Ideiglenes változat
A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített negyedik tanács)
2024. május 8.(*)
„A dokumentumokhoz való hozzáférés – A személyes adatok védelme – 1049/2001/EK rendelet – A parlamenti képviselőknek fizetett juttatásokra és költségekre, valamint a parlamenti asszisztensek munkabérére és juttatásaira vonatkozó dokumentumok – A hozzáférés megtagadása – A magánélet és az egyén sérthetetlenségének védelmére vonatkozó kivétel – Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja és (6) bekezdése – Az érintett jogos érdekeinek védelme – A személyes adatok meghatározott közérdekű célból történő továbbításának szükségessége – Az (EU) 2018/1725 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése”
A T‑375/22. sz. ügyben,
Luisa Izuzquiza (lakóhelye: Berlin [Németország]),
Arne Semsrott (lakóhelye: Berlin),
Stefan Wehrmeyer (lakóhelye: Berlin)
(képviseli őket: J. Pobjoy BL)
felperesek
az Európai Parlament (képviselik: N. Lorenz és J.‑C. Puffer, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített negyedik tanács),
tagjai: M. van der Woude elnök, R. da Silva Passos (előadó), S. Gervasoni, N. Półtorak és T. Pynnä bírák,
hivatalvezető: A. Marghelis tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,
tekintettel a 2023. október 5‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetükkel a felperesek, Luisa Izuzquiza, Arne Semsrott és Stefan Wehrmeyer az Európai Parlament 2022. április 8‑i A(2021) 10718C referenciaszámú határozatának (a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítését kérik, amely megtagadta tőlük az Ioannis Lagos és parlamenti asszisztensei által kapott juttatásokra vonatkozó információkat tartalmazó parlamenti dokumentumokhoz való hozzáférést.
I. A jogvita előzményei
2 I. Lagos Görögországban történő megválasztását követően 2019. július 2‑án lépett hivatalba parlamenti képviselőként.
3 2020. október 7‑én az Efeteio Athinon (athéni fellebbviteli bíróság, Görögország) I. Lagost tizenhárom év nyolc hónap szabadságvesztésre és pénzbüntetést ítélte bűnszervezetben való részvétel és annak vezetése, valamint két kisebb súlyú bűncselekmény elkövetése miatt.
4 2021. április 27‑én a Parlament a görög hatóságok kérésére felfüggesztette I. Lagos mentelmi jogát. Ez utóbbit ezt követően a belga hatóságok letartóztatták és átadták a görög hatóságoknak. I. Lagos jelenleg Görögországban tölti szabadságvesztés‑büntetését.
5 Büntetőjogi felelősségének megállapítását, mentelmi jogának felfüggesztését és bebörtönzését követően I. Lagos nem mondott le európai parlamenti képviselői mandátumáról. I. Lagos ilyen elítélését követően a görög hatóságok nem tájékoztatták a Parlamentet e képviselő mandátumának visszavonásáról.
6 2021. december 7‑én a felperesek az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) alapján I. Lagosra vonatkozó dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemmel fordultak a Parlamenthez (a továbbiakban: eredeti kérelem).
7 Eredeti kérelmükben a felperesek hozzáférést kértek az I. Lagosnak 2020. október 7. és 2021. december 7. között nyújtott juttatásokra vonatkozó valamennyi dokumentumhoz, azaz először is az utazási és szállásköltségekhez, valamint az azokhoz kapcsolódó költségekhez; másodszor a napi ellátmányhoz vagy „napidíjhoz”; harmadszor az általános költségtérítéshez, valamint a nyelvtanfolyamok és az informatikai költségek megtérítéséhez, negyedszer pedig az akkreditált parlamenti asszisztensek és a helyi parlamenti asszisztensek munkabérével kapcsolatos kiadásokhoz.
8 Azon dokumentumok, amelyekhez a felperesek hozzáférést kértek, többek között a következőket foglalták magukban: először is az I. Lagos által benyújtott, a juttatásokra vonatkozó valamennyi kérelem, nyugta, költségelszámolás, jegy, kilométeróra‑állás, számla vagy elszámolás; másodszor, valamennyi, a költségtérítéssel kapcsolatos vagy arra vonatkozó dokumentum, harmadszor pedig az I. Lagos irodájával folytatott valamennyi levelezés, beleértve a belső levelezést és a juttatások tárgyában harmadik felekkel folytatott levelezést, valamint a Parlament igazgatási szolgálataival folytatott levelezést.
9 2022. január 17‑én a Parlamenttel folytatott e‑mail‑váltásokat követően a felperesek beleegyeztek abba, hogy az eredeti kérelem hatályát a 2020. október 7. és 2021. március 7. közötti időszakból (a továbbiakban: érintett időszak) származó dokumentumokra korlátozzák.
10 2022. február 4‑i határozatában (a továbbiakban: eredeti határozat) a Parlament megtagadta a felperesektől az eredeti kérelem tárgyát képező dokumentumokhoz való hozzáférést.
11 2022. február 28‑án a felperesek az 1049/2001 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján megerősítő kérelmet nyújtottak be a Parlamenthez, amely arra irányult, hogy a Parlament vizsgálja felül az eredeti határozatát.
12 A megtámadott határozatban a Parlament arról tájékoztatta a felpereseket, hogy az eredeti kérelem hatályának az érintett időszakra történő korlátozására tekintettel a következő kategóriákba tartozó dokumentumokat azonosított: I. Lagos munkabére, napidíja, útiköltség‑térítése, az akkreditált és helyi parlamenti asszisztenseinek munkabére, valamint az akkreditált és helyi parlamenti asszisztenseinek útiköltség‑térítése. Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjára és (6) bekezdésére, valamint a természetes személyeknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és az 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. október 23‑i (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2018. L 295., 39. o.; helyesbítés: HL 2019. L 290., 42. o.) 9. cikkének (1) bekezdésére hivatkozva a Parlament hatályában fenntartotta a kért dokumentumokhoz való hozzáférést a felperesekkel szemben megtagadó eredeti határozatát.
II. Az eljárás és a felek kérelmei
13 Az előadó bíró javaslata alapján a Törvényszék az eljárási szabályzata 91. cikkének c) pontja szerinti bizonyításfelvétel keretében felhívta a Parlamentet mindazon dokumentumok teljes példányának benyújtására, amelyekbe az intézmény megtagadta a betekintést. Mivel a Parlament eleget tett e felhívásnak, az eljárási szabályzat 104. cikkének megfelelően e dokumentumokat nem küldték meg a felperesek részére.
14 A tárgyaláson a felperesek kijelentették, hogy a keresetlevélben hivatkozottakkal ellentétben jogalapjaikból és érvelésükből visszavonják azon állításukat, amely szerint a vitatott dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmük egyik célja a parlamenti mentelmi jog felfüggesztésére irányuló eljárásra vonatkozó parlamenti szabályok nyilvánosság általi megértésének elősegítése. A felperesek e nyilatkozatát a tárgyalási jegyzőkönyv tartalmazza.
15 A felperesek lényegében azt kérik, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– a Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.
16 A Parlament azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
III. A jogkérdésről
17 Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek két jogalapra hivatkoznak, amelyek közül az első az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és a 2018/1725 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt, összefüggésben értelmezett rendelkezések megsértésén, a másodlagosan felhozott második jogalap pedig az 1049/2001 rendelet 4. cikke (6) bekezdésének megsértésén alapul.
A. Az első, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és a 2018/1725 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt, összefüggésben értelmezett rendelkezések megsértésére alapított jogalapról
18 A felperesek úgy vélik, hogy a 2018/1725 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése azt írja elő a Törvényszék számára, hogy „mérlegelje a különböző, egymással versengő érdekeket”, annak meghatározása érdekében, hogy „arányos‑e” a személyes adatok továbbítása, még akkor is, ha jogos érdek sérelmét állapítják meg. A felperesek szerint nem elegendő, ha az intézmény úgy véli, hogy okkal feltételezhető, hogy a szóban forgó továbbítás sértheti az érintett jogos érdekeit. Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett 2018/1725 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése a mérlegelési gyakorlat bevezetésével nagyobb mérlegelési jogkörrel ruházta fel a Törvényszéket, mint amellyel a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18‑i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 8., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 26. kötet, 102. o.) keretében rendelkezett.
19 A felperesek arra is hivatkoznak, hogy a Parlament vélhetően nem vitatja, hogy a 2018/1725 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése kifejezetten előírja a mérlegelést. Ezen első jogalap két részből áll.
20 Az első rész az azon dokumentumokban szereplő személyes adatok továbbításának szükségességére vonatkozó feltétel téves alkalmazásán alapul, amelyek hozzáférhetővé tételét kérték. A második részben a felperesek azt állítják, hogy a Parlament tévesen jutott arra a következtetésre, hogy miután mérlegelte a 2018/1725 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett különböző, egymással versengő érdekeket, I. Lagos és asszisztensei jogos érdekeire tekintettel aránytalan volt a szóban forgó adatok továbbítása.
21 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdése értelmében bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult az uniós intézmények dokumentumaihoz hozzáférni az EUMSZ 294. cikk szerinti eljárásnak megfelelően meghatározandó elvek és feltételek szerint. Az 1049/2001 rendelet az (1) preambulumbekezdése szerint illeszkedik az Amszterdami Szerződés által beiktatott EUSZ 1. cikk második bekezdésében kifejezett azon szándékhoz, hogy új szakaszt jelentsen az Európa népei közötti egyre szorosabb egység létrehozásának folyamatában, amelyben a döntéseket a lehető legnyilvánosabban és az állampolgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten hozzák meg. Amint arra az említett rendelet (2) preambulumbekezdése emlékeztet, az intézmények dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférés joga az intézmények demokratikus jellegéhez kapcsolódik (lásd: 2015. július 15‑i Dennekamp kontra Parlament ítélet, T‑115/13, EU:T:2015:497, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
22 Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében az uniós intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a közzététel kedvezőtlenül befolyásolná a magánélet és az egyén sérthetetlenségének védelmét, különösen a személyes adatok védelmére vonatkozó uniós joganyagnak megfelelően.
23 Az ítélkezési gyakorlat szerint ebből az következik, hogy a 2018/1725 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett személyes adatokhoz való hozzáférés iránti kérelem esetén e rendelet rendelkezéseit teljeskörűen alkalmazni kell (lásd ebben az értelemben: 2015. július 16‑i ClientEarth és PAN Europe kontra EFSA ítélet, C‑615/13 P, EU:C:2015:489, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
24 Így személyes adatok az 1049/2001 rendelet alapján harmadik személy részére csak akkor továbbíthatók, ha ez a továbbítás egyrészt megfelel a 2018/1725 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének a) vagy b) pontjában előírt feltételeknek, másrészt pedig ha – az ugyanezen rendelet 5. cikkében szereplő követelményeknek megfelelően – ez jogszerű kezelésnek minősül (lásd ebben az értelemben: 2014. október 2‑i Strack kontra Bizottság ítélet, C‑127/13 P, EU:C:2014:2250, 104. pont).
25 E tekintetben a 2018/1725 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint a személyes adatok csak akkor továbbíthatók az Unióban letelepedett, az uniós intézményektől és szervektől eltérő címzettek számára, ha a címzett igazolja, hogy az adatok továbbítása meghatározott közérdekű célból szükséges, és az adatkezelő – ha van bármely ok feltételezni, hogy az érintett jogos érdekei sérelmet szenvedhetnek – igazolja, hogy a személyes adat e meghatározott célból történő továbbítása arányos, miután bizonyíthatóan mérlegelte a különböző, egymással versengő érdekeket.
26 Következésképpen magából a 2018/1725 rendelet 9. cikke (1) bekezdése b) pontjának szövegéből kitűnik, hogy e rendelkezés a személyes adatok továbbítását több együttes feltétel teljesülésétől teszi függővé.
27 A 2018/1725 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint – az uniós bíróság értelmezésében – először a hozzáférést kérőnek kell bizonyítania a személyes adatok meghatározott közérdekű célból történő továbbításának szükségességét. E feltétel teljesítéséhez bizonyítani kell, hogy a személyes adatok továbbítása a legmegfelelőbb intézkedés a kérelmező által kitűzött cél eléréséhez elképzelhető más intézkedések közül, és hogy arányos e céllal, ami arra kötelezi a kérelmezőt, hogy kifejezett és jogszerű igazolást nyújtson be (lásd: 2018. szeptember 19‑i Chambre de commerce et d’industrie métropolitaine Bretagne‑Ouest [port de Brest] kontra Bizottság ítélet, T‑39/17, nem tették közzé, EU:T:2018:560, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ebből következik, hogy a személyes adatok meghatározott közérdekű célból történő továbbítása szükségességének bizonyítására vonatkozó feltétel alkalmazása az 1049/2001 rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében rögzített azon szabály alóli kivétel fennállásának elismerését eredményezi, amely szerint a kérelmező nem köteles megindokolni a hozzáférés iránti kérelmét (2015. július 15‑i Dennekamp kontra Parlament ítélet, T‑115/13, EU:T:2015:497, 55. pont; 2022. április 6‑i Saure kontra Bizottság ítélet, T‑506/21, nem tették közzé, EU:T:2022:225, 25. pont).
28 Csak ennek bizonyítottsága esetén kell az érintett intézménynek vizsgálnia, hogy van‑e ok azt feltételezni, hogy az érintett törvényes érdekei a szóban forgó továbbítás folytán sérelmet szenvedhetnek, és ilyen esetben ellenőrizhető módon mérlegelnie kell a különböző, egymással versengő érdekeket a kért személyes adatok továbbítása arányosságának megítélése érdekében (lásd: 2015. július 16‑i ClientEarth és PAN Europe kontra EFSA ítélet, C‑615/13 P, EU:C:2015:489, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
29 E megfontolások fényében kell vizsgálni a felperesek által ezen első jogalap keretében előadott érvelést.
1. Az első, az azon dokumentumokban szereplő személyes adatok továbbításának szükségességére vonatkozó feltétel téves alkalmazására alapított részről, amelyek hozzáférhetővé tételét kérték
30 A felperesek lényegében úgy vélik, hogy a Parlament a megtámadott határozatban tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a személyes adatok továbbítása nem volt szükséges a 2018/1725 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett meghatározott közérdekű célból. Mindenekelőtt vitatják a Parlament azon megállapítását, amely szerint nem bizonyították, hogy meghatározott közérdek fűződik az I. Lagos kiadásaira vonatkozó, kért dokumentumok hozzáférhetővé tételéhez.
31 A felperesek először is arra hivatkoznak, hogy kérelmük meghatározott közérdeke abból a körülményből eredt, hogy I. Lagos büntetőjogi felelősségét konkrét és nagyon súlyos bűncselekmény miatt állapították meg. Kérelmük a fokozott nyilvános ellenőrzés és elszámoltathatóság megkönnyítésére irányult a Parlament által I. Lagosnak fizetett összegek és az ez utóbbi részéről felmerült költségek tekintetében, olyan kivételes körülmények között, amikor I. Lagost súlyos bűncselekmények elkövetése miatt tizenhárom év nyolc hónap szabadságvesztésre, valamint pénzbüntetésre ítélték. A felperesek úgy vélik, hogy nem az I. Lagos vagy általában más európai parlamenti képviselők kiadásaira vonatkozó információk fokozott átláthatóságára irányuló általános kérelemről van szó, és e tekintetben kérelmük különbözik a 2018. szeptember 25‑i Psara és társai kontra Parlament ítéletben (T‑639/15–T‑666/15 és T‑94/16, EU:T:2018:602) szóban forgó kérelemtől.
32 Másodszor, a felperesek szerint az a körülmény, hogy bizonyos információk (mint például az európai parlamenti képviselőknek fizetett illetményekre vonatkozó általános számadatok és e képviselők útiköltség‑térítésének feltételei) már nyilvánosak – amely körülményre a Parlament a megtámadott határozatban hivatkozik – nem felel meg az I. Lagos kiadásaira vonatkozó dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemhez fűződő meghatározott érdeknek e képviselő ügyének egyedi körülményei között, amely kérelem konkrét információkhoz való hozzáférésre irányult, figyelemmel az I. Lagos súlyos büntetőjogi felelőssége megállapításának rendkívüli körülményeire.
33 Harmadszor a felperesek úgy vélik, hogy a Parlament nem fejti ki, hogy a megtámadott határozatban említett belső és külső ellenőrzések hogyan működhetnének olyan körülmények között, amikor a parlamenti képviselőt a megbízatása során elkövetett súlyos bűncselekmények miatt elítélték. Úgy vélik, hogy ezek az ellenőrzések nem elegendőek azon esetek feltárására, amikor közpénzeket juttatnak képviselőknek, amelyeket azt követően bűncselekmények vagy más jogellenes tevékenységek keretében használnak fel, holott az európai parlamenti képviselőknek nyújtott pénzügyi támogatást a hivatalos feladataik ellátása keretében kell felhasználni. A felperesek hozzáteszik, hogy még ha véleményük szerint a Parlament feladata lenne is annak bizonyítása, hogy ezen ellenőrzések mennyiben elegendőek, úgy vélik, hogy a kért dokumentumok hozzáférhetővé tétele lehetővé tenné annak alaposabb vizsgálatát, hogy a szóban forgó ellenőrzések megfelelőek‑e a jelen ügyhöz hasonló eseteknek.
34 Negyedszer a felperesek arra hivatkoznak, hogy az a körülmény, amely szerint I. Lagos a büntetőjogi felelősségének megállapítása ellenére a Parlament tagja maradt, nem képezi akadályát a kért dokumentumokhoz való hozzáféréshez fűződő jogos közérdeknek. Úgy vélik, hogy e dokumentumok hozzáférhetővé tétele lehetővé tenné a fokozott átláthatóságot és annak jobb megértését, hogy milyen módon juttatták a pénzeszközöket I. Lagosnak, és azokat ő hogyan használta fel az elítélését követő, és a parlamenti mentelmi jogának felfüggesztéséről szóló, 2021. április 27‑i végleges határozatot megelőző időszakban. A felperesek úgy vélik, hogy nyilvánosan kell megvitatni azt a kérdést, hogy helyénvaló volt‑e, hogy I. Lagos továbbra is közpénzeket kapjon, megismerve, hogy pontosan milyen közpénzeket kapott és milyen célból.
35 A Parlament vitatja ezeket az érveket.
36 Előzetesen, amennyiben a felperesek elismerik, hogy azok a dokumentumok, amelyek hozzáférhetővé tételét kérik, személyes adatokat tartalmaznak, előzetesen meg kell vizsgálni, hogy a fenti 27. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat fényében a felperesek eleget tettek‑e a 2018/1725 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt azon kötelezettségnek, hogy bizonyítsák az említett adatok meghatározott közérdekű célból történő továbbításának szükségességét.
37 E tekintetben először is meg kell vizsgálni, hogy a felperesek által a szóban forgó személyes adatok továbbítása érdekében hivatkozott célt meghatározott közérdekű célnak kell‑e tekinteni, másodszor pedig azt, hogy a kért továbbítás szükséges‑e egyrészt I. Lagos, másrészt a parlamenti asszisztensei tekintetében.
a) A meghatározott közérdekű cél fennállásáról
38 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a hozzáférés iránti kérelemben szereplő dokumentumok I. Lagos munkabérére, napidíjára, általános költségtérítésére, útiköltség‑térítésére, akkreditált és helyi parlamenti asszisztenseinek munkabérére, valamint ez utóbbiak útiköltség‑térítésére vonatkoznak.
39 Ezenkívül arra is emlékeztetni kell, hogy – amint az az európai parlamenti képviselők statútumából (Az európai parlamenti képviselők statútumának elfogadásáról szóló, 2005. szeptember 28‑i 2005/684/EK, Euratom európai parlamenti határozat [HL 2005. L 262., 1. o.], a továbbiakban: a képviselők statútuma) és az Európai Parlament elnökségének az Európai Parlament tagjainak statútumára vonatkozó végrehajtási intézkedésekről szóló, 2008. május 19‑i és július 9‑i határozatából (HL 2009. C 159., 1. o.) kitűnik – a képviselők a következő juttatásokra és térítésekre jogosultak:
– a képviselők statútumának 10. cikkében előírt juttatás, amelynek összege az Európai Unió Bírósága bíráinak alapilletménye 38,5%‑ának felel meg; a 2009/C 159/01 határozat 1. cikke előírja, hogy a képviselők hivatalba lépésük időpontjától kezdve és azon hónap utolsó napjáig, amelyben mandátumuk lejár, jogosultak e juttatásra;
– a képviselők statútuma 20. cikkének (1) bekezdése szerint a mandátumuk gyakorlása révén felmerült költségek megtérítése; e rendelkezés (2) bekezdése megállapítja, hogy a munkahelyekre és onnan vissza történő utazások, valamint az egyéb szolgálati utak esetében a Parlament a ténylegesen felmerült költségeket téríti meg, míg ugyanezen cikk (3) bekezdése szerint a mandátummal kapcsolatos egyéb általános költségek megtérítése történhet átalányban; e tekintetben:
– 2009/C 159/01 határozat 11. cikke előírja, hogy az útiköltségeket a jelenlét igazolása és a vonatkozó úti okmányok, valamint adott esetben egyéb igazoló dokumentumok bemutatása alapján térítik meg.
– a 2009/C 159/01 határozat 24. cikke napidíjat ír elő egyrészt a munkavégzés vagy ülés helyszínén, másrészt egy nemzeti parlament valamely bizottságának vagy egyéb szervének a képviselő lakóhelyétől eltérő helyen tartott ülésén eltöltött minden nap után; mindkét esetben megfelelően igazolni kell a képviselő adott helyen való jelenlétét; ha a hivatalos tevékenység az Unió területén zajlik, a képviselők átalánypótlékra jogosultak;
– általános költségtérítés átalányösszeg formájában a 2009/C 159/01 határozat 25. és 28. cikkének megfelelően; e juttatás a parlamenti tevékenységeikből eredő kiadások fedezésére szolgál, beleértve az irodavezetési‑ és karbantartási költségeket, az irodabútorokat és az okmányokat, az irodai berendezések költségeit, a képviseleti tevékenységeket és az adminisztratív költségeket;
– a képviselők statútumának 21. cikke szerint a személyes munkatársaik foglalkoztatásával kapcsolatban ténylegesen felmerült költségek megtérítése; a 2009/C 159/01 határozat 33. cikke előírja, hogy kizárólag azok a költségek fizethetők ki, amelyek a szükséges asszisztensi segítségnyújtásból fakadnak, és közvetlenül összefüggenek a képviselők parlamenti mandátumának gyakorlásával; a képviselő magánéletéhez kapcsolódó kiadásokat semmiképpen sem lehet fedezni.
40 E tekintetben pontosítani kell, hogy a személyes adatok továbbításának szükségessége alapulhat olyan általános célon, mint a nyilvánosságnak a Parlament tagjai által a feladataik teljesítése során tanúsított magatartásra vonatkozó információkhoz való joga, azon tény sérelme nélkül, hogy csak a személyes adatok hozzáférhetővé tétele iránti kérelem által követett célok megfelelő és arányos jellegének a felperesek általi bizonyítása teszi lehetővé a Törvényszék számára azt, hogy a 2018/1725 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében ellenőrizze annak szükségességét (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 25‑i Psara és társai kontra Parlament ítélet, T‑639/15–T‑666/15 és T 94/16, EU:T:2018:602, 92. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
41 Amint az a fenti 31–34. pontban említésre került, és amint azt a felek a tárgyaláson megerősítették, a szóban forgó dokumentumok továbbításának a felperesek által hivatkozott célja lényegében az volt, hogy megismerjék a Parlament által az érintett időszakban I. Lagosnak juttatott térítések konkrét összegét, valamint ezen összegek felhasználásának módját, annak érdekében, hogy I. Lagos sajátos helyzetére tekintettel megkönnyítsék a fokozott nyilvános ellenőrzést és elszámoltathatóságot. A felperesek úgy vélték, hogy e cél hozzájárul az adófizetők pénzének felhasználási módját érintő átláthatósághoz, és lehetővé tenné a polgárok számára többek között annak megértését, hogy e juttatások közvetlenül vagy közvetve hozzájárultak‑e az I. Lagos által elkövetett bűncselekmény vagy jogellenes tevékenység finanszírozásához vagy fenntartásához, vagy annak lehetővé tételéhez, hogy ez utóbbi kivonja magát valamely uniós tagállam bírósági határozatának betartása alól.
42 Azonkívül, hogy – amint arra a fenti 40. pont emlékeztet – a személyes adatok továbbításának szükségessége alapulhat általános célon, a jelen ügyben – a Parlament állításával ellentétben – nem általános célról, hanem a 2018/1725 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett, kifejezetten az adott ügy sajátos körülményeihez kapcsolódó célról van szó, amely arra irányul, hogy megismerje a Parlament által az érintett időszakban I. Lagosnak juttatott térítések konkrét összegét, valamint a Parlament által az I. Lagos részére fizetett juttatásoknak a képviselői mandátumának gyakorlása keretében történő felhasználási módját.
43 Hangsúlyozni kell ugyanis, hogy a jelen ügy alapjául szolgáló tényállás egészen kivételes jellegű, nevezetesen, hogy egy olyan parlamenti képviselőről van szó, akit tizenhárom év nyolc hónap szabadságvesztés‑büntetésre ítéltek, aki börtönben van, és akit pénzbüntetés megfizetésére is köteleztek, többek között azért, mert súlyos bűncselekményeket követett el, nevezetesen bűnszervezethez tartozott és azt vezette. Ezen elítélése ellenére, és még a letartóztatása, valamint a büntetés‑végrehajtási intézetbe való befogadása után is I. Lagos parlamenti képviselő maradt, ezért továbbra is megkapta az e tisztség gyakorlásának megfelelő juttatásokat. Ebben az összefüggésben jogszerűnek kell tekinteni azt a tényt, hogy a felperesek meg kívánják tudni, hogy I. Lagos az érintett időszakban milyen célból és hová utazott, amely utazásokat a Parlament megtérítette.
44 Következésképpen a jelen ügy sajátos körülményei között a Parlament által I. Lagosnak az érintett időszakban juttatott konkrét összegek és ezen összegek felhasználási módjának megismerésére irányuló célt – annak érdekében, hogy megkönnyítsék a fokozott nyilvános ellenőrzést és elszámoltathatóságot I. Lagosnak a közpénzekhez való hozzáférése tekintetében, és ezáltal hozzájáruljanak az adófizetők pénzének felhasználási módjára vonatkozó átláthatósághoz –, a 2018/1725 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett meghatározott közérdekű célnak kell tekinteni. A Parlament tehát a megtámadott határozatban tévesen tagadta meg, hogy az ilyen célt meghatározott közérdekű célként ismerje el.
b) A személyes adatok továbbításának szükségességéről
45 A fenti 27. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat fényében ezenkívül vizsgálni kell, hogy a felperesek bizonyították‑e a személyes adatok továbbításának szükségességét. Meg kell tehát vizsgálni, hogy a kért adatok továbbítása volt‑e egyrészt a legmegfelelőbb intézkedés a felperesek által kitűzött meghatározott közérdekű cél eléréséhez elképzelhető más intézkedések közül, másrészt pedig hogy az arányos volt‑e ezen céllal.
46 E tekintetben először is azt kell megvizsgálni, hogy a felperesek tudták‑e bizonyítani a szóban forgó dokumentumokban szereplő, I. Lagosra vonatkozó személyes adatok továbbításának szükségességét. A szóban forgó dokumentumokban szereplő, I. Lagos akkreditált és helyi asszisztenseire vonatkozó személyes adatok továbbításának szükségességét a lenti 66–79. pont vizsgálja.
1) Az I. Lagosra vonatkozó szóban forgó személyes adatok továbbításának szükségességéről
47 Egyrészt a Parlament lényegében úgy véli, hogy a képviselők pénzügyi és szociális jogosultságaira vonatkozó információk már nyilvánosak, és az így rendelkezésre álló információk megfelelőbb intézkedésnek minősülnek a kitűzött cél eléréséhez, mint az I. Lagosra vonatkozó személyes adatok továbbítása. Másrészt a Parlament úgy véli, hogy a tagjai pénzügyi és szociális jogosultságainak, valamint az e jogosultságok révén felmerült kiadásoknak a belső és külső ellenőrzése megfelelőbb a Parlament által I. Lagos részére kifizetett összegek jogszerűségének és megfelelő felhasználásának ellenőrzéséhez, mint a rá vonatkozó személyes adatok nyilvánosságra hozatala.
i) Azon érvről, amely szerint a képviselők pénzügyi és szociális jogosultságaira vonatkozó információk már nyilvánosak
48 Azon érvet illetően, amely szerint a képviselők pénzügyi és szociális jogosultságaira vonatkozó információk már nyilvánosak, először is emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a nyilvánosságnak a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó joga, amelyet az 1049/2001 rendelet előír, csak a ténylegesen az érintett intézmény birtokában lévő dokumentumokra vonatkozik, tehát e jog nem terjedhet ki olyan dokumentumokra, amelyek nincsenek az intézmények birtokában, vagy amelyek nem léteznek (lásd: 2018. szeptember 25‑i Psara és társai kontra Parlament ítélet, T‑639/15–T‑666/15 és T‑94/16, EU:T:2018:602, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
49 A 2009/C 159/01 határozat 25. és 26. cikkéből következik, hogy a Parlament tagjai a mandátumuk elején előterjesztett egyszeri kérelemre havi rendszerességgel átalányjellegű költségtérítésben részesülnek.
50 Az általános költségtérítés átalányjellegére tekintettel a Parlament – amint ezt a tárgyaláson megerősítette – nem rendelkezik olyan dokumentummal, amely tárgyi vagy időbeli szempontból részletezné az említett juttatásnak a tagjai által történő felhasználását.
51 Másodszor meg kell jegyezni, hogy a képviselők statútumának 10. cikkében előírt, a képviselők havi munkabérének minősülő juttatást szintén automatikusan folyósítják számukra. A Parlament tehát nem rendelkezik olyan dokumentummal, amely részletezné e juttatásnak a tagjai által történő felhasználását.
52 Harmadszor meg kell állapítani, hogy a Parlament birtokában lévő, az általános költségtérítésre és a képviselők statútumának 10. cikkében előírt juttatásra vonatkozó dokumentumokban szereplő információk a nyilvánosság számára szabadon és ingyenesen hozzáférhetők, mivel azok a Parlament honlapján elérhetők, amint azt a Parlament a megtámadott határozatban hangsúlyozta (lásd a megtámadott határozat 19. lábjegyzetét), és a tárgyalás során is megerősítette.
53 A Parlament honlapján ugyanis részletes és pontos információkat lehet találni arról a havi összegről, amelyet – az európai adó és a társadalombiztosítási járulékok levonását követően – valamennyi képviselő a statútum 10. cikkében előírt, említett juttatás címén kap, vagyis egy olyan azonos díjazásról, amelyben valamennyi képviselő részesül. Itt megtalálható a képviselőknek nyújtott általános költségtérítés pontos átalányösszege is. Ezen információk tehát lehetővé tették a felperesek számára, hogy megszerezzék a szükséges és megfelelő információt azon pontos összegekről, amelyeket I. Lagosnak e jogcímen havonta fizettek.
54 Ebből következik, hogy a képviselők statútumának 10. cikkében előírt juttatást, valamint az általános költségtérítést illetően megállapítható, hogy a szóban forgó személyes adatok hozzáférhetővé tétele nem a legmegfelelőbb intézkedés a felperesek által kitűzött cél eléréséhez, mivel a felpereseknek lehetőségük volt arra, hogy ezeket az adatokat a Parlament honlapjához való hozzáférés révén megszerezzék.
55 Következésképpen a fenti 27. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat fényében a felperesek nem tudták bizonyítani az ilyen továbbítás szükségességét.
56 Más a helyzet a képviselők útiköltség‑térítése és napidíjának kifizetése tekintetében, mivel a Parlament honlapján e tekintetben nyilvánosan elérhető információk kizárólag az ilyen költségtérítésben való részesülés hatályos szabályaira, valamint az útiköltség‑térítésre alkalmazandó feltételekre vonatkoznak. Márpedig e költségeket és juttatásokat csak akkor fizetik ki, ha a képviselők erre irányuló kérelmet nyújtanak be a Parlament illetékes szolgálataihoz, adott esetben igazoló dokumentumokat csatolva.
57 Ebből egyrészt az következik, hogy az utazási költségekre és a napidíjra vonatkozóan nyilvánosan elérhető információk nem teszik lehetővé a Parlament által I. Lagos részére a képviselői mandátumának gyakorlása során az érintett időszakban kifizetett összegek megismerését. Ezen összegek visszatérítése ugyanis az I. Lagos által e célból benyújtott kérelmektől függött.
58 Másrészt az utazási költségekre és a napidíjra vonatkozó, nyilvánosan elérhető információk sem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy mi volt az I. Lagos által megtett utazás tárgya, az úti cél vagy útvonal. Márpedig, amint arra a felperesek hivatkoztak, az utazási költségeket és a napidíjat illetően a szóban forgó személyes adatok továbbítása lehetővé tenné a nyilvánosság számára az ezen információkhoz való hozzáférést.
59 Az e dokumentumokhoz való hozzáférés a felperesek érdekében állhat, mivel azok lehetővé teszik I. Lagos érintett időszakban folytatott tevékenységének megismerését, tudva, hogy akkor elítélték, de még nem kezdte meg a szabadságvesztés‑büntetését, és így tájékoztatást adhatnak a közpénzek olyan esetleges jogellenes tevékenységek során történő lehetséges felhasználásáról, amelyeket I. Lagos az utazásai során folytathatott, még akkor is, ha e dokumentumok nem tartalmaztak pontos adatokat arra vonatkozóan, hogy a képviselő hogyan költötte el a juttatott összegeket.
60 Ebből következik, hogy a jelen ügy sajátos körülményei között az I. Lagos utazási költségeit és napidíját igazoló dokumentumokra vonatkozó, szóban forgó személyes adatok hozzáférhetővé tétele megfelelőbb intézkedés a felperesek által kitűzött cél eléréséhez, mint a már nyilvános információkhoz való hozzáférés.
ii) Azon érvről, amely szerint a Parlament belső és külső ellenőrzései megfelelőbbek a Parlament által I. Lagosnak fizetett összegek jogszerűségének és megfelelő felhasználásának ellenőrzésére, mint a személyes adatok nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele
61 Azon érvet illetően, amely szerint a Parlament belső és külső ellenőrzései megfelelőbbek a Parlament által I. Lagos részére kifizetett összegek jogszerűségének és megfelelő felhasználásának ellenőrzésére, meg kell állapítani, hogy a szóban forgó ellenőrzések lényegében annak értékelésére irányulnak, hogy a teljesített kifizetések megfelelnek‑e a hatályos szabályozásnak.
62 Márpedig függetlenül attól a kérdéstől, hogy betartották‑e ezt a szabályozást, a felperesek által hivatkozott érdek az, hogy lehetővé tegye a nyilvánosság számára, hogy tudomást szerezzen a Parlament által I. Lagosnak az érintett időszakban kifizetett juttatások konkrét összegéről, valamint ezen összegek felhasználásának módjáról, annak érdekében, hogy I. Lagos sajátos helyzetére tekintettel megkönnyítsék a fokozott nyilvános ellenőrzést és elszámoltathatóságot.
63 E belső és külső ellenőrzések nem teszik lehetővé a felperesek által a kért dokumentumok továbbításának igazolása érdekében hivatkozott meghatározott közérdekű cél elérését. A Parlament állításával ellentétben ezen ellenőrzések tehát nem tekinthetők megfelelőbbnek, mint az I. Lagosra vonatkozó személyes adatok továbbítása.
64 Következésképpen a jelen ügy sajátos körülményei között meg kell állapítani, hogy az I. Lagos által kapott útiköltség‑térítésre és napidíjra vonatkozó dokumentumokban szereplő személyes adatok továbbítása – a fenti 27. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat fényében – szükséges intézkedésnek minősül a felperesek által a szóban forgó személyes adatok továbbításának igazolása érdekében hivatkozott meghatározott közérdekű cél eléréséhez.
65 A fentiek összességéből következik, hogy a Parlament tévesen állapította meg, hogy az I. Lagos által kapott útiköltség‑térítésre és napidíjra vonatkozó dokumentumokat illetően a felperesek nem tettek eleget a 2018/1725 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt azon kötelezettségnek, hogy bizonyítsák a személyes adatok meghatározott közérdekű célból történő továbbításának szükségességét.
2) A szóban forgó személyes adatok továbbításának szükségességéről I. Lagos akkreditált és helyi asszisztensei vonatkozásában
66 A Parlament arra hivatkozik, hogy I. Lagos akkreditált és helyi asszisztensei nem közfeladatokat látnak el. Így a Parlament a megtámadott határozatban a különböző, egymással versengő érdekek mérlegelése keretében másodlagosan elutasította az említett parlamenti asszisztensekre vonatkozóan kért személyes adatok továbbításának arányosságát.
67 A képviselők statútuma 21. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a képviselők szabadon választják meg személyzetüket.
68 A képviselők statútuma 21. cikkének (2) bekezdése szerint a Parlament megtéríti a képviselők személyzetének foglalkoztatása révén ténylegesen felmerült költségeket, míg ugyanezen statútum 21. cikkének (3) bekezdése pontosítja, hogy a Parlament állapítja meg e jog gyakorlásának feltételeit.
69 A parlamenti asszisztensi költségek megtérítésének feltételeit ezt követően végrehajtási intézkedések határozzák meg. Közelebbről, a 2009/C 159/01 határozat 33. cikke korlátozza a Parlament által e tekintetben átvállalható költségek havi összegét. A parlamenti asszisztens költségeinek megtérítési mechanizmusát az indítja el, hogy a képviselő benyújtja az igazgatási szolgálatokhoz a költségtérítés iránti kérelmét, amelyhez csatolja az asszisztenssel kötött, az asszisztens feladatait meghatározó szerződést.
70 Ebből következik, hogy a parlamenti asszisztensekre vonatkozó e költségek a képviselő mandátumának gyakorlásához kapcsolódnak, még akkor is, ha a Parlament által közvetlenül viselt költségekről van szó.
71 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy – amint arra a fenti 41. pont emlékeztetett – a szóban forgó dokumentumok továbbításával a felperesek olyan információk megszerzésére törekedtek, amelyek lehetővé teszik annak megértését, hogy az I. Lagosnak juttatott összegek, beleértve a parlamenti asszisztensi költségeivel kapcsolatos összegeket is, közvetlenül vagy közvetve hozzájárultak‑e az általa elkövetett bűncselekmény vagy jogellenes tevékenység finanszírozásához vagy fenntartásához. Amint ugyanis arra a felperesek a keresetlevél 66. pontjában hivatkoznak, az I. Lagos asszisztenseire vonatkozó információkat tartalmazó dokumentumokhoz való hozzáférést csupán azért kérték, hogy információkat szerezzenek I. Lagos szerepéről.
72 Ami a parlamenti asszisztensek munkabérét illeti, azokat ez utóbbiak részére fizetik, függetlenül az I. Lagos részére végzett parlamenti asszisztensi tevékenységük keretében végzett konkrét tevékenységüktől. Ennélfogva az e munkabérek kifizetésére vonatkozó dokumentumok továbbítása nem szolgálhat információkkal a felperesek számára az I. Lagos által elkövetett bűncselekmény vagy jogellenes tevékenység finanszírozásához vagy fenntartásához való esetleges közvetlen vagy közvetett hozzájárulásról.
73 Következésképpen a fenti 27. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat fényében a felperesek nem tudták bizonyítani az ilyen továbbítás szükségességét.
74 Ezzel szemben, amennyiben az I. Lagos parlamenti asszisztenseinek utazásaival kapcsolatos költségek szorosan kapcsolódnak I. Lagos tevékenységeihez, és még ha ezen asszisztensek nem is töltenek be közhivatalt, nem zárható ki, hogy e költségek utalhatnak az I. Lagos által folytatott jogellenes tevékenységekkel való esetleges – akár csak közvetett – kapcsolatra. Ezen utazásokra ugyanis a képviselő kérésére kerül sor, és információkat szolgáltathatnak az utazások tárgyáról és helyéről, valamint a követett útvonalról, amelyek társulhatnak I. Lagos esetleges jogellenes tevékenységeihez.
75 Az ilyen továbbítás ennélfogva a felperesek által a szóban forgó személyes adatok továbbításának igazolása érdekében hivatkozott cél elérésére alkalmas intézkedésnek minősül.
76 Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a Parlament nem állította, hogy a parlamenti asszisztensek részére útiköltség‑térítés címén kifizetett összegekre vonatkozó információk nyilvánosan elérhetők lennének. Ebből következik, hogy az I. Lagos asszisztenseinek útiköltség‑térítésére vonatkozó dokumentumokat illetően a kért továbbítás a legmegfelelőbb eszköz a felperesek által hivatkozott cél elérésére.
77 E tekintetben arra is emlékeztetni kell, hogy a Parlament belső és külső ellenőrzései nem teszik lehetővé a felperesek által a kért dokumentumok továbbításának igazolása érdekében hivatkozott meghatározott közérdekű cél elérését (lásd a fenti 63. pontot), beleértve I. Lagos parlamenti asszisztenseinek utazási költségeire vonatkozó dokumentumokat is. A fenti 63. pontban I. Lagosra vonatkozóan megállapítottakhoz hasonlóan ezen ellenőrzések tehát nem tekinthetők megfelelőbbnek, mint az ez utóbbi parlamenti asszisztenseire vonatkozó személyes adatok továbbítása.
78 Ennélfogva a jelen ügy sajátos körülményei között az I. Lagos parlamenti asszisztenseinek útiköltség‑térítésére vonatkozó dokumentumokban szereplő személyes adatok továbbítása a fenti 27. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat fényében szükséges intézkedésnek minősül a felperesek által a szóban forgó személyes adatok továbbításának igazolása érdekében hivatkozott cél eléréséhez.
79 A fentiekből következik, hogy a Parlament tévesen állapította meg, hogy az I. Lagos asszisztensei által kapott útiköltség‑térítésre vonatkozó dokumentumokat illetően a felperesek nem tettek eleget a 2018/1725 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt azon kötelezettségnek, hogy bizonyítsák a személyes adatok meghatározott közérdekű célból történő továbbításának szükségességét.
2. Az arra alapított második részről, hogy a kért továbbítás nem sértette aránytalan mértékben az érintett személy jogos érdekeit
80 Az első jogalap második részében a felperesek lényegében úgy vélik, hogy a Parlament tévesen jutott arra a következtetésre, hogy miután másodlagosan mérlegelte a 2018/1725 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett különböző versengő érdekeket, I. Lagos és asszisztensei jogos érdekeire tekintettel aránytalan volt a szóban forgó személyes adatok továbbítása.
81 A Parlament vitatja a felperesek érveit.
82 Először is a Parlament úgy véli, hogy ezek az érvek hatástalanok. Úgy véli, hogy mivel a személyes adatok továbbítására vonatkozó, a 2018/1725 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjából eredő követelmények kumulatív jellegűek, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt, egyén magánéletének és sérthetetlenségének védelmére vonatkozó kivételt alkalmazni kell, mivel a címzett – mint a jelen ügyben is – nem bizonyítja, hogy a kért személyes adatok továbbítása valamely meghatározott közérdekű célra tekintettel szükséges. Következésképpen a Parlament szerint az I. Lagos és asszisztensei jogos érdekeire, valamint a továbbítás aránytalan jellegére vonatkozó, másodlagosan előadott megfontolások esetleges tévedése nem befolyásolhatja a megtámadott határozatot.
83 Másodszor a Parlament úgy véli, hogy a felperesek érvei mindenesetre nem megalapozottak.
84 A Parlament lényegében úgy véli, hogy a megtámadott határozatban megjelölte azon érintettek jogos érdekeit, akiket a rájuk vonatkozó személyes adatok nyilvános hozzáférhetővé tétele sérthet. Ami I. Lagost illeti, egyrészt a parlamenti képviselői mandátum szabad gyakorlásáról van szó, amely magában foglalja többek között a választása szerinti személyekkel való találkozás szabadságát, az üléseken, konferenciákon és hivatalos tevékenységeken való részvétel szabadságát, a parlamenti vitákról és szavazásokról való tájékoztatás szabadságát, valamint a segítség igénybevételéhez való jogot, a személyi állománya tagjainak kiválasztását, a munkabérük bizonyos keretek között történő szabad meghatározását és e tagok szolgálati utakra küldését. A Parlament úgy véli, hogy az I. Lagos mandátumának gyakorlására vonatkozó személyes adatoknak – ideértve a lakóhelyét is – a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele lehetővé tenné a képviselő és asszisztensei nyomon követését és profilalkotását, ami sértené a mandátumának szabad gyakorlását.
85 Másrészt a Parlament szerint a szóban forgó személyes adatok hozzáférhetővé tétele, amennyiben a képviselő visszatérő tevékenységére vonatkozik, veszélyt jelenthet I. Lagos biztonságára.
86 Ami I. Lagos asszisztenseit illeti, a Parlament úgy vélte, hogy nem látnak el közfeladatokat, és ezért jogos érdekük fűződik a rájuk vonatkozó személyes adatok védelméhez.
87 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 45/2001 rendelet 8. cikkének b) pontját illetően az ítélkezési gyakorlat megköveteli, hogy amint bizonyították a személyes adatok továbbításának szükségességét, az ilyen adatokat tartalmazó dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemmel megkeresett uniós intézmény vagy szerv mérlegelje a szóban forgó felek különböző érdekeit, és megvizsgálja, hogy nincs‑e ok annak feltételezésére, hogy e továbbítás sértheti az érintett személyek törvényes érdekeit (lásd: 2015. július 15‑i Dennekamp kontra Parlament ítélet, T‑115/13, EU:T:2015:497, 116. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ez az ítélkezési gyakorlat analógia útján alkalmazandó a jelen ügyre, még akkor is, ha a 45/2001 rendelet 8. cikkének b) pontját időközben felváltotta a 2018/1725 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontja. Ez utóbbi rendelkezés ugyanis – amelynek tartalmára a fenti 25. pont emlékeztet – a különböző versengő érdekek ellenőrizhető mérlegelését is előírja a személyes adatok továbbítása iránti kérelem vizsgálata keretében.
88 A jelen ügyben tehát azt kell értékelni, hogy a Parlament megvizsgálta‑e, hogy van‑e ok azt feltételezni, hogy a szóban forgó továbbítás sértheti I. Lagos és asszisztensei jogos érdekeit, és ilyen esetekben ezen intézmény ellenőrizhető módon mérlegelte‑e a különböző versengő érdekeket a szóban forgó személyes adatok továbbítása arányosságának értékelése céljából.
89 Meg kell tehát vizsgálni, hogy a Parlament helyesen állapította‑e meg, hogy a 2018/1725 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének az e cikk (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett b) pontja értelmében nem lenne arányos a szóban forgó dokumentumokban szereplő személyes adatok továbbítása, mivel I. Lagos és asszisztenseinek jogos érdekei megelőzik a felperesek által említett érdekeket.
90 E tekintetben a Parlament által I. Lagosra vonatkozóan felhozott első érvet, azaz a képviselői mandátum szabad gyakorlásának védelméhez fűződő érdeket illetően emlékeztetni kell arra, hogy a képviselők statútuma 2. cikkének (1) bekezdése értelmében a képviselők szabadok és függetlenek. Ezt az alapvető garanciát, amely az uniós polgárok által általános választójog alapján megválasztott képviselők mandátumához kapcsolódik, a Parlament jogosan vette figyelembe az érdekek általa elvégzendő mérlegelése során. Mindazonáltal a jelen ügyben, amint az a fenti 56–60. pontból következik, a vitatott dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmet a jelen részben csak annyiban kell megvizsgálni, amennyiben az I. Lagos által kapott útiköltség‑térítésekre és napidíjakra vonatkozik. E tekintetben meg kell állapítani, hogy az ilyen utazások nyilvánosság általi ismerete nem olyan jellegű, hogy valamilyen módon korlátozza I. Lagos mandátumának szabad gyakorlását, különösen a hozzáférés iránti kérelemmel érintett utazások tekintetében, amelyekre mind a múltban került sor. Azon helyek hozzáférhetővé tétele ugyanis, ahová I. Lagos az érintett időszakban utazott, nem érinti azon feltételeket, amelyek között ezen időszak során I. Lagos a képviselői mandátumát gyakorolta. Ezenkívül, ami I. Lagos olyan nyilvános események keretében történő utazásait illeti, mint a nyilvános találkozókon vagy szertartásokon való részvétele, az I. Lagos által az ilyen tevékenységekért kapott útiköltség‑térítésekre és napidíjakra vonatkozó dokumentumok hozzáférhetővé tétele nem tekinthető aránytalannak. Egyébiránt nem bizonyították, hogy a megtett utazásokra vonatkozó információk hozzáférhetővé tétele hogyan volt alkalmas az európai parlamenti képviselői mandátum szabad gyakorlásának befolyásolására. A Parlament ezen érvelését tehát el kell utasítani.
91 Ami a Parlament által I. Lagosra vonatkozóan előterjesztett második érvet, azaz ez utóbbi biztonságának garantálásához fűződő érdeket illeti, a napidíjakra és a múltban kapott útiköltség‑térítésekre vonatkozó dokumentumokkal kapcsolatban, a kérdéses képviselő biztonsága főszabály szerint már nem tekinthető a szóban forgó személyes adatok továbbításával veszélyeztetettnek, mivel olyan utazásokról van szó, amelyekre a felperesek kérelmének benyújtásakor már sor került. Igaz, hogy I. Lagos visszatérő utazási helyszíneinek – különösen egy görögországi magánlakásnak – a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele sértheti a biztonságát, különösen akkor, ha az érintett személyes címe szerepel azokban a dokumentumokban, amelyekhez hozzáférést biztosítanak. Mindazonáltal a Parlament feladata, hogy az érdekek mérlegelése során hozzáférést biztosítson az elérni kívánt közérdekű célhoz szükséges információkhoz, miközben biztosítja a személyes adatoknak az I. Lagos biztonságához nélkülözhetetlen védelmét. Ezenkívül azon kérdést illetően, hogy I. Lagos biztonsága veszélybe kerülhet‑e a képviselői mandátumának gyakorlása során történő jövőbeli utazások során, elegendő emlékeztetni arra, hogy mivel I. Lagos a szabadságvesztés‑büntetését tölti, a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában nem utazhatott, és a jelen ítélet kihirdetésének időpontjában sem utazhat. Következésképpen az ilyen hipotetikus utazások során a biztonságának kérdése nem merül fel. A jelen ügy sajátos körülményeire tekintettel tehát ezen érvet, amelyet egyébiránt a Parlament nem támasztott alá kellőképpen, szintén el kell utasítani.
92 Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy I. Lagost bűnszervezethez való tartozás és bűnszervezet vezetésének súlyos bűncselekménye miatt hosszú szabadságvesztés‑büntetésre ítélték. Ezenkívül, amint az ezen első jogalap első részének elemzése keretében megállapításra került, a felperesek által a szóban forgó dokumentumok továbbítása szükségességének bizonyítása érdekében hivatkozott cél az, hogy megismerjék a Parlament által I. Lagosnak az érintett időszakban juttatott napidíjakra és útiköltség‑térítésekre vonatkozó konkrét összegeket, valamint ezen összegek I. Lagos által történő felhasználási módját a fokozott nyilvános ellenőrzés és elszámoltathatóság megkönnyítése érdekében, különös tekintettel arra, hogy a Parlament I. Lagos büntetőjogi felelősségének megállapítása ellenére továbbra is fizetett összegeket ez utóbbi részére. Amint ugyanis a fenti 59. pontban kiemelésre került, a szóban forgó utazásokra olyan időszakban került sor, amikor I. Lagost súlyos bűncselekmények miatt már elítélték, tehát jogszerű volt, hogy a felperesek információkat szerezhessenek ezen utazások célállomásairól és céljáról.
93 Ennélfogva I. Lagos képviselői mandátuma szabad gyakorlása és biztonsága esetleges megsértésének kockázatai nem elegendőek a szóban forgó személyes adatok hozzáférhetővé tétele megtagadásának igazolásához, tekintettel a felpereseknek az ilyen hozzáférhetővé tételhez fűződő jogos érdekére a jelen ügy sajátos körülményei között.
94 Ezenkívül a Parlament által I. Lagos asszisztenseire vonatkozóan előadott azon érvet illetően, amely annak megállapítására irányul, hogy ez utóbbiaknak jogos érdekük fűződik személyes adataik védelméhez, mivel nem közfeladatokat látnak el (lásd a fenti 86. pontot) meg kell állapítani, hogy – amint az a fenti 74–78. pontból következik – noha igaz, hogy az említett parlamenti asszisztensek nem töltenek be közhivatalt, nem zárható ki, hogy az említett asszisztensek utazási költségeire vonatkozó dokumentumokban szereplő személyes adatok továbbítása utalhat az I. Lagos által elkövetett bűncselekményekkel vagy jogellenes tevékenységekkel való esetleges – akár csak közvetett – kapcsolatra.
95 A Parlament ezen érvét ezért el kell utasítani.
96 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Parlament tévesen vélte úgy, hogy a személyes adatok továbbítása sértené I. Lagos és asszisztensei jogos érdekeit, és – mérlegelve a különböző, egymással versengő érdekeket – az ilyen továbbítás aránytalan lenne.
97 A fentiek összességéből az következik, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése b) pontjában és a 2018/1725 rendelet 9. cikke (1) bekezdése b) pontjában foglalt, összefüggésben értelmezett rendelkezések megsértésére alapított első jogalapnak helyt kell adni azon dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadása tekintetében, amelyek egyrészt az I. Lagosra vonatkozó, a Parlament által neki fizetett útiköltség‑térítésekre és napidíjakra vonatkozó személyes adatokat, másrészt I. Lagos parlamenti asszisztenseit érintő, ez utóbbiak útiköltség‑térítéseire vonatkozó személyes adatokat tartalmaznak, ezt meghaladóan pedig el kell utasítani.
B. A másodlagosan felhozott, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (6) bekezdésének megsértésére alapított második jogalapról
98 A felperesek szerint a Parlament a megtámadott határozatban figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy az említett rendelet 4. cikkének (6) bekezdése előírja a kérelmükben szereplő valamennyi dokumentum legalább részleges közlését.
99 Először is a felperesek arra hivatkoznak, hogy pontatlan azt állítani – amint azt a Parlament a megtámadott határozatban tette –, hogy a szóban forgó dokumentumokban szereplő személyes adatok törlése megfosztaná e dokumentumokat a hatékony érvényesüléstől. A felperesek arra hivatkoznak, hogy a 2018. szeptember 25‑i Psara és társai kontra Parlament ítélet (T‑639/15–T‑666/15 és T‑94/16, EU:T:2018:602) alapjául szolgáló körülményekkel ellentétben, amelyekben a parlamenti képviselők egy csoportjának kiadásaira vonatkozó információk megszerzésére irányuló kérelemről volt szó, kérelmük a Parlament egyetlen képviselőjét érintette, következésképpen a személyes adatok törlése nem fosztotta volna meg az e dokumentumokhoz való hozzáférést a hatékony érvényesüléstől.
100 Másodszor a felperesek úgy vélik, hogy a Parlament tévesen állította a megtámadott határozatban, hogy a szóban forgó dokumentumokhoz való hozzáférés nem biztosítja az egyén magánéletének és sérthetetlenségének megfelelő védelmét, mivel a kérelem tárgya az összes, I. Lagoshoz kapcsolódó dokumentum. A felperesek úgy vélik, hogy az I. Lagosra és asszisztenseire vonatkozó személyes adatok törlése megfelelően védi magánéletüket, miközben megfelel a hozzáférhetővé tételhez fűződő meghatározott érdeknek.
101 A Parlament vitatja ezeket az érveket. Egyebekben azt állítja, hogy a felperesek érvei elkésettek, mivel azokat először a válasz szakaszában terjesztették elő, és ezért elfogadhatatlanok.
102 E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a fenti 97. pontban megállapításra került – a Törvényszék részben helyt adott az első jogalapnak az azon dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadása tekintetében, amelyek egyrészt I. Lagosra vonatkozó személyes adatokat tartalmaznak, és a Parlament által neki fizetett útiköltség‑térítésekre és napidíjakra vonatkoznak, másrészt pedig az I. Lagos parlamenti asszisztenseire vonatkozó személyes adatokat tartalmaznak, és ez utóbbiak útiköltség‑térítéseire vonatkoznak. Következésképpen e tekintetben nem kell megvizsgálni a második jogalapot, amely csak az ilyen dokumentumoknak az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (6) bekezdése alapján történő esetleges részleges közlésére vonatkozik.
103 Másodszor, amint az a fenti 97. pontban megállapításra került, a Törvényszék elutasította az első jogalapot egyrészt az I. Lagos által a képviselők statútumának 10. cikke szerinti költségtérítés, valamint az általános költségtérítés címén kapott összegekre vonatkozó dokumentumokhoz, másrészt az I. Lagos akkreditált és helyi asszisztenseinek munkabérére vonatkozó dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadására vonatkozó részében. Meg kell tehát vizsgálni, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (6) bekezdése alapján a Parlamentnek részleges hozzáférést kellett volna‑e biztosítania e dokumentumokhoz, törölve azokból minden személyes adatot.
104 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozatban a Parlament egyrészt arra hivatkozott, hogy a személyes adatok szóban forgó dokumentumokban való kitakarása nem biztosítja a magánélet és az egyén sérthetetlenségének megfelelő védelmét, mivel a kérelem tárgya az I. Lagosnak és parlamenti asszisztenseinek említett valamennyi dokumentumra vonatkozott. A Parlament másrészt úgy vélte, hogy a kért dokumentumok olyan változatának a hozzáférhetővé tétele, amelyből valamennyi személyes adatot eltávolítottak, megfosztaná az e dokumentumokhoz való hozzáférést a hatékony érvényesülésétől, tekintettel a felperesek által a hozzáférés iránti kérelmükben kitűzött célra.
105 Márpedig egyrészt, ami az I. Lagos által a képviselők statútumának 10. cikke szerinti juttatás, és az általános költségtérítés címén kapott összegekre vonatkozó dokumentumokat illeti, amint az a fenti 55. pontban megállapításra került, a felperesek nem tudták bizonyítani e továbbítás szükségességét, mivel lehetőségük volt arra, hogy a Parlament honlapjához hozzáférve megszerezzék az általuk keresett adatokat.
106 Mivel e dokumentumok nem szükségesek a felperesek által a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmük alátámasztása érdekében hivatkozott cél eléréséhez, az ilyen dokumentumok továbbításának, amelyből mindenfajta személyes adatot eltávolítottak, nem lenne hatékony érvényesülése a felperesek által a hozzáférés iránti kérelmükben követett cél tekintetében. Az ilyen részleges hozzáférés ugyanis nem tette volna lehetővé a felperesek számára, hogy több információt szerezzenek annál, mint amennyit a Parlament honlapján találhattak (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 25‑i Psara és társai kontra Parlament ítélet, T‑639/15–T‑666/15 és T‑94/16, EU:T:2018:602, 126. pont).
107 Másrészt, I. Lagos akkreditált és helyi asszisztenseinek munkabérére vonatkozó dokumentumokat illetően emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a fenti 72. pontban megállapításra került – az e dokumentumokban szereplő személyes adatok továbbítása nem adhat tájékoztatást a felperesek számára arról, hogy a szóban forgó összegek közvetlenül vagy közvetve hozzájárultak‑e az I. Lagos által elkövetett bűncselekmény vagy jogellenes tevékenység finanszírozásához vagy fenntartásához. A fenti 73. pontban így megállapítást nyert, hogy a felperesek nem tudták bizonyítani az ilyen továbbítás szükségességét.
108 Ebből következik, hogy a fortiori az ilyen, személyes adatokat nem tartalmazó dokumentumok továbbítása sem tette volna lehetővé a felperesek számára, hogy a hozzáférés iránti kérelmükben kitűzött említett célra tekintettel információkat szerezzenek. Az ilyen továbbításnak tehát nem lenne hatékony érvényesülése a felperesek által kitűzött cél tekintetében.
109 Ebből következik, hogy a Parlament nem volt köteles részleges hozzáférést biztosítani a fenti 103. pontban említett dokumentumokhoz.
110 A kereset második jogalapját tehát mint megalapozatlant el kell utasítani, anélkül hogy határozni kellene a Parlament által e tekintetben hivatkozott többi érvről, vagy a felperesek által előadott bizonyos érveknek a – Parlament által vitatott – elfogadhatóságáról.
111 Az I. Lagosra vonatkozó személyes adatokat tartalmazó, a Parlament által neki fizetett útiköltség‑térítésekre és napidíjakra vonatkozó dokumentumokhoz, valamint az I. Lagos parlamenti asszisztenseire vonatkozó személyes adatokat tartalmazó, az általuk kapott útiköltség‑térítésekre vonatkozó dokumentumokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos, a fenti 65., 78. és 96. pontban megállapított értékelési hibák elegendőek a megtámadott határozat megsemmisítésének igazolásához.
112 Ebből következik, hogy a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni abban a részében, amelyben a Parlament megtagadta az I. Lagosra vonatkozó személyes adatokat tartalmazó, a Parlament által neki fizetett útiköltség‑térítésekre és napidíjakra vonatkozó dokumentumokhoz, valamint az I. Lagos parlamenti asszisztenseire vonatkozó személyes adatokat tartalmazó, az általuk kapott útiköltség‑térítésekre vonatkozó dokumentumokhoz való hozzáférést. A keresetet ezt meghaladó részében el kell utasítani.
IV. A költségekről
113 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (3) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
114 Mivel a Parlament lényegében pervesztes lett, a felperesek kérelmeinek megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített negyedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék az Európai Parlament 2022. április 8‑i A(2021) 10718C referenciaszámú határozatát azon részében megsemmisíti, amelyben az megtagadja Luisa Izuzquizától, Arne Semsrottól és Stefan Wehrmeyertől a hozzáférést egyrészt a Parlament által Ioannis Lagosnak fizetett útiköltség‑térítésekre és napidíjakra vonatkozó, és ez utóbbira vonatkozó személyes adatokat tartalmazó dokumentumokhoz, másrészt a Parlament által I. Lagos parlamenti asszisztenseinek fizetett útiköltség‑térítésekre vonatkozó, az említett asszisztensekre vonatkozó személyes adatokat tartalmazó dokumentumokhoz.
2) A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.
3) A Törvényszék a Parlamentet kötelezi a költségek viselésére.
Van der Woude | da Silva Passos | Gervasoni |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2024. május 8‑i nyilvános ülésen.
Aláírások