A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2024. február 29.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Utazási csomagok és kapcsolódó szolgáltatások nyújtása – (EU) 2015/2302 irányelv – A 12. cikk (2) bekezdése – Az utazási csomagra vonatkozó szerződés díjmentes felmondásához való, utazót megillető jog – Elháríthatatlan és rendkívüli körülmények – A Covid19 terjedése – Az utazási csomag teljesítését vagy az utasoknak a célállomásra való szállítását lényegesen befolyásoló következmények – E következmények bekövetkezésének előreláthatósága a felmondási nyilatkozat időpontjában – A felmondás időpontját követően, de az utazási csomag megkezdése előtt bekövetkező események”
A C‑584/22. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) a Bírósághoz 2022. szeptember 5‑én érkezett, 2022. augusztus 2‑i határozatával terjesztett elő a
QM
és
a Kiwi Tours GmbH
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (második tanács),
tagjai: A. Prechal tanácselnök (előadó), F. Biltgen, N. Wahl, J. Passer és M. L. Arastey Sahún bírák,
főtanácsnok: L. Medina,
hivatalvezető: K. Hötzel tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2023. június 7‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– QM képviseletében J. Kummer és P. Wassermann Rechtsanwälte,
– a Kiwi Tours GmbH képviseletében S. Bergmann Rechtsanwältin,
– a görög kormány képviseletében A. Dimitrakopoulou, C. Kokkosi, S. Trekli és E. Tsaousi, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében J. Jokubauskaitė, B.‑R. Killmann és I. Rubene, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2023. szeptember 21‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az utazási csomagokról és az utazási szolgáltatásegyüttesekről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, továbbá a 90/314/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. november 25‑i (EU) 2015/2302 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2015. L 326., 1. o.) 12. cikke (2) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a QM és a Kiwi Tours GmbH között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya, hogy jogosult‑e az érintett utas az utazási csomagra vonatkozó szerződése alapján befizetett teljes összeg visszafizetésére, beleértve a lemondási díj visszatérítését is, amelyet azt követően számítottak fel, hogy ezen utazó a Covid19 terjedésével összefüggő egészségügyi kockázat miatt felmondta e szerződést.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 2015/2302 irányelv (29)–(31) preambulumbekezdésének szövege a következő:
„(29) Figyelembe véve az utazási csomagokra vonatkozó szerződések sajátosságait, rögzíteni kell a szerződő felek jogait és kötelezettségeit az utazási csomag megkezdése előtti és utáni időszakra vonatkozóan, különösen az utazási csomag nem megfelelő teljesítése vagy egyes körülmények változása esetére.
(30) Mivel az utazási csomagokat gyakran hosszú idővel a teljesítésük előtt vásárolják meg, előre nem látható események következhetnek be. Ezért az utazóknak bizonyos feltételekkel jogosultnak kell lenniük arra, hogy az utazási csomagra vonatkozó szerződést átruházzák egy másik utazóra. Ilyen helyzetekben az utazásszervezőnek képesnek kell lennie kiadásainak megtéríttetésére, például amennyiben egy alvállalkozó díjat számít fel az utazó nevének megváltoztatásáért vagy a közlekedési jegy törléséért és egy új jegy kiadásáért.
(31) Szükséges, hogy az utazók – a várható költségmegtakarítások, valamint az utazási szolgáltatások más módon való hasznosításából származó bevétel figyelembevételével megállapított, megfelelő és indokolt mértékű lemondási díj megfizetése ellenében – az utazási csomag megkezdése előtt bármikor felmondhassák az utazási csomagra vonatkozó szerződést. Biztosítani kell továbbá számukra a jogot arra, hogy díjmentesen felmondhassák az utazási csomagra vonatkozó szerződést, amennyiben elháríthatatlan és rendkívüli körülmények lényegesen befolyásolják az utazási csomag teljesítését. Ez kiterjedhet például a háborúra és más olyan súlyos biztonsági problémára, mint a terrorizmus, valamint az emberi egészséget veszélyeztető jelentős kockázatokra, például az úti cél helyén terjedő súlyos betegségekre, továbbá a természeti katasztrófákra, például az árvizekre vagy a földrengésekre, illetve az olyan időjárási körülményekre, amelyek következtében lehetetlen az utazási csomagra vonatkozó szerződésben meghatározott módon biztonságosan elutazni a célállomásra.”
4 Ezen irányelv „Tárgy” című 1. cikke alapján:
„Ezen irányelv célja, hogy hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez és a fogyasztók lehető legegységesebb, magas szintű védelmének megvalósulásához azáltal, hogy az utazók és kereskedők közötti, utazási csomagokra és utazási szolgáltatásegyüttesekre vonatkozó szerződések tekintetében közelíti a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bizonyos vonatkozásait.”
5 Az említett irányelv „Fogalommeghatározások” című 3. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Ezen irányelv alkalmazásában:
[…]
12. »elháríthatatlan és rendkívüli körülmények«: az ilyen körülményekre hivatkozó fél által nem befolyásolható olyan helyzet, és amelynek következményeit valamennyi ésszerű intézkedés megtétele esetén sem lehetett volna elhárítani;
[…]”
6 Ugyanezen irányelv „Az utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondása és elállási jog az utazási csomag megkezdése előtt” című 12. cikkének (1)–(4) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) A tagállamok biztosítják, hogy az utazó az utazási csomag megkezdése előtt bármikor felmondhassa az utazási csomagra vonatkozó szerződést. Amennyiben az utazó e bekezdés szerint felmondja az utazási csomagra vonatkozó szerződést, kötelezhető arra, hogy megfelelő mértékű és indokolt lemondási díjat fizessen az utazásszervezőnek. Az utazási csomagra vonatkozó szerződés ésszerű, egységes lemondási díjakat határozhat meg a szerződés felmondásának az utazási csomag megkezdése előtti időpontját és az utazási szolgáltatások más módon való felhasználásából származó várható költségmegtakarítást és bevételt alapul véve. Egységes lemondási díjak hiányában a lemondási díj összege az utazási csomag árának és az utazási szolgáltatások más módon való felhasználásából eredő költségmegtakarításnak és bevételnek a különbözete. Az utazó kérésére az utazásszervezőnek meg kell indokolnia a lemondási díj összegét.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak ellenére az utazási csomag megkezdését megelőzően az utazó lemondási díj fizetése nélkül jogosult felmondani az utazási csomagra vonatkozó szerződést, ha a célállomás helyén vagy annak közvetlen közelében olyan elháríthatatlan és rendkívüli körülmények merülnek fel, amelyek az utazási csomag teljesítését jelentős mértékben befolyásolják, vagy lényegesen befolyásolják az utasoknak a célállomásra való szállítását. Az e bekezdés szerinti, az utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondása esetén az utazó a csomag fejében befizetett teljes összeg visszafizetésére jogosult, de további kártérítésre nem.
(3) Az utazásszervező felmondhatja az utazási csomagra vonatkozó szerződést és visszafizetheti az utazónak az általa az utazási csomag fejében befizetett teljes összeget, anélkül, hogy további kártérítést kellene fizetnie, amennyiben:
[…]
b) az utazásszervezőt elháríthatatlan és rendkívüli körülmények gátolják a szerződés teljesítésében, és indokolatlan késedelem nélkül, az utazási csomag megkezdése előtt értesíti az utazót a szerződés felmondásáról.
(4) Az utazásszervező visszafizeti a (2), illetve (3) cikk szerint megtérítendő összegeket az utazónak, az (1) bekezdés alkalmazása esetében pedig megtéríti az utazó által vagy nevében az utazási csomag fejében befizetett teljes összegnek a megfelelő lemondási díjjal csökkentett értékét. Az utazó részére való visszafizetést, illetve megtérítést indokolatlan késedelem nélkül, de legkésőbb az utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondását követő 14 nappal teljesíteni kell.”
7 A 2015/2302 irányelv 23. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Az utazók nem mondhatnak le az ezen irányelvet átültető nemzeti intézkedések révén őket megillető jogokról.”
A német jog
8 A Bürgerliches Gesetzbuch (polgári törvénykönyv) alapügyben alkalmazandó változatának (a továbbiakban: polgári törvénykönyv) „Elállás a csomag megkezdése előtt” című 651h. §‑a a következőképpen rendelkezik:
„(1) Az utazó az utazási csomag megkezdése előtt bármikor elállhat a szerződéstől. Az utazó elállása esetén az utazásszervező az utazási csomagra megállapodott árat nem követelheti. Az utazásszervező azonban méltányos kártérítésre tarthat igényt.
(2) A szerződés – szintén általános szerződési feltételek útján – észszerű mértékű, egységes kártérítési összegeket rögzíthet a következő szempontok alapján:
1. az elállási nyilatkozat és az utazási csomag megkezdése közötti időszak hossza;
2. az utazásszervező által megtakarítható költségek; és
3. az utazási szolgáltatások átcsoportosíthatóságából várhatóan származó nyereség.
Amennyiben a szerződés nem rögzít egységes kártérítési összegeket, a kártérítés összegét az utazási csomag ára határozza meg, csökkentve az utazásszervező által megtakarított költségekkel, valamint mindazzal, amit az utazásszervező az utazási szolgáltatás más módon való felhasználásával nyer. Az utazó kérésére az utazásszervezőnek meg kell indokolnia a kártérítés összegét.
(3) Az (1) bekezdés harmadik mondatától eltérően az utazásszervező nem követelhet kártérítést, ha a célállomás helyén vagy annak közvetlen közelében felmerülő elháríthatatlan és rendkívüli körülmények jelentősen befolyásolják az utazási csomag teljesítését, vagy az utazóknak a célállomásra való szállítását. Ezen alcím értelmében elháríthatatlan és rendkívüli körülménynek minősül az ilyen körülményekre hivatkozó fél által nem befolyásolható helyzet, valamint amelynek következményeit valamennyi észszerű intézkedés megtétele esetén sem lehetett volna elhárítani.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
9 QM 2020 januárjában a Kiwi Toursnál lefoglalt a maga és felesége számára egy Japánba szervezett utazási csomagot, amelyre 2020. április 3‑tól 12‑ig került volna sor. Az utazási csomag teljes ára 6148 euró volt, amelyből QM előlegként 1230 eurót kifizetett.
10 A japán hatóságok által a Covid19 terjedésével kapcsolatban elfogadott intézkedéssorozatot követően QM 2020. március 1‑jén kelt levelében a Covid19 által az egészségre jelentett kockázat miatt felmondta ezt az utazási csomagra vonatkozó szerződést.
11 A Kiwi Tours ezt követően lemondási díj címén további 307 euró összegről állított ki számlát, amelyet QM kifizetett.
12 2020. március 26‑án Japán beutazási tilalmat elrendelő intézkedést fogadott el. QM ezt követően kérte a Kiwi Tourstól a lemondási díj visszatérítését, amit az elutasított.
13 A QM által benyújtott, visszatérítés iránti kereset alapján eljáró Amtsgericht (helyi bíróság, Németország) a Kiwi Tourst a QM által megfizetett teljes lemondási díj visszatérítésére kötelezte. A Landgericht (regionális bíróság, Németország) a Kiwi Tours fellebbezése nyomán e visszatérítés iránti kérelmet elutasította, megállapítva, hogy az alapügyben szóban forgó utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondásának időpontjában – ex ante értékelés alapján – nem lehetett a polgári törvénykönyv 651h. §‑ának (3) bekezdése értelmében vett „elháríthatatlan és rendkívüli körülményekről” beszélni. QM ezért nem volt jogosult ezen utazási csomagra vonatkozó szerződés díjmentes felmondására.
14 A QM által benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján eljáró Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország), amely a kérdést előterjesztő bíróság, rámutat, hogy a Landgericht (regionális bíróság) helyesen állapította meg a fellebbezési eljárásban, hogy az utazási csomagra vonatkozó szerződés díjmentes felmondására vonatkozó joggal kapcsolatban a 2015/2302 irányelv 12. cikkének a belső jogba való átültetését célzó rendelkezésben, azaz a polgári törvénykönyv 651h. §‑ának (3) bekezdésében foglalt feltételek teljesülnek különösen, ha az érintett utazás megkezdését megelőző „prognózis” alapján ezen utazás teljesítése az utazóra nézve jelentős egészségügyi kockázatokkal járna. Mindazonáltal a Landgericht (regionális bíróság) a jelen ügyben tévesen alkalmazta a jogot az ilyen kockázat fennállására vonatkozóan végzett értékelés során. Így nem kizárt, hogy a Landgericht (regionális bíróság) e kockázat helyes értékelésével arra a következtetésre jutott volna, hogy a Japánba utazás már az alapügyben szóban forgó utazási szerződés felmondásának időpontjában az utazók egészségét veszélyeztető komoly és súlyos kockázatokkal járt.
15 A kérdést előterjesztő bíróság hozzáteszi, hogy ezt követően a német eljárásjog alapján az ügyet főszabály szerint vissza kell utalnia ugyanazon Landgerichthez (regionális bíróság), hogy az határozzon e kérdésről. Maga dönthet azonban az Amtsgericht (helyi bíróság) ítélete ellen benyújtott fellebbezésről, elutasítva azt, ha olyan körülmények is jelentőséggel bírnak annak értékelése szempontjából, hogy joga van‑e QM‑nek díjmentesen felmondani az utazási szerződését, amelyek csak az alapügyben szóban forgó utazási szerződés felmondását követően merültek fel. Nem vitatott ugyanis, hogy ezen utazás lebonyolítása végső soron nem volt lehetséges, mivel a japán hatóságok a Covid19 terjedésére tekintettel 2020. március 26‑án beutazási tilalmat elrendelő intézkedést fogadtak el.
16 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság hajlik arra a megállapításra, hogy a 2015/2302 irányelv 12. cikke (2) bekezdése alapján azokat a körülményeket is figyelembe kell venni, amelyek csak az érintett utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondását követően merültek fel.
17 Először is, bár ezen irányelv 12. cikkének (2) bekezdése formálisan az e cikk (1) bekezdésében foglalttól eltérő felmondási esetet rögzít, ez a különbségtétel érdemben csak az érintett felmondás jogkövetkezményeinek meghatározása szempontjából releváns, mivel e 12. cikk (2) bekezdése e cikk (1) bekezdésétől eltérően úgy rendelkezik, hogy az alapján lemondási díj megfizetésére való jogosultság nem áll fenn. Márpedig az említett 12. cikk (2) bekezdése értelmében ezek a jogkövetkezmények nem attól függnek, hogy az érintett utazó milyen indokok alapján mondta le az utazását, hanem kizárólag attól, hogy ténylegesen fennállnak‑e az utazás teljesítését jelentős mértékben befolyásoló körülmények.
18 Másodszor, a lemondási díj megfizetésének célja is ezen értelmezés mellett szól, akár „kártérítés jellegű kifizetésnek”, akár „az érintett utazás árát helyettesítő kifizetésnek” kell tekinteni ezeket a díjakat. Ha ugyanis a megkötött utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondását követően derül ki, hogy az utazás teljesítése akadályba ütközik, és az említett utazás szervezője ilyen esetben akkor is mindenképpen köteles lenne az utazás árát teljes egészében visszafizetni, ha az érintett utazó nem mondta fel az utazási szerződését, akkor egyrészt nem merülne fel e felmondás által okozott kár, másrészt nem keletkezne jogosultság az érintett utazás árát helyettesítő összeg kifizetésére, mivel egy ilyen követelésnek csak azért van létjogosultsága, mert ezen utazásszervező az említett felmondás hiányában jogosult lett volna ezen utazás árának kifizetésére.
19 Végül a fogyasztóvédelmi megfontolások is amellett szólnak, hogy az olyan körülményeket is figyelembe kell venni, amelyek csak az érintett utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondását követően merültek fel. A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint az utazók magas szintű védelme megköveteli, hogy az érintett utazó az utazási szerződésének idő előtti felmondása esetén se legyen kötelezhető olyan utazásért történő fizetésre, amelynek teljesítése később akadályba ütközött. Bizonytalan helyzetekben ugyanis ez a bizonytalanság visszatarthatja ezen utazókat attól, hogy időben éljenek a díjmentes felmondáshoz való jogukkal. A díjmentes felmondáshoz való jog e lehetőségéből egyébként nem következik, hogy ez lehetővé tenné az említett utazók számára a kialakulóban lévő válság elhúzódására számító spekulációt. Ezzel szemben a díjmentes felmondáshoz való e jognak a felmondás időpontjától való függővé tétele éppen hogy ösztönzőleg hatna a spekuláns magatartásra, nevezetesen az érintett utazásszervezőnél, amely esetleg arra a döntésre jutna, hogy az utazási szerződést csak röviddel annak megkezdése előtt mondja fel, nyitva hagyva ily módon a lehetőséget, hogy végül az utazók lépjenek vissza az utazástól, megfizetve a lemondási díjat, ami az utazásszervező számára anyagilag kedvezőbb.
20 A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint a fenti indokokat nem teszi kétségessé az a tény, hogy a visszafizetés határideje a 2015/2302 irányelv 12. cikkének (4) bekezdésében foglaltak szerint a szerződés felmondását követő legfeljebb tizennégy nap. E rendelkezésből ugyanis nem következik, hogy a lemondási díj összegét legkésőbb e határidő lejártakor véglegesen meg kell állapítani. Ugyanígy, e bíróság álláspontja szerint ezen irányelv 12. cikkének (1) és (2) bekezdését nem lehet úgy értelmezni, hogy azok a főszabály, illetve az az alóli kivétel megállapításáról szólnak, mivel e bekezdések célja inkább az utazásszervező díjazáshoz fűződő jogos érdeke és az utazók magas szintű védelmének célkitűzése közötti megfelelő egyensúly megtalálása.
21 E körülmények között a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Úgy kell‑e értelmezni a [2015/2302 irányelv] 12. cikkének (2) bekezdését, hogy aszerint [az érintett utazási csomag] felmondási jog[ának] megítélése szempontjából csak az olyan elháríthatatlan és rendkívüli körülmények bírnak jelentőséggel, amelyek a felmondás időpontjában már fennálltak, vagy az olyan elháríthatatlan és rendkívüli körülményeket is figyelembe kell venni, amelyek a felmondást követően, de még az utazás tervezett megkezdése előtt következtek be?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
22 Kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2015/2302 irányelv 12. cikkének (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy annak megállapításához, hogy az e rendelkezés szerinti olyan „elháríthatatlan és rendkívüli körülmények” következtek‑e be, amelyek „az utazási csomag teljesítését jelentős mértékben befolyásolják, vagy lényegesen befolyásolják az utasoknak a célállomásra való szállítását”, kizárólag az utazási szerződés utazó általi felmondásának időpontjában fennálló helyzetet kell figyelembe venni, vagy az ezen időpontot követően, de az érintett utazási csomag megkezdése előtt felmerülő elháríthatatlan és rendkívüli körülményeket is.
23 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2015/2302 irányelv 12. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „ha a célállomás helyén vagy annak közvetlen közelében olyan elháríthatatlan és rendkívüli körülmények merülnek fel, amelyek az utazási csomag teljesítését jelentős mértékben befolyásolják, vagy lényegesen befolyásolják az utasoknak a célállomásra való szállítását”, az utazási csomag megkezdését megelőzően az utazó lemondási díj fizetése nélkül jogosult felmondani az utazási csomagra vonatkozó szerződést, és így az említett csomag fejében befizetett teljes összeg visszafizetésére jogosult.
24 A 2015/2302 irányelv 12. cikkének (2) bekezdése szerinti „elháríthatatlan és rendkívüli körülmények” fogalmát ezen irányelv 3. cikkének 12. pontja úgy határozza meg mint „az ilyen körülményekre hivatkozó fél által nem befolyásolható olyan helyzet, amelynek következményeit valamennyi ésszerű intézkedés megtétele esetén sem lehetett volna elhárítani”.
25 Az említett irányelv (31) preambulumbekezdése tisztázza e fogalom jelentését azáltal, hogy kimondja, hogy „[e]z kiterjedhet például az emberi egészséget veszélyeztető jelentős kockázatokra, például az úti cél helyén terjedő súlyos betegségekre, továbbá a természeti katasztrófákra, például az árvizekre vagy a földrengésekre, illetve az olyan időjárási körülményekre, amelyek következtében lehetetlen az utazási csomagra vonatkozó szerződésben meghatározott módon biztonságosan elutazni a célállomásra”.
26 Elsőként, a 2015/2302 irányelv 12. cikke (2) bekezdésének szövegéből az következik, hogy az utazási csomagra vonatkozó szerződés díjmentes felmondásához való jog mindenképpen csak „az utazási csomag megkezdését megelőzően” gyakorolható.
27 Mivel e jog gyakorlásának feltétele, hogy „olyan elháríthatatlan és rendkívüli körülmények merül[je]nek fel, amelyek az utazási csomag teljesítését jelentős mértékben befolyásolják, vagy lényegesen befolyásolják az utasoknak a célállomásra való szállítását”, e feltételnek szükségképpen teljesülnie kell az ilyen felmondás időpontjában, vagyis „az utazási csomag megkezdését megelőzően”.
28 Így annak értékeléséhez, hogy az említett feltétel teljesült‑e, időbeli szempontból az érintett utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondásának időpontját kell alapul venni.
29 Ebből következően egyrészt, mivel ez a feltétel megköveteli az „elháríthatatlan és rendkívüli körülmények” felmerülését, ezért e feltétel teljesülése abban az esetben állapítható meg, ha az érintett utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondásának időpontjában ténylegesen felmerültek ilyen körülmények, ami azt jelenti, hogy ebben az időpontban olyan helyzet áll fenn, amely megfelel a 2015/2302 irányelv 3. cikkének 12. pontjában meghatározott és ezen irányelv (31) preambulumbekezdésében szemléltetett „elháríthatatlan és rendkívüli körülmények” fogalom definíciójának.
30 Másrészt, mivel e körülményeknek olyanoknak kell lenniük, amelyek „az utazási csomag teljesítését jelentős mértékben befolyásolják, vagy lényegesen befolyásolják az utasoknak a célállomásra való szállítását”, amely következmények véglegesen csak az érintett utazási csomag teljesítésének tervezett időpontjában mutatkoznak meg, azok értékelése szükségszerűen jövőre vonatkozó jelleget ölt.
31 Ebből az következik, hogy az ilyen értékelésnek „prognózison” kell alapulnia a tekintetben, hogy mennyire valószínű, hogy az érintett utazó által hivatkozott elháríthatatlan és rendkívüli körülmények a 2015/2302 irányelv 12. cikkének (2) bekezdése értelmében „az utazási csomag teljesítését jelentős mértékben befolyásolják”.
32 Egyébiránt e következmények valószínűségének és jelentőségének értékelését a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos utazó nézőpontjából kell elvégezni, abban az értelemben, hogy az ilyen utazó észszerűen vélhette‑e úgy, hogy az érintett utazó által hivatkozott elháríthatatlan és rendkívüli körülmények az utazási csomag teljesítését valószínűleg jelentős mértékben befolyásolják, vagy lényegesen befolyásolják az utasoknak a célállomásra való szállítását (lásd ebben az értelemben: 2024. február 29‑i Tez Tour ítélet, C‑299/22, EU:C:2024:xxx, 71. pont).
33 Másodsorban, ami azt illeti, hogy milyen következményei lehetnek a 2015/2302 irányelv 12. cikkének (2) bekezdése szerinti olyan „elháríthatatlan és rendkívüli körülményeknek”, amelyek a szerződés felmondását követően merülnek fel, meg kell állapítani, hogy az ilyen körülményeket nem lehet figyelembe venni.
34 E tekintetben először is, ellentétben azzal, amit a kérdést előterjesztő bíróság állítani látszik, az utazási csomagra vonatkozó szerződés díjmentes felmondásához való, e 12. cikk (2) bekezdésében foglalt jog önállóan nem függhet egyszerre az e szerződés felmondásának időpontjában fennálló és az e felmondást követő, de az utazási csomag megkezdése előtti időpontban fennálló helyzettől.
35 Az e különböző időpontokban fennálló helyzet figyelembevétele ugyanis egymásnak ellentmondó, sőt össze nem egyeztethető eredményekhez vezethet. E megközelítés alapján előfordulhatna, hogy az érintett szerződés felmondásának időpontjában az érintett utazó először jogosulttá válik az utazási csomagra vonatkozó szerződés díjmentes felmondására, majd ez a jog e felmondást követően – utóbb bekövetkező események miatt – visszamenőleg elenyészne. Fordítva pedig lehetséges, hogy ez utóbbi időpontban először megtagadnák ezen utazótól ezt a jogot, majd az említett események miatt elismernék azt a számára, amint arra a főtanácsnok az indítványának 44. pontjában szintén rámutatott.
36 Egyébiránt a 2015/2302 irányelv 12. cikke (2) bekezdésének kontextusa alátámasztja e rendelkezésnek a jelen ítélet 33. pontjában említett értelmezését, mivel az e (2) bekezdés és e 12. cikk (1) bekezdése közötti kapcsolat megerősíti a jelen ítélet előző pontja szerinti megoldás következetlenségét. Ugyanis, noha e két rendelkezés két különböző felmondási jogot biztosít az említett utazó számára, az érintett utazási csomagra vonatkozó szerződés egy és ugyanazon felmondása – a helyzet utazási szerződés felmondását követő alakulásának függvényében – az említett két rendelkezés közül az első vagy a második hatálya alá is tartozhat.
37 Ennélfogva egy meghatározott időpontot kell figyelembe venni annak értékelése során, hogy az érintett utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondására a 2015/2302 irányelv 12. cikkének (2) bekezdése szerinti „elháríthatatlan és rendkívüli körülmények” között került‑e sor.
38 Márpedig másodszor, amint az a jelen ítélet 29. pontjában foglalt megállapításból kitűnik, ez az időpont az érintett utazási szerződés felmondásának az időpontja.
39 Harmadszor, ebben az összefüggésben több okból is helytálló a 2015/2302 irányelv 12. cikke (2) bekezdésének olyan értelmezése, amely kizárja az érintett utazási szerződés felmondását követő időpont figyelembevételét.
40 Mindenekelőtt annak elismerése, hogy az érintett utazónak az utazási csomagra vonatkozó szerződés díjmentes felmondásához való, e rendelkezésben foglalt jogának gyakorlása olyan feltételhez van kötve, amelyről csak utólag állapítható meg véglegesen, hogy teljesült‑e, ezen utazó nézőpontjából esetlegessé tenné az említett rendelkezés szerinti kapcsolatot az ilyen felmondás és az ugyanezen rendelkezés értelmében vett „elháríthatatlan és rendkívüli körülmények” között.
41 Továbbá a 2015/2302 irányelv 12. cikkének (4) bekezdése arra kötelezi az utazási csomag szervezőjét, hogy az utazási csomag fejében befizetett teljes összeget térítse meg az érintett utazónak indokolatlan késedelem nélkül, de „legkésőbb” az e felmondást, azaz az ezen irányelv 12. cikkének (2) bekezdésében foglalt díjmentes felmondást követő tizennégy nappal. E határidő annak biztosítására irányul, hogy ezen utazó röviddel e felmondást követően ismét szabadon rendelkezhessen azzal az összeggel, amelyet ezen utazási csomag ellentételezése céljából kifizetett (2023. június 8‑i UFC – Que choisir és CLCV ítélet, C‑407/21, EU:C:2023:449, 30. pont).
42 Márpedig az ilyen maximális határidő előírása arra utal, hogy ezen utazásszervezőnek főszabály szerint képesnek kell lennie arra, hogy közvetlenül az érintett utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondását követően, vagyis anélkül, hogy megvárná a helyzet későbbi alakulását, megállapítsa, hogy az utazó megalapozottan hivatkozik‑e az utazási csomagra vonatkozó szerződésének díjmentes felmondásához való jogra, vagy sem, és ha igen, hogy megtegye a szükséges lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy az utazási csomag fejében befizetett teljes összeg visszafizetésére sor kerüljön az előírt határidőn belül.
43 Végül ezt az értelmezést alátámasztja a 2015/2302 irányelv célja is, amely ezen irányelv 1. cikke alapján többek között a fogyasztók magas szintű védelmének biztosítására irányul.
44 Egyrészt ugyanis, mivel ezen irányelv 12. cikkének (2) bekezdése „elháríthatatlan és rendkívüli körülmények” felmerülése esetén az érintett utazó számára elismeri az utazót magát megillető felmondási jogot, amely független attól a felmondási jogtól, amellyel az érintett utazásszervező az említett irányelv 12. cikkének (3) bekezdése alapján rendelkezik, fontos, hogy ezen utazó – annak érdekében, hogy eredményesen hivatkozhasson a jogára – a felmondás időpontjában olyan helyzetben legyen, hogy értékelhesse, hogy az e jog gyakorlására irányadó feltételek teljesülnek‑e.
45 Ezzel szemben ha az említett jog gyakorlásának lehetőségét a felmondási nyilatkozatot követően bekövetkező fejleményektől tennék függővé, az olyan bizonytalan helyzetet tartana fenn, amely bizonytalanság csak az utazás megkezdésének tervezett időpontjában oszlana el.
46 Másrészt kétségtelenül igaz, hogy ha az utazási csomagra vonatkozó szerződés díjmentes felmondásához való, a 2015/2302 irányelv 12. cikkének (2) bekezdésében foglalt jog gyakorlása szempontjából az e szerződés felmondását követően, de az érintett utazási csomag megkezdése előtt bekövetkező fejleményeket kell döntőnek tekinteni, az magasabb szintű védelmet jelenthet az érintett utazó számára abban az esetben, ha e fejlemények végső soron ténylegesen megakadályozzák az említett szerződés teljesítését. Ugyanígy igaz lenne azonban ennek az ellenkezője is, ha ugyanezen szerződés felmondását követően kiderülne, hogy az említett csomag az adott helyzet váratlan javulása folytán mégis teljesíthető. Ez utóbbi esetben ugyanis ez az utazó egyáltalán nem lenne jogosult arra az utazási csomagra vonatkozó szerződésének díjmentesen felmondására, akkor sem, ha az utazási szerződése felmondásának időpontjában az utazó az ilyen akadályozottság valószínűségét jelző észszerű prognózisra támaszkodott.
47 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott magyarázatokból kitűnik, hogy az alapeljárásban az érintett utazó a Covid19 fokozatos terjedésére, illetve annak világjárványjellegére hivatkozva kívánta a 2015/2302 irányelv 12. cikkének (2) bekezdése szerinti „elháríthatatlan és rendkívüli körülmények” címén díjfizetés nélkül felmondani az utazási csomagra vonatkozó szerződését.
48 E tekintetben a Bíróság megállapította, hogy a Covid19‑világjárványhoz hasonló globális egészségügyi válságot önmagában úgy kell tekinteni, mint amely a 2015/2302 irányelv 12. cikkének (2) bekezdése szerinti „elháríthatatlan és rendkívüli körülmények” fogalom alá tartozhat (2023. június 8‑i UFC – Que choisir és CLCV ítélet, C‑407/21, EU:C:2023:449, 45. pont).
49 A fentiek összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2015/2302 irányelv 12. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy annak megállapításához, hogy az e rendelkezés szerinti olyan „elháríthatatlan és rendkívüli körülmények” következtek‑e be, amelyek „az utazási csomag teljesítését jelentős mértékben befolyásolják, vagy lényegesen befolyásolják az utasoknak a célállomásra való szállítását”, kizárólag az utazási szerződés utazó általi felmondásának időpontjában fennálló helyzetet kell figyelembe venni.
A költségekről
50 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:
Az utazási csomagokról és az utazási szolgáltatásegyüttesekről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, továbbá a 90/314/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. november 25‑i (EU) 2015/2302 európai parlamenti és tanácsi irányelv 12. cikke (2) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
annak megállapításához, hogy az e rendelkezés szerinti olyan „elháríthatatlan és rendkívüli körülmények” következtek‑e be, amelyek „az utazási csomag teljesítését jelentős mértékben befolyásolják, vagy lényegesen befolyásolják az utasoknak a célállomásra való szállítását”, kizárólag az utazási szerződés utazó általi felmondásának időpontjában fennálló helyzetet kell figyelembe venni.
Aláírások