A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2020. január 30.(*)
„Európai uniós védjegy – Felszólalási eljárás – A BROWNIE európai uniós szóvédjegy bejelentése – BROWNIES, BROWNIE, Brownies és Brownie korábbi nemzeti szóvédjegyek – Viszonylagos kizáró ok – Összetéveszthetőség – A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja (jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja) – A korábbi védjegy tényleges használata – A 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) és (3) bekezdése (jelenleg a 2017/1001 rendelet 47. cikkének (2) és (3) bekezdése)”
A T‑598/18. sz. ügyben,
a Grupo Textil Brownie, SL (székhelye: Barcelona [Spanyolország], képviselik: D. Pellisé Urquiza és J. C. Navarro ügyvédek)
felperesnek
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselik: M. Capostagno, A. Folliard‑Monguiral és H. O’Neill, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban:
The Guide Association (székhelye: London [Egyesült Királyság], képviselik: T. St Quintin barrister és M. Jhittay solicitor),
az EUIPO második fellebbezési tanácsának a The Guide Association és a Grupo Textil Brownie közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2018. július 4‑én hozott határozata (R 2680/2017‑2. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),
tagjai: S. Frimodt Nielsen elnök, V. Kreuschitz (előadó) és N. Półtorak bírák,
hivatalvezető: M. Marescaux tanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2018. október 4‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az EUIPO‑nak a Törvényszék Hivatalához 2019. január 17‑én benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a beavatkozó félnek a Törvényszék Hivatalához 2019. január 7‑én benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a 2019. november 6‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2015. április 30‑án a felperes, Juan Morera Morral a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK módosított tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.; helyébe lépett az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet [HL 2017. L 154, 1. o.]) alapján európai uniós védjegy lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy a BROWNIE szómegjelölés volt.
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 18., 25. és 35. osztályba tartozó árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban tette, amelyek ezen osztályok tekintetében többek között az alábbi leírásnak felelnek meg:
– 18. osztály: „Utazótáskák és bőröndök; bőröndök, utazóládák [poggyász]; levéltárcák; táskák, hátizsákok táborozóknak; atlétikai táskák; hátizsákok, táskák hegymászóknak; strandtáskák; bevásárlóhálók; kerekes bevásárlótáskák, szatyrok; utazótáskák; bevásárlótáskák; táskák [zacskók, tasakok] csomagolásra, bőrből; kézitáskák; dobozok, tartók bőrből vagy műbőrből; oldalhordozó táskák csecsemők hordozására; satchel táskák; dobozok, tartók bőrből vagy műbőrből; kofferek [kis utazóládák]; piperetáskák üresen; kulcstartó tárcák; kenguruk [hevederek] csecsemők hordozására; oldaltáskák, tarisznyák; bőröndök, kézitáskák; bőröndök; diplomatatáskák; hátizsákok, hátitáskák; hevedertáskák gyermekek hordozására; erszények, pénztárcák; lánchálós erszények; abrakostarisznyák; vadásztáskák [vadászkellékek]; irattáskák, aktatáskák; kottamappák, kottatokok; ruhatáskák utazáshoz;”
– 25. osztály: „Ruházati cikkek, cipők, kalapáruk; kabátok, dzsekik; csecsemőkelengyék, babakelengyék; fürdőköpenyek, fürdőköntösök; spárgatalpú cipők vagy szandálok; alvómaszkok; ruházat gépkocsivezetőknek; partedlik, előkék, nem papírból; fürdőruhák, úszódresszek; bandana kendők; selyemövek, vállszalagok; fejszalagok [ruházat]; fürdőpapucsok; fürdőszandálok, fürdőcipők; munkaruhák, munkaköpenyek; köntösök, pongyolák; boák [nyakbavalók]; bodyk [alsóruházat]; svájcisapkák, barettek; nem elektromosan fűtött lábzsákok; fűzős bakancsok, csizmák; magas szárú lábbelik; síbakancsok, sícipők; futballcipők; bokacsizmák, rövidszárú csizmák; bugyik; baba nadrágok [ruházat]; zoknik; lábszármelegítők; lábbelik; sportcipők, atlétacipők; strandcipők; nadrágok; ingek; rövid ujjú ingek; trikók; pólók; pruszlikok, míderek, fűzős mellények; csuklyák, kapucnik [ruházat]; miseruhák, kazulák; mellények; vállkendők, nagykendők; sárcipők, gumicsizmák; dzsekik; horgászmellények; télikabátok, nagykabátok; vízhatlan, vízálló ruházat; kerékpáros‑ruházat; pénztartó övek [ruházat]; övek [ruházat]; sapkák; kombinék [alsóruházat]; készruhák; kezeslábasok [felsőruházat]; nyakkendők; fűzők; fűzők [alsónemű]; trikó [alsónemű], kombiné; gallérok; levehető gallérok; kötények [ruházat]; sportcipők; jelmezek; alsószoknyák; prémsálak [szőrmék]; csípőszorítók; sportcipők; jelmezek; alsószoknyák; prémsálak [szőrmék]; csípőszorítók; szoknyák; skortok [sportszoknyák]; sálak; szövetkabátok, felöltők; ballonkabátok [ruházat]; tornacipők; úszósapkák; zuhanyzósapkák; síkesztyűk; kesztyűk [ruházat]; pulóverek, kötött pulóverek; leggingnadrágok, cicanadrágok; alsóruházat, fehérneműk; libériák, inasruhák; zoknitartók; harisnyatartók, harisnyakötők, zoknitartók; harisnyatartók, harisnyakötők, zoknitartók; muffok [ruházat]; orárion [egyházi ruházat]; mantilla fátyol; harisnyák; izzadságfelszívó harisnyák; harisnyaáruk, kötöttáruk; egyujjas kesztyűk; mitrák, püspöksüvegek; fülvédők [ruházat]; hosszúnadrágok, nadrágok; harisnyanadrágok; díszzsebkendők [ruházat]; nyaksál; parkák; papucsok; kemény ingmellek, plasztronok; pelerinek; szőrmebéléses kabátok; kötényruhák; bundák, szőrmék [ruházat]; pizsamák; strandruházat; kamáslik [lábszárvédők]; poncsók; kötöttáruk [ruházat]; nyaksálak [sálak]; pulóverek; kézelők [ruházat]; bőrruházat; műbőr ruházat; tornaruházat; papírruházat; felsőruházat; izzadságfelszívó alsóruházat; szandálok; szárik; szarongok; fürdőnadrágok, úszónadrágok; alsónadrágok; sapkák, kerek papi sapkák; fejfedők [kalapáruk]; kalapáruk; cilinderek, kürtőkalapok; papírkalapok [ruházat]; melltartók; szvetterek; harisnyatartók, harisnyakötők, zoknitartók; fityulák; tógák; nadrágleszorítók, pantallók; jelmezek, kosztümök; wetsuit ruhák vízisíeléshez; turbánok; egyenruhák; fátylak [ruházat]; talárok; ruházati cikkek; sildek, napellenzők [fejfedők]; lábbelik; facipők; ruházati cikkek és konfekcióáruk;”
– 35. osztály: „Női ruhák, valamint ruházati cikkek, kiegészítők és tartozékok bolti, valamint interneten keresztül történő kiskereskedelme.”
4 A bejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2015. június 10‑i 106/2015. számában hirdették meg.
5 2015. szeptember 15‑én a beavatkozó fél, a The Guide Association, a 207/2009 rendelet 41. cikke (jelenleg a 2017/1001 rendelet 46. cikke) alapján felszólalást nyújtott be a bejelentett védjegynek különösen a fenti 3. pontban szereplő áruk és szolgáltatások tekintetében történő lajstromozásával szemben
6 A felszólalás a BROWNIES, BROWNIE, Brownies és Brownie Egyesült Királyságban lajstromozott korábbi védjegysorozaton (a továbbiakban együttesen: korábbi védjegy) alapult, amelyeket a 6., 18., 25., 26. és 41. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások tekintetében, az egyes osztályokra vonatkozóan a következő leírással lajstromoztak:
– 6. osztály: „Kulcstartó gyűrűk”;
– 18. osztály: „Hátizsákok, hátitáskák, hátizsákok napi gyalogláshoz; gyermek táskák”;
– 25. osztály: „Ruhák, kizárólag lányok számára”;
– 26. osztály: „Kitűzők; jelvények; szalagok; hímzések; katonai nevek, vállszalag és katonai ruharátétek, hímzett formában; kendőgyűrűk;
– 41. osztály: „Csoportos oktatási, kulturális és szórakoztatási tevékenységek szervezése; kempingezéssel, sporttal, háztartással és famegmunkálással kapcsolatos tanfolyamok és képzések biztosítása”.
7 A felszólalás alátámasztására a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában (jelenleg a 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja), valamint a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésében (jelenleg a 2017/1001 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése) foglalt okokra hivatkoztak.
8 2016. február 19‑én J. Morera Morral kérte, hogy az európai uniós védjegybejelentésének a felperesre, a Grupo Textil Brownie, SL‑re való átruházását jegyezzék be az európai uniós védjegylajstromba.
9 2016. augusztus 26‑án a felperes a 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) és (3) bekezdése (jelenleg a 2017/1001 rendelet 47. cikkének (2) és (3) bekezdése) alapján azt kérte, hogy a beavatkozó fél igazolja, hogy a korábbi védjegy tényleges használat tárgyát képezte.
10 2017. január 18‑án a beavatkozó fél több dokumentumot nyújtott be a korábbi védjegy tényleges használatának igazolására, amely az erőforrások igazgatójának eskü alatt tett nyilatkozatából (a továbbiakban: nyilatkozat) és annak öt mellékletéből állt (a továbbiakban: a dokumentumok második sorozata).
11 2017. október 23‑án a felszólalási osztály részben helyt adott a felszólalásnak a fenti 3. pontban említett áruk és szolgáltatások tekintetében, ezt meghaladó részében pedig elutasította azt. Különösen úgy ítélte meg, hogy a beavatkozó fél igazolta a korábbi védjegy tényleges használatát a fenti 6. pontban megjelölt áruk vonatkozásában. E tekintetben nem kizárólag a beavatkozó fél által 2017. január 18‑án, kifejezetten a korábbi védjegy tényleges használatának igazolására benyújtott dokumentumokra (lásd a fenti 10. pontot) támaszkodott, hanem arra a hat mellékletből álló dokumentumra is, amelyet már 2016. április 14‑én a felszólalás alátámasztásául szolgáló tényekkel, bizonyítékokkal és észrevételekkel együtt benyújtott az EUIPO‑hoz (a továbbiakban: a dokumentumok első sorozata). Ezenkívül megállapította, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti összetéveszthetőség áll fenn az ütköző védjegyek között a fenti 3. pontban említett azon áruk és szolgáltatások tekintetében, amelyek azonosak azokkal vagy hasonlóak azokhoz, amelyek tekintetében a beavatkozó fél bizonyította a korábbi védjegy tényleges használatát. A korábbi védjegy árujegyzékében szereplő ezen áruk és szolgáltatások, valamint azon áruk és szolgáltatások közötti hasonlóság hiányában viszont, amelyek tekintetében a felperes a bejelentett védjegy lajstromozását kérte, ez utóbbi áruk és szolgáltatások tekintetében nem áll fennt kapcsolat az ütköző védjegyek között, így a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésében foglalt felszólalási okot el kellett utasítani.
12 2017. december 18‑án a felperes a felszólalási osztály határozata ellen a 2017/1001 rendelet 66–71. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz.
13 2018. július 4‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az EUIPO második fellebbezési tanácsa elutasította a fellebbezést. Különösen úgy ítélte meg, hogy egyrészt a beavatkozó fél igazolta a korábbi védjegy tényleges használatát a fenti 6. pontban megjelölt áruk tekintetében (a megtámadott határozat 16–52. pontja). Másrészt megismételte a felszólalási osztály határozatában megjelölt azon indokokat, amelyek szerint a felszólalásnak helyt kell adni a fenti 3. pontban említett áruk és szolgáltatások tekintetében (a megtámadott határozat 53. pontja).
A felek kérelmei
14 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– adjon helyt a keresetnek és a lajstromozás iránti kérelemnek;
– a beavatkozó felet kötelezze a költségek viselésére.
15 Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére;
16 A beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:
– hagyja helyben a megtámadott határozatot;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére;
A jogkérdésről
Előzetes megfontolások
17 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a jelen ügyben az európai uniós védjegybejelentést 2015. április 30‑án nyújtották be az EUIPO‑hoz (lásd a fenti 1. pontot). A védjegybejelentést tehát egyrészt a 207/2009 rendelet és a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló 2868/95/EK bizottsági rendelet módosításáról, valamint a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnak (védjegyek és formatervezési minták) fizetendő díjakról szóló 2869/95/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. december 16‑i (EU) 2015/2424 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2015. L 341., 21. o.; helyesbítések: HL 2016. L 71., 322. o., HL 2016. L 110., 4. o., HL 2016. L 267., 1. o., HL 2017. L 142., 104. o.) 2016. március 23‑i hatálybalépésének (lásd a 2015/2424 rendelet 4. cikkének első bekezdését) időpontja előtt tették, másrészt pedig a 2017/1001 rendelet 2017. október 1‑jei alkalmazhatóságának időpontja (lásd a 2017/1001 rendelet 212. cikkének második bekezdését) előtt.
18 E körülmények között meg kell állapítani, hogy a jelen jogvitára továbbra is a 207/2009 rendeletnek a 2015/2424 rendelettel bevezetett módosításokat megelőző szövege alkalmazandó, legalábbis a nem kifejezetten eljárási jellegű rendelkezéseket illetően (lásd analógia útján: 2013. május 30‑i Shah és Shah kontra Three‑N‑Products végzés, C‑14/12 P, nem tették közzé, EU:C:2013:349, 2. pont; 2013. június 13‑i DMK Deutsches Milchkontor kontra OHIM ítélet, C‑346/12 P, nem tették közzé, EU:C:2013:397, 2. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2017. március 2‑i Panrico kontra EUIPO ítélet, C‑655/15 P, nem tették közzé, EU:C:2017:155, 2. pont).
19 Ezenkívül már megállapításra került, hogy a felszólalás viszonylagos kizáró oka fennállásának értékelése érdekében azon európai uniós védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtásának időpontját kell alapul venni, amely ellen egy korábbi védjegyre támaszkodva felszólalást nyújtottak be. Így a korábbi védjegy különböző vetületeit úgy kell megvizsgálni, ahogyan azok azon európai uniós védjegy bejelentésének időpontjában fennálltak, amellyel szemben e védjegyre hivatkoznak (2018. október 17‑i Golden Balls kontra EUIPO – Les Éditions P. Amaury ítélet [GOLDEN BALLS], T‑8/17, nem tették közzé, EU:T:2018:692, 76. pont). Az a körülmény tehát, hogy a korábbi védjegy elveszítheti a 207/2009 rendelet 8. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja (jelenleg a 2017/1001 rendelet 8. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja) és ugyanezen rendelet 42. cikkének (3) bekezdése értelmében valamely tagállamban lajstromozott státuszát az azon európai uniós védjegy bejelentését követően, amellyel szemben e korábbi védjegyre hivatkozva felszólalást nyújtottak be, nevezetesen az érintett tagállamnak az Európai Unióból az EUSZ 50. cikkének megfelelően való esetleges kilépését követően, anélkül hogy erre vonatkozóan különös rendelkezéseket írtak volna elő az EUSZ 50. cikk (2) bekezdése alapján kötött esetleges megállapodásban, főszabály szerint tehát nem releváns a felszólalás kimenetele szempontjából. A Törvényszék előtt az EUIPO fellebbezési tanácsának az ezen, az ilyen korábbi nemzeti védjegyen alapuló felszólalásnak helyt adó – vagy a felszólalási osztály határozatát e tekintetben helybenhagyó – határozatával szembeni eljárás lefolytatásához fűződő érdek fennállását sem érinti főszabály szerint (lásd analógia útján: 2014. október 8‑i Fuchs kontra OHIM – Les Complices [Egy körben lévő ötágú csillag] ítélet, T‑342/12, EU:T:2014:858, 23–29. pont).
Az egyetlen jogalapról
Az egyetlen jogalap terjedelméről
20 A felperes keresetének alátámasztására a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított egyetlen jogalapra hivatkozik. E tekintetben annak állítására szorítkozik, hogy nem volt szükséges megvizsgálni az ütköző védjegyek közötti összetéveszthetőség kérdését, mivel a beavatkozó fél nem bizonyította a korábbi védjegy tényleges használatát. Amint arra az EUIPO helyesen, és lényegében a beavatkozó fél is hivatkozik, a felperes nem hoz fel tehát olyan különös érveket, amelyek alátámaszthatnák a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított jogalapot.
21 Ugyanakkor, amint azt az EUIPO, valamint lényegében a beavatkozó fél is elismeri, a keresetlevél egészéből egyértelműen kitűnik, hogy a felperes vitatja a fellebbezési tanács azon értékelését, amely szerint a beavatkozó fél valóban bizonyította, hogy ténylegesen használta a korábbi védjegyet a fenti 6. pontban említett áruk és szolgáltatások tekintetében. Az, hogy az EUIPO és a beavatkozó fél a megtámadott határozattal e tekintetben egyetértett, azt bizonyítja továbbá, hogy a keresetlevélre tekintettel valóban módjukban állt annak megértése, hogy a felperes a fellebbezési tanács által a korábbi védjegy tényleges használatának értékelése során elkövetett hibára hivatkozott. E körülmények között túlzás lenne megkövetelni – amint azt a beavatkozó fél javasolja –, hogy a felperes kifejezetten hivatkozzon azon pontos rendelkezésekre, amelyeket egy ilyen hiba sérthet.
22 A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperes a keresetének alátámasztására egyetlen jogalapra hivatkozik, amely lényegében a 207/2009 rendelet 42. cikke (2) és (3) bekezdésének megsértésén alapul, és amelyben azt állítja, hogy a fellebbezési tanács tévesen ismerte el, hogy a beavatkozó fél bizonyította a korábbi védjegy tényleges használatát a fenti 6. pontban említett áruk és szolgáltatások tekintetében. A tárgyaláson a felperes megerősítette, hogy a keresetlevelet így kell érteni.
23 Egyetlen jogalapjának alátámasztására a felperes arra hivatkozik, hogy a beavatkozó fél által az EUIPO‑hoz benyújtott bizonyítékok nem elegendőek a korábbi védjegy tényleges használatának igazolásához. E tekintetben lényegében öt érvet hoz fel.
24 Először is, a beavatkozó fél által benyújtott bizonyítékok többsége nem a releváns időszakra vonatkozik.
25 Másodsorban nem bizonyított, hogy a beavatkozó fél által benyújtott katalógusok az érintett közönség körében ténylegesen kellő mértékben elterjedtek. Ezenkívül nem bizonyított, hogy a benyújtott katalógusoldalak valóban megfelelnek az említett katalógusok címlapjainak, mivel e katalógusokat nem teljes egészükben nyújtották be. Az ügyiratok sem tartalmaznak olyan független bizonyítékot, amely megerősítené azt, hogy a benyújtott katalógusokon feltüntetett időpontok valódiak.
26 Harmadsorban a bizonyítékok némelyike olyan megjelölésre vonatkozik, amely a korábbi védjegytől eltér, megváltoztatva annak megkülönböztető képességét. Ezenkívül a használata dekorációs célú, és nem védjegykénti.
27 Negyedsorban a nyilatkozat nem objektív, és azt nem támasztották alá egybehangzó bizonyítékokkal. Konkrétan, a nyilatkozat alátámasztására benyújtott egyetlen számlát a The Guide Association Scotland számára állították ki, amely a beavatkozó fél tagja. Így e számla a korábbi védjegy belső használatára vonatkozik, és nem a külvilág felé történő nyilvános használatra. Egyébként az e számlán feltüntetett termékkódok nem azonosak a beavatkozó fél által benyújtott katalógusokban szereplő kódokkal. Tehát nem lehet tudni, hogy ugyanazon árukról van‑e szó.
28 Ötödsorban, mivel a beavatkozó fél által benyújtott bizonyítékok nem alkalmasak a korábbi védjegy releváns időszakban történő tényleges használatának bizonyítására, a jelen ügyben nem kell elvégezni e bizonyítékok átfogó értékelését.
29 Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit, és úgy véli, hogy a fellebbezési tanács – a beavatkozó fél által benyújtott bizonyítékok átfogó értékelését követően – megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy azok alkalmasak annak bizonyítására, hogy a beavatkozó fél a releváns időszakban ténylegesen használta a korábbi védjegyet.
Az egyetlen jogalap értékelése
30 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a 207/2009 rendeletnek – az ugyanezen rendelet (10) preambulumbekezdésével (jelenleg a 2017/1001 rendelet (24) preambulumbekezdése) összefüggésben értelmezett – 42. cikkének (2) és (3) bekezdéséből, valamint a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13‑i 2868/95/EK bizottsági rendelet 22. szabályának (3) bekezdéséből (jelenleg az európai uniós védjegyről szóló (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet kiegészítéséről és az (EU) 2017/1430 felhatalmazáson alapuló rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. március 5‑i (EU) 2018/625 bizottsági felhatalmazáson alapuló rendelet [HL 2018. L 104., 1. o.] 10. cikkének (3) bekezdése) az következik, hogy azon követelménynek, miszerint az uniós védjegybejelentéssel szemben akkor tehető felszólalás, ha a korábbi védjegyet ténylegesen használták, az a jogszabályi célja, hogy korlátozza a két védjegy közötti összeütközést, kivéve ha a korábbi védjegy tényleges használata hiányának van valamely, a piacon jelen lévő védjegy tényleges rendeltetéséből származó valós gazdasági indoka. Az említett rendelkezések azonban nem irányulnak arra, hogy a kereskedelmi sikert értékeljék, sem arra, hogy valamely vállalkozás gazdasági stratégiáját ellenőrizzék, vagy hogy a védjegy oltalmát annak mennyiségi szempontból jelentős mértékű kereskedelmi használata esetére korlátozzák (lásd ebben az értelemben: 2013. július 8‑i Sunrider kontra OHIM – Espadafor Caba [VITAFRUIT] ítélet, T‑203/09, EBHT, EU:T:2004:22, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
31 Valamely védjegy akkor képezi tényleges használat tárgyát, ha alapvető rendeltetésének megfelelően használják, amely abban áll, hogy a védjegy biztosítja azon áruk vagy szolgáltatások eredetének azonosíthatóságát, amelyekre vonatkozóan a védjegyet lajstromozták, abból a célból, hogy ezeknek az áruknak és szolgáltatásoknak piacot hozzon létre vagy tartson fenn, kivéve a szimbolikus jellegű használatot, amelynek egyetlen célja a védjegy által biztosított jogok fenntartása (lásd analógia útján: 2003. március 11‑i Ansul ítélet, C‑40/01, EBHT, EU:C:2003:145, 43. pont). A védjegy tényleges használatára vonatkozó feltétel ezenfelül megköveteli, hogy a védjegyet – úgy, ahogyan az az érintett területen oltalom alatt áll – nyilvánosan és a külvilág felé használják (2004. július 8‑i Sunrider kontra OHIM – Espadafor Caba [VITAFRUIT] ítélet, T‑203/02, EU:T:2004:225, 39. pont; lásd továbbá analógia útján ebben az értelemben: 2003. március 11‑i Ansul ítélet, C‑40/01, EU:C:2003:145, 37. pont).
32 A korábbi védjegy használata ténylegességének mérlegelése során figyelembe kell venni minden olyan tényt és körülményt, amelyek alapján megállapítható, hogy a védjegy kereskedelmi használata valóságos‑e; idesorolhatók különösen az érintett gazdasági ágazatban annak érdekében igazoltnak tekintett használatok, hogy a szóban forgó védjeggyel ellátott áruk és szolgáltatások számára megteremtsék és fenntartsák a piaci részesedést, az említett áruk és szolgáltatások természete, a piac jellegzetességei, valamint az említett védjegy használatának mértéke és gyakorisága (2004. július 8‑i VITAFRUIT‑ítélet, T‑203/02, EU:T:2004:225, 40. pont; lásd még analógia útján: 2003. március 11‑i Ansul ítélet, C‑40/01, EU:C:2003:145, 43. pont).
33 Ami a korábbi védjegy használatának jelentőségét illeti, figyelembe kell venni különösen egyrészt a használati cselekmények összességének kereskedelmi mértékét, másrészt azon időszak hosszát, amelynek során a használati cselekményeket elvégezték, valamint ezen cselekmények gyakoriságát (2004. július 8‑i MFE Marienfelde kontra OHIM – Vétoquinol [HIPOVITON] ítélet, T‑334/02, EU:T:2004:223, 35. pont; 2004. július 8‑i VITAFRUIT‑ítélet, T‑203/02, EU:T:2004:225, 41. pont).
34 A korábbi védjegy használata ténylegességének konkrét esetben történő megvizsgálásához az eset összes releváns tényezőjét figyelembe vevő, átfogó mérlegelést kell végezni (2004. július 8‑i HIPOVITON‑ítélet, T‑334/02, EU:T:2004:223, 36. pont; 2004. július 8‑i VITAFRUIT‑ítélet, T‑203/02, EU:T:2004:225, 42. pont).
35 Ezen elvekre tekintettel kell elemezni a felperes által felhozott öt konkrét érvet (lásd a fenti 24–18. pontot).
– A felperes első érvéről
36 A felperes elsőként arra hivatkozik, hogy a beavatkozó fél által benyújtott bizonyítékok többsége nem a releváns időszakra vonatkozik.
37 A 207/2009 rendeletnek az időbeli hatályánál fogva a jelen ügyre alkalmazandó – nevezetesen a 2015/2424 rendelet módosításait megelőző – változata 42. cikkének (2) és (3) bekezdése szerint (lásd a fenti 18. pontot) az európai uniós védjegybejelentés meghirdetését megelőző öt évnek felel meg azon releváns időszak, amely tekintetében valamely európai uniós védjegy lajstromozása ellen felszólalást előterjesztő korábbi nemzeti védjegy jogosultja köteles bizonyítani, hogy a korábbi nemzeti védjegy tényleges használat tárgyát képezte abban a tagállamban, ahol oltalom alatt áll. Mivel az európai uniós védjegybejelentés meghirdetésére a jelen ügyben 2015. június 10‑én került sor (lásd a fenti 4. pontot), a releváns időszak 2010. június 10‑től 2015. június 9‑ig terjed, amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 29. pontjában helyesen állapította meg.
38 Amennyiben a felperes arra hivatkozik, hogy egyes bizonyítékok nem a releváns időszakra vonatkoznak, meg kell jegyezni, hogy a 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) és (3) bekezdéséből egyértelműen az következik, hogy a releváns időszakban csak a tényleges használatnak kell megtörténnie. Amennyiben a tényleges használat igazolása érdekében hivatkozott bizonyítékok a releváns időszakban történő használatra vonatkoznak, nem követelhető meg, hogy e bizonyítékok maguk is az érintett időszak során keletkezzenek. Következésképpen a felperes azon érve, amely szerint egyes bizonyítékok kizárólag azért nem a releváns időszakra vonatkoznak, mert azok az említett időszakon kívül keletkeztek, önmagában nem zárja ki azok bizonyító erejét a 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) és (3) bekezdése tekintetében.
39 A dokumentumok első sorozatával kapcsolatban a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 33. pontjában megállapította, hogy a 2. melléklet többek között tartalmazta a beavatkozó fél internetes oldalának 2016. április 11–i nyomtatott változatát, és utal a 2014 januárja és augusztusa között folytatott, „The Big Brownie Birthday” című kampányra, valamint hogy az 5. melléklet többek között két cikket tartalmazott, a 2014. január 18‑i „South East Brownir celebrate 100th birthday” és a 2014. szeptember 28‑i „North West Brownis bid for sleepover world record” című cikket. Mint azt lényegében a fellebbezési tanács helyesen állapította meg, e dokumentumok ténylegesen a releváns időszakban bekövetkezett eseményekre vonatkoznak, amit egyébként a felperes is elismer. E két mellékletet illetően, a fenti 38. pontban megállapítottakra tekintettel a felperes érvei ténybelileg megalapozatlanok.
40 Ami a dokumentumok első sorozatának 4. mellékletét illeti, a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 38. pontjában megállapította, hogy az többek között tartalmazza a „Guider, Brownid, rainbows” nevű kereskedés online üzletének 2016. április 13‑án kinyomtatott oldalát, amelyen különböző, a „Brownies” hivatalos egyenruha részét képező, ruházati cikkek szerepelnek. A fellebbezési tanács azt is megállapította, hogy az említett melléklet más hasonló, 2016. április 13‑án és 14‑én kinyomtatott oldalakat is tartalmazott, amelyek a „Brownies” hivatalos egyenruha részét képező, különböző táskákat, csészéket és ruházati cikkeket ábrázoltak.
41 E tekintetben a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 39. pontjában lényegében joggal emlékeztetett arra, hogy a releváns időszak előtti vagy utáni használattal kapcsolatos bizonyítékok nem eleve irrelevánsak. Az ítélkezési gyakorlatból ugyanis az következik, hogy az ilyen, a releváns időszakot megelőző vagy azt követő használatra vonatkozó bizonyítékok figyelembe vehetők, amennyiben lehetővé teszik a korábbi védjegy használata terjedelmének, valamint a jogosult tényleges szándékainak megerősítését vagy jobb értékelését ezen időszak alatt. Az ilyen bizonyítékokat azonban csak akkor lehet figyelembe venni, ha más, a releváns időszakra vonatkozó bizonyítékot is benyújtottak (lásd ebben az értelemben: 2012. szeptember 27‑i El Corte Inglés kontra OHIM – Pucci International [PUCCI] ítélet, T‑39/10, nem tették közzé, EU:T:2012:502, 25. és 26. pont; 2015. június 16‑i Polytetra kontra OHIM – EI du Pont de Nemours [POLYTETRAFLON] ítélet, T‑660/11, EU:T:2015:387, 54. pont; 2016. április 8‑i Frinsa del Noroeste kontra EUIPO – Frisa Frigorífico Rio Doce [FRISA] ítélet, T‑638/14, nem tették közzé, EU:T:2016:199, 38. és 39. pont).
42 Következésképpen a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 40. pontjában joggal vélhette úgy, hogy bár a dokumentumok első sorozatának 4. mellékletében szereplő online üzletek kinyomtatott oldalai a releváns időszakot követően keletkeztek, azok a korábbi védjegy releváns időszakban történő használatát alátámasztó, további bizonyítékoknak minősülnek, tekintettel a használat időbeli közelségére, amelyre utalnak, és mivel bizonyítják az időbeli használat folyamatosságát. A felperes egyetlen olyan konkrét érvet sem ad elő, amely alkalmas lenne arra, hogy megkérdőjelezze a kinyomtatott internetes oldalak – mint a korábbi védjegy használata terjedelmének, valamint a jogosult tényleges szándékainak ezen időszakra vonatkozó megerősítését vagy jobb értékelését lehetővé tényezők – figyelembevételét. A felperes ugyanis annak előadására szorítkozik, hogy ezen kinyomtatott internetes oldalak nem bizonyítják, hogy a szóban forgó termékeket ténylegesen eladásra kínálták az online üzletekben a releváns időszakban, amit azonban a fellebbezési tanács nem állított.
43 Ezenkívül a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 40. pontjában helyesen állapította meg, hogy az egyik online üzletnek egy olyan pólót ábrázoló, kinyomtatott oldala, amelyre stilizált betűtípussal a „brownies” szóelemet nyomtatták, kifejezetten azt említi, hogy ezt a terméket 2015. március 4‑től, tehát a releváns időszakot magában foglaló időponttól kezdve árusították. E tekintetben tehát a felperes tévesen állítja általánosságban, hogy e kinyomtatott internetes oldalak nem bizonyítják, hogy a közönség a szóban forgó termékeket a releváns időszakban megvásárolhatta volna.
44 Végül, ami a dokumentumok első sorozatához tartozó többi dokumentumot illeti, elegendő azt megállapítani, hogy a fellebbezési tanács nem támaszkodott ezekre a dokumentumokra, így a felperesnek az állítólagos figyelembevételük elleni kifogásai mindenképpen hatástalanok.
45 A dokumentumok második sorozatát illetően a megtámadott határozat 34–37. pontjából kitűnik, hogy a fellebbezési tanács figyelembe vette a fő dokumentumot, nevezetesen 2017. január 12‑én „witness statement” (tanúnyilatkozat) formájában tett nyilatkozatot, valamint annak 1. és 2. mellékletét, vagy egyrészt a 2010/11‑es, 2011/12‑es, 2012/13‑as, 2013/14‑es és 2014/15–ös évekre (1. melléklet) vonatkozóan a Guiding Essentials katalógusok címlapjainak, valamint bizonyos érdemi oldalainak másolatait, másrészt a Guide Association Trading Services Ltd által a The Guide Association Scotland számára 2014. október 6‑án kiállított számlát (2. melléklet).
46 Amint azt maga a felperes is elismeri, a nyilatkozat a releváns időszakban lezajlott tényekre utal. A fenti 38. pontban megállapítottakra tekintettel e dokumentum bizonyító erejét a felperes annak kelte miatt nem utasíthatja el, így azt figyelembe kell venni. A nyilatkozat 1. és 2. mellékletét illetően meg kell állapítani, hogy azok a releváns időszakban történő használatra vonatkoznak, amit egyébként a felperes nem vitat.
47 A dokumentumok második sorozatához tartozó többi dokumentumot illetően elegendő újra azt megállapítani, hogy a fellebbezési tanács nem támaszkodott ezekre a dokumentumokra, így a felperesnek az állítólagos figyelembevételükkel szemben felhozott kifogásai mindenképpen hatástalanok.
48 Ennélfogva el kell utasítani a felperes azon érvét, amely szerint a fellebbezési tanács figyelembe vett a nem a releváns időszakra vonatkozó bizonyítékokat.
– A felperes második érvéről
49 Másodsorban a felperes azt állítja, hogy nem bizonyított, hogy a beavatkozó fél által benyújtott katalógusokat az érintett közönség körében ténylegesen kellő mértékben terjesztették. Ezenkívül nem bizonyított, hogy a benyújtott oldalak valóban megfelelnek az említett katalógusok címlapjainak, mivel azokat nem teljes egészükben nyújtották be. Az ügyiratok sem tartalmaznak olyan független bizonyítékot, amely megerősítené azt, hogy a katalógusokon feltüntetett időpontok valódiak.
50 E tekintetben kétségtelenül megállapításra került, hogy a korábbi védjegy használatának alátámasztása érdekében főszabály szerint bizonyítani kell azt, hogy az érintett vásárlóközönség körében kellő mértékben terjesztették az ezen szóban forgó védjegyet említő hirdetési anyagot, amelynek tényleges használata bizonyítandó (lásd ebben az értelemben: 2012. március 8‑i Arrieta D. Gross kontra OHIM – International Biocentric Foundation és társai [BIODANZA] ítélet, T‑298/10, nem tették közzé, EU:T:2012:113, 68. pont; 2017. február 2‑i Marcas Costa Brava kontra EUIPO – Excellent Brands JMI [Cremcaffé by Julius Meinl] ítélet, T‑686/15, nem tették közzé, EU:T:2017:53, 61. pont; 2018. június 7‑i Sipral World kontra EUIPO – La Dolfina [DOLFINA] ítélet, T‑882/16, nem tették közzé, EU:T:2018:336, 60. pont).
51 Ugyanakkor a fenti 32. és 34. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból az is következik, hogy a védjegy tényleges használata bizonyítékainak értékelése során nem az egyes bizonyítékok elszigetelt vizsgálatáról van szó, hanem azok együttes vizsgálatáról a legvalószínűbb és leglogikusabb értelmük azonosítása érdekében. Így, még ha valamely bizonyíték bizonyító ereje korlátozott is, mivel önmagában tekintve nem bizonyítja bizonyossággal, hogy az érintett árukat forgalomba hozták‑e, és ha igen, hogyan, és bár e bizonyíték önmagában nem döntő jelentőségű, mindazonáltal figyelembe vehető a szóban forgó védjegy tényleges használatának átfogó értékelése során. Ez a helyzet például akkor, ha e bizonyítékot más bizonyítékok egészítik ki (2014. december 9‑i Inter‑Union Technohandel kontra OHIM – Gumersport Mediterranea de Distribuciones [PROFLEX] ítélet, T‑278/12, EU:T:2014:1045, 64–69. pont; 2016. szeptember 7‑i Victor International kontra EUIPO – Ovejero Jiménez és Becerra Guibert [VICTOR] ítélet, T‑204/14, nem tették közzé, EU:T:2016:448, 74. pont).
52 A jelen ügyben, amint az többek között a fenti 39., 40., 43. és 45. pontból kitűnik, a katalógusok a beavatkozó fél által a tényleges használat igazolása érdekében benyújtott bizonyítékok körébe tartozónak minősülnek. Következésképpen a jelen ügyben a fellebbezési tanács jogosan vehette figyelembe őket a beavatkozó fél által a korábbi védjegy tényleges használatára vonatkozóan benyújtott bizonyítékok átfogó értékelése során.
53 A felperesnek a katalógusokkal kapcsolatos többi kifogásával kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy valamely dokumentum bizonyító erejének megítélésekor a benne foglalt információ valószínűségét és valóságtartalmát kell megvizsgálni. Figyelembe kell venni különösen a dokumentum eredetét, készítésének körülményeit, címzettjét, és meg kell vizsgálni, hogy a tartalma alapján értelmesnek és megbízhatónak tűnik‑e (a 2005. június 7‑i Lidl Stiftung kontra OHIM REWE‑Zentral [Salvita] ítélet, T‑303/03, EU:T:2005:200, 42. pont; 2009. szeptember 23‑i Cohausz kontra OHIM – Izquierdo Faces [acopat] ítélet, T‑409/07, nem tették közzé, EU:T:2009:354, 49. pont; 2011. január 13‑i Park kontra OHIM – Bae [PINE TREE] ítélet, T‑28/09, nem tették közzé, EU:T:2011:7, 64. pont).
54 E tekintetben a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 37. pontjában helyesen állapította meg, hogy a beavatkozó fél által benyújtott katalógusoldalak általános stílusa megfelel a beavatkozó fél által benyújtott katalóguscímlapoknak. Következésképpen mindenekelőtt hihető, hogy a benyújtott katalógusoldalak valóban azon katalógusok tartalmának kivonatát képezik, amelynek címlapját benyújtották. E körülmények között főszabály szerint a felperes feladata, hogy olyan, alátámasztott érveket terjesszen elő, amelyek alkalmasak e hihetőség megingatására. A jelen ügyben azonban a felperes az érvelésének alátámasztása érdekében csupán feltételezések előterjesztésére szorítkozik, bármilyen konkrét bizonyíték nélkül.
55 Először is a felperes előadja, hogy semmi sem bizonyítja, hogy a címlapok megfelelnek a benyújtott oldalaknak, mivel a katalógusok hiányosak, és nincs olyan bizonyíték, amely arra utalna, hogy az oldalak a címlapokon feltüntetett éveknek felelnek meg. Ezen homályos érvvel azonban a felperes nem foszthatja meg hihetőségétől azt a tényt, hogy a benyújtott katalógusoldalak valóban a bemutatott címlapokon feltüntetett évekre vonatkozó katalógusok tartalmának kivonatait képezik.
56 Másodszor a felperes arra hivatkozik, hogy a katalógusok kivonatai azt mutatják, hogy az azokban említett áruk csupán három különböző módon vásárolhatók meg: a beavatkozó fél honlapján online, az üzleteiben vagy telefonon. A felperes által felhozott azon tény, hogy a szóban forgó árukat a beavatkozó fél üzleteitől eltérő online üzletekben is árusították (lásd a fenti 40–43. pontot), cáfolja tehát a katalógusok valódiságát, vagy éppen fordítva, a katalógusok cáfolják azt, hogy a szóban forgó árukat a beavatkozó fél üzleteitől eltérő online üzletek is értékesítették. A beavatkozó fél által benyújtott katalógusok kivonataira tekintettel azonban meg kell állapítani, hogy azokban nem szerepel az, hogy a felperes által említett értékesítési csatornák minősülnek az egyedüli forrásoknak, ahonnan a korábbi védjeggyel ellátott áruk beszerezhetők. A benyújtott katalógusokban szereplő megfogalmazás ugyanis nem zárja ki, hogy a beavatkozó félen kívüli más kiskereskedők is értékesítették ezen árukat. Amint azt az EUIPO jogosan megjegyzi, nem rendkívüli, hogy e többi kiskereskedő nincs feltüntetve a beavatkozó fél katalógusaiban. A tárgyaláson ezzel kapcsolatban megkérdezett felperes nem tudta azonosítani a katalógusokban szereplő azon pontos megfogalmazást, amely egyértelműen azt jelezné, hogy a katalógusokban említett értékesítési csatornák az egyedüli források, ahonnan beszerezhetők a korábbi védjeggyel ellátott áruk. A felperes ezen érve tehát ténybelileg nem megalapozott, így nem minősülhet olyan valószínűsítő körülménynek sem, amely megfosztaná hihetőségétől azt a tényt, hogy a benyújtott katalógusoldalak valóban azon katalógusok tartalmának kivonatát képezik, amelyek címlapját benyújtották.
57 Harmadszor a felperes hangsúlyozza, hogy a katalógusokban szereplő termékkódok nem felelnek meg a dokumentumok második sorozatának keretében benyújtott nyilatkozat 1. mellékleteként előterjesztett számlán szereplő kódoknak. E tekintetben meg kell állapítani, hogy az említett számlán található egyes kódok közül legalábbis néhány megfelel a 2014/15‑es katalógusban szereplő kódoknak, így például a rövid ujjú pólókra vonatkozó 3141–3146 termékkódok, a hosszú ujjú pólókra vonatkozó 3148–3150 termékkódok, a kapucnis, cipzáras felsőkre vonatkozó 3156–3158 termékkódok, a nadrágokra vonatkozó 3169 termékkód, a hajpántokra vonatkozó 2183 termékkód és a pénztárcákra vonatkozó 2187 termékkód. A tárgyaláson ezzel kapcsolatban megkérdezett felperes nem tudta azonosítani a beavatkozó fél által benyújtott katalógusokban szereplő, azon pontos termékkódokat sem, amelyek nem feleltek meg a fent említett számlán szereplő kódoknak. Úgy tűnik tehát, hogy a felperes ezen érve minden ténybeli alapot nélkülöz, és nem fosztja meg hitelességétől azt a tényt, hogy a benyújtott katalógusoldalak valóban azon katalógusok tartalmának kivonatait képezik, amelyek címlapját benyújtották.
58 Ebből következően a felperes második érvét is el kell utasítani.
– A felperes harmadik érvéről
59 Harmadsorban a felperes szerint a bizonyítékok némelyike olyan megjelölésre vonatkozik, amely a korábbi védjegytől oly mértékben eltér, hogy megváltoztatja annak megkülönböztető képességét. Ezenkívül a használata dekorációs célú, és nem védjegykénti.
60 E tekintetben meg kell állapítani, hogy noha a 207/2009 rendelet 15. cikke (1) bekezdése második albekezdése a) pontjának a jelen ügyben időbeli hatálya folytán alkalmazandó – nevezetesen a 2015/2424 rendelettel bevezetett módosításokat megelőző (lásd a fenti 18. pontot) – szövege (jelenleg a 2017/1001 rendelet 18. cikke (1) bekezdése második albekezdésének a) pontja) csak az uniós védjegy használatára vonatkozik, azt analógia útján alkalmazni kell a nemzeti védjegyek használatára is, hiszen ugyanezen rendelet 42. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az említett rendelet 8. cikke (2) bekezdésének a) pontjában említett korábbi nemzeti védjegyekre a (2) bekezdését kell alkalmazni, „azzal az eltéréssel, hogy [az Unióban] való használaton az abban a tagállamban való használatot kell érteni, amelyben a korábbi nemzeti védjegy oltalom alatt áll” (2014. július 14‑i Vila Vita Hotel und Touristik kontra OHIM – Viavita (VIAVITA) ítélet, T‑204/12, nem tették közzé, EU:T:2014:646, 24. pont).
61 Másfelől a 207/2009 rendelet 15. cikke (1) bekezdése második albekezdésének a) pontját, valamint ugyanezen rendelet 42. cikkének (2) és (3) bekezdését illetően emlékeztetni kell arra, hogy e rendelkezések együttes értelmezése alapján egy európai uniós védjegybejelentéssel szembeni felszólalásban hivatkozott korábbi nemzeti vagy európai uniós védjegy tényleges használatának igazolása magában foglalja a korábbi védjegy olyan alakban történő használatának igazolását is, amely a lajstromozott alaktól csak a megkülönböztető képességet nem érintő elemekben tér el (lásd: 2005. december 8‑i Castellblanch kontra OHIM – Champagne Roederer [CRISTAL CASTELLBLANCH] ítélet, T‑29/04, EU:T:2005:438, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd továbbá szintén ebben az értelemben: 2013. július 18‑i Specsavers International Healthcare ás társai ítélet, C‑252/12, EU:C:2013:497, 21. pont).
62 A 207/2009 rendelet 15. cikke (1) bekezdése második albekezdése a) pontjának – amely nem írja elő, hogy a használt alaknak szigorúan meg kell egyeznie a védjegy lajstromozott alakjával – célja annak lehetővé tétele, hogy a jogosult a megjelölés kereskedelmi célú hasznosítása során alkalmazhassa annak variációit, amelyek a megjelölés megkülönböztető képességének módosítása nélkül lehetővé teszik annak az érintett áruk vagy szolgáltatások forgalmazása és promóciója által támasztott követelményekhez való igazítását. Ehhez hasonló esetekben, amikor a kereskedelemben használt megjelölés csak olyan elhanyagolható jelentőségű elemben tér el a lajstromozott alaktól, hogy a két megjelölés egészében véve egyenértékűnek tekinthető, a fent említett rendelkezés azt írja elő, hogy a lajstromozott védjegy használatára vonatkozó kötelezettség akkor is teljesítettnek tekinthető, ha a megjelölésnek a kereskedelemben használt alakjára vonatkozó használatot igazolják (2006. február 23‑i Il Ponte Finanziaria kontra OHIM – Marine Enterprise Projects [BAINBRIDGE] ítélet, T‑194/03, EU:T:2006:65, 50. pont).
63 Ennek megfelelően a lajstromozott védjegy megkülönböztető képességének megváltozására vonatkozó megállapítás a hozzáadott elemek megkülönböztető és meghatározó jellegének vizsgálatát követeli meg, az egyes elemek benne rejlő tulajdonságai, valamint a különböző elemeknek a védjegyen belül egymáshoz képest elfoglalt helye alapján (lásd: 2010. június 10‑i Atlas Transport kontra OHIM – Hartmann [ATLAS TRANSPORT] ítélet, T‑482/08, nem tették közzé, EU:T:2010:229, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
64 Meg kell tehát vizsgálni, hogy a jelen ügyben a megjelölés lajstromozott alakja és a megjelölés piacon használt alakjai közötti eltérések megváltoztathatják‑e a korábbi védjegynek a lajstromozott alakban fennálló megkülönböztető képességét.
65 E tekintetben emlékeztetni kell arra (lásd a fenti 6. pontot), hogy a korábbi védjegy lajstromozott alakjában a Brownies szómegjelölést magában foglaló szóvédjegysorozat. A megtámadott határozat 48. pontjából és az EUIPO előtti eljárás Törvényszék számára átadott iratanyagából kitűnik, hogy a korábbi védjegy tényleges használatára vonatkozó, a beavatkozó fél által benyújtott bizonyítékok egy része e védjegy alábbi – időnként szabálytalan négyszögletű keretben ábrázolt – alakban történő használatára vonatkozik:
66 Amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 48. pontjában helyesen megállapította, a „brownies” szó egyértelműen olvasható a korábbi védjegy e használati alakjában. Ugyanezen 48. pontban a fellebbezési tanács arra is helyesen emlékeztetett, hogy az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy ha egy védjegy szó‑ és ábrás elemekből áll, az előbbiek főszabály szerint nagyobb megkülönböztető képességgel rendelkeznek, mint az utóbbiak, mivel az átlagos fogyasztó könnyebben utal a szóban forgó termékre a név felidézésével, mint a védjegy ábrás elemének leírásával (lásd: 2008. május 22‑i NewSoft Technology kontra OHIM – Soft [Presto! Bizcard Reader] ítélet, T‑205/06, nem tették közzé, EU:T:2008:163, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Hasonlóképpen nem kifogásolható, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 49. pontjában úgy ítélte meg, hogy a fenti 65. pontban ábrázolt védjegy ábrás elemei nem játszanak fontos szerepet a megjelölés összbenyomásában, és nem rendelkeznek olyan belső jelentéstartalommal, amely a védjegyet megkülönböztető képességgel ruházza fel, vagy megjelöli az érintett árukat. Az említett ábrás elemek ugyanis a „brownies” szónak a sárga, stilizált betűtípussal való megjelenítésére és az „i” betű feletti pont virág formájú megjelenítésére, valamint adott esetben egy szabálytalan, négyszögletű keret megjelenítésére korlátozódnak.
67 Ennélfogva a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 50. pontjában lényegében helyesen vélte úgy, hogy egyrészt a fenti 65. pontban ábrázolt alakban használt védjegy, másrészt a korábbi védjegy lajstromozott alakja közötti különbségek nem alkalmasak arra, hogy megváltoztassák annak megkülönböztető képességét. A 207/2009 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján a védjegy ezen első alakban történő használatát kell tehát a korábbi védjegy használatának tekinteni.
68 Ebben az összefüggésben nincs jelentősége annak, hogy a beavatkozó fél által benyújtott katalógusokban szereplő egyes termékek olyan stilizálással ábrázolt szavakat tartalmaznak, amelyek lényegében megegyeznek a fenti 65. pontban felidézett stilizálással. Ez a körülmény semmit nem változtat azon, hogy a „brownies” szó az ekképpen stilizált megjelölés megkülönböztető eleme marad, és ebből következően a védjegy ezen alakban történő használatát a korábbi védjegy lajstromozott alakjában történő használatának kell tekinteni.
69 Végül, mivel a felperes azt állítja, hogy a korábbi megjelölésnek a fenti 65. pontban felidézett stilizált formában történő használata dekorációs célúnak tűnik, nem pedig a védjegyként történő használatot szolgálja, emlékeztetni kell arra, hogy a védjegy alapvető rendeltetése, hogy biztosítsa azon áruk vagy szolgáltatások származásának azonosíthatóságát, amelyekre vonatkozóan a védjegyet lajstromozták. Tekintettel arra, hogy legalábbis a stilizált védjegynek a fenti 65. pontban felidézett alakjában szereplő „brownie” szóelem bizonyos fokú megkülönböztető képességgel rendelkezik, meg kell állapítani, hogy a korábbi védjegy – a stilizált alakjában – főszabály szerint képes betölteni ezen alapvető rendeltetést. Az a körülmény, hogy a különleges stilizálása miatt egy ábrás védjegy – amellett, hogy bizonyos fokú megkülönböztető képességgel rendelkezik – alkalmas azon termék díszítésére, amelyen azt elhelyezkedik, nem befolyásolja az ilyen ábrás védjegy arra való képességét, hogy betöltse a védjegy alapvető rendeltetését. Ez még inkább igaz az olyan széles értelemben vett ruházati cikkek ágazatára, amelyek esetében nem szokatlan a védjegynek az érintett árukon stilizált formában való elhelyezése. Következésképpen, még ha a jelen ügyben a védjegy stilizált alakban történő elhelyezése használható is az érintett áruk díszítésére, megkülönböztető képessége folytán egyúttal a védjegy alapvető rendeltetését is betölti.
70 Ebből következően a felperes harmadik érvét el kell utasítani.
– A felperes negyedik érvéről
71 Negyedsorban a felperes arra hivatkozik, hogy a nyilatkozat nem objektív, és azt nem támasztották alá egybehangzó bizonyítékokkal. Konkrétan a nyilatkozat alátámasztására benyújtott egyetlen számlát a The Guide Association Scotland számára állították ki, amely a beavatkozó fél tagja. Így e számla a korábbi védjegy belső használatára vonatkozik, és nem a külvilág felé történő nyilvános használatra. Egyébként az e számlán feltüntetett termékkódok nem azonosak a beavatkozó fél által benyújtott katalógusokban szereplő kódokkal. Tehát nem lehet tudni, hogy ugyanazon árukról van‑e szó.
72 Ami a nyilatkozatot illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a 207/2009 rendelet 78. cikke (1) bekezdésének f) pontjából (jelenleg a 2017/1001 rendelet 97. cikke (1) bekezdésének f) pontja) kitűnik, hogy az eskü alatt tett, a megerősített vagy a nyilatkozat felvétele szerinti államban hatályos jogszabályok szerint azonos kötőerővel járó módon tett írásbeli nyilatkozat az EUIPO által elrendelhető bizonyítási eszközök közé tartozik.
73 A jelen ügyben a nyilatkozatot „witness statement” (tanúnyilatkozat) formájában tették. Az Angliában és Walesben alkalmazandó Civil Procedure Rules (polgári perrendtartás) 32.4. cikkének (1) bekezdésében leírt formáról van szó, amely szerint „[a] tanúnyilatkozat egy személy által aláírt írásbeli nyilatkozat, amely tartalmazza azt a tanúvallomást, amelynek szóbeli előadása e személy számára megengedett.”
74 Emlékeztetni kell továbbá arra az ítélkezési gyakorlatra, amely szerint valamely dokumentum bizonyító erejének megítélésekor a benne foglalt információ valószínűségét és valóságtartalmát kell megvizsgálni. Figyelembe kell tehát venni különösen az irat eredetét, készítésének körülményeit, címzettjét, valamint hogy tartalma alapján értelmesnek és hitelesnek tűnik‑e (lásd a fenti 53. pontot).
75 Amennyiben a felperes az EUIPO vizsgálati iránymutatásaira hivatkozik, egyfelől emlékeztetni kell arra, hogy azok az uniós jogi rendelkezések értelmezése szempontjából nem minősülnek kötelező erejű jogi aktusoknak (lásd: 2019. június 6‑i Deichmann kontra EUIPO ítélet, C‑223/18 P, nem tették közzé, EU:C:2019:471, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Másrészt meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat 35. pontjában a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy maguk az érdekelt felek, illetve az alkalmazottaik által tett nyilatkozatok bizonyító ereje általában kevésbé súlyos, mint a független forrásból származó bizonyítékoké, ami megfelel az EUIPO vizsgálati iránymutatásai felperes által hivatkozott részének. A felperes e konkrét érve tehát mindenképpen hatástalan.
76 Amint arra lényegében a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 35. pontjában, valamint a felperes helyesen emlékeztetett, az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy amennyiben – mint a jelen ügyben is – a korábbi védjegy tényleges használatának igazolása kötelezett fél egyik vezetői feladatokkal megbízott alkalmazottja tesz a 207/2009 rendelet 78. cikke (1) bekezdésének f) pontja szerinti nyilatkozatot, annak csak akkor tulajdonítható bizonyító erő, ha azt más bizonyítékok is alátámasztják (lásd: 2014. december 9‑i PROFLEX ítélet, T‑278/12, EU:T:2014:1045, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
77 A jelen ügyben a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 36. pontjában rámutatott arra, hogy a nyilatkozat az Egyesült Királyság piacán 2009 és 2016 között a korábbi védjeggyel értékesített ruházati cikkek, táskák, kitűzők, papíráruk, csészék és kulcstartó gyűrűk éves forgalmára vonatkozott. A fellebbezési tanács megjegyezte, hogy a nyilatkozat szerint az eladott mennyiségek viszonylag jelentősek voltak. A megtámadott határozat rendszeréből továbbá kiderül, hogy a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy az általa később értékelt bizonyítékok, azaz először is a nyilatkozat 1. mellékleteként benyújtott katalógusok (a megtámadott határozat 37. pontja; lásd még a fenti 50–57. pontot), másodszor, a dokumentumok első sorozatának 4. mellékletében szereplő, több online üzlet kinyomtatott oldala (a megtámadott határozat 38–40. pontja; lásd még a fenti 40–43. pontot), harmadszor pedig a nyilatkozat 2. mellékleteként benyújtott számla (a megtámadott határozat 41–43. pontja) megerősíti a nyilatkozatból származó információkat.
78 Pontosan e számlát illetően a felperes arra hivatkozik, hogy azt nem lehet figyelembe venni, mivel az a korábbi védjegy belső használatára vonatkozik, és nem a külvilág felé történő, nyilvános használatra.
79 E tekintetben az EUIPO és a beavatkozó fél jogosan emlékeztet arra, hogy a felszólalási osztály előtti eljárás keretében benyújtott 2017. június 29‑i észrevételeiben a beavatkozó fél olyan bizonyítékokat terjesztett elő, amelyekből az következik, hogy a szóban forgó számla címzettje a The Guide Association Scotland (amely a Girlguiding Scotland néven is ismert) független skót jótékonysági szervezet, amely saját szabályzattal és saját igazgatótanáccsal rendelkezik.
80 A felperes kétségkívül helyesen hivatkozik arra, hogy a számla címzettje a Girliding UK globális hálózatához tartozik, amit az EUIPO és a beavatkozó fél egyébként nem is tagad. A felperes azon álláspontja azonban, amely szerint a szóban forgó számla címzettje a beavatkozó fél egyik tagjának minősülő egyesület, mivel e fél egy nagyobb egyesület, és ugyanazon jogalanyról van szó, ellentmond a fenti 79. pontban említett azon bizonyítékoknak, amelyeket a beavatkozó fél az EUIPO előtti eljárás során terjesztett elő. Az a tény, hogy két, jogi szempontból egymástól független jótékonysági szervezet egy olyan hálózat keretében együttműködik, amelynek tagjai, nem jelenti azt, hogy valójában ugyanarról a jogalanyról van szó, amint azt a felperes állítja.
81 Ez még inkább igaz a szóban forgó számla esetében, mivel azt nem maga a beavatkozó fél, hanem annak egyik üzletága, vagyis a Guide Association Trading Services nevű, önálló társaság állította ki.
82 Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy amennyiben a védjegy jogosultja e védjegy tényleges használatára való hivatkozás alátámasztására valamely harmadik fél általi cselekményekre hivatkozik, akkor hallgatólagosan arra utal, hogy a használatra a 207/2009 rendelet 15. cikke (2) bekezdésének megfelelően az ő hozzájárulásával került sor (lásd: 2011. január 13‑i PINE TREE ítélet, T‑28/09, nem tették közzé, EU:T:2011:7, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
83 Ebből következik, hogy a felperes állításával ellentétben a korábbi védjegynek a szóban forgó számlával alátámasztott használata nem tekinthető úgy, hogy az a korábbi védjegy jogosultjának minősülő vállalkozástól, vagy az általa birtokolt vagy ellenőrzött forgalmazási hálózattól eredt.
84 Így a fellebbezési tanács nem követett el értékelési hibát, amikor a megtámadott határozat 41. és 42. pontjában lényegében úgy ítélte meg, hogy a számla a korábbi védjegy nyilvános és a külvilág felé történő használatára vonatkozott, és ezért azt figyelembe kell venni annak értékelése során, hogy a beavatkozó fél bizonyította‑e, hogy ténylegesen használta a korábbi védjegyet.
85 Végül a felperes arra alapított érvével kapcsolatban, hogy a szóban forgó számlán szereplő termékkódok nem azonosak a beavatkozó fél által benyújtott katalógusokban szereplő kódokkal, a fenti 57. pontban kifejtett megfontolásokra kell utalni, amelyekből az következik, hogy ez az érv nem megalapozott.
86 A fentiekre tekintettel azt a következtetést kell levonni, hogy a fellebbezési tanács helyesen állapíthatta meg, hogy a nyilatkozat 1. mellékleteként benyújtott katalógusok, a dokumentumok első sorozatának 4. mellékletében szereplő online üzletek kinyomtatott oldalai és a nyilatkozat 2. mellékleteként benyújtott számla a nyilatkozatot alátámasztó bizonyítéknak minősül, és ezért az említett nyilatkozatnak bizonyító erőt kell tulajdonítani.
87 Ebből következően a felperes negyedik érvét el kell utasítani.
– A felperes ötödik érvéről
88 Ötödsorban a felperes szerint, mivel a beavatkozó fél által benyújtott bizonyítékok nem alkalmasak a korábbi védjegy releváns időszakban történő tényleges használatának bizonyítására, a jelen ügyben nem kell elvégezni e bizonyítékok átfogó értékelését.
89 A Törvényszék fenti 36–87. pontban ismertetett megfontolásai alapján, valamint a felperes első–negyedik érvére tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperes által előadottakkal ellentétben a beavatkozó fél igenis benyújtotta a korábbi védjegy releváns időszakban való tényleges használatára vonatkozó bizonyítékokat, és a fellebbezési tanács az átfogó értékelés során megalapozottan vette azokat figyelembe. Ebből következően a felperes ötödik érvét el kell utasítani.
90 Mindenesetre a fellebbezési tanács által a megtámadott határozat 51. és 52. pontjában elvégzett átfogó értékelés nem szenved értékelési hibában. A fellebbezési tanács ugyanis lényegében úgy vélte, hogy a nyilatkozatot különböző katalógusok, egy számla, online üzletek oldalai, árucikkek és publikációk támasztották alá, és hogy e bizonyítékok alapján megállapítható, hogy a beavatkozó fél ténylegesen használta a korábbi védjegyet a fenti 6. pontban említett áruk és szolgáltatások tekintetében. Amint arra az EUIPO jogosan emlékeztet az EUIPO, a beavatkozó fél korábbi védjeggyel ellátott termékeit főként egy konkrét célközönségnek szánták, nevezetesen a Girlguiding UK egyesült hét és tíz év közötti leány tagjai számára, akiknek a száma a nyilatkozatban szereplő adatok alapján megközelíti a 200 000‑et. E körülmények között azon forgalmi adatokat, amelyeket a nyilatkozat tanúsít, az érintett ágazat szempontjából viszonylag fontosnak kell tekinteni. Tekintettel arra is, hogy e forgalmi adatok a releváns időszak egésze során lényegében állandóak, a fellebbezési tanács jogosan állapíthatta meg, hogy a beavatkozó fél összességében bizonyította, hogy ténylegesen használta a korábbi védjegyet.
– Végkövetkeztetés
91 A felperes által az egyetlen jogalapjának alátámasztására a keresetlevélben előadott érvek egyike sem megalapozott tehát.
92 Mivel a felperes a tárgyaláson arra hivatkozott továbbá, hogy a megtámadott határozat nem felel meg az EUIPO fellebbezési tanácsai határozathozatali gyakorlatának, meg kell jegyezni, hogy a felperes nem terjesztett elő ilyen érvet a keresetlevélben, amit a tárgyaláson elismert.
93 Emellett az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az EUIPO köteles a hatáskörét az uniós jog általános elveivel – így az egyenlő bánásmód elvével és a „megfelelő ügyintézés” elvével – összhangban gyakorolni. E két utóbbi elvre tekintettel az EUIPO a korábbi védjegy tényleges használatának igazolására irányuló bizonyítékok vizsgálata keretében köteles figyelembe venni a hasonló kérelmekre vonatkozóan már meghozott határozatokat, és különösen figyelmesen kell megvizsgálnia azt a kérdést, hogy ugyanúgy kell‑e határoznia. Márpedig az egyenlő bánásmód és a „megfelelő ügyintézés” elvét össze kell egyeztetni a jogszerűség elvének tiszteletben tartásával. Következésképpen a felszólalás alátámasztásaként hivatkozott korábbi védjegy tényleges használatának hiányára hivatkozó személy előnyök szerzése végett nem hivatkozhat azonos határozat meghozatala érdekében a más javára elkövetett esetleges jogellenességre (lásd analógia útján: 2011. március 10‑i Agencja Wydawnicza Technopol kontra OHIM ítélet, C‑51/10 P, EU:C:2011:139, 73–76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
94 A jelen ügyben bebizonyosodott, hogy – ellentétben azzal az esettel, amely az EUIPO előtt a korábbi védjegy tényleges használatának bizonyítása érdekében más eljárásokban benyújtott egyes bizonyítékok tekintetében állhatna fenn – a fellebbezési tanács megalapozottan vélte úgy, hogy a beavatkozó fél által szolgáltatott bizonyítékok elegendők annak megállapításához, hogy e fél ténylegesen használta a korábbi védjegyet.
95 E körülmények között a felperes e következtetés megcáfolása érdekében semmiképp nem hivatkozhat eredményesen az EUIPO korábbi határozataira, és ezért nem szükséges határozni ezen érv elfogadhatóságáról, amelyet először a tárgyaláson hoztak fel.
96 Következésképpen el kell utasítani a felperes által felhozott egyetlen jogalapot, továbbá mind a hatályon kívül helyezésre, mind pedig a megváltoztatásra irányuló kérelmeit, valamint a keresetet teljes egészében.
A költségekről
97 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, az EUIPO és a beavatkozó fél kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a Grupo Textil Brownie, SL‑t kötelezi a költségek viselésére.
Frimodt Nielsen | Kreuschitz | Półtorak |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2020. január 30‑i nyilvános ülésen.
Aláírások