A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2008. november 20.(*)
„Verseny – Az EK 81. cikk (1) bekezdése – »A verseny korlátozását célzó megállapodás« fogalma – A termelési kapacitás csökkentésére vonatkozó megállapodás – Marha‑ és borjúhús”
A C‑209/07. sz. ügyben,
az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Supreme Court (Írország) a Bírósághoz 2007. április 20‑án érkezett, 2007. március 8‑i határozatával terjesztett elő az előtte
a Competition Authority
és
a Beef Industry Development Society Ltd,
a Barry Brothers (Carrigmore) Meats Ltd
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),
tagjai: A. Rosas tanácselnök, A. Ó. Caoimh, J. N. Cunha Rodrigues, U. Lõhmus és P. Lindh (előadó) bírák,
főtanácsnok: V. Trstenjak,
hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2008. június 4‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Competition Authority képviseletében V. Balaguer, meghatalmazotti minőségben, D. McDonald és A. Collins SC, valamint Ú. Tighe BL D. McFadden solicitor megbízásából,
– a Beef Industry Development Society Ltd képviseletében D. O’Donnell, M. Collins és D. Barniville SC, valamint I. McGrath BL,
– a belga kormány képviseletében C. Pochet, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében X. Lewis és J. Samnadda, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2008. szeptember 4‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EK 81. cikk (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet az egyrészről a Competition Authority, másrészről pedig a Beef Industry Development Society Ltd (a továbbiakban: BIDS) és a Barry Brothers (Carrigmore) Meats Ltd (a továbbiakban: Barry Brothers) között, a BIDS‑nek az ír marha‑ és borjúhúságazat racionalizálását szervező határozataival kapcsolatban felmerült jogvita keretében nyújtották be.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
3 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a Supreme Court előtti jogvita az ír marha‑ és borjúhúságazatot és különösen a feldolgozóipari ágazatot (levágás és a hús kicsontozása) érintő kapacitástöbbletekkel kapcsolatos.
4 Az ír kormány, valamint a marha‑ és borjúhúságazat képviselőinek közös kérésére 1998‑ban készített tanulmány megállapította, hogy a 20 feldolgozó számát 4 és 6 közötti számra kell csökkenteni. E jelentés továbbá azt ajánlotta, hogy a piacon maradó vállalkozások (a továbbiakban: maradók) kártalanítsák a piac elhagyására rávett vállalkozásokat (a továbbiakban: kilépők).
5 A mezőgazdasági és élelmiszerügyi miniszter által létrehozott munkacsoport 1999‑ben hasonló következtetésekre jutott, és azt ajánlotta, hogy a feldolgozók hozzanak létre egy kártalanítási alapot.
6 E következtetéseknek megfelelően a tíz fő feldolgozó 2002. május 2‑án létrehozta a BIDS‑t. Utóbbi elkészítette a racionalizálási terv tervezetét, amely a feldolgozási kapacitások, évente körülbelül 420 000 ezer darab szarvasmarhának megfelelő, 25%‑os csökkentését irányozta elő.
7 A BIDS e célkitűzést a maradók és a kilépők között egy olyan típusmegállapodásnak megfelelően kötött megállapodásokkal kívánta megvalósítani, amelynek fő jellemzőit a következő pont foglalja össze.
8 E típusmegállapodás előírja, hogy a maradók kártalanítják a kilépőket, és e kártalanítások összegét a felek állapítják meg. E kártalanításokat a BIDS fizeti ki a kilépőknek. A maradók a szokásos feldolgozási mennyiségükig szarvasmarhánként két euró, e felett pedig tizenegy euró hozzájárulással térítik ezt meg a BIDS‑nek. Ezért cserébe a kilépők kötelezettséget vállalnak arra, hogy:
– feldolgozóberendezéseiket megsemmisítik vagy használaton kívül helyezik, vagy kizárólag az ír szigeten kívül letelepedett személyeknek értékesítik, vagy adott esetben a maradóknak, feltéve hogy utóbbiak azokat csere‑ vagy pótalkatrészekként használják;
– ötéves időszakon keresztül nem használják marha‑ és borjúhúsfeldolgozásra azon földterületeket, amelyeken e berendezések találhatók voltak, és
– az ír marha‑ és borjúhúsfeldolgozó piacon két éven keresztül nem folytatnak versenyt a maradókkal.
9 A Barry Brothers marha‑ és borjúhúsfeldolgozó társaság. A BIDS‑szel a fenti pontban leírt jellemzőknek megfelelő megállapodást kötött.
10 A BIDS e megállapodást és a típusmegállapodást (a továbbiakban: BIDS‑megállapodások) bejelentette a Competition Authoritynak.
11 A Competition Authority, miután 2003. június 5‑én és 26‑án jelezte a BIDS‑nek, hogy úgy véli, a BIDS‑megállapodások sértik az EK 81. cikk (1) bekezdését, 2003. június 30‑án azt kérte a High Courttól, hogy a BIDS‑t és a Barry Brotherst kötelezze az azok végrehajtásától való tartózkodásra.
12 2006. július 27‑i ítéletével a High Court e kérelmet elutasította. Úgy ítélte meg, hogy a BIDS és a Barry Brothers között kötött megállapodás nem tartozik az EK 81. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom hatálya alá, és nem teljesíti az ugyanezen cikk (3) bekezdésében foglalt mentességi feltételeket sem.
13 A Competition Authority e határozat ellen fellebbezést nyújtott be a Supreme Courthoz, amely úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Amennyiben valamely bíróság véleménye szerint jogilag megkövetelt módon bizonyítást nyert, hogy:
a) kapacitástöbblet van a marha‑ és borjúhúsfeldolgozó‑iparban, amelynek mértéke a termelés maximumával számolva körülbelül 32%;
b) e többletkapacitás középtávon súlyos következményekkel fog járni az ipar egészének nyereségességére nézve;
c) bár […] e kapacitástöbbletek hatása még nem érezhető jelentős mértékben, független szakértők szerint rövidtávon e kapacitástöbbletek nem szüntethetők meg hagyományos piaci intézkedésekkel, idővel azonban nagyon jelentős veszteségekhez és végső soron ahhoz fognak vezetni, hogy feldolgozók és üzemek hagyják el az iparágat;
d) a marha‑ és borjúhúsellátás piacának az iparágban körülbelül 93%‑át képviselő marha‑ és borjúhús‑feldolgozók megállapodtak, hogy lépéseket tesznek a kapacitástöbbletek megszüntetésére, és készek hozzájárulást fizetni azon feldolgozók részére, akik hajlandóak megszüntetni a termelést, és
az említett feldolgozók, azaz tíz vállalkozás, jogi személyt (a továbbiakban: társaság) hoznak létre a következőként jellemezhető megállapodás végrehajtása céljából:
– a működő kapacitás megközelítőleg 25%‑át képviselő [kilépők] […], amelyek évente 420 000 állatot vágnak le és dolgoznak fel, megállapodást kötnek a [maradókkal], hogy elhagyják az iparágat, és kötelezettséget vállalnak az alábbi feltételek betartására;
– a kilépők aláírnak egy kétéves versenytilalmi záradékot az ír sziget teljes területén történő szarvasmarha‑feldolgozás tekintetében;
– a kilépők üzemei leállításra kerülnek;
– a leállított üzemekhez tartozó földterületeket öt éven keresztül nem használják marha‑ és borjúhús‑feldolgozásra;
– szakaszos fizetési ütemezésben kártalanítást fizetnek a kilépőknek azokból a kölcsönökből, amelyeket a maradók bocsátanak a társaság rendelkezésére;
– valamennyi maradó önkéntes hozzájárulást fizet a társaságnak egyedenként két euró összegben a hagyományos százalékarányt meg nem haladó vágások után, és tizenegy euró összegben ezen szám felett;
– a hozzájárulásokat a maradók kölcsöneinek visszafizetésére használják fel, és [azok] megszűnnek a kölcsönök visszafizetésével;
– a kilépők a marha‑ és borjúhús elsődleges feldolgozására használt berendezéseiket kizárólag tartalék berendezésnek vagy tartalék alkatrésznek adják el a maradóknak, vagy az ír sziget területén kívül értékesítik azokat;
– a maradók szabadságát a termelés, az árképzés, az értékesítés feltételei, az import és export, a kapacitás növelése és egyebek tekintetében nem érintik, és
mivel egyetértés van abban, hogy a megállapodás az EK 81. cikk (1) bekezdésének alkalmazásában érezhető hatást gyakorolhat a tagállamok közötti kereskedelemre, e megállapodást olyannak kell‑e tekinteni, amelynek célja – amit el kell különíteni a hatásától –, hogy a versenyt akadályozza, korlátozza vagy torzítsa a közös piacon, és ezért összeegyeztethetetlen az Európai Közösséget létrehozó szerződés 81. cikkének (1) bekezdésével?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
14 A kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a BIDS‑megállapodásokéhoz hasonló jellemzőkkel bíró megállapodásokat versenykorlátozóknak és az EK 81. cikk (1) bekezdése által tiltottnak kell‑e tekinteni kizárólag a céljuk miatt, vagy ellenkezőleg, ilyen következtetés levonásához előzetesen bizonyítani kell az ilyen megállapodások versenyellenes hatásainak fennállását.
15 Emlékeztetni kell arra, hogy az EK 81. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom hatálya alá tartozáshoz az szükséges, hogy a megállapodás „célja vagy hatása a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása” legyen. Az 56/65. sz. LTM‑ügyben 1966. június 30‑án hozott ítélet (EBHT 1966., 337., 359. o.) óta érvényes állandó ítélkezési gyakorlat szerint e feltételnek a „vagy” kötőszó által jelzett vagylagos jellege miatt először is meg kell vizsgálni a megállapodás tulajdonképpeni célját, figyelembe véve azt a gazdasági környezetet, amelyben alkalmazásra kerül. Amennyiben azonban e megállapodás rendelkezéseinek elemzése nem tár fel a verseny tekintetében elegendő károssági fokot, meg kell vizsgálni a megállapodás hatásait, és a megállapodás megtiltásához olyan tényezők együttes megléte szükséges, amelyek azt bizonyítják, hogy a verseny működése érezhetően akadályozva, korlátozva volt, vagy torzult.
16 Annak értékeléséhez, hogy valamely megállapodást az EK 81. cikk (1) bekezdése tilt‑e, felesleges tehát a megállapodás tényleges hatásának figyelembevétele, amennyiben nyilvánvaló, hogy annak célja a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása (az 56/64. és 58/64. sz., Consten és Grundig kontra Bizottság egyesített ügyekben 1966. július 13‑án hozott ítélet [EBHT 1966., 429., 496. o.], valamint a C‑105/04. P. sz., Nederlandse Federatieve Vereniging voor de Groothandel op Elektrotechnisch Gebied kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 21‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑8725. o.] 125. pontja). E vizsgálatot a megállapodás tartalma és azon gazdasági összefüggések fényében kell elvégezni, amelyekbe a megállapodás illeszkedik (a 29/83. és 30/83. sz., Compagnie royale asturienne des mines és Rheinzink kontra Bizottság egyesített ügyekben 1984. március 28‑án hozott ítélet [EBHT 1984., 1679. o.] 26. pontja, valamint a C‑551/03. P. sz., General Motors kontra Bizottság ügyben 2006. április 6‑án hozott ítélet [EBHT 2006., I‑3137. o.] 66. pontja).
17 A „cél általi jogsértések” és a „hatás általi jogsértések” közötti megkülönböztetés azon körülménnyel függ össze, hogy a vállalkozások közötti összejátszás bizonyos formái már természetüknél fogva úgy tekinthetők, hogy károsak a rendes verseny megfelelő működésére.
18 A Bírósághoz benyújtott írásbeli észrevételeikben mind a Competition Authority, mind pedig a belga kormány és az Európai Közösségek Bizottsága úgy véli, hogy a BIDS‑megállapodások nyilvánvalóan versenyellenes célt követnek, ami feleslegessé teszi a tényleges hatásaik elemzését, és úgy vélik, hogy e megállapodásokat az EK 81. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom figyelmen kívül hagyásával kötötték.
19 A BIDS ugyanakkor előadja, hogy az említett megállapodások nem tartoznak a cél általi jogsértések kategóriájába, hanem épp ellenkezőleg, a piacra gyakorolt tényleges hatásaik fényében kell őket elemezni. Úgy érvel, hogy a BIDS‑megállapodások egyrészről nem követnek versenyellenes célt, másrészről pedig a fogyasztókra, valamint általánosabban a versenyre nézve nem járnak káros következményekkel. Kifejti, hogy e megállapodások célja nem az, hogy sértsék a versenyt és a fogyasztók jólétét, hanem hogy a termelési kapacitástöbblet csökkentésével – de nem megszüntetésével – racionalizálják a marha‑ és borjúhúságazatot az ott fennálló verseny erősítése érdekében.
20 Ez utóbbi érvelés nem fogadható el.
21 Annak megállapításához ugyanis, hogy valamely megállapodás az EK 81. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom hatálya alá tartozik‑e, rendelkezéseinek tartalmát és az általa elérni kívánt objektív célkitűzéseket kell figyelembe venni. E tekintetben még ha feltételezzük is, hogy bizonyított, hogy a megállapodásban részes felek a versenyt korlátozó bármilyen szubjektív szándék nélkül, valamely ágazati válság hatásainak orvoslása érdekében cselekedtek, az ilyen megfontolások az említett rendelkezés alkalmazásakor nem relevánsak. Valamely megállapodás ugyanis az EK 81. cikk értelmében véve versenykorlátozó célúnak tekinthető akkor is, ha célja nem csupán a verseny korlátozása, hanem más, jogszerű célokat is követ (lásd a fent hivatkozott General Motors kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 64. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). A BIDS által hivatkozott tényezőket csupán az EK 81. cikk (3) bekezdése keretében lehet adott esetben figyelembe venni az ugyanezen cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom alóli mentesség megszerzése érdekében.
22 A BIDS továbbá úgy érvel, hogy a cél általi jogsértés fogalmát megszorítóan kell értelmezni. E kategóriába csak azon megállapodások tartoznak, amelyeknek célja a horizontális árrögzítés, a termelés korlátozása vagy a piacok felosztása, amely megállapodások versenyellenes hatásai annyira egyértelműek, hogy semmilyen gazdasági elemzést nem igényelnek. A BIDS‑megállapodások nem hasonlíthatók e megállapodástípushoz, sem egyéb összetett kartellformákhoz. A BIDS előadja, hogy valamely, az ágazati kapacitástöbblet csökkentésére vonatkozó megállapodás nem hasonlítható az EK 81. cikk (1) bekezdésének b) pontja értelmében a „termelés korlátozását” célzó megállapodáshoz. E fogalmat ugyanis úgy kell értelmezni, hogy annak célja a piac teljes termelésének, és nem pedig bizonyos gazdasági szereplők termelésének korlátozása, akik a piacot önkéntesen hagyják el, anélkül hogy a termelés csökkenését eredményeznék.
23 Ahogyan azonban a főtanácsnok az indítványának 48. pontjában kiemelte, az EK 81. cikk (1) bekezdésének a)–e) pontjában foglalt megállapodástípusok nem képezik a tiltott összejátszások kimerítő felsorolását.
24 Ennélfogva meg kell vizsgálni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által leírtakhoz hasonló jellemezőkkel bíró megállapodásoknak célja‑e a verseny korlátozása.
25 A BIDS szerint, amennyiben valamely megállapodás nem érinti valamely piacon a teljes termelést, és nem korlátozza a gazdasági szereplők azon szabadságát, hogy autonóm módon járjanak el, minden versenyellenes hatás kizárható. Az alapeljárásban bizonyos gazdasági szereplőknek a piacról való kilépése nem releváns, mivel a maradók képesek a kereslet kielégítésére.
26 A BIDS hozzáteszi, hogy a piac szerkezete nem teszi lehetővé a feldolgozók számára a piac befolyásolását, mivel a kereslet 90%‑a Írországon kívül van. Az ír piacon a feldolgozók erejét messzemenően kioltja a négy nagy forgalmazó vásárlóereje. Figyelembe kell venni azon versenyt is, amelyet az érintett piacra belépő új gazdasági szereplők jelenthetnek.
27 A BIDS kiemeli, hogy azon esetek, amikor a kínálat korlátozását a cél általi jogsértésekhez tartozónak ítélték meg, a horizontális árrögzítési vagy termelési megállapodások járulékos megállapodásaira vonatkoztak (az EGK‑Szerződés [81.] cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban hozott, 1980. december 17‑i 80/1334/EGK bizottsági határozat [IV/29.869 – Olaszországban öntött üveg] [HL L 383., 19. o.], és az EK‑Szerződés [81.] cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban hozott 1994. július 13‑i 94/601/EK bizottsági határozat [IV/C/33.833 – Karton] [HL L 243., 1. o.]), amelyekhez a BIDS‑megállapodások nem hasonlíthatók.
28 A BIDS szerint a Bizottság határozathozatali gyakorlata és az ítélkezési gyakorlat nem teszi lehetővé cél általi korlátozás fennállásának megállapítását (lásd különösen az EGK‑Szerződés [81.] cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban hozott, 1984. július 4‑i 84/380/EGK bizottsági határozatot [IV/30.810 – Szintetikus szálak] [HL L 207., 17. o.] és az EK‑Szerződés [81.] cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban hozott 1994. április 29‑i 94/296/EK bizottsági határozatot [IV/34.456 – Stichting Baksteen] [HL L 131., 15. o.], valamint az Elsőfokú Bíróság T‑197/97. és T‑198/97. sz., Weyl Beef Products és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2001. január 31‑én hozott ítéletét [EBHT 2001., II‑303. o.]).
29 A BIDS‑megállapodások nem hasonlíthatók az EK‑Szerződés [81.] cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban hozott 1994. október 19‑i 94/980/EK bizottsági határozatban (IV/34.446 – Trans Atlantic Agreement) (HL L 376., 1. o.) a vonalhajózási konferenciák által tervezett kapacitásbefagyasztáshoz, mivel az nem volt elegendő az ágazati kapacitástöbblet megszüntetéséhez.
30 Végül a BIDS‑megállapodások nem írnak elő sem kapacitásbefagyasztást vagy a kapacitások ki nem használását, sem információcserét, sem pedig kvótákat, vagy más, a maradók piaci részesedéseinek megőrzését célzó intézkedéseket.
31 E tekintetben az ügy irataiból és a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információkból kitűnik, hogy a BIDS‑megállapodások célja, hogy a versenytárs vállalkozások kilépésének ösztönzésére hivatott mechanizmusnak köszönhetően érezhetően módosítsa a piac szerkezetét.
32 A Bírósághoz benyújtott információk azt mutatják, hogy a BIDS‑megállapodások célja, hogy javítsák az ír piacon a marha‑ és borjúhús‑feldolgozási szolgáltatások több mint 90%‑át nyújtó vállalkozások globális jövedelmezőségét, lehetővé téve számukra minimális hatékonysági fokuk megközelítését, vagy akár elérését. Ennek érdekében e megállapodások két fő célkitűzést követnek. Egyrészről arról van szó, hogy a feldolgozási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások számának jelentős csökkentésével növeljék az érintett piac koncentrációs fokát, másrészről pedig, hogy megszüntessék a felesleges termelési kapacitások közel 75%‑át.
33 A BIDS‑megállapodások tehát több vállalkozás számára lényegében azon közös politika végrehajtását kívánják lehetővé tenni, amelynek célja e vállalkozások közül egyesek piacról való kilépésének elősegítése, és következésképpen azon kapacitástöbbletek csökkentése, amelyek érintik jövedelmezőségüket, mivel akadályozzák őket a méretgazdaságosság megvalósításában.
34 E megállapodástípus nyilvánvalóan sérti az EK‑Szerződés versenyre vonatkozó rendelkezéseiben rejlő koncepciót, amely szerint minden gazdasági szereplőnek önállóan kell meghatároznia a piacon követni kívánt politikáját. Az EK 81. cikk (1) bekezdésének célja ugyanis, hogy megtiltson minden olyan összehangolási formát, amely a vállalkozások közötti gyakorlati együttműködéssel szándékosan kiiktatja a verseny kockázatait.
35 A verseny keretében a BIDS‑megállapodásokban részes vállalkozások e megállapodások hiányában jövedelmezőségük javítása érdekében nem rendelkeztek volna más eszközökkel, csak azzal, hogy kereskedelmi versengésüket erősítik, vagy összefonódásokat hajtanak végre. E megállapodásokkal elkerülhetik az ilyen eljárást, és a piac koncentrációs fokának növeléséhez szükséges költségek jelentős részét egyenlően feloszthatják az egyes maradók által termelt egységenkénti két euró beszedésével.
36 Ezenkívül a BIDS‑megállapodások célkitűzésének eléréséhez igénybevett eszközök olyan korlátozásokat is tartalmaznak, amelyek célja versenyellenes.
37 Először is az egyes maradók szokásos feldolgozási mennyisége felett levágott szarvasmarhánkénti tizenegy euró hozzájárulás a BIDS szerint a kilépők ügyfélkörének megszerzéséért a maradók által fizetendő ellenszolgáltatást jelent. Ki kell azonban emelni – ahogyan a főtanácsnok az indítványának 85. pontjában tette –, hogy bizonyos maradók tekintetében az ilyen intézkedés is akadályozza a piaci részesedések természetes alakulását, akik e hozzájárulás visszatartó jellegéből adódóan arra vannak ösztönözve, hogy ne lépjék át szokásos termelési mennyiségüket. Ezen intézkedés tehát bizonyos gazdasági szereplőket a termelésük befagyasztására késztethet.
38 Másodszor a kilépőkkel szemben előírt, a termelési üzemeik rendelkezésre bocsátására és használatára vonatkozó korlátozásokat illetően a BIDS‑megállapodások céljuknál fogva tartalmaznak versenykorlátozásokat is, mivel el kívánják kerülni, hogy a maradókkal folytatott verseny érdekében piacra lépő új gazdasági szereplők használhassák ezen üzemeket. Márpedig – ahogyan a Competition Authority írásbeli észrevételeiben hangsúlyozta –, mivel egy új feldolgozóüzem létrehozásához szükséges beruházások messze meghaladják egy meglévő üzem átvételének költségeit, e korlátozások nyilvánvalóan arra irányulnak, hogy minden új versenytársat visszatartsanak az ír sziget teljes területére való belépéstől.
39 Végül azon tény, hogy az említett korlátozások, valamint a kilépőkkel szemben előírt versenytilalmi záradék időben korlátozott, nem kérdőjelezheti meg a BIDS‑megállapodások célja versenyellenes jellegének megállapítását. Ahogyan a főtanácsnok az indítványának 86. pontjában kiemelte, az ilyen elemek legfeljebb azon négy feltétel vizsgálata során lehetnek relevánsak, amelyek együttes teljesülését az EK 81. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom alóli mentesüléshez ugyanezen cikk (3) bekezdése megköveteli.
40 A fenti megfontolásokra tekintettel a feltett kérdésre adandó válasz az, hogy valamely, az Írországban a tíz fő marha‑ és borjúhús‑feldolgozó – a BIDS tagjai – között kötött típusmegállapodás jellemzőivel bíró, többek között a feldolgozási kapacitások 25%‑os csökkentését előíró megállapodás célja az EK 81. cikk (1) bekezdésének értelmében a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása.
A költségekről
41 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:
Valamely, az Írországban a tíz fő marha‑ és borjúhús‑feldolgozó – a Beef Industry Development Society Ltd tagjai – között kötött típusmegállapodás jellemzőivel bíró, többek között a feldolgozási kapacitások 25%‑os csökkentését előíró megállapodás célja az EK 81. cikk (1) bekezdésének értelmében a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása.
Aláírások