NILS WAHL
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2017. október 5.(1)
C‑473/16. sz. ügy
F
kontra
Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal (korábban Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal)
(a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság [Magyarország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség – 2011/95/EU irányelv – A menekült jogállás vagy a kiegészítő védelmi jogállás nyújtásának feltételeire vonatkozó minimumszabályok – 4. cikk – Tények és körülmények értékelése – Értékelési módszerek – Pszichológiai vizsgálatok – A szexuális irányultság miatti üldöztetéstől való félelem – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – 1. cikk – Emberi méltóság – 7. cikk – A magán‑ és a családi élet tiszteletben tartásához való jog”
1. Miként vizsgálhatják a nemzeti hatóságok azon menedékkérő állításainak hitelességét, aki a menedékjog nyújtásának indokaként a szexuális irányultságával összefüggő okok miatt a származási országában való üldöztetéstől való félelemre hivatkozik? Így különösen kizárja‑e az uniós jog, hogy e hatóságok pszichológusok által készített szakértői véleményeket használjanak fel?
2. Dióhéjban ezek a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (Magyarország) által előterjesztett jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemben felvetett kérdések.
I. Jogi háttér
A. Az uniós jog
1. A 2011/95/EU irányelv(2)
3. A 2011/95 irányelv 2. cikkének („Fogalommeghatározások”) d) pontja értelmében:
„»menekült«: harmadik ország olyan állampolgára, aki faji, illetőleg vallási okok, nemzeti hovatartozása, politikai meggyőződése, avagy meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása miatti üldöztetéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldöztetéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni; […]”
4. A 2011/95 irányelv 4. cikke („A tények és körülmények értékelése”) a következőképpen hangzik:
„(1) A tagállamok a kérelmező kötelezettségének tekinthetik, hogy a lehető leggyorsabban bemutasson a nemzetközi védelem iránti kérelem megalapozásához szükséges valamennyi bizonyítékot. A kérelem szempontjából jelentőséggel bíró bizonyítékok értékelését – a kérelmező közreműködésével – a tagállam végzi.
(2) Az (1) bekezdésben említett bizonyítékok közé tartoznak a kérelmező által az alábbiak tekintetében szolgáltatott információk, valamint ezek alátámasztására a kérelmező birtokában lévő dokumentumok: a kérelmező életkora, háttere – ideértve az érintett hozzátartozókét is –, személyazonossága, állampolgársága(i), korábbi tartózkodási helye(i), illetve a korábbi tartózkodási helye(i) szerinti ország(ok), menedékjog iránt korábban benyújtott kérelmei, utazásának útvonala, úti okmányai, továbbá nemzetközi védelem iránti kérelmének indokai.
(3) A nemzetközi védelem iránti kérelem értékelése egyedi alapon, a következők figyelembevételével történik:
a) a kérelemre vonatkozó határozat meghozatalának időpontjában a származási országra vonatkozó valamennyi releváns tény, ideértve a származási ország törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit [helyesen: törvényi és rendeleti rendelkezéseit], valamint azok alkalmazási módját is;
b) a kérelmező releváns nyilatkozatai és az általa bemutatott dokumentumok, ideértve az arra vonatkozó információkat is, hogy a kérelmező üldöztetésnek vagy súlyos sérelemnek ki volt‑e téve, illetve, hogy ezek veszélye fennáll‑e;
c) a kérelmező egyéni helyzete és személyes körülményei, ideértve az olyan tényezőket is, mint a háttér, nem és életkor, annak megállapítása érdekében, hogy a személyes körülményeit figyelembe véve a vele szemben elkövetett cselekmények vagy azon cselekmények, amelyeket vele szemben elkövethetnek, üldöztetésnek, illetve súlyos sérelemnek minősülnek‑e;
[…]
(5) Amennyiben a tagállamok alkalmazzák az (1) bekezdés első mondatában említett elvet [helyesen: Amennyiben a tagállamok azon elvet], amely szerint a kérelmezőnek meg kell indokolnia a nemzetközi védelem iránti kérelmét, és amennyiben a kérelmező állításait nem támasztják alá dokumentumok vagy egyéb bizonyítékok, úgy ezen állításokat nem kell bizonyítani, amennyiben:
a) a kérelmező láthatóan mindent megtett kérelmének alátámasztása érdekében;
b) a kérelmező átadta a rendelkezésére álló valamennyi bizonyítékot [helyesen: valamennyi releváns bizonyítékot], és az egyéb jelentős, de hiányzó bizonyítékok vonatkozásában kielégítő magyarázatot adott;
c) megállapítható, hogy a kérelmező állításai logikailag összefüggőek és hihetőek, és nem mondanak ellent a kérelmével kapcsolatban ismert általános és egyedi információknak;
d) a kérelmező az első adandó alkalommal benyújtotta a nemzetközi védelem iránti kérelmét, kivéve, amennyiben alapos indokkal igazolni tudja ennek elmulasztását; és
e) általánosságban megállapítható a kérelmező szavahihetősége.”
2. A 2013/32/EU irányelv(3)
5. A 2013/32 irányelv 10. cikkének („A kérelmek megvizsgálásának követelményei”) (3) bekezdése a következőképpen hangzik:
„A tagállamok biztosítják, hogy az eljáró hatóság a nemzetközi védelem iránti kérelmekről megfelelő vizsgálat után hozzon határozatot. E célból a tagállamok biztosítják, hogy:
a) a kérelmek megvizsgálására és a kérelmek tárgyában történő határozathozatalra egyénileg, tárgyilagosan és pártatlanul kerüljön sor;
[…]
d) a kérelmeket vizsgáló és azokról határozatot hozó személyzet kapjon lehetőséget arra, hogy szükség esetén szakértői tanácsot kérjenek olyan sajátos kérdésekben, mint például az egészségügyi, kulturális, vallási, gyermekeket és nemet érintő problémák.”
B. Hazai szabályozás
6. A menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény 6. §‑ának (1) bekezdése a következőket mondja ki:
„Magyarország menekültként ismeri el azt a külföldit, akinek az esetében az Alaptörvény XIV. cikk (3) bekezdésében meghatározott feltételek fennállnak.”
7. E törvény 7. §‑ának (1) bekezdése kimondja:
„A menekültügyi hatóság – a 8. § (l) bekezdésben foglalt kivétellel – menekültként ismeri el azt a külföldit, aki igazolja vagy valószínűsíti, hogy rá nézve a Genfi Egyezmény 1. cikkével összhangban a 6. § (1) bekezdésben foglalt feltételek fennállnak.”
8. Ugyanezen törvény 41. §‑ának (1) bekezdése szerint:
„A menekültügyi eljárás során annak igazolása vagy valószínűsítése érdekében, hogy az elismerését kérőre nézve a menekültkénti, oltalmazottkénti vagy menedékeskénti elismerés feltételei fennállnak, különösen az alábbi bizonyítási eszközök használhatók fel:
a) az elismerését kérő által feltárt, menekülésre okot adó tények és körülmények, valamint az ezeket alátámasztó iratok;
[…]
c) az elismerését kérő származási országára vonatkozó valamennyi releváns és időszerű információ, ideértve a származási ország jogszabályi vagy egyéb, a jogalanyokra nézve kötelező rendelkezéseit, valamint azok alkalmazási módját is.”
II. A tényállás, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
9. A nigériai állampolgár felperes (F) 2015 áprilisában menekültkénti elismerés iránti kérelmet terjesztett a (jelenleg) Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) elé. Első meghallgatásán feltárta attól való félelmét, hogy a származási országába való visszatérése esetén üldöztetésnek lenne kitéve, a homoszexualitása miatt.
10. Az ezt követő menekültügyi eljárásban a Hivatal több személyes meghallgatás útján megvizsgálta a kérelmező szavahihetőségét. Ezután a Hivatal pszichológust is kirendelt F személyiségének megvizsgálására, amiből következtetni lehet a szexuális irányultságára. A pszichológus exploráció és személyiségvizsgálat, az „ember az esőben rajz”, a Rorschach‑teszt, valamint a Szondi‑teszt (a továbbiakban együttesen: szóban forgó vizsgálatok) alkalmazásával arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgálatok eredményei nem igazolják a felperes azon állítását, mely szerint homoszexuális beállítottságú.
11. A 2015. október 1‑jei határozatával a Hivatal elutasította F menekültkénti elismerés iránti kérelmét.
12. F e határozatot megtámadta a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt. Különösen arra hivatkozott, hogy a szóban forgó vizsgálatok elvégzése sértette az alapvető jogait, és e vizsgálatok egyébként sem alkalmasak a szexuális irányultság valószínűsítésére. Az ezt követő perben a bíróság kirendelte az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetet, hogy az említett kérdésekben készítsen igazságügyi szakértői véleményt.
13. Az említett intézet által készített szakértői vélemény megállapításai szerint a felperes érvelésével ellentétben a szóban forgó vizsgálatok alkalmasak arra, hogy kellő bizonyossággal meghatározzák az egyén szexuális irányultságát. A vélemény emellett azt is megállapította, hogy e vizsgálatok elvégzése nem sérti a felperes emberi méltóságát.
14. A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság úgy ítélte meg, hogy mivel nem rendelkezik a szakértő megállapításainak felülvizsgálatához szükséges tudományos szakismerettel, e megállapításoktól nem térhet el. E bíróság emellett megállapította, hogy a szóban forgó vizsgálatok nem orvosi jellegűek, mivel a pszichológia a bölcsészettudományokhoz tartozik, továbbá e vizsgálatok nem hasonlíthatók azokhoz a vizsgálatokhoz, amelyeket a Bíróság az A és társai ítéletben(4) az uniós joggal összeegyeztethetetlennek nyilvánított.
15. E körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság az uniós jog helyes értelmezésével kapcsolatos kétségei miatt úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Az Európai Unió Alapjogi Chartája [(a továbbiakban: Charta)] 1. cikkének fényében úgy kell‑e értelmezni a 2004/83/EK irányelv 4. cikkét, hogy azzal nem ellentétes az LMBTI [leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális] menedékkérők vonatkozásában olyan projekciós személyiségteszteken alapuló igazságügyi pszichológus szakértői vélemény beszerzése és értékelése, melynek elvégzése során a menedékkérő szexuális szokásaira vonatkozóan kérdéseket nem tesznek fel és a menedékkérőt fizikai vizsgálatnak sem vetik alá?
2) Amennyiben az 1. kérdésben említett szakvélemény bizonyítékként nem használható fel, abban az esetben úgy kell‑e értelmezni a 2004/83 irányelvnek [a Charta] 1. cikkének fényében értelmezett 4. cikkét, hogy a szexuális irányultság miatti üldözöttség okán menedékkérelmet előterjesztő ezen állítása hitelességének szakértői módszerekkel történő vizsgálatára, függetlenül a szakértői módszer egyedi jellemzőitől, egyáltalán nincs lehetősége sem a nemzeti hatóságnak, sem a bíróságnak?”
16. A 2017. június 19‑i levelével a kérdést előterjesztő bíróság arról tájékoztatta a Bíróságot, hogy módosítani kívánja az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket, és a 2004/83 irányelv 4. cikkére való hivatkozásokat a 2011/95 irányelv 4. cikkére való hivatkozással kívánja felváltani.
17. F, a magyar, a francia és a holland kormány, valamint a Bizottság írásbeli észrevételeket terjesztett elő. A 2017. július 13‑i tárgyaláson F, a magyar és a francia kormány, valamint a Bizottság szóban is előadta az érvelését.
III. Elemzés
18. Két kérdésével – amelyeket együttesen vizsgálok – a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ a Bíróságtól, hogy miként vizsgálhatják a nemzeti hatóságok azon menedékkérő állításainak hitelességét, aki a menedékjog nyújtásának indokaként a szexuális irányultságával összefüggő okok miatti üldöztetéstől való félelemre hivatkozik. A kérdést előterjesztő bíróság különösen arra vár választ, hogy a 2011/95 irányelvnek a Charta 1. cikke fényében értelmezett 4. cikke kizárja‑e a pszichológus szakértői vélemények e hatóságok általi felhasználását.
A. Előzetes észrevételek
19. A jelen ügyben felvetett konkrét kérdések részletesebb megvizsgálása előtt hasznosnak tartom röviden felidézni az uniós jog ide vonatkozó legfontosabb rendelkezéseit, valamint a Bíróság e rendelkezésekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatát. A Bíróság ugyanis már számos ügyben fontos magyarázatot fűzött azon kötelezettségekhez, amelyek a tagállamokat a nemzetközi védelem iránti kérelmek megvizsgálásakor terhelik.
20. A 2013/32 irányelv 10. cikkének (3) bekezdése értelmében a tagállamok biztosítják, hogy az eljáró hatóság a nemzetközi védelem iránti kérelmekről megfelelő vizsgálat után, „egyénileg, tárgyilagosan és pártatlanul” hozzon határozatot. A 2011/95 irányelv 4. cikkének (3) bekezdése értelmében a nemzetközi védelem iránti kérelem értékelésekor az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük többek között a kérelemre vonatkozó határozat meghozatalának időpontjában a származási országra vonatkozó valamennyi releváns tényt, a kérelmező releváns nyilatkozatait és az általa bemutatott dokumentumokat, valamint a kérelmező egyéni helyzetét és személyes körülményeit.
21. Erre az értékelésre két külön szakaszban kerül sor. Az első szakasz azon ténykörülmények megállapítását érinti, amelyek a kérelmet alátámasztó bizonyítékoknak minősülhetnek, míg a második szakasz ezen információk jogi értékelését foglalja magában, amely annak eldöntésében áll, hogy az adott ügyet jellemző tényekre tekintettel a nemzetközi védelem megadására vonatkozóan előírt anyagi jogi feltételek teljesülnek‑e.(5)
22. Ami a menekült jogállást illeti, az illetékes hatóságoknak alapvetően azt kell megállapítaniuk, hogy megalapozott‑e a kérelmező „faji, illetőleg vallási okok, nemzeti hovatartozása, politikai meggyőződése, avagy meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása miatti üldöztetéstől való […] félelme” az állampolgárság szerinti országban (vagy hontalan személyek esetén a szokásos tartózkodási helyen).(6) Általánosan elfogadott, hogy a homoszexuális személyeket úgy kell tekinteni, mint akik meghatározott társadalmi csoportot képeznek e tekintetben.(7)
23. A 2011/95 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok a kérelmező kötelezettségének tekinthetik, hogy bemutasson minden, a nemzetközi védelem iránti kérelmének megalapozásához szükséges bizonyítékot. Ezt követően a kérelem szempontjából jelentőséggel bíró bizonyítékok értékelését – a kérelmező közreműködésével – a tagállam végzi.
24. Ugyanakkor a 2011/95 irányelv 4. cikkének (5) bekezdése mindezt kiegészíti azzal, hogy amennyiben a tagállamok alkalmazzák azon elvet, amely szerint a kérelmezőnek meg kell indokolnia a nemzetközi védelem iránti kérelmét, és amennyiben a kérelmező állításait nem támasztják alá dokumentumok vagy egyéb bizonyítékok, úgy ezen állításokat bizonyos együttes feltételek teljesülése esetén nem kell bizonyítani. E feltételek között szerepel különösen az, hogy a kérelmező állításai logikailag összefüggőek és hihetőek legyenek, és ne mondjanak ellent a kérelmével kapcsolatban ismert általános és egyedi információknak, valamint hogy általánosságban megállapítható legyen a kérelmező szavahihetősége.
25. Ezzel összhangban a Bíróság az A és társai ítéletben(8) rámutatott arra, hogy amennyiben nem teljesülnek a 2011/95 irányelv 4. cikkének (5) bekezdésében felsorolt feltételek, előfordulhat, hogy a menedékkérők állítólagos szexuális irányultságára vonatkozó nyilatkozatait meg kell erősíteni. E nyilatkozatok ezért a Bíróság szavaival élve „a [2011/95] irányelv 4. cikkében előírt, tények és körülmények vizsgálatára irányuló eljárásnak csupán a kiindulópontját képezhetik”(9).
26. Nem vitatott, hogy egyetlen uniós jogszabály sem tartalmaz különös szabályokat azzal kapcsolatban, hogy a nemzeti hatóságoknak hogyan kell értékelni a kérelmezők által bemutatott információkat és bizonyítékokat, és konkrétabban a kérelmező szavahihetőségét. A tagállamok ezért e tekintetben bizonyos mozgástérrel rendelkeznek.(10) Mindazonáltal az alkalmazott értékelési módoknak meg kell felelniük a 2011/95 és 2013/32 irányelv rendelkezéseinek, valamint – amint az ezen irányelvek (16), illetve (60) preambulumbekezdéséből kitűnik – a Charta által biztosított alapvető jogoknak, úgy mint a Charta 1. cikkében szereplő, az emberi méltóság tiszteletben tartásához való jognak, valamint a Charta 7. cikke által biztosított, magán‑ és családi élet tiszteletben tartásához való jognak.(11)
27. A jelen eljárásban felvetett jogkérdéseket ezen előzmények figyelembevételével fogom értékelni.
B. A pszichológusok szakértői tanácsának felhasználása
28. Az előterjesztett kérdések megválaszolása érdekében tisztázni kell, hogy a szexuális irányultságon alapuló nemzetközi védelem iránti kérelmek megvizsgálásakor a nemzeti hatóságok felhasználhatják‑e a pszichológusok szakértői tanácsát, és ha igen, milyen feltételek mellett.
29. Mindenekelőtt ugyanakkor még egyszer hangsúlyozni kívánom, hogy a 2011/95 és 2013/32 irányelv rendelkezéseivel összhangban végzendő értékelés központi kérdése az, hogy megalapozott‑e a kérelmező üldöztetéstől való állítólagos félelme. Másként fogalmazva, az illetékes hatóságoknak meg kell győződniük arról, hogy a megállapított körülmények olyan fenyegetettséget jelentenek‑e, hogy az érintett személy egyéni helyzetére tekintettel megalapozottan félhet üldöztetési cselekmények tényleges elszenvedésétől.(12) Amint arra a francia és a holland kormány rámutatott, még akkor sem szükséges minden esetben megállapítani a menedékkérő valódi szexuális irányultságát, amikor az a szexuális irányultságával összefüggő okok miatti üldöztetéstől való félelemre hivatkozik.
30. Például lehetnek olyan országok, ahol – a homoszexualitást tiltó jogszabályok léte ellenére – nem állapítható meg bizonyos homoszexuális személyek üldöztetésének valós kockázata (például mert nem alkalmazzák következetesen a jogszabályokat,(13) vagy e személyek társadalmi, gazdasági és családi hátterére vagy lakóhelyére stb. tekintettel(14)). Másrészt előfordulhatnak olyan helyzetek, ahol pusztán a viselkedésmód a hagyományos megítélés szerint nincs összhangban a személy nemével(15), és ez az érintett személy számára a fizikai vagy pszichológiai bántalmazás tényleges kockázatát hordozhatja.(16)
31. Mindezzel együtt kiemelném, hogy a 2013/32 irányelv 10. cikke (3) bekezdésének d) pontja értelmében a nemzetközi védelem iránti kérelmet vizsgáló nemzeti hatóságok számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy konkrét kérdésekben – beleértve a nemekre vonatkozó kérdéseket is – szükség esetén szakértők tanácsát kérjék.
32. Ezzel kapcsolatban elsőként az a kérdés merül fel, hogy az illetékes hatóságok által felhasználható szakértői tanács magában foglalja‑e a pszichológusok által nyújtott tanácsot.
33. Nem látok okot arra, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok főszabály szerint miért ne vehetnék igénybe az emberi elmét és viselkedést tanulmányozó tudományág, a pszichológia(17) területén képesítést szerzett személyek tanácsadását. Nem gondolom, hogy a pszichológiai vizsgálatok bármely formája – amennyiben azt hasznosnak tartják – minden esetben és feltétlenül összeegyeztethetetlen lenne az emberi méltósággal. Ellenkezőleg, nem zárható ki, hogy legalább bizonyos helyzetekben a pszichológusok által nyújtott segítség hasznosnak bizonyulhat a nemzetközi védelem iránti kérelmekről határozatot hozó közigazgatási hatóságok vagy az e határozatot felülvizsgáló nemzeti bíróságok, és kétségtelenül a kérelmezők számára is.
34. Így például a pszichológus meghallgatásokon való jelenléte megkönnyíti az üldöztetésnek vagy veszélynek állítólagosan kitett (vagy csupán a származási országába való visszatérés esetén az üldöztetéstől félő) kérelmező számára, hogy szabadon beszéljen a korábbi tapasztalatairól vagy a félelmeiről, ezzel elősegítve, hogy a hatóságok teljesebb és hitelesebb képet alkothassanak a helyzetről.(18) Elvégre a 2013/32 irányelv 4. cikkével összhangban a kérelmek megvizsgálásáért felelős nemzeti hatóság számára biztosítani kell, hogy „megfelelő eszközökkel – ideértve kellő számú szakszemélyzettel – rendelkezzen ahhoz, hogy […] elláthassa feladatait”. Így különösen a kérelmezőket meghallgató személyeknek „általánosságban ismerniük kell azokat a problémákat, amelyek hátrányosan befolyásolhatják a kérelmezőnek a meghallgatásban történő részvételre való képességét”.
35. Ezenfelül a hatóságok tekinthetik úgy, hogy a pszichológus segítsége hasznos lehet a kérelmező általános szavahihetőségének megítélésénél. Ez a hatáskörrel rendelkező hatóságok által végzett értékelés egyik fontos szempontja, mivel a kérelmező szavahihetőségének megállapítása esetén (és feltéve, hogy teljesülnek a 2011/95 irányelv 4. cikkének (5) bekezdésében foglalt egyéb együttes feltételek is), a kérelmező állítása szerinti szexuális irányultságot annak ellenére sem kell bizonyítani, hogy azt nem támasztják alá dokumentumok vagy egyéb bizonyítékok.
36. Ezzel szemben nem vagyok meggyőződve arról, hogy a pszichológus szakvéleménye a kérelmező személyiségének elemzése alapján alkalmas annak kellő bizonyossággal való megállapítására, hogy a kérelmező állítása szerinti szexuális irányultság valós‑e. Először is, a tudományos szakirodalom rövid áttekintése – számos pszichológiai tanulmány szerint – azt mutatja, hogy a homoszexuális férfiak és nők pszichológiai szempontból nem különböznek a heteroszexuális férfiaktól és nőktől.(19)
37. Másodszor, nem vagyok biztos abban, hogy a szexuális irányultság megállapítására irányuló projektív személyiségteszteken alapuló vizsgálatok – tudományos alapjuktól függetlenül – összeegyeztethetők a 2011/95 irányelv 4. cikke (3) bekezdésének rendelkezéseivel. Ha jól értem, az ilyen vizsgálat által feltárni kívánt rejtett vívódások vagy érzelmek a vizsgálatot végző pszichológus szemszögéből vagy megerősítik, vagy megkérdőjelezik a kérelmező állítása szerinti szexuális irányultságot. Ennek ellenére úgy tűnik számomra, hogy az ilyen típusú vizsgálattal elkerülhetetlenül együtt jár a homoszexuálisok viselkedésére vonatkozó sztereotip fogalmak alkalmazása. A magyar kormány ugyanakkor a tárgyaláson feltett kérdés nyomán nem tudott magyarázatot adni arra, hogy az alapeljárásban szóban forgó vizsgálat miért nem alkalmazott sztereotip fogalmakat. Ugyanakkor olyan vizsgálatról van szó, amelyet a Bíróság korábban az A és társai ügyben már problémásnak ítélt, mivel e vizsgálat nem teszi lehetővé a kérelmező egyéni helyzetének és személyes körülményeinek maradéktalan figyelembevételét.(20)
38. Mindezek fényében másodikként az a kérdés merül fel, hogy milyen feltételek mellett fogadható el a pszichológus szakértői véleménye, és konkrétabban hogy e szakértői vélemény alapulhat‑e az alapeljárásban szereplőhöz hasonló vizsgálatokon.
C. A hozzájárulás követelménye
39. Először is, álláspontom szerint a pszichológiai vizsgálatok csak akkor fogadhatók el, ha azokhoz a kérelmező hozzájárult, és e vizsgálatok tiszteletben tartják a kérelmező méltóságát, valamint a magán‑ és családi életének tiszteletben tartásához való jogát.
40. A 2013/32 irányelv 18. cikke (1) bekezdésének első albekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a]mennyiben az eljáró hatóság a kérelmező nemzetközi védelem iránti kérelmének elbírálása szempontjából fontosnak ítéli, […] a tagállamok a kérelmező beleegyezésétől függően gondoskodnak arról, hogy a kérelmezőt orvosi vizsgálatnak vessék alá az esetleges korábbi üldöztetésre vagy súlyos bántalmazásra utaló jelek kivizsgálása érdekében. A tagállamok úgy is rendelkezhetnek, hogy a kérelmező maga gondoskodjon az ilyen orvosi vizsgálatról”.
41. Ezenfelül ugyanezen irányelv 25. cikke (5) bekezdésének második albekezdése – amely a kísérő nélküli kiskorúak orvosi vizsgálatára vonatkozik – kimondja, hogy „[a]z orvosi vizsgálatokat az egyén méltóságának teljes mértékű tiszteletben tartása mellett kell elvégezni, az orvosi vizsgálatoknak a legkevésbé invazív jellegű vizsgálatoknak kell lenniük, ezenfelül szakképzett orvosi szakembereknek kell végrehajtani azokat úgy, hogy az eredmény a lehető legmegbízhatóbb legyen”.
42. A 2013/32 irányelv nem tartalmaz ehhez hasonló rendelkezéseket a pszichológusok által végzett vizsgálattal kapcsolatban. Mindezek ellenére úgy vélem, hogy a 2013/32 irányelv 18. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében, valamint 25. cikke (5) bekezdésének második albekezdésében foglalt alapelvek bizonyos mértékig a pszichológiai vizsgálatokra is érvényesek.(21)
43. A pszichológiai vizsgálatok épp annyira invazívak lehetnek a kérelmező pszichéjére, mint az orvosi vizsgálatok a testére nézve. Emellett egyértelműen sérelmet jelentenek a magánéletére nézve.(22) Éppen ezért úgy vélem, hogy ilyen körülmények között be kell szerezni a kérelmező vizsgálatokhoz való hozzájárulását. Nyilvánvalóan tisztában vagyok azzal, hogy a menedékkérőkéhez hasonló helyzetekben meglehetősen nehéznek bizonyulhat a gyakorlatban a hozzájárulás megtagadása. Ez annál is inkább így van, mivel sokszor nehezen bizonyítható az egyén szexuális irányultsága.(23) Álláspontom szerint ezért még fontosabb, hogy először is tiszteletben tartsák az ilyen vizsgálatokon való részvétel érintett általi megtagadását. A valódi hozzájárulás előfeltétele nyilvánvalóan az, hogy a menedékkérő kellően megismerhesse és megérthesse a pszichológiai vizsgálatok valamennyi elemét és velejáróját.(24) Másodszor kiemelt fontosságú, hogy e vizsgálatokat a kérelmező méltóságának, valamint magán‑ és családi életének tiszteletben tartása mellett folytassák le.(25)
44. Ezt az értelmezést erősíti a 2013/32 irányelv (29) preambulumbekezdése is, amely szerint „[e]gyes kérelmezőknek különleges eljárási garanciákra lehet szükségük, például […] szexuális irányultságuk […] miatt. […] Ezen kérelmezők számára megfelelő támogatást – többek között elegendő időt – kell biztosítani az eljárásokhoz való hatékony hozzáférésük szükséges feltételeinek megteremtése érdekében, valamint a nemzetközi védelem iránti kérelmük alátámasztására szolgáló körülmények bemutatásához”. E preambulumbekezdés megerősíti a személy szexualitásával kapcsolatos vizsgálatok érzékeny jellegét.
45. Nyilvánvaló, hogy az ilyen vizsgálaton való részvétel kérelmező általi megtagadása – amennyiben biztosított, hogy a vizsgálatot a kérelmező méltóságának, valamint a magán‑ és családi élete tiszteletben tartásához való jogának sérelme nélkül folytatják le – nem akadályozhatja meg a hatóságokat abban, hogy a kérelem ügyében határozatot hozzanak.(26) Mindez azzal jár együtt, hogy amennyiben a tagállamok alkalmazzák azon elvet, amely szerint a kérelmezőnek meg kell indokolnia a nemzetközi védelem iránti kérelmét, továbbá nem teljesülnek a 2011/95 irányelv 4. cikkének (5) bekezdésében foglalt feltételek, akkor a kérelmező általi megtagadás bizonyos következményekkel jár, amelyeket a kérelmezőnek kell viselnie.
46. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kiderül, hogy F hozzájárult a pszichológiai vizsgálaton való részvételhez. Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy e vizsgálatot valóban F méltóságának, valamint magán‑ és családi életének tiszteletben tartása mellett folytatták‑e le.(27)
D. A pszichológiai vizsgálatok felhasználása
47. Másodszor, a hatóságok által kirendelt szakértők által lefolytatandó pszichológiai vizsgálatoknak a tudományos közösség által általánosan elfogadott, vagy legalábbis kellően megbízható módszereken, elveken és fogalmakon kell alapulniuk. Ezenfelül e módszereknek, elveknek és fogalmaknak az eset körülményeire tekintettel meg kell felelniük a hatóságok által elvégezni kívánt vizsgálat típusának. Ezáltal a pszichológiai vizsgálatok alkalmasak arra, hogy kellően megbízható eredményeket hozzanak.(28)
48. Meglátásom szerint a hatóságok aligha tekinthetik úgy, hogy a vitatott vagy el nem ismert tudományos eredményeken alapuló vizsgálatok bizonyító erővel rendelkeznek. Ehhez hasonlóan azok a vizsgálatok, amelyek főszabály szerint általánosan elfogadott módszereken, elveken és fogalmakon alapulnak, de amelyeket tévesen vagy nem megfelelő összefüggésben alkalmaztak, nem hozhatnak kellően megbízható eredményeket.
49. Nyilvánvaló, hogy nem a Bíróságnak kell állást foglalnia az alapeljárásban szóban forgó sajátos vizsgálattípusok megbízhatóságáról vagy relevanciájáról.(29) Ennek megfelelően a kérdést előterjesztő bíróságnak kell határoznia különösen arról, hogy az F esetében alkalmazott vizsgálatok („ember az esőben rajz”, Rorschach‑ és Szondi‑teszt) – a magyar kormány érveinek megfelelően – alapjául szolgáló módszereket, elveket és fogalmakat a tudományos közösség általánosan elfogadja‑e, vagy azokat – amint F állítja – a tudományos szakirodalom élesen vitatja.
E. A hatékony jogorvoslathoz való jog
50. Harmadszor, amikor a nemzeti bíróság kéri a szakértő véleményét a nemzetközi védelem iránti kérelemről szóló hatósági határozat felülvizsgálata keretében, e bíróság semmiképpen sem tekintheti úgy, hogy őt de lege vagy de facto minden körülmények között kötik a szakértő megállapításai (és még kevésbé a hatáskörrel rendelkező hatóságok által a közigazgatási eljárás során kirendelt szakértő megállapításai).
51. A 2013/32 irányelv 46. cikkének (1) és (3) bekezdése értelmében a nemzetközi védelmet kérelmező személyek számára biztosítani kell a „bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz” való jogot, többek között a kérelmükről hozott határozatokkal szemben. E jogorvoslatnak „mind a tények, mind a jogi szempontok teljes körű […] megvizsgálását” biztosítania kell.(30)
52. A 2013/32 irányelv – különösen a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett – 46. cikke ezért azt a követelményt támasztja a nemzeti bíróságokkal szemben, hogy képesek legyenek valamennyi releváns ténybeli és jogi szempont alapos, független és kritikus szemléletű felülvizsgálatára.(31) Ez véleményem szerint szükségszerűen magában foglalja, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyhatja a szakértők megállapításait – amelyek egy, a többi bizonyítékkal együttesen értékelendő bizonyítékot képeznek –, ha véleménye szerint e megállapítások részrehajlóak, megalapozatlanok, vagy vitatott módszereken és elméleteken alapulnak.
53. E tekintetben az eljárási autonómia elvével összhangban – az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvére is figyelemmel – az egyes tagállamok belső jogrendjébe tartozik a bizonyításfelvétel módjainak, a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság által elfogadható bizonyítási eszközök vagy akár az e bíróság által a hozzá benyújtott bizonyítékok bizonyítóerejének értékelését szabályozó elvek, illetve a bizonyítás megkövetelt szintjének meghatározása.(32) Ugyanakkor a Bíróság a tényleges érvényesülés elvével összhangban kimondta, hogy a nemzeti bíróságok nem alkalmazhatják oly módon a bizonyításra vonatkozó szabályokat, hogy az gyakorlatilag olyan indokolatlan vélelmek felállításához vezessen, amelyek sértik az uniós jogforrásokban foglalt bizonyítási szabályokat, vagy veszélyeztetik az említett eszközökben előírt anyagi jogi szabályok tényleges érvényesülését.(33) Ez akkor fordulhat elő, ha a nemzeti bíróságok a hazai bizonyítási szabályrendszert túlságosan engedékenyen alkalmazzák, és megelégszenek irreleváns vagy elégtelen bizonyítékokkal.
54. A nemzeti bíróságoknak ennek megfelelően biztosítaniuk kell, hogy az előterjesztett bizonyítékok valóban kellően komolyak, pontosak és egybehangzóak legyenek ahhoz, hogy azok alapján következtetést lehessen levonni.(34) A bíróságoknak mindaddig meg kell őrizniük saját mérlegelési szabadságukat a tekintetben, hogy az ilyen bizonyítékot jogilag megkövetelt módon terjesztették‑e elő, amíg a két fél által előadott bizonyítékok és érvek összességének ismeretében úgy értékeli, hogy az elbírálandó ügy valamennyi releváns körülményére tekintettel kialakíthatja az erre vonatkozó végleges álláspontját.(35)
55. Az ezzel ellentétes álláspont lényegében azt jelentené, hogy a bíróság nem teljesíti a feladatát, és ezzel megfosztja a hatékony érvényesüléstől a 2013/32 irányelv 46. cikkében kifejezetten biztosított garanciákat. Ez különösen igaz a jogkérdésekre vonatkozó szakértői véleményekre. Így megjegyzem, hogy a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság által az alapeljárásban kirendelt szakértő megállapította, hogy a magyar közigazgatási hatóságok által kirendelt pszichológusok által F‑en lefolytatott vizsgálat módja nem sértette F alapvető jogait. Mindez ugyanakkor olyan jogi értékelésnek minősül, amelyet a hatáskörrel rendelkező bíróságnak, és nem az eljárásban kirendelt szakértőnek kell elvégeznie.(36)
IV. Végkövetkeztetések
56. Az előző megállapításokra tekintettel azt javasolom a Bíróságnak, hogy a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (Magyarország) által előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:
A harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült‑ vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló, 2011. december 13‑i 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az Európai Unió Alapjogi Chartája 1. cikkével összefüggésben értelmezett 4. cikke nem zárja ki, hogy a hatóságok – különösen a nemzetközi védelmet kérelmező személy általános szavahihetőségének értékelése céljából – pszichológus szakértő véleményét használják fel, feltéve hogy i. a kérelmező vizsgálatára a kérelmező hozzájárulásával, és méltóságának, valamint magán‑ és családi életének tiszteletben tartása mellett kerül sor, továbbá ii. a vélemény olyan módszereken, elveken és fogalmakon alapul, amelyek az ügy körülményeire tekintettel kellően megbízhatóak és relevánsak, továbbá kellően megbízható eredményeket hozhatnak, és végül iii. a szakértői megállapítások nem kötelezőek a kérelemről szóló határozatot felülvizsgáló nemzeti bíróságokra nézve.