A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (nyolcadik tanács)
2012. március 29.(*)
„Megsemmisítés iránti kereset – Állami támogatások – Külföldi vállalkozásban való részesedésszerzés esetén az üzleti és cégértékre alkalmazott adózási amortizációt lehetővé tevő támogatási program – A támogatási programot a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító és a támogatások visszatéríttetését el nem rendelő határozat – Egyesület – A személyében való érintettség hiánya – Elfogadhatatlanság”
A T‑236/10. sz. ügyben,
az Asociación Española de Banca (székhelye: Madrid [Spanyolország], képviselik: J. Buendía Sierra, E. Abad Valdenebro, M. Muñoz de Juan és R. Calvo Salinero ügyvédek)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: R. Lyal és C. Urraca Caviedes, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
a külföldi vállalkozásban való részesedésszerzés esetén Spanyolország által az üzleti és cégértékre alkalmazott C 45/07 (korábbi NN 51/07, korábbi CP 9/07) adózási amortizációról szóló, 2009. október 28‑i 2011/5/EK bizottsági határozat (HL 2011. L 7., 48. o.) 1. cikke (1) bekezdésének és másodlagosan 4. cikkének megsemmisítése iránti kérelem tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),
tagjai: L. Truchot elnök (előadó), M. E. Martins Ribeiro és A. Popescu bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Végzést
A jogvita előzményei
1 2005‑ben és 2006‑ban előterjesztett írásbeli kérdéseivel (E‑4431/05, E‑4772/05, E‑5800/06 és P‑5509/06) az Európai Parlament több tagja a társasági adóról szóló spanyol törvénybe a 2001. december 27‑i Ley 24/2001, de Medidas Fiscales, Administrativas y del Orden Social (adójogi, közigazgatási és szociális intézkedések elfogadásáról szóló 24/2001. sz. törvény; BOE 313. sz., 2001. december 31., 50493. o.) által bevezetett 12. cikk (5) bekezdése rendelkezéseinek állami támogatásnak való minősítéséről kérdezte az Európai Közösségek Bizottságát, amely rendelkezéseket átvette a 2004. március 5‑i Real Decreto Legislativo 4/2004, por el que se aprueba el texto refundido de la Ley del Impuesto sobre Sociedades (a társasági adóról szóló törvény egységes szerkezetbe foglalásának elfogadásáról szóló 4/2004. sz. királyi törvényerejű rendelet; BOE 61. sz., 2004. március 11., 10951. o.; a továbbiakban: vitatott szabályozás). A Bizottság lényegében azt válaszolta, hogy a rendelkezésére álló információk alapján nem tűnik úgy, hogy a vitatott szabályozás az állami támogatásokra vonatkozó szabályok hatálya alá tartozna.
2 A Bizottság 2007. január 15‑i és március 26‑i levelében információkat kért a spanyol hatóságoktól a vitatott szabályozás hatályának és hatásainak értékeléséhez. A Spanyol Királyság 2007. február 16‑i és június 4‑i levelében közölte a Bizottsággal a kért információkat.
3 2007. augusztus 28‑án a Bizottsághoz faxon panasz érkezett egy magán gazdasági szereplőtől, amely szerint a vitatott szabályozás a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősül.
4 2007. október 10‑i határozatával (összefoglalás: HL C 311., 21. o.) a Bizottság megindította a hivatalos vizsgálati eljárást a vitatott szabályozás tárgyában.
5 2007. december 5‑i levelében a Bizottság megkapta a Spanyol Királyság észrevételeit a hivatalos eljárás megindításáról szóló e határozatról. 2008. január 18. és június 16. között a Bizottság megkapta 32 érdekelt harmadik fél, köztük a felperes, az Asociación Española de Banca észrevételeit is. 2008. június 30‑i és 2009. április 22‑i levelében a Spanyol Királyság megjegyzéseket tett az érdekelt harmadik felek észrevételeire.
6 2008. február 18‑án, 2009. május 12‑én és június 8‑án technikai találkozókra került sor a spanyol hatóságokkal. További technikai találkozókra is sor került a 32 érdekelt harmadik fél közül egyesekkel.
7 2008. július 14‑i levelében és 2009. június 16‑i elektronikus levelében a Spanyol Királyság kiegészítő információkat nyújtott be a Bizottsághoz.
8 A Bizottság az eljárást az Európai Unión belüli részesedésszerzéseket illetően a külföldi vállalkozásban való részesedésszerzés esetén Spanyolország által az üzleti és cégértékre alkalmazott C 45/07 (korábbi NN 51/07, korábbi CP 9/07) adózási amortizációról szóló, 2009. október 28‑i 2011/5/EK határozatával (HL 2011. L 7., 48. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat) lezárta.
9 A megtámadott határozat a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánítja a vitatott szabályozást – amelynek lényege olyan adókedvezmény, amely lehetővé teszi a spanyol társaságok számára, hogy levonják a külföldi vállalkozásokban való részesedésszerzésből eredő üzleti és cégérték amortizációját –, amennyiben e szabályozás az Unión belül letelepedett vállalkozásokban való részesedésszerzésekre alkalmazandó.
10 A megtámadott határozat 1. cikkének (2) és (3) bekezdése ugyanakkor a bizalomvédelem elvének megfelelően lehetővé teszi a vitatott szabályozás további alkalmazását a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2007. december 21‑én való közzétételét megelőzően történt részesedésszerzések, valamint azon részesedésszerzések esetében, amelyek megvalósítása valamely szabályozó hatóság engedélyéhez van kötve, és e hatóságot az ügyletről ezen időpont előtt értesítették, és amely ügyletek teljesítésére visszavonhatatlan kötelezettséget vállaltak 2007. december 21. előtt.
Az eljárás és a felek kérelmei
11 A Törvényszék Hivatalához 2010. május 21‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
12 A Törvényszék Hivatalához 2010. szeptember 30‑án benyújtott beadványában a Bizottság a Törvényszék eljárási szabályzata 114. cikkének 1. §‑a alapján elfogadhatatlansági kifogást emelt.
13 A felperes 2010. november 16‑án megtette észrevételeit a Bizottság által emelt elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatban.
14 A felperes lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– a keresetet nyilvánítsa elfogadhatónak;
– semmisítse meg a megtámadott határozat 1. cikkének (1) bekezdését;
– másodlagosan semmisítse meg a megtámadott határozat 4. cikkét annyiban, amennyiben az a megtámadott határozat Hivatalos Lapban való közzétételét megelőzően megvalósított ügyletek vonatkozásában visszatéríttetési kötelezettséget ír elő;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
15 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– a keresetet nyilvánítsa elfogadhatatlannak;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
16 Az eljárási szabályzat 114. cikkének 1. §‑a értelmében az egyik fél kérelmére a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve dönthet az elfogadhatatlanság tárgyában. Ugyanezen cikk 3. §‑a szerint, ha a Törvényszék másként nem határoz, az eljárás a továbbiakban szóbeli. A jelen ügyben a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy az ügy iratai alapján megfelelően tájékozódott, és úgy határoz, hogy a szóbeli szakasz megnyitása nem indokolt.
17 A Bizottság úgy érvel, hogy a jelen kereset elfogadhatatlan, mivel a felperes nem bizonyította, hogy a megtámadott határozattal szemben kereshetőségi joga van.
18 Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése szerint „[b]ármely természetes vagy jogi személy az első és második bekezdésben említett feltételek mellett eljárást indíthat a neki címzett vagy az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen, továbbá az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem tartalmaznak végrehajtási intézkedéseket”.
19 Emlékeztetni kell arra, hogy az olyan szakmai egyesület – mint a felperes –, amelynek feladata a tagjai közös érdekeinek védelme, állami támogatásokkal kapcsolatos végleges bizottsági határozat megsemmisítése iránt főszabály szerint csak két esetben indíthat elfogadható keresetet, azaz először is, ha az általa képviselt vállalkozások vagy azok bármelyike egyéni kereshetőségi joggal bír, és másodszor, ha az egyesület saját érdekre tud hivatkozni, így különösen, ha tárgyalási helyzetét érintette az az aktus, amelynek megsemmisítését kéri (a Bíróság C‑182/03. és C‑217/03. sz., Belgium és Forum 187 kontra Bizottság egyesített ügyekben 2006. június 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑5479. o.] 56. pontja, a Törvényszék T‑380/94. sz., AIUFASS és AKT kontra Bizottság ügyben 1996. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 1996., II‑2169. o.] 50. pontja, valamint T‑227/01–T‑229/01., T‑265/01., T‑266/01. és T‑270/01. sz., Diputación Foral de Álava és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. szeptember 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑3029. o.] 108. pontja).
20 A felperes a kereshetőségi jogát elsődlegesen a tagjai kereshetőségi jogára alapozza.
21 Még akkor is, ha a felperes az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeiben azt állítja, hogy „valamennyi, a megtámadott határozat által közvetlenül és személyében érintett tagjának érdekeit védi”, csupán három tagja, a Banco Bilbao Vizcaya Argentaria, SA (a továbbiakban: BBVA) és a Banco Santander, SA – amely mindkét vállalkozás keresetet nyújtott be a megtámadott határozat ellen (T‑225/10., illetve T‑227/10. sz. ügy) –, valamint a Banco Popular Español, SA – amely a megtámadott határozat ellen nem nyújtott be keresetet – kereshetőségi jogának bizonyítását célzó elemeket terjeszt elő.
22 A BBVA‑t és a Banco Santandert illetően a Bizottság azt állítja, hogy a felperes nem képviselheti ezek érdekeit, mivel azok a megtámadott határozat ellen általuk benyújtott keresetek keretében védik saját érdekeiket.
23 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az egyesület által benyújtott kereset elfogadhatóságának a tagjai képviseletére alapított első esete (lásd a fenti 19. pontot) az ítélkezési gyakorlat szerint az, amikor az egyesület a keresetének benyújtásával az általa képviselt egy vagy több tagjának a helyébe lép, feltéve hogy a tagjai maguk is olyan helyzetben vannak, hogy elfogadható keresetet nyújthatnának be (a fent hivatkozott AIUFASS és AKT kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 50. pontja, és a Törvényszék T‑350/03. sz., Wirtschaftskammer Kärnten és best connect Ampere Strompool kontra Bizottság ügyben hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 25. pontja).
24 Amint a Törvényszék a T‑447/93–T‑449/93. sz., AITEC és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1995. július 6‑án hozott ítéletének (EBHT 1995., II‑1971. o.) 60. pontjában kiemelte, az egyesület által benyújtott kereset eljárási előnyökkel jár, mivel lehetővé teszi annak elkerülését, hogy ugyanazon határozatok ellen nagy számban különböző kereseteket nyújtsanak be. Az egyesület által benyújtott kereset elfogadhatóságának ezen első esete így feltételezi, hogy az egyesület a tagjai helyett járjon el. Ebből következik, hogy az egyesület a tagjai képviseletében eljárva akkor nyújthat be megsemmisítés iránti keresetet, ha a tagjai maguk nem nyújtottak be keresetet, noha az elfogadható lett volna.
25 A Törvényszék így a T‑292/02. sz., Confservizi kontra Bizottság ügyben 2009. június 11‑én hozott ítéletének (EBHT 2009., II‑1659. o.) 55. pontjában kimondta, hogy a felperes egyesület nem képviselte azon tagjainak érdekeit, amelyek a T‑297/02., T‑300/02., T‑301/02., T‑309/02. és T‑189/03. sz. ügyekben saját keresetet nyújtottak be, mivel azok az említett keresetek benyújtásával saját érdekeiket képviselték. A felperes állításával ellentétben azon tény, hogy nem az egyetlen, a kereset elfogadhatatlanná nyilvánításához vezető megfontolásról van szó, nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy e megfontolás téves, és az ítélkezési gyakorlattal ellentétes.
26 E tekintetben ki kell emelni, hogy a felperes által hivatkozott ítéletek nem ellentétesek ezen, az ítélkezési gyakorlatban kialakított megoldással. Azok ugyanis az egy vagy több egyesület és azok egy vagy több tagja által benyújtott kollektív kereseteket bírálják el. Márpedig kollektív kereset esetében, amennyiben a keresetet benyújtó felek egyikének kereshetőségi jogát elismerik, az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően nem kell megvizsgálni a többi fél kereshetőségi jogát (a Bíróság C‑313/90. sz., CIRFS és társai kontra Bizottság ügyben 1993. március 24‑én hozott ítéletének [EBHT 1993., I‑1125. o.] 31. pontja). Így a felperes érvelésével ellentétben az általa hivatkozott ítéletek többsége valójában csupán az egyesület egy vagy több tagjának kereshetőségi joga alapján nyilvánítja a keresetet elfogadhatónak, anélkül hogy ezen egyesület kereshetőségi jogáról nyilatkozna (a Törvényszék T‑442/93. sz., AAC és társai kontra Bizottság ügyben 1995. április 27‑én hozott ítéletének [EBHT 1995., II‑1329. o.] 55. pontja, a fent hivatkozott AITEC és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletének 82. pontja, T‑266/94. sz., Skibsværftsforeningen kontra Bizottság ügyben 1996. október 22‑én hozott ítéletének [EBHT 1996., II‑1399. o.] 51. pontja, valamint T‑82/96. sz., ARAP és társai kontra Bizottság ügyben 1999. június 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., II‑1889. o.] 39–41. pontja).
27 Egyetlen ítélet, a Törvényszék T‑445/05. sz., Associazione italiana del risparmio gestito és Fineco Asset Management kontra Bizottság ügyben 2009. március 4‑én hozott ítélete (EBHT 2009., II‑289. o.) nyilatkozik kifejezetten az egyesület által benyújtott kereset elfogadhatóságáról azt követően, hogy megvizsgálta a tagjai egyike által benyújtott kereset elfogadhatóságát, hogy a második elfogadhatóságából az első elfogadhatóságára következtessen (az ítélet 56. pontja). Ez alapján azonban nem lehet olyan általános szabályt megállapítani a kizárólag egyesületek által benyújtott keresetek elfogadhatóságával kapcsolatban, amely szerint az ez utóbbiak által benyújtott kereset elfogadható, ha a tagjaiké is az lenne, függetlenül attól, hogy ez utóbbiak benyújtottak‑e saját keresetet, vagy sem. Az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben ugyanis a felperes egyesület tagja nem nyújtott be külön keresetet, hanem az egyesülettel együtt egyetlen keresetet nyújtott be, így nem sérült a fenti 24. pontban említett eljárási előny.
28 Ami a Törvényszék T‑425/04., T‑444/04., T‑450/04. és T‑456/04. sz., Franciaország és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2010. május 21‑én hozott, a felperes által szintén hivatkozott ítéletét (EBHT 2010., II‑2099. o.) illeti, az szintén nem teszi lehetővé ilyen szabály megállapítását, mivel nem nyilatkozott a felperes egyesület által a T‑456/04. sz. ügyben benyújtott kereset elfogadhatóságáról. Végül emlékeztetni kell arra, hogy az egyesület keresete elfogadhatónak nyilvánítható a tagjai általi keresetbenyújtás ellenére saját érdekeinek érintettsége miatt (lásd a fenti 19. pontot). Ugyanígy a Törvényszék T‑613/97. sz., UFEX és társai kontra Bizottság ügyben 2006. június 7‑én hozott, a felperes által szintén hivatkozott ítéletében (EBHT 2006., II‑1531. o.), amely az egyesület és annak tagjai közül három által benyújtott keresetről határoz, nem szerepel semmilyen, a kereset elfogadhatóságára vonatkozó megfontolás.
29 Egyébiránt a felperes állításával ellentétben e megoldás nem fosztja meg az EUMSZ 263. cikket a hatékony érvényesülésétől, és nem sérti sem a jogbiztonság elvét, sem pedig a felperes védelemhez való jogát. Kétségtelen, hogy e megoldás az egyesületek keresetének elfogadhatóságát attól teszi függővé, hogy más felek, a jelen ügyben a tagjaik nem nyújtottak be keresetet. E megoldás azonban nem tekinthető bizonytalanság vagy a biztonság hiánya forrásának, mivel jogosan elvárható, hogy a tagjai érdekeinek védelmével megbízott egyesületnek tudomása legyen a tagok által benyújtott keresetekről, és fordítva. Ezenkívül a felperes egyesület keresetének a tagjai által benyújtott keresetek miatti elfogadhatatlansága nem sérti az EUMSZ 263. cikk hatékony érvényesülését és az egyesület védelemhez való jogát, azaz lényegében a hatékony bírói jogvédelemhez való jogát. Két lehetőség áll fenn ugyanis: vagy a felperes egyesület a kereshetőségi joggal bíró tagjai érdekeinek védelme érdekében nyújt be keresetet, és az elfogadhatónak nyilvánított kereset az egyesület tagjának keresete vagy az egyesület keresete lesz attól függően, hogy tagjainak valamelyike benyújtott‑e saját keresetet, vagy sem; vagy pedig az egyesület saját érdekének védelme érdekében nyújt be keresetet, és keresete elfogadhatónak nyilvánítható a tagjai általi keresetindítás ellenére, amennyiben az ilyen érdek fennállása bizonyítást nyer (lásd a lenti 42–46. pontot).
30 Ebből következik, hogy a jelen keresetet nem lehet elfogadhatónak nyilvánítani annak alapján, hogy a felperes képviseli a BBVA‑t és a Banco Santandert, mivel ez utóbbiak saját keresetet nyújtottak be, éspedig anélkül, hogy nyilatkozni kellene az e két társaság által benyújtott keresetek elfogadhatóságáról.
31 Ami a Banco Popular Españolt illeti, amelyre a felperes másodlagosan hivatkozik, a felperes az elfogadhatatlansági kifogásra tett észrevételeihez mellékletként csatolt egy dokumentumot, amely tanúsítja, hogy e társaság 2007‑ben és 2008‑ban alkalmazta a vitatott szabályozást, különösen egy portugál társaságban 2003 júniusában való részesedésszerzés tekintetében. A felperes azonban kifejti, hogy a Banco Popular Españolra nem vonatkozott a visszatéríttetés elrendelése.
32 E tekintetben a felperes az ítélkezési gyakorlatra támaszkodva először is azt állítja, hogy a jogellenesnek és a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatási program értelmében nyújtott támogatás kedvezményezettje személyében való érintettségének elismerése nem korlátozódhat azon esetekre, amikor elrendelik e támogatás visszatéríttetését. Szerinte ugyanis a visszatérítési kötelezettséget az ítélkezési gyakorlat csak a teljesség kedvéért vizsgálja.
33 Ezen érvet el kell utasítani. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis valamely vállalkozás a Bizottság ágazati támogatási programot megtiltó határozata ellen főszabály szerint nem nyújthat be megsemmisítés iránti keresetet, ha őt e határozat csak a szóban forgó ágazathoz való tartozása miatt és az említett program potenciális kedvezményezettjeként érinti. Az ilyen határozat ugyanis e vállalkozás vonatkozásában olyan általános hatályú intézkedésként jelenik meg, amely objektív módon meghatározott helyzetekre alkalmazandó, és amely általánosan és elvontan körülírt személyek kategóriája vonatkozásában fejt ki joghatásokat (lásd a Bíróság C‑298/00. P. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2004. április 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑4087. o.] 37. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a Törvényszék T‑309/02. sz., Acegas kontra Bizottság ügyben 2009. június 11‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑1809. o.] 47. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
34 Mindazonáltal, mivel a felperes vállalkozást a kérdéses határozat nem csupán az érintett ágazatban működő vállalkozásként, vagyis a támogatási program potenciális kedvezményezettjeként, hanem az e program címén nyújtott olyan egyedi támogatás tényleges kedvezményezettjeként is érinti, amelynek a visszatéríttetését a Bizottság elrendelte, e vállalkozás az említett határozat által személyében érintett, és a határozat ellen benyújtott keresete elfogadható (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑15/98. és C‑105/99. sz., Olaszország és Sardegna Lines kontra Bizottság egyesített ügyekben 2000. október 19‑én hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑8855. o.] 34. és 35. pontját, valamint a Törvényszék T‑75/03. sz., Banco Comercial dos Açores kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 10‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 44. pontját).
35 A felperes által hivatkozott határozatokhoz hasonlóan a fenti 33. pontban hivatkozott ítéletek ugyanolyan megfogalmazásban annak elismerését, hogy valamely támogatási programot a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozat a felperest személyében érinti, annak bizonyításától teszik függővé, hogy a felperes az e program címén nyújtott olyan egyedi támogatás tényleges kedvezményezettje, amelynek a visszatéríttetését a Bizottság elrendelte (a Törvényszék T‑136/05. sz., Salvat père & fils és társai kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 20‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑4063. o.] 70. pontja, T‑297/02. sz., ACEA kontra Bizottság ügyben 2009. június 11‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑1683. o.] 45. pontja és T‑301/02. sz., AEM kontra Bizottság ügyben 2009. június 11‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑1757. o.] 45. pontja). E megfogalmazásból, amely a visszatérítési kötelezettséget ugyanazon szintre emeli, mint a felperes tényleges kedvezményezetti minőségét, nem lehet arra következtetni, hogy e kötelezettség másodlagos jelentőségű, sőt felesleges lenne.
36 Egyébiránt megjegyzendő, hogy a Törvényszék T‑254/00., T‑270/00. és T‑277/00. sz., Hôtel Cipriani és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2008. november 28‑án hozott és a felperes által szintén hivatkozott ítéletének (EBHT 2008., II‑3269. o.) 84. pontja a fent említett két feltétel megismétlésére szorítkozik, és még különös jelentőséget is tulajdonít a visszatéríttetés elrendelésének, úgy vélve, hogy az egyénítés a jelen ügyben abból az egyéni érdeksérelemből származik, amelyet a visszatéríttetés elrendelése e zárt kör tökéletesen azonosítható tagjainak okoz. A Bíróság az ezen ítélet ellen benyújtott fellebbezésről határozva úgy vélte, hogy a Törvényszék helyesen állapította meg, hogy a felperes vállalkozásoknak fennáll a kereshetőségi joga, mivel a vitatott határozat az érintett támogatások visszatéríttetésének elrendelésével a jogi helyzetükben okozott egyéni sérelem folytán személyükben érinti őket (a Bíróság C‑71/09. P., C‑73/09. P. és C‑76/09. P. sz., Comitato „Venezia vuole vivere” és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2011. június 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2011., I‑4727. o.] 51. pontja). Ebből következik, hogy amikor egy megtámadott jogi aktus megköveteli a valamely támogatási program értelmében nyújtott támogatások visszatéríttetését, e jogi aktus kizárólag a visszatérítési kötelezettség által érintett felpereseket érinti személyükben (a Törvényszék T‑234/10. sz., Ebro Foods kontra Bizottság ügyben 2012. március 21‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 28. pontja).
37 A felperes másodszor azt állítja, hogy a bizalomvédelem elve értelmében a 2007. december 21. előtti ügyleteknek a visszatérítési kötelezettség hatálya alól való kizárása nem végleges a Deutsche Telekom AG által a T‑207/10. sz. ügyben a megtámadott határozat rendelkező részének e része ellen benyújtott kereset miatt.
38 Ezen érvelésében a felperes összetéveszti a személyében való érintettség elfogadhatósági feltételét az eljáráshoz fűződő érdek elfogadhatósági feltételével. Ugyanis, noha az eljáráshoz fűződő érdek különösen a keresetnek az uniós bírósághoz történő benyújtását követően a nemzeti bírósághoz benyújtott keresetek alapján állapítható meg (a Törvényszék T‑309/04., T‑317/04., T‑329/04. és T‑336/04. sz., TV 2/Danmark és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2008. október 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑2935. o.] 78–82. pontja), valamely természetes vagy jogi személy személyében való érintettségét a kereset benyújtásának napján kell vizsgálni, és az csak a megtámadott határozattól függ. Így a valamely támogatást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító és annak visszatéríttetését elrendelő határozat által személyében érintett személy megtartja e minőségét még akkor is, ha később úgy tűnik, hogy a visszatérítést nem érvényesítik vele szemben (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Comitato „Venezia vuole vivere” és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 56. pontját, valamint Trstenjak főtanácsnok ezen ügyre vonatkozó indítványának [EBHT 2011., I‑4727. o.] 81. és 82. pontját).
39 Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy a felperesnek ahhoz, hogy a megtámadott jogi aktus által személyében érintett legyen, bizonyítania kell, hogy zárt körhöz tartozik, nevezetesen olyan csoporthoz, amely a megtámadott jogi aktus elfogadását követően már nem bővíthető (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑152/88. sz., Sofrimport kontra Bizottság ügyben 1990. június 26‑án hozott ítéletének [EBHT 1990., I‑2477. o.] 11. pontját, és a fent hivatkozott Belgium és Forum 187 kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletének 63. pontját).
40 Ebből az következik, hogy a jelen ügyben a megtámadott határozat 1. cikke (2) bekezdésének a Törvényszék általi esetleges megsemmisítése és a vitatott támogatások ezt követő visszafizettetése a Banco Popular Españollal nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy ez utóbbi személyében érintett.
41 Következésképpen a jelen keresetet az alapján sem lehet elfogadhatónak nyilvánítani, hogy a felperes képviseli a Banco Popular Españolt.
42 A felperes a keresete elfogadhatóságának alátámasztása érdekében másodlagosan a hivatalos vizsgálati eljárásban való részvételéből eredő saját érdekére hivatkozik.
43 Az egyesületek által benyújtott keresetekkel kapcsolatban kialakított, különösen a felperes által hivatkozott, a Bíróság 67/85., 68/85. és 70/85. sz., Kwekerij van der Kooy és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1988. február 2‑án hozott ítéletének (EBHT 1988., 219. o.) 219. pontjából, és a fent hivatkozott CIRFS és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletből eredő állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely felperes a személyében valóban érintett lehet a megtámadott jogi aktus elfogadásához vezető eljárásban való tevékeny részvétele okán. Mindazonáltal olyan különleges helyzetekről volt szó, amelyekben a felperes egyértelműen körülírt és magához a határozat tárgyához szorosan kapcsolódó tárgyalói szereppel bírt, amely által olyan ténybeli helyzetben volt, amely őt minden más személytől megkülönböztette (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑319/07. P. sz., 3F kontra Bizottság ügyben 2009. július 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2009. I‑5963. o.] 85–95. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
44 Különösen a Bíróság C‑78/03. P. sz., Bizottság kontra Aktionsgemeinschaft Recht und Eigentum ügyben 2005. december 13‑án hozott ítéletének (EBHT 2005., I‑10737. o.) 58. pontjából kitűnik, hogy az egyesület szerepe, amely nem haladja meg az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében, valamint az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 1. cikkének h) pontjában és 20. cikkében az érdekeltek számára biztosított eljárási jogok gyakorlását, nem hasonlítható a felperesek szerepéhez a fent hivatkozott Kwekerij van der Kooy és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben és a fent hivatkozott CIRFS és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletek alapjául szolgáló ügyekben.
45 A felperes által hivatkozott ítéletek nem teszik lehetővé a fent hivatkozott Kwekerij van der Kooy és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet ezen értelmezésének megkérdőjelezését. A fent hivatkozott AAC és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 35. pontja ugyanis az ítéletnek „A felek érvei” című részében található, és a Bizottság azon érvét fejti ki, amely az Association des amidonneries de céréales de la CEE (AAC) által benyújtott kereset elfogadhatóságának vitatására irányul, bemutatva a fent hivatkozott Kwekerij van der Kooy és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet Bizottság általi értelmezését. Egyébiránt a fent hivatkozott Diputación Foral de Álava és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 89. pontjában, amelyre a felperes szintén hivatkozik, a Törvényszék elismerte, hogy a beavatkozást kérelmező a közigazgatási eljárásban való részvétele révén igazolta, hogy érdeke fűződik a jogvita kimeneteléhez. A Törvényszék így a jelen ügyben szóban forgó feltételtől eltérő feltételről határozott, azaz arról, hogy a jogvitába való beavatkozáshoz fennáll‑e az Európai Unió Bírósága alapokmánya 40. cikkének második bekezdésében megkövetelt, a jogvita kimeneteléhez fűződő érdek.
46 Mivel a jelen ügyben a felperes – amint a többi érdekelt fél is – a hivatalos vizsgálati eljárásban az észrevételeinek benyújtására szorítkozott, keresete nem nyilvánítható elfogadhatónak azon az alapon, hogy a megtámadott határozathoz vezető eljárás keretében saját érdekeit védte.
47 A fentiek összességéből következően a jelen keresetet mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
A költségekről
48 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, kötelezni kell a saját költségein túl a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére is, ez utóbbi kérelmének megfelelően.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék az Asociación Española de Bancát kötelezi a költségek viselésére.
Luxembourg, 2012. március 29.