A Törvényszék (hetedik tanács) T-442/17. RENV. sz., RN kontra Bizottság ügyben 2020. december 16-án hozott ítélete ellen az Európai Bizottság által 2021. február 25-én benyújtott fellebbezés

(C-118/21. P sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: Európai Bizottság (képviselők: B. Schima, B. Mongin, G. Gattinara meghatalmazottak)

A többi fél az eljárásban: RN, Európai Parlament

A fellebbező kérelmei

A Bíróság helyezze hatályon kívül a 2020. december 16-i RN kontra Bizottság ítéletet (T-442/17 RENV);

utasítsa el az elsőfokú keresetet;

a fellebbezési eljárásban ellenérdekű felet kötelezze az elsőfokú eljárás költségeinek viselésére;

a fellebbezési eljárásban ellenérdekű felet kötelezze a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az első jogalap a Törvényszék általi téves jogalkalmazásra vonatkozik, mivel túlterjeszkedett az elé visszautalt jogvitának a fellebbviteli bíróság által meghatározott tárgyán (a megtámadott ítélet 41–46. pontja). A Bizottság azt állítja, hogy:

- a visszautalás terjedelme nincs a visszautalást követően eljáró bíróság értékelésére bízva;

- a fellebbviteli bíróság megállapította, hogy a tisztviselők személyzeti szabályzata VIII. mellékletének 18. és 20. cikke eltérő helyzetekre vonatkoznak. E helyzeteket eltérően kezelték, e bíróság tehát hallgatólagosan, de szükségszerűen negatívan nyilatkozott az egyenlő bánásmód elvének megsértéséről;

- a Törvényszék visszautalást követően hozott ítélete ellentmond a fellebbezési eljárásban hozott ítéletnek abban az egyébként véglegesen elbírált kérdésben, hogy megvalósult-e hátrányos megkülönböztetés.

A második jogalap a jogalkotó valamely választása jogszerűségének értékelési szempontjait érintő téves jogalkalmazásra és az indoklási kötelezettség megsértésére vonatkozik (a megtámadott ítélet 68–71. és 79. pontja). A Bizottság szerint:

- A Törvényszék eltért azon elvtől, amely szerint valamely uniós jogi aktus jogszerűségének az alapvető jogokra tekintettel történő értékelése nem alapulhat olyan állításokon, amelyek ezen aktus egy konkrét esetben megvalósult következményeire vonatkoznak;

- a tisztviselők személyzeti szabályzata valamely rendelkezésének jogellenessége nem alapulhat a jogalkotó választásának „észszerűtlen” jellegén;

- a Törvényszék nem vette figyelembe az összehasonlítandó két helyzet összes jellemzőjét, megsértve a HK kontra Bizottság ítéletben (C-460/18 P) lefektetett elveket.

A harmadik jogalap a hátrányos megkülönböztetés elvének értelmezését érintő téves jogalkalmazásra vonatkozik, mivel a Törvényszék összehasonlíthatónak ítélte a tisztviselők személyzeti szabályzata VIII. mellékletének 18. cikkében és 20. cikkében szereplő helyzeteket (a megtámadott ítélet 72–85. pontja). A Bizottság azzal érvel, hogy:

- a házasságkötés időpontja nem az egyedüli szempont, amely megkülönbözteti egymástól a személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 18. és 20. cikkében szereplő helyzeteket. A megkülönböztetés egy sor más tényezőn alapul, amelyek figyelembevételét a Törvényszék megtagadta;

- a Törvényszéknek figyelembe kellett volna vennie a szóban forgó két rendelkezésben a házasságkötés minimális időtartamának célját, ami egyértelművé tette volna azok eltéréseit;

- az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés nem nyert bizonyítást.

A negyedik jogalap az Alapjogi Charta 52. cikkének első bekezdését érintő téves jogalkalmazásra és az indokolási kötelezettség többszöri megsértésére vonatkozik (a megtámadott ítélet 87–88. és 90–113. pontja).

- a jogalap első része az Alapjogi Charta 52. cikke első bekezdésének értelmezését érintő téves jogalkalmazásra vonatkozik, amely abban áll, hogy a Törvényszék megtagadta a tisztviselő halálának a túlélő házastársra nézve járó következmények közötti, aszerint történő különbségtételt, hogy a házasságot a szolgálat fennállása alatt vagy azt követően kötötték (a megtámadott ítélet 87–88. pontja);

- a jogalap második része a csalások megelőzése célkitűzésének értelmezését érintő téves jogalkalmazásra és az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozik (a megtámadott ítélet 90–105. pontja);

- a harmadik rész az uniós nyugdíjrendszer pénzügyi egyensúlyának megőrzésére irányuló célkitűzés értelmezését érintő téves jogalkalmazásra vonatkozik (a megtámadott ítélet 106–113. pontja).

____________