Language of document : ECLI:EU:T:2020:406

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hetedik tanács)

2020. szeptember 9.(*)

„Szerződésen kívüli felelősség – Fejlesztési együttműködés – Az Unió költségvetésének közvetett irányítás útján történő végrehajtása – A felperes azon lehetőségét felfüggesztő határozat, hogy a Bizottsággal új megbízásról szóló közvetett irányítási megállapodásokat kössön – Jogellenesség – Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértése – Meghagyás iránti kérelem – Elkésettség – A kért kártérítés jellegének módosítása – Elfogadhatatlanság”

A T‑381/15. RENV. sz. ügyben,

az International Management Group (IMG) (székhelye: Brüsszel [Belgium], képviselik: L. Levi és J.‑Y. de Cara ügyvédek)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: J. Baquero Cruz és J. Norris, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

a Bizottság 2015. május 8‑i levelében foglalt azon határozata következtében a felperes által állítólagosan elszenvedett kár megtérítése iránt az EUMSZ 268. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában, amelynek értelmében „amíg [a felperes] nemzetközi szervezet jogállását illetően nincs teljes bizonyosság”, nem köt vele újabb megbízásról szóló megállapodást közvetett irányítás útján,

A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács),

tagjai: R. da Silva Passos elnök, L. Truchot (előadó) és M. Sampol Pucurull bírák,

hivatalvezető: L. Ramette tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2020. március 12‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita alapját képező tényállás

 A felperes bemutatása

1        A felperes International Management Groupot (IMG) alapszabálya értelmében, amely az ügyiratok részét képezi, 1994. november 25‑én hozták létre a belgrádi (Szerbia) székhelyű „International Management Group – Infrastructure for Bosnia and Herzegovina” elnevezésű nemzetközi szervezetként, azzal a céllal, hogy a Bosznia‑Hercegovina újjáépítésében részt vevő államoknak e célból egy erre szolgáló szervezet álljon a rendelkezésére. Azóta a felperes fokozatosan kiszélesítette tevékenységi körét, majd 2012. június 13‑án székhely‑megállapodást írt alá a Belga Királysággal.

2        E tevékenységeivel összefüggésben, többek között az Európai Unió költségvetésének az uniós költségvetési szabályozásban előírt, az alábbiakban ismertetett úgynevezett „közvetett vagy közös irányítás” útján történő végrehajtási módja alkalmazásával a felperes számos megállapodást (a továbbiakban: közvetett irányítási megállapodásokat) kötött az Európai Bizottsággal.

 Nemzetközi szervezetekkel való közös irányítás (közvetett irányítás)

3        A közvetett igazgatás az Unió költségvetése végrehajtásának egyik, a 2006. december 13‑i 1995/2006/EK, Euratom tanácsi rendelettel (HL 2006. L 390., 1. o.; helyesbítés: HL 2008. L 48., 88. o.) módosított, az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25‑i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL 2002. L 248., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 74. o.; helyesbítés: HL 2007. L 99., 18. o.) 53. cikkén és 53d. cikkén, valamint a 2007. április 23‑i 478/2007/EK, Euratom bizottsági rendelettel (HL 2007. L 111., 13. o.) módosított, az 1605/2002 rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 23‑i 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelet (HL 2002. L 357., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 145. o.; helyesbítés: HL 2005. L 345., 35. o.; a továbbiakban az 1605/2002 rendelettel együttesen: 2002. évi költségvetési szabályozás) 43. cikkén alapuló módja.

4        Az 1605/2002 rendelet 53. cikke a következőképpen előírja, hogy

„A Bizottság a költségvetést az 53a–53d. cikkben foglalt rendelkezéseknek megfelelően, az alábbi módok valamelyikén hajtja végre:

a)      centralizált alapon;

b)      megosztott vagy decentralizált igazgatással;

c)      nemzetközi szervezetekkel való közös igazgatással.”

5        E rendelet 53d. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      Amennyiben a Bizottság közös igazgatással hajtja végre a költségvetést, úgy […] egyes végrehajtási feladatokat nemzetközi szervezetekre ruház át […]

[…]

(2)      A nemzetközi szervezetekkel a források rendelkezésre bocsátásáról kötött egyedi megállapodások részletes rendelkezéseket tartalmaznak az e nemzetközi szervezetekre ruházott feladatok végrehajtását illetően.

[…]”

6        A 2342/2002 rendelet 43. cikkének (2) bekezdése a következőképpen szól:

„A[z 1605/2002] rendelet 53d. cikkében említett nemzetközi szervezetek a következők:

a)      a kormányközi megállapodásokkal létrehozott nemzetközi közjogi szervezetek és az ilyen szervezetek által létrehozott szakosított intézmények,

[…]”

7        Az 1605/2002 rendelet helyébe 2013. január 1‑jei hatállyal az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25‑i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 298., 1. o.) lépett. A 966/2012 rendelet 212. cikkének a) pontja ugyanakkor előírta többek között azt, hogy az 1605/2002 rendelet 53. és 53d. cikke továbbra is alkalmazandó a 2013. december 31. előtt tett valamennyi kötelezettségvállalás vonatkozásában.

8        A 2342/2002 rendelet helyébe 2013. január 1‑jei hatállyal a 966/2012 rendelet alkalmazási szabályairól szóló, 2012. október 29‑i 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2012. L 362., 1. o.; a továbbiakban a 966/2012 rendelettel együtt: a 2012. évi költségvetési szabályozás) lépett.

9        A 966/2012 rendelet a 214. cikke első bekezdésének értelmében 2012. október 27‑én lépett hatályba. E rendelet, ugyanezen cikke második bekezdésének megfelelően, az említett rendelet egyéb cikkeiben előírt különös alkalmazási időpontok sérelme nélkül 2013. január 1‑jétől alkalmazandó.

10      Ez utóbbi cikkek között szerepel „A költségvetés végrehajtásának módjai” címet viselő, a 2014. január 1‑je után tett kötelezettségvállalások vonatkozásában alkalmazandó 58. cikk, amelynek (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A Bizottság a költségvetést az alábbi módokon hajtja végre:

a)      közvetlenül (a továbbiakban: a közvetlen irányítás) szervezeti egységein […] keresztül;

b)      a tagállamokkal megosztott irányításban (a továbbiakban: a megosztott irányítás); vagy

c)      közvetetten (a továbbiakban: a közvetett irányítás) […] a költségvetés végrehajtásával kapcsolatos feladatoknak a következőkre történő átruházásával:

i.      harmadik országok vagy az általuk kijelölt szervek;

ii.      nemzetközi szervezetek és ügynökségeik;

[…]”

11      Az 1268/2012 felhatalmazáson alapuló rendelet 43. cikke, amelynek címe „A nemzetközi szervezetekkel folytatott közvetett irányításra vonatkozó különös rendelkezések”, (1) bekezdésében az alábbiakat mondja ki:

„A [966/2012] rendelet 58. cikke (1) bekezdése c) pontjának ii. alpontjában említett nemzetközi szervezetek a következők:

a)      kormányközi megállapodásokkal létrehozott nemzetközi közjogi szervezetek és az ilyen szervezetek által létrehozott szakosított intézmények;

[…]”

 Az OLAF vizsgálata és a vizsgálat következményei

12      2014. február 17‑én az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) az OLAF által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. szeptember 11‑i 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanács rendelet (HL 2013. L 248., 1. o.) 7. cikke (6) bekezdésének megfelelően tájékoztatta a Bizottságot, hogy vizsgálatot indított (OF/2011/1002. sz. vizsgálat) a felperes mint a 2002. és a 2012. évi költségvetési szabályozás értelmében vett „nemzetközi szervezet” jogállását illetően.

13      2014. december 9‑én az OLAF elkészítette a zárójelentését (a továbbiakban: OLAF jelentés), amelyet a Bizottság 2014. december 15‑én kapott meg. Az OLAF jelentése számos, a közigazgatási és pénzügyi következményekre vonatkozó ajánlást tartalmazott.

14      Jelentésében az OLAF lényegében úgy ítélte meg, hogy a felperes nem minősül „nemzetközi szervezetnek” a 2002. évi és a 2012. évi költségvetési szabályozás értelmében, és még önálló jogi személyiséggel sem bír. Az OLAF javasolja tehát a Bizottságnak, hogy szabjon ki közigazgatási és pénzügyi szankciókat a felperessel szemben, továbbá téríttesse vissza az ez utóbbi számára folyósított összegeket.

15      2015. május 8‑án a Bizottság levelet intézett a felpereshez (a továbbiakban 2015. május 8‑i levél), amelyben tájékoztatta azokról a következményekről, amelyeket az OLAF jelentéséhez szándékozott kapcsolni.

16      A 2015. május 8‑i levélben a Bizottság először többek között jelezte, hogy elfogadta az OLAF ajánlását a megerősített könyvvizsgálati és ellenőrzési intézkedésekre vonatkozóan, valamint hogy a korai előrejelző rendszer (a továbbiakban: KER) keretében ellenőrzési figyelmeztető jelzést alkalmazott a felperessel szemben.

17      Másodszor, a Bizottság jelezte, hogy nem kéri a felperes számára közvetlen irányítási szerződés alapján folyósított pénzeszközök visszatérítését, és hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem szándékozik kérni a felperes részére közvetett irányítás keretében folyósított pénzeszközök behajtását sem. Így a Bizottság szerint a felperessel kötött és folyamatban lévő szerződések továbbra is végrehajtásra kerülnek, így kifizeti a felperesnek az általa ténylegesen végzett tevékenységek fejében járó összegeket. A Bizottság azonban pontosította, hogy a jelenlegi szerződések végrehajtása tárgyában az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében „kiterjedt ellenőrzést” fog végezni és „további megfelelő intézkedéseket” fog alkalmazni.

18      Harmadszor, a Bizottság rámutatott, hogy „amíg a[felperes] nemzetközi szervezeti jogállását illetően nincs teljes bizonyosság, szolgálatai nem kötnek vele újabb megbízásról szóló megállapodást a […] közvetett irányítás módja szerint”.

 A Törvényszék és a Bíróság előtti korábbi eljárás

19      A felperes a Törvényszék Hivatalához 2015. július 14‑én benyújtott keresetlevelével előterjesztette a T‑381/15. számon nyilvántartásba vett keresetet. E kereset lényegében a 2015. május 8‑i levél megsemmisítésére irányult, amennyiben e levélben a Bizottság egyfelől a megerősített könyvvizsgálati és ellenőrzési intézkedések lefolytatását, valamint a KER keretében ellenőrzési figyelmeztető jelzés bejegyzését rendelte el, másfelől pedig megtagadta a felperestől a 2002. és a 2012. évi költségvetési szabályozás értelmében vett nemzetközi szervezet minősítést. Emellett a felperes kérte a vagyoni és nem vagyoni kára megtérítését.

20      A Bizottság a kereset – részben vagy egészben való – elfogadhatatlanság miatti történő elutasítását, másodlagosan pedig a kereset megalapozatlanság miatti elutasítását kérte.

21      A 2017. február 2‑i IMG kontra Bizottság ítéletében (T‑381/15, nem tették közzé, a továbbiakban: eredeti ítélet, EU:T:2017:57), a Törvényszék:

–        megállapította, hogy a kereset azon részéről már nem szükséges határozni, amelyben a felperes a KER‑ben rá vonatkozóan bejegyzett ellenőrzési figyelmeztető jelzés törlését kéri;

–        a keresetet mint elfogadhatatlant elutasította, amennyiben az egyfelől a megerősített könyvvizsgálati és ellenőrzési intézkedésekre, másfelől az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét szolgáló kiegészítő intézkedésekre vonatkozott, mivel ezek nem megtámadható jogi aktusok;

–        a megsemmisítés iránti keresetet az ezt meghaladó részében mint megalapozatlant elutasította;

–        a kártérítési keresetet elutasította.

22      A Bíróság Hivatalához 2017. április 11‑én benyújtott beadványával a felperes az eredeti ítélet ellen fellebbezést terjesztett elő, amelyet a C‑184/17. P. számon vettek nyilvántartásba. A felperes kérte, hogy a Bíróság:

–        „helyezze hatályon kívül az [eredeti ítéletet];

–        következésképpen adjon helyt a [felperes] első fokon előterjesztett felülvizsgált kérelmeinek, és így:

–        semmisítse meg a Bizottság 2015. május 8‑i azon határozatát, amely a költségvetési rendelet alapján megtagadta [tőle] a nemzetközi szervezet jogállást;

–        az ellenérdekű felet kötelezze a 28 millió euróra becsült vagyoni és az 1 euróra becsült nem vagyoni kár megtérítésére;

–        […]”

23      A Bizottság a fellebbezés elutasítására irányuló kérelem mellett csatlakozó fellebbezést nyújtott be, amelyben kérte egyfelől, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül az eredeti ítéletet, amennyiben a Törvényszék elutasította az elfogadhatatlansági kifogásait, másfelől pedig azt, hogy az ügyet érdemben bírálja el és a keresetet mint elfogadhatatlant utasítsa el.

24      A Bíróság elnöke a 2018. március 20‑i végzésével egyesítette a C‑184/17. P. számú és a C‑183/17. P. számú ügyet, amelynek tárgyát a felperes által a 2017. február 2‑i International Management Group kontra Bizottság ítélettel (T‑29/15, nem tették közzé, EU:T:2017:56) szemben benyújtott fellebbezés képezte, amely ítéletben a Törvényszék elutasította a felperesnek a Mianmar/Burma kereskedelmének fejlesztését célzó egyik program közvetett irányítás alatt álló végrehajtásának nem a felperes részére történő odaítéléséről szóló bizottsági határozattal szemben benyújtott keresetét.

25      2019. január 31‑i International Management Group kontra Bizottság ítéletében (C‑183/17 P és C‑184/17 P, a továbbiakban: fellebbezés tárgyában hozott ítélet, EU:C:2019:78) a Bíróság a következőképpen határozott:

„1)      A Bíróság hatályon kívül helyezi a[…] 2017. február 2‑i International Management Group kontra Bizottság ügyben (T‑29/15, nem tették közzé, EU:T:2017:56) [hozott ítéletet] és [az eredeti ítéletet].

[…]

3)      A Bíróság megsemmisíti az Európai Bizottság 2015. május 8‑i levelében foglalt azon határozatát, amelynek értelmében nem köt többé új, megbízásról szóló megállapodásokat [a felperessel] közvetett irányítás útján.

4)      A Bíróság a T‑381/15. sz. ügyet visszautalja az Európai Unió Törvényszéke elé [a felperes] kártérítés iránti kérelme tárgyában való határozathozatalra, amellyel e szervezet a számára a jelen rendelkező rész 3. pontjában említett bizottsági határozattal állítólagosan okozott károk megtérítését kéri.

5)      A Bíróság a csatlakozó fellebbezéseket elutasítja.

6)      A Bíróság a C‑183/17. P., C‑184/17. P. és T‑29/15. sz. ügyben a Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.

7)      A Bíróság a T‑381/15. sz. ügyben a költségekről jelenleg nem határoz.”

 A hatályon kívül helyezést és a visszautalást követő eljárás és a felek kérelmei

26      2019. február 6‑i leveleiben a Törvényszék Hivatala felhívta a feleket, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 217. cikkének (1) bekezdése alapján terjesszék elő az eljárás folytatásával kapcsolatos írásbeli észrevételeiket (a továbbiakban: az eljárás folytatásával kapcsolatos észrevételek). A felperes és a Bizottság ezen észrevételeket a megszabott határidőben terjesztették elő a Törvényszék Hivatalához.

27      2019. április 26‑i leveleiben a Törvényszék Hivatala felhívta a feleket, hogy az eljárási szabályzat 217. cikkének (3) bekezdése alapján terjesszék elő az írásbeli észrevételeket tartalmazó kiegészítő beadványaikat (a továbbiakban: kiegészítő beadványok). A felperes és a Bizottság kiegészítő beadványaikat a felperes által e tárgyban benyújtott kérelmet követően meghosszabbított határidőben terjesztették elő a Törvényszék Hivatalához.

28      A Bizottság a kiegészítő beadványában az eljárásnak az eljárási szabályzat 69. cikke alapján történő felfüggesztését kérte addig, amíg a fellebbezés tárgyában hozott ítélet végrehajtásának keretében újra értékeli a felperes jogállását.

29      A Törvényszék Hivatalához 2019. július 12‑én benyújtott levelében a felperes kifogásolta a Bizottság által előterjesztett felfüggesztés iránti kérelmet. A Törvényszék hetedik tanácsának elnöke 2019. július 16‑i határozatával elutasította ezt a kérelmet.

30      Az eljárási szabályzat 106. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság 2019. július 24‑én tárgyaláson történő meghallgatására irányuló kérelmet terjesztett elő.

31      Mivel módosult a Törvényszék összetétele, a Törvényszék elnöke 2019. október 16‑i határozatában az eljárási szabályzat 27. cikkének (3) bekezdése értelmében új előadó bírónak osztotta ki újra az ügyet, akit az új összetételű hetedik tanácshoz osztottak be.

32      Az előadó bíró javaslata alapján a Törvényszék (hetedik tanács) úgy határozott, megnyitja a szóbeli szakaszt, és az eljárási szabályzat 89. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében a tárgyalás előtt írásban megválaszolandó kérdéseket intézett a felekhez. A felek e kérdésekre a kitűzött határidőn belül válaszoltak.

33      A Törvényszék kérdéseire adott válaszában a Bizottság rámutatott, hogy a felperes a fellebbezés tárgyában hozott ítélet értelmezése iránti kérelmet terjesztett a Bírósághoz, és kérte a Törvényszéktől az eljárás felfüggesztését a Bíróságnak az említett kérelemre vonatkozó határozatáig.

34      A Törvényszék hetedik tanácsának elnöke a 2020. február 28‑i határozatában elutasította az eljárás felfüggesztése iránt a Bizottság által előterjesztett kérelmet.

35      A 2020. június 9‑i International Management Group kontra Bizottság végzésében (C‑183/17 P‑INT, nem tették közzé, EU:C:2020:447) a Bíróság elutasította az értelmezés iránti kérelmet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant.

36      A Törvényszék a 2020. március 12‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és az általa feltett szóbeli kérdésekre adott válaszaikat.

37      A felperes keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        nyilvánítsa a jelen keresetet elfogadhatónak és megalapozottnak;

–        a Bizottságot kötelezze a vagyoni és nem vagyoni kár megtérítésére;

–        kötelezze a Bizottságot az eljárás költségeinek viselésére.

38      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        a felperes által előterjesztett kártérítési keresetet mint részben elfogadhatatlant és mindenesetre megalapozatlant utasítsa el;

–        kötelezze a felperest a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

 A jogvitának a hatályon kívül helyezés és a visszautalás utáni tárgyáról

39      A tárgyaláson a Törvényszék kérdésére válaszul a felek megerősítették, hogy a jelen jogvita tárgya nem terjed túl a Bíróság által megsemmisített, a 2015. május 8‑i levélben foglalt azon bizottsági határozatból (a továbbiakban: vitatott határozat) eredő kár megtérítésén, amelynek értelmében „amíg [a felperes] nemzetközi szervezet jogállását illetően nincs teljes bizonyosság”, nem kötnek vele újabb megbízásról szóló megállapodást közvetett irányítás útján. A felek e tárgyban tett nyilatkozatait felvették a tárgyalási jegyzőkönyvbe.

 Az elfogadhatóságról

40      A vagyoni kár megtérítésére vonatkozó eljárás folytatásával kapcsolatos észrevételeiben a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        „kötelezze a Bizottságot, hogy a [2015. és 2019.] között általa elvesztett tevékenységek ellensúlyozása céljából bízza meg […] egy 68,5 millió euró […] értékű tevékenység elvégzésével”;

–        kötelezze a Bizottságot, hogy „e célból meghatározott határidőn belül – amelyet [a felperes szerint három] évben észszerű megszabni – járjon el”;

–        „a meghagyás mellett kötelezze a Bizottságot azon tevékenységek 68,5 millió [euró] összértéke után, amelyekkel 2020. december 31‑én nem a felperest bízzák meg, 2021. január 1‑jétől 3,5%‑os kamatláb alapján számított késedelmi kamatok megfizetésére”;

–        a Bizottságot kötelezze az alábbi tételekből álló, összesen 6,841 millió euró évi 3,5%‑os kamatláb alapján számított késedelmi kamattal növelt összegének a felperes részére történő megfizetésére:

–        2,45 millió euró „a tartalékok feltöltése címén”, mind a fennálló tartalékoknak 2014 vége és 2018 vége közötti időszakban bekövetkezett csökkenése következtében, mind a kiegészítő tartalékokkal – amelyek képzésére a felperes általában képes volt – kapcsolatban;

–        3 millió euró azon „közvetett költségtérítési keret” címén, amely a felperest megillette volna, ha a Bizottság vele kötötte volna meg a 42,5 millió euró értékű, megbízásról szóló, közvetett irányítási megállapodásokat, azzal a pontosítással, hogy e kár megszűnne, ha a Törvényszék által elrendelt intézkedések következtében e megállapodásokat megkötnék;

–        az alkalmazottak elbocsátásához kapcsolódó kár címén 120 000 euró;

–        az alkalmazottak újrafelvétele címén 516 000 euró;

–        az informatikai rendszer működésének helyreállítása címén 305 000 euró;

–        a működés helyreállításával kapcsolatos egyéb költségek címén 150 000 euró;

–        a felperesről a nemzetközi közvéleményben alkotott kép és jóhírnév helyreállításához szükséges kommunikációs kampány címén 300 000 euró.

41      A nem vagyoni kár vonatkozásában a felperes egyfelől kártérítés címén 10 millió euró és annak 2015. május 8‑tól évi 3,5%‑os kamatláb alapján számított törvényes kamatának megfizetését kéri.

42      Másfelől igazságos elégtétel címén arra kéri a Törvényszéket, hogy kötelezze a Bizottságot:

–        „sajtóközlemény közzétételére, amelyben [ez utóbbi] egyértelműen és nyilvánosan elismeri, hogy [a felperes] ténylegesen a költségvetési rendelet és a nemzetközi jog értelmében vett nemzetközi szervezet”;

–        „annak elismerésére, hogy ennek következtében [a felperes] teljeskörűen hozzáférhet az előirányzatokkal kapcsolatos megbízásoknak a nemzetközi szervezetek és egyéb akkreditált szervezetek számára fenntartott rendszeréhez”;

–        „a [felperes által] megjelölt napilapok és folyóiratok első oldalán saját költségén főcikket jelentessen meg, amelyben hivatalosan cáfolja a [felperessel szemben] megfogalmazott vádakat és híreszteléseket”.

43      A Bizottság először is arra hivatkozik, hogy a felperes azon kérelmei, amelyeknek célja, hogy a Törvényszék a Bizottság felé meghagyásokat bocsásson ki, elfogadhatatlanok, mivel azokat a felperes nem az eredeti keresetlevélben terjesztette elő, és a felperes a hatályon kívül helyezést követő visszautaláson alapuló eljárás keretében nem módosíthatja a kérelmei jellegét. A vagyoni kárral kapcsolatos meghagyás iránti kérelmeket illetően a Bizottság hozzáteszi, hogy az uniós bíróság nem csorbíthatja a közigazgatási hatóság jogköreit, és így nem bocsáthat ki meghagyásokat az intézmények felé. Emellett a felperes által kért meghagyások ellentétesek a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével és a Bizottságot az uniós költségvetés végrehajtása módjának kiválasztása tárgyában megillető mérlegelési mozgástérrel.

44      Másodszor a Bizottság megjegyzi, hogy a felperes által tőle kért 6,841 millió euró részben a hatályon kívül helyezést és visszautalást megelőző eljárásban hivatkozottaktól eltérő kártérítési jogcímeknek felel meg. A felperes a Törvényszék eljárására vonatkozó szabályokkal összeegyeztethetetlen módon módosította a jogvita tárgyát. A Bizottság ugyanakkor elismeri, hogy a „közvetett költségtérítési keret” címén meghatározott 3 millió euró összeg megfizetése iránti kérelem nem minősül új kérelemnek.

45      Harmadszor, a Bizottság rámutat, hogy a keresetlevelében a felperes nem vagyoni kártérítésként jelképes egy euró megfizetését kérte. A Bizottság szerint, noha a felperes pontosította, hogy ezt a kérelmet „még nem véglegesítette”, nem magyarázta meg azokat az okokat, amelyek miatt ez a kár most elérte a 10 millió eurót. A Bizottság megjegyzi, hogy a felperes által az eljárás folytatásával kapcsolatos észrevételeinek mellékleteként az új kérelme alátámasztására benyújtott bizonyítékok az eredeti keresetlevél benyújtását megelőzően megjelent sajtócikkek voltak, és a felperes nem igazolta e dokumentumok benyújtásának késedelmét. Ezek a bizonyítékok tehát az eljárási szabályzat 85. cikke értelmében elfogadhatatlanok.

46      A Törvényszéknek a Bizottság által a kiegészítő beadványban felhozott elfogadhatatlansági kifogásokra vonatkozó kérdéseire adott írásbeli válaszaiban (lásd a fenti 32. pontot) a felperes mindenekelőtt azt állítja, hogy az általa megtéríteni kért károk jogcímei megegyeznek azokkal, amelyek a keresetlevélben szerepelnek. Mindössze pontosította a kérelmeit és a kért összegeket, és kifejtette a „helyreállításra” vonatkozó kártérítési jogcímet. A nem vagyoni kárt illetően a felperes hangsúlyozza, hogy a jelképes egy euró megítélésére irányuló kérelmét azzal a megjelöléssel terjesztette elő, hogy „még nem véglegesítette” azt.

47      Ezt követően a felperes, különösen a 2006. május 10‑i Galileo International Technology és társai kontra Bizottság ítéletre (T‑279/03, EU:T:2006:121) utalva arra hivatkozik, hogy az ítélkezési gyakorlat már elismerte, hogy a kártérítési kereset keretében a felek kérhetik a Törvényszéktől valamely cselekvésre vagy az attól való tartózkodásra felszólító meghagyás kibocsátását az alperes intézmény felé. Kiemeli, hogy egy meghagyásnak az a lényege, hogy korlátozza az intézményeket az általuk ellátott közszolgálati feladat végrehajtásával kapcsolatos intézkedések meghatározása kapcsán megillető mérlegelési jogkört. A hatalmi ágak szétválasztásának a Bizottság által hivatkozott elvével nem ellentétes, ha a Bíróság korlátozza a közigazgatás jogkörét. A felperes szerint egyébként a kérelme nem érinti a Bizottság mérlegelési mozgásterét azon mód vonatkozásában, ahogyan a Bizottság meghatározza a felperes részére odaítélendő 68,5 millió euró értékű tevékenység mennyiségét.

48      Végül a felperes pontosítja, hogy a 40. pont első, második és harmadik francia bekezdésében szereplő kérelmek a hatályon kívül helyezést és visszautalást megelőző eljárásban a Törvényszék elé terjesztett azon kártérítési kérelem helyébe léptek, amely a 2015. és 2016. év vonatkozásában évi 14 millió euró megfizettetésére irányult.

49      Először is, a felperesnek a fenti 40. pont első, második és harmadik francia bekezdésében szereplő, a vagyoni kár természetbeni megtérítésére, és a fenti 42. pont első, második és harmadik francia bekezdésében szereplő, a nem vagyoni kár természetbeni megtérítésére vonatkozó kérelmeivel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 76. cikke e) pontjának megfelelően a felperesnek a keresetlevélben kell feltüntetnie a kérelmeit. Így főszabály szerint kizárólag a keresetlevélben szereplő kereseti kérelmek vehetők figyelembe, és a kereset megalapozottságát kizárólag a keresetlevélben foglalt kereseti kérelmek tekintetében kell vizsgálni (2018. október 24‑i Epsilon International kontra Bizottság ítélet, T‑477/16, nem tették közzé, EU:T:2018:714, 45. pont; lásd még ebben az értelemben: 1965. július 8‑i Krawczynski kontra Bizottság ítélet, 83/63, EU:C:1965:70, 785. o.; 1979. szeptember 25‑i Bizottság kontra Franciaország ítélet, 232/78, EU:C:1979:215, 3. pont).

50      Az eljárási szabályzat 84. cikkének (1) bekezdése azzal a feltétellel teszi lehetővé új jogalapok felhozatalát, ha azok olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származnak, amely az eljárás során merült fel. Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy ez a feltétel mindenekelőtt a kereseti kérelem módosítását szabályozza, és hogy az eljárás írásbeli szakaszában felmerült jogi vagy ténybeli elemek hiányában kizárólag a keresetlevélben szereplő kérelmek vehetők figyelembe (2013. szeptember 13‑i Berliner Institut für Vergleichende Sozialforschung kontra Bizottság ítélet, T‑73/08, nem tették közzé, EU:T:2013:433, 43. pont; 2018. október 24‑i Epsilon International kontra Bizottság ítélet, T‑477/16, nem tették közzé, EU:T:2018:714, 46. pont).

51      Ezeket az elveket kell alkalmazni a hatályon kívül helyezést és visszautalást követő jelen eljárásban, mivel ez a keresetlevél benyújtásával indult egyazon jogvita részleges meghosszabbításának minősül (lásd ebben az értelemben: 2018. december 13‑i Kakol kontra Bizottság ítélet, T‑641/16 RENV és T‑137/17, nem tették közzé, EU:T:2018:958, 70. pont).

52      Ebből következően, noha elfogadható, hogy a keresetlevél benyújtása óta eltelt idő miatt a felperes az eljárás e szakaszában kiigazítja az eredeti kártérítési kérelmeiben szereplő összegeket – feltéve, hogy a felperes erre magyarázatot ad –, akkor is kizárt az, hogy a kért kártérítés jellegét módosíthassa (lásd ebben az értelemben: 1963. július 15‑i Plaumann kontra Bizottság ítélet, 25/62, EU:C:1963:17, 224. o.; 2002. január 11‑i Biret és Cie kontra Tanács ítélet, T‑210/00, EU:T:2002:3, 48. és 49. pont; lásd még ebben az értelemben és analógia útján: 1990. március 8‑i Schwedler kontra Parlament ítélet, T‑41/89, EU:T:1990:19, 34. pont).

53      A jelen ügyben meg kell jegyezni, hogy a keresetlevélben a felperes nem terjesztette a Törvényszék elé a 40. pont első, második és harmadik francia bekezdésében és a 42. pont első, második és harmadik francia bekezdésében említett, a cselekvésre vagy az attól való tartózkodásra felszólító meghagyás iránti kérelmeket, amelyeket az eljárás folytatásával kapcsolatos észrevételeiben fogalmaz meg. E kérelmek a válaszban vagy a Törvényszék előtt 2016. október 20‑án tartott tárgyalás jegyzőkönyvében – amely az eljárási szabályzat 114. cikkének (1) bekezdése értelmében közokiratnak minősül ‑ sem szerepelnek. A keresetlevélből, a válaszból és az említett jegyzőkönyvből ugyanis az tűnik ki, hogy a visszautalás előtti eljárásban a felperes nem vagyoni kárként jelképes egy euró, illetve vagyoni kár címén a vitatott határozat elfogadásától számított évi 14 millió euró kártérítés megfizetését kérte (lásd a fenti 22. pontot).

54      Ezenkívül a felperes megerősítette az utóbbi kérelmeket, amikor az eredeti ítélet ellen benyújtott fellebbezés keretében azt kérte, hogy a Bíróság adjon helyt az első fokon előterjesztett kérelmeinek (lásd a fenti 22. pontot). A Bíróság úgy ítélte meg, hogy nem teljesülnek azok a feltételek, amelyek alapján maga elbírálhatja a felperes kártérítési kérelmeit, ezért az ügyet ebben a kérdésben vissza kell utalni a Törvényszékhez. A felperes által a Bíróság elé terjesztett kártérítési kérelmek azonban nem azonosak a hatályon kívül helyezést és visszautalást követő jelen eljárásban megfogalmazott kérelmekkel.

55      Egyebekben, a felperesnek a fenti 40. pont első, második és harmadik francia bekezdésében említett kérelmei alapján, amelyek a nem vagyoni kár természetbeni jóvátételére vonatkoznak, azt is meg kell jegyezni, hogy az ítélkezési gyakorlat elismerte, hogy az EUMSZ 340. cikk második bekezdéséből és az EUMSZ 268. cikkből – amelyek nem zárják ki a természetbeni kártérítés engedélyezését – következik, hogy az uniós bíróság hatáskörébe tartozik az Unió minden olyan kártérítési formára való kötelezése, amely a szerződésen kívüli felelősség terén megfelel a tagállamok jogában közös általános elveknek, beleértve – amennyiben az ezen elveknek megfelelőnek tűnik – a természetbeni, adott esetben valamely cselekvésre vagy az attól való tartózkodásra kötelezés formájában megvalósuló kártérítést is (2006. május 10‑i Galileo International Technology és társai kontra Bizottság ítélet, T279/03, EU:T:2006:121, 62. és 63.pont; 2011. november 8‑i Idromacchine és társai kontra Bizottság ítélet, T‑88/09, EU:T:2011:641, 81. pont).

56      A jelen ügyben azonban a felperes által kért meghagyások, amelyek célja 68,5 millió euró értékű megbízásról szóló közvetett irányítási megállapodások legfeljebb hároméves időtartamra történő megkötése, nem teszik lehetővé az uniós jog általános elvét képező hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elve tiszteletben tartásának biztosítását, amelyet többek között az EUMSZ 310. cikk (5) bekezdése és az EUMSZ 317. cikk első bekezdése említ. Ha ugyanis a bíróság kötelezné a Bizottságot, hogy kösse meg a felperessel a fent említett megbízásról szóló közvetett irányítási megállapodásokat, a Bizottságnak nem lenne többé lehetősége arra, hogy mérlegelési jogköre gyakorlásának körében és a megfelelő ügyintézés, valamint a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvét tiszteletben tartva meghatározza az Unió költségvetéséből bizonyos típusú projektekre fordítandó összeget, vagy az említett költségvetés legmegfelelőbb végrehajtási módját, illetve közvetett irányítás esetén egy adott projekt szempontjából legmegfelelőbb helyzetben lévő partnert.

57      Ezenkívül a Törvényszék a fentiekben felidézett célt szolgáló meghagyások elfogadásával előre meghatározná azon értékelés eredményét, amelyet a Bizottság a vitatott határozatnak a fellebbezés tárgyában hozott ítélet általi hatályon kívül helyezését követően a felperesnek az uniós jog vonatkozó rendelkezései értelmében vett nemzetközi szervezet jogállását illetően végez. Ez az értékelés azon kérdés megválaszolásához szükséges, hogy a Bizottság a megbízásról szóló közvetett irányítási megállapodások megkötésével feljogosíthatja‑e a felperest a fejlesztési együttműködési projektekben való részvételre.

58      A fenti 57. pontban kifejtett megfontolások vonatkoznak a felperesnek a fenti 42. pont első, második és harmadik francia bekezdésében foglalt meghagyás iránti kérelmeire is, amelyek lényegében arra irányulnak, hogy a Bizottság a felperes nemzetközi szervezet jogállását és a megbízásról szóló közvetett irányítási megállapodások vele való megkötésére való jogosultságát elismerő nyilvános nyilatkozatokat tegyen.

59      Következésképpen a felperesnek a fenti 40. pont első, második és harmadik francia bekezdésében említett kérelmeit mint elfogadhatatlanokat el kell utasítani.

60      Másodszor, a felperesnek a fenti 40. pont negyedik francia bekezdésében foglalt kérelmét illetően meg kell állapítani, hogy az ebben a kérelemben említett összegek – amint az a fenti 53. és 54. pontból kitűnik – a „közvetett költségtérítési keret” címén meghatározott 3 millió eurós összeg kivételével nem felelnek meg a hatályon kívül helyezést és visszautalást megelőző eljárásban hivatkozott, vagyoni kár megtérítésére vonatkozó jogcímeknek. Ezért a felperes által az eljárás e szakaszában ezen új kártérítési jogcímek alapján előterjesztett kérelmek nem fogadhatók el.

61      Ami a „közvetett költségtérítési keretnek” megfelelő 3 millió eurós összeget illeti, ez – amint azt a felek a tárgyaláson megerősítették – a Bizottságnak az eljárás folytatásával kapcsolatos észrevételei mellékletét képező, „Az Európai Unió és a nemzetközi szervezetek közötti hozzájárulási megállapodásokra alkalmazandó általános feltételek” című dokumentum 14. cikkének (4) bekezdésében szereplő „közvetett költségeknek” felel meg. Ez a rendelkezés előírja, hogy a kiválasztott jogalany az általános igazgatási költségeinek fedezetére a tényleges elszámolható költségek százalékában megállapított, a közvetett költségek legfeljebb 7%‑át elérő átalányhoz juthat hozzá. Az eljárás e szakaszában kért 3 millió eurós összeg lényegében e százaléknak azon 42,5 millió eurós összegre történő alkalmazásából ered, amelyre a felperes azon megbízásról szóló közvetett irányítási megállapodások értékét becsüli, amelyeket a vitatott határozat hiányában 2015. és 2019. között a Bizottsággal megköthetett volna.

62      Mivel, amint azt a Bizottság a tárgyaláson elismerte (lásd a fenti 44. pontot), a 3 millió eurós összeg egy olyan, vagyoni kár megtérítése iránti jogcím kiigazításának felel meg, amely szerepelt azok között, amelyekre vonatkozóan a felperes a hatályon kívül helyezést és visszautalást megelőző eljárásban kártérítést kért, az ezen összeg megfizetése iránti kérelem elfogadható.

63      Harmadszor, a 10 millió eurós összegre becsült nem vagyoni megtérítése iránti kérelmet illetően (lásd a fenti 41. pontot) elsőként meg kell jegyezni, hogy amikor a felperes ugyanezen kár megtérítése címén jelképes egy euró megfizetését kérte, azt a pontosítást tette, hogy ezt a kérelmet „még nem véglegesítette”. Meg kell azonban állapítani, hogy mivel a jelen eljárásnak a hatályon kívül helyezést és visszautalást követő szakaszában kért összeg már nem minősíthető jelképesnek, a felperes megváltoztatta a hivatkozott nem vagyoni kár megtérítése iránti kérelmének jellegét.

64      Másodsorban meg kell vizsgálni az eljárás folytatásával kapcsolatos észrevételeinek mellékleteként a felperes által benyújtott bizonyítékokra vonatkozóan a Bizottság részéről felhozott elfogadhatatlansági kifogást (lásd a fenti 45. pontot).

65      Az eljárási szabályzat 85. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a bizonyítékokat és a bizonyítékok felajánlását az első beadványváltás keretében kell előterjeszteni. E szöveg (2) bekezdése szerint a válaszban, illetve a viszonválaszban a felperes és az alperes érveik alátámasztására további bizonyítékokat terjeszthetnek elő vagy ajánlhatnak fel, feltéve, hogy a késedelmes előterjesztés vagy felajánlás igazolt. A (3) bekezdés értelmében az eljárás szóbeli szakaszának befejezését, illetve a Törvényszék azon határozatát megelőzően, hogy az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határozzon, a felperes és az alperes kivételesen további bizonyítékokat terjeszthet elő vagy ajánlhat fel, feltéve, hogy a késedelmes előterjesztés vagy felajánlás igazolt.

66      A jelen ügyben a keresetlevelet 2015. július 14‑én, a választ pedig 2016. május 13‑án nyújtották be a Törvényszék Hivatalához. Márpedig két kivételtől eltekintve a fenti 64. pontban említett mellékletben szereplő sajtócikkek a keresetlevél benyújtását megelőző időpontra vonatkoznak. Az első kivétel egy olyan cikk, amelyet 2015 augusztusában tettek közzé, a második pedig egy olyan cikk, amely nem tartalmaz dátumot, de amelynek tartalma alapján úgy tekinthető, hogy 2015‑ben jelent meg.

67      Miután a felperes nem adott magyarázatot arra, hogy e cikkeket miért nem mellékelte a keresetlevélhez, vagy ennek elmaradása esetén a válaszhoz, az eljárási szabályzat 85. cikkében foglalt feltételek nem teljesültek, így ezek a bizonyítékok nem fogadhatók el.

68      A fenti megfontolások összességére tekintettel azt a következtetést kell levonni, hogy a jelen kártérítési kereset ‑‑ a „közvetett költségtérítési keret” címén 3 millió euróra becsült összegű állítólag elszenvedett vagyoni kár megtérítésére és a keresetlevélben jelképes egy euróra becsült nem vagyoni kár megtérítésére vonatkozó részét kivéve – elfogadhatatlan.

 Az ügy érdeméről

69      Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az Unió EUMSZ 340. cikk második bekezdése szerinti szerződésen kívüli felelősségének megállapításához több feltétel együttes teljesülése szükséges, nevezetesen az uniós intézménnyel szemben kifogásolt magatartás jogellenessége, a kár tényleges jellege, valamint az intézmény magatartása és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés fennállása (lásd: 2019. szeptember 5‑i Európai Unió kontra Guardian Europe és Guardian Europe kontra Európai Unió, C‑447/17 P és C‑479/17 P, EU:C:2019:672, 147. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

 A Bizottsággal szemben kifogásolt magatartás jogellenességéről

70      Az intézményekkel szemben kifogásolt magatartás jogellenességére vonatkozó feltétel megköveteli, hogy olyan jogszabály kellően súlyos megsértését állapítsák meg, amelynek célja, hogy a magánszemélyek számára jogokat keletkeztessen (lásd: 2007. április 19‑i Holcim (Deutschland) kontra Bizottság ítélet, C‑282/05 P, EU:C:2007:226, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

71      A felek ellenkező álláspontot képviselnek ezen elvnek a jelen ügyre való alkalmazását illetően.

72      A felperes először is arra hivatkozik, hogy a 2002. és a 2012. évi költségvetési szabályozás vonatkozó rendelkezései jogokat ruháznak az általuk érintett nemzetközi szervezetekre. Ezek a jogok magukban foglalják többek között a jogalanyok jogát arra, hogy nemzetközi szervezetként ismerjék el őket, amennyiben megfelelnek az említett szabályozás által erre vonatkozóan előírt feltételeknek, valamint a tényleges esélyt arra, hogy költségvetés‑végrehajtási feladatokkal bízzák meg őket és közvetett irányítás keretében megfelelő pénzeszközökhöz jussanak. A felperes szerint a Bizottság, miután elismerte egy jogalany nemzetközi szervezet jogállását, a nemzetközi jognak megfelelően megszerzett jogállást a továbbiakban nem vonhatja vissza. A Bizottság köteles e jogot tiszteletben tartani, különösen akkor, ha az uniós jog olyan rendelkezéseit alkalmazza, amelyek a nemzetközi jogra jellemző fogalmakra hivatkoznak. Egyébként a felperes azt állítja, hogy a megfelelő ügyintézés elvével ellentétes, ha a Bizottság kétségbe vonhatja a nemzetközi szervezet jogállását. A tárgyaláson a Törvényszék kérdésére válaszolva pontosította, hogy ez az elv megköveteli a Bizottságtól, hogy gondosan és pártatlanul, valamennyi hasznos információ figyelembevételével vizsgálja a helyzetét.

73      Másodszor, a felperes szerint a 2002. és a 2012. évi költségvetési szabályozás releváns rendelkezései nem hagynak mérlegelési jogkört a Bizottság számára, így már e rendelkezések egyszerű megsértése megvalósítja a jogszabály kellően súlyos megsértését.

74      A Bizottság vitatja a felperes érveit.

75      Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az Unió felelősségét kétségbe vonni szándékozó félnek kell bizonyítania, hogy az ehhez szükséges feltételek teljesültek, különösen azok, amelyek a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértésének fennállására vonatkoznak (lásd ebben az értelemben: 2004. március 23‑i Ombudsman kontra Lamberts ítélet, C‑234/02 P, EU:C:2004:174, 52. pont; 2019. június 6‑i Dalli kontra Bizottság ítélet, T‑399/17, nem tették közzé, fellebbezett, EU:T:2019:384, 217. pont; 2014. november 18‑i McCoy kontra Régiók Bizottsága ítélet, F‑156/12, EU:F:2014:247, 90. pont).

76      A jelen ügyben a felperes helyesen mutat rá, hogy a 2002. és a 2012. évi költségvetési szabályozás a nemzetközi jog fogalmait veszi át, amikor a közvetett irányításra vonatkozó rendelkezéseiben a „nemzetközi szervezetek” és „a nemzetközi közjogi szervezetek” kifejezéseket használja.

77      Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az uniós jog rendelkezéseit, amennyire lehetséges, a nemzetközi jog figyelembevételével kell értelmezni (1998. július 14‑i Bettati ítélet, C341/95, EU:C:1998:353, 20. pont; 2015. szeptember 8‑i Philips Lighting Poland és Philips Lighting kontra Tanács ítélet, C‑511/13 P, EU:C:2015:553, 60. pont).

78      Ez a helyzet a nemzetközi szervezet fogalma esetén is, amely többek között a szerződések jogáról szóló, 1969. május 23‑i bécsi egyezményben szerepel, amely kodifikálta a nemzetközi szokásjogi szabályokat. Az ítélkezési gyakorlat szerint ezek a szabályok kötelezőek az Unió intézményeire, és az Unió jogrendjének részét képezik (1998. június 16‑i Racke ítélet, C‑162/96, EU:C:1998:293, 46.pont). Ugyanakkor pontosítani kell, hogy a nemzetközi szervezetnek a nemzetközi jogból átvett fogalma olyan célokból szerepel a 2002. és a 2012. évi költségvetési szabályozásban, amelyek – tekintve, hogy ezek az Unió költségvetése végrehajtásának lényegéhez tartoznak ‑ az uniós jogra jellemző célok.

79      Meg kell említeni, hogy a Bizottságnak az uniós költségvetés végrehajtása során mindenekelőtt a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének kell eleget tennie (lásd a fenti 56.pontot).

80      Ebből következik, hogy a Bizottságnak, amikor azt vizsgálja, hogy a felperes megbízásról szóló, közvetett irányítási megállapodások megkötése szempontjából nemzetközi szervezetnek tekinthető‑e, nemcsak a nemzetközi szervezetekre vonatkozó nemzetközi jogi elveket kell figyelembe vennie, hanem az Unió pénzügyi érdekeinek védelmében minden szükséges intézkedést is meg kell hoznia a fent említett elvnek megfelelően.

81      Így, még ha feltételezhető is, hogy – amint azt a felperes állítja – a nemzetközi jogban nem vonható kétségbe egy jogalany elismert nemzetközi szervezet jogállása, mivel e jogállás megszerzése végleges, ez a tilalom nem alkalmazandó a Bizottságra, amikor az Unió költségvetésének végrehajtására vonatkozó feladata gyakorlása során a 2002. és a 2012. évi költségvetési szabályozásban szereplő nemzetközi szervezet fogalmat kizárólag e szabályozás céljaira alkalmazza.

82      E tilalom hiánya a fellebbezés tárgyában hozott ítéletből is kitűnik, amelyben a Bíróság a következőket állapította meg:

„88      [K]i kell emelni, hogy az 1605/2002 rendelet 53. cikkéből és 53d. cikkének (1) bekezdéséből, valamint a[…] 966/2012 rendelet 58. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy a Bizottság végrehajthatja az uniós költségvetést például akként, hogy a költségvetés‑végrehajtási feladatokat nemzetközi szervezetekre bízza.

89      E rendelkezésekből az következik, hogy amennyiben a Bizottság olyan határozat elfogadását tervezi, amely költségvetés‑végrehajtási feladatokat bíz e címen egy adott szervezetre, kötelessége meggyőződni arról, hogy a szervezet rendelkezik nemzetközi szervezeti jogállással.

90      Ezenkívül, ha olyan határozat elfogadását követően, amely költségvetés‑végrehajtási feladatokat bíz nemzetközi szervezeti minőségben egy adott szervezetre, a Bizottság a vitatott [határozathoz] hasonló határozatokat hoz olyan tényezők alapján, amelyek álláspontja szerint megkérdőjelezik e minőséget, az említett határozatokat mind jogi, mind ténybeli szempontból igazolni kell.”

83      Ebből következően a Bíróság szerint, és a felperes – amelynek érveit a fenti 72. pont idézi fel – állításaival ellentétben, a Bizottság kétségbe vonhatja a megbízásról szóló közvetett irányítási megállapodások megkötése céljából általa bizonyos jogalanyok vonatkozásában elismert nemzetközi szervezet jogállást, feltéve, hogy ez ténybeli és jogi szempontból indokolt.

84      Kétségtelen, hogy a fellebbezés tárgyában hozott ítéletben a Bíróság hatályon kívül helyezte az eredeti ítéletet és megsemmisítette a vitatott határozatot annyiban, amennyiben a Bizottság, és a felperes keresetének elutasítását követően a Törvényszék kétségbe vonta ez utóbbi nemzetközi szervezet jogállását. A Bíróság ugyanakkor a következő megállapításokat tette:

„91.      […] a »nemzetközi szervezet« [2002. és a 2012. évi költségvetési szabályozásban említett] […] [fogalma] magában foglalja többek között »a kormányközi megállapodásokkal létrehozott nemzetközi közjogi szervezeteket és az ilyen szervezetek által létrehozott szakosított intézményeket«.

92.      A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Törvényszék nem vizsgálta felül a vitatott határozatok jogszerűségét e fogalommeghatározásra tekintettel, mindössze annak kijelentésére szorítkozott, hogy a[felperes] által előterjesztett érvek és bizonyítékok nem kérdőjelezik meg a Bizottság által [z utóbbi] nemzetközi szervezeti jogállásával kapcsolatban táplált kételyeket.

93.      Márpedig e kijelentés jogilag téves, mivel a Törvényszék által a Bizottság kételyei igazoltnak nyilvánítása érdekében előadott […] tényezők egyike sem alapozhatja meg jogilag e kételyeket.

94.      Ugyanis, ami ezek közül az első, arra a kérdésre vonatkozó tényezőt illeti, hogy a[felperes] által annak tagjaiként bemutatott több állam ténylegesen tag volt‑e, magának a Törvényszéknek a megállapításaiból következik, hogy a Bizottság erre vonatkozó kételyei csak a [felperes] »bizonyos« tagjaira, pontosabban az összesen tizenhat tagból ötre vonatkoztak. Márpedig az ilyen kételyek, feltéve hogy megalapozottak, a nemzetközi jogban nem járnak olyan következménnyel, hogy megfosztják azt a szervezetet, amelynek ezen államok nem – vagy már nem – tagjai, »nemzetközi szervezeti« minőségétől, annál is inkább, mert, mint a jelen ügyben, az érintett államok csak a szóban forgó szervezet jelentősen kisebbségben lévő részéhez tartoznak.

95.      Ami a második, a[felperest] létrehozó aktus aláírásánál bizonyos államokat képviselő személyek jogkörét illetően fennálló kételyekre vonatkozó tényezőt illeti, ugyancsak meg kell jegyezni, hogy esetlegesen vitatni lehetne a[felperest] létrehozó aktus kifejezetten ezen államok által történő aláírásának aktusát, de magát a[felperes] létrehozásának érvényességét nem, tekintettel arra, hogy a képviselet hivatkozott esetleges szabálytalanságai csak a részt vevő államok egy korlátozott számát érintették.

[…]

97      A fenti megfontolások összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy megalapozott a[felperes] által […] előadott második jogalap, amely arra vonatkozik, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg […], hogy a Bizottság nem alkalmazta tévesen a jogot és nem is vétett nyilvánvaló értékelési hibát, amikor a vitatott [határozat] elfogadását azon kételyekkel igazolta, amelyeket ő a[felperesnek] a 2002. és 2012. évi költségvetési szabályozás értelmében vett »nemzetközi szervezet« jogállása tekintetében táplált. […]

104.      […] [A]mint az a jelen ítélet 92–96. pontjából következik, a vitatott [határozat jogellenes], amennyiben a Bizottság által [annak] alátámasztásául hivatkozott tényezők nem alkalmasak a[felperes] 2002. és a 2012. évi költségvetési szabályozás értelmében vett nemzetközi szervezeti minőségének a megkérdőjelezésére. Ennélfogva az említett [határozatot] teljes [egészében] hatályon kívül kell helyezni.”

85      Ezen indokokból következik, hogy a Bíróság a Törvényszék ítéletének hatályon kívül helyezését és a Bizottság határozatának megsemmisítését téves jogalkalmazásra és nyilvánvaló értékelési hibára alapította, amelyet a Bizottság akkor vétett, amikor a felperes nemzetközi szervezet jogállását kizárólag olyan tényezők alapján vonta kétségbe, amelyek sem ténybeli, sem jogi szempontból nem igazolták az ilyen döntés meghozatalát.

86      A Bíróság ezen értékelése azonban nincs hatással a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 89. és 90. pontjából eredő elvre, amely szerint a nemzetközi szervezet jogállásnak a 2002. és a 2012. évi költségvetési szabályozás szempontjából a Bizottság által történő elismerése nem végleges, és bizonyos feltételek mellett bármikor kétségbe vonható. Ezért abból, hogy a Bíróság hatályon kívül helyezte a Törvényszék ítéletét, és megsemmisítette a Bizottság határozatát, nem következik, hogy az említett költségvetési szabályozás a felperes számára jogot biztosítana a nemzetközi szervezetként történő elismerésének fenntartására, és ezáltal arra, hogy új megbízásról szóló közvetett irányítási megállapodásokat kössön a Bizottsággal.

87      Hozzá kell tenni, hogy a felperes nem jelöli meg, hogy a fellebbezés tárgyában hozott ítéletben a Bíróság által megállapított téves jogalkalmazás és nyilvánvaló értékelési hiba miképpen sérti meg a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető szabályt tartalmazó uniós jogi rendelkezéseket. A felperes ugyanis, miután emlékeztetett ezekre a hibákra, és azt állította, hogy a 2002. és a 2012. évi költségvetési szabályozásnak „a nemzetközi jog szerinti szervezetekre” vonatkozó rendelkezései jogokat ruháznak e szervezetekre, a kérelmeit arra az érvre alapozza, hogy a nemzetközi joggal ellentétes, hogy a Bizottság felülvizsgálja a múltban elfogadott álláspontját, amely érvet el kell utasítani a fenti 81–83. pontban kifejtett okok miatt. A felperes nem pontosítja, hogy mely, számára jogokat keletkeztető jogszabályokat sértette meg a Bizottság, amikor azon határozatát, hogy nem köt vele új megbízásról szóló közvetett irányítási megállapodásokat, a Bíróság által nem kellően alátámasztottnak ítélt kétségekre alapozta.

88      Ezért meg kell állapítani, hogy a 2002. és a 2012. évi költségvetési szabályozásnak a közvetett irányításra vonatkozó rendelkezései, amelyek a nemzetközi szervezetekre hivatkoznak, nem olyan jogszabályok, amelyek a Bizottság által nemzetközi szervezetként elismert jogalanyok számára jogot biztosítanának arra, hogy e jogállás ne lehessen kétségbevonható, továbbá azt, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a Bizottság által a megtámadott határozatban kifejezett kétségek olyan jogellenességet valósítottak meg, amely megalapozta az Unió szerződésen kívüli felelősségét.

89      Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkében rögzített megfelelő ügyintézés elvével kapcsolatban, amelynek megsértésére a felperes hivatkozik, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ezen elv önmagában nem ruház magánszemélyekre jogokat, kivéve ha meghatározott jogokat nevesít, így például minden személy joga, hogy ügyeit részrehajlás nélkül, tisztességes módon és észszerű határidőn belül intézzék (2006. október 4‑i Tillack kontra Bizottság ítélet, T‑193/04, EU:T:2006:292, 127. pont; 2016. november 29‑i T & L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság ítélet, T‑103/12, nem tették közzé, EU:T:2016:682, 65. pont; lásd még ebben az értelemben: 2010. március 22‑i SPM kontra Tanács és Bizottság végzés, C‑39/09 P, nem tették közzé, EU:C:2010:157, 65–67. pont).

90      Márpedig a hatályon kívül helyezést és visszautalást követő jelen eljárásban a felperes a megfelelő ügyintézés elvére hivatkozott azon érve alátámasztására, amely szerint a Bizottság nem vonhatta kétségbe az általa a múltban elismert nemzetközi szervezet jogállást. A tárgyaláson a Törvényszék által feltett kérdésre válaszul a felperes azt állította, hogy az említett elv értelmében a Bizottságnak gondosan és pártatlanul, valamennyi hasznos információ alapján kell megvizsgálnia a helyzetét.

91      Emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottságnak akkor is meg kell bizonyosodnia azon jogalany nemzetközi szervezet jogállásáról, amellyel megbízásról szóló közvetett irányítási megállapodást köt, ha korábban már kötött azonos jellegű megállapodást ezzel a jogalannyal, mivel az ilyen jogállás elismerése nem tekinthető véglegesen megszerzettnek (lásd a fenti 81., 83. és 86. pontot). A megfelelő ügyintézés, valamint a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elve alapján (lásd a fenti 56. pontot) nem róható fel a Bizottságnak, hogy nem köt új megbízásról szóló közvetett irányítási megállapodást valamely jogalannyal, amikor ez utóbbi nemzetközi szervezet jogállása kétségbe vonható olyan tényezők alapján, amelyek ezen intézmény tudomására jutottak.

92      Egyébként a felperes nem jelzi, hogy az a téves jogalkalmazás és nyilvánvaló értékelési hiba, amely miatt a Bíróság megsemmisítette a vitatott határozatot, mennyiben valósítja meg a megfelelő ügyintézés elvének megsértését – többek között a Bizottság pártatlan eljárás megvalósítására irányuló kötelezettsége tekintetében –, amely megfelelne a fenti 89. cikkben felidézett ítélkezési gyakorlat szerinti feltételeknek, és amely ezáltal az Unió felelősségének megállapításához vezethetne.

93      A fenti megfontolások alapján meg kell állapítani, hogy a felperes nem bizonyította a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály Bizottság általi megsértését.

94      Mindenesetre, még ha feltehető is, hogy a Bizottság elkövetett ilyen jogsértést, az Unió felelősségének megállapíthatóságához annak megállapítása is szükséges, hogy ez a jogsértés kellően súlyos.

95      Az ítélkezési gyakorlat szerint a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértése a mérlegelési jogkörre vonatkozóan előírt korlátoknak az érintett intézmény általi nyilvánvaló és jelentős mértékű megsértését foglalja magában, mivel e vonatkozásban figyelembe kell venni többek között a megoldandó helyzetek összetettségét, a megsértett szabály egyértelműségének és pontosságának fokát, valamint a megsértett szabály által az uniós intézmény részére biztosított mérlegelési mozgástér terjedelmét (lásd: 2019. szeptember 10‑i HTTS kontra Tanács ítélet, C‑123/18 P, EU:C:2019:694, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

96      A felperes azt állítja (lásd a fenti 73. pontot), hogy pusztán a 2002. és a 2012. évi költségvetési szabályozás közvetett irányításra vonatkozó rendelkezéseinek a megsértése megvalósítja a kellően súlyos jogsértést, mivel véleménye szerint a Bizottság e rendelkezések tiszteletben tartásával kapcsolatban nem rendelkezik semmiféle mérlegelési mozgástérrel.

97      Mindazonáltal a mérlegelési mozgástér felperes által hivatkozott hiánya abból az érvéből fakad, hogy a nemzetközi joggal ellentétes, ha a Bizottság kétségbe vonja a felperesnek általa elismert nemzetközi szervezet jogállását. Mivel ez az érv elutasításra került, meg kell állapítani, hogy a felperes nem bizonyította, hogy azon kérdés, hogy a Bizottságnak el kell‑e ismernie számára ezt a jogállást, nem összetett. Ezekből a tényezőkből következik, hogy a Bizottság e kérdésben rendelkezik mérlegelési mozgástérrel.

98      Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy az Unió felelőssége megállapításának első feltétele nem teljesül.

 Kereseti kérelmek

99      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az Unió felelőssége megállapításának három együttes feltétele azt jelenti, hogy amennyiben e feltételek valamelyike nem teljesül, a kártérítési keresetet el kell utasítani anélkül, hogy a többi feltétel vizsgálatára szükség lenne (1999. szeptember 9‑i Lucaccioni kontra Bizottság ítélet, C‑257/98 P, EU:C:1999:402, 14. pont; 2009. április 30‑i CAS Succhi di Frutta kontra Bizottság ítélet, C‑497/06 P, nem tették közzé, EU:C:2009:273, 40. pont; 2007. május 22‑i Mebrom kontra Bizottság ítélet, T‑198/05, nem tették közzé, EU:T:2007:147, 34. pont).

100    Ennek következtében a jelen kártérítési keresetet, amennyiben a „közvetett költségtérítési keret” címén a felperes által állítólag elszenvedett 3 millió euró összegű vagyoni kár megtérítésére, és a jelképes egy eurós nem vagyoni kár megtérítésére irányul, mint megalapozatlant el kell utasítani.

101    A fentiek összességére tekintettel a kártérítési keresetet teljes egészében el kell utasítani.

 A költségekről

102    Az eljárási szabályzat 219. cikke szerint a hatályon kívül helyezést vagy visszautalást követő határozatában a Törvényszék határoz az előtte indított eljárásokkal és a Bíróság előtti fellebbezési eljárásokkal kapcsolatos költségekről.

103    A fellebbezés tárgyában hozott ítéletben azonban a Bíróság, miközben nem határozott a T‑381/15. sz. üggyel kapcsolatos költségekről, rendelkezett azokról, amelyek a C‑184/17. P. sz. üggyel voltak kapcsolatosak (lásd: a fenti 25. pontot).

104    Ennélfogva a Törvényszéknek kell határoznia az előtte lefolytatott eljárásokra vonatkozó költségekről.

105    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (3) bekezdése értelmében részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit. Egyébiránt az eljárási szabályzat 137. cikke alapján, ha az eljárás okafogyottá válik, a költségekről a Törvényszék szabad mérlegelése szerint határoz.

106    Először is emlékeztetni kell arra, hogy a fellebbezés tárgyában hozott ítéletnek megfelelően, amely megsemmisítette a vitatott határozatot, a felperes részlegesen pernyertes lett az általa a Törvényszékhez benyújtott keresetlevélben előterjesztett megsemmisítés iránti kérelmek tekintetében. Másodszor, az említett ítélet nem vonta kétségbe a fenti 21. pont első és második francia bekezdésében említett, a felperes megsemmisítés iránti kérelmeinek részleges okafogyottságát és részleges elfogadhatatlanságát. Harmadszor, a fenti 68. és 100. pontból következik, hogy kártérítési kérelmeit el kell utasítani.

107    E körülmények között úgy kell határozni, hogy mindegyik fél maga viseli a Törvényszék előtti eljárásokkal összefüggő saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a kártérítési keresetet elutasítja.

2)      Mindegyik fél maga viseli a Törvényszék előtti eljárásokkal összefüggő saját költségeit.

da Silva Passos

Truchot

Sampol Pucurull

Kihirdetve Luxembourgban, a 2020. szeptember 9‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: francia.