Ideiglenes változat
MACIEJ SZPUNAR
Főtanácsnok indítványa
Az ismertetés napja: 2024. április 25.(1)
C‑159/23. sz. ügy
Sony Computer Entertainment Europe Ltd
kontra
Datel Design and Development Ltd,
Datel Direct Ltd,
JS
(a Bundesgerichtshof [szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Szellemi tulajdon – Szerzői jog és szomszédos jogok – Számítógépi programok jogi védelme – 2009/24/EK irányelv – 1. cikk – Hatály – Engedélyhez kötött cselekmények – A 4. cikk (1) bekezdése – Számítógépi program módosítása – A helyi memóriában tárolt és a program futtatása során használt változók tartalmának módosítása”
Bevezetés
1. A számítógépi programokat mind az uniós jog, mind az Unióban alkalmazandó nemzetközi jog(2) alapján a Berni Egyezmény(3) értelmében vett irodalmi művekként kell védeni. Ez a minősítés kétségeket vethet fel. Jóllehet a számítógépi program valóban megjelenhet „szöveg”, azaz a számítógép által végrehajtandó utasítások listájának formájában, sok tekintetben olyan sajátos szövegről van szó, amely nem hasonlít az irodalmi művek egyetlen más kategóriájára sem.
2. Az ilyen program rendeltetési célja nem az, hogy azt közvetlenül a felhasználó olvassa vagy használja fel más módon, hanem az, hogy egy információ feldolgozására alkalmas gép, azaz egy számítógép működését vezérelje. A számítógépi program hasznos formája, amelyben ezeket a programokat általában a felhasználók körében forgalmazzák, ember által még csak nem is olvasható, mivel azt a gép általi futtatásra szánták. Egyébiránt még a számítógépi program ember által olvasható formája is csupán a szakképzett személyek számára érthető, mivel azt egy mesterséges nyelven (programnyelven) fogalmazták meg, amely a legtöbb esetben nem hozzáférhető e programok átlagos felhasználói számára. A számítógépi programokra mint védett művekre vonatkozó szerzői jog szempontjából egy különösen fontos jellemző fakad ebből, nevezetesen az, hogy a számítógépek működési módjából adódóan a program minden egyes használata általában a program egy vagy több többszörözését igényli, ami a programhoz fűződő szerzői jogok jogosultjának engedélyéhez kötött.
3. Ezért nem meglepő, hogy a számítógépi programok uniós jogban kialakított védelme meglehetősen eltér az „általános” szerzői jog szabályaitól, és inkább egy különleges védelmi rendszerhez(4) áll közelebb. E védelmi rendszer ugyanis fokozott ellenőrzést biztosít a szerzői jogok jogosultjai számára egyrészt a felhasználók magánszférában – amely általában a szerzői jog hatályán kívül esik – végzett tevékenységei felett, másrészt pedig az olyan tevékenységek – például a műnek a felhasználó által saját céljaira történő módosítása – felett, amelyek általában nem tartoznak a szerző kizárólagos jogai körébe. Ez az ellenőrzés olyannyira széles körű, hogy még pusztán a mű megismerése is, ami egy irodalmi mű szokványos esetében alapvető fontosságú, csupán kivételesen, korlátozott mértékben és feltételekhez kötötten megengedett. Egyébiránt a szerzői jogban rendszerint előírt kivételek, kezdve az úgynevezett „magáncélú másolatnak” nevezett kivételtől, ki vannak zárva a számítógépi programok védelmi rendszeréből.
4. Mindez nem változtat azon, hogy az irodalmi művekként való oltalomnak van egy fontos korlátja, nevezetesen az, hogy ez az oltalom főszabály szerint a mű kifejezési formájára, más szóval a szövegre korlátozódik.
5. A jelen ügyben az a kérdés, hogy a számítógépi programok uniós jog által biztosított védelme a szövegen túl is alkalmazható‑e, és ha igen, milyen mértékben. Másként fogalmazva: meddig terjeszthető ki a „szöveg” fogalma az ilyen programok esetében?
6. Konkrétan annak eldöntéséről van szó, hogy a videójátékokkal összefüggésben megengedhető‑e, hogy harmadik felek az e játékokhoz fűződő szerzői jogok jogosultjainak engedélye nélkül olyan programokat hozzanak létre, illetve a felhasználók olyan programokat – közismert nevükön „csalószoftvereket” (cheat software) – használjanak, amelyek a szerző által kigondolt bizonyos nehézségek megkerülésével megkönnyítik a játékot. Úgy tűnik számomra, hogy az ilyen videójátékokhoz fűződő szerzői jogok jogosultjai „két világ legjobbját kívánják ötvözni”, azaz a számítógépi programokra vonatkozó meglehetősen kiterjedt védelem alá kívánnak vonni olyan elemeket, amelyek az „általános” szerzői jog alapján legfeljebb sokkal korlátozottabb védelemre tarthatnának igényt.
7. A jelen ügy tárgyát képező kérdések azonban túlmutatnak a videójátékok szigorúan vett területén, mivel más ágazatokban is létezhetnek olyan szoftverek, amelyek lehetővé teszik a számítógépi programok eredetileg tervezettől eltérő módon való használatát.
A jogi háttér
A nemzetközi jog
8. A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) 1996. december 20‑án, Genfben aláírt Szerzői Jogi Szerződésének(5) (kihirdette: a 2004. évi XLIX. törvény) 4. cikke értelmében:
„A számítógépi programok a Berni Egyezmény 2. cikke értelmében irodalmi művekként részesülnek védelemben. A védelem kiterjed a számítógépi programokra, függetlenül attól, hogy milyen módon vagy formában kerülnek kifejezésre.”
9. Hasonló rendelkezés szerepel a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás(6) (kihirdette: az 1998. évi IX. törvény) 10. cikkének (1) bekezdésében, amely szerint:
„A számítógépes programok a [Berni Egyezmény] szerinti irodalmi művekként akár forrás kód akár tárgyi kód formában védettek.”
Az uniós jog
10. A 2001/29/EK irányelv(7) 1. cikke (2) bekezdésének a) pontja a következőképpen rendelkezik:
„Ez az irányelv – a 11. cikkben említett esetek kivételével – nem érinti és semmilyen módon nem befolyásolja:
a) a számítógépi programok jogi védelmével;
[…]
kapcsolatos hatályos közösségi rendelkezéseket.”
11. Ezen irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében:
„A tagállamok biztosítják a közvetett vagy közvetlen, ideiglenes vagy tartós, bármely eszközzel vagy formában, egészben vagy részben történő többszörözés engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát:
a) a szerzők számára műveik tekintetében;
[…]”
12. A 2009/24/EK irányelv(8) 1. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Ezen irányelv rendelkezései szerint a tagállamok a számítógépi programokat az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló Berni Egyezmény szerinti irodalmi műként szerzői jogi védelemben részesítik. Ezen irányelv alkalmazásában a »számítógépi programok« fogalma magában foglalja azok előkészítő dokumentációját is.
(2) A jelen irányelv alapján biztosított védelem a számítógépi programok bármely formában történő kifejezésére vonatkozik. A számítógépi program bármely elemének – beleértve a csatlakozási felületeket – alapjául szolgáló ötletek és elvek ezen irányelv alkalmazásában nem részesülnek szerzői jogi védelemben.
(3) A számítógépi program akkor részesül védelemben, ha eredeti, abban az értelemben, hogy a szerző saját szellemi alkotása. Annak megállapításához, hogy részesülhet‑e ilyen védelemben, más feltétel nem alkalmazható.
[…]”
13. Ezen irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja értelmében:
„Az 5. és 6. cikk rendelkezéseire is figyelemmel, a jogosult 2. cikk szerinti kizárólagos jogai magukban foglalják az alábbi cselekmények elvégzését vagy engedélyezését:
a) a számítógépi program bármely eszközzel és bármely formában, részben vagy egészben történő tartós vagy időleges többszörözése. Amennyiben a számítógépi program betáplálása, megjelenítése, futtatása, továbbítása vagy tárolása szükségessé teszi az ilyen többszörözést, az ilyen cselekményhez szükséges a jogosult engedélye;
b) a számítógépi program lefordítása, átdolgozása, feldolgozása és bármely más módon történő módosítása, valamint ezek eredményének többszörözése a számítógépi programot módosító személy jogainak sérelme nélkül;
[…]”
14. Az említett irányelv 5. cikkének (1) bekezdésével összhangban:
„Külön szerződéses kikötés hiányában a 4. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában foglalt cselekményekhez nem szükséges a jogosult engedélye, ha azokra azért van szükség, hogy a számítógépi programot az azt jogszerűen megszerző személy a rendeltetési célnak megfelelően használja, beleértve a hibajavítást is.”
A német jog
15. A 2009/24 irányelv fent említett rendelkezéseit különösen a 2021. június 23‑i törvénnyel(9) módosított, 1965. szeptember 9‑i Gesetz über Urheberrecht und verwandte Schutzrechte – Urheberrechtsgesetz (a szerzői jogról és a szomszédos jogokról szóló törvény)(10) 69a. és 69c. §‑a ültette át a német jogba.
Az alapügy tényállása, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
16. A Sony Computer Entertainment Europe Ltd (a továbbiakban: Sony) az Egyesült Királyságban letelepedett társaság, amely kizárólagos európai hasznosítóként PlayStation videójáték‑konzolokat, valamint ezekre a konzolokra készült játékokat forgalmaz. Így 2014‑ig a Sony forgalmazta többek között a PlayStationPortable konzolt (a továbbiakban: PSP) és az e konzolra készült „MotorStorm: Arctic Edge” játékot.
17. A Datel Design and Development Ltd. és a Datel Direct Ltd. (a továbbiakban együttesen: Datel) szintén az Egyesült Királyságban letelepedett társaságok, amelyek szoftvereket fejlesztenek, gyártanak és forgalmaznak, különösen a Sony videójáték‑konzoljához való kiegészítőket, köztük az „Action Replay PSP” szoftvert, valamint a „Tilt FX” nevű eszközt, amely lehetővé teszi a PSP térbeli mozgatással való vezérlését.
18. A Datel szoftverterméke kizárólag a Sony eredeti játékaival működik. E szoftver futtatásához a PSP‑t egy számítógéphez kell csatlakoztatni és a PSP‑be egy memóriakártyát kell helyezni, amelyre felkerül az említett szoftver. A PSP újraindítása után a felhasználó e videójáték‑konzolon előhívhat egy további menüpontot, amelyen keresztül módosíthatók a Sony játékai. A „MotorStorm: Arctic Edge” játékban például e módosítások között szerepel a „turbo” (booster) használatára vagy a pilóták választására vonatkozó valamennyi korlátozás megszüntetésére vonatkozó opció, a pilóták egy része ugyanis rendszerint csupán bizonyos pontszámok elérésekor válik hozzáférhetővé.
19. Az alapeljárásban elsőfokon a Sony lényegében azt kérte, hogy tiltsák meg a Datelnek a Sony játékaihoz és videójáték‑konzoljaihoz szánt szoftvertermékeinek a forgalmazását. A 2012. január 24‑i ítéletével a Landgericht Hamburg (hamburgi regionális bíróság, Németország) részben helyt adott a Sony kérelmeinek. Ezen ítéletet az Oberlandesgericht Hamburg (hamburgi regionális felsőbíróság, Németország) ugyanakkor a fellebbezési eljárásban megváltoztatta, és teljes egészében elutasította a Sony keresetét.
20. A kérdést előterjesztő bíróság, amelyhez felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be az Oberlandesgericht Hamburg (hamburgi regionális felsőbíróság, Németország) ítéletével szemben, rámutat arra, hogy a felülvizsgálati kérelem sikere attól függ, hogy a Datel szóban forgó szoftverének használata sérti‑e a számítógépi program módosítására vonatkozó kizárólagos jogot. Márpedig e ponton bizonytalanságok merülnek fel a 2009/24 irányelv 1. cikke (1)–(3) bekezdésének és 4. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmezésével kapcsolatban.
21. E bíróság elmondása szerint az alapügyben a Sony különösen arra hivatkozott, hogy a Datel szoftvertermékei segítségével a felhasználók a szerzői jog tekintetében jogellenes módon módosítják a Sony játékainak alapjául szolgáló számítógépi programokat, és hogy ezért a Datel felelős. Ugyanakkor nem vitatott a felek között, hogy sem a Datel szóban forgó szoftverterméke, sem a felhasználók nem férnek hozzá e programok kódjához, illetve hogy semmilyen módon nem módosítják azt. E szoftver ugyanis a Sony számítógépi programjával való egyidejű futtatása esetén kizárólag a védett számítógépi program által az operatív memóriában tárolt és az e program futtatása során használt változók tartalmát módosítja.
22. E körülmények között határozott úgy a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Sérül‑e a számítógépi programnak a 2009/24 irányelv 1. cikkének (1)–(3) bekezdése szerinti védelme, ha nem a számítógépi program tárgy‑ vagy forráskódját vagy annak többszörözését módosítják, hanem a védett számítógépi programmal egyidejűleg futtatott másik program módosítja a védett számítógépi program által az operatív memóriában tárolt és a program futtatása során használt változók tartalmát?
2) A 2009/24 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti módosításnak minősül‑e, ha nem a számítógépi program tárgy‑ vagy forráskódját vagy annak többszörözését módosítják, hanem a védett számítógépi programmal egyidejűleg futtatott másik program módosítja a védett számítógépi program által az operatív memóriában tárolt és a program futtatása során használt változók tartalmát?”
23. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 2023. március 15‑én érkezett a Bírósághoz. Az alapeljárás felei és az Európai Bizottság írásbeli észrevételeket nyújtottak be. Ugyanezen felek képviseltették magukat a 2024. január 25‑én tartott tárgyaláson.
Elemzés
24. Az alapeljárás a Sonyt a 2009/24 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján megillető, ahhoz való kizárólagos jog állítólagos megsértésére vonatkozik, hogy engedélyezze minden olyan számítógépi program bármilyen módosítását, amely programhoz fűződő szerzői jogok jogosultja e társaság. Az előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatal céljából két, e bíróság által önállónak tekintett kérdést tesz fel. Az első kérdésre adott válasz azonban szükségszerűen meghatározza a második kérdésre adott választ. Ezért mindössze nagyon röviden foglalkozom a második kérdéssel.
25. Előzetes megjegyzésként rá kell mutatnom arra, hogy az alapeljárás és így az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések is kizárólag a Sonyt a számítógépi programjai felett megillető kizárólagos jogok Datel általi állítólagos megsértésére vonatkoznak, ami a Datel szoftverének felhasználók általi használatából ered. Ezek a kérdések tehát nem vonatkoznak sem a Sony jogainak a Datel általi, a szoftverének fejlesztése során való esetleges megsértéseire, sem a Datelnek a Sony szerzői jogokon kívüli egyéb jogai esetleges megsértéséért – például a védjegy megsértéséért vagy a tisztességtelen versenyért – való felelősségére, sem a jogvita tárgyát képező szoftverek felhasználóinak a felelősségére. A jelen indítványban ezért nem érintem ezeket a kérdéseket.
26. Ezzel szemben, bár az alapeljárás – amint az a tárgyaláson is megerősítést nyert – a Sony azon szerzői jogainak esetleges megsértésére sem vonatkozik, amelyek a Sony videójátékainak az e játékok alapjául szolgáló számítógépi programokon kívüli elemeihez fűződnek, röviden megvizsgálom ezt a kérdést annyiban, amennyiben arra a Bizottság hivatkozott, és azt a felek a tárgyaláson megvitatták.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről
27. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2009/24 irányelv 1. cikkének (1)–(3) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az ezen irányelv által e rendelkezés értelmében biztosított védelem kiterjed a védett számítógépi program által a számítógép operatív memóriájában tárolt és a program futtatása során használt változók tartalmára, ha a védett számítógépi programmal egyidejűleg futtatott másik program módosítja ezt a tartalmat anélkül, hogy a számítógépi program tárgy‑ vagy forráskódja módosulna.
28. Másként fogalmazva, a nemzeti bíróság a 2009/24 irányelv által a számítógépi programoknak nyújtott védelem tárgyának pontosítására kéri a Bíróságot.
A 2009/24 irányelv által biztosított védelem tárgyáról
29. A 2009/24 irányelv nem határozza meg a „számítógépi program” fogalmát. A 2009/24 irányelvvel kodifikált 91/250/EGK irányelv(11) indokolása szerint a fogalommeghatározás e hiánya azzal magyarázható, hogy el kívánták kerülni egy ilyen fogalommeghatározásnak a technika fejlődésével való esetleges elavulását.(12) Ezen elővigyázatosság feleslegesnek tűnik, mivel továbbra is teljes mértékben lehet az indokolásban szereplő meghatározásra hivatkozni, amely szerint ez a fogalom „olyan parancsok csoportját [jelöli], amelyeknek célja, hogy különböző feladatokat végeztessenek el egy számítógép nevű információ‑feldolgozó rendszerrel”(13). Ez a fogalommeghatározás, amelynek relevanciája semmiképpen sem csökkent a technikai fejlődés következtében, tökéletes kiindulópontot képez a 2009/24 irányelv által biztosított védelem tárgyának elemzéséhez.
30. A „számítógépi program” fogalom jogi meghatározásának hiánya ellenére a 2009/24/EK irányelv tartalmaz bizonyos pontosításokat az általa biztosított védelem tárgyát és természetét illetően.
31. Így először is ezen irányelv 1. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a számítógépi programok irodalmi művekként szerzői jogi védelemben részesülnek. E megállapításnak a szóban forgó védelem terjedelmét és természetét egyaránt érintő következményei vannak.
32. Másodszor, az emíltett irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében a védelem a számítógépi programok bármely formában történő kifejezésére vonatkozik, az ilyen program bármely elemének alapjául szolgáló ötletek és elvek kivételével. Mivel a szerzői jog általános elvéről van szó, jelentősége van annak, hogy a jogalkotó szükségesnek tartotta, hogy ezt a 2009/24 irányelv normatív részében kifejezetten kimondja.
33. Végül, harmadszor, ezen irányelv 1. cikkének (3) bekezdése meghatározza a védelemre való jogosultság követelményeinek szintjét annak előírásával, hogy a számítógépi program akkor részesül védelemben, ha eredeti, azaz a szerző saját szellemi alkotása, és hogy minden más feltétel alkalmazása kizárt. Bár ez a rendelkezés – különösen azáltal, hogy a 2009/24 irányelv (8) preambulumbekezdésével összhangban kizárja a program minőségi vagy esztétikai jellemzőinek vizsgálatát – nem támaszt különösen magas szintű követelményeket a számítógépi program szóban forgó védelemre való jogosultságához, úgy tűnik, hogy kizárja az olyan elemek védelmét, amelyek önmagukban véve nem képezik a program szerzőjének szellemi alkotását.
34. A védelem tárgyának fogalommeghatározását alkotó, magában a 2009/24 irányelvben szereplő ezen elemeket a Bíróság ítélkezési gyakorlata fejtette ki és pontosította.
35. A Bíróság így a TRIPS‑megállapodás 10. cikkének (1) bekezdésére hivatkozva a Bezpečnostní softwarová asociace ítéletben(14) kimondta, hogy a 91/250 irányelv – amelynek vonatkozó rendelkezései azonosak voltak a 2009/24 irányelv rendelkezéseivel – által biztosított védelem a számítógépi program minden olyan formájára – nevezetesen különösen a forráskódra és a tárgykódra(15) – kiterjed, amely lehetővé teszi a program különböző programnyelveken történő többszörözését. Ebben az ítéletben a Bíróság kimondta, hogy a felhasználói felület nem minősül a számítógépi program ilyen kifejezési formájának, hanem csupán e program valamely elemének minősül, amellyel a felhasználó az említett program funkcionalitásait használja, és ezért nem részesül a 91/250 irányelvben biztosított védelemben.(16)
36. E megfontolások alapján a Bíróság a későbbiekben kizárta a 91/250 irányelv által biztosított védelemből az olyan elemeket, mint a számítógépi program funkcionalitása, a programnyelv és az ilyen program által használt adatfájlformátum.(17) Az egyedüli kivételt az az eset képezné, amikor a programnyelv vagy az adatfájlformátum forráskódjának vagy tárgykódjának egyes részeit többszöröznék, amely esetben a számítógépi program részleges többszörözéséről volna szó.(18) Ez a pontosítás ugyanakkor nem vonatkozik a program funkcionalitására, mivel a program kódja (forrás‑ vagy tárgykódja) és funkcionalitása közötti különbségtétel világos és egyértelmű.
37. Ezen ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a gyakorlatban a számítógépi programok 2009/24 irányelv által védett kifejezési formáit a forráskód és a tárgykód(19) képezik, mivel azok lehetővé teszik az adott program teljes vagy részleges többszörözését. Ezzel szemben a tágabb értelemben vett számítógépi program egyéb elemei, így különösen a funkcionalitásai nem részesülnek az ezen irányelv által nyújtott védelemben.
38. A 2009/24 irányelv vagy az azt megelőző irányelv ilyen olvasata, amely a számítógépi program forráskódjára és tárgykódjára korlátozza a védelmet, összhangban van az uniós jogalkotó által választott védelmi rendszer, vagyis az irodalmi művekként való szerzői jogi védelem természetével. Az ilyen védelem szükségszerűen kiterjed a mű szövegére, amennyiben – irodalmi mű esetében – a szerző szellemi alkotásának kifejeződése tükröződik a szövegben. A számítógépi program esetében azonban a szöveg a kódnak, vagyis azon utasítások strukturált összességének felel meg, amelyek alapján a gépnek a program szerzője által előírt feladatokat el kell végeznie.
39. Kétségtelenül igaz, hogy a tágabb értelemben vett számítógépi program nem merül ki a kódjában. A felhasználót ugyanis nem az a lehetőség érdekli – és készteti a számítógépi program vételárának megfizetésére –, hogy megismerje e program kódját, amire rendszerint úgysem lesz lehetősége, mivel a programot csupán tárgykód formájában kapja meg, hanem az említett program azon funkcionalitásai, amelyek lehetővé teszik, hogy a számítógép segítségével bizonyos eredményt érjen el.
40. A számítógépi programok szerzői jogi védelmének azonban éppen az a sajátossága, hogy az szándékosan a program kód formájában történő, „szó szerinti” kifejeződésére korlátozódik. A 2009/24 irányelv esetében az uniós jogalkotónak ez a szándéka nagyon világosan tükröződik az irányelv 1. cikkének (1) és (2) bekezdésében, amelyek szerint a számítógépi programok irodalmi művekként részesülnek védelemben, és ez a védelem csupán a programok kifejezési formáira vonatkozik, az alapul szolgáló ötletek és elvek kizárásával. Ezek a pontosítások kevés mérlegelési mozgásteret hagynak ezen irányelv rendelkezéseinek értelmezésében a védelem tárgyát és korlátait illetően.
41. A számítógépi programok védelmének a kód formájában történő kifejezésükre való korlátozása emellett e védelem céljával is összhangban áll. E cél az, hogy védelmet nyújtsanak a programok szerzőinek e programok jogosulatlan – a digitális környezetben nagyon egyszerűvé és olcsón elérhetővé vált – többszörözésével és másolásával, valamint a programok „kalózmásolatainak” terjesztésével szemben. Ezzel szemben a számítógépi programok védelme nem akadályozhatja sem a versenytárs vagy kompatibilis szoftverek fejlesztését, ha azok nem a meglévő programok puszta másolatai, sem a programoknak a jogszerű felhasználók által a magánszférájukban történő használatát.(20) Ezért logikus, hogy a Bíróság a védelmet azon kifejezési formákra korlátozta, amelyek lehetővé teszik a számítógépi program teljes vagy részleges többszörözését.(21)
42. Ezen észrevételek fényében kell elemezni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésben felvetett kérdésköröket.
A jelen ügyben való alkalmazásról
43. Emlékeztetek arra, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés annak eldöntésére vonatkozik, hogy a számítógépi programok 2009/24 irányelv által biztosított védelme kiterjed‑e egy ilyen program által az operatív memóriában tárolt és a program futtatása során használt „változók tartalmára”. Ezért mindenekelőtt az előterjesztő bíróság által használt „változók tartalma” kifejezés jelentését kell megvizsgálni.
44. Amint azt a Sony az észrevételeiben kifejti, a számítástechnikában „változó” alatt a számítógép memóriájában lévő olyan tárolóhelyet kell érteni, ahol egy számítógépi program futtatása során információt, más szóval adatot tárolnak, és amelyhez a program hozzáférhet annak érdekében, hogy ezen információkat a feladatai elvégzéséhez felhasználja. A programkód általában meghatározza a változó paramétereit, például a memórián belüli tárolóhelyét, a nevét, az ott tárolható adatok típusát stb.(22) Az ilyen tárolóhelyen tárolt konkrét információt a változó „értékének” nevezzük. A változó paraméterei nem változnak a program futtatása során, az értéke azonban változhat attól függően, hogy a program milyen információt kap kívülről, például a felhasználótól.
45. Amint azt már jeleztem, a változók paraméterei a programkód szerves részét képezik, és – feltéve, hogy eredetiek – a 2009/24 irányelv által biztosított védelemben részesülnek.
46. A tényállásból ugyanakkor kitűnik, hogy ezeket a paramétereket a Datel szóban forgó szoftvere nem változtatja meg. Ami változik, az a változók értéke, vagyis azok az adatok, amelyeket a számítógép memóriájának e tárolóhelyein tárolnak, és amelyeket a Sony programja ezt követően figyelembe vesz annak érdekében, hogy a kódjában meghatározott utasításoknak megfelelően különböző feladatokat hajtson végre. A „változók tartalma” kifejezés alatt az előterjesztő bíróság tehát szükségszerűen a változók értékét érti. Következésképpen az első kérdés annak eldöntésére vonatkozik, hogy a 2009/24 irányelv lehetővé teszi‑e a számítógépi programhoz fűződő szerzői jogok jogosultja számára annak ellenzését, hogy a számítógép memóriájában e program futtatása során tárolt változók értéke egy másik program működése következtében megváltozzon azon értékhez képest, amelyet kizárólag az első program működése nyomán tároltak volna.
47. Véleményem szerint erre a kérdésre több okból is nemleges választ kell adni.
48. Először is, a változók értékei nem képezik a számítógépi program kódjának elemeit. Ezek csupán a kódon kívüli adatok, amelyeket a számítógép állít elő és használ újra a kód végrehajtása során. Ugyanígy a jelen indítvány tartalma is külső adatnak minősül az indítvány megfogalmazásához használt szövegszerkesztő program szemszögéből. Ezek az adatok sem a program szerző általi létrehozásának időpontjában, sem a programnak a számítógép memóriájába való feltöltésekor nem léteznek, mivel csupán a program futtatása során keletkeznek. Ezért nem valószínű, hogy lehetővé teszik a programnak vagy akár csak egy részének a többszörözését. Márpedig, amint azt említettem,(23) a 2009/24 irányelv által biztosított védelem a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a számítógépi programok kódjára korlátozódik, mivel a kód – mind a forráskód, mind a tárgykód – az, ami lehetővé teszi a program többszörözését.
49. Másodszor, a változók értéke nem tesz eleget a 2009/24 irányelv 1. cikkének (3) bekezdésében előírt eredetiség kritériumának, mivel nem képezi a program szerzőjének saját szellemi alkotását. Az olyan programok esetében ugyanis, mint a Sony videójátékai, a szóban forgó változók értéke a játék menetének, tehát végső soron a játékos viselkedésének eredménye. Kétségtelenül igaz, hogy a szerző alakította ki a rögzített változók kategóriáit és azokat a szabályokat, amelyek mentén a játék folyamán sor kerül az értékük meghatározására. Ez az érték azonban önmagában kívül esik a szerző alkotói ellenőrzésén, mivel szükségszerűen olyan előre nem megjósolható tényezőktől függ, mint a játékos viselkedése. Az említett érték ezért nem részesülhet szerzői jogi védelemben.
50. Végül, harmadszor, amint azt a Bizottság is megjegyzi, a program által generált változók értéke csupán futólagos, ideiglenes és átmeneti jellegű, mivel az a program futtatása során változhat, és azt e program következő futtatása során gyakran lenullázzák. Márpedig a Bíróság, jóllehet elfogadta, hogy a szerző alkotása kifejeződésének nem kell szükségszerűen állandónak lennie ahhoz, hogy a 2009/24 irányelv által biztosított védelemben részesüljön, megkövetelte, hogy a védelem tárgyát kellő pontossággal és objektivitással azonosítani lehessen.(24) A Sony állításával ellentétben, véleményem szerint nem tesz eleget e követelménynek egy olyan elem, mint a számítógépi program által a futtatásakor generált változók értéke, amely nem csupán mulandó, hanem folyamatosan módosul is mind e futtatás, mind az azt követő valamennyi futtatás során, főként, ha ezek a módosítások ráadásul nem a szerző alkotásától, hanem külső tényezőktől, például a mű felhasználóinak a tevékenységeitől függenek.
51. Meg kell jegyeznem, hogy a jelen ügyben ez a probléma nem oldható meg azzal, hogy úgy tekintjük, hogy a szerzői jogi védelem a számítógépi programban szereplő változók valamennyi lehetséges értékére kiterjed, mivel ebben az esetben nem valósulna meg jogsértés. A Dateléhez hasonló szoftverek nem a változók paramétereit, hanem kizárólag azok értékeit módosítják. Következésképpen, ha az összes lehetséges érték a védett program részét képezné, akkor nem beszélhetnénk semmilyen módosításról.
52. A Sony észrevételeit olvasva azonban kitűnik, hogy e társaság nem annyira az önmagukban vett változók értékeinek, hanem inkább azoknak a hatásoknak a védelmét kívánja elérni, amelyeket e különböző értékek a játék menetére, vagy a Sony megfogalmazásában „a programozó által létrehozott játékélményre” gyakorolnak.
53. A Sony szerint a feltaláló kreativitása a program menetének egészében megnyilvánul. Márpedig a változók értéke mutatja meg, hogy a különböző lehetséges programmenetek közül ténylegesen melyik választódik ki. A program menetének e szakaszai szükségesek e program kifejezési formájának megvalósulásához, a program futtatása így bizonyos játékszabályokat követ, amelyeket a játék fejlesztője által végzett munka alapvető eredményeként a forráskódban tárolnak.
54. Mindazonáltal úgy tűnik számomra, hogy a Sony a „játékélmény”, a „program menete”, a program „kifejezési formájának megvalósulása” vagy a „játékszabályok” kifejezésekkel valójában a program működésére vagy az e program alapjául szolgáló ötletekre és elvekre utal. A Sony az észrevételeiben egyébiránt elismeri, hogy a jelen esetben a változók módosítása befolyásolja a program működését, és hogy valamely változó módosítása a program futtatásába való beavatkozást jelent.
55. Márpedig a Sony állításával ellentétben a jelen indítvány 35. és 36. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat nem „kifejezetten a funkcionalitások […] és a felhasználói felületek […] önálló védelmére” vonatkozik, így a program működésének egyes módosításai a szerző kizárólagos jogainak a hatálya alá tartozhatnak. Ez az ítélkezési gyakorlat a 2009/24 irányelv által biztosított védelem hatályának meghatározásakor kizárja különösen a számítógépi programok funkcionalitásait, vagyis azokat a feladatokat, amelyeket e programok a számítógéppel elvégeztethetnek, továbbá e feladatok végrehajtásának módját.
56. Ezzel szemben igaz, hogy a szóban forgó ítélkezési gyakorlat nem a módosításra vonatkozik, mint a jelen eset, hanem a védeni kért elemek többszörözésére vagy utánzására. Mindazonáltal nem látok okot arra, hogy miért ne ültethetnénk át ezt az ítélkezési gyakorlatot a jelen ügyre. Először is ugyanis, a 2009/24 irányelv szövegének kifejezett rendelkezése hiányában a védelem tárgya nem változhat az érintett kizárólagos jog függvényében. Másodszor, a védelem célja szempontjából a számítógépi program működési módjának jogos felhasználó általi módosítása sokkal kevésbé sérti az e programhoz fűződő szerzői jogok jogosultjának érdekeit, mint e program funkcionalitásainak a versenytárs program gyártója általi többszörözése. Nem indokolt tehát, hogy az ilyen módosítással szembeni védelem szélesebb körű legyen, mint a többszörözéssel szembeni védelem.
57. Véleményem szerint ezért mind a 2009/24 irányelv vonatkozó rendelkezéseinek szövegére, mind a vonatkozó ítélkezési gyakorlatra(25) figyelemmel nem minősül a számítógépi programhoz fűződő szerzői jogok megsértésének az, ha e program jogszerű felhasználója a program használata során a kód megváltoztatása nélkül, akár harmadik féltől származó szoftver segítségével, akár anélkül úgy módosítja az említett program működésének módját, hogy az nem felel meg a program alkotója szándékainak. Ugyanígy egy detektívregény szerzője sem tilthatja meg az olvasónak, hogy az a regény végére lapozva ellenőrizze, ki a gyilkos, még akkor sem, ha ez elrontaná az olvasás élményét, és feleslegessé tenné a szerzőnek a feszültség fenntartására tett erőfeszítéseit. A Sony által kért védelem ráadásul illuzórikus: előfordulhat, hogy a játékos egyszerűen nem akar vagy nem tud a szerző által elképzelt módon haladni a játékban, és a játék nem a tervezett módon bontakozik ki. Ebben az esetben is a jogosult jogaiba való beavatkozásról lenne szó?
58. Végül a Sony azt állítja – és úgy tűnik számomra, hogy itt van a probléma gyökere –, hogy a Datel szóban forgó programja „parazita módon ráépül [a Sony] programjára”. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez az érvelés inkább a tisztességtelen versenyre vonatkozó jog területére tartozik. Ezzel szemben a szerzői jog, jóllehet védelmet nyújt a hamisítás és a kalózkodás ellen, semmilyen védelmet nem biztosít az ellen, hogy valaki mások művét használja fel a saját alkotásának alapjául, mindaddig, amíg sor nem kerül a védett mű jogellenes többszörözésére.
Válaszjavaslat
59. A fentiekből következik, hogy álláspontom szerint a 2009/24 irányelv 1. cikkének (1)–(3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az ezen irányelv által e rendelkezés értelmében biztosított védelem nem terjed ki a védett számítógépi program által a számítógép operatív memóriájában tárolt és a program futtatása során használt változók tartalmára, ha a védett számítógépi programmal egyidejűleg futtatott másik program módosítja ezt a tartalmat anélkül, hogy a számítógépi program tárgy‑ vagy forráskódja módosulna.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről
60. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésben ismertetett helyzetben a 2009/24 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a szerző kizárólagos joga alá tartozó cselekményről, nevezetesen a számítógépi program módosításáról van‑e szó. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben kifejtettek szerint e második kérdés független az első kérdésre adandó választól. A kérdés tehát az, hogy megvalósulhat‑e számítógépi program módosítása annak ellenére, hogy a változók tartalma nem tartozik a 2009/24 irányelv által biztosított védelem alá.
61. Az ekként megfogalmazott második kérdésre csakis nemleges válasz adható. A 2009/24 irányelv szerinti kizárólagos jogok terjedelme nem lehet tágabb az ezen irányelv által biztosított védelem tárgyánál. Másként fogalmazva, amikor az említett irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja a „számítógépi program módosítására” hivatkozik, a „számítógépi programokon” szükségszerűen az ugyanezen irányelv 1. cikke értelmében védett elemeket kell érteni. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre adandó válasz közvetlenül következik az első kérdésre adandó válaszból, így a második kérdésre nem szükséges külön válaszolni.
Kiegészítő észrevételek
62. Szeretném kiegészíteni a jelen ügy elemzését néhány megjegyzéssel, amelyek egyrészt az alapeljárás körülményeire, másrészt a Bizottság észrevételeiben felvetett kérdésekre vonatkoznak.
A módosításért felelős személyről
63. Amennyiben a Bíróság – az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre általam javasolt válasz ellenére – úgy ítélné meg, hogy a 2009/24 irányelv által biztosított védelem kiterjed az alapeljárásban szóban forgó változók tartalmára, véleményem szerint a Bíróságnak – annak érdekében, hogy a jogvita eldöntéséhez hasznos, teljes körű választ adjon az előterjesztő bíróság számára – meg kellene vizsgálnia azt a kérdést, hogy ki lenne felelős az e változókhoz fűződő szerzői jogoknak a Dateléhez hasonló szoftver használata következtében való esetleges megsértéséért.
64. Az alapeljárás ugyanis a Sony és a Datel között folyik, és a Datel felelősségére vonatkozik. E felelősség azonban nem a Sony szerzői jogainak a szoftver Datel általi fejlesztése során történt megsértéséből eredne, hanem a Sony számítógépi programjának ugyan e szoftver segítségével, de az említett számítógépi program olyan felhasználói általi jogosulatlan módosításából, akiknek a többsége kétségtelenül a 2009/24 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése értelmében vett jogszerű megszerzőnek minősül. Ezért főszabály szerint ezeket a felhasználókat kellene felelősségre vonni, mivel ők azok, akik az engedélyhez kötött cselekményt, nevezetesen a számítógépi program módosítását végzik. A Datel a szoftvere formájában mindössze a rendelkezésükre bocsátja a szükséges eszközt.
65. A tárgyaláson e pontra vonatkozóan kérdéseket intéztek a felekhez. A Sony és a Bizottság véleménye szerint a Bíróságnak – a 2001/29 irányelv 3. cikkében foglalt nyilvánossághoz közvetítés jogával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatának analógiájára – ki kellene terjesztenie a felelősök körét a szoftvergyártókra, így a Datelre.
66. Igaz, hogy ebben az ítélkezési gyakorlatban a Bíróság a nyilvánossághoz közvetítés joga megsértésének közvetlen felelőseként a kommunikációs folyamat közvetítőinek bizonyos kategóriáit nevezte meg, akikkel kapcsolatban lehetett arra hivatkozni, hogy legfeljebb csupán közvetett felelősséggel tartoznak.(26) A Bíróság ugyanis megállapította, hogy e személyek „magatartás[uk] következményeinek teljes tudatában, közvetítőként jár[nak] el ügyfelei[k] irányában a védelem alatt álló művet tartalmazó, sugárzott műsor hozzáférhetővé tételével, főként olyan esetben, amikor e beavatkozás hiányában ügyfelei[k] nem tudnák a sugárzott művet élvezni”, ami a Bíróság szerint „közvetítésnek” minősül.(27) A Bíróság tehát úgy ítélte meg, hogy közvetítést valósítanak meg a nyilvánosság számára hozzáférhető televíziókészülékekkel felszerelt különböző létesítmények vezetői,(28) továbbá az olyan személyek, akik szabadon hozzá nem férhető tartalmakhoz vezető hiperlinkeket helyeznek el az interneten vagy akár előzetesen telepített hiperlinkeket tartalmazó eszközöket forgalmaznak,(29) illetve akik olyan internetes tartalommegosztó oldalt tartanak fenn, amely hozzájárul a nyilvánossághoz való jogellenes közvetítéshez.(30)
67. Figyelembe kell azonban venni a nyilvánossághoz közvetítés jogának és az e jog hatálya alá tartozó cselekményeknek a sajátosságait. A nyilvánossághoz közvetítés ugyanis két fél, a közvetítő és a nyilvánosság meglétét igényli. A közvetítő szolgáltató(31) – aki vagy elősegít egy olyan közvetítést, amely nélküle lehetetlen vagy rendkívül nehéz lenne, vagy pedig kiszélesíti a műhöz hozzáférő közönség tagjainak körét, és ezáltal egy új közönségnek szánt másodlagos közvetítést valósít meg – hozzáférést biztosít egy meghatározott közönség számára a védelem alatt álló teljesítményhez. A különböző szereplők szerepei tehát összekeverednek, és a szerzői jogok jogosultjainak alapvető érdekei fokozottan veszélyeztetettek. A Bíróság ebben az összefüggésben és a jogosultaknak a 2001/29 irányelv által előírt magas szintű védelem biztosítása érdekében fogadta el bizonyos helyzetekben az ilyen személyek közvetlen felelősségét.
68. A jelen ügyben nem a nyilvánossághoz közvetítés jogáról van szó, hanem a számítógépi program „bármilyen módosítása” engedélyezésének a 2009/24 irányelvben meghatározott sajátos jogáról, amelynek nincs megfelelője a 2001/29 irányelvben. Márpedig a módosítási cselekmények, legalábbis az alapügyben szereplőhöz hasonló cselekmények, nem biztosítanak hozzáférést a védett műhöz a felhasználók számára, mivel ez utóbbiak – a legtöbb esetben jogszerűen – már rendelkeznek e hozzáféréssel. E cselekmények emellett nem igénylik két fél meglétét, mivel a felhasználók e cselekményeket a Sony számítógépi programjainak használata során, egyoldalúan hajtják végre. Ezért nem beszélhetünk közvetítőről, így a Datel sem az. Ezen a megállapításon nem változtat az, hogy a Datel szóban forgó szoftverét kifejezetten a Sony számítógépi programjaival való együttes használatra tervezték, és hogy e szoftver lehetővé teszi a felhasználók számára e programok módosítását.(32) A szerepek leosztása egyértelmű, és a számítógépi programokhoz fűződő szerzői jogok jogosultjainak érdekei kellő védelemben részesülnek, különösen a számítógépi programok forgalmazásának napjainkban széles körben elterjedt módja, nevezetesen a felhasználói licencek és a felhasználókat kötő szerződéses kikötések révén. Egyébiránt, amint azt már említettem, a 2009/24 irányelv a szerzői jogok jogosultjai számára nem a saját szoftverükkel kompatibilis szoftverek gyártásával és használatával szemben, hanem a hamisítással és a kalózkodással szemben kíván védelmet nyújtani.
69. Nem vonható tehát egyszerűen analógia a jelen ügyben szóban forgó helyzet és a Bíróság által a nyilvánossághoz közvetítés jogával kapcsolatos ügyekben elemzett helyzetek között. Nem hiszem továbbá, hogy a Bíróság számára kívánatos lenne egy ilyen analógia megállapítására való törekvés, mivel a szóban forgó két kizárólagos joggal kapcsolatos kérdések meglehetősen eltérőek. Ha tehát a Bíróság úgy ítélné meg, hogy a 2009/24 irányelv által biztosított védelem kiterjed a jelen ügyben szóban forgó változók tartalmára, akkor véleményem szerint a Bíróságnak arra is fel kellene hívnia a kérdést előterjesztő bíróság figyelmét, hogy csupán a tartalom módosítását lehetővé tevő szoftverek felhasználói felelősek közvetlenül az e tartalomhoz fűződő szerzői jogok esetleges megsértéséért, és hogy e szoftverek gyártóit, mint a Datelt, csupán másodlagos felelősség terhelheti, amelyet azonban az uniós jogban nem harmonizáltak, ezért az kizárólag a nemzeti jogból fakadhat.
A 2001/29 irányelv szerinti védelemről
70. Észrevételeiben a Bizottság szükségesnek tartja egy, az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben fel nem merült szempont, nevezetesen a Sony videójátékai számítógépi programon kívüli más elemeinek, például a grafikai, hang‑, vizuális és szöveges elemeknek, vagy akár a „narratív struktúrának”(33) nyújtandó esetleges védelem elemzését. A Bizottság a Bíróság ítélkezési gyakorlatára hivatkozik, amely szerint a videójátékok olyan összetett eszközöknek minősülnek, amelyeknek a számítógépi programon kívüli elemei a 2001/29 irányelv alapján védelemben részesülhetnek,(34) és amely szerint többek között a számítógépi programok felhasználói felületei részesülhetnek ilyen védelemben.(35)
71. A Bizottság kétségtelenül érdekes intellektuális feladat elvégzésére hív fel bennünket. A következő indokok miatt azonban nem javaslom e szempont elemzését.
72. Először is, az alapügy tárgya a Sony 2009/24 irányelvből eredő jogainak az állítólagos megsértésére korlátozódik, és ez az irányelv az egyetlen olyan uniós jogszabály, amelynek értelmezését az előterjesztő bíróság kéri. Igaz, hogy a felek a tárgyaláson megvitatták azt a kérdést, hogy az említett tárgy kiterjeszthető‑e a 2001/29 irányelvre. Mindez ugyanakkor nem változtat azon, hogy az ezen irányelvvel kapcsolatos valamennyi kérdés továbbra is hipotetikus, és nem feltétlenül hasznos a jogvita eldöntése szempontjából.
73. Másodszor, mivel az alapeljárásban nem hivatkoztak a 2001/29 irányelvre alapított jogok megsértésére, nem tudható, hogy a Sony videójátékainak mely elemei lehetnének érintettek, ahogyan az sem, hogy miben állna az esetleges jogsértés. A Bizottság erre vonatkozó feltételezései tehát pusztán elméleti jellegűek, és semmilyen alapjuk nincs a jelen ügyben előadott állításokban és érvekben.
74. Harmadszor, véleményem szerint nagy a valószínűsége annak, hogy a jelen ügyhöz hasonló helyzetben a 2009/24 irányelven alapuló jogok esetleges megsértéséhez hasonlóan a 2001/29 irányelven alapuló jogok megsértése is közvetlenül a videójátékok felhasználóinak és csak közvetve a Datelhez hasonló szoftvergyártónak lenne betudható. Továbbra is érvényes a jelen indítvány 63–69. pontjában tett valamennyi észrevételem.
75. Végül, negyedszer, nem osztom a Bizottság azon meggyőződését, amely szerint a Datel szoftverének a Sony videójátékait jogszerűen megszerző személyek általi használata a 2001/29 irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében védett többszörözési jog megsértésének minősül.
76. E játékok grafikai elemeit illetően ugyanis igaz, hogy azokat a program futtatásakor a felhasználók számítógépeinek képernyőin többszörözik. Ugyanakkor, különösen ha e többszörözést a felhasználóknak tudjuk be,(36) nem látom okát annak, hogy a Bizottsághoz hasonlóan kizárjuk a 2001/29 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében előírt kivétel e többszörözésre való alkalmazását. A Bíróság már kimondta, hogy a mű képernyőn való többszörözése a televíziós műsorok otthoni vétele során e rendelkezés hatálya alá tartozik.(37) Márpedig a televíziós műsorok képernyőn való többszörözéséhez hasonlóan a videójátékok grafikai elemeinek a számítógép képernyőjén való többszörözése szintén megfelel a 2001/29 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételeknek. A többszörözés ugyanis ideiglenes és átmeneti jellegű, egy technikai folyamat szerves és lényeges részét képezi, kizárólagos célja a mű jogszerű használatának lehetővé tétele,(38) és nincs önálló gazdasági jelentősége, mivel a videójáték jogszerű megszerzője már kifizette a játék vételárát.
77. Ezzel szemben, ami a videójáték „narratív struktúráját” illeti, úgy tűnik számomra, hogy ilyen körülmények között még „többszörözésről” is nehéz lenne beszélni. Bár e struktúrát a játék jogszerű megszerzője a játék használata során megváltoztathatja, ez nem keletkeztet számára a szerzői jogok jogosultját a 2001/29 irányelv alapján megillető kizárólagos jogokat.
78. Ezért a jelen ügyben az elemzésnek kizárólag a 2009/24 irányelv értelmezésére való korlátozását javaslom.
Végkövetkeztetés
79. A fenti megfontolások összességére tekintettel azt javasolom, hogy a Bíróság a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket a következőképpen válaszolja meg:
A számítógépi programok jogi védelméről szóló, 2009. április 23‑i 2009/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikkének (1)–(3) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
az ezen irányelv által e rendelkezés értelmében biztosított védelem nem terjed ki a védett számítógépi program által a számítógép operatív memóriájában tárolt és a program futtatása során használt változók tartalmára, ha a védett számítógépi programmal egyidejűleg futtatott másik program módosítja ezt a tartalmat anélkül, hogy a számítógépi program tárgy‑ vagy forráskódja módosulna.