ELEANOR SHARPSTON
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2020. január 30.(1)
C‑654/18. sz. ügy
Interseroh Dienstleistungs GmbH
kontra
SAA Sonderabfallagentur Baden‑Württemberg GmbH
(a Verwaltungsgericht Stuttgart [stuttgarti közigazgatási bíróság, Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatali eljárás – Környezet – Hulladékok – Európai Unión belüli hulladékszállítás – 1013/2006/EK rendelet – Hulladékpapír‑keverék besorolása – Bázeli Egyezmény – A »zöldlistás« hulladékokra alkalmazott ellenőrzési eljárás – Hibás összetevőt tartalmazó hulladékpapír besorolása”
1. A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel a stuttgarti Verwaltungsgericht (közigazgatási bíróság, Németország) a hulladékszállításról szóló 1013/2006/EK rendelet értelmezését illetően kér iránymutatást.(2) Arról szeretne meggyőződni, hogy az elsősorban papírtermékekből álló hulladékáramot úgynevezett zöldhulladéknak kell‑e minősíteni és ennélfogva annak az említett rendeletben előírt rugalmas ellenőrzési eljárás hatálya alá kell‑e tartoznia. A kérdést előterjesztő bíróság emellett azt kérdezi, hogy az ilyen hulladék minősíthető‑e „zöldhulladéknak” akkor is, ha legfeljebb 10% hibás összetevőt tartalmaz.
Jogi háttér
A Bázeli Egyezmény
2. A veszélyes hulladékok országhatárokat átlépő szállításának és ártalmatlanításának ellenőrzéséről szóló bázeli egyezmény(3) hatályát az 1. cikk határozza meg. Az 1. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerint a „veszélyes hulladékokra” az országhatárokat átlépő szállításról szóló szabályok vonatkoznak.(4) Az 1. cikk (2) bekezdése szerint a II. melléklet bármely kategóriájába tartozó hulladékokra szintén az országhatárokat átlépő szállításról szóló szabályok vonatkoznak: ezek a Bázeli Egyezmény alkalmazásában az „egyéb hulladékok” tág kategóriájába tartoznak.(5)
3. A 2. cikk 8. pontja előírja, hogy a „környezetet nem veszélyeztető kezelése a veszélyes és az egyéb hulladékoknak: minden, a gyakorlatban megtehető olyan kezelés, amely mind a környezetet, mind az emberi egészséget megvédi e hulladékok káros hatásaitól”.
4. A Bázeli Egyezményt az 1998. november 6‑án hatályba lépő IX. mellékletének beillesztése céljából módosították. Az említett melléklet nyitóbekezdése szerint „[az említett] mellékletben szereplő hulladékok nem tartoznak az [egyezmény 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja] alá, hacsak nem tartalmaznak olyan I. melléklet szerinti anyagot, amelytől a III. melléklet szerinti jellemzőket mutatják”. Az Egyezmény B3. szakasza olyan hulladékokra vonatkozik, amelyek „főként szerves összetevőket tartalmazó hulladékok, amelyek tartalmazhatnak fémeket és szervetlen összetevőket”. A B3020 kód alá a „Papír‑, papírlemez‑ és papíráru‑hulladékok” tartoznak.(6)
Az OECD határozata
5. A Tanács felhatalmazta a tagállamokat, hogy az (akkor) Közösség nevében megszavazzák az OECD Tanácsának a hasznosításra szánt hulladék országhatárokat átlépő szállításának ellenőrzéséről szóló C(92)39 végleges határozatának felülvizsgálatáról szóló C(2001)107 végleges határozatát. (a továbbiakban: OECD‑határozat).(7) Az említett határozat a szükséges közösségi eljárások lezárultával a tagállamokra és a Közösségre kötelező hatályúvá vált.
6. A II. fejezet B. része a hulladék országhatárokat átlépő szállítására kétlépcsős ellenőrzési rendszert határoz meg. A 2. pont a) alpontja kimondja, hogy a Bázeli Egyezmény IX. mellékletében felsorolt hulladékok a „zöld ellenőrzési eljárás” hatálya alá tartoznak (a továbbiakban: „zöldlistás” hulladékok).(8)
7. A II. fejezet B. része 4. pontjának a) alpontja értelmében valamely tagország fenntartja a jogot, hogy „kivételes jelleggel egyes hulladékokat eltérően ellenőrizzen, a nemzeti jogszabályoknak és a nemzetközi jog normáinak megfelelően, az emberi egészség és a környezet védelme érdekében”. A 4. pont b) pontja értelmében valamely tagország szabályozhatja úgy a „zöldlistás” hulladékot, mintha arra a sárga ellenőrzési eljárás szigorúbb követelményei lennének alkalmazandók.(9)
8. A II. fejezet B. részének 8. pontja kimondja, hogy „a külön egyéni kóddal nem rendelkező hulladékkeverékekre az alábbi ellenőrzési eljárás alkalmazandó:
i. két vagy több hulladék keveréke [a továbbiakban: »zöld« listás hulladék] esetén a zöld ellenőrzési eljárást kell alkalmazni, amennyiben e keverék összetétele nem akadályozza a környezetvédelmi szempontból megfelelő módon történő hasznosítását;
ii. a [»zöld« listás hulladék] és de minimis mennyiséget meghaladó sárgahulladékok keveréke, vagy két vagy több sárgahulladék keveréke esetében a sárga ellenőrzési eljárást kell alkalmazni, amennyiben e keverék összetétele nem akadályozza a környezetvédelmi szempontból megfelelő módon történő hasznosítását”.
9. A C. rész a „Zöld listás eljárás” címet viseli. Ebben az szerepel, hogy „[a] zöld ellenőrzési eljárás hatálya alá tartozó, országhatárokat átlépő hulladékszállítás alkalmazandó minden, a kereskedelmi ügyletek során rendesen alkalmazandó meglévő ellenőrzésre.
A hulladékra – függetlenül attól, hogy az szerepel‑e a zöld ellenőrzési eljárás hatálya alá tartozó hulladékok listájában (3. függelék) – nem alkalmazható a zöld ellenőrzési eljárás, ha más anyagokkal olyan mértékben szennyezett, hogy a) a hulladékkal kapcsolatos kockázatok megnövekedése miatt indokolt a hulladék felvétele a sárga ellenőrzési eljárás körébe, figyelembe véve a jelen határozat 6. függelékében szereplő kritériumokat, vagy b) a szennyező anyagok megakadályozzák a hulladék környezetvédelmi szempontból biztonságos hasznosítását.”(10)
Az 1013/2006 rendelet
10. A 1013/2006 rendelet preambulumbekezdéseiben a következő kijelentések szerepelnek.
– „[Az 1013/2006 rendelet] fő és elsődleges célja és tárgya a környezet védelme, a rendelet a nemzetközi kereskedelemre csupán esetlegesen gyakorol hatást.(11)
– Egy hulladékszállításról szóló rendelet elfogadásával a Tanács szabályokat állapított meg annak érdekében, hogy – többek között – a hulladékszállítás felügyeletére és ellenőrzésére szolgáló, fennálló közösségi rendszer a Bázeli Egyezmény követelményeinek való megfeleltetésére kidolgozott ilyen szállításokat megnyirbálja és ellenőrizze.(12)
– Az »OECD‑határozat« tartalmát át kell venni a közösségi jogszabályokba.(13)
– Fontos, hogy a hulladékszállítás felügyeletének és ellenőrzésének megszervezésére és szabályozására olyan módon kerüljön sor, amely számításba veszi a környezet minősége és az emberi egészség megőrzésének, védelmének és javításának szükségességét, és amely a rendelet egységesebb alkalmazását segíti elő az Európai Unió egész területén.(14)
– Bár a hulladék tagállamon belüli szállításának felügyelete és ellenőrzése tagállami hatáskörbe tartozik, a hulladékszállítással kapcsolatos nemzeti rendszereknek a környezetvédelem és az emberi egészség védelme magas szintjének biztosítása érdekében figyelembe kell venniük a közösségi rendszerrel való koherencia szükségességét.(15)
– Az ártalmatlanításra szánt hulladék, valamint – többek között – a III. vagy a IIIA. mellékletekben fel nem sorolt, hasznosításra szánt hulladék szállítása esetén az ilyen szállításokra vonatkozó előzetes írásos hozzájárulással kell biztosítani a legmegfelelőbb felügyeletet és ellenőrzést. Az ilyen eljáráshoz ennek megfelelően előzetes bejelentésre van szükség, amely az illetékes hatóságok számára kellő tájékoztatást biztosít az emberi egészség és a környezet védelméhez szükséges intézkedések meghozatalához. Az előzetes bejelentésnek a hatóságok számára azt is lehetővé kell tennie, hogy indokolt kifogással élhessenek az ilyen szállításokkal szemben.(16)
– A III., a IIIA. vagy a IIIB. mellékletekben felsorolt, hasznosítási műveletekre szánt hulladék szállítása esetén az ilyen szállítások felügyeletének és ellenőrzésének minimumszintjét meghatározott kísérő adatok előírásával kell biztosítani.(17)
– Tekintettel azokra a hulladékkeverékekre, amelyeket a IIIA. mellékletbe kell felvenni, többek között az alábbi információt kell figyelembe venni: a hulladék tulajdonságai, mint például lehetséges veszélyes jellemzők, szennyező potenciál és a hulladék fizikai állapota; a kezelés szempontjai, mint például a technológiai kapacitás a hulladék hasznosítására, illetve a hasznosítás műveletéből adódó környezeti előnyök, ideértve annak vizsgálatát, hogy akadályba ütközik‑e a hulladéknak a környezetvédelmi szempontból helyes kezelése.”(18)
11. Az 1. cikk (1) bekezdése előírja, hogy az 1013/2006 rendelet meghatározza a hulladékszállítással kapcsolatos eljárásokat és ellenőrzési rendszereket, a szállítás kiindulási pontjától, rendeltetési helyétől és útvonalától, a szállított hulladék típusától és a célállomáson a hulladék kezelésének típusától függően. Az 1. cikk (2) bekezdésének a) pontja értelmében a tagállamok közötti hulladékszállításra alkalmazandó.
12. A 2. cikk egy sor fogalommeghatározást tartalmaz, amelyek közül az alábbiak relevánsak:
„hulladék”: a hulladékokról szóló 2006/12/EK irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott hulladék,(19) amelytől birtokosa megválik vagy megválni szándékozik; [(20)]
„veszélyes hulladék”: [a 91/689/EGK irányelvvel összhangban] meghatározott hulladék; [(21)]
„hulladékkeverék”: két‑ vagy többfajta hulladék szándékos vagy véletlen összekeveréséből származó hulladék, amely a III., IIIB., IV. és IVA. mellékletben nem egy kód alá tartozik. Az olyan hulladékszállítmány, amely két‑ vagy többfajta hulladékból áll, de ahol az egyes hulladékfajták egymástól el vannak különítve, nem hulladékkeverék; [(22)]
[…]
„hasznosítás”: a 2006/12/EK irányelv 1. cikke (1) bekezdésének f) pontja szerinti hasznosítás; [(23)]
[…]
„környezetvédelmi szempontból megfelelő gazdálkodás”: mindazon gyakorlati lépések összességének megtétele annak biztosítása érdekében, hogy a hulladékgazdálkodás oly módon valósuljon meg, amely óvja az emberi egészséget és a környezetet a hulladék által esetlegesen okozott káros hatásokkal szemben; [(24)]
[…]
„Bázeli Egyezmény”: a veszélyes hulladékok országhatárokat átlépő szállításának és ártalmatlanításának ellenőrzéséről szóló, 1989. március 22‑i Bázeli Egyezmény; [(25)]
„OECD‑határozat”: az OECD Tanácsának a hasznosításra szánt hulladék országhatárokat átlépő szállításának ellenőrzéséről szóló C(92)39 végleges határozatának felülvizsgálatáról szóló C(2001)107 végleges határozata.[(26)]
13. A 3. cikk a II. cím („A közösségen belüli szállítások harmadik államon keresztül vagy anélkül”) nyitó rendelkezése. A 3. cikk (1) bekezdésének a) pontja előírja, hogy az ártalmatlanítási művelet elvégzése céljából végzett hulladékszállítás a 4. cikkben meghatározott előzetes bejelentési eljáráshoz (megjegyzem, egy adminisztrációs szempontból időigényes és viszonylag költséges eljáráshoz) kötött.(27) A 3. cikk (1) bekezdésének b) pontja értelmében az említett eljárás egyes hasznosítási művelet elvégzése céljából szállított hulladékokra is vonatkozik. Ide tartoznak „azok a hulladékok, amelyeket a III., IIIB., IV. vagy IVA. mellékletben nem egy kód alá soroltak be”, és „azok a hulladékkeverékek, amelyeket a III., IIIB., IV. vagy IVA. mellékletben nem egy kód alá soroltak be, kivéve a IIIA. mellékletben felsoroltakat”.(28) A 3. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy a 18. cikkben (egy kevésbé szigorú eljárás szerint) meghatározott általános tájékoztatási követelmények a III. vagy a IIIB. mellékletben felsorolt, hasznosításra szánt hulladékokra, valamint azokra a hulladékkeverékekre is vonatkoznak, „amelyeket a III. mellékletben nem egy kód alá soroltak be, és két vagy több, a III. mellékletbe sorolt hulladék keverékei, feltéve hogy e keverékek összetétele nem akadályozza a környezetvédelmi szempontból megfelelő módon történő hasznosításukat, és feltéve hogy ezeket a keverékeket a IIIA. melléklet felsorolja, az 58. cikkel összhangban”.(29) A 3. cikk (2) bekezdésének hatálya alá tartozó minden hulladék „zöldlistás” hulladék.
14. A 4. cikk „A bejelentés” címet viseli és akkor alkalmazandó, ha a bejelentő a 3. cikk (1) bekezdésének a) vagy b) pontjában említett módon kíván hulladékot szállítani. A bejelentőnek előzetesen írásban bejelentést kell tennie a küldő ország illetékes hatósága részére, illetve azon keresztül. A bejelentőnek a 4. cikk alkalmazásában a rendeletben meghatározottak szerint át kell adnia a bejelentőlapot és a kísérő dokumentumokat, szerződést kell kötnie a címzettel, pénzügyi garanciát vagy azzal egyenértékű biztosítékot kell létesítenie, valamint bejelentést kell tennie (a továbbiakban: előzetes bejelentési eljárás).
15. A 18. cikk tartalmazza az „általános tájékoztatási követelményeket”, valamint kimondja, hogy a többek közt a 3. cikk (2) bekezdésében említett hulladékra az ott meghatározott eljárási követelmények alkalmazandók. A küldő ország joghatósága alá tartozó szállítást szervező személy köteles biztosítani, hogy a hulladékot a rendelet VII. mellékletében szereplő dokumentummal kísérjék. A szóban forgó dokumentumot az említett személy, valamint a hasznosító intézmény (vagy a laboratórium), és a címzett a hulladék megérkezésekor köteles aláírni (a továbbiakban: zöld ellenőrzési eljárás).(30)
16. A 28. cikk (1) bekezdése előírja, hogy „ha a küldő ország és a célország illetékes hatósága nem tud megállapodni a besorolás kapcsán abban, hogy valamit hulladéknak vagy nem hulladéknak minősítsenek, a vitatott anyagot hulladékként kell kezelni. Ez nem érinti a célország azon jogát, hogy a szállított anyagot saját nemzeti jogszabályai szerint bírálja el a szállítmány megérkezését követően, amennyiben ez a jogszabály összhangban van a[z uniós] vagy a nemzetközi joggal”. A 28. cikk (2) bekezdése értelmében, „ha a küldő ország és a célország illetékes hatósága nem tud megállapodni a bejelentett hulladék besorolása kapcsán, hogy az a III., IIIA., IIIB. vagy IV. melléklet felsorolásában szerepel‑e, a hulladékot a IV. mellékletben felsoroltnak kell tekinteni.” A IV. mellékletben a hulladékok szállítása a 4. cikkben meghatározott előzetes írásos bejelentéshez és hozzájáruláshoz kötött.(31)
17. Az 58. cikk az 1013/2006 rendelet mellékleteinek módosításáról rendelkezik. Az 58. cikk (1) bekezdése értelmében a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy többek között módosítsa a III. és a IIIA. mellékletet a Bázeli Egyezményben és az OECD‑határozat alapján elfogadott változtatások figyelembevétele érdekében.
18. A III. melléklet felsorolja a 18. cikkben meghatározott zöld ellenőrzési eljárás hatálya alá tartozó hulladékok bizonyos kategóriáit. A III. melléklet preambuluma kimondja, hogy „tekintet nélkül arra, hogy egy hulladék szerepel‑e ebben a jegyzékben vagy sem, nem vethető alá a 18. cikkben meghatározott általános követelményeknek, ha egyéb anyagokkal oly mértékben szennyezett, hogy:
a) oly mértékben megnőtt a hulladékkal összefüggő kockázata annak, hogy előzetes írásos bejelentési és hozzájárulási eljárás alá tartozzon, a [91/689 irányelv] III. mellékletében felsorolt veszélyes jellemzők figyelembevétele esetén;(32) vagy
b) lehetetlenné teszi a hulladék környezetvédelmi szempontból megfelelő módon történő hasznosítását.”
A lista I. része értelmében a Bázeli Egyezmény IX. mellékletében felsorolt hulladékok tartoznak a rendelet 18. cikkében meghatározott zöld ellenőrzési eljárás hatálya alá.(33)
19. A IIIA. melléklet „A 3. cikk (2) bekezdésében említett – a III. mellékletben felsorolt, nem azonos kód alá tartozó két vagy többféle hulladékból álló – hulladékkeverékek” címet viseli. A IIIA. melléklet preambulumának szövege megegyezik a III. mellékletével. A 3. pont g) alpontja a B3020 bázeli kód alá besorolt hulladékok keverékeit sorolja fel, „a következőkre korlátozva: fehérítetlen papír vagy kartonpapír, illetve hullámpapír vagy hullámkartonpapír hulladék, más olyan papír‑ vagy kartonpapír‑hulladék, amelyet főként fehérített, tömegében nem színezett papírpépből állítottak elő, olyan papír‑ vagy kartonpapír‑hulladék, amelyet főként mechanikusan készített papírpépből (pl. újságokból, folyóiratokból és más nyomtatványokból) állítottak elő”.
20. Az V. melléklet 1. részében szereplő B. lista a Bázeli Egyezmény IX. mellékletét átveszi az 1013/2006 rendelet szövegébe. A B3020 kód szövege a következő:
„Papír‑, papírlemez‑ és papíráru‑hulladékok
Az alábbi anyagok, feltéve hogy nem keveredtek veszélyes hulladékokkal:
Papír‑ vagy papírlemez‑hulladék vagy ‑törmelék:
– fehérítetlen kartonpapír, illetve hullámpapír vagy hullámkartonpapír hulladék
– más olyan papír‑ vagy kartonpapír‑hulladék, amelyet főként fehérített, tömegében nem színezett papírpépből állítottak elő
– olyan papír‑ vagy kartonpapír‑hulladék, amelyet főként mechanikusan készített papírpépből (pl. újságokból, folyóiratokból és más nyomtatványokból) állítottak elő
– egyéb papírhulladékok, a teljesség igénye nélkül
1. laminált (többrétegű) kartonpapír;
2. osztályozatlan papírhulladék.”
A tényállás, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
21. Az Interseroh Dienstleistungs GmbH (a továbbiakban: Interseroh) Németország területén magán végfelhasználóknál keletkező használt fogyasztói csomagolást (könnyűcsomagolás) gyűjt be és szállít el hasznosítás céljából. Az előkészített hulladékpapírt országhatárokat átlépő újrafeldolgozás céljából a hoogezandi (Hollandia) papírgyárba szállítja. A hulladékpapírból új papírt és új kartonpapírt gyártanak. A holland felvásárló, az ESKA Graphic Board BV (a továbbiakban: ESKA) előírja, hogy a hulladékpapírnak a következő előírásoknak kell megfelelnie: legalább 90%‑ban papírból, papírtörmelékből vagy papírlemezből készült használt, üres, rendszer‑kompatibilis áruk, valamint papír, papírtörmelék vagy papírlemez alapú hulladék kompozitok a folyadékok csomagolására szolgáló kartonok kivételével, beleértve az olyan egyéb összetevőket is, mint a címke stb. Emellett a hulladékáram legfeljebb 10% hibás összetevőt tartalmazhat (a továbbiakban: szóban forgó hulladékkeverék).(34)
22. 2015. május 20‑án a Raad van State (államtanács, Hollandia) egy, az ESKA részvételével zajló eljárásban kimondta, hogy a hulladékpapír keveréket a jelen lévő hibás összetevők ellenére a B3020 bázeli kód alá kell sorolni. Ennek megfelelően minden ilyen hulladék keverék „zöldlistás” hulladéknak minősül, és az 1013/2006 rendelet 18. cikke szerinti zöld ellenőrzési eljárás hatálya alá tartozó hulladékok listájára kell sorolni. Erre a következtetésre a B3020 bázeli kód holland nyelvi változata alapján jutott.
23. Az Interseroh tevékenységét korábban az alapján folytatta, hogy az ilyen hulladék határokon átnyúló szállítása a 1013/2006 rendelet 4. cikke szerinti szigorúbb előzetes bejelentési eljárás hatálya alá tartozik. Mindazonáltal a Raad van State (államtanács) 2015. május 20‑i ítélete eredményeként arra az álláspontra helyezkedett, hogy az említett rendelet 18. cikke szerinti zöld ellenőrzési eljárás alkalmazandó, mivel az általa hasznosítás céljából Hollandiába szállított hulladékot a B3020 bázeli kód alapján „zöldlistás” hulladéknak kell minősíteni.
24. A Baden‑Württemberg Landban (Németország) illetékes nemzeti hatóság, az SAA Sonderabfallagentur Baden‑Württemberg GmbH (a továbbiakban: SBW) vitatja ezt a nézetet. Ezt a B3020 bázeli kód német nyelvi változata alapján teszi.
25. 2016. június 1‑jén az Interseroh keresetet indított a kérdést előterjesztő bíróság előtt annak megállapítása céljából, hogy az Interseroh jogosult a szóban forgó hulladékkeveréket az 1013/2006 rendelet 18. cikke szerinti zöld ellenőrzési eljárással összhangban más uniós tagállamokba szállítani. Ennek megfelelően a kérdést előterjesztő bíróság arról akar meggyőződni, hogy a szóban forgó hulladékokat az említett rendelet alkalmazásában „zöldlistás” hulladéknak kell‑e minősíteni, és a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
„Úgy kell‑e értelmezni az [1013/2006 rendelet] 3. cikkének (2) bekezdését,
amely szerint az alábbi hasznosításra szánt hulladékok szállítására a 18. cikkben meghatározott általános információs követelmények vonatkoznak, ha a szállított hulladék mennyisége meghaladja a 20 kg‑ot:
a) a III. vagy IIIB. mellékletben felsorolt hulladék;
b) azok a hulladékkeverékek, amelyeket a III. mellékletben nem egy kód alá soroltak be, és két vagy több, a III. mellékletbe sorolt hulladék keverékei, feltéve hogy e keverékek összetétele nem akadályozza a környezetvédelmi szempontból megfelelő módon történő hasznosításukat, és feltéve hogy ezeket a keverékeket a IIIA. melléklet felsorolja, az 58. cikkel összhangban,
hogy a papír‑, papírlemez‑ és papíráru‑hulladékokból származó hulladékkeverékek, amelyek úgy vannak összeállítva, hogy a hulladék‑ összetevők – minden esetben önmagukban vizsgálva – a Bázeli Egyezmény IX. melléklete B3020 bejegyzése első három francia bekezdésének a hatálya alá tartoznak, és ezenkívül legfeljebb 10% hibás összetevőt mutatnak, a B3020 bázeli kód, és ily módon a 18. cikk szerinti általános tájékoztatási követelmények, és nem a 4. cikk szerinti bejelentési kötelezettség hatálya alá tartoznak?
Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén:
2) Úgy kell‑e értelmezni az [1013/2006 rendelet] 3. cikkének (2) bekezdését,
amely szerint az alábbi hasznosításra szánt hulladékok szállítására a 18. cikkben meghatározott általános információs követelmények vonatkoznak, ha a szállított hulladék mennyisége meghaladja a 20 kg‑ot:
a) a III. vagy IIIB. mellékletben felsorolt hulladék;
b) azok a hulladékkeverékek, amelyeket a III. mellékletben nem egy kód alá soroltak be, és két vagy több, a III. mellékletbe sorolt hulladék keverékei, feltéve hogy e keverékek összetétele nem akadályozza a környezetvédelmi szempontból megfelelő módon történő hasznosításukat, és feltéve hogy ezeket a keverékeket a IIIA. melléklet felsorolja, az 58. cikkel összhangban,
hogy a papír‑, papírlemez‑ és papíráru‑hulladékokból származó hulladékkeverékek, amelyek úgy vannak összeállítva, hogy a hulladék‑összetevők – minden esetben önmagukban vizsgálva – a Bázeli Egyezmény IX. melléklete B3020 bejegyzése első három francia bekezdésének a hatálya alá tartoznak, és ezenkívül legfeljebb 10% hibás összetevőt mutatnak, nem sorolhatók a IIIA. melléklet 3. pontjának g) alpontjához, és ily módon nem a 18. cikk szerinti általános tájékoztatási követelmények, hanem a 4. cikk szerinti bejelentési kötelezettség hatálya alá tartoznak?”
26. Az Interseroh, az SBW, a holland és a lengyel kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. A 2019. szeptember 18‑i tárgyaláson az Interseroh, az SWB és a Bizottság vett részt és terjesztett elő szóbeli észrevételeket.
Értékelés
Előzetes észrevételek
27. Abban nincs vita, hogy az Interseroh által Németországból Hollandiába szállított hulladékpapír hulladékkeverékből áll, és ezért az 1013/2006 rendelet hatálya alá tartozik.(35) Amint azt a kérdést előterjesztő bíróság kijelenti, az említett keverék legalább 90%‑a általános megfogalmazásban papír, papírlemez és papíráru hulladékokból áll. A hulladék emellett tartalmaz legfeljebb 10% hibás összetevőt.(36) Az sem vitatott, hogy a szóban forgó hulladékkeveréket az említett rendelet szerinti hasznosításra szánják.
28. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben semmi nem utal arra, hogy a szóban forgó hulladékkeverék a releváns uniós szabályokban meghatározott veszélyes hulladékot tartalmazna.(37)
29. Az előterjesztett két kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt szeretné megtudni, hogy ez a hulladék az 1013/2006 rendelet alkalmazásában minősíthető‑e „zöldlistás” hulladéknak. Az említett rendelet mely rendelkezése alkalmazandó a szóban forgó hulladékkeverékre? Az említett hulladék a 4. cikkben meghatározott, megterhelőbb és költségesebb előzetes bejelentési eljárás hatálya alá tartozik‑e, vagy az 1013/2006 rendelet 18. cikkében előírt, kevésbé szigorú zöld ellenőrzési eljárás alkalmazandó?
30. Ezért a kérdést előterjesztő bíróság kérdéseit együttesen vizsgálom.
Az 1013/2006 rendelet
31. Az 1013/2006 rendelet elsődleges célja a környezet védelme. Az 1013/2006 rendelet 3. cikkében előírt általános eljárási keret értelmében a hulladékszállítmányokra rendszerint előzetes bejelentési eljárás vonatkozik.(38) Ennek megfelelően az alapértelmezett vagy rendes ellenőrzési eljárás az, hogy a 4. cikk alkalmazandó annak érdekében, hogy a környezetvédelem és az emberi egészség védelme érdekében az optimális felügyeletet és ellenőrzést lehessen biztosítani.
32. Ugyanakkor a 3. cikk (2) bekezdése különös rendelkezést ír elő a hasznosításra szánt „zöldlistás” hulladékokra. A zöld ellenőrzési eljárás hatálya alá tartoznak a III. mellékletben felsorolt hulladékok, vagy azok a hulladékkeverékek, amelyeket (az említett mellékletben) nem egy kód alá soroltak be, és két vagy több, (a IIIA. mellékletben meghatározott) hulladék keverékei, feltéve, hogy e keverékek összetétele nem akadályozza a környezetvédelmi szempontból megfelelő módon történő hasznosításukat. Ennek megfelelően az ilyen hulladékokra alacsonyabb szintű felügyelet és ellenőrzés elegendő, és a rendelet 18. cikkében meghatározott eljárás ennek megfelelően alkalmazandó.(39)
33. Minősíthető‑e a szóban forgó hulladékkeverék az 1013/2006 rendelet alkalmazásában „zöldlistás” hulladéknak?
34. E kérdés megválaszolása három elemre osztható. Először is, a szóban forgó hulladékkeverék az említett rendelet III. mellékletének hatálya alá tartozik‑e? Másodszor, ha nem, a rendelet IIIA. mellékletének hatálya alá tartozik‑e? Harmadszor, tekintettel arra, hogy a valóságban semelyik hulladékáram nem mentes teljesen a hibás összetevőktől, az egyébként „zöldlistás” hulladéknak minősülő hulladék milyen arányú szennyeződése vezetne ahhoz, hogy az említett hulladék ne a 18. cikk szerinti bánásmód alá tartozzon, hanem a 4. cikk értelmében előzetes bejelentés legyen szükséges?
Az 1013/2006 rendelet III. melléklete
35. Az Interseroh azt állítja, hogy a szóban forgó hulladékkeverék a B3020 kód általános fejezete alá tartozik, mivel papír‑, papírlemez‑ és papíráru‑hulladék alkotja. Ugyanakkor abban nincs vita, hogy az Interseroh által Németországból Hollandiába szállított hulladékpapír hulladékkeverékből (és legfeljebb 10% hibás összetevőből) áll. A kérdést előterjesztő bíróság azon megállapítása tükrében, hogy az említett hulladék a B3020 kód első három francia bekezdésének hatálya alatt álló hulladékkeverékből áll, nem tudok egyetérteni az Interseroh állításával.
36. A 2. cikk (3) bekezdésének fogalommeghatározásával összhangban a hulladékkeverék két‑ vagy többfajta hulladék szándékos vagy véletlen összekeveréséből származó hulladék, amely többek között a III. mellékletben nem egy kód alá tartozik. A 3. cikk (2) bekezdésében az áll, hogy ahhoz, hogy az említett mellékletben nem azonos kód alá tartozó hulladékkeverék „zöldlistás” hulladéknak minősüljön, annak két‑ vagy többféle, a III. mellékletben felsorolt hulladékból kell állnia és a IIIA. melléklet felsorolásában keverékként kell szerepelnie.
37. A III. melléklet I. része kimondja, hogy a Bázeli Egyezmény IX. mellékletében felsorolt hulladékok a zöld ellenőrzési eljárás hatálya alá tartoznak. Az említett Egyezmény IX. melléklete szerepel az 1013/2006 rendelet V. mellékletében. Ennek megfelelően a Bázeli Egyezménynek a papír‑, papírlemez‑ és papíráru‑hulladékokból álló B3020 kódját felvették az említett rendeletbe. A B3020 kód első három francia bekezdése alá az olyan „papír‑ vagy papírlemez‑hulladék vagy ‑törmelék” tartozik, amely „fehérítetlen papír vagy kartonpapír, illetve hullámpapír vagy hullámkartonpapír hulladék”; „más olyan papír‑ vagy kartonpapír hulladék, amelyet főként fehérített, tömegében nem színezett papírpépből állítottak elő”, illetve „olyan papír‑ vagy kartonpapír‑hulladék, amelyet főként mechanikusan készített papírpépből (pl. újságokból, folyóiratokból és más nyomtatványokból) állítottak elő”.
38. A B3020 kód első három francia bekezdése ennek megfelelően a papírhulladékok konkrét kategóriára vonatkozik. Ahhoz, hogy a szóban forgó hulladékáram a III. melléklet hatálya alá tartozzon, bizonyítani kellene, hogy a B3020 kód egyik konkrét kategóriájába tartozik. Ez következik a III. melléklet szövegének a 3. cikk (2) bekezdése b) pontjának szövegével összefüggésben történő értelmezéséből, amely szerint azokba a hulladékszállítmányokba, amelyek esetében alkalmazható a zöld ellenőrzési eljárás, beletartoznak „azok a hulladékkeverékek, amelyeket a III. mellékletben nem egy kód alá soroltak be, és két vagy több, a III. mellékletbe sorolt hulladék keverékei, […] feltéve hogy ezeket a keverékeket a IIIA. melléklet felsorolja […]”.(40)Egyértelmű, hogy a III. melléklet nem vonatkozik a hulladékkeverékekre, mivel ezek nem illenek bele a felsorolt kategóriákba.(41)
39. Nehezebb kérdés, hogy a szóban forgó hulladékkeverék a B3020 kód negyedik francia bekezdésének hatálya alá tartozik‑e. Ennek a francia bekezdésnek a szövege pontatlanabb az első három francia bekezdésénél, és az „egyéb” hulladékkeverékekre vonatkozik, amely egyebek mellett a laminált (többrétegű) kartonpapírra(42) és az osztályozatlan papírhulladékra vonatkozik. Nem tagadható, hogy az „egyéb” potenciálisan tág kategóriát sejtet.
40. Ugyanakkor számos érv szól az „egyéb” hulladékkeverék olyan tág értelmezése ellen, hogy a szóban forgó hulladékkeverék e kategóriába tartozzon. A 1013/2006 rendelet céljai között szerepel a környezet és az emberi egészség magas szintű védelme.(43) Amennyiben az „egyéb” szót úgy kellene értelmezni, hogy az a hulladék „további” kategóriáit jelenti, ezzel a célkitűzéseket és a szóban forgó rendelet rendszerét kifordítanák mivoltukból.
41. A kérdést előterjesztő bíróság rámutatott, hogy B3020 kódnak az 1013/2006 rendelet V. mellékletében megismételt negyedik francia bekezdése eltérő a különböző nyelvi változatokban.(44) Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jogi szövegek ilyen eltérése esetén a szóban forgó rendelkezést azon szabályozás általános rendszerére és céljára tekintettel kell értelmezni, amelynek az a részét képezi.(45)
42. A „hulladék” fogalmát a 2006/12 irányelv határozza meg és az 1013/2006 rendelet is ezt a fogalommeghatározást használja.(46) A hulladék nem azonos értelmű a „törmelékkel”, amelyet köznapi értelme szerint és az 1013/2006 rendelet célkitűzéseivel összhangban kell értelmezni. A III. melléklet szövegösszefüggésében – és annak megállapítását követően, hogy mi minősül „zöldlistás” hulladéknak – a „törmelék” szó alatt a „töredéket vagy maradványt”, vagy „szétesett darabokat” értünk, amelyek például a B3020 kód körébe tartozó papír‑, papírlemez‑ és papíráru‑hulladékok előállítása során keletkeznek. Ez az értelmezés összhangban van az 1013/2006 rendelet (15) preambulumbekezdésében kifejezett célkitűzésekkel, amikor lehetővé teszi, hogy az ilyen hulladékok a 18. cikkben meghatározott egyszerűbb zöld ellenőrzési eljárás hatálya alá tartozzanak.(47)
43. Az említett rendelet rendszerében a III. mellékletben nem azonos kód alá tartozó hulladékkeverékek kizárólag akkor minősülnek „zöldlistás” hulladéknak, ha „A iii. mellékletben felsorolt és a 3. cikk (2) bekezdése értelmében nem egy kód alá besorolt két vagy többféle hulladék keveréke” címet viselő IIIA. melléklet kimerítő felsorolása alá tartoznak. A IIIA. melléklet elveszítené célját, ha a B3020 kód negyedik francia bekezdése az ilyen hulladékáramokat szabályozná.
44. A jogalkotási előzményekből kiderül, hogy az 1013/2006 rendelet mellékleteit módosították annak érdekében, hogy a tudományos és műszaki előrehaladást figyelembe vegyék. Egyes rendelkezéseket, köztük a III. és a IIIA. mellékletet is módosították a Bázeli Egyezmény és az OECD‑határozat alapján elfogadott változtatások figyelembevétele érdekében.(48) A 664/2011/EU rendelettel(49) a Bizottság egyebek mellett az Egyesült Királyság azon kérelmét kodifikálta, hogy fontolják meg a B3020 bázeli kód alá besorolt hulladékkeverékek felvételét az 1013/2006 rendelet IIIA. mellékletébe.(50) A Bizottság által az 1013/2006 rendeletbe bevezetett módosításokat követően kifejezett rendelkezés született az említett bázeli kód konkrét kategóriáiba tartozó hulladékokból álló keverékekre.
45. Az említett jogszabály‑módosítások arra utalnak, hogy az 1013/2006 rendelet rendszere azt hivatott biztosítani, hogy a III. melléklet nem terjed ki egy adott bázeli kód egy vagy több konkrét kategóriájába tartozó hulladékkeverékekre. A teljesség kedvéért hozzáteszem, hogy a III. melléklet preambuluma arra utal, hogy a jogalkotó figyelembe vette, hogy a hatálya alá tartozó azon hulladék, amelyre a zöld ellenőrzési eljárás alkalmazható, szintén tartalmazhat hibás összetevőt. Ezt a kérdést az alábbiakban részletesebben megvizsgálom.(51)
46. Végezetül, az Interseroh emellett azt állítja, hogy az „egyéb” szót kiterjesztően kell értelmezni, mivel a Bázeli Egyezmény B3020 kódja a Harmonizált Rendszer 47.07 pontján alapul, amely a nemzetközi szokásjog alkalmazásában az áruk határokon átnyúló szállítására alkalmazandó.(52) Az említett rendszer összefüggésében az „egyéb” szót kiterjesztően kell értelmezni.
47. Ez az állítás alapvetően hibás. Nem veszi figyelembe, hogy az 1013/2006 rendelet célkitűzése eltér a HR‑nómenklatúráétól. Az (1) preambulumbekezdés igen egyértelműen kifejti, hogy az 1013/2006 rendelet elsődleges célja a környezet védelme, és a nemzetközi kereskedelemre gyakorolt hatásai csupán esetlegesek. Ebből következik, hogy a HR‑nómenklatúra egyszerűen irreleváns a B3020 kód negyedik francia bekezdésének az 1013/2006 rendelet szempontjából történő értelmezését illetően.
48. Ezért következtetésem szerint a szóban forgó hulladékkeverék nem tartozik az 1013/2006 rendelet III. mellékletének hatálya alá.
Az 1013/2006 rendelet IIIA. melléklete
49. A szóban forgó hulladékkeverék az 1013/2006 rendelet IIIA. mellékletének hatálya alá tartozik‑e?
50. Véleményem szerint a válasz erre a kérdésre „nem”, az alábbi okok miatt.
51. A IIIA. melléklet 3. pontjának g) alpontját én úgy értelmezem, hogy az olyan hulladékkeverékekre vonatkozik, amelyek a B3020 kód első három francia bekezdésének hatálya alá tartozó anyagokból állnak. Más szavakkal: a IIIA. melléklet 3. pontjának g) alpontja olyan anyagokból álló hulladékok keverékére vonatkozik, amelyek a B3020 kód első három francia bekezdése egyikének hatálya alá tartoznának (és így a III. melléklet vonatkozna rájuk), amennyiben nem együttesen fordulnának elő (vagyis, ha nem keverékek lennének). Ez az értelmezés összhangban van a IIIA. melléklet címével („A 3. cikk (2) bekezdésében említett – a III. mellékletben felsorolt, nem azonos kód alá tartozó két vagy többféle hulladékból álló – hulladékkeverékek”). Emellett összhangban van azzal a jogalkotási rendszerrel is, amely abból indul ki, hogy az 1013/2006 rendelet fő tartóoszlopai a Bázeli Egyezmény és az OECD‑határozat.(53) Ezek a nemzetközi jogi aktusok azt tükrözik, hogy a „zöldlistás” hulladékok (amelyek egyik kategóriáját a „papír‑, papírlemez‑ és papíráru‑hulladékok” alkotják) esetében a zöld ellenőrzési eljárást kellene alkalmazni, nem pedig az 1013/2006 rendelet 4. cikke szerint rendesen alkalmazott előzetes bejelentési eljárást. Ha más olyan hulladékok, amelyeket nem sorolnak a B3020 kód alá (jelen esetben a legfeljebb 10% hibás összetevő),(54) keverednek az említett kód alá tartozó hulladékokkal, az ezt eredményező hulladékáram főszabály szerint nem tartozna a IIIA. melléklet 3. pontjának g) alpontja alá.(55)
52. Ennek oka, hogy a IIIA. melléklet preambulumának szövege a III. melléklet preambulumának szövegét tükrözi. Kimondja, hogy annak ellenére, hogy valamely hulladékkeverék szerepel az ott meghatározott listán, nem vonatkozhat rá a zöld ellenőrzési eljárás, amennyiben más anyagokkal szennyezett. A szennyeződés szintje nincs pontosan meghatározva. Két alternatív kritériumot határoztak meg, amelyek – alkalmazandóvá válásuk esetén – kizárják, hogy a hulladékáramra a zöld ellenőrzési eljárás vonatkozzon. Először is, az illetékes hatóságoknak meg kell határozniuk, hogy a hibás összetevők révén történő szennyeződés szintje olyannyira növeli‑e a hulladékhoz kapcsolódó kockázatokat, hogy a veszélyes hulladék tekintetében a korábbi 91/689 irányelv III. mellékletében meghatározott előzetes bejelentési eljárás célszerűvé válik. Másodszor, a 18. cikk szerinti zöld ellenőrzési eljárás nem alkalmazható abban az esetben, ha a szennyezettségi szint olyan magas, hogy akadályozza a környezetvédelmi szempontból megfelelő módon történő hasznosításukat.(56)
53. Az említett két alternatív kritérium jelenléte azt mutatja, hogy az uniós jogalkotó tisztában volt azzal, hogy műszakilag nehéz (hacsak nem lehetetlen) biztosítani, hogy a hulladékáram tökéletesen tiszta legyen. A két kritérium alkalmazása az olyan helyzetek kezelésére szolgál, amikor a „zöldlistás” hulladék más anyagokkal szennyezett.
54. Az itt szóban forgó hulladékkeverék pontosan ilyen vegyes hulladék.(57) A hulladékkeverék részét alkotó 10%‑nyi hibás összetevő megakadályozza‑e a 18. cikk szerinti eljárás alapján történő szállítását?
55. Véleményem szerint a IIIa. melléklet 3. pontjának g) alpontja csak azt teszi lehetővé, hogy az itt szóban forgóhoz hasonló valamely hulladékkeverékre alkalmazható legyen a zöld ellenőrzési eljárás, amennyiben bizonyítható, hogy a preambulum a) pontjában említett valamely kockázat nem áll fenn (vagyis az amiatt felmerülő kockázat, hogy a szóban forgó hulladék veszélyes jellemzőkkel rendelkezik), valamint hogy a hibás összetevők jelenléte nem akadályozza a szóban forgó hulladék környezetvédelmi szempontból megfelelő módon történő hasznosítását (amint azt a preambulum b) pontja előírja).
56. Vagyis a „zöldlistás” hulladékok keverékének milyen szennyezettségi szintje zárja ki a 18. cikk szerinti eljárás alkalmazását?
A „zöldlistás” hulladékok szennyezettsége és keverékei
57. Az Interseroh azt állítja, hogy a szóban forgó hulladékkeverékre alkalmazható a zöld ellenőrzési eljárás. Az SBW, Hollandia és Lengyelország ezzel nem ért egyet. A Bizottság azt állítja, hogy mivel az 1013/2006 rendelet nem határoz meg konkrét küszöbértéket arra, hogy a „zöldlistás” hulladékokban milyen mértékű hibás összetevő fogadható el, ezt a nemzeti hatóságoknak kell eseti jelleggel meghatározniuk.
58. A III. és a IIIA. melléklet preambulumában meghatározott teszt arra irányul, hogy a hulladék „egyéb anyagokkal olyan mértékben [szennyezett‑e], hogy a) „megnőtt a hulladékkal összefüggő kockázata annak, hogy [előzetes bejelentési eljárás] alá tartozzon […]”, vagy b) „lehetetlenné teszi a hulladék környezetvédelmi szempontból megfelelő módon történő hasznosítását”.
59. Az, hogy e feltételek bármelyike teljesül‑e, lényegében ténykérdés. A következő tényezők némelyike vagy mindegyike lehet releváns: i. a hibás összetevők fajtája; ii. a hibás összetevőket alkotó hulladékok tulajdonságai, és az a tény, hogy veszélyesek‑e; iii. a hibás összetevők mennyisége; valamint iv. az elérhető technológia.(58)
60. Az ilyen hulladékok környezeti szempontból megfelelő módon történő hasznosítására a rendeltetési tagállamban elérhető létesítmények szintén uniós tagállamonként eltérőek lehetnek.
61. A kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatalra utaló végzésében leírta a szóban forgó hibás összetevőket. Ebből egyértelműen kiderül, hogy a hibás összetevők a hulladékkeverékek legfeljebb 10%‑át teszik ki. Ugyanakkor az előzetes döntéshozatalra utaló végzés nem említ arra vonatkozó ténymegállapítást, hogy az említett hulladékok környezetvédelmi szempontból megfelelő módon hasznosíthatók‑e Hollandiában, a rendeltetési tagállamban.
62. A holland kormány írásbeli beadványában készségesen rámutat, hogy a szóban forgó hulladékkeverék a „zöldlistás” hulladékon kívül tűzőkapcsok, fém/műanyag gemkapcsok, ragasztószalagok, műanyag borítékablakok és irattartók fém részei egyvelegét tartalmazza. Vannak ételmaradékok is (például karton pizzásdobozokban). Hollandiában a gyakorlatban 2%‑nyi hibás összetevő fogadható el. E határérték felett a papírhulladék nem kezelhető papírpépként és külön előkezelés szükséges. Ilyen esetekben az illetékes hatóságoknak először meg kell vizsgálniuk a hasznosítás módját, hogy el tudják dönteni, előzetes bejelentési eljárást kell‑e alkalmazni.
63. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jog rendelkezéseit, amennyire lehetséges, a nemzetközi jog figyelembevételével kell értelmezni, különösen, amikor e rendelkezések pontosan az Unió által megkötött nemzetközi megállapodások végrehajtását szolgálják.(59) A B3 bázeli kód (amelynek része a B3020 kód) címe a következőképpen szól: „Főként szerves összetevőket tartalmazó hulladékok, amelyek tartalmazhatnak fémeket és szervetlen összetevőket”. E szavak az 1013/2006 rendelet III. és IIIA. mellékletei preambulumával összhangban értelmezve számomra azt sugallják, hogy a jogalkotó úgy vélte, a hulladékok alkalmasak a 18. cikk szerinti zöld ellenőrzési eljárásra, még akkor is, ha hibás összetevőket tartalmaznak.
64. Egy adott ügyben ugyanakkor el kell dönteni, hogy a „zöldlistás” hulladékok keverékében található hibás összetevők szintje lehetetlenné teszi‑e a szóban forgó hulladék környezetvédelmi szempontból megfelelő módon történő hasznosítását. Ez főszabály szerint ténykérdés, amelynek eldöntése a nemzeti illetékes hatóságok (és talán, ha pereskedésre kerül sor, a nemzeti bíróságok), nem pedig a jelen Bíróság hatáskörébe tartozik.(60) Honnan kellene azonban tudniuk az említett hatóságoknak, hogy ez konkrétan milyen maximális mértékű hibás összetevőt jelent?
65. A Bizottság helyesen mutat rá, hogy a jogszabály erről a kérdésről hallgat.
66. A hasznosítható hulladékok országhatárokat átlépő szállításának ellenőrzésére vonatkozó OECD útmutató kézikönyvben(61) az áll, hogy „a zöld hulladék és de minimis mennyiséget meghaladó sárga hulladék keveréke[(62)] […] a sárga ellenőrzési eljárás hatálya alá tartozik. A »de minimis mennyiség« kifejezést nemzetközileg elfogadott kritériumok hiányában a nemzeti rendelkezéseknek és eljárásoknak megfelelően kell értelmezni”.
67. A latin „de minimis” kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy „jelentéktelen dolgokról”. Jogi kontextusban a „de minimis non curat lex” – „a törvény nem törődik a jelentéktelen apróságokkal” kifejezésben jelenik meg. Ami de minimis, az olyan jelentéktelen, hogy figyelmen kívül lehet hagyni.
68. Véleményem szerint a 10%‑nyi hibás összetevő jelenlétét nem lehet eleve apróságnak vagy jelentéktelennek minősíteni. Nem hiszem, hogy feltételezni lehetne, hogy az ilyen mértékű hibás összetevő jelenléte nem okoz nehézséget a szóban forgó hulladékkeverék környezetvédelmi szempontból megfelelő módon történő hasznosítása során.(63) Ugyanakkor az Interseroh benyújthatja a szükséges tudományos bizonyítékokat, hogy meggyőzze az SWB‑t, hogy az általa szállítani kívánt hulladékkeverék nem sérti az 1013/2006 rendelet IIIA. melléklete preambulumának a) vagy b) pontját.
69. Mi tehát a megfelelő szint?
70. Az 1013/2006 rendelet céljai között szerepel a szabályok egységes alkalmazásának és a koherenciának elősegítése az Európai Unióban.(64) Ezért számomra úgy tűnik, hogy a hibás összetevők megfelelő, elfogadható szintjét nem szabad pusztán eseti jelleggel meghatározni.
71. Az 1013/2006 rendelet 58. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadhat el. Ennek során a Bizottságot egy bizottság segíti, amely tanácsot adhat a műszaki előrehaladással kapcsolatos kérdésekben, ami a hibás összetevők mértékének meghatározása során releváns és hasznos is.
72. A Bizottság a hulladékszállításról szóló 1013/2006/EK rendeletről szóló gyakran ismételt kérdésekről szóló iránymutatásában elismerte ugyanis, hogy ideje (vagy már késő is) megvizsgálni a szennyeződés elfogadható szintjét:
„Néhány tagállam azon a véleményen van, hogy az összehangolt megközelítés szellemében a »zöld« listás hulladékokat illetően az alapelv a kis szennyeződés, függetlenül a soron következő hasznosítási művelettől vagy attól, hogy a műveletre az elérhető legjobb technológiákkal rendelkező valamely uniós tagállamban kerül‑e sor, vagy alacsonyabb környezetvédelmi normákkal rendelkező nem OECD‑országokban, mivel véleményük szerint a zöldlistás besorolás koncepciója sérülne, ha a végső célállomás és a hasznosítás fajtája döntő tényező lenne. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy [az 1013/2006 rendelet] nem ír elő eljárást arra vonatkozóan, hogy hogyan kell ezeket a kritériumokat értékelni, és kötelező erejű jogszabály vagy közösségi útmutatás sincsen.”(65)
73. Annak érdekében, hogy megfelelő szabályokat lehessen megállapítani a szennyeződés elfogadható mértékének megállapítására, figyelembe kellene venni az érdekelt felek és az iparági szakértők nézeteit, valamint a tudományos és műszaki előrehaladásról szóló információkat, továbbá a tagállami illetékes hatóságok véleményét. E Bíróságnak nem feladata, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás keretében ezt megkísérelje elvégezni.
74. Amíg nincs megfelelő jogalkotási kezdeményezés, az 1013/2006 rendelet 28. cikkét kell alkalmazni, ha a feladás helye szerinti tagállam illetékes hatóságai és a rendeltetési tagállam nem ért egyet egy adott hulladékszállítmány besorolásában (és így abban, hogy alkalmazható‑e a rugalmasabb 18. cikk). Ennek eredményeképpen az említett hulladékot a IV. mellékletben felsorolt hulladéknak kell tekinteni, és arra ennek megfelelően a 4. cikkben meghatározott (szigorúbb) előzetes bejelentési és hozzájárulási eljárás fog vonatkozni.
Végkövetkeztetés
75. A fenti megfontolásokra tekintettel úgy vélem, hogy a Bíróságnak a következőképpen kell megválaszolnia a Verwaltungsgericht Stuttgart (stuttgarti közigazgatási bíróság, Németország) által feltett kérdéseket:
– A hulladékszállításról szóló, 2006. június 14‑i 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az ugyanezen rendelet V. mellékletében szereplő B3020 kódra kereszthivatkozással utaló III. melléklete nem alkalmazandó az e rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében és 3. cikkének (2) bekezdésében meghatározott hulladékkeverékekre.
– Az 1013/2006 rendelet IIIA. melléklete 3. pontjának g) alpontja nem alkalmazandó azon hulladékkeverékekre, amelyek legfeljebb 10% hibás összetevőt tartalmaznak, amennyiben e keverékek esetében az ugyanazon rendelet IIIA. melléklete preambulumának a) és b) pontjában meghatározott alternatív kizáró kritériumok alkalmazandók.
– A legfeljebb 10% hibás összetevőt tartalmazó hulladékkeverékek kizárólag akkor tartoznak az 1013/2006 rendelet 18. cikkében meghatározott eljárás hatálya alá, ha a szállító a szükséges bizonyítékokkal tanúsítja az illetékes nemzeti hatóságok előtt, hogy a IIIA. melléklete preambulumának a) és b) pontjában meghatározott alternatív kizáró kritériumok nem alkalmazandók.
– Az 1013/2006 rendelet 28. cikkét kell alkalmazni, ha a feladás helye szerinti tagállam illetékes hatóságai és a rendeltetési tagállam nem ért egyet egy adott hulladékszállítmány besorolásában. A fenti körülmények között a szóban forgó hulladékot a IV. mellékletben felsorolt hulladéknak kell tekinteni, és arra ennek megfelelően a 4. cikkben meghatározott előzetes bejelentési és hozzájárulási eljárás fog vonatkozni.