A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)
2011. február 17.(*)
„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – Az ANN TAYLOR LOFT közösségi szóvédjegy bejelentése – LOFT korábbi nemzeti szóvédjegy – Viszonylagos kizáró ok – Összetéveszthetőség – A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja”
A T‑385/09. sz. ügyben,
az Annco, Inc. (székhelye: Wilmington, Delaware [Egyesült Államok], képviseli: G. Triet ügyvéd)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: A. Folliard‑Monguiral, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban:
a Freche et fils associés (székhelye: Párizs [Franciaország]),
az OHIM első fellebbezési tanácsának a Freche et fils associés és az Annco, Inc. közötti felszólalási eljárással kapcsolatban hozott 2009. július 1‑jei határozatával (R 1485/2008‑1. sz. ügy) szemben benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),
tagjai: M. E. Martins Ribeiro elnök (előadó), S. Papasavvas és A. Dittrich bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2009. október 2‑án benyújtott keresetlevélre,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2010. január 11‑én benyújtott válaszbeadványra,
mivel az írásbeli szakasz befejezéséről való értesítéstől számított egy hónapon belül a felek egyike sem terjesztett elő tárgyalás tartása iránti kérelmet, a Törvényszék az előadó bíró jelentése és az eljárási szabályzat 135a. cikke alapján úgy döntött, hogy az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2004. március 16‑án az Annco, Inc. a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL L 78., 1. o.]) alapján közösségi védjegybejelentést tett a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy az ANN TAYLOR LOFT szómegjelölés volt.
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 18., 25. és 39. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában tették, és az egyes osztályok tekintetében a következő leírásnak felelnek meg:
– 18. osztály: „Bőr és bőrutánzatok, valamint ezen anyagokból készült termékek; állatbőrök; utazóládák, kofferek és bőröndök; esernyők, napernyők és sétapálcák; kézitáskák, erszények, pénztárcák, bőröndök”;
– 25. osztály: „Ruházat, cipők, fejfedők, női ruhák, szoknyák, kosztümök, farmernadrágok, melegítők, szvetterek, ingek, pólók, ujjatlan trikók, bodyk, pulóverek, mellények, kesztyűk, hálóruházat, köntösök, pongyolák, fürdőruhák, blúzok, cipők, nadrágok, rövidnadrágok, dzsekik, kabátok, zoknik, hurkolt/kötöttáru, kalapok és sapkák, övek, sálak és alsóneműk”;
– 35. osztály: „Kiskereskedelmi szolgáltatások; áruk kiskereskedelme világszintű informatikai hálózatok útján; ruhák, cipők, kézitáskák, bőrből és bőrutánzatból készült kisebb kiegészítők, ékszerek, tisztálkodószerek, illatszerek és kozmetikumok kiskereskedelme”.
4 A közösségi védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2004. december 20‑i, 51/2004. számában hirdették meg.
5 2005. március 18‑án a Freche et fils associés a 40/94 rendelet 42. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 41. cikke) alapján felszólalást nyújtott be a bejelentett védjegy lajstromozásával szemben a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja (jelenleg a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja) értelmében vett összetéveszthetőségére hivatkozva.
6 A felszólalás a Franciaországban 2001. március 16‑i hatállyal, 2003. augusztus 22‑én 13 089 435. számon lajstromozott LOFT szóvédjegy által oltalomban részesített bizonyos árukon, nevezetesen a 18. és 25. osztályba tartozó árukon alapult, és az egyes osztályok tekintetében az alábbi leírásnak felelnek meg:
– 18. osztály: „Bőr és bőrutánzatok; bőrdíszmű áruk bőr és bőrutánzatból (meghatározott áruk tárolására szolgáló tokok, kesztyűk és övek kivételével); erszények, pénztárcák nem nemesfémből; kézitáskák; utazótáskák; ládák bőrből vagy műbőrből; utazóládák bőrrel (szőrmével) bevonva; szarvasbőr, nem tisztítási célokra; állatbőrök; utazóládák és bőröndök; esernyők, napernyők és sétapálcák”;
– 25. osztály: „Ruházat, alsóruházat, a búvárruházaton kívüli sportruházat, övek, kesztyűk, cipők, fejfedők”.
7 A felszólalás a védjegybejelentésben szereplő valamennyi áru és szolgáltatás ellen irányult.
8 2008. augusztus 12‑i határozatával a felszólalási osztály a 18. és a 25. osztályba tartozó áruk tekintetében helyt adott a felszólalásnak azzal az indokolással, hogy fennáll az összetévesztés veszélye, a 35. osztályba tartozó szolgáltatások tekintetében pedig elutasította a felszólalást. A felszólalási osztály megállapította a szóban forgó áruk azonosságát, és rámutatott arra, hogy az átfogó értékelés keretében a LOFT és az ANN TAYLOR LOFT megjelölések átlagos mértékű hasonlóságot mutatnak amiatt, hogy mindkét megjelölésben szerepel a lofttal kapcsolatos fogalom. Az áruk azonosságára, valamit arra tekintettel, hogy a „loft” szó megőrzi a lajstromoztatni kért védjegyen belül az önálló megkülönböztető pozícióját, a fogyasztók azt gondolhatják, hogy a szóban forgó áruk egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak.
9 2008. október 10‑én a felperes a 40/94 rendelet 57–62. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 58–64. cikke) alapján fellebbezést nyújtott be a felszólalási osztály határozatával szemben.
10 2009. július 1‑jei határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az első fellebbezési tanács elutasította a fellebbezést. Különösen úgy ítélte meg, hogy egyfelől a bejelentett védjegy és a korábbi védjegy által érintett áruk azonosak, másfelől az erőteljes fogalmi hasonlóság fennállása ellenére az ütköző megjelölések az átfogó értékelés keretében csekély mértékben hasonlók. A fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy fennáll az összetévesztés veszélye, mivel a közös „loft” kifejezés a bejelentett védjegy domináns alkotóeleme és a korábbi védjegy egyetlen eleme. A szóban forgó vásárlóközönség, amely a bőrdíszmű és ruházati cikkek átlagos francia vásárlóiból áll, azt gondolhatja, hogy az áruk származása azonos, vagy hogy az ANN TAYLOR LOFT a Freche et fils associés új termékskálájának a neve.
A felek kérelmei
11 A felperes keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– nyilvánítsa a keresetet megalapozottnak;
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– változtassa meg megtámadott határozatot, és engedélyezze az érintett közösségi védjegy 18. és 25. osztályba tartozó áruk tekintetében, valamint ezen túl a 35. osztályba tartozó szolgáltatások tekintetében történő lajstromozását, amely szolgáltatások tekintetében a felszólalási osztály helytállóan hagyta helyben a lajstromozást, és ezt nem is vitatja;
– az OHIM‑ot kötelezze a költségek viselésére.
12 Az OHIM azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A megtámadott határozat hatályon helyezése iránti kérelemről
13 A felperes két jogalapra hivatkozik, amelyeket egyrészt a 207/2009 rendelet 75. cikke második mondatának, másrészt ugyanezen rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapít.
14 Elsőként a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapot kell megvizsgálni.
15 A 207/2008 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha „azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.
16 Ezen túlmenően a 207/2008 rendelet 8. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében korábbi védjegy alatt minden olyan, valamely tagállamban lajstromozott védjegy értendő, amelynek bejelentési napja korábbi, mint a közösségi védjegybejelentés bejelentési napja.
17 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint összetéveszthetőséget eredményezhet az, ha a vásárlóközönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól vagy gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak (lásd a Törvényszék T‑325/06. sz., Boston Scientific kontra OHIM – Terumo [CAPIO] ügyben 2008. szeptember 10‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 70. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot; lásd továbbá analógia útján a Bíróság C‑39/97. sz. Canon‑ügyben 1998. szeptember 29‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑5507. o.] 29. pontját, valamint a C‑342/97. sz., Lloyd Schuhfabrik Meyer ügyben 1999. június 22‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑3819. o.] 17. pontját).
18 Továbbá nem vitatott, hogy azt, hogy a vásárlóközönség szemszögéből fennáll-e az összetévesztés veszélye, az adott ügy minden lényeges elemét figyelembe véve, átfogóan kell vizsgálni (lásd a fenti 17. pontban hivatkozott CAPIO‑ügyben hozott ítélet 71. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot; lásd továbbá analógia útján a Bíróság C‑251/95. sz. SABEL‑ügyben 1997. november 11‑én hozott ítéletének [EBHT 1997., I‑6191. o.] 22. pontját, a fenti 17. pontban hivatkozott Canon‑ügyben hozott ítélet 16. pontját és a fenti 17. pontban hivatkozott Lloyd Schuhfabrik Meyer ügyben hozott ítélet 18. pontját).
19 Ez az átfogó értékelés bizonyos kölcsönös függőséget tételez fel a figyelembe vett tényezők, különösen a védjegyek és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága között. Így a megjelölt áruk vagy szolgáltatások kisebb mértékű hasonlóságát ellensúlyozhatja a védjegyek közötti hasonlóság magasabb foka, és fordítva (a Bíróság C‑234/06. P. sz., Il Ponte Finanziaria kontra OHIM ügyben 2007. szeptember 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑7333. o.] 48. pontja, és a Törvényszék T‑6/01. sz., Matratzen Concord kontra OHIM – Hukla Germany [MATRATZEN] ügyben 2002. október 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑4335. o.] 25. pontja; lásd továbbá analógia útján a fenti 17. pontban hivatkozott Canon‑ügyben hozott ítélet 17. pontját). A tényezők e kölcsönös függősége a 207/2009 rendelet nyolcadik preambulumbekezdésében jut kifejezésre, amely szerint a hasonlóság fogalmát az összetéveszthetőséggel összefüggésben kell értelmezni, amelynek értékelése számos tényezőtől – különösen a védjegy piaci ismertségétől, attól a képzettársítástól, amelyet a használt vagy védjegyként lajstromozott megjelölés előidéz, valamint a védjegy és a megjelölés közötti, valamint a velük megjelölt áruk vagy szolgáltatások közötti hasonlóság mértékétől – függ (lásd a fenti 17. pontban hivatkozott CAPIO‑ügyben hozott ítélet 72. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
20 Egyébiránt az összetéveszthetőség átfogó mérlegelésénél az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlóságát illetően a megjelölések által keltett együttes benyomást kell alapul venni, különösen a megkülönböztető és domináns jegyeik figyelembevételével. Ugyanis a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának „a fogyasztók összetéveszthetik” szövegezéséből következik, hogy az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél meghatározó szerepet játszik, hogy a védjegyet hogyan érzékeli a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások átlagos fogyasztója. Márpedig a fogyasztó rendszerint egészében érzékeli a védjegyet, és nem vizsgálja annak egyes részeit (lásd a fenti 17. pontban hivatkozott CAPIO‑ügyben hozott ítélet 73. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, lásd továbbá analógia útján a fenti 18. pontban hivatkozott SABEL‑ügyben hozott ítélet 23. pontját).
21 Az összetéveszthetőség ezen átfogó értékelése során az érintett áruk fogyasztóiról általában feltételezni kell, hogy szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztók. Egyebekben nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy az átlagos fogyasztónak csak ritkán adódik lehetősége közvetlenül összehasonlítani a különböző védjegyeket, és így a védjegyről az emlékezetében megőrzött tökéletlen képre kell hagyatkoznia. Tekintettel kell lenni arra is, hogy az átlagos fogyasztó figyelme változó lehet a kérdéses áruk vagy szolgáltatások kategóriájától függően (a Törvényszék T‑104/01. sz., Oberhauser kontra OHIM – Petit Liberto [Fifties] ügyben 2002. október 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑4359. o.] 28. pontja, és a T‑186/02. sz., BMI Bertollo kontra OHIM – Diesel [DIESELIT] ügyben 2004. június 30‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑1887. o.] 38. pontja; lásd továbbá analógia útján a fenti 17. pontban hivatkozott Lloyd Schuhfabrik Meyer ügyben hozott ítélet 26. pontját].
22 A jelen ügyben a korábbi védjegy egy Franciaországban lajstromozott nemzeti védjegy. Következésképpen a fellebbezési tanács által a megtámadott határozat 12. pontjában megállapítottaknak megfelelően a vizsgálatot a francia területre kell korlátozni. Kétségtelen az is, hogy az érintett vásárlóközönség – ahogyan arra a fellebbezési tanács a megtámadott határozat fent említett 13. pontjában helyesen rámutatott – a bőrdíszmű és ruházati cikkek francia átlagfogyasztója, amely a népesség igen széles körének felel meg. E megállapításokat, amelyeket a felperes nem vitatott, helyben kell hagyni.
23 A fellebbezési tanácsnak az ütköző megjelölések összetéveszthetőségére vonatkozó értékelését e megfontolások fényében kell vizsgálni.
Az áruk hasonlóságáról
24 E vonatkozásban elegendő megállapítani, hogy a fellebbezési tanács által a megtámadott határozat 10. pontjában elfoglalt azon álláspontot, miszerint a szóban forgó áruk azonosak, és amit végeredményben a felperes sem vitatott, meg kell erősíteni.
A megjelölések hasonlóságáról
25 Amint a fenti 20. pontban már megállapította a Törvényszék, az összetéveszthetőség átfogó mérlegelésénél az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlóságát illetően a megjelölések által keltett együttes benyomást kell alapul venni, különösen a megkülönböztető és domináns jegyeik figyelembevételével (lásd továbbá a Bíróság C‑254/09. P. sz., Klein Trademark Trust kontra OHIM ügyben 2010. szeptember 2‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 45. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
26 Szintén az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy két védjegy akkor hasonló, ha az érintett vásárlóközönség nézőpontjából legalább részleges azonosság áll fenn közöttük egy vagy több releváns aspektus vonatkozásában, nevezetesen vizuális, hangzásbeli és fogalmi szempontból (a fenti 19. pontban hivatkozott MATRATZEN‑ügyben hozott ítélet 30. pontja, a fenti 17. pontban hivatkozott CAPIO‑ügyben hozott ítélet 89. pontja, valamint lásd analógia útján a fenti 18. pontban hivatkozott SABEL‑ügyben hozott ítélet 23. pontját).
27 A jelen esetben a korábbi védjegyet kizárólag a „loft” szó alkotja, míg a bejelentett védjegy az „ann taylor loft” szóelemből. áll
28 Először is, a fellebbezési tanács megállapította, hogy a szóban forgó megjelölések között vizuális és hangzásbeli hasonlóság áll fenn, ez a hasonlóság azonban nem erőteljes, mivel a bejelentett védjegyben a „loft” szó megelőzi a többi alkotóelemet. Márpedig, habár a felperes azt állítja, hogy a bejelentett védjegyben szerepelő domináns, „ann taylor” elem folytán a szóban forgó megjelölések vizuális és hangzásbeli benyomása nagyon különböző, elismeri „a szóban forgó megjelölések közötti csekély mértékű hasonlóságot”. A fellebbezési tanács ezzel kapcsolatos megállapítását ennélfogva meg kell erősíteni.
29 Másodsorban, a fogalmi hasonlóságot illetően a fellebbezési tanács –megerősítve azt a következtetést, amelyre a felszólalási osztály jutott – a megtámadott határozat 18. és 20. pontjában úgy ítélte meg, hogy az ANN TAYLOR LOFT szómegjelölés egy angolszász személy teljes nevére hasonlít, amelyben az „ann” szó könnyen azonosítható az utónévvel, a „taylor” az utónév második elemével vagy az utónév egyik elemével, és a „loft” a vezetéknévvel. A fellebbezési tanács a Törvényszék T‑212/07. sz., Harman International Industries kontra OHIM – Becker (Barbara Becker) ügyben 2008. december 2‑án hozott ítélete (EBHT 2008., II‑3431. o.) alapján a megtámadott határozat 19. pontjában hozzáfűzte, hogy a „loft” alkotóelem mint név a bejelentett védjegy domináns eleme. A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 23. pontjában egyébiránt úgy ítélte meg, hogy a „loft” szó megkülönböztető jellegű, mivel Franciaországban idegen szó, amelyet nem szükségszerűen az áruk kereskedelmi származásának általános meghatározásaként észlelnek. A „loft” szót inkább jelentés nélküli angol főnévként vagy vezetéknévként észlelik.
30 A felperes vitatja ezt az elemzést. Véleménye szerint ugyanis a francia vásárlóközönség a szóban forgó két megjelölésben közös „loft” szót nem angolszász vezetéknévként fogja fel, mivel ezt a szót a francia nyelvben a privát vagy kereskedelmi célból raktárhelyiségből lakássá alakított helyiség megnevezésére használják. Így annak ellenére, hogy mindkét megjelölésben szerepel a „loft” szó, az „ann taylor” elem –mivel ez a megkülönböztető és domináns elem az ANN TAYLOR és ANN TAYLOR LOFT védjegyekben – határozza meg az egész megjelölést olyannyira, hogy az összes többi alkotóelem elhanyagolhatóvá válik. Ennélfogva semmilyen fogalmi hasonlóság nincs a szóban forgó megjelölések között.
31 Meg kell állapítani, hogy nem erősíthető meg a fellebbezési tanács elemzése, mivel az téves előfeltevésen alapul.
32 Amint ugyanis a felszólalási osztály a határozatában már megállapította, a „loft” korántsem idegen kifejezés, hanem egy olyan szó, amely a francia nyelvben egy bizonyos lakástípust ír le. Habár az ezzel azonos angol szóból származik, a „loft” szó, mivel bekerült a francia nyelvbe, teljesen francia szó lett. Ebből következik, hogy mivel a francia nyelvben pontos jelentése van, az átlagos francia vásárlóközönség e szó hallatán egy meghatározott lakástípusra asszociál, ha ismeri ezt a jelentést, és nem egy külföldi vezetéknévre, amely vezetéknév – amint az OHIM egyébként elismeri – nem túl gyakori az angolszász országokban. Nem állítható továbbá joggal, hogy a „loft” szó ritkán használatos a francia nyelvben.
33 A felperes azon érve, miszerint az „ann taylor” alkotóelem a domináns az összbenyomás szempontjából, mivel az ANN TAYLOR és ANN TAYLOR LOFT megjelölés jóhírnévvel rendelkezik a vásárlóközönség körében, azonban már nem fogadható el.
34 Ezzel kapcsolatban elegendő megállapítani, hogy a felperes nem nyújtott be bizonyítékot annak igazolására, hogy az ANN TAYLOR LOFT vagy az ANN TAYLOR megjelölés ilyen jóhírnévvel bír az érintett vásárlóközönség körében, a bizonyítékok az Egyesült Államokra vonatkoznak. E tekintetben, egy internetes oldal nem lehet elegendő e jóhírnév fennállásának bizonyításához. A felperes egyébiránt maga is pontosítja, hogy „bizonyos lépéseket tett annak érdekében, hogy kiterjessze a tevékenységét más országokra, köztük az Európai Unió országaira”, ami tanúsítja a bejelentett védjegy vagy az ANN TAYLOR megjelölés Európai Unión belüli, és különösen franciaországi jóhírnevének hiányát az adott időpontban.
35 Feltételezve továbbá azt, hogy az „ann taylor” alkotóelem tekinthető az ANN TAYLOR LOFT megjelölés domináns elemének, a fogalmi hasonlóság vizsgálata nem végezhető el kizárólag a domináns elem figyelembevételével, mivel az ítélkezési gyakorlat szerint a hasonlóság értékelése csak akkor végezhető el kizárólag a domináns elemet alapul véve, ha a védjegy összes többi eleme elhanyagolható (a Bíróság C‑498/07. P. sz., Aceites del Sur‑Coosur kontra Koipe és OHMI ügyben 2009. szeptember 3‑án hozott ítéletének [EBHT 2009., I‑7371. o.] 62. pontja).
36 Márpedig a bejelentett védjegyben szereplő „loft” szó nem tekinthető elhanyagolhatónak az összbenyomás szempontjából, mivel kiegészíti az „ann taylor” elemet, olyan jellegzetességet fűzve hozzá, amely az érintett árukat tekintetbe véve olyan ruházati termékcsoporthoz kapcsolódhat, amely megfelel az ezen újszerű lakásstílussal összefüggő, meghatározott életmódnak, vagy bizonyos jellegzetességeket vesz át belőle.
37 Nem vitatható egyébiránt, hogy a bejelentett védjegy által keltett összbenyomásban az „ann taylor” elem nyilvánvalóan jóval inkább megkülönböztető jellegű a francia vásárlóközönség számára, mint a „loft” szó, éppen azért, mert ez utóbbi szónak világos és egyértelmű jelentése van a francia nyelvben. Az „ann taylor” elem oly módon utal utónevekre, vagy egy utónévre és egy angol névre, hogy jobban felkelti a francia vásárlóközönség figyelmét.
38 A fentiek összességéből következik, hogy összességében, a szóban forgó megjelölések között fennálló nem erőteljes vizuális és hangzásbeli hasonlóságra, valamint bizonyos mértékű fogalmi hasonlóságra vonatkozó megállapításokra tekintettel azt a következtetést kell levonni, hogy – figyelembe véve azt, hogy az „ann taylor” elem a bejelentett védjegy leginkább megkülönböztető eleme, és jobban magára vonja az érintett vásárlóközönség figyelmét – a szóban forgó megjelölések között csekély mértékű az átfogó hasonlóság.
Az összetévesztés veszélyéről
39 Emlékeztetni kell arra, hogy akkor áll fenn az összetévesztés veszélye, ha a szóban forgó védjegyek hasonlóságának foka és az e védjegyekkel megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlóságának foka összességében kellően magas (a fenti 19. pontban hivatkozott MATRATZEN‑ügyben hozott ítélet 45. pontja).
40 A felperes lényegében arra hivatkozik, hogy mivel az ANN TAYLOR LOFT megjelölés elején az „ann taylor” megkülönböztető és domináns elem szerepel, nem áll fenn az összetévesztés veszélye az érintett vásárlóközönség képzetében oly módon, hogy e vásárlóközönség azt gondolhatná, hogy a szóban forgó megjelölések egyazon társaság vagy két, egymással gazdasági kapcsolatban álló társaság ellenőrzésével kínált, két különböző termékcsoportját jelölik.
41 A fellebbezési tanács ezzel szemben a megtámadott határozat 19. pontjában úgy ítélte meg, hogy a „loft” szó a bejelentett védjegy domináns eleme, ily módon fennáll az összetévesztés veszélye, mivel az áruk azonosak.
42 Ez utóbbi elemzés nem erősíthető meg.
43 Ezzel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a szóban forgó megjelölések fogalmi hasonlóságának elemzése során tett megállapításokra tekintettel nem a „loft” szó a domináns elem a bejelentett védjegyben. Ezenfelül ugyanezen megállapításokból kitűnik, hogy az „ann taylor” alkotóelem az, amelyet – mivel az érintett vásárlóközönség számára nem bír jelentéssel – a „loft” szónál inkább megkülönböztető jellegűnek kell tekinteni a bejelentett védjegyben, mivel ez utóbbi szó pontos jelentéssel bír az említett vásárlóközönség számára.
44 Ezen túlmenően a szóban forgó megjelölések között csekély mértékű vizuális és hangzásbeli, valamint bizonyos mértékű fogalmi hasonlóság áll fenn.
45 Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy ruházati ágazatban gyakori, hogy ugyanannak a védjegynek a megjelölt árutól függően több változata létezik. Ebben az ágazatban az is megszokott ugyanis, hogy ugyanaz a ruhagyártó vállalkozás származtatott védjegyeket használ, azaz az elsődleges védjegyből származtatott megjelöléseket, amelyeknek közös a domináns elemük az eredeti védjeggyel, de amelyek különböző termékcsoportokat jelölnek a ruházati cikkek területén (lásd a Törvényszék T‑117/03.–T‑119/03. és T‑171/03. sz., New Look kontra OHIM – Naulover [NLSPORT, NLJEANS, NLACTIVE és NLCollection] ügyben 2004. október 6‑án hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑3471. o] 51. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
46 Először is az áruk jellegére és forgalmazásuk módjára, majd pedig a ruházati cikkek védjeggyel való megjelölésével kapcsolatos szokásokra, végül pedig az érintett vásárlóközönség elvárásaira és szokásaira tekintettel úgy kell tekinteni, hogy ez utóbbi vásárlóközönség a szóban forgó két megjelöléssel való találkozásakor nem állít fel kapcsolatot ezek között, mivel a bejelentett védjegy leginkább megkülönböztető eleme nem egyezik meg a korábbi védjegy egyetlen elemével, és megszokott az, hogy valamely „cégvédjegy” egy második termékcsoportra jellemző alkotóelem hozzáfűzésével módosítja a saját védjegyét.
47 Amint a felperes helytállóan mutatott rá, az érintett vásárlóközönség ugyanis hozzá van szokva ahhoz, hogy ugyanaz a gyártó különböző termékcsoportokat forgalmaz, amely a tervező és/vagy az érintett divatház nevét viseli a termékcsoport jellemzői (sportos, elegáns, lezser stb.) alapján meghatározott neve előtt.
48 A jelen esetben a szóban forgó megjelölések által keltett összbenyomást tekintetbe véve a hasonlóságukat csekély mértékűnek minősítették. A szóban forgó áruk azonossága ellenére meg kell állapítani, hogy a szóban forgó megjelölések közötti csekély mértékű hasonlóság fennállására tekintettel az érintett vásárlóközönség, amely hozzá van szokva ahhoz, hogy egy ruhagyártó vállalkozás származtatott, az elsődleges védjegyből származtatott védjegyeket használ, nem állíthat fel kapcsolatot az ANN TAYLOR LOFT és a LOFT megjelölések között, mivel a korábbi védjegy nem tartalmazza az „ann taylor” elemet, amely – amint a fenti 37. pontban megállapításra került (lásd továbbá a fenti 43. pontot) – a leginkább megkülönböztető alkotóelem a bejelentett védjegyben.
49 Mindenesetre feltételezve akár azt, hogy a „loft” alkotóelem megőrizte a bejelentett védjegyen belüli önálló megkülönböztető pozícióját, automatikusan mégsem vonható le az a következtetés az említett védjegyen belüli önálló megkülönböztető pozícióból, hogy a szóban forgó megjelölések között fennáll az összetévesztés veszélye.
50 Az összetévesztés veszélye ugyanis nem határozható meg elvontan, hanem olyan átfogó elemzés keretében kell megállapítani, amely többek között figyelembe veszi az adott eset valamennyi releváns tényezőjét (a fenti 18. pontban hivatkozott SABEL‑ügyben hozott ítélet 22. pontja, lásd továbbá a Bíróság C‑120/04. sz. Medion‑ügyben 2005. október 6‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑8551. o.] 37. pontját), nevezetesen a szóban forgó áruk és szolgáltatások jellegét, a forgalmazás módjait, a vásárlóközönség alacsonyabb vagy magasabb fokú figyelmét, valamint az említett vásárlóközönség szokásait az érintett területen. Márpedig a jelen esetre jellemző, a fenti 45–48. pontban szereplő releváns tényezők vizsgálata első látásra nem teszi nyilvánvalóvá, hogy a szóban forgó megjelölések között fennáll az összetévesztés veszélye.
51 A fentiek összességéből következik, hogy helyt kell adni az első jogalapnak, és anélkül, hogy szükséges lenne a második, a meghallgatáshoz való jog megsértésére alapított jogalap vizsgálatára, hatályon kívül kell helyezni a megtámadott határozatot.
A megtámadott határozat megváltoztatása iránti kérelemről
52 A harmadik kereseti kérelmet illetően, amellyel a felperes lényegében a megtámadott határozat megváltoztatását kéri a Törvényszéktől oly módon, hogy az lajstromozza a bejelentett védjegyet, emlékeztetni kell arra, hogy míg a 207/2009 rendelet 64. cikkének (1) bekezdése alapján a fellebbezési tanács maga jogosult arra, hogy eljárjon annak az OHIM azon szervezeti egységének a hatáskörében, amelyik a fellebbezéssel megtámadott határozatot hozta, a Törvényszék a határozat megváltoztatására irányuló hatáskörében azon alacsonyabb szervezeti egységek hatásköreit gyakorolhatja, amelyek határozatai a fellebbezési tanács előtt fellebbezéssel megtámadhatók. Így a Törvényszék ennek keretében elfogadhatja azt a határozatot, amelyet az elbíráló, a felszólalási osztály vagy a törlési osztály fogadhatott volna el. Nem fogadhat el ezzel szemben olyan határozatokat, amelyek meghozatala nem e szervezeti egységek hatáskörébe tartozik. A Törvényszék ezért nem lajstromozhat egy védjegyet, mivel e lajstromozás nem tartozik sem az elbíráló, sem pedig a felszólalási osztály hatáskörébe (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑285/08. sz., Securvita kontra OHIM [Natur‑Aktien‑Index], T‑285/08, ügyben 2009. június 30‑án hozott végzésének [EBHT 2009., II‑2171. o.] 16–23. pontját).
53 Ennélfogva a harmadik kereseti kérelmet mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
A költségekről
54 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel az OHIM pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően viseli az utóbbi részéről felmerült költségeket.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék hatályon kívül helyezi a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) első fellebbezési tanácsának 2009. július 1‑jei határozatát (R 1485/2008‑1. sz. ügy).
2) A kereset ezt meghaladó részében elfogadhatatlan.
3) A Törvényszék az OHIM‑ot kötelezi a költségek viselésére.
Martins Ribeiro | Papasavvas | Dittrich |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2011. február 17‑i nyilvános ülésen.
Aláírások