T‑284/15. sz. ügy

(kivonatos közzététel)

AlzChem AG

kontra

Európai Bizottság

„Állami támogatások – Vegyipar – A vállalkozás működésének a fizetésképtelenségi eljárás időtartama alatti folytatására vonatkozó határozat – Az állami támogatás hiányát megállapító határozat – Megsemmisítés iránti kereset – Személyében való érintettség – Elfogadhatóság – Az állami támogatás fogalma – Előny – A magánhitelező kritériuma – Az államnak való betudhatóság – Indokolási kötelezettség”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (hatodik tanács), 2018. december 13.

1.      Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az államnak betudható előnybiztosítás – Valamely nemzeti bíróságnak az intézkedés meghozatalában való részvétele – Bennfoglaltság

(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)

2.      Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – A magánhitelező kritériuma szerinti értékelés – Minden egyes részt vevő állami hitelező egyedi helyzetének vizsgálata

(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)

1.      Nem zárható ki, hogy valamely intézkedést egy nemzeti bíróság határozata következtében az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében az államnak betudható határozatnak lehessen tekinteni.

E tekintetben, amennyiben a Bizottság egy fizetésképtelen jogalany üzleti tevékenységének folytatása vonatkozásában azon körülményre hivatkozva állapítja meg állami támogatás hiányát, hogy az üzleti tevékenység e folytatásáról magánhitelezők döntöttek, éspedig annak ellenére, hogy az érintett jogalany üzleti tevékenységének folytatásáról vagy nemfolytatásáról dönteni hivatott illetékes bizottságban egy nemzeti bíróság is jelen van, a Bizottságnak a határozatban ki kell fejtenie azon okokat, amelyek azon következtetésre vezették, hogy az üzleti tevékenység folytatásáról való döntés nem tudható be e nemzeti bíróságnak.

(lásd: 104., 107., 108. pont)

2.      A magánhitelező kritériumának alkalmazása keretében a Bizottság feladata, hogy megvizsgálja a szóban forgó közjogi hitelezők egyedi helyzetét, többek között biztosítékkal nem rendelkező hitelező vagy elsőbbségi hitelező jogállásukra tekintettel lényegében annak meghatározása érdekében, hogy az általuk hozott döntés túlmegy-e azon, amit az üzleti követelmények igazolnak, vagy azt magyarázhatja‑e az érintett vállalkozás számára előny nyújtásának szándéka. Így a közjogi hitelezők nem tekintendők egyetlen jogalanynak, és figyelembe kell venni sajátos jellemzőiket.

E tekintetben az állam egyetlen hitelezőnek tekintése annak elfogadásához vezethetne, hogy bizonyos közjogi hitelezőknek az érdekeikkel ellentétes döntést kell hozniuk, és nem tanúsíthatnak az azonos helyzetben lévő magánhitelezőhöz hasonló magatartást.

(lásd: 188., 196. pont)