A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)

2010. március 4.(*)

„Dömping – A Kínai Népköztársaságból és Vietnamból származó, bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatala – A számtanilag képzett rendes érték kiszámítása – Exportár – Védelemhez való jog – Kár – Indokolási kötelezettség”

A T‑410/06. sz. ügyben,

a Foshan City Nanhai Golden Step Industrial Co., Ltd (székhelye: Lishui [Kína], képviselik: I. MacVay solicitor, R. Thompson QC és K. Beal barrister)

felperesnek

az Európai Unió Tanácsa (képviseli: J.‑P. Hix, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Berrisch ügyvéd)

alperes ellen

támogatják:

az Európai Bizottság (képviselik: H. van Vliet és T. Scharf, meghatalmazotti minőségben)

és

a Confédération européenne de l’industrie de la chaussure (CEC) (székhelye: Brüsszel [Belgium], képviselik kezdetben: P. Vlaemminck, G. Zonnekeyn és S. Verhulst, később: P. Vlaemminck és A. Hubert ügyvédek)

beavatkozók

a Kínai Népköztársaságból és Vietnamból származó, egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2006. október 5‑i 1472/2006/EK tanácsi rendeletnek (HL L 275., 1. o.) a felperest érintő részében történő részleges megsemmisítése iránt benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),

tagjai: E. Martins Ribeiro elnök, S. Papasavvas (előadó) és A. Dittrich bírák,

hivatalvezető: C. Kantza tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. február 20‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 Jogi háttér

1        Az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló 1995. december 22‑i módosított 384/96/EK tanácsi rendelet (HL L 56., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 10. kötet, 45. o., a továbbiakban: alaprendelet) 1. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)      Dömpingellenes vám vethető ki minden olyan dömpingelt termékre, amelynek a Közösségben történő szabad forgalomba bocsátása kárt okoz.

(2)      Egy termék akkor tekinthető dömpingelt terméknek, ha a Közösségbe irányuló exportára alacsonyabb, mint egy hasonló terméknek a rendes kereskedelmi forgalomban az exportáló országra megállapított összehasonlítható ára.”

2        A dömping meghatározását illetően az alaprendelet 2. cikke előírja a kérdéses termék rendes értékének és exportárának összehasonlítása céljából alkalmazandó szabályokat tekintettel arra, hogy a dömpingkülönbözet ugyanezen rendelkezés (12) bekezdése szerint az az összeg, amellyel a rendes érték az exportárat meghaladja.

3        Az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése első és második albekezdése, valamint a 2. cikke (3) és (6) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A rendes érték rendszerint az exportáló országban a független vevők által a rendes kereskedelmi forgalom keretében ténylegesen fizetett vagy fizetendő árakon alapszik.

Amennyiben azonban az exportőr az exportáló országban nem állít elő vagy nem ad el hasonló terméket, a rendes értéket más értékesítők vagy termelők árai alapján is meg lehet állapítani.

[…]

(3)      Ha a rendes kereskedelmi forgalomban hasonló terméket nem értékesítenek, vagy az nem kielégítő mértékben kerül értékesítésre, vagy ha az adott piaci helyzet miatt ilyen eladások nem teszik lehetővé a megfelelő összehasonlítást, a hasonló termék rendes értékét a származási országban felmerülő előállítási költségnek és az ehhez hozzászámított eladási, általános és adminisztratív költségeknek, valamint a nyereség ésszerű összegének az alapján, vagy a rendes kereskedelmi forgalom keretében egy megfelelő harmadik országba irányuló exportárak alapján kell kiszámítani, feltéve hogy ezek az árak reprezentatívnak tekinthetők.

[…]

(6)      Az eladási, általános és adminisztratív költségek, valamint a nyereség összegének a rendes kereskedelmi forgalomban a vizsgált gyártó vagy exportőr hasonló terméke előállításának, illetve értékesítésének tényleges adatain kell alapulnia. Ha ennek alapján az összeg megállapítása nem lehetséges, az összeget a következőképpen lehet meghatározni:

a)       a vizsgálat alá eső többi exportőrre vagy gyártóra nézve, a hasonló terméknek a származási ország hazai piacán való előállítására és értékesítésére vonatkozóan megállapított tényleges összegek súlyozott átlaga alapján;

b)       a kérdéses termelőknél vagy exportőröknél az azonos általános kategóriába tartozó termékek előállítására és értékesítésére a rendes kereskedelmi forgalomban a származási ország hazai piacán alkalmazandó tényleges összegek alapján;

c)      bármilyen más elfogadható módszer alapján, feltéve hogy az így megállapított nyereség összege nem haladja meg más exportőrök vagy gyártók által az azonos általános kategóriába tartozó termékek eladásával a származási ország hazai piacán rendesen elért nyereséget.”

4        A piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozás jogállásának (a továbbiakban: MET) megadásával kapcsolatban az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja előírja:

„A […] Kínai Népköztársaságból […] származó behozatallal kapcsolatos dömpingellenes vizsgálatok során a rendes értéket az (1)–(6) bekezdésnek megfelelően határozzák meg, amennyiben a vizsgálat alá eső egy vagy több gyártó megfelelően indokolt kérelme alapján […] kimutatható, hogy piacgazdasági feltételek érvényesülnek e gyártó vagy gyártók számára az érintett hasonló termék gyártása és értékesítése tekintetében. […]”

5        Az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdése és a (9) bekezdésének első albekezdése kimondja:

(8)      Az exportár az exportáló országból a Közösségbe exportra eladott áruért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár.

(9)      Azokban az esetekben, amikor nincs exportár […], az exportár annak az árnak az alapján képezhető, amelyen az importált termék elsőként viszonteladásra kerül egy független vevő részére, illetve ha a termék nem kerül viszonteladásra független vevő részére, vagy nem abban az állapotban kerül viszonteladásra, ahogy importálták, az exportár bármely ésszerű alapon megállapítható.”

6        A kár meghatározását illetően az alaprendelet 3. cikkének (2), (3) és (6) bekezdése előírja:

„(2)      A kármegállapításnak tényleges bizonyítékokon és tárgyilagos vizsgálaton kell alapulnia, a) mind a dömpingelt import mennyiségét és a dömpingelt importnak a Közösség piacán lévő hasonló termékek árára gyakorolt hatását; b) mind az ilyen importnak a közösségi iparra gyakorolt hatását illetően.

(3)      A dömpingelt import mennyiségét illetően vizsgálni kell, hogy a dömpingelt behozatal abszolút mértékben vagy a Közösségen belüli termeléshez, illetve felhasználáshoz viszonyítva jelentős mértékben nőtt‑e. A dömpingelt importnak az árra gyakorolt hatásával kapcsolatban vizsgálni kell, hogy a dömpingelt importtal történt‑e jelentős árleszorítás a közösségi ipar valamely hasonló termékének árával való összehasonlításban, vagy hogy az ilyen behozatal hatása az árakat jelentős mértékben leszorítja‑e, vagy jelentős mértékben megakadályozza‑e azt az áremelkedést, amely egyébként bekövetkezett volna. Ezen ismérvek közül egynek vagy többnek a fennállása sem ad szükségszerűen döntő útmutatást.

[…]

(6)      A (2) bekezdéssel kapcsolatosan bemutatott összes releváns bizonyítékkal alátámasztva bizonyítani kell, hogy a dömpingelt behozatal e rendelet értelmében kárt okoz. Ez különösen annak bizonyítását igényli, hogy az (5) bekezdésben leírt, a közösségi ipart érő hatást a (3) bekezdés alapján megállapított mennyiség‑ és/vagy árszint okozta, és hogy ez a hatás olyan mértékű, amely jelentősnek minősíthető.”

7        Az alaprendelet 9. cikke (4) bekezdésének utolsó mondata szerint „[a] dömpingellenes vám összege nem haladhatja meg a megállapított dömpingkülönbözetet, de a különbözetnél alacsonyabbnak kell lennie, ha az ilyen kisebb összegű vám is elegendő a közösségi ágazatot ért kár elhárításához”.

8        Az alaprendelet 20. cikkének (1), (2), (4) és (5) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A panaszosok, az importőrök, az exportőrök és az azokat képviselő szervezetek, valamint az exportáló ország képviselői kérhetik azon részletek nyilvánosságra hozatalát, amelyeken átmeneti intézkedések alkalmazásának alapjául szolgáló lényeges tények és szempontok alapultak. Az ilyen adatok nyilvánosságra hozatalát írásban, az átmeneti intézkedések megállapítását követően azonnal kérni kell, ami után a nyilvánosságra hozatal a lehető legrövidebb időn belül írásban történik.

(2)      Az (1) bekezdésben említett felek kérhetik azon alapvető tények és szempontok végső nyilvánosságra hozatalát, amelyeken a végleges intézkedések bevezetésére vagy a vizsgálat, illetve az eljárás intézkedések alkalmazása nélküli megszüntetésére irányuló javaslatok alapulnak, különös tekintettel minden olyan ténynek és szempontnak a nyilvánosságra hozatalára, amely eltér az átmeneti intézkedések során alkalmazottaktól.

[…]

(4)      A végső nyilvánosságra hozatalt írásban kell megtenni. Ennek – a bizalmas információk védelmének megfelelő figyelembevételével – a lehető legrövidebb időn belül, rendszerint legkésőbb a végleges határozat vagy a 9. cikk szerinti a végső intézkedésre irányuló javaslat Bizottságnak történő benyújtása előtt egy hónappal meg kell történnie. Ha a Bizottság nincs abban a helyzetben, hogy bizonyos tényeket és szempontokat ezen időszak alatt nyilvánosságra hozzon, ezeket az ezt követő lehető legrövidebb időn belül nyilvánosságra kell hozni. A nyilvánosságra hozatal a Bizottság vagy a Tanács által meghozható döntéseket nem befolyásolja, de amennyiben ezek a döntések eltérő tényeken és szempontokon alapulnak, azokat a lehető legrövidebb időn belül nyilvánosságra kell hozni.

(5)      A végső nyilvánosságra hozatalt követően benyújtott előterjesztéseket csak akkor lehet figyelembe venni, ha azokat a Bizottság által az adott ügyben meghatározott határidőn belül nyújtják be, amely határidő, az ügy sürgősségének megfelelő figyelembevétele mellett, 10 napnál nem lehet kevesebb.”

 A jogvita előzményei és a megtámadott rendelet

9        A felperes Foshan City Nanhai Golden Step Industrial Co., Ltd cipőgyártással foglalkozó, kínai székhelyű társaság.

10      A Kínából származó és a Kombinált Nómenklatúra meghatározott kódjai alá tartozó cipők behozatalára vonatkozóan mennyiségi kvótarendszert vezettek be, amely 2005. január 1‑jén járt le.

11      A Confédération européenne de l’industrie de la chaussure (Európai Cipőipari Szövetség, CEC) 2005. május 30‑án benyújtott panaszát követően az Európai Közösségek Bizottsága dömpingellenes eljárást indított a Kínából és Vietnamból származó, egyes bőr felsőrésszel rendelkező cipők behozatalát illetően. Az eljárás megindításáról szóló értesítést az Európai Közösségek Hivatalos Lapja 2005. július 7‑i számában tették közzé (HL C 166., 14. o., a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés).

12      2006. március 23‑án a Bizottság elfogadta a Kínai Népköztársaságból és Vietnamból származó, bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről szóló 553/2006/EK rendeletet (HL L 98, 3. o., a továbbiakban: ideiglenes rendelet).

13      Az ideiglenes rendelet (9) preambulumbekezdése szerint a dömping és a kár kivizsgálása a 2004. április 1. és 2005. március 31. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kárfelmérés szempontjából lényeges tendenciák tekintetében a Bizottság a 2001. január 1. és 2005. március 31. közötti időszak adatait elemezte (a továbbiakban: érintett időszak).

14      Figyelembe véve annak szükségességét, hogy a piacgazdasági elbánásban esetlegesen nem részesülő kínai és vietnami exportáló gyártók számára rendes értéket állapítsanak meg, a rendes érték egy analóg ország – ez esetben a Brazil Szövetségi Köztársaság – adatai alapján történő megállapítása céljából ellenőrzést végeztek három brazil társaság telephelyén (az ideiglenes rendelet (8) preambulumbekezdése).

15      Az ideiglenes rendelet (57) preambulumbekezdéséből következik, hogy a dömping meghatározásának keretében a Bizottság az alaprendelet 17. cikkében meghatározott mintavételi módszert alkalmazta. E célból egy olyan mintát hagyott jóvá, amely az Európai Közösségbe irányuló kínai export több mint 20%‑át képviselő 13 kínai exportáló gyártót foglalt magában. Az ideiglenes rendelet (8) preambulumbekezdésének c) pontja szerint a felperes a mintában szereplő exportáló gyártók listáján az ötödik társaság.

16      Az exportárat illetően a Bizottság az ideiglenes rendelet (130) preambulumbekezdésében ismertette, hogy azokban az esetekben, amikor a közösségi exportra kereskedelmi vállalkozásokon keresztül került sor, az exportárakat az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban azon árak alapján állapították meg, amelyeken az érintett gyártók eladták a terméket a kereskedőknek (lásd a fenti 5. pontot).

17      Az ideiglenes rendelet (131) preambulumbekezdése szerint a rendes érték és az exportár közötti összehasonlítást gyártelepi paritáson végezték. A tisztességes összehasonlítás érdekében az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban kiigazítások formájában figyelembe vették az árakat és az árak összehasonlíthatóságát érintő tényezők eltéréseit (az ideiglenes rendelet (132) preambulumbekezdése).

18      A kárt illetően a Bizottság többek között az importárak alákínálását vizsgálta meg. E célból a vámmal növelt, közösségi határparitáson számolt CIF‑importárakat emelték az importőrök Közösségben felmerült költségei (formatervezés, nyersanyagok kiválasztása stb.) tekintetében, és összevetették a közösségi iparág gyártelepi paritáson számolt áraival azonos kereskedelmi szinten. Ezen összehasonlítás eredményeképpen a Kínából származó cipőkre vonatkozóan 12,8%‑os alákínálási különbözetet állapítottak meg (az ideiglenes rendelet (167) és (168) preambulumbekezdése).

19      2006. április 7‑i levelében a Bizottság az alaprendelet 14. cikke (2) bekezdése értelmében megküldte a felperesnek az ideiglenes rendelet egy másolatát, és egy dokumentumot, amely azon lényeges tényeket és szempontokat tartalmazó részleteket foglalta magában, amelyek az ideiglenes dömpingellenes vám kivetésének alapjául szolgáltak. A Bizottság felhívta a felperest, hogy az e dokumentumokkal kapcsolatos esetleges észrevételeit 2006. május 8‑ig közölje.

20      2006. április 27‑i elektronikus levelében a felperes kifogásolta az ideiglenes tájékoztatóban szereplő információk hiányosságait, és kiemelte az árak tekintetében a dömping és az alákínálás meghatározása céljából tett kiigazításokra vonatkozó adatokat. A felperes e kifogásokat megismételte a 2006. május 8‑án írásban közölt észrevételeiben.

21      2006. május 16‑i elektronikus levelében a felperes többek között kiemelte, hogy exportára kutatási és fejlesztési kiadások címén tett 15%‑os kiigazítása kisebb volt az ezen az alapon ténylegesen felmerült költségeknél, mivel nem vette figyelembe azon kereskedelmi vállalkozások jelentős költségeit és különbözeteit, amelyeken keresztül meghatározott kínai gyártók eljuttatják termékeiket az európai piacra.

22      2006. július 7‑i levelében a Bizottság az alaprendelet 20. cikkének (2)–(4) bekezdése értelmében megküldte a végleges dömpingellenes vám kivetésének javaslatát megalapozó alapvető tényekről és szempontokról szóló végleges tájékoztatót.

23      A Bizottság e dokumentum H. címében ismertette azon végleges dömpingellenes intézkedésekkel kapcsolatos szempontjait, amelyeket javasolni fog az Európai Unió Tanácsának. Az intézkedések mibenlétét illetően a Bizottság először is megállapította, hogy a gyártók azon kötelezettségvállalása, hogy nem értékesítenek olyan árszint alatt, amellyel elháríthatták volna a közösségi ágazatot jelentősen károsító dömpinget, nem minősül megfelelő intézkedésnek, másodsorban pedig, hogy késleltetett vámrendszert kell alkalmazni (a végleges tájékoztató 278–291. pontja).

24      A késleltetett vámrendszerre vonatkozóan a Bizottság megállapította, hogy a behozatali mennyiség 2005. január 1‑jétől – a mennyiségi kvótarendszer lejártának időpontjától – jelentős kárt okozott a közösségi ágazatnak (lásd a fenti 10. pontot). Ugyanis 2005 első három hónapjában – amely a vizsgálati időszak részét képezte (lásd a fenti 13. pontot) – a közösségi ágazatot az érintett időszakban arányosan a legerősebb hanyatlás jellemezte több gazdasági mutató, így a költséghatékonyság, az eladási árak, a piaci részesedések, az eladások, a foglalkoztatottság és a termelés szempontjából. E körülmények között a Bizottság különös figyelmet fordított a kárt okozó dömpingmagatartás mennyiségi tényezőjére. Ennek megfelelően megállapította, hogy kizárólag a meghatározott mértéket túllépő behozatali mennyiség okozott kárt, és hogy ennélfogva nem szükséges az értékvám formájában való beavatkozás a tisztességes verseny helyreállítása érdekében. Következésképpen a dömpingellenes vámot kizárólag azon importált termékmennyiségre kell alkalmazni, amely túllépi a meghatározott éves mértéket. A jelen esetben e késleltetett vámrendszer a kár elhárítása szempontjából megfelelő, mivel figyelembe veszi a kvótarendszer hatásait, és biztosítja az érdekelt felek érdekegyensúlyát. A javasolt dömpingellenes vámot tehát a Kínából származó azon behozott cipőmennyiségre kell alkalmazni, amely meghaladja az évi 140 millió pár küszöbértéket. E mennyiség tükrözi a Bizottságnak a Kínából származó 2005. évi behozatali mennyiségre vonatkozó értékelését a 2004‑ben behozott mennyiségekre tekintettel (a végleges tájékoztató 285–287. és 291. pontja).

25      Ennek megfelelően a Bizottság a kár elhárításának mértékével azonos végleges dömpingellenes vám kivetését javasolta a Kínából származó évi 140 millió pár cipőt meghaladó mennyiségű behozatalra vonatkozóan. Ezt a mértéket a referenciaárakhoz viszonyított 23%‑os alákínálási különbözetben állapították meg (a végleges tájékoztató 293. pontja.

26      2006. július 10‑i levelében a Bizottság kiegészítette a végleges tájékoztatót a felperes helyzetére, a MET megadására, a rendes érték, valamint a kár kiszámítására vonatkozó szempontokkal. A rendes érték kiszámítását illetően a Bizottság megállapította, hogy az előállítási költség meghatározása céljából a felperes könyvei szerinti adatait alkalmazza. Ugyanakkor az eladási, az adminisztratív és más általános költségek összegének, valamint a haszonkulcsnak a meghatározása érdekében a Bizottság két olyan kínai vállalkozás adatait használta, amelyek reprezentatív belföldi eladásokat teljesítettek, és a közelmúltban végzett vizsgálatok keretében megkapták a MET‑et. Az elvégzett számítás 9,7%‑os dömpingkülönbözetet eredményezett.

27      A kár kiszámítását illetően a Bizottság 2006. július 10‑i levelében megállapította, hogy a közösségi határparitáson számolt CIF‑importárak, ennélfogva pedig az alákínálási különbözet meghatározása céljából nem tudta figyelembe venni a felperes termékeit a közösségi piacra eljuttató kereskedelmi vállalkozás haszonkulcsát, mert e társaság nem működött együtt a vizsgálat során. Ezenkívül e haszonkulcs figyelembevétele nem szükséges, mivel a Bizottság a Brazíliából származó értékek alapján megállapított rendes értéket növelte, hogy abból levonhassa az ezen kereskedelmi vállalkozás által viselt költségeket (marketing, kutatás és fejlesztés stb.). A Bizottság felhívta a felperest, hogy észrevételeit 2006. július 18‑ig közölje.

28      A felperes benyújtotta észrevételeit – többek között – 2006. július 18‑i levelében, és kifogásolta úgy a rendes érték kialakítását, mint a közösségi határparitáson számolt CIF‑importár meghatározását, amely árat álláspontja szerint a termékeit a közösségi piacra eljuttató kereskedelmi vállalkozás haszonkulcsával kellett volna növelni. Ezenkívül a felperes kifogásolta, hogy a Bizottság nem közölte részére sem az eladási, az adminisztratív és más általános költségek, valamint a haszonkulcs kiszámításának alapjául szolgáló számszerű adatokat, sem pedig azon vállalkozások tevékenységi köreit, amelyektől ezen adatok származnak.

29      2006. július 28‑i levelében a Bizottság megküldte a felperesnek a végleges tájékoztató kiegészítését. E dokumentum célja – első két bekezdése szerint – az volt, hogy tájékoztassa az érdekelt feleket a javasolni kívánt végleges dömpingellenes vám kiszámítását érintő változásról. A kereskedelmi főigazgatóság megvizsgálta a meghatározott érdekelt felek által az eredetileg tervezett késleltetett vámrendszerre (lásd a fenti 23–25. pontot) vonatkozóan tett észrevételeket. A Bizottság ebben a dokumentumban elvetette e rendszer javaslatát. Új álláspontja keretében hangsúlyozta, hogy a behozatali mennyiség ténylegesen kárt okozó mértékben 2004‑ben növekedett, és hogy 2005 volt az első olyan év, amelyben a Kínából származó cipők behozatalát nem sújtotta kvótarendszer. Ezenkívül a Bizottság megállapította a behozatal kárt nem okozó mértékét a Kínából és Vietnamból származó 2003. évi behozatali mennyiség, azaz 109 millió pár cipő alapulvételével. Ezen új álláspont szerint e mennyiség gazdasági hatását figyelembe kellett venni a kár elhárítása mértékének meghatározásánál. Ennek megfelelően egyrészt csökkentették a kár elhárításának mértékét a kárt nem okozó behozatali mennyiség figyelembevétele érdekében, másrészt a végleges vámot az első pár importált cipőtől kezdve alkalmazták. Az e dokumentumban ismertetett négy szakaszból álló módszer szerint a Bizottság a legalacsonyabb vám szabálya (ún. „lesser duty”‑szabály) alapján a Kínából származó behozatalra vonatkozóan a kár elhárításához szükséges mértékkel megegyező – a jelen esetben 16,5%‑os – végleges dömpingellenes vám kivetését határozta el. Ugyanakkor a felperes által gyártott cipők behozatalát illetően a Bizottság szintén a legalacsonyabb vám szabálya alapján a felperes dömpingkülönbözetének megfelelő – 9,7%‑os –végleges dömpingellenes vám kivetését javasolta.

30      Ezen új javaslat hivatalos megfogalmazása céljából a Bizottság a 2006. július 28‑i levélhez mellékelte azokat a pontokat, amelyeknek szerepelniük kell a végleges tájékoztató új H. címében, és fel kell váltaniuk e dokumentum korábbi H. címében szereplőket (lásd a fenti 23. pontot). A Bizottság a végleges tájékoztató új H. címe szerinti 278. és 279. pontban kifejtette, hogy kizárólag a meghatározott mennyiséget túllépő behozatal okozhatott jelentős kárt a kvótarendszer lejártát megelőzően, így tehát a kár elhárítása mértékének a vizsgálati időszak eredményei alapján végzett meghatározása keretében figyelembe kellett venni azt a tényt, hogy meghatározott behozatali mennyiségek nem okoztak kárt. Következésképpen azokat a mennyiségeket, amelyek nem okoztak jelentős kárt, figyelembe kellett venni a kár elhárítása mértékének meghatározásánál. Ugyanezen dokumentum 280. pontjában a Bizottság ismertette az alkalmazott módszert.

31      2006. augusztus 2‑i elektronikus levelében a felperes közölte a végleges tájékoztató kiegészítésére vonatkozó észrevételeit megjegyezve ugyanakkor, hogy sem a rendelkezésre álló idő, sem pedig a Bizottságtól e tekintetben kapott tájékoztatás nem volt elegendő.

32      2006. augusztus 22‑i levelében a Bizottság tájékoztatta a felperest arról, hogy azon vállalkozások, amelyektől az eladási, az adminisztratív és más általános költségekre, valamint a haszonkulcsra vonatkozó adatok származnak, a vegyi anyagok és a műszaki szakértői tevékenység ágazatában tevékenykednek. A Bizottság e levélben megerősítette, hogy ezen ágazatok közötti különbség ellenére a felhasznált adatok „ésszerűek”, és a felperesnél „felmerült költségekkel összevethetőek”.

33      2006. október 5‑én a Tanács elfogadta a Kínai Népköztársaságból és Vietnamból származó, egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2006. október 5‑i 1472/2006/EK rendeletet (HL L 275., 1. o., a továbbiakban: megtámadott rendelet). A megtámadott rendelet alapján a Tanács a sportcipők, a STAF‑típusú lábbelik, a papucsok és más házicipők, valamint az orrmerevítővel ellátott lábbelik kivételével a Kínából származó és a Kombinált Nómenklatúra meghatározott kódjai alá tartozó bőr vagy rekonstruált felsőrésszel rendelkező cipők behozatalára vonatkozóan végleges dömpingellenes vámot vezetett be (a megtámadott rendelet 1. cikke). A megtámadott rendelet 3. cikke szerint e vámtétel kétéves időtartamban volt alkalmazandó.

34      A megtámadott rendelet (71) és (72) preambulumbekezdése szerint a vizsgálattal érintett kínai gyártók mintájába felvett felperesnek megadták a MET‑et. E jogállást az ideiglenes rendelet időszakában azért tagadták meg tőle, mert jelentős állami beavatkozás nélkül nem állapíthatta meg eladási mennyiségeit. Ugyanakkor a felperes ezt követően olyan bizonyítékokat szolgáltatott, amelyek igazolták e körülmény fennállásának hiányát.

35      A megtámadott rendelet (98) preambulumbekezdése szerint a felperes tekintetében a rendes értéket a belföldi eladási mennyiségére és az előállítási költségeire vonatkozó adatok alapján kell kiszámítani. Mindazonáltal a megtámadott rendelet (99) preambulumbekezdése szerint a felperes a vizsgálati időszak alatt nem értékesítette termékét a kínai belső piacon, ezért a rendes értéket nem lehetett a felperes hazai árai alapján megállapítani, mint ahogyan ezt az alaprendelet 2  cikke (1) bekezdésének első albekezdése előírja. Ezen túlmenően tekintettel arra, hogy a mintában szereplő más kínai gyártó nem kapta meg a MET‑et, amelynek következtében nem lehetett alkalmazni az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdésének második albekezdését, az intézmények a rendes értéket a felperes ésszerű eladási, adminisztratív és általános költséggel, valamint egy ésszerű haszonkulccsal növelt előállítási költségeinek alapján voltak kötelesek kialakítani az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésének megfelelően (a megtámadott rendelet (100) és (101) preambulumbekezdése).

36      Tekintettel arra, hogy a felperes belföldi értékesítési tevékenységet nem végzett, és más kínai gyártó nem kapta meg a MET‑et, az eladási, az adminisztratív és más általános költségeket, valamint a haszonkulcsot valamely ésszerű módszer alapján kellett meghatározni az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdése c) pontjának megfelelően (lásd a fenti 3. pontot). A Bizottság e célból alkalmazta az azon kínai gyártó exportőröktől származó adatokat, amelyek más vizsgálatok keretében megkapták a MET‑et, és amelyek szokásos kereskedelmi ügyletek során belföldi értékesítési tevékenységet folytattak az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően (a megtámadott rendelet (102) és (103) preambulumbekezdése).

37      Az exportár és annak a rendes értékkel való összehasonlítása kapcsán a Tanács a megtámadott rendelet (123) és (138) preambulumbekezdésében megerősítette a Bizottságnak az ideiglenes rendelet (128)–(133) preambulumbekezdésében szereplő értékelését (lásd a fenti 16. és 17. pontot).

38      A megtámadott rendelet (146) preambulumbekezdése szerint a közösségi határparitáson számított CIF‑importár százalékában kifejezett dömpingkülönbözetet a felperes tekintetében 9,7%‑ban állapították meg.

39      Az árak alákínálását illetően a Tanácsnak az importárak kiigazításának szintjét lefelé kellett módosítania (lásd a fenti 18. pontot) többek között arra tekintettel, hogy az importőrök többsége nem tudta bizonyítékokkal alátámasztani azt az állítást, miszerint kutatási és fejlesztési költségeik szintje elérte az ideiglenes szakaszban alkalmazott kiigazítás szintjét. A Tanács ezért új számítást végzett el, amely a Kínából származó cipők tekintetében az árak 13,5%‑os alákínálási különbözetét eredményezte (a megtámadott rendelet (180)–(182) preambulumbekezdése).

40      A Kínából származó behozatali mennyiségek által okozott kár elhárításához szükséges mértékű vámmal kapcsolatban a Tanács a végleges tájékoztató új H. címében szereplő és a végleges tájékoztató kiegészítéséhez mellékelt 275–280. pont (lásd a fenti 30. pontot) megismétlésével kifejtette a megtámadott rendelet (296)–(301) preambulumbekezdésében, hogy a jelen eset sajátosságait – különösen a kvótarendszer 2005. január 1‑jéig való fennállását – figyelembe kell venni. Tekintettel arra, hogy a kvótarendszer megakadályozta a jelentős kár bekövetkezését a közösségi ágazatban, miközben a behozatal e rendszer lejártát követő növekedése döntő mértékben fejtett ki káros hatást, a Tanács úgy vélte, hogy csak egy bizonyos küszöbértéket meghaladó mennyiségű behozatal okozhatott kárt a kvótarendszer eltörlését megelőzően. Ennélfogva a vizsgálati időszak eredményei alapján meghatározott kárkülönbözetnek tükröznie kellett azt a tényt, hogy bizonyos behozatali mennyiségek nem okoztak jelentős kárt. E módszer alkalmazása – amely a 2003. évi behozatali mennyiségek értékén alapul – a Kínából származó behozatali mennyiségekre vonatkozóan 16,5%‑os kárkülönbözet megállapításához vezetett azon 23%‑os küszöb helyett, amelyet akkor alkalmaztak volna a megtámadott rendelet (295) preambulumbekezdése szerint, ha a Tanács nem vette volna figyelembe a jelen eset sajátosságait.

41      Ugyanakkor a legalacsonyabb vám szabályának megfelelően (lásd a fenti 7. pontot) a felperesre vonatkozó végleges vám szintjét a dömpingkülönbözete alapján állapították meg, amely alacsonyabb volt a kárelhárítási szintnél. A felperes által gyártott cipők vámfizetés előtti, közösségi határparitáson számított nettó árára alkalmazandó végleges dömpingellenes vám mértékét 9,7%‑ban határozták meg (a megtámadott rendelet (302), (323) és (324) preambulumbekezdése és 1. cikkének (3) bekezdése).

 Az eljárás és a felek kérelmei

42      A Törvényszék Hivatalához 2006. december 21‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.

43      A Törvényszék Hivatalához 2007. április 2‑án benyújtott beadványával a Bizottság beavatkozási kérelmet terjesztett elő a jelen eljárásban a Tanács kérelmeinek támogatása végett.

44      A Törvényszék Hivatalához 2007. április 5‑én benyújtott beadványával a CEC beavatkozási kérelmet terjesztett elő a jelen eljárásban a Tanács kérelmeinek támogatása végett.

45      2007. augusztus 2‑i végzésével a Törvényszék második tanácsának elnöke helyt adott a Bizottság és a CEC beavatkozási kérelmeinek.

46      A CEC 2007. augusztus 17‑én benyújtotta beavatkozási beadványát.

47      Mivel módosult a Törvényszék tanácsainak összetétele, az előadó bírót a nyolcadik tanácsba osztották be, következésképpen a jelen ügyet e tanács elé utalták.

48      Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék a szóbeli szakasz megnyitásáról határozott, a pervezető intézkedések keretében pedig felhívta a felperest és a Tanácsot, hogy válaszoljanak két írásban feltett kérdésre.

49      2009. február 2‑án érkezett leveleikben e felek eleget tettek a Törvényszék által hozott pervezető intézkedéseknek.

50      A Törvényszék a 2009. február 20‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és a Törvényszék kérdéseire adott válaszaikat.

51      A felperes keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        a felperest érintő részében semmisítse meg a megtámadott rendeletet;

–        a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

52      A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet mint elfogadhatatlant vagy mint megalapozatlant;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

53      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék utasítsa el a keresetet.

54      A CEC azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        kötelezze a felperest a beavatkozásával kapcsolatos költségek viselésére.

 A jogkérdésről

55      Keresete alátámasztására a felperes a következőkre alapított négy jogalapot terjeszti elő:

–        az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdése c) pontjának, valamint a dömpingkülönbözete kiszámítását illetően a védelemhez való jogának a megsértése;

–        az alaprendelet 3. cikkének és az indokolási kötelezettségnek a megsértése;

–        a védelemhez való jog és az indokolási kötelezettség megsértése az alkalmazott végleges vám típusát illetően;

–        a közösségi ágazatot ért kárra vonatkozó téves jogalkalmazás és nyilvánvaló mérlegelési hiba.

 Az első jogalapról, amely az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdése c) pontjának, valamint a dömpingkülönbözet kiszámítását illetően a védelemhez való jognak a megsértésén alapul

 A felek érvei

56      A felperes úgy véli, hogy a Bizottság azzal, hogy a felperes haszonkulcsának meghatározása céljából a tevékenységi körétől teljes mértékben különböző ágazatokhoz tartozó két kínai exportőr haszonkulcsait vette alapul, nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el és megsértette az alaprendelet 2. cikkét.

57      E tekintetben a felperes emlékeztet arra, hogy a termékeire kivetett 9,7%‑os dömpingellenes vámot az egyéni dömpingkülönbözete alapján, a legalacsonyabb vám szabályának megfelelően állapították meg (lásd a fenti 7. és 41. pontot).

58      A jelen esetben a Bizottság a felperes hasznát a vegyi anyagok és a műszaki szakértői tevékenység ágazatára (lásd a fenti 26. pontot) vonatkozó korábbi két dömpingellenes eljárásban megállapított hasznok átlaga alapján határozta meg. Márpedig a bőr felsőrésszel rendelkező cipők nyilvánvalóan nem tartoznak a vegyi anyagokkal és a műszaki szakértői tevékenységgel azonos általános kategóriába, amit a Tanács nem vitat. A Bizottság levelezésében elismerte, hogy az említett ágazatok különböznek a cipőipari ágazattól.

59      Az intézmények azzal, hogy az említett két ágazatban megállapított haszonkulcsokat alkalmazták, nyilvánvaló mérlegelési hibát követtek el. Ugyanis alapul vehették volna a felperes exportértékesítéseinél alkalmazott haszonkulcsot (6,7%), a közösségi ágazatra vonatkozóan megállapított 6%‑os célhaszonkulcsot, vagy a mintában szereplő legalább egy másik vállalkozás haszonkulcsát is, amely a kínai piacon jelentős értékesítési tevékenységet végez, és a MET‑et „csupán jogállásainak összetéveszthetősége” miatt nem kapta meg. A Bizottság ugyanis köteles magyarázatot adni arra vonatkozóan, hogy az e társaság jogállásait érintő megállapításai következtében mennyiben nem megbízhatóak a kínai piacon realizált haszonkulcsára vonatkozó könyvelési adatai. Ezenkívül az intézmények alkalmazhatták volna a mintában nem szereplő gyártók haszonkulcsát is, amennyiben a Törvényszék álláspontja szerint az általuk benyújtott keresetek keretében a Bizottság köteles lett volna elbírálni a MET megadása, illetve az egyéni elbírálás alkalmazása iránti kérelmeiket. Egyébiránt azon érv, amely szerint az intézményeknek nagyobb jelentőséget kellene tulajdonítaniuk a földrajzi piacnak, ennélfogva pedig a Kínában végzett különböző termékértékesítésekre kellene támaszkodniuk a hasonló termékek külföldi értékesítései helyett, nem megalapozott. A Tanács ugyanis nem bizonyította a haszonkulcsra vonatkozó alapvető eltérések fennállását a termékek rendeltetése szerint. Ily módon az intézmények nem vettek figyelembe minden lényeges körülményt, és nem értékelték az ügy iratainak minden elemét a megkívánt gondossággal annak érdekében, hogy a rendes értéket ésszerű módon határozzák meg.

60      A Bizottság azzal, hogy a felperessel nem közölte ésszerű határidőn belül a felperestől eltérő ágazathoz tartozó gazdasági szereplők eladási, adminisztratív és más általános költségeinek, valamint haszonkulcsának alkalmazására irányuló szándékát, és nem indokolta megfelelően a felperes által javasolt ésszerű módszer elutasítását, a felperes védelemhez való jogát is megsértette. A Bizottság csak 2006. augusztus 22‑én – vagyis a végleges tájékoztató kiegészítésére vonatkozó észrevételek megtételére nyitva álló határidő lejártát követően – tájékoztatta a felperest a vegyi anyagok és a műszaki szakértői tevékenység ágazatába tartozó vállalkozások adatainak alkalmazására irányuló döntéséről. A Bizottság azzal, hogy a felperes kérelmei ellenére nem hozta nyilvánosságra az eladási, adminisztratív és más általános költségekre, valamint a haszonkulcsra vonatkozó azon részleteket, amelyekre számításait alapozta, szintén megsértette a felperes védelemhez való jogát. A Bizottság ily módon nem biztosított lehetőséget a felperesnek arra, hogy kifejthesse álláspontját a tényállás és a hivatkozott körülmények valószerűségéről és jelentőségéről, valamint a Bizottság által a dömpingmagatartás és a kár fennállását illetően elfogadott bizonyítékokról. A Bizottság közölhette volna ezen adatokat az azokat benyújtó társaságok nevének kihagyásával is. Végül a Bizottság nem tájékoztatta a felperest azon álláspontjáról, miszerint a belföldi értékesítésekre vonatkozóan realizált haszonkulcsok eltérhetnek a külföldi értékesítésekre vonatkozóan realizáltaktól, mivel e tekintetben a Bizottság szerint a termékek rendeltetése döntő szerepet tölt be, valamint nem közölte részére az ezen eltérés fennállását igazoló adatokat sem.

61      A felperes előadja, hogy a MET megadása, illetve egyéni elbírálás alkalmazása iránt benyújtott 152 kérelem közül a Bizottság csupán tizenkettőt vizsgált meg, amely körülmény következtében nem rendelkezett a felperes haszonkulcsának kiszámítása céljából alkalmazható releváns adatokkal.

62      A Tanács dömpingkülönbözetre vonatkozó másodlagos érvét illetően – amennyiben a Törvényszék elfogadja e jogalapot (lásd a következő 75. pontot) a felperes hangsúlyozza, hogy az alperes intézmény semmilyen bizonyítékkal nem támasztja alá a javasolt 2,6%‑os különbözetet. Mindazonáltal a felperes kész állást foglalni a dömpingellenes vám indokolt mértékét illetően, amennyiben a Tanács e tekintetben részletes felvilágosítást nyújt.

63      A Tanács – amelyet a Bizottság és a CEC támogat –, vitatja a felperes érveit.

 A Törvényszék álláspontja

–       Az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdése c) pontjának állítólagos megsértéséről

64      Mindenekelőtt meg kell megállapítani, hogy az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontja széles mérlegelési mozgásteret biztosít az intézményeknek azon módszer kiválasztásában, amely szerint a rendes érték meghatározásának keretében az eladási, adminisztratív és más általános költségek, valamint a haszonkulcs kiszámítását végzik.

65      Ebből következik, hogy a közösségi bíróságnak arra kell korlátoznia az intézmények értékelése tekintetében végzett felülvizsgálatát, hogy betartották‑e az eljárási szabályokat, a vitatott módszerválasztást megalapozó tények megfelelnek‑e a valóságnak, valamint nem történt‑e nyilvánvaló hiba e tények értékelésében, illetve nem történt‑e hatáskörrel való visszaélés (a Bíróság C‑16/90. sz. Nölle‑ügyben 1991. október 22‑én hozott ítéletének [EBHT 1991., I‑5163. o.] 12. pontja és a C‑26/96. sz. Rotexchemie‑ügyben 1997. május 29‑én hozott ítéletének [EBHT 1997., I‑2817. o.] 11. pontja, valamint a Törvényszék T‑413/03. sz., Shandong Reipu Biochemicals kontra Tanács ügyben 2006. július 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑2243. o.] 62. pontja).

66      Ezenkívül az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontja szerint e módszernek ésszerűnek kell lennie. Ennek megfelelően a közösségi bíróság a választott módszerre vonatkozóan nyilvánvaló mérlegelési hibát csupán annak ésszerűtlensége esetén állapíthat meg. Ennélfogva olyan más ésszerű módszerek létezése, amelyeket e tekintetben alkalmazni lehetett volna, nem befolyásolja a ténylegesen választott módszer jogszerűségét, mivel a közösségi bíróság nem helyettesítheti saját mérlegelésével az intézmények erre vonatkozó értékelését.

67      Ezen túlmenően az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdése c) pontjából az következik, hogy amikor az intézmények e rendelkezést az ésszerű haszonkulcs kiszámítása céljából alkalmazzák, nem kötelesek az azonos általános kategóriába tartozó termékekre vonatkozó adatok alkalmazására, hanem arra kell figyelemmel lenniük, hogy az ésszerű módszer alapján megállapított haszonkulcs ne haladja meg az azonos általános kategóriába tartozó termékek értékesítésére vonatkozóan realizált haszonkulcsot.

68      Ily módon a felperes tévesen hivatkozik arra, hogy a vegyi anyagok és a műszaki szakértői tevékenység ágazatára vonatkozó adatok alkalmazása sérti az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontját, mivel a kérdéses termékek nem a cipőkkel azonos általános kategóriába tartoznak.

69      Az alkalmazott módszert illetően meg kell állapítani, hogy – amint arra a Tanács is hivatkozik – az arra vonatkozó döntést a belső piacra alkalmazott haszonkulcsok megállapításának követelményére tekintettel hozták meg. Márpedig tekintettel arra, hogy a felperes nyeresége az exportértékesítésekből folyt be, valamint hogy a mintában szereplő más vállalkozások nem kapták meg a MET‑et, az intézmények helyesen vélték úgy, hogy az ő haszonkulcsukra vonatkozó adatok nem képezik megbízható számítás alapját. Következésképpen az intézmények egyáltalán nem rendelkeztek a kínai piaci feltételek között végzett belföldi cipőértékesítésre vonatkozó ellenőrzött adatokkal. Ezenkívül az intézmények helyesen tekinthették úgy, hogy a felperes által javasolt, a közösségi ágazat saját piacára vonatkozóan megállapított 6%‑os célhaszonkulcs nem tükrözi a kínai gyártók által a belső piacon alkalmazott haszonkulcsot, és ily módon jogosan helyezték előtérbe a termék eladási helyének az említett különbözetre gyakorolt hatását.

70      E körülmények között az intézmények feladata, hogy – széles mérlegelési mozgásterüket kihasználva – a rendelkezésükre álló megbízható és ellenőrizhető adatok alapján kidolgozzák az ésszerű haszonkulcs kiszámítását lehetővé tevő módszert.

71      Ennek megfelelően az intézmények az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdése c) pontja által részükre biztosított mérlegelési mozgástér keretében helyesen vélték úgy, hogy ésszerűbb a felpereshez hasonló méretű olyan vállalkozások kínai piacon elért nyereségére vonatkozó információt alapul venni a teljesen eltérő piacokon végzett cipőértékesítésből befolyt nyereségre vonatkozó információval szemben, amelyek nem kiemelkedően magas eladási és általános költségekkel működnek, és a MET‑et is megkapták a közelmúltban a cipőktől eltérő termékekre nézve folytatott vizsgálatok során, és amelyekre vonatkozóan az intézmények megbízható adatokkal rendelkeztek. Márpedig a felperes nem nyújtott be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy e vélekedés nyilvánvaló mérlegelési hibán alapul. Ezenkívül az alkalmazott módszer volt a legmegfelelőbb rendelkezésre álló módszer az ésszerű haszonkulcs megállapítása szempontjából, tekintettel arra, hogy a Bizottság nem rendelkezett egyéb információval.

72      A felperesnek a közösségi ágazatra vonatkozó adatok alapul vételét célzó javaslatával kapcsolatban meg kell állapítani, hogy – amint arra a Tanács hivatkozik – a közösségi cipőpiac nem hasonlítható a kínai piachoz, ezen túlmenően pedig a dömpingelt kínai és vietnami behozatal torzító hatást gyakorolt rá.

73      Azon érv, miszerint a Bizottság nem vette figyelembe az azon társaságok által benyújtott információkat, amelyek nem szerepeltek a mintában, és amelyek MET megadása, illetve egyéni elbírálás alkalmazása iránti kérelmét ebből kifolyólag nem bírálták el, nem fogadható el, mivel a felperes nem határozza meg, hogy az e kérelmek el nem bírálására vonatkozó határozat mennyiben jogellenes. Ezenfelül a Törvényszék a mai napon hozott T‑401/06. sz., Brosmann Footwear (HK) és társai kontra Tanács ügyben hozott ítéletének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 83–105. pontjában úgy ítélte meg, hogy e határozat megfelel az alaprendeletnek.

74      Jóllehet igaz, hogy az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontja szerint a más elfogadható módszer alapján megállapított nyereség összege nem haladhatja meg az azonos általános kategóriába tartozó termékek eladásával a származási ország hazai piacán rendesen elért nyereséget, e rendelkezést nem lehet akként értelmezni, hogy az intézmények ne állapíthatnák meg a haszonkulcsot, ha az azonos általános kategóriába tartozó termékek eladásával elért nyereségre vonatkozóan nem rendelkeznek megbízható számítási alappal.

75      Ebből következik, hogy az első jogalap e részét el kell utasítani.

–       A védelemhez való jog állítólagos megsértéséről

76      Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy 2006. július 10‑i levelének II. mellékletében a Bizottság közölte a felperessel az eladási, adminisztratív és más általános költségek, valamint a haszonkulcs átlagos mértékét, és hozzáfűzte, hogy ezen adatok olyan kínai vállalkozásoktól származnak, amelyek reprezentatív hazai értékesítéseket végeztek és megkapták a MET‑et. Ezenkívül a Bizottság 2006. augusztus 22‑i levelében tájékoztatta a felperest azon ágazatokról, amelyekhez az eladási, adminisztratív és más költségekre, valamint a haszonkulcsra vonatkozó információt biztosító vállalkozások tartoztak. Az említett levélben a Bizottság azt is kifejtette, hogy ezen adatok alkalmazása azért indokolt, mert az érintett vállalkozások a felpereshez hasonló méretűek, nem kiemelkedően magas eladási és általános költségekkel működnek, és a MET‑et is megkapták a közelmúltban lefolytatott vizsgálatok során, haszonkulcsuk hasonló, és a jelen esetben a kínai cipőipar hazai értékesítésére vonatkozóan nem állt rendelkezésre adat.

77      Ennélfogva úgy kell tekinteni, hogy a Bizottság 2006. augusztus 22‑i levelében válaszolt a felperesnek az általános költségek és a haszonkulcs számadataira vonatkozó többletinformáció iránti kérelmére. A felperes e tekintetben nem róhatja fel a Bizottságnak, hogy akkor értesítette őt azon ágazatokról, amelyekhez a vállalkozások – amelyek adatait felhasználták – tartoztak, amikor a végleges tájékoztató kiegészítésére vonatkozó észrevételek megtételére nyitva álló határidő már letelt. Az alaprendelet 20. cikkének (5) bekezdéséből ugyanis nem következik, hogy a Bizottság köteles az érdekelt feleknek legalább tíznapos határidőt biztosítani azon megjegyzéseik megfogalmazására, amelyek a végleges tájékoztatásra vonatkozó észrevételeikre válaszoló bizottsági levélre vonatkoznak. Ez az eset akkor állhatott volna fenn, ha a 2006. augusztus 22‑i levél az alaprendelet 20. cikkének (2) bekezdése értelmében „azon alapvető tényeket és szempontokat […] [tartalmazta volna], amelyeken a végleges intézkedések bevezetésére […] irányuló javaslatok alapulnak”.

78      Márpedig meg kell jegyezni, hogy a Bizottság azon alapvető tényeket és szempontokat, amelyeken a végleges intézkedések bevezetésére irányuló javaslatai alapultak, a felperes tudomására hozta a végleges tájékoztatóban és a végleges tájékoztató kiegészítésében. Ezzel szemben a 2006. augusztus 22‑i levél csupán kiegészítő magyarázatokat tartalmaz. A 2006. augusztus 22‑i levél ugyanis semmilyen módosítást vagy kismértékű kiigazítást nem tartalmaz a Bizottság által képviselt álláspont tekintetében.

79      Hozzá kell tenni, az a tény, hogy a felperes 2006. július 18‑i levelében megerősítette, hogy a Bizottság által a rendes érték meghatározása céljából alkalmazott haszonkulcs túl magas volt, figyelembe véve a cipőipar tekintetében ésszerű adatokat, azt bizonyítja, hogy a felperes tudta, hogy a kérdéses adatok a cipőgyártástól eltérő ágazatból származnak.

80      Ezenkívül a fenti 68–74. pontból az következik, hogy a Bizottság nem volt köteles az azonos általános kategóriába tartozó termékekre vonatkozó adatok alkalmazására. Ennélfogva a felperes 2006. július 18‑i levelében megfogalmazott és a tárgyalás alkalmával újfent megerősített azon lényeges érve, amely szerint a kérdéses adatokhoz való hozzáférés lehetővé tenné számára annak értékelését, hogy azok valóban az azonos általános kategóriába tartozó termékekre vonatkoznak‑e, nem fogadható el.

81      A felperes azon érve, miszerint a Bizottság számításait alátámasztó adatok nyilvánosságra hozatalának hiánya a védelemhez való jog megsértésének minősül, szintén nem fogadható el. Anélkül, hogy szükséges lenne az említett adatok Tanács által hivatkozott bizalmas jellegéről határozni, meg kell állapítani, hogy ezen adatok nem voltak elengedhetetlenül fontosak a felperes számára a védelemhez való jogának gyakorlásához. A felperes ugyanis a rendes értéknek a 2006. július 18‑i levélben szereplő azon alternatív számítása keretében, amelynek szerinte azt kell eredményeznie, hogy egyáltalán ne állapítsanak meg dömpingkülönbözetet rá vonatkozóan, maga javasolta a Bizottságnak az eladási, adminisztratív és más általános költségek, valamint a haszonkulcs átlagos mértékét az általa ésszerűnek és naprakésznek tartott adatok alapján.

82      Mindenesetre a 2006. augusztus 22‑i levelet követően semmi sem akadályozta a felperest abban, hogy megfogalmazza észrevételeit a Bizottságnak. E tekintetben nem fogadható el a felperes által felhozott azon érv, amely szerint, ha a figyelembe vett ágazatok kiválasztásáról az eljárás korábbi szakaszában értesítették volna, megkísérelhette volna olyan adatok beszerzését, amelyek magyarázatot adnak arra, hogy az ezen ágazatokban megállapított haszonkulcsok miért magasabbak a cipőiparban megállapítottaknál. A felperes ugyanis semmilyen bizonyítékot nem nyújtott be a Törvényszéknek arra vonatkozóan, hogy a Bizottság 2006. augusztus 22‑i levelét követően intézkedéseket tett volna a szükséges adatok beszerzése érdekében.

83      E feltételek között meg kell állapítani, hogy a felperes védelemhez való jogát nem sértették meg.

84      Ennélfogva az első jogalapot el kell utasítani.

 A második jogalapról, amely az alaprendelet 3. cikkének megsértésén alapul

 A felek érvei

85      A felperes hangsúlyozza, hogy a Bizottság a közösségi piac felé irányuló exportjából eredő egyéni kárkülönbözetet számított ki. Az exportárának a kár kiszámítása céljából való meghatározását illetően a Tanács a megtámadott rendeletben nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a felperes a termékeit önálló kereskedelmi vállalkozásoknak adta el, amelyek közvetítő szerepet töltenek be a kínai gyártók és az európai piacon székhellyel rendelkező forgalmazók között. E mulasztás következtében a Tanács a tényleges árnál alacsonyabb exportárat, ennek következtében pedig az árak (tehát a kár) mesterségesen túlértékelt alákínálási különbözetét állapította meg.

86      A felperes szerint az olyan önálló kereskedelmi vállalkozások, mint a Pagoda társaság – amely más kínai és vietnami cipőgyártó társaság számára közvetítőként jár el a közösségi piac felé irányuló jelentős értékesítésekben, és amely együttműködik a felperessel annak más piacok felé irányuló értékesítéseiben –, a gyártási és forgalomba hozatali költségek jelentős részét viselik, többek között a marketing, az exportszervezés és a kutatás‑fejlesztés területén. E költségeket, valamint a kereskedelmi vállalkozások haszonkulcsait figyelembe kellett volna venni a közösségi határparitáson számolt CIF‑árak meghatározása, ennélfogva pedig az árak alákínálásának és a felperes exporttevékenységéből eredő kárnak a kiszámítása érdekében.

87      Annak ellenére, hogy a Bizottság számszerűen ismerte a kereskedelmi vállalkozások szerepét és haszonkulcsát, amely számadatok megbízhatóságát nem vitatták, nem tett eleget az összes releváns tényező kár meghatározása céljából történő tárgyilagos vizsgálata követelményének az alaprendelet 3. cikkének és a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó egyezmény (WTO) (HL L 336., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet 21. kötet, 82. o.) 1.A. mellékletében szereplő, az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás (HL L 336., 103. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 189. o.) 3. cikkének megfelelően. Amint ugyanis a felperes a közigazgatási eljárás során állította, a kár kiszámítása céljából hibás a hongkongi FOB‑paritáson alapuló exportárat alkalmazni, anélkül hogy hozzáadnák a közösségi határparitáson számolt CIF‑ár megállapítása szempontjából releváns költségeket. Ily módon az, hogy csupán a biztosítási és szállítási költségeket adják hozzá a hongkongi FOB‑paritáshoz, a tényleges árnál alacsonyabb exportárat eredményez, amely körülmény szintén az alákínálási különbözet túlértékeléséhez vezet.

88      A jelen esetben a Bizottság értékelésének indokolása nélkül arra hivatkozott, hogy a kereskedelmi vállalkozások különbözeteit nem volt szükséges figyelembe venni, mivel a rendes értékre vonatkozó, Brazíliában gyűjtött adatokat (lásd a fenti 14. pontot) lefelé módosították, hogy abból levonják azokat a költségelemeket, amelyeket a különbözet magában foglal (kutatás és fejlesztés, marketing stb.). Márpedig a Bizottság semmilyen más információt nem nyújtott a kérdéses költségelemeket illetően, és arra sem adott magyarázatot, hogy a rendes értékre vonatkozó, Brazíliában gyűjtött adatok mennyiben voltak relevánsak a MET‑et megkapó felperes alákínálásának kiszámítása szempontjából, akit ennélfogva nem érintenek az ezen országban gyűjtött adatok. Az exportárnak a Tanács által kutatási és fejlesztési költségekre tekintettel eszközölt 9,3%‑os kiigazítása – amint azt a felperes a közigazgatási eljárás során állította – alacsonyabb a felperes termékeit az európai piacra eljuttató kereskedelmi vállalkozás, a Novi által alkalmazott 38%‑os haszonkulcsnál. Ezenkívül e kiigazításnak nem célja a közvetítő kereskedelmi vállalkozások szerepének figyelembevétele.

89      A Bizottság azzal, hogy nem vette figyelembe egyrészt a felperes által a FOB‑paritás és a közösségi határhoz érkezés között viselt költségeket, másrészt az olyan önálló kereskedelmi vállalkozások haszonkulcsait mint a Pagoda, hibásan számította ki a felperes tekintetében az alákínálási különbözetet. A helyes számítás alacsonyabb dömpingellenes vám kivetéséhez vezetett volna, illetve nem eredményezett volna dömpingellenes vámot. Az, hogy az európai gyártók nem bíznak meg más társaságokat a modellek tervezése, a minőség ellenőrzése, az árak megtárgyalása, a logisztika stb. tekintetében, nem igazolhatja a felperesnél felmerült ezen költségek figyelembevételének hiányát a termékei közösségi határparitáson számolt CIF‑árának kiszámításánál. Ugyanis kizárólag e CIF‑árhoz viszonyítva lehet értékelni az alákínálás fennállását.

90      A Tanács által e jogalap ellen benyújtott jogellenességi kifogás (lásd a következő 91. és 92. pontot) nem megalapozott, mivel a Bizottság új számítása hiányában nem ellenőrizhető megállapításokon alapul. Az e tekintetben releváns kérdés az, hogy a körülbelül 38%‑os kiegészítő közvetítői különbözetnek a közösségi határparitáson számolt CIF‑árhoz való hozzáadása a felperes dömpingkülönbözeténél alacsonyabb kárkülönbözethez vezetett‑e, ami teljességgel elképzelhető. Ezenfelül a Tanács első jogalapra vonatkozó állításával ellentétben (lásd a következő 92. pontot) a keresetlevél megfelel az eljárási szabályzat 44. cikkében előírt formai követelményeknek.

91      A Tanács emlékeztet arra, hogy a legalacsonyabb vám szabályának megfelelően (lásd a fenti 41. pontot) a felperesre vonatkozó végleges vám szintjét a dömpingkülönbözete (9,7%) alapján állapították meg, amely alacsonyabb volt a kárelhárítási szintnél (16,5%). Ennélfogva a második jogalap csupán akkor befolyásolhatja a megtámadott rendelet érvényességét, ha bizonyítást nyer, hogy a kárelhárítási szintnek alacsonyabbnak kell lennie a felperes dömpingkülönbözeténél. Márpedig még a Novi haszonkulcsának figyelembevétele esetén is a felperesre vonatkozó alákínálási és kárkülönbözet 28%, illetve 20%. Ennélfogva az említett jogalap „hatástalan és elfogadhatatlan”.

92      A Tanács azt is előadja, hogy a második jogalapot illetően a keresetlevél nem felel meg az eljárási szabályzat 44. cikkében előírt formai követelményeknek. A felperes ugyanis nem ismertette az érvelésének alapjául szolgáló tényeket, nem adott magyarázatot arra vonatkozóan, hogy az intézmények miért jártak el jogellenes módon, hanem csupán megalapozatlan kijelentésekre szorítkozott. Elfogadhatatlan jogalapról van tehát szó.

93      Összefoglalásképpen a Tanács vitatja a jelen jogalap jogi megalapozottságát.

 A Törvényszék álláspontja

94      Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a legalacsonyabb vám szabálya azzal a következménnyel jár, hogy valamely gyártó, amely tekintetében dömpingellenes vámot vetettek ki, nem vitathatja azt azon az alapon, hogy a vizsgálat során túlértékelt kárkülönbözetet állapítottak meg, ha a vám mértékét a dömpingkülönbözet szintjén határozták meg, amennyiben utóbbi egyaránt alacsonyabb a helytelenül megállapított, illetve a tényleges kárkülönbözetnél (lásd ebben az értelemben a Bíróság 250/85. sz., Brother Industries kontra Tanács ügyben 1988. október 5‑én hozott ítéletének [EBHT 1988., 5683. o.] 24. pontját).

95      A jelen esetben – amint a Bizottság 2006. július 10‑i leveléből, különösen annak a kár kiszámításával foglalkozó mellékletéből következik – a felperes által a közösségi piacra exportált modellre vonatkozó alákínálás mértéke 32,3%, míg a referenciaárakhoz viszonyított alákínálás mértéke 66%. A felperes nem vitatta az e számítás érdekében alkalmazott módszert és a számadatokat.

96      Ezenfelül a felperes 2006. július 18‑i levelének III. címe alatt szereplő fejtegetésekből kitűnik, hogy a közvetítő társaságok – amelyeken keresztül a kínai gyártók eljuttatják termékeiket az európai piacra – 25‑38%‑os haszonkulcsot alkalmaznak. A felperes álláspontja szerint e különbözetet hozzá kellett volna adni a közösségi határparitáson számolt CIF‑árhoz, amely csökkentette volna az ez utóbbi ár és a közösségi ágazat árai közötti eltérést, és ennélfogva az alákínálási különbözetet.

97      Márpedig a Tanács válaszbeadványhoz mellékelt dokumentumban végzett számításaiból következik, hogy még abban az esetben is, ha növelte volna a felperes közösségi határparitáson számolt CIF‑árát a Novi által állítólagosan realizált 38%‑os haszonkulccsal, a jelentős kárt nem okozó behozatali mennyiségekre tekintettel a referenciaárakhoz viszonyított alákínálási különbözetet 20,05%‑ban állapította volna meg, azaz olyan mértékben, amely meghaladja a felperes dömpingkülönbözetének szintjét, amely utóbbi alapján megállapították a végleges vámot (9,7%, lásd a fenti 41. pontot) . E tekintetben hozzá kell tenni, hogy még abban az esetben is, ha a felperesnek a Törvényszék kérdéseire adott válaszainak keretében előadott alternatív számítást figyelembe veszik, amely szerint további 38%‑os kiigazítás alkalmazandó a vám, a kutatási és fejlesztési költségek stb. alapján eszközölt 17,30%‑os kiigazítást követően, a referenciaárakhoz viszonyított ily módon megállapított alákínálási különbözet 15,32%, azaz a kárelhárítási szintnél magasabb.

98      Ebből következik, hogy a második jogalapot mint hatástalant el kell utasítani.

 A harmadik jogalapról, amely az alaprendelet 20. cikkének, a védelemhez való jognak és az indokolási kötelezettségnek a megsértésén alapul

 A felek érvei

99      A felperes előadja, hogy az intézmények nem a megfelelő módon közölték részére a közösségi ágazatot ért kárra vonatkozó új ténybeli elemezést, és lehetőséget sem biztosítottak számára arra, hogy észrevételeket tehessen a végleges vám kialakítására vonatkozó új értékelést illetően (lásd a fenti 29. és 30. pontot). Ezenkívül a Bizottság nem a kellő mértékben adott magyarázatot azon okokra vonatkozóan, amelyek elemzése megváltoztatását, és az első javaslatában szereplő adatoktól eltérő adatok alkalmazását indokolták.

100    Míg a 2006. július 7‑i végleges tájékoztatóban a Bizottság úgy tekintette, hogy az évi 140 millió pár volumenű cipőbehozatal nem károsította a közösségi ágazatot, a végleges tájékoztató 2006. július 28‑i kiegészítésében viszont ezen értéket jelentős mértékben, 41,5 millió párra csökkentette, anélkül hogy magyarázatot adott volna e változtatás okaira, amely változtatás azzal a „visszás hatással” járt, hogy a referenciaévek alapján tett módosítással megváltoztatta a kivetett vámok értékét Kína és Vietnam között. Gazdasági céljukat illetően a késleltetett vámrendszer által bevezetett kvóták az olyan behozatali mennyiség által okozott nyomást hivatottak mérsékelni, amelyet mindazonáltal nem tekintenek tisztességtelen magatartásból származónak, míg a dömpingellenes intézkedéseket a tisztességtelen dömpingmagatartásokkal szemben alkalmazzák. E különbségekre tekintettel a felperesnek az új javaslatra vonatkozó észrevételeik megtételére a Bizottság által biztosított ötnapos határidő nem volt elegendő, amit a felperes a közigazgatási eljárás során kifogásolt.

101    A megtámadott rendelet, amelynek (301) preambulumbekezdése követi a Bizottság utolsó javaslatát, nem tartalmaz elegendő indokolást ezen eltérés tekintetében, és nem határozza meg ezen új módszer alkalmazásának indokait. A megtámadott rendelet (301) preambulumbekezdése ezzel szemben a végleges tájékoztató kiegészítése 280. pontjában megfogalmazottak megismétlésére szorítkozik, amely szintén nem tartalmaz további információt. Ezenkívül a végleges tájékoztató kiegészítésében semmilyen számadat, illetve számítás nem szerepel, amely alátámasztja a megtámadott rendelet (301) preambulumbekezdésében ismertetett módszert, és nem ad magyarázatot az első javaslatban alkalmazottaktól eltérő évek, értékek és mennyiségek alapul vételére vonatkozóan. Az intézmények egyébiránt megsértették az alaprendelet 20. cikkét, amely előírja az azon alapvető tényeket és megállapításokat alátámasztó részletek közlését, amelyek alapján a Bizottság a végleges intézkedések elfogadását kívánja javasolni. A Bizottság új megközelítését alátámasztó ténybeli értékelést ugyanis nem magyarázták meg, és nem is igazolták.

102    Ezen túlmenően a Bizottság megsértette a felperes védelemhez való jogát, mivel nem tette lehetővé számára, hogy érdemben kifejthesse álláspontját olyan jelentős kérdésekre vonatkozóan, mint az új javaslat ésszerűsége, az állított tények és körülmények pontossága és relevanciája, a Bizottság által a dömpingre és a közösségi ágazatnak okozott kárra vonatkozó megállapításai alátámasztása érdekében végzett számítások és előadott bizonyítékok. A két rendszert alapvető különbségek jellemzik azon ténybeli elemzést illetően, amelyeken alapulnak. E különbségek teljesen eltérő következményekhez vezettek a kínai és a vietnami gyártók esetében, anélkül hogy a Bizottság magyarázatot adott volna arra, hogy miként jutott erre az eredményre, illetve lehetőséget adott volna az érdekelteknek arra, hogy a védelemhez való jogukat gyakorolhassák.

103    A Tanács arra irányuló kísérlete, hogy arra hivatkozva enyhítse a két javaslat közötti különbségeket, hogy az elfogadott rendszer figyelembe veszi azt a tényt, hogy csupán a meghatározott küszöbértéket túllépő behozatali mennyiség okoz kárt, azt eredményezi, hogy kárt nem okozó behozatali mennyiségekre vetnek ki dömpingellenes vámot, amely az alaprendelet 1. cikkének (1) bekezdésébe ütközik. Az a tény, hogy a felperes e rendszerre tekintettel észrevételeket tehetett az alaprendelet 20. cikkének (5) bekezdésében előírt minimális tíznapos határidőnél rövidebb időn belül, egyébiránt nem hozható fel ellene, és nem orvosolja a Bizottság által szolgáltatott információk hiányosságait. Azt a kérdést ugyanis, hogy a Bizottság megfelelő határidőt biztosított‑e a felperes védelemhez való jogának tiszteletben tartása céljából, a Bizottság által elfogadott módszert illető változtatás jelentőségére, valamint az új jogi és ténybeli megközelítésre vonatkozó adatok vagy magyarázatok hiányára tekintettel kell értékelni. E tekintetben a felperes megjegyzi, hogy amikor az intézmények nem nyújtanak megfelelő magyarázatot az általuk alkalmazott módszerre és tényértékelésre vonatkozóan, korlátozott jelentőséggel bír az a tény, hogy lehetőséget biztosítottak az észrevételek tételére, és nem eredményezi az alaprendelet 20. cikkéből, a közösségi jog általános elveiből, vagy a WTO jogából eredő követelmények teljesülését. Ezenfelül a Bizottság maga igen szigorú ütemtervet fogadott el, amely kizárta a végleges tájékoztató kiegészítésére vonatkozó észrevételek megtételére nyitva álló határidő bárminemű meghosszabbítását. Ezenkívül a több hónapig tartó megbeszélés a késleltetett vámrendszerre, és nem a véglegesen elfogadott rendszerre vonatkozott.

104    A felperes úgy véli, hogy a végleges tájékoztató kiegészítésének hiányosságai és a túl rövidre szabott határidő miatt nem volt lehetősége arra, hogy ismertesse a Bizottsággal azon indokokat, amelyek miatt az elfogadott megközelítés nem megfelelő, illetve ésszerűtlen, és az e dokumentumban szereplő javaslatot alátámasztó módszerre és számszerű adatokra vonatkozó álláspontját sem tudta kifejteni.

105    Végül a felperes hozzáteszi, hogy ha megfelelő módon lehetővé tették volna számára a végleges tájékoztató kiegészítésére vonatkozó észrevételek tételét, először is előadta volna, hogy a javasolt rendszer sérti az alaprendelet 1. cikkének (1) bekezdését, mivel dömpingellenes vám kivetéséhez vezet olyan behozatali mennyiség tekintetében, amely nem okoz kárt, másodszor egyéni kárküszöböt kellett volna számolni rá vonatkozóan, harmadszor a Bizottság utolsó javaslata ésszerűtlen és aránytalan, mivel a felülvizsgált ténybeli értékelés – amelyet nem magyaráztak meg, és nem is igazoltak – azzal a „visszás hatással” járt, hogy megváltoztatta a dömpingellenes intézkedések súlyát Kína és Vietnam között.

106    A Tanács – amelyet a Bizottság és a CEC támogat – vitatja a felperes érveit.

 A Törvényszék álláspontja

107    Harmadik jogalapja keretében a felperes először is előadja, hogy az intézmények megsértették az alaprendelet 20. cikkét azzal, hogy a Bizottság egyrészt nem közölte azokat az adatokat, amelyekre a végleges tájékoztató kiegészítésében végzett számításokat alapította, másrészt nem biztosított az ugyanezen cikk (5) bekezdésével összhangban elegendő időt arra, hogy a felperes teljes körű észrevételeket tehessen az új megközelítésre vonatkozóan.

108    Másodsorban a felperes azt állítja, hogy az intézmények sem a végleges tájékoztatóban, sem annak kiegészítésében, sem pedig a megtámadott rendeletben nem ismertették az azon módszert igazoló okokat, amelyet a kárt nem okozó behozatali mennyiség figyelembevétele érdekében alkalmaztak, és amely a kárkülönbözet csökkentésére irányul a kárt nem okozó behozatali mennyiség dömpingellenes vámtól való mentesítése helyett. E körülmények sértik a felperes védelemhez való jogát és az indokolási kötelezettséget.

109    Előzetesen meg kell állapítani, hogy az alaprendelet 20. cikke előírja az érintett felek – többek között az exportőrök – meghallgatáshoz való joga gyakorlásának módját, amely jog a közösségi jogrend által elismert alapvető jog, és magában foglalja az azon alapvető tényekről és megállapításokról való tájékoztatás jogát, amelyek alapján végleges dömpingellenes vám bevezetését tervezik javasolni (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑49/88. sz., Al‑Jubail Fertilizer kontra Tanács ügyben 1991. június 27‑én hozott ítéletének [EBHT 1991., I‑3187. o.] 15. pontját és a Törvényszék T‑147/97. sz., Champion Stationery és társai kontra Tanács ügyben 1998. november 19‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑4137. o.] 55. pontját).

110    E körülmények között a felperesnek az alaprendelet 20. cikke megsértésére vonatkozó érveit úgy kell értelmezni, hogy azok a közösségi jogrend – többek között e rendelkezés – által védett védelemhez való joguk megsértésére vonatkoznak (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑88/98. sz., Kundan és Tata kontra Tanács ügyben 2002. november 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑4897. o.] 131. pontját).

111    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a dömpingellenes rendelet elfogadását megelőzően vizsgálattal érintett vállalkozásoknak a közigazgatási eljárás során lehetőséget kell biztosítani arra, hogy kifejtsék álláspontjukat a tényállás és a hivatkozott körülmények valószerűségéről és jelentőségéről, valamint a Bizottság által a dömpingmagatartás fennállására és az abból eredő kárra vonatkozó állításának alátámasztására felhasznált bizonyítékokról (a Bíróság fenti 109. pontban hivatkozott Al‑Jubail Fertilizer kontra Tanács ügyben hozott ítéletének 17. pontja és a C‑458/98. P. sz., Industrie des poudres sphériques kontra Tanács ügyben 2000. október 3‑án hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑8147. o.] 99. pontja; a Törvényszék fenti 109. pontban hivatkozott Champion Stationery és társai kontra Tanács ügyben hozott ítéletének 55. pontja és a fenti 110. pontban hivatkozott Kundan és Tata kontra Tanács ügyben hozott ítéletének 132. pontja).

112    Ebben az összefüggésben azt is meg kell állapítani, hogy a végső nyilvánosságra hozatal hiányos jellegéből csak akkor következik a végleges dömpingellenes vámot kivető rendelet jogellenessége, ha e mulasztás miatt az érdekelt felek nem tudták hatékonyan megvédeni érdekeiket. Ez az eset akkor áll fenn, amikor a mulasztás az ideiglenes intézkedések során alkalmazottaktól eltérő tényeket vagy szempontokat érint, amelyekre különös figyelemmel kell lenni a végső nyilvánosságra hozatalban az alaprendelet 20. cikkének (2) bekezdése szerint. Azonos okok miatt ugyanez az eset áll fenn, amikor a mulasztás a végleges tájékoztató közlését követően a Bizottság vagy a Tanács által elfogadott határozatot megalapozóktól eltérő tényekre vagy szempontokra vonatkozik, ahogy az az alaprendelet 20. cikke (4) bekezdése utolsó mondatából következik.

113    A jelen esetben, ahogy az a fenti 23–25. pontban szerepel, a Bizottság a végleges tájékoztatóban először azon a tényen alapuló késleltetett vámrendszert javasolta, hogy az évi 140 millió párt meghaladó mennyiségű cipőbehozatal okozott kárt az alaprendelet 3. cikkének értelmében. Ezen értékelés egyrészt a kárt megakadályozó mennyiségi kvótarendszer 2005. január 1‑jéig való fennállásán alapult, másrészt a Kínából 2005‑ben behozott mennyiségek számításán. E javaslat szerint dömpingellenes vámmal kell sújtani a Kínából származó 140 millió párt meghaladó mennyiségű cipőbehozatalt. E vám a referenciaárakhoz viszonyított – a jelen esetben 23%‑os – alákínálási különbözettel azonos.

114    Mindazonáltal a fenti 28. és 29. pontban kifejtettek szerint a Bizottság a végleges tájékoztató kiegészítésének keretében módosította a kár elhárításához szükséges vám kiszámítására vonatkozó javaslatát. Ezen új megközelítés szintén az alaprendelet 3. cikke értelmében kárt nem okozó behozatali mennyiség létezésén alapult. Ugyanakkor a végleges tájékoztató kiegészítése szerint mind e kárt nem okozó behozatali mennyiség kiszámítási módja, mind e mennyiségnek a javasolt végleges vám kiszámítására vonatkozó hatása eltért a végleges tájékoztatóban említettektől.

115    Különösen a végleges tájékoztató kiegészítésében a Bizottság először is arra emlékeztetett, hogy a Kínából származó behozatalra vonatkozóan a referenciaárakhoz viszonyított alákínálási különbözet 23%‑os volt. Másodsorban megállapította, hogy a vizsgálati időszak alatt ezen országból érkező behozatali mennyiség a két célországból származó behozatali mennyiség 38%‑át tette ki. E százalékérték a Kínából és Vietnamból 2003‑ban érkező teljes behozatali mennyiségre alkalmazva (109 millió pár cipő) körülbelül 41,5 millió pár cipőnek felelt meg, amely mennyiséget úgy tekintettek, hogy nem okoz kárt a közösségi ágazatnak. Harmadrészt a Bizottság úgy vélte, hogy e mennyiség a Kínából 2005‑ben érkező behozatali mennyiség 28,26%‑ának felelt meg. Végül negyedrészt az eredetileg megállapított dömpingkülönbözetet (23%) 28,26%‑kal csökkentette, ami 16,5%‑os „súlyozott” dömpingkülönbözetet eredményezett.

116    A fentiekből következik, hogy a végleges tájékoztatóban és a végleges tájékoztató kiegészítésében ismertetett módszer közötti különbségek a következők. Először is ahelyett, hogy a kárt nem okozó éves behozatali mennyiséget a Kínából 2005‑ben érkező behozatali mennyiségben határozta volna meg, a Bizottság ezen éves mennyiséget úgy állapította meg, hogy a 2003‑ban behozott cipőmennyiséget – 109 millió pár – megszorozta 38%‑kal. Ez az a százalékérték, amely az ebből az országból származó behozatali mennyiségnek a két célországból a vizsgálati időszak alatt behozott teljes cipőmennyiséghez viszonyított arányát fejezi ki. Másodsorban ahelyett, hogy ezen éves mennyiséget – amelyet a végleges tájékoztató kiegészítésének 278–280. pontjában kárt nem okozónak minősített – mentesítette volna a dömpingellenes vám alkalmazása alól, a Bizottság figyelembe vette e mennyiséget a kár elhárítása mértékének csökkentése és a dömpingellenes vámnak az első importált pár cipőtől kezdve történő alkalmazása révén.

117    E tekintetben meg kell állapítani, hogy az a tény, hogy a Bizottság – miután az érdekelt felek megfogalmazták a végleges tájékoztatóra vonatkozó észrevételeiket – módosította elemzését, önmagában nem jelenti a védelemhez való jog megsértését. Ugyanis amint az az alaprendelet 20. cikke (4) bekezdésének utolsó mondatából következik, a végleges tájékoztató a Bizottság vagy a Tanács által meghozható döntéseket nem befolyásolja. E rendelkezés csupán azt írja elő a Bizottságnak, hogy a lehető legrövidebb időn belül hozza nyilvánosságra azokat a tényeket és szempontokat, amelyek eltérnek a végleges tájékoztatóban szereplő eredeti elemzését alátámasztó tényektől és szempontoktól. Ugyanis ezek összefoglalása révén érthetik meg az érdekeltek azokat az okokat, amelyek következtében az intézmények eltérő álláspontot fogadtak el.

118    Következésképpen annak meghatározása érdekében, hogy a Bizottság tiszteletben tartotta‑e a felperesnek az alaprendelet 20. cikke (4) bekezdése utolsó mondatából eredő jogait, még annak ellenőrzése szükséges, hogy a Bizottság közölte‑e vele a kárra és az annak elhárításához szükséges intézkedések mibenlétére vonatkozó új elemzés céljából elfogadott tényeket és szempontokat, amennyiben azok eltérnek a végleges tájékoztatóban elfogadottaktól (lásd a fenti 112. pontot).

119    E tekintetben a Bizottság először is a végleges tájékoztató kiegészítésében kifejtette, hogy az új javaslata szerint nem szükséges különbséget tenni az importőrök különböző kategóriái között.

120    Ezt követően azon adatokat illetően, amelyek alapján a Bizottság a kárkülönbözetet 23%‑ról 16,5%‑ra módosította, a felperes tévesen állítja, hogy azokhoz nem volt hozzáférése. A fenti 115. pontban ismertetett, a kárkülönbözetnek a kárt nem okozó behozatali mennyiségre tekintettel való módosítására vonatkozó módszer ugyanis szerepel a végleges tájékoztató kiegészítésében. Az igaz, hogy e dokumentum nem tájékoztat a Kínából 2005‑ben érkező behozatal pontos mennyiségéről, amely lehetővé tenné annak ellenőrzését, hogy a 28,26%‑os érték megfelel a valóságnak. Mindazonáltal tekintettel arra, hogy a Bizottság szerint a 41,5 millió pár cipő a Kínából 2005‑ben érkező behozatali mennyiség egészének 28,26%‑át képviseli, ebből az következik, hogy ez utóbbi behozatali mennyiség 146,85 millió pár cipő volt. A felperes egyébiránt maga ismétli meg ezt a számítást 2006. augusztus 2‑i elektronikus levelében (lásd a fenti 31. pontot).

121    Az előző megfontolásokból következik, hogy a Bizottság a felperes tudomására hozta azt az érvelést, amelyet a kárkülönbözetnek a kárt nem okozó behozatali mennyiségre tekintettel való kiszámítása céljából követett. A Bizottság ismertette az összes olyan számszerű adatot is, amelyet e célból relevánsnak ítélt, így a felperes védelemhez való jogát e tekintetben nem sértette meg.

122    Hangsúlyozni kell azt is, hogy a felperes jogalapja – ahogyan azt a keresetlevelében kifejtette – a védelemhez való jogának, és nem az alaprendelet 1. cikke (1) bekezdésének a megsértésére vonatkozik. Ebből következik, hogy annak eldöntését, hogy a megtámadott rendeletben elfogadott rendszer összeegyeztethető‑e az alaprendelet 1. cikkének (1) bekezdésével, amennyiben dömpingellenes vámot vet ki azon éves küszöbérték alatti behozatali mennyiségre, amelyet kárt nem okozónak tekintettek, nem terjesztették a Törvényszék elé felülvizsgálat céljából.

123    Az előírt határidőt illetően a felek egyetértenek abban, hogy az 2006. augusztus 2‑án járt le.

124    A Bizottság azzal, hogy a felperesnek tíz napnál rövidebb határidőt biztosított a végleges tájékoztató kiegészítésére vonatkozó észrevételek megtételére, megsértette az alaprendelet 20. cikkének (5) bekezdését (lásd ilyen értelemben a fenti 109. pontban hivatkozott Champion Stationery és társai kontra Tanács ügyben hozott ítélet 80. pontját). Mindamellett ez a körülmény önmagában nem vezet a megtámadott rendelet megsemmisítéséhez. Ugyanis azt is meg kell állapítani, hogy az a tény, hogy a felperes a törvényes határidőnél rövidebb idővel rendelkezett, olyan jellegű volt‑e, hogy konkrétan érintette a védelemhez való jogát a szóban forgó eljárásban (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑35/01. sz., Shanghai Teraoka Electronic kontra Tanács ügyben 2004. október 28‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑3663. o.] 331. pontját).

125    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a felperes 2006. augusztus 2‑i elektronikus levelében emlékeztetett a Bizottság számításaira, és egy eltérő eredményhez vezető, szerinte méltányos más számítási módot terjesztett elő. Ennélfogva a felperes megértette a Bizottság érvelését, és lehetősége volt más megközelítést javasolni részére a rendelkezésre álló határidő meghosszabbításának kérelmezése nélkül. E körülmények között meg kell állapítani, hogy lehetősége volt érdemben kifejteni álláspontját.

126    Ebből következően a felperes védelemhez való jogát nem sértették meg.

127    Azonos okok miatt el kell utasítani a felperes azon érvelését, amely a kár elhárítása mértékének kiszámítása céljából alkalmazott módszerre vonatkozó indokolási kötelezettség megsértésén alapul. A megtámadott rendelet indokolását ugyanis többek között a felperessel közölt információra és az általa a közigazgatási eljárás során tett észrevételekre tekintettel kell értékelni (a Törvényszék T‑33/98. és T‑34/98. sz., Petrotub és Republica kontra Tanács egyesített ügyekben 1999. december 15‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., II‑3837. o.] 107. pontja).

128    A jelen esetben a fenti 40. pontban megállapítottak szerint a megtámadott rendelet (296)‑(301) preambulumbekezdése tartalmazza azt az értékelést, amelynek alapján a Tanács elfogadta a végül alkalmazott módszert. Következésképpen tekintettel arra a tényre, hogy a Bizottság a felperes tudomására hozta azt az érvelést, amelyet a kárkülönbözetnek a kárt nem okozó behozatali mennyiségre tekintettel való kiszámítása céljából követett, és ismertette vele az összes olyan számszerű adatot is, amelyet e célból relevánsnak ítélt (lásd a fenti 119–121. pontot), meg kell állapítani, hogy a megtámadott rendeletet a jogilag megkövetelt módon indokolták meg.

129    Ennélfogva a harmadik jogalapot el kell utasítani.

 A negyedik jogalapról, amely a közösségi ágazatot ért kárra vonatkozó téves jogalkalmazáson és nyilvánvaló mérlegelési hibán alapul

 A felek érvei

130    A felperes úgy véli, hogy a kárra vonatkozó határozat nem alapul kellően hosszú szokásos behozatali időszakon, és ennélfogva azt nem megbízható és objektív adatok alapján hozták. Tekintettel arra ugyanis, hogy a vizsgálati időszak 2004. április 1‑jétől 2005. március 31‑ig tartott, a Bizottság csupán 2005 első negyedévének alapulvételével győződött meg arról, hogy a behozatali mennyiségnek a kvótarendszer lejártát követő növekedése döntő mértékben okozott kárt a közösségi ágazatnak. A jelentős kár 2004‑ben való fennállására utaló nyilvánvaló jelekből – amelyekre a Bizottság a végleges tájékoztató új H. címében szereplő 277. pontban hivatkozik – nem következik az, hogy 2004‑ben valóban jelentős kár következett be. Azt, hogy 2004‑ben nem következett be jelentős kár, megerősíti a végleges tájékoztató 285. pontja, valamint az a tény, hogy a behozatali mennyiség ebben az évben 2003‑hoz képest csekély mértékben növekedett. A Tanács állításával ellentétben a mennyiségi kvótarendszer nem a dömpingelt behozatal elleni védelmet szolgálta. Ezenkívül a 2003‑ra vonatkozó kártényezők elemzése irreleváns, mivel – amint azt a Bizottság megállapította – ebben az időszakban nem érvényesült kárt okozó dömping.

131    Márpedig a 2005. év első három hónapja alkotja azon piac megnyitásának kezdeti időszakát, amelyet több mint tizenkét éven keresztül szigorú mennyiségi kvótarendszer szabályozott. Ahogy azt a Bizottság a végleges tájékoztatóban megállapította, a kvótarendszer lejártát követő ezen időszakot mesterségesen torzították az ezen eseményhez kapcsolódó elvárások. A megtámadott rendelet tehát olyan, rövid időszakra vonatkozó adatokon alapul, amely a kvóták eltörléséből fakadóan nem biztosíthatott megbízható adatokat. Ebből következik, hogy a Tanács megsértette az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdését.

132    A Tanács, amelyet a Bizottság és a CEC támogat, vitatja a felperes érveit.

 A Törvényszék álláspontja

133    Először is meg kell állapítani, hogy a dömpingellenes vám bevezetése nem valamely korábbi magatartás szankcióját jelenti, hanem a dömpingmagatartásból eredő tisztességtelen versennyel szembeni védelmi és védintézkedést. A vizsgálatot tehát a lehető legnaprakészebb információk alapján kell lefolytatni, hogy meg lehessen határozni a közösségi ágazat dömpingmagatartásokkal szembeni védelméhez megfelelő dömpingellenes vámokat (a fenti 111. pontban hivatkozott Industrie des poudres sphériques kontra Tanács ügyben hozott ítélet 91. és 92. pontja, valamint a Törvényszék T‑138/02. sz., Nanjing Metalink kontra Tanács ügyben 2006. november 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑4347. o.] 60. pontja).

134    Ily módon, amikor az intézmények megállapítják, hogy az addig mennyiségi korlátozásoknak alávetett termék behozott mennyisége az említett korlátozások lejártát követően nő, a közösségi ágazatot ért kár értékelése céljából figyelembe vehetik e növekedést.

135    Másodsorban a Bizottságnak a végleges tájékoztató 283. pontjában szereplő értékeléséből, amely szerint a behozott termékmennyiség nőtt a kvótarendszer lejártát követően, nem következik az, hogy az intézmények kizárólag e mennyiségi tényezőre hagyatkoztak a kár fennállásának megállapítása érdekében.

136    Végül, amint az a megtámadott rendelet (162), (168)–(170), (187)–(206) és (216)–(240) preambulumbekezdéséből kitűnik, az intézmények a kár és az okozati összefüggés szempontjából több olyan tényezőt figyelembe vettek, amelyek nemcsak a vizsgálati időszak utolsó negyedévére, hanem az érintett időszakra is vonatkoztak.

137    Ebből következik, hogy a negyedik jogalapot szintén el kell utasítani.

138    E körülményekre tekintettel a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

 A költségekről

139    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell őt a költségek viselésére.

140    Az eljárási szabályzat 87. cikke 4. §‑a harmadik bekezdésének megfelelően a Bizottság és a CEC maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Foshan City Nanhai Golden Step Industrial Co., Ltd maga viseli saját költségeit, valamint az Európai Unió Tanácsa részéről felmerült költségeket.

3)      Az Európai Bizottság és a Confédération européenne de l’industrie de la chaussure (CEC) maguk viselik saját költségeiket.

Martins Ribeiro Papasavvas Dittrich

Kihirdetve Luxembourgban, a 2010. március 4‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

Jogi háttér

A jogvita előzményei és a megtámadott rendelet

Az eljárás és a felek kérelmei

A jogkérdésről

Az első jogalapról, amely az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdése c) pontjának, valamint a dömpingkülönbözet kiszámítását illetően a védelemhez való jognak a megsértésén alapul

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

– Az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdése c) pontjának állítólagos megsértéséről

– A védelemhez való jog állítólagos megsértéséről

A második jogalapról, amely az alaprendelet 3. cikkének megsértésén alapul

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

A harmadik jogalapról, amely az alaprendelet 20. cikkének, a védelemhez való jognak és az indokolási kötelezettségnek a megsértésén alapul

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

A negyedik jogalapról, amely a közösségi ágazatot ért kárra vonatkozó téves jogalkalmazáson és nyilvánvaló mérlegelési hibán alapul

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

A költségekről

* Az eljárás nyelve: angol.