T‑63/07. sz. ügy

Mäurer + Wirtz GmbH & Co. KG

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A tosca de FEDEOLIVA közösségi ábrás védjegy bejelentése – TOSCA korábbi nemzeti és közösségi szóvédjegyek – Viszonylagos kizáró okok – Érvelés figyelmen kívül hagyása – A 40/94/EK rendelet 74. cikkének (1) bekezdése (jelenleg a 207/2009/EK rendelet 76. cikkének (1) bekezdése)”

Az ítélet összefoglalása

1.      Közösségi védjegy – Fellebbezési eljárás – A közösségi bírósághoz benyújtott kereset – Fellebbezési tanács felszólalási eljárás során hozott határozatának jogszerűsége – Új jogi vagy ténybeli elemekre való hivatkozással történő vitatás – Megengedhetetlenség

(40/94 tanácsi rendelet, 63. cikk és 74. cikk, (1) bekezdés)

2.      Közösségi védjegy – Eljárási rendelkezések – Felszólalási eljárás – A felhozott jogalapokra korlátozódó vizsgálat – A korábbi védjegy megkülönböztető képességének vagy jó hírnevének sérelme

(40/94 tanácsi rendelet, 74. cikk)

3.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló, jó hírnévvel rendelkező korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – Nem hasonló termékekre és szolgáltatásokra is kiterjesztett jó hírnévvel rendelkező korábbi védjegy védelme

(40/94 tanácsi rendelet, 8. cikk, (5) bekezdés)

1.      A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 74. cikkének (1) bekezdése értelmében a lajstromozás viszonylagos kizáró okaival összefüggő eljárásban az OHIM a vizsgálat során a felek által előterjesztett tényálláshoz, bizonyítékokhoz és érvekhez, valamint a kérelem szerinti igényekhez kötve van. Következésképpen a lajstromozás viszonylagos kizáró okai vonatkozásában a Törvényszék előtt hivatkozott azon jogi és ténybeli elemek, amelyeket nem ismertettek a fellebbezési tanács előtt, nem érinthetik az érintett tanács határozatának jogszerűségét.

Következésképpen az OHIM fellebbezési tanácsai által hozott határozatok jogszerűségének vizsgálata során, amely a hivatkozott rendelet 63. cikkénél fogva a Törvényszék feladatkörébe tartozik, a Törvényszék előtt hivatkozott ténybeli és jogi elemeket, amelyeket korábban nem terjesztettek a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) fórumai elé, a fellebbezési tanács határozata jogszerűségének megállapításakor nem lehet vizsgálni, és így azokat elfogadhatatlannak kell minősíteni.

(vö. 22–23. pont)

2.      A felperes ugyanis azzal, hogy a felszólalási irat 95. rovatát kipipálta, jelezte azt, hogy a felszólalása azon a meggyőződésen alapul, hogy a bejelentett védjegy tisztességtelenül kihasználja vagy sérti a korábbi védjegyek megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét.

A fellebbezési tanács előtti eljárásban előterjesztett érv, amely szerint a bejelentett védjegy használata megkárosítaná a korábbi védjegyek jó hírnevét, mivel a vásárlóközönség ezentúl nem kapcsolná össze a felszólaló áruit a védjegyeivel, arra korlátozódik, hogy olyan elemet kíván megfogalmazni, amelyet már a felszólalási irat benyújtásakor felhozott. Következésképpen az ilyen előterjesztett érv legfeljebb a korábbi védjegyeknek okozott sérelem jellegét pontosítja, nevezetesen ami a felszólaló szerint a védjegyek jó hírnevének megkárosításában jelentkezik, és ezt röviden meg is indokolja azzal, hogy a vásárlóközönség ezentúl nem kapcsolná össze az áruit a védjegyeivel.

Ebben a vonatkozásban a viszonylagos kizáró ok vagy bármely – a felek kérelmeinek alátámasztására felhívott – más rendelkezés alkalmazási szempontjai természetesen a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) által vizsgált jogi hivatkozások részét képezik. Márpedig a felszólaló érvelése csupán arra irányul, hogy a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésében foglalt feltételek teljesülnek, és ezt röviden meg is indokolja azzal, hogy a vásárlóközönség ezentúl nem kapcsolná össze a korábbi védjegyeket az általuk jelölt árukkal.

A felszólalásnak a felszólaló által a felszólalási osztály előtt előadott indokolására tekintettel, ez az érv csupán az állítólagos sérelem jellegének pontosítására irányul, és erre vonatkozó indokolást ad elő, és nem egészíti ki a felszólalást az említett rendelet 74. cikkének (2) bekezdése értelmében vett új ténybeli elemmel.

Következésképpen a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a jogot, amikor az említett érvet, amely a bejelentett védjegy lajstromozásával szembeni felszólalás által a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése alapján elhárítani kívánt sérelem jellegének és okának tisztázására irányul, a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése értelmében újonnan hivatkozott ténybeli elemnek minősítette, és mint elfogadhatatlant, elutasította. A fellebbezési tanácsnak az említett rendelet 74. cikke (1) bekezdésének megfelelően figyelembe kellett volna vennie az érvet.

(vö. 31–36. pont)

3.      Az hogy a felszólalónak, aki a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésében foglalt viszonylagos kizáró okot szeretné érvényesíteni, a korábbi védjegyek bejelentett védjegy által történő tisztességtelen kihasználásának vagy sérelmének jövőbeni, nem csupán feltételezett veszélyére mennyiben kell hivatkoznia, és azt mennyiben kell bizonyítania, attól függően változik, hogy a bejelentett védjegy első látásra alkalmasnak tűnik‑e arra, hogy az ebben a rendelkezésben foglalt veszélyek valamelyikét előidézze.

Lehetséges ugyanis – különösen olyan felszólalás esetében, amely valamely, kiemelkedően jó hírnévvel rendelkező védjegyen alapul –, hogy a korábbi védjegy bejelentett védjegy által történő tisztességtelen kihasználásának vagy sérelmének jövőbeni, nem csupán feltételezett veszélyének valószínűsége annyira nyilvánvaló, hogy a felszólalónak nem is kell e célból más ténybeli elemre hivatkoznia, és azt bizonyítania. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy a bejelentett védjegy első látásra nem tűnik alkalmasnak arra, hogy a korábbi, jó hírnévvel rendelkező védjegy tekintetében a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésében foglalt veszélyek valamelyikét előidézze, annak ellenére, hogy ez utóbbival azonos vagy ahhoz hasonló, amely esetben a tisztességtelen kihasználás vagy a sérelem ilyen jövőbeni, nem csupán feltételezett veszélyét más elemek segítségével kell alátámasztani, amelyek előterjesztése és bizonyítása a felszólaló feladata.

(vö. 39–40. pont)