Language of document : ECLI:EU:T:2022:833

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített második tanács)

2022. december 21.(*)

„Állami támogatások – Németországban a Covid19‑világjárvánnyal összefüggésben a fedezetlen állandó költségek támogatását célzó keretprogram – Kifogást nem emelő határozat – Az állami támogatásokra vonatkozó ideiglenes keret – A bejelentett támogatási program egyedi vizsgálata – Egy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetését célzó intézkedés – Arányosság”

A T‑260/21. sz. ügyben,

az E. Breuninger GmbH & Co. (székhelye: Stuttgart [Németország], képviselik: R. Velte és W. Meilicke ügyvédek)

felperes

az Európai Bizottság (képviselik: Bottka V., G. Braga da Cruz és C. Kovács, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatja:

a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselik: P.‑L. Krüger és J. Möller, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó fél,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített második tanács),

a tanácskozások során tagjai: V. Tomljenović elnök, F. Schalin, P. Škvařilová‑Pelzl, I. Nõmm (előadó) és D. Kukovec bírák,

hivatalvezető: P. Cullen tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,

tekintettel a 2022. szeptember 14‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az EUMSZ 263. cikkre alapított keresetében a felperes, az E. Breuninger GmbH & Co. az SA.61744 (2021/N) – Az ideiglenes keret alapján engedélyezett támogatási programoknak különösen az ideiglenes keret ötödik módosítását követően történő kiigazításával kapcsolatos módosítások kollektív bejelentése – állami támogatásról szóló, 2021. február 12‑i C(2021) 1066 final bizottsági határozattal (HL 2021. C 77., 18. o.) módosított, az SA.59289 (2020/N) – Németország Covid19 – A fedezetlen állandó költségek támogatása – állami támogatásról szóló, 2020. november 20‑i C(2020) 8318 final bizottsági határozat (HL 2022. C 124., 1. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítését kéri.

 A jogvita előzményei

2        A felperes az E. Breuninger csoport operatív társasága, amely csoport többek között a ruházati ágazatban, valamint a ruházati cikkek, illatszerek, kozmetikai és testápolási termékek, bútorok, háztartási cikkek és dekorációs termékek forgalmazásának ágazatában tevékenykedik.

3        2020. március 19‑én az Európai Bizottság elfogadta az „Állami támogatási intézkedésekre vonatkozó ideiglenes keret a gazdaságnak a jelenlegi COVID‑19‑járvánnyal összefüggésben való támogatása céljából” című közleményt (HL 2020. C 91. I, 1. o.; a továbbiakban: ideiglenes keret), amelyet először 2020. április 3‑án (HL 2020. C 112. I, 1. o.), másodszor 2020. május 8‑án (HL 2020. C 164., 3. o.), harmadszor 2020. június 29‑én (HL 2020. C 218., 3. o.), negyedszer pedig 2020. október 13‑án (HL 2020. C 340. I, 1. o.) módosítottak.

4        Az ideiglenes keretnek „Az [EUMSZ] 107. [cikk] (3) bekezdése b) pontjának alkalmazhatósága” című 2. pontjának 17–19. bekezdése a következőképpen szól:

„17.      Az EUMSZ 107. [cikk] (3) bekezdésének b) pontja értelmében a Bizottság a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilváníthatja a támogatást, ha az »egy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére« irányul. Ezzel összefüggésben az uniós bíróságok megállapították, hogy a zavarnak az adott tagállam gazdaságának egészét vagy jelentős részét, és nem csupán valamelyik régióját vagy területének egyes részeit kell érintenie. Ez összhangban van azzal a követelménnyel is, hogy a kivételt megállapító rendelkezéseket – mint amilyen az EUMSZ 107. [cikk] (3) bekezdésének b) pontja – megszorítóan kell értelmezni […]. A Bizottság határozatainak meghozatala következetesen alkalmazza ezt értelmezést […].

18.      Tekintettel arra, hogy a COVID‑19‑járvány valamennyi tagállamot érinti, és az annak visszaszorítása érdekében hozott tagállami intézkedések hatással vannak a vállalkozásokra, a Bizottság úgy véli, hogy az állami támogatás indokolt, és az EUMSZ 107. [cikk] (3) bekezdésének b) pontja alapján korlátozott időtartamra a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítható annak érdekében, hogy orvosolják a vállalkozások likviditási problémáit, és gondoskodjanak arról, hogy a COVID‑19‑járvány által okozott zavarok – különösen a kkv‑k esetében – ne rendítsék meg az érintett vállalkozások életképességét.

19.      A Bizottság e közleményben meghatározza, hogy milyen összeegyeztethetőségi feltételeket fog alkalmazni főszabály szerint a tagállamok által az EUMSZ 107. [cikk] (3) bekezdésének b) pontja alapján nyújtott támogatásokra. Az e közlemény alapján a Bizottságnak bejelentett állami támogatási intézkedések esetében a tagállamoknak tehát alá kell támasztaniuk, hogy az intézkedés szükséges, megfelelő és arányos ahhoz, hogy orvosolja az érintett tagállam gazdaságának súlyos zavarát. A tagállamoknak igazolniuk kell továbbá az e közleményben szereplő valamennyi feltétel teljesülését.”

5        Az ideiglenes keret negyedik módosításáról szóló közlemény 11. bekezdése kifejti:

„[A] Covid19‑járvány következtében számos vállalkozás átmenetileg alacsonyabb kereslettel szembesül, ami nem teszi lehetővé számukra állandó költségeik egy részének fedezését. Sok esetben a kereslet várhatóan helyreáll az elkövetkező hónapok folyamán, ugyanakkor előfordulhat, hogy e vállalkozások számára nem lesz hatékony leépítések foganatosítása, ha ez jelentős szerkezetátalakítási költségekkel jár. E vállalkozások támogatása azáltal, hogy ideiglenes jelleggel hozzájárulnak állandó költségeik egy részének fedezéséhez, hatékony módja lehet a szakadék áthidalásának, ezáltal elkerülhetővé téve tőkehelyzetük romlását, fenntartva üzleti tevékenységüket, és erős platformot biztosítva számukra a kilábaláshoz.”

6        Az ideiglenes keret negyedik módosításáról szóló közlemény az ideiglenes keretbe beillesztette a „Fedezetlen állandó költségek támogatása formájában nyújtott támogatás” című 3.12 pontot, amely a következőképpen megfogalmazott 86. és 87. bekezdést tartalmazza:

„86.      A tagállamok fontolóra vehetik, hogy hozzájáruljanak azon vállalkozások fedezetlen állandó költségeihez, amelyek esetében a Covid19‑járvány üzleti tevékenységük felfüggesztését vagy csökkentését eredményezte.

87.      Amennyiben az ilyen intézkedések állami támogatásnak minősülnek, a Bizottság azokat az EUMSZ 107. [cikk] (3) bekezdésének b) pontja alapján a belső piaccal összeegyeztethetőnek fogja tekinteni, ha teljesülnek a következő feltételek:

a)      a támogatást legkésőbb 2021. június 30‑ig nyújtják, és az a 2020. március 1. és 2021. június 30. közötti időszakban felmerült fedezetlen állandó költségekre vonatkozik, beleértve az említett időszak egy részében felmerült ilyen költségeket is (»támogatható időszak«);

b)      a támogatást program alapján nyújtják olyan vállalkozásoknak, amelyek forgalma a támogatható időszakban legalább 30 %‑kal csökkent 2019 azonos időszakához képest; […]

c)      a fedezetlen állandó költségek a vállalkozásoknál a támogatható időszakban felmerült olyan állandó költségek, amelyeket ugyanabban az időszakban nem fedez nyereségrész (bevételek mínusz változó költségek), és amelyeket nem fedeznek más források, például biztosítás, az e közlemény hatálya alá tartozó ideiglenes támogatási intézkedés vagy egyéb forrásból származó támogatás[; a] támogatási intenzitás nem haladhatja meg a fedezetlen állandó költségek 70 %‑át, kivéve az általános csoportmentességi rendelet I. mellékletének értelmében vett kis‑ és mikrovállalkozások esetében, ahol a támogatási intenzitás nem haladhatja meg a fedezetlen állandó költségek 90 %‑át[; e] pont alkalmazásában a vállalkozásoknak a támogatható időszak alatt az eredménykimutatásban megjelenített veszteségei […] fedezetlen állandó költségnek minősülnek[; a]z ezen intézkedés keretében nyújtott támogatás az előre jelzett veszteségek alapján nyújtható, míg a támogatás végleges összegét a veszteségeknek az auditált pénzügyi beszámolók alapján történő realizálása után vagy – a tagállam által a Bizottságnak nyújtott (például bizonyos típusú vállalkozások jellemzőivel vagy méretével kapcsolatos) megfelelő indoklással – az adószámlák alapján kell meghatározni[; a] támogatás végleges összegét meghaladó kifizetéseket vissza kell fizettetni;

d)      a támogatás teljes összege semmi esetre sem haladhatja meg vállalkozásonként a 3 millió [eurót][; a] támogatás közvetlen támogatások, garanciák és kölcsönök formájában is nyújtható, feltéve, hogy az ilyen intézkedések teljes névértéke vállalkozásonként nem éri el a 3 millió [euró] felső határt; a számításokhoz bruttó, vagyis adókat és egyéb terheket is tartalmazó adatokat kell használni;

e)      az ezen intézkedés keretében nyújtott támogatás nem kumulálható más, ugyanazon elszámolható költségekhez nyújtott egyéb támogatással;

f)      a támogatás nem nyújtható olyan vállalkozásoknak, amelyek 2019. december 31‑én (az általános csoportmentességi rendelet értelmében […]) már nehéz helyzetben lévőnek minősültek[; a] fentiektől eltérve támogatás nyújtható (az általános csoportmentességi rendelet I. melléklete szerinti) azon mikro‑ vagy kisvállalkozások számára, amelyek 2019. december 31‑én már nehéz helyzetben voltak, feltéve, hogy nem állnak a nemzeti jog szerinti kollektív fizetésképtelenségi eljárás alatt, továbbá nem részesültek megmentési támogatásban […] vagy szerkezetátalakítási támogatásban […]”

7        2020. november 17‑én a Németországi Szövetségi Köztársaság az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének megfelelően olyan támogatási programot jelentett be a Bizottságnak, amelynek célja, hogy a területén a Covid19‑világjárvánnyal összefüggésben támogatást nyújtson a fedezetlen állandó költségekhez.

8        2020. november 20‑án a Bizottság meghozta a C(2020) 8318 final határozatot.

9        A C(2020) 8318 final határozatban a Bizottság először is ismertette a bejelentett támogatási program lényeges jellemzőit, amelyből többek között kitűnik, hogy egyedi támogatási intézkedések csak olyan vállalkozásoknak nyújthatók, amelyek forgalma legalább 30%‑kal csökkent (a (17) preambulumbekezdés). Másodszor hangsúlyozta, hogy a bejelentett program az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik, mivel szelektív előnyt biztosít a kedvezményezettjeinek, és ezáltal torzítja a versenyt (a (31)–(33) preambulumbekezdés). Harmadszor az ideiglenes keret 87. bekezdésében meghatározott kritériumokra hivatkozva megállapította, hogy az említett támogatási program az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapján összeegyeztethető a belső piaccal (a (35)–(41) preambulumbekezdés). Ennélfogva e támogatási programmal szemben nem emelt kifogást.

10      A C(2020) 8318 final határozatban engedélyezett támogatási program olyan támogatásokra vonatkozott, amelyek összegét vállalkozásonként legfeljebb 3 millió euróban határozták meg (a (20) preambulumbekezdés).

11      2021. január 28‑án a Bizottság az ideiglenes kereten egy ötödik módosítást hajtott végre (HL 2021. C 34., 6. o.), amely többek között a 87. bekezdésének d) pontját módosította úgy, hogy a támogatás felső határát vállalkozásonként 10 millió euróra emelte. Módosította továbbá a 87. bekezdés a) pontját úgy, hogy az eredetileg 2020. március 1. és 2021. június 30. közötti időszakot 2021. december 31‑ig meghosszabbította.

12      2021. február 2‑án a Németországi Szövetségi Köztársaság bejelentette a Bizottságnak a támogatási programjának módosítását, amely a támogatások felső határának 10 millió euróra történő emelésében és a program 2021. december 31‑ig történő meghosszabbításában állt.

13      A Bizottság a C(2021) 1066 final határozattal jóváhagyta a bejelentett támogatási programok Németország által végrehajtott különböző módosításait, köztük a C(2020) 8318 final határozatban engedélyezett programot (a továbbiakban: vitatott támogatási program).

14      A C(2021) 1066 final határozatban a Bizottság többek között egyrészt átvette a korábbi határozataiban szereplő elemzést, amikor hangsúlyozta az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatások fennállását és azoknak az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapján a belső piaccal való összeegyeztethetőségét (a (15) és (17) preambulumbekezdés), másrészt pedig megállapította, hogy a bejelentett és az ideiglenes keret alapján jóváhagyott támogatási program időtartamának meghosszabbítása és a támogatások felső határának megemelése összeegyeztethető az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontjával (a (18) preambulumbekezdés).

 A felek kérelmei

15      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        a megtámadott határozatot semmisítse meg;

–        kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

16      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        a keresetet mint elfogadhatatlant, és másodlagosan mint megalapozatlant utasítsa el;

–        kötelezze a felperest a költségek viselésére.

17      A tárgyaláson a Bizottság jelezte, hogy a kereset elfogadhatatlanságára vonatkozó kérelmétől eláll, amit a tárgyalási jegyzőkönyvben rögzítettek.

18      A Németországi Szövetségi Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        a keresetet utasítsa el;

–        kötelezze a felperest a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

19      Keresetének alátámasztása érdekében a felperes két, az EUMSZ 107. cikknek, illetve az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének megsértésére alapított jogalapra hivatkozik.

 Az első, az EUMSZ 107. cikk megsértésére alapított jogalapról

20      A felperes lényegében úgy véli, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a vitatott támogatási programot az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapján a belső piaccal összeegyeztethetőnek lehet nyilvánítani. E jogalap két részből áll.

21      E jogalap első részében a felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat sérti az arányosság elvét, mivel a vállalkozás forgalmán alapuló támogathatósági kritériumon (a továbbiakban: szóban forgó támogathatósági kritérium) alapuló támogatási programot hagy jóvá. A második részben arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem teljesítette a bejelentett támogatási program egyedi vizsgálatára vonatkozó kötelezettségét és az indokolási kötelezettségét.

22      A Németországi Szövetségi Köztársaság által támogatott Bizottság a jelen jogalap elutasítását kéri.

23      Az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja értelmében „[a] belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető […] egy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére nyújtott támogatás”.

24      Az ítélkezési gyakorlat szerint a Szerződés általános rendszeréből következik, hogy az EUMSZ 108. cikk szerinti eljárás soha nem vezethet a Szerződés különös rendelkezéseivel ellentétes eredményre. A Bizottság ezért nem nyilváníthatja az állami támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek, ha annak egyes feltételei sértik a Szerződés más rendelkezéseit. Hasonlóképpen, azt az állami támogatást, amely bizonyos feltételeinél fogva sérti az uniós jog általános elveit, a Bizottság nem nyilváníthatja a belső piaccal összeegyeztethetőnek (lásd ebben az értelemben: 2008. április 15‑i Nuova Agricast ítélet, C‑390/06, EU:C:2008:224, 50. és 51. pont; 2020. szeptember 22‑i Ausztria kontra Bizottság ítélet, C‑594/18 P, EU:C:2020:742, 44. pont).

25      Emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének alkalmazása során széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amelynek gyakorlása összetett gazdasági és társadalmi értékeléseket foglal magában (lásd: 2019. július 29‑i Bayerische Motoren Werke és Freistaat Sachsen kontra Bizottság ítélet, C‑654/17 P, EU:C:2019:634, 80. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), így a bírósági felülvizsgálat az eljárási és indokolási szabályok betartásának, a tények tárgyi pontosságának, valamint a nyilvánvaló értékelési hiba és a hatáskörrel való visszaélés hiányának vizsgálatára korlátozódik (lásd: 2008. december 22‑i Régie Networks ítélet, C‑333/07, EU:C:2008:764, 78. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

 Az arányosság elvének megsértésére alapított, első részről

26      A felperes lényegében úgy véli, hogy a szóban forgó támogathatósági kritérium aránytalan jellegű, és egyenlőtlen bánásmódhoz vezet azon vállalkozásokkal szemben, amelyek több olyan tevékenységet végeznek, amelyek közül csak néhányat érintett a Covid19‑világjárvány. Ily módon e vállalkozások, mivel e kritérium kizárja őket a vitatott támogatási programból, illetve annak előnyeiből kevésbé részesülnek, az érintett tevékenységeik keresztfinanszírozására kényszerülnek, ellentétben azon versenytársaikkal, amelyek kizárólag a fizikai kiskereskedelemben tevékenykednek, és az említett program előnyeiből teljes mértékben részesülhettek.

27      A Bizottság és a Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy a jelen jogalap jelen része megalapozatlan. A Bizottság továbbá előzetesen azt állítja, hogy a jelen jogalap jelen részét eleve el kell utasítani, mivel a felperes a megtámadott határozatban alkalmazott ideiglenes kerettel szemben semmilyen, az EUMSZ 277. cikk értelmében vett jogellenességi kifogást nem terjesztett elő.

–       A Bizottság által felhozott, az ideiglenes kerettel szemben előterjesztett jogellenességi kifogás hiányára alapított elfogadhatatlansági kifogásról

28      A Bizottság először is hangsúlyozza, hogy a megtámadott határozat helyesen alkalmazta a szóban forgó, az ideiglenes keret 87. bekezdésében szereplő támogathatósági kritériumot, másodszor azt állítja, hogy a felperes az említett keret tekintetében nem emelt jogellenességi kifogást, harmadszor pedig ebből azt a következtetést vonja le, hogy a keret érvényességét vélelmezni kell, és az a megtámadott határozat megalapozottságának vitatása során nem kérdőjelezhető meg.

29      Ezen érvelésnek nem lehet helyt adni.

30      Elsősorban, bár igaz, hogy a keresetlevél nem tartalmaz jogellenességi kifogásra vagy az EUMSZ 277. cikkre való kifejezett utalást, emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jogban nem áll fenn jogellenességi kifogásra való kifejezett hivatkozás követelménye. Az ítélkezési gyakorlat értelmében megállapítható ugyanis, hogy hallgatólagosan emeltek jogellenességi kifogást, amennyiben a keresetlevélből viszonylag egyértelműen kitűnik, hogy a felperes valójában ilyen kifogást fogalmaz meg (lásd ebben az értelemben: 2018. november 27‑i Mouvement pour un Europe des nations et des libertés kontra Parlament ítélet, T‑829/16, EU:T:2018:840, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31      A jelen ügyben ez a helyzet áll fenn.

32      Először is a keresetlevél egyes részei közvetlenül kérdőjelezik meg az ideiglenes keret 87. bekezdésének érvényességét. Így a keresetlevél hangsúlyozza, hogy „az ideiglenes keret negyedik módosítás szerinti változata 87. bekezdésének b) pontjában meghatározott kritérium […] a versenytorzulások csökkentéséhez vagy megszüntetéséhez nem megfelelő kritérium”. Ugyanígy azt állítja, hogy az ideiglenes keret 87. bekezdésének c) pontja „indokolatlan eltérő bánásmódot” eredményez.

33      Másodszor a jelen ügy körülményeire tekintettel az ideiglenes keret érvényességének felperes általi járulékos vitatása szükségképpen következik a jelen jogalap e része keretében előadott érvelésének összességéből is. Ugyanis mind a vitatott támogatási program, mind pedig az azt jóváhagyó megtámadott határozat átvette az ideiglenes keret 87. bekezdésében előírt támogathatósági kritériumot. Következésképpen a Bizottság megérthette, hogy a felperes arra alapított érvelése, hogy az említett határozat e kritérium aránytalan jellege miatt jogellenes, az említett bekezdés érvényességének megkérdőjelezését is magában foglalja.

34      Másodsorban és mindenesetre a Bizottság, amennyiben azt állítja, hogy az ideiglenes keret 87. bekezdésében előírt kritériummal szemben előterjesztett jogellenességi kifogás hiányában a felperes nem kérdőjelezheti meg az említett kritérium megalapozottságát, téved azon aktusok jogi hatályát illetően, mint amilyen az említett keret, amelyeket a mérlegelési jogkörének korlátozása céljából fogad el.

35      Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az uniós jogi aktusokat megilleti a jogszerűség vélelme, és ennélfogva mindaddig joghatásokat váltanak ki, amíg azokat vissza nem vonják, megsemmisítés iránti kereset alapján meg nem semmisítik, illetve előzetes döntéshozatal iránti kérelem vagy jogellenességi kifogás következtében nem nyilvánítják érvénytelennek, vagy amíg az uniós bíróság az EUMSZ 278. és EUMSZ 279. cikk alapján nem rendeli el végrehajtásuk felfüggesztését vagy más ideiglenes intézkedést (lásd ebben az értelemben: 2012. június 14‑i CIVAD‑ítélet, C‑533/10, EU:C:2012:347, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2020. április 2‑i Bizottság kontra Lengyelország, Magyarország és Cseh Köztársaság [A nemzetközi védelmet kérelmezők áthelyezésére szolgáló ideiglenes mechanizmus] ítélet, C‑715/17, C‑718/17 és C‑719/17, EU:C:2020:257, 140. pont). A jogszerűség e vélelmének tiszteletben tartása megakadályozhatja egy olyan határozat megalapozottságának vizsgálatát, amely egy olyan általános hatályú jogi aktus egyszerű alkalmazását jelenti, amelynek érvényességét nem vitatják (lásd ebben az értelemben: 2021. december 21‑i P. Krücken Organic kontra Bizottság ítélet, C‑586/20 P, nem tették közzé, EU:C:2021:1046, 69. pont; 2012. február 2‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑469/09, nem tették közzé, EU:T:2012:50, 57. pont). Így az említett vélelem csak az Unió intézményeinek, szerveinek és hivatalainak olyan végleges aktusaira vonatkozik, amelyek harmadik személyekkel szemben joghatással járnak, és megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezhetik. Nem ez a helyzet az olyan jogi aktus esetében, amellyel a Bizottság magatartási szabályokat fogad el a mérlegelési jogköre gyakorlásának korlátozása érdekében.

36      Kétségtelen, hogy az, hogy a Bizottság saját maga korlátozza mérlegelési jogkörének gyakorlását, azzal jár, hogy főszabály szerint nem térhet el a magára nézve megállapított szabályoktól anélkül, hogy ne tenné ki magát annak, hogy adott esetben az általános jogelveknek – mint az egyenlő bánásmód elvének – a megsértése címén felelősségre vonható legyen (lásd: 2019. július 29‑i Bayerische Motoren Werke és Freistaat Sachsen kontra Bizottság ítélet, C‑654/17 P, EU:C:2019:634, 82. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ugyanakkor az ilyen szabályok elfogadása nem mentesíti a Bizottságot az adott ügy körülményeinek egyedi vizsgálata alól, amely alapján dönthet úgy, hogy az említett szabályok alkalmazását mellőzi, ha az adott ügy sajátosságai ezt megkövetelik (lásd ebben az értelemben: 2016. július 19‑i Kotnik és társai ítélet, C‑526/14, EU:C:2016:570, 41. pont). Ebből következik, hogy a fenti 35. pontban említett jogi aktusokkal ellentétben azok az aktusok, amelyekkel a Bizottság kizárólag magatartási szabályokat fogad el, önmagukban nem váltanak ki kötelező joghatásokat.

37      A benne rejlő kötelező joghatások e hiánya különösen fontos az állami támogatások ellenőrzése területén a Bizottságra ruházott hatáskörök jellegére tekintettel. Annak elfogadása, hogy az ideiglenes keret önmagában kötelező joghatásokat vált ki, és hogy fennáll a jogszerűségének vélelme, tehát annak elismerését jelentené, hogy e keret a rendeletekével azonos jogi jelleggel bír, amely jogi aktusok elfogadására – az EUMSZ 108. cikk (4) bekezdésében foglalt eseteken kívül – a Bizottság az EUM‑Szerződés „Állami támogatások[ra]” vonatkozó szakasza alapján nem rendelkezik hatáskörrel.

38      Ebből következik, hogy azon körülmény ellenére, hogy a Bizottság által alkalmazott támogathatósági kritériumot az ideiglenes keret 87. bekezdése írja elő, a felperes még az említett bekezdéssel szemben felhozott jogellenességi kifogás hiányában is jogosult vitatni azt a módot, ahogyan a Bizottság a megtámadott határozatban az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapján őt megillető mérlegelési jogkört gyakorolta, amikor a vitatott támogatási programot a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította, és ennek keretében jogosult vitatni a Bizottság által alkalmazott támogathatósági kritérium megalapozottságát.

–       A felperes érvelésének terjedelméről

39      A jelen jogalap első részében a felperes azt állítja, hogy az ideiglenes keret 87. bekezdésének b) és c) pontjában szereplő, a vitatott támogatási programban alkalmazott és a Bizottság által a megtámadott határozatban jóváhagyott támogathatósági kritérium aránytalan jellegű. E tekintetben több kifogást hoz fel, és az egyenlő bánásmód elvének megsértésére is hivatkozik.

40      Közelebbről a felperes azt kifogásolja, hogy az ideiglenes keret 87. bekezdésének b) és c) pontjában a fedezetlen állandó költségekhez nyújtott támogatásra való jogosultság kritériumaként a forgalom csökkenését a vállalkozás szintjén, nem pedig kizárólag a Covid19‑világjárvány által érintett tevékenységek szintjén vették figyelembe.

41      E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a forgalom csökkenésének a vállalkozás szintjén történő figyelembevétele az ideiglenes keret 87. bekezdésének b) pontjából következik, amely kimondja, hogy a támogatásokat program alapján nyújtják „olyan vállalkozásoknak, amelyek forgalma a [2020. március 1. és 2021. június 30. közötti] időszakban legalább 30 %‑kal csökkent”. Ez következik az említett keret 87. bekezdésének c) pontjából is, mivel e rendelkezés a „fedezetlen állandó költségek” fogalmának meghatározásából kizárja az olyan költségeket, amelyeket nyereségrész vagy más források fedeznek.

42      Elsősorban emlékeztetni kell arra, hogy az EUSZ 5. cikk (4) bekezdésében felidézett arányosság elve megköveteli, hogy az uniós intézmények aktusai ne haladják meg a szóban forgó szabályozás által kitűzött jogszerű célok elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket (1984. május 17‑i Denkavit Nederland ítélet, 15/83, EU:C:1984:183, 25. pont), azaz több megfelelő intézkedés közül a kevésbé korlátozó jellegűt kell választani, és az okozott hátrányok nem lehetnek aránytalanok az elérendő célokkal (2019. április 30‑i Olaszország kontra Tanács [A földközi‑tengeri kardhal halászati kvótája] ítélet, C‑611/17, EU:C:2019:332, 55. pont).

43      Az arányosság elvének valamely intézkedés általi tiszteletben tartása tehát három összetevőt foglal magában. Az első összetevő az intézkedés megfelelő jellegére, azaz a kitűzött jogszerű cél elérésére való alkalmasságára vonatkozik. A második összetevő az intézkedés szükségességére vonatkozik, és azt jelenti, hogy az említett jogszerű cél nem érhető el kevésbé korlátozó, mindazonáltal ugyanúgy alkalmas eszközökkel (lásd ebben az értelemben: 2013. szeptember 26‑i Dansk Jurist‑ og Økonomforbund ítélet, C‑546/11, EU:C:2013:603, 69. pont). Végül a harmadik, néha „szigorú értelemben vett arányosságnak” nevezett összetevő az intézkedés arányos jellegére, azaz az elérni kívánt célokhoz képest aránytalan hátrányok hiányára vonatkozik (lásd ebben az értelemben: 2013. március 7‑i Lengyelország kontra Bizottság ítélet, T‑370/11, EU:T:2013:113, 89. pont; 2014. szeptember 26‑i Romonta kontra Bizottság ítélet, T‑614/13, EU:T:2014:835, 74. pont).

44      Másodsorban úgy tűnik, hogy a felperes az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított kifogást is felhoz. Azt állítja ugyanis, hogy a szóban forgó támogathatósági kritérium egyenlőtlen bánásmódhoz vezetett azon vállalkozások hátrányára, amelyek bizonyos tevékenységeit a Covid19‑világjárvány nem érintette, ugyanis e vállalkozások arra kényszerültek, hogy az érintett tevékenységeiket keresztfinanszírozzák, mivel a Bizottság által jóváhagyott vitatott támogatási program előnyeiből nem, vagy csak kisebb mértékben részesülhettek.

45      Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az egyenlő bánásmód elve megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérően, és az eltérő helyzeteket ne kezeljék ugyanúgy, hacsak az ilyen bánásmód objektíven nem igazolható (2008. április 15‑i Nuova Agricast ítélet, C‑390/06, EU:C:2008:224, 66. pont; lásd továbbá ebben az értelemben: 2018. június 5‑i Montero Mateos ítélet, C‑677/16, EU:C:2018:393, 49. pont).

46      Az eltérő helyzeteket jellemző tényezőket, és így e helyzetek összehasonlítható jellegét főként a szóban forgó különbségtételt létrehozó uniós aktus tárgyának és céljának fényében kell meghatározni és értékelni. Ezenkívül figyelembe kell venni azon szabályozási terület elveit és céljait, amely alá a szóban forgó aktus tartozik (2008. december 16‑i Arcelor Atlantique et Lorraine és társai ítélet, C‑127/07, EU:C:2008:728, 26. pont).

47      Meg kell állapítani, hogy az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontját alkalmazó határozattal szemben előterjesztett ilyen érvelés keveredik a felperesnek az arányosság elvének – annak különböző összetevői tekintetében való – megsértésére alapított kifogásaival.

48      Az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja ugyanis eltérést enged az állami támogatások belső piaccal való összeegyeztethetetlenségének az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésében kimondott általános elvétől. E rendelkezésből egyrészt az következik, hogy az a célja, hogy lehetővé tegye az olyan állami támogatások belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítását, amelyek meghatározásuknál fogva bizonyos vállalkozásoknak nyújtott szelektív előnnyel járnak, ami hátrányosan megkülönböztetőnek minősíthető (lásd ebben az értelemben: 2016. december 21‑i Bizottság kontra World Duty Free Group és társai ítélet, C‑20/15 P és C‑21/15 P, EU:C:2016:981, 54. és 55. pont), másrészt pedig az, hogy e rendelkezést szigorúan kell értelmezni (lásd: 2014. április 9‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑150/12, nem tették közzé, EU:T:2014:191, 146. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49      Ennélfogva az a körülmény, hogy a szóban forgó támogathatósági kritérium eltérő bánásmódot eredményez a vállalkozások között aszerint, hogy a Covid19‑világjárvány a tevékenységeik egészét vagy csak egy részét érintette, önmagában nem eredményezi e kritérium jogellenességét. Ezzel szemben meg kell vizsgálni, hogy ezen eltérő bánásmód az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapján igazolt‑e, ami azt feltételezi, hogy az említett kritérium az érintett tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésének céljára tekintettel szükséges, megfelelő és arányos.

–       A szóban forgó támogathatósági kritérium megfelelő jellegét vitató kifogásról

50      A felperes lényegében azt állítja, hogy a szóban forgó támogathatósági kritérium nem alkalmas az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése b) pontja céljának elérésére, mivel anélkül torzítja a versenyt, hogy enyhítené a Covid19‑világjárvány hatásait, és ellentétes az ideiglenes keret negyedik módosításáról szóló közlemény 11. bekezdésével, amely arra hivatkozik, hogy el kell kerülni a vállalkozások tőkehelyzetének romlását. E tekintetben úgy érvel, hogy az említett világjárvány által a fizikai kiskereskedelemre gyakorolt hatások olyan mértékűek voltak, hogy nem zárható ki, hogy azok a vállalkozások, amelyek más tevékenységek folytatása miatt nem részesültek a vitatott támogatási program előnyeiből, kivonulnak e kiskereskedelemből.

51      Ezen érvelésnek nem lehet helyt adni.

52      Először is nem vitatott, hogy a Covid19‑világjárvány komoly zavart okozott a német gazdaságban. E világjárvány tehát az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése b) pontjának hatálya alá tartozik.

53      Másodszor az ideiglenes keret fenti 4. pontban idézett 18. bekezdéséből kitűnik, hogy e keret célja bizonyos támogatások, különösen a fedezetlen állandó költségek támogatása formájában nyújtott támogatások belső piaccal összeegyeztethetővé tétele annak érdekében, hogy orvosolják azon likviditási problémákat, amelyekkel a vállalkozások a Covid19‑világjárvány miatt szembesülnek, valamint annak biztosítása, hogy a világjárvány által okozott zavarok ne veszélyeztessék az érintett vállalkozások életképességét.

54      Ugyanígy az ideiglenes keret negyedik módosításáról szóló közlemény fenti 5. pontban idézett 11. bekezdéséből kitűnik, hogy az állandó költségeik egy részét átmenetileg fedezni nem képes vállalkozások támogatása arra irányul, hogy biztosítsa folytonosságukat, elkerülhetővé téve tőkehelyzetük romlását, fenntartva üzleti tevékenységüket, és erős platformot biztosítva számukra a kilábaláshoz.

55      Harmadszor rá kell mutatni arra, hogy az ilyen célkitűzés, amely keretében figyelembe kell venni azon nehézségeket, amelyekkel egy vállalkozás az állandó költségeinek fedezését illetően a Covid19‑világjárvány miatt szembesülhet, megfelel az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése b) pontja céljának, és a Bizottságot e rendelkezés alapján megillető, a fenti 25. pontban említett széles mérlegelési jogkör gyakorlásába illeszkedik.

56      Negyedszer meg kell állapítani, hogy egy olyan kritérium, amely lehetővé teszi azon vállalkozások számára, amelyek forgalma a Covid19‑világjárvány miatt több mint 30%‑kal csökkent, hogy pénzügyi támogatásban részesüljenek, teljes mértékben a fenti 53. és 54. pontban felidézett azon célkitűzés végrehajtásának keretébe illeszkedik, hogy az említett világjárvány idején biztosítsák a vállalkozások életképességét és folytonosságát.

57      E következtetést nem kérdőjelezi meg a felperes arra alapított állítása, hogy egyes olyan vállalkozások, amelyek bizonyos, a Covid19‑világjárvány által nem érintett tevékenységek – mint például az elektronikus kereskedelem – folytatása miatt nem, vagy kisebb mértékben részesülnek a vitatott támogatási program előnyeiből, arra kényszerülhetnek, hogy kivonuljanak a fizikai kiskereskedelem ágazatából.

58      E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja nem követeli meg, hogy a szóban forgó támogatási program önmagában alkalmas legyen az érintett tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére. Ha ugyanis a Bizottság egy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar tényleges fennállását állapítja meg, e tagállam számára engedélyezhető – amennyiben az e cikkben előírt többi feltétel egyébként teljesül –, hogy támogatási programok vagy egyedi támogatások formájában olyan állami támogatásokat nyújtson, amelyek hozzájárulnak az említett komoly zavar megszüntetéséhez. Így több olyan támogatási programról is szó lehet, amelyek mindegyike hozzájárul e célhoz. Ennélfogva nem követelhető meg, hogy valamely támogatási program – ahhoz, hogy érvényesen alapuljon az említett rendelkezésen – önmagában megszüntesse a tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavart.

59      Ezenkívül a Bizottság a fenti 25. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján őt megillető széles mérlegelési jogkör korlátainak megsértése nélkül vélhette úgy, hogy azon vállalkozások életképességét kell biztosítani, amelyek esetében a Covid19‑világjárvány a tevékenységük jelentős részét érintette, nem pedig a vállalkozás általános helyzetétől függetlenül az említett világjárvány által érintett bármilyen tevékenység életképességét.

60      Ennélfogva a jelen kifogást el kell utasítani.

–       A szóban forgó támogathatósági kritérium szükséges jellegét vitató kifogásról

61      A felperes azt állítja, hogy egy olyan alternatív kritérium alkalmazása, amely a Covid19‑világjárvánnyal érintett tevékenységi területeken elszenvedett veszteségeket anélkül veszi figyelembe, hogy figyelembe venné a vállalkozás egészének helyzetét, alkalmasabb lett volna az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése b) pontja céljának megvalósítására, mivel nem járt volna a szóban forgó támogathatósági kritériumból eredő versenykorlátozó hatással. Hangsúlyozza, hogy a Bizottság más határozatokban ezen alternatív kritériumot vette figyelembe.

62      A Bizottság többek között azt válaszolja, hogy nem volt köteles absztrakt módon határozni valamennyi olyan alternatív intézkedésről, amely a vitatott támogatási program helyett elképzelhető lett volna. Hozzáteszi, hogy a felperes által hivatkozott, a Covid19‑világjárvány miatt hozott bizonyos bizottsági határozatokkal való összehasonlítás nem releváns, mivel e határozatoknak nem ugyanaz a jogalapja.

63      Igaz, hogy főszabály szerint a Bizottságnak nem kell absztrakt módon állást foglalnia minden elképzelhető alternatív intézkedésről, mivel jóllehet az érintett tagállamnak részletesen be kell mutatnia a szóban forgó támogatási program elfogadásának indokait különösen az elfogadott támogathatósági kritériumokat illetően, nem köteles pozitív módon bizonyítania, hogy semmilyen más elképzelhető, jellegénél fogva hipotetikus intézkedés nem biztosíthatja jobban a kitűzött cél elérését. Abban az esetben, ha az említett tagállamot nem terheli ilyen kötelezettség, a felperes nem kérheti megalapozottan a Törvényszéktől, hogy kötelezze a Bizottságot arra, hogy a nemzeti hatóságok szerepét vegye át a normatív lehetőségek felkutatására vonatkozó ezen feladattal kapcsolatban annak érdekében, hogy megvizsgáljon minden elképzelhető alternatív intézkedést (lásd: 2019. május 6‑i Scor kontra Bizottság ítélet, T‑135/17, nem tették közzé, EU:T:2019:287, 94. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

64      Meg kell azonban állapítani, hogy ezen ítélkezési gyakorlat a jelen ügy körülményei között nem releváns. Ez ugyanis azon a kettős feltevésen alapul, hogy egyrészt a támogatási program támogathatósági kritériumait az érintett tagállam dolgozza ki, másrészt pedig a Bizottság csak e kritériumok szükségességét köteles az említett állam által szolgáltatott magyarázatok alapján megvizsgálni. Márpedig a jelen ügyben nem vitatott, hogy egyrészt a vitatott támogatási programban szereplő támogathatósági kritériumot valójában a Bizottság által elfogadott ideiglenes keret írja elő, másrészt pedig a felperes által javasolt alternatív kritériumot a Bizottság más határozatokban alkalmazta, amikor a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánított bizonyos, a Covid19‑világjárvány miatt elfogadott támogatási programokat.

65      Ugyanakkor a jelen kifogásnak nem lehet helyt adni.

66      Először is, amint az a fenti 25., 55. és 58. pontban kiemelésre került, a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése b) pontjának végrehajtása során széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik. A jelen kifogásnak tehát csak abban az esetben lehetne helyt adni, ha a felperes által javasolt alternatív kritérium nyilvánvalóan bizonyítaná a szóban forgó támogathatósági kritérium szükségességének hiányát.

67      Másodszor meg kell jegyezni, hogy a felperes által javasolt alternatív kritérium az érintett tagállam költségvetésére gyakorolt hatásának terjedelmére tekintettel eltér a szóban forgó támogathatósági kritériumtól. Az ugyanis azzal a következménnyel járna, hogy minden olyan vállalkozás számára biztosítanák állami források nyújtását, amely a világjárvány miatt veszteséget szenvedett el, függetlenül a vállalkozás általános pénzügyi helyzetétől. Ezzel szemben a szóban forgó támogathatósági kritérium korlátozza az ilyen támogatások költségvetési hatásait azáltal, hogy kizárja vagy korlátozza a vitatott támogatási programban való részvételt azon vállalkozások tekintetében, amelyek általános pénzügyi helyzetét más bevételi források miatt a Covid19‑világjárvány kisebb mértékben érintette.

68      Harmadszor és következésképpen a felperes tévesen állítja lényegében azt, hogy az általa javasolt alternatív kritérium olyan, a fenti 42. és 43. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett „ugyanolyan mértékben alkalmas” intézkedésnek minősül, amely bizonyítja, hogy a szóban forgó támogathatósági kritérium nem volt szükséges.

69      E következtetést nem kérdőjelezi meg a felperes arra alapított érvelése, hogy a Bizottság két, bizonyos támogatási programokat az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja alapján a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozatában elfogadta a Covid19‑világjárvány által érintett tevékenységi területeken alapuló kritérium alkalmazását.

70      E tekintetben elegendő azt hangsúlyozni, hogy az a körülmény, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja alapján – amely rendelkezés a természeti csapások vagy más rendkívüli események által okozott károk helyreállítására nyújtott, a belső piaccal a törvény erejénél fogva összeegyeztethető támogatásokra vonatkozik – olyan támogatási programokat tudott engedélyezni, amelyek a Covid19‑világjárvánnyal összefüggő kötelező bezárások miatt elszenvedett veszteségek kompenzálására irányultak, anélkül hogy figyelembe vette volna a kedvezményezettek általános pénzügyi helyzetét, nem jelenti azt, hogy az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján őt megillető széles mérlegelési jogkör gyakorlása során hasonló megközelítést kellett volna követnie akkor, amikor egy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére szánt támogatásokat a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánított.

–       A szóban forgó támogathatósági kritérium arányos jellegét vitató kifogásról

71      A felperes lényegében azt állítja, hogy a szóban forgó támogathatósági kritérium aránytalan az azon vállalkozásokkal szemben gyakorolt versenykorlátozó hatásokra tekintettel, amelyeknek csak bizonyos tevékenységeit érintette a Covid19‑világjárvány. Megjegyzi, hogy neki e tevékenységeit kellett támogatnia ahelyett, hogy új beruházásokat hajtott volna végre, szemben azon versenytársaival, amelyek részesültek a vitatott támogatási program előnyeiből. Lényegében azt hangsúlyozza, hogy a Bizottság nem hagyhatta volna figyelmen kívül a szóban forgó támogathatósági kritériumból eredő versenykorlátozó hatások mértékét azt követően, hogy az ideiglenes keret ötödik módosításáról szóló közleményben a felső határt 10 millió euróra emelte.

72      Anélkül, hogy állást kellene foglalni abban a kérdésben, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése b) pontjának végrehajtása során köteles lett volna‑e mérlegelni a vitatott támogatási program kedvező hatásait a torzulásmentes verseny fenntartására gyakorolt kedvezőtlen hatásaival szemben, elegendő megállapítani, hogy a szóban forgó támogathatósági kritérium semmiképpen nem jár olyan versenykorlátozó hatással, amely a vitatott támogatási program által követett célhoz, azaz a Covid19‑világjárvány által érintett vállalkozások életképességének biztosításához képest nyilvánvalóan aránytalan lenne.

73      Nem állapítható meg ugyanis, hogy az a körülmény, hogy a felperes arra kényszerült, hogy a Covid19‑világjárvány által nem érintett tevékenységekből származó forrásainak bizonyos részét a járvány által érintett tevékenységek finanszírozására fordítsa, ahelyett hogy új beruházásokat hajtott volna végre, olyan módon befolyásolja versenyhelyzetét, hogy az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja szerinti eltérés nem alkalmazható. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a felperes azon versenytársainak, akik teljes mértékben részesülnek a vitatott támogatási program előnyeiből, szintén viselniük kell az említett világjárvány miatt elszenvedett veszteségek egy részét, mivel a megtámadott határozat az ideiglenes keret 87. bekezdésének c) pontja alapján úgy rendelkezik, hogy a támogatási intenzitás nem haladhatja meg a fedezetlen állandó költségek 70%‑át, kivéve a mikro‑ és kisvállalkozások esetében, amelyek vonatkozásában ez a küszöb az említett költségek 90%‑át teszi ki.

74      Ezenkívül rá kell mutatni arra, hogy úgy tűnik, a felperes érvelése azon a feltételezésen alapul, miszerint a támogatási program lehetővé teszi a kedvezményezettjei számára, hogy a már létező tevékenységeik fejlesztésébe vagy új tevékenységekbe ruházzanak be, ezáltal versenyelőnyt nyújtva nekik azon vállalkozásokkal szemben, amelyek a gazdasági modelljük miatt e támogatási programból nem, vagy csak kisebb mértékben részesülnek. Márpedig e feltételezésnek nincs ténybeli alapja, mivel az említett program csupán a túlélést biztosítja azon vállalkozások számára, amelyeket a Covid19‑világjárvány erőteljesen meggyengített, ellentétben azon vállalkozásokkal, amelyek tevékenységeinek jelentős részét az említett világjárvány nem érintette. Észszerűen tehát nem állapítható meg, hogy az említett program lehetővé teszi majd számukra, hogy versenytársaik tevékenységeinek hátrányára fejlesszék saját tevékenységeiket.

75      A fentiekre tekintettel a jelen kifogást, és ennélfogva az első jogalap első részét el kell utasítani.

 A vitatott támogatási program egyedi vizsgálatának hiányára és az indokolási kötelezettség megsértésére alapított, második részről

76      A felperes egyrészt emlékeztet arra, hogy az ideiglenes keret Bizottság általi elfogadása nem mentesítette a Bizottságot a vitatott támogatási program egyedi vizsgálatának elvégzése alól, másrészt pedig azt rója fel ezen intézménynek, hogy a jelen ügyben nem végzett ilyen vizsgálatot. E tekintetben arra a körülményre hivatkozik, hogy a Bizottság a megtámadott határozatot kizárólag az említett keretre hivatkozva indokolta meg, és azt az említett támogatási program bejelentését követő mindössze három napon belül meghozta. Hozzáteszi, hogy az említett határozat sérti az indokolási kötelezettséget, mivel abban a Bizottság csupán e keretre hivatkozott.

77      A Németországi Szövetségi Köztársaság által támogatott Bizottság úgy érvel, hogy elvégezte a vitatott támogatási program vizsgálatát, amelyből az következett, hogy az ideiglenes kerettől nem indokolt eltérni. Ezenkívül vitatja azt, hogy a megtámadott határozat indokolása hiányos lenne.

78      A fenti 36. és 37. pontban már kifejtett okokból meg kell állapítani, hogy a felperes kétségkívül jogosan állítja, hogy az ideiglenes keret Bizottság általi elfogadása nem mentesítette ezen intézményt a szóban forgó támogatási program egyedi vizsgálatának elvégzése alól.

79      A jelen ügyben azonban nem állapítható meg, hogy a Bizottság megsértette volna a vitatott támogatási program egyedi vizsgálatára vonatkozó kötelezettségét.

80      Először is a fenti 9. és 14. pontból kitűnik, hogy a Bizottság mind a C(2020) 8318 final határozatban, mind pedig a C(2021) 1066 final határozatban kifejtette a vitatott támogatási program jellemzőit.

81      Másodszor a felperes a beadványaiban nem bizonyítja a vitatott támogatási programra jellemző olyan kivételes körülmények fennállását, amelyek azt indokolták volna, hogy a Bizottság az ideiglenes keret 87. bekezdését ne alkalmazza. A jelen jogalap első részének vizsgálatából ugyanis kitűnik, hogy a felhozott különböző kifogások a szóban forgó, az említett bekezdésben szereplő és a megtámadott határozatban alkalmazott támogathatósági kritérium megalapozottságára, és nem e támogatási program sajátosságaira vonatkoznak.

82      E tekintetben meg kell állapítani, hogy az olyan üzleti modellel rendelkező vállalkozások létezése, amely keretében a vállalkozások egyidejűleg folytatnak a Covid19‑világjárvány által érintett, illetve általa nem érintett tevékenységeket, nem olyan, a vitatott támogatási programra jellemző megfontolás, amelyet a Bizottságnak a megtámadott határozatban figyelembe kellett volna vennie. Ugyanez vonatkozik arra a körülményre is, hogy az ideiglenes keret ötödik módosításáról szóló közlemény a vállalkozásonként nyújtható támogatás felső határát 10 millió euróra emelte.

83      Harmadszor és következésképpen, mivel a felperes nem bizonyít semmilyen olyan rendkívüli körülményt, amely miatt a Bizottságnak el kellett volna térnie az általa az ideiglenes keretben saját maga számára rögzített szabályoktól, az a tény, hogy a Bizottság a támogatási program bejelentését követő három napon belül határozatot tudott hozni, nem tekinthető a vitatott támogatási program egyedi vizsgálatának hiányára utaló valószínűsítő körülménynek.

84      Negyedszer, a vitatott támogatási program sajátos körülményeinek hiányában a Bizottság nem sértette meg indokolási kötelezettségét, amikor a megtámadott határozatban az ideiglenes keretben szereplő indokokra hivatkozott azon okok kifejtésekor, amelyek miatt úgy döntött, hogy a vitatott támogatási programot az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapján a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja.

85      Egyébiránt a fenti értékelések összességéből kitűnik, hogy egyrészt a felperesnek módjában állt megérteni a megtámadott határozatban szereplő érvelést, másrészt pedig a Törvényszéknek módjában állt felülvizsgálni annak megalapozottságát, így meg kell állapítani, hogy e határozatot a jogilag megkövetelt módon megindokolták.

86      A fentiekre tekintettel a jelen részt, és ennélfogva az első jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

 A második, az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének megsértésére alapított jogalapról

87      A felperes azzal érvel, hogy mivel a vitatott támogatási program belső piaccal való összeegyeztethetőségének kérdése komoly nehézségeket vetett fel, a Bizottság köteles lett volna megindítani a hivatalos vizsgálati eljárást, következésképpen pedig a megtámadott határozat megsértette a felperest az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése alapján megillető eljárási jogokat. Lényegében úgy véli, hogy az első jogalapból kitűnik, hogy a Bizottság nem foglalkozott a Covid19‑világjárvány által a vállalkozások szintjén – a több tevékenységi területen működő vállalkozások tekintetében – kifejtett hatások értékelésén alapuló megközelítés hatásaival. Az ideiglenes keret ötödik módosítását követően a Bizottság észlelte, hogy jelentőséget kell tulajdonítani a nagy vállalkozásoknak nyújtott támogatásoknak, de ebből nem vont le következtetéseket az eredeti támogatási program módosításának vizsgálata során. Ez elégtelen és hiányos vizsgálatot bizonyít, és ennélfogva olyan komoly nehézségek fennállására utal, amelyek kétségeket keltenek a vitatott program belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően. A felperes végül úgy véli, hogy a jelen jogalap az első jogalaphoz képest önálló tartalommal bír.

88      A Bizottság azt állítja, hogy a jelen jogalap az első jogalaphoz képest nem bír önálló tartalommal, így az első jogalap elutasítása automatikusan a jelen jogalap elutasítását is maga után vonja.

89      Meg kell állapítani, hogy a jelen jogalap, amely a felperes eljárási jogainak védelmére vonatkozik azon okból, hogy a Bizottság a komoly kétségek állítólagos fennállása ellenére nem indított hivatalos vizsgálati eljárást, valójában másodlagos jellegű arra az esetre, ha a Törvényszék nem vizsgálta volna meg magának a támogatás értékelésének a megalapozottságát. Az állandó ítélkezési gyakorlatból ugyanis az következik, hogy az ilyen jogalap arra irányul, hogy megengedhetővé váljon valamely érdekelt fél számára, hogy e minőségében az EUMSZ 263. cikk alapján keresetet indítson, amit egyébként vele szemben megtagadnának (lásd ebben az értelemben: 2011. május 24‑i Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ítélet, C‑83/09 P, EU:C:2011:341, 48. pont; 2011. október 27‑i Ausztria kontra Scheucher‑Fleisch és társai ítélet, C‑47/10 P, EU:C:2011:698, 44. pont). Márpedig, mivel e jogalapot, amely magának a támogatás értékelésének a megalapozottságára vonatkozik, a Törvényszék megvizsgálta, e jogalap kinyilvánított célkitűzése megszűnt.

90      Ráadásul meg kell állapítani, hogy a jelen jogalapnak nincs önálló tartalma. A felperes ugyanis a hivatalos vizsgálati eljárás keretében őt megillető eljárási jogok védelme érdekében kizárólag annak bizonyítására alkalmas jogalapokra hivatkozhat, hogy azon információk és bizonyítékok értékelésének, amelyekkel a Bizottság a bejelentett intézkedés előzetes vizsgálati szakaszában rendelkezett vagy rendelkezhetett, kétségeket kellett volna ébresztenie ezen intézkedésnek a belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően (lásd ebben az értelemben: 2008. december 22‑i Régie Networks ítélet, C‑333/07, EU:C:2008:764, 81. pont; 2009. július 9‑i 3F kontra Bizottság ítélet, C‑319/07 P, EU:C:2009:435, 35. pont; 2011. május 24‑i Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ítélet, C‑83/09 P, EU:C:2011:341, 59. pont), mint a Bizottság által az előzetes vizsgálati eljárás során lefolytatott vizsgálat elégtelen vagy hiányos volta, vagy a harmadik felektől származó panaszok megléte. Márpedig meg kell állapítani, hogy e jogalap tömör formában átveszi az első jogalap keretében felhozott érveket, anélkül hogy rávilágítana az esetleges komoly nehézségekre vonatkozó sajátos körülményekre.

91      Ennélfogva, mivel a Törvényszék az első jogalapot érdemben megvizsgálta, a jelen jogalapot nem kell megvizsgálni.

92      A fentiekre tekintettel a jelen keresetet el kell utasítani.

 A költségekről

93      A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

94      Mivel a felperes pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

95      Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket. A Németországi Szövetségi Köztársaság tehát maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített második tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      Az E. Breuninger GmbH & Co maga viseli saját költségeit és az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

3)      A Németországi Szövetségi Köztársaság maga viseli saját költségeit.

Tomljenović

Schalin

Škvařilová‑Pelzl

Nõmm

 

      Kukovec

Kihirdetve Luxembourgban, a 2022. december 21‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: német.