A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített második tanács)
2023. február 15.(*)
„Energia – A villamos energia belső piaca – A kézi aktiválású frekvencia‑helyreállítási tartalékból származó kiegyenlítő szabályozási energia cseréjének európai platformjára vonatkozó bevezetési keretelv – A feltételek és a módszertanok elfogadására irányuló eljárás – A rendszerüzemeltetők közös javaslatának elutasítása – Az ACER hatásköre – Téves jogalkalmazás – Védelemhez való jog – Indokolási kötelezettség”
A T‑607/20. sz. ügyben,
az Austrian Power Grid AG (székhelye: Bécs [Ausztria]) és a mellékletben megnevezett többi felperes(1) (képviselik őket: M. Levitt ügyvéd, B. Byrne és D. Jubrail solicitors)
felperesek
az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynöksége (ACER) (képviselik: E. Ameye ügyvéd, A. Tellidou és E. Tremmel, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített második tanács),
a tanácskozások során tagjai: S. Papasavvas elnök, V. Tomljenović, P. Škvařilová‑Pelzl (előadó), I. Nõmm és D. Kukovec bírák,
hivatalvezető: I. Kurme tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,
tekintettel a 2022. június 7‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetükkel a felperesek, az Austrian Power Grid AG és a mellékletben megnevezett többi jogi személy azt kérik, hogy a Törvényszék az őket érintő részében semmisítse meg az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynökség (ACER) fellebbezési tanácsának 2020. július 16‑i határozatát, amellyel megerősítette az ACER‑nek a kézi aktiválású frekvencia‑helyreállítási tartalékból származó kiegyenlítő szabályozási energia cseréjének európai platformjára vonatkozó bevezetési keretelvről (a továbbiakban: mFRR‑platform) szóló, 2020. január 24‑i 03/2020 határozatát, és amellyel elutasította az A‑002–2020 sz. (egyesített) ügyben a felperesek által benyújtott fellebbezést, valamint azt, hogy a Törvényszék semmisítse meg a 03/2020 határozat 1. cikkét, továbbá az mFRR‑platform bevezetési keretelvének (a továbbiakban: mFRR‑módszertan vagy mFRRIF) a 03/2020 határozat mellékletében szereplő 3. cikke (3) bekezdését, (5) bekezdése b) pontját, 4. cikke (6) bekezdését, 6. cikkét, 11. cikke (1) bekezdése c) pontját és (2) bekezdése c) pontját, valamint 12. cikkét.
A jogvita előzményei
2 A villamos energia kiegyenlítő szabályozására vonatkozó iránymutatás létrehozásáról szóló, 2017. november 23‑i (EU) 2017/2195 bizottsági rendelet (HL 2017. L 312., 6. o.) 2017. december 18‑i hatálybalépését követően az említett rendelet 20. cikke (1) bekezdésének megfelelően valamennyi átvitelirendszer‑üzemeltető (a továbbiakban: TSO) javaslatot dolgozott ki az mFRR‑módszertanra vonatkozóan.
3 2018. december 18‑én a TSO‑k a 2017/2195 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének és (2) bekezdése a) pontjának megfelelően valamennyi nemzeti szabályozó hatóságnak (a továbbiakban: NSZH) jóváhagyás céljából továbbították az mFRR‑módszertanra vonatkozó javaslatukat (a továbbiakban: az mFRRIF‑re vonatkozó eredeti javaslat). Az említett javaslat „Jogalanyra vonatkozó javaslat” címet viselő 12. cikke a következőképpen rendelkezett:
„(1) Minden TSO kijelöli az mFRR‑platform [működtetéséhez szükséges] valamennyi funkció ellátásáért felelős jogalanyt.
(2) A jogalanyt a TSO‑kból álló konzorcium vagy a TSO‑k tulajdonában álló társaság alkotja.”
4 A 2019. július 24‑i levelében az energiaszabályozók fórumának (FRE) elnöke valamennyi NSZH nevében arról tájékoztatta az ACER‑t, hogy a 2017/2195 rendelet 5. cikkének (7) bekezdése alapján közösen úgy döntöttek, hogy felkérik az ACER‑t, hogy hozzon határozatot az mFRRIF‑re vonatkozó eredeti javaslatról (a továbbiakban: közös kérelem). E levélhez „valamennyi [NSZH‑nak] az [FRE] által jóváhagyott informális feljegyzését a [2017/2195] rendelet 20. cikke szerinti mFRRIF‑re vonatkozó eredeti javaslatról szóló” (a továbbiakban: az NSZH‑k informális feljegyzése) csatolták.
5 Az NSZH‑kkal és a TSO‑kkal 2019. júliustól kezdődően folytatott eszmecserék és konzultációk keretében az ACER úgy ítélte meg, hogy az mFRRIF‑re vonatkozó eredeti javaslat, amely előírta, hogy az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciók ellátásáért felelős jogalany TSO‑kból álló konzorcium formájában is létrejöhet, nem áll összhangban a 2017/2195 rendelettel.
6 2019. november 28‑i elektronikus levelükben a TSO‑k megküldték az ACER‑nek az mFRR‑módszertanra vonatkozó javaslatuk második változatát (a továbbiakban: az mFRRIF‑re vonatkozó második javaslat). Az mFRRIF‑re vonatkozó második javaslat 12. cikke úgy rendelkezett, hogy az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciók ellátásáért felelős jogalany a TSO‑k tulajdonában álló társaság. Az ezen elektronikus levélhez mellékelt magyarázó feljegyzésben a TSO‑k pontosították az említett cikk célját.
7 Az mFRRIF‑re vonatkozó második javaslat vizsgálatát követően az ACER ismét úgy ítélte meg, hogy e javaslat nem áll összhangban a 2017/2195 rendelettel, mivel az csak az aktiválásoptimalizáló funkció és a TSO–TSO elszámolási funkció ellátásáért felelős jogalanyt jelöli ki, miközben az említett rendelet olyan jogalany kijelölését követeli meg, amely az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges valamennyi funkció ellátásáért felelős, ideértve azokat a funkciókat, amelyek – például a kapacitáskezelés – a rendelkezésre álló övezetközi átviteli kapacitásnak a kiegyenlítő szabályozási energia cseréje céljából való folyamatos frissítésére irányuló eljárásként platformokon átívelő funkciók, mivel a rendelkezésre álló övezetközi átviteli kapacitás olyan adatnak minősül, amelyet valamennyi európai kiegyenlítő szabályozási platform esetében figyelembe kell venni. Ezenkívül a 2017/2195 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének tiszteletben tartása érdekében azt javasolta a TSO‑knak, hogy tartsák fenn az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciók ellátásáért felelős jogalanyra vonatkozó két lehetőséget, nevezetesen hogy azt akár egyetlen TSO, akár a TSO‑k tulajdonában álló társaság is alkothatja.
8 2019. december 13‑i elektronikus levelükben a TSO‑k a villamosenergia‑piaci átvitelirendszer‑üzemeltetők európai hálózatának egyik tagján keresztül megküldték az ACER‑nek az mFRR‑módszertanra vonatkozó javaslat harmadik változatát (a továbbiakban: az mFRRIF‑re vonatkozó harmadik javaslat).
9 Az mFRRIF‑re vonatkozó harmadik javaslat 12. cikke a következőképpen rendelkezett:
„[…]
(2) Minden TSO kijelöli az [mFRR]‑platform [aktiválásoptimalizáló funkciójának] és TSO–TSO elszámolási funkciójának ellátásáért felelős jogalanyt. E jogalanyt egyetlen TSO vagy a TSO‑k tulajdonában álló társaság alkotja.
[…]
(5) Amikor a TSO‑k platformokon átívelő funkciót látnak el, valamennyi TSO kijelöli az említett funkció ellátásáért felelős jogalanyt, amely eltérhet a (2) [bekezdésben] említett jogalanytól.
(6) A [kézi vagy automatikus] aktiválású frekvencia‑helyreállítási tartalékból származó kiegyenlítő szabályozási energia cseréjére szolgáló európai platform [módszertanának] jóváhagyásától számított hat hónapon belül minden TSO kijelöli a [kapacitáskezelési funkció] ellátása céljából javasolt jogalanyt.
[…]”
10 A villamosenergia‑piaci átvitelirendszer‑üzemeltetők európai hálózatának címzett, 2019. december 17‑i elektronikus levelében az ACER tájékoztatta a TSO‑kat arról, hogy az mFRRIF‑re vonatkozó harmadik javaslat 12. cikke továbbra sem áll összhangban a 2017/2195 rendelettel. Mivel ugyanis az említett javaslat szerint az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciókat több jogalany is elláthatja, e javaslatnak tiszteletben kell tartania a 2017/2195 rendelet 20. cikke (3) bekezdésének e) pontjában előírt további követelményeket, aminek alátámasztására nem került sor.
11 A belga TSO egyik munkatársa által az ACER 2019. december 17‑i elektronikus levelére válaszul küldött 2019. december 18‑i elektronikus levélben a TSO‑k megküldték az ACER részére az mFRRIF‑re vonatkozó harmadik javaslat módosított változatát (a továbbiakban: az mFRRIF‑re vonatkozó harmadik javaslat módosított változata). A TSO‑k megerősítették, hogy egyetlen jogalany (egy TSO vagy a TSO‑k tulajdonában álló társaság) feladata az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciók, nevezetesen az aktiválásoptimalizáló funkció és a TSO–TSO elszámolási funkció ellátása, és hogy a kapacitáskezelés ellátását illetően, amely platformokon átívelő funkció, e feladat ellátásával egy másik jogalanyt (egy TSO‑t vagy a TSO‑k tulajdonában álló társaságot) lehet megbízni.
12 2019. december 20‑án az ACER elkészítette az mFRR‑módszertanra vonatkozó határozattervezetének végleges változatát, amelyet közölt a felperesekkel.
13 2020. január 24‑én az ACER elfogadta az mFRR‑módszertanról szóló 03/2020 határozatot, amelyhez I. sz. mellékletként csatolta az általa módosított és jóváhagyott mFRR‑módszertant (a továbbiakban: vitatott mFRRIF).
14 A vitatott mFRRIF 12. cikke a következőképpen rendelkezik:
„[…]
(2) Minden TSO kijelöli az [mFRR]‑platform [aktiválásoptimalizáló funkciójának] és [TSO–TSO elszámolási funkciójának] ellátásáért felelős jogalanyt, amely lehet akár egy TSO, akár a TSO‑k tulajdonában lévő társaság. Legkésőbb nyolc hónappal azt megelőzően, hogy a kapacitáskezelési funkció a 6. cikk (4) [bekezdésének] megfelelően az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkcióvá válik, minden TSO olyan javaslatot dolgoz ki az mFRRIF módosítására vonatkozóan, amely kijelöli a [2017/2195 rendelet] 20. cikke (3) bekezdésének e) pontja szerinti kapacitáskezelési funkció ellátásával megbízott jogalanyt, és amely rögzíti, hogy az mFRR‑platformot egyetlen vagy több jogalany fogja‑e működtetni.
(3) A jogalany kijelölése a [2017/2195 rendelet] 20. cikke (4) [bekezdésének] megfelelően történik.
[…]”
15 2020. március 23‑án az Austrian Power Grid, a ČEPS, a.s., a Polskie sieci elektroenergetyczne S. A., a Red Eléctrica de España SA, az RTE Réseau de transport d’électricité és a Svenska kraftnät (a továbbiakban: A csoport) az Európai Unió Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökségének létrehozásáról szóló, 2019. június 5‑i (EU) 2019/942 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2019 L 158., 22. o.) 28. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az ACER fellebbezési tanácsához többek között a 03/2020 határozattal szemben, amelyet eredetileg az A‑002–2020. számon vettek nyilvántartásba. A TenneT TSO BV és a TenneT TSO GmbH fellebbezést nyújtott be az ACER fellebbezési tanácsához többek között a 03/2020 határozattal szemben, amelyet eredetileg az A‑005–2020. számon vettek nyilvántartásba. Mivel ezen ügyek tárgya azonos volt, a fellebbezési tanács azokat ezt követően az A‑002–2020. (egyesített) ügyszám alá vonta össze.
16 Fellebbezésében az A csoport az ACER fellebbezési tanácsának a fellebbezési tanács szervezeti és eljárási szabályainak megállapításáról szóló, 2019. október 5‑én módosított 1–2011. sz. határozata 20. cikke (3) bekezdése d) pontja alapján azt kérte e fellebbezési tanácstól, hogy kötelezze az ACER‑t arra, hogy több dokumentumot, nevezetesen, egyrészt az ACER által a 2017/2195 rendelet 20. cikke (5) bekezdésének végrehajtása keretében végzett értékelés másolatát, másrészt az ACER szabályozói tanácsa által a 03/2020 határozatról és az mFRR‑módszertanról azt megelőzően megfogalmazott véleményeket tartalmazó formanyomtatványok másolatát, hogy az ACER azokat véglegesen elfogadta volna (a továbbiakban: vitatott dokumentumok), nem titkosított formában tegye hozzáférhetővé (a továbbiakban: hozzáférhetővé tétel iránti kérelem), valamint biztosítson számára lehetőséget arra, hogy ezen dokumentumokkal kapcsolatban észrevételeket tegyen. Az A csoport a 2020. május 28‑i levelében megismételte ezt a hozzáférhetővé tétel iránti kérelmet.
17 2020. június 2‑án a fellebbezési tanács hivatala közölte az A csoporttal az említett tanács elnökének azon határozatát, amellyel elutasította a hozzáférhetővé tétel iránti kérelmüket (a továbbiakban: a hozzáférés iránti kérelmet elutasító határozat).
18 2020. július 16‑i határozatával a fellebbezési tanács elfogadta a megtámadott határozatot, amely helybenhagyta a 03/2020 határozatot, és elutasította a felperesek által az A‑002–2020 sz. (egyesített) ügyben benyújtott fellebbezéseket.
A felek kérelmei
19 A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot az őket érintő részében;
– semmisítse meg a 03/2020 határozat 1. cikkét, valamint a vitatott mFRRIF 3. cikkének (3) bekezdését, (5) bekezdésének b) pontját, 4. cikkének (6) bekezdését, 6. cikkét, 11. cikke (1) bekezdésének c) pontját és (2) bekezdésének c) pontját, valamint 12. cikkét.
– az ACER‑t kötelezze a költségek viselésére.
20 Az ACER lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
A második kereseti kérelem elfogadhatóságáról
21 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a kereset elfogadhatóságának az EUMSZ 263. cikkben meghatározott feltételei az eljárásgátló okok fennállása miatti elfogadhatatlanság körébe tartoznak, így a Törvényszéknek azokat hivatalból kell vizsgálnia (lásd ebben az értelemben: 2019. május 16‑i Pebagua kontra Bizottság ítélet, C‑204/18 P, nem tették közzé, EU:C:2019:425, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
22 A jelen ügyben, miután felhívták a feleket arra, hogy e tekintetben tegyék meg észrevételeiket, hivatalból meg kell vizsgálni a kereset második kereseti kérelmének elfogadhatóságát, amely a 03/2020 határozat 1. cikkének és a vitatott mFRRIF több rendelkezésének megsemmisítésére irányul.
23 A 2019/942 rendelet (34) preambulumbekezdéséből, 28. cikkének (1) bekezdéséből és 29. cikkéből, valamint az EUMSZ 263. cikknek a vonatkozó ítélkezési gyakorlatra figyelemmel értelmezett ötödik bekezdéséből az következik, hogy a nem privilegizált felperesek kizárólag a fellebbezési tanács által hozott határozatok megsemmisítését kérhetik a Törvényszék előtt (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2022. március 16‑i MEKH és FGSZ kontra ACER ítélet, T‑684/19 és T‑704/19, EU:T:2022:138, 31–42. pont).
24 A jelen kereset vizsgálata során azok a felperesek, akik nem rendelkeznek kiemelt felperesi jogállással, kizárólag a fellebbezési tanács által elfogadott megtámadott határozat megsemmisítését kérhetik, a 03/2020 határozat és azok mellékletei megsemmisítését ugyanakkor nem.
25 A jelen ügyben tehát a megtámadott határozat jogszerűségének vizsgálatára kell szorítkozni, különösen amennyiben az teljes egészében helybenhagyja a 03/2020 határozatot, valamint a vitatott mFRRIF rendelkezéseit, figyelemmel a felperesek által előadott jogalapokra és kifogásokra, valamint azon jogalapokra és kifogásokra, amelyeket adott esetben hivatalból kell figyelembe venni a megtámadott határozat tekintetében.
Az ügy érdeméről
26 Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek három jogalapra hivatkoznak, amelyek közül az első lényegében azon alapul, hogy a fellebbezési tanács a hatáskör‑átruházás elvének és a 2019/942 rendeletnek a megtámadott határozatban való megsértéséből fakadóan tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy az ACER a 03/2020 határozatban hatáskörének gyakorlása során eltérhetett az NSZH‑k által benyújtott közös kérelemtől, a második azon, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem állapította meg, hogy az ACER a 03/2020 határozatban megsértette a 2017/2195 rendelet 20. cikkét, a harmadik pedig azon, hogy a fellebbezési tanács az előtte folyó eljárás során megsértette a megfelelő ügyintézés elvét, a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elvét, az indokolási kötelezettséget és az őt terhelő jogi kötelezettségeket.
Az első jogalapról, amely azon alapul, hogy a fellebbezési tanács a hatáskör‑átruházás elvének és a 2019/942 rendeletnek a megtámadott határozatban való megsértéséből fakadóan tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy az ACER a hatáskörének gyakorlása során eltérhetett az NSZH‑k által benyújtott közös kérelemtől
27 Az első jogalap két részből áll. Az első rész azon alapul, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban tévesen állapította meg, hogy az ACER nem tért el az NSZH‑knak a közös kérelemből következő közös álláspontjától. A második rész azon alapul, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban tévesen állapította meg, hogy az ACER mindenesetre jogosult volt arra, hogy eltérjen az NSZH‑knak a közös kérelemből következő közös álláspontjától.
28 A Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a vizsgálatot az első jogalap második részével célszerű kezdeni.
29 Ez utóbbi rész keretében a felperesek lényegében azt állítják, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban tévesen állapította meg, hogy az ACER jogosult volt arra, hogy eltérjen az NSZH‑knak a közös kérelemből következő közös álláspontjától, miközben az ACER hatáskörét a közös kérelem határozta meg, és hogy azáltal, hogy a 03/2020 határozatban a 2017/2195 rendelet 5. cikkének (7) bekezdése és a 2019/942 rendelet 6. cikke (10) bekezdése második albekezdésének b) pontja alapján a politikai programjának megvalósítása érdekében eltért a közös kérelem feltételeitől, ultra vires járt el, megsértve az említett rendelkezéseket. Az a körülmény, hogy egyes érintett NSZH‑k e tekintetben nem vitatták a megtámadott határozatot, nem fosztja meg a többi NSZH‑t a határozat vitatására vonatkozó jogától.
30 Először is, a felperesek szerint a 2019/942 rendelet 6. cikkének (4) bekezdéséből, valamint az ACER ítélkezési és határozathozatali gyakorlatából kitűnik, hogy az ACER döntéshozatali hatásköre nem terjedhet ki olyan kérdésekre, amelyekkel kapcsolatban az NSZH‑k már megállapodásra jutottak, vagy nem kérték tőle, hogy hozzon határozatot. A jelen ügyben csak az informális feljegyzésben említett, az NSZH‑k között fennálló két nézeteltérést – egyrészt a tervezett ellenirányú aktiválásokra, valamint annak eldöntésére vonatkozóan, hogy azokat az mFRR‑platform végrehajtásának kezdetétől engedélyezni kell‑e, másrészt a garantált mennyiségre és az ennek részét képező ajánlatok részleteire, különösen annak eldöntésére vonatkozóan, hogy csak a legdrágább ajánlatokat nyilvánítsák más TSO‑k számára el nem érhetőnek – terjesztették az ACER elé.
31 Másodszor a felperesek azt állítják, hogy az ACER azáltal, hogy olyan határozatot hozott, amellyel túllépte a hatáskörének az együttes kérelemben meghatározott korlátait, megsértette a hatáskör‑átruházásnak az EUSZ 5. cikk (2) bekezdésében rögzített elvét. Az mFRR‑módszertant a végrehajtási aktusnak minősülő 2017/2195 rendelet alapján fogadták el. A 2017/2195 rendelet, amint az a (16) preambulumbekezdéséből kitűnik, rögzíti az ACER‑re ruházott hatáskör korlátait, és az említett korlátokat kizárólag az Európai Bizottság módosíthatja komitológiai eljárás keretében. Ezenkívül ellentétben azzal, amit a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 108. pontjában állít, az ACER a jelen ügyben nem saját hatáskört, hanem az NSZH‑k hatáskörén alapuló vagy abból származtatott hatáskört gyakorolt. Az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően kizárólag a 2017/2195 rendelet hatékony érvényesülése biztosításának szükségessége igazolhatja azt, hogy az ACER túllépje a rá ruházott hatáskör korlátait. Ugyanakkor a 2019. október 24‑i E‑Control kontra ACER ítélet (T‑332/17, nem tették közzé, EU:T:2019:761) 69. pontjából kitűnik, hogy semmi nem indokolja, hogy az ACER – amint a jelen ügyben is tette – a közös kérelemben az NSZH‑k által az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciókat és az azok végrehajtásához kijelölt jogalanyt vagy jogalanyokat illetően kifejtett álláspontot a saját álláspontjával váltsa fel.
32 Harmadszor, a felperesek azt állítják, hogy a 2019/942 rendelet 5. cikke (2) bekezdése b) pontjának a fellebbezési tanács által a megtámadott határozatban annak elismerése érdekében elfogadott értelmezése, hogy az ACER általános hatáskörrel rendelkezik a TSO‑k NSZH‑k elé terjesztett javaslatainak felülvizsgálatára, téves, mivel e rendelkezés nem volt alkalmazható az említett rendelet 6. cikke (10) bekezdése második albekezdésének b) pontja szerinti döntéshozatali eljárásra, és az nem tartotta tiszteletben a hatáskör‑átruházás fenti 31. pontban hivatkozott elvét. A jelen ügyben az mFRR‑módszertan elfogadása elsősorban az NSZH‑k hatáskörébe, másodsorban pedig – a közöttük való megállapodás hiányában vagy az erre vonatkozó közös kérelmük esetén – az ACER hatáskörébe tartozott.
33 Negyedszer, a felperesek úgy vélik, hogy az ACER részéről a 2019/942 rendeletben előírt szabályozási folyamat állítólagos „alulról felfelé építkező” jellegére való hivatkozás nem teszi jogszerűvé, hogy az ACER a 03/2020 határozatban eltért az NSZH‑k közös álláspontjától, függetlenül attól, hogy a szabályozói tanács az ACER határozattervezetére vonatkozóan kedvező véleményt bocsátott ki. Az ACER a 03/2020 határozattal olyan kötelezettségeket írt elő a TSO‑k számára, amelyeket azok folyamatosan elutasítottak, és amelyeket az NSZH‑k a közös kérelemben nem jelöltek meg olyan nézeteltérésként, amely közöttük áll fenn, és amely az ACER részéről történő egyeztetést tesz szükségessé. A fellebbezési tanács által megerősített 03/2020 határozat nem csupán jogellenes, hanem a TSO‑kra nézve hátrányos is. Ugyanis megfosztotta őket attól a lehetőségtől, hogy az aktiválásoptimalizáló funkció és a TSO–TSO elszámolási funkció ellátására TSO‑kból álló konzorciumot jelöljenek ki, és arra kötelezte őket, hogy meghatározott határidőn belül az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciókat kiegészítsék a kapacitáskezeléssel, és hogy a 2017/2195 rendelet 20. cikkének (4) bekezdésével összhangban e funkció ellátására egy TSO‑t vagy a TSO‑k tulajdonában lévő társaságot jelöljenek ki. A 2017/2195 rendelet 20. cikke értelmében a TSO‑k feladata az mFRR‑módszertan kidolgozása, nem pedig az ACER‑é, hogy a TSO‑kat erre kötelezze azáltal, hogy egy hipotetikus lehetőségre hivatkozva azt írja elő számukra, hogy a 2017/2195 rendelet 6. cikkének (3) bekezdése alapján az említett módszertan módosítására irányuló javaslatot terjesszenek elő.
34 Az ACER az első jogalap második részének elutasítását kéri.
35 A jelen ügyben a kereset elfogadhatóságára és az annak alátámasztására felhozott jogalapok hasznosságára vonatkozóan a fenti 25. pontban tett megállapításnak megfelelően meg kell vizsgálni, hogy a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta‑e a jogot, amikor határozatában elmulasztotta annak megállapítását, hogy a 03/2020 határozat elfogadásával az ACER túllépte hatáskörének korlátait, amint arra a felperesek az előtte benyújtott fellebbezés alátámasztása érdekében hivatkoztak.
36 E tekintetben az uniós intézmények, szervek és hivatalok hatáskörére irányadó szabályokra vonatkozó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a valamely jogi aktus jogi alapját képező és az uniós intézményt az adott jogi aktus meghozatalára jogosító rendelkezésnek a jogi aktus elfogadásának időpontjában hatályosnak kell lennie (lásd: 2015. március 26‑i Bizottság kontra Moravia Gas Storage ítélet, C‑596/13 P, EU:C:2015:203, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2011. február 3‑i Cantiere navale De Poli kontra Bizottság ítélet, T‑584/08, EU:T:2011:26, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
37 A megtámadott határozat elfogadásának időpontjában, amely határozat az egyetlen olyan jogi aktus, amelynek jogszerűségét a felperesek a jelen kereset keretében vitathatják (lásd a fenti 25. pontot), vagyis 2020. július 16‑án a 2019/942 rendelet alkalmazandó volt. Ezenkívül a 2017/2195 rendelet a 65. cikkének megfelelően 2017. december 18., vagyis az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2017. november 28‑án történt kihirdetését követő huszadik nap óta szintén hatályos és alkalmazandó volt. Márpedig a 2019/942 rendelet 6. cikkének (10) bekezdése és a 2017/2195 rendelet 5. cikkének (7) bekezdése feljogosította az ACER‑t arra, hogy döntsön vagy egyedi határozatot hozzon a nemzeti szabályozó hatóságok hatáskörébe tartozó olyan szabályozási kérdéseket vagy problémákat illetően, amelyek hatással vannak a határokon átnyúló kereskedelemre vagy a határokon átnyúló rendszerbiztonságra, mint például az mFRR‑módszertan elfogadása, amennyiben a hatáskörrel rendelkező NSZH‑k a számukra megállapított határidőn belül nem jutottak megállapodásra, vagy ha a hatáskörrel rendelkező NSZH‑k erre vonatkozó közös kérelmet intéznek hozzá. A megtámadott határozat meghozatalának napján csak e rendelkezések szolgálhattak jogalapként az említett határozathoz.
38 Így meg kell vizsgálni, hogy a 2019/942 rendelet 6. cikkének (10) bekezdése és a 2017/2195 rendelet 5. cikkének (7) bekezdése megalapozhatta‑e az ACER‑nek a megtámadott határozat I. mellékletében szereplő mFRR‑módszertan végleges elfogadására vonatkozó hatáskörét, ami magában foglalja e rendelkezések hatályának értelmezését.
39 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az uniós jogi rendelkezések értelmezéséhez nemcsak azok kifejezéseit, hanem a szövegkörnyezetüket, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek azok a részét képezik (lásd: 2018. július 11‑i COBRA ítélet, C‑192/17, EU:C:2018:554, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2020. január 28‑i Bizottság kontra Olaszország [A késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló irányelv] ítélet, C‑122/18, EU:C:2020:41, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
40 A jelen ügyben minden TSO – amint arra azok a 2017/2195 rendelet 5. cikke (2) bekezdésének a) pontja és 20. cikkének (1) bekezdése alapján kötelesek voltak – jóváhagyás céljából benyújtotta az NSZH‑jához az mFRR‑módszertanra vonatkozó javaslatot, nevezetesen az mFRRIF‑re vonatkozó eredeti javaslatot. A 2017/2195 rendelet 5. cikkének (7) bekezdése és a 2019/942 rendelet 6. cikke (10) bekezdése második albekezdésének b) pontja szerint ugyanakkor az NSZH‑k közös kérelme esetén az ACER‑nek e kérelem közlésétől számított hat hónapon belül határoznia kell erről a javaslatról. Márpedig nem vitatott, hogy az NSZH‑k a 2019. július 24‑i levelükben a 2017/2195 rendelet 5. cikkének (7) bekezdése alapján együttesen kérték az ACER‑től, hogy határozzon az mFRRIF‑re vonatkozó azon eredeti javaslatról, amelyet a TSO‑k a részükre benyújtottak (a fenti 4. pont).
41 Így az ACER‑nek az mFRR‑módszertanra vonatkozó végleges határozat meghozatalára vonatkozó hatásköre a jelen ügyben a 2019/942 rendelet 6. cikke (10) bekezdése második albekezdésének b) pontjában és a 2017/2195 rendelet 5. cikkének (7) bekezdésében említett azon körülményen alapult, hogy valamennyi NSZH közösen kérte tőle, hogy határozzon az említett módszertanról.
42 Márpedig, elsősorban, a 2019/942 rendelet 6. cikkéből és a 2017/2195 rendelet 5. cikkének (7) bekezdéséből nem tűnik ki, hogy az ilyen hatáskör gyakorlása keretében és a 2019/942 rendelet 6. cikkének (11) bekezdése alapján az ACER‑t terhelő azon kötelezettségen túl, hogy az érintett NSZH‑kal és TSO‑kkal a határozata előkészítésének szakaszában konzultáljon, kötötték volna az ACER‑t az ez utóbbiak által megküldött észrevételek. Közelebbről, az említett rendelkezésekből nem tűnik ki, hogy az ACER hatásköre kizárólag azokra az aspektusokra korlátozódna, amelyekkel kapcsolatban az NSZH‑knak nem sikerült megállapodásra jutniuk. Épp ellenkezőleg, a 2019/942 rendelet 6. cikkének (10) bekezdése és a 2017/2195 rendelet 5. cikkének (7) bekezdése, az eredetileg az NSZH‑k hatáskörébe tartozó, majd az utóbbiak közös kérelme esetén az ACER hatáskörébe kerülő „szabályozási kérdéseket” vagy „módszertanokra vonatkozóan a [TSO‑k által] benyújtott javaslatokat” ilyen különbségtétel nélkül, elválaszthatatlan egészként kezeli, amelynek tárgyában összességében az egyes NSZH‑k, majd pedig az ACER jár el. A 2019/942 rendelet 6. cikkét és a 2017/2195 rendelet 5. cikkének (7) bekezdését tehát megfogalmazásukra tekintettel úgy kell értelmezni, hogy az NSZH‑knak a szabályozási kérdésekre vagy a TSO‑k által benyújtott javaslatokra vonatkozó közös kérelme esetén az ACER jogosult arra, hogy maga döntsön vagy határozzon e kérdésekről, illetve javaslatokról.
43 Másodsorban, a 2019/942 rendelet 6. cikke (10) bekezdésének és a 2017/2195 rendelet 5. cikke (7) bekezdésének e szó szerinti értelmezését megerősíti azon szabályozásnak – az előkészítő munkálataiból kitűnő – összefüggése és célkitűzései, amelynek e rendelkezések a részét képezik.
44 E tekintetben a később a 2019/942 rendelettel felváltott, az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége létrehozásáról szóló, 2009. július 13‑i 713/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 211., 1. o.) alapjául szolgáló, az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat (COM(2007) 530 végleges) indokolásából kitűnik, hogy az e javaslatban foglalt rendelkezések többek között azon a megállapításon alapultak, hogy „[h]abár a belső energiapiac számottevően fejlődött, a határokon átnyúló kérdések vonatkozásában jelenleg szabályozási hézag áll fenn” és hogy „[a]z […] [a] megközelítés, amely a gyakorlatban rendszerint azt jelenti, hogy egy megállapodás megszületéséhez 27 szabályozó hatóság és több mint 30 rendszerüzemeltető egyetértése szükséges, nem eléggé eredményes”, és „nem eredményezett a nehéz kérdésekben valódi döntéseket, amelyeket most szükséges meghozni”. Ezen okokból az a döntés született, hogy létrehozzák „[a]z [ü]gynökség[et, amely] európai szinten kiegészítené a nemzeti szabályozó hatóságok által nemzeti szinten ellátott szabályozási feladatokat”, többek között az „egyedi határozathozatali hatáskörrel” való felruházásnak köszönhetően. Az említett hatáskörrel „sajátos határokon átnyúló kérdések intézése végett” ruházták fel az ACER‑t, különösen az „olyan infrastruktúra szabályozási rendszere tekintetében, amely két vagy több tagállamot köt össze”, amint az végül a 713/2009 rendelet 8. cikkében előírásra került.
45 Ezenkívül az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynöksége létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat (COM(2016) 863 final) indokolásából kitűnik, hogy az abban foglalt rendelkezéseknek többek között lehetővé kell tenniük „[a] szabályozói felügyelet hozzáigazítás[át] a regionális piacokhoz”. Közelebbről, az e piacokon újonnan kialakult viszonyokra tekintettel már nem tűnt megfelelőnek, hogy „az összes fő szabályozói döntést nemzeti szabályozó szervek hozzák meg, még akkor is, amikor közös regionális megoldásra lenne szükség” és hogy „[a] szabályozói felügyelet […] továbbra is széttagolt, ami egymásnak ellentmondó határozatok elfogadásához és indokolatlan időbeli csúszásokhoz vezethet”. Ezen indokok miatt úgy tekintették, hogy „[h]a az ACER nagyobb jogosultságot kapna a koordinált regionális döntést kívánó, határokon átnyúló kérdések rendezésében, gyorsabbá és hatékonyabbá válhatna a több országot érintő kérdésekkel kapcsolatos döntéshozatal”, megjegyezve, hogy „[a] szóban forgó kérdésekről az ACER keretében többségi szavazással döntő nemzeti szabályozó szervek továbbra is teljes jogú résztvevői maradnának a folyamatnak”. A szubszidiaritás elvének megfelelőnek tekintették, hogy „némileg bővül[jen]ek a hatáskörei” az ACER‑nek „azokon a területeken […], amelyeken a széttagolt nemzeti döntéshozatal a határokon átnyúló kérdésekben belső piaci problémákat vagy ellentmondásokat eredményezne”. Ezenkívül ezt az arányosság elvével összhangban állónak ítélték, mivel „[a]z ACER feladatköre bővülni fog, különösen az energiarendszer regionális üzemeltetésével kapcsolatban, de a[z NSZH‑k] energiapiaci szabályozásban betöltött központi szerepe megmarad”. E keretben a rendeletjavaslat az „[I.] fejezet[ében] […] az ACER számára meghatároz néhány olyan új feladatot, melyek a kijelölt villamosenergiapiac‑üzemeltetők felügyeletét érintik, valamint a termelési kapacitások megfelelőségével és a kockázatokra való felkészültséggel kapcsolatos módszerek és javaslatok jóváhagyására vonatkoznak”. Az ACER ezen új feladatait többek között a 2019/942 rendelet 6. cikkének (10) bekezdése rögzíti.
46 E rendeletjavaslatok indokolásából az uniós jogalkotó arra vonatkozó egyértelmű szándéka következik, hogy a határokon átnyúló kérdésekre vonatkozó nehéz, de elengedhetetlen döntések meghozatalát hatékonyabbá és gyorsabbá tegye, mégpedig az ACER egyedi határozathozatali hatáskörének megerősítése révén, ami összeegyeztethető az NSZH‑k energiapiaci szabályozásban betöltött központi szerepének fenntartásával.
47 Ez megfelel a 713/2009 és a 2019/942 rendelet által követett bizonyos célkitűzéseknek is. Amint arra ugyanis a 2019/942 rendelet (10) preambulumbekezdése – korábban a 713/2009 rendelet (5) preambulumbekezdése – emlékeztet, a tagállamoknak szorosan együtt kell működniük, és az Unió energiapolitikai célkitűzései elérése érdekében fel kell számolniuk a villamos energia és a földgáz határokon keresztül történő kereskedelme útjában álló akadályokat, és egy független központi szerv, vagyis az ACER került létrehozásra a szabályozási hézag uniós szintű megszüntetése, valamint a villamos energia és a földgáz belső piacának hatékony működéséhez történő hozzájárulás érdekében. Ily módon, amint az a 2019/942 rendelet (11) preambulumbekezdésében, korábban a 713/2009 rendelet (6) preambulumbekezdésében szerepel, az ACER‑nek biztosítania kell, hogy az NSZH‑k a szabályozási feladataikat kellően összehangoltan lássák el, és hogy a feladatok ellátására szükség esetén uniós szinten kerüljön sor. Így, amint azt a 2019/942 rendelet (33) és (34) preambulumbekezdése, korábban a 713/2009 rendelet (18) és (19) preambulumbekezdése pontosítja, az ACER saját hatáskörökkel rendelkezik annak érdekében, hogy szabályozási feladatait hatékonyan, átláthatóan, észszerűen és mindenekelőtt a villamosenergia‑ és gáztermelőktől, valamint a TSO‑któl és a fogyasztóktól függetlenül végezhesse. E hatásköröket az e határozatok energiára vonatkozó uniós joggal való összhangjára ügyelve kell gyakorolnia, az ACER részét képező, azonban azon belül független fellebbezési tanács, valamint az Európai Unió Bírósága ellenőrzése alatt.
48 Ebből következik, hogy az ACER többek között saját szabályozási feladatokkal és határozathozatali hatáskörrel rendelkezik, amelyet teljes mértékben függetlenül és saját felelősségére gyakorol annak érdekében, hogy helyettesíthesse az NSZH‑kat abban az esetben, ha önkéntes együttműködésük nem teszi lehetővé a szabályozási hatáskörükbe tartozó kérdésekre vagy sajátos problémákra vonatkozó egyedi határozatok meghozatalát. Amint az a 2019/942 rendelet (11) és (45) preambulumbekezdésében szerepel, és korábban a 713/2009 rendelet (6) és (29) preambulumbekezdésében szerepelt, az ACER ily módon csak akkor és annyiban rendelkezik hatáskörrel arra, hogy – teljes mértékben függetlenül és saját felelősségére – a villamos energia és a földgáz belső piacának hatékony működése szempontjából fontos szabályozási kérdésekben vagy problémákat illetően döntsön, amennyiben az EUSZ 5. cikkben kifejtett szubszidiaritás és arányosság elvének megfelelően az Unió által elérni kívánt célkitűzéseket nem lehetett kielégítően megvalósítani az érintett tagállamok együttműködése révén, mivel az NSZH‑ik nem tudtak átfogó megállapodásra jutni az eredetileg az ő hatáskörükbe tartozó szabályozási kérdésekben vagy problémákat illetően. Ez még inkább érvényes akkor, ha az NSZH‑k maguk is egyetértenek abban, hogy célszerűbb, ha az ACER maga dönt e kérdésekről vagy e problémákról.
49 Így a 2019/942 rendelet 6. cikkének, korábban a 713/2009 rendelet 8. cikkének, valamint a 2017/2195 rendelet 5. cikke (7) bekezdésének alapjául szolgáló rendszer logikája az, hogy amennyiben az NSZH‑k a tagállamok szintjén megfelelőbbnek ítélik, hogy az ACER maga döntsön a hatáskörükbe tartozó olyan szabályozási kérdésekben vagy problémákat illetően, amelyek a villamos energia belső piacának hatékony működése szempontjából fontosak, mint például a 2017/2195 rendelet 20. cikkének (1) bekezdésében előírt mFRR‑módszertan kidolgozása, az e határozat elfogadására vonatkozó hatáskör átszáll az ACER‑re, anélkül hogy elő lenne írva, hogy az NSZH‑k e hatáskör egy részét, például bizonyos szabályozási kérdéseket vagy a szóban forgó probléma bizonyos aspektusait illetően, amelyekről megállapodásra jutottak, nemzeti szinten megtarthatják.
50 Egyébiránt, mivel az ACER a hatáskörét teljes mértékben függetlenül és saját felelősségére gyakorolja, a megtámadott határozat 110. pontjában helyesen állapítja meg, hogy az ACER‑t nem köti az hatáskörrel rendelkező nemzeti szabályozó hatóságok által bizonyos szabályozási kérdéseket vagy az eléjük terjesztett problémák bizonyos olyan aspektusait illetően kialakított álláspont, amelyekkel kapcsolatban megállapodásra jutottak, különösen amikor úgy ítéli meg, hogy ez az álláspont nem összeegyeztethető az energiára vonatkozó uniós joggal. Végeredményben a fellebbezési tanács ezen értékelését a jelen kereset keretében a felperesek sem vitatják.
51 Ezenkívül, mivel az ACER‑t annak érdekében ruházták fel saját határozathozatali hatáskörrel, hogy lehetővé tegyék számára szabályozási feladatainak hatékony ellátását, a 2019/942 rendelet 6. cikkét és a 2017/2195 rendelet 5. cikkének (7) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azok feljogosítják az ACER‑t arra, hogy a TSO‑k javaslatait a jóváhagyást megelőzően módosítsa annak érdekében, hogy biztosítsa azoknak az energiára vonatkozó uniós joggal való összeegyeztethetőségét. E hatáskör elengedhetetlen ahhoz, hogy az ACER hatékonyan tudja ellátni szabályozási feladatait, mivel – amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 125. pontjában helyesen hangsúlyozta – a 2019/942 rendeletnek, illetve a 2017/2195 rendeletnek egyetlen rendelkezése sem írja elő, hogy az ACER a jóváhagyást megelőzően kérhetné a TSO‑któl a javaslatuk módosítását.
52 Végül meg kell állapítani, hogy a 2019/942 rendeletben az ACER‑re ruházott saját határozathozatali hatáskörök összeegyeztetésre kerültek az energiapiaci szabályozás területén az NSZH‑k számára elismert központi szerep fenntartásával, mivel az említett rendelet 24. cikke (2) bekezdésének első albekezdése alapján az ACER a határozatait – az igazgatója révén – csak a szabályozók tanácsa kedvező véleményének beszerzését követően fogadja el, amely tanácsban a Bizottság mellett valamennyi NSZH képviselteti magát, a tanács minden tagja egy szavazattal rendelkezik, és a tanács kétharmados többséggel dönt, amint azt ugyanezen rendelet 21. cikke és 22. cikkének (1) bekezdése előírja.
53 Így a 2019/942 rendelet 6. cikkének és a 2017/2195 rendelet 5. cikke (7) bekezdésének célja, valamint az összefüggés, amelybe e rendelkezések illeszkednek, megerősíti, hogy az NSZH‑knak a szabályozási kérdésekre vagy a TSO‑k által benyújtott javaslatokra vonatkozó közös kérelme esetén az ACER jogosult arra, hogy maga döntsön vagy határozzon e kérdésekről, illetve javaslatokról, azon központi szerep sérelme nélkül, amely az NSZH‑kat a szabályozók tanácsának kedvező véleményén keresztül továbbra is megilleti, és anélkül, hogy hatásköre azokra a konkrét aspektusokra korlátozódna, amelyeket illetően az NSZH‑k között nézeteltérés alakult ki.
54 A felperesek arra alapított érveit, hogy a 2017/2195 rendelet végrehajtási jogi aktus, valamint hogy a fellebbezési tanács tévesen nevezte „alulról felfelé építkezőnek” a megtámadott határozat elfogadásához vezető eljárást, illetve hogy nem tartotta tiszteletben a 2019/942 rendelet 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjában előírtakat, mindenesetre mint hatástalanokat el kell utasítani, mivel azok nem alkalmasak arra, hogy módosítsák azt a körülményt, hogy a jelen ügyben a 2019/94 rendelet 6. cikke és a 2017/2195 rendelet 5. cikkének (7) bekezdése elegendő jogalapot biztosított a fellebbezési tanács számára a megtámadott határozat I. mellékletében szereplő mFRR‑módszertan végleges elfogadásához.
55 Harmadsorban, a 2019/942 rendelet 6. cikke és a 2017/2195 rendelet 5. cikke (7) bekezdése fenti 53. pontban ismertetett értelmezésének megalapozottságát megerősíti az e rendelkezéseknek a jelen ügyre történő alkalmazása.
56 Először is, a 2017/2195 rendelet 20. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy az mFRR‑módszertant elválaszthatatlan szabályösszességnek kell tekinteni, amelynek a hatáskörrel rendelkező szabályozó hatóságok általi egységes jóváhagyás tárgyát kell képeznie.
57 Másodszor, és amennyiben a felperesek az NSZH‑k informális feljegyzésének tartalmára hivatkoznak, meg kell jegyezni, hogy az az NSZH‑k által kibocsátott olyan dokumentum, amely jogilag nem kötelező az ACER számára, és amely nem befolyásolhatja a 2019/942 rendelet 6. cikke, illetve a 2017/2195 rendelet 5. cikke (7) bekezdése hatályának, sem pedig az ACER azokból eredő hatáskörének vagy feladatainak meghatározását. Mindenesetre e dokumentum tartalma nem támasztja alá a felperesek azon állítását, amely szerint az NSZH‑k informális feljegyzése konkrétan megkülönböztette azon szabályozási kérdéseket, illetve az mFRR‑módszertan azon szempontjait, amelyeket illetően valamennyi NSZH‑nak sikerült megállapodnia – így különösen arról, hogy az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciók az aktiválásoptimalizálás és a TSO–TSO elszámolás voltak, nem pedig a kapacitáskezelés, és hogy valamely konzorciumnak az említett funkciók ellátására való kiválasztása a 2017/2195 rendelet 20. cikkének (2) bekezdésével összeegyeztethető lehetőség volt –, azon kérdésektől és szempontoktól, amelyeket illetően nem jutottak ilyen megállapodásra, és azokat mint ilyeneket az ACER elé utalták annak érdekében, hogy az hozzon döntést.
58 Az NSZH‑k informális feljegyzésében ugyanis, miután utóbbiak emlékeztettek arra, hogy a rendelkezésre álló övezetközi átviteli kapacitást az aktiválásoptimalizáló funkció útján kell figyelembe venni, az ACER számára nem kötelező módon megállapították, hogy egyetértenek azzal, hogy az mFRRIF‑re vonatkozó eredeti javaslatnak rendelkeznie kell arról, hogy a rendelkezésre álló övezetközi átviteli kapacitás kiszámítását minden TSO‑nak központosított módon és koordinálva kell elvégeznie valamennyi európai kiegyenlítő szabályozási platform számára, másfelől pedig át kell fogalmazni e javaslatot, lényegében annak egyértelmű tisztázása érdekében, hogy az NSZH‑k egyetlen vagy több jogalanyt kívánnak‑e megbízni az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciók ellátásával, mivel a TSO‑k jogi személyiséggel nem rendelkező konzorciuma egyenértékű valamely több jogalanyból álló struktúrával. Az NSZH‑k ezen észrevételei tanúsítják, hogy a megállapodásuk ebben az esetben kevésbé az mFRRIF‑re vonatkozó eredeti javaslat azon cikkeinek érvényesítéséről szólt, amelyek a rendelkezésre álló övezetközi átviteli kapacitás kiszámítására és az mFRRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciókért felelős jogalanyok kijelölésére vonatkoznak, mint inkább arról, hogy a TSO‑knak tovább kell fejleszteniük az mFRRIF‑re vonatkozó eredeti javaslat e kérdésekre vonatkozó cikkeit.
59 A felperesek tehát tévesen róják fel az ACER‑nek, hogy figyelmen kívül hagyta azt a körülményt, hogy az NSZH‑k informális feljegyzése tanúsította, hogy ez utóbbiak egyetértenek abban, hogy az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciók az aktiválásoptimalizálás és a TSO–TSO elszámolás voltak, nem pedig a kapacitáskezelés, és hogy valamely konzorciumnak az említett funkciók ellátására való kiválasztása a 2017/2195 rendelet 20. cikkének (2) bekezdésével összeegyeztethető lehetőség volt.
60 A fenti értékelések összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott határozatban nem állapította meg, hogy a 03/2020 határozat elfogadásával az ACER túllépte a hatáskörének korlátait, amikor az mFRR‑módszertan azon pontjairól határozott, amelyekre az NSZH‑k informális feljegyzése úgy hivatkozott, mint amelyekről ez utóbbiak megállapodásra jutottak.
61 Következésképpen az első jogalap második részét mint megalapozatlant el kell utasítani. Mivel az utóbbi rész vizsgálata lehetővé tette annak megállapítását, hogy az ACER mindenesetre hatáskörrel rendelkezett arra, hogy döntsön az mFRR‑módszertan azon pontjairól, amelyekre az NSZH‑k informális feljegyzése úgy hivatkozott, mint amelyekről ez utóbbiak megállapodásra jutottak, nincs jelentősége annak, hogy a 03/2020 határozat elfogadásával az ACER ténylegesen eltért‑e az NSZH‑knak a közös kérelmükből következő közös álláspontjától. Következésképpen az első jogalap első részét mint hatástalant el kell utasítani, így ez utóbbi jogalapot teljes egészében el kell utasítani.
A második jogalapról, amely azon alapul, hogy a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem állapította meg, hogy az ACER megsértette a 2017/2195 rendelet 20. cikkét
62 A második jogalap nyolc részből áll, amelyeket egymást követően, adott esetben csoportosítva kell megvizsgálni.
– A második jogalap első részéről, amely azon alapul, hogy a fellebbezési tanács tévesen állapította meg, hogy a TSO‑k maguk vállalták, hogy egyetlen jogalanyt vesznek igénybe
63 A felperesek azt kifogásolják, hogy a fellebbezési tanács tévesen állapította meg a megtámadott határozat 162. pontjában, hogy a TSO‑k maguk vállalták, hogy az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges feladatok ellátása érdekében egyetlen jogalanyt vesznek igénybe. Az említett tanács nem vette figyelembe azt a körülményt, hogy TSO‑k harmadik javaslatában szereplő, egyetlen TSO kijelölésére vonatkozó javaslat abból következik, hogy az ACER a döntéshozatali folyamat során következetesen ellenezte a TSO‑kból álló konzorcium kijelölését, és egyetlen jogi személy kijelölését részesítette előnyben, egy TSO vagy a TSO‑k által alapított társaság formájában. Az ACER így a 2019/942 rendeletben előírt szabályozási folyamat állítólagos „alulról felfelé építkező” jellegének leple alatt jogellenesen kényszerítette volna rá álláspontját a TSO‑kra. Az a körülmény, hogy egyes érintett NSZH‑k e tekintetben nem vitatták a megtámadott határozatot, nem fosztja meg a többi NSZH‑t a határozat vitatására vonatkozó jogától.
64 Az ACER vitatja a felperesek érveit, és a második jogalap első részének elutasítását kéri.
65 Először is, a második jogalap első része lényegében azt a kérdést veti fel, hogy az ACER figyelembe vehette‑e, sőt köteles volt‑e figyelembe venni az egymást követő mFRRIF‑javaslatokat, amelyeket a TSO‑k nyújtottak be hozzá azt követően, hogy az NSZH‑k közös kérelmére az mFRRIF‑re vonatkozó eredeti javaslatról kellett döntenie.
66 A jelen ügyben a keresetlevél A.6.1. mellékletében szereplő, láthatóan javított dokumentumból, valamint a megtámadott határozat 162. pontjából kitűnik, hogy az ACER az mFRRIF‑re vonatkozó eredeti javaslatot fogadta el a döntése tárgyát képező alapdokumentumként, továbbá hogy a vitatott mFRRIF kidolgozásához végül figyelembe vette az mFRRIF‑re vonatkozó harmadik javaslat módosított változatát, amelynek végső tervezetét 2019. december 20‑án közölték a TSO‑kkal (lásd a fenti 12. pontot).
67 E tekintetben nincs jogi akadálya annak, hogy egyrészt azon konzultációs szakasz során, amelyet az ACER‑nek a 2019/942 rendelet 6. cikkének (11) bekezdésével összhangban el kell végeznie, a TSO‑k egymást követően benyújtsák hozzá az eredetileg az NSZH‑khoz intézett javaslatuk egy vagy több módosított változatát, másrészt pedig hogy az említett konzultáció keretében az ACER figyelembe vegye a TSO‑k által ily módon végrehajtott, egymást követő módosításokat.
68 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az mFRRIF‑re vonatkozó egymást követő javaslatok benyújtására a TSO‑k saját kezdeményezésére került sor annak érdekében, hogy megpróbáljanak válaszolni az ACER észrevételeire. E körülmények között megfelel az alkalmazandó szabályozás szellemének, és a lojális együttműködés elvének, amelynek érvényesülnie kell az ACER által a 2019/942 rendelet 6. cikkének (11) bekezdésével összhangban lefolytatandó konzultáció keretében, hogy ez utóbbi az mFRR‑módszertanra vonatkozó határozattervezetnek a TSO‑kkal 2019. december 20‑án közölt végleges változata kialakítása érdekében figyelembe vette a TSO‑k által az mFRRIF‑re vonatkozóan benyújtott utolsó javaslatot.
69 Márpedig, amint azt maguk a felperesek is elismerik, az mFRRIF‑re vonatkozó harmadik javaslat módosított változatában, amelyet végül az ACER figyelembe vett, a TSO‑k egyetlen TSO‑t, nem pedig egy konzorcium formájában működő jogalanyt javasoltak az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges feladatok ellátására.
70 Ebből következően a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban helyesen állapította meg, hogy az ACER a 03/2020 határozatban nem valamely, egyetlen jogalanyból álló struktúrát írt elő, és megelégedett azzal, hogy „szorosan összehangolta az mFRR‑[módszertant] az [mFRRIF‑re vonatkozó harmadik javaslat módosított változatával]”, hogy tükrözze „a TSO‑k által kérteket”.
71 Másodszor, mindenesetre, ellentétben azzal, amire a felperesek a beadványaikban hivatkoznak, és amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 176. pontjában megállapította, a 03/2020 határozatból kitűnik, hogy az ACER nem zárta ki, hogy a TSO‑k által az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges feladatok ellátására kijelölt jogalany konzorciumi formában működjön. Ezzel szemben a TSO‑k informális feljegyzésében foglaltakhoz hasonlóan a Bizottság mindig is úgy ítélte meg, hogy amennyiben a TSO‑knak ilyen formát kellene választaniuk, mivel az nem ruházza fel jogi személyiséggel a szóban forgó jogalanyt, azt nem lehetne egyetlen egységnek tekinteni.
72 Meg kell állapítani, hogy a konzorcium jogi személyiséggel nem rendelkező csoportosulás. Az e jogalanyra ruházott jogi személyiség hiányában jogi személyiségükre tekintettel továbbra is a TSO‑k biztosítják az mFRR‑platform működtetését.
73 E körülmények között a fellebbezési tanács – figyelemmel arra a körülményre, hogy a konzorciumi formát az e konzorcium tagjainak minősülő TSO‑knak megfelelő többszemélyes struktúrának kell tekinteni – az NSZH‑khoz és az ACER‑hez hasonlóan helyesen vélte úgy, hogy a TSO‑knak az mFRRIF‑re vonatkozó javaslatukban bizonyítaniuk kellett, hogy a 2017/2195 rendelet 20. cikke (3) bekezdésének e) pontjában meghatározott további követelmények teljesültek.
74 Következésképpen a felperesek által többször is megismételt azon érv, amely szerint az ACER elutasította, hogy a TSO‑k által kijelölt jogalany konzorciumi formában működjön, és egyetlen jogalanyból, nevezetesen egyetlen TSO‑ból vagy a TSO‑k tulajdonában lévő társaságból álló struktúrát részesíti előnyben, nélkülöz minden ténybeli alapot, és azt mindenesetre mint megalapozatlant el kell utasítani.
75 A fenti megfontolások összességére tekintettel a második jogalap első részét el kell utasítani.
– A második jogalap második részéről, amely azon alapul, hogy a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem állapította meg, hogy az ACER megsértette a 2017/2195 rendelet 20. cikkének (2) bekezdését
76 A felperesek azt kifogásolják, hogy a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott határozatban nem állapította meg, hogy az ACER azáltal, hogy megtagadta a TSO‑któl, hogy TSO‑kból álló konzorciumot jelöljenek ki, mivel az említett rendelkezés az egységes jogalanyiságra nézve két formát ír elő, nevezetesen a TSO‑kat vagy a TSO‑k által létrehozott jogalanyokat, a konzorciumot pedig nem, a 03/2020 határozatban megsértette a 2017/2195 rendelet 20. cikkének (2) bekezdését. Semmi nem indokolta az ACER által a 03/2020 határozat (83) preambulumbekezdésében tett azon megállapítást, hogy a 2017/2195 rendelet 20. cikkében említett jogalanynak jogképességgel kell rendelkeznie, tehát nem lehet konzorcium, amely nem rendelkezik ilyen jogképességgel.
77 Az ACER vitatja a felperesek érveit, és a második jogalap második részének elutasítását kéri.
78 Amint az a második jogalap első részének vizsgálata során a fenti 71. pontban már megállapításra került, az ACER soha nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a TSO‑k által kijelölt jogalany konzorciumi formát öltsön. Ezzel szemben következetesen rámutatott arra, hogy ha a TSO‑k ezt a formát választanák, a konzorcium jogi személyiségének hiányára tekintettel több jogalanyról lenne szó, és a TSO‑knak az mFRRIF‑re vonatkozó javaslatukban bizonyítaniuk kellene, hogy teljesülnek a 2017/2195 rendelet 20. cikke (3) bekezdésének e) pontjában meghatározott további követelmények.
79 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a vitatott mFRRIF 12. cikke (2) bekezdésének megfelelően, amint arra a fenti 14. pont utal, a TSO‑knak először egyetlen jogalanyt, nevezetesen egyetlen TSO‑t vagy a TSO‑k tulajdonában álló társaságot kellett kijelölnie, amelynek feladata az aktiválásoptimalizáló funkció és a TSO–TSO elszámolási funkció ellátása. Másodszor, a 2017/2195 rendelet 20. cikke (3) bekezdése e) pontjának rendelkezéseivel összhangban javaslatot kellett készíteniük a kapacitáskezelési feladatokat ellátó jogalany kijelölésére, és e tekintetben pontosítaniuk kellett, hogy az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciókat egyetlen jogalany, vagy több olyan jogalany végzi‑e, amelyeknek össze kell hangolniuk tevékenységüket.
80 Következésképpen a felperesek állításával ellentétben a vitatott mFRRIF‑ből nem tűnik ki, hogy az ACER elutasította volna a konzorciumra vonatkozó lehetőségét.
81 Ezenkívül, amint arra az ACER hivatkozik, nem további feltételt, nevezetesen a „jogképesség” fennállását állapított meg a konzorciumra vonatkozó lehetőség állítólagos kizárásához, hanem csak a konzorcium jogképességének hiányára hivatkozott annak igazolása érdekében, hogy ez utóbbit nem egyetlen, hanem több jogalanynak kell tekinteni.
82 Az NSZH‑k az informális feljegyzésükben kifejezetten hangsúlyozták a konzorcium jogképességének hiányára vonatkozó ezen megállapítást. Így a „Kérdések, amelyekben az [NSZH‑k] egyetértenek” címet viselő B pontnak a „12. cikk – Jogalanyra vonatkozó javaslat” címe alatt az NSZH‑k jelezték, hogy nem mindegyikük támogatja a TSO‑knak az mFRR 12. cikke szerinti, az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciókért felelős jogalany vagy jogalanyok kijelölésére vonatkozó javaslatát, és az említett javaslat módosítását kérték, hivatkozva a kiegyenlítetlenségnettósítási eljárás európai platformjára vonatkozó bevezetési keretelvre vonatkozó javaslattal kapcsolatban tett hasonló észrevételekre. Az NSZH‑k lényegében azt kérték, hogy a TSO‑k vegyék figyelembe azt a körülményt, hogy tekintettel a 2017/2195 rendelet 20. cikkének (2) bekezdésében említett két lehetőségre, ha e TSO‑k előírják, hogy az mFRR‑platformot egy általuk létrehozott jogalany működteti, e jogalanynak jogilag el kell különülnie tőlük, és teljes jogképességgel kell rendelkeznie. Márpedig az NSZH‑k szerint a konzorcium nem rendelkezett ilyen jogképességgel, mivel nem rendelkezett jogi személyiséggel, így nem minősül a TSO‑któl jogilag elkülönült jogalanynak. Az NSZH‑k ugyanakkor pontosították, hogy ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy valamely konzorcium platformot működtessen, de ebben az esetben a konzorciumban tag TSO‑k teljes mértékben felelősek a működtetésért, és hogy több jogalanyból álló struktúra esetén biztosítani kell, hogy a 2017/2195 rendelet 20. cikke (3) bekezdésének e) pontjában említett feltételek teljesüljenek.
83 El kell tehát utasítani a felperesek azon érvét, amely szerint az ACER azt a további feltételt is előírta, hogy a jogalanynak saját jogképességgel kell rendelkeznie.
84 Mindenesetre emlékeztetni kell arra, hogy a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2012/27/EU irányelv módosításáról szóló, 2019. június 5‑i (EU) 2019/944 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2019. L 158., 125. o.; helyesbítés: HL 2021. L 373., 96. o.) 2. cikke 35. pontjának rendelkezései értelmében a TSO „az a természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely felelős egy adott terület átviteli rendszerének üzemeltetéséért, karbantartásáért, valamint szükség esetén annak fejlesztéséért, illetve adott esetben annak más rendszerekkel való összekapcsolásáért, továbbá azért, hogy a rendszer hosszú távon alkalmas legyen a villamos energia elosztásával kapcsolatos, indokolt igények kielégítésére”. A 2019/944 irányelv 46. cikkének (3) bekezdése értelmében a TSO‑k a társasági jog egyes vonatkozásairól szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1132 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2017. L 69., 46. o.) I. mellékletében említett jogi formában alakulnak meg. Márpedig az említett melléklet felsorolja a tagállamokban működő részvénytársaságok különböző formáit, amelyek mindegyike jogi személyiséggel rendelkezik, és amelyekre többek között az „Általános rendelkezések és a tőkeegyesítő társaságok alapítása és működése” címet viselő I. címe alatt „A társaság alapítása, érvénytelensége és kötelezettségeinek érvényessége” címet viselő II. fejezetében található, „A részvénytársaság alapítása” címet viselő 1. szakasza 2. cikkének (1) és (2) bekezdése hivatkozik. Ebből következően a TSO‑k – legyen szó akár természetes, akár jogi személyről – jogi személyiséggel, és ezáltal jogképességgel rendelkeznek arra, hogy a 2019/944 irányelv 47. cikkének rendelkezéseivel összhangban, hatáskörük és jogaik tekintetében teljes függetlenséggel végezzék a rájuk bízott feladatokat.
85 E körülmények között, mivel a 2017/2195 rendelet 20. cikkének (2) bekezdésében előírt első lehetőség alapján a platformot TSO‑k, ebből következően tehát jogképes jogi személyek működtetik, nem vonatkozhat más arra a jogalanyra sem, amelyet a TSO‑k az ugyanezen cikkben előírt második lehetőség alapján hozhatnak létre.
86 Következésképpen a fenti 72. pontban már elvégzett értékelésekre tekintettel a fellebbezési tanács nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor az ACER‑hez és az NSZH‑khoz hasonlóan úgy ítélte meg, hogy a TSO‑knak a konzorcium formájában működő jogalany kijelölésére vonatkozó javaslata alapján, mivel az utóbbi konzorcium nem rendelkezik jogi személyiséggel, ennélfogva pedig jogképességgel sem, helyénvaló volt úgy tekinteni, hogy nem a konzorcium, hanem az azt alkotó TSO‑k feladata az mFRR‑platform működtetése, így a TSO‑knak kellett bizonyítaniuk, hogy a 2017/2195 rendelet 20. cikke (3) bekezdésének e) pontjában foglalt további követelmények teljesültek.
87 A fenti megfontolásokra figyelemmel a második jogalap második részét el kell utasítani.
– A második jogalap harmadik részéről, amely azon alapul, hogy a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a jogot, amikor arra hivatkozással tagadta meg annak megállapítását, hogy az ACER megsértette a 2017/2195 rendelet 20. cikkét, hogy az mFRR‑módszertan 12. cikkének (2) bekezdése szerinti egységes jogalany ideiglenes volt
88 A felperesek előadják, hogy véleményük szerint a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban úgy vélte, hogy a 2017/2195 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének az ACER‑nek felrótt megsértése, amely abban állt, hogy egyetlen jogalany kijelölését írta elő az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciók ellátására, csak átmeneti volt, mivel a TSO‑knak a vitatott mFRRIF 12. cikkének (2) bekezdése alapján bármikor lehetőségük lett volna arra, hogy több jogalanynak, például TSO‑k konzorciumának a kijelölése érdekében az utóbbi módosítását javasolják. Mindazonáltal az ilyen megfontolás megalapozatlan lett volna, mivel a vitatott mFRRIF 12. cikkének (2) bekezdése nem írta elő, hogy az aktiválásoptimalizáló funkció és a TSO–TSO elszámolási funkció végrehajtására kijelölt egyetlen jogalanyt több jogalannyal lehet felváltani. Mindenesetre az ilyen átalakítás nem szüntette volna meg a 2017/2195 rendelet 20. cikkének az ACER által a 03/2020 határozatban való megsértését, és az pusztán elméleti jellegű lett volna, mivel az ACER továbbra is úgy vélte volna, hogy a 2017/2195 rendelet 20. cikke szerinti jogalanyt csak egyetlen jogalany, nem pedig egy konzorcium alkothatja.
89 Az ACER vitatja a felperesek érveit, és a második jogalap harmadik részének elutasítását kéri.
90 A felperesek lényegében azt állítják, hogy a fellebbezési tanács azáltal, hogy helybenhagyta a 03/2020 határozatot, amely az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciók ellátására egyetlen – akár átmeneti – jogalanyt magában foglaló struktúrát írt elő, megsértette a 2017/2195 rendelet 20. cikkét, annál is inkább, mivel ezen egyetlen egységből álló jogalany több jogalanyból álló jogalannyá történő esetleges átalakítása elméleti jellegű volt, mivel az ACER azt követelte meg, hogy a kijelölt jogalany jogi személy legyen, ami kizárta volna egy konzorciumi formában működő jogalany kijelölésének lehetőségét.
91 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2017/2195 rendelet 20. cikkének (2) bekezdése értelmében az mFRR‑platformot vagy maguknak a TSO‑knak, vagy az utóbbiak által létrehozott jogalanynak kell működtetnie. Ezenkívül a TSO‑k által e rendelet 20. cikkének (1) bekezdése alapján kidolgozott módszertani javaslat az említett rendelet 20. cikke (3) bekezdésének e) pontja szerint magában foglalja többek között a javaslatban meghatározott feladatok ellátására javasolt jogalanyt vagy jogalanyokat, és amennyiben a TSO‑k több jogalany kijelölését javasolják, a javaslatnak számos további követelmény teljesülését kell alátámasztania és garantálnia.
92 A jelen ügyben, amint arra az ACER a 03/2020 határozat (83) preambulumbekezdésében rámutatott, az mFRRIF‑re vonatkozó eredeti javaslatban a TSO‑k azt tervezték, hogy az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciók ellátására egy konzorciumot jelölnek ki. Mindazonáltal az említett határozat (84) és (85) preambulumbekezdésében az ACER megállapította, hogy míg a konzorcium nem rendelkezik jogi személyiséggel, és következésképpen az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciókat a konzorciumban tagsággal rendelkező több TSO látja el, a javaslatnak bizonyítania kellett volna, hogy a 2017/2195 rendelet 20. cikke (3) bekezdésének e) pontjában ilyen esetre előírt további követelmények teljesültek. Márpedig a javaslat nem tartalmazott ilyen bizonyítást. A 03/2020 határozat (95) preambulumbekezdésében az ACER az mFRRIF‑re vonatkozó harmadik javaslat módosított változatának szövegére tekintettel megállapította, hogy a TSO‑k a 2017/2195 rendelet 20. cikke (3) bekezdése e) pontjának rendelkezéseit tiszteletben tartva nem javasoltak sem olyan struktúrát, amely több jogalanyból áll, sem pedig olyan struktúrát, amely egyetlen jogalanyból áll, és amely az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges összes funkciót ellátja. Ezért ugyanezen preambulumbekezdésben úgy határozott, hogy részben elfogadja a TSO‑k javaslatát, amennyiben az előírta, hogy az aktiválásoptimalizáló funkciót és a TSO–TSO elszámolási funkciót egyetlen jogalany látja el. Ezzel szemben a kapacitáskezelési funkciót illetően, amellyel kapcsolatban a TSO‑k a javaslatukban előadták, hogy azt egy másik jogalany is elláthatná, az ACER megjegyezte, hogy nem került bizonyításra, hogy ebben az esetben teljesülnének a 2017/2195 rendelet 20. cikke (3) bekezdésének e) pontjában előírt további követelmények. Az ACER ilyen körülmények között a 03/2020 határozat (96) preambulumbekezdésében, miután megállapította, hogy a kapacitáskezelési funkciót ellátó jogalany kijelölése az említett határozat elfogadásának időpontjában még nem volt végleges, és hogy az utóbbi kijelölését el lehetett halasztani annak érdekében, hogy a TSO‑k e tekintetben a leghatékonyabb döntést hozhassák meg, úgy határozott, hogy a TSO‑k utólagosan nyújtanak be javaslatot az mFRR‑módszertan módosítására, amelyben a 2017/2195 rendelet 20. cikke (3) bekezdésének e) pontjában foglalt kiegészítő követelményeknek megfelelően kijelölik a kapacitáskezelési funkciót ellátó jogalanyt.
93 Amint arra az ACER helyesen hivatkozik, a 03/2020 határozat ezen indokai megismétlik az mFRRIF‑re vonatkozó harmadik javaslat módosított változatát, amely előírta, hogy először egyetlen TSO‑t vagy a TSO‑k tulajdonában álló társaságot kell kijelölni az aktiválásoptimalizáló funkció és a TSO–TSO elszámolási funkció ellátására, egy későbbi szakaszban pedig ugyanezen jogalanyt vagy egy másik jogalanyt kell kijelölni a kapacitáskezelési funkció ellátására.
94 Mivel – amint az a második jogalap első és második részének vizsgálata keretében megállapításra került – a felperesek tévesen állítják, hogy az ACER azáltal, hogy elutasította a TSO‑k azon döntését, hogy konzorcium formájában működő struktúrát vegyenek igénybe, és egyetlen jogalanyból álló struktúrát írt elő az aktiválásoptimalizáló funkció és a TSO–TSO elszámolási funkció ellátására, azt is tévesen róják fel az ACER‑nek, hogy azáltal, hogy megtagadta tőlük – még ha csak ideiglenesen is – az erre irányuló választás lehetőségét, megsértette a 2017/2195 rendelet 20. cikkét.
95 A fenti megfontolásokra figyelemmel a második jogalap harmadik részét el kell utasítani.
– A második jogalap negyedik részéről, amely azon alapul, hogy a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a jogot, amikor tévesen megállapította, hogy az ACER nem írta elő a TSO‑k számára a kapacitáskezelési funkciónak az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciók közé való felvételét, hanem az közvetlenül a 2017/2195 rendelet alkalmazásából következett
96 A felperesek azt kifogásolják, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 188. pontjában megállapította, hogy az ACER nem írta elő a TSO‑k számára a kapacitáskezelési funkciónak az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciók közé való felvételét, hanem az közvetlenül a 2017/2195 rendelet alkalmazásából következett.
97 Először is, a felperesek azt állítják, hogy a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 180. pontjában foglalt azon állítása, amely szerint a kapacitáskezelési funkció az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkció volt, nem alapult semmilyen jogszabályi rendelkezésen. A „legalább” kifejezés 2017/2195 rendelet 20. cikkének (2) bekezdésébe való beillesztésének célja annak pontosítása volt, hogy az aktiválásoptimalizáló funkción és a TSO–TSO elszámolási funkción kívül más funkciók is megkövetelhetők az mFRR‑platform működtetéséhez, nem pedig az, hogy e további funkciók a kapacitáskezelési funkciót is magukban foglalhatják. A 2017/2195 rendelet 20. cikke (3) bekezdésének c) pontja előírta, hogy a TSO‑k a javaslatukban határozzák meg az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges feladatokat, így az ACER nem volt jogosult arra, hogy az aktiválásoptimalizáló funkción és a TSO–TSO elszámolási funkción kívül, amelyeket az említett rendelet 20. cikkének (2) bekezdése egyedüliként kifejezetten említett, ilyen formában más funkciókat is előírjon velük szemben. Következésképpen a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 189. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor lényegében úgy ítélte meg, hogy az ACER a 2017/2195 rendelet 20. cikkének (2) bekezdésére és (3) bekezdésének c) pontjára hivatkozva az aktiválásoptimalizáló funkcióhoz és a TSO–TSO elszámolási funkcióhoz hasonlóan a kapacitáskezelési funkciót is belefoglalhatja az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciók közé.
98 Másodszor, a felperesek úgy vélik, hogy a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 183., 189., 192. és 193. pontjában foglalt állításával ellentétben az a körülmény, hogy a 2017/2195 rendelet 37. cikke a rendelkezésre álló övezetközi átviteli kapacitásnak a kiegyenlítő szabályozási energia cseréje céljából való folyamatos frissítésére kötelezte a TSO‑kat, nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a kapacitáskezelés az említett rendelet 20. cikke értelmében az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciónak minősül. A 2017/2195 rendelet ugyanis különbséget tesz az uniós szintű kiegyenlítő szabályozási platformok működtetéséhez szükséges különleges funkciók és a villamosenergia‑rendszer tényezői vagy kiegyenlítő szabályozási eljárásai között. Az ACER‑nek a 03/2020 határozat (56) preambulumbekezdésében szereplő, ezzel ellentétes állításának semmilyen jogalapja sincs.
99 Harmadszor, a felperesek azzal érvelnek, hogy a fellebbezési tanács által annak igazolására felhozott további indokok, hogy az ACER a kapacitáskezelést az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciók közé sorolta, nem fogadhatók el. Először is, mivel a TSO‑k által kínált kapacitáskezelési informatikai modult platformokon átívelő szinten központosították, a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 193. pontjában nem hivatkozhatott volna pusztán arra a körülményre, hogy a kapacitáskezelési funkció műszakilag szükséges volt ahhoz, hogy azt az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciónak lehessen minősíteni. Ezenkívül a fellebbezési tanács a 03/2020 határozat (87) preambulumbekezdésében nem hivatkozhatott volna olyan, a kapacitáskezelési funkciónak az mFRR‑platform működtetése tekintetében való figyelembevételének hatékonyságán alapuló kritériumokra, amelyeket nem fejtett ki egyértelműen. Továbbá, ellentétben azzal, amit a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 199. pontjában megállapított, az a körülmény, hogy az aktiválásoptimalizáló funkció ellátása, amely az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkció, a rendelkezésre álló övezetközi átviteli kapacitás folyamatos frissítését követelte meg, nem elegendő annak igazolására, hogy magát a kapacitáskezelési funkciót is az ezen működtetéshez szükséges funkciónak kell minősíteni, mivel a központosított kapacitáskezelési informatikai modul platformokon átívelő szinten működött, és ezért azt nem lehetett az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges olyan funkciónak tekinteni, amely a 2017/2195 rendelet 20. cikkében foglaltak tiszteletben tartásának feltételét képezi. Ezenkívül, mivel az mFRR‑platformnak kétéves átmeneti időszakon keresztül kellett volna működnie, mielőtt a kapacitáskezelési funkciót központosított kapacitáskezelési informatikai modulként bevezették volna, a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 200. pontjában tévesen állapította meg, hogy ez nem kérdőjelezi meg, hogy a kapacitáskezelés az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciónak minősül, amely a 2017/2195 rendelet 20. cikke tiszteletben tartásának feltételét képezi. Végül, mivel a 2017/2195 rendelet végrehajtási aktus, sem az ACER, sem a fellebbezési tanács nem volt jogosult arra, hogy annak hatályát kiterjessze azáltal, hogy a kapacitáskezelést az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciók közé sorolja, amint azt a 03/2020 határozatban és a megtámadott határozat 190. és 191. pontjában az említett rendelet 3. cikke (1) bekezdésének c) pontjában és (5) preambulumbekezdésében felsorolt célkitűzésekre hivatkozva tették. Mindenesetre a fellebbezési tanács nem fejtette ki, hogy a TSO‑k által javasolt központosított kapacitáskezelési informatikai modul miért nem elegendő az említett célkitűzések eléréséhez és a 2017/2195 rendelet 37. cikkében foglalt, a megtámadott határozat 183. pontjában hivatkozott követelményeknek való megfeleléshez.
100 Az ACER vitatja a felperesek érveit, és a második jogalap negyedik részének elutasítását kéri.
101 Az említett rész elbírálása érdekében először is meg kell vizsgálni, hogy a kapacitáskezelés a 2017/2195 rendelet értelmében az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciók egyikének minősül‑e. E minősítés ugyanis meghatározónak bizonyul annak értékelése szempontjából, hogy a 2017/2195 rendelet 20. cikke (3) bekezdése e) pontjának i‑iii. alpontjában előírt további követelményeket tiszteletben kell‑e tartani abban az esetben, ha a TSO‑k e különböző funkciók ellátására több jogalany kijelölését javasolják. Csak ezen első kérdésre adandó igenlő válasz esetén kell másodszor megvizsgálni a felperesek arra alapított kifogását, hogy a jelen ügyben a fellebbezési tanács tévesen állapította meg, hogy az ACER nem kötelezte a TSO‑kat arra, hogy a kapacitáskezelést az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkcióként vegyék figyelembe.
102 Azon kérdést illetően, hogy értelmezhető‑e úgy a 2017/2195 rendelet, hogy a kapacitáskezelés az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkció, nemcsak az említett rendelet szövegét, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az a részét képezi.
103 A szó szerinti értelmezés szempontjából meg kell állapítani, hogy a 2017/2195 rendelet szövege, és különösen annak 2. cikke nem határozza meg „az [mFRR]‑platform működtetéséhez szükséges funkciók” fogalmát. Ezt a kifejezést kizárólag ugyanezen rendelet 20. cikke használja.
104 A 2017/2195 rendelet 20. cikke (1) bekezdésének megfelelően az mFRR‑módszertanra vonatkozó javaslat kidolgozása a TSO‑k feladata. E tekintetben e rendelet 20. cikke (3) bekezdésének a) és c) pontja pontosítja, hogy az említett javaslatnak legalább „az európai platform magas szintű tervezet[ét]” és „az [mFRR]‑platform működtetéséhez szükséges funkciók meghatározását” kell tartalmaznia. Ez utóbbi rendelkezést a 2017/2195 rendelet 20. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben kell értelmezni, amely többek között kimondja, hogy „[az mFRR]‑platformot a TSO‑k vagy a TSO‑k által létrehozott jogalanyok működtetik, [az] közös irányítási elveken és üzleti folyamatokon alapul, és legalább az aktiválásoptimalizáló funkcióból és a TSO‑TSO elszámolási funkcióból áll”.
105 A fenti 104. pontban hivatkozott rendelkezésekből kitűnik, hogy az aktiválásoptimalizáló funkciót és a TSO‑TSO elszámolási funkciót hallgatólagosan az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkcióknak kell tekinteni, amelyeket – mint ilyeneket – a TSO‑k által benyújtott mFRR‑módszertanra vonatkozó javaslatban kell meghatározni. Ugyanakkor, mivel a 2017/2195 rendelet 20. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy az mFRR‑platform „legalább az aktiválásoptimalizáló funkcióból és a TSO‑TSO elszámolási funkcióból” áll, e rendelkezés nem zárja ki, hogy valamely mFRR‑platform „magas szintű” tervezete keretében az aktiválásoptimalizáló és a TSO‑TSO elszámolási funkción kívül más funkciót, így például a kapacitáskezelési funkciót is úgy tekintsék, mint amely szükséges e platform működtetéséhez, és mint ilyet a TSO‑k a 2017/2195 rendelet 20. cikkének (2) bekezdésével összhangban az mFRR‑módszertanra vonatkozó javaslatban határozzák meg, különösen ha az ilyen funkció hozzáadása szükségesnek tűnik e platform magas szintű tervezetének biztosításához, megfelelve a közös irányítási elveknek és üzleti folyamatoknak.
106 Lényegében tehát a 2017/2195 rendelet célkitűzéseiből és a jelen ügy összefüggéseiből kiindulva kell meghatározni, hogy a kapacitáskezelést – az aktiválásoptimalizáláshoz és a TSO‑TSO elszámoláshoz hasonlóan – az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciónak kell‑e tekinteni.
107 Annak megállapítása szempontjából, hogy a 2017/2195 rendelet által követett célok lehetővé teszik‑e, hogy a kapacitáskezelést az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciónak tekintsék, emlékeztetni kell arra, hogy amint azt az említett rendelet (1) preambulumbekezdése hangsúlyozza, a teljesen működőképes és összekapcsolt belső energiapiac elengedhetetlen az energiaellátás biztonságának fenntartása, a versenyképesség növelése, valamint annak érdekében, hogy minden felhasználó elérhető áron tudjon energiát vásárolni. A 2017/2195 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja ebben az értelemben kimondja, hogy ugyanezen rendelet célja többek között a kiegyenlítő szabályozási piacok integrálása, a kiegyenlítő szabályozási szolgáltatások cseréjének előmozdítása, valamint az üzembiztonság elősegítése. Amint az az említett rendelet (10) preambulumbekezdésében szerepel, a kiegyenlítetlenségnettósítási eljárás működtetését célzó kiegyenlítő szabályozási energia cseréjét lehetővé tévő közös európai platformok létrehozásával meg kell könnyíteni a kiegyenlítő szabályozási energia piacainak integrációját.
108 Amint az a 2017/2195 rendelet (6) preambulumbekezdésében kifejtésre került, a 2017/2195 rendelet továbbá arra irányul, hogy biztosítsa az európai villamosenergia‑átviteli rendszer optimális irányítását. Ugyanezen rendelet 3. cikke (2) bekezdésének c) pontja úgy rendelkezik, hogy az e rendeletet alkalmazó tagállamok, az illetékes NSZH‑k és TSO‑k kötelesek a legnagyobb általános hatékonyság és a legalacsonyabb összköltség közötti optimalizálás elvét követni valamennyi érintett fél esetében.
109 A 2017/2195 rendelet (7) preambulumbekezdése ebben az összefüggésben kimondja, hogy „[i]ndokolt azonban, hogy a TSO‑k továbbra is felelősséggel tartozzanak […] az egész Európára kiterjedő módszertanok kidolgozásával, valamint az európai szintű kiegyenlítő szabályozási platformok bevezetésével és üzemeltetésével kapcsolatban rájuk ruházott feladatokért”, az említett rendelet (10) preambulumbekezdése pedig pontosítja, hogy „[a] TSO‑k közötti együttműködést szigorúan az említett európai platformok hatékony és biztonságos megtervezésére, megvalósítására és működtetésére kell korlátozni”.
110 Az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkció fogalmának teleologikus és rendszertani értelmezése tehát arra enged következtetni, hogy olyan funkcióról van szó, amely mind műszaki, mind jogi szempontból szükségesnek tűnik az említett platform hatékony és biztonságos megvalósításához és működtetéséhez.
111 Végeredményben ezt a következtetést támasztja alá a 2017/2195 rendelet 20. cikke (3) bekezdése c) pontja különböző nyelvi változatainak összehasonlítása is, amelyből kitűnik, hogy az angol „required”, illetve francia „requis” szavak fordítására többek között a rendelkezés cseh, német, horvát, olasz, szlovák és szlovén változatában olyan szót alkalmaztak, amely a francia „nécessaire”, illetve az angol „necessary” szavak jelentésében is állhat.
112 E tekintetben, amint azt az ACER az ellenkérelem 138–143. pontjában kifejti, a felperesek nem vitatják, hogy a rendelkezésre álló övezetközi átviteli kapacitás folyamatos frissítésének szükségessége, amely alátámasztja a kapacitáskezelési funkciót, egyrészt műszaki realitás, másrészt pedig a TSO‑kra háruló jogi kötelezettség.
113 Műszaki szempontból, amint az az mFRRIF‑re vonatkozó egymást követő javaslatokból, és különösen ez utóbbiak 3. cikke (4) bekezdésének b) pontjából kitűnik, az mFRR‑platformon belül a rendelkezésre álló övezetközi átviteli kapacitás folyamatos frissítése az aktiválásoptimalizáló funkció alapvető inputja, amely maga is az mFRR‑platform tekintetében szükséges funkciónak minősül, és amelynek célja, hogy optimalizálja a (közös kiválasztási szempontok alapján felállított listán) legmagasabb helyen rangsorolt kiegyenlítőszabályozásienergia‑ajánlatok aktiválását, figyelembe véve a korlátozottan rendelkezésre álló övezetközi átviteli kapacitást. Ugyanis a szállítási nehézségeknek kitett kiegyenlítő szabályozási energia cseréjének megszervezéséhez, ebből következően pedig a korlátozott átviteli kapacitások optimális elosztásához először is arra van szükség, hogy megismerhessék és kiszámíthassák a rendelkezésre álló átviteli kapacitásokat. Így a kapacitáskezelési funkció, amelynek keretében a rendelkezésre álló övezetközi átviteli kapacitás folyamatos frissítése megvalósul, műszaki szempontból elengedhetetlen tényező az aktiválásoptimalizáló funkció megfelelő működéséhez. Egyébiránt, amint arra a megtámadott határozat 194. pontja rámutat, a felperesek nem vitatják, hogy a rendelkezésre álló övezetközi átviteli kapacitás folyamatos frissítését, amely a kapacitáskezelési funkció alapját képezi, el kell végezni, és annak eredményét be kell vezetni az aktiválásoptimalizáló funkcióba annak érdekében, hogy az mFRR‑platformot hatékonyan lehessen üzemeltetni.
114 Jogi szempontból a 2017/2195 rendelet 37. cikkének (1) bekezdése előírja a TSO‑k számára, hogy az övezetközi napon belüli piac kapuzárási időpont után folyamatosan, azaz minden alkalommal, amikor az övezetközi átviteli kapacitás egy részét felhasználják, vagy amikor az övezetközi átviteli kapacitást újraszámolják, a kiegyenlítő szabályozási energia cseréje vagy a kiegyenlítetlenségnettósítási eljárás céljából frissítsék a rendelkezésre álló övezetközi átviteli kapacitást. Ezenkívül a 2017/2195 rendelet 37. cikkének (3) bekezdése értelmében az említett rendelet hatálybalépését követő öt éven belül az egy kapacitásszámítási régión belül működő valamennyi TSO módszertant dolgoz ki a kiegyenlítő szabályozási időtávon belüli övezetközi átviteli kapacitás kiszámítására. E módszertan bevezetése előtt ugyanezen TSO‑knak az ezen rendelet 37. cikke (2) bekezdésének megfelelően az övezetközi napon belüli piac kapuzárási időpontját követően fel kell használniuk a fennmaradó övezetközi kapacitást.
115 E kettős megállapításra tekintettel azt a funkciót, amely lehetővé teszi a rendelkezésre álló övezetközi átviteli kapacitás valamennyi TSO‑val szemben harmonizált módszertan alkalmazásával való kiszámítását és folyamatos frissítését, a 2017/2195 rendelet által követett, az mFRR‑platform hatékony és biztonságos működtetésének biztosítására irányuló célkitűzésre figyelemmel úgy kell tekinteni, mint amely műszaki és jogi szempontból olyan platform működtetéséhez szükséges funkció, amelynek – amint arra a 2017/2195 rendelet 20. cikke (3) bekezdésének a) pontja emlékeztet – az európai platform magas szintű tervezetének kell lennie, és meg kell felelnie a közös irányítási elveknek és üzleti folyamatoknak.
116 A jelen ügy tényállása megerősíti, hogy azt a funkciót, amely a kapacitáskezelési funkció keretében lehetővé teszi a rendelkezésre álló övezetközi átviteli kapacitás annak érdekében való kiszámítását és folyamatos frissítését, hogy azt mint inputot az mFRR‑platform aktiválásoptimalizáló funkciójába integrálják, valóban az e platform működtetéséhez szükséges funkciónak tekintették, amelyre tekintettel a TSO‑k úgy döntöttek, hogy azt, jóllehet utólagosan, de kiegészítik e funkcióval.
117 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a TSO‑k már az mFRRIF‑re vonatkozó eredeti javaslattól kezdve jelezték az említett javaslat 3. cikke (4) bekezdésének b) pontjában és (7) bekezdésében azon magas szintű architektúra leírása során, amelynek az mFRR‑platformnak lennie kell, hogy az mFRR‑platformon belül a rendelkezésre álló övezetközi átviteli kapacitás folyamatos frissítése az aktiválásoptimalizáló funkció olyan alapvető inputja, amelyet az ugyanezen javaslat 4. cikkének (2) bekezdésében leírt eljárással összhangban minden TSO‑nak el kell végezni. Ez utóbbi cikk, amely az aktiválásoptimalizáló funkció inputjaként a rendelkezésre álló övezetközi átviteli kapacitás kiszámítására vonatkozik, az (5) bekezdésében a rendelkezésre álló övezetközi átviteli kapacitás folyamatos frissítésére irányuló eljárást kifejezetten az mFRR‑platform szerves részeként írta le. Ezenkívül az mFRRIF‑re vonatkozó eredeti javaslatnak „Az mFRR‑platform funkciói” címet viselő 6. cikke (1) és (4) bekezdése úgy rendelkezett, hogy amennyiben a kiegyenlítő szabályozási időtávon belüli övezetközi átviteli kapacitás kiszámítására irányuló módszertan alkalmazása során a 2017/2195 rendelet 37. cikkének (3) bekezdésével összhangban azt hatékonynak ítélik, e platformot ki lehetne egészíteni a rendelkezésre álló övezetközi átviteli kapacitás kiszámítására irányuló funkcióval, amelynek célja az említett módszertan végrehajtása. Végül az mFRRIF‑re vonatkozó eredeti javaslat 12. cikke előírta, hogy az mFRR‑platform valamennyi funkcióját az összes érintett TSO által kijelölt egyetlen jogalany látja el, amely vagy az említett TSO‑kból álló konzorcium, vagy az ugyanezen TSO‑k tulajdonában álló társaság.
118 Az mFRRIF‑re vonatkozó eredeti javaslatról folytatott konzultációs szakaszban, előbb az NSZH‑kkal, majd az ACER‑rel alakult ki vita arról, hogy miként lehetne az mFRRIF‑ben a leginkább figyelembe venni a rendelkezésre álló övezetközi átviteli kapacitás folyamatos frissítésére irányuló eljárást. E vitára tekintettel a TSO‑k közös megegyezéssel elfogadták, hogy úgy alakítsák ki az mFRRIF‑re vonatkozó eredeti javaslatot, hogy a módosított javaslatok 3., 4. és 6. cikkében kifejezetten szerepeljen a kapacitáskezelésre mint funkcióra való hivatkozás, amely valamennyi TSO és az mFRR‑platform számára lehetővé teszi, hogy azok folyamatosan frissítsék a rendelkezésre álló övezetközi átviteli kapacitást annak érdekében, hogy a kiegyenlítő szabályozási energia cseréjére vagy a kiegyenlítetlenségnettósítási eljárásra vonatkozó korlátok mindenkor felülvizsgálhatók legyenek. E funkciót az mFRR‑platform hatálybalépésétől számított két éven belül kellett bevezetni. Ezenkívül a 2017/2195 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott optimalizálási elvvel összhangban (lásd a fenti 108. pontot) a TSO‑k jelezték az NSZH‑knak és az ACER‑nek azon szándékukat, hogy a kapacitáskezelési funkció keretében a rendelkezésre álló övezetközi átviteli kapacitás folyamatos frissítése során valamennyi kiegyenlítő szabályozási energia cseréjére szolgáló európai platform esetében összehangolt és központosított megközelítést alkalmaznak a rendelkezésre álló zónák közötti átviteli kapacitás folyamatos frissítésére irányuló folyamatra. A felperesek azt kívánták, hogy amennyiben az mFRR‑platformon kívül más platformok a kapacitáskezeléssel azonos funkciót töltenek be, e funkció minden ilyen platform esetében azonos legyen, amennyiben a rendelkezésre álló övezetközi átviteli kapacitás folyamatos frissítésére vonatkozó kötelezettség valamennyi platformra vonatkozik. Az mFRRIF‑re vonatkozóan a TSO‑k által közös megegyezéssel benyújtott harmadik javaslat módosított változatában szereplő 12. cikk úgy rendelkezett, hogy az mFRR‑platform működtetéséhez kifejezetten szükséges valamennyi funkciót az összes érintett TSO által kijelölt egyetlen jogalany látja el, amely vagy az ezen TSO‑kból álló konzorcium, vagy az említett TSO‑k tulajdonában álló társaság.
119 Amint az az mFRR‑platformnak az mFRRIF‑re vonatkozó harmadik módosított javaslat „Bevezetés” címet viselő részében szereplő irányítási rendszeréből kitűnik, a TSO‑k, figyelembe véve azt a körülményt, hogy a rendelkezésre álló övezetközi átviteli kapacitás folyamatos frissítésére vonatkozó kötelezettség valamennyi kiegyenlítő szabályozási energia cseréjére szolgáló európai platformra vonatkozik, közös megegyezés alapján megállapították, hogy a kapacitáskezelési funkciónak ténylegesen platformokon átívelő funkciónak kell lennie, olyan értelemben, hogy azt ezen platformok mindegyike tekintetében hosszú távon, összehangolt és központosított módon kell ellátni. A rendelkezésre álló övezetközi átviteli kapacitásnak a kiegyenlítő szabályozási energia cseréje céljából való, az mFRR‑platformon keresztül történő kiszámítását az érintett TSO‑k összessége számára egy olyan „kapacitáskezelési informatikai modul” látja el, amely a kapott eredményeket közvetlenül betáplálja az mFRR‑platform aktiválásoptimalizáló funkciójába. A TSO‑k jelezték, hogy meg kívánják tartani a szabadságot arra nézve, hogy a kapacitáskezeléssel ebben az összehangolt és központosított formában olyan jogalanyt bízzanak meg, amely eltér az aktiválásoptimalizáló funkció és a TSO–TSO elszámolási funkció ellátásával megbízott egyetlen jogalanytól. A TSO‑k úgy vélték, hogy amíg a kapacitáskezelési funkciót ebben az összehangolt és központosított formában nem hozzák létre, elméletileg az aktiválásoptimalizáló funkció és a TSO–TSO elszámolási funkció ellátásával egyedüliként megbízott jogalany is elvégezheti a kapacitáskezelési tevékenységet oly módon, hogy az egyes érintett TSO‑k által szolgáltatott adatokat betáplálja az aktiválásoptimalizáló funkcióba.
120 A fentiekből az következik, hogy azok a TSO‑k, amelyek felelősek voltak azon mFRR‑platform létrehozásáért és működtetéséért, amelynek „magas szintű” és „közös irányítási elveken és üzleti folyamatokon alapuló” platformnak kellett lennie, hatékonysági okokból maguk döntöttek úgy, hogy kiegészítik az mFRR‑platformot a rendelkezésre álló övezetközi átviteli kapacitás kiszámítására irányuló funkcióval, amely – ahogyan azt az mFRRIF‑re vonatkozó egymást követő javaslatok 6. cikkének (1) bekezdése szisztematikusan előírja – a kapacitáskezelési funkció alapját képezi. Pusztán az a körülmény, hogy a platformot utólag egészítették ki e funkcióval, semmit nem változtat azon, hogy ezt az új funkciót kezdettől fogva olyan funkciónak tekintették, amely magas szintű mFRR‑platform működtetéséhez szükséges. Ez az időtartam ugyanis jogilag előírt és technikailag szükséges volt annak figyelembevétele érdekében, hogy egyrészt a TSO‑knak a 2017/2195 rendelet 37. cikke (3) bekezdésének megfelelően előzetesen ki kellett dolgozniuk a kiegyenlítő szabályozási időtávon belüli övezetközi átviteli kapacitás kiszámítására irányuló módszertant, másrészt pedig mivel az említett TSO‑k a 2017/2195 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott optimalizálási elvnek való megfelelés érdekében úgy döntöttek, hogy ezt a funkciót egy informatikai modul fogja összehangolt és központosított módon, több platformon átívelően ellátni, előzetesen ezt a modult is létre kellett hozniuk, és meg kellett szervezniük annak irányítását.
121 Így a felperesek által – többek között a tárgyaláson – számos alkalommal megismételt azon érv, amely szerint az mFRR‑platform egy ideig anélkül működött, hogy a rendelkezésre álló övezetközi átviteli kapacitás folyamatos frissítésére irányuló új funkció összehangolt és központosított módon bevezetésre került, nem releváns, mivel az említett platform ilyen funkcióval való kiegészítése kezdetektől fogva a tervek között szerepelt annak érdekében, hogy e platform tervezete a biztonság és a hatékonyság tekintetében magas szintű legyen, az a körülmény pedig, hogy e kiegészítésre két év késéssel került sor, ami az mFRR‑platform kezdeti időszakban való nem optimális működését jelentette, kizárólag az említett funkció fejlesztésével kapcsolatos technikai és jogi nehézségeknek volt köszönhető.
122 Meg kell tehát állapítani, hogy a rendelkezésre álló övezetközi átviteli kapacitás folyamatos frissítésére irányuló funkciót, amely a kapacitáskezelési funkció alapját képezi, ennélfogva pedig magát a kapacitáskezelési funkció egészét az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkcióknak kell minősíteni. E következtetést az is megerősíti, hogy biztosítani kell, hogy a szükséges funkciókat, nevezetesen a kapacitáskezelést, az aktiválásoptimalizálást és a TSO‑TSO elszámolást, amennyiben azokat különböző jogalanyok látják el, összehangolt, következetes és hatékony módon, a 2017/2195 rendelet 20. cikke (3) bekezdésének e) pontjában foglalt további követelményekkel összhangban végezzék. Így az ilyen minősítés nem fosztja meg a TSO‑kat a kapacitáskezelés ellátására javasolt jogalany kiválasztásának szabadságától, amely eltérhet az aktiválásoptimalizálás és a TSO‑TSO elszámolás ellátásával megbízott jogalanytól. E tekintetben a Törvényszék által a tárgyaláson feltett kérdésre válaszolva a felperesek egyébként nem bizonyították a jogilag megkövetelt módon azt a releváns ténybeli indokot, amely alapján a kapacitáskezelési funkció ellátása a jelen ügyben nem tartozik a 2017/2195 rendelet 20. cikke (3) bekezdésének e) pontjában foglalt további követelmények tiszteletben tartásának hatálya alá.
123 Egyébiránt a felperesek nem fejtették ki, és a fortiori nem is bizonyították, hogy az a körülmény, hogy a 2017/2195 rendelet végrehajtási jogi aktusnak minősül, mennyiben befolyásolhatja a kapacitáskezelési funkciónak az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkcióként való minősítését. Ennélfogva az erre vonatkozóan kifejtett érvelésüket mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
124 A fenti értékelésekből következik, hogy a felperesek azon érve, amely szerint a fellebbezési tanács tévesen állapította meg, hogy az ACER nem kötelezte a TSO‑kat arra, hogy az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkcióként vegyék figyelembe a kapacitáskezelést, ténybelileg megalapozatlan. Amint az ugyanis a fenti 122. pontból kitűnik, nem a fellebbezési tanács által a megtámadott határozatban megerősített 03/2020 határozat vagy vitatott mFRRIF kötelezte a TSO‑kat arra, hogy a kapacitáskezelési funkciót a rendelkezésre álló övezetközi átviteli kapacitás folyamatos frissítésére irányuló, összehangolt és központosított, platformokon átívelő eljárásként a 2017/2195 rendelet 20. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében – ugyanakkor ez utóbbi rendelkezést az említett rendelet 37. cikkére figyelemmel értelmezve – mint az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciót vegyék figyelembe. Ami azt a körülményt illeti, hogy az ACER – amelynek álláspontját e tekintetben a fellebbezési tanács is megerősítette – úgy vélte, hogy az mFRRIF‑re vonatkozóan a TSO‑k által benyújtott harmadik javaslat módosított változatára alkalmazandó szabályozásnak való megfelelést annak figyelembevételével kellett értékelni, hogy a kapacitáskezelés a 2017/2195 rendelet 20. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkció, az teljes mértékben indokolt volt, tekintettel azon döntéshozatali hatáskörre, amellyel az mFRR‑platform a 2019/942 rendeletnek a 2017/2195 rendelet 5. cikke (7) bekezdésével és ez utóbbi rendelet 20. cikkével összefüggésben értelmezett 6. cikke (10) bekezdése b) pontja alapján rendelkezik. Ha ugyanis a kapacitáskezelés a 2017/2195 rendelet 20. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkció lenne, akkor amennyiben a TSO‑k annak ellátása érdekében olyan jogalanyt kívánnak kijelölni, amely eltér az aktiválásoptimalizáló funkció és a TSO–TSO elszámolási funkció ellátásával megbízott jogalanytól, e TSO‑knak bizonyítaniuk és biztosítaniuk kellene, hogy a 2017/2195 rendelet 20. cikke (3) bekezdésének e) pontjában foglalt további követelmények teljesülnek.
125 A fenti értékelések összességére tekintettel a második jogalap negyedik részét el kell utasítani.
– A második jogalap ötödik és hatodik részéről, amelyek egyrészt azon alapulnak, hogy a fellebbezési tanács nem vizsgálta meg megfelelően a 2017/2195 rendelet 20. cikke (3) bekezdése e) pontjának az ACER által a kapacitáskezelési és az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges egyéb funkciókra való jogellenes alkalmazására vonatkozó, előtte felhozott konkrét jogalapokat, másrészt pedig hogy e tanács tévesen állapította meg, hogy a 2017/2195 rendelet 20. cikke (3) bekezdésének e) pontja a rendelkezésre álló övezetközi átviteli kapacitás folyamatos frissítésére és az egyéb szükséges funkciókra is alkalmazandó volt
126 A felperesek közül az A csoport a második jogalap ötödik része keretében azt kifogásolja, hogy a fellebbezési tanács a 2017/2195 rendelet 20. cikke (3) bekezdése e) pontjának az ACER által a 03/2020 határozatban való alkalmazását nem az e csoport által elé terjesztett valamennyi konkrét jogalap fényében ellenőrizte. Amint az a jogalapjaiban is szerepel, a kapacitáskezelés nem volt szükséges funkció az mFRR‑platform működtetéséhez. Ezenkívül egyetlen NSZH sem írta elő annak az mFRRIF‑re vonatkozó eredeti javaslatában felsorolt feladatok közé való felvételét. Végül a TSO‑k nem javasolták, hogy a kapacitáskezelés ellátása érdekében olyan jogalanyt jelöljenek ki, amely eltér az aktiválásoptimalizáló funkció és a TSO–TSO elszámolási funkció ellátásával megbízott jogalanytól.
127 A második jogalap hatodik része keretében az A csoport azt állítja, hogy az ACER jogellenesen kötelezte a TSO‑kat arra, hogy az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciókat kiegészítsék a kapacitáskezeléssel, és még ha feltételezzük is, hogy a 2017/2195 rendelet 20. cikke (3) bekezdésének e) pontja alkalmazandó a kapacitáskezelésre, az ACER a vitatott mFRRI‑rendelet 12. cikkének (2) bekezdésében tévesen írta elő a TSO‑k számára, hogy tartsák tiszteletben a 2017/2195 rendelet 20. cikke (3) bekezdésének e) pontjában előírt azon további követelményeket, amelyek csak akkor lettek volna alkalmazandók, ha a TSO‑k ténylegesen úgy döntöttek volna, hogy egynél több jogalanyt jelölnek ki az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciók ellátására, amire a jelen ügyben nem került sor.
128 Az ACER vitatja az A csoport érveit, és a második jogalap ötödik részének elutasítását kéri.
129 A jelen ügyben a fellebbezési tanács helybenhagyta a 03/2020 határozatot, amely megkövetelte, hogy a TSO‑k bizonyítsák, hogy javaslatuk megfelel a 2017/2195 rendelet 20. cikke (3) bekezdésének e) pontjában előírt kiegészítő követelményeknek, mivel álláspontja szerint ezek a TSO‑k esetlegesen fontolóra vették, hogy a kapacitáskezelés mint az mFRR platform működtetéséhez szükséges funkció ellátására olyan jogalanyt jelöljenek ki, amely eltér az aktiválásoptimalizáló funkció és a TSO–TSO elszámolási funkció ellátásával megbízott jogalanytól.
130 Ahhoz, hogy a második jogalap ötödik és hatodik részéről határozni lehessen, meg kell vizsgálni, hogy a 2017/2195 rendelet 20. cikke (3) bekezdésének e) pontja – amint azt az A csoport állítja – kizárólag a TSO‑k javaslatában meghatározott funkciókra, vagy – amint azt az ACER állítja – az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges valamennyi funkcióra, köztük a kapacitáskezelésre alkalmazandó‑e.
131 A 2017/2195 rendelet 20. cikkének (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
Az (1) bekezdésben szereplő, [az mFRR‑módszertanra vonatkozó] javaslat legalább az alábbiakat tartalmazza:
[…]
e) a javaslatban meghatározott funkciók ellátását végző jogalany vagy jogalanyok kijelölésére vonatkozó javaslat. Ha a TSO‑k egynél több jogalany kijelölését javasolják, a javaslat az alábbiakat mutatja be és biztosítja:
i. a funkciók koherens felosztása az európai platformot működtető jogalanyok között. A javaslatnak teljes mértékben figyelembe kell vennie, hogy az európai platformot működtető jogalanyoknak kiosztott különböző funkciókat össze kell hangolni;
ii. az európai platform javasolt felépítésén és a feladatok felosztásán keresztül az európai platform hatékony és eredményes irányításának, működtetésének és […] felügyeletének [az NSZH‑k által való] biztosítása, valamint az e rendeletben foglalt célkitűzések támogatása;
iii. hatékony koordináció és döntéshozatali folyamat az európai platformot működtető jogalanyok között, az egymással ütköző álláspontok feloldása érdekében”.
132 Kétségtelen, hogy a 2017/2195 rendelet 20. cikke (3) bekezdése e) pontjának első mondatában kizárólag a „javaslatban meghatározott funkciók[ra]” történik utalás. Ugyanezen cikk (3) bekezdésének szövegére tekintettel ugyanakkor a javaslatban csak az említett rendelet 20. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti, „az [mFRR]‑platform működtetéséhez szükséges funkciókat” kell meghatározni.
133 Következésképpen a 2017/1295 rendelet 20. cikke (3) bekezdésének rendelkezéseiből egyértelműen kitűnik, hogy az e rendelet 20. cikke (3) bekezdésének e) pontjában előírt további követelmények alkalmazásának az a feltétele, hogy az mFRR‑módszertanra vonatkozó javaslatban több olyan jogalanyt jelöljenek ki, amelyeket az e rendelet 20. cikke (3) bekezdése c) pontjában meghatározottak szerint az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges különböző funkciók ellátásával bíztak meg.
134 Márpedig a jelen ügyben egyrészt meg kell állapítani, hogy az ACER a 03/2020 határozatban, a fellebbezési tanács pedig a megtámadott határozatban azt kifogásolta, hogy a TSO‑k, jóllehet az ACER egyetlen kapacitáskezelésért felelős jogalany kijelölését javasolta, amely eltérhet az aktiválásoptimalizáló funkció és a TSO–TSO elszámolási funkció ellátásával megbízott jogalanytól, nem támasztották alá és nem garantálták, hogy ilyen esetben teljesülnek a 2017/2195 rendelet 20. cikke (3) bekezdésének e) pontjában meghatározott további követelmények.
135 Másrészt az mFRRIF‑re vonatkozó harmadik módosított javaslat, amelyet az ACER végül figyelembe vett, a 2017/2195 rendelet 20. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében vett, az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges két funkció ellátásával megbízott egyetlen jogalany kijelölését írta elő, amely funkciókat, nevezetesen az aktiválásoptimalizáló funkciót és a TSO–TSO elszámolási funkciót ugyanezen rendelet 20. cikkének (2) bekezdése kifejezetten rögzítette. A kapacitáskezelést továbbá az mFRRIF‑re vonatkozó harmadik javaslatban olyan platformokon átívelő funkcióként vették figyelembe, amelynek ellátása szükséges volt az mFRR‑platform működtetéséhez, még ha az mFRR‑platformban nem is minősítették a 2017/2195 rendelet 20. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében vett, az említett működtetéshez szükséges funkciónak. Ugyanakkor a fenti 122. pontban a második jogalap negyedik részének vizsgálata alapján levont következtetésnek megfelelően a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban – az ACER pedig a 03/2020 határozatában – helyesen állapította meg, hogy a 2017/2195 rendelet 37. cikkében előírt kapacitáskezelés az ugyanezen rendelet 20. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében vett, az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciónak minősül.
136 A fenti értékelésekre tekintettel meg kell állapítani, hogy az A csoport nem megalapozottan hivatkozik arra, hogy a 2017/2195 rendelet 20. cikke (3) bekezdésének e) pontjában előírt kiegészítő követelmények nem voltak alkalmazandók a kapacitáskezelési funkcióra.
137 A második jogalap ötödik és hatodik részét tehát együttesen el kell utasítani.
– A második jogalap hetedik részéről, amely azon alapul, hogy a fellebbezési tanács tévesen állapította meg, hogy a kapacitáskezelést a kiegyenlítő szabályzásra irányuló, platformokon átívelő funkcióként a 2017/2195 rendelet 20. cikkében szereplő, az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciók közé kell sorolni
138 Az A csoport azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az lényegében jogellenesen jutott arra a következtetésre, hogy a kapacitáskezelést a 2017/2195 rendelet 20. cikke alapján az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciók közé kell sorolni, miközben olyan platformokon átívelő funkcióról van szó, amely a kiegyenlítő szabályzáshoz kapcsolódik. Először is, még ha feltételezzük is, hogy az ACER‑nek volt jogalapja – amelyet nem jelölt meg – arra, hogy a kapacitáskezelést a 2017/2195 rendelet 20. cikkében szereplő, az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciók közé sorolja, e rendelet nem ruházta fel hatáskörrel arra, hogy megkövetelje – amint azt a vitatott mFRRIF 4. cikkének (6) bekezdésében tette –, hogy a kapacitáskezelés tartalmilag azonos legyen, és azt valamennyi európai kiegyenlítő szabályozási platform esetében ugyanaz a jogalany lássa el. Másodszor, a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 223. pontjában tévesen állapította meg, hogy az arra vonatkozó követelmény, hogy a kapacitáskezelés platformokon átívelő funkció formájában kerüljön bevezetésre, nem az ACER által előírt új kötelezettség. Ennek ellentmondanak az ACER által a fellebbezési tanács előtt az ellenkérelmének 172. pontjában kifejtett érvek, és azt nem erősítette meg az ACER‑nek a kiegyenlítő szabályozási energiára irányuló célkitűzésekkel kapcsolatos 2015. évi jelentése, amely a megtámadott határozat 223. pontjában kerül hivatkozásra, és amely csak a határokon átívelő kiegyenlítő szabályozási energia cseréjére vonatkozott, nem pedig a platformokon átívelő funkciókra. Ezt a TSO‑k által a megtámadott határozat 225. és 226. pontjában említett, valamennyi európai kiegyenlítő szabályozási platform tekintetében a közös kapacitáskezelési funkció hatékonyságára és figyelembevételére vonatkozóan kifejtett azon értékelések sem erősítik meg, amelyeket a platformokon átívelő szinten működtetett, központosított kapacitáskezelési informatikai modullal, nem pedig a kapacitáskezeléssel mint az ezen összes platform működtetéséhez szükséges funkcióval kapcsolatban fogalmaztak meg. Végül, e tekintetben nem releváns az NSZH‑k informális feljegyzésére történő hivatkozás, mivel a rendelkezésre álló övezetközi átviteli kapacitásnak a TSO‑k által a 2017/2195 rendelet 37. cikke szerinti folyamatos frissítése nem az uniós szintű kiegyenlítő szabályozási platformokhoz kapcsolódó funkció, így annak ellátása az NSZH‑k ellenőrzése mellett történik, anélkül hogy az az ACER szabályozói felügyelete alá tartozna.
139 Az ACER vitatja az A csoport által felhozott érveket, és a második jogalap hetedik részének elutasítását kéri.
140 E tekintetben, először is, emlékeztetni kell arra, hogy a 2017/2195 rendelet 19–22. cikke előírja, hogy minden kiegyenlítő szabályozási energia cseréjének európai platformjára, nevezetesen a helyettesítő tartalékból származó kiegyenlítő szabályozási energia cseréjének európai platformjára, az mFRR‑platformra, az automatikus aktiválású frekvencia‑helyreállítási tartalékból származó kiegyenlítő szabályozási energia cseréjének európai platformjára és a kiegyenlítetlenségnettósítási eljárás európai platformjára vonatkozóan módszertant kell elfogadni. Az említett cikkek mindegyike hasonló rendelkezéseket tartalmaz, többek között azok (3) bekezdésének e) pontját, amelyek értelmében több, az európai platform működtetéséhez szükséges funkciók ellátásával megbízott, a szóban forgó módszertanra vonatkozó javaslatban meghatározott jogalany esetében az említett javaslatnak három további követelmény tiszteletben tartását kell alátámasztania és garantálnia.
141 Másodszor, meg kell állapítani, hogy az mFRRIF‑re vonatkozó harmadik javaslat bevezetésében a TSO‑k kifejezetten jelezték, hogy „[m]inden kapacitáskezelési platformon belül […] az előírt platformokhoz kapcsolódó konkrét funkciók mellett ugyanazt a platformokon átívelő kapacitáskezelési funkciót kell alkalmazni”. Pontosították, hogy egyetlen egység feladata a platformokhoz kapcsolódó konkrét funkciók ellátása, nevezetesen az aktiválásoptimalizálás és a TSO–TSO elszámolás, valamint hogy egy TSO vagy a TSO‑k által alapított társaság formájában egyetlen jogalany látja el a platformokon átívelő funkciónak minősülő kapacitáskezelést. Az „irányítási struktúra” címet viselő ábra, amely két vertikális zónát foglal magában, amelyek két különböző platformnak, nevezetesen az mFRR‑platformnak és az automatikus aktiválású frekvencia‑helyreállítási tartalékból származó kiegyenlítő szabályozási energia cseréje európai platformjának felel meg, világosan azonosította egyrészt az e platformokhoz kapcsolódó azon két konkrét funkciót, nevezetesen az aktiválásoptimalizálást és a TSO–TSO elszámolást, amelyeket egyetlen jogalany lát el, másrészt pedig mindkét platform esetében egyetlen jogalanyt, amely a kapacitáskezelési funkciót látja el.
142 Harmadszor, meg kell állapítani, hogy ugyanezen ábra, új, „Irányítási struktúrák és feladatok” címmel szerepelt az mFRRIF‑re vonatkozó harmadik javaslat módosított változatában, amelyet az ACER figyelembe vett. Ezzel szemben a TSO‑k pontosították, hogy a kapacitáskezelés nem az érintett platform működtetéséhez szükséges funkció, hanem több platformon átívelő funkció, amelynek hozzáadására a platformok közötti koordináció javítása érdekében került sor. Ugyanígy, az mFRRIF‑re vonatkozó harmadik javaslat módosított változatában a TSO‑k továbbá jelezték, hogy „a platformok hatékonyságát a platformokon átívelő funkciók létrehozásával kívánják maximalizálni”. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy mivel a kapacitáskezelés nem minősül a platformok működtetéséhez szükséges funkciónak, a 2017/1295 rendelet 19–22. cikke (3) bekezdésének e) pontjában az e funkció ellátásával megbízott több jogalany kijelölése esetére előírt további követelmények nem alkalmazandók.
143 A fenti megállapításokból kitűnik, hogy – amint arra az ACER hivatkozik – a TSO‑k az mFRRIF‑re vonatkozó harmadik javaslat módosított változatában a kiegyenlítő szabályozási platformok közötti koordináció javítására irányuló okokból maguk javasolták, hogy egyetlen jogalanyt jelöljenek ki a kapacitáskezelés mint több platformon átívelő funkció ellátására. Kétségtelen, hogy az ACER‑rel ellentétben a TSO‑k azt állították, hogy a kapacitáskezelés nem minősül az egyes platformok működtetéséhez szükséges funkciónak. A fenti 122. pontban a második jogalap negyedik részének vizsgálata alapján levont következtetésnek megfelelően ez az állítás ugyanakkor nem megalapozott. Mindenesetre az mFRRIF‑re vonatkozó harmadik javaslat módosított változatából kitűnik, hogy – amint arra az ACER és a fellebbezési tanács is hivatkozott – a TSO‑k maguk fejezték ki arra irányuló szándékukat, hogy az említett funkció ellátására egyetlen jogalanyt jelölnek ki.
144 Következésképpen a fellebbezési tanács nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor helybenhagyta a 03/2020 határozatot, amely egyáltalán nem kötelezte a TSO‑kat arra, hogy az mFRRIF‑re vonatkozó javaslatukban a kapacitáskezelést platformokon átívelő funkcióként vegyék figyelembe, mivel ők maguk állapodtak meg abban, hogy ezt a konzultációs szakaszban, először az NSZH‑kkal, majd az ACER‑rel közösen dolgozzák ki.
145 Következésképpen a második jogalap hetedik részét el kell utasítani.
– A második jogalap nyolcadik részéről, amely azon alapul, hogy a fellebbezési tanács tévesen állapította meg, hogy az ACER nem sértette meg a 2017/2195 rendeletet, különösen annak 20. cikke (5) bekezdését és 10. cikkét azáltal, hogy arra kötelezte a TSO‑kat, hogy tegyenek javaslatot az mFRR‑módszertan módosítására vonatkozóan
146 Az A csoport azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy az ACER által a TSO‑kkal szemben előírt azon kötelezettség, hogy terjesszenek elő az mFRR‑módszertan módosítására irányuló javaslatot, jogszerű volt, annak ellenére, hogy erre irányulóan semmilyen jogalap nem áll fenn, és az ACER‑nek nem volt hatásköre arra, hogy a TSO‑kat arra kényszerítse, hogy e módszertan módosítására irányulóan javaslatot terjesszenek elő. A megtámadott határozat 146–153. pontjából kitűnik, hogy a fellebbezési tanács – az ACER által elé terjesztettekkel ellentétben – úgy vélte, hogy e kötelezettséget a 2017/2195 rendelet írta elő, és az nem a 03/2020 határozatból következik. A fellebbezési tanács ellentmondásosan állította a megtámadott határozat 150. pontjában, hogy a TSO‑k első javaslatával kapcsolatban folytatott nyilvános egyeztetés megfelelt a 2017/2195 rendelet 10. cikkének, miközben az említett javaslatban sem a kapacitáskezelésnek az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciók közé sorolása, sem pedig az mFRR‑módszertan módosítására irányuló javaslat nem került említésre. Végül egy későbbi, 2020. december 22‑i A‑008–2020. sz. határozatában a fellebbezési tanács – ellentétben azzal, amit a megtámadott határozatban megállapított – úgy ítélte meg, hogy a 2017/2195 rendelet 6. cikkének (3) bekezdése nem az európai kiegyenlítő szabályozási platformra vonatkozó módszertan létrehozására, hanem csak annak módosításra alkalmazandó.
147 Az ACER vitatja az A csoport által felhozott érveket, és a második jogalap nyolcadik részének elutasítását kéri.
148 Előzetesen meg kell állapítani, hogy – amint az a fellebbezési tanács által a megtámadott határozatban megerősített 03/2020 határozatból kitűnik – az ACER kétségtelenül arra kérte a TSO‑kat, hogy dolgozzanak ki az mFRR‑módszertan módosítására irányuló javaslatot annak érdekében, hogy – amint azt az mFRRIF‑re vonatkozó harmadik javaslat módosított változata is előírja – kijelöljék a kapacitáskezelési funkció ellátásával megbízott jogalanyt.
149 Ugyanakkor az a körülmény, hogy a kapacitáskezelés az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkció, és hogy ebből következően abban az esetben, ha több jogalanyt bíznak meg az e platform működtetéséhez szükséges különböző funkciók ellátásával, a 2017/2195 rendelet 20. cikke (3) bekezdésének e) pontjában előírt további követelményeknek is teljesülniük kell, kifejezetten indokolta az ACER erre irányuló kérését.
150 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 03/2020 határozat (90)–(98) preambulumbekezdésében, és különösen annak (96) preambulumbekezdésében az ACER határozottan kijelentette, hogy a kapacitáskezelési funkciót mint az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciót be kell vezetni, azonban annak érdekében, hogy biztosítsák a TSO‑k számára a kapacitáskezelési funkció platformokon átívelő jellegével kapcsolatos problémák megoldásához szükséges időt, az e funkciót ellátó jogalanyra vonatkozó javaslat elhalasztható, és azt csak az mFRR‑platform bevezetését követő két éven belül kell benyújtani. Az ACER erre tekintettel kérte fel a TSO‑kat arra, hogy nyújtsanak be javaslatot az mFRR‑módszertan módosítására, amelyben – a 2017/2195 rendelet 20. cikke (3) bekezdésének e) pontjában foglalt rendelkezésekkel összhangban – kijelölik a kapacitáskezelési funkció ellátásával megbízott jogalanyt.
151 A fenti 122. pontban a második jogalap negyedik részének vizsgálata alapján levont következtetésnek megfelelően az ACER, majd ezt követően a fellebbezési tanács helyesen minősítette a kapacitáskezelő funkciót az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciónak. Másfelől azon döntéshozatali hatáskör gyakorlása keretében, amellyel a 2019/942 rendelet 6. cikke (10) bekezdése második albekezdésének b) pontja alapján a 2017/2195 rendelet 5. cikkének (7) bekezdésével összefüggésben és e rendelet 20. cikkének megfelelően rendelkezik, az ACER‑nek tájékoztatnia kellett volna a TSO‑kat arról, hogy az általuk javasolt mFRRIF összhangban állt‑e az alkalmazandó rendelettel, illetve adott esetben milyen feltételek között állna azzal összhangban, különös tekintettel bizonyos még meghozandó döntésekre, közelebbről a kapacitáskezelés 2024 júliusában való központosított bevezetése időpontjában a kapacitáskezelés ellátásáért felelős jogalany tekintetében.
152 Ráadásul a TSO‑k által javasolt mFRR‑módszertannak az ACER általi, bizonyos olyan feltételek között való jóváhagyása, amelyek arra vonatkoznak, hogy a TSO‑k e módszertant bizonyos határidőn belül bizonyos nyitva hagyott szempontok tekintetében az alkalmazandó szabályozás tiszteletben tartása mellett kiegészítik, nem tévesztendő össze a TSO‑k arra irányuló javaslatával, hogy a szabályozó hatóságok jóváhagyását követően magát e módszertant módosítsák. A jelen ügyben a vitatott mFRRIF‑ben előírt azon feltétel, amely szerint a TSO‑k a 2017/2195 rendelet 20. cikke (4) bekezdésének tiszteletben tartása mellett a vitatott mFRRIF hatálybalépése előtt nyolc hónappal kijelölik a kapacitáskezelési funkciók ellátásával megbízott jogalanyt, magának az említett mFRRIF‑nek a jóváhagyására vonatkozó feltétel, nem pedig ez utóbbi utólagos módosításának minősül, amelynek benyújtására a 2017/2195 rendelet 6. cikkének (3) bekezdésében meghatározott módosítási eljárásnak megfelelően kerül sor.
153 Ebből következően a második jogalap nyolcadik részét el kell utasítani.
154 A második jogalap nyolc részére vonatkozó értékelések összességére tekintettel tehát az említett jogalapot teljes egészében el kell utasítani.
A harmadik, arra alapított jogalapról, hogy a fellebbezési tanács az előtte folyamatban lévő eljárás során megsértette a megfelelő ügyintézés elvét, a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elvét, az indokolási kötelezettséget és az őt terhelő jogi kötelezettségeket
155 Amennyiben a harmadik jogalap keretében a felperesek vagy egyedül az A csoport arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács az előtte folyamatban lévő eljárás során megsértette az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 41. cikkében biztosított megfelelő ügyintézés elvét, rá kell mutatni arra, hogy ez utóbbiak pontosabban azt róják fel az említett tanácsnak, hogy az megsértette az őt terhelő azon kötelezettséget, hogy az elé terjesztett ügyeket függetlenül, pártatlanul és gondosan bírálja el, továbbá megsértette a meghallgatáshoz való jogukat, az iratbetekintéshez való jogukat és az indokolási kötelezettséget. Ezenkívül azt róják fel a fellebbezési tanácsnak, hogy nem gyakorolt teljes körű felülvizsgálatot a 03/2020 határozat felett, és tévesen értelmezte a jogot, valamint nem vizsgálta meg megfelelően az előtte felhozott jogalapokat.
– A függetlenség, a pártatlanság és a gondos vizsgálat elveinek megsértéséről
156 A felperesek azt állítják, hogy a Charta 41. cikkének megfelelően a 2019/942 rendelet (34) preambulumbekezdésének, valamint 26. cikke (2) bekezdésének és 28. cikke (4) bekezdésének együttes olvasatából kitűnik, hogy a fellebbezési tanácsnak az ACER határozatai ellen benyújtott fellebbezéseket teljesen függetlenül és pártatlanul, lelkiismeretesen és gondosan kell megvizsgálnia. Márpedig a megtámadott határozatban a fellebbezési tanács mindenekelőtt a 03/2020 határozat igazolására törekedett, a jelen fellebbezés keretében pedig az ACER sem válaszolt a jogalapjaikra és kifogásaikra. Először is, egyrészt a megtámadott határozatban a fellebbezési tanács vitatta, hogy az ACER előírta volna a kapacitáskezelési funkciót, miközben azt maga az ACER ismerte el az előtte folyamatban lévő eljárás keretében általa benyújtott ellenkérelem 208. pontjában. Másrészt a megtámadott határozatnak a tényállás ismertetésére vonatkozó részében a fellebbezési tanács megállapította, hogy a kapacitáskezelés az mFRR‑platform sajátos funkciója, miközben tagadta, hogy a felperesek ezt vitatták volna előtte, valamint átvette az ACER ellenkérelmének elemeit. Másodszor, jóllehet az A csoport kifogásolta előtte az mFRRIF‑re vonatkozó harmadik javaslat módosított változatával kapcsolatos konzultáció ACER részéről való elmaradását, a fellebbezési tanács a megtámadott határozatnak a tényállás ismertetésére vonatkozó részében jelezte, hogy az ACER‑t kötötte a TSO‑k javaslatáról szóló határozata meghozatalára rendelkezésére álló hat hónapos határidő, amely 2020. január 24‑én lejárt, és hogy nem kérhette a TSO‑któl, hogy ismételten egészítsék ki a javaslatukat. A megtámadott határozat 163., 200. és 261. pontjában a fellebbezési tanács indokolás és bizonyítékok nélkül pozitív és szubjektív értékelést adott az ACER e tekintetben tanúsított magatartásáról. Harmadszor, a fellebbezési tanács minden indokolás nélkül, hacsak nem a felperesek hátrányosabb helyzetbe hozatala és az ACER védekezésének megerősítése érdekében, a megtámadott határozat 177. és 202. pontjában azt rótta fel a felpereseknek, hogy a nyilvános konzultáció során nem fejezték ki ellenvetésüket a tekintetben, hogy az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges feladatok végrehajtása érdekében egyetlen jogalany kerüljön kiválasztásra. Negyedszer, a felperesek azt róják fel a fellebbezési tanácsnak, hogy tévesen utasította el a Charta abból eredő megsértésére alapított másodlagos jogalapjukat, hogy az ACER a 03/2020 határozatban nem indokolta azon álláspontját, hogy az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges valamennyi funkciót egyetlen jogi személynek, nem pedig a TSO‑k konzorciumának kell ellátnia. Az említett tanács objektivitásának hiánya e tekintetben abból következik, hogy nem vizsgálta meg a szociális védelem területén keletkezett 60 millió eurós megtakarítást, amelyre az A csoport a TSO‑konzorcium kiválasztásának igazolása érdekében hivatkozott. Ötödször, a fellebbezési tanács pártatlanságának hiánya abból is kitűnik, hogy e tanács megtévesztő módon hivatkozik a 2019/942 rendeletben előírt szabályozási folyamat állítólagos „alulról felfelé építkező” jellegére annak érdekében, hogy kivonja a 03/2020 határozatot a valódi jogi ellenőrzés alól.
157 Az ACER vitatja a felperesek érveit, és a jelen kifogás elutasítását kéri.
158 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a Charta 41. cikke, amely az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése értelmében a Szerződésekével megegyező jogi kötőerővel bír, rögzíti a megfelelő ügyintézéshez való jogot. E jog a Charta 41. cikkének (1) bekezdése alapján különösen azt jelenti, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül intézzék (2021. október 20‑i Kerstens kontra Bizottság ítélet, T‑220/20, EU:T:2021:716, 32. pont).
159 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a megfelelő ügyintézés elve értelmében az adminisztráció feladata, hogy gondosan és pártatlanul vizsgáljon meg minden, az előtte folyamatban lévő ügyre vonatkozó releváns tényt, és gyűjtse össze a mérlegelési jogköre gyakorlásához szükséges valamennyi ténybeli és jogi elemet, továbbá hogy biztosítsa az általa végrehajtott eljárások szabályos lefolytatását és hatékonyságát (lásd: 2021. október 20‑i Kerstens kontra Bizottság ítélet, T‑220/20, EU:T:2021:716, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
160 Emlékeztetni kell arra is, hogy a pártatlanság követelménye magában foglalja egyrészt a szubjektív pártatlanságot abban az értelemben, hogy az ügyben eljáró intézmény egyik tagja sem mutathat elfogultságot vagy személyes előítéletet, másrészt pedig az objektív pártatlanságot abban az értelemben, hogy az intézménynek e tekintetben megfelelő biztosítékokat kell nyújtania az ezzel kapcsolatos összes jogos kétely kizárására (lásd: 2021. október 20‑i Kerstens kontra Bizottság ítélet, T‑220/20, EU:T:2021:716, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
161 A fellebbezési tanácsot az ACER‑en belül hozták létre annak érdekében, hogy a 2019/942 rendelet 28. cikkének (4) bekezdésével összhangban a felek meghallgatását követően érdemben döntsön az ACER határozatai ellen benyújtott elfogadható fellebbezésekről.
162 Amint azt a 2019/942 rendelet (34) preambulumbekezdése előírja, a fellebbezési tanács az ACER‑en belül működik, azonban független annak igazgatással és piacszabályozással foglalkozó szerveitől.
163 E célból a 2019/942 rendelet 26. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a fellebbezési tanács tagjai függetlenül hozzák meg döntéseiket, és semmilyen utasítás nem kötheti őket. A feladataik ACER‑en belüli ellátását, illetve a tisztségükből való felmentésükre vonatkozó lehetőséget úgy szabályozzák, hogy ezzel biztosítsák függetlenségüket.
164 A jelen ügyben a felperesek nem bizonyították, hogy a fellebbezési tanács megsértette a függetlenség, a pártatlanság és a gondos vizsgálat elveit a megtámadott határozat elfogadása során, amely határozat a fellebbezési tanács előtt folyó eljárásban részt vevő felek által felhozott érvekre tekintettel lényegében arra vonatkozott, hogy a 03/2020 határozat és a vitatott mFRRIF megalapozott volt‑e, és különösen, hogy azok alapulhattak‑e azon a kettős megállapításon, hogy a kapacitáskezelés az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkció, és hogy amennyiben a TSO‑knak e platform tekintetében úgy kell dönteniük, hogy ezt a funkciót az aktiválásoptimalizáló funkció és a TSO–TSO elszámolási funkció ellátásával megbízott jogalanytól eltérő jogalany látja el, akkor a 2017/2195 rendelet 20. cikke (3) bekezdése e) pontjának második mondatában meghatározott további követelményeknek teljesülniük kell.
165 A megtámadott határozatból kitűnik, hogy a fellebbezési tanács e határozatban arra a kérdésre kereste a választ, hogy figyelemmel a 2017/942 rendelet 6. cikke (11) bekezdésének megfelelően az ACER által az NSZH‑kal és a TSO‑kkal lefolytatott konzultációs szakaszban a TSO‑k által az mFRRIF‑re vonatkozó eredeti javaslat kapcsán nyújtott információkra, és különösen a TSO‑k által az mFRRIF‑re vonatkozóan az ACER részére egymást követően benyújtott javaslatokra, a TSO‑k által végeredményben javasolt mFRRIF összhangban állt‑e a 2017/2195 rendelettel és a villamosenergia‑átviteli hálózat üzemeltetésére vonatkozó iránymutatás megalkotásáról szóló, 2017. augusztus 2‑i (EU) 2017/1485 bizottsági rendelettel (HL 2017. L 220., 1. o.), valamint egyéb alkalmazandó rendeletekkel, illetve hogy milyen feltételek között állhat azokkal összhangban.
166 Ebben az összefüggésben az ügy irataiból nem következik, hogy a fellebbezési tanács egésze vagy annak bizonyos tagjai elfogultságot vagy személyes előítéletet tanúsítottak volna, amelyek arra késztették volna őket, hogy eltekintsenek annak ellenőrzésétől, hogy a TSO‑k által az mFRRIF‑re vonatkozó javaslat összeegyeztethető‑e az alkalmazandó szabályozással, vagy hogy e tekintetben az NSZH‑kkal és a TSO‑kkal folytatott konzultációt követően nem teljesen függetlenül hozták meg döntésüket. Az ügy irataiból ugyanígy nem tűnik ki, hogy az a keret, amelyben a fellebbezési tanács a megtámadott határozatot meghozta, nem nyújtott elegendő garanciát arra, hogy e tekintetben a pártatlanságával, illetve függetlenségével kapcsolatos összes jogos kételyt ki lehessen zárni.
167 A felperesek által a Törvényszék előtt előadott érvek nem kérdőjelezik meg ezt a megállapítást.
168 A felperesek állításával ellentétben a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban nem kívánta elfedni az ACER jogellenes eljárását, amely abban állt, hogy a vitatott mFRRIF‑ben olyan funkció, nevezetesen a kapacitáskezelés figyelembevételét írta elő a TSO‑k számára, amely nem minősül az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciónak. A fellebbezési tanács a megtámadott határozatban csupán úgy ítélte meg, hogy a felperesek által előtte előadottakkal ellentétben a kapacitáskezelést a 2017/2195 rendelet 20. cikke (3) bekezdésének c) és e) pontja értelmében az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciónak kell minősíteni, amelynek figyelembevételét az NSZH‑k szintén kérték, és amelyet egyébként beépítettek az mFRRIF‑re vonatkozóan a TSO‑k által benyújtott második és harmadik javaslatba. Ezt követően a fellebbezési tanács azon kérdés értékelése során, hogy az ACER a 03/2020 határozatban és a vitatott mFRRIF‑ben joggal tekinthette‑e úgy, hogy abban az esetben, ha az mFRR‑platform működtetése keretében a TSO‑k e funkció ellátásával az aktiválásoptimalizáló funkció és a TSO–TSO elszámolási funkció ellátásával megbízott jogalanytól eltérő jogalanyt bíznak meg, a 2017/2195 rendelet 20. cikke (3) bekezdése c) és e) pontjának második mondatában meghatározott további követelményeknek is teljesülniük kell, az ebből eredő valamennyi következtetést levonta. Az a körülmény, hogy a fellebbezési tanács esetlegesen tévedhetett az alkalmazandó szabályozás értelmezése során, amelyre a Törvényszék felülvizsgálatának alárendelve kerül sor, nem elegendő annak megállapításához, hogy részrehajló volt, vagy hogy a határozata meghozatala során nem volt független.
169 Hasonlóképpen, a fellebbezési tanács által a megtámadott határozatban tett azon megállapítást, amely szerint azt, hogy az ACER nem konzultált a TSO‑kkal az mFRRIF‑re vonatkozó harmadik javaslat módosított változatának a 2019. december 18‑i beérkezése és a 2020. január 24‑én elfogadott 03/2020 határozat végleges változatának az elkészítése között, az ACER számára a határozata meghozatalára előírt határidő indokolta, egyáltalán nem veti fel az említett tanács pártatlanságának vagy függetlenségének hiányát. Ez ugyanis csupán azt tükrözi, hogy a fellebbezési tanács figyelembe vett egy objektív körülményt, nevezetesen hogy a fellebbezés benyújtásától számított hat hónapos határidő, amely a 2019/942 rendelet 6. cikkének (12) bekezdésével összhangban az ACER rendelkezésére állt a határozat meghozatalára, 2020. január 24‑én lejárt.
170 Ezenkívül a fellebbezési tanács által a megtámadott határozatban tett azon megállapítás, amely szerint a 03/2020 határozat elfogadásához vezető eljárás során az ACER az együttműködés szellemében és jóhiszeműen járt el, tekintettel arra a különösen a határidőre vonatkozó kötelező keretre, amelyen belül e határozatot meg kellett hoznia (lásd a 169. pontot), nem az említett tanács pártatlanságának vagy függetlenségének hiányára utal, hanem arra, hogy az olyan objektív körülményeket vett figyelembe, amelyek azt támasztják alá, hogy az ACER valamennyi TSO szándékát igyekezett figyelembe venni, még akkor is, ha az utóbbiak által kívánt megoldások nem tűntek számára ideálisnak. Ily módon a fellebbezési tanács olyan körülményekre mutatott rá, amelyek lehetővé teszik annak megértését, hogy a kapacitáskezelési funkció bevezetése és az annak végrehajtásával megbízott jogalany kijelölése két évvel történő elhalasztásának az ACER általi figyelembevétele ez utóbbi azon szándékát támasztotta alá, hogy időt kíván hagyni a TSO‑k számára a rendelkezésre álló övezetközi átviteli kapacitás folyamatos frissítésének a platformokon átívelő szinten megvalósuló, összehangolt és központosított megközelítés alapján történő rendezésére.
171 Másfelől szintén objektív körülmény a fellebbezési tanács által a megtámadott határozatban tett azon megállapítás, amely szerint a 03/2020 határozat elfogadásához vezető eljárás során a TSO‑k az e határozat elfogadását megelőző konzultációs szakaszban nem fejezték ki ellenvetésüket azzal szemben, hogy az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciókat egy egyetlen jogalanyból álló struktúra lássa el. A felperesek az említett szakaszban egyáltalán nem hivatkoztak a TSO‑k által tett, többek között a 03/2020 határozat II. mellékletére alapított észrevételek egyetlen olyan részletére sem, amely cáfolta volna e megállapítást. Önmagában az, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban egy objektív körülményt vett figyelembe, nem utal a pártatlanság vagy a függetlenség hiányára.
172 Amennyiben a felperesek lényegében azt róják fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az nem ellenőrizte, hogy az ACER a 03/2020 határozatban megindokolta‑e, hogy miért döntött úgy, hogy az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciókat egyetlen jogalanyból álló struktúra lássa el, illetve hogy miért utasította a konzorcium formában működő struktúrát, meg kell állapítani, hogy – amint arra a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban helyesen rámutatott – az ügy irataiból nem tűnik ki, hogy az ACER bármikor is előírta volna a TSO‑k számára az egyetlen jogalanyból álló struktúra alkalmazását, vagy megakadályozta volna a konzorcium formában működő struktúra alkalmazását. Az ACER ugyanis kizárólag azokat a következtetéseket vonta le, amelyek álláspontja szerint a fennálló szabályozásnak a TSO‑k mFRRIF‑re vonatkozó eredeti javaslatában tett választásokra történő alkalmazásából következtek, figyelembe véve a TSO‑k álláspontjának az e javaslat általuk egymást követően benyújtott különböző változataiban bekövetkezett változását. Ennek keretében többek között jelezte, hogy ha a TSO‑knak olyan konzorciumi struktúrát kellene választaniuk, amely nem rendelkezik jogi személyiséggel, akkor több jogalanyból álló, a konzorciumban tagsággal rendelkező különböző TSO‑k által alkotott struktúráról, nem pedig egyetlen jogalanyból álló struktúráról lenne szó, következésképpen az említett struktúrának meg kell felelnie a 2017/2195 rendelet 20. cikke (3) bekezdése e) pontjának második mondatában előírt további követelményeknek, ami nem következik az mFRRIF‑re vonatkozó eredeti javaslatból. Emlékeztetett azon álláspontjára is, amely szerint ugyanezen követelményeket kellene tiszteletben tartani, ha a TSO‑k végül úgy döntenének, hogy az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges különböző funkciók ellátásával több jogalanyt bíznak meg. A felperesek jelen érve tehát ténybelileg megalapozatlan.
173 Végül ténybelileg szintén megalapozatlan a felperesek azon érve, amely szerint a fellebbezési tanács lényegében azért találta ki az „alulról felfelé építkező döntéshozatali eljárás” fogalmát, hogy az ACER intézkedéseit kivonja a bírósági felülvizsgálat alól. Ugyanis, amint az a fenti 54. pontban már megállapításra került, a felperesek nem állítják megalapozottan, hogy a fellebbezési tanács jogellenesen minősítette a döntéshozatali eljárást „alulról felfelé építkezőnek”, mivel annak nem volt jogalapja az alkalmazandó jogszabályokban.
174 A fenti értékelések összességére tekintettel a függetlenség, a pártatlanság és a gondos vizsgálat elveinek megsértésére alapított kifogást teljes egészében el kell utasítani.
– Az iratokbetekintési jog megsértéséről
175 Az A csoport azt kifogásolja, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban helybenhagyta a hozzáférés iránti kérelmet elutasító határozatot, amelyet a Charta 41. cikke (2) bekezdésének b) pontja által számára biztosított jogok, valamint a védelemhez való joga megsértésével fogadtak el. A hozzáférés iránti kérelmet elutasító határozat indokolása – amint azt a megtámadott határozat 275–278. pontja összefoglalja – azon alapult, hogy először is, mivel az ACER nem kérte a fellebbezési tanács előtti ellenkérelme mellékleteinek bizalmas kezelését, az A csoport a 03/2020 határozat elfogadása előtt teljeskörűen hozzáfért az ACER és a TSO‑k által egymásnak küldött dokumentumokban szereplő információkhoz, másodszor pedig hogy jóllehet a közzétételhez fűződő nyomós közérdek hiányában az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43 o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.). 4. cikkének (3) bekezdését kellett alkalmazni, az A csoport nem bizonyította, hogy a védelemhez való jogának gyakorlása érdekében szükség van az ilyen nyilvánosságra hozatalra, és azon dokumentumok, amelyek nyilvánosságra hozatalát kérték, az A csoport által a fellebbezési tanács előtt felhozott érveik szempontjából nem voltak kellően relevánsak.
176 Először is, az A csoport úgy véli, hogy jogainak tiszteletben tartása nem függhet az ACER azon döntésétől, hogy a hozzáférés iránti kérelemmel érintett dokumentumokat a fellebbezési tanács elé terjesztett ellenkérelméhez csatolja‑e, vagy sem. Másodszor, emlékeztet arra, hogy a Charta 41. cikke (2) bekezdésének b) pontjában előírt iratbetekintési jog, amelyen a hozzáférhetővé tétel iránti kérelem kizárólagosan alapult, elkülönül és független az 1049/2001 rendeletben előírt, dokumentumokhoz való hozzáférés jogától. Az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően e jog nem teljesíthető a szóban forgó dokumentumok szelektív hozzáférhetővé tételével, és azt nem lehet a hozzáférhetővé tétel iránti kérelem megalapozottságához képest megítélni. Harmadszor, a fellebbezési tanács megalapozatlanul, és mindenesetre tévesen rótta fel neki, hogy nem fejtette ki, hogy mennyiben szükséges a szóban forgó dokumentumokhoz való hozzáférés a védelemhez való jogának gyakorlásához. Negyedszer, az említett dokumentumok relevánsak voltak a fellebbezési tanács előtt, mivel az említett bizottság egy meghallgatás során a tartalmukhoz közvetlenül kapcsolódó kérdést intézett az ACER‑hez, és a megtámadott határozatban a keresete elutasítása érdekében az említett tartalomra támaszkodott. Az iratbetekintési jog e megsértése az A csoport hátrányára befolyásolta a megtámadott határozat tartalmát, többek között azon kérdésekkel összefüggésben, hogy a kapacitáskezelést az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciók közé kell‑e sorolni, és hogy a szabályozók tanácsa támogatta‑e az ACER azon álláspontját, hogy ezen összes funkció ellátása érdekében egyetlen jogalanyt kell kijelölni.
177 Az ACER vitatja az A csoport érveit, és a jelen kifogás elutasítását kéri.
178 Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy az A csoport által a fellebbezési tanácshoz a 2019/942 rendelet 28. cikke alapján benyújtott fellebbezés 160. pontjának d) alpontjában megfogalmazott kérelem arra irányult, hogy az említett tanács eljárási intézkedés keretében az eljárási szabályzata 20. cikke (3) bekezdésének d) pontja alapján rendelje el a vitatott dokumentumok bizalmas változatainak benyújtását (lásd a fenti 16. pontot), amit az A csoport a 03/2020 határozat ellen ugyanezen tanács előtt indított eljárás szempontjából hasznosnak ítélt. A hozzáférhetővé tétel megtagadásáról szóló határozatot tehát a fellebbezési tanács nevében eljáró fellebbezési tanács elnöke által hozott, a kért eljárási intézkedést elutasító határozatként kell elemezni.
179 A vitatott dokumentumok a TSO‑kat, az NSZH‑kat és az ACER‑t érintő normatív eljáráshoz kapcsolódnak, amely a 03/2020 határozat és az e határozathoz mellékletként csatolt mFRR‑módszertan elfogadásához vezetett.
180 Ebből az következik, hogy az A csoport által a fellebbezési tanácshoz intézett kérelem nem minősült sem az eljárás ügyirataihoz való hozzáférés iránt a Charta 41. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében a fellebbezési tanácshoz benyújtott kérelemnek, sem pedig a Charta 42. cikke és az 1049/2001 rendelet értelmében vett, dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemnek.
181 Tekintettel az ACER fellebbezési tanácsának a fellebbezési tanács szervezeti és eljárási szabályainak megállapításáról szóló, 2019. október 5‑én módosított 1–2011. sz. határozata 20. cikkének szövegére, valamint az előtte folyamatban lévő eljárásokban a Törvényszék elé terjesztett pervezető intézkedések vagy bizonyításfelvétel iránti kérelmekre alkalmazandó ítélkezési gyakorlat analógia útján történő alkalmazására (lásd ebben az értelemben: 1998. december 17‑i Baustahlgewebe kontra Bizottság ítélet, C‑185/95 P, EU:C:1998:608, 90–93. pont; 2010. május 12‑i Bizottság kontra Meierhofer ítélet, T‑560/08 P, EU:T:2010:192, 61. pont), rá kell mutatni arra, hogy annak érdekében, hogy ugyanez tanács, amelyet az elnöke képvisel, meg tudja állapítani, hogy az említett iratok bemutatása hasznos‑e az előtte folyamatban lévő eljárás megfelelő lefolytatása szempontjából, az A csoportnak a kérelmében nemcsak meg kellett jelölnie a kért iratokat, hanem tájékoztatnia kell a fellebbezési tanácsot legalább azokról a körülményekről, amelyek alátámasztják ezen iratoknak az eljárás szempontjából való jelentőségét. Ezt követően az elnöke által képviselt fellebbezési tanács feladata volt annak értékelése, hogy szükséges‑e a kért eljárási intézkedés elfogadása, amely adott esetben elrendelte a vitatott dokumentumok bizalmas kezelésének az A csoport tekintetében való feloldását, mivel az említett csoport adott esetben az eljárás végén elfogadott határozattal – vagyis a megtámadott határozattal – szemben a 2019/942 rendelet 29. cikkének megfelelően a Törvényszékhez benyújtott kereset keretében vitathatja ezt az értékelést, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a kért eljárási intézkedés elfogadásának elmaradása hatással volt az említett határozat tartalmára.
182 Így az elnöke által képviselt fellebbezési tanács jogszerűen fogadhatta el a hozzáférhetővé tétel megtagadásáról szóló határozatot kizárólag azon az – említett határozat 9. és 10. pontjában kifejtett és a megtámadott határozat 282. és 283. pontjában megismételt – alapon, hogy az A csoport elmulasztotta tájékoztatni a fellebbezési tanácsot legalább azokról a körülményekről, amelyek a vitatott iratoknak a szóban forgó eljárás szempontjából való jelentőségét alátámaszthatták volna, mivel ez szükséges lett volna ahhoz, hogy helyt adhasson a kérelmének.
183 Az A csoport ugyanakkor azt kifogásolja, hogy az általa a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés 76. és 156. pontjában igazolta a vitatott dokumentumoknak az utóbbi tanács előtt indított eljárás szempontjából való hasznosságát.
184 E tekintetben egyrészt meg kell állapítani, hogy az említett keresetnek az A csoport által felhozott harmadik jogalappal kapcsolatos 76. pontjában egyáltalán nem került kifejtésre, hogy az ACER által a 2017/2195 rendelet 20. cikkének (5) bekezdése alapján, és annak megállapítása érdekében elvégzett esetleges értékelésről készített másolat, hogy a TSO‑k elvégezhetik‑e az mFRR‑módszertan 12. cikkének (2) bekezdésében előírt módosítás alátámasztásához szükséges költség‑haszon elemzést, és ha igen, milyen módon kerülhet arra sor, mennyiben lett volna szükséges az említett jogalap elbírálásához, amely lényegében annak megállapítására irányult, hogy az ACER megsértette a 2017/2195 rendelet 10. cikkét és 20. cikkének (5) bekezdését, mivel túllépte hatáskörét azzal, hogy előírta a TSO‑k számára, hogy az mFRR‑módszertan módosítására irányuló javaslatot nyújtsanak be a részére, amire a 2019/942 rendelet 6. cikkének (10) bekezdése vagy a 2017/2195 rendelet 5. cikkének (7) bekezdése alapján nem rendelkezett hatáskörrel. Ugyanis, amint azt az elnöke által képviselt fellebbezési tanács a hozzáférhetővé tételt megtagadó határozat 12. pontjában helyesen megjegyezte, azon dokumentum létezése, amelynek hozzáférhetővé tételét kérték, az ACER e tekintetben fennálló hatáskörének az alkalmazandó szabályok szerinti megítélése szempontjából nem releváns.
185 Másrészt a fellebbezési tanács előtti fellebbezés 156. pontjában, amely a fellebbezés első‑harmadik jogalapjával együttesen értelmezett hetedik jogalapjára vonatkozik, az A csoport egyáltalán nem fejtette ki, hogy a szabályozók tanácsa és az ACER azon véleményét tartalmazó esetleges formanyomtatványok másolata, amely a 03/2020 határozattal és az ahhoz csatolt mFRR‑módszertannal kapcsolatosak, és amely ez utóbbiak elfogadását megelőzően – amint arra az A csoport rámutatott – lehetővé tette volna az ACER keretein belül vele kapcsolatban folytatott vita tartalmának és terjedelmének megismerését, mennyiben volt szükséges a kereset hetedik jogalapjának elbírálásához, amely lényegében annak megállapítására irányult, hogy az ACER megsértette a 2019/942 rendelet 6. cikkének (11) bekezdését és 14. cikkének (6) bekezdését, valamint a Charta 41. cikkét, mivel a 03/2020 határozat és az ahhoz csatolt mFRR‑módszertan elfogadását megelőzően nem konzultált kellőképpen az érintett TSO‑kkal és NSZH‑kkal, és mivel nem indokolta meg kellőképpen az utóbbi határozatot.
186 Ebből következően a jelen ügy körülményei között az elnöke által képviselt fellebbezési tanács megalapozottan járt el, amikor nem adott helyt az A csoportnak az e tanács előtti fellebbezése 160. pontja d) alpontjában az ugyanezen tanács eljárási szabályzata 20. cikke (3) bekezdésének d) pontja szerinti, a vitatott iratok bemutatására irányuló kérelmének.
187 A fenti értékelések összességére tekintettel az „iratbetekintési jog” állítólagos megsértésére alapított kifogást teljes egészében el kell utasítani.
– Az indokolási kötelezettség megsértéséről
188 Az A csoport azt állítja, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban több szempontból is megsértette az őt terhelő indokolási kötelezettséget. Először is, nem indokolta meg kellőképpen az A csoport által előtte benyújtott kereset hatodik jogalapjában előterjesztett azon kifogás elutasítását, amely az arányosság elvének az ACER általi megsértésén alapul, amennyiben az a 03/2020 határozatban arra kötelezte a TSO‑kat, hogy az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciók – ideértve a kapacitáskezelést is – ellátása érdekében egyetlen jogalanyt jelöljenek ki, jóllehet e követelmény nem volt szükséges, sem megfelelő a 2017/2195 rendelet 3. cikkében meghatározott célok eléréséhez. Másodszor, ellentétben azzal, amit a megtámadott határozat 246–263. pontjában állított, a fellebbezési tanács nem vizsgálta meg és a fortiori indokolta azt a körülményt, hogy elutasította az elé terjesztett kereset második jogalapjának alátámasztása érdekében hivatkozott fő érvet, amely szerint az ACER az mFRRIF‑re vonatkozóan a TSO‑k által benyújtott harmadik javaslat módosított változatát követően alapvető változást hajtott végre azáltal, hogy a vitatott mFRRIF 12. cikkének (2) bekezdését kiegészítette a kapacitáskezelési funkcióval, amiről nem konzultált a TSO‑kkal, és amely nem szerepelt az ACER határozattervezetének végleges változatában.
189 Az ACER vitatja az A csoport érveit, és a jelen kifogás elutasítását kéri.
190 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Charta 41. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében az igazgatási szervek kötelesek döntéseiket indokolni.
191 Az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az EUMSZ 296. cikk második bekezdése által szintén megkövetelt indokolást az adott jogi aktus természetéhez kell igazítani, valamint a jogi aktust kibocsátó intézmény érvelését világosan és egyértelműen kell megfogalmazni, hogy az az érdekeltek számára a meghozott intézkedés indokait megismerhetővé, a hatáskörrel rendelkező bíróság számára pedig a felülvizsgálati jogkört gyakorolhatóvá tegye. Az indokolási kötelezettséget az eset összes körülményeire, így különösen a jogi aktus tartalmára, a felhívott indokok jellegére és a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, amennyiben azt, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk második bekezdése követelményeinek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is (lásd: 2017. június 29‑i E‑Control kontra ACER ítélet, T‑63/16, nem tették közzé, EU:T:2017:456, 68. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
192 A fellebbezési tanácsoktól ugyanakkor nem lehet megkövetelni, hogy olyan magyarázatot adjanak, amely egyenként és kimerítően követi a felek által előadott összes érvet. Az indokolás lehet tehát közvetett is, amennyiben lehetővé teszi az érdekeltek számára, hogy megismerjék a fellebbezési tanács határozata meghozatalának indokait, és biztosítja, hogy az illetékes bíróság számára rendelkezésre álljanak a felülvizsgálat gyakorlásához elégséges információk (lásd: 2017. június 29‑i E‑Control kontra ACER ítélet, T‑63/16, nem tették közzé, EU:T:2017:456, 69. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
193 Ezen ítélkezési gyakorlatra tekintettel először is el kell utasítani az A csoport azon kifogását, amely szerint a fellebbezési tanács elutasította az arányosság elvének az ACER általi megsértésére alapított kifogást, anélkül hogy magyarázattal szolgált volna arra, hogy az elérni kívánt célok szempontjából mennyiben volt megfelelő az a követelmény, hogy az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciók – amelyek magukban foglalják a kapacitáskezelést is – ellátására egyetlen jogalanyt kell kijelölni. A fellebbezési tanács ugyanis elsődlegesen cáfolta, hogy az ACER olyan struktúrát írt elő a TSO‑k számára, amelyben az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciókat egyetlen jogalany látja el. Másodlagosan megjegyezte, hogy az ACER nem hagyhatott jóvá olyan mFRR‑módszertant, amely álláspontja szerint nem felelt meg az alkalmazandó szabályozásnak, valamint hogy szükséges és arányos volt, hogy a határozatában hivatkozott azon feltételekre, amelyeknek teljesülniük kell. Ez az indokolás elegendő volt ahhoz, hogy lehetővé tegye az A csoport számára, hogy megértse azon fő és másodlagos érvelést, amelyre a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban az arányosság elvének az ACER általi megsértésére alapított kifogás elutasítását alapította, és hogy azt adott esetben a Törvényszék előtt vitassa. Ezenkívül az elegendő volt ahhoz, hogy lehetővé tegye a Törvényszék számára, hogy adott esetben felülvizsgálja ezen elutasítás megalapozottságát. Az A csoport ebben az összefüggésben nem róhatja fel a fellebbezési tanácsnak, hogy nem adott választ az általa előtte előadott összes érvre.
194 Másodszor, ami az azon kifogás elutasítására vonatkozó indokolás állítólagos hiányát illeti, amely szerint az ACER a 2019. december 20‑i határozattervezet végleges változatához képest alapvető változtatást hajtott végre a vitatott mFRRIF 12. cikke (2) bekezdésének szövegén azáltal, hogy azt kiegészítette a kapacitáskezeléssel mint az mFRR platform működtetéséhez szükséges funkcióval, anélkül hogy e módosítás kapcsán konzultált volna a TSO‑kkal, a 03/2020 határozat elfogadásának összefüggéseiből, és különösen az utóbbiak által az e határozat elfogadásával kapcsolatban az mFRRIF‑re vonatkozó második és harmadik javaslatukban adott válaszokból kitűnik, hogy a TSO‑knak tudomással kellett lenniük arról, hogy az ACER egyrészt úgy véli, hogy a kapacitáskezelés az mFRRR‑platform működtetéséhez szükséges funkció, másrészt pedig, hogy ha az e platform működtetéséhez szükséges összes funkciót több jogalanynak kell ellátnia, akkor a 2017/2195 rendelet 20. cikke (3) bekezdése e) pontjának második mondatában meghatározott kiegészítő követelményeknek teljesülniük kell.
195 Így a TSO‑k a körülmények teljes körű ismeretében tagadták meg, hogy az mFRRIF‑re vonatkozó harmadik javaslatuk módosított változatában megfeleljenek az ACER ezzel kapcsolatos elvárásainak, mivel – amint az a jelen keresetből kitűnik – egyes TSO‑k nem értettek egyet a jelen ügyben szereplő szabályozás alkalmazásából eredő követelményekre vonatkozó álláspontjával. A fellebbezési tanács ilyen összefüggésben jelezte a megtámadott határozatban az A csoport azon kifogásának megválaszolása érdekében, amely szerint nem konzultáltak a TSO‑kkal az mFRR‑módszertannak az ACER által az utolsó pillanatban bevezetett alapvető módosításáról, hogy az e módosítással érintett kérdés a közte és a TSO‑k között a konzultációs szakaszban folytatott vita központi elemét képezte, és hogy a TSO‑knak teljes mértékben lehetőségük volt arra, hogy eszmecserét folytassanak az ACER‑rel az utóbbi által képviselt álláspontról, ugyanakkor az ACER a döntéshozatali hatáskörének időbeli korlátai miatt végül elfogadta a vitatott mFRRIF‑et, amelyben rögzítette, hogy melyek azok a feltételek, amelyek között a TSO‑k által a kapacitáskezelési funkciót ellátó jogalannyal kapcsolatban meghozandó döntések megfelelnek az alkalmazandó szabályozásnak.
196 Tekintettel arra az összefüggésre, amelyben azt benyújtották, ez az indokolás a jelen ügyben elegendő volt ahhoz, hogy lehetővé tegye az A csoport számára, hogy megértsék azon indokokat, amelyek alapján a megtámadott határozatban a fellebbezési tanács elutasította a kifogását, és hogy azokat adott esetben a Törvényszék előtt vitassa. Ezenkívül az elegendő volt ahhoz, hogy lehetővé tegye a Törvényszék számára, hogy adott esetben felülvizsgálja ezen elutasítás megalapozottságát.
197 A fenti értékelések összességére tekintettel az indokolási kötelezettség megsértésére alapított kifogást teljes egészében el kell utasítani.
– A fellebbezési tanács azon kötelezettségének megsértéséről, hogy teljeskörűen felülvizsgálja az ACER határozatait
198 A felperesek azt kifogásolják, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban tévesen alkalmazta a jogot, amikor az általuk előtte felhozott, a 2017/2195 rendelet 20. cikkének abból eredő megsértésére alapított jogalapra tekintettel, hogy az ACER arra kötelezte a TSO‑kat, hogy az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkciók – ideértve a kapacitáskezelést is – ellátása érdekében egyetlen jogalanyt jelöljenek ki, nem végezte el a 03/2020 határozat teljes körű felülvizsgálatát. A 2020. november 18‑i Aquind kontra ACER ítéletből (T‑735/18, fellebbezés alatt, EU:T:2020:542, 69. és 70. pont) kitűnik, hogy a fellebbezési tanácsnak teljeskörűen felül kell vizsgálnia az ACER határozatait. Márpedig, jóllehet a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 169. pontjában egyértelműen jelezte, hogy a felperesek által felhozott jogkérdés tekintetében teljes körű felülvizsgálatot kell elvégeznie, a gyakorlatban és döntéshozatali gyakorlatának megfelelően – amint az ugyanezen határozat 83. lábjegyzetéből kitűnik – korlátozott felülvizsgálatot végzett. Az ACER gyakorlatilag nem bizonyította, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban teljeskörűen felülvizsgálta a 03/2020 határozatot.
199 Az ACER vitatja a felperesek által felhozott érveket, és a jelen kifogás elutasítását kéri.
200 Kétségtelen, hogy – amint arra a felperesek rámutatnak – a megtámadott határozat 83. lábjegyzetének, valamint az említett határozat 193. pontjának tartalma arra enged következtetni, hogy a fellebbezési tanács az akkori határozathozatali gyakorlatának megfelelően az ACER‑nek csak a 03/2020 határozatában szereplő jogi értékeléseivel összefüggésben gyakorolt teljes körű felülvizsgálatot, és a műszaki jellegű, összetett ténybeli értékelésekkel kapcsolatos nyilvánvaló hibák keresésére korlátozódó felülvizsgálatra szorítkozott, elismerve e tekintetben az ACER bizonyos mérlegelési jogkörét.
201 Márpedig többek között a 2020. november 18‑i Aquind kontra ACER ítélet (T‑735/18, fellebbezés alatt, EU:T:2020:542) 69. pontjából kitűnik, hogy az ACER határozatában szereplő összetett műszaki és gazdasági értékeléseknek a fellebbezési tanács általi felülvizsgálata nem szorítkozhat a nyilvánvaló értékelési hiba korlátozott vizsgálatára. Épp ellenkezőleg, tagjainak tudományos ismereteire támaszkodva az említett tanácsnak meg kell vizsgálnia, hogy a fellebbező által előadott érvek alkalmasak‑e annak bizonyítására, hogy az ACER említett határozatának alapjául szolgáló megfontolások tévesek.
202 Így, amint azt a felperesek helyesen hangsúlyozzák, a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozatban teljeskörűen felül kellett volna vizsgálnia a 03/2020 határozatot.
203 A megtámadott határozat alapos vizsgálata azonban azt mutatja, hogy abban a fellebbezési tanács a felülvizsgálatát lényegében az ACER által a 03/2020 határozatban elvégzett jogi értékelésekre korlátozta, amelyek tekintetében teljes körű felülvizsgálatot gyakorolt.
204 Másfelől azon ritka esetekben, amikor – mint a megtámadott határozat 193. pontjában – összetett műszaki értékelések felülvizsgálatára hívták fel, a fellebbezési tanács a gyakorlatban olyan felülvizsgálatot végzett, amely túlmutatott a puszta korlátozott felülvizsgálaton, így de facto eleget tett a 03/2020 határozat felett gyakorolt felülvizsgálat terjedelmét illetően fennálló kötelezettségeinek. A szóban forgó bekezdésben ugyanis a fellebbezési tanács, miután rámutatott arra, hogy összetett műszaki értékelésről van szó, amellyel kapcsolatban az ACER mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, mindazonáltal megvizsgálta, hogy az ACER megalapozottan juthatott‑e arra a következtetésre, hogy a rendelkezésre álló övezetközi átviteli kapacitás folyamatos frissítése, központosított vagy decentralizált formában, műszakilag az mFRR‑platform működtetéséhez szükséges funkció.
205 A fenti értékelések összességére tekintettel az arra alapított kifogást, hogy a fellebbezési tanács megsértette az ACER határozatai feletti teljes körű felülvizsgálat elvégzésére vonatkozó kötelezettségét, teljes egészében el kell utasítani.
– Arról, hogy a fellebbezési tanács az előtte felhozott jogalapokat tévesen értelmezte, és azokat elégtelenül vizsgálta meg
206 Az A csoport azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az a megtámadott határozatban előtte felhozott jogalapokat tévesen értelmezte, és azokat elégtelenül vizsgálta meg Elsősorban a fellebbezési tanács anélkül vizsgálta meg a hozzá benyújtott fellebbezést, hogy megértette volna e fellebbezés terjedelmét és tárgyát. Így a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 76., 142. és 182. pontjában állítottakkal ellentétben vitatta a 03/2020 határozat 81–98. pontjában említett tényeket, és keresetet indított a vitatott mFRRIF 6. cikkének (4) bekezdésével és 4. cikkének (6) bekezdésével szemben. Ezenkívül a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 81–98. pontjában nem ismertette a tényeket, hanem összefoglalta az ACER álláspontját. Ami a fellebbezési tanács azon hibáit illeti, amelyeket a jelen ügy iratanyagához csatolt helyesbítéssel kijavítottak, a felperesek a fellebbezési tanács hivatalához benyújtott és a jelen ügy irataihoz csatolt iratokkal vitatták, hogy egyszerű elírásról, nem pedig érdemi hibákról volt szó. Másodsorban, az A csoport azt kifogásolja, hogy a fellebbezési tanács nem vonta le az előtte felhozott harmadik jogalap vizsgálatából eredő következtetéseket. Amennyiben ugyanis a Bizottság megállapította, hogy a vitatott mFRRIF 12. cikkének (2) bekezdésében előírt kötelezettséget az ACER írta elő, és az nem közvetlenül a 2017/2195 rendeletből következik, e jogalapnak helyt kellett volna adnia, vagy ennek hiányában ki kellett volna fejtenie azokat az indokokat, amelyek alapján az ACER a releváns rendelkezések szövege ellenére nem lépte túl a hatáskörének korlátait.
207 Az ACER vitatja az A csoport érveit, és a jelen kifogás elutasítását kéri.
208 Az A csoport azon kifogását illetően, amely szerint a fellebbezési tanács nem értette meg a hozzá benyújtott fellebbezés terjedelmét és tárgyát, rá kell mutatni, hogy a megtámadott határozatban az említett tanáccsal szemben kétségtelenül felróhatók bizonyos hibák és tévedések.
209 Először is, igaz, és végeredményben az ACER az ellenkérelem 220. pontjában elismeri, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 142. és 182. pontjában tévesen állapította meg, hogy az A csoport nem vitatta előtte a vitatott mFRRIF 6. cikke (4) bekezdésének és 4. cikke (6) bekezdésének jogszerűségét.
210 Másodszor, igaz, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 76. pontjában előzetesen megállapította, hogy az A csoport nem vitatta előtte „a [03/2020 határozat] (81)–(98) preambulumbekezdésben szereplő körülményeket”, ami nem volt szerencsés, mivel e preambulumbekezdésekben a tisztán ténybeli információk bemutatása összemosódott az ACER által alkalmazandó szabályozás jogi értelmezésének bemutatásával, amely utóbbival az A csoport nem értett egyet.
211 A 2020. december 21‑én, a keresetlevél benyújtását követően, tehát a felperesek által kifogásolt jelen keresetre tekintettel elvégzett helyesbítéstől függetlenül azonban meg kell jegyezni, hogy a felperesek nem állítják, és a fortiori nem is bizonyítják, hogy a megtámadott határozat indokolásában szereplő, később kijavított hibák hatással voltak az említett határozat rendelkező részére, így azok nem indokolhatják e határozat megsemmisítését.
212 Mindenesetre a 03/2020 határozat (81)–(98) preambulumbekezdésével szembeni kifogásokat illetően meg kell állapítani, hogy e preambulumbekezdésekben a fellebbviteli tanács egyértelműen jelezte, hogy az alkalmazandó szabályozásra vonatkozóan ismertetett jogi értelmezés az ACER álláspontját képezi, és hogy azzal a felperesek nem értenek egyet, így az A csoport által megfogalmazott kifogás ténybeli hibában szenved.
213 Ami az A csoport azon kifogását illeti, amely szerint a fellebbezési tanács nem vonta le az előtte felhozott harmadik jogalap értékeléséből eredő következményeket, e kifogás olyan érvelésen alapul, amely a fenti 168. pontban már elutasításra került. Ugyanazon indokok alapján az említett kifogást mint megalapozatlant el kell utasítani.
214 A fenti értékelések összességére tekintettel a fellebbezési tanács által az előtte felhozott jogalapok téves értelmezésén és azok elégtelen vizsgálatán alapuló kifogást, a harmadik jogalapot és ebből következően a jelen keresetet teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
215 A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felpereseket, mivel pervesztesek lettek, az ACER kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeik és az ACER részéről felmerült költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék az Austrian Power Grid AG‑t és a mellékletben megnevezett többi felperest kötelezi a költségek viselésére.
Papasavvas | Tomljenović | Škvařilová‑Pelzl |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2023. február 15‑i nyilvános ülésen.
Aláírások