2021. február 1-jén benyújtott kereset – Európai Bizottság kontra Belga Királyság

(C-60/21. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: W. Roels, V. Uher meghatalmazottak)

Alperes: Belga Királyság

Kereseti kérelmek

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

állapítsa meg, hogy a Belga Királyság, mivel olyan rendelkezéseket tartott hatályban, amelyek értelmében:

a tartási járadékok, illetve az ilyen járadékokat helyettesítő tőke és a kiegészítő járadékok nem vonhatók le azon, Belgiumban lakóhellyel nem rendelkező járadékfizetésre kötelezettek adóköteles jövedelméből, akik a keresőtevékenységükből származó bevételeiknek kevesebb mint 75%-át érik el e tagállamban, és akik a lakóhelyük szerinti tagállamban az e tagállamban szerzett adóköteles jövedelmük alacsony összege folytán nem részesülhetnek ugyanolyan mértékű levonásban,

nem teljesítette az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 45. cikkéből és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás (EGT) 28. cikkéből eredő kötelezettségeit, és

a Belga Királyságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a Bizottság egyetlen jogalapra hivatkozik, amelyet arra alapít, hogy a szóban forgó szabályozás alkalmas arra, hogy visszatartsa a külföldi illetőségű adóalanyokat attól, hogy gyakorolják a Szerződésekben előírt szabadságokat, közelebbről pedig a munkavállalóknak az EUMSZ 45. cikkben és az EGT-ről szóló megállapodás 28. cikkében előírt szabad mozgását.

A belga szabályozás ugyanis az olyan külföldi illetékességű adóalanyokat, akik a keresőtevékenységükből származó bevételeiknek legalább 75%-át nem Belgiumban érik el, és akik a lakóhelyük szerinti tagállamban az e tagállamban szerzett kellő mértékű jövedelem hiányában nem tudják ténylegesen igénybe venni a tartási járadékok levonását, megfosztja az e járadékokhoz kapcsolódó bármely levonás igénybevételétől. Márpedig a Bíróság ítélkezési gyakorlatából, és különösen a 2012. május 10-i C-39/10. sz. Európai Bizottság kontra Észtország ítéletből az következik, hogy hasonló esetben a külföldi illetőségű adóalany személyes és családi helyzetének figyelembevétele a foglalkoztatás helye szerinti állam feladata.

____________