T‑409/06. sz. ügy

Sun Sang Kong Yuen Shoes Factory (Hui Yang) Corp. Ltd

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Dömping – A Kínából és Vietnamból származó, bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatala – Piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozás jogállása – Mintavétel – Együttműködés hiánya – Védelemhez való jog – Kár – Indokolási kötelezettség”

Az ítélet összefoglalása

1.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – A rendes érték meghatározása – A rendelkezésre álló adatok felhasználása a vállalkozás együttműködésének megtagadása esetén

(384/96 tanácsi rendelet, 18. cikk)

2.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingellenes eljárás – Védelemhez való jog – A végleges tájékoztató Bizottság általi közlése a vállalkozásokkal

(384/96 tanácsi rendelet, 20. cikk, (2) és (4) bekezdés)

3.      Közösségi jog – Elvek – Védelemhez való jog – A közigazgatási eljárásokban való tiszteletben tartás – Antidömping – Az intézményeknek az érintett vállalkozások tájékoztatásának biztosítására vonatkozó kötelezettsége – A végleges tájékoztató kiegészítése

(384/96 tanácsi rendelet, 20. cikk, (5) bekezdés)

4.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Kár – Figyelembe veendő időszak

(384/96 tanácsi rendelet, 3. cikk, (2) bekezdés)

5.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – A rendes érték és az exportár közötti összehasonlítás

(384/96 tanácsi rendelet, 2. cikk, (10) bekezdés)

1.      A 384/96 dömpingellenes alaprendelet 18. cikke az Általános Vám– és Kereskedelmi Egyezmény (GATT 1994) VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás 6.8. pontja és II. melléklete tartalmának a közösségi jogba történő átültetését képezi, és azt lehetőség szerint a fenti rendelkezésekre tekintettel kell értelmezni. E vonatkozásban meg kell említeni, hogy a rendelkezésre álló adatok felhasználása akkor is indokolt, ha valamely vállalkozás megtagadja az együttműködést, vagy valótlan, illetve félrevezető információkat közöl, mivel az alaprendelet 18. cikke (1) bekezdésének második mondata nem ír elő szándékos magatartást.

Az érintett fél által bizonyos információk közlése érdekében kifejtett erőfeszítések mértéke ugyanis nem áll szükségszerűen arányban a közölt információk valódi minőségével, mindenesetre annak nem az egyetlen meghatározó eleme. Ennek megfelelően, amennyiben a kért információkat végül nem szerzi meg, a Bizottság a kért információkat illetően jogosult a rendelkezésre álló adatok felhasználására.

A fenti értékelést megerősíti az alaprendelet 18. cikkének (3) bekezdése, amely szerint az információkat abban az esetben sem szabad figyelmen kívül hagyni, ha azok nem minden szempontból tökéletesek, feltéve hogy az ésszerűen pontos ténymegállapítást a hiányosságok nem nehezítik meg indokolatlanul, az információk ellenőrizhetők, és azokat időben és megfelelő módon nyújtják be, továbbá hogy a fél a legjobb tudása szerint járt el. Az a tény tehát, hogy a fél a legjobb tudása szerint járt el, azon feltételek egyikét képezi, amelyeknek teljesülniük kell annak érdekében, hogy a Bizottság köteles legyen a hiányos információk figyelembevételére.

Ily módon, ha valamely dömpingellenes vizsgálattal érintett gyártó – annak ellenére, hogy a birtokában van a közösségi piacra irányuló teljes kiviteli mennyiségre vonatkozó adatoknak – a közigazgatási eljárás során az értékesítéseire és kivitelére vonatkozóan ellentmondó adatokat közöl a Bizottsággal, nem tekinthető úgy, mint aki a legjobb tudása szerint járt el. E feltételek mellett a Bizottságnak nem áll fenn kötelezettsége arra vonatkozóan, hogy az exportár kiszámítása céljából figyelembe vegye a felperes által az ellenőrző látogatást megelőzően benyújtott, a közösségi piacon teljesített értékesítéseket ügyletenként részletező jegyzékeket, mivel az azokban szereplő adatok összességének felhasználása szükségszerűen téves eredményhez vezetne.

(vö. 103–106. pont)

2.      A dömpingellenes rendelet elfogadását megelőzően vizsgálattal érintett vállalkozások részére biztosítani kell, hogy a közigazgatási eljárás során lehetőségük legyen kifejteni álláspontjukat a tényállás és a hivatkozott körülmények valószerűségéről és jelentőségéről, valamint a Bizottság által a dömpingmagatartás fennállására és az abból eredő kárra vonatkozó állításának alátámasztására felhasznált bizonyítékokról.

Ebben az összefüggésben a felek által a 384/96 dömpingellenes alaprendelet 20. cikkének (2) bekezdése alapján kért végső nyilvánosságra hozatal hiányos jellegéből csak akkor következik a végleges dömpingellenes vámot kivető rendelet jogellenessége, ha e mulasztás miatt az érdekelt felek nem tudták hatékonyan megvédeni érdekeiket. Ez az eset különösen akkor áll fenn, amikor a mulasztás az ideiglenes intézkedések során alkalmazottaktól eltérő tényeket vagy szempontokat érint, amelyekre az említett rendelkezés szerint különös figyelemmel kell lenni. Ugyanez az eset áll fenn, amikor a mulasztás a végleges tájékoztató közlését követően a Bizottság vagy a Tanács által elfogadott határozatot megalapozóktól eltérő tényekre vagy szempontokra vonatkozik, ahogy az az említett alaprendelet 20. cikke (4) bekezdésének utolsó mondatából következik.

Az a tény, hogy a Bizottság – miután az érdekelt felek megfogalmazták a végleges tájékoztatóra vonatkozó észrevételeiket – módosította elemzését, önmagában azonban nem jelenti a védelemhez való jog megsértését. Ugyanis amint az az alaprendelet 20. cikke (4) bekezdésének utolsó mondatából következik, a végleges tájékoztató a Bizottság vagy a Tanács által később meghozható döntéseket nem befolyásolja. E rendelkezés csupán azt írja elő a Bizottságnak, hogy a lehető legrövidebb időn belül hozza nyilvánosságra azokat a tényeket és szempontokat, amelyek eltérnek a végleges tájékoztatóban szereplő eredeti elemzését alátámasztó tényektől és szempontoktól. Ugyanis ezek összefoglalása révén érthetik meg az érdekeltek azokat az okokat, amelyek következtében az intézmények eltérő álláspontot fogadtak el. Következésképpen annak meghatározása érdekében, hogy a Bizottság tiszteletben tartotta‑e az érintett feleknek az alaprendelet 20. cikke (4) bekezdése utolsó mondatából eredő jogait, még annak ellenőrzése szükséges, hogy a Bizottság közölte‑e velük a kárra és az annak elhárításához szükséges intézkedések mibenlétére vonatkozó új elemzés céljából elfogadott tényeket és szempontokat, amennyiben azok eltérnek a végleges tájékoztatóban elfogadottaktól.

(vö. 134–135., 140–141. pont)

3.      A Bizottság azzal, hogy a dömpingellenes vizsgálat alatt álló vállalkozás számára tíz napnál rövidebb határidőt biztosított a végleges tájékoztató kiegészítésére vonatkozó észrevételek megtételére, megsértette a 384/96 dömpingellenes alaprendelet 20. cikkének (5) bekezdését. Mindamellett ez a körülmény önmagában nem vezet a megtámadott rendelet megsemmisítéséhez. Ugyanis azt is meg kell állapítani, hogy az a tény, hogy a felperes a törvényes határidőnél rövidebb idővel rendelkezett, konkrétan érintette‑e a védelemhez való jogát a szóban forgó eljárásban.

(vö. 147. pont)

4.      A dömpingellenes vám bevezetése nem valamely korábbi magatartás szankcióját jelenti, hanem a dömpingmagatartásból eredő tisztességtelen versennyel szembeni védelmi és védintézkedést. A vizsgálatot tehát a lehető legaktuálisabb információk alapján kell lefolytatni, hogy meg lehessen határozni a közösségi ágazat dömpingmagatartásokkal szembeni védelméhez megfelelő dömpingellenes vámokat.

Amikor a közösségi intézmények megállapítják, hogy az addig mennyiségi korlátozásoknak alávetett termék behozott mennyisége az említett korlátozások lejártát követően nő, a közösségi ágazatot ért kár értékelése céljából e növekedést figyelembe vehetik.

(vö. 157–158. pont)

5.      A dömpingellenes eljárás keretében, ha az érintett termékkörbe tulajdonságaik és áruk szempontjából jelentősen eltérő termékek széles választéka tartozik, elengedhetetlennek bizonyulhat azok többé‑kevésbé egynemű kategóriákba történő besorolása. E művelet célja a hasonló termékek tisztességes összehasonlításának lehetővé tétele, és ily módon a dömpingkülönbözet, illetve a nem megfelelő összehasonlítások folytán okozott kár téves kiszámításának elkerülése.

(vö. 172. pont)