Language of document : ECLI:EU:T:2014:679

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)

2014. július 16.(*)

„Választottbírósági kikötés – Az Európai Kutatási Térség létrehozásához és az innovációhoz hozzájáruló kutatási, technológiai fejlesztési és demonstrációs tevékenységre vonatkozó hatodik keretprogram (2002–2006) – Az Access‑eGOV, az EU4ALL, az eABILITIES, az Emerge, az Enable és az Ask‑It szerződés – A transzeurópai távközlési hálózatokra vonatkozó eTEN program – A Navigabile és az Euridice szerződés – Versenyképességi és innovációs keretprogram – A T‑Seniority szerződés – A még fennálló összeg kifizetése – Viszontkereset – A megelőlegezett összegek visszafizetése – Átalány‑kártérítés”

A T‑59/11. sz. ügyben,

a Koinonia Tis Pliroforias Anoichti Stis Eidikes Anagkes – Isotis (székhelye: Athén [Görögország], képviseli: V. Christianos ügyvéd)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: M. Condou‑Durande és V. Savov, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: S. Pappas ügyvéd)

alperes ellen

egyrészt az EUMSZ 272. cikken alapuló kereseti kérelmei tárgyában, amelyek először is arra irányulnak, hogy nyilvánítsák megalapozatlannak a Bizottság azon kérelmét, amellyel a felperesnek az Európai Közösség és a felperes között kötött, 027020. sz. „Access to e‑Government Services Employing Semantic Technologies” szerződés, 035242. sz. „A virtual platform to enhance and organize the coordination among centres for accessibility ressources and support” szerződés, 511298. sz. „Ambient Intelligence System of Agents for Knowledge‑based and Integrated Services for Mobility Impaired Users” szerződés, 034778. sz. „European Unified Approach for Accessible Lifelong Learning” szerződés, 045056. sz. „Emergency Monitoring and Prevention” szerződés, 045563. sz. „A wearable system supporting services to enable elderly people to live well, independently and at ease” szerződés, 029255. sz. „NavigAbile: e‑inclusion for communication disabilities” szerződés, 517506. sz. „European Recommanded Materials for Distance Learning Courses for Educators” szerződés és 224988. sz. „T‑Seniority: Expanding the benefits of information society to older people through digital TV channels” szerződés alapján kifizetett támogatások visszafizetését kéri, és másodszor arra irányulnak, hogy kötelezzék a Bizottságot az 511298. sz. „Ambient Intelligence System of Agents for Knowledge‑based and Integrated Services for Mobility Impaired Users” szerződés és a 034778. sz. „European Unified Approach for Accessible Lifelong Learning” szerződés alapján még fennálló támogatások összegének kifizetésére, valamint másrészt az arra irányuló viszontkereset tárgyában, hogy a felperest kötelezzék az ezen szerződések összessége alapján jogtalanul kifizetett támogatások visszafizetésére, valamint átalány‑kártérítésre,

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),

tagjai: S. Frimodt Nielsen, elnökként eljáró bíró, M. Kancheva (előadó) és E. Buttigieg bírák,

hivatalvezető: S. Spyropoulos tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. július 4‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        A felperes, a Koinonia Tis Pliroforias Anoichti Stis Eidikes Anagkes – Isotis egy 2004. január 7‑én a görög jog szerint létrehozott nonprofit társaság, amelynek székhelye Athénban (Görögország) található.

2        Egy 2010. december 28‑án kötött és a Protodikeio Athinon (athéni elsőfokú bíróság, Görögország) által vezetett cégközlönyben 2011. január 17‑én közzétett megállapodással elrendelték a felperes felszámolását. X.‑et, aki eddig az időpontig az európai programok felelőse volt a felperesen belül (a továbbiakban: programigazgató), ebből az alkalomból végelszámolónak nevezték ki, hogy lefolytassa a felperes felszámolását.

3        Alapító okirata szerint a felperes célja a technológiaátadás, az egyenlő bánásmód és a fogyatékkal élő személyek információs társadalomba való integrációjának elősegítése, valamint a különleges igényű személyek foglalkoztatásának javítása Európában és nemzetközi szinten.

4        A felperes több szerződést kötött az Európai Közösségek Bizottsága által képviselt Európai Közösséggel, amelyek célja különböző projektek megvalósítása volt. E szerződések közül kilenc szerződés képezi a jelen jogvita tárgyát (a továbbiakban: szóban forgó szerződések).

A –  A szóban forgó szerződések ismertetése

5        A szóban forgó szerződéseket egyrészt a Bizottság által képviselt Közösség, másrészt pedig egy koordinátor és egy konzorcium tagjai kötötték, akik között a felperes is szerepel. Mindegyik szerződés a fő szövegen kívül hat mellékletből áll, amelyek közül az első tartalmazza annak a programnak a leírását, amelyre vonatkozik, a második pedig az alkalmazandó általános feltételeket.

6        A szóban forgó szerződések közül hat szerződést (a továbbiakban: FP6 szerződések) az Európai Közösségnek az Európai Kutatási Térség létrehozásához és az innovációhoz hozzájáruló kutatási, technológiai fejlesztési és demonstrációs tevékenységére vonatkozó hatodik keretprogramjáról (2002–2006) szóló, 2002. június 27‑i 1513/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal (HL L 232., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 576. o.) szabályozott hatodik keretprogram keretében kötötték.

7        A következő szerződésekről van szó:

–        az „Európai Kutatási Térség integrálása és megerősítése (2002–2006)” egyedi program keretében kötött 027020. sz. „Access to e‑Government Services Employing Semantic Technologies” szerződés (a továbbiakban: Access‑eGOV szerződés), amelynek 4. cikke 36 hónapban rögzítette a projekt időtartamát a szerződés Bizottság általi aláírását követő hónap első napjától kezdődően, 5. cikke a Közösség pénzügyi hozzájárulását legfeljebb 1 983 000 euróban állapította meg, amelyből 157 320 eurót a felperes kap, és amelyet 2008. június 3‑án úgy módosítottak, hogy a projekt időtartamát 48 hónapra meghosszabbították;

–        az „Európai Kutatási Térség integrálása és megerősítése (2002–2006)” egyedi program keretében kötött 035242. sz. „A virtual platform to enhance and organize the coordination among centres for accessibility ressources and support” szerződés (a továbbiakban: eABILITIES szerződés), amelynek 4. cikke 24 hónapban rögzítette a projekt időtartamát 2006. szeptember 1‑jétől kezdődően, és amelynek 5. cikke a Közösség pénzügyi hozzájárulását legfeljebb 750 000 euróban állapította meg, amelyből 95 201,61 eurót a felperes kap;

–        az „Európai Kutatási Térség integrálása és megerősítése (2002–2006)” egyedi program keretében kötött 511298. sz. „Ambient Intelligence System of Agents for Knowledge‑based and Integrated Services for Mobility Impaired Users” szerződés (a továbbiakban: Ask‑It szerződés), amelynek 4. cikke 48 hónapban rögzítette a projekt időtartamát 2004. október 1‑jétől kezdődően, 5. cikke a Közösség pénzügyi hozzájárulását legfeljebb 8 499 657 euróban állapította meg, amelyből 183 320,89 eurót a felperes kap, és amelyet 2008. július 25‑én úgy módosítottak, hogy a projekt időtartamát 51 hónapra meghosszabbították;

–        az „Európai Kutatási Térség integrálása és megerősítése (2002–2006)” egyedi program keretében kötött 034778. sz. „European Unified Approach for Accessible Lifelong Learning” szerződés (a továbbiakban: EU4ALL szerződés), amelynek 4. cikke 48 hónapban rögzítette a projekt időtartamát 2006. október 1‑jétől kezdődően, 5. cikke a Közösség pénzügyi hozzájárulását legfeljebb 7 400 000 euróban állapította meg, amelyből 268 008 eurót a felperes kap, és amelyet 2010. október 21‑én úgy módosítottak, hogy a projekt időtartamát 54 hónapra meghosszabbították;

–        az „Európai Kutatási Térség integrálása és megerősítése (2002–2006)” egyedi program keretében kötött 045056. sz. „Emergency Monitoring and Prevention” szerződés (a továbbiakban: Emerge szerződés), amelynek 4. cikke 33 hónapban rögzítette a projekt időtartamát 2007. február 1‑jétől kezdődően, 5. cikke a Közösség pénzügyi hozzájárulását legfeljebb 2 449 964 euróban állapította meg, amelyből 203 712 eurót a felperes kap, és amelyet 2008. október 28‑án úgy módosítottak, hogy a projekt időtartamát 36 hónapra meghosszabbították;

–        az „Európai Kutatási Térség integrálása és megerősítése (2002–2006)” egyedi program keretében kötött 045563. sz. „A wearable system supporting services to enable elderly people to live well, independently and at ease” szerződés (a továbbiakban: Enable szerződés), amelynek 4. cikke 36 hónapban rögzítette a projekt időtartamát a szerződés Bizottság általi aláírásától vagy – a felperes szerint – 2007. január 1‑jétől kezdődően, 5. cikke a Közösség pénzügyi hozzájárulását legfeljebb 2 800 000 euróban állapította meg, amelyből 196 700 eurót a felperes kap, és amelyet 2010. szeptember 13‑án úgy módosítottak, hogy a projekt időtartamát 44 hónapra meghosszabbították, és a Közösség hozzájárulásának maximális összegét 2 477 040 euróra csökkentették.

8        Az FP6 szerződések általános feltételeinek (a továbbiakban: az FP6 szerződések feltételei) kikötései többek között a következők:

„II.1. cikk: Meghatározások

[…]

4. Konzorcium: a jelen szerződésben szereplő valamelyik projektben részt vevő szerződő felek együttesen.

[…]

6. Koordinátor: az a jelen szerződésben kijelölt szerződő fél, akinek a szerződő félként őt terhelő kötelezettségek mellett a konzorcium javára el kell látnia a jelen szerződés szerinti különös koordinációs feladatokat.

7. Szerződő fél: a részvételi szabályok 7. cikkének (2) bekezdése szerinti résztvevő és a jelen szerződés aláírója, amely különbözik [az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjától], amely külön megállapodást ír alá a Bizottsággal a szerződésben való részvételét illetően.

[…]

11. Szabálytalanság: a közösségi jog rendelkezésének bármiféle megsértése, továbbá bármely szerződő fél által elkövetett cselekményből vagy mulasztásból adódóan bármiféle szerződéses kötelezettség olyan megszegése, amely az Európai Közösségek központi költségvetését vagy az Európai Közösségek által kezelt költségvetést indokolatlan kiadások formájában sérti vagy sértheti.

[…]

II.8. cikk: A beszámolók és a benyújtandó dokumentumok értékelése és elfogadása

[…]

(4) Egy jelentés jóváhagyása nem biztosít mentességet a II.29. cikk rendelkezéseinek megfelelően elvégezhető könyvvizsgálat vagy ellenőrzés alól.

[…]

II.16. cikk: A szerződés szerződésszegés vagy szabálytalanság miatti megszüntetése

(1) A jelen szerződésben előírt kötelezettség nem teljesítése esetén a Bizottság felhívja a konzorciumot[, hogy] legfeljebb 30 napon belül találjon megfelelő megoldásokat e mulasztás orvoslására.

A konzorcium ilyen felhívás átvételének időpontját követően keletkezett költségeit csak akkor lehet megtéríteni, ha a Bizottság elfogadja a mulasztás orvoslására irányuló megfelelő megoldást.

Adott esetben a konzorcium kérheti a Bizottságot, hogy a II.5. cikknek megfelelően egészben vagy részben függessze fel a projektet.

Kielégítő megoldás hiányában a Bizottság felmondja a mulasztó szerződő fél szerződésben való részvételét.

(2) A Bizottság azonnal felmondhatja a szerződő fél részvételét, ha:

a)      a szerződő fél szándékosan vagy gondatlanságból szabálytalanságot követett el a Bizottsággal szemben a szerződés teljesítése során;

b)      a szerződő fél megsértette a részvételi szabályokban foglalt etikai alapelveket.

(3) A részvételének felmondásáról szóló határozatot közölni kell a szerződő féllel, és annak másolatát meg kell küldeni a konzorciumnak.

A szerződés megszüntetése ezen értesítés szerződő fél általi átvételének időpontjától hatályos, a jelen szerződésben megállapított vagy abból fakadó kötelezettségek sérelme nélkül.

A Bizottság tájékoztatja a konzorciumot a szerződés megszüntetése hatálybalépésének időpontjáról.

[…]

II.19. cikk: A projekt elszámolható költségei

(1) A projekt megvalósítása érdekében felmerülő költségek az alábbi feltételek teljesülése esetén számolhatók el:

a)      ténylegesen felmerült, gazdaságos és a projekt megvalósításához szükséges költségeknek kell lenniük;

b)      a szerződő fél szokásos számviteli elveivel összhangban határozták meg azokat;

c)      a projekt 4. cikk (2) bekezdésében rögzített időtartama alatt kell felmerülniük, kivéve a II.7. cikk (4) bekezdése szerinti záróbeszámolók elkészítésével összefüggésben jóváhagyott költségeket, amelyek a projekt zárásának időpontját, vagy – ha az korábbi – a szerződés megszüntetésének időpontját követő 45 napig merülhetnek fel;

d)      a költségeket legkésőbb a II.26. cikk szerinti könyvvizsgálói igazolás kiállításának időpontjában rögzítették annak a szerződő félnek a könyvelésében, akinél felmerültek. A költségek és bevételek könyvelése során alkalmazott számviteli eljárásoknak meg kell felelniük a szerződő fél letelepedési helye szerinti állam számviteli szabályainak, valamint lehetővé kell tenniük, hogy a projekt megvalósítása során felmerült költségek és szerzett bevételek elkülöníthetőek legyenek a szerződő fél teljes gazdasági tevékenységére vonatkozó beszámolójától;

[…]

(2) A következő el nem számolható költségek nem számíthatók fel a projekt terhére:

[…]

e)      egy másik közösségi projekttel kapcsolatban bevallott, felmerült vagy megtérített költségek;

[…]

h)      a túlzott vagy felelőtlen kiadások;

i)      minden más költség, amely nem felel meg a II.19. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek.

[…]

II.28. cikk: Fizetési módok

(1) A II.29. cikk sérelme nélkül a Bizottság a szerződő fél számára teljesítendő záró kifizetés összegét a II.7. cikk szerinti, általa jóváhagyott dokumentumok alapján fogadja el.

[…]

(7) A kifizetés késedelme esetén a szerződő felek a kifizetés kézhezvételének időpontjától számított két hónapos határidőn belül kamatot követelhetnek. A kamatot az Európai Központi Bank által a fő refinanszírozási műveletekre vonatkozóan megállapított, az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzétett, a kifizetés esedékessége hónapjának első napján hatályos kamatlábat 1,5 százalékponttal meghaladó kamatlábbal kell számítani. A kamatot azon időszak után kell megfizetni, amely a kifizetés teljesítésére rendelkezésre álló határidő lejárta és a kifizetés tényleges teljesítésének időpontja között eltelik. A kifizetés időpontja az a nap, amikor a Bizottság számláját megterhelik. E kamatfizetések nem tekintendők a Közösség szerződés 5. cikke szerinti pénzügyi hozzájárulása részének.

(8) A kifizetés határidejével kapcsolatban a 8. cikkben megjelölt időtartamokat a Bizottság bármikor felfüggesztheti, értesítve a koordinátort arról, hogy a pénzügyi lap nem fogadható el akár azért, mert az nem felel meg a szerződés követelményeinek, akár azért, mert nem áll összhangban az elfogadásra a Bizottság elé terjesztett, tevékenységről szóló beszámolókkal. A pénzügyi lap elfogadására előírt határidőt a kért javított vagy módosított változat benyújtásáig fel kell függeszteni, és a határidő fennmaradó része azon a napon folytatódik, amikor a Bizottság megkapja ezeket az információkat.

A Bizottság bármikor felfüggesztheti a kifizetéseit, ha a szerződő felek nem tartják tiszteletben a szerződés valamely rendelkezését, különösen a könyvvizsgálatra és az ellenőrzésre vonatkozó II.29. cikk rendelkezéseit. Ebben az esetben a Bizottság tértivevénnyel ellátott ajánlott levélben közvetlenül értesíti a szerződő feleket.

A Bizottság bármikor felfüggesztheti a kifizetéseit, ha azt észleli, hogy valamelyik szerződő fél a szerződés teljesítése során szabálytalanságot követett el. Csak a szabálytalansággal gyanúsított szerződő feleknek járó részt függesztik fel. Ebben az esetben a Bizottság tértivevénnyel ellátott ajánlott levélben közvetlenül értesíti a szerződő feleket a felfüggesztés okáról.

II.29. cikk: Ellenőrzések és könyvvizsgálatok

(1) A szerződés fennállásának ideje alatt bármikor, illetve a projekt befejezését követő öt évig a Bizottság ellenőrzés elvégzését kérheti, amelyet külső tudományos, illetve műszaki ellenőrök vagy könyvvizsgálók, vagy akár a Bizottság szervezeti egységei maguk folytatnak le, ideértve az [Európai Csaláselleni Hivatalt]. Ezek az ellenőrzések kiterjedhetnek a projekt és a szerződés megfelelő teljesítésével kapcsolatos tudományos, pénzügyi, technológiai vagy egyéb vonatkozásokra (ideértve a számviteli és irányítási elveket is). Ezeket az ellenőrzéseket a bizalmasság elvének megfelelően kell lefolytatni. Az ezen ellenőrzések eredményei alapján a Bizottságnak fizetendő összegek a II.31. cikkben foglaltak szerint szedhetők be.

A szerződő feleket megilleti a jog, hogy üzleti titokra hivatkozva elutasítsák egy külső tudományos, illetve műszaki ellenőr vagy könyvvizsgáló részvételét.

(2) A szerződő felek közvetlenül a Bizottság rendelkezésére bocsátanak minden olyan részletes adatot, amelyet a Bizottság kérhet a szerződés helyes és megfelelő kezelésének és teljesítésének ellenőrzése érdekében.

(3) A szerződő felek a projekt befejezését követő öt évig kötelesek megőrizni a szerződéssel kapcsolatos valamennyi dokumentum eredeti példányát vagy megfelelően indokolt kivételes esetben azok hitelesített másolatát. Ezeket a dokumentumokat a szerződés szerinti ellenőrzés lefolytatása során előadott kérelemre a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani.

(4) Ezen ellenőrzések lefolytatásának lehetővé tétele érdekében a szerződő felek biztosítják, hogy a Bizottság szervezeti egységei vagy minden más, a Bizottság által kijelölt külső szervezet ésszerű időben helyszíni ellenőrzést végezhessen, különösen a szerződő felek irodáiban, annak érdekében, hogy onnan összegyűjthessenek minden, az ellenőrzés lefolytatásához szükséges információt.

[…]

(6) Emellett a Bizottság az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról szóló, 1996. november 11‑i 2185/96/EK, Euratom tanácsi rendeletnek, valamint az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló, 1999. május 25‑i 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek [az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló, 1999. május 25‑i 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet] megfelelően ellenőrzéseket és helyszíni vizsgálatokat folytathat.

[…]

II.30. cikk: Átalány‑kártérítés

A jelen szerződésben megállapított egyéb intézkedések sérelme nélkül a szerződő felek elismerik, hogy a Közösséget pénzügyi érdekei védelmében megilleti a jog, hogy átalány‑kártérítést követeljen attól a szerződő féltől, akinek kiadásai túlzottnak minősülnek, és aki ennek következtében indokolatlan pénzügyi hozzájárulást kapott a Közösségtől. Az átalány‑kártérítést az indokolatlan pénzügyi hozzájárulás szerződő fél által teljesítendő visszafizetésén felül kell megfizetni.

(1) Az átalány‑kártérítés összegének arányosnak kell lennie a túlzott kiadással, valamint a Közösség hozzájárulásának indokolatlan részével. Az átalány‑kártérítés összegét a következő képlet alapján kell kiszámítani:

Átalány‑kártérítés = indokolatlan pénzügyi hozzájárulás x (túlzott kiadás/teljes követelt összeg)

Minden átalánykártérítés‑számítás kizárólag azt az időszakot veszi figyelembe, amely a Közösség azon hozzájárulására vonatkozik, amelyet a szerződő fél ezen időszak tekintetében igényelt. Az átalány‑kártérítést nem a Közösség teljes hozzájárulása alapján kell kiszámítani.

(2) A Bizottság kifizetés iránti kérelmét tértivevénnyel ellátott ajánlott levélben közli azzal a szerződő féllel, akit az átalány‑kártérítés fizetésére kötelesnek tekint. A szerződő félnek 30 nap áll rendelkezésére, hogy a Közösség kártérítés iránti kérelmére válaszoljon.

(3) Az indokolatlan pénzügyi hozzájárulás visszafizetése, valamint az átalány‑kártérítés fizetése során követendő eljárást a II.31. cikk rendelkezéseinek megfelelően kell meghatározni.

(4) A Bizottságnak joga van arra, hogy kártérítést követeljen minden, a szerződés lejártát követően megállapított túlzott kiadás után az (1)–(6) bekezdésben foglalt rendelkezéseknek megfelelően.

(5) A jelen cikk rendelkezései nem érintik azokat a közigazgatási vagy pénzügyi szankciókat, amelyeket a költségvetési rendeletnek megfelelően a Bizottság szabhat ki a szerződést megszegő szerződő féllel szemben, vagy azon többi polgári jogorvoslatot, amelyeket a Közösség vagy egy másik szerződő fél jogosult igénybe venni. Emellett az említett rendelkezések nem zárják ki büntetőeljárások tagállami hatóságok általi lefolytatását.

(6) Másrészt, ahogy azt a költségvetési rendelet előírja, minden szerződő féllel szemben, aki tekintetében megállapították, hogy súlyosan megszegte a szerződésből eredő kötelezettségeit, a Közösségtől kapott pénzügyi hozzájárulás összegének 2–10%‑a közötti összegű pénzbírság szabható ki. A mérték 4–20%‑ra emelkedhet az első jogsértést követő öt éven belüli ismételt jogsértés esetén.

II.31. cikk: A Bizottságnak történő visszafizetés és a beszedési utalványok

(1) Ha egy összeget jogtalanul fizettek ki a szerződő félnek, vagy a szerződéses feltételek alapján annak beszedése indokolt, a szerződő fél a Bizottság által meghatározott feltételekkel és időpontban köteles visszafizetni a szóban forgó összeget a Bizottságnak.

(2) Ha a szerződő fél a Bizottság által megállapított időpontban nem tesz eleget fizetési kötelezettségének, a fizetendő összeg után a II.28. cikkben megjelölt mértékű kamatot kell felszámítani. A késedelmi kamatot a fizetésre megállapított időponttól addig a napig kell felszámítani, amikor a Bizottság a neki fizetendő teljes összeget megkapja.

[…]

(3) A Bizottságnak fizetendő összeg – azt követően, hogy a szerződő felet erről tájékoztat[t]ák – a szerződő fél részére fizetendő összeg beszámításával vagy pénzügyi garancia végrehajtásával is beszedhető. A szerződő fél előzetes hozzájárulására nincs szükség.

[…]

(5) A szerződő felet tájékoztatják arról, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 256. cikke értelmében, valamint ahogy az a részvételi szabályokban szerepel, a Bizottság végrehajtható határozatot fogadhat el, amelyben az államokon kívüli személyeket kötelezi az abban foglalt követelés megfizetésére.”

9        Két másik szerződést (a továbbiakban: eTEN szerződések) a transzeurópai távközlő hálózatokra vonatkozó egyedi eTEN program keretében kötöttek, amelyet az 1999. július 19‑i 1655/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 197., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 24. kötet, 100. o.) módosított, a közösségi pénzügyi támogatás a transzeurópai hálózatok területén történő nyújtásának általános szabályairól szóló, 1995. szeptember 18‑i 2236/95/EK tanácsi rendelet (HL L 228., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 15. kötet, 263. o.) szabályoz.

10      A következő szerződésekről van szó:

–        a 029255. sz. „NavigAbile: e‑inclusion for communication disabilities” szerződés (a továbbiakban: Navigabile szerződés), amelynek 2. cikke 15 hónapban rögzítette a projekt időtartamát a szerződés utolsó fél általi aláírását követő hónap első napjától vagy – a felperes szerint – 2007. január 1‑jétől kezdődően, és 3. cikke a Közösség pénzügyi hozzájárulását legfeljebb 756 275 euróban állapította meg, amelyből 62 148 eurót a felperes kap;

–        az 517506. sz. „European Recommanded Materials for Distance Learning Courses for Educators” szerződés (a továbbiakban: Euridice szerződés), amelynek 2. cikke 18 hónapban rögzítette a projekt időtartamát a szerződés utolsó fél általi aláírását követő hónap első napjától vagy – a felperes szerint – 2005. augusztus 1‑jétől kezdődően, és 3. cikke a Közösség pénzügyi hozzájárulását legfeljebb 860 834 euróban állapította meg, amelyből 55 750 eurót a felperes kap.

11      Az eTEN szerződések általános feltételeinek (a továbbiakban: az eTEN szerződések feltételei) kikötései többek között a következők:

„II.1. cikk: Meghatározások

[…]

2. »Kedvezményezett« az a jogalany, nemzetközi szervezet vagy a Közös Kutatóközpont (KKK), amely a Közösséggel megkötötte a jelen finanszírozási szerződést.

[…]

4. »Tag« az a kedvezményezettől különböző jogalany, nemzetközi szervezet vagy a Közös Kutatóközpont (KKK), amely a Közösség hozzájárulásával és a jelen finanszírozási szerződésnek megfelelően részvételi szerződést kötött egy kedvezményezettel, és amely az említett részvételi szerződés alapján a finanszírozási szerződés eltérő kikötése hiányában a kedvezményezettel azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik.

5. »Résztvevő« a kedvezményezett vagy a tag.

[…]

28. »Elszámolható költségek« a 13. cikk (1)–(7) bekezdésében szereplő feltételeknek megfelelő, a jelen melléklet 14. és 15. cikke szerinti költségek.

[…]

32. »Szabálytalanság« a közösségi jog bármiféle megsértése, továbbá bármely kedvezményezett vagy tag által elkövetett cselekményből vagy mulasztásból adódóan bármiféle szerződéses kötelezettség olyan megszegése, amely az Európai Közösségek központi költségvetését indokolatlan kiadások formájában sérti vagy sértheti.

[…]

II.3. cikk: A Közösség pénzügyi hozzájárulása

[…]

(4) A jelen melléklet 17. cikkének sérelme nélkül, valamennyi kifizetés csak akkor tekinthető esedékesnek, miután a benyújtandó utolsó dokumentumot is jóváhagy[t]ák.

[…]

(6) A finanszírozási szerződés lejártának időpontját, a finanszírozási szerződés megszüntetését vagy a kedvezményezett, illetve a tag részvételének befejezését követően a Bizottság a szóban forgó kedvezményezettől vagy a valamelyik tagja után helyt állni köteles kedvezményezettől az esettől függően kérheti, vagy kérni köteles a neki kifizetett közösségi pénzügyi hozzájárulás egészének a visszafizetését, amennyiben a jelen melléklet 17. cikkének megfelelően lefolytatott ellenőrzés során csalást vagy súlyos pénzügyi szabálytalanságot tárnak fel. A visszafizetendő összeget az Európai Központi Bank által a fő refinanszírozási műveletekre vonatkozóan megállapított kamatlábat 3,5 százalékponttal megnövelt kamatlábbal számított kamattal növelni kell annak a naptári hónapnak az első napjától kezdődően, amikor az érintett résztvevő a hozzájárulást megkapta. A kamatot a hozzájárulás átvételétől annak visszafizetéséig kell felszámítani.

[…]

II.7. cikk: A finanszírozási szerződés megszüntetése vagy a kedvezményezett, illetve a tag részvételének megszűnése

[…]

(3) A Bizottság a jelen cikk (6) bekezdése harmadik albekezdésének megfelelően megszüntetheti a jelen finanszírozási szerződést vagy a kedvezményezett részvételét, illetve kérheti a kedvezményezettet, hogy szüntesse meg valamely tagjának a részvételét, a Bizottság által vagy – a tag esetén – az érintett kedvezményezett által küldött, tértivevénnyel ellátott ajánlott levél átvételének időpontjától azonnali hatállyal, amennyiben:

a)      a projekt nem kezdődött el ténylegesen az előleg kifizetésétől számított három hónapon belül, és a javasolt új időpontot a Bizottság elfogadhatatlannak tekinti;

b)      a közvetlenül érintett résztvevő nem teljes mértékben teljesítette szerződéses kötelezettségét az ilyen kötelezettség elmulasztásának orvoslása érdekében a Bizottság, a többi kedvezményezett egyetértésével eljáró koordinátor, illetve tag esetén az érintett kedvezményezett által egy hónapot meg nem haladó határidőn belül küldött írásbeli kérelem ellenére sem;

c)      valamelyik kedvezményezett ellenőrzésében olyan változás következik be, amely alapvető módon befolyásolhatja a projektet vagy a Közösség érdekeit;

d)      valamelyik résztvevő csődbe megy, bezárják, üzleti tevékenységét felszámolja, a bíróság felszámolja vagy szerződés keretében felszámolják, illetve működését felfüggesztik, vagy vele szemben bármilyen más, a nemzeti törvényekben és rendelkezésekben előírt olyan hasonló eljárás indul, amely hasonló eredményre vezet;

e)      súlyos pénzügyi szabálytalanság esete áll fenn.

(4) A Bizottság a jelen cikk (6) bekezdése harmadik albekezdésének megfelelően haladéktalanul megszünteti a jelen finanszírozási szerződést vagy a kedvezményezett részvételét, illetve kéri az érintett kedvezményezettet, hogy szüntesse meg valamely tagjának részvételét, a Bizottság által vagy – tag esetén – az érintett kedvezményezett által küldött, tértivevénnyel ellátott ajánlott levél átvételének időpontjától azonnali hatállyal, amennyiben valamelyik résztvevő olyan hamis nyilatkozatot tett, amelyért felelősnek tekinthető, vagy szándékosan információkat hallgatott el a Közösség pénzügyi hozzájárulásának vagy bármilyen más, a finanszírozási szerződésben megállapított előnynek a megszerzése érdekében.

[…]

II.13. cikk: Elszámolható költségek – Általános elvek

(1) Az elszámolható költségek a jelen melléklet 14. és 15. cikke szerinti költségek. Ezeknek a következő feltételeknek kell megfelelniük:

–        a projekthez szükségesnek kell lenniük;

–        a projekt időtartama alatt kell felmerülniük;

–        azokat a bekerülési költségek elszámolási elvének, valamint – amennyiben azokat a Bizottság elfogadhatónak tartja – a résztvevő szokásos belső szabályainak megfelelően kell meghatározni;

–        azokat fel kell tüntetni a könyvelésben legkésőbb a zárómérleg elkészítésekor, vagy adott esetben az adójogi dokumentumokban legkésőbb a jelen melléklet 4. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerinti könyvvizsgálói igazolás kiállításának időpontjában, a kettő közül a korábbi időpontot kell előnyben részesíteni;

és

–        semmilyen nyereséget nem tartalmazhatnak.

[…]

(4) Különösen az alábbi költségek nem számolhatók el:

[…]

–        a nem szükséges vagy felelőtlen kiadások;

[…]

–        a szórakozási célú kiadások vagy szállásköltségek, azok kivételével, amelyeket a Bizottság a finanszírozási szerződés teljesítéséhez feltétlenül szükséges kiadásként fogadott el.

II.14. cikk: Közvetlen költségek

(1) Személyzet

Ami a személyzeti költségeket illeti:

a)      Egyedül a projektre vonatkozó technikai és irányítási munkákat közvetlenül megvalósító személyek által ténylegesen ledolgozott órák költségét lehet figyelembe venni a finanszírozási szerződés keretében.

Ezeket a személyeket:

–        a nemzeti jogszabályok tiszteletben tartásával közvetlenül a résztvevőnek kell toboroznia;

–        egyedül a résztvevő felügyelete alá tartozónak kell tekinteni; és

–        a résztvevőnél szokásos gyakorlatoknak megfelelően kell díjazni, feltéve hogy ezeket a gyakorlatokat a Bizottság elfogadhatónak tekinti.

A finanszírozási szerződés keretében figyelembe vett valamennyi munkaidőről a projekt teljes időtartama alatt nyilvántartást kell vezetni, koordinátor esetén a projekt befejezésétől számított legfeljebb két hónapos időtartamig; ezt a munkaidőt legalább havonta egyszer a munkáért felelős, a jelen melléklet 2. cikke (2) bekezdése b) pontjának megfelelően a résztvevő által vagy a résztvevő megfelelően feljogosított pénzügyi igazgatója által kijelölt személynek igazolnia kell.

[…]

(4) Utazási és élelmezési költségek

A projektben részt vevő személyzet tényleges utazási és élelmezési költségeit lehet figyelembe venni a finanszírozási szerződés keretében.

[…]

II.16. cikk: A költségek igazolása

Az elszámolható költségeket akkor kell megtéríteni, ha azokat a résztvevő indokolja.

E célból a résztvevőnek rendszeresen és a letelepedés helye szerinti állam szokásos számviteli szabályainak megfelelően meg kell őriznie a projektre vonatkozó könyvelést, valamint a megfelelő dokumentációt a számviteli bizonylataiban szereplő költségek és időpontok alátámasztása, valamint részletes igazolása érdekében.

A dokumentációnak pontosnak, teljesnek és hatékonynak kell lennie.

II.17. cikk: Pénzügyi ellenőrzés

(1) A Bizottság vagy az általa feljogosított bármely képviselő a finanszírozási szerződés fennállásának időtartama alatt és a Bizottság hozzájárulásának a 3. cikk szerinti utolsó kifizetésétől számított öt évig bármikor indíthat a résztvevőt érintő ellenőrzést.

[…]

(2) A Bizottság vagy a feljogosított bármely képviselő ésszerű időben kapcsolatba léphet többek között a kedvezményezett projektben részt vevő személyzetével, hozzáférhet a jelen melléklet 16. cikke szerinti dokumentációhoz, valamint az általa relevánsnak tekintett informatikai adatokhoz és felszereléshez. Ennek keretében megkövetelheti, hogy az adatokat megfelelő formában nyújtsák számára annak érdekében például, hogy a költségek elszámolhatóságát ellenőrizze.

[…]

(4) Az ellenőrzés megállapításai alapján a Bizottság megteszi az általa hasznosnak tekintett megfelelő intézkedéseket, beleértve az általa teljesített kifizetések egészének vagy egy részének a beszedését. A beszedési felszólítást a kedvezményezettnek, vagy ha a pénzügyi ellenőrzés valamelyik tagjára vonatkozik, az érintett kedvezményezettnek kell megküldeni.

[…]

II.19. cikk: A Bizottságnak történő visszafizetés és a beszedési utalványok

(1) Ha egy összeget jogtalanul fizettek ki a résztvevőnek, vagy a szerződéses feltételek alapján annak beszedése indokolt, a kedvezményezett a Bizottság által meghatározott feltételekkel és időpontban köteles visszafizetni a szóban forgó összeget a Bizottságnak.

(2) Ha a kedvezményezett a Bizottság által megállapított időpontban nem tesz eleget fizetési kötelezettségének, a fizetendő összeget a jelen melléklet 3. cikkének (6) bekezdésében megjelölt mértékű kamattal kell növelni. A késedelmi kamatot a fizetési határidő lejártát követő naptól – annak napját nem számítva – addig a napig kell felszámítani – e napot is beleszámítva –, amikor a Bizottság a neki fizetendő teljes összeget megkapja.

[…]”

12      Az utolsó szóban forgó szerződést (a továbbiakban: CIP szerződés vagy T‑Seniority szerződés) a versenyképességi és innovációs keretprogram (2007–2013) létrehozásáról szóló, 2006. október 24‑i 1639/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal (HL L 310., 15. o.) létrehozott innovációs és versenyképességi keretprogram keretében kötötték.

13      A 224988. sz. „T‑Seniority: Expanding the benefits of information society to older people through digital TV channels” szerződésről van szó, amelynek 3. cikke 24 hónapban rögzítette a projekt időtartamát 2008. július 1‑jétől kezdődően, és 5. cikke a Közösség pénzügyi hozzájárulását legfeljebb 2 669 999 euróban állapította meg, amelyből 72 562,50 eurót a felperes kap.

14      A CIP szerződés általános feltételeinek (a továbbiakban: a CIP szerződés feltételei) kikötései többek között a következők:

„II.1. cikk: Meghatározások

[…]

»Kedvezményezett« az a jogalany, amely részt vesz a jelen, a Közösséggel megkötött finanszírozási szerződésben.

[…]

»Elszámolható költségek« a II.21. és II.22. cikk szerinti, a II.20. és II.23. cikkben foglalt feltételeknek megfelelő költségek.

[…]

»Szabálytalanság« egy vagy több kedvezményezett által elkövetett cselekményből vagy mulasztásból adódóan a közösségi jog vagy a jelen finanszírozási szerződés bármely kikötésének olyan megszegése, amely a Közösségek központi költségvetésének kárt okoz vagy okozhat.

[…]

II.5. cikk: A beszámolók és a benyújtandó dokumentumok jóváhagyása; fizetési határidők

(1) Minden referencia‑időszak végén a Bizottság értékeli a projektekkel kapcsolatos, I. melléklet szerinti beszámolókat és benyújtandó dokumentumokat, és a megfelelő kifizetéseket azok beérkezésétől számított 105 napon belül teljesíti, kivéve ha a határidőt, a kifizetést vagy a projektet felfüggesztették. A Bizottságot a beszámolók és a benyújtandó dokumentumok elemzése és értékelése során külső szakértők segíthetik.

(2) A kifizetéseket azt követően teljesítik, hogy a Bizottság jóváhagy[t]a a beszámolókat és/vagy a benyújtandó dokumentumokat. Ha a Bizottság az előírt határidőben nem válaszol, az nem minősül jóváhagyásnak. A Bizottság a beszámolókat és a benyújtandó dokumentumokat a fizetési határidő lejártát követően is elutasíthatja. A beszámolók jóváhagyása nem minősül azok szabályszerűsége vagy a bennük foglalt nyilatkozatok és információk hitelessége elismerésének, és nem menetesít semmilyen könyvvizsgálat vagy ellenőrzés alól.

[…]

II.10. cikk: A finanszírozási szerződés vagy a kedvezményezett részvételének megszüntetése

[…]

(2) A Bizottság nem ellenzi:

a)      a finanszírozási szerződés jelen cikk (1) bekezdésében meghatározott okokból történő megszüntetését az összes többi kedvezményezett egyetértésével eljáró koordinátor írásbeli kérelmére;

b)      hogy egy kedvezményezett kilép a projektből, kivéve ha ez a kilépés alapvetően érinti a projekt végrehajtását.

A finanszírozási szerződés megszüntetése vagy a kedvezményezett kilépése az alábbi időpontban lép hatályba:

–        a Bizottság tértivevénnyel ellátott ajánlott küldeményként továbbított elfogadó levelének időpontjában;

–        a Bizottság írásbeli észrevételeinek hiányában legkésőbb a megszüntetésről szóló, az érintett felek által küldött értesítés átvételét követően egy hónappal.

(3) A Bizottság megszüntetheti a jelen finanszírozási szerződést vagy a kedvezményezett részvételét a Bizottság által küldött, tértivevénnyel ellátott ajánlott levél átvételének időpontjától azonnali hatállyal, amennyiben:

[…]

f)      a kedvezményezett súlyos pénzügyi szabálytalanságot vagy csalást követett el.

[…]

II.11. cikk: A megszüntetés pénzügyi és egyéb következményei

[…]

(3) Megszüntetés esetén a Bizottság kifizetései a megszüntetés tényleges időpontjáig keletkezett és elfogadott elszámolható költségekre, valamint valamennyi olyan jogos követelésre korlátozódnak, amelyek ezen időpont előtt keletkeztek, és amelyekről nem lehet lemondani.

(4) Az előző bekezdéstől eltérően:

–        a II.10. cikk (2) bekezdése első albekezdésének b) pontja vagy (3) bekezdésének b), c), e), f) vagy g) pontja szerinti megszüntetés esetén a Bizottság az elvégzett munka jellegét és eredményeit, valamint azt figyelembe véve, hogy az a jelen program keretében mennyire hasznos a Közösség számára, követelheti a Közösség pénzügyi hozzájárulása egészének vagy egy részének a visszafizetését;

[…]

(7) A Bizottság valamennyi, a jelen finanszírozási szerződés alapján őt megillető jogot gyakorolhatja a jelentések, illetve benyújtandó dokumentumok elfogadása vagy elutasítása, a benyújtott költségtérítés iránti kérelmek elfogadása, mérséklése vagy elutasítása, illetve könyvvizsgálat vagy technikai ellenőrzés indítása érdekében.

(8) A finanszírozási szerződés vagy a kedvezményezett részvételének megszüntetése ellenére a II. melléklet B. és D. részének rendelkezései a finanszírozási szerződésnek vagy a kedvezményezett részvételének megszüntetését követően továbbra is alkalmazandók. A jelen finanszírozási szerződés minden más olyan rendelkezését, amelyek kifejezetten kimondják, hogy azok alkalmazása a megszüntetést követően folytatódik, az e rendelkezésekben meghatározott ideig továbbra is alkalmazni kell.

[…]

II.20. cikk: Elszámolható költségek – általános elvek

(1) Elszámolható költségek a II.21. és II.22. cikk szerinti költségek. Ezeknek meg kell felelniük a következő feltételeknek:

[…]

–        a projekt végrehajtásához szükségesnek kell lenniük;

–        ténylegesen a kedvezményezettnél kell felmerülniük;

–        azonosíthatónak és igazolhatónak kell lenniük, azokat fel kell tüntetni a kedvezményezett könyvelésében, és a kedvezményezett letelepedési helye szerinti országban alkalmazott számviteli elveknek, valamint a költségek kedvezményezettnél szokásos számítási módszereinek megfelelően kell nyilvántartani azokat; a kedvezményezett belső könyvelési és könyvvizsgálati eljárásainak lehetővé kell tenniük a közvetlen kapcsolat megállapítását a projekttel összefüggésben bejelentett költségek és számlák, pénzügyi dokumentumok, valamint kapcsolódó mellékleteik között;

–        meg kell felelniük az alkalmazandó adójogi és szociális jogi szabályok követelményeinek;

–        ésszerűnek és indokoltnak kell lenniük, valamint meg kell felelniük a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás követelményeinek, többek között a gazdaságosságot és hatékonyságot illetően;

és

–        a projekt időtartama alatt kell felmerülniük.

[…]

(2) El nem számolható költségek különösen az alábbiak:

[…]

–        a nem szükséges vagy felelőtlen kiadások;

[…]

–        többek között egy másik közösségi, nemzetközi vagy nemzeti projekt keretében felmerült vagy megtérített valamennyi költség.

[…]

II.23. cikk: A költségek igazolása

Az elszámolható költségeket akkor kell megtéríteni, ha azokat a kedvezményezett indokolja.

E célból a résztvevőnek rendszeresen és a letelepedés helye szerinti állam szokásos számviteli szabályainak megfelelően meg kell őriznie a projektre vonatkozó könyvelést, valamint a megfelelő dokumentációt a számviteli bizonylataiban szereplő költségek és időpontok alátámasztása, valamint részletes igazolása érdekében. Ezt a könyvelést az utolsó kifizetés időpontjától számított öt évig meg kell őrizni. A finanszírozási szerződésben figyelembe vett valamennyi munkaidőről a projekt teljes időtartama alatt, valamint a projekt befejezésétől számított legfeljebb két hónapos időtartamig nyilvántartást kell vezetni; ezt a munkaidőt legalább havonta egyszer a munkáért felelős, a II.3. cikk b) pontjának megfelelően a résztvevő által vagy a résztvevő megfelelően feljogosított pénzügyi igazgatója által kijelölt személynek igazolnia kell.

Ennek a dokumentációnak pontosnak, teljesnek és hatékonynak kell lennie.

[…]

II.26. cikk: Fizetési módok

[…]

(6) Minden kifizetés ellenőrzés vagy felülvizsgálat tárgyát képezheti, és az ellenőrzés vagy a felülvizsgálat eredményétől függően módosítható vagy beszedhető.

[…]

II.28. cikk: Pénzügyi ellenőrzés

(1) A Bizottság a projekt végrehajtásának időtartama alatt és az utolsó kifizetéstől számított öt évig bármikor a kedvezményezettet érintő ellenőrzést indíthat. Úgy kell tekinteni, hogy a kedvezményezettel szemben indított ellenőrzési eljárás azon a napon kezdődik, amikor utóbbi megkapja a Bizottság erről szóló, tértivevénnyel ellátott ajánlott levelét.

Az ellenőrzési eljárást külső könyvvizsgálók vagy a Bizottság saját szervezeti egységei, beleértve az OLAF‑ot is, folytathatják le. Az ellenőrzési eljárást bizalmasan kell lefolytatni.

(2) A kedvezményezettek közvetlenül a Bizottság rendelkezésére bocsátanak minden olyan információt és részletes adatot, amelyet a Bizottság vagy az általa feljogosított bármely képviselő kér tőlük a finanszírozási szerződés helyes és megfelelő kezelésének, valamint annak ellenőrzése érdekében, hogy a szerződést rendelkezéseinek megfelelően teljesítik, és hogy a költségeket megfelelő módon tudták be.

(3) A kedvezményezettek ügyelnek arra, hogy a Bizottság vagy bármely más, általa megbízott külső szerv a helyszínen ésszerű időben hozzáférhessen többek között a kedvezményezettek irodáihoz, kapcsolatba léphessen a kedvezményezettek projektben részt vevő személyzetével, valamint hozzáférhessen a jelen melléklet II.23. cikke szerinti és az ellenőrzés lefolytatásához szükséges dokumentációhoz, a projektben részt vevő személyek egyéni díjazására vonatkozó információkat, a számviteli adatokat, az informatikai és a felszerelésre vonatkozó adatokat is beleértve. Ennek keretében a Bizottság vagy az általa megbízott bármely más külső szerv követelheti, hogy az adatokat megfelelő formában nyújtsák számára annak érdekében például, hogy a költségek elszámolhatóságát ellenőrizze.

[…]

(5) Az ellenőrzés megállapításai alapján a Bizottság megteszi az általa hasznosnak tekintett megfelelő intézkedéseket, beleértve az általa teljesített kifizetések egészének vagy egy részének a beszedését, valamint az összes alkalmazandó szankció kiszabását.

[…]

II.30. cikk: A Bizottságnak történő visszafizetés és a beszedési utalványok

(1) Ha a Bizottság által az összes kifizetés címzettje minőségében eljáró koordinátornak fizetett összeget a jelen finanszírozási szerződés rendelkezései alapján be kell szedni, az érintett kedvezményezett a Bizottság által meghatározott feltételekkel és időpontban köteles visszafizetni a szóban forgó összeget a Bizottságnak.

(2) Ha a Bizottság által megállapított időpontig nem teljesítik a kifizetett összeg visszafizetésére irányuló kötelezettséget, a fizetendő összeget a II.5. cikk (5) bekezdésében megjelölt mértékű kamattal kell növelni. A késedelmi kamatot a fizetési határidő lejártát követő naptól – annak napját nem számítva – addig a napig kell felszámítani – e napot is beleszámítva –, amikor a Bizottság a neki fizetendő teljes összeget megkapja.

[…]

(4) A kedvezményezettek tudomásul veszik, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 256. cikke értelmében a Bizottság végrehajtható határozatot fogadhat el, amelyben az államokon kívüli személyeket kötelezi az abban foglalt összeg megfizetésére.”

15      A szóban forgó szerződésekre alkalmazandó joggal kapcsolatban az FP6 szerződések 12. cikke kimondja, hogy „a jelen szerződés a belga jog hatálya alá tartozik”.

16      Az eTEN szerződések 5. cikkének (1) bekezdése szintén előírja, hogy „a jelen támogatási szerződés a belga jog hatálya alá tartozik”.

17      A CIP szerződés 10. cikkének első bekezdése szerint „a jelen finanszírozási szerződésre vonatkozó szabályokat saját rendelkezései, a Közösség [CIP‑re] vonatkozó releváns aktusai, az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendelet és végrehajtási szabályai, a közösségi jog egyéb rendelkezései, valamint másodlagosan a belga jog tartalmazza”.

18      A joghatóságot illetően az FP6 szerződések 13. cikke egy választottbírósági kikötést tartalmaz, amely szerint esettől függően a Törvényszék vagy a Bíróság rendelkezik hatáskörrel a Közösség és a szerződő felek között az e szerződések érvényességével, teljesítésével vagy értelmezésével kapcsolatban felmerülő jogviták eldöntésére.

19      Ugyanez szerepel az eTEN szerződések 5. cikkének (2) bekezdésében, valamint a CIP szerződés 10. cikkének harmadik bekezdésében.

 B – A szóban forgó szerződések teljesítése és az ellenőrzés

20      2010. február 8. és 12. között a Bizottság a szóban forgó szerződésekre vonatkozó pénzügyi ellenőrzést végzett a felperes irodáiban.

21      Ezen ellenőrzés lefolytatását megelőzően a Bizottság a szóban forgó szerződések némelyike tekintetében már kifizette a Közösség pénzügyi hozzájárulásának utolsó részletét a felperesnek.

22      Először az FP6 szerződések feltételei által szabályozott szerződések közül háromról, vagyis az Access‑eGOV, az eABILITIES és az Emerge szerződésről van szó, amelyek tekintetében a Közösség pénzügyi hozzájárulása utolsó részletének kifizetését 2009. december 15‑én, szeptember 30‑án, illetve október 30‑án teljesítették. E három szerződés felperes általi teljesítését 2009. július 13‑án, 2009. március 17‑én, illetve 2010. május 15‑én hagyta jóvá véglegesen a Bizottság.

23      Másodszor az eTEN szerződések feltételei által szabályozott szerződésekről, vagyis a Navigabile és az Euridice szerződésekről van szó, amelyek tekintetében az említett kifizetést 2009. január 28‑án, illetve 2007. december 28‑án teljesítették. E két szerződés felperes általi teljesítését 2008. december 8‑án, illetve 2007. március 27‑én hagyta jóvá véglegesen a Bizottság.

24      Az ellenőrzés időpontjában a szóban forgó többi szerződés teljesítésének különböző szakaszában tartott.

25      Ami a CIP szerződés feltételei által szabályozott szerződést, vagyis a T‑Seniority szerződést illeti, a Bizottság a projekt koordinátorának közreműködésével a Közösség pénzügyi hozzájárulásának 43 934,90 euró összegű első részletét 2009. február 23‑án fizette ki a felperesnek. A 2010. március 1‑jei levéllel a felperes tájékoztatta a T‑Seniority projekt koordinátorát, hogy ettől az időponttól kilép a konzorciumból.

26      Az FP6 szerződések feltételei által szabályozott másik három szerződéssel, vagyis az Ask‑It, az EU4ALL és az Enable szerződéssel kapcsolatban a következő volt a helyzet.

27      Az Ask‑It szerződés keretében a Bizottság kifizette a Közösség pénzügyi hozzájárulása felperesnek járó első négy részletét, az utolsó kifizetésre 2008. május 27‑én került volna sor. Az említett hozzájárulás utolsó részletét még nem fizették ki. A konzorcium az utolsó benyújtandó dokumentumokat 2009. július 21‑én küldte el a Bizottságnak.

28      Az EU4ALL szerződés keretében a Bizottság a Közösség pénzügyi hozzájárulásának első két részletét 2007. április 4‑én és 2009. január 19‑én fizette ki a felperesnek. A konzorcium által a projekt harmadik referencia‑időszakának keretében megküldött beszámolók vizsgálatát követően a Bizottság 2010. január 13‑i dátummal levelet küldött a projekt koordinátorának, amelyben jelezte, hogy ezeket a beszámolókat azzal a feltétellel hagyja jóvá, hogy a konzorcium bemutat egy tervet a következő időszakra vonatkozó program végrehajtásával kapcsolatban, amely a nyújtandó szolgáltatásokra és a teljesítendő feladatokra vonatkozó bizonyos számú módosítást tartalmaz. A Bizottság megállapított egy egy hónapos határidőt is a konzorcium számára ajánlásainak figyelembevételére és egy új, teljesítésre vonatkozó terv megküldésére.

29      Ezt követően a Bizottság az EU4ALL szerződés keretében a 2010. március 29‑i levéllel egy új egy hónapos határidőt adott a konzorcium számára az új dokumentumok benyújtását követően megfogalmazott kiegészítő ajánlások figyelembevételére, valamint egy új, az említett ajánlásokat figyelembe vevő teljesítésre vonatkozó terv elkészítésére.

30      Azt követően, hogy az EU4ALL szerződés keretében a konzorcium új dokumentumokat nyújtott be, a Bizottság a 2010. június 9‑i levélben jelezte a konzorciumnak, hogy úgy véli, hogy amennyiben 2010 júniusának vége előtt benyújtja a kiegészítő dokumentumokat, a konzorcium megfelelő módon hajtotta végre a projektet.

31      A 2010. augusztus 4‑i levéllel a felperes emlékeztette a Bizottságot arra, hogy annak ellenére, hogy a projekt koordinátora benyújtotta a Bizottság által a 2010. június 9‑i levelében kért kiegészítő dokumentumokat, a Bizottság semmilyen kifizetést nem teljesített. Mivel ez a helyzet a pénzügyi források hiánya miatt lehetetlenné tette az EU4ALL szerződés szerinti projekt végrehajtását, a felperes jelezte a Bizottságnak, hogy e levél időpontjától kezdve felfüggeszt minden teljesítést, és felfüggeszti a projekt bármiféle megvalósítását addig, amíg a Bizottság eleget nem tesz szerződéses kötelezettségeinek, a szerződés által számára biztosított jogok sérelme nélkül és tekintet nélkül a további károkra.

32      A 2010. augusztus 25‑i levéllel a Bizottság tájékoztatta a felperest, hogy az FP6 szerződések feltételei II.28. cikke (8) bekezdésének harmadik albekezdése alapján az EU4ALL szerződés keretében felfüggesztette a Közösség utolsó referencia‑időszakra vonatkozó pénzügyi hozzájárulásának kifizetését.

33      Az Enable szerződés keretében a Bizottság kifizette a felperesnek a Közösség neki járó pénzügyi hozzájárulásának első hat részletét, az utolsó kifizetésre 2009. június 7‑én került sor.

34      Ezt követően a felperes a 2010. július 16‑i levélben tájékoztatta a Bizottságot, hogy amennyiben a Bizottság nem fizet, pénzügyi források hiánya miatt nem tudja folytatni az Enable szerződés szerinti projekt végrehajtását. Azt is jelezte a Bizottságnak, hogy e levél időpontjától kezdve felfüggeszt minden teljesítést, és felfüggeszti a projekt bármiféle megvalósítását addig, amíg a Bizottság eleget nem tesz szerződéses kötelezettségeinek, a szerződés által neki biztosított jogok sérelme nélkül és tekintet nélkül a további károkra. A projektre vonatkozó utolsó pénzügyi beszámolóját ugyanakkor 2010. október 15‑én nyújtotta be a Bizottságnak.

35      2010. június 28‑án a Bizottság megküldte a felperesnek a szóban forgó szerződések teljesítésére vonatkozó ideiglenes könyvvizsgálói jelentést. A felperes 2010. szeptember 30‑án közölte a Bizottsággal az említett jelentésre vonatkozó észrevételeit.

36      A 2010. december 22‑i levéllel a Bizottság tájékoztatta a felperest, hogy elfogadta az említett levélhez mellékelt végleges könyvvizsgálói jelentést, amelynek jóváhagyta következtetéseit.

37      A Bizottság 2010. december 22‑i leveléhez mellékelt végleges könyvvizsgálói jelentésben az alábbi megállapítások szerepeltek:

–        több egymást követő évben a felperes a görög törvény releváns rendelkezéseinek megsértésével nem könyvelte el könyveiben és irattárában különösen a pontos bevételeit; ebből következik, hogy számviteli bizonylatai nem megbízhatóak, és nem lehet közvetlen összehasonlítást végezni a programok végrehajtásával összefüggő kiadásai és bevételei, valamint könyveinek általános állapota között;

–        a személyzet jelenléti íveinek jelentős hányada rendszeresen tartalmazott olyan kézzel írt módosításokat, amelyeket a programigazgató utólag, a személyzet hozzájárulása nélkül tett; ez jelentős következményekkel jár a bejelentett munkaidőre, és kétségeket vet fel a munkaórák nyilvántartását illetően;

–        a programigazgató jelenléti ívei olyan túlzott mértékű munkaidőre utalnak, amely átfedésben van az egyéb szakmai tevékenységeknek szentelt munkaidővel;

–        a felperes hamisan nyilatkozta, hogy a programigazgató nem vett részt a Bizottság által finanszírozott ETSI STF 333 szerződés teljesítésében;

–        az utazási költségek igazolása nem nyújt megbízható és objektív képet a kiküldetések feltételeiről, valamint az azok keretében elvégzett tevékenységekről, mivel ezen utazások többsége nem kapcsolódik közvetlenül a szóban forgó programokhoz.

38      A könyvvizsgálói jelentés megállapította, hogy következésképpen úgy kell tekinteni, hogy a felperes részéről az Access‑eGOV, az eABILITIES, az Ask‑It, az EU4ALL, az Emerge és az Enable, valamint a Navigabile, az Euridice és a T‑Seniority szerződés végrehajtása során felmerült egyik költség sem számolható el, és hogy a felperesnek kifizetett releváns összegek teljes egészét be kell szedni.

39      A könyvvizsgálói jelentés azt is javasolta, hogy a megállapított jogsértések súlyosságára tekintettel mondják fel valamennyi, a felperes és a Bizottság között kötött, folyamatban lévő szerződést az FP6 szerződések feltételei II.16. cikke (2) bekezdésének, az eTEN szerződések feltételei II.7. cikke (3) bekezdésének (súlyos pénzügyi szabálytalanság) és II.7. cikke (4) bekezdésének (hamis nyilatkozatok), valamint a CIP szerződés feltételei II.10. cikke (3) bekezdésének (szerződésszegés és az információk visszatartása) megfelelően.

40      2010. december 22‑i levelében a Bizottság az alábbi táblázat formájában valamennyi szóban forgó szerződés tekintetében megállapította a visszafizetendő összeget, amelyek teljes összege 951 029,21 eurót tett ki:

Szerződés

Bejelentett költségek

(A)

A PO által elfogadott költségek (B)

Elszámolható költségek

(C)

Bruttó kiigazítás az elfogadott költségekhez képest

(C‑B)

027020

Access‑eGOV

157 438,84

157 438,84

0,00

‑157 438,84

034778

EU4ALL

115 044,16

115 044,16

0,00

‑115 044,16

035242

eABILITIES

95 287,40

95 287,40

0,00

‑95 287,40

045056

Emerge

112 308,44

112 308,44

0,00

‑112 308,44

045563

Enable

118 588,01

104 503,61

0,00

‑104 503,61

511298

Ask‑It

187 120,70

184 803,16

0,00

‑184 803,16

029255

Navigabile

61 004,83

62 129,50

0,00

‑62 129,50

517506

Euridice

56 798,04

56 472,10

0,00

‑56 472,10

224988

T‑Seniority

63 042

63 042

0,00

‑63 042

41      A Bizottság e tekintetben pontosította, hogy a felperes részére megtérített el nem számolható költségek szükséges korrekciója érintheti a szóban forgó szerződések alapján teljesítendő jövőbeni kifizetéseket, vagy arra beszedési utalvány formájában is sor kerülhet.

42      Ugyanebben a levélben a Bizottság emellett tájékoztatta a felperest, hogy e korrekciókon felül szervezeti egységei kiszámíthatják az Európai Uniónak az FP6 szerződések feltételei II.30. cikkének megfelelően fizetendő átalány‑kártérítés összegét, és adott esetben erre a kártérítésre vonatkozó beszedési utalványt állíthatnak ki.

43      2011. február 4‑én az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) ügynökei meghallgatták a programigazgatót a szóban forgó szerződések tárgyát képező projektek megvalósításával, valamint az azokban történő részvételével kapcsolatban.

44      A felperesnek címzett, 2011. március 21‑i levéllel a Bizottság közölte a felperessel, hogy a következő összegeket fizette ki neki jogtalanul:

 

Projektek

Elszámolható költség/a könyvvizsgálói jelentés szerinti finanszírozás

Jogtalanul kifizetett összeg

FP6

027020

Access‑e‑Gov

0,00 €

‑157 438,73 €

FP6

035242

eABILITIES

0,00 €

‑95 201,60 €

FP6

045563

Enable

0,00 €

‑81 456,96 €

FP6

511298

Ask‑It

0,00 €

‑164 988,82 €

FP6

034778

EU4ALL

0,00 €

‑125 580,45 €

FP6

045056

Emerge

0,00 €

‑187 248,39 €

ETEN

029255

Navigabile

0,00 €

‑62 129,50 €

ETEN

517506

Euridice

0,00 €

‑55 750 €

CIP

224988

T‑Seniority

0,00 €

‑43 966 €

 

‑643 782,81 €

45      A Bizottság arról is tájékoztatta a felperest, hogy ha e tekintetben nem terjeszt észrevételeket e levél átvételétől számított 15 napon belül, szervezeti egységei folytatják a 643 782,81 eurós összeg beszedésére irányuló eljárást, valamint hogy a felperes meg fogja kapni projektenként a terhelési értesítőt, amely tartalmazni fogja a beszedési eljárás Bizottság általi, meghatározott határidőn belül történő lefolytatásához szükséges utasításokat. A Bizottság azt is kifejtette a felperesnek, hogy amennyiben a terhelési értesítőben megállapított határidőn belül nem tesz eleget visszafizetési kötelezettségének, a visszatérítendő összeg az említett terhelési értesítőben meghatározott mértékű kamattal növekszik. Hozzátette, hogy amennyiben a kamatokat is beleértve a teljes összeget adott esetben nem fizetik vissza, az kényszerintézkedés vagy a még esetlegesen fizetendő összegekkel szembeni beszámítás tárgyát fogja képezni. Végül előadta, hogy a beszedési utalványon kívül a hatáskörrel rendelkező szervezeti egység kiszámítja a felperes által az FP6 szerződések feltételeinek II.30. cikke alapján fizetendő kártérítés összegét is.

46      A 2011. április 1‑jei levéllel a Bizottság megküldte a felperesnek a neki jogtalanul kifizetett összegekről szóló „módosított táblázatot”. Az említett táblázatból kitűnt, hogy a teljes visszatérítendő összeg 999 366,40 euróra emelkedett, az már nem 643 782,81 euró volt.

47      A 2011. április 4‑i levéllel a Bizottság jelezte a felperesnek, hogy az ellenőrzés eredményeire tekintettel úgy véli, hogy a felperes hamis nyilatkozatokat tett, és az FP6 szerződések feltételei II.1. cikkének 11. pontja, az eTEN szerződések feltételei II.1. cikkének 32. pontja, valamint a CIP szerződés feltételeinek II.1. cikke értelmében vett szabálytalanságokat követett el. Azt is kifejtette a felperesnek, hogy úgy véli, a felperes megsértette a szóban forgó szerződések költségek elszámolhatóságára vonatkozó rendelkezéseit, és hogy e szerződésszegések, valamint a hamis nyilatkozatok célja az volt, hogy jogosulatlan hozzájárulást szerezzen az Uniótól. Következésképpen tájékoztatta a felperest azon határozatáról, hogy e levél átvételétől megszünteti a felperes Ask‑It, EU4ALL, Emerge és Enable szerződésben való részvételét az FP6 szerződések feltételei II.16. cikkének (2) bekezdése alapján. Azt is kérte a felperestől, hogy az FP6 szerződések feltételei II.7. cikkének megfelelően az említett levél átvételétől számított 30 napon belül továbbítsa számára az eddig az időpontig elvégzett munkákra vonatkozó összes olyan beszámolót és dokumentumot, amelyet az Enable szerződés keretében be kell nyújtania. Arra is felhívta a felperes figyelmét, hogy az ellenőrzés végleges eredményeire tekintettel valószínűtlen, hogy az ellenőrzéssel nem érintett időszakok vonatkozásában bejelentett költségeket elszámolhatónak tekintse.

48      2011. április 29‑én a Bizottság kilenc terhelési értesítőt bocsátott ki, amelyek megjelölték az egyes szóban forgó szerződések alapján visszatérítendő összeget, amelynek összesített értéke 999 213,45 euró volt. Ezek a terhelési értesítők a felperes számára 45 napos határidőt állapítottak meg a kifizetett összegek visszafizetésére, amely 2011. június 14‑én járt le, és amely lejártától ezeket az összegeket a szóban forgó szerződésekben megállapított, az Európai Központi Bank (EKB) által alkalmazott kamatlábat 3,5 százalékponttal megnövelt kamatlábbal számított késedelmi kamat terheli.

49      Ugyanezen a napon a Bizottság levélben tájékoztatta a felperest, hogy az FP6 keretében kötött szerződések alapján fizetendő kártérítések teljes összege 70 471,47 eurót tesz ki. Azt is jelezte, hogy az e szerződések általános feltételeinek II.30. cikkében meghatározott képlet alkalmazásával kiszámított összeget az arányosság követelményeinek figyelembevétele érdekében az ellenőrzést megelőzően kifizetett támogatás összegének 10%‑ára csökkentette.

50      E tekintetben a Bizottság az alábbi táblázatot csatolta:

Projekt

Az ellenőrzött kifizetett időszak

Az ellenőrzést megelőzően kért finanszírozás

Túligénylés %

Az átalány‑kártérítés összegének mérséklése1

027020

Access‑e‑Gov

1–3

157 438,84 €

100%

15 743,87 €

035242

eABILITIES

1–2

95 287,40 €

100%

9 520,16 €*

045563

Enable

1–2

59 732,95 €

100%

5 973,30 €

511298

Ask‑It

1–3

171 434,65 €

100%

16 498,88 €*

034778

EU4ALL

1–2

115 044,16 €

100%

11 504.42 €

045056

Emerge

1–2

112 308,44 €

100%

11 230,84 €

 

70 471,47 €

1      A projektek pénzügyi koordinátora által kifizetett pénzügyi hozzájárulás 10%‑ára csökkentett összeg (95 201,60 € az eABILITIES és 164 988,02 € az Ask‑It esetén)

51      Ugyanebben a levélben a Bizottság arra is utalt, hogy a felperes által e levél átvételétől számított 30 napon belül tett észrevételek hiányában 70 471,47 euró összegről terhelési értesítőt állít ki az FP6 szerződések feltételei II.31. cikkének megfelelően. Emellett kifejtette, hogy ha a felperes a terhelési értesítőben megállapított határidőn belül nem tesz eleget a visszatérítendő összegre vonatkozó visszafizetési kötelezettségének, ez az összeg az említett terhelési értesítőben meghatározott mértékű késedelmi kamattal növekszik.

52      2011. június 20‑án a Bizottság a Közösség és a felperes között az Access‑eGOV, az eABILITIES, az Ask‑It, az EU4ALL, az Emerge és az Enable projektekre vonatkozóan kötött szerződések alapján hat terhelési értesítőt állított ki, amelyek a felperes által az FP6 szerződések feltételeinek II.30. cikke alapján átalány‑kártérítés címen fizetendő összegeket állapították meg, összesen 70 471,47 euróban. A Bizottság a szóban forgó összegek felperes általi megfizetésére 2011. augusztus 4‑i határidőt állapított meg.

 Az eljárás és a felek kérelmei

53      A Törvényszék Hivatalához 2011. január 31‑én benyújtott keresetlevelével a felperes megindította a jelen keresetet.

54      A Törvényszék Hivatalához 2011. május 13‑án benyújtott beadványával a Bizottság viszontkeresetet tartalmazó ellenkérelmet terjesztett elő.

55      A Törvényszék Hivatalához benyújtott beadványaival a felperes és a Bizottság 2011. augusztus 17‑én választ, illetve 2011. november 14‑én viszonválaszt terjesztett elő.

56      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        „állapítsa meg, hogy nem sértette meg az FP6 szerződések feltételei II.16. cikkének (2) bekezdését, az eTEN szerződések feltételei II.7. cikkének (3) bekezdését (súlyos pénzügyi szabálytalanság) és II.7. cikkének (4) bekezdését (hamis nyilatkozatok), valamint a CIP szerződés feltételei II.10. cikkének (3) bekezdését (szerződésszegés és információk visszatartása)”;

–        „állapítsa meg, hogy költségei elszámolhatóságának vitatásával a Bizottság megsértette a szóban forgó szerződéseket”;

–        állapítsa meg, hogy az Access‑eGOV, az eABILITIES, az Ask‑It, az EU4ALL, az Emerge és az Enable, valamint a Navigabile, az Euridice és a T‑Seniority szerződések keretében a Bizottsághoz általa benyújtott 932 362,44 euró összegű költségek elszámolhatók, és hogy nem köteles visszafizetni a Bizottság által kifizetett összegeket;

–        „állapítsa meg, hogy az EU4ALL, az Ask‑It és az Enable szerződések finanszírozására szánt utolsó kifizetések Bizottság általi késleltetése ez utóbbi szerződéses kötelezettségei megsértésének minősül”;

–        állapítsa meg, hogy a Bizottság köteles 52 584,05 euró összeget és annak a jelen keresetlevél kézbesítésétől számított kamatait megfizetni a felperes részére a felperes által az EU4ALL szerződés keretében viselt költségek megtérítése céljából;

–        állapítsa meg, hogy a Bizottság köteles 20 678,61 euró összeget és annak a jelen keresetlevél kézbesítésétől számított kamatait megfizetni a felperes részére a felperes által az Ask‑IT szerződés keretében viselt költségek megtérítése céljából;

–        állapítsa meg, hogy a Bizottság köteles 11 693,05 euró összeget és annak a jelen keresetlevél kézbesítésétől számított kamatait megfizetni a felperes részére a felperes által az Enable szerződés keretében viselt költségek megtérítése céljából;

–        kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

57      Válaszában a felperes elállt a negyedik kereseti kérelmétől az Enable szerződést illetően, valamint hetedik kereseti kérelmétől. Emellett azt kérte, hogy a Törvényszék:

–        elsődlegesen utasítsa el a Bizottság viszontkeresetét mint elfogadhatatlant;

–        másodlagosan utasítsa el a Bizottság viszontkeresetét mint megalapozatlant.

58      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        a viszontkereset címén előterjesztett kérelem alapján kötelezze a felperest, hogy fizesse meg neki a terhelési értesítőkben szereplő, összesen 999 213,45 eurót kitevő összegeket, 2011. június 15‑től az EKB kamatlábat 3,5 százalékponttal megnövelt kamatlábbal számított kamattal terhelten, amely megfelel a felperesnek juttatott pénzügyi hozzájárulások visszafizetésének, valamint 70 471,47 euró összeget, a releváns terhelési értesítőben megállapított fizetési határidő eredménytelen lejártától a fent említett mértékű kamattal terhelten, amely megfelel az FP6 szerződések feltételei alapján fizetendő kártérítésnek;

–        utasítsa el a felperes keresetét;

–        kötelezze a felperest a költségek viselésére.

59      Viszonválaszában a Bizottság pontosította, hogy az FP6 szerződések feltételei alapján fizetendő kártérítésnek megfelelő 70 471,47 euró összeget 2011. augusztus 5‑től kezdődően kell az EKB kamatlábat 3,5 százalékponttal meghaladó mértékű kamattal terhelni.

60      Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (első tanács) megnyitotta a szóbeli szakaszt, és eljárási szabályzatának 64. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében felhívta a felperest egyrészt, hogy nyújtson be különböző dokumentumokat, és másrészt, hogy írásban válaszoljon bizonyos kérdésekre. A felperes a kitűzött határidőn belül eleget tett e felhívásnak.

61      A Törvényszék a 2013. július 4‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék kérdéseire adott válaszaikat.

 A jogkérdésről

62      Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 272. cikk értelmében a Bíróság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy az Unió által vagy nevében kötött közjogi vagy magánjogi szerződésekben foglalt választottbírósági kikötés alapján határozatot hozzon. Az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének megfelelően a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel első fokon az EUMSZ 272. cikkben említett keresetek elbírálására.

63      A jelen ügyben az FP6 szerződések feltételei 13. cikkének, az eTEN szerződések feltételei 5. cikke (2) bekezdésének, valamint a CIP szerződés feltételei 10. cikke harmadik bekezdésének megfelelően a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel a Közösség és a szerződő felek között az említett szerződések érvényességével, értelmezésével vagy teljesítésével kapcsolatban felmerülő jogviták eldöntésére.

A –  A jogvita terjedelméről

64      Pontosítani kell, hogy a felek közötti jogvita a köztük lévő szerződéses jogviszonyok két különböző oldalára vonatkozik.

65      Először, a felek nem értenek egyet a felperes által a szóban forgó szerződések keretében a Bizottságnak bejelentett költségek elszámolhatóságával, valamint az ebből következő, a felperes részére az említett költségek címén kifizetett teljes összeg visszafizetésére és az átalány‑kártérítés fizetésére vonatkozó kötelezettségekkel kapcsolatban.

66      Harmadik kereseti kérelmével ugyanis a felperes lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék állapítsa meg, hogy a költségei, amelyeket a szóban forgó szerződések keretében a Bizottságnak bejelentett, elszámolhatók, valamint hogy következésképpen nem köteles visszafizetni a Bizottságnak azokat az összegeket, amelyeket utóbbi kifizetett neki az említett szerződések keretében.

67      Rá kell mutatni arra is, hogy válaszában a felperes indítványozta a Bizottság viszontkeresetének elutasítását, amellyel az azt kéri, hogy a felperest kötelezzék a 2011. április 29‑i és június 20‑i terhelési értesítőkben megjelölt és az említett értesítőkben megállapított kamattal növelt összegek megfizetésére.

68      Másodszor, a felek nem értenek egyet a Bizottságnak az EU4ALL és az Ask‑It szerződések keretében előírt utolsó kifizetések teljesítésére vonatkozó kötelezettségét illetően sem.

69      Ötödik és hatodik kereseti kérelmével ugyanis a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék állapítsa meg, hogy a Bizottság köteles az EU4ALL szerződés keretében viselt költségek megtérítése céljából 52 584,05 eurót és annak kamatait, valamint az Ask‑It szerződés keretében viselt költségek megtérítése céljából 20 678,61 eurót és annak kamatait megfizetni a felperes részére, ezzel szemben a Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék utasítsa el a felperes keresetét.

70      Első és második kereseti kérelmével egyébként a felperes lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék állapítsa meg, hogy ellentétben azzal, amit a Bizottság neki felró, nem sértette meg az FP6 szerződések feltételei II.16. cikkének (2) bekezdéséből, az eTEN szerződések feltételei II.7. cikkének (3) bekezdéséből és II.7. cikkének (4) bekezdéséből, valamint a CIP szerződés feltételei II.10. cikkének (3) bekezdéséből fakadó szerződéses kötelezettségeit, valamint hogy a költségei elszámolhatóságának vitatásával a Bizottság megsértette szerződéses kötelezettségeit.

71      Hasonlóképpen, negyedik kereseti kérelmével a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék állapítsa meg, hogy az EU4ALL és az Ask‑It programokra vonatkozó szerződések finanszírozására szánt utolsó kifizetések Bizottság általi késleltetése szerződéses kötelezettségei megsértésének minősül.

72      Márpedig meg kell állapítani, hogy az ilyen kérelmek önmagukban nem minősülnek kereseti kérelmeknek, hanem azok valójában a felperes által a kereset alátámasztására előadott érvekhez kapcsolódnak, amelyeket a felperes harmadik, ötödik és hatodik kereseti kérelmeire vonatkozó elemzés keretében kell vizsgálni.

B –  A jogvitára alkalmazandó jogról

73      Amikor a Törvényszék az EUMSZ 272. cikk alapján választottbírósági kikötés alapján jár el, akkor a jogvitát a szerződésre alkalmazandó nemzeti anyagi jog alapján kell eldöntenie (lásd ebben az értelemben a Bíróság 426/85. sz., Bizottság kontra Zoubek ügyben 1986. december 18‑án hozott ítéletének [EBHT 1986., 4057. o.] 4. pontját), azaz a jelen ügyben a belga jog alapján, amelynek a szóban forgó szerződések az FP6 szerződések feltételeinek 12. cikke, az eTEN szerződések feltételei 5. cikkének (1) bekezdése, valamint a CIP szerződés feltételei 10. cikkének harmadik bekezdése alapján a hatálya alá tartoznak.

74      E tekintetben emlékeztetni kell a belga jog szerződések teljesítésére vonatkozó szabályaira.

75      A belga polgári törvénykönyv 1134. cikke szerint a „jogszerűen létrejött szerződések jogilag kötelező erővel bírnak az abban részes felekre” (első bekezdés), és azokat nem „lehet visszavonni, kivéve közös megegyezés alapján, vagy ha azt a törvény lehetővé teszi” (második bekezdés).

76      Az 1134. cikk harmadik bekezdése alapján a szerződések teljesítése során jóhiszeműen kell eljárni. Ugyanezen törvénykönyv 1135. cikke alapján „a szerződések nemcsak a bennük kifejezetten előírtak, hanem minden más teljesítésére is köteleznek, ami a szerződés jellegének megfelelően a méltányosságból, a forgalmi szokásokból vagy a törvényből következik”, és így e cikk szintén a szerződések jóhiszemű teljesítésének elvét fejezi ki.

77      A belga polgári törvénykönyv 1315. cikkének rendelkezései tartalmazzák a bizonyítási teherrel kapcsolatos szabályokat a szerződés teljesítésével összefüggő jogvita esetén, amely rendelkezések értelmében:

„A kötelezettség fennállását annak kell bizonyítania, aki annak teljesítését követeli.

Fordított esetben annak, aki azt állítja, hogy a kötelezettség alól mentesült, igazolnia kell a kifizetést, vagy azt a tényt, amely a kötelezettségének megszűnéséhez vezetett.”

78      Egyebekben azon általánosan elfogadott jogelv alapján, miszerint minden bíróság a saját eljárási szabályait alkalmazza, a hatáskör fennállását és a – felperes vagy az alperes által előterjesztett – kérelmek elfogadhatóságát is kizárólag az uniós jog alapján kell értékelni (lásd ebben az értelemben a Bíróság fenti 73. pontban hivatkozott Bizottság kontra Zoubek ügyben hozott ítéletének 10. pontját és C‑209/90. sz., Bizottság kontra Feilhauer ügyben 1992. április 8‑án hozott ítéletének [EBHT 1992., I‑2613. o.] 13. pontját).

79      A felperes különböző kereseti kérelmeit, valamint a Bizottság viszontkeresetében előterjesztett kérelmeit e megfontolások fényében kell vizsgálni.

C –  A felperes harmadik kereseti kérelméről

80      Harmadik kereseti kérelmének alátámasztására a felperes azt állítja, hogy a Bizottság tévesen utasította el, hogy elszámolhatónak tekintse azon költségek összességét, amelyek megtérítését kérte tőle.

81      Ezen állítása megalapozottságának bizonyítása érdekében a felperes érvek két csoportjára hivatkozik. Az első a Bizottság által a végleges könyvvizsgálói jelentésben tett azon megállapításokra vonatkozik, amelyek alapján az a szóban forgó szerződés keretében bejelentett költségek el nem számolhatóságára következtetett. A második az ellenőrzés megvalósításának minőségére és feltételeire vonatkozik.

1.     A könyvvizsgálói jelentésnek a költségek el nem számolhatóságát igazoló megállapításairól

82      A felperes több érvet terjeszt elő a könyvvizsgálói jelentésben szereplő azon megállapításokkal kapcsolatban, amelyek alapján a Bizottság a szóban forgó szerződések megszegésére, és ennélfogva az említett szerződések keretében bejelentett költségek összességének el nem számolhatóságára, valamint a felperest terhelő, a neki jogtalanul kifizetett összegek visszafizetésére irányuló kötelezettségre következtetett.

83      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 73–77. pontban hivatkozott elvekkel összhangban egyrészt az FP6 szerződések feltételeinek II.19. cikkéből, az eTEN szerződések feltételeinek II.16. cikkéből, valamint a CIP szerződés feltételeinek II.20. cikkéből, másrészt pedig a jelen ügyben alkalmazandó belga polgári törvénykönyv 1315. cikkéből az következik, hogy a felperes által hivatkozott költségeket csak azzal a feltétellel lehet neki megtéríteni, hogy a felperes igazolta azok valódiságát, a szóban forgó szerződésekkel való kapcsolatát, valamint az e szerződések által az elszámolhatósággal szemben támasztott egyéb követelmények tiszteletben tartását (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑68/99. sz., Toditec kontra Bizottság ügyben 2001. május 16‑án hozott ítéletének [EBHT 2001., II‑1443. o.] 94. és 95. pontját). Ha ezeket a bizonyítékokat benyújtják, a Bizottságnak kell bizonyítania, hogy azokat nem lehet figyelembe venni.

a)     A felperes könyveinek vezetéséről

84      A felperes lényegében előadja, hogy könyvei megbízhatóak voltak, azokat a jelen ügyben alkalmazandó görög jogszabályoknak megfelelően vezették, és azok lehetővé tették az FP6 szerződések feltételei II.19. cikke (1) bekezdésének d) pontja, a CIP szerződések feltételei II.20. cikkének (1) bekezdése és II.23. cikke, valamint az e‑TEN szerződés feltételei II.16. cikke szerinti, egyrészt a szóban forgó szerződések keretében bejelentett költségek és kapott bevételek, másrészt pedig általános tevékenysége közötti számviteli elkülönítés végrehajtását.

85      E tekintetben előzetesen rá kell mutatni, hogy a felperes könyveiben megállapított szabálytalanságokkal kapcsolatban a könyvvizsgálói jelentésből kitűnik, hogy az ellenőrök kérelmére a felperes több hibát is azonosított könyveiben, többek között két, az Access‑eGOV projekt, és egy másik, az ellenőrzés hatálya alá nem tartozó projekt keretében kapott 63 000 eurós, illetve 11 000 eurós kifizetés könyvelésének elmaradását.

86      A könyvvizsgálói jelentésből az is kitűnik, hogy az ellenőrök egy másik arra irányuló kérelmével kapcsolatban, hogy a felperes valamennyi ellenőrzött év tekintetében nyújtson be éves mérleget, a felperes emlékeztetett arra, hogy törvényesen nem köteles ilyen dokumentumok elkészítésére, de azok mindenesetre elérhetőek lesznek egy rövid ellenőrzést követően. Ez az ellenőrzés hibákat tárt fel a könyvekben egyes kiadások könyvelésével kapcsolatban. Következésképpen azt kérték a felperestől, hogy nyújtsa be a könyvek új változatát. A könyvekben végrehajtott javítások ellenére az ellenőrök megállapították, hogy a nekik átadott mérlegek nem teszik lehetővé a szóban forgó szerződések keretében bejelentett költségeknek, teljesített kifizetéseknek és a bevételeknek, valamint a felperes könyveiben elkönyvelt kiadásoknak az elkülönítését. A felperes év végi bankszámlakivonatainak és az ellenőröknek benyújtott éves mérlegeknek az összevetése szintén jelentős különbségek megállapításához vezetett e dokumentumok között. A felperes több héttel a helyszíni ellenőrzést követően több új számviteli összehasonlítást is benyújtott annak bizonyítása érdekében, hogy a könyvek gyakorlatilag nem hibásak, és azok továbbra is olyan megbízható alapként használhatók, amelyek lehetővé teszik az ellenőrök számára a költségek elszámolhatóságával kapcsolatos vélemény kialakítását. A könyvvizsgálói jelentésből az is kitűnik, hogy az ellenőrök szerint e hibák mindegyike jelentős részben annak tudható be, hogy eltérő számviteli elveket alkalmaztak az év során. Továbbá bizonyos bevételeket és kiadásokat a számla kiállításának időpontjával könyveltek el, míg másokat a fizetés időpontjával.

87      A könyvvizsgálói jelentés emellett tartalmaz egy táblázatot, amely 2005‑ben ‑20 936,04 euró, 2006‑ban +74 060,08 euró, 2007‑ben ‑300 euró és 2008‑ban ‑8 034,90 euró különbséget mutat az eredetileg a felperes könyveibe írt bevételek és a felülvizsgált bevételek között. A kiadásokat illetően a különbség 2004‑ben ‑750,63 euró, 2006‑ban ‑175,70 euró és 2007‑ben ‑490,74 euró volt.

88      A 2006‑os évre megállapított, bevételeket érintő különbség a könyvvizsgálói jelentés szerint megfelel annak, hogy a felperes könyveibe nem jegyeztek be két, a Bizottság által teljesített kifizetést: az első egy 63 000 euró összegű kifizetés az Access‑eGOV projekttel kapcsolatban, a második pedig egy 11 000 euró összegű kifizetés egy másik projekttel kapcsolatban.

89      E tekintetben rá kell mutatni, hogy a felperes nem vitatja az ellenőrök által megállapított különbségek fennállását az eredetileg az ellenőrök rendelkezésére bocsátott könyvekben szereplő, a 2004–2008‑as évekre vonatkozó kiadások és bevételek összege, valamint a Bizottság könyvvizsgálói által az ellenőrzés során feltárt pontatlanságokat követően felülvizsgált kiadások és bevételek összege között.

90      Annak értékelése érdekében, hogy ezek a különbségek alkalmasak‑e a felperes által a szóban forgó szerződések keretében bejelentett költségek elszámolhatóságának megkérdőjelezésére, emlékeztetni kell arra, hogy az FP6 szerződések feltételei II.19. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében a projekt végrehajtása során felmerült költségeket „rögzíte[ni kell] annak a szerződő félnek a könyvelésében, akinél felmerültek, valamint a költségek és bevételek könyvelése során alkalmazott számviteli eljárásoknak meg kell felelniük a szerződő fél letelepedési helye szerinti állam számviteli szabályainak, valamint lehetővé kell tenniük, hogy a projekt megvalósítása érdekében felmerült költségek és szerzett bevételek elkülöníthetőek legyenek a szerződő fél teljes gazdasági tevékenységére vonatkozó beszámolójától”.

91      Az eTEN szerződések feltételeinek II.16. cikke alapján:

„Az elszámolható költségeket akkor kell megtéríteni, ha azokat a résztvevő indokolja. E célból a résztvevőnek rendszeresen és a letelepedés helye szerinti állam szokásos számviteli szabályainak megfelelően meg kell őriznie a projektre vonatkozó könyvelést, valamint a megfelelő dokumentációt a számviteli bizonylataiban szereplő költségek és időpontok alátámasztása, valamint részletes igazolása érdekében. A dokumentációnak pontosnak, teljesnek és hatékonynak kell lennie.”

92      A CIP szerződés feltételeinek II.20. cikke alapján az elszámolható költségeknek „azonosíthatónak és igazolhatónak kell lenniük, azokat fel kell tüntetni a kedvezményezett könyvelésében, és a kedvezményezett letelepedési helye szerinti országban alkalmazott számviteli elveknek, valamint a költségek kedvezményezettnél szokásos számítási módszereinek megfelelően kell nyilvántartani; a kedvezményezett belső könyvelési és könyvvizsgálati eljárásainak lehetővé kell tenniük a közvetlen kapcsolat megállapítását a projekttel összefüggésben bejelentett költségek és számlák, pénzügyi dokumentumok, valamint kapcsolódó mellékleteik között”.

93      A CIP szerződés feltételeinek II.23. cikke emellett az alábbiak szerint rendelkezik:

„Az elszámolható költségeket akkor kell megtéríteni, ha azokat a kedvezményezett indokolja. E célból a résztvevőnek rendszeresen és a letelepedés helye szerinti állam szokásos számviteli szabályainak megfelelően meg kell őriznie a projektre vonatkozó könyvelést, valamint a megfelelő dokumentációt a számviteli bizonylataiban szereplő költségek és időpontok alátámasztása, valamint részletes igazolása érdekében. Ezt a könyvelést az utolsó kifizetés időpontjától számított öt évig meg kell őrizni. A finanszírozási szerződésben figyelembe vett valamennyi munkaidőről a projekt teljes időtartama alatt, valamint a projekt befejezésétől számított legfeljebb két hónapos időtartamig nyilvántartást kell vezetni; ezt a munkaidőt legalább havonta egyszer a munkáért felelős, a II.3. cikk b) pontjának megfelelően a résztvevő által vagy a résztvevő megfelelően feljogosított pénzügyi igazgatója által kijelölt személynek igazolnia kell. Ennek a dokumentációnak pontosnak, teljesnek és hatékonynak kell lennie.”

94      E rendelkezésekből kitűnik, hogy ahhoz, hogy egy, a felperes által a szóban forgó szerződés keretében bejelentett költséget elszámolhatónak lehessen tekinteni, többek között az szükséges, hogy azt be kell jegyezni a felperesnek a letelepedés helye szerinti állam, vagyis a Görög Köztársaság jogának megfelelően vezetett könyveibe. Emellett a felperes könyveinek lehetővé kell tenniük az FP6 szerződések esetén a számviteli elkülönítést, amely alapján a projekt megvalósítása érdekében felmerült költségek és szerzett bevételek közvetlenül összehasonlíthatóvá válnak a felperes teljes gazdasági tevékenységére vonatkozó beszámolójával, az eTEN és CIP szerződések esetén pedig lehetővé kell tenniük e költségeknek a Bizottságnak benyújtott pénzügyi nyilatkozatokkal való közvetlen összehasonlítását.

95      Először, ami azt a kérdést illeti, hogy a felperes a jelen ügyben megsértette‑e a könyveinek vezetésére alkalmazandó görög jog rendelkezéseit, rá kell mutatni, hogy a 2010. december 22‑i végleges könyvvizsgálói jelentés 19. oldalán az ellenőrök csak a Proedriko diatagma yp’arithmon 186 – kodikas vivlion kai stihion (a Görög Köztársaság könyvekről és nyilvántartásokról szóló törvénykönyve, a továbbiakban: KNyT) 17. cikke (1) bekezdésének megsértését állapítják meg. Ugyanakkor a Bizottság beadványaiból kitűnik, hogy a Bizottság emellett azt is előadja, hogy a felperes könyveit a KNyT 30. cikkének (4) bekezdésével összhangban pontatlannak kell tekinteni, aminek következménye a felperes Nomos yp’arithmon 2238 – Kyrosi tou kodika forologias isodimatos (a Görög Köztársaság személyi jövedelemadóról szóló törvénykönyve, a továbbiakban: SzJT) 32. cikkének (1) és (2) bekezdése szerinti elszámoláson kívüli eredményeinek a meghatározása, valamint különadófizetési‑kötelezettség az SzJT 86. cikkének megfelelően.

96      E tekintetben rá kell mutatni, hogy a felek között nem vitatott, hogy a felperes a könyvek KnyT 6. cikkének értelmében vett második kategóriájába tartozik, amely rendelkezés értelmében:

„(1) Foglalkozásának gyakorlásához a második kategóriába tartozó piaci szereplő könyvet vezet a bevételekről és kiadásokról, amelyekben külön oszlopokban kell elkönyvelni:

a)      a bizonylatok típusát, sorszámát, a kiállítás vagy átvétel időpontját [...]

b)      az áruk értékesítéséből […], szolgáltatások nyújtásából és más műveletekből származó bruttó bevételeket,

c)      vagyon bármilyen megvásárlásával összefüggő kiadásokat […], a kapott szolgáltatásokat, az általános díjakat és más műveleteket érintő kiadásokat [...]

(2) Az előző bekezdés szerinti minden művelet összegét a vezetett könyv külön oszlopaiban vagy listákban kell részletezni a jövedelemadó és a héa követelményei szerint. Ezt a részletes megjelenítést legkésőbb a jövedelemadó‑bevallás benyújtására nyitva álló határidő lejártáig lehet elkészíteni […]”

97      A felperes nem vitatja, hogy a KNyT „A könyvek naprakésszé tételének határideje” című 17. cikkének (1) bekezdése szerint „[a] második kategóriába tartozó […] könyveket az adott esettől függően a bizonylat kiállításának vagy átvételének hónapját követő hónap tizenötödik napjáig kell naprakésszé tenni”.

98      Emellett a felek között nem vitatott, hogy a KNyT „A könyvek és nyilvántartások érvényessége és bizonyító ereje” című 30. cikke szerint:

„(1) A jelen cikk alábbi bekezdésekben foglalt rendelkezéseinek sérelme nélkül az e törvénykönyv hatálya alá tartozó könyvek és nyilvántartások érvényességét és megbízhatóságát nem érinti a bennük lévő szabálytalanságok vagy hiányosságok megállapítása, és az illetékes adóhatóság vezetőjének a piaci szereplők adókötelezettségének meghatározása során joga van megismerni a belőlük származó adatokat. A fent hivatkozott szabálytalanságok vagy hiányosságok – eltérő különös szabályozás hiányában – a vezetett könyvekben lévő összegek függvényében csak e jogsértések típusával és mértékével arányos pénzügyi és közigazgatási szankciók kiszabását eredményezik.

(2) A könyveket és nyilvántartásokat kizárólag a lenti (3), (4), (6) és (7) bekezdésben meghatározott esetekben lehet hiányosnak vagy pontatlannak tekinteni, és azok csak ezekben az esetekben eredményezhetik az adózás területén elszámoláson kívüli eredmény meghatározását.

(3) A második és harmadik kategóriába tartozó könyvek és nyilvántartások akkor elégtelenek, ha az alábbi feltételek közül valamelyik, vagy e feltételek összessége teljesül: az adóalany [...] b) a jelen törvénykönyv szerinti könyveket és nyilvántartásokat annak rendelkezéseivel ellentétesen vezeti, állítja ki vagy tartja fenn.

[…]

A jelen bekezdés szerinti cselekmények, szabálytalanságok vagy mulasztások csak akkor eredményezik az elégtelenséget, ha azok nem menthető hibának vagy gondatlanságnak tudhatók be, vagy ha azok objektíven lehetetlenné, és nem egyszerűen bonyolulttá teszik az adókötelezettségek számviteli ellenőrzését.

A vezetett könyvekben és nyilvántartásokban megállapított hibákkal kapcsolatos esetek, valamint az üzleti könyvet tartalmazó optikailemez tartalma előállításának lehetetlensége nem teszi objektíven lehetetlenné az ellenőrzést, amennyiben a releváns információk az adóellenőrnek az általa előírt határidőben benyújtott listák, elektromágneses eszközök vagy más részletes adatok útján beszerezhetők, feltéve hogy az adatok egyértelműen megjelennek ahhoz, hogy le lehessen folytatni a számviteli ellenőrzéseket, valamint igazolni lehessen ezeket az adatokat a könyvek és nyilvántartások útján.

Az elégtelenségnek a könyvekben és nyilvántartásokban szereplő összegeknél magasabb összegekre irányuló különös számviteli ellenőrzések lefolytatásának lehetetlenségére kell vonatkoznia, és annak igazoltnak kell lennie.

(4) A második és harmadik kategóriába tartozó könyvek és nyilvántartások akkor pontatlanok, ha az alábbi feltételek közül valamelyik, vagy e feltételek összessége teljesül:

a)      az adóalany nem vagy nem pontosan könyveli el a bevételeket és a kiadásokat a könyveiben, vagy olyan kiadásokat könyvel el, amelyekre nem került sor, és amelyek tekintetében semmilyen adójogi dokumentumot nem állítottak ki […]

Az elszámoláson kívüli eredmények meghatározásához a jelen bekezdés szerinti cselekményeknek vagy mulasztásoknak nagy terjedelműeknek kell lenniük, valamint jelentős hatást kell gyakorolniuk az eredményekre, vagy objektíven lehetetlenné kell tenniük az adókötelezettségek számviteli ellenőrzését, a jelen cikk (3) bekezdése utolsó két albekezdésének rendelkezései analógiával alkalmazandók a jelen bekezdés f) és i) pontjában meghatározott cselekményekre vagy mulasztásokra.

[...] Nem tekinthető elégtelennek vagy pontatlannak: a) egy bevétel vagy egy kiadás olyan pénzügyi évre való elkönyvelése, amely más, mint amelyre a bevétel vagy a kiadás vonatkozik […]”

99      E rendelkezésekből kitűnik, hogy a KNyT 6. cikke értelmében vett könyvek második kategóriájába tartozó könyvek és nyilvántartások bizonyos feltételek mellett tekinthetők elégtelennek vagy pontatlannak, és kérdőjelezhető meg ennélfogva azok érvényessége és bizonyító ereje.

100    A KNyT 6. cikke értelmében vett könyvek második kategóriájába tartozó könyvek és nyilvántartások többek között akkor elégtelenek, ha az adóalany az említett könyveket és nyilvántartásokat a KNyT rendelkezéseiben előírttal ellentétes módon vezeti, feltéve hogy a szabálytalanságok és mulasztások nem menthető hibának vagy gondatlanságnak tudhatók be, és azok objektíven lehetetlenné, és nem egyszerűen bonyolulttá teszik a számviteli ellenőrzést. A könyveket és nyilvántartásokat érintő hibák nem teszik objektíven lehetetlenné a számviteli ellenőrzést, amennyiben a releváns információk az adóellenőrnek az általa előírt határidőben benyújtott listák, elektromágneses eszközök vagy más részletes adatok útján beszerezhetők, feltéve hogy az adatok egyértelműen megjelennek.

101    A KNyT 6. cikke értelmében vett könyvek második kategóriájába tartozó könyvek és nyilvántartások többek között akkor pontatlanok, ha az adóalany nem, vagy nem pontosan könyveli el a bevételeket vagy a kiadásokat a könyveiben, vagy olyan kiadásokat könyvel el, amelyekre nem került sor, és amelyek tekintetében semmilyen adójogi dokumentumot nem állítottak ki. Ugyanakkor az adóalany elszámoláson kívüli eredményének meghatározásához e cselekményeknek vagy mulasztásoknak nagy terjedelműeknek kell lenniük, valamint jelentős hatást kell gyakorolniuk az eredményekre, vagy objektíven lehetetlenné kell tenniük az adókötelezettségek számviteli ellenőrzését.

102    Emellett nem elégtelen vagy pontatlan egy bevétel vagy egy kiadás olyan pénzügyi évre való elkönyvelése, amely más, mint amelyre a bevétel vagy a kiadás vonatkozik.

103    A Bizottság írásbeli beadványaiban előadja, hogy az ellenőrök által a felperes könyveiben megállapított hibák a KNyT 30. cikkének (4) bekezdése értelmében vett pontatlanságoknak minősülnek.

104    A Törvényszék egyébként megjegyzi, hogy a felek beadványaikban jelentős mértékben vitatták a KNyT rendelkezései jelen ügyben való alkalmazhatóságának kérdését, mivel e vitának a tétje az, hogy a felperes esetében alkalmazható‑e a KNyT 32. cikke szerinti elszámoláson túli eredmény meghatározása az adózás területén. Márpedig magának a KNyT 30. cikke (2) bekezdésének a szövegéből kitűnik, hogy a könyvek és nyilvántartások elégtelen vagy pontatlan jellegét attól a szankciótól függetlenül is meg lehet állapítani, amelyet adózási területen az elszámoláson túli eredmény meghatározása képvisel, amely „adott esetben” e jellegből következhet. E körülmények között az a kérdés, hogy a felperes a KNyT rendelkezéseinek hatálya alá tartozik‑e, vagy sem, a jelen ügyben úgy tűnik, semmilyen következménnyel nincs a felperes könyveinek pontatlanná minősítésére.

105    Egyedül azt kell tehát megvizsgálni, hogy a jelen ügyben az ellenőrök által a felperes könyveiben feltárt hibák eredményezhették‑e az említett könyveknek a KNyT 30. cikkének (4) bekezdése értelmében vett pontatlanságát.

106    E tekintetben a könyvvizsgálói jelentésből kitűnik, hogy az ellenőrzés során feltárt hibák jelentős része annak tudható be, hogy bizonyos kiadásokat és bizonyos bevételeket a bizonylat kiállításának vagy átvételének időpontjával, másokat pedig a felperes által teljesített vagy kapott kifizetések időpontjával könyveltek el.

107    A felperes szerint e könyvelési módszerek alternatív alkalmazása a görög jog szerint megengedett, és az azzal a következménnyel járt, hogy bizonyos bevételeket és bizonyos kiadásokat olyan pénzügyi évekre könyveltek el, amelyekre azok nem vonatkoztak. Márpedig a KNyT 30. cikkének (4) bekezdése alapján az ilyen hibák nem minősülnek pontatlanságoknak.

108    Rá kell mutatni ugyanakkor arra, hogy a felperes nem vitatja, hogy a 2006‑os évre vonatkozó bevételek összegével kapcsolatban megállapított hibák tisztán és egyszerűen a könyvelés hiányának, nem pedig e bevételek hibás időponttal való elkönyvelésének tudhatók be. Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy egy bevétel elkönyvelésének hiánya a KNyT 30. cikke (4) bekezdése szövegének megfelelően pontatlanságnak minősül.

109    A KNyT 30. cikke (1) és (4) bekezdésének szövegéből az következik, hogy a Bizottság megkérdőjelezhette a felperes 2006‑os évre vonatkozó könyveinek érvényességét és bizonyító erejét.

110    Egyebekben azt is meg kell jegyezni, hogy a felperes nem vitatja kifejezetten az ellenőrök könyvvizsgálói jelentésben tett azon megállapítását, amely szerint az a tény, hogy kizárólag akkor tette naprakésszé a könyveit, miután feltárták bizonyos költségek és bizonyos bevételek könyvelésének hiányát, vagy pedig azon a héten, amikor a helyszíni ellenőrzést lefolytatták, a KNyT 17. cikke (1) bekezdése megsértésének minősül, amely rendelkezés alapján könyveit legkésőbb a releváns bizonylat kiállításának vagy átvételének hónapját követő hónap tizenötödik napjáig naprakésszé kellett tennie.

111    E tekintetben a felperes annak kijelentésére korlátozódik, hogy egy e rendelkezést értelmező körlevél kimondja, hogy „[a]mennyiben a pénzügyi év során a piaci szereplő áruk vásárlására vonatkozó dokumentumot (számlát) kap az említett áruk kézhezvételét megelőzően, a piaci szereplőnek semmilyen bejegyzést nem kell teljesítenie a vezetett könyvekbe, és e tényezők elkönyvelésének az áruk átvételének időpontjában kell megtörténnie”, anélkül hogy magyarázná, milyen mértékben igazolja ez azt a tényt, hogy az előírt határidőn belül nem jegyezte be a Bizottság által teljesített kifizetéseket a könyveibe.

112    Ebből következik, hogy legalább a 2006‑os évre vonatkozóan a felperes könyvei, úgy tűnik, nem felelnek meg a rájuk alkalmazandó görög jogszabályoknak.

113    Ezt a következtetést nem kérdőjelezheti meg a felperes által hivatkozott Nomos yp’arithmon 2523 – Diikitikes kai pinikes kyrosis sti forologiki nomothesia kai alles diataxeis (az adótörvényekben szereplő közigazgatási és büntetőjogi szankciókról szóló 2523/97. sz. törvény) 5. cikkének (5) bekezdése, amely előírja, hogy kivételesen nem szabható ki bírság, ha olyan jogsértések formáját öltő szabálytalanságok vagy mulasztások elkövetését állapítják meg, amelyek nem tartoznak azok közé, amelyek hatással vannak a könyvek és nyilvántartások érvényességére, azáltal, hogy pontatlanná teszik azokat, és nem teszik kivételesen nehézzé a könyvvizsgálói ellenőrzéseket, feltéve hogy menthető hibának vagy mulasztásnak tudhatók be, kivéve ha bizonyítható, hogy korábban bármely adóellenőr vagy adóhatóság ajánlást fogalmazott meg a KNyT rendelkezéseinek helyes alkalmazását illetően. A felperes könyveiben legalább a 2006‑os évet illetően feltárt hibák ugyanis pontosan azok közé tartoznak, amelyek hatással vannak a könyvek érvényességére azáltal, hogy pontatlanná teszik azokat.

114    Másodszor, azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy az FP6 szerződések feltételei II.19. cikke (1) bekezdésének d) pontja, a CIP szerződések feltételei II.20. cikkének (1) bekezdése és II.23. cikke, valamint az e‑TEN szerződés feltételeinek II.16. cikke szerinti, egyrészt a szóban forgó szerződések keretében bejelentett költségek és kapott bevételek, másrészt pedig a felperes általános tevékenysége közötti számviteli elkülönítés a jelen ügyben lehetséges volt‑e, fontos emlékeztetni arra, hogy a felek a felperes eredetileg az ellenőrök rendelkezésére bocsátott könyveinek egyik változatát sem mutatták be, sem pedig azokat a számviteli dokumentumokat, amelyeket ezt követően a felperes az ellenőrzés során, vagy akár annak befejezését követően adott át az ellenőröknek.

115    Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy egy ilyen művelet legalább azt megkövetelte, hogy a szóban forgó szerződésekre vonatkozó bevételek és költségek helyesen legyenek elkönyvelve a felperes könyveiben. Márpedig az ellenőröknek eredetileg átadott könyvek, mivel hibákat tartalmaztak, nem tették lehetővé a számviteli elkülönítés elvégzését.

116    Emellett a felperes által előadott érvek, amelyek szerint a könyveiben feltárt hibák ellenére nem volt objektíven lehetetlen a számviteli elkülönítés elvégzése, nem meggyőzőek a Törvényszék számára.

117    Mindenekelőtt, a felperes azon állítását illetően, amely szerint egyrészt a Bizottság nem pontosítja, melyek azok a hivatalos számviteli adatok, amelyekkel megpróbálta igazolni a könyvek megbízhatóságát, másrészt pedig az ilyen adatok használata ellentétes a számviteli ellenőrzésre vonatkozó alapvető elvekkel, meg kell állapítani, hogy az megfordítja a bizonyítási terhet. A felperesnek kell ugyanis bizonyítania, hogy a könyveiben feltárt hibák ellenére az ellenőrzés objektíven lehetséges, és más tényezők alapján megvalósítható. A felperes tehát nem kifogásolhatja, hogy a Bizottság a könyvekben feltárt hibák miatt az ellenőrzést a hivatalos adatok alapján kívánta lefolytatni.

118    Továbbá, a felperes azon érvével kapcsolatban, amely szerint az a tény, hogy a Bizottság a felperes könyveiben a kérelmére végrehajtott módosításokat felhasználta annak igazolására, hogy lehetetlen elvégezni a számviteli elkülönítést, ellentétes a non concedit venire contra factum proprium elvével, meg kell állapítani, hogy az minden ténybeli alapot nélkülöz. Mind az ellenőrzésről készült jelentésből, mind a Bizottság beadványaiból kitűnik ugyanis, hogy a Bizottság nem azt állítja, hogy a szóban forgó módosítások lehetetlenné tették a számviteli elkülönítést, hanem azt, hogy a felperes könyveiben feltárt hibák orvoslására végrehajtott módosítások ellenére sem volt lehetőség az említett elkülönítés elvégzésére.

119    A felperes azon érvével kapcsolatban, amely szerint a számviteli elkülönítés lehetséges volt, mivel a szóban forgó szerződések alapján bejelentett minden kiadást és kapott minden bevételt bejegyzett a könyveibe, valamint megőrizte a releváns bizonylatokat, szintén meg kell állapítani, hogy ennek az állításnak egyenesen ellentmond az a felperes által nem vitatott megállapítás, hogy nem könyveltek el egy, az Access‑eGOV szerződés keretében kapott 63 000 euró összegű bevételt. Emellett feltételezve, hogy ezt az állítást úgy kell értelmezni, hogy az kizárólag a szóban forgó szerződéseket érintő egyéb bevételekre és kiadásokra alkalmazandó, meg kell állapítani, hogy a felperes e tekintetben semmilyen bizonyítékot nem terjeszt elő.

120    Továbbá a felperes azon érvével kapcsolatban, amely szerint a Bizottság elfogadta, hogy lehetséges volt az Unió által finanszírozott projektekkel összefüggő kiadások és bevételek, valamint a felperes könyveinek általános állapota közötti közvetlen összehasonlítás elvégzése, azáltal hogy ellenkérelmében megállapította, hogy a 2007–2009‑es évek tekintetében a felperes teljes jövedelmének 84,14%‑a az Unió által finanszírozott projektekben való díjazott részvételéből származott, valamint hogy e projektek 53,19%‑a a Bizottság „Információs Társadalmi és Médiaügyi” Főigazgatósága által irányított projekt, rá kell mutatni, hogy az ellenőrzött időszak 2004‑ben kezdődött, és ennélfogva az a tény, hogy a Bizottság kiszámolhatta az Unió által finanszírozott projektek által képviselt részt a felperes teljes bevételeiben a 2007–2009‑es évek tekintetében, nem bizonyítja, hogy a Bizottság ezzel a szóban forgó szerződések rendelkezéseinek megfelelően képes volt elvégezni a számviteli elkülönítést.

121    Végül, ami a felperes azon állítását illeti, amely szerint – ahogy azt a Bizottság elfogadja – végső soron ez utóbbi rendelkezésére bocsátotta a pontos számviteli dokumentumokat a releváns bizonylatokkal együtt, rá kell mutatni egyrészt, hogy a Bizottság vitatja ezt az állítást, és előadja, hogy a szóban forgó dokumentumok szintén tartalmaztak hibákat, másrészt, hogy a felperes nem mutatja be az említett dokumentumokat, így nem igazolható, hogy ezen az alapon el lehetett volna végezni a számviteli elkülönítést.

122    Ebből következik, hogy a felperes nem bizonyítja, hogy a könyveiben azonosított hibák ellenére az ellenőrök elvégezhették egyrészt a szóban forgó szerződésekre vonatkozó kiadásainak és bevételeinek, másrészt pedig általános számviteli helyzetének közvetlen összevetését.

123    Ennélfogva meg kell állapítani, hogy azzal, hogy könyveit nem az alkalmazandó görög jogszabályoknak megfelelően, valamint oly módon vezette, amely nem tette lehetővé a Bizottság számára a számviteli elkülönítés elvégzését, a felperes nem tartotta tiszteletben az FP6 szerződések feltételei II.19. cikke (1) bekezdésének d) pontja, az eTEN szerződések feltételeinek II.16. cikke, valamint a CIP szerződés feltételeinek II.20. cikke és II.23. cikke szerinti feltételeket könyveinek vezetését illetően.

b)     A személyzet jelenléti íveinek módosításáról

124    A felperes lényegében előadja, hogy a személyzet jelenléti íveinek vezetésére vonatkozó rendszere megbízható. E tekintetben kijelenti, hogy a személyzet jelenléti ívein a Bizottság által jelzett kézzel írt javítások nem a személyzet tudtán kívül utólag végrehajtott módosítások, hanem azok a programigazgató által végrehajtott kettős ellenőrzési rendszer alkalmazásából származnak, csak az időpontokra, nem pedig a teljesített munkaórák számára vonatkoznak, és csak 72 jelenléti ívet érintenek, ami kizárja, hogy e módosítások hatással lehettek volna az elvégzett munka tényleges időtartamára.

125    E tekintetben a Törvényszék emlékeztet arra, hogy az FP6 szerződések feltételei 19. cikke (1) bekezdése a) pontjának, az eTEN szerződések feltételei II.13. cikke (1) bekezdésének, a CIP szerződés feltételei II.20. cikke (1) bekezdésének megfelelően az elszámolható költségeknek a projekt megvalósításával összefüggésben kell felmerülniük. Az eTEN szerződések feltételei II.14. cikke (1) bekezdésének és a CIP szerződés feltételei II.21. cikke (2) bekezdésének megfelelően egyedül a projektre vonatkozó munkákat közvetlenül megvalósító személyek által ténylegesen ledolgozott órák vehetők figyelembe.

126    A felperes nem vitatja, hogy kézzel írt módosítások vannak a személyzet jelenléti ívein. Előadja ugyanakkor egyrészt, hogy 1600‑ból csak 72 íven szerepelnek javítások, másrészt pedig, hogy e javításokat a programigazgató eszközölte a munkaidő kettős ellenőrzésére vonatkozó rendszeren belül annak érdekében, hogy az ívek tükrözzék az elvégzett munka pontos időtartamát. Emellett e javítások csak az elvégzett munka időpontját, nem pedig időtartamát érintik.

127    Először, ami a javított ívek arányát illeti, meg kell állapítani, hogy a 72 ívet nem a felperes által a szóban forgó szerződések keretében kiállított jelenléti ívek teljes számához, hanem a Bizottság által ellenőrzött ívek számához, vagyis 770‑hez kell viszonyítani. A figyelembe veendő javított ívek száma tehát a Bizottság által ellenőrzött ívek közel 10%‑át teszi ki. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a felperesnek kell bizonyítania, hogy semelyik másik jelenléti ív nem tartalmaz kézzel írt módosítást, amitől a jelen ügyben tartózkodott, megelégedve azzal, hogy utalt rá, a szóban forgó íveket a Törvényszék rendelkezésére bocsátotta. Márpedig, még ha a felperes bizonyította is volna, hogy semelyik másik jelenléti ív nem tartalmaz kézzel írt módosítást, a módosított jelenléti ívek aránya, még a jelenléti ívek teljes számához viszonyítottan is, elegendő ahhoz, hogy ésszerű kétségek merüljenek fel a felperes munkaidő nyilvántartására vonatkozó rendszerének hatékonyságát illetően.

128    Másodszor, ami azt az állítást illeti, amely szerint a javítások csak a munka teljesítésének időpontjaira vonatkoztak, és azok semmilyen hatással nem jártak a ledolgozott munkaórák számára, azt el kell utasítani. A programigazgató Ask‑It projektbeli, 2004. október hónapra vonatkozó és a B101. sz. mellékletben szereplő havi jelenléti ívének egyszerű olvasata alapján ugyanis megállapítható, hogy a javítások nemcsak azokra az időpontokra vonatkoznak, amelyekben a munkaidőt teljesítették, hanem ezen munkaórák számára is. Így megállapítható, hogy a munkaórák teljes számát, amely eredetileg 136 volt, 120‑ra javították. A programigazgató 2006. október hónapra vonatkozó havi jelenléti ívei emellett azt mutatják, hogy az eredetileg az EU4ALL projekt keretében 2006. október 18‑án és 19‑én bejelentett munkaórákat javítást követően az eABILITIES projekt keretében jelentették be.

129    Harmadszor, ami azt az állítást illeti, amely szerint a megállapított javítások a teljesített munkaidő pontos időtartamának tükrözését célzó, a munkaidő kettős ellenőrzési rendszeréből adódtak, a könyvvizsgálói jelentésből kitűnik, hogy a szóban forgó rendszer egy első ellenőrzésen alapult, amelyet minden hónap végén, a havi jelenléti ív kiállítása során végeztek el, amelyet kiegészített egy, a programigazgató által biztosított második ellenőrzés a hivatalos beszámolónak a projekt koordinátorának vagy Bizottságnak való megküldését megelőzően. Márpedig a felperes adós maradt azzal, hogy meggyőző módon magyarázza annak okát, hogy a programigazgató által elvégzett második ellenőrzés miért eredményezte a jelenléti ívek ilyen jelentős számú, kézzel írt módosítását. E tekintetben rá kell mutatni, hogy a felperes nem állította és nem bizonyította, hogy a kiállításukat követően a havi jelenléti íveken végrehajtott kézzel írt módosítások indokoltak voltak. E körülmények között úgy tűnik, hogy a felperes munkaidő nyilvántartására irányuló rendszerének működése kevésbé az adott programban részt vevő egyes munkavállalók által bejelentett órák pontos száma nyilvántartásának biztosítására, mint inkább annak lehetővé tételére irányul, hogy a felperes meg nem határozott okokból kiigazíthassa ezt az óraszámot a záróbeszámoló Bizottságnak történő megküldését megelőzően.

130    E körülmények között meg kell állapítani, hogy a felperes állításával ellentétben a munkaidő nyilvántartásának e rendszere nem tette lehetővé annak megállapítását, hogy a személyzet költségei ténylegesen felmerültek‑e, ahogy azt az FP6 szerződések feltételei II.19. cikkének (1) bekezdése, az eTEN szerződések feltételei II.13. cikkének (1) bekezdése és a CIP szerződés feltételei II.20.cikkének (1) bekezdése megköveteli, valamint hogy egyedül a személyzet tényleges munkaidejének megfelelő költségeket számolták‑e el a projekttel kapcsolatban, ahogy azt az eTEN szerződések feltételei II.14. cikkének (1) bekezdése és a CIP szerződés feltételei II.21. cikkének (1) bekezdése megköveteli, vagy hogy a társaság olyan időtartamokat jelentett‑e be, amelyek alatt személyzete más projektekben vett részt, úgy, mintha az a szóban forgó szerződések keretében teljesített munkaidő lenne.

c)     A programigazgató által bejelentett munkaórákról

131    A felperes lényegében előadja, hogy a Bizottság nem szolgáltat bizonyítékot arra nézve, hogy a programigazgató tekintetében a szóban forgó szerződések keretében bejelentett munkaórák száma önmagában vagy az általa ellátott, az említett szerződések teljesítésén kívül eső tevékenységekre tekintettel túlzó.

132    E tekintetben emlékeztetni kell arra hogy, ahogy az a fenti 83. pontban említésre került, a jelen jogvitára alkalmazandó jognak megfelelően a felperesnek kell igazolnia a Bizottságnak bejelentett kiadások valódiságát ahhoz, hogy azok megtéríthetőek legyenek számára. Amennyiben a felperes a szóban forgó szerződések keretében a Bizottságnak bejelentett kiadásokat igazoló bizonyítékokat előterjesztette, a Bizottságnak kell bizonyítania, hogy azokat miért nem lehet figyelembe venni.

133    A jelen ügyben a felperes a Bizottságnak a szóban forgó szerződések keretében bejelentett munkaidőnek megfelelő személyzeti kiadásokat a személyzet jelenléti íveivel igazolta, amelyekkel kapcsolatban a fenti 130. pontban megállapítást nyert, hogy azok nem teszik lehetővé annak igazolását, hogy a szóban forgó kiadások ténylegesen felmerültek.

134    A Bizottság emellett a könyvvizsgálói jelentés következtetéseiben, ahogy a Törvényszék előtti beadványaiban is megkérdőjelezi a felperes által a szóban forgó szerződések keretében a programigazgató tekintetében bejelentett munkaórák számának valószínű jellegét. Így tehát a Bizottságnak kell bizonyítania a Törvényszék előtt, hogy a felperesnek a programigazgató által teljesített munkaórák számára vonatkozó nyilatkozatai nem hihetőek.

135    E tekintetben rá kell mutatni, hogy a Bizottság nem kifogásolja, hogy a felperes a programigazgató tekintetében több munkaórát jelentett be annál, mint amit a szóban forgó szerződésekre vonatkozó programok költségvetésében eredetileg rögzítettek, és a felperes állításával ellentétben azt sem, hogy a szóban forgó szerződések keretében más európai projektekre vonatkozó munkaórákat is bejelentett.

136    A Bizottság ugyanis pusztán azt adja elő, hogy a felperes által a szóban forgó szerződések keretében a programigazgató tekintetében bejelentett munkaórák száma túlzottnak tűnik egyrészt az ésszerűen elfogadható tevékeny munkaórák számára, másrészt pedig arra a körülményre tekintettel, hogy e személy más szakmai tevékenységeket is ellátott az ellenőrzött időszakban.

137    Először, ami azt a kérdést illeti, hogy a felperes által a szóban forgó szerződés keretében a programigazgató tekintetében bejelentett munkaórákat túlzottnak kell‑e tekinteni az ésszerűen elfogadható tevékeny munkaórák számához képest, rá kell mutatni, hogy az OLAF ügynökei és a programigazgató között 2011. február 4‑én tartott megbeszélés írásbeli jegyzőkönyvének 3. és 4. oldalából kitűnik, hogy a programigazgató nem vitatja azt az állítást, amely egy, az OLAF által összeállított, az említett jegyzőkönyvhöz mellékelt táblázaton alapul, amelyet a Bizottság a Törvényszék előtti írásbeli beadványaiban is átvett, és amely szerint 327 napot dolgozott 2007‑ben és 2008‑ban, valamint 288 napot 2009‑ben.

138    Noha a programigazgató szóban forgó szerződések keretében ledolgozott munkanapjainak száma, amely az OLAF által készített, a 2011. február 4‑i megbeszélés jegyzőkönyvéhez csatolt táblázaton alapul, nyilvánvalóan magas a 2007–2009‑es évek tekintetében, ez önmagában nem elegendő a felperes által e személy tekintetében a szóban forgó szerződések keretében bejelentett munkaórák száma túlzott jellegének a bizonyítására.

139    A 2011. február 4‑én tartott megbeszélés jegyzőkönyvéből azonban az is következik, hogy a programigazgató nem vitatja az OLAF azon megállapítását sem, amely szerint a különböző szóban forgó szerződések keretében bejelentett munkaóráinak összeadása arra az eredményre vezet, hogy feltételezhető, hogy 2007‑ben több mint 22 napon keresztül napi 16 órát, és több mint 14 napon keresztül napi 20 órát, valamint hogy 2008‑ban 64 napig napi 16 órát, 19 napig napi 20 órát és 2 napig napi 24 órát dolgozott.

140    Egy ilyen megállapítás legalábbis olyan természetű, amely komolyan megkérdőjelezi a programigazgató által a szóban forgó szerződések keretében teljesített munkaórák azon számának megbízható jellegét, amelyet a felperes a Bizottságnak bejelentett.

141    Emellett a programigazgató e tekintetben adott magyarázata, amely a felperes beadványaiban is megjelenik, nem meggyőző.

142    A 2011. február 4‑i megbeszélés jegyzőkönyvéből ugyanis kitűnik, hogy a programigazgató előadta, hogy a kérdéses időpontokban, amikor – az azon európai projektek keretében végzett munkája mellett, amelyekben a felperes részt vett – a Bizottság értékelőjeként, valamint a European Telecommunications Standards Institute (Európai Távközlési Szabványügyi Intézet, a továbbiakban: ETSI) számára szakértőként is dolgozott, úgy tűnik, hogy munkaóráinak száma napi 20 vagy 16 óra volt, ez azért van, mert – bár mindennap több órát dolgozott – a projektenként ledolgozott munkaóráinak teljes számát hosszú időn keresztül számviteli okokból 8 vagy 12 munkaórás időtartamokra átcsoportosították, és összesített módon jelentették be.

143    Márpedig ez a magyarázat nehezen összeegyeztethető a felperes azon állításával, hogy a munkaórák nyilvántartására vonatkozó rendszere megbízható. Egy ilyen rendszer feltételezi ugyanis, hogy nemcsak a szóban forgó szerződések teljesítésében közreműködő személyzet minden egyes tagja által ledolgozott munkaórák számát veszik nyilvántartásba, hanem azt az időpontot is, amikor e munkát teljesítették, ami a jelen ügyben pontosan a jelenléti ívek rendszerének tárgya, amellyel kapcsolatos felelősséget a programigazgató viseli.

144    Emellett a felperes semmilyen magyarázatot nem ad elő azon számviteli okokat illetően, amelyek véleménye szerint indokolták a különböző időpontokban teljesített munkaórák összeadását.

145    Másodszor e megfontolások alapján meg kell vizsgálni a Bizottság azon érvét, amely szerint a felperes által a programigazgató tekintetében a szóban forgó szerződések keretében bejelentett munkaórák száma kevéssé megbízható a programigazgató által az ellenőrzött időszakban gyakorolt egyéb szakmai tevékenységekre figyelemmel.

146    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a felperes nem vitatja a Bizottság azon állítását, amely szerint a felperes 118,5 munkaórát számlázott ki az ETSI‑nek azon a címen, hogy a programigazgató 2007 szeptemberétől 2009 márciusáig részt vett a „Special Task Force 333” munkacsoportban (a továbbiakban: STF333), amit az OLAF már a 2011. február 4‑i megbeszélésen megfogalmazott. Azt is meg kell állapítani, hogy az ellenkérelemhez mellékelt, az ETSI által a Bizottság részére az STF 333 által végzett munkáról készített záró beszámoló 20. oldalából kitűnik, hogy az ETSI a programigazgató tekintetében 118,5 munkanapot jelentett be, amely 2007. szeptember 21‑től 2009. október 31‑ig tartott. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az STF 333‑ban részt vett hat szakértő közül a programigazgató egyike annak a két szakértőnek, akik a főszakértő kivételével a legtöbb munkaórát jelentették be. Márpedig a felperes egyedül azt állítja, hogy ő nem volt felelős a programigazgató által az STF 333‑ban való részvétele keretében ténylegesen ledolgozott munkaórák ellenőrzéséért. Így úgy tűnik, hogy a felperes azt sejteti, hogy nem az általa a programigazgató tekintetében a szóban forgó szerződések keretében az ellenőrzött időszak vonatkozásában bejelentett munkaórák száma túlzott, hanem az a munkaidő, amelyet az ETSI jelentett be a programigazgató által az STF 333 keretében elvégzett munka után. Annyi bizonyos, hogy bár a felperes nem ellenőrizhette a programigazgató által az STF 333‑ban való részvétele során ténylegesen ledolgozott munkanapok számát, szükségszerűen ismerte azon munkanapok számát, amelyeket a programigazgató feltehetően a szóban forgó szerződésekre fordított ugyanezen időszakban.

147    A felperes egyébként semmilyen választ nem ad a Bizottság azon állításaira, amelyeket már az OLAF is megfogalmazott a 2011. február 4‑i megbeszélés során, és amelyek szerint 2007‑ben, 2008‑ban és 2009‑ben a programigazgató részt vett az STF 333 ülésein, míg ugyanebben az időben a felperes bejelentette, hogy a programigazgató ugyanakkor napi 16 órát dolgozott a szóban forgó szerződések keretében.

148    Emellett az ETSI által az STF 333 munkájáról a Bizottság részére készített záró beszámoló 10. és 11. oldalán utalás szerepel arra, hogy a programigazgató „több olyan, a digitális befogadással foglalkozó munkacsoport tagja, mint a »Web Content Accessibility Guidelines v.2‑vel« (a világháló tartalmához való hozzáférésről szóló iránymutatás, 2. változat) foglalkozó W3C munkacsoport, vagy az ANEC »Design4All« és »ICT« munkacsoportja; [hogy] egyébként képviseli az ANEC‑et a W3C tanácsadó bizottságában, valamint az ETSI »emberi tényező« technikai bizottságában; [valamint hogy] ezenkívül szakértőként segíti az ANEC‑et (»az európai fogyasztó hangja a szabványosítás területén«) a digitális befogadásra és az elektronikus hozzáférésre (»eAccessibility«) vonatkozó kérdésekben”.

149    A fenti megfontolásokra tekintettel a Törvényszék úgy véli, hogy a Bizottság által előterjesztett bizonyítékok elegendőek annak alátámasztására, hogy a felperes által a programigazgató tekintetében a szóban forgó szerződések keretében a 2007–2009‑es évek során bejelentett munkaórák száma nem hihető.

d)     Az utazási költségekről

150    A felperes lényegében előadja, hogy a Bizottság által példaként hivatkozott egyetlen utazás alapján nem lehet a szóban forgó szerződések keretében bejelentett utazási költségek összességének elszámolhatóságát kétségbe vonni.

151    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy – ahogy az a fenti 83. pontban említésre került – a jelen jogvitára alkalmazandó jognak megfelelően a felperesnek kell igazolnia a Bizottságnak bejelentett kiadások valódiságát ahhoz, hogy azok megtéríthetőek legyenek számára. Amennyiben a felperes a szóban forgó szerződések keretében a Bizottságnak bejelentett kiadásokat igazoló bizonyítékokat előterjesztette, a Bizottságnak kell bizonyítania, hogy azokat miért nem lehet figyelembe venni.

152    A jelen ügyben az ügy irataiból az következik, hogy a felperes a szóban forgó szerződések keretében a Bizottságnak bejelentett kiadásokat többek között az említett szerződések keretében felmerült utazási költségekkel igazolta, amelyek alátámasztására bizonylatokat nyújtott be.

153    Márpedig a Bizottság a könyvvizsgálói jelentés megállapításaiban, ahogy a Törvényszék előtti beadványaiban is, előadja, hogy a felperes által a szóban forgó szerződések keretében bejelentett utazási költségek egyike sem számolható el. A Bizottságnak kell tehát e körülmények között bizonyítania, hogy a felperes által a szóban forgó szerződések keretében felmerült utazási költségek alátámasztására benyújtott bizonylatokat nem lehet figyelembe venni.

154    E tekintetben rá kell mutatni, hogy a könyvvizsgálói jelentés, amelyre a Bizottság a beadványaiban utal, megállapítja, hogy az ülésekről készült, a felperes által az utazási költségek igazolása érdekében az ellenőröknek átadott jegyzőkönyvek elemzése azt mutatta, hogy több utazás, amelyek költségeit a szóban forgó szerződéseknek tudták be, nem állt közvetlen és kizárólagos kapcsolatban e szerződésekkel, hanem azok valójában a felperes egyéb tevékenységeihez kapcsolódtak. Az ellenőrök e tekintetben példaként hozzák fel a programigazgató egyik utazását, amely célja az volt, hogy 2008 januárjában részt vegyen egy nizzai (Franciaország) ülésen, és amelynek 100%‑át az eABILITIES projekt költségvetésébe tudták be, holott az valójában az ETSI STF 333 szerződéssel állt kapcsolatban. Ezt tanúsítja az a tény, hogy az ezen ülésen részt vevő személyek nevei, amelyek az ülésről készült jegyzőkönyvben szerepelnek, azonosak az STF 333 többi szakértőjének neveivel.

155    Beadványaiban a Bizottság elismeri, hogy az utazások és a szóban forgó szerződések közötti kapcsolatnak nem kell kizárólagosnak lennie. Előadja ugyanakkor, hogy annak közvetlennek kell lennie. Márpedig a jelen ügyben, még ha volt is kapcsolat az utazások és a szóban forgó szerződések között, az nem volt közvetlen.

156    E tekintetben rá kell mutatni, hogy a Bizottság csak egyetlen példára hivatkozik, vagyis a programigazgató nizzai utazására, amely során 2008. január 20. és 25. között részt vett egy ülésen az ETSI helyiségeiben.

157    A felperes nem vitatja a kérdéses ülés valódiságát, előadja azonban, hogy annak célja lényegében az eABILITIES projekt reklámozásának biztosítása volt a résztvevők előtt.

158    E tekintetben rá kell mutatni, hogy a vitatott ülés Bizottság ellenkérelméhez mellékelt jegyzőkönyvének 8. pontjában szerepel „A létrejött kapcsolatok listája”, amely a többi öt szakértő közül, akik az STF 333 tagjai, négy nevét tartalmazza.

159    Arra is rá kell mutatni, hogy a vitatott ülés jegyzőkönyve 1. pontjának „Az ülésen megvitatott témák” rovatában a következő szerepel: „Tájékoztatás az e‑Accessibility projektről, az eredményekről, valamint az AT szabványokról; Tájékoztatás az eABILITIES projektről; A lehetséges együttműködés vizsgálata; Jövőbeni intézkedések”.

160    Emellett a vitatott ülés jegyzőkönyve 2. pontjának „Az e‑Isotis és az eABILITIES projektek különös érdekkel bíró kérdései” rovatában az szerepel, hogy minden nap részletes vitát folytattak az eABILITIES minden egyes eredményéről, valamint arról, hogy az AT és e‑Accessibility ágazat szereplői hogyan hasznosíthatják azokat.

161    E körülmények között a Bizottság nem tudta bizonyítani ezen utazás és az említett szerződés közötti közvetlen kapcsolat hiányát, valamint ennélfogva az említett utazás címén bejelentett költségek el nem számolhatóságát.

162    Következésképpen a Törvényszék nem tekintheti úgy, hogy a felperes által a szóban forgó szerződések keretében bejelentett kiadások el nem számolhatósága a felperesnél felmerült utazási költségek és az említett szerződések közötti kapcsolat hiányából származik.

163    Ugyanakkor ez a megállapítás nem teszi lehetővé azon következtetés levonását sem, ahogy azt a felperes egyébként állítja, hogy az általa a szóban forgó szerződések keretében bejelentett utazási költségek egésze elszámolható. Rá kell mutatni ugyanis arra, hogy a felperes a Törvényszék előtt arra szorítkozott, hogy egyedül az EU4ALL szerződésre vonatkozó utazási költségek bizonylatait nyújtotta be, noha nem vitatja, hogy a többi szóban forgó szerződés keretében is jelentett be utazási költségeket.

164    Ennélfogva, valamint a Törvényszék által a felperes könyvei és munkaidő‑nyilvántartási rendszere megbízhatóságának hiányát, valamint a programigazgató tekintetében bejelentett munkanapok nyilvánvalóan túlzott számát illetően korábban tett megállapításokra figyelemmel meg kell állapítani, hogy a felperes megsértette az FP6 szerződések feltételei 19. cikke (1) bekezdésének a) és d) pontját, az eTEN szerződések feltételeinek II.13. és II.14. cikkét, valamint II.16. cikkének (2) bekezdését, továbbá a CIP szerződés feltételeinek II.20., II.21. és II.23. cikkét, valamint hogy ennélfogva a Bizottságnak a szóban forgó szerződések keretében bejelentett kiadásokat el nem számolhatónak kell tekintenie.

2.     Az ellenőrzés minőségéről és megvalósításának feltételeiről

a)     A felperes ETSI 333 szerződésben való részvételével kapcsolatban tett hamis nyilatkozatokról

165    A felperes lényegében az ellenőrzésről készült jelentés azon következtetését vitatja, amely szerint hamis nyilatkozatokat tett az ellenőrzési eljárás során azon az alapon, hogy az ő személyzete titkolta el az ETSI STF 333 szerződés és a Bizottság között fennálló kapcsolatot.

166    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az FP6 szerződések feltételei II.29. cikke (2) bekezdésének megfelelően az ellenőrzés során „[a] szerződő felek közvetlenül a Bizottság rendelkezésére bocsátanak minden olyan részletes adatot, amelyet a Bizottság kérhet a szerződés helyes és megfelelő kezelésének és teljesítésének ellenőrzése érdekében”.

167    Az eTEN szerződések feltételei II.17. cikkének (2) bekezdése szintén előírja, hogy „[a] Bizottság vagy a feljogosított bármely képviselő ésszerű időben kapcsolatba léphet többek között a kedvezményezett projektben részt vevő személyzetével, hozzáférhet a jelen melléklet 16. cikke szerinti dokumentációhoz, valamint az általa relevánsnak tekintett informatikai adatokhoz és felszereléshez[, és e]nnek keretében megkövetelheti, hogy az adatokat megfelelő formában nyújtsák számára annak érdekében például, hogy a költségek elszámolhatóságát ellenőrizze”.

168    Hasonlóképpen, a CIP szerződés feltételei II.28. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy „[a] kedvezményezettek közvetlenül a Bizottság rendelkezésére bocsátanak minden olyan információt és részletes adatot, amelyet a Bizottság vagy az általa feljogosított bármely képviselő kér tőlük a finanszírozási szerződés helyes és megfelelő kezelésének, valamint annak ellenőrzése érdekében, hogy a szerződést rendelkezéseinek megfelelően teljesítik, és hogy a költségeket megfelelő módon tüntették fel”.

169    Először, ami azt a kérdést illeti, hogy az a tény, hogy a felperes a Bizottság 2010. január 22‑i és 26‑i leveleire válaszolva a szerződések listájában nem említette az ETSI STF 333 szerződést, hamis nyilatkozatnak minősül‑e, rá kell mutatni, hogy a Bizottság felperesnek címzett, 2010. január 22‑i leveléből kitűnik, hogy arra kérte a felperest, hogy haladéktalanul adja át neki az összes, az Unió által finanszírozott kutatási vagy egyéb projektet felsoroló, valamint azon, szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések vagy finanszírozási szerződések keretében zajló projekteket és tevékenységeket felsoroló kimerítő listát, amelyekben részt vesz, benyújtva legalább a program nevét, hivatkozási számát, rövidítését, kezdetének és befejezésének időpontját, valamint a finanszírozott összeget. Arra is rá kell mutatni, hogy az említett levélhez csatolt, „Az ellenőrzött szervezettől kért információk listája – A felszólító levél melléklete” című dokumentum tartalmaz egy táblázatot, amelynek 8. pontjában szerepel a „Minden egyéb kapott közösségi finanszírozás, valamint minden (befejezett és folyamatban lévő), a Bizottsággal aláírt szerződés listája (2000‑től napjainkig)”.

170    A Bizottság kijelentésével ellentétben egy ilyen dokumentum nem minősül bizonyíték kései felajánlásának, amennyiben arra a felperes a Bizottság ellenkérelmében tett azon állítására válaszul megfogalmazott érv alátámasztására hivatkozik, amely szerint a felperes azzal, hogy a 2010. január 22‑i és január 26‑i levelekre válaszul nem említette meg az ETSI STF 333 szerződést, hamis nyilatkozatot tett. Ugyanez a helyzet D., a Bizottság könyvvizsgálója és a programigazgató közötti 2010. január 26‑i elektronikus levélváltással, amely egyébként az ellenkérelem A67. mellékletében szerepel.

171    A programigazgató D.‑nek címzett 2010. január 26‑i elektronikus leveléből kitűnik, hogy előbbi tanácsot kért az utóbbitól az alábbiak szerint:

„Szíveskedjen tájékoztatni minket arról, hogy azokat a szerződéseket, amelyeket a mi szervezetünk kedvezményezetti minőségében kötött egy másik, olyan szervezettel, amely valójában az Európai Bizottság érintett végrehajtó ügynökségével vagy a megfelelő nemzeti ügynökséggel szerződést kötő ajánlattevő, bele kell‑e foglalni az Európai Unió által finanszírozott projektek listájába az E8. dokumentummal kapcsolatban.”

172    Márpedig D. elektronikus leveléből kitűnik, hogy „Szerződések” tárgy alatt a következőket válaszolta:

„Az elképzelés ténylegesen az, hogy teljes áttekintést kapjunk az Európai Unió intézményeivel, ügynökségeivel stb. kötött valamennyi szerződésről (és alvállalkozói szerződésről). Szintén fontos valamennyi szerződés helyes hivatkozása még abban az esetben is, ha Önök nem a fővállalkozók, hanem csak alvállalkozók. Ebben az összefüggésben szíveskedjen egyértelműen meghatározni a szervezet helyzetét.”

173    Bár kétség merülhetett fel az ellenőrzés szempontjából a 2010. január 22‑i levélben, valamint az ahhoz csatolt dokumentumban használt kifejezésekre tekintettel megemlítendő szerződések jellegét illetően, azt ezt követően eloszlatta a programigazgató és D. közötti elektronikus levélváltás, mivel annak olvasata alapján a felperesnek nem lehettek kétségei afelől, hogy a Bizottsággal kötött valamennyi szerződést meg kell említenie, azokat is beleértve, amelyek keretében csak alvállalkozóként működött közre, mint az nyilvánvaló az ETSI STF 333 szerződés esetében.

174    Az A. által képviselt felperes és az ETSI között aláírt kötelezettségvállalási nyilatkozatból ugyanis kitűnik, hogy e szerződés célja az volt, hogy a programigazgatót megbízás keretében az ETSI STF 333‑ja javára rendelkezésre bocsássa. A kötelezettségvállalási nyilatkozat 4. cikkéből emellett az is kitűnik, hogy az ETSI rendelkezésére bocsátott „szakértő”, vagyis a programigazgató, ez utóbbi munkavállalója marad az STF 333‑nak végzett munkája során, és e kötelezettségvállalási nyilatkozat 5. cikkének megfelelően az ETSI 30 600 eurót köteles fizetni a felperes számára 51 munkanapért, amely megfelel annak az időtartamnak, amelyet a programigazgatónak a felperes véleménye szerint e feladatnak kell szentelnie.

175    Ezenfelül a kötelezettségvállalási nyilatkozat 1. mellékletének A3. pontja utal arra, hogy azt kérték, hogy a Bizottság finanszírozza azon projekt teljes költségének 70%‑át, amelynek keretében a programigazgatót az ETSI rendelkezésére bocsátották.

176    Ennélfogva úgy kell tekinteni, hogy azzal, hogy a Bizottság 2010. január 22‑i és 26‑i levelére válaszul nem említette meg az ETSI STF 333 szerződést, a felperes hamis nyilatkozatot tett a Bizottság ellenőreinek, megsértve ezzel az FP6 szerződések feltételei II.29. cikkének (2) bekezdését, az eTEN szerződések feltételei II.17. cikkének (2) bekezdését, valamint a CIP szerződés feltételei II.28. cikkének (2) bekezdését.

b)     Az ellenőrzésre alkalmazandó szabályokról

177    A felperes lényegében előadja, hogy az ellenőrzésről készült jelentésben szereplő általánosítások és hibák, valamint azok a feltételek, amelyek mellett bejegyezték őt a kizárt pályázóknak a közbeszerzési eljárásban való részvételből kizárt pályázók központi adatbázisáról szóló, 2008. december 17‑i 1302/2008/EK, Euratom bizottsági rendelettel (HL L 344., 12. o.) létrehozott központi adatbázisába, azt tanúsítják többek között, hogy a Bizottság ellenőrei nem tartották tiszteletben az ellenőrzésre a szerződések jóhiszemű teljesítésének elve alapján vonatkozó, a jelen ügyben alkalmazandó nemzetközi szabályokat.

178    E tekintetben a Törvényszék rámutat, hogy a Bizottságot megillető azon lehetőséget, hogy a szóban forgó szerződésekkel kapcsolatban ellenőrzést folytasson le, az FP6 szerződések feltételeinek II.29. cikke, az eTEN szerződések feltételeinek II.17. cikke, valamint a CIP szerződés feltételeinek II.28. cikke írja elő.

179    Márpedig meg kell állapítani, hogy e rendelkezések nem pontosítják, hogy az ellenőröknek milyen technikai és konkrét feltételek mellett kell elvégezniük a munkájukat. A szerződések hallgatása esetén a jóhiszeműség azt követeli meg a felektől, hogy a szerződés hallgatólagos tartalmának részét képező objektív magatartást tanúsítsanak.

180    A jelen ügyben a felperes lényegében úgy véli, hogy a Bizottságnak a szerződések jóhiszemű teljesítésének elve alapján az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról, a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 84/253/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. május 17‑i 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelően tiszteletben kellett volna tartania az ellenőrzésre vonatkozó nemzetközi normákat.

181    A felperes különösen az International Federation of Accountants (Könyvvizsgálók Nemzetközi Szövetsége) által kidolgozott 2009. áprilisi International Standards on Auditing 200 17. (Elvárt gondosság) és A19. pontjára (A végrehajtás módjai és egyéb magyarázó információk) utal, amely az alábbiak szerint rendelkezik:

„Elegendő és megfelelő bizonyíték, valamint a könyvvizsgálat kockázata

17. Abból a célból, hogy ésszerű biztosítékot szerezzen, a könyvvizsgálónak elegendő és megfelelő bizonyítékot kell gyűjtenie annak érdekében, hogy kellően alacsony szintre csökkentse a könyvvizsgálat kockázatát, hogy az elfogadható legyen, és így olyan ésszerű következtetéseket vonhasson le, amelyekre véleményét alapozhatja.

[…]

Kritikai szemlélet

[…]

A19. A kritikai szemlélet megőrzésére van szükség a megbízás teljes időtartama alatt, ha a könyvvizsgáló csökkenteni kívánja például az alábbiakkal járó kockázatokat:

–        a szokatlan körülmények azonosításának hiánya;

–        a könyvvizsgálat során tett észrevételekből levont következtetések alapján túlzott általánosítás;

–        nem megfelelő feltételezések alkalmazása a könyvvizsgálati eljárás természetének, időpontjának és terjedelmének meghatározása, valamint az ellenőrzés eredményeinek értékelése érdekében.”

182    E tekintetben rá kell mutatni ugyanakkor arra, hogy a felperes által e feltevés alátámasztása érdekében hivatkozott ítélkezési gyakorlat a jelen ügyben nem alkalmazható.

183    A Bíróság C‑25/02. sz. Rinke‑ügyben 2003. szeptember 9‑én hozott ítéletének (EBHT 2003., I‑8349. o.) 24–27. pontjából ugyanis az következik, hogy az uniós jog általános elveiként elismert és immár az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített alapvető jogok tiszteletben tartása az Unió intézményei által elfogadott valamennyi aktus jogszerűségének a feltétele.

184    Márpedig emlékeztetni kell arra egyrészt, hogy a jelen jogvita nem a Bizottság EUMSZ 288. cikk értelmében vett aktusának jogszerűségére, hanem a Bizottság és a felperes közötti kapcsolatokat szabályozó szerződéses kötelezettségek tiszteletben tartására vonatkozik, másrészt pedig, hogy a könyvvizsgálatra vonatkozó nemzetközi szabályok nem az alapvető jogokból vagy az uniós jog általános elveiből következnek.

185    Ugyanakkor a jelen ügyet meg kell különböztetni azoktól az esetektől, amikor egy irányelvre egy uniós intézménnyel szemben hivatkozni lehet, amely esetekre a Közszolgálati Törvényszék felperes által is hivatkozott F‑65/07. sz., Aayan és társai kontra Parlament ügyben 2009. április 30‑án hozott ítélete (EBHT‑KSZ 2009., I‑A‑1‑1054. o. és II‑A‑1‑567. o.) utal, és amelyek az uniós intézmények tisztviselőikkel vagy alkalmazottaikkal való kapcsolatára korlátozódnak (a fent hivatkozott Aayan és társai kontra Parlament ügyben hozott ítélet 112. pontja).

186    Ezenkívül a felperes azon érvét, amely szerint a Bizottságnak tiszteletben kellett volna tartania a könyvvizsgálatra vonatkozó nemzetközi normákat, mivel egyrészt az FP6 szerződések feltételei II.19. cikke (1) bekezdésének d) pontja és a CIP szerződés feltételeinek II.23. cikke a számvitel tárgyában alkalmazandó nemzeti jogra utal, másrészt pedig a görög jognak meg kell felelnie a 2006/43 irányelv rendelkezéseinek, amely előírja a tagállamok számára a könyvvizsgálatra vonatkozó nemzetközi szabályok tiszteletben tartását, el kell utasítani.

187    A 2006/43 irányelv 26. cikkének (1) bekezdéséből ugyanis az következik, hogy noha a tagállamoktól megkövetelik, hogy a jog szerinti könyvvizsgálók és könyvvizsgáló cégek a Bizottság által elfogadott nemzetközi könyvvizsgálati standardokkal összhangban végezzék el a jog szerinti könyvvizsgálatokat, a tagállamok egészen addig alkalmazhatnak nemzeti könyvvizsgálati standardokat, amíg a Bizottság el nem fogad olyan nemzetközi könyvvizsgálati standardokat, amelyek e területre vonatkoznak. Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság napjainkig még nem fogadott el a könyvvizsgálatra vonatkozó nemzetközi szabályokat.

188    Ennélfogva meg kell állapítani, hogy az FP6 szerződések feltételei II.19. cikke (1) bekezdésének d) pontja és a CIP szerződés feltételeinek II.23. cikke alapján a jelen jogvita keretében a számvitel területén alkalmazandó nemzeti jog nem írta elő a Bizottság számára az International Federation of Accountants által alkotott szabványok tiszteletben tartását.

189    Amennyiben a felperes egyébként előadja továbbá, hogy a könyvvizsgálói jelentésben szereplő általánosítások és hibák, valamint azok a feltételek, amelyek mellett bejegyezték őt a kizárt pályázók 1302/2008 rendelettel létrehozott központi adatbázisába, azt bizonyítják, hogy az Unió az ellenőrzés megvalósítása során nem jóhiszeműen teljesítette szerződéses kötelezettségeit, ezt az érvelést el kell utasítani.

190    Először, ami a felperes azon érvét illeti, amely szerint a végleges könyvvizsgálói jelentésnek az a következtetése, hogy hamis nyilatkozatokat tett, és eltitkolta az ETSI szerződés keretében a Bizottságtól kapott finanszírozást, az ellenőrök szubjektív megítélésén alapul, elegendő rámutatni, hogy annak nincs ténybeli alapja. Ahogy ugyanis az a fenti 176. pontban megállapítást nyert, azzal, hogy a Bizottság 2010. január 22‑i és 26‑i levelére válaszul nem említette meg az ETSI STF 333 szerződést, a felperes hamis nyilatkozatot tett a Bizottság ellenőreinek, megsértve ezzel az FP6 szerződések feltételei II.29. cikkének (2) bekezdését, az eTEN szerződések feltételei II.17. cikkének (2) bekezdését, valamint a CIP szerződés feltételei II.28. cikkének (2) bekezdését.

191    Másodszor, ami a felperes azon érvét illeti, amely szerint az ellenőrök kijelentették, hogy különböző nyilatkozatokat tett, holott nem ez volt a helyzet, mivel a felperes törvényes képviselőjének az ellenőrök sohasem tettek fel kérdéseket, rá kell mutatni, hogy az a körülmény, hogy a felperes törvényes képviselőjét az ellenőrök nem hallgatták meg, önmagában nem alkalmas arra, hogy megkérdőjelezze a felperes személyzetének tagjai által esetlegesen tett nyilatkozatok valóságtartalmát. Emellett rá kell mutatni, hogy az ellenőrzés területén fennálló szokásoknak megfelelően a Bizottság nem volt köteles meghallgatni a felperes törvényes képviselőjét, mivel a felperes személyzete kellően képzett volt ahhoz, hogy válaszoljon a szóban forgó szerződések technikai és pénzügyi teljesítésével kapcsolatban az ellenőrök által feltett kérdésekre, amit a felperes nem vitat.

192    Harmadszor, ami a felperes arra alapított érvét illeti, hogy az ellenőrzésről készült jelentés azon következtetése, amely szerint nem lehet kizárni, hogy a személyzet programigazgatón kívüli tagjai is túlzott munkaidőt jelentettek be, szubjektív, meg kell állapítani, hogy ennek az érvnek nincs ténybeli alapja. Ez a következtetés ugyanis a személyzet programigazgatón kívüli tagjainak munkaidejére vonatkozó bizonyítékok hiányával kapcsolatos megállapításon, valamint az ellenőrzött jelenléti ívek mintájában feltárt szabálytalanságok terjedelmén alapul.

193    Negyedszer, ami a felperes azon érvét illeti, amely szerint a Bizottság az utazási költségekkel kapcsolatos következtetéseit hiányos adatokra alapította, emlékeztetni kell arra, hogy – ahogy az a fenti 156. pontban megállapítást nyert – a könyvvizsgálók a könyvvizsgálói jelentésben csak egyetlen utazásra hivatkoznak az utazási költségekre vonatkozóan tett állítólagosan hamis nyilatkozatok szemléltetése érdekében. Ugyanakkor rá kell mutatni, hogy a könyvvizsgálói jelentésben úgy tűnik, hogy az ezen utazásra való hivatkozás egy egyszerű példa, amely annak az általános megállapításnak a szemléltetését célozza, amelyet a könyvvizsgálók tettek a felperes által a szóban forgó szerződések keretében bejelentett utazási költségekre vonatkozó bizonylatok összességével kapcsolatban.

194    Ötödször, ami a felperes azon érvét illeti, amely szerint az ellenőrök megalapozatlanul nyilvánították el nem számolhatónak az Enable projekt 3. sz. referencia‑időszakában és az Ask‑It projekt 4. sz. referencia‑időszakában felmerült kiadásokat, amelyek nem képezték az ellenőrzés tárgyát, rá kell mutatni, hogy a könyvvizsgálói jelentés 3. pontjából kitűnik, hogy e referencia‑időszakokra nem terjedt ki az ellenőrzés.

195    E tekintetben a Bizottság előadja, hogy az e referencia‑időszakok említésének hiánya a könyvvizsgálói jelentés 3. pontjában egy mulasztás eredménye, és hogy ezeket az időszakokat szintén ellenőrizték, amit a könyvvizsgálói jelentés 1. melléklete is tanúsít. Márpedig, bár a könyvvizsgálói jelentés 1. mellékletéből kitűnik, hogy az Ask‑It szerződés 4. sz. referencia‑időszakát szintén vizsgálták, ugyanebből a mellékletből következik, hogy az Enable projekt 3. sz. referencia‑időszaka 2009. január 1‑jétől 2010. augusztus 31‑ig tartott, azaz a helyszíni ellenőrzést és a 2010. június 28‑án kelt ideiglenes könyvvizsgálói jelentés elkészítését meghaladóan. E körülmények között a Bizottság nem állíthatja, hogy az ellenőrzés az Enable projekt 3. sz. referencia‑időszakának teljességére vonatkozott.

196    Ugyanakkor rá kell mutatni, hogy az ellenőrök a program első két referencia‑időszaka során felmerült kiadások el nem számolhatóságát állapították meg, amelyek a könyvvizsgálat tárgyát képezték, és hogy egy ilyen megállapítás komoly kétséget támaszt a felperes által e két program keretében a későbbi időszakokra vonatkozóan tett nyilatkozatok megbízhatóságát illetően. E körülmények között úgy kell tekinteni, hogy a könyvvizsgálat területén fennálló szokásoknak megfelelően a Bizottság az Enable projekt 3. sz. időszakát illetően az ellenőrök által a korábbi időszakok tekintetében tett megállapításokból levonhatta a következtetéseket.

197    Hatodszor, ami a könyvvizsgálói jelentésben szereplő állítólagos számítási hibákat illeti, amelyek akadályozták a felperest védelemhez való jogának gyakorlásában, meg kell állapítani, hogy a felperes ezeket nem bizonyítja.

198    A felperes előadja, elsődlegesen, hogy az ellenőrök az ellenőrzésről készült jelentésben tévesen utaltak arra, hogy az általa az ellenőrzött időszakok tekintetében bejelentett kiadások összege 912 217,15 euró, míg az valójában 890 595,25 euró volt. Ez a különbség a Bizottság által az Ask‑It és a T‑Seniority szerződés keretében bejelentett kiadások összegét illetően elkövetett hibákkal magyarázható.

199    Ennélfogva a felperes által az Ask‑It program keretében a 3. sz. referencia‑időszakot illetően bejelentett kiadások összege 46 571,62 euró, nem pedig 48 889,16 euró, ahogy azt a Bizottság jelezte.

200    Hasonlóképpen a T‑Seniority program keretében bejelentett kiadások összege 47 491,50 euró, és nem 66 795,86 euró, ahogy azt a Bizottság jelezte.

201    E tekintetben rá kell mutatni, hogy a könyvvizsgálói jelentés 1. mellékletéből kitűnik, hogy az a 46 571,62 eurós összeg, amelyre a felperes utal, megfelel a kiadások Bizottság által az Ask‑It program 3. sz. referencia‑időszaka tekintetében eredetileg elfogadott összegének, és hogy a 48 889,16 euró megfelel a felperes által ezen időszakot illetően bejelentett összes kiadásnak.

202    Arra is rá kell mutatni, hogy a könyvvizsgálói jelentés 7. oldalából kitűnik, hogy a felperes által a T‑Seniority program keretében bejelentett kiadásokat illetően az ellenőrök pontosították, hogy a pénzügyi beszámolókat a jelentés elkészítésének időpontjában még nem nyújtották be, és hogy ezeket a kiadásokat a Bizottság formálisan még nem hagyta jóvá. Szintén pontosították azt is, hogy az Ask‑It programra vonatkozó táblázatban hivatkozott számok a felperest megillető részt az alvállalkozás költségeinél jelenítik meg. Ebből következik, hogy a 66 795,86 eurós összeget nem lehetett véglegesnek tekinteni, és hogy ennélfogva a felperes által a szóban forgó szerződések keretében bejelentett kiadások teljes összegét nem lehetett pontosan kiszámítani a könyvvizsgálói jelentés 3. pontjában szereplő táblázatok alapján. A felperes ebből a számból tehát nem következtethet az ellenőrök semmilyen hibájára.

203    A felperes másodlagosan előadja, hogy az ellenőrök hibát követtek el akkor is, amikor a szóban forgó szerződések keretében az összes referencia‑időszak vonatkozásában általa bejelentett kiadások teljes összegét kiszámították. Ez nem 966 632,42 euró, hanem 948 734,38 euró. Utóbbi szám az ellenőrzött időszakok tekintetében bejelentett kiadások összegének, azaz 890 595,25 eurónak és az Enable projekt 3. sz. referencia‑időszaka és az Ask‑It projekt 4. sz. referencia‑időszaka alapján bejelentett kiadások összegének összeadásából származik, amely időszakok nem képezték az ellenőrzés tárgyát.

204    E tekintetben rá kell mutatni, hogy a felperes állítása azon a téves előfeltevésen alapul, hogy az ellenőrzött időszakok tekintetében bejelentett kiadások összege 890 595,25 euró. Ennélfogva a felperes nem bizonyítja, hogy az ellenőrök bármilyen hibát elkövettek e tekintetben.

205    Hetedszer és utoljára el kell utasítani a felperes azon érvét, amely szerint a könyvvizsgálói jelentésben szereplő következtetések megalapozatlan jellegét, valamint a Bizottság rosszhiszeműségét bizonyítja az a körülmény, hogy utóbbi eredetileg azzal igazolta a felperes „közbeszerzési eljárásból kizárt pályázók központi adatbázisába” való bejegyzését, hogy az hamis nyilatkozatokat tett, és megsértette szerződéses kötelezettségeit, holott 2011. március 23‑án a Bizottság tudatta vele, hogy amiatt zárták ki véglegesen egy ötéves időtartamra, mert felszámolás alatt állt.

206    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a módosított, az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25‑i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 248., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 74. o.) (a továbbiakban: költségvetési rendelet) 93. cikkének (1) bekezdése előírja:

„A pályázókat vagy ajánlattevőket a beszerzési eljárásban való részvételből ki kell zárni, amennyiben

a)      csődeljárás, felszámolási eljárás vagy bírósági felügyelet alatti, hitelezőkkel való egyezségkötésre irányuló eljárás alatt állnak, vagy gazdasági tevékenységüket felfüggesztették, vagy a tagállamok jogszabályi vagy közigazgatási rendelkezései szerinti hasonló eljárás következtében bármely ezekhez hasonló helyzetben vannak;

b)      jogerősen olyan jogalapon elítélték őket, amely a szakmai hitelüket megkérdőjelezi;

c)      súlyos szakmai kötelességszegést követtek el, amit az ajánlatkérő bármely eszközzel bizonyíthat;

d)      nem teljesítették a társadalombiztosítási hozzájárulási vagy adófizetési kötelezettségüket azon ország jogi rendelkezéseivel összhangban, ahol székhellyel rendelkeznek, vagy az ajánlatkérő országában, illetve abban az országban, ahol a szerződést teljesíteni kell;

e)      csalás, korrupció, bűnszervezetben való részvétel vagy bármely más, a Közösségek pénzügyi érdekét sértő jogellenes tevékenység miatt jogerős ítélet született velük szemben;

f)      jelenleg a 96. cikk (1) bekezdésében említett közigazgatási szankció hatálya alá tartoznak.

[…]”

207    A költségvetési rendelet 94. cikke szerint:

„A szerződések nem ítélhetők oda olyan pályázóknak vagy ajánlattevőknek, akik az erre a szerződésre vonatkozó beszerzési eljárás során:

a)      összeférhetetlennek minősülnek;

b)      az ajánlatkérő által – a beszerzési eljárásban való részvétel feltételeként megkövetelt – információt megtévesztő módon szolgáltatta vagy nem szolgáltatta;

c)      a beszerzési eljárásból való kizárás 93. cikk (1) bekezdésében említett helyzetei egyikében vannak.”

208    A költségvetési rendelet 96. cikke kimondja:

„Az ajánlatkérő közigazgatási vagy pénzügyi szankciókat szabhat ki:

a)      pályázókra vagy ajánlattevőkre, a 94. cikk b) pontjában említett esetekben;

b)      azon ajánlattevőkre, akikről megállapították, hogy a költségvetés által finanszírozott szerződés szerinti kötelezettségeiket súlyosan megsértették.

Az ajánlatkérőnek azonban először minden esetben lehetőséget kell adnia az érintett személynek arra, hogy észrevételeit ismertesse.

2. Az (1) bekezdésben említett szankcióknak arányban kell állniuk a szerződés fontosságával és a kötelességszegés súlyosságával, továbbá a következőkből állhatnak:

a)      az érintett pályázó vagy ajánlattevő kizárása legfeljebb tízéves időtartamra a költségvetés által finanszírozott szerződésekből és támogatásokból; és/vagy

b)      a legfeljebb a szóban forgó szerződés értékéig terjedő pénzügyi szankció megfizetése a pályázó vagy az ajánlattevő által.”

209    A költségvetési rendelet 114. cikkének (3) bekezdése értelmében „[n]em nyújtható támogatás azon pályázóknak, akik a döntési eljárás idején a 93. cikk (1) bekezdésében, a 94. cikkben és a 96. cikk (2) bekezdésének a) pontjában felsorolt helyzetek egyikében vannak”.

210    A költségvetési rendelet 95. cikke egyébként előírja egy központi adatbázis létrehozását a kizárásokról. E cikk (1) bekezdése értelmében ez az adatbázis „a 93. és a 94. cikkben, valamint a 96. cikk (1) bekezdésének b) pontjában és (2) bekezdésének a) pontjában említett helyzetek egyikében lévő pályázók és ajánlattevők részletes adatait tartalmazza”.

211    Az 1302/2008 rendelet 1. cikke létrehozza a kizárt pályázók központi adatbázisát a költségvetési rendelet 95. cikkének (1) bekezdése értelmében. Az 1302/2008 rendelet 3. cikke szerint egyébként a kizárásról tájékoztató jelzéseknek többek között tartalmazniuk kell az „azon harmadik feleket azonosító információt, akik tekintetében a költségvetési rendelet 93. cikkének (1) bekezdésében, 94. cikkében, 96. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és 96. cikke (2) bekezdésének a) pontjában említett helyzet állt elő”.

212    E rendelkezésekből következik, hogy a felpereshez hasonló szerződő felet minden alkalommal bejegyzik a kizárt pályázók 1302/2008 rendelettel létrehozott központi adatbázisába, ha vele szemben az 1302/2008 rendelet 2. cikkének 1. és 2. pontja szerinti intézmény vagy végrehajtó hatóság vagy szerv a költségvetési rendelet 93. cikkének (1) bekezdésében, 94. cikkében vagy 96. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és (2) bekezdésének a) pontjában megállapított kizáró határozatot vagy közigazgatási szankciót hoz.

213    A jelen ügyben a Bizottság felperesnek küldött 2010. július 27‑i leveléből kitűnik, hogy a Bizottság tájékoztatta a felperest arról, hogy az ideiglenes ellenőrzés következtetéseire figyelemmel egyrészt súlyos szakmai kötelezettségszegés miatt ki kívánja őt zárni egy, az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramja (2007–2013) keretében folyamatban lévő támogatás‑odaítélési eljárásból a költségvetési rendelet 93. cikke (1) bekezdésének c) pontjával, valamint 114. cikkének (3) bekezdésével összhangban, másrészt pedig, hogy az uniós költségvetés által finanszírozott szerződésekből és támogatásokból legfeljebb ötéves időtartamra történő kizárás formáját öltő közigazgatási szankciót kíván vele szemben kiszabni szerződéses kötelezettségeinek súlyos megsértése miatt ugyanezen rendelet 96. cikkének (1) és (2) bekezdésével összhangban. A Bizottság ebben a levélben pontosította, hogy kontradiktórius eljárást indít, amelynek célja annak lehetővé tétele a felperes számára, hogy kifejthesse véleményét az ezen kizárási javaslathoz vezető tényekkel, valamint a kizárás időtartamával kapcsolatban. A Bizottság ezenkívül kifejtette, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében a felperest ideiglenesen bejegyezték a kizárt pályázók központi adatbázisába, és hogy ez a bejegyzés akkor válik véglegessé, ha a kizárási határozatot a kontradiktórius eljárásban helybenhagyják.

214    Meg kell tehát állapítani, hogy a felperes ideiglenes bejegyzését 2010. július 27‑én a kizárt pályázók központi adatbázisába az 1302/2008 rendelet 3. cikkének megfelelően az indokolta, hogy a Bizottság úgy vélte, a felperes a költségvetési rendelet 93. cikke (1) bekezdésének c) pontja és 96. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti helyzetben van.

215    Emellett 2011. március 23‑i levelével a Bizottság Költségvetési Főigazgatósága tájékoztatta a felperest arról, hogy a Bizottság Információs Társadalmi és Médiaügyi Főigazgatósága kérte a felperesnek a kizárt pályázók központi adatbázisába való bejegyzését a költségvetési rendelet 93. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő okból a 2011. március 8‑i határozatának megfelelően, amellyel határozott időre kizárta a felperest az uniós támogatásokból.

216    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy egy 2010. december 28‑án kötött és a Protodikeio Athinon által vezetett cégközlönyben 2011. január 17‑én közzétett megállapodással elrendelték a felperes felszámolását.

217    Ebből következik, hogy 2011. január 17‑től az 1302/2008 rendelet 3. cikkének megfelelően a Bizottság azon az alapon kérte a felperes bejegyzését a kizárt pályázók központi adatbázisába, hogy az a költségvetési rendelet 93. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti helyzetben van.

218    Ebből következik, hogy az a körülmény, hogy a felperes ideiglenes bejegyzését a kizárt pályázók központi adatbázisába eredetileg a költségvetési rendelet 93. cikke (1) bekezdésének c) pontja és 96. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti kizárási okokkal indokolták, míg a végleges bejegyzést az ugyanezen rendelet 93. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti kizárási okra alapították, a felperes kizárt pályázók központi adatbázisába való bejegyzését objektíven igazoló és a felperes saját magatartásából származó körülmények változásának eredménye.

c)     A könyvvizsgálói jelentés angol nyelven való közléséről

219    A felperes előadja, hogy a Bizottság megsértette az Alapjogi Charta 41. cikkének (4) bekezdését azzal, hogy elutasította azon kérelmét, hogy görögül közölje vele a könyvvizsgálói jelentést és a többi levelet. Ez a magatartás az ellenőrzési eljáráshoz kapcsolódó alapvető jogok megsértésének minősül, és következésképpen sérti a szóban forgó szerződéseket.

220    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az Alapjogi Charta 41. cikke (4) bekezdésének értelmében „[m]indenkinek lehetősége van arra, hogy a Szerződések nyelveinek valamelyikén írásban forduljon az Unió intézményeihez, és ugyanazon a nyelven kapjon választ”. Ez a jog, amely a megfelelő ügyintézéshez való jog elemének minősül, kötelezi a Bizottságot az uniós polgárokkal való kapcsolataiban az uniós jogból fakadó hatásköreinek gyakorlása során.

221    A jelen ügyben rá kell mutatni, hogy egy 2010. július 19‑i első, görögül megfogalmazott levéllel a felperes azt kérte, hogy a Bizottság az ideiglenes könyvvizsgálói jelentést, amelyet a Bizottság angolul közölt vele 2010. június 28‑án, küldje meg neki görögül.

222    Egy 2010. szeptember 30‑i második, szintén görögül megfogalmazott levéllel a felperes többek között megfogalmazta az ideiglenes könyvvizsgálói jelentésre vonatkozó észrevételeit, és kérte, hogy a Bizottság e tekintetben esetleges kiegészítő észrevételeit görögül küldje meg számára.

223    Egy 2010. december 22‑i, angolul megfogalmazott levéllel a Bizottság elküldte a felperesnek a végleges, a felperes észrevételeire adott válaszokat tartalmazó könyvvizsgálói jelentést, szintén angolul.

224    A 2011. január 10‑i, továbbra is görögül megfogalmazott harmadik levéllel a felperes jelezte a Bizottságnak, hogy nem szerzett tudomást a könyvvizsgálói jelentésről azzal az indokkal, hogy azt angolul fogalmazták meg, és ismét kérte, hogy az ellenőrzésről készült jelentést görögül küldjék meg neki, előadva, hogy a Bizottság azzal, hogy nem tett eleget kérésének, megsértette a védelemhez való jogait.

225    Ennélfogva annak sérelme nélkül, hogy az Alapjogi Charta 41. cikkének (4) bekezdésében biztosított jogra a felpereshez hasonló jogi személy nem hivatkozhat a Bizottsággal szemben egy szerződéses jogviszonyban, meg kell állapítani, hogy a felperes kifogása valójában nem arra vonatkozott, hogy a Bizottság megtagadta, hogy görögül válaszoljon a leveleire, hanem arra, hogy megtagadta, hogy görögül közölje vele a könyvvizsgálói jelentést és az ahhoz kapcsolódó észrevételeket.

226    Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy a könyvvizsgálói jelentés egy, a Bizottság által a szóban forgó szerződések rendelkezéseinek alkalmazásával elkészített dokumentum. Annak a nyelvnek a kérdése tehát, amelyen ezt a dokumentumot a jelen ügyben közölni kellett volna a felperessel, az említett szerződésekre alkalmazandó jog hatálya alá tartozik.

227    Ahogy az a fenti 73. pontban megállapítást nyert, amikor a Törvényszék az EUMSZ 272. cikk alapján választottbírósági kikötés alapján jár el, akkor a jogvitát a szerződésre alkalmazandó nemzeti anyagi jog alapján kell eldöntenie, azaz a jelen ügyben a belga jog alapján, amelynek a szóban forgó szerződések az FP6 szerződések feltételeinek 12. cikke, az eTEN szerződések feltételei 5. cikkének (1) bekezdése, valamint a CIP szerződés feltételei 10. cikkének harmadik bekezdése alapján a hatálya alá tartoznak.

228    A jelen ügyben a felek közötti jogvita arra vonatkozik, hogy a Bizottság megtagadta, hogy kérésének megfelelően görögül közölje a felperessel a könyvvizsgálói jelentést, valamint az azt követő leveleket. A felperes szerint ez a megtagadás érvénytelenné tette az ellenőrzési eljárást, mivel sértette a védelemhez való jogát az említett eljárásban.

229    A kérdés tehát az, hogy a Bizottság a szerződésből fakadóan köteles lett volna‑e görögül közölni a felperessel a könyvvizsgálói jelentést.

230    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a szóban forgó szerződések semmilyen kikötést nem tartalmaznak a teljesítés nyelvét illetően.

231    Annyi bizonyos, hogy a belga polgári törvénykönyv 1134. és 1135. cikke alapján a szerződések teljesítése során jóhiszeműen kell eljárni.

232    Márpedig rá kell mutatni, hogy – ahogy az a keresetlevél mellékleteiből kitűnik – a felperes az ellenőrzést megelőzően az angolt használta nemcsak a szóban forgó szerződésekre vonatkozóan a Bizottságnak megküldött pénzügyi beszámolókban, hanem az ez utóbbival folytatott levelezésben is. Emellett meg kell állapítani, hogy az ellenőrzési eljárást megelőzően a felperes soha nem kérte a Bizottságtól, hogy a görögöt használja a szóban forgó szerződések teljesítése során.

233    Ebből következik, hogy a szerződések jóhiszemű teljesítésének elvére tekintettel a Bizottság a szóban forgó szerződések teljesítése során nem volt köteles görögül megküldeni a felperes részére a könyvvizsgálói jelentést.

234    A felperes arra alapított érvét, hogy a Bizottság megtagadta, hogy görögül közölje vele a könyvvizsgálói jelentést, következésképpen mint megalapozatlant el kell utasítani.

235    A fenti megfontolások összességére tekintettel a felperes harmadik kereseti kérelmét mint megalapozatlant el kell utasítani.

D –  A felperes ötödik és hatodik kereseti kérelméről

1.     A felperes ötödik és hatodik kereseti kérelmének elfogadhatóságáról

236    Anélkül, hogy formálisan a Törvényszék eljárási szabályzatának 114. cikke alapján elfogadhatatlansági kifogást emelt volna, a Bizottság a felperes által az Ask‑It és az EU4ALL szerződések alapján előterjesztett kifizetés iránti kérelmek elfogadhatóságát vitatja, mivel azokat „megállapítás iránti kereset” és nem tulajdonképpeni „fizetési kereset” keretében terjesztették elő. Emellett, abban az esetben, ha a Törvényszék úgy vélné, hogy hatáskörrel rendelkezik az ilyen kérelmek elbírálására, a Bizottság az ugyanezen szerződések alapján „megállapítás iránti kereset” keretében előterjesztett kártérítés iránti kérelem elfogadhatóságát vitatja.

237    E tekintetben a Törvényszék úgy véli, hogy a felperes ötödik és hatodik kereseti kérelmében szereplő, „állapítsa meg, hogy a Bizottság […] köteles […] kifizetni” fordulat használata ellenére e kérelmek minden kétséget kizáróan arra irányulnak, hogy a Törvényszék kötelezze a Bizottságot arra, hogy fizessen meg a felperesnek 52 584,05 eurót az EU4ALL szerződés és 20 678,61 eurót az Ask‑It szerződés alapján. Ellentétben tehát azzal, amit a Bizottság előad, nem egy „megállapítás iránti keresetről” van szó, hanem fizetési keresetről, amely önmagában nem elfogadhatatlan.

2.     A felperes ötödik és hatodik kereseti kérelmének megalapozottságáról

238    A felperes lényegében előadja, hogy a Bizottság megsértette az EU4ALL és az Ask‑It szerződéseket azzal, hogy nem fizette ki az EU4ALL szerződés második, harmadik és negyedik referencia‑időszaka, valamint az Ask‑It szerződés utolsó referencia‑időszaka keretében felmerült kiadásainak megfelelő teljes összeget.

239    Következésképpen a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék kötelezze a Bizottságot az e szerződések keretében már kifizetett összegek és a szóban forgó referencia‑időszakok keretében felmerült kiadások összege közötti különbözet kifizetésére, késedelmi kamattal növelten.

240    E tekintetben először meg kell állapítani, hogy egy ilyen kérelem azon az előfeltevésen alapul, hogy a felperes által bejelentett költségek elszámolhatók.

241    Márpedig a fenti 164. pontban megállapítást nyert, hogy a felperes által a szóban forgó szerződések keretében a Bizottságnak bejelentett kiadások nem számolhatók el.

242    Végül azt is meg kell állapítani, hogy a felperes nem bizonyítja, hogy a kifizetések Bizottság általi felfüggesztése az EU4ALL és az Ask‑It szerződések megsértésének minősül.

243    Először, ami a felperes azon érvét illeti, amely szerint a Bizottság azzal, hogy felfüggesztette az EU4ALL szerződés alapján neki járó utolsó kifizetést, megsértette e szerződést, rá kell mutatni, hogy az FP6 szerződések feltételei II.28. cikkének (8) bekezdése szerint:

„[…]

A Bizottság bármikor felfüggesztheti a kifizetéseit, ha a szerződő felek nem tartják tiszteletben a szerződés valamely rendelkezését, különösen a könyvvizsgálatra és az ellenőrzésre vonatkozó II.29. cikk rendelkezéseit. Ebben az esetben a Bizottság tértivevénnyel ellátott ajánlott levélben közvetlenül értesíti a szerződő feleket.

A Bizottság bármikor felfüggesztheti a kifizetéseit, ha azt észleli, hogy valamelyik szerződő fél a szerződés teljesítése során szabálytalanságot követett el. Csak a szabálytalansággal gyanúsított szerződő feleknek járó részt függesztik fel. Ebben az esetben a Bizottság tértivevénnyel ellátott ajánlott levélben közvetlenül értesíti a szerződő feleket a felfüggesztés okáról.”

244    Márpedig meg kell állapítani, hogy a felperes nem vitatja, hogy a Bizottság 2010. augusztus 25‑i levelével értesítette őt az EU4ALL szerződés keretében teljesítendő kifizetések felfüggesztéséről, hanem megelégszik annak állításával, hogy a szabálytalanság gyanúja nem volt kellőképpen megalapozott, mivel még nem terjesztette elő észrevételeit a könyvvizsgálói jelentés tervezetével kapcsolatban. Ugyanakkor az FP6 szerződések feltételei II.28. cikke (8) bekezdésének rendszeréből közvetlenül következik, hogy a kifizetés felfüggesztéséhez a Bizottságnak nincs szüksége az ellenőrzés végleges eredményeire, tehát nem kellett igazolnia, hogy gyanúja megalapozott. Elegendő ugyanis a szabálytalanság gyanúja, és az, hogy a felfüggesztés okairól értesítse a szerződő felet, amivel kapcsolatban a felperes nem vitatja, hogy a Bizottság így járt el a jelen ügyben. A kifizetések felfüggesztésének ez az FP6 szerződések feltételei II.28. cikke (8) bekezdésének második albekezdése szerinti lehetősége nem sérti a Bizottság számára nyitva álló azon lehetőséget, hogy a kifizetéseket az FP6 szerződések feltételeinek II.29. cikke szerinti könyvvizsgálatra és ellenőrzésekre tekintettel függessze fel.

245    Ennélfogva a felperes nem bizonyítja, hogy a Bizottság azzal, hogy 2010. augusztus 25‑i levelével az EU4ALL szerződés keretében teljesítendő kifizetések felfüggesztéséről tájékoztatta őt, megsértette szerződéses kötelezettségeit.

246    Emellett, ami azt a kérdést illeti, hogy a felperes egyoldalúan felfüggeszthette‑e a szerződés teljesítését a kifizetések Bizottság általi felfüggesztése miatt, rá kell mutatni, hogy az FP6 szerződések feltételeinek II.5. cikkéből az következik, hogy egyedül a konzorcium és nem a szerződő fél javasolhatja a szerződés teljesítésének felfüggesztését, és hogy ezt a felfüggesztést a Bizottságnak el kell fogadnia. Ebből következik, hogy a felperes azzal, hogy 2010. augusztus 4‑i levelével egyoldalúan felfüggesztette az EU4ALL szerződés teljesítését, megsértette az FP6 szerződések feltételeinek II.5. cikkét.

247    Egyébként az annak érdekében előterjesztett pervezető intézkedés iránti kérelem, hogy a Törvényszék rendelje el a 2010. augusztus 27‑én a Bizottság által a projekt koordinátorának küldött levél benyújtását, tárgytalanná vált, mivel a Bizottság az említett levelet az ellenkérelem A88. mellékletében beadta.

248    Másodszor, ami az Ask‑It program keretében teljesítendő kifizetések Bizottság általi felfüggesztését illeti, rá kell mutatni, hogy az FP6 szerződések feltételei II.28. cikkének (1) bekezdése szerint „[a] II.29. cikk sérelme nélkül a Bizottság a szerződő fél számára teljesítendő záró kifizetés összegét a II.7. cikk szerinti, általa jóváhagyott beszámolók alapján fogadja el”.

249    Az FP6 szerződések feltételeinek az Ask‑It szerződés 6. és 7. cikkével összefüggésben értelmezett II.7. cikke előírja, hogy minden kért beszámolót és dokumentumot az utolsó referencia‑időszak végét követő 45 napon belül, legkésőbb 2009. február 14‑ig kell benyújtani.

250    E tekintetben a Bizottság előadja, hogy mivel nem kapta meg a projekt koordinátorától az összes, az FP6 szerződések feltételeinek II.7. cikke szerinti dokumentumot, nem tudta azokat sem értékelni, sem jóváhagyni, és így nem teljesítheti a kifizetéseket sem.

251    A felperes előadja, hogy 2010. november 15‑én megküldte az összes olyan dokumentumot a koordinátornak, amelyet a Bizottság a koordinátortól vele kapcsolatban kért. A koordinátor közölte vele, hogy a szóban forgó dokumentumokat a 2010. november 30‑át követő napon továbbítja majd a Bizottság számára. Álláspontja szerint a Bizottság nem bizonyította, hogy nem kapta meg a szóban forgó dokumentumokat.

252    Márpedig, mivel a felperes az, aki azt állítja, hogy a Bizottság jogtalanul utasította el a neki járó összegek kifizetését, holott már megkapta az FP6 szerződések feltételei II.7. cikke által megkövetelt dokumentumok összességét, e tekintetben a bizonyítási teher őt terheli.

253    Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a szóban forgó dokumentumokat végül az FP6 szerződések feltételei II.7. cikkének megfelelően megküldték a Bizottságnak.

254    A felperes a válaszban azt is előadja, hogy a Bizottság azóta végül kifizette az Ask‑It szerződés szerinti, utolsó referencia‑időszakra járó támogatást a konzorcium összes tagjának, őt magát kivéve, ami annak következménye, hogy a Bizottság a pénzügyi ellenőrzést követően elutasította kiadásait, valamint hogy semmilyen tájékoztatást nem kapott a Bizottságtól a kifizetések e tekintetben való felfüggesztését illetően.

255    A felperes ugyanakkor semmilyen bizonyítékot nem terjeszt elő, amely alkalmas lenne ezen állítás alátámasztására.

256    A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperes nem bizonyítja, hogy a Bizottság megsértette volna szerződéses kötelezettségeit azzal, hogy felfüggesztette az EU4ALL és az Ask‑It szerződések keretében neki járó kifizetések teljesítését.

257    Ebből következik, hogy a felperes ötödik és hatodik kereseti kérelmét mint megalapozatlant el kell utasítani, és ennélfogva az egész keresetét el kell utasítani.

E –  A Bizottság viszontkereseti kérelmeiről

1.     A Bizottság kérelmeinek terjedelméről

258    A Bizottság viszontkeresetében azt kéri, hogy a felperest kötelezzék arra, hogy fizesse meg neki a terhelési értesítőkben szereplő, összesen 999 213,45 eurót kitevő összegeket 2011. június 15‑től az „[EKB] által alkalmazott kamatlábat” 3,5 százalékponttal megnövelt kamatlábbal számított késedelmi kamattal terhelten, valamint a kártérítés teljes 70 471,47 eurós összegét 2011. augusztus 5‑től a fenti kamattal terhelten.

259    A Bizottság a visszafizetés iránti kérelmét az FP6 szerződések feltételeinek II.31. cikkére, az eTEN szerződések feltételeinek II.19. cikkére és a CIP szerződés feltételeinek II.30. cikkére alapítja. A könyvvizsgálói jelentésben tett észrevételek álláspontja szerint igazolják a felperesnek kifizetett teljes összeg visszafizetését.

260    A Bizottság továbbá úgy véli, hogy az FP6 szerződések feltételei II.30. cikkének (6) bekezdésében megfogalmazott büntetőkikötés alapján megalapozottan kér az igényelt hozzájárulás 10%‑ának megfelelő kártérítést.

261    Emellett, az FP6 szerződések feltételei II.28. cikke (7) bekezdésének és II.31. cikkének, az eTEN szerződések feltételei II.3. cikke (6) bekezdésének és II.19. cikkének, valamint a CIP szerződés feltételei II.5. cikke (5) bekezdésének és II.30. cikke (2) bekezdésének együttesen értelmezett rendelkezései alapján a Bizottság azt kéri, hogy a szóban forgó összegeket az EKB refinanszírozási kamatlába szerinti kamatot 3,5 százalékponttal meghaladó mértékű kamat terhelje annak a hónapnak az első naptári napjától kezdődően, amely során a szóban forgó összegek esedékessé váltak.

2.     A Bizottság kérelmeinek elfogadhatóságáról

262    Először, a felperes lényegében előadja, hogy mivel a Bizottság viszontkereseti kérelmei nem képezik az ellenkérelemtől különálló beadvány tárgyát, azokra csak a válaszban felelhet, míg a Bizottság további érveket terjeszthet elő a viszonválaszban. Ez a körülmény sérti a fegyveregyenlőség elvét, amely a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog – ahogy az az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4‑én kelt egyezmény 6. cikkéből következik – velejárója. Másodszor, adott esetben az FP6 szerződések feltételei II.30. cikke alapján kiszabott átalány‑kártérítést nem lehet nem vitatottnak és meghatározott összegűnek sem tekinteni, mivel azt a Bizottság által kifizetett azon összegek alapján kell kiszámítani, amelyek megfelelnek a végül el nem számolhatónak minősített kiadásoknak, holott e költségek elszámolhatósága a jelen kereset tárgyát képezi. Harmadszor, a viszontkeresetben megfogalmazott átalány‑kártérítés iránti kérelem időpontjáig a Bizottság nem állított ki sem beszedési utalványt, sem terhelési értesítőt e követelést illetően, ellentétben azzal, amit a költségvetési rendelet 71. cikkének (2) bekezdése ír elő minden nem vitatott, meghatározott összegű és esedékes követelés tekintetében. Ebből következik, hogy a viszontkereset elfogadhatatlan.

263    A Bizottság előadja, hogy a fegyveregyenlőség elvének tiszteletben tartása biztosított a jelen ügyben, mivel minden félnek lehetősége volt két eljárási irat benyújtására. Az alperest megillető azon lehetőség, hogy az ellenkérelemben viszontkeresetet terjesszen elő, számos állam eljárási jogában létezik, és azt az eljárásgazdaságosság elve igazolja. Emellett azt a Törvényszék és a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata és az utóbbi eljárási szabályzata 116. cikke (1) bekezdésének logikája is megerősíti. Az FP6 szerződések feltételei II.30. cikkének megfelelően az átalány‑kártérítés mellékkövetelésnek minősül a főköveteléshez, vagyis az indokolatlan pénzügyi hozzájáruláshoz képest. Az átalány‑kártérítés fizetésére irányuló járulékos kérelem tehát jogszerűen kapcsolódik az indokolatlan pénzügyi hozzájárulás visszafizetésére irányuló elsődleges kérelemhez. Mivel a Közösség és a felperes közötti kapcsolat szerződéses természetű, a költségvetési rendelet 71. cikkének (2) bekezdése a jelen ügyben nem alkalmazható. Az a kérdés, hogy a felperes kötelezhető‑e a szóban forgó kártérítés megfizetésére, tehát kizárólag az FP6 szerződések feltételei II.29. cikke (1) bekezdésének, II.30. cikkének és II.31. cikkének a hatálya alá tartozik. A felperest 2011. április 29‑én tájékoztatták a kártérítés összegéről, a Bizottság kiállította a szóban forgó hat, az FP6 szerződések feltételeinek megfelelő terhelési értesítőt, és 2011. június 20‑án megküldte azokat a felperesnek. Mivel a Törvényszék hivatala a felperes kérelmére 2011. augusztus 19‑ig meghosszabbította a viszontkeresetre történő válaszadás határidejét, a felperes ésszerű határidőt kapott, hogy hatékonyan védekezzen egy ilyen keresettel szemben.

264    A Törvényszék emlékeztet arra, hogy ha egy választottbírósági kikötés alapján benyújtott keresetben arra kérik, hogy a jogvitát adott esetben a szerződésre alkalmazandó nemzeti jog alkalmazásával döntse el, a viszontkereset, valamint a viszontkereset elfogadhatóságának elbírálására vonatkozó hatáskörének kérdését egyedül az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésére, az EUMSZ 272. cikkre és az eljárási szabályzatra tekintettel kell megvizsgálni (lásd ebben az értelemben a fenti 73. pontban hivatkozott Bizottság kontra Zoubek ügyben hozott ítélet 10. pontját).

265    Az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdése és az EUMSZ 272. cikk alapján a Törvényszék választottbírósági kikötésen alapuló hatásköre valamely kereset elbírálására szükségszerűen magában foglalja az ugyanezen kereset kapcsán előterjesztett viszontkereset elbírálására vonatkozó hatáskört is, amely viszontkereset a szerződéses kapcsolatból, vagy abból a tényből ered, amire az alapkérelmet alapozták, vagy a szerződésből eredő kötelezettségekkel közvetlen kapcsolatban áll (lásd ebben az értelemben a Bíróság fenti 73. pontban hivatkozott Bizottság kontra Zoubek ügyben hozott ítéletének 11. pontját; C‑167/99. sz., Parlament kontra SERS és Ville de Strasbourg ügyben 2003. április 10‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., I‑3269. o.] 95–104. pontját; a Bíróság C‑280/03. sz., Bizottság kontra Lior és társai ügyben 2003. november 21‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 8. és 9. pontját, és a Törvényszék T‑29/02. sz., GEF kontra Bizottság ügyben 2005. március 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑835. o.] 73. pontját).

266    A jelen ügyben rá kell mutatni, hogy a viszontkereseti kérelmek arra irányulnak, hogy a Törvényszék kötelezze a felperest egyrészt a szóban forgó szerződések megszegésének következményeként a terhelési értesítőkben megjelölt, 2011. június 15‑től kamattal terhelt összegek megfizetésére, másrészt pedig a szóban forgó, az FP6 szerződések feltételeinek II.30. cikke szerinti kártérítés teljes összegének a megfizetésére, a megfelelő terhelési értesítőben megállapított határidő lejártától kezdődően a fent hivatkozott mértékű kamattal terhelten.

267    Márpedig nem vitatható, hogy ezek a kérelmek abból a szerződéses kapcsolatból származnak, amelyre a felperes fő kereseti kérelmét alapította, amely többek között arra irányul, hogy a Törvényszék állapítsa meg, hogy a szóban forgó szerződések keretében a Bizottságnak bejelentett kiadások elszámolhatók, valamint hogy ennek következtében nem köteles visszafizetni a Bizottság által követelt összegeket. Ebből következik, hogy a Törvényszék az ilyen kérelmek elbírálására hatáskörrel rendelkezik.

268    Ennélfogva meg kell vizsgálni a felperes által a Bizottság viszontkereseti kérelmei tekintetében felhozott elfogadhatatlansági kifogásokat.

a)     A viszontkereseti kérelmek elfogadhatóságáról, amennyiben azokat a Bizottság az ellenkérelemben terjesztette elő

269    Emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 264. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően azon viszontkereset elfogadhatóságát, amellyel az eredeti alperes ellenfele állításainak egyszerű elutasításától különböző előny elérésére törekszik, az eljárási szabályzat rendelkezéseire tekintettel kell értékelni.

270    E tekintetben rá kell mutatni, hogy az eljárási szabályzat semmilyen különös követelményt nem támaszt azon feltételeket illetően, amelyek mellett egy ilyen viszontkereset egy választottbírósági kikötés alapján benyújtott keresetet követően előterjeszthető. A priori tehát semmi nem zárja ki, hogy egy szerződésből származó jogvita alperese viszontkeresetet terjeszthessen elő az ellenkérelemben. Ez a körülmény tehát önmagában nem eredményezheti a viszontkereset elfogadhatatlanságát a jelen ügyben.

271    Ami egyébként a fegyveregyenlőség elvét illeti, emlékeztetni kell, hogy ezen elv célja az eljárásban részt vevő felek közötti egyensúly biztosítása. Ez az elv magának a tisztességes eljárás fogalmának a velejárója (a Bíróság C‑514/07. P., C‑528/07. P. és C‑532/07. P. sz., Svédország és társai kontra API és Bizottság egyesített ügyekben 2010. szeptember 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2010., I‑8533. o.] 88. pontja), és magával vonja, hogy ésszerű lehetőséget kell biztosítani valamennyi félnek arra, hogy olyan körülmények között ismertesse álláspontját, ideértve a bizonyítékait is, amelyek mellett nem kerül teljesen előnytelen helyzetbe ellenfelével szemben (a Bíróság C‑199/11. sz., Otis és társai ügyben 2012. november 6‑án hozott ítéletének 71. pontja).

272    A jelen ügyben a felperes a válaszban előadja, hogy nem lesz alkalma válaszolni a Bizottság által a viszontkereseti kérelmeket illetően a viszonválaszban előadott érvekre. A felperes így azzal érvel, hogy míg a Bizottságnak e kérelmekkel kapcsolatban két alkalommal van lehetősége írásban állást foglalni, addig ő maga csak egy alkalommal fejtheti ki írásban álláspontját az említett kérelmekkel kapcsolatban.

273    E tekintetben meg kell állapítani, hogy az eljárási szabályzatban az írásbeli eljárás jelenlegi szerkezetére figyelemmel attól a pillanattól kezdve, hogy az eredetileg alperes fél számára megnyílik a lehetőség, hogy viszontkeresetet nyújtson be, szükségszerűen az következik, hogy az eredetileg felperes fél írásban csak egyetlen alkalommal, a válaszban foglalhat állást ezzel a kérelemmel kapcsolatban.

274    Emellett az eljárási szabályzatnak megfelelően az eljárás írásbeli szakaszát kiegészíti még egy szóbeli szakasz, amely minden lehetőséget megteremt a felek számára a védekezésre. A jelen ügyben tehát semmi nem akadályozza meg, hogy az eredetileg felperes fél a tárgyaláson feleljen a Bizottság által a viszontkereseti kérelmekkel kapcsolatban a viszonválaszban előadott érvekre, mivel a lényeg bizonyosan kevésbé annak biztosítása, hogy mindegyik fél ugyanannyi alkalommal foglalhasson állást írásban az egyes kérelmek tekintetében, mint inkább annak biztosítása, hogy a Törvényszék megérthesse az egyes felek feltevéseit az említett kérelmekkel kapcsolatban.

b)     Az átalány‑kártérítés fizetése iránti kérelem elfogadhatóságáról

275    Először, rá kell mutatni, hogy a felperes által előadott érvek nem az átalány‑kártérítésre vonatkozó viszontkereseti kérelem elfogadhatóságára, hanem annak megalapozottságára vonatkoznak.

276    Egyrészt ugyanis a felperes előadja, hogy az arra vonatkozó viszontkereseti kérelem, hogy kötelezzék őt átalány‑kártérítés fizetésére, azon az alapon elfogadhatatlan, hogy rendesen ezt a kártérítést a végül el nem számolhatónak ítélt kiadások alapján számolják, holott pontosan ez az elszámolhatóság képezi a jelen kereset tárgyát.

277    Így tehát úgy kell tekinteni, hogy a felperes annak az átalány‑kártérítésnek megfelelő követelésnek a nem vitatott jellegét kifogásolja, amelynek megfizetését a Bizottság kéri.

278    Másrészt a felperes kijelenti, hogy az arra irányuló viszontkereseti kérelem, hogy kötelezzék őt átalány‑kártérítés fizetésére, azon az alapon elfogadhatatlan, hogy e kérelem időpontjáig a Bizottság e kártérítést illetően nem állított ki sem beszedési utalványt, sem terhelési értesítőt.

279    Így a felperes tehát az átalány‑kártérítésnek megfelelő követelés esedékességét vitatja.

280    Márpedig egy követelés nem vitatott, meghatározott összegű és esedékes jellegének a fennállása a jogvitára alkalmazandó belga jog szerint az említett követelés jogosultja által benyújtott fizetés iránti kérelem megalapozottságának a feltétele.

281    Különösen a belga polgári törvénykönyv 1315. cikkének megfelelően a hitelezőnek kell bizonyítékot szolgáltatnia követelésének nem vitatott jellegét illetően.

282    Hasonlóképpen a belga polgári törvénykönyv 1315., 1650. és 1651. cikkéből kitűnik, hogy a hitelezőnek kell bizonyítania, hogy a követelés, amelynek kifizetését kéri, esedékes, vagyis fizetési határideje lejárt.

283    Ennélfogva a felperesnek az átalány‑kártérítés nem vitatott és esedékes jellegére vonatkozó érveit a kártérítés megalapozottságának vizsgálata keretében kell értékelni.

3.     A Bizottság kérelmeinek megalapozottságáról

284    A Bizottság visszafizetés iránti kérelmét az FP6 szerződések feltételei II.31. cikkének (1) és (2) bekezdésére, az eTEN szerződések feltételei II.19. cikkének (1) és (2) bekezdésére, valamint a CIP szerződés feltételei II.30. cikkének (1) és (2) bekezdésére alapítja. Az átalány‑kártérítés iránti kérelmét az FP6 szerződések feltételei II.31. cikkének (1) és (2) bekezdésére alapítja.

285    Ahhoz, hogy egy követelés e rendelkezések alapján esedékessé váljon, két feltételnek kell teljesülnie. Először az összeget jogtalanul kellett kifizetni, vagy a szóban forgó szerződések feltételei alapján beszedésének indokoltnak kell lennie, és másodszor az szükséges, hogy a Bizottság meghatározza a visszafizetés feltételeit, valamint a fizetési határidőt. Ami a késedelmi kamatot illeti, azt a fizetés teljesítésének hiányában a Bizottság által meghatározott időponttól kell fizetni (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑552/11. sz., Lito Maieftiko Gynaikologiko kai Cheirourgiko Kentro kontra Bizottság ügyben 2013. július 9‑én hozott ítéletének 44–46. pontját).

286    A Bizottság viszontkereseti kérelmeinek megalapozottságát e feltételek mellett kell vizsgálni.

a)     Ami a jogosulatlan kifizetések visszatérítését illeti

 Az indokolatlanul kifizetett összegről

287    Ahogy az az imént megállapítást nyert, a felperes nem bizonyította a szóban forgó szerződések keretében a Bizottságnak bejelentett azon kiadások elszámolhatóságát, amelyek címén utóbbi 999 213,45 eurót fizetett neki. Ahogy az a válasz 32. pontjában szereplő táblázatból kitűnik, a felperes nem vitatja a Bizottság e tekintetben végzett számításának elemeit. Ezek a számítási elemek nem állnak ellentmondásban az ügy irataiban szereplő elemekkel sem.

288    Ezzel szemben a felperes előadja, hogy a Bizottság az arányosság elvének, a szerződések jóhiszemű teljesítése elvének és a CIP szerződés feltételei rendelkezéseinek megfelelően nem követelheti a szóban forgó szerződések keretében neki kifizetett összegek egészének a visszafizetését, mivel ezeket a szerződéseket részben vagy egészben már teljesítették.

289    E tekintetben először rá kell mutatni, hogy egyrészt a CIP szerződés feltételeinek hatálya alá tartozó egyetlen szóban forgó szerződés a T‑Seniority szerződés, és másrészt a felperes arról tájékoztatta a T‑Seniority projekt koordinátorát, hogy 2009. február 23‑ával kilép a konzorciumból.

290    Márpedig a CIP szerződés feltételei II.11. cikke (4) bekezdése első francia bekezdésének megfelelően, amennyiben egy szerződő fél kilép az említett feltételek hatálya alá tartozó szerződésből, „a Bizottság az elvégzett munka jellegét és eredményeit, valamint azt figyelembe véve, hogy az a jelen program keretében mennyire hasznos a Közösség számára, követelheti a Közösség pénzügyi hozzájárulása egészének vagy egy részének visszafizetését”.

291    Ugyanakkor a CIP szerződés feltételei II.11. cikkének (8) bekezdése értelmében „[a] finanszírozási szerződés vagy a kedvezményezett részvételének megszüntetése ellenére a II. melléklet B. és D. részének rendelkezései a finanszírozási szerződésnek vagy a kedvezményezett részvételének megszüntetését követően továbbra is alkalmazandók”. Emellett pontosítja, hogy „[a] jelen finanszírozási szerződés minden más olyan rendelkezését, amelyek kifejezetten kimondják, hogy azok alkalmazása a megszüntetést követően folytatódik, az e rendelkezésekben meghatározott ideig továbbra is alkalmazni kell”.

292    Ebből következik, hogy a szerződő fél kilépésének vagy a szerződés megszüntetésének pénzügyi következményei, ahogy azt a CIP szerződés feltételeinek II.11. cikke kimondja, nem érintik a szerződő fél azon kötelezettségét, hogy az esetleges ellenőrzés következtében végül el nem számolhatónak nyilvánított összegeket visszatérítse.

293    Másodszor, ami a felperes azon érvét illeti, hogy a Bizottságnak a szóban forgó szerződések keretében neki kifizetett teljes összeg visszatérítésére irányuló kérelme ellentétes a szerződések jóhiszemű teljesítésének elvével és az arányosság elvével, emlékeztetni kell arra, hogy az FP6 szerződések feltételei II.29. cikke (1) bekezdésének megfelelően „[az e cikk alapján vezetett ellenőrzések] eredményei alapján a Bizottságnak fizetendő összegek a II.31. cikkben foglaltak szerint szedhetők be”.

294    Hasonlóképpen az eTEN szerződések feltételei II.17. cikkének (4) bekezdése és a CIP szerződés feltételei II.28. cikkének (5) bekezdése szerint „[a]z ellenőrzés megállapításai alapján a Bizottság megteszi az általa hasznosnak tekintett megfelelő intézkedéseket, beleértve az általa teljesített kifizetések egészének vagy egy részének a beszedését”.

295    E rendelkezésekből következik, hogy a jelen ügyben a Bizottságot megilleti az a lehetőség, hogy az ellenőrzés eredményei alapján a felperesnek a szóban forgó szerződések keretében kifizetett összegek egészét is beleértve minden olyan összeg visszafizetését kérje tőle, amely álláspontja szerint neki jár.

296    Márpedig az ellenőrzésről készült jelentésben megállapított szerződésszegések számára és súlyosságára, valamint arra tekintettel, hogy a Törvényszék elutasította a felperes e megállapítás vitatására előadott érveit, úgy kell tekinteni, hogy a Bizottság arra irányuló kérelme, hogy a felperes a szóban forgó szerződések alapján neki kifizetett teljes összeget fizesse vissza, nem aránytalan, és nem is ellentétes a szerződések jóhiszemű teljesítésének elvével.

 A visszafizetés feltételeinek pontos megjelöléséről

297    Emlékeztetni kell arra, hogy 2011. április 29‑én a Bizottság kilenc terhelési értesítőt bocsátott ki, amelyek megjelölték az egyes szóban forgó szerződések alapján visszatérítendő összeget, amelynek összesített értéke 999 213,45 euró volt. Ezek a terhelési értesítők a felperes számára 45 napos határidőt állapítottak meg a kifizetett összegek visszafizetésére, amely 2011. június 14‑én járt le, és amely időponttól ezeket az összegeket a szóban forgó szerződésekben megállapított, az EKB által alkalmazott kamatlábat 3,5 százalékponttal megnövelt kamatlábbal számított késedelmi kamat terheli. E terhelési értesítők emellett megjelölték azt a bankszámlaszámot, amelyre a felperesnek a visszafizetett összegeket utalnia kell. A felperes nem vitatja ezt a körülményt.

298    Helyt kell tehát adni a Bizottság arra irányuló kérelmének, hogy kötelezzék a felperest, hogy a jogtalanul kifizetett támogatások visszatérítése címén fizessen vissza neki 999 213,45 eurót az FP6 szerződések feltételei II.31. cikkének, az eTEN szerződések feltételei II.19. cikkének és a CIP szerződés feltételei II.30. cikkének megfelelően.

b)     Ami az átalány‑kártérítés fizetését illeti

 Az átalány‑kártérítés címén fizetendő összegről

299    A felperes a viszontkereset elvét azon az alapon vitatja, hogy az ő keresetének kellene helyt adni. Az átalány‑kártérítés nem vitatott jellegét is kifogásolja. Ezzel szemben a felperes nem vitatja a Bizottság számításának elemeit. Ez utóbbiak egyébként nem állnak ellentétben az ügy irataiban szereplő elemekkel.

300    Márpedig, ahogy arra a fenti 257. pont emlékeztet, a felperes keresetét teljes egészében el kell utasítani.

301    Ami annak az átalány‑kártérítésnek megfelelő követelés nem vitatott jellegét illeti, amelynek megfizetését a Bizottság kéri, rá kell mutatni, hogy az FP6 szerződések feltételeinek II.30. cikke alapján a szerződő felek pusztán azon oknál fogva kötelesek kártérítést fizetni, hogy indokolatlan kiadások bejelentése alapján jogosulatlan támogatásban részesültek. Mivel az Unió által elszenvedett pénzügyi kárt bizonyították (lásd a fenti 298. pontot), a Bizottság helyesen vélte úgy, hogy a felperes köteles megfizetni a tőle követelt kártérítést.

 A visszatérítés feltételeinek pontos megjelöléséről

302    A felperes lényegében előadja, hogy az átalány‑kártérítés nem esedékes, mivel egyrészt a Bizottság viszontkeresete benyújtásának időpontjában vitatta a szóban forgó szerződések keretében bejelentett kiadások összességének el nem számolhatóságát, amely kiadások alapján kiszámították az említett kártérítést, másrészt pedig ugyanezen időpontban a Bizottság még nem állított ki terhelési értesítőt e kártérítéssel kapcsolatban.

303    E tekintetben rá kell mutatni, ahogy arra a fenti 287. pont emlékeztet, hogy megállapítást nyert, hogy a felperes nem bizonyította a szóban forgó szerződések keretében a Bizottságnak bejelentett kiadások elszámolhatóságát.

304    Emellett emlékeztetni kell arra, hogy 2011. június 20‑án a Bizottság a Közösség és a felperes között az Access‑eGOV, az eABILITIES, az Ask‑It, az EU4ALL, az Emerge és az Enable projektekre vonatkozóan kötött szerződések alapján hat terhelési értesítőt állított ki, amelyek a felperes által az FP6 szerződések feltételeinek II.30. cikke alapján átalány‑kártérítés címen fizetendő teljes összeget 70 471,47 euróban állapították meg. A Bizottság a szóban forgó összegek felperes általi megfizetésére 2011. augusztus 4‑ig terjedő határidőt állapított meg.

305    Ennélfogva helyt kell adni a Bizottság arra irányuló kérelmének, hogy a felperest kártérítés címén 70 417,47 euró megfizetésére kötelezzék.

c)     Ami a kamatokat illeti

306    Az FP6 szerződések feltételei II.28. cikke (7) bekezdésének és II.31. cikkének, az eTEN szerződések feltételei II.3. cikke (6) bekezdésének és II.19. cikkének, valamint a CIP szerződés feltételei II.5. cikke (5) bekezdésének és II.30. cikke (2) bekezdésének együttesen értelmezett rendelkezéseiből az következik, hogy a szóban forgó szerződések alapján egy szerződő fél által fizetendő minden összeget kamat terhel a fizetés Bizottság által megállapított esedékességétől kezdődően. A felperest tehát kötelezni kell az FP6 szerződések feltételei II.28. cikkének (7) bekezdésében, az eTEN szerződések feltételeinek II.19. cikkében és a CIP szerződés feltételei II.30. cikkének (2) bekezdésében megállapított kamatok fizetésére.

 A költségekről

307    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a értelmében a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

308    Mivel a felperes pervesztes lett, az eljárási szabályzat 87. cikke 2. §‑ának megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a Koinonia Tis Pliroforias Anoichti Stis Eidikes Anagkes – Isotis keresetét elutasítja.

2)      A Törvényszék a Koinonia Tis Pliroforias Anoichti Stis Eidikes Anagkes – Isotist kötelezi a 027020. sz., „Access to e‑Government Services Employing Semantic Technologies”, a 035242. sz., „A virtual platform to enhance and organize the coordination among centres for accessibility ressources and support”, az 511298. sz., „Ambient Intelligence System of Agents for Knowledge‑based and Integrated Services for Mobility Impaired Users”, a 034778. sz., „European Unified Approach for Accessible Lifelong Learning”, a 045056. sz., „Emergency Monitoring and Prevention”, a 045563. sz., „A wearable system supporting services to enable elderly people to live well, independently and at ease”, a 029255. sz., „NavigAbile: e‑inclusion for communication disabilities”, az 517506. sz., „European Recommanded Materials for Distance Learning Courses for Educators” és a 224988. sz., „T‑Seniority: Expanding the benefits of information society to older people through digital TV channels” szerződések alapján a számára nyújtott pénzügyi hozzájárulásnak megfelelő 999 213,45 euró, valamint annak 2011. június 15‑től számított, az Európai Központi Bank (EKB) által alkalmazott kamatnál 3,5 százalékponttal nagyobb mértékű kamatai megfizetésére.

3)      A Törvényszék a Koinonia Tis Pliroforias Anoichti Stis Eidikes Anagkes – Isotist kötelezi a 027020. sz., „Access to e‑Government Services Employing Semantic Technologies”, a 035242. sz., „A virtual platform to enhance and organize the coordination among centres for accessibility ressources and support”, az 511298. sz., „Ambient Intelligence System of Agents for Knowledge‑based and Integrated Services for Mobility Impaired Users”, a 034778. sz., „European Unified Approach for Accessible Lifelong Learning”, a 045056. sz., „Emergency Monitoring and Prevention”, a 045563. sz., „A wearable system supporting services to enable elderly people to live well, independently and at ease” szerződések alapján fizetendő átalánykártérítésnek megfelelő 70 471,47 euró, valamint annak 2011. augusztus 5‑től számított, az EKB által alkalmazott kamatnál 3,5 százalékponttal nagyobb mértékű kamatai megfizetésére.

4)      A Koinonia Tis Pliroforias Anoichti Stis Eidikes Anagkes – Isotis maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az Európai Bizottságnál felmerült költségeket.

Frimodt Nielsen

Kancheva

Buttigieg

Kihirdetve Luxembourgban, a 2014. július 16‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


Tartalomjegyzék


A jogvita előzményeiII – 2

A –  A szóban forgó szerződések ismertetéseII – 3

B –  A szóban forgó szerződések teljesítése és az ellenőrzésII – 22

Az eljárás és a felek kérelmeiII – 29

A jogkérdésrőlII – 31

A –  A jogvita terjedelmérőlII – 31

B –  A jogvitára alkalmazandó jogrólII – 33

C –  A felperes harmadik kereseti kérelmérőlII – 34

1.  A könyvvizsgálói jelentésnek a költségek el nem számolhatóságát igazoló megállapításairólII – 34

a)  A felperes könyveinek vezetésérőlII – 34

b)  A személyzet jelenléti íveinek módosításárólII – 44

c)  A programigazgató által bejelentett munkaórákról

d)  Az utazási költségekről

2.  Az ellenőrzés minőségéről és megvalósításának feltételeiről

a)  A felperes ETSI 333 szerződésben való részvételével kapcsolatban tett hamis nyilatkozatokról

b)  Az ellenőrzésre alkalmazandó szabályokról

c)  A könyvvizsgálói jelentés angol nyelven való közléséről

D –  A felperes ötödik és hatodik kereseti kérelméről

1.  A felperes ötödik és hatodik kereseti kérelmének elfogadhatóságáról

2.  A felperes ötödik és hatodik kereseti kérelmének megalapozottságáról

E –  A Bizottság viszontkereseti kérelmeiről

1.  A Bizottság kérelmeinek terjedelméről

2.  A Bizottság kérelmeinek elfogadhatóságáról

a)  A viszontkereseti kérelmek elfogadhatóságáról, amennyiben azokat a Bizottság az ellenkérelemben terjesztette elő

b)  Az átalány‑kártérítés fizetése iránti kérelem elfogadhatóságáról

3.  A Bizottság kérelmeinek megalapozottságáról

a)  Ami a jogosulatlan kifizetések visszatérítését illeti

Az indokolatlanul kifizetett összegről

A visszafizetés feltételeinek pontos megjelöléséről

b)  Ami az átalány‑kártérítés fizetését illeti

Az átalány‑kártérítés címén fizetendő összegről

A visszatérítés feltételeinek pontos megjelöléséről

c)  Ami a kamatokat illeti

A költségekről


* Az eljárás nyelve: görög.