AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2005. november 23.(*)
„Környezet – 2003/87/EK irányelv – Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere – Az egységek nemzeti kiosztási tervének javasolt módosítása – Bizottság általi megtagadás – Megsemmisítés iránti kereset”
A T‑178/05. sz. ügyben,
Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága (képviselik kezdetben: C. Jackson, meghatalmazotti minőségben, és M. Hoskins barrister, később: R. Caudwell, meghatalmazotti minőségben, és M. Hoskins)
felperesnek
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: U. Wölker és X. Lewis, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
alperes ellen
az Egyesült Királyság által a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelően az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kiosztásáról benyújtott nemzeti kiosztási terv javasolt módosításáról szóló, 2005. április 12‑i C (2005) 1081 végleges bizottsági határozat megsemmisítése iránti kérelem tárgyában,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA
(első tanács),
tagjai: J. D. Cooke elnök, R. García‑Valdecasas és I. Labucka bírák,
hivatalvezető: K. Andová tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2005. október 18‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
Jogi háttér
1 Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13‑i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 275., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 631. o.) 1. cikke szerint:
„Ez az irányelv az üvegházhatású gázok kibocsátásának költséghatékony és gazdaságilag eredményes csökkentésének ösztönzése érdekében létrehozza a Közösségben az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei kereskedelmének rendszerét […].”
2 A 2003/87 irányelv 9. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy ugyanezen irányelv 11. cikkében említett minden egyes időszak vonatkozásában minden tagállam kidolgozza saját nemzeti tervét, hogy összesen hány egységet kíván az adott időszakra kiosztani, és azokat miként kívánja kiosztani. A 2005. január 1‑jével induló hároméves időszakra vonatkozó nemzeti tervet a legkésőbb 2004. március 31‑ig kell közzétenni, valamint a Bizottságot és a többi tagállamot arról értesíteni.
3 A 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése ekként fogalmaz:
„A Bizottság a tagállam nemzeti kiosztási tervéről szóló (1) bekezdés szerinti értesítés megküldésétől számított három hónapon belül elutasíthatja az adott tervet vagy annak egy részét, amennyiben az összeegyeztethetetlen a III. mellékletben felsorolt követelményekkel vagy a 10. cikk tartalmával. A tagállam csak akkor hozhatja meg a 11. cikk (1) vagy (2) bekezdésében meghatározott határozatokat, ha a Bizottság elfogadta a javasolt módosításokat. A Bizottság az elutasító határozatát megindokolja.”
4 A 2003/87 irányelv 11. cikkének (1) bekezdése szerint:
„A 2005. január 1‑jével induló hároméves időszakra vonatkozóan minden tagállam eldönti, hogy az adott időszakra hány egységet fog kiosztani összesen, valamint az egyes létesítmények üzemeltetőinek tételesen. Ezt a döntést legalább három hónappal az időszak kezdete előtt kell meghozni a 9. cikknek megfelelően elkészített és a 10. cikkel összhangban álló nemzeti kiosztási terv alapján, a közvélemény észrevételeinek megfelelő figyelembevételével.”
5 A 2003/87 irányelv III. mellékletének (9) és (10) bekezdésében meghatározott követelmények ekként szólnak:
6 „(9) A tervnek a nyilvánosság észrevételeinek kifejezésére vonatkozó rendelkezéseket, valamint ezen észrevételeknek a kibocsátási egységek kiosztásáról szóló döntések meghozatala előtti kellő súlyú figyelembevétele érdekében tett intézkedésekről szóló tájékoztatást is tartalmaznia kell.
(10) A tervnek az ezen irányelv hatálya alá tartozó létesítmények jegyzékét és az egyes létesítmények számára kiosztani kívánt kibocsátási egységek mennyiségét is tartalmaznia kell.”
A jogvita alapjául szolgáló tényállás
7 Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei nemzeti kiosztási terve (a továbbiakban: NKT) tervezetének nyilvános konzultációját és közzétételét követően Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága (a továbbiakban: Egyesült Királyság) 2004. április 30‑án értesítette a Bizottságot az NKT‑ról, kifejezetten megjelölve, hogy az utóbbi csak ideiglenes jellegű. E terv 1.13. pontja szerint:
„[A] közösségi rendszerbe tartozó létesítményeknek kiosztandó egységek teljes mennyisége a 2005–2007‑es időszak vonatkozásában 736 (millió tonna szén‑dioxid [CO2]). Ez a szám módosulhat a folyamatban lévő munka fényében.”
8 2004. június 9‑én a Bizottság a következőképpen szövegezett levelet intézte az Egyesült Királysághoz:
„[…]
Az első vizsgálat után a Bizottság megállapította, hogy az értesítés hiányos, mivel hiányoznak a [levél] mellékletében részletezett információk.
Ezeket az információkat azért kell benyújtani, hogy a Bizottság számára megkönnyítse a javasolt tervről való határozathozatalt. A Bizottság fenntartja a jogot, hogy csak akkor határozza meg az álláspontját, amikor megkapta e kiegészítő információkat, és mindenesetre ezen információk kézhezvételétől számított legfeljebb három hónapos határidőn belül.
Ezeknek az információknak a jelen levél dátumát legfeljebb tíz nappal követően a Bizottság birtokában kell lenniük.”
9 A 2004. június 9‑i levél I. melléklete pontosítja a hiányzó információkat. E melléklet (1) bekezdése ekként fogalmaz:
„A Bizottság tudomásul veszi azt a tényt, hogy az energiára és a kibocsátásra vonatkozó előrejelzés tekintetében végzett munka folytatódik, és ez a kibocsátásokra vonatkozó előrejelzések teljes, valamint a kibocsátási egységek közösségi kereskedelmi rendszerének hatálya alá tartozó valamennyi ágazat és létesítmény hozzájárulásának új felülvizsgálatához vezethet (a terv 1.9. pontja). Az Egyesült Királyság hatóságait felhívták, hogy értesítsék a Bizottságot a felülvizsgált előrejelzésekről, valamint a tervnek valamennyi ebből eredő módosításáról, beleértve azokat, amelyek a terv 1.9. pontjának a)–f) alpontjában, 1.10. pontjában (nem CO2–gázkibocsátásra vonatkozó előrejelzések) és 1.13. pontjában (az Egyesült Királyság által kiosztani kívánt egységek teljes mennyisége) felsorolt problémákra vonatkoznak.”
10 Az Egyesült Királyság a 2004. június 14‑i levéllel válaszolt a Bizottság 2004. június 9‑i levelére. Az Egyesült Királyság válaszának (1) bekezdésében kijelentette:
„A CO2–kibocsátásra vonatkozó előrejelzéseket illetően az Egyesült Királyság május hónap végén munkadokumentumot tett közzé, amelyben kifejtette az alapvető feltételezéseket, valamint az energiára és a kibocsátásra vonatkozó legutolsó előrejelzéseket (csatoljuk e dokumentum egy példányát). Az érdekelt személyeknek 2004. június 17‑ig van lehetőségük e munkadokumentumra vonatkozóan észrevételt benyújtani. Az előrejelzéseket valamennyi releváns észrevétel figyelembevételét és a terv 1.9. pontja a)–f) alpontjában említett függőben lévő kérdések megoldását követően véglegesítjük. Amint lehetséges, tájékoztatjuk a Bizottságot a véglegesített előrejelzésekről, valamint a tervnek valamennyi ebből eredő módosításáról.”
11 2004. július 7‑én a Bizottság elfogadta az Egyesült Királyság által a 2003/87 irányelvnek megfelelően az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kiosztásáról benyújtott nemzeti kiosztási tervről szóló C (2004) 2515/4 végleges határozatot (a továbbiakban: 2007. július 7‑i határozat). A 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadott e határozat rendelkező része a következőképpen fogalmaz:
„1. cikk
Az Egyesült Királyság [NKT]‑jának a következő részei összeegyeztethetetlenek a 2003/87/EK irányelv III. mellékletének (6) és (10) [bekezdéseiben leírt] követelményekkel:
a) azon eszközökre vonatkozó információk, amelyek lehetővé teszik az új belépők számára a közösségi rendszerben való részvételük megkezdését;
b) a létesítmények jegyzéke nem tartalmazza sem a Gibraltáron lévő létesítményeket, sem a számukra kiosztani kívánt egységek mennyiségét.
2. cikk
Amennyiben a Bizottságot a következő módosításokról legkésőbb szeptember 30‑ig értesítik, a Bizottság az [NKT‑val] szemben semmilyen kifogást nem tesz:
a) azon eszközökre vonatkozó információk megjelölése, amelyek lehetővé teszik az új belépők számára a közösségi rendszerben való részvételük oly módon történő megkezdését, hogy az összhangban legyen a 2003/87/EK irányelv III. mellékletében meghatározott követelményekkel és ezen irányelv 10. cikkével;
b) a létesítmények jegyzékének annak érdekében történő módosítása, hogy az tartalmazza a Gibraltáron lévő létesítményeket és megjelölje a számukra kiosztani kívánt egységeket; ezeket az egységeket az [NKT‑ban] meghatározott módszerrel összhangban kell meghatározni.
3. cikk
(1) A 2. cikkben említett módosításokra figyelemmel tilos túllépni az Egyesült Királyság által az [NKT‑ja] alapján az ebben a tervben szereplő létesítmények számára és az új belépők számára kiosztandó egységek teljes mennyiségét.
(2) Az [NKT] a Bizottság előzetes elfogadása nélkül módosítható, ha a módosítás az adatok minőségének javításából eredően a teljes mennyiség keretében az egyes létesítményeknek kiosztott egységek módosításából áll.
(3) A jelen cikk (2) bekezdésében vagy a 2. cikkben említett módosítások kivételével a Bizottságot az [NKT] valamennyi módosításáról értesíteni kell, és azokat a [2003/87 irányelv] 9. cikkének (3) bekezdése alapján kell elfogadni.
[…][nem hivatalos fordítás]”
12 2004. szeptember 30‑án az Egyesült Királyság tájékoztatta a Bizottságot azokról az okokról, amelyek miatt nem tudta betartani a 2004. július 7‑i határozat 2. cikkében meghatározott határidőt.
13 2004. november 10‑én az Egyesült Királyság tájékoztatta a Bizottságot, hogy módosítani kívánja az NKT‑ját az NKT‑ban említett munkák eredményének figyelembevétele érdekében. Az Egyesült Királyság többek között javasolta, hogy az egységek teljes mennyiségét emeljék fel 756,1 millió tonna szén‑dioxidra (a továbbiakban: Mt CO2).
14 A 2004. december 2‑án tartott találkozón a Bizottság kijelentette, hogy a javasolt módosításokat nem tartja elfogadhatónak.
15 2004. december 23‑án az Egyesült Királyság megküldte a Bizottság részére a 2004. július 7‑i határozat 2. cikkében meghatározott információkat, valamint az NKT javasolt módosításaira vonatkozó kiegészítő információkat.
16 Az ugyanazon a napon kelt levelükben az Egyesült Királyság hatóságai kérték a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a módosított NKT‑t.
17 A 2005. február 1‑jei levélben a Bizottság kijelentette, hogy álláspontja szerint az Egyesült Királyságnak az NKT‑ja módosítására vonatkozó javaslata elfogadhatatlan.
18 2005. április 12‑én a Bizottság elfogadta az Egyesült Királyság által a 2003/87 irányelvnek megfelelően benyújtott NKT javasolt módosításáról szóló C (2005) 1081 végleges határozatát (a továbbiakban: megtámadott határozat). A Bizottságnak e határozatban többek között az volt az álláspontja, hogy az Egyesült Királyság a 2003/87 irányelv 9. cikkének (1) bekezdése alapján nem terjeszthet elő ideiglenes tervet ((3) preambulumbekezdés). A Bizottság ezenkívül kijelentette, hogy az Egyesült Királyság a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése alapján csak a 2004. július 7‑i határozatban megállapított összeférhetetlenségek vonatkozásában jogosult módosítani az NKT‑t, és hogy az utóbbi határozat 3. cikkének (1) bekezdése a kiosztandó egységek teljes mennyiségének bármilyen növelését tiltja ((4)–(9) preambulumbekezdés). Így a megtámadott határozat 1. cikke szerint:
„Elfogadhatatlan az Egyesült Királyság által a Bizottsághoz 2004. november 10‑én benyújtott és legutoljára 2005. február 18‑án naprakésszé tett, az [NKT] módosítására vonatkozó javaslat, amely a kiosztott kibocsátási egységek 19,8 [millió szén‑dioxid tonna‑egyenértékkel] való növelésével jár. [nem hivatalos fordítás]”
Eljárás és a felek kérelmei
19 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2005. május 5‑én benyújtott keresetlevelével az Egyesült Királyság előterjesztette a jelen keresetet. Ugyanezen a napon benyújtott külön iratában azt kérte, hogy keresetéről az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 76a. cikke alapján gyorsított eljárásban határozzanak. A Bizottság 2005. május 27‑én benyújtotta az e kérelemre vonatkozó észrevételeit.
20 A 2005. június 14‑i határozatával az Elsőfokú Bíróság (első tanács) helyt adott a gyorsított eljárás iránti kérelemnek.
21 Az előadó bíró jelentése alapján az Elsőfokú Bíróság a szóbeli szakasz megnyitása mellett határozott.
22 A felek a 2005. október 18‑i tárgyaláson előadták szóbeli előterjesztéseiket, és válaszoltak az Elsőfokú Bíróság által feltett kérdésekre.
23 Az Egyesült Királyság kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.
24 A Bizottság kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– utasítsa el a keresetet mint megalapozatlant;
– kötelezze a felperest a költségek viselésére.
Indokolás
25 Az Egyesült Királyság a 2003/87 irányelv és a 2004. július 7‑i határozat megsértésére alapított egyetlen jogalapra hivatkozik.
A felek érvei
26 Az Egyesült Királyság először is előterjeszti, hogy jogilag téves a Bizottság által a megtámadott határozatban elfoglalt álláspont, amely szerint az Egyesült Királyság által 2004. április 30‑án benyújtott NKT‑t véglegesnek kell tekinteni, mivel ideiglenes NKT benyújtása nem megengedett.
27 Az Egyesült Királyság állítása szerint az említett NKT‑t kifejezetten ideiglenesként nyújtották be, amit a Bizottság a 2004. június 9‑i levelében is elismert, amely levélben megemlíti, hogy lehetőség van az Egyesült Királyság által kiosztani kívánt egységek teljes mennyiségének módosítására. A Bizottság, mivel ezáltal elfogadta az Egyesült Királyság részéről egy ideiglenes terv benyújtását, a megtámadott határozatban nem fogadhatott el ettől eltérő álláspontot.
28 Az Egyesült Királyság hangsúlyozza, hogy a 2003/87 irányelv 9. cikke alapján a Bizottság nem rendelkezik saját hatáskörrel a tagállam által kiosztható egységek teljes mennyiségének meghatározására, és nem állíthatja, hogy az egységek teljes mennyisége az Egyesült Királyság által javasolt ideiglenes összeg alapján kerül meghatározásra.
29 Ezenkívül az Egyesült Királyság szerint a Bizottság azon döntése, hogy az ideiglenes NKT‑t végleges tervként kezeli, a jelen esetben inkoherenciát teremt az NKT két lényeges eleme, az egységek teljes mennyisége és az ideiglenes tervben leírt egységek kiosztási módszere között (lásd a 2003/87 irányelv 9. cikkének (1) bekezdését). Az ideiglenes NKT‑t nem lehet véglegesnek tekinteni, és nem lehet ekként kezelni.
30 Másodszor a megtámadott határozat jogilag pontatlan, mivel azt sugallja, hogy a tagállam nem végezhet el olyan módosítást, amelyet a Bizottság nem engedélyezett a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése alapján meghozott határozattal (lásd a megtámadott határozat (8) preambulumbekezdését).
31 A 2003/87 irányelv 9. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállam által a Bizottsághoz benyújtott eredeti tervnek kizárólag az egységek azon teljes mennyiségét kell megjelölnie, amit „ki szándékozik” osztani. Ezt a „szándékot” vizsgálja meg a Bizottság a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése alapján. Azonban csak a Bizottság határozatát és a nyilvános konzultációt követően (lásd a 2003/87 irányelv III. mellékletének (9) bekezdését) kell a tagállamnak döntenie az általa „kiosztandó” egységek teljes mennyiségéről. Így a 2003/87 irányelvből az következik, hogy az NKT – beleértve az abban meghatározott kiosztandó egységek teljes mennyiségét is – a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése alapján hozott bizottsági határozat elfogadását követően módosítható.
32 Az Egyesült Királyság hozzáfűzi egyrészt, hogy a 2003/87 irányelv 9. cikkének (1) bekezdése alapján a Bizottsághoz benyújtott NKT‑ról a nyilvánossággal konzultálni kell, másrészt, hogy a 2003/87 irányelv 11. cikkének (1) bekezdése alapján az egységek kiosztására vonatkozó határozat elfogadása előtt figyelembe kell venni a közvélemény észrevételeit (lásd ugyanezen irányelv III. mellékletének (9) bekezdését). A nyilvánossággal való konzultáció terjedelmét és jelentőségét megerősíti a 2003/87 irányelv III. mellékletében szereplő követelmények végrehajtásának a tagállamokat segítő útmutatójáról és a vis maior körülmények meghatározásáról szóló 2004. január 7‑i bizottsági közlemény (COM (2003) 830 végleges közlemény, a továbbiakban: 2004. január 7‑i közlemény) 2.1.9. része (93–96. pont).
33 Az Egyesült Királyság szerint az előzőekből az következik, hogy a Bizottság által a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadott határozat nem akadályozhatja meg vagy nem korlátozhatja a közvélemény észrevételeinek a 2003/87/EK irányelv 11. cikkének (1) bekezdésében és III. mellékletének (9) bekezdésében előírt figyelembevételét.
34 Egyebekben a Bizottság más ügyekben elfogadott megközelítésével (lásd a Dán Királyságra, Írországra, a Holland Királyságra, a Szlovén Köztársaságra és a Svéd Királyságra vonatkozó 2004. július 7‑i határozatokat) összeegyeztethetetlen a megtámadott határozatban található azon állítás, amely szerint, amennyiben a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése alapján határozatot hoztak, az érintett tagállamok csak az NKT‑k hiányosságait javíthatják ki. Jóllehet a Bizottság az e tagállamok által benyújtott NKT‑k esetében semmilyen hiányosságot nem állapított meg, az egyes tagállamokra vonatkozó határozatok kifejezetten engedélyezték a tagállamoknak, hogy az utólagos módosításokat közöljék a Bizottsággal. Márpedig a tervezett módosítások nem vonatkozhattak kizárólag a Bizottság által megállapított hiányosságokra, mivel nem léteztek ilyen hiányosságok.
35 Harmadszor, az Egyesült Királyság állítása szerint a megtámadott határozatban kifejtettekkel ellentétben ((9) preambulumbekezdés) a 2004. július 7‑i határozat 3. cikkének (3) bekezdése engedélyezte számára, hogy valamennyi módosításról értesítse a Bizottságot, beleértve azokat is, amelyek a kiosztott egységek teljes mennyiségének növelésével jártak. Az Egyesült Királyság kifejti, hogy a 2004. július 7‑i határozat 3. cikkének megfogalmazása összhangban áll az értelmezésével. Az említett határozat 3. cikkének (1) bekezdése ugyanis nem tiltja meg az olyan módosításról való értesítést, amely megnövelheti az egységek teljes mennyiségét. Ez a bekezdés mindössze azt fejti ki, hogy az ilyen módosítás hiányában az Egyesült Királyság nem lépheti túl az NKT‑jában szereplő egységek teljes mennyiségét. A 2004. július 7‑i határozat 3. cikkének (2) bekezdése pedig azt tartalmazza, hogy bizonyos esetekben az egységek teljes mennyiségének növelésével nem járó módon módosítható az NKT, és ehhez nem szükséges a Bizottság engedélye. Végül az említett határozat 3. cikkének (3) bekezdése, általános kifejezésekkel fogalmazva, akként rendelkezik, hogy az e határozat 2. cikkében és a 3. cikkének (2) bekezdésében említettektől eltérő minden módosításról értesíteni kell a Bizottságot, és azokat a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdésének megfelelően kell elfogadni. Ez a megfogalmazás kellően tág ahhoz, hogy magában foglalja azokat a módosításokat, amelyek a kiosztandó egységek teljes mennyiségének növekedését eredményezhetik.
36 Először is, a Bizottság elismeri, hogy az Egyesült Királyság megjelölte, hogy az általa eredetileg benyújtott NKT ideiglenes. A Bizottság azt állítja, hogy a 2004. június 9‑i felhívását követően az Egyesült Királyság a 2004. június 14‑i levélben közölte vele a kért kiegészítő információkat. A Bizottság ebből arra következtetett, hogy az NKT – beleértve az egységek teljes mennyiségére vonatkozó számokat is – teljes (lásd a 2004. július 7‑i határozat (1) preambulumbekezdését).
37 A Bizottság véleménye szerint, az Egyesült Királyság állításával ellentétben (lásd a fenti 25. pontot), amennyiben a tagállam által benyújtott NKT‑hoz a Bizottság kiegészítő információkat kér, ezt a tervet hiányosnak kell tekinteni, amíg a Bizottság meg nem kapja ezeket az információkat. A három hónapos határidő csak akkor kezd el folyni, amikor a tagállam valamennyi olyan információt benyújtotta, amit a Bizottság szükségesnek ítél ahhoz, hogy a tervet teljesnek tekinthesse.
38 A Bizottság szerint az Egyesült Királyság tudott arról, hogy a 2004. június 14‑i levelét követően a Bizottság az NKT‑t teljesnek tekinti, és 2004. július 7‑én végleges határozatot hoz. Az Egyesült Királyság ugyanis kifejtette, hogy részt szeretne venni az NKT‑ra vonatkozó határozatok első hullámában azért, hogy jelezze az elkötelezettségét az üvegházhatású okozó gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmével, valamint általában az éghajlatváltozás elleni harccal kapcsolatban, és azért, hogy más tagállamok számára példát mutasson (lásd a 2004. június 14‑i levelet és a „Department for Environment, Food and Rural Affairs” [Környezetvédelmi, Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Minisztérium], a továbbiakban: DEFRA, internetes oldalának bizonyos részleteit). Tekintettel erre a kívánságára az Egyesült Királyság jogszerűen nem várhatta el, hogy a Bizottság másik, ezúttal végső határozatot hozzon a tervéről azért, hogy az utólagosan közölt esetleges új információkat figyelembe vegye.
39 A Bizottság hozzáfűzi, hogy a 2004. július 7‑i határozat elfogadását követően csak azok voltak az elfogadható módosítások, amelyeket e határozat 3. cikke határoz meg. Az egységek teljes mennyiségének túllépésével járó bármilyen módosítás kifejezetten kizárt, mivel a Bizottság NKT‑ra vonatkozó határozatainak meghatározott biztonságot kell nyújtaniuk mind általában a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerének koherenciája, mind az egységek piacának megfelelő működése érdekében, mivel ezen a piacon az árképzés nagymértékben függ az egységek teljes mennyiségének stabilitásától. A Bizottság megjegyzi, hogy az egész rendszer megfelelő működése érdekében az Egyesült Királyság által megszerzett egységek teljes mennyisége stabilitásának jelentősége levezethető a többi tagállamhoz képest az Egyesült Királyságnak juttatott mennyiség nagyságából.
40 A Bizottság másodszor hangsúlyozza, hogy a 2003/87 irányelv célja a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerének létrehozása, amelyet 2005. január 1‑jétől lehet alkalmazni (lásd az irányelv 4. cikkét, 9. cikkének (1) bekezdését és 11. cikkének (1) bekezdését). A Bizottság úgy véli, hogy e cél fényében kell értelmezni az említett irányelv 9. cikkének (3) bekezdésében, valamint a 2004. július 7‑i határozat 2. cikkében és 3. cikkének (3) bekezdésében szereplő „módosítások” kifejezést. A 2005. január 1‑jei határidő közeledtével a Bizottság szerint a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése alapján a tagállamok nem nyújthatnak be olyan „módosításokat”, amelyek kívül esnek azon határozat alkalmazási területén, amelynek a tagállamok a címzettjei. Az e rendelkezésben meghatározott „módosítások” a Bizottság által az ugyanezen rendelkezés alapján hozott határozatban – azaz a jelen esetben a 2004. július 7‑i határozatban – megállapított összeegyeztethetetlenségek kijavítására irányuló módosításokra korlátozódnak.
41 A Bizottság ezt követően rámutat, hogy az NKT benyújtása előtti nyilvános konzultáció során megszerzett információk az egységek teljes mennyiségének, valamint a hozzá benyújtandó terv egyéb részeinek a meghatározásánál alapvető fontosságúak. A Bizottság határozatának meghozatala után a második nyilvános konzultáció csak adatmódosítási célokra és esetlegesen, a teljes mennyiség korlátain belül, az egységek újrakiosztására szolgálhat, azonban a teljes összeget nem növelheti (lásd a 2003/87 irányelv III. mellékletének (9) bekezdését és a 2004. január 7‑i közlemény 94–96. pontját). E második konzultáció ugyanis kizárólag arra a módra vonatkozhat, ahogyan a Bizottság NKT‑ra vonatkozó határozatát végre kell hajtani annak alkalmazási területe keretében, valamint azokra a szempontokra, amelyek alapján a tagállam a mérlegelési jogkörét gyakorolhatja.
42 Ettől eltérő esetben felmerülne annak a kockázata, hogy a Bizottságnak számos konzultációt kellene tartania, és új határozatokat kellene hoznia. Mivel az egységek piaca az egységek teljes mennyiségének stabilitását igényli, ez a piac a bizonytalanság ilyen mértéke mellett meggyengülne, és nem tudna hibátlanul működni.
43 A Bizottság megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság az egyetlen tagállam, amely a második konzultáció végén az egységek teljes mennyiségének növelését kérte. Ezenfelül az Egyesült Királyság által a jelen esetben előterjesztett érvelés nem koherens a DEFRA internetes oldalán szereplő állítással a létesítmények jegyzékének a Bizottság részére való 2004. június 14‑i beterjesztésével kapcsolatban, amely szerint a szóban forgó számok műszaki szempontú, azaz nagyon korlátozott felülvizsgálat tárgyát képezhetik a végső konzultáció végén.
44 Egyebekben a Bizottság azt állítja, hogy a tagállam még a határozatának meghozatalát követően sem nem térhet el a bejelentett szándékától mindössze azzal az indokolással, hogy csak „szándékról” van szó. A Bizottság szerint a 2003/87 irányelv a „kiosztani kíván” kifejezést használja, mivel a tagállamnak a Bizottság határozatának meghozatalakor áll módjában, hogy a szándékát végső határozatban fejezze ki.
45 Harmadszor a Bizottság rámutat arra, hogy a 2004. július 7‑i határozat 3. cikkét szigorúan kell értelmezni ahhoz, hogy a kibocsátási egységek kereskedelmének közösségi rendszere hozzájárulhasson az éghajlatváltozás elleni harchoz.
46 A 2004. július 7‑i határozat 3. cikkének (1) bekezdése egyértelműen megjelöli, hogy a kiosztott teljes mennyiséget tilos túllépni, és a 3. cikkének (3) bekezdése nem alapozhatja meg e teljes mennyiség módosítását. Gazdasági szempontból mindezt az a tény indokolja, hogy az egységek teljes mennyiségének stabilitása alapvető fontosságú a kibocsátási egységek kereskedelme rendszerének megfelelő működéséhez. A 3. cikk (3) bekezdése ugyanis bizonyos mérlegelési jogkört ruház az Egyesült Királyságra a megállapított összeférhetetlenségeknek a 2. cikk alapján a Bizottság által feltételesen már jóváhagyott eszközöktől eltérő eszközökkel – de csak az egységek esetlegesen szükséges újraosztásával – történő megszüntetésére.
47 A Bizottság kifejti, hogy a 2004. július 7‑i határozat 3. cikkének (3) bekezdését ugyanezen határozat 3. cikkének (1) bekezdése alapján meghatározott általános számok kontextusában kell olvasni. E határozat 3. cikkéből következik, hogy az Egyesült Királyság egyértelműen meghatározott mozgástérrel rendelkezett arra, hogy az NKT‑ban felsorolt létesítmények és az új belépők között újraossza az egységeit. Ennélfogva a Bizottság szerint az Egyesült Királyságnak nem kellett az egységek teljes mennyiségének növelését kérnie. Mindazon tagállamok közül, amelyek ugyanezen 3. cikk (3) bekezdését tartalmazó határozat címzettjei voltak, az Egyesült Királyság volt az egyetlen, amely arra következtetett, hogy ez a rendelkezés az egységek teljes mennyiségének növelésére szolgálhat.
48 A Bizottság hozzáfűzi, hogy azon NKT‑k esetében, amelyeknél a végső határozatban semmilyen összeférhetetlenséget nem állapított meg, a 3. cikk (3) bekezdését (vagy annak megfelelőjét) valóban feleslegesnek kell tekinteni. A Bizottság előterjeszti, hogy ezt a rendelkezést azért nem törölték a szövegből, mert a döntéshozatali eljárásnak csak nagyon késői szakaszában találtak megoldást valamennyi összeférhetetlenség megszüntetésére. A Bizottság hozzáfűzi, hogy miután annak feleslegességét felismerték, ezt a rendelkezést rendszeresen törölték a 2004. december hónapot követően elfogadott határozatok esetében.
49 Egyebekben a Bizottság azt állítja, hogy nem kifogásolta, hogy az Egyesült Királyság NKT‑ján belül az új belépők számára határozottan nagyobb tartalékot hoz létre, mint a többi tagállam. A jóváhagyott egységek teljes mennyisége, amely magában foglalta az egyidejűleg a létező létesítményeknek és az új belépőknek szánt kiosztásokat, igen nagy rugalmasságot biztosított az Egyesült Királyságnak az egységeknek az új belépőknek szánt tartalékból a fennálló létesítményeknek való kiosztása tekintetében, ha az a 2004. július 7‑i határozat 3. cikke (2) bekezdésének keretében az adatok minőségének javítása miatt szükségesnek bizonyult.
50 Végül a Bizottság hangsúlyozza azt a tényt, hogy a 2004. június 9‑i levél nem igazolhatja az egységek teljes mennyiségének növelését. Ez a levél megelőzi a 2004. július 7‑i határozatot, és ezért arra nem lehet hivatkozni az ez utóbbi határozatot követően meghozott módosítások igazolására. Az Egyesült Királyság tehát a 2004. július 7‑i határozat eltérő értelmezésére vonatkozóan semmilyen jogos elvárásra nem hivatkozhat.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
51 A megtámadott határozatból kitűnik, hogy a Bizottság elfogadhatatlanság miatt elutasította az NKT‑nak az Egyesült Királyság által 2004. november 10‑én javasolt módosításait azzal az indokkal, hogy azok a Bizottság által a 2004. július 7‑i határozatában jóváhagyott egységek teljes mennyiségének túllépését eredményeznék. Ennélfogva a Bizottság, ahogyan azt a tárgyalás során megerősítette, nem köteles megvizsgálni az Egyesült Királyság által javasolt módosítások megalapozottságát és különösen nem azok összeegyeztethetőségét a III. mellékletben megfogalmazott követelményekkel vagy a 2003/87 irányelv 10. cikkének rendelkezéseivel.
52 Annak megvizsgálása érdekében, hogy a Bizottság joggal utasította‑e el a módosításokat mint elfogadhatatlanokat, először is meg kell vizsgálni a Bizottság, illetőleg a tagállamok szerepét és hatáskörét a 2003/87 irányelvvel és különösen annak 9–11. cikkével létrehozott rendszer keretében.
53 A 2003/87 irányelv fő célja, hogy 2005. január 1‑jétől létrehozza az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei kereskedelmének közösségi rendszerét. Ez a rendszer a tagállamok által az említett irányelvben előírt követelmények alapján kidolgozott NKT‑kon alapul. A 2005. január 1‑jén kezdődő hároméves időszak vonatkozásában így valamennyi tagállamot felhívták az első NKT kidolgozására. Ezt az NKT‑t közzé kellett tenni, és arról legkésőbb 2004. március 31‑ig értesíteni kellett a Bizottságot és a többi tagállamot a 2003/87 irányelv 9. cikkének (1) bekezdése alapján. Az NKT‑ban meg kellett jelölni, hogy „a tagállam összesen hány egységet kíván[t] az adott időszakra kiosztani, és azokat miként kíván[t]a kiosztani” (lásd a fenti 2. pontot).
54 A kiosztandó egységek teljes mennyiségére és ezen egységeknek a szóban forgó létesítmények számára való kiosztására vonatkozó végleges határozatot a 2003/87 irányelv 11. cikkének (1) bekezdése alapján valamennyi tagállam esetében az időszak kezdete előtt legalább három hónappal, azaz 2004. október 1‑je előtt kellett meghozni. Ugyanezen rendelkezés szerint a tagállamoknak ebben a vonatkozásban a 2003/87 irányelv 9. cikkének megfelelően elkészített NKT alapján kellett meghozniuk a végleges határozataikat (lásd a fenti 4. pontot).
55 A 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdéséből következik, hogy a Bizottság az NKT‑ról szóló értesítést követő három hónapon belül ezt az NKT‑t vagy annak egy részét elutasíthatja (lásd a fenti 3. pontot). Ez a rendelkezés kifejti, hogy minden elutasításnak azon kell alapulnia, hogy az NKT nem egyeztethető össze a 2003/87 irányelv III. mellékletében vagy 10. cikkében megfogalmazott követelményekkel. Rá kell mutatni, hogy az említett irányelv nem ír elő az NKT elutasítására vonatkozó további indokot.
56 Ezenfelül, ahogyan azt a Bizottság a tárgyalás során elismerte, a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése kifejezetten nem kötelezi a Bizottságot az NKT‑t jóváhagyó pozitív határozat meghozatalára, amennyiben nincs ok az NKT vagy az NKT egy részének elutasítására. Ha a Bizottság az NKT‑ra az arról való értesítéstől számított három hónapon belül nem válaszol, az NKT‑t a Bizottság által jóváhagyottnak kell tekinteni, és azt a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése alapján a Bizottság előzetes jóváhagyása nélkül nem lehet módosítani.
57 Hasonlóképpen a kiosztandó egységek teljes mennyiségére és az ezen egységeknek a szóban forgó létesítmények számára való kiosztására vonatkozó végleges határozat tagállam általi, a 2003/87 irányelv 11. cikkének (1) bekezdése alapján történő elfogadása attól a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdésében előírt feltételtől függ, hogy a Bizottság az NKT valamennyi javasolt módosítását elfogadta. Márpedig hangsúlyozni kell, hogy a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének második mondata semmilyen korlátozást nem ír elő a lehetséges módosítások tekintetében (lásd a fenti 3. pontot). Ennélfogva a Bizottság állításával ellentétben valamennyi módosításról – függetlenül attól, hogy azt a tagállam saját maga javasolja, vagy hogy az az NKT Bizottság által megállapított összeegyeztethetetlenségének kijavítása miatt válik szükségessé – értesíteni kell a Bizottságot, és annak azt azelőtt kell elfogadnia, hogy a módosított NKT a 2003/87 irányelv 11. cikkének (1) bekezdése alapján a tagállam által meghozott határozat alapjául szolgálhatna.
58 Azt, hogy az NKT módosításai nem korlátozódnak a Bizottság által megállapított összeegyeztethetetlenségek kijavítására szolgáló módosításokra, megerősíti az a tény, hogy a tagállam a 2003/87 irányelv 11. cikke (1) bekezdésének és III. melléklete (9) bekezdésének megfogalmazása szerint köteles figyelembe venni a közvélemény észrevételeit az NKT‑ról való eredeti értesítését követően és a végleges határozatot ugyanezen irányelv 11. cikkének (1) bekezdése alapján történő elfogadását megelőzően. Ez a nyilvános konzultáció okafogyottá válna, és a közvélemény észrevételei pusztán elméleti jellegűek lennének, ha az NKT módosítására a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdésében előírt három hónapos határidő leteltét követően vagy a Bizottságnak ugyanezen rendelkezés alapján hozott határozatát követően tehető javaslatok a Bizottság által tervezettekre korlátozódnának.
59 A Bizottság ragaszkodik ahhoz, hogy a nyilvánosság által a második konzultáció végén tett észrevételek, második nyilvános konzultáció csak adatmódosítási célokra és esetlegesen, a teljes mennyiség korlátain belül, az egységek újrakiosztására szolgálhat, azonban a teljes összeget nem növelheti (lásd a fenti 40. pontot). Ezt az érvet nem támasztja alá sem a 2003/87 irányelv 11. cikke (1) bekezdésének, sem III. melléklete (9) bekezdésének megfogalmazása. Ezenfelül a Bizottság a 2004. január 7‑i közleményében a második nyilvános konzultáció tárgyára vonatkozóan semmilyen korlátozást nem ír elő. Az említett közlemény 95. pontjából, csakúgy mint a 96. pontjából, kitűnik, hogy „[a] tagállamnak minden olyan módosításról tájékoztatnia kell a Bizottságot, amelynek a bevezetését az [NKT]‑ról való értesítést és annak közzétételét követő nyilvános konzultáció után és a végső határozatnak a 11. cikk alapján történő elfogadása előtt tervezi”. Így lehetséges, hogy e nyilvános konzultáció számítási hibák meglétét tárja fel, vagy új információk megszerzését teszi lehetővé, és ebből eredően a teljes kiosztandó mennyiséget meg kell növelni. A 2003/87 irányelv megfogalmazásában vagy az általa létrehozott rendszer jellegében vagy céljaiban semmi sem zárja ki az ilyen növelés lehetőségét.
60 Még ha a Bizottság által előterjesztettek szerint úgy is kellene tekinteni, hogy a második nyilvános konzultáció csak az egyéni kiosztások kérdésére vonatkozhatott, a Bizottság nem bizonyította, hogy az egyéni kiosztásoknak e konzultáció alapján történő lehetséges módosításai önmagukban nem eredményezhetik a teljes kiosztandó mennyiség módosítását. Ha például valamely egyéni létesítménynek kiosztott egységeket alábecsülték, míg egy azonos méretű, versenyhelyzetben lévő létesítmény az egységekből a helyes mennyiséget kapta, nem zárható ki, hogy az első létesítménynek kiosztott egységeket és ebből következően a kiosztott egységek teljes mennyiségét módosítani kell.
61 Hozzá kell fűzni, hogy a 2003/87 irányelv célja az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmét hatékonyan bonyolító európai piac létrehozása a gazdasági fejlődés és a munkalehetőségek lehető legkisebb csökkentése mellett (a 2003/87 irányelv 1. cikke és (5) preambulumbekezdése). Így, jóllehet a 2003/87 irányelv célja az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése a Közösségnek és a tagállamoknak a Kiotói Jegyzőkönyvből származó kötelezettségvállalásainak megfelelően, ezt a célt – amennyiben lehetséges – az európai gazdaság szükségleteinek tiszteletben tartásával kell megvalósítani. Ebből következik, hogy a 2003/87 irányelv keretében kidolgozott NKT‑knak figyelembe kell venniük a 2003/87 irányelv által érintett létesítmények és ágazatok esetében előírt kibocsátásokra vonatkozó pontos adatokat és információkat. Amennyiben valamely NKT bizonyos ágazatok vagy bizonyos létesítmények kibocsátási szintje vonatkozásában részben téves információkon vagy értékeléseken alapul, a szóban forgó tagállam számára e problémák megoldása érdekében lehetőséget kell biztosítani, hogy javaslatot tegyen az NKT módosítására – beleértve a kiosztandó egységek teljes mennyiségének megnövelését is –, mielőtt azoknak piaci következményei lennének. Mindazonáltal a 2003/87 irányelv környezetvédelmi céljai tiszteletben tartásának biztosítása érdekében a Bizottságnak meg kell állapítania, hogy a tagállam által javasolt módosítások összeegyeztethetők‑e az ugyanezen irányelv III. mellékletében megfogalmazott követelményekkel, vagy az ugyanezen irányelv 10. cikkének rendelkezéseivel.
62 Úgy kell tehát tekinteni, hogy a 2003/87 irányelv megfogalmazásából, valamint az általa létrehozott rendszer általános felépítéséből és céljaiból következik, hogy a Bizottság nem korlátozhatta a tagállamnak a módosítások javasolására vagy akár a módosítások bizonyos kategóriáinak javasolására vonatkozó jogát. Ez különbözik attól a kérdéstől, hogy a szóban forgó módosítások összeegyeztethetők voltak‑e a 2003/87 irányelv III. mellékletében és 10. cikkében előírt követelményekkel.
63 A Bizottság a 2004. július 7‑i határozatára hivatkozik annak alátámasztására, hogy korlátozott a megengedhető módosítások terjedelme, különösen pedig azon egységek teljes mennyiségére vonatkozó módosítás tilalmának megalapozására, amelyeknek kiosztásáról a tagállam dönt. A Bizottság kifejti, hogy a 2004. július 7‑i határozat 3. cikkének (1) bekezdése kifejezetten azt tartalmazza, hogy a teljes kiosztott mennyiség nem léphető túl.
64 Ez az érv nem fogadható el. A 2003/87 irányelv kifejezett megfogalmazásából, valamint az általa létrehozott rendszer általános felépítéséből és céljaiból következik, hogy az Egyesült Királyság azt követően, hogy az NKT‑ról értesítette a Bizottságot, egészen a Bizottság határozatának a 11. cikk (1) bekezdése alapján való elfogadásáig jogosult volt javaslatot tenni az NKT‑ja módosítására, és a Bizottság az elutasító határozatának a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése alapján való elfogadása során nem akadályozhatta meg a tagállamot e jogának gyakorlásában (lásd a fenti a 54–61. pontot).
65 Ezenfelül a Bizottságnak ez az érve összeegyeztethetetlen a 2004. július 7‑i határozatának megfogalmazásával. Először is, ahogyan a Bizottság a tárgyaláson elismerte, e határozat 2. cikkének b) pontjából következik, hogy az NKT azon módosításai, amelyek azért váltak szükségessé, hogy az NKT a Gibraltáron elhelyezkedő létesítmények helyzetére is kiterjedjen, a kiosztott egységek teljes mennyiségének növeléséhez vezethetnek. E határozat 3. cikkének (1) bekezdése ugyanis kifejezetten kilátásba helyezte annak lehetőségét, hogy az említett teljes mennyiséget a 2. cikkben említett módosításokat követően a Bizottság előzetes engedélye nélkül megnöveljék (lásd a fenti 10. pontot). A Bizottság legalábbis hallgatólagosan így azt is elismerte, hogy az ilyen módosítás a 2003/87 irányelv III. mellékletében meghatározott követelmények sérelme nélkül lehetséges. Ebből következően a Bizottság álláspontja önellentmondást tartalmaz, mivel egyrészt lehetővé teszi a kiosztandó teljes mennyiség megnövelését az NKT‑ban általa megállapított hiányosságok pótlása céljából, másrészt azonban megtagadja az ilyen módosítások figyelembe vételét, ha azokat a szóban forgó tagállam javasolja.
66 Másodszor a 2004. július 7‑i határozat 3. cikkének (3) bekezdése, ami a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdése közvetlen alkalmazásának minősül, nem korlátozza a 2003/87 irányelv 11. cikke (1) bekezdése alapján hozott végleges határozat elfogadása előtt engedélyezhető módosítások terjedelmét. Ugyanis mivel a Bizottság előzetes jóváhagyása nélkül elfogadható módosításokat a 2004. július 7‑i határozat 2. cikke és 3. cikkének (2) bekezdése írja elő, az említett határozat 3. cikkének (3) bekezdése „bármely” ettől eltérő módosításra vonatkozik, ebbe potenciálisan beleértve a kiosztandó egységek teljes mennyiségének módosításait is. Ezenkívül a Bizottság állításával ellentétben a 2004. július 7‑i határozat 3. cikkének (1) bekezdése mindössze azt írja elő, hogy az ilyen módosítás hiányában az Egyesült Királyság nem lépheti túl az NKT‑jában szereplő egységek teljes mennyiségét.
67 A Bizottság szerint a 2004. július 7‑i határozat 3. cikkének (3) bekezdése megadja az Egyesült Királyságnak azt a lehetőséget, hogy az NKT‑ja összeegyeztethetetlenségeit a 2. cikkben meghatározottaktól eltérő eszközökkel szüntesse meg. Azonban ahogyan arra az Egyesült Királyság rámutat, a Bizottság a más tagállamok által benyújtott NKT‑kat anélkül hagyta jóvá, hogy hiányosságokat állapított volna meg a 3. cikk (3) bekezdéséhez hasonló rendelkezést tartalmazó határozatokban. Ebből következően a Bizottság állításával ellentétben – e rendelkezés alapján – volt lehetőség a Bizottság által megállapított hiányosságokra vonatkozó módosításoktól eltérő módosításokat javasolni.
68 Egyebekben a Bizottság előterjeszti, hogy az egységek teljes mennyiségének túllépésével járó minden módosítást ki kell zárni, mivel az kedvezőtlen hatással járhat a piac stabilitására (lásd a fenti 38. és 45. pontot). Meg kell állapítani, hogy ezen érvet a Bizottság jogilag nem kellően támasztotta alá.
69 Mindenesetre eltúlzott ugyanis a Bizottság azon állítása, amely szerint a javasolt módosítások súlyos következményekkel járnának az egységek hiányára, és jelentős hatással lennének a piaci árra. Az nem vitatott, hogy az Egyesült Királyság 2004. április 30‑án közölte az NKT‑t, kifejezetten megjelölve, hogy ideiglenesen 736 Mt CO2 egység teljes mennyiséget kíván kiosztani a 2005–2006‑os időszakra (lásd a fenti 6. pontot). Ezt követően 2004. november 10‑én az Egyesült Királyság közölte a Bizottsággal az egységek teljes mennyiségének 736 Mt CO2‑ról 756,1 Mt CO2–ra való növelésére (lásd a fenti 12. pontot), azaz 2,7%‑os növelésre vonatkozó javaslatát. Mivel ezt a módosítást a közvélemény észrevételeinek megismerése az Egyesült Királyság egyidejűleg közzétette, meg kell állapítani, hogy erről a növekedésről az érintett gazdasági szereplőket hét héttel a piac megnyitása előtt tájékoztatták.
70 Ezenfelül a 2004. július 7‑i határozatban a Bizottság elismerte, hogy a kiosztandó egységek teljes mennyiségének módosítása még a piac megnyitását követően is szükségesnek bizonyulhat, függetlenül az NKT módosításának a 2003/87 irányelv 29. cikkében vis maior esetére előírt lehetőségétől. A Bizottság az említett határozat (8) preambulumbekezdésében kilátásba helyezte a kiosztott egységek teljes mennyisége módosításának lehetőségét a közösségi rendszerből kizárt létesítmények esetében 2006. december 31‑ig a 2003/87 irányelv 27. cikke alapján. Ennélfogva a Bizottság azon alapuló érve, hogy a piac stabilitása kógens szabálynak minősül – főként a piac megnyitása előtt javasolt módosítások vonatkozásában – eltúlzott, tehát nem fogadható el.
71 Mindenesetre egy olyan piac kontextusában, ahol a tagállamok a Bizottság 2005. június 20‑i sajtóközleménye szerint 6 572 Mt CO2 teljes egység mennyiséget osztottak ki, a Bizottság nem magyarázta meg, hogy a hét héttel a piac megnyitása előtt bejelentett, 20,1 Mt CO2–dal való növelés hogyan destabilizálhatta volna a piacot. Egyébként rá kell mutatni, hogy 2004. november 10‑én, azon a napon, amikor az Egyesült Királyság a szóban forgó módosításokat javasolta, a Bizottság kilenc tagállam NKT‑ja vonatkozásában még mindig nem hozott határozatot a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése alapján.
72 A Bizottság hallgatólagosan hivatkozott arra a tényre, hogy az Egyesült Királyságnak a 2003/87 irányelv 11. cikkének (1) bekezdése alapján a határozatot 2004. szeptember 30. előtt kellett volna meghoznia, és ezen időpontot követően már nem volt jogosult javasolni az NKT módosítását. Ebben a tekintetben meg kell állapítani, hogy ezt a megfontolást megemlíti ugyan a megtámadott határozat (6) preambulumbekezdése, nem az képezi az elutasítás okát. A módosításokat mint elfogadhatatlanokat azért utasították el, mert azok túllépték a 2004. július 7‑i határozatban rögzített teljes mennyiségeket.
73 Ezenfelül nem vitatott, hogy az Egyesült Királyság jóhiszeműen járt el azáltal, hogy az NKT közlését követően azon továbbra is dolgozott, és azáltal, hogy lépéseket tett annak érdekében, hogy a 2003/87 irányelv által érintett ágazatok kibocsátási előrejelzéseiről pontosabb információkat szerezzen be. A Bizottság által az Egyesült Királyság állandó képviselőjéhez 2004. október 11‑én intézett levélben a Bizottság, miután rámutatott, hogy az Egyesült Királyság nem tartotta be a 2004. szeptember 30‑i határidőt, tudomásul vette „azt az előrelépést, amelyet a hatóságai a határozat követelményeinek való megfelelés érdekében tesznek”, és felhívta az Egyesült Királyságot, hogy a lehető leghamarabb közölje vele a szükséges információkat. A Bizottság e magatartására tekintettel nem állíthatta azt, hogy a 2004. szeptember 30‑i időpont elévülési jellegű volt a tagállamok azon lehetősége vonatkozásában, hogy a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése alapján az NKT módosításait javasolják.
74 Az Egyesült Királyság azon érve esetében, amely szerint a Bizottsággal eredetileg közölt NKT ideiglenes jellegű volt, elegendő megállapítani, hogy mivel bizonyított, hogy a szóban forgó tagállam jogosult volt a Bizottság részére módosításokat javasolni a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdésében előírt három hónapos határidő leteltét követően vagy az e cikk alapján meghozott határozatot követően, nincs jelentősége annak, hogy az NKT‑t „ideiglenes”‑nek jelölték meg az eredeti értesítésben. Ahogyan a Bizottság rámutatott, valamely tagállam hiányos NKT közlésével nem halaszthatja vég nélkül a Bizottság határozatának a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése alapján való meghozatalát. Ha azonban az NKT hiányos vagy „ideiglenes”, a Bizottságnak jogában áll azt elutasítani vagy azért, mert az nem összeegyeztethető a 2003/87 irányelvben megállapított követelményekkel, vagy azért, mert az a Bizottságot megakadályozza az említett követelményekkel való összeegyeztethetősége értékelésében. Ezekben az esetekben a Bizottságnak az NKT elutasításával jogában áll kötelezni a tagállamot az új, teljes NKT közlésére, mielőtt a 2003/87 irányelv 11. cikkének (1) bekezdése alapján meghozná a határozatát. A Bizottság állításával ellentétben nincs ok annak feltételezésére, hogy hiányos NKT közlése esetén a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdésében a számára a terv elutasítására meghatározott három hónapos határidő nem kezdődhet el.
75 Az előzőekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy az Egyesült Királyság által javasolt módosításokat elfogadhatatlanság miatt elutasította. Ebből következően helyt kell adni az Egyesült Királyság által előterjesztett egyetlen jogalapnak, és a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni.
A költségekről
76 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Bizottságot, mivel pervesztes lett, az Egyesült Királyság kérelmének megfelelően kötelezni kell saját és az Egyesült Királyság költségeinek viselésére is.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) Az Elsőfokú Bíróság megsemmisíti az Egyesült Királyság által az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kiosztásáról benyújtott nemzeti kiosztási terv javasolt módosításáról szóló, 2005. április 12‑i C (2005) 1081 végleges bizottsági határozatot.
2) A Bizottság maga viseli saját költségeit, valamint az Egyesült Királyságnál felmerült költségeket.
Cooke | García‑Valdecasas | Labucka |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2005. november 23‑i nyilvános ülésen.
E. Coulon | | R. García‑Valdecasas |