A Törvényszék (első tanács) T-333/22. sz., Khan kontra Tanács ügyben 2023. november 29-én hozott ítélete ellen German Khan által 2024. február 8-án benyújtott fellebbezés

(C-111/24. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: German Khan (képviselők: T. Marembert és A. Bass avocats)

A másik fél az eljárásban: az Európai Unió Tanácsa

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

helyezze hatályon kívül a Törvényszék 2023. novemberi 29-i Khan kontra Tanács ítéletét (T-333/22);

következésképpen érdemben döntse el a keresetet, és:

semmisítse meg az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 2014/145/KKBP határozat módosításáról szóló, 2022. március 15-i 2022/429 tanácsi határozatot a felperest érintő részében;

semmisítse meg az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 269/2014/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2022. március 15-i (EU) 2022/427 tanácsi végrehajtási rendeletet a felperest érintő részében;

semmisítse meg az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 2014/145 határozat módosításáról szóló, 2022. szeptember 14-i (KKBP) 2022/1530 tanácsi határozatot a felperest érintő részében;

semmisítse meg az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 269/2014/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2022. szeptember 14-i (EU) 2022/1529 tanácsi végrehajtási rendeletet a felperest érintő részében.

másodlagosan helyezze hatályon kívül a Törvényszék 2023. november 29-i Khan kontra Tanács ítéletét (T-333/22), és utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé;

mindenesetre a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésének alátámasztása érdekében a fellebbező nyolc jogalapra hivatkozik:

Az első jogalap az Alapjogi Charta 7. és 47. cikkének, valamint a lényeges eljárási szabályoknak és a Bíróság alapokmánya 36. cikkének elégtelen indokolás révén történő megsértésén alapul. A megtámadott ítélet sérti a hatékony jogorvoslathoz való jogot és a fellebbező jóhírnévhez való jogát, mivel nem vizsgálta meg a Tanácsnak a módosított 2014/145 határozat 2. cikkének (1) bekezdésének d) pontjában és a módosított 269/2014 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésének d) pontjában foglalt kritériumra vonatkozó állításainak hamis jellegére vonatkozó valamennyi érvet.

A második jogalap azt kifogásolja, hogy a Törvényszék megsértette a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontját és a módosított 269/2014 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének g) pontját, mivel a megtámadott ítéletben tévesen értelmezte a „vezető” üzletemberek fogalmát.

A harmadik jogalap az EUSZ 29. cikk és az EUMSZ 215. cikk (2) bekezdésének megsértésén alapul. A megtámadott ítélet tévesen állapítja meg, hogy az említett rendelkezések lehetővé teszik a személyek olyan kategóriáinak szankcionálását, amelyek nem állnak kellő kapcsolatban azzal a rendszerrel, amelyre az Unió nyomást kíván gyakorolni.

A negyedik jogalap a jogbiztonság elvének, a tulajdonhoz való jognak és a vállalkozás szabadságának megsértésén alapul. A módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdése g) pontjának és a módosított 269/2014 rendelet 3. cikke (1) bekezdése g) pontjának a megtámadott ítéletben elfogadott értelmezése nem egyeztethető össze az említett elvekkel.

Az ötödik jogalap keretében a fellebbező azt rója fel a Törvényszéknek, hogy elferdítette a Tanács 2. sz. bizonyítékának és a fellebbező C5. mellékletének értelmét és hatályát azáltal, hogy a fellebbező érvelését megválaszolatlanul hagyta. Ráadásul a megtámadott ítélet indokolása elégtelen és ellentmondásos, ami sérti az EUMSZ 296. cikket és a Bíróság alapokmányának 36. cikkét.

Mind a hatodik, mind pedig a hetedik jogalap a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdése g) pontjának és a módosított 269/2014 rendelet 3. cikke (1) bekezdése g) pontjának megsértésén alapul. A fellebbező a bizonyítékok elferdítését, valamint a lényeges eljárási szabályok és az EUMSZ 296. cikk, illetve a Bíróság alapokmányának 36. cikke szerinti indokolási kötelezettség elégtelen indokolás révén történő megsértését rója fel a Törvényszéknek. Egyrészt a megtámadott ítélet tévesen vezeti le kizárólag az Alfa banknak a jelentős adófizetők listáján elfoglalt – vitatott – helyéből azt a következtetést, hogy a bankszektor jelentős bevételi forrás az orosz kormány számára.

Másrészt téves a megtámadott ítéletben az „Orosz Föderáció kormányának jelentős bevételi forrást biztosító” gazdasági ágazatok fogalmára vonatkozóan adott értelmezés.

Végül a nyolcadik jogalap a tisztességes eljárás és a fegyveregyenlőség elvének állítólagos megsértésén, a kontradiktórius eljárás elvének megsértésén, valamint a bírósági felülvizsgálat terjedelmének Törvényszék általi megsértésén alapul. A megtámadott ítélet megsértette az említett elveket, amikor a 104. pontban megállapította, hogy „az Interfax 2022. március 15-i közleménye, amely szerint az Alfa Bank bejelentette a részvényesek tulajdonosi szerkezetében bekövetkezett változást, és jelezte, hogy a felperes már nem »társtulajdonos«, amelyet további hivatalos dokumentumok nélkül, különösen e változás konkrét időpontjára vagy a felperes részvényeit átvevő személy kilétére vonatkozó adatok nélkül nyújtottak be, nem elegendő a felperes részvényei átruházásának bizonyításához”, ami a fellebbezőt teljesen hátrányos helyzetbe hozta.

____________