesített termékek rendes értékének kiszámítását illetően a Törvényszék ezenkívül megjegyzi, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor olyan vélelmet alkalmazott, amely szerint ez az érték a többi exportáló gyártó rendes értéke közül a legmagasabb rendes értéknek felel meg.
A jelen ügyben, mivel a felperesek nem tudták a Bizottság rendelkezésére bocsátani a Sinopec Ningxiára vonatkozó szükséges adatokat, a Bizottság a Sinopec Ningxia által értékesített termékek rendes értékét az alaprendelet 18. cikke értelmében vett rendelkezésre álló adatok alapján számította ki. Így a birtokában lévő adatokat hasonlította össze. Márpedig, jóllehet nem köteles kifejteni, hogy a felhasznált, rendelkezésre álló adatok mennyiben voltak a lehető legjobbak, mivel ilyen kötelezettség nem következik sem az alaprendelet 18. cikkéből, sem az ítélkezési gyakorlatból, ki kell azonban fejtenie, hogy a figyelembe vett adatok mennyiben relevánsak.
Így, míg a Sinopec Ningxia és a Sinopec Chongqing által követett gyártási eljárások közötti különbségek miatt a Bizottság jogosult volt arra, hogy ne vegye releváns adatként figyelembe az utóbbira vonatkozó adatokat, és a többi exportáló gyártóra vonatkozó adatokat használja fel, indokolnia kellett volna azon döntését, hogy a Sinopec Ningxia által értékesített minden egyes terméktípus esetében a többi exportáló gyártó rendes értéke közül a legmagasabb rendes értéket vette figyelembe. E döntés ugyanis nem támaszkodhat a felperesek együttműködése hiányának puszta megállapításán alapuló vélelemre, mivel a Bizottság nem jogosult arra, hogy az együttműködése hiánya miatt szankcionálja az exportáló gyártót.
Egyébiránt még ha egy vélelem nehezen megdönthető is, elfogadható marad mindaddig, amíg fennáll többek között az ellenkező bizonyításának lehetősége. Márpedig a jelen ügyben a szóban forgó vélelem megdöntése csak akkor lehetséges, ha a felperesek olyan információkat szolgáltatnak a Bizottságnak, amelyek benyújtásának hiánya pontosan az a tényező, amely kiváltotta az alaprendelet 18. cikke értelmében vett rendelkezésre álló adatok Bizottság általi felhasználását.
Végül a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a Bizottság nem sértette meg a felperesek védelemhez való jogát, amikor megtagadta az uniós gazdasági ágazat értékesített mennyiségeire és eladási áraira, valamint az áralákínálás és az áron aluli értékesítés különbözeteire vonatkozó információk hozzáférhetővé tételét, mivel ezek az információk bizalmas jellegűek.
E jogok megsértésének hiányát megerősíti azon tény, miszerint a felperesek, miután megkapták a fenti információkhoz való hozzáférés iránti kérelmük elutasítását tartalmazó bizottsági elektronikus levelet, nem kérték a meghallgató tisztviselő beavatkozását e kérdésben, bár megtehették volna.(4) Ezzel elfogadták a Bizottság határozatát, amely az alaprendelet által követett célok mérlegeléséből ered, amelyek az érdekelt felek számára az érdekeik hasznos módon történő védelmének lehetővé tétele és a vizsgálat során szerzett információk bizalmas jellegének megőrzése.(5)