Language of document : ECLI:EU:T:2022:385

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hetedik tanács)

2022. június 22.(*)

„ERFA – Regionális politika – Az olaszországi »Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe« célkitűzésbe tartozó operatív programok – Az ERFA‑ból a »Nagy sebesség nemzeti nagyprojekt – fehér zónák« nagyprojekthez való hozzájárulást jóváhagyó határozat – A kedvezményezett által a héa jogcímén teljesített kiadások támogathatóságának hiánya – Az 1303/2013/EU rendelet 69. cikke (3) bekezdésének c) pontja – A »nemzeti szabályok értelmében visszaigényelhető héa« fogalma”

A T‑357/19. sz. ügyben,

az Olasz Köztársaság (képviseli: G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. Gentili avvocato dello Stato)

felperesnek,

támogatják:

a Cseh Köztársaság (képviselik: M. Smolek, J. Vláčil és O. Serdula, meghatalmazotti minőségben),

a Spanyol Királyság (képviseli: I. Herranz Elizalde, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó felek,

az Európai Bizottság (képviselik: L. Mantl és F. Tomat, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács),

tagjai: R. da Silva Passos elnök, V. Valančius (előadó) és I. Reine bírák,

hivatalvezető: E. Coulon,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,

tekintettel arra, hogy a felek az eljárás írásbeli szakaszának befejezéséről való értesítést követő háromhetes határidőn belül nem kérték tárgyalás tartását, és mivel ennek nyomán a Törvényszék az eljárási szabályzata 106. cikkének (3) bekezdése alapján úgy határozott, hogy a keresetről az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az EUMSZ 263. cikken alapuló kérelmében a felperes, az Olasz Köztársaság az olaszországi „ROP Abruzzo ERFA 2014–2020”, „Basilicata”, „ROP Calabria ERFA ESZA”, „Campania”, „ROP Emilia Romagna ERFA”, „ROP Lazio ERFA”, „ROP Liguria ERFA”, „ROP Lombardia ERFA”, „ROP Marche ERFA 2014–2020”, „ROP Piemonte ERFA”, „ROP Puglia ERFA‑ESZA”, „ROP Sardegna ERFA”, „Sicilia”, „Toscana”, „ROP Umbria ERFA”, „ROP Veneto ERFA 2014–2020” „Vállalkozások és versenyképesség” operatív programok keretében kiválasztott „Nagy sebesség nemzeti nagyprojekt – fehér zónák” projekthez való pénzügyi hozzájárulás jóváhagyásáról szóló, 2019. április 3‑i C(2019) 2652 végleges bizottsági végrehajtási határozat (a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítését kéri, amennyiben az kizárja az Európai Unió finanszírozásából a kedvezményezett által hozzáadottérték‑adó (héa) jogcímén viselt költségeket.

 A jogvita előzményei

2        2015. március 3‑án az Olasz Köztársaság minisztertanácsának elnöksége elfogadta „A nagy sebességre vonatkozó olasz stratégia” című dokumentumot.

3        E stratégia többek között azt a célt foglalta magában, hogy Olaszország területén másodpercenként 100 megabit (Mbps) internet‑hozzáférési sebességet kell biztosítani a háztartások és az összes középület (az iskolákat és a kórházakat is beleértve) 85%‑a számára, és legalább 30 Mbps sebességet a lakosság fennmaradó része számára, különösen a piaci hiányosság által jellemzett övezetekben, ahol az újgenerációs internet‑hozzáférési hálózatok nem léteztek, és ahol a magánszolgáltatók nem tervezték ilyen hálózatok kiépítését az eljövendő három évben (a továbbiakban: fehér zónák).

4        Az újgenerációs internet‑hozzáférési hálózatoknak a fehér zónákban 2022. december 31. előtt történő kiépítése céljából az Olasz Köztársaság tárcaközi gazdasági programozási bizottsága 2015. augusztus 6‑i határozatában jóváhagyta a közvetlen állami beavatkozás elvét mintegy 4 milliárd euró összegben, amelyből 2,2 milliárd eurót az olasz fejlesztési és kohéziós alap, 1,8 milliárd eurót pedig lényegében az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) finanszíroz.

5        Közelebbről, az olasz hatóságok által választott beavatkozási modell egy vagy több koncessziójogosult pályázat útján történő kiválasztását írta elő egyrészt a nagy sebességű internet‑hozzáférési hálózat – amely továbbra is az olasz állam tulajdonában marad – passzív infrastruktúrájának megépítése céljából, másrészt e hálózat 20 éves megújítható időtartamra történő karbantartásának, igazgatásának és kereskedelmi hasznosításának biztosítása érdekében.

6        2016. június 30‑i C(2016) 3931 végleges határozatában az Európai Bizottság úgy ítélte meg, hogy az újgenerációs internet‑hozzáférési hálózatoknak a fehér zónákban történő közfinanszírozása a „SA.41647 (2016/N) – Olaszország – Nagysebességű stratégia” számú állami támogatásnak minősül, és ez az állami támogatás az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése c) pontjának megfelelően összeegyeztethető a belső piaccal, mivel az bizonyos tevékenységek vagy régiók fejlesztésének megkönnyítésére szolgál, és nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben.

7        E határozatot követően az olasz gazdaságfejlesztési minisztérium az Infratel Italia SpA‑t (a továbbiakban: Infratel) bízta meg azzal, hogy egy vagy több koncessziójogosultat válasszon ki a nagy sebességű internet‑hozzáférési hálózat passzív infrastruktúrájának megvalósítása, valamint karbantartásának és kereskedelmi célú üzemeltetésének biztosítása érdekében.

8        2017. június 20‑án és november 8‑án, majd 2019 áprilisában három versenyeljárást követően az Infratel koncessziós szerződéseket kötött az Open Fiber SpA‑val egyrészt a nagy sebességű internet‑hozzáférési hálózat passzív infrastruktúrájának kiépítése, másrészt e hálózat húsz éves, megújítható időtartamra történő karbantartása, igazgatása és kereskedelmi üzemeltetése céljából.

9        2017. szeptember 7‑én az olasz hatóságok a „ROP Abruzzo ERFA 2014–2020”, „Basilicata”, „ROP Calabria ERFA ESZA”, „Campania”, „ROP Emilia Romagna ERFA”, „ROP Lazio ERFA”, „ROP Liguria ERFA”, „ROP Lombardia ERFA”, „ROP Marche ERFA 2014–2020”, „ROP Piemonte ERFA”, „ROP Puglia ERFA‑ESZA”, „ROP Sardegna ERFA”, „Sicilia”, „Toscana”, „ROP Umbria ERFA”, „ROP Veneto ERFA 2014–2020” „Vállalkozások és versenyképesség” operatív programok 2. sz. prioritási tengelyének keretében az olasz irányító hatóság által kiválasztott „Nagy sebesség nemzeti nagyprojekt – fehér zónák” projekt (a továbbiakban: BUL nagyprojekt) megvalósításához való pénzügyi hozzájárulás iránti kérelmet nyújtottak be a Bizottsághoz.

10      E kérelemből és az olasz hatóságok által az annak alátámasztására szolgáltatott információkból az tűnt ki, hogy abban a gazdaságfejlesztési minisztériumot jelölték ki az ERFA hozzájárulásának kedvezményezettjeként, míg a BUL nagyprojekt megvalósítása az Infratel feladata volt.

11      Ennek keretében az olasz hatóságok úgy vélték, hogy az építési költségekhez kapcsolódó héa elszámolható volt az ERFA‑finanszírozás tekintetében, mivel azt a gazdaságfejlesztési minisztérium anélkül fizette azt meg, hogy azt a héára vonatkozó nemzeti jogszabályok alapján visszaigényelhetné, mivel nem héaalany, és azt nem vonhatja le.

12      Végül megállapításra került, hogy az Infratel teljes egészében az Agenzia nazionale per l’attrazione degli investimenti e lo sviluppo d’impresa SpA tulajdonában áll, amelynek egyedüli részvényese a ministero dell’Economia e delle Finanze (gazdasági és pénzügyminisztérium, Olaszország).

13      2018. április 30‑án a Bizottság kiegészítő információk szolgáltatását kérte az olasz hatóságoktól annak értékelése céljából, hogy a BUL nagyprojekt megvalósításának építési költségeire vonatkozó héa elszámolható‑e.

14      2018. július 2‑án az olasz hatóságok benyújtották a Bizottsághoz e kiegészítő információkat.

15      Ezekből az következik, hogy a nagysebességű internet‑hozzáférési hálózat építésének szakaszában a számlázási kör a következőképpen alakult:

–        a koncesszió jogosultja megküldte az Infratel részére az elvégzett munkák költségeinek megfelelő, héát tartalmazó számlákat;

–        az Infratel ezt követően megküldte a gazdaságfejlesztési minisztériumnak az azonos összegű, héát tartalmazó számlákat;

–        a gazdaságfejlesztési minisztérium egyrészt az Infratel által kiállított számlák nettó összegét fizette meg, másrészt pedig a héát közvetlenül a gazdasági és pénzügyminisztériumnak a nemzeti szabályozásban előírt, a héa megosztott fizetésére vonatkozó mechanizmus szerint, a közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv 206. és 226. cikkétől eltérő különös intézkedés bevezetésének az Olasz Köztársaság részére történő engedélyezéséről és az (EU) 2015/1401 végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2017. április 25‑i (EU) 2017/784 tanácsi végrehajtási határozatnak (HL 2017. L 118., 17. o.) megfelelően.

16      Ezenfelül, a nagy sebességű internet‑hozzáférési hálózat üzemeltetési szakaszát illetően az került előírásra, hogy a koncesszió jogosultja az említett hálózat használatáért koncessziós díjat fizet az Infratel részére, és a vonatkozó héát közvetlenül a gazdasági és pénzügyminisztérium részére fizeti meg ugyanezen, a héa megosztott fizetési mechanizmusának megfelelően. Az Infratelnek tehát a díjra vonatkozó számlákat közvetlenül a koncesszió jogosultjának kellett címeznie.

17      Végül az olasz hatóságok által benyújtott finanszírozási kérelem utolsó szakaszában a BUL nagyprojekt teljes költségét 3 096 733 706,11 euróra becsülték, amelyből 3 679 802 euró volt a héa. E hatóságok szerint a héa részben az ERFA pénzügyi hozzájárulása tekintetében elszámolható költségnek minősült, 210 044 165,81 euró összegben.

18      2018. december 26‑án a Bizottság tájékoztatta az olasz hatóságokat, hogy a héára vonatkozó kiadások nem számolhatók el az ERFA és az EMVA jogcímén, és felhívta az említett hatóságokat, hogy vonják ki a héa összegét a BUL nagyprojekt támogatható költségeinek összességéből.

19      2019. március 6‑án az olasz hatóságok megküldték a Bizottságnak az ERFA‑ból a BUK nagyprojekthez való pénzügyi hozzájárulása iránti kérelem végleges változatát. E végleges változat a héára vonatkozó kapcsolatos kiadásokat 210 044 165,81 euró összegig tartotta fenn ezen ügylet támogatható költségeként.

20      A megtámadott határozatban a Bizottság 941 022 670 euró összegben jóváhagyta az ERFA‑ból a BUL nagyprojekthez való pénzügyi hozzájárulást, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 320. o.) 102. cikkének (2) bekezdése alapján.

21      E határozatban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a gazdaságfejlesztési minisztérium által a BUL nagyprojekt végrehajtása során megfizetett héa nem minősül gazdasági tehernek a kedvezményezett számára, és azt nem lehet úgy tekinteni, hogy az a héára vonatkozó nemzeti jogszabályok értelmében nem téríthető vissza az 1303/2013 rendelet 69. cikke (3) bekezdése c) pontjának megfelelően.

22      E következtetés alátámasztására a Bizottság a megtámadott határozatban három különböző indokra támaszkodott.

23      Először is, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a héa két minisztérium, a jelen esetben a gazdaságfejlesztési minisztérium és a gazdasági és pénzügyminisztérium közötti megfizetése nem tekinthető költségnek az olasz állam központi közigazgatása tekintetében, amelynek a gazdaságfejlesztési minisztérium is részét képezi.

24      Másodsorban a Bizottság az Infratel belső (in house) társaság jogállására tekintettel rámutatott, hogy a belső ügyletek után nem kellett héát fizetni, következésképpen a héát nem kellett belefoglalni az Infratel által a gazdaságfejlesztési minisztériumnak kiállított számlákba. Ráadásul a megtámadott határozat szerint az Infratel adóalanyi minősége miatt levonhatta volna az építési munkák utáni héát.

25      Harmadsorban a Bizottság kiemelte, hogy a BUL nagyprojekt bevételt keletkeztetett a koncesszió jogosultja által az Infratel részére a nagysebességű internet‑hozzáférési hálózat üzemeltetése után fizetett koncessziós díjakból. Mivel e díjak héakötelesek, a Bizottság ebből azt a következtetést vonta le, hogy az áthárított héa semlegesítette az említett hálózat építési munkái után előzetesen felszámított héát, és ezért a héa elméletileg visszaigényelhető volt, a BUL nagyprojekt intézményi szerkezetétől, valamint a kedvezményezett és az Infratel szétválasztásától függetlenül.

26      E tekintetben a Bizottság megállapította, hogy az 1303/2013 rendelet 69. cikke (3) bekezdésének c) pontjában szereplő, „a héára vonatkozó nemzeti jogszabályok alapján nem levonható [helyesen nem visszaigényelhető]” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az kizárja a héa elszámolhatóságát minden olyan helyzetben, amikor a beszerző levonhatja a héát, számára visszatéríthetik a héát, vagy azt bármely eszközzel visszaigényelheti.

27      Ezért a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a BUL nagyprojektre vonatkozó, héával kapcsolatos kiadások nem voltak támogathatók az ERFA pénzügyi hozzájárulásából.

 A felek kérelmei

28      Az Olasz Köztársaság a Törvényszék Hivatalához 2019. június 14‑én benyújtott keresetlevelével megindította a jelen keresetet. Azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben az kizárja az ERFA pénzügyi hozzájárulásból a kedvezményezett által a héa jogcímén viselt költségeket;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

29      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        a keresetet mint megalapozatlant utasítsa el;

–        az Olasz Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

30      A Cseh Köztársaság és a Spanyol Királyság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        adjon helyt az Olasz Köztársaság keresetének;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

31      Keresetének alátámasztására az Olasz Köztársaság lényegében három jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első az 1303/2013 rendelet 69. cikke (3) bekezdése c) pontjának megsértésén, a második a közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló, 2006. november 28‑i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL 2006. L 347., 1. o.; helyesbítések: HL 2007. L 335., 60. o.; HL 2015. L 323., 31. o.; a továbbiakban: héairányelv) 9., 11., 13., 28., 206. és 250. cikkének, valamint az EUSZ 4. cikk (2) bekezdésének megsértésén, a harmadik pedig az 1303/2013 rendelet 61. cikke (8) bekezdése c) pontjának megsértésén alapul.

32      A jelen ügyben a Törvényszék célszerűnek tartja, hogy elsőként az 1303/2013 rendelet 69. cikke (3) bekezdése c) pontjának megsértésére alapított jogalapot vizsgálja meg.

33      E jogalap keretében a Cseh Köztársaság és a Spanyol Királyság által támogatott Olasz Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Kohéziós Alap létrehozásáról és az 1164/94/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. július 11‑i 1084/2006/EK tanácsi rendelet (HL 2006. L 210., 79. o.) 3. cikkével ellentétben, illetve az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és az 1783/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. július 5‑i 1080/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 210., 1. o.) 7. cikkével ellentétben az 1303/2013 rendelet 69. cikke (3) bekezdésének c) pontja a kifejezett utalást tartalmaz a héára vonatkozó nemzeti szabályozásra, amiből immár az következik, hogy kizárólag a speciálisan adójogi nemzeti szabályozás értelmében visszaigényelhető héaköltség nem tartozhat a támogatható költségek közé. Ezzel szemben a visszatéríttetés egyéb formái, amelyek nem kifejezetten adójellegűek, és nem is a héára vonatkozó nemzeti jogszabályokon alapulnak, nem vezetnek a héa kizárásához az ERFA pénzügyi hozzájárulására jogosult költségek közül.

34      Az Olasz Köztársaság így lényegében azt hangsúlyozza, hogy a gazdaságfejlesztési minisztérium, amely az ERFA pénzügyi hozzájárulása kedvezményezettjének minősül, nem jogosult azon héa levonására, amelyet a nagy sebességű internet‑hozzáférési hálózat passzív infrastruktúrájának kiépítésére irányuló ügyletek után kell megfizetnie, ily módon ezt a héát, mivel nem téríthető vissza a héára vonatkozó nemzeti jogszabályok értelmében, a Bizottság nem zárhatta ki jogszerűen a támogatható költségek közül.

35      A Bizottság azt állítja, hogy e jogalap a megtámadott határozatban szereplő és a fenti 22–26. pontban újból kifejtett három indok alapján nem megalapozott.

36      Először is azt hangsúlyozza, hogy a héa‑visszaigénylésnek az 1303/2013 rendelet 69. cikke (3) bekezdésének c) pontjában szereplő lehetősége a héa visszaigénylésének fogalmánál jóval tágabb fogalomra utal, bár a Gazdasági Fejlesztési Minisztérium a héairányelv 13. cikkének (1) bekezdése értelmében ténylegesen nem minősül héaalanynak, ez nem változtat azon, hogy e minisztérium visszaigényelhette a héát az 1303/2013 rendelet 130. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében.

37      Ily módon a Bizottság szerint az 1303/2013 rendelet 69. cikke (3) bekezdésének c) pontját ugyanezen rendeletnek a kiadások támogathatóságára vonatkozó 65. cikkének rendelkezéseivel összefüggésben kell értelmezni, amelyekből az következik, hogy csak azok a kiadások támogathatók a strukturális alapok hozzájárulásából, amelyek tényleges és végleges terhet jelentenek a kedvezményezett számára.

38      Ennek keretében két olyan eset áll fenn, amelyben a héa nem jelent tényleges és végleges terhet a kedvezményezett számára, nevezetesen egyrészt akkor, amikor a kedvezményezett levonhatja a héát a héairányelv X. címe rendelkezéseinek megfelelően, másrészt pedig akkor, ha a felmerült költségeket, jóllehet a kedvezményezett nem vonhatja le a héát, mindazonáltal más eszközzel is vissza lehet téríttetni, vagy egy olyan kompenzációs mechanizmussal, amelyet a héával kapcsolatos szabályozástól eltérő jogszabály szabályoz, vagy ha az társfinanszírozott infrastruktúra építési munkálatai után felszámított héát az ezen infrastruktúra kezeléséből eredő bevételek által szerzik vissza, mint a jelen ügyben is.

39      A Bizottság különösen azt hangsúlyozza, hogy az infrastruktúra építésének szakaszát és használatának szakaszát műszaki, szervezeti és intézményi szempontból nem lehet elkülöníteni, és a jelen ügyben az infrastruktúra építési munkálatai után előzetesen felszámított héa ténylegesen visszatéríttetik, mivel azt semlegesíti az infrastruktúra használatáért fizetendő koncessziós díjak után felszámított héa.

40      A Bizottság úgy véli, hogy egy másik értelmezés ellentétes lenne az 1303/2013 rendelet 69. cikke (3) bekezdése c) pontjának célkitűzésével, mivel lehetővé tenné a kedvezményezett számára, hogy kétszer téríttesse vissza a héából, amelyet a héára vonatkozó nemzeti jogszabályok értelmében nem vonhat le, először a nemzeti kompenzációs mechanizmusnak vagy a bevételekre alkalmazott héának köszönhetően, másodszor pedig a strukturális alapokból való hozzájárulásának köszönhetően.

 Az 1303/2013 rendelet 69. cikke (3) bekezdése c) pontjának értelmezéséről

41      Az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi, ideértve különösen e szabályozás keletkezését (lásd: 2018. július 11‑i E LATS ítélet, C‑154/17, EU:C:2018:560, 18. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42      Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy többek között az EUMSZ 174–EUMSZ 176. cikk alapján az 1303/2013 rendelet 2014. január 1‑jei hatállyal megállapítja az „európai strukturális és beruházási alapokra” (a továbbiakban: ESB‑alapokra) alkalmazandó közös szabályokat, amelyeknek az ERFA részét képezi, valamint az ERFA‑ra alkalmazandó általános rendelkezéseket.

43      Különösen az 1303/2013 rendelet 100. cikkéből következik az, hogy az ERFA támogathat egy nagyprojektet – amely meghatározása szerint olyan munkálatok, tevékenységek vagy szolgáltatások sorából álló műveletet, amelyek célja valamely olyan, pontosan meghatározott gazdasági vagy műszaki természetű oszthatatlan feladat elvégzése, amely egyértelműen azonosított célokkal rendelkezik, és amelynek tekintetében a teljes elszámolható költség meghaladja az 50 000 000 eurót –, amennyiben ez a nagyprojekt egy vagy több olyan operatív program keretébe illeszkedik, amelyeket a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzés jogcímén nyújtottak be, és amelyeket a Bizottság jóváhagyott.

44      Ebben az összefüggésben az 1303/2013 rendelet 102. cikke arra kötelezi a Bizottságot, hogy annak megállapítása érdekében, hogy igazolt‑e a nagyprojektnek az irányító hatóság általi kiválasztása, az ugyanezen rendelet 101. cikkében felsorolt bizonyos információk alapján e nagyprojektet, és különösen annak teljes költségét és teljes támogatható költségét értékelje.

45      Ami az 1303/2013 rendelet 69. cikke (3) bekezdésének c) pontját illeti, azt az említett rendelet második része VII. címének III. fejezete tartalmazza, amely azokat a különös elszámolhatósági feltételeket határozza meg, amelyek alapján egy adott művelethez kapcsolódó kiadásokat kell értékelni, annak megállapítása érdekében, hogy azok részesülhetnek‑e az ERFA‑ból nyújtott támogatásból. Ily módon, az e rendelet 65. cikke (1) bekezdésének megfelelően a nemzeti szabályok alapján meghatározott támogathatósági feltételeken túl, e rendelet 69. cikke egyedi elszámolhatósági szabályokat tartalmaz a visszatérítendő támogatások tekintetében. Többek között, e cikk (3) bekezdésének c) pontja kizárja a héát az ESB‑alapokból történő ilyen hozzájárulásokból elszámolható költségek közül, kivéve, ha az nem igényelhető vissza e héára vonatkozó nemzeti szabályozás értelmében.

46      Először is, az 1303/2013 rendelet 69. cikke (3) bekezdésének c) pontja előírja, hogy amennyiben az ESB‑alapokból származó hozzájárulás – mint a jelen ügyben is – támogatás jellegét ölti magára, a támogatott termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás után fizetendő héát ki kell zárni az e hozzájárulásból elszámolható költségek közül, kivéve ha ez a héa a héára vonatkozó nemzeti szabályozás értelmében nem igényelhető vissza.

47      E tekintetben meg kell állapítani, hogy ez a szabály teljes egészében megfelel a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás EUMSZ 317. cikkben rögzített követelményének, amely a strukturális alapok végrehajtásának alapjául szolgál (lásd ebben az értelemben: 2018. január 25‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, T‑91/16, nem tették közzé, EU:T:2018:30, 50. pont). A héának ugyanis az ESB‑alapokból származó olyan hozzájárulásra jogosult költségekbe való belefoglalása, mint a támogatás, jogalap nélküli gazdagodást idézne elő e hozzájárulás kedvezményezettje javára, ha a kedvezményezett a támogatott termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás után fizetendő héa megfizetését követően a nemzeti jogszabályok alapján vissza tudná igényelni e héát.

48      Az is igaz, hogy az 1303/2013 rendelet 69. cikke (3) bekezdésének c) pontja azzal a hatással is jár, hogy az ESB‑alapokból támogatható költségekbe befoglalásra kerülnek a támogatott ügylet után fizetendő héával kapcsolatos költségek, ha ez a héa a héára vonatkozó nemzeti szabályozás értelmében nem igényelhető vissza.

49      Az ESB‑alapokból támogatható költségek közül a héa abban az esetben történő kizárása ugyanis, ha ezen adó nem téríthető vissza, azzal a következménnyel járna, hogy megnövelné az ESB‑alapok kedvezményezettjét terhelő finanszírozási részesedést, következésképpen megakadályozhatná azon ügyletek megvalósítását, amelyeket várhatóan e pénzeszközökből kell finanszírozni.

50      Márpedig az EUMSZ 174–EUMSZ 176. cikk együttes olvasatából az tűnik ki, hogy a strukturális alapoknak és a gazdasági, szociális és területi kohézióhoz hozzájáruló egyéb uniós pénzügyi eszközöknek többek között az a célkitűzése, hogy csökkentsék a különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségeket és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók lemaradását. Erre a célkitűzésre egyébiránt az 1303/2013 rendelet (1) preambulumbekezdése is emlékeztet, és azt az említett alapok és eszközök útján társfinanszírozott beruházások végrehajtása során figyelembe kell venni (lásd analógia útján: 2012. december 19‑i GAMP‑ítélet, C‑579/11, EU:C:2012:833, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

51      Következésképpen, annak előírásával, hogy a héa nem minősül az ESB‑alapokból származó, többek között a támogatás jellegét magára öltő hozzájárulásból elszámolható költségének, kivéve, ha ez a héa nem igényelhető vissza a héára vonatkozó nemzeti szabályozás értelmében, az 1303/2013 rendelet 69. cikke (3) bekezdésének c) pontja biztosítja az e rendelet által bevezetett gazdasági, társadalmi és területi kohéziós mechanizmusainak megfelelő működését.

52      Másodsorban, az 1303/2013 rendelet 69. cikke (3) bekezdése c) pontjának szövegéből az tűnik ki, hogy a héának valamely ESB‑alapból támogatható teljes költségbe való beszámítását akadályozó visszaigényelhető jellegét az érintett tagállam héára vonatkozó jogszabályainak kell előírniuk.

53      E tekintetben meg kell állapítani, hogy e rendelkezés szövege eltér a strukturális alapok által társfinanszírozott tevékenységek kiadásainak támogathatósága tekintetében az 1260/1999/EK tanácsi rendelet alkalmazása részletes szabályainak megállapításáról szóló 1685/2000/EK rendelet módosításáról és az 1145/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. március 10‑i 448/2004/EK bizottsági rendelet (HL 2004. L 72., 66. o.; magyar nyelvű különkiadás 14. fejezet, 2. kötet, 3. o.) melléklete 7. szabályának 1. pontjában, majd az 1080/2006 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének d) pontjában az ERFA hozzájárulásait illetően rögzített korábbi szabályok szövegétől.

54      E rendelkezések ugyanis, amelyeket a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában hatályon kívül helyeztek, azt írták elő, hogy a héa nem minősül valamely, az ERFA‑ból elszámolható költségnek, ha e költség, a 448/2004 rendelet melléklete 7. szabályának 1. pontját illetően „bármilyen módon visszaigényelhető”, és az 1080/2006 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének d) pontját illetően „visszaigényelhető” volt.

55      Ezzel szemben az 1303/2013 rendelet 69. cikke (3) bekezdése c) pontjának szövegéből egyértelműen kitűnik, hogy a héa visszaigényelhető jellegét már csak a héára vonatkozó nemzeti jog alapján lehet értékelni.

56      Kétségtelen, hogy az 1303/2013 rendelet alapjául szolgáló, rendeletre irányuló javaslatban (SEC(2011) 1141 végleges és SEC(2011) 1142 végleges) a Bizottság azt javasolta, hogy a héa elszámolhatóságát arra a tényállásra korlátozzák, amikor, egyfelől, az a héára vonatkozó nemzeti szabályozás értelmében nem visszaigényelhető, másfelől pedig azt egy, a héairányelv értelmében vett nem adóalanytól eltérő kedvezményezett fizette meg, feltéve, hogy ez a héa nem az infrastruktúra rendelkezésre bocsátásának keretében merült fel.

57      Mindazonáltal egyrészt az említett javaslatra vonatkozó véleményében (HL 2012. C 225., 58. o.) a Régiók Bizottsága úgy ítélte meg, hogy ha a vissza nem igényelhető héát a közszféra intézményei által végrehajtott valamennyi projekt tekintetében nem támogatható kiadásnak tekintik, amint azt a Bizottság javasolja, a tagállamok társfinanszírozási részesedése jelentősen emelkedne, és veszélybe kerülne a regionális és helyi hatóságok azon képessége, hogy megfelelően hajtsák végre a projektet.

58      Másrészt, az 1303/2013 rendelet 69. cikke (3) bekezdése c) pontjának szövege az Európai Parlamentnek a fenti 56. pontban említett rendeletre irányuló javaslatra vonatkozó, 255. sz. módosításából származik. E módosítást a Parlament Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottsága szerint annak szükségessége indokolta, hogy „hogy tartózkodni kell a közszférához tartozó testületek költségvetésének további megcsapolásától, amelyek – mivel a héát nem vehetik bele a könyvelésükbe –, veszélyeztethetik a műveletek végrehajtását és végső soron az általuk támogatandó politikák hatékonyságát”.

59      Igaz, hogy a Parlament Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottsága jelezte, hogy a módosítás a korábbi programozási időszakok folyamatosságába illeszkedik. Mindazonáltal, a Bizottság állításával ellentétben, az így hivatkozott folytonosság a Bizottság azon javaslatára kívánt választ adni, amely egyszerűen kizárja a közjogi intézmények által viselt héa átvállalását, amint az a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményéből kitűnik, amelynek egyik részletét a fenti 58. pont említi. Nem a korábbi rendszer fenntartásáról volt tehát szó, amelynek értelmében a bármilyen módon visszaigényelhető héát ki kellett zárni az ESI‑alapok valamennyi hozzájárulásából.

60      Következésképpen az 1303/2013 rendelet 69. cikke (3) bekezdése c) pontjának megfogalmazása és keletkezése az uniós jogalkotó azon szándékát tükrözi, hogy korlátozza a héa el nem számolhatóságának az 1080/2006 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének d) pontjában korábban előírt záradék terjedelmét.

61      Ennek megfelelően az 1303/2013 rendelet 69. cikke (3) bekezdésének c) pontja immár kizárólag arra az esetre korlátozza a héa el nem számolhatóságát az ERFA azon hozzájárulásai tekintetében, amelyek elsősorban támogatás jellegűek, amikor ezen adó a héára vonatkozó nemzeti jogszabályok értelmében igényelhető vissza, nem pedig bármilyen módon, amint azt a Bizottság állítja.

62      Harmadsorban meg kell állapítani, hogy terminológiai különbség áll fenn az 1303/2013 rendelet 69. cikke (3) bekezdésének c) pontjában szereplő „levonható [helyesen: visszaigényelhető] héa” kifejezés és a héairányelvnek a többek között a 167., 168a., 188., 226., 295. és 310. cikkében szereplő „levonható héa” kifejezés között.

63      Az Olasz Köztársaság állításával ellentétben tehát egy ESB‑alapból származó pénzügyi hozzájárulás kedvezményezettjének a héa visszaigénylésére vonatkozó lehetősége nem felel meg szigorúan annak a levonáshoz való jognak, amellyel az adóalany rendelkezik a héairányelv keretében (lásd analógia útján: 2012. szeptember 20‑i Magyarország kontra Bizottság ítélet, T‑89/10, nem tették közzé, EU:T:2012:451, 47. pont, valamint 2012. szeptember 20‑i Magyarország kontra Bizottság ítélet, T‑407/10, nem tették közzé, EU:T:2012:453, 46. pont).

64      Ugyanakkor az 1303/2013 rendelet 69. cikke (3) bekezdésének c) pontjából az következik, hogy a héalevonási jog a visszaigénylés olyan módja, amely akadályát képezi annak, hogy a héát belefoglalják az ESB‑alapok hozzájárulásából támogatható költségekbe, amit egyébként egyik fél sem vitat.

65      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a levonási jog, amely a héa mechanizmusának szerves részét képezi, a teljesített ügyleteket terhelő előzetesen felszámított adó teljes összege tekintetében azonnal érvényesül, és az a célja, hogy az adóalanyt teljes egészében mentesítse valamennyi gazdasági tevékenysége keretében fizetendő vagy megfizetett héa terhe alól. A héa közös rendszere valamennyi gazdasági tevékenység adóterhe tekintetében, azok céljától és eredményétől függetlenül biztosítja a semlegességet, amennyiben azok főszabály szerint héakötelesek. Amennyiben az adóalany – a beszerzéskor e minőségében eljárva – az eszközt vagy a szolgáltatást az adóztatott tevékenységéhez használja, jogosult az ilyen eszközre vagy az ilyen szolgáltatásra vonatkozóan fizetendő vagy megfizetett héa levonására (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 14‑i Iberdrola Inmobiliaria Real Estate Investments ítélet, C‑132/16, EU:C:2017:683, 25–27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

66      Az 1303/2013 rendelet keretében a héairányelvben biztosított héalevonási jog így lehetővé teszi egy ESB‑alapból nyújtott támogatás kedvezményezettje számára, amennyiben e kedvezményezett az ezen irányelv értelmében vett adóalanynak minősül, hogy visszaigényelje a támogatott termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás során előzetesen megfizetett héát.

67      Következésképpen, bár „a héára vonatkozó nemzeti jogszabályok értelmében visszaigényelhető héa” kifejezés szükségképpen magában foglalja a levonható héát, az nem korlátozható erre az egyetlen esetre, mivel a héára vonatkozó nemzeti jog által előírt egyéb visszaigénylési lehetőségek szintén akadályát képezhetik a héa figyelembevételének az ESB‑alapok hozzájárulása keretében.

68      Negyedsorban és végül igaz, hogy az 1080/2006 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének d) pontjához és az 1084/2006 rendelet 3. cikkének e) pontjához hasonlóan, amely rendelkezésre többek között támaszkodik, az 1303/2013 rendelet 69. cikke (3) bekezdésének c) pontja nem határozza meg azt a szervezetet vagy személyt, amelynek szempontjából a héa visszaigényelhető jellegét értékelni kell.

69      Mindazonáltal az 1303/2013 rendelet 65. cikkének (2) bekezdéséből az következik, hogy egy kiadás abban az esetben támogatható az ESB‑alapokból származó hozzájárulásból, ha az a kedvezményezettnél merült fel, és az a releváns időszakban került kifizetésre e kedvezményezett által. Ennélfogva kizárólag az e kedvezményezettnél felmerült és általa kifizetett kiadások tekinthetők az érintett projekt elszámolható költségeinek. A „kedvezményezett” fogalmát e rendelet 2. cikkének 10. pontja úgy határozza meg, mint olyan közjogi vagy magánjogi szervezet, amely műveletek kezdeményezéséért vagy azok kezdeményezéséért és végrehajtásáért egyaránt felelős.

70      Ily módon, hasonlóan ahhoz, ahogyan a Törvényszék határozott az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. július 11‑i 1083/2006/EK tanácsi rendeletet (HL 2006. L 210., 25. o.) illetően (2012. szeptember 20‑i Magyarország kontra Bizottság ítélet, T‑89/10, nem tették közzé, EU:T:2012:451, 51. pont), meg kell állapítani, hogy az 1303/2013 rendelet vonatkozásában a héa támogathatóságával kapcsolatban az ESB‑alapból történő beavatkozás kedvezményezettjére történik utalás.

71      Ezenfelül azt is meg kell állapítani, hogy az 1080/2006 rendelet elfogadásához vezető előkészítő munkálatok keretében a Tanács 2006. június 12‑én közös álláspontot fogadott el az ERFA‑ról szóló bizottsági rendeletre vonatkozó javaslatról, amely szerint a „ténylegesen és véglegesen a kedvezményezett által viselt”, vissza nem téríthető héát az alapokból nyújtott hozzájárulás kiszámítása során támogatható kiadásnak kell tekinteni. Az Európai Parlamentnek címzett 2006. június 13‑i közleményben a Bizottság jelezte, hogy támogatja e közös álláspontot.

72      Az uniós jogalkotó ebben az összefüggésben fogadta el az 1080/2006 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének d) pontját, amely előírta, hogy a visszaigényelhető héa nem minősül az ERFA‑ból nyújtott támogatásra jogosult kiadásnak.

73      Márpedig az 1303/2013 rendelet elfogadásához vezető előkészítő munkálatokból egyáltalán nem tűnik ki, hogy azon szervezet vagy személy megjelölése, amelynek szempontjából a héa visszaigényelhető jellegét értékelni kell, azaz az ESB‑alap hozzájárulásának kedvezményezettje, módosult volna azon megjelöléshez képest, amelyet a jogalkotó által a többek között az 1080/2006 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének d) pontja elfogadásakor alkalmazott.

74      Következésképpen, ha egy, valamely ESB‑alap által támogatott művelet megvalósítása okán fizetendő héát ténylegesen és véglegesen e támogatás kedvezményezettje viseli, és e héa a héára vonatkozó nemzeti szabályozás értelmében visszaigényelhető, az említett héa nem foglalható bele az e támogatásra jogosult költségekbe.

75      E megfontolások összességére tekintettel kell megvizsgálni azt a három jogalapot, amelyeken a megtámadott határozat alapul, és amelyek tekintetében az Olasz Köztársaság azt állítja, hogy azok mindegyikének alapjául az 1303/2013 rendelet 69. cikke (3) bekezdése c) pontjának megsértése szolgál.

 Az első, arra alapított indokról, hogy a gazdaságfejlesztési minisztérium az olasz központi közigazgatáshoz tartozik

76      Előzetesen meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat (25) preambulumbekezdése szerint a gazdaságfejlesztési minisztérium minősül az ERFA pénzügyi hozzájárulásának az 1303/2013 rendelet 2. cikkének 10. pontjában foglalt meghatározás értelmében vett kedvezményezettjének.

77      Egyébiránt ugyanezen rendelet 2. cikkének 9. pontja a „művelet” fogalmát úgy határozza meg, mint „az érintett programok irányító hatóságai által vagy felelősségi körében kiválasztott projekt, szerződés, intézkedés vagy projektcsoport, amely hozzájárul prioritás vagy prioritások célkitűzéseihez”.

78      Ezenkívül a felek nem vitatják, hogy egy olyan infrastruktúrának az Open Fiber által díjazás ellenében történő kiépítése, mint a nagy sebességű internet‑hozzáférési hálózat, egy tagállam területén ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítésnek minősül egy olyan héaalany részéről, aki mint ilyen jár el, és amely a héairányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján héaköteles, és az említett hálózat kiépítési költségeire vonatkozó héa terhe az ERFA‑hozzájárulás kedvezményezettjére, vagyis a gazdaságfejlesztési minisztériumra hárul.

79      A megtámadott határozat (30) preambulumbekezdésében szereplő indokot illetően, amely szerint a gazdaságfejlesztési minisztérium által a gazdasági és pénzügyminisztérium részére megfizetett héa nem tekinthető az olasz központi kormányzat által viselt költségnek, a Bizottság kifejti, hogy figyelembe vette azt a tényt, hogy a gazdaságfejlesztési minisztériumot az állami költségvetésből finanszírozzák, amelyet többek között a héa beszedéséből származó források táplálnak.

80      Mindazonáltal, egyrészt az ügy irataiból egyáltalán nem tűnik ki, hogy a gazdaságfejlesztési minisztérium által a BUL nagyprojekt végrehajtása okán viselt héakiadás költségvetési ellentételezés tárgyát képezné a gazdasági és pénzügyminisztérium részéről, ily módon nem bizonyított a ERFA‑hozzájárulás kedvezményezettje általi visszaitéríttetésének e módja nem került bizonyításra.

81      Másrészt, még azt feltételezve is, hogy létezik ilyen költségvetési ellentételezés, a Bizottság nem bizonyította, hogy az a héára vonatkozó nemzeti jogszabályok értelmében vett visszaigénylés jellegű lenne.

82      Márpedig, amint az 1303/2013 rendelet 69. cikke (3) bekezdése c) pontjának szövegéből következik, és amint az a fenti 52–61. pontban említésre került, az, hogy héa nem számolható el az ERFA‑hozzájárulásaiból, kizárólag egy tényállásra korlátozódik, amikor a kedvezményezett, aki megfizette ezt az adót, azt visszaigényelheti a héára vonatkozó nemzeti szabályozás értelmében, nem pedig – a Bizottság állításával szemben – arra az esetre, amikor a héa bármely eszközzel visszaigényelhető.

83      Ezenfelül, a megtámadott határozat (30) preambulumbekezdésében szereplő indok nem fogadható el, mivel az azzal a következménnyel járna, hogy szisztematikusan kizárná a héát az ERFA hozzájárulásaiból támogatható költségek közül abban az esetben, ha a kedvezményezett valamely tagállam olyan központi közigazgatási szerve, mint például egy minisztériumi részleg, amint a jelen ügyben is.

84      Márpedig túl azon, hogy ez az értelmezés egyáltalán nem tűnik ki az 1303/2013 rendelet 69. cikke (3) bekezdése c) pontjának szövegéből, az az azon állami szervek közötti egyenlőtlen bánásmódhoz vezetne, amelyek részesülhetnek az ESB‑alapokból, megsértve ugyanezen rendelet 2. cikkének 10. pontját, amely a kedvezményezett fogalmának meghatározásába belefoglalja a közjogi szerveket, függetlenül attól, hogy e szervezetek valamely tagállam központi közigazgatásához tartoznak‑e, vagy az államtól elkülönülő és önálló jogi személyiséggel rendelkeznek‑e.

85      Következésképpen a Bizottság azzal, hogy a megtámadott határozat (30) preambulumbekezdésében szereplő azon indokra támaszkodott, miszerint a héának a gazdaságfejlesztési minisztérium által a gazdasági és pénzügyminisztérium számára történő megfizetése nem tekinthető az olasz központi közigazgatás által viselt költségnek, megsértette az 1303/2013 rendelet 69. cikke (3) bekezdésének c) pontját.

 A második, lényegében arra alapított indokról, hogy a héateher nem a gazdaságfejlesztési minisztériumra hárult

86      A megtámadott határozat (31) preambulumbekezdésében a Bizottság lényegében úgy ítélte meg, hogy a nagysebességű internet‑hozzáférési hálózat kiépítésével kapcsolatos héaköltségek a gazdaságfejlesztési minisztérium belső társaságaként eljáró Infratelnek tudhatók be, nem pedig e minisztériumnak. A héairányelv szerint semmilyen adót nem kell fizetni egy „belső ügylet” keretében, így a héát nem kellett volna belefoglalni az Infratel által az e minisztérium részére kiállított számlákba. Ezenfelül, mivel az Infratel héaalanynak minősül, levonhatta volna a szóban forgó héát.

87      Előzetesen meg kell állapítani, hogy az olasz hatóságok az ERFA pénzügyi hozzájárulása iránti kérelmükben jelezték, hogy a BUL nagyprojekt teljes finanszírozása, vagyis nem csak a tőkekiadásokat, amelyek magukban foglalják az olyan eszközök beszerzési költségeit, mint az infrastruktúrák, hanem a működési költségeket is az Infratel közvetítésével kezelik, ugyanakkor nem pontosították, hogy e társaság nem fizeti meg a héát.

88      Ugyanezen kérelemben azonban említésre került, hogy a gazdaságfejlesztési minisztérium magára vállalja az üzemeltetési költségeket, amelyek szokásosan magukban foglalják az adókat az e minisztérium, az Agenzia nazionale per l’attrazione degli investimenti e lo sviluppo d’impresa és az Infratel között 2015. október 20‑án létrejött programmegállapodásnak megfelelően.

89      Egyébiránt az olasz hatóságok kifejezetten pontosították, hogy a héát belefoglalták a támogatható költségekbe, mivel ezen adót a kedvezményezett, azaz a gazdaságfejlesztési minisztérium fizeti meg.

90      Amint ugyanis az a fenti 15. pontból és az Olasz Köztársaságnak a pervezető intézkedésekre adott válaszaiból következik, a nagysebességű internet‑hozzáférési hálózat építési munkálatai előrehaladottságának megfelelően a koncessziójogosultnak, az Open Fibernek az e munkák költségének megfelelő és héát tartalmazó számlákat kellett kibocsátania az Infratel részére, amelynek kizárólag e számlák héa nélküli összegét kellett megfizetnie.

91      A gazdaságfejlesztési minisztérium e számláknak a héának megfelelő részét kellett, hogy közvetlenül megfizesse a gazdasági és pénzügyminisztérium számára a fenti 15. pontban említett, a héa megosztott fizetésére vonatkozó, eltérést engedő rendelkezés szerint, amelynek értelmében a hatóságok részére szánt termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások után fizetendő héát az említett hatóságoknak közvetlenül az adóhatóság elkülönített és zárolt bankszámlájára kell befizetni.

92      E körülményekre figyelemmel meg kell állapítani, hogy az olasz hatóságok által a BUL nagyprojekt megvalósítása érdekében kialakított intézményi szerkezet szerint, amelyet a Bizottság nem vitat, a nagysebességű internet‑hozzáférési hálózat kiépítési költségeivel kapcsolatos héateher az ERFA hozzájárulásának kedvezményezettjére, azaz a gazdaságfejlesztési minisztériumra, nem pedig az Infratelre hárult.

93      Márpedig a megtámadott határozat (31) preambulumbekezdésében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a héát nem kell megfizetni a „belső ügyletek” keretében, így az Infratel a nagysebességű internet‑hozzáférési hálózat kiépítési költségeivel kapcsolatos héát megfizethette volna a gazdaságfejlesztési minisztérium helyett, és e társaság ezt követően azt levonhatta volna.

94      Így a Bizottság szerint az a költség, amelyet a nagysebességű internet‑hozzáférési hálózat építési költségei által keletkezett héa alkot, nem minősül pénzügyi tehernek az ERFA‑ból nyújtott hozzájárulás kedvezményezettje vonatkozásában. Ebből következik, hogy a héa nem minősül támogatható költségnek a kedvezményezett tekintetében.

95      Mindazonáltal először is meg kell állapítani, hogy a héairányelv nem írja elő a „belső ügylet” és a „belső társaság” fogalmát. A Bizottság nem hivatkozott a héára vonatkozó olasz jog olyan rendelkezéseire sem, amelyek ilyen fogalmakat határoznának meg vagy használnának.

96      Nagyobb általánosságban, a Bizottság nem bizonyította, hogy az Infratelnek a gazdaságfejlesztési minisztériumtól jogilag elkülönült társaságként nem kellett áthárítania a héát ez utóbbira.

97      Másodsorban, amennyiben a Bizottság a héairányelv 11. cikkére kívánt hivatkozni, nem vitatott, hogy e rendelkezés első bekezdése előírja, hogy minden tagállam egyetlen adóalanyként kezelheti azokat a belföldön letelepedett alanyokat, amelyek ugyan jogilag függetlenek, de amelyeket kölcsönös pénzügyi, gazdasági és szervezeti kapcsolatok egymással szorosan összefűznek.

98      Márpedig egy ilyen rendelkezés feltételes jellegű, mivel olyan nemzeti rendelkezések meghozatalát igényli, amelyek meghatározzák az érintett személyek közötti szoros pénzügyi, gazdasági és szervezeti kapcsolatok konkrét terjedelmét (lásd analógia útján: 2015. július 16‑i Larentia + Minerva és Marenave Schiffahrt ítélet, C‑108/14 és C‑109/14, EU:C:2015:496, 50. pont). Ezenfelül, amint arra az Olasz Köztársaság is hivatkozik, anélkül hogy ezt a Bizottság vitatná, az említett rendelkezés által biztosított lehetőséget nem hajtották végre az olasz szabályozásban az olyan jogalanyokkal kapcsolatban, mint a gazdaságfejlesztési minisztérium és az Infratel, amelyek két különálló jogalanynak minősülnek.

99      Ennek megfelelően a Bizottság mindenesetre nem állapíthatta volna meg, hogy az Infratel és a gazdaságfejlesztési minisztérium közötti ügyletek két olyan jogalany között valósultak meg, amelyek a héairányelv 11. cikke értelmében vett egyetlen adóalanynak minősülnek, ami lehetővé tette volna az említett minisztérium számára, hogy az Infratelre hárítsa át a nagysebességű internet‑hozzáférési hálózat kiépítése után fizetendő héát.

100    Harmadsorban, igaz az, hogy – amint a Bizottság hangsúlyozza – az a döntés, hogy a bevételeket és a költségeket több, ugyanazon tagállamhoz tartozó közjogi szervezet, illetve egy projekt több felelőse között osztják meg, nem változtatja meg a költségek, és különösen az említett projekt megvalósítása során megfizetett héa támogathatóságának megítélését (lásd ebben az értelemben: 2012. szeptember 20‑i Magyarország kontra Bizottság ítélet, T‑407/10, nem tették közzé, EU:T:2012:453, 32. pont).

101    Mindazonáltal elegendő azt megállapítani, hogy a jelen ügyben az olasz hatóságok azon döntése, hogy nem veszik igénybe az Infratel szolgáltatásait, nem befolyásolta azt, hogy a gazdaságfejlesztési minisztérium fizette meg azt a héát, amelyet vele szemben az Open Fiber számlázott ki közvetlenül a nagysebességű internet‑hozzáférési hálózat építési munkálatai tekintetében.

102    Ezenkívül a Bizottság nem bizonyítja, és még csak nem is állítja azt, hogy az olasz hatóságok által a BUL nagyprojekt megvalósítása érdekében létrehozott intézményi szerkezet, mivel az a héa végső terhét a gazdaságfejlesztési minisztériumra hárítja, szabálytalan lett volna a héairányelvben rögzített szabályok tekintetében.

103    Következésképpen a második indok, amelyre a megtámadott határozat támaszkodik, és amely azon alapul, hogy a nagysebességű internet‑hozzáférési hálózat építési munkáira vonatkozó héa terhe kizárólag az Infratelre mint a gazdaságfejlesztési minisztérium belső társaságára hárul, szintén sérti az 1303/2013 rendelet 69. cikke (3) bekezdésének c) pontját.

 A harmadik, a nagysebességű internethozzáférési hálózat építési munkálatai után fizetendő héának az e hálózat koncessziós díjai után beszedett héa általi semlegesítésén alapuló jogalap

104    A megtámadott határozat (32) preambulumbekezdésében a Bizottság lényegében úgy ítélte meg, hogy a nagysebességű internet‑hozzáférési hálózat koncessziójával kapcsolatos, a koncessziójogosult által az Infratelnek mint ajánlatkérőnek fizetett díj héaköteles, amely héát a koncessziójogosult a megosztott fizetési mechanizmusnak megfelelően közvetlenül az olasz adóhatóságnak fizet meg. Az e hálózat építési munkálatai után előzetesen felszámított héát tehát semlegesíti az említett díjak után fizetendő héa, és az elméletileg visszaigényelhető.

105    A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy ezen, az építési munkák után fizetendő héának az azon héa semlegesítésére vonatkozó indok, amelyet az Infratel fizet meg a koncessziós díjak után, nem a gazdaságfejlesztési minisztériumra vonatkozik, amely az ERFA‑ból nyújtott hozzájárulás kedvezményezettje a BUL nagyprojekt megvalósítása tekintetében. Ily módon egy ilyen indok nem alkalmas annak bizonyítására, hogy e minisztérium a héára vonatkozó nemzeti szabályozás értelmében visszaigényelheti azt a héát, amelyet a nagysebességű internet‑hozzáférési hálózat építési szakaszának megfelelő számlák alapján neki kell megfizetnie.

106    Az ügy irataiból ugyanis az tűnik ki, hogy az említett hálózat építési munkálatainak előrehaladtával az Infratelnek kizárólag az Open Fiber által kiállított számlák adó nélküli összegét kellett megfizetnie, míg a gazdaságfejlesztési minisztériumnak e számláknak közvetlenül az adóhatóság számára kellett megfizetnie e számlák héának megfelelő részét.

107    Ezenfelül, amint arra az Olasz Köztársaság is rámutatott anélkül, hogy a Bizottság ennek ellentmondott volna, a gazdaságfejlesztési minisztérium nem minősül adóalanynak a BUL nagyprojekt megvalósításához hasonló intézményi feladatok ellátása keretében végzett tevékenységek vagy ügyletek tekintetében, mivel e tevékenységeket vagy ügyleteket hatóságként végzi a héairányelv 13. cikkének megfelelően, amelyet az 1972. október 26‑i decreto del Presidente delle Repubblica n. 633 – Istituzione e disciplina dell’imposta sul valore aggiunto (a hozzáadottérték‑adó bevezetéséről és szabályainak megállapításáról szóló, 633. sz. köztársasági elnöki rendelet; a GURI 1972. november 11‑i 292. számának rendes melléklete) 4. cikke ültetett át az olasz jogrendbe.

108    Következésképpen a gazdaságfejlesztési minisztériumnak nem volt lehetősége arra, hogy a nagysebességű internet‑hozzáférési hálózat építési költségeit terhelő héát a héairányelv 1. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében és az 1972. október 26‑i 633. sz. köztársasági elnöki rendelet 19. cikkének (1) bekezdésében előírt szabályok szerint levonja.

109    Egyébiránt az ügy irataiból nem tűnik ki, hogy a gazdaságfejlesztési minisztérium közvetve vagy akár csak részben is visszaigényelhetné az Open Fiber által a nagysebességű internet‑hozzáférési hálózat üzemeltetési szakaszában a koncessziós díjak után fizetendő héát, ily módon úgy lehet tekinteni, hogy nem e minisztérium viseli e kiadás tényleges és végleges terhét.

110    E tekintetben önmagában az a körülmény, hogy az Infratel az olasz állam közvetett tulajdonában és ellenőrzése alatt álló állami tőketársaság, nem elegendő annak megállapításához, hogy a gazdaságfejlesztési minisztérium tekintetében létezik közvetett héavisszaigénylési mechanizmus.

111    Mindenesetre, még azt feltételezve is, hogy létezik vagy létrehozhatnak ilyen mechanizmust a gazdaságfejlesztési minisztérium és az Infratel között, az e minisztérium által a nagysebességű internet‑hozzáférési hálózat kiépítésének szakaszában fizetendő héaköltségek csak azzal a feltétellel zárhatók ki az ERFA hozzájárulásából származó összes támogatható költségből, hogy a héának az Infratel közvetítésével történő ilyen közvetett visszatéríttetését a héára vonatkozó olasz szabályozás írja elő, amelyre a Bizottság még csak nem is hivatkozott.

112    E tekintetben a Bizottság nem hivatkozhat megalapozottan a Törvényszék által a 2012. szeptember 20‑i Magyarország kontra Bizottság ítéletben (T‑89/10, nem tették közzé, EU:T:2012:451) és a 2012. szeptember 20‑i Magyarország kontra Bizottság ítéletben (T‑407/10, nem tették közzé, EU:T:2012:453) alkalmazott megoldásra.

113    Kétségtelen, hogy e két ügyben a Törvényszék elutasította a héát az ERFA‑ból és a Kohéziós Alapból támogatható kiadások közül kizáró két bizottsági határozattal szemben benyújtott megsemmisítés iránti kereseteket.

114    Mindazonáltal, egyfelől, e két bizottsági határozat többek között az 1084/2006 rendeleten alapult, amely rendelet 3. cikkének e) pontja – az 1080/2006 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének d) pontjához hasonlóan – anélkül zárta ki a Kohéziós Alapból támogatható kiadások közül a visszaigényelhető kiadásokat, hogy meg kellett volna határozni, hogy a visszaigénylési szabályok a héára vonatkozó nemzeti szabályozás alkalmazásából erednek‑e.

115    Másfelől, a fenti 112. pontban említett ítéletek alapjául szolgáló két ügyben a kedvezményezett figyelembe vette az ezen ügyekben szóban forgó projektek építési és működtetési szakaszainak egységes pénzügyi kezelését, és olyan költség‑haszon elemzést végzett, amely a jövedelemtermelő projektekre jellemző.

116    A jelen ügyben, amint az a fenti 6. pontban említésre került, a BUL nagyprojektnek az ERFA jogcímén nyújtott támogatása a belső piaccal összeegyeztethető állami támogatásnak minősül, amint az a finanszírozási szükségleteknek a Bizottság által az állami támogatásokra vonatkozó szabályokkal összhangban végzett egyedi ellenőrzéséből következik.

117    Márpedig, amint arra az Olasz Köztársaság is helyesen rámutat, az 1303/2013 rendeletnek a megtámadott határozat elfogadása időpontjában hatályos változata 61. cikke (8) bekezdéséből az következik, hogy a befejezésüket követően nettó bevételt keletkeztető műveletekre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók azokra a műveletekre, amelyeknél a program jogcímén nyújtott támogatás állami támogatásnak minősül.

118    Végül a Bizottság nem bizonyította, hogy a héára vonatkozó olasz szabályozás a héairányelvben megállapított levonási jogon kívül olyan más héa‑visszaigénylési mechanizmusokat is előírna, amelyek lehetővé teszik a gazdaságfejlesztési minisztériumhoz hasonló közjogi intézmények számára, hogy visszaigényeljék az általuk végső fogyasztóként megfizetett héát.

119    Következésképpen az a puszta körülmény, hogy a nagysebességű internet‑hozzáférési hálózat koncessziós díjai, amelyeket a koncesszió jogosultja az Infratelnek mint ajánlatkérő szervnek fizetett, héakötelesek, nem befolyásolja azt, hogy a BUL nagyprojekt megvalósításával kapcsolatos héaköltségek a gazdasági fejlesztési minisztériumnak tudhatók be ténylegesen és véglegesen. Mivel a Bizottság nem bizonyította, hogy e minisztérium a héára vonatkozó nemzeti szabályozás értelmében visszaigényelheti e kiadást, a megtámadott határozat (32) preambulumbekezdésében szereplő harmadik indok is sérti az 1303/2013 rendelet 69. cikke (3) bekezdésének c) pontját.

120    A fentiek összességéből az következik, hogy a megtámadott határozat alapjául szolgáló három indok sérti az 1303/2013 rendelet 69. cikke (3) bekezdésének c) pontját. Következésképpen a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni anélkül, hogy meg kellene vizsgálni a kereset alátámasztására felhozott többi jogalapot.

 A költségekről

121    A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság pervesztes lett, az Olasz Köztársaság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

122    Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék megsemmisíti az olaszországi „ROP Abruzzo ERFA 2014–2020”, „Basilicata”, „ROP Calabria ERFA ESZA”, „Campania”, „ROP Emilia Romagna ERFA”, „ROP Lazio ERFA”, „ROP Liguria ERFA”, „ROP Lombardia ERFA”, „ROP Marche ERFA 2014–2020”, „ROP Piemonte ERFA”, „ROP Puglia ERFAESZA”, „ROP Sardegna ERFA”, „Sicilia”, „Toscana”, „ROP Umbria ERFA”, „ROP Veneto ERFA 2014–2020” „Vállalkozások és versenyképesség” operatív programok keretében kiválasztott „Nagy sebesség nemzeti nagyprojekt – fehér zónák” projekthez való pénzügyi hozzájárulás jóváhagyásáról szóló, 2019. április 3i C(2019) 2652 végleges bizottsági végrehajtási határozatot, amennyiben az kizárja az Európai Unió finanszírozásából a kedvezményezett által hozzáadottértékadó jogcímén viselt költségeket.

2)      Az Európai Bizottság a saját költségein felül viseli az Olasz Köztársaság részéről felmerült költségeket is.

3)      A Cseh Köztársaság és a Spanyol Királyság maguk viselik saját költségeiket.

da Silva Passos

Valančius

Reine

Kihirdetve Luxembourgban, a 2022. június 22‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: olasz.