A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (fellebbezési tanács)
2010. június 21.
T‑284/09. P. sz. ügy
Herbert Meister
kontra
Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)
„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – Értékelés – Az értékelő jelentés késedelmes elkészítése – Az első fokon benyújtott kereset tárgya – A panaszokra késedelmesen adott válasz – Részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan és részben nyilvánvalóan megalapozatlan fellebbezés”
Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (első tanács) az F‑138/06. és F‑37/08. sz., Meister kontra OHIM egyesített ügyekben 2009. május 18‑án hozott ítélete (EBHT‑KSZ 2009., I‑A‑1‑131. o. és II‑A‑1‑727. o.) ellen benyújtott, ezen ítélet hatályon kívül helyezése iránti fellebbezés.
Határozat: A Törvényszék a fellebbezést elutasítja. Herbert Meister viseli saját költségeit, valamint a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) részéről a jelen eljárás keretében felmerült költségeket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási eljárás
(Személyzeti szabályzat, 90. cikk és 91. cikk, (3) bekezdés)
2. Tisztviselők – Kereset – Egymást követő előléptetési időszakok előmeneteli pontjainak odaítélése ellen benyújtott kereset
(Személyzeti szabályzat, 90. cikk és 91. cikk)
3. Fellebbezés – Jogalapok – A tények téves értékelése – Elfogadhatatlanság – A bizonyítékok értékelésének a Törvényszék általi felülvizsgálata – Kizártság, kivéve az elferdítés esetét
(A Bíróság alapokmánya, I. melléklet, 11. cikk)
1. Ami a panaszokra való válaszadás határidejét illeti, a tisztviselőnek a kinevezésre jogosult és a panaszt elbíráló hatóság esetleges hallgatásával szembeni védelme érdekében a jogalkotó előírta, hogy az adminisztráció hallgatása, amely a kinevezésre jogosult hatóságnak az előírt határidőben való válaszadásának elmaradásában nyilvánul meg, kedvezőtlen határozatnak minősül, amely közvetlenül megsemmisítés iránti kereset, és nem pedig intézményi mulasztás megállapítása iránti kereset tárgya lehet. A tisztviselő védelemhez való jogát kellően és megfelelőképpen védi az a lehetőség, hogy a neki sérelmet okozó aktus ellen keresetet nyújthat be a panaszt elutasító hallgatólagos határozattól számított három hónapos határidőn belül. A jogbiztonság azonban megköveteli, hogy a tisztviselő a személyzeti szabályzatban meghatározott határidőben járjon el.
A személyzeti szabályzat 91. cikke (3) bekezdésének második francia bekezdése értelmében azonban a kinevezésre jogosult hatóság késedelmes válasza a keresetindítási határidő újrakezdődését váltja ki akkor, ha a kifejezett határozatot a panaszt elutasító hallgatólagos határozatot elleni kereset benyújtására rendelkezésre álló határidő letelte előtt fogadják el.
Az a tény, hogy a panaszra késedelmesen adnak választ, önmagában nem teszi vitássá e válasz jogszerűségét, sem pedig az említett panasszal érintett aktus jogszerűségét. Egyrészt ugyanis, ha kizárólag e késedelem miatt kellene megsemmisíteni az ilyen határozatot, a megsemmisített határozat helyébe lépő új határozat semmi esetre sem lenne kevésbé késedelmes, mint az első határozat. Másrészt a személyzeti szabályzat 90. cikke szerinti határidők be nem tartása önmagában nem érinti a határozat érvényességét, azonban megalapozhatja az érintett intézménynek az érintettnek esetlegesen okozott károkért való felelősségét.
E tekintetben az intézmény felelősségét csak az alapozza meg, ha a felperes bizonyítja a kizárólag a késedelmes értesítésből eredő kár fennállását.
(lásd a 26–30. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság 125/80. sz., Arning kontra Bizottság ügyben 1981. október 29‑én hozott ítéletének (EBHT 1981., 2539. o.) 9. pontja; a Bíróság C‑385/07. P. sz., Der Grüne Punkt – Duales System Deutschland kontra Bizottság ügyben 2009. július 16‑án hozott ítéletének (EBHT 2009., I‑6155. o.) 193–196. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑54/92. sz., Schneider kontra Bizottság ügyben 1994. december 1‑jén hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑281. o. és II‑887. o.) 27. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑178/95. és T‑179/95. sz., Picciolo és Caló kontra Régiók Bizottsága egyesített ügyekben 1997. március 18‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑51. o. és II‑155. o.) 29. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑15/96. sz., Liao kontra Tanács ügyben 1997. november 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑329. o. és II‑897. o.) 34. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑267/03. sz., Roccato kontra Bizottság ügyben 2005. január 26‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑1. o. és II‑1. o.) 84. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑414/06. P. sz., Combescot kontra Bizottság ügyben 2008. március 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑B‑1‑1. o. és II‑B‑1‑1. o.) 44. pontja.
2. Ami az egymást követő előléptetési időszakok közötti összefüggést illeti, nem vitatott, hogy minden előléptetési időszak végén a tisztviselő összes pontjának számát az utolsó előléptetési időszak során neki odaítélt pontok (első összetevő) és azon pontok összege adja, amelyeket már korábban birtokolt (második összetevő).
Azon ítélkezési gyakorlat, amely szerint az előléptetési pontok meghatározott évben való odaítélésének hatásai nem korlátozódnak a folyamatban lévő előléptetési időszakra, egyáltalán nem vonja maga után azt, hogy a tisztviselő, amennyiben tájékoztatták a valamely előléptetési időszak végén birtokolt pontjairól, jogosult lenne nemcsak az összes pontja első összetevőjének, hanem a második összetevőjének a vitatására is. Amennyiben ugyanis e második összetevő is panasz vagy kereset tárgyát képezhetné, sérülne a jogbiztonság, mivel a tisztviselő vitathatná azon pontokat, amelyeket a korábbi előléptetési időszakokban ítéltek oda számára, és amelyeket nem vitatott a személyzeti szabályzat szerinti határidőn belül.
(lásd a 41., 42. és 44. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑323/02. sz., Breton kontra Bíróság ügyben 2003. december 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑325. o. és II‑1587. o.) 51–53. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑144/03. sz., Schmit kontra Bizottság ügyben 2005. május 4‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑101. o. és II‑465. o.) 147. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; az Elsőfokú Bíróság T‑311/04. sz., Buendía Sierra kontra Bizottság ügyben 2006. október 19‑én hozott ítéletének (EBHT 2006., II‑4137. o.) 88. pontja.
3. Egyedül az első fokon ítélkező bíróságnak van hatásköre egyrészt a tények megállapítására – kivéve azt az esetet, amikor a hozzá benyújtott iratokból megállapításainak tárgyi pontatlansága következne –, másrészt e tények értékelésére. A tényeknek az első fokon ítélkező bíróság általi értékelése tehát – amennyiben ez a bíróság az eléje terjesztett bizonyítékokat nem ferdítette el – nem minősül jogkérdésnek, amelyet, mint ilyet, a Törvényszéknek kellene felülvizsgálnia. Az ilyen elferdítésnek nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból, anélkül hogy a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelésére lenne szükség.
(lásd az 55. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑404/06. P. sz., ETF kontra Landgren ügyben 2009. szeptember 8‑án hozott ítéletének (EBHT 2009., II‑2841. o.) 191–193. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.