A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)
2011. március 24.(*)
„Verseny – Kartellek – A rézből és rézötvözetből készült szerelvények ágazata – Az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat – Egységes és folyamatos jogsértés – A jogsértésben való részvétel”
A T‑385/06. sz. ügyben,
az Aalberts Industries NV (székhelye: Utrecht [Hollandia]),
a Comap SA, korábban Aquatis France SAS (székhelye: La Chapelle‑Saint‑Mesmin [Franciaország]),
a Simplex Armaturen + Fittings GmbH & Co. KG (székhelye: Argenbühl‑Eisenharz [Németország])
(képviselik őket kezdetben: R. Wesseling és M. van der Woude, később: R. Wesseling ügyvédek)
felpereseknek
az Európai Bizottság (képviselik: A. Nijenhuis, Bottka V. és R. Sauer, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
az [EK] 81. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke értelmében megindított eljárás[ban] (COMP/F‑1/38.121 – „szerelvények”‑ügy) 2006. szeptember 20‑án hozott C (2006) 4180 bizottsági határozat megsemmisítése iránti kérelem, valamint másodlagosan a felperesekre az említett határozatban kiszabott bírság összegének csökkentése iránti kérelem tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),
tagjai: M. E. Martins Ribeiro elnök, N. Wahl (előadó) és A. Dittrich bírák,
hivatalvezető: T. Weiler tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. február 2‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei és a megtámadott határozat
1 Az [EK] 81. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke értelmében megindított eljárás[ban] (COMP/F‑1/38.121 – „szerelvények”‑ügy) 2006. szeptember 20‑án hozott C (2006) 4180 határozatban (összefoglaló: HL 2007. L 283., 63. o., a továbbiakban: megtámadott határozat) az Európai Közösségek Bizottsága megállapította, hogy több vállalkozás megsértette az EK 81. cikk (1) bekezdését és az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodás 53. cikkét azzal, hogy az 1988. december 31. és 2004. április 1‑je közötti különböző időszakokban részt vettek a közösségi versenyszabályok egységes, összetett és folyamatos megsértésében, amely a rézből és rézötvözetből készült szerelvényeknek az EGT területét lefedő piacán versenyellenes megállapodások és összehangolt magatartások összességében nyilvánult meg. A jogsértés az árak rögzítésében, az árakra, engedményekre és visszatérítésekre vonatkozó listákban és az áremelések alkalmazási mechanizmusaiban való megállapodásban, a nemzeti piacok és az ügyfelek felosztásában és egyéb kereskedelmi információk cseréjében, valamint rendszeres találkozókon való részvételben és egyéb, a jogsértés megkönnyítését célzó kapcsolatok fenntartásában állt.
2 A felperesek, az Aalberts Industries NV (a továbbiakban: Aalberts), a Comap SA, korábban Aquatis France SAS (a továbbiakban: Aquatis) és a Simplex Armaturen + Fittings GmbH & Co. KG (a továbbiakban: Simplex) a megtámadott határozat címzettjei között szerepelnek.
3 Az Aalberts az amszterdami (Hollandia) Euronext tőzsdén jegyzett nemzetközi ipari cégcsoport anyavállalata. Közvetlenül vagy közvetetten felügyeli több, a szerelvénygyártási vagy ‑forgalmazási ágazatban tevékenykedő társaság tőkéjét. Az Aalberts 2002. augusztus 30‑án átvette az IMI plc valamennyi szerelvénygyártási és ‑forgalmazási tevékenységét, amelyek akkoriban a „Yorkshire Fittings Grouphoz” tartoztak. Ezen ügylet többek között a Raccord Orléanais SA (később Aquatis) és az R Woeste & Co Yorkshire GmbH (később Simplex) összes részvényének megszerzésében állt. E két társaságot az Aalberts cégcsoport két fő tevékenysége közül az egyikbe, nevezetesen az átfolyásszabályozáshoz integrálták.
4 A Comapot, amely a megtámadott határozat címzettje – mivel a Legris Industries SA‑nak az irányítása alatt részt vett a jogsértésben – és a T‑377/06. sz. ügy felperese, 2006 márciusában az Aalberts cégcsoportra ruházták. A 2007. április 16‑i levélben arról tájékoztatták a Törvényszéket, hogy az Aquatis összes aktív és passzív eszközét a Comapra ruházták, és az Aquatis mint jogalany megszűnt létezni. Az ez utóbbira való hivatkozások és a megtámadott határozatban foglalt hivatkozások egységességének biztosítása érdekében a jelen ítélet az Aquatisra is hivatkozik.
5 A Mueller Industries Inc., egy másik rézszerelvénygyártó, 2001. január 9‑én tájékoztatta a Bizottságot a szerelvények ágazatában és más, a rézcsövek piacával összefüggő iparágakban fennálló kartellről, és arról, hogy a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 1996. C 207., 4. o., a továbbiakban: 1996. évi engedékenységi közlemény) alapján együtt kíván működni (a megtámadott határozat (114) preambulumbekezdése).
6 A Bizottság 2001. március 22‑én és 23‑án a rézből készült csövekkel és szerelvényekkel kapcsolatos vizsgálat keretében az [EK 81.] és az [EK 82.] cikk végrehajtásáról szóló első, 1962. február 6‑i 17. tanácsi rendelet (HL 1962. 13., 204. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 3. o.) 14. cikkének (3) bekezdése alapján több vállalkozás – köztük az IMI, akkoriban a Raccords Orléanais és az R. Woeste & Co. Yorkshire anyavállalata – helyiségeiben be nem jelentett vizsgálatokat végzett (a megtámadott határozat (119) preambulumbekezdése).
7 Ezen első vizsgálatokat követően a Bizottság 2001 áprilisában a rézcsövekkel kapcsolatos vizsgálatát három külön eljárásra különítette el, azaz a COMP/E‑1/38.069 – „rézből készült vízvezetékcsövek”‑ügyre, a COMP/F‑1/38.121 – „szerelvények”‑ügyre és a COMP/E‑1/38.240 – „ipari csövek”‑ügyre vonatkozó eljárásra (a megtámadott határozat (120) preambulumbekezdése).
8 A Bizottság 2001. április 24‑én és 25‑én további be nem jelentett vizsgálatokat végzett a Delta plc, egy nemzetközi mérnöki cégcsoportot vezető társaság helyiségeiben, amely cégcsoport „Tervezés” elnevezésű részlege több szerelvénygyártót foglalt magában. E vizsgálatok kizárólag a szerelvényekre vonatkoztak (a megtámadott határozat (121) preambulumbekezdése).
9 A Bizottság 2002 februárjától/márciusától kezdve a 17. rendelet 11. cikke, majd az [EK] 81. és az [EK] 82. cikkben meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 18. cikke alapján több tájékoztatáskérést is intézett az érintett felekhez (a megtámadott határozat (122) preambulumbekezdése).
10 Az IMI plc 2003 szeptemberében kérte az 1996. évi engedékenységi közlemény kedvezményeiből való részesülést. E kérelmet követte a Delta cégcsoport (2004. márciusi) és az FRA.BO SpA (2004. júliusi) kérelme. Az utolsó engedékenység iránti kérelmet az Advanced Fluid Connections plc (a továbbiakban: AFC) nyújtotta be 2005 májusában. Az FRA.BO többek között olyan információkkal szolgált, amelyek felhívták a Bizottság figyelmét arra, hogy a jogsértés a 2001–től 2004‑ig tartó időszakban, azaz a Bizottság vizsgálatait követően is folytatódott (a megtámadott határozat (115)–(118) preambulumbekezdése).
11 A Bizottság 2005. szeptember 22‑én a COMP/F‑1/38.121 – „szerelvények”‑ügy keretében jogsértési eljárást indított, és kifogásközlést fogadott el, amelyet többek között a felperesekkel is közölt (a megtámadott határozat (123) és (124) preambulumbekezdése).
12 A Bizottság 2006. szeptember 20‑án elfogadta a megtámadott határozatot.
13 A megtámadott határozat 1. cikkében a Bizottság megállapította, hogy a felperesek a következő időszakokban vettek részt a jogsértésben:
– az Aalbertst illetően 2003. június 25‑től 2004. április 1‑jéig;
– az Aquatist és a Simplexet illetően 1991. január 31‑től 2001. március 22‑ig az IMI csoport tagjaiként, 2003. június 25‑től 2004. április 1‑jéig pedig az Aalberts csoport tagjaiként.
14 E jogsértés miatt a Bizottság a megtámadott határozat 2. cikkének a) és b) pontjában a következő bírságokat szabta ki a felperesekre:
„a) [Aalberts]: 100,80 millió euró,
amelyből egyetemlegesen:
[az Aquatisszal]: 55,15 millió euró, valamint
[a Simplexszel]: 55,15 millió euró.
b) 1. [IMI] egyetemlegesen az IMI Kynoch Ltd‑vel: 48,30 millió euró,
amelyből egyetemlegesen:
[…]
[az Aquatisszal]: 48,30 millió euró, valamint
[a Simplexszel]: 48,30 millió euró.
2. [Az Aquatis] és [a Simplex] egyetemlegesen felelősek a következő kiegészítő összeg megfizetéséért is: 2,04 millió euró.”
15 A megtámadott határozat 3. cikke értelmében az 1. cikkben említett vállalkozásokat arra kötelezték, hogy – amennyiben ezt még nem tették meg – haladéktalanul vessenek véget a jogsértésnek, és a jövőben tartózkodjanak az 1. cikkben leírt valamennyi cselekménytől vagy magatartástól, valamint minden, ugyanilyen vagy hasonló célú vagy hatású cselekménytől vagy magatartástól.
16 Az egyes vállalkozásokra kiszabott bírság összegének megállapítása érdekében a Bizottság a megtámadott határozatban a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az [ESZAK] 65. cikk (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásban (HL 1998. C 9., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 171. o., a továbbiakban: 1998. évi iránymutatás) meghatározott módszert alkalmazta.
17 Először is a bírság kiindulási összegének a jogsértés súlya alapján való megállapítását illetően a Bizottság a jogsértést annak jellege és földrajzi kiterjedése miatt különösen súlyosnak minősítette (a megtámadott határozat (755) preambulumbekezdése).
18 Ezt követően a Bizottság, mivel úgy vélte, hogy az érintett vállalkozások között jelentős különbség van, azokat eltérő bánásmódban részesítette, és e célból az érintett piacon a piaci részesedéseik által meghatározott viszonylagos jelentőségükre támaszkodott. Ez alapján az érintett vállalkozásokat hat kategóriába sorolta, amelynek során az egyes vállalkozások által az EGT‑ben 2000‑ben a jelen eljárásban érintett termékkel elért forgalom adott részeire támaszkodott, kivéve az Aalbertset és az AFC‑t illetően, amelyek esetében a 2003‑as évet vette figyelembe (a megtámadott határozat (758) preambulumbekezdése).
19 Az Aalbertset az első kategóriába sorolták, amely kategória vonatkozásában a kiindulási összeget 60 millió euróban állapították meg, míg az IMI‑t a második kategóriába sorolták, amely vonatkozásában a kiindulási összeget 46 millió euróban állapították meg (a megtámadott határozat (765) preambulumbekezdése).
20 Ezt követően a Bizottság az egyes kérdéses vállalkozásokra kiszabott bírság kiindulási összegét a kartellben való részvétel minden egyes évét illetően 10%‑kal, adott esetben pedig valamennyi, hat hónap és egy év közötti időszakot illetően 5%‑kal növelte. Az 1988. december 31. és 1991. január 31. közötti időszakot illetően a Bizottság a kartell ezen időszakban korlátozott földrajzi kiterjedése miatt indokoltnak tekintette a bírság évente 5%‑kal való növelését (a megtámadott határozat (775) preambulumbekezdése).
21 Végül a jogsértésben való részvételnek a Bizottság vizsgálatait követő – azaz a 2003. június 25. és 2004. április 1‑je közötti időszakban való – folytatását súlyosító körülménynek tekintették, amely a felperesekre kiszabott bírság alapösszegének 60%‑os növelését igazolta (a megtámadott határozat (779) és (782) preambulumbekezdése).
Az eljárás és a felek kérelmei
22 A Törvényszék Hivatalához 2006. december 14‑én benyújtott keresetlevelükkel a felperesek előterjesztették a jelen keresetet.
23 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (nyolcadik tanács) a szóbeli szakasz megnyitásáról határozott, és a pervezető intézkedések keretében felszólította a Bizottságot bizonyos dokumentumok benyújtására, amelynek a Bizottság az előírt határidőn belül eleget is tett.
24 A Törvényszék a 2010. február 2‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszait.
25 A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozat 1. cikkét, 2. cikkének a) pontját és b) pontjának 2. alpontját, valamint 3. cikkét annyiban, amennyiben e rendelkezések a felpereseket érintik;
– másodlagosan jelentősen csökkentse a rájuk kiszabott bírság összegét;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
26 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– a keresetet utasítsa el;
– a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
27 Keresetük alátámasztására a felperesek öt, az alábbiakra alapított jogalapra hivatkoznak:
– annak jogellenessége, hogy a jogsértésért való felelősséget az Aalbertsnek mint anyavállalatnak tudták be;
– az EK 81. cikk megsértésének hiánya;
– a megtámadott határozat 1. cikkében említett egységes, összetett és folyamatos jogsértésben való részvétel hiánya;
– az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének, valamint az 1998. évi iránymutatásnak a megsértése;
– az 1/2003 rendelet 2. cikkének, valamint a Bizottság által az [EK] 81. és [EK] 82. cikk alapján folytatott eljárásokról szóló, 2004. április 7‑i 773/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 123., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 81. o.) 11. cikke (2) bekezdésének megsértése.
28 A jelen ügyben a Törvényszék szerint célszerű először is a második és a harmadik jogalapot megvizsgálni.
Az EK 81. cikk megsértésének hiányára alapított, második jogalapról
A felek érvei
29 A felperesek úgy vélik, hogy a Bizottság nem bizonyította jogilag megkövetelt módon, hogy az Aquatisnak és a Simplexnek a versenytársaival fenntartott kapcsolatai, amelyekre a Bizottság a megtámadott határozatban támaszkodott, az EK 81. cikk megsértésének minősülnek.
30 E tekintetben a felperesek először is megjegyzik, hogy a megtámadott határozat 1. cikkében foglalt megállapítás, miszerint az Aquatis a 2003. június 25‑től és 2004. április 1‑jéig terjedő időszakban részt vett az állítólagos jogsértésben, kizárólag a Fédération française des négociants en appareils sanitaires, chauffage, climatisation et canalisations (FNAS, az egészségügyi, fűtő‑, légkondicionáló és csatornaberendezéseket forgalmazó nagykereskedők francia szövetsége) logisztikai bizottságának öt, 2003. június 25. és 2004. január 20. között tartott ülésén való részvételére, valamint a szintén az FNAS keretében lezajlott 2004. február 16‑i telefonkonferenciára támaszkodik.
31 Először is a felperesek hangsúlyozzák, hogy az FNAS logisztikai bizottságának üléseit francia nagykereskedők kérésére szervezték, akik kifejezték, hogy a csaptelepárut kisebb darabszámú csomagokban szeretnék kínálni ügyfeleiknek, ami járulékos költségekkel, tehát a termékek árának növekedésével járt volna. Az új csomagolás bevezetésének technikai kérdésein és az ezzel kapcsolatos szervezései kérdéseken kívül ezen üléseken megtárgyalták a csaptelepáruk új csomagolásával összefüggő pénzügyi kérdéseket is. A Bizottság állításával ellentétben ezen üléseknek nem volt versenyellenes céljuk. A felperesek szerint az AFC‑nek az engedékenység iránti kérelmében foglalt megjegyzése szintén ezt erősíti meg.
32 Másodszor a felperesek nem csupán azon tényt hangsúlyozzák, hogy a Bizottság által a versenyellenes megállapodás fennállására vonatkozó állításának alátámasztása érdekében hivatkozott bizonyítékok az FNAS logisztikai bizottságának képviselője által az ülésekről készített, az ezen üléseken részt vevő társaságok képviselői által alá nem írt jegyzőkönyvekben állnak, hanem vitatják e bizonyítékok Bizottság általi értelmezését is.
33 A felperesek szerint az említett jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy az FNAS logisztikai bizottságának munkacsoportján belül megvalósult eszmecserék nem eredményezték megállapodás megkötését, és egyáltalán nem jártak bizalmas információk cseréjével.
34 A Simplexet illetően a felperesek úgy érvelnek, hogy a jogsértésben 2003. június 25‑től 2004. április 1‑jéig tartó időszakban való állítólagos részvétel csak két eseményen, azaz az FRA.BO‑val 2004. február 25‑én folytatott telefonbeszélgetésen és az esseni (Németország) kereskedelmi vásáron 2004. március 18‑án megvalósult eszmecserén alapul.
35 Először is a P. (FRA.BO) és W. (Simplex) közötti telefonbeszélgetést illetően a felperesek megjegyzik, hogy a Bizottság által a Simplexszel szemben hivatkozott egyetlen akkori dokumentumot a P. határidőnaplójában lévő 2004. február 25‑i bejegyzések alkotják. E bejegyzések kétértelműek, és nem teszik lehetővé semmilyen következtetés levonását. Az említett bejegyzések, valamint az FRA.BO által adott magyarázat kétértelműsége a megtámadott határozat (511) preambulumbekezdésében annak megállapítására indította a Bizottságot, hogy az áremelést megerősítette a Simplex független importőre (D.). Ezen értelmezés feltételezi, hogy W. 2004. február 25‑én arról tájékoztatta P.‑t, hogy D. úgy határozott, 2004. március 1‑jén 5%‑kal emeli árait. Amennyiben erről lett volna szó, nem a felperesek, hanem a D. üzletpolitikájára vonatkozó információ lett volna már nyilvánosságra hozva a piacon. A Bizottság által az ellenkérelemben előadott másik magyarázat, azaz hogy a „[D.] által megerősített” kifejezés valószínűleg W. azon nyilatkozatára vonatkozott, miszerint az áremelés a Simplexnek a D. közvetítésével megvalósított értékesítéseire alkalmazandó, szintén azt mutatja, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg a tényeket és a megfogalmazott állításokat.
36 Másodszor Ha. (IBP Ltd), valamint H. és Be. – a Simplex tanácsadója, illetve alkalmazottja – között az esseni kereskedelmi vásáron 2004. március 18‑án történt megbeszélést illetően a felperesek úgy érvelnek, hogy az egyetlen bizonyítékot az jelenti, amire e megbeszélésből Ha. emlékezik. Ha. előadja, hogy H.‑val és Be.‑vel, valamint K.‑val (Comap) rövid megbeszéléseket tartott, akik kérdéseket tettek fel neki az IBP áremelési szándékára vonatkozóan, amelyekre ő azt válaszolta, az IBP tervezi, hogy a hónap végén megemeli az árakat. Közölte továbbá, hogy erről már tájékoztatta az ügyfeleit, így az információ már nem volt bizalmas.
37 E tekintetben a felperesek úgy érvelnek, hogy először is Ha. nyilatkozatát semmilyen más bizonyíték nem erősíti meg, másodszor pedig az említett nyilatkozat központi gondolatát vitatta H. és Be. is. Ez utóbbiak nyilatkozatait megerősíti azon tény, hogy a Simplex már jóval 2004. március 18. előtt elhatározta és végrehajtotta az árak emelését, bejelentve ezt ügyfeleinek. A felperesek szerint tehát semmi oka nem volt annak, hogy H. és Be. azt kérjék, hogy tájékoztassák őket Ha. szándékairól.
38 Ezenkívül Ha. által az áremelési tervet illetően tett egyoldalú nyilatkozat nem tartalmaz olyan elemet, amely alapján arra lehetne gondolni, hogy fennállt az EK 81. cikk értelmében vett megállapodás vagy összehangolt magatartás. Továbbá a Ha. által adott információ üzleti szempontból nem tekinthető érzékenynek, mivel az a piacon már ismert volt.
39 Végül a felperesek hangsúlyozzák a többi időszakra vonatkozó bizonyítékok hiányát. Ezzel összefüggésben a felperesek a P., valamint a Comap, a Simplex és az Aquatis alkalmazottjai között állítólag fennállt kapcsolatokra hivatkoznak. E tekintetben úgy érvelnek, hogy „három jelentéktelen megbeszélésről” volt szó, melyek nem eredményezték az EK 81. cikk semmilyen megsértését.
40 A Bizottság ezzel szemben úgy érvel, hogy az FNAS találkozói keretében – amelyeken az Aquatis is részt vett – megvalósult összejátszásra vonatkozó bizonyítékokat illetően az említett találkozók jegyzőkönyveire alapozta megállapításait. Továbbá egyáltalán nincs ok e jegyzőkönyvek hitelességében kételkedni.
41 A Simplexet illetően a Bizottság úgy véli, hogy a P. határidőnaplójában foglalt bejegyzések világosak, és semmi kétséget nem hagynak a P. és W. közötti megbeszélés tartalmát, azaz a görögországi 5%‑os áremelést illetően.
42 Az esseni kereskedelmi vásáron 2004. március 18‑án történt eszmecseréket illetően a Bizottság hangsúlyozza továbbá, hogy a Ha. és a Simplex képviselői közötti kapcsolat nem volt „egyoldalú”, mivel Ha. a Simplex képviselőinek kérdésére válaszolva kifejtette, az IBP azt tervezi, hogy a hónap végén megemeli az árakat. Ezenkívül üzleti szempontból az alkalmazás időpontját illetően érzékeny és elég pontos információról van szó. Még ha – ahogyan a felperesek érvelnek – a Simplex – ami őt illeti – már el is határozta az áremelést, versenyellenes az, hogy megkísérelte csökkenteni a saját piaci magatartásának sikerével kapcsolatos bizonytalanságot, mivel ez ellentétes az önálló piaci magatartás követelményével.
43 Végül a Bizottság megjegyzi, hogy az FNAS találkozóira, az esseni kereskedelmi vásárra és a görög piacot érintő eszmecserére vonatkozó bizonyítékok alapján kizárólag azt a következtetést lehet levonni, hogy a felperesek az 1988 elején kezdődött egységes, összetett és folyamatos jogsértést újrakezdték.
A Törvényszék álláspontja
44 Előzetesen a Törvényszék az EK 81. cikk (1) bekezdésének megsértésével kapcsolatos bizonyításfelvételt illetően emlékeztet arra, hogy a Bizottságnak pontos és egybehangzó bizonyítékokat kell előterjesztenie azon szilárd meggyőződés alátámasztására, hogy az állítólagos jogsértést elkövették (lásd ebben az értelemben a Bíróság 29/83. és 30/83. sz., CRAM és Rheinzink kontra Bizottság egyesített ügyekben 1984. március 28‑án hozott ítéletének [EBHT 1984., 1679. o.] 20. pontját). Az európai uniós bíróságban felmerülő bárminemű kételynek annak a vállalkozásnak a javát kell szolgálnia, amely a jogsértést megállapító határozat címzettje. Az uniós bíróság tehát nem állapíthatja meg, hogy a Bizottság jogilag megkövetelt módon bizonyította a kérdéses jogsértés fennállását, amennyiben – különösen a bírságot kiszabó határozat megsemmisítése iránti kereset keretében – a bíróságnak még bármiféle kételye van e kérdéssel kapcsolatosan (a Törvényszék T‑38/02. sz., Groupe Danone kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑4407. o.] 215. pontja).
45 Szintén az állandó ítélkezési gyakorlat szerint nem szükséges a Bizottság által előterjesztett minden egyes bizonyítéknak eleget tennie e feltételeknek a jogsértés összes elemét tekintve. Elegendő, ha az intézmény által felhozott bizonyítékok a maguk teljességében értékelve megfelelnek e követelménynek (lásd a Törvényszék T‑67/00., T‑68/00., T‑71/00. és T‑78/00. sz., JFE Engineering és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. július 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑2501. o.] 180. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
46 Továbbá azok a tevékenységek, amelyekre a versenyellenes megállapodások irányulnak, általában titkosan folynak le, a találkozókat titkosan tartják, és az erre vonatkozó dokumentáció a legminimálisabbra szorítkozik. Ebből következik, hogy még ha a Bizottság fel is fedez olyan iratokat – mint például a találkozókról készült beszámolók –, amelyek kifejezetten tanúsítják a piaci szereplők közötti jogellenes kapcsolatfelvételt, e dokumentumok általában csak töredékesek és szórványosak, így gyakran következtetésekkel kell bizonyos részleteket rekonstruálni. Ezért az esetek nagy részében a versenyellenes magatartás vagy megállapodás létezését bizonyos egybeesésekből és ténykörülményekből kell kikövetkeztetni, amelyek együtt figyelembe véve, más összefüggő magyarázat hiányában a versenyszabályok megsértésének bizonyítékául szolgálhatnak (a Bíróság C‑204/00. P., C‑205/00. P., C‑211/00. P., C‑213/00. P., C‑217/00. P. és C‑219/00. P. sz., Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. január 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑123. o.] 55–57. pontja, valamint a C‑403/04. P. és C‑405/04. P. sz., Sumitomo Metal Industries és Nippon Steel kontra Bizottság egyesített ügyekben 2007. január 25‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑729. o.] 51. pontja).
47 E tekintetben megjegyzendő, hogy az engedékenységi politika keretében tett nyilatkozatok jelentős szerepet játszanak. Ezen, a vállalkozások nevében tett nyilatkozatok nem elhanyagolható bizonyító erővel rendelkeznek, mivel jelentős jogi és gazdasági kockázattal járnak (lásd ebben az értelemben a fenti 45. pontban hivatkozott JFE Engineering és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 205. és 211. pontját, valamint a fenti 46. pontban hivatkozott Sumitomo Metal Industries és Nippon Steel kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 103. pontját). Azonban egyetlen kartellben való részvétellel vádolt vállalkozás nyilatkozata, amelynek pontosságát több más, hasonlóan vádolt vállalkozás vitatja, nem tekinthető az utóbbiak által elkövetett jogsértés megfelelő bizonyítékának, ha más bizonyíték azt nem támasztja alá (lásd a fenti 45. pontban hivatkozott JFE Engineering és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 219. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
48 A jelen ügyben nem vitatott a Bizottság által kifogásolt magatartások fennállása, azaz az FNAS találkozóin való részvétel, a felperesek egyikének alkalmazottja és az FRA.BO képviselője közötti kapcsolatok, valamint az esseni találkozón felvett kapcsolatok. A felperesek azonban vitatják e magatartások versenyellenes jellegét, amely az EK 81. cikkbe ütköző jogsértés megállapításának sine qua non feltétele.
49 Következésképpen meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság 2001 márciusában lefolytatott vizsgálatait követően megállapított magatartásokat versenyellenes kapcsolatoknak kell‑e minősíteni.
50 A Simplexet illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság két eseményt rótt a Simplex terhére annak megállapításakor, hogy a Simplex a 2003. június 25. és 2004. április 1‑je közötti időszakban (a továbbiakban: vitatott időszak) részt vett a megtámadott határozat 1. cikkében kifogásolt jogsértésben, azaz a P. (FRA.BO ) és W. (Simplex) között 2004 első felében felvett telefonos kapcsolatot és az esseni vásáron 2004. március 18‑án történt találkozót.
51 A megtámadott határozat (511) preambulumbekezdése szerint W. 2004 áprilisában arról tájékoztatta az FRA.BO‑t, lehetséges, hogy a görög piacon 5%‑kal növelik az árakat. W. arra kérte az FRA.BO‑t, hogy ezen áremelés egyeztetése céljából vegye fel vele a kapcsolatot. E kapcsolatfelvétel előtt a 2004. február 25‑i telefonbeszélgetés alkalmával W. arról tájékoztatta P.‑t, hogy az 5%‑os áremelés 2004. március 1‑jén lép majd hatályba. Ezen emelést a Simplex görög importőre, D. is megerősítette.
52 Először is meg kell állapítani, hogy a Bizottság azon megállapítását, miszerint a Simplex a teljes vitatott időszakban részt vett a kartellben, a 2003‑as évet illetően semmilyen bizonyíték nem támasztja alá. A Bizottság ugyanis kizárólag a fent említett eseményekre támaszkodott, amelyek mindegyike 2004‑ben történt.
53 Valóban kitűnik az FRA.BO‑nak a megtámadott határozat (506) preambulumbekezdésében összefoglalt engedékenység iránti kérelméből, hogy az FRA.BO úgy nyilatkozott, hogy a Bizottság vizsgálatait követően a versenytársak főleg kétoldalú kapcsolatok révén továbbra is folytatták az érzékeny információk cseréjét. Az FRA.BO megjegyezte különösen, hogy „több személlyel, többek között [W.‑vel] (IMI/Aalberts) és a Comap alkalmazásában lévő [L.‑lel] is felvették a kapcsolatot”.
54 Megjegyzendő azonban, hogy az FRA.BO nem nyújtott be olyan okirati bizonyítékokat, amelyek alátámasztanák, hogy a Simplex rendszeres telefonbeszélgetéseket folytatott a képviselőivel. Márpedig P. és B. (FRA.BO) 2002 és 2004 közötti telefonhívásainak számlái, amelyeket az FRA.BO a kifogásközlésre adott válaszához mellékelt, nem említik W. nevét.
55 Ezt követően meg kell állapítani, hogy P. (FRA.BO) 2004. évi határidőnaplója tartalmaz néhány kézzel írott bejegyzést, amelyek közül csak az egyik bejegyzéscsoport érinti a Simplexet, nevezetesen a W.‑vel 2004. február 25‑én telefonon felvett kapcsolatra vonatkozó bejegyzések. Ennek keretében ki kell emelni, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban utalást tett arra, hogy 2004 áprilisának végén, valószínűleg április 29‑én W. és P. felvette a kapcsolatot. Eltekintve attól, hogy ezen állítólagos kapcsolatfelvételre azon időpontot követően került sor, amikor a Bizottságnak a megtámadott határozatban foglalt megállapítása szerint a jogsértés véget ért, ki kell emelni, hogy az említett kézzel írott bejegyzések nem említik, hogy a W.‑vel felvett kapcsolatról van szó. Ezenkívül, még ha feltételezzük is, hogy a W.‑vel felvett kapcsolatról van szó, e kézzel írott bejegyzések nem említik, hogy W. a görög piacot illetően áremelést jelentett volna be.
56 Kiderült ugyanis, hogy FRA.BO az engedékenység iránti kérelmében összekevert különböző kézzel írott bejegyzéseket. E tekintetben az FRA.BO 2004. július 14‑i eredeti észrevételeiből kitűnik, hogy az FRA.BO úgy nyilatkozott, hogy az IMI egyik igazgatója, W. 2004 áprilisának végén arról tájékoztatta, hogy a görög piacon áremelésre kerülhet sor, és kérte, hogy megállapodás (mettersi d’accordo) megkötése érdekében néhány nappal később tárgyaljanak erről. A megállapodás megkötésére való utalást a P. határidőnaplójában foglalt kézzel írott bejegyzések harmadik csoportja tartalmazta, nevezetesen a kizárólag az egyrészről B., másrészről pedig Hu. között 2004. április 29‑én lezajlott telefonbeszélgetésre és az arra vonatkozó bejegyzések, hogy a megállapodást szállító‑ügyfél jogviszony keretébe kellett volna helyezni (Aquatis/Raccord Orléanais – FRA.BO).
57 Az FRA.BO a 2005. január 25‑i memorandumában módosította álláspontját, és úgy nyilatkozott, hogy a W. és P. közötti telefonbeszélgetésre 2004. február 25‑én került sor, amelynek során a görög piacon való áremelést vitatták meg. W. bejelentette továbbá, hogy D.‑t illetően 2004. március 1‑jétől kezdve megerősítették az 5%‑os áremelést.
58 Márpedig a kifogásközlés 508. pontjából kitűnik, hogy a Bizottság nem vette figyelembe, hogy összetévesztették a fenti 55. és 56. pontban említett kézzel írott bejegyzések három különböző csoportját. Ugyanígy annak ellenére, hogy a felperesek a kifogásközlésre adott válaszukban ezen összetévesztéssel kapcsolatban észrevételeket tettek, a Bizottság néhány kisebb módosítástól eltekintve a megtámadott határozat (511) preambulumbekezdésében nem javította ki e hibát (lásd a fenti 51. pontot).
59 Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a Simplex és az FRA.BO között a vitatott időszakban történt kapcsolatfelvételre vonatkozó egyetlen bizonyíték a P. (FRA.BO) határidőnaplójában foglalt 2004. február 25‑i kézzel írott bejegyzéseknek a megtámadott határozat (511) preambulumbekezdésében hivatkozott azon csoportja, amely a következő utalást tartalmazza: „[W.]‑vel való megbeszélés x emelés Görögországban megerősítve x [D.] + 5 2004. március 1‑jétől kezdve”.
60 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2004. február 25‑i kézzel írott bejegyzések azt mutatják, hogy az árakat illetően azon a napon valóban sor került eszmecserére. E kézzel írott bejegyzések azonban nem egyértelműek a tekintetben, hogy ki határozta el az árak emelését. Nem kizárt, hogy a Simplex független importőre (D.) döntött úgy, hogy 2004. március 1‑jétől 5%‑kal emeli árait.
61 Mivel a W.‑vel való kapcsolatfelvétel csak a P. határidőnaplójában foglalt kézzel írott bejegyzések egyetlen, a fenti 59. pontban említett csoportjának képezte tárgyát, a kézzel írott bejegyzések e csoportja önmagában nem volt elegendő annak bizonyításához, hogy a Simplex részt vett a jelen ügyben kifogásolt jogsértésben. Nem zárható ki ugyanis, hogy e kapcsolatfelvétel egyedi esetnek tekinthető. Továbbá, amint fentebb már megállapításra került, a kézzel írott bejegyzések ezen egyetlen csoportja nem bizonyítja azt sem, hogy a Simplex 2003‑ban részt vett a kartellben.
62 Ami a Simplexszel szemben figyelembe vett második eseményt, azaz a megtámadott határozat (520) preambulumbekezdésében hivatkozott, Ha.‑nak (IBP) a Simplex két képviselőjével 2004. március 18‑án az esseni vásáron való találkozóját illeti, Ha. 2005. november 28‑i, az AFC kifogásközlésre adott válaszához mellékelt, és ezt követően ezen esemény időpontját illetően helyesbített nyilatkozatából – mivel e vásárra 2004 márciusában, nem pedig 2002‑ben került sor, ahogyan az engedékenység iránti kérelemben szerepelt – kitűnik, hogy Ha. válaszolt egy az IBP áraival kapcsolatos kérdésre. Ha. úgy nyilatkozott, hogy úgy emlékszik, egyszer röviden tárgyalt H.‑val és Be.‑vel (Simplex), és egy másik alkalommal K.‑val. E tekintetben Ha. a következőket nyilatkozta:
„Kérdéseket tettek fel számomra azzal kapcsolatban, mik az IBP Németország szándékai az árakat illetően, és azt mondtam nekik, hogy a hónap végén tervezzük emelni az árakat. Az emelés oka a nyersanyagok költségeinek növekedése volt. Nem volt a beszélgetés tárgya az emelés összege, sem pedig az, hogy ezen emelés mikor lép majd hatályba, hanem kizárólag az, hogy majd ezt megtesszük. Ekkor, úgy gondolom, már bejelentettem az ügyfeleknek, hogy emelésre kerül sor, így az információ már nem volt bizalmas. Híresztelések keringhettek, és ezek ösztönözhették őket arra, hogy az árak emelésével kapcsolatban kérdéseket tegyenek fel nekem. Nem tudták volna megerősíteni ezen tényt csupán azáltal, hogy elkérik az ügyfelektől az IBP Németország hivatalos árlistájának másolatát, mivel azt csak 2004. március 30‑án hozták nyilvánosságra […]”.
63 Meg kell azonban jegyezni, hogy a felperesek vitatják a versenyellenes jellegű kapcsolat fennállását. E célból a közigazgatási eljárásban két nyilatkozatot nyújtottak be, amelyek ellentmondanak Ha. nyilatkozatának.
64 A felperesek benyújtották H. nyilatkozatát, aki a következőket nyilatkozta:
„Emlékszem, hogy a Woeste standjánál találkoztam [Ha.‑val], és beszéltem vele, azonban az IBP Németország esetleges áremelését illetően egyáltalán nem kértem tőle információt. Ha jól emlékszem, [Ha.] sem tért rá e témára.”
65 Ugyanígy a felperesek benyújtották Be. nyilatkozatát, aki kifejtette, hogy noha már nem emlékszik pontosan arra, hogy ezen a vásáron találkozott‑e Ha.‑val, nem kizárt, hogy látta őt, még ha egyáltalán nem is emlékszik arra, hogy konkrétan beszélt volna az árakról.
66 Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az engedékenység iránti kérelem keretében tett nyilatkozat önmagában nem elegendő bizonyíték, amennyiben e nyilatkozat pontossága vitatott (lásd a fenti 47. pontot).
67 E tekintetben a Törvényszék úgy véli, hogy a Bizottság által a tárgyaláson előadott érveléssel szemben Ha. nyilatkozata nem hitelesebb, mint az egyik felperes két képviselőjének, H.‑nak és Be.‑nek a nyilatkozatai. Azon tény, hogy a múltban mind az IBP, mind pedig az IMI korábbi leányvállalatai az árakra vonatkozó eszmecsere által jellemzett versenyellenes magatartást tanúsítottak, az e vásáron történt eseményeket illetően nem elegendő ahhoz, hogy Ha. nyilatkozatának nagyobb bizonyító erőt lehessen tulajdonítani, mint a felperesek által hivatkozott nyilatkozatnak. Ennélfogva meg kell állapítani, hogy más ténykörülmények hiányában az IBP képviselője és a felperesek képviselői között felvett kapcsolat állítólagos versenyellenes tartalmát nem bizonyították jogilag megkövetelt módon.
68 A fentiekből következik, hogy nem bizonyították jogilag megkövetelt módon, hogy a Simplex a vitatott időszakban részt vett az EK 81. cikk megsértésében.
69 Ebből következik, hogy a megtámadott határozat 1. cikkét meg kell semmisíteni annyiban, amennyiben a Bizottság abban megállapította, hogy a Simplex a vitatott időszakban egységes, összetett és folyamatos jogsértésben vett részt.
70 Az Aquatis jogsértésben való állítólagos részvételét illetően a Törvényszék úgy véli, hogy e kérdést a harmadik jogalap elemzése keretében célszerű megvizsgálni.
A megtámadott határozat 1. cikkében megállapított egységes, összetett és folyamatos jogsértésben való részvétel hiányára alapított, harmadik jogalapról
A felek érvei
71 A felperesek úgy érvelnek, hogy a Bizottság nem bizonyította a 2001. márciusi vizsgálatokat követően is folytatódó egységes, összetett és folyamatos jogsértés fennállását, továbbá nem sikerült bizonyítania az Aquatis magatartása és egy „átfogó korlátozó rendszer” közötti objektív összefüggés fennállását, és nem bizonyította, hogy az Aquatis tudott vagy tudnia kellett e rendszer fennállásáról.
72 A felperesek megjegyzik, hogy 2001 márciusában a Bizottság vizsgálatai véget vetettek a European Fittings Manufacturers Association (EFMA, európai szerelvénygyártók szövetsége) találkozói előtt vagy után szervezett, ún. „Super EFMA” találkozóknak és a „hosszú távú kartellnek”. Mindazonáltal a Bizottság továbbra is úgy vélte, hogy a Raccord Orléanais (később Aquatis) 2003 júniusától 2004. április 1‑jéig megsértette az EK 81. cikket. A Bizottság szerint az FRA.BO által jelzett kapcsolatok azt bizonyították, hogy az egységes, összetett és folyamatos jogsértés nem szűnt meg.
73 Ezzel összefüggésben a felperesek emlékeztetnek arra, hogy az egységes, összetett és folyamatos jogsértés fogalmának alkalmazása eltér azon szabálytól, miszerint a Bizottságnak kell bizonyítania a vállalkozás jogsértésben való részvételének pontos részleteit. Ezt, ahogyan bármely más, alapvető szabálytól való eltérést, megszorítóan kell értelmezni. A jelen ügyben a Bizottság által követett megközelítés sérti az ártatlanság vélelmét, mivel olyan helyzetet eredményez, amelyben a versenytársak közötti számos, látszólag független kapcsolat egységes, összetett és folyamatos jogsértéshez hasonlítható.
74 A felperesek a Törvényszék T‑295/94. sz., Buchmann kontra Bizottság ügyben 1998. május 14‑én hozott ítéletének (EBHT 1998., II‑813. o., 121. pont) és a T‑305/94–T‑307/94., T‑313/94–T‑316/94., T‑318/94., T‑325/94., T‑328/94., T‑329/94. és T‑335/94. sz., Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1999. április 20‑án hozott ítéletének (EBHT 1999., II‑931. o., 773. pont) alapjául szolgáló ügyekre is hivatkoznak. A felperesek szerint ezekből az következik, hogy először is meg kellett volna állapítani, hogy miben állt a „közös rendszer”, és ezt mennyiben tartották fenn ténylegesen a 2001. évi vizsgálatokat követően. Ezután bizonyítani kellett volna, hogy a felperesek magatartása e „közös rendszerhez” kapcsolódott, és végül a Bizottságnak bizonyítania kellett volna, hogy az Aquatis tudott vagy valószínűleg tudhatott arról, hogy magatartásával a Bizottság vizsgálatait megelőzően kezdődött egységes, összetett és folyamatos jogsértésben vesz részt.
75 Először is a felperesek előadják, hogy az egységes, összetett és folyamatos jogsértés szerkezete és végrehajtása, valamint a 2001 után bekövetkezett események teljesen eltérőek.
76 A „»Super EFMA« kartellt”, ahogyan az a 2001. márciusi vizsgálatokat megelőzően működött, három szinten, azaz páneurópai, nemzeti, illetve regionális szinten szervezték kétoldalúan, és bizonyos piacokat illetően az árszerkezetre és az árlistákra vonatkozó eszmecserékre, valamint megállapodásokra vonatkozott. A kartellben összesen tizenhárom tagállamot magában foglaló, 27 rézcsaptelepáru‑gyártó vett részt, akik közül három (az IBP, az IMI és a Comap) felelt az ún. „Super EFMA” találkozók szervezéséért és lebonyolításáért. Továbbá e találkozókra nem csupán az EFMA találkozói előtt került sor, hanem akkor is, ha azt a piac fejlődése megkívánta.
77 A Bizottság szerint azonban a 2001 márciusa és 2004 áprilisa közötti időszakban az egységes, összetett és folyamatos jogsértés állítólagos folytatását a következők jellemezték: az AFC és az FRA.BO közötti, valamint a Comap és az FRA.BO közötti telefonos kapcsolatok, az „Aalbertshez és az FRA.BO‑hoz kapcsolt társaságok” közötti három telefonhívás, a Comap és az FRA.BO közötti három kétoldalú kapcsolat, az IBP és a Simplex között, valamint az IBP és a Comap között 2004 márciusában a kereskedelmi vásáron felvett két kétoldalú kapcsolat, valamint az FNAS logisztikai bizottságának a termékek csomagolására vonatkozó ülései, amelyekre a franciaországi csaptelepáru‑gyártókat is meghívták.
78 A felperesek vitatják, hogy a fent említett kapcsolatok és a franciaországi nagykereskedők több találkozója jogilag megkövetelt módon bizonyítja az EK 81. cikk egységes, összetett és folyamatos megsértésének fennállását, és hogy ezen „feltételezett jogsértés” ugyanazon jogsértésnek minősül, mint a Bizottság vizsgálatait megelőzően történt jogsértés. E tekintetben a felperesek hangsúlyozzák, hogy számos vállalkozás, köztük az IMI, ahogyan a Bizottság megállapította, a Bizottság vizsgálatait követően abbahagyta az „állítólagos jogsértésben” való részvételt. Egyébként 2003‑ban teljesen átalakították az ágazat szerkezetét. Továbbá az azon „magas szintű” találkozók szervezésében és lebonyolításában részt vevő legfontosabb személyek többsége, mint amelyekre a Bizottság vizsgálatait megelőző időszakban került sor, az említett vizsgálatokat követő időszakban nem vett részt az állítólag versenyellenes kapcsolatok szervezésében és fenntartásában. Továbbá a rézcsaptelepáruk ágazatát érintő kartellnek csak akkor lett volna értelme, ha az valamennyi tagállamot érintené, amiről – a megtámadott határozat (566) preambulumbekezdésében hivatkozott elemek olvasatától vagy értelmezésétől függetlenül – 2001 után nem volt szó.
79 Másodszor abban az esetben, ha a Törvényszék úgy véli, a Bizottságnak sikerült bizonyítania, hogy a kartell általános rendszerét 2001 márciusát követően is fenntartották, a felperesek úgy érvelnek, a Bizottság nem bizonyította, hogy az Aquatis magatartása e rendszerrel függ össze.
80 Harmadszor a Bizottság nem bizonyította azt sem, hogy az Aquatis tudott vagy tudnia kellett arról, hogy azáltal, hogy az FNAS találkozóival összefüggésben kapcsolatokat alakít ki a versenytársakkal, a „»Super EFMA« kartellhez” csatlakozik. A Bizottság a megtámadott határozatban annak kijelentésére szorítkozott, hogy a felpereseket tájékoztatták a vizsgálatokról, amit azok nem is tagadnak. A felperesek azonban hangsúlyozzák, hogy 2002 augusztusában, amikor az Aquatis átvette az IMI valamennyi szerelvénygyártási és –forgalmazási tevékenységét, a Bizottság megbizonyosodott arról, hogy az IMI és leányvállalatai, köztük a Raccord Orléanais, amely ezentúl az Aquatis részét képezi, és az R Woeste & Co Yorkshire, amely ezentúl a Simplex részét képezi, ténylegesen abbahagyták a jogsértésben való részvételt.
81 A Bizottság ezzel szemben úgy érvel, hogy a megtámadott határozatban hosszan kifejtette, hogy a jelen ügyben miért van szó egységes jogsértésről először is 2001‑ig (a megtámadott határozat (559)–(563) preambulumbekezdése), majd 2001 után (a megtámadott határozat (564)–(591) preambulumbekezdése). Közelebbről a megtámadott határozat (564)–(597) preambulumbekezdése igen részletesen megvizsgálja a jogsértés folytonosságát. A Bizottság hozzáteszi, nem férhet kétség ahhoz, hogy a felperesek által a 2001 utáni időszakban tanúsított magatartás ugyanazon versenyellenes célt követte, mint az átfogó kartellben részt vevő többi vállalkozás magatartása.
82 Ezenkívül azon feltétel, miszerint a felperesek „tudták vagy szükségszerűen tudniuk kellett, hogy az összejátszás, amelyben részt vesznek, egy átfogó terv részét képezi”, és azon feltétel, miszerint „tudtak a többi résztvevő jogsértő magatartásáról, vagy pedig azt ésszerűen előre láthatták, és készek volt ennek kockázatát elfogadni”, teljesül. E tekintetben a Bizottság emlékeztet arra, hogy megállapította az Aalberts felelősségét a két leányvállalata, az Aquatis és a Simplex tevékenységeiért, akik a Raccord Orléanais és az R. Woeste & Co Yorkshire jogutódai, és amely tevékenységek folytatói közül néhányan már a vizsgálatokat megelőzően részt vettek az egységes, összetett és folyamatos jogsértésben.
A Törvényszék álláspontja
83 Először is meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság által 2001 márciusában lefolytatott vizsgálatokat követő időszakot illetően kifogásolt jogsértést megvalósító magatartások az említett vizsgálatokat megelőző egységes, összetett és folyamatos jogsértés folytatását jelentik‑e.
84 Igenlő válasz esetén a kérdés az, hogy az Aquatisnak az FNAS találkozóin való részvétele ezen egységes, összetett és folyamatos jogsértés keretébe illeszkedett‑e.
85 A Simplexet illetően a fenti 68. és 69. pontban tett megállapításra figyelemmel ugyanis a harmadik jogalap vizsgálata csak az Aquatis vonatkozásában releváns.
86 Az egységes jogsértés fogalma olyan helyzetre vonatkozik, amelyben több vállalkozás egy folyamatos, kizárólag a verseny torzítására irányuló gazdasági célt követő magatartásból álló jogsértésben, vagy azonos tárgyuk (a tényezők összességének azonos célja) és alanyuk (az érintett vállalkozások azonossága, amelyeknek tudomásuk van a közös célban való részvételről) alapján egymással összefüggő önálló jogsértésekben vett részt (a Törvényszék T‑53/03. sz., BPB kontra Bizottság ügyben 2008. július 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑1333. o.] 257. pontja). Ez az értelmezés nem vitatható azon az alapon, hogy e cselekménysorozat vagy e folyamatos magatartás egy vagy több eleme önmagában is az EK 81. cikk megsértésének minősülhet (fent hivatkozott BPB kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 252. pontja).
87 Amennyiben a különböző cselekmények – azonos, a közös piacon belüli versenyt torzító céljuk alapján – „átfogó terv” keretébe illeszkednek, a Bizottság az e cselekmények miatti felelősséget jogszerűen róhatja fel az összességében figyelembe vett jogsértésben való részvétel alapján (fenti 46. pontban hivatkozott Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 258. pontja).
88 Meg kell továbbá jegyezni, hogy az egységes célkitűzés fogalma nem határozható meg a jogsértés által érintett piacon belüli verseny torzítására való általános hivatkozással, mivel a verseny érintettsége mint célkitűzés vagy mint hatás az EK 81. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó valamennyi magatartás lényegi eleme. Az egységes célkitűzés fogalmának ekképpen való meghatározása azzal a kockázattal járna, hogy az egységes és folyamatos jogsértés fogalma részben elveszíti értelmét, mivel az lenne a következménye, hogy a valamely gazdasági ágazatot érintő, az EK 81. cikk (1) bekezdésében tiltott több magatartást szisztematikusan egységes jogsértést képező elemeknek kellene minősíteni. Ily módon ahhoz, hogy különböző cselekményeket egységes és folyamatos jogsértésnek lehessen minősíteni, azt kell megvizsgálni, hogy e cselekmények kiegészítik‑e egymást abban az értelemben, hogy mindegyiknek a rendes verseny egy vagy több következményével való szembenézés volt a célja, és a kölcsönhatás révén hozzájárultak a gazdasági szereplők által – az egységes célra irányuló átfogó terv keretében – kívánt versenyellenes hatás egészének megvalósításához. E tekintetben figyelembe kell venni valamennyi körülményt, amely megalapozhatja vagy megkérdőjelezheti az említett kapcsolatot, mint például a szóban forgó különböző magatartások tanúsításának időtartamát, tartalmát, beleértve az alkalmazott módszereket, és ezzel kapcsolatosan azok célját (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑101/05. és T‑111/05. sz., BASF és UCB kontra Bizottság egyesített ügyekben 2007. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑4949. o.] 179–181. pontját).
89 Továbbá valamely vállalkozás versenyellenes megállapodásban való részvételének megállapítása érdekében a Bizottságnak kell bizonyítania, hogy az említett vállalkozás saját magatartásával hozzá kívánt járulni a valamennyi résztvevő által követett közös célokhoz, és tudomása volt a más vállalkozások által azonos célok elérése végett tervezett vagy ténylegesen megvalósított magatartásról, illetve azt, hogy e magatartást ésszerűen előre láthatta, és kész volt ennek kockázatát elfogadni (a Bíróság C‑49/92. P. sz., Bizottság kontra Anic Partecipazioni ügyben 1999. július 8‑án hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑4125. o.] 87. pontja).
90 Végül az a tény, hogy valamely vállalkozás nem vett részt a kartell összes alkotóelemében, nem releváns az általa elkövetett jogsértés fennállásának megállapítása szempontjából. Ezen elemet csupán a jogsértés súlyának értékelésénél, és adott esetben a bírság összegének megállapításánál kell figyelembe venni (a fenti 46. pontban hivatkozott Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 86. pontja).
91 A jelen ügyben a 2001 márciusát megelőző időszakot illetően ki kell emelni, hogy a megtámadott határozat szerint a kartell abban állt, hogy a versenytárs gyártók között több éven keresztül rendszeresen két‑ és többoldalú kapcsolatokat kezdeményeztek arra irányuló jogellenes magatartások kialakítása céljából, hogy a szerelvények piacának működését különösen az árak szintjét illetően mesterségesen szervezzék meg.
92 A megtámadott határozat szerint ezen átfogó kartell keretében találkozókra és egyéb versenyellenes kapcsolatokra került sor páneurópai, valamint nemzeti szinten, mivel minden egyes ország saját ár-összehangolási mechanizmussal és az európai szinten kötött megállapodásokat kiegészítő saját helyi megállapodásokkal rendelkezett (a megtámadott határozat (129), (140) és (559) preambulumbekezdése).
93 A kartell működése ugyanis először is „magas szintű”, több országot érintő stratégiára és árakra vonatkozó találkozókon, másodszor csupán egy vagy több nemzeti területre vonatkozó, gyakran felsőbb szinten hozott döntések végrehajtását célzó találkozókon, harmadszor pedig kétoldalú tárgyalásokon alapult (a megtámadott határozat (147) preambulumbekezdése).
94 A megtámadott határozat szerint a versenyellenes megállapodásokra a British Plumbing Fittings Manufacturers Association (BPFMA, az Egyesült Királyság csőszerelvénygyártóinak egyesülete) találkozói, az EFMA találkozói, ad hoc találkozók és más egyesületek találkozói, illetve kereskedelmi vásárokon lezajlott találkozók alatt vagy után került sor (a megtámadott határozat (140)–(141) preambulumbekezdése).
95 A „magas szintű” találkozókat általában minden évben tavasszal és ősszel az EFMA találkozói alkalmával szervezték meg. Az őszi találkozókon általában az árak megállapításával kapcsolatban folytattak tárgyalásokat, míg a tavaszi találkozókon inkább a korábbi évben megállapított árak alkalmazásának fejlődését kísérték figyelemmel (a megtámadott határozat (148) preambulumbekezdése).
96 Az áremelésekre vonatkozó tárgyalások a megtámadott határozat szerint általában az emelés mértékére és alkalmazásának módjára vonatkozó megállapodáshoz vezettek, és meg kívánták határozni a végrehajtás időpontjait és az emelést kezdeményező vállalkozást, aki gyakran az érintett földrajzi piac vezetője volt (a megtámadott határozat (149) és (159) preambulumbekezdése).
97 A találkozók érintették továbbá a hitelfeltételeket és az engedményeket, az ügyfélkategóriákat és az árkülönbségeket, az ügyfelek szállítók közötti felosztását, a kartell keretében megvalósított mennyiség‑ és áremelésekre, illetve –csökkentésekre vonatkozó információk megosztását, a keresztforgalmazásra vonatkozó tárgyalásokat, a kartell valamely tagjának a többi taggal szembeni panaszait, valamint a kartellben részt nem vevő gyártókkal vagy forgalmazókkal szembeni összehangolást és a közbeszerzési eljárásokban benyújtott összehangolt ajánlattételeket (a megtámadott határozat (161) preambulumbekezdése).
98 A megtámadott határozat szerint a „magas szintű” találkozókon elnök‑vezérigazgatók, kereskedelmi vagy értékesítési igazgatók és bizonyos más kereskedelmi felelősök vettek részt, és az e típusú találkozókon az IMI, az IBP és a Comap mindig jelen volt (a megtámadott határozat (156) preambulumbekezdése).
99 A „magas szintű” találkozókat nemzeti szintű, célzottabb találkozók követték. E találkozókon dolgozták ki és hajtották végre a „magas szintű” találkozókat és az e szinten hozott döntéseket. A megtámadott határozat szerint a nemzeti szintű találkozókon általában kereskedelmi vagy értékesítési igazgatók, illetve bizonyos más helyi kereskedelmi felelősök vettek részt, akik tájékoztatták a „magas szintű” találkozók résztvevőit az árváltozások sikeréről vagy kudarcáról és a piaci feltételekről (a megtámadott határozat (157) preambulumbekezdése).
100 Végül szerveztek kétoldalú találkozókat és szélesebb körű nem hivatalos találkozókat is.
101 Ami a 2001 márciusát követő időszak vonatkozásában kifogásolt magatartásokat illeti, azokat a megtámadott határozat szerint szintén a szakmai szövetségek keretében (az FNAS találkozóin) felvett kapcsolatok, a verseny jellemzőire vonatkozó kétoldalú kapcsolatok és a kereskedelmi vásárokon (az esseni vásáron) felvett kapcsolatok jellemezték (a megtámadott határozat (599)–(602) preambulumbekezdése).
102 Valóban vitathatatlan, hogy a 2001 márciusát követő időszakot illetően a kartellt szerkezetileg elég rugalmas „szervezettség” jellemezte, amely lényegében ad hoc kétoldalú kapcsolatokban állt. Hiányzott továbbá a stratégia „magas szintű” összehangolása és következésképpen a páneurópai szinten hozott döntések nemzeti szintű végrehajtása.
103 Vitathatatlan továbbá az is, hogy – ahogyan a megtámadott határozatból kitűnik – a kartell résztvevőinek száma a 2001. márciusi vizsgálatokat megelőzően kilenc volt, e vizsgálatokat követően pedig négyre csökkent.
104 Végül ki kell emelni, hogy miközben 2001 előtt a kartell tizenhárom országot érintő páneurópai kiterjedésű volt, a résztvevők jogsértő magatartásai 2001 után a német, görög, spanyol, francia és olasz piacokra korlátozódtak, anélkül hogy egyértelmű kapcsolat lett volna közöttük.
105 Mivel azonban a versenyellenes magatartások célja, azaz a szerelvények áraira vonatkozó összehangolt magatartás nem változott, azon tény, hogy e magatartások egyes jellemzői, illetve intenzitása változott, nem releváns. E tekintetben elképzelhető, hogy a Bizottság vizsgálatait követően a kartell kevésbé szervezett formát öltött, és tevékenységének intenzitása változékonyabb lett. Azon tény alapján azonban, hogy a kartell tevékenységének intenzitása időszakonként változhat, nem állapítható meg a kartell megszűnése.
106 A Bizottság tehát jogosan vélte úgy, hogy a kartell a 2001. márciusi vizsgálatokat követően továbbá folytatódott, és jogosan állapította meg egységes, összetett és folyamatos jogsértés fennállását.
107 Ennélfogva meg kell vizsgálni azon kérdést, hogy az Aquatis azáltal, hogy részt vett az FNAS logisztikai bizottságának munkacsoportja keretében a csaptelepáruk új csomagolásának bevezetése érdekében tartott üléseken, és közelebbről az azzal járó költségek megvitatásában, részt vett‑e ezen egységes, összetett és folyamatos jogsértésben.
108 Emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban az Aquatis terhére rótta, hogy a vitatott időszakban részt vett az említett határozat 1. cikkében leírt, az ún. páneurópai piac egészét lefedő egységes, összetett és folyamatos jogsértésben.
109 Ahogyan a fenti 101. pontból kitűnik, 2001 márciusa után az egységes, összetett és folyamatos jogsértés alkotóelemei az árak összehangolását célzó kétoldalú kapcsolatokban, a kereskedelmi vásáron felvett kapcsolatokban és az FNAS találkozói keretében felvett kapcsolatokban álltak.
110 E tekintetben nem vitatott, hogy az Aquatis a vitatott időszakban kizárólag az FNAS találkozóin vett részt, a jogsértés másik két ágában nem. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy az Aquatisnak a FNAS találkozóin való részvétele, amelyek célja egybeesett az egységes, összetett és folyamatos jogsértés másik két ágának céljával, azaz az árak összehangolásával, önmagában nem elegendő az említett jogsértésben való részvétel megállapításához, kivéve ha bizonyítást nyer, hogy az Aquatis tudott vagy szükségszerűen tudnia kellett egyrészről, hogy a magatartása egy átfogó terv részét képezi, másrészről pedig, hogy ezen átfogó terv a kartell alkotóelemeinek összességére kiterjed (lásd ebben az értelemben a fenti 89. pontban hivatkozott Bizottság kontra Anic Parecipazioni ügyben hozott ítélet 83. pontját, valamint a Törvényszék T‑25/95., T‑26/95., T‑30/95–T‑32/95., T‑34/95–T‑39/95., T‑42/95–T‑46/95., T‑48/95., T‑50/95–T‑65/95., T‑68/95–T‑71/95., T‑87/95., T‑88/95., T‑103/95. és T‑104/95. sz., Cimenteries CBR és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2000. március 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2000., II‑491 o.] 4027. és 4112. pontját).
111 A jelen ügyben ennélfogva meg kell vizsgálni, hogy az Aquatis akkor, amikor részt vett az FNAS találkozóin, tudott vagy szükségszerűen tudnia kellett, hogy a páneurópai kartell résztvevőinek körébe lép. Az Aquatisnak a francia piacra vonatkozó megállapodásban való részvétele ugyanis csak akkor tekinthető a megállapított jogsértéshez való csatlakozása kifejeződésének, ha bizonyítást nyer, hogy tudott a jogsértés másik két alkotóelemének létezéséről.
112 Márpedig ki kell emelni, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy az Aquatis akkor, amikor részt vett az FNAS találkozóin, tudott a többi vállalkozás versenyellenes tevékenységeiről, vagy azokat ésszerűen előre láthatta, tehát a magatartása a megállapított kartell alkotóelemeinek összességére kiterjedő átfogó terv részét képezte.
113 Annak bizonyítása érdekében, hogy az Aquatis tudott a megállapított jogsértés alkotóelemeiről, a Bizottság kizárólag azon tényre hivatkozott, hogy az Aquatis 1991‑től 2001 márciusáig részt vett a kartellben. Márpedig e körülmény nem elegendő annak bizonyításához, hogy az Aquatis újra csatlakozott a kartellhez.
114 E tekintetben először is ki kell emelni, hogy az Aquatis akkor, amikor a tőkéjét korábbi anyavállalata, az IMI felügyelte, a Bizottság 2001 márciusában lefolytatott vizsgálatait követően haladéktalanul véget vetett a jogsértésben való részvételének. Egyetlen elem sem utal arra, hogy az Aquatisnak tudomása lett volna arról, hogy az IBP, a Comap és az FRA.BO folytatja az említett jogsértést.
115 Ezenkívül, tekintettel az FNAS logisztikai bizottságának munkacsoportja által követett konkrét célra, azaz az új csomagolás lehetőségére, az ennek keretében tartott üléseket nehéz rögtön a 2001 márciusát megelőzően kezdődött kartellhez kötni. Azon tény, hogy egyes gyártók megvitatták az ezzel járó költségterhet, nem kérdőjelezheti meg e megállapítást.
116 Másodszor meg kell állapítani, hogy a Bizottság által a megtámadott határozat (575) és (584) preambulumbekezdésében megállapítottakkal ellentétben az FNAS találkozói keretében folytatott tárgyalások kizárólag a francia piacra vonatkoztak. Márpedig, ahogyan a tárgyaláson maga a Bizottság is elismerte, az említett találkozók beszámolóiból egyáltalán nem tűnik ki, hogy a találkozók „Spanyolországot, Olaszországot, az Egyesült Királyságot, Németországot és általában az európai piacot” is érintették, ami a Bizottság szerint azt eredményezte, hogy páneurópai kiterjedésük volt. Ennélfogva meg kell állapítani, hogy az FNAS találkozói keretében való összejátszás nem volt páneurópai kiterjedésű.
117 Harmadszor, mivel az említett találkozók csak a francia piacra vonatkoztak, és semmilyen ténykörülmény nem enged arra következtetni, hogy a többi résztvevő e találkozókat keretként használta volna fel a szerelvények többi nemzeti piacon alkalmazott árainak megvitatása vagy összehangolása érdekében, nem bizonyított, hogy az Aquatis ésszerűen előre láthatta, hogy az említett találkozók egy átfogó terv részét képező, kiterjedtebb jogsértés keretébe illeszkednek.
118 Ki kell emelni, hogy 2004. április 29‑én egy szállító‑ügyfél jogviszony keretében valóban sor került kétoldalú kapcsolatfelvételre az Aquatis képviselője és az FRA.BO képviselője között (lásd a fenti 56. pontot). Azonban azonkívül, hogy e kapcsolat a jogsértés időszakán kívül esik, az ilyen kapcsolat a versenyjog tekintetében nem releváns, kivéve ha bizonyítást nyer, hogy ezen üzleti kapcsolatfelvétel során versenyellenes jellegű témákra tértek rá. Márpedig a P. határidőnaplójában foglalt kézzel írott bejegyzések e tekintetben semmilyen ténykörülménnyel nem szolgálnak.
119 Ennélfogva meg kell állapítani, hogy nem bizonyított, hogy az Aquatisnak tudomása volt azon tényről, hogy magatartásával közös célra irányuló különböző ágakból álló kartellhez csatlakozott, és még csak arról sem, hogy ahhoz a kartellhez csatlakozott, amelyben 2001 márciusát megelőzően részt vett, és amely folytatódott.
120 Ennélfogva a megtámadott határozat 1. cikkét valamennyi felperes tekintetében meg kell semmisíteni annyiban, amennyiben a Bizottság abban megállapította, hogy a felperesek a vitatott időszakban egységes, összetett és folyamatos jogsértésben vettek részt azáltal, hogy az említett rendelkezésben leírtak szerint a rézből és rézötvözetből készült szerelvények piacán megállapodások és összehangolt magatartások összességében vettek részt.
121 E körülmények között nem szükséges határozni a többi jogalapról, azaz az arra alapított első jogalapról, hogy jogellenes az, hogy a jogsértésért való felelősséget az Aalbertsnek mint anyavállalatnak tudták be, a felperesekre kiszabott bírság összegének kiszámítása során elkövetett több hibára alapított, negyedik jogalapról és a felperesek védelemhez való jogának megsértésére alapított, ötödik jogalapról.
122 A fentiek összességére tekintettel törölni kell az Aalbertsre kiszabott 100,8 millió euró összegű bírságot, amelyből 55,15 millió euró megfizetésére egyetemlegesen kötelezték az Aquatisszal és a Simplexszel, valamint a 2,04 millió euró összeget, amelynek megfizetésére az Aquatist és a Simplexet egyetemlegesen kötelezték, mivel ezen összeg kiszámítása téves megállapításon alapul.
123 Ki kell ugyanis emelni, hogy a Bizottság kiszámította az Aquatis és a Simplex kartellben való részvétele miatt kiszabott bírság alapösszegét azon időszakot illetően, amikor tőkéjüket az IMI felügyelte, azaz a bírság kiindulási összegét 46 millió euróban állapította meg, amelyet az időtartam címén 100%‑kal növelt, és a jogsértésben való állítólagos részvételük miatt azon időszakot illetően, amikor tőkéjüket az Aalberts felügyelte, azaz a bírság kiindulási összegét 60 millió euróban állapította meg, amelyet az időtartam címén 5%‑kal növelt. A súlyosító körülmények miatt e második összeget 60%‑kal növelték. Ennek eredményeképpen a bírság teljes összege 192,8 millió euró, (92 millió euró + 100,8 millió euró) lett. Ezt követően e teljes összeget az Aalberts forgalma 10%‑os felső határának figyelembevétele érdekében 105,5 millió euróra csökkentették, majd arányosan felosztották aszerint, hogy az Aquatis és a Simplex jogsértésben való részvételét azon időszakot illetően állapították‑e meg, amikor az IMI (50,34 millió euró) vagy az Aalberts irányítása alatt voltak (55,15 millió euró).
124 Amikor az IMI a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény alapján a bírság összegének 50%‑os csökkentésében részesülhetett, a rá kiszabott bírság alapösszegét, amely 96,6 millió eurót tett ki, azaz 46 millió euró kiindulási összeget, amelyet az időtartam címén 110%‑kal növeltek, 48,30 millió euróra csökkentették. Mivel az IMI csak 2003 szeptemberében nyújtotta be az engedékenység iránti kérelmét, két korábbi leányvállalata nem részesülhetett a bírság összegének 50%‑os csökkentésében, amelyet az IMI megkapott. Ennélfogva a Bizottság az Aquatist és a Simplexet egyetemlegesen kötelezte a 2,04 millió euró összeg megfizetésére (50,34 – 48,30), amellyel sem az IMI, sem pedig az Aalberts nem tartozott.
125 Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy amennyiben a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában több címzett alkotta a „vállalkozást”, az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdésében említett 10%‑os felső határ kiszámítható e vállalkozás teljes forgalma alapján. Ha viszont e gazdasági egység szétvált, és a határozat elfogadásának időpontjában két külön jogalanyt alkot, a határozat minden egyes címzettje jogosult arra, hogy az említett felső határt egyedileg alkalmazzák rá (a Törvényszék T‑71/03., T‑74/03., T‑87/03. és T‑91/03. sz., Tokai Carbon és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. június 15‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 390. pontja). Mivel a felperesek kizárólag a megtámadott határozat 2. cikke a) pontjának és b) pontja 2. alpontjának megsemmisítését kérték, nem kell megvizsgálni azon kérdést, hogy azon tény, hogy az IMI vállalkozás a megtámadott határozat elfogadása előtt több külön jogalanyra vált szét, szükségképpen kihatott‑e a megtámadott határozat 2. cikke b) pontjának 1. alpontjában a Simplexre és az Aquatisra kiszabott bírság összegének felső határára.
A költségekről
126 A Törvényszék eljárási szabályzata 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Bizottságot, mivel pervesztes lett, a felperesek kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék az [EK] 81. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke értelmében megindított eljárás[ban] (COMP/F‑1/38.121 – „szerelvények”‑ügy) 2006. szeptember 20‑án hozott C (2006) 4180 bizottsági határozat 1. cikkét megsemmisíti annyiban, amennyiben az megállapítja, hogy az Aalberts Industries NV, a Comap SA, korábban Aquatis France SAS, és a Simplex Armaturen + Fittings GmbH & Co. KG a 2003. június 25‑től 2004. április 1‑jéig terjedő időszakban részt vett a jogsértésben.
2) A Törvényszék a C (2006) 4180 határozat 2. cikkének a) pontját és b) pontjának 2. alpontját megsemmisíti.
3) A Törvényszék az Európai Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.
Martins Ribeiro | Wahl | Dittrich |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2011. március 24‑i nyilvános ülésen.
Aláírások