T‑324/10. sz. ügy

Firma Léon Van Parys NV

kontra

Európai Bizottság

„Vámunió – Equadorból származó banán behozatala – Behozatali vámok utólagos beszedése – Behozatali vámok elengedése iránti kérelem – A 2913/92/EK rendelet 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja és 239. cikke – A vámhatóságok hibája – Az érintett súlyos gondatlansága”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (második tanács), 2013. március 19.

1.      Az Európai Unió saját forrásai – Behozatali vagy kiviteli vámok utólagos beszedése – A behozatali vám könyvelésbe vétele elmulasztásának a 2913/92 rendelet 220. cikke (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltételei

(2913/92 tanácsi rendelet, 220. cikk, (2) bekezdés, b) pont)

2.      Az Európai Unió saját forrásai – Behozatali vagy kiviteli vámok utólagos beszedése – A behozatali vám könyvelésbe vétele mellőzésének a 2913/92 rendelet 220. cikke (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltételei – Az illetékes hatóság tévedése – Tevőleges magatartás megkövetelése

(2913/92 tanácsi rendelet, 220. cikk, (2) bekezdés, b) pont)

3.      Az Európai Unió saját forrásai – Behozatali vagy kiviteli vámok utólagos beszedése – A behozatali vám könyvelésbe vétele elmulasztásának a 2913/92 rendelet 220. cikke (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltételei

(2913/92 tanácsi rendelet, 4. cikk, 3., 13. és 14. pont, valamint 220. cikk, (2) bekezdés, b) pont)

4.      Az Európai Unió saját forrásai – Behozatali vagy kiviteli vámok utólagos beszedése – Eljárás kezdeményezése a Bizottság előtt beszedés mellőzése iránti kérelem ügyében – A kifogások közlése a kérelmezővel – A dokumentumokhoz való hozzáférés – Terjedelem

(2913/92 tanácsi rendelet)

5.      Az Európai Unió saját forrásai – Behozatali vagy kiviteli vámok visszatérítése vagy elengedése – Körülmények, amelyek nem foglalják magukban az érdekelt általi „megtévesztést”, illetve annak „súlyos gondatlanságát” – A súlyos gondatlanság fogalma – Szigorú értelmezés – Behozatali engedélyek közvetítő általi, a jogosultjaiknál végzett ellenőrzés nélküli megszerzése – Kizártság

(2913/92 tanácsi rendelet, 239. cikk; 2454/93 bizottsági rendelet, 905. cikk)

6.      Az Európai Unió saját forrásai – Behozatali vagy kiviteli vámok visszatérítése vagy elengedése – A Közösségi Vámkódex 239. cikke és a Közösségi Vámkódex végrehajtásáról szóló 2454/93 rendelet 905. cikke által bevezetett méltányossági klauzula – A Bizottság mérlegelési jogköre – Gyakorlási módok

(2913/92 tanácsi rendelet, 239. cikk)

7.      Az Európai Unió saját forrásai – Behozatali vagy kiviteli vámok visszatérítése vagy elengedése – Körülmények, amelyek nem foglalják magukban az érdekelt általi „megtévesztést”, illetve annak „súlyos gondatlanságát” – Bizonyítási teher

(2913/92 tanácsi rendelet, 239. cikk, (1) bekezdés)

1.      A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében a nemzeti hatóságok csak akkor tekinthetnek el a behozatali vagy kiviteli vámok utólagos beszedésétől, ha három együttes feltétel teljesül. Ha e három feltétel teljesül, akkor a megfizetésért felelős személy jogosult arra, hogy eltekintsenek az utólagos beszedéstől.

Először is a beszedés elmaradásának az illetékes vámhatóság tévedésén kell alapulnia. Másodszor a tévedésnek olyannak kell lennie, hogy azt a jóhiszeműen eljáró, megfizetésért felelős személy szakmai tapasztalata mellett, és annak ellenére, hogy gondosan járt el, ésszerűen nem észlelhette. Harmadszor a megfizetésért felelős személynek be kell tartania a vámáru‑nyilatkozatra vonatkozó hatályos jogszabályokban megállapított rendelkezések mindegyikét.

A fenti feltételek megvalósulását az említett rendelet 220. cikke (2) bekezdése b) pontjának céljára tekintettel kell megítélni, amely a megfizetésért felelős személy azt illető jogos bizalmának a védelme, hogy a vám beszedéséről vagy annak mellőzéséről való határozathozatal során figyelembe vett szempontok összessége megalapozott.

(vö. 34–36. pont)

2.      Csak a hatóságok tevőleges magatartása jogosít fel a behozatali vagy kiviteli vám utólagos beszedésének a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében való mellőzésére.

(vö. 53. pont)

3.      A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet 4. cikkének 3. pontjából következik, hogy a „vámhatóságok” azok a hatóságok, amelyek – többek között – a vámjogszabályok alkalmazásáért felelősek. Ebből következik, hogy az vonatkozik mind a tagállamok, mind harmadik államok azon közigazgatási hatóságaira, amelyek feladata a vámjogszabályok felügyelete és ellenőrzése e feladatoknak a 2913/92 rendelet 4. cikkének 13. és 14. pontjában szereplő meghatározásainak megfelelően. E tekintetben a Bizottság nem tekinthető az említett rendelet értelmében vett vámhatóságnak. Így az általa e vonatkozásban esetlegesen elkövetett hibák nem jogosítanak fel arra, hogy az ezen rendelet 220. cikke (2) bekezdésének b) pontjában szabályozott, a behozatali vagy kiviteli vámok utólagos beszedésének mellőzésére irányuló mechanizmus működésbe lépjen.

(vö. 60. pont)

4.      A védelemhez való jog tiszteletben tartásának elve értelmében nem a Bizottság határozza meg egyedül, hogy melyek az utólagos elengedési eljárás keretében az érdekelt fél számára hasznos iratok. Az igazgatási iratok magukban foglalhatnak olyanokat is, amelyek az elengedés szempontjából kedvező tényeket tartalmaznak, és amelyeket az érdekelt a kérelme alátámasztására felhasználhat, még ha a Bizottság ezt nem is tette. A kérelmezőnek tehát hozzá kell férnie az ügy valamennyi bizalmasnak nem minősülő iratához, beleértve azokat, amelyeket nem használtak fel a Bizottság kifogásainak a megalapozására.

Mindazonáltal, ha az érintett intézmény ezt állította, azt kell feltételezni, hogy a kért dokumentum nem létezik. E vélelem azonban megdönthető, azt a kérelmező releváns és egybehangzó bizonyítékok alapján bármilyen eszközzel megcáfolhatja.

(vö. 70., 72. pont)

5.      A behozatali vámoknak a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2453/93 rendelet 905. cikke szerinti visszafizetése két együttes feltétel teljesülésétől függ, azaz először is valamely különleges helyzet fennállásától, másodszor pedig az érdekelt súlyosan gondatlan vagy megtévesztő magatartásának hiányától. Ennek megfelelően elegendő, ha a két feltétel közül az egyik hiányzik ahhoz, hogy a vám visszafizetését elutasítsák.

E tekintetben annak mérlegeléséhez, hogy fennáll‑e a súlyos gondatlanság, többek között azon rendelkezések összetettségét kell figyelembe venni, amelyek végre nem hajtása a vámtartozás létrejöttét eredményezte, valamint a gazdasági szereplő szakmai tapasztalatát és gondosságát. Ezenfelül, mivel a behozatali vámok visszatérítése vagy elengedése – amelyet csak bizonyos feltételek mellett és kifejezetten rögzített esetekben lehet engedélyezni – a behozatal és kivitel általános rendszere alóli kivételnek minősül, az ilyen visszafizetést vagy elengedést előíró rendelkezéseket szigorúan kell értelmezni. Közelebbről, mivel a súlyos gondatlanság hiánya a behozatali vámok visszafizetése vagy elengedése iránti igény nélkülözhetetlen feltétele, ezt a fogalmat úgy kell értelmezni, hogy a visszafizetés vagy elengedés eseteinek száma korlátozott maradjon.

Következésképpen általánosságban nem fogadható el, hogy az olyan gazdasági szereplőt, amely árukat hoz be az Unióba, és amely e célból közvetítő szolgáltatásait veszi igénybe a behozatali engedélyek használati jogának megszerzése érdekében, úgy tekintsék, hogy nem jár el óvatosan vagy gondosan, ha nem végez ellenőrzéseket az engedélyek jogosultjainál. Az ilyen közvetítő szolgáltatásainak igénybevétele ugyanis a behozatalt végző döntésétől függően a behozatali tevékenység végzésének gyakorlati módozatai közé tartozik, amelynek célja e tevékenység gyakorlásának elősegítése, mivel a behozatalt végző úgy véli, hogy az adott gazdasági összefüggésben a közvetítő nála alkalmasabb azon új gazdasági szereplők fellelésére, akik engedélyeket szereztek, és azok használati jogát át kívánják ruházni, különösen akkor, ha a behozatalt végzőnek meglehetősen rövid idő alatt jelentős számú engedélyre van szüksége. Egyéb olyan körülmény hiányában, amely kételyeket ébreszthet a gazdasági szereplőben a használt behozatali engedélyek valódiságával kapcsolatban, nem tekinthető úgy, hogy a behozatali engedélyek jogosultjaival felvett kapcsolat elengedhetetlen a behozott áruk szabad forgalomba bocsátásának lehetővé tételéhez.

(vö. 77., 79., 80., 102. pont)

6.      Jóllehet a Bizottság a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet 239. cikkének alkalmazása vonatkozásában rendelkezik mérlegelési mozgástérrel, kötelessége úgy gyakorolni mérlegelési jogkörét, hogy hatékonyan összeegyezteti egyrészt a vámjogi rendelkezések teljes mértékű tiszteletben tartásához fűződő uniós érdeket, másrészt pedig a jóhiszemű importőr azon érdekét, hogy ne szenvedjen sérelmet a rendes kereskedelmi kockázatát meghaladóan.

(vö. 81. pont)

7.      Ha a vámhatóságok megállapítják, hogy nem bizonyított, hogy a gazdasági szereplő megtévesztő vagy súlyosan gondatlan magatartást tanúsított, amennyiben a Bizottság a nemzeti hatóságok állásfoglalását figyelmen kívül kívánja hagyni, neki kell releváns ténybeli adatok alapján bizonyítania az említett gazdasági szereplő súlyosan gondatlan magatartását.

(vö. 86. pont)