Language of document : ECLI:EU:T:2022:853

T626/20. sz. ügy

Landwärme GmbH

kontra

Európai Bizottság

 A Törvényszék ítélete (kibővített hetedik tanács), 2022. december 21.

„Állami támogatások – A biogáz piaca – Termelési többletköltségeket kompenzáló adómentességek – Kifogást nem emelő határozat – Megsemmisítés iránti kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek – Elfogadhatóság – A hivatalos vizsgálati eljárás megindításának hiánya – Komoly nehézségek – Az EUMSZ 108. cikk (2) és (3) bekezdése – Az (EU) 2015/1589 rendelet 4. cikkének (3) és (4) bekezdése – A 2014–2020 közötti időszakban nyújtott környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás – Támogatások halmozódása – Több tagállam által nyújtott támogatások – Importált biogáz – A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve – EUMSZ 110. cikk”

1.      Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – Az állami támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét hivatalos vizsgálati eljárás megindítása nélkül megállapító bizottsági határozat – Az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése értelmében vett érintett felek keresete – Az érintettek eljárási jogainak védelme iránti kereset – Elfogadhatóság

(EUMSZ 108. cikk, (2) és (3) bekezdés, és EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés; 2015/1589 tanácsi rendelet, 1. cikk, h) pont, 4. cikk, (3) bekezdés, és 6. cikk, (1) bekezdés)

(lásd: 18–32. pont)

2.      Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Az eljáráshoz fűződő érdek – Létrejött és fennálló érdek szükségessége – Az állami támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét hivatalos vizsgálati eljárás megindítása nélkül megállapító bizottsági határozat – Az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése értelmében vett érintett felek keresete – Az érintettek eljárási jogainak védelme iránti kereset – A szóban forgó támogatás potenciális kedvezményezettje által benyújtott kereset – Elfogadhatóság

(EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés)

(lásd: 35–48. pont)

3.      Államok által nyújtott támogatások – Tilalom – Eltérések – A Bizottság mérlegelési jogköre – A támogatások belső piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatos vizsgálat kereteit meghatározó iránymutatás Bizottság általi elfogadása – Következmények – Mérlegelési jogkörének önkéntes korlátozása

(EUMSZ 107. cikk, (3) bekezdés, c) pont; 2014/C 200/1 bizottsági közlemény)

(lásd: 51. pont)

4.      Államok által nyújtott támogatások – Tervezett támogatások – A Bizottság által végzett vizsgálat – Előzetes szakasz és kontradiktórius szakasz – A támogatás belső piaccal való összeegyeztethetősége – Értékelési nehézségek – A kontradiktórius eljárás megindítására vonatkozó bizottsági kötelezettség – Komoly nehézségek – Bizonyítási teher – Rendelkezésre álló információk – Az ilyen nehézségek fennállásának igazolását lehetővé tevő körülmények – Az előzetes vizsgálati eljárás során a Bizottság által végzett vizsgálat elégtelen vagy hiányos jellege

(EUMSZ 108. cikk, (2) és (3) bekezdés; 2015/1589 tanácsi rendelet, 4. cikk)

(lásd: 64–75., 83–100. pont)

5.      Államok által nyújtott támogatások – A Bizottság által végzett vizsgálat – A támogatás belső piaccal való összeegyeztethetősége – Mérlegelési jogkör – Az állami támogatásokat szabályozó rendelkezések és a Szerződés egyéb rendelkezései közötti koherencia tiszteletben tartása – Valamely tagállam által a termelési többletköltségek kompenzálása érdekében a biogáz vásárlása tekintetében nyújtott adómentességek – Más tagállamokban letelepedett, termelési támogatásban részesülő biogáztermelők – E más tagállamok által nyújtott támogatásoknak az adómentességek belső piaccal való összeegyeztethetőségére irányuló vizsgálat során való figyelembevételére vonatkozó kötelezettség – A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve – A helyzetek összehasonlíthatósága – EUMSZ 110. cikk – Objektív szempont – Fordított hátrányos megkülönböztetés

(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés, és EUMSZ 108. cikk)

(lásd: 101–128. pont)

Összefoglalás

2020. április 1‑jén a Svéd Királyság bejelentette az Európai Bizottságnak az arra irányuló szándékát, hogy módosít és 2030. december 31‑ig meghosszabbít két olyan támogatási programot (a továbbiakban: vitatott programok), amelyeket a Bizottság korábban már 2020. december 31‑ig engedélyezett. E programok értelmében bizonyos megújuló gáznemű tüzelőanyagok (a továbbiakban: biogáz) vásárlását mentesítik bizonyos, azonos rendeltetésű fosszilis gázok vásárlását terhelő jövedéki adók megfizetése alól.

A Bizottság az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás megindítása nélkül a 2020. június 29‑i határozataiban(1) (a továbbiakban: megtámadott határozatok) megállapította, hogy a bejelentett intézkedések olyan állami támogatásokra vonatkoznak, amelyek az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja alapján a belső piaccal összeegyeztethetők. E rendelkezés értelmében a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben. Közelebbről, a Bizottság megállapította egyrészt, hogy a vitatott programok szükségesek, mivel az azokban előírt teljes körű adómentességek nélkül a biogáz drágább lenne, mint a fosszilis gázok, másrészt pedig kizárható, hogy az e programok alapján nyújtott támogatások meghaladják a biogáztermeléssel járó, a fosszilis gázok előállításához képest magasabb költségek ellentételezéséhez szükséges összeget, ami így e magasabb költségek túlkompenzációjához vezet (a továbbiakban: túlkompenzáció).

A felperes, a Landwärme GmbH, amely biometánt állít elő Németországban, keresetet indított a megtámadott határozatok megsemmisítése iránt. A Törvényszék, miután megállapította, hogy a kereset elfogadható, helyt ad annak, úgy ítélve meg, hogy a bejelentett intézkedések belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelése során felmerült komoly nehézségekre tekintettel a Bizottságnak meg kellett volna indítania a hivatalos vizsgálati eljárást.

A Törvényszék álláspontja

A kereset elfogadhatóságát illetően a Törvényszék először is megállapítja, hogy a felperes többek között azt kifogásolja, hogy a Bizottság nem indította meg a hivatalos vizsgálati eljárást annak ellenére, hogy a hozzá benyújtott információkra tekintettel nem hagyhatta figyelmen kívül az annak megállapításával kapcsolatos komoly nehézségek fennállását, hogy a vitatott programok alapján Svédországban nyújtott támogatások és a Svéd Királyságtól eltérő tagállamok által a biogáztermelőknek nyújtott más támogatások lehetséges halmozódása (a továbbiakban: vitatott halmozódás) túlkompenzációt eredményezett e termelők javára, amikor azok biogázt értékesítettek Svédországban. Ezt követően a Törvényszék rámutat arra, hogy a felperes a vitatott programok által előírt támogatások potenciális közvetett kedvezményezettjeként és az említett támogatások kedvezményezettjeinek versenytársaként az EK 108. cikk (2) bekezdése és az EUMSZ 108. cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló rendelet(2) 1. cikkének h) pontja értelmében vett „érintett fél” jogállással rendelkezik. A Törvényszék végül megállapítja, hogy a felperesnek fennáll az eljáráshoz fűződő érdeke, mivel a megtámadott határozatok megsemmisítése esetén gyakorolhatja az érintett felek számára biztosított eljárási jogokat azáltal, hogy észrevételeket nyújt be a Bizottsághoz a vitatott programokban alkalmazandó változtatásokkal kapcsolatban annak érdekében, hogy azok a belső piaccal összeegyeztethetővé váljanak. Így a kereset elfogadható, legalábbis abban a részében, amelyben a felperes a vitatott halmozódásra vonatkozó kifogásra hivatkozik.

E kifogás vizsgálata előtt a Törvényszék elutasítja a Bizottság azon érvét, amely szerint a 2014–2020 közötti időszakban nyújtott környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás(3), amelynek jogellenességére a felperes nem hivatkozik, nem teszi lehetővé, hogy a vitatott programok összeegyeztethetőségének értékelése szempontjából a vitatott halmozódásnak bármilyen szerepet tulajdonítsanak. Ezen iránymutatás ugyanis nem zárja ki, hogy a Bizottság megvizsgálja az e halmozódásból esetlegesen eredő túlkompenzációt.

E kifogás megalapozottságát illetően a Törvényszék megállapítja, hogy a Bizottság a megtámadott határozatokban csak a Svéd Királyság által nyújtott több támogatás halmozódásából esetlegesen eredő túlkompenzációt vizsgálta meg, és hogy ezzel kizárta, hogy a vitatott halmozódás komoly nehézségeket okozhatott a vitatott programok belső piaccal való összeegyeztethetőségének megállapítása során. A Törvényszék ezen túlmenően pontosítja, hogy amikor az előzetes vizsgálati eljárás végén az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja alapján határozatot hoz, a Bizottságnak képesnek kell lennie annak megállapítására – anélkül, hogy e kérdés komoly nehézségeket vetne fel –, hogy az érintett támogatások nem befolyásolják hátrányosan a tagállamok közötti kereskedelmet.

Miután emlékeztetett arra, hogy az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az előzetes vizsgálati eljárás során a Bizottság által lefolytatott vizsgálat elégtelen vagy hiányos volta a bejelentett támogatási intézkedés értékelése során felmerülő komoly nehézségek fennállására utaló körülménynek minősül, a Törvényszék megállapítja, hogy a túlkompenzáció hiányának kérdése szorosan kapcsolódik a vitatott programok arányosságának kérdéséhez. Így az a körülmény, hogy a Bizottság a vitatott halmozódás lehetséges hatásaira vonatkozóan rendelkezésére álló információk ellenére elégtelen és hiányos módon elemezte a túlkompenzáció hiányát, a jelen ügyben elegendő lehet a komoly nehézségek fennállásának megállapításához.

Annak megállapítását megelőzően, hogy a vitatott programok belső piaccal való összeegyeztethetősége a vitatott halmozódásból eredő túlkompenzáció miatt komoly nehézségeket vetett fel, a Törvényszék megvizsgálja a Bizottság és a Svéd Királyság azon érveit, amelyek szerint lényegében a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének, illetve az EUMSZ 110. cikknek a tiszteletben tartása megköveteli, hogy a vitatott programok által előírt adómentességek a Svédországban értékesített biogáz származási helyétől függetlenül alkalmazandók, anélkül hogy különbséget tennének aszerint, hogy az a tagállam, amelyben e biogázt termelték, nyújtott‑e a biogázból előállított energia termeléséhez támogatást, vagy sem.

A hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének tiszteletben tartását illetően a Törvényszék hangsúlyozza, hogy a vitatott rendszerek célja, hogy versenyképessé tegyék a biogázt a fosszilis gázokhoz képest azáltal, hogy az előbbi magasabb termelési költségeit ellentételezik. E célra tekintettel azon biogáz értékesítése, amelynek termelési többletköltségeit ellentételezték, nem minősül összehasonlítható helyzetnek azon biogáz értékesítésével, amelynek termelési többletköltségei tekintetében erre még nem került sor. A Törvényszék pontosítja, hogy az e két helyzet közötti különbség még akkor is fennáll, ha e többletköltségek ellentételezése a Svéd Királyságtól eltérő tagállamok által nyújtott támogatásokból származik. Következésképpen, objektív igazolás hiányában e két értékesítés nem részesülhet ugyanazon adómentességben, függetlenül attól, hogy a Svédországban értékesített biogázt belföldön termelték‑e, vagy az behozatalból származik.

Az EUMSZ 110. cikket illetően, amely tiltja a tagállamoknak, hogy a behozott termékekre a hasonló jellegű hazai termékekre kivetett adónál magasabb belső adót vessenek ki, a Törvényszék megállapítja, hogy a túlkompenzáció fennállása olyan objektív kritériumnak tekinthető, amely lehetővé teszi, hogy a vitatott programok által előírt adómentességeket kizárólag a – belföldi vagy importált – biogázra alkalmazzák, amelynek termelési többletköltségei a fosszilis gázokhoz képest további támogatások útján nem kerültek ellentételezésre. Ez az objektív szemponton alapuló megkülönböztetés alkalmas arra, hogy az egyes tagállamokból behozott biogáz után nyújtott kompenzációkból eredő hátrányos megkülönböztetés megelőzhető legyen. A Törvényszék megállapítja továbbá, hogy a vitatott programok a Svédországban termelt biogáz tekintetében fordított hátrányos megkülönböztetést eredményeznek a biogázból előállított energia termeléséhez támogatást nyújtó tagállamokban termelt biogáz javára. Ez az eredmény nem tekinthető úgy, mint amelyet az EUMSZ 110. cikk tiszteletben tartására irányuló kötelezettség ír elő, amelynek létjogosultsága annak megakadályozásában áll, hogy valamely tagállam a saját termelését más tagállamok termelésének rovására előnyben részesítse.

E megfontolások alapján a Törvényszék megállapítja, hogy a Bizottságnak a vitatott halmozódásból esetlegesen eredő túlkompenzációval összefüggésben olyan komoly nehézségekkel kellett szembesülnie a vitatott szabályozások belső piaccal való összeegyeztethetőségének vizsgálata során, amelyek szükségessé teszik a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását. Így helyt ad a keresetnek, és megsemmisíti a megtámadott határozatokat.


1      Az SA.56125 (2020/N) – Svédország – Az SA.49893 (2018/N) program meghosszabbítása és módosítása – A hőtermelésre szánt, nem élelmiszercélú biogáz és biopropán adómentessége – állami támogatásról szóló, 2020. június 29‑i C(2020) 4489 final bizottsági határozat és az SA.56908 (2020/N) – Svédország – A Svédországban üzemanyagként való felhasználásra szánt biogázra vonatkozó program meghosszabbítása és módosítása – állami támogatásról szóló, 2020. június 29‑i C(2020) 4487 final bizottsági határozat, amelyek összefoglalóját közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL 2020. C 245., 2. o., illetve HL 2020. C 260., 4. o.).


2      Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13‑i (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (HL 2015. L 248., 9. o.).


3      A Bizottság közleménye – A 2014–2020 közötti időszakban nyújtott környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás (HL 2014. C 200., 1. o.).