A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(első tanács)
2010. június 15.
F‑35/08. sz. ügy
Dimitrios Pachtitis
kontra
Európai Bizottság
„EPSO/AD/77/06 nyílt versenyvizsga – Az előválogató teszt eredménye alapján az írásbeli vizsgán való részvétel megtagadása – Az EPSO hatásköre”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben D. Pachtitis elsősorban az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) őt az EPSO/AD/77/06 nyílt versenyvizsga előválogató tesztjén való sikertelenségéről tájékoztató, 2007. május 31‑i határozat, másodsorban a 2007. május 31‑i határozattal szembeni panaszát elutasító 2007. december 6‑i EPSO határozat, harmadsorban az összes kapcsolódó jogi aktus megsemmisítését kéri.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal 2007. május 31‑i és 2007. december 6‑i határozatait, amelyekkel az EPSO megtagadta D. Pachtitisnak az EPSO/AD/77/06 nyílt versenyvizsga előválogató tesztjén a legjobb osztályzatot szerző 110 pályázó listájára való felvételét. A Közszolgálati Törvényszék az Európai Bizottságot kötelezi saját, valamint a felperes költségeinek viselésére. Az Európai adatvédelmi biztos – mint beavatkozó – maga viseli saját költségeit.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – A panaszt kifejezetten elutasító határozat – Korábbi határozat felülvizsgálata után hozott határozat – Elfogadhatóság
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
2. Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) – Hatáskörök – A versenyvizsga előválogató tesztjei tartalmának és javításának meghatározása – Kizártság
(Személyzeti szabályzat, III. melléklet, 7. cikk; az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság, a Bíróság, a Számvevőszék, a Gazdasági és Szociális Bizottság, a Régiók Bizottsága és az ombudsman 2002/620 határozata, 2. cikk)
3. Tisztviselők – Versenyvizsga – Fogalom – Feleletválasztós kérdésekből álló előválogató tesztet tartalmazó előválogató szakasz – Bennfoglaltság
(Személyzeti szabályzat, III. melléklet)
1. Az egyszerű elutasító határozat ugyanis – akár hallgatólagos, akár kifejezett – csupán megerősíti a panaszos által kifogásolt aktust vagy mulasztást, és önmagában véve nem minősül megtámadható aktusnak. Ez a helyzet az olyan aktus esetében, amely a sérelmet okozó korábbi aktushoz képest semmilyen új elemet nem tartalmaz, ennélfogva nem lép annak helyébe. Mindazonáltal bizonyos esetekben a panaszt elutasító kifejezett határozat a tartalmára tekintettel nem megerősítő jellegű a vitatott határozat vonatkozásában.
Ez a helyzet, amikor a panaszt elutasító határozat a felperes helyzetét új jogi és ténybeli körülmények alapján vizsgálja felül, vagy ha az eredeti határozatot megváltoztatja vagy kiegészíti. Ezekben az esetekben a panaszt elutasító határozat tartozik az uniós bíróság felülvizsgálata alá, amely azt figyelembe veszi a vitatott aktus jogszerűségének értékelése során, vagy akár azt a vitatott aktus helyébe lépő sérelmet okozó aktusnak is tekintheti.
(lásd a 37–39. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 33/79. és 75/79. sz., Kuhner kontra Bizottság egyesített ügyekben 1980. május 28‑án hozott ítéletének (EBHT 1980., 1677. o.) 9. pontja; 23/80. sz., Grasselli kontra Bizottság ügyben 1980. december 10‑én hozott ítéletének (EBHT 1980., 3709. o.) 18. pontja; 371/87. sz., Progoulis kontra Bizottság ügyben 1988. június 16‑án hozott végzésének (EBHT 1988., 3081. o.) 17. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑608/97. sz., Plug kontra Bizottság ügyben 2000. június 27‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑125. o. és II‑569. o.) 23. pontja; T‑338/00. és T‑376/00. sz., Morello kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. december 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ I‑A‑301. o. és II‑1457. o.) 34. és 35. pontja; T‑14/03. sz., Di Marzio kontra Bizottság ügyben 2004. március 2‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑43. o. és II‑167. o.) 54. pontja; T‑258/01. sz., Eveillard kontra Bizottság ügyben 2004. június 10‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑167. o. és II‑747. o.) 31. pontja; T‑389/02. sz., Sandini kontra Bíróság ügyben 2004. október 14‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑295. o. és II‑1339. o.) 49. pontja; T‑375/02. sz., Cavallaro kontra Bizottság ügyben 2005. június 7‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑151. o. és II‑673. o.) 63–66. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑18/08. sz., Ritto kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑281. o. és II‑A‑1‑1495. o.) 17. pontja.
2. A személyzeti szabályzat III. mellékletéből többek között kitűnik, hogy a versenyvizsgákra vonatkozó eljárás szabályozása a kinevezésre jogosult hatóság és a versenyvizsga‑bizottság közötti hatáskörmegosztás elvén alapul. A személyzeti szabályzat szerinti ezen kettéosztott hatáskör – az Unió személyzeti kiválasztási eljárása átláthatóságának megóvása érdekében a közigazgatási hatalom önkorlátozásának megnyilvánulásaként – a személyzeti szabályzat megalkotójának arra vonatkozó szándékát mutatja, hogy ne kizárólag az adminisztráció számára tartsák fenn a kérdéses személyi állomány kiválasztásának kényes feladatát, hanem a versenyvizsga‑bizottság útján vegyenek részt e feladatban az adminisztráció hierarchiáján kívüli személyek és különösen a személyi állomány képviselői is.
A kinevezésre jogosult hatóság és a versenyvizsga‑bizottság közötti hatáskörmegosztást nem érintette az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) 2002‑ben való létrehozása, mivel az annak létrehozásáról szóló 2002/620 határozat kifejezetten előírja, hogy a versenyvizsgák tekintetében az EPSO gyakorolja a kinevezésre jogosult hatóságra ruházott hatáskört. Ezenkívül a személyzeti szabályzat III. mellékletének 7. cikkéből kitűnik, hogy a tisztviselők felvételi versenyvizsgájának lefolytatását illetően az EPSO‑nak alapvetően szervezési jellegű feladatai vannak. E tekintetben a versenyvizsga keretében feltett kérdések témájának mind a kiválasztása, mind az értékelése kívül esik az EPSO hatáskörén.
Következésképpen, jóllehet az EPSO‑ra bízott feladatokat úgy alakították ki, hogy ezt a szervet az Unió személyzeti kiválasztási politikája meghatározásának és végrehajtásának fontos szereplőjévé tegyék, a tisztviselők felvételi versenyvizsgájának lefolytatását illetően annak szerepe, bár jelentős, mivel a vizsgabizottságot segíti, mindazonáltal másodlagos marad a vizsgabizottság szerepéhez képest, amelynek egyebekben az EPSO nem léphet a helyébe.
Ennélfogva meg kell semmisíteni azt a határozatot, amellyel az EPSO kizárt a versenyvizsgából valamely pályázót, azon az alapon, hogy az előválogató teszten elért pontszáma nem volt elegendő. Igaz ugyan, hogy az előválogató teszteket számítógépes úton javították ki, ennélfogva az szubjektív mérlegelési mozgástér nélküli automatizált eljáráson alapult, ez azonban nem változtat azon, hogy ezen automatizált eljárás lefolytatása az előválogató teszteken feltett kérdések nehézségi szintjének meghatározására és bizonyos kérdések semlegesítésére vonatkozó érdemi döntések meghozatalát is magában foglalta. Márpedig a személyzeti szabályzat olyan irányú módosításának hiányában, amely a vizsgák tartalmának meghatározását és azok kijavítását az EPSO‑ra bízta volna, nyilvánvalóan olyan feladatokról van szó, amelyek rendes esetben a versenyvizsga‑bizottságra tartoznak.
(lásd az 50., 56–58., 63., 65. és 70. pontot)
3. A versenyvizsga lényeges részét képezi az olyan előválogató szakasz, amely a pályázók több mint 90%‑ának kizárását eredményezi, nem formális okokból, hanem a tesztek nem megfelelő megválaszolása miatt. Az előválogató tesztek „versenyvizsga” jellege annál inkább nyilvánvaló, mivel nem elegendő elérni a kérdéses tesztek átlagát, hanem a versenyvizsga második szakaszába való bejutáshoz az előválogató teszten legjobb osztályzatot megszerző pályázók között kell lenni. Márpedig az előkészítő szakasz tesztjeinek ez az összehasonlító jellege szorosan hozzátartozik a versenyvizsga fogalmához.
(lásd a 61. és 62. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑254/95. P. sz., Parlament kontra Innamorati ügyben 1996. július 4‑én hozott ítéletének (EBHT 1996., I‑3423. o.) 28. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑167/99. és T‑174/99. sz., Giulietti és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2001. május 2‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑93. o. és II‑441. o.) 81. pontja.