T‑58/01. sz. ügy
Solvay SA
kontra
Európai Bizottság
„Verseny – Kartellek – A szóda közösségi piaca – Az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat – Valamely vállalkozás részére az egyik tagállamban minimum tonnamennyiségű eladást és az e minimum tonnamennyiség eléréséhez szükséges vásárlást biztosító megállapodás – A Bizottság bírságkivetési, illetve szankcióalkalmazási jogának elévülése – Ésszerű határidő – Lényeges eljárási szabályok – A tagállamok közötti kereskedelem érintettsége – Iratbetekintési jog – Bírság – A jogsértés súlya és időtartama – Enyhítő és súlyosító körülmények”
Az ítélet összefoglalása
1. Verseny – Közigazgatási eljárás – Elévülés az eljárásjogban – Felfüggesztés – A Bíróság előtt folyamatban lévő eljárás tárgyát képező bizottsági határozat – Terjedelem
(2988/74 tanácsi rendelet, 3. cikk)
2. Közösségi jog – Elvek – Ésszerű határidő betartása – Hatály – Verseny – Közigazgatási eljárás – Bírósági eljárás – Az ésszerű határidő betartásának értékelése érdekében tett megkülönböztetés
(17. tanácsi rendelet)
3. Verseny – Közigazgatási eljárás – A Bizottság kötelezettségei – Ésszerű határidő betartása
(17. tanácsi rendelet)
4. Bizottság – A kollegialitás elve – Terjedelem – Versenyfelügyeleti határozat
(Fúziós szerződés, 17. cikk)
5. Jogellenességi kifogás – Terjedelem – Jogi aktusok, amelyek jogellenességére hivatkozni lehet – Valamely intézmény eljárási szabályzata
(EK 241. cikk)
6. Intézmények jogi aktusai – Az elfogadott jogi aktusok hitelesítése – Módozatok
(A Bizottság 1999. évi belső szabályzata, 16. cikk, első bekezdés)
7. Közösségi jog – Elvek – Védelemhez való jog – Hatály – Verseny – Közigazgatási eljárás – Ezen elvnek az első bizottsági határozat megsemmisítését követő hatálya
(EK 81. cikk, (1) bekezdés)
8. Verseny – Kartellek – A tagállamok közötti kereskedelem érintettsége
(EK 81. cikk, (1) bekezdés)
9. Verseny – Közigazgatási eljárás – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – Iratbetekintés – Terjedelem – Iratbetekintés megtagadása – Következmények
10. Verseny – Közigazgatási eljárás – Iratbetekintés – Tárgy – A Bizottság birtokában lévő dokumentumok közzétételének megtagadása – A Törvényszéknek az adott ügyben a védelemhez való jog tiszteletben tartására vonatkozó értékelése
11. Verseny – Közigazgatási eljárás – A védelemhez való jog megsértése – Szabálytalan iratbetekintés – A bírósági eljárás során biztosított iratbetekintés
12. Verseny – Közigazgatási eljárás – Bizottsági határozat – Jogsértést megállapító és bírságot kiszabó határozat – Megsemmisítés eljárási szabálytalanság miatt
(17. tanácsi rendelet)
13. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Értékelés – A piac felosztása – Titkos jellegétől függetlenül súlyosnak minősíthető jogsértés
(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés)
14. Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – A jogsértésnek és a jogsértés időtartamának a Bizottságra háruló bizonyítása
(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés)
15. Verseny – Erőfölény – A rendkívül jelentős piaci részesedés birtoklása alapján történő jellemzés
(EK 82. cikk)
16. Eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – A felhozott jogalapok rövid ismertetése
(A Törvényszék eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §, c) pont)
17. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – Enyhítő körülmények – A vállalkozás együttműködése a Bizottság alkalmazottainak vizsgálatai során – Kizártság
(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 17. tanácsi rendelet, 14. cikk)
18. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Elrettentő jelleg
(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés)
1. Az eljárások időtartamának korlátozásáról, valamint az Európai Gazdasági Közösség szállításra és versenyre vonatkozó szabályai alapján kezdeményezett szankciók végrehajtásáról [helyesen: az Európai Gazdasági Közösség szállításra és versenyre vonatkozó szabályai alapján kezdeményezett eljárásoknak és meghozott szankciók végrehajtásának elévüléséről] szóló, 1974. november 26‑i 2988/74 rendelet 3. cikke értelmében az eljárás elévülési időszakát annak időtartamára felfüggesztik [helyesen: az eljárás megindításához való jog elévülése nyugszik], ameddig „a Bizottság határozata alapján az Európai Közösségek Bíróságán [helyesen: Bírósága előtt] eljárás van folyamatban”. A Törvényszék megalakulását követően ezt úgy kell érteni, mint amely elsődlegesen az e bíróság előtt folyamatban lévő eljárásra vonatkozik, mivel a versenyjog körébe tartozó szankció vagy bírság kiszabásával kapcsolatos keresetek e bíróság hatáskörébe tartoznak.
Az elévülés a Bíróság előtti fellebbezési eljárás során is nyugszik. Mivel a Bíróság alapokmánya 60. cikkének és a 2988/74 rendelet 3. cikkének más az alkalmazási köre, valamely fellebbezés felfüggesztő hatályának hiánya nem fosztja meg teljesen hatályától a 2988/74 rendelet 3. cikkét, amely azon helyzetekre vonatkozik, amikor a Bizottságnak meg kell várnia a közösségi bíróság határozatát. Továbbá a 2988/74 rendelet 3. cikke azokra a helyzetekre nézve védi a Bizottságot az elévülés bekövetkezésétől, amikor az utóbbinak meg kell várnia a közösségi bíróság határozatát azon eljárások vonatkozásában, amelyek lefolyására nincs befolyással, mielőtt kiderülne, hogy a megtámadott határozat jogellenes‑e, vagy sem. Nem fogadható el tehát az arra vonatkozó érvelés, miszerint a kétfokú bírósági eljárás bevezetése nem teszi lehetővé az elévülés nyugvása időtartamának meghosszabbodását. Az elévülés nyugvása a Bizottság számára csak azt teszi lehetővé, hogy új határozatot fogadjon el abban az esetben, ha a Bíróság a Törvényszék valamely bizottsági határozatot megsemmisítő ítélete ellen benyújtott fellebbezést elutasítja. Az elévülés nyugvása tehát egyáltalán nem gyakorol hatást a Törvényszék ítéletével megsemmisített határozatra. Fellebbezés esetén a Bizottságot formailag nyilvánvalóan semmi nem akadályozza meg abban, hogy új határozatot hozzon azt követően, hogy a Törvényszék az eredeti határozatot megsemmisítette. A szankciót kiszabó végső határozat ellen indított kereset azonban mindaddig felfüggeszti az eljárás elévülését, amíg a közösségi bíróság véglegesen nem dönt az említett keresetről. Ha ugyanis a Bizottságnak a Bíróság ítélete bevárása nélkül kellene új határozatot hoznia azt követően, hogy valamely határozatát a Törvényszék döntésével megsemmisítette, fennállna annak a kockázata, hogy ugyanabban a tárgyban egyszerre két határozat lehetne hatályban, amennyiben a Bíróság a Törvényszék ítéletét hatályon kívül helyezné. A közigazgatási eljárás gazdaságosságának követelményével ellentétesnek tűnik, hogy a Bizottság kizárólag az elévülés bekövetkeztének elkerülése céljából köteles legyen új határozatot elfogadni még azelőtt, hogy tudomására jutna, hogy az eredeti határozat jogellenes‑e, vagy sem.
Végül mivel az elévülés a 2988/74 rendelet 3. cikkével összhangban a Bíróság előtti fellebbezési eljárás teljes időtartama alatt nyugodott, nem hozható fel a Bizottsággal szemben az ésszerű határidőn belüli eljárás elvének megsértése pusztán azon az alapon, hogy a megtámadott határozat elfogadása előtt bevárta a Bíróság e fellebbezés tárgyában hozott ítéletét.
(vö. 73., 79–80., 83–84., 86–89., 102. pont)
2. Egy bizottsági határozat elleni kereset esetén az ésszerű határidőn belüli eljárás elvének megsértésére vonatkozó kifogás vizsgálata keretében különbséget kell tenni a 17. rendelet alkalmazásával versenyügyekben folytatott közigazgatási eljárás és a bírósági eljárás között. Az az időtartam, amely alatt a közösségi bíróság a határozat jogszerűségét, valamint a fellebbezés esetén az első fokon hozott ítélet jogszerűségét vizsgálta, nem vehető figyelembe a Bizottság előtti eljárás időtartamának meghatározásakor.
(vö. 105. pont)
3. Az ésszerű határidőn belüli eljárásra irányuló elv megsértése csak annyiban igazolná a versenyügyekben folytatott közigazgatási eljárásokban a Bizottság által hozott határozat megsemmisítését, amennyiben az érintett vállalkozás védelemhez való jogának megsértését is megvalósítja. Ha nem állapítható meg, hogy az indokolatlan késedelem hátrányosan befolyásolta az érintett vállalkozások hatékony védekezésre vonatkozó képességét, az ésszerű határidőn belüli eljárására vonatkozó kötelezettség elvének megsértése nem érintheti a közigazgatási eljárás jogszerűségét.
(vö. 113. pont)
4. A kollegialitás elve a Bizottság tagjai döntéshozatalban való részvételének egyenlőségén alapul, ami azt jelenti különösen, hogy a határozatokat közösen kell meghozni, valamint hogy politikai téren a testület valamennyi tagja együttesen felelős valamennyi meghozott határozatért. Ezen elv tiszteletben tartása, és különösen annak szükségessége, hogy a határozatokat közösen hozzák meg, szükségszerűen érdekli az általuk kiváltott joghatásokkal érintett jogalanyokat, ezért e jogalanyokat biztosítani kell arról, hogy ezeket a határozatokat ténylegesen a testület hozza meg, és pontosan annak akaratát tükrözi. Ez a helyzet különösen azoknak a kifejezetten határozatoknak minősített jogi aktusok esetében, amelyeket a Bizottság a vállalkozásokkal vagy vállalatcsoportokkal szemben a versenyjogi szabályok betartása érdekében hoz, és amelyek célja a versenyszabályok megsértésének megállapítása, a vállalkozásokkal szemben intézkedések meghozatala, illetve pénzügyi szankció kiszabása.
Az a puszta tény, hogy nem a Bizottságtól származó nem hivatalos jellegű sajtóközlemény említést tesz egy, a Bizottság szóvivőjétől származó olyan nyilatkozatról, amely egy versenyügyben hozandó határozat meghozatalának időpontjára és tartalmára vonatkozik, nem elegendő annak megállapításához, hogy a Bizottság megsértette a kollegialitás elvét. Mivel ugyanis a biztosok testületét nem köti egy ilyen nyilatkozat, a közös tanácskozást követően dönthet úgy is, hogy e határozatot nem fogadja el.
(vö. 132–136. pont)
5. Az EK 241. cikk alkalmazási körét ki kell terjeszteni valamely intézmény eljárási szabályzatának olyan rendelkezéseire is, amelyek ugyan nem képezik a megtámadott határozat jogalapját, és nem váltanak ki ugyanolyan hatásokat, mint az e cikk értelmében elfogadott rendeletek rendelkezései, mégis a szóban forgó határozat meghozatala céljából megkövetelt lényeges eljárási szabályokat meghatározzák, és ezáltal a határozat címzettjeinek jogbiztonságát biztosítják. Fontos ugyanis, hogy egy adott határozat minden címzettje közvetve hivatkozhasson annak a jogi aktusnak a jogellenességére, amely e határozat alaki érvényességét meghatározza, függetlenül attól a ténytől, hogy a szóban forgó jogi aktus nem képezi ennek jogalapját, ennélfogva az érintettnek nem is volt lehetősége, hogy e jogi aktus megsemmisítését kérhesse azt megelőzően, hogy a megtámadott határozatról szóló értesítést részére kézbesítették volna. Következésképpen a Bizottság eljárási szabályzatának rendelkezései annyiban képezhetik jogszerűségi kifogás tárgyát, amennyiben a magánszemélyek védelmét biztosítják. A jogszerűségi kifogást a jogvita megoldásához feltétlenül szükséges mértékre kell korlátozni. Mivel az EK 241. cikknek nem az a célja, hogy valamely félnek lehetővé tegye, hogy egy általános jellegű aktus alkalmazhatóságát vitassa, mégpedig bármilyen jogorvoslat érdekében, annak az általános jogi aktusnak, amelynek jogellenessége felmerül, abban az ügyben közvetlenül vagy közvetve kell alkalmazhatónak lennie, amely a jogorvoslat tárgyát képezi, továbbá a megtámadott egyéni határozat és a szóban forgó általános jogi aktus között közvetlen jogi kapcsolatnak kell fennállnia.
(vö. 146–148. pont)
6. A Bizottság 1999‑ben hatályos eljárási szabályzata 16. cikkének első albekezdése azt írja elő, hogy az üléseken elfogadott határozatokat a hiteles nyelven vagy nyelveken csatolják az annak az ülésnek a végén készített összefoglalóhoz, amelyen a határozatot elfogadták, olyan módon, hogy azokat ne lehessen szétválasztani, amelyeket az elnöknek és a főtitkárnak az összefoglaló utolsó oldalán található aláírása hitelesíti. Ez a rendelkezés nem jogellenes. Az e rendelkezésben előírt hitelesítés alakiságai megfelelnek a jogbiztonság elve követelményeinek.
(vö. 151., 156–157. pont)
7. Amikor a Bizottság az EK 81. cikk (1) bekezdését megsértő vállalkozásokat szankcionáló határozatának kizárólag annak a biztosok testülete általi végleges elfogadása alakiságát érintő eljárásjogi hiba miatti megsemmisítését követően olyan új határozatot fogad el, amelynek tartalma lényegében megegyezik a korábbi határozatéval, és ugyanazokon a kifogásokon alapul, nem köteles az érintett vállalkozásokat újból meghallgatni.
A Bizottság akkor sem köteles a versenykorlátozó magatartásokkal és erőfölénnyel foglalkozó tanácsadó bizottsággal újból konzultálni, ha a konzultációt követően és a megtámadott határozat elfogadását megelőzően több állam csatlakozott az Európai Közösséghez, és e bizottság összetétele következésképpen megváltozott. Valamely intézmény összetételének módosulása ugyanis nem érinti az intézmény jogfolytonosságát, és annak végleges vagy előkészítő aktusai főszabály szerint hatályban maradnak. Egyébiránt nem létezik olyan általános közösségi jogelv, amely előírná az esetlegesen bírság kiszabásával végződő eljárást lefolytató közigazgatási szerv összetételének folytonosságát.
Az EK 233. cikk alkalmazásában – amely elengedhetetlen az eljárás újbóli megindításához – felmerülő olyan jogkérdések, mint az időmúlás, az eljárás újbóli megindítása, iratbetekintés, a meghallgatási tisztviselő és a tanácsadó bizottság közreműködésére, valamint azon jogkérdések, amelyek a 17. rendelet 20. cikkének esetleges alkalmazására vonatkoznak, nem kívánnak meg további meghallgatásokat, amennyiben nem módosítják a kifogások tartalmát, mivel azokat adott esetben kizárólag egy későbbi bírósági felülvizsgálat keretében lehet vizsgálni.
(vö. 165–166., 183., 188–190. pont)
8. Ahhoz, hogy egy vállalkozások között létrejött megállapodás alkalmas legyen arra, hogy a tagállamok közötti kereskedelmet befolyásolja, lehetővé kell tennie, hogy jogi és ténybeli elemek összessége alapján kellő valószínűséggel előre lehessen látni, hogy a tagállamok közötti kereskedelmi forgalomra közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan hatást gyakorolhat oly módon, hogy az alkalmas a tagállamok közötti egységes piac célkitűzései elérésének akadályozására. Így a Közösségen belüli kereskedelemre gyakorolt hatást rendszerint több olyan tényező együttesen váltja ki, amelyek külön‑külön nem lennének szükségszerűen meghatározóak.
E tekintetben nem lényeges, hogy a kartellnek a kereskedelemre gyakorolt hatása kedvezőtlen, semleges vagy kedvező. A verseny korlátozása alkalmas a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására, amennyiben alkalmas a kereskedelemben egyébként követett irány megváltoztatására.
Továbbá valamely kartellnek a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására való alkalmassága, azaz a potenciális hatása elegendő ahhoz, hogy az EK 81. cikk hatálya alá tartozzon, és nem szükséges a kereskedelem tényleges sérelmének bizonyítása. Mindamellett szükséges, hogy a kartell tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt potenciális hatása érezhető legyen, és ne legyen jelentéktelen.
Egy nemzeti piacra vonatkozó minimális eladási tonnamennyiséget garantáló megállapodás jellegénél fogva alkalmas a kereskedelemben egyébként követett irány megváltoztatására. Ez ugyanis ahhoz vezet, hogy a termelés egy részét – amelyet más tagállamokba lehetett volna exportálni – kivonják a piacról.
(vö. 208–210., 215. pont)
9. Az iratbetekintési jog – amely együtt jár a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elvével – magában foglalja, hogy a Bizottság lehetőséget biztosít az érintett vállalkozás számára a vizsgálati iratai között található valamennyi olyan dokumentum vizsgálatára, amely hasznos lehet a védelem szempontjából. Ezek magukban foglalják mind a terhelő, mind a mentő iratokat, kivéve a más vállalkozások üzleti titkait, a Bizottság belső iratait és egyéb bizalmas jellegű információkat.
A terhelő iratokat illetően az érintett vállalkozásnak kell bizonyítania, hogy a Bizottság által a határozatban elfogadott következtetés más lett volna, ha a dokumentumot − amelyet a vállalkozással nem közöltek, és amelyre a Bizottság a jogsértés megállapítása során támaszkodott − terhelő bizonyítékként elutasították volna. A mentő iratokat illetően az érintett vállalkozásnak azt kell bizonyítania, hogy nyilvánosságra hozataluk hiánya a hátrányára befolyásolhatta az eljárás lefolyását és a Bizottság határozatának tartalmát. Elegendő, ha a vállalkozás bebizonyítja, hogy az említett mentő dokumentumokat fel tudta volna használni a védelméhez, abban az értelemben, hogy amennyiben a közigazgatási eljárás során ezekbe betekinthetett volna, olyan tényezőkre tudott volna hivatkozni, amelyek nem egyeztek a Bizottságnak az ebben a szakaszban levont következtetéseivel, tehát bármilyen módon befolyásolhatta volna a Bizottság által – az adott esetben – a határozatban elfogadott értékelést, legalábbis az e vállalkozásnak felrótt magatartás súlyát és időtartamát illetően, és ebből következően a bírság mértékét. Annak lehetősége, hogy a közzé nem tett dokumentum befolyásolhatta volna az eljárás kimenetelét és a Bizottság határozatának tartalmát, csak bizonyos bizonyítékok előzetes vizsgálata után állapítható meg annak nyilvánvalóvá tételéhez, hogy a közzé nem tett dokumentumok jelentősége – e bizonyítékok tekintetében – nem lett volna figyelmen kívül hagyható.
Az iratbetekintés jogának megsértése csak akkor jár a Bizottság határozatának teljes vagy részleges megsemmisítésével, ha a vizsgálati iratokba a közigazgatási eljárás során való szabálytalan betekintés olyan iratok megismerésében akadályozta meg az érintett vállalkozást vagy vállalkozásokat, amelyek a védelmük szempontjából hasznosak lehettek volna, és ekképpen megsértette a védelemhez való jogukat. Ez lenne a helyzet, amennyiben az irat rendelkezésre bocsátásával – bármilyen csekély – esély lett volna a közigazgatási eljárás eredményének megváltoztatására, amennyiben az érintett vállalkozás hivatkozhatott volna rá az említett eljárás során.
(vö. 224–226., 237. pont)
10. Az iratokbetekintés joga egyike a védelemhez való jog tiszteletben tartását célzó eljárási garanciáknak és a határozathozatalt megelőző eljárásban az iratbetekintés jogának Bizottság általi megsértése alapot adhat a határozat megsemmisítésére, amennyiben ez az érintett vállalkozás védelemhez való jogát megsértette.
A védelemhez való jog megsértését mindig az adott eset különös körülményeire tekintettel kell vizsgálni, mivel ez alapvetően azon kifogásoktól függ, amelyeket a Bizottság az érintett vállalkozás által állítólag elkövetett jogsértés alátámasztására megállapított. Röviden meg kell vizsgálni tehát a Bizottság által a kifogásközlésben és a megtámadott határozatban felhozott érdemi kifogásokat, és az érintett vállalkozás által a megtámadott határozattal szemben kifejezetten felhozott érveket is figyelembe kell venni.
Olyan esetben, amikor a határozat meghozatalát megelőző közigazgatási eljárás során a Bizottság nem állította össze az ügyhöz tartozó iratokat felsoroló listát, valamint az érintett vállalkozással nem közölte a számára elérhető valamennyi iratot, hanem kizárólag a vele szemben terhelő iratokat, illetve anélkül, hogy tájékoztatta volna, hogy a Bizottság helyiségeiben valamennyi elérhető iratot megtekintheti, a közigazgatási eljárás szabálytalan. Mindazonáltal a végleges határozatot nem kell megsemmisíteni, amennyiben nem került megállapításra, hogy nem volt lehetősége a vizsgálati iratai között található valamennyi olyan dokumentum vizsgálatára, amely hasznos lehetett volna a védelme szempontjából, még ha az e határozattal szembeni bíróság előtti jogorvoslat keretében – ügy irataiba való teljes körű betekintést biztosítani szándékozó pervezető intézkedést követően – ki is tűnik, hogy az ügy iratainak egy része hiányzik.
(vö. 242., 246., 248., 250., 257., 259–260., 263–264. pont)
11. A Törvényszék egy, a versenyjogi szabályok megsértése miatt egy vállalkozással szemben szankciót kiszabó határozat elleni bírósági jogorvoslati eljárásban az ügy irataiba való teljes körű betekintésre irányuló pervezető intézkedést hozhat annak megítélése érdekében, hogy a Bizottság részéről valamely irat kiadásának vagy közlésének visszautasítása hátráltathatta‑e a felperes védekezését. Mivel e vizsgálat a felhozott jogalapok bírósági felülvizsgálatára korlátozódik, e vizsgálatnak nem célja és nem is eredménye az ügy közigazgatási eljárásban lefolytatott teljes vizsgálatának helyettesítése. Az ügy egyes iratainak késve történő megismerése nem hozza a Bizottság határozata ellen jogorvoslattal élő vállalkozást olyan helyzetbe, amely lehetővé tette volna, hogy ugyanezen iratokra az intézményhez címzett írásbeli és szóbeli észrevételei megtétele alkalmával támaszkodjon. Ezenkívül amennyiben az ügy irataiba való betekintést a közösségi bíróság a bírósági eljárás szakaszában biztosítja, az érintett vállalkozásnak nem kell bizonyítani, hogy amennyiben hozzáfért volna a nem közölt iratokhoz, a Bizottság határozatának tartalma más lett volna, csupán annyit, hogy a szóban forgó iratok hasznosak lettek volna a védekezése tekintetében.
(vö. 250–251. pont)
12. Amennyiben a Törvényszék egy versenyügyben hozott határozatot eljárási szabálytalanság miatt semmisít meg, a Bizottság jogszerűen hozhat új határozatot új közigazgatási eljárás lefolytatása nélkül. Mivel a megtámadott határozat tartalma majdnem teljesen megegyezik az előző határozat tartalmával, és mivel e két határozat ugyanazokon a jogalapokon alapul, a megtámadott határozat a bírság összegének megállapítása tekintetében az előző határozat meghozatalának időpontjában hatályos szabályok hatálya alá tartozik. A Bizottság ugyanis abban a szakaszban kezdi újra az eljárást, amikor az eljárási szabálytalanságot elkövette, és az ügynek az első határozat meghozatalakor még nem létező szabályokra figyelemmel történő újbóli megvizsgálása nélkül hoz új határozatot.
(vö. 270–272. pont)
13. Egy olyan megállapodás, amellyel a vállalkozások valamely tagállam területén szabályozni kívánják az általuk gyártott termékek piacra bocsátását, piacfelosztásra vonatkozó megállapodásnak minősül. Az ilyen megállapodások szerepelnek a példálózóan felsorolt azon esetek között, amelyeket az EK 81. cikk (1) bekezdésének c) pontja a közös piaccal kifejezetten összeegyezhetetlennek nyilvánított, és ezek azok a verseny nyilvánvaló korlátozásai, amelyeket a Bizottság minden esetben súlyosnak minősíthet a bírságok összegének megállapításakor. Ugyan a Bizottság csupán azon körülményből, hogy nem készült a megállapodásról hivatalos feljegyzés, nem következtethetett annak titkosságára, mindazonáltal e jogsértést súlyosnak minősítheti, tekintettel arra, hogy a szóban forgó megállapodás nyilvánvalóan versenykorlátozó jellegű.
(vö. 279–280., 284–286. pont)
14. A versenykorlátozó célú jogsértés időtartamának kiszámításánál csupán azt az időtartamot kell meghatározni, ameddig a megállapodás létezett, vagyis az annak megkötése és megszűnése közötti időszakot. A jogsértés időtartama az EK 81. cikk (1) bekezdése szerinti jogsértés alkotórésze, és az időtartam bizonyítása elsősorban a Bizottság feladata. E tekintetben a jogsértés időtartamát közvetlenül megalapozó bizonyítékok hiányában a Bizottságnak olyan, időben kellően közeli tényekre kell hivatkoznia, amelyek alapján ésszerűen elfogadható az, hogy a jogsértés a két meghatározott időpont között megszakítás nélkül folytatódott. A bizonyítási teher ilyen megoszlása mindazonáltal változhat attól függően, hogy az egyik fél által hivatkozott tényállási elem olyan jellegű lehet, amely a másik felet magyarázatra vagy igazolásra kötelezheti; ennek hiányában azonban megállapítható a bizonyítottság. Még ha feltételezzük is, hogy olyan különleges körülmények következnek be, amelyek következtében a jogsértés időtartamára vonatkozóan a bizonyítási teher megfordul, ebből nem következik, hogy a Bizottság egy EK 81. cikk (1) bekezdésébe ütköző jogsértés megállapításáról szóló határozatban kikerülhetné, hogy bizonyítékokkal támassza alá a jogsértés megszűnésének időpontját, és közölje a jogsértés időtartamával kapcsolatosan adott esetben rendelkezésére álló ismereteit.
(vö. 293–295., 302. pont)
15. Az erőfölény fogalma valamely vállalkozás rendelkezésére álló azon gazdasági erőre vonatkozik, amely alapján lehetősége van megakadályozni a tényleges verseny fenntartását az érintett piacon, és a versenytársaktól, üzletfelektől és a fogyasztóktól jelentős mértékben függetlenül viselkedni. Tekintet nélkül arra, hogy önálló vállalkozásként vagy valamely vállalatcsoport tagjaként rendelkezik‑e 50%‑ot meghaladó részesedéssel, az ilyen vállalkozás esetében feltételezhető, hogy rendelkezik‑e függetlenséggel.
Ennélfogva egy bizottsági határozatnak valamely vállalkozás erőfölényes helyzetére vonatkozó indokolása és ennek bizonyítása hiányára vonatkozó jogalapot el kell utasítani, amennyiben a határozat azt állapítja meg különösen, hogy a szóban forgó vállalkozás a közösségi piac közel 60%‑ával rendelkezik.
(vö. 314–316. pont)
16. Egy olyan jogalap, amely a Törvényszék elé ugyanazon felperes által ugyanazon a napon előterjesztett másik keresetben kifejtett olyan érvekre utal, amelynek releváns oldalait az adott keresetlevélhez csatolták, elfogadhatatlan, mivel azok a lényeges ténybeli vagy jogi körülmények, amelyeken a kereset alapul, nem tűnnek ki magából a keresetlevélből. Még ha e szöveget alá is támaszthatják és ki is egészíthetik a csatolt iratok meghatározott részeire történő különös hivatkozások, a keresetlevélhez is csatolt más beadványokra való általános hivatkozás nem pótolhatja a keresetlevél lényeges elemeinek hiányát.
(vö. 317–318. pont)
17. Egy vállalkozásnak a helyiségeiben tartott vizsgálat során a Bizottsággal való együttműködése e vállalkozás kötelezettségeinek részét képezi, így ez nem jelent olyan enyhítő körülményt, amely indokolná a versenyjogi jogsértés miatt kiszabott bírság csökkentését.
(vö. 331., 333. pont)
18. A versenyjogi jogsértés miatt kiszabott bírság megállapításakor a Bizottságnak nem csupán a jogsértés súlyát és az ügy sajátos körülményeit kell figyelembe vennie, hanem azt a hátteret is, amelyben a jogsértést elkövették, és biztosítania kell azt, hogy intézkedése elérje a szükséges elrettentő hatást, különösen az olyan típusú jogsértések esetében, amelyek különösképpen veszélyeztetik a Közösség célkitűzéseinek elérését. Ezért valamely bírság – még ha egy bizonyos idő eltelte után, valamint az első határozat megsemmisítését követően hozott határozatban is szabják ki újból – nem veszít büntető és elrettentő jellegéből, amennyiben megállapítható, hogy az érintett vállalkozás különösen súlyos versenyjogi jogsértést követett el.
(vö. 344–345. pont)