T‑57/01. sz. ügy
Solvay SA
kontra
Európai Bizottság
„Verseny – Erőfölénnyel való visszaélés – A szóda közösségi piaca (az Egyesült Királyság és Írország kivételével) – Az EK 82. cikk megsértését megállapító határozat –Túlzottan hosszú időtartamú szállítási szerződések – Törzsvásárlói árengedmény –A Bizottság bírságkivetési, illetve szankcióalkalmazási jogának elévülése – Ésszerű határidő – Lényeges eljárási szabályok – Releváns földrajzi piac – Erőfölényes helyzet fennállása – Erőfölény jogellenes kihasználása – Iratbetekintési jog – Bírság – A jogsértés súlya és időtartama – Súlyosító körülmények – Visszaesés – Enyhítő körülmények”
Az ítélet összefoglalása
1. Verseny – Közigazgatási eljárás – Elévülés az eljárásjogban – Felfüggesztés – A Bíróság előtt folyamatban lévő eljárás tárgyát képező bizottsági határozat – Terjedelem
(2988/74 tanácsi rendelet, 3. cikk)
2. Közösségi jog – Elvek – Ésszerű határidő betartása – Hatály – Verseny – Közigazgatási eljárás – Bírósági eljárás – Az ésszerű határidő betartásának értékelése érdekében tett megkülönböztetés
(17. tanácsi rendelet)
3. Verseny – Közigazgatási eljárás – A Bizottság kötelezettségei – Ésszerű határidő betartása
(17. tanácsi rendelet)
4. Bizottság – A kollegialitás elve – Terjedelem – Versenyfelügyeleti határozat
(Fúziós szerződés, 17. cikk)
5. Jogellenességi kifogás – Terjedelem – Jogi aktusok, amelyek jogellenességére hivatkozni lehet – Valamely intézmény eljárási szabályzata
(EK 241. cikk)
6. Intézmények jogi aktusai – Az elfogadott jogi aktusok hitelesítése – Módozatok
(A Bizottság 1999. évi belső szabályzata, 16. cikk, első bekezdés)
7. Közösségi jog – Elvek – Védelemhez való jog – Hatály – Verseny – Közigazgatási eljárás – Ezen elvnek az első bizottsági határozat megsemmisítését követő hatálya
(EK 81. cikk, (1) bekezdés)
8. Verseny – Közigazgatási eljárás – A Bizottság vizsgálati hatásköre – Terjedelem – A vállalkozások helyiségeibe való belépés
(17. tanácsi rendelet, 14. cikk)
9. Verseny – Erőfölény – Az érintett piac – Földrajzi meghatározás
(EK 82. cikk)
10. Verseny – Erőfölény – A rendkívül jelentős piaci részesedés birtoklása alapján történő jellemzés
(EK 82. cikk)
11. Verseny – Erőfölény – Visszaélés – A piacról kiszorító hatással bíró engedmény – Törzsvásárlói árengedmény
(EK 82. cikk)
12. Verseny – Erőfölény – Visszaélés – Mennyiségi engedmény – Megengedhetőség – Feltételek – Az engedményrendszer visszaélésszerű jellege
(EK 82. cikk)
13. Verseny – Erőfölény – Visszaélés – Kizárólagos beszerzési szerződések – Törzsvásárlói árengedmény
(EK 82. cikk)
14. Verseny – Erőfölény – Visszaélés – Mennyiségi engedmény – Megengedhetőség – Feltételek – Kiszámítási módozatok
(EK 82. cikk, második bekezdés)
15. Verseny – Közigazgatási eljárás – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – Iratbetekintés – Terjedelem – Iratbetekintés megtagadása – Következmények
16. Verseny – Közigazgatási eljárás – Iratbetekintés – Tárgy – A Bizottság birtokában lévő dokumentumok közzétételének megtagadása – A Törvényszéknek az adott ügyben a védelemhez való jog tiszteletben tartására vonatkozó értékelése
17. Verseny – Közigazgatási eljárás – A védelemhez való jog megsértése – Szabálytalan iratbetekintés – A bírósági eljárás során biztosított iratbetekintés – Hiánypótlás – Kizártság
18. Verseny – Közigazgatási eljárás – Bizottsági határozat – Jogsértést megállapító és bírságot kiszabó határozat – Megsemmisítés eljárási szabálytalanság miatt
(17. tanácsi rendelet)
19. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Különösen súlyos jogsértések
(EK 82. cikk; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés)
20. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Súlyosító körülmények – Visszaesés – A hasonló jogsértések fogalma – Az EK 81. cikk és az EK 82. cikk szerinti jogsértések – Kizártság
(EK 81. cikk és EK 82. cikk; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés)
21. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – Enyhítő körülmények – Visszaesés hiánya – Kizártság
(EK 81. cikk és EK 82. cikk; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés)
22. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – Enyhítő körülmények – A vállalkozás együttműködése a Bizottság alkalmazottainak vizsgálatai során – Kizártság
(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 17. tanácsi rendelet, 14. cikk)
23. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – A bírság felső határának kiszámítása céljából figyelembe vett forgalom
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés)
24. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Elrettentő jelleg
(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés)
1. Az eljárások időtartamának korlátozásáról, valamint az Európai Gazdasági Közösség szállításra és versenyre vonatkozó szabályai alapján kezdeményezett szankciók végrehajtásáról [helyesen: az Európai Gazdasági Közösség szállításra és versenyre vonatkozó szabályai alapján kezdeményezett eljárásoknak és meghozott szankciók végrehajtásának elévüléséről] szóló, 1974. november 26‑i 2988/74 rendelet 3. cikke értelmében az eljárás elévülési időszakát annak időtartamára felfüggesztik [helyesen: az eljárás megindításához való jog elévülése nyugszik], ameddig a Bizottság határozata alapján „az Európai Közösségek Bíróságán [helyesen: Bírósága előtt] eljárás van folyamatban”. E hivatkozást a Törvényszék megalakulását követően úgy kell érteni, mint amely elsődlegesen az e bíróság előtt folyamatban lévő eljárásra vonatkozik, mivel a versenyjog körébe tartozó, szankció vagy bírság kiszabásával kapcsolatos keresetek e bíróság hatáskörébe tartoznak.
Az elévülés a Bíróság előtti fellebbezési eljárás során is nyugszik. Mivel a Bíróság alapokmánya 60. cikkének és a 2988/74 rendelet 3. cikkének eltérő az alkalmazási köre, valamely fellebbezés felfüggesztő hatályának hiánya nem fosztja meg teljesen hatályától az említett rendelet 3. cikkét, amely azon helyzetekre vonatkozik, amikor a Bizottságnak meg kell várnia a közösségi bíróság határozatát. Ezenfelül a 2988/74 rendelet 3. cikke azokra a helyzetekre nézve védi a Bizottságot az elévülés bekövetkezésétől, amikor az utóbbinak meg kell várnia a közösségi bíróság határozatát – azon eljárások vonatkozásában, amelyek lefolyására nincs befolyással – hogy kiderüljön a számára, hogy a megtámadott határozat jogellenes‑e, vagy sem. Azon érv tehát, miszerint a kétfokú bírósági eljárás bevezetése nem teszi lehetővé az elévülés nyugvása időtartamának meghosszabbodását, nem fogadható el. Az elévülés nyugvása a Bizottság számára csak azt teszi lehetővé, hogy új határozatot fogadjon el abban az esetben, ha a Törvényszéknek a valamely bizottsági határozatot megsemmisítő ítélete ellen benyújtott fellebbezés elutasításra kerül. Az elévülés nyugvása tehát egyáltalán nem gyakorol hatást a Törvényszék ítéletével megsemmisített határozatra. Fellebbezés esetén a Bizottságot formailag nyilvánvalóan semmi nem akadályozza meg abban, hogy új határozatot hozzon azt követően, hogy a Törvényszék az eredeti határozatot megsemmisítette. A szankciót kiszabó határozat ellen indított kereset azonban mindaddig felfüggeszti az eljárás elévülését, amíg a közösségi bíróság véglegesen nem dönt az említett keresetről. Ha a Bizottságnak a Bíróság ítéletének bevárása nélkül kellene új határozatot hoznia azt követően, hogy valamely határozatát a Törvényszék megsemmisítette, fennáll annak a kockázata, hogy ugyanabban a tárgyban egyszerre két határozat lesz hatályban abban az esetben, ha a Bíróság a Törvényszék ítéletét hatályon kívül helyezi. A közigazgatási eljárás gazdaságosságának követelményével ellentétesnek tűnik, hogy a Bizottság kizárólag az elévülés bekövetkeztének elkerülése céljából köteles legyen új határozatot elfogadni még azelőtt, hogy tudomására jutna, hogy az eredeti határozat jogellenes‑e vagy sem.
Végül, mivel az elévülés a 2988/74 rendelet 3. cikkével összhangban a Bíróság előtti fellebbezési eljárás teljes időtartama alatt nyugodott, nem hozható fel a Bizottsággal szemben az ésszerű határidőn belüli eljárás elvének megsértése pusztán azon az alapon, hogy az a megtámadott határozat elfogadása előtt bevárta a Bíróság e fellebbezés tárgyában hozott ítéletét.
(vö. 90., 97., 98., 102., 103., 105–108., 121. pont)
2. Az ésszerű határidőn belüli eljárás elvének megsértésére vonatkozó kifogás vizsgálata keretében különbséget kell tenni a 17. rendelet alkalmazásával versenyügyben indított közigazgatási eljárás és a bizottsági határozat elleni kereset tárgyában folyó bírósági eljárás között. Azon időtartam, amely alatt a közösségi bíróság a határozat jogszerűségét, illetve fellebbezés esetén az ítélet jogszerűségét vizsgálja, nem vehető figyelembe a Bizottság előtti eljárás időtartamának meghatározásakor.
(vö. 124. pont)
3. Az ésszerű határidőn belüli eljárás elvének megsértése csak annyiban igazolná a versenyügyekben folytatott közigazgatási eljárásokban a Bizottság által hozott határozat megsemmisítését, amennyiben az érintett vállalkozás védelemhez való jogának megsértésével jár. Amennyiben ugyanis nem állapítható meg, hogy az indokolatlan késedelem hátrányosan befolyásolta az érintett vállalkozások hatékony védekezésre vonatkozó képességét, az ésszerű határidőn belüli eljárására vonatkozó kötelezettség elvének megsértése nem érintheti a közigazgatási eljárás jogszerűségét.
(vö. 132. pont)
4. A kollegialitás elve a Bizottság tagjai döntéshozatalban való részvételének egyenlőségén alapul, ami különösen azt jelenti, hogy a határozatokat közösen kell meghozni, valamint hogy politikai téren a testület valamennyi tagja együttesen felelős valamennyi meghozott határozatért. Ezen elv tiszteletben tartása, és különösen annak szükségessége, hogy a határozatokat közösen hozzák meg, szükségszerűen érinti az általuk kiváltott joghatásokkal érintett jogalanyokat, ezért e jogalanyokat biztosítani kell arról, hogy ezeket a határozatokat ténylegesen a testület hozza meg, és e határozatok pontosan annak akaratát tükrözik. Ez a helyzet különösen azon kifejezetten határozatoknak minősített jogi aktusok esetében, amelyeket a Bizottság a vállalkozásokkal vagy vállalatcsoportokkal szemben a versenyjogi szabályok betartása érdekében hoz, és amelyek célja e szabályok megsértésének megállapítása, a vállalkozásokkal szemben intézkedések meghozatala, illetve pénzügyi szankció kiszabása.
Annak puszta ténye, hogy valamely Bizottságon kívüli forrásból származó, nem hivatalos jellegű sajtóközlemény említést tesz a Bizottság szóvívőjének a versenyjogi ügyben meghozandó határozat időpontjáról és tartalmáról szóló nyilatkozatáról, nem elegendő annak megállapításához, hogy a Bizottság megsértette a kollegialitás elvét. Mivel a biztosok testületét nem köti e nyilatkozat, a közös tanácskozást követően dönthet úgy is, hogy nem ilyen határozatot fogad el.
(vö. 151–155. pont)
5. Az EK 241. cikk alkalmazási körét különösen ki kell terjeszteni valamely intézmény eljárási szabályzatának olyan rendelkezéseire is, amelyek ugyan nem képezik a megtámadott határozat jogalapját, és nem váltanak ki ugyanolyan hatásokat, mint az e cikk értelmében elfogadott rendeletek rendelkezései, mégis a szóban forgó határozat meghozatala céljából megkövetelt lényeges eljárási szabályokat határozzák meg, és ezáltal a határozat címzettjeinek jogbiztonságát biztosítják. Ugyanis egy adott határozat minden címzettje közvetve hivatkozhat annak a jogi aktusnak a jogellenességére, amely e határozat alaki érvényességét meghatározza, függetlenül attól a ténytől, hogy a szóban forgó jogi aktus nem képezi ennek jogalapját, ennélfogva az érintettnek nem is volt lehetősége, hogy e jogi aktus megsemmisítését kérhesse azt megelőzően, hogy a megtámadott határozatról szóló értesítést részére kézbesítették volna. Következésképpen a Bizottság eljárási szabályzatának rendelkezései annyiban képezhetik jogszerűségi kifogás tárgyát, amennyiben a magánszemélyek védelmét biztosítják. A jogszerűségi kifogást a jogvita megoldásához feltétlenül szükséges mértékre kell korlátozni. Mivel az EK 241. cikknek nem az a célja, hogy valamely félnek lehetővé tegye, hogy valamely általános jellegű aktus alkalmazhatóságát vitassa bármilyen jogorvoslat érdekében, annak az általános jogi aktusnak, amelynek jogellenessége felmerül, a jogorvoslat tárgyát képező ügyben közvetlenül vagy közvetve alkalmazhatónak kell lennie, továbbá a megtámadott egyéni határozat és a szóban forgó általános jogi aktus között közvetlen jogi kapcsolatnak kell fennállnia.
(vö. 165–167. pont)
6. A Bizottság 1999. évi eljárási szabályzata 16. cikkének első albekezdése előírja, hogy az üléseken elfogadott határozatokat a hiteles nyelven vagy nyelveken csatolják az annak az ülésnek a végén készített összefoglalóhoz, amelyen a határozatot elfogadták, olyan módon, hogy azokat ne lehessen szétválasztani, továbbá e határozatokat az elnöknek és a főtitkárnak az összefoglaló utolsó oldalán található aláírása hitelesíti. E rendelkezés nem jogellenes. Az általa előírt hitelesítés alakiságai megfelelnek a jogbiztonság elve követelményeinek.
(vö. 170., 175., 176. pont)
7. Amikor a Bizottság egy, az EK 81. cikk (1) bekezdését megsértő vállalkozásokat szankcionáló határozatának kizárólag annak a biztosok testülete általi végleges elfogadása alakiságát érintő eljárásjogi hiba miatti megsemmisítését követően olyan új határozatot fogad el, amelynek tartalma lényegében megegyezik a korábbi határozatéval, és ugyanazokon a kifogásokon alapul, nem köteles az érintett vállalkozásokat újból meghallgatni.
A Bizottság a versenykorlátozó magatartásokkal és erőfölénnyel foglalkozó tanácsadó bizottsággal sem volt köteles újból konzultálni, még ha az említett bizottsággal folytatott konzultációt követően és az új határozat elfogadását megelőzően több tagállam is csatlakozott az Európai Közösséghez, és ennek folytán az említett bizottság összetétele módosult. Valamely intézmény összetételének módosulása ugyanis nem érinti magának az intézménynek a jogfolytonosságát, amelynek a végleges vagy előkészítő aktusai főszabály szerint hatályban maradnak. Egyébiránt nem létezik olyan általános közösségi jogelv, amely előírná az esetlegesen bírság kiszabásával végződő eljárást lefolytató közigazgatási szerv összetételének folytonosságát.
Az EK 233. cikk alkalmazásában felmerülő olyan egyéb jogkérdések, mint az időmúlás, az eljárás újbóli megindítása, az eljárás újbóli megindításához elválaszthatatlanul kapcsolódó iratbetekintés, a meghallgatási tisztviselő közreműködése, valamint azon jogkérdések, amelyek esetlegesen a 17. rendelet 20. cikkére vonatkoznak, nem kívánnak meg további meghallgatásokat, amennyiben nem módosítják a kifogások tartalmát, mivel azokat adott esetben kizárólag egy későbbi bírósági felülvizsgálat keretében lehet vizsgálni.
(vö. 184., 185., 202., 207–209. pont)
8. Mind a 17. rendelet célja, mind a Bizottság alkalmazottaira ruházott hatáskörök 14. cikk általi felsorolása azt mutatja, hogy a vizsgálatok széles körűek lehetnek.
Ezért a vállalkozások helyiségeibe, területeire vagy szállítóeszközeibe történő belépést biztosító jog rendkívüli jelentőséggel bír, amennyiben a Bizottság számára azt hivatott lehetővé tenni, hogy bizonyítékokat gyűjtsön a versenyszabályok megsértésére azon a helyszínen, ahol ezek általában fellelhetőek, vagyis a vállalkozások üzlethelyiségeiben.
E belépésre vonatkozó jog értelmét vesztené, ha a Bizottság alkalmazottai csak olyan okmányok és akták bemutatását kérhetnék, amelyeket előzetesen módjukban áll pontosan azonosítani. E jog éppen ellenkezőleg arra szolgál, hogy elősegítse olyan különféle információk felkutatását, amelyek még nem ismertek, vagy amelyeket nem sikerült teljes mértékben azonosítani. A Bizottság e lehetőség hiányában nem volna képes a vizsgálathoz szükséges információkat összegyűjteni abban az esetben, ha az érintett vállalkozások megtagadják az együttműködést, vagy ellenállást tanúsítanak.
A Bizottságot megillető széleskörű vizsgálati hatáskör gyakorlása azonban olyan feltételekhez van kötve, amelyek garantálják az érintett vállalkozások jogainak tiszteletben tartását. E tekintetben a Bizottságnak a vizsgálat tárgyának és céljának megjelölésére vonatkozó kötelezettsége alapvető követelmény, nemcsak azért, hogy az érintett vállalkozások területén tervezett vizsgálat indokoltsága kitűnjön, hanem azért is, hogy e vállalkozások megérthessék, a védelemhez való joguk megtartása mellett milyen mértékű együttműködésre kötelesek.
Ebből következik, hogy a vizsgálatot elrendelő határozatra vonatkozó indokolási kötelezettség terjedelme nem korlátozható a vizsgálat hatékonyságával kapcsolatos megfontolások alapján. Ebben a tekintetben, a Bizottságnak, bár kétségtelen, hogy nem köteles a feltételezett jogsértésekről birtokában lévő valamennyi információt közölni a vizsgálatot elrendelő határozat címzettjével, és nem köteles e jogsértések pontos jogi minősítésére sem, világosan meg kell jelölnie a vizsgálni kívánt feltételezéseket.
Mivel a Bizottság nem köteles elvégezni a jogsértések pontos jogi minősítését, az a tény, hogy a vizsgálatot elrendelő határozat kizárólag az EK 81. cikkre utal, és nem hivatkozik kifejezetten az EK 82. cikkre, önmagában nem vezethet annak megállapításához, hogy a Bizottság megsértette a 17. rendelet 14. cikkét. Ugyanis – még ha a vizsgálatot elrendelő határozat megfogalmazásából az is következik, hogy a Bizottság kifejezetten csak annak ellenőrzésére törekedett, hogy valamely vállalkozás részt vett‑e kartellekben és/vagy összehangolt magatartásokban, miközben semmilyen tényező nem engedett arra következtetni, hogy erőfölénnyel való visszaéléssel is gyanúsították – a dokumentumok megszerzése nem haladta meg a jogszerűségnek a vizsgálatot elrendelő határozattal megállapított kereteit, mivel azon tények, amelyek alapján a Bizottság alkalmazottait felhatalmazták arra, hogy az EK 81. cikk megsértésével összefüggésben bizonyítékokat gyűjtsenek, részben ugyanazok, mint amelyek az érintett vállalkozással szemben felhozott, erőfölénnyel való visszaélésre vonatkozó kifogások alapját jelentették, és mivel a vizsgálatot elrendelő határozat tartalmazza a 17. rendelet 14. cikkének (3) bekezdésében előírt alapvető elemeket.
(vö. 218–222., 225., 226. pont)
9. Az EK 82. cikk rendszerében a földrajzi piac olyan területként határozható meg, ahol valamennyi gazdasági szereplő hasonló versenykörülmények között van jelen az érintett áruk vonatkozásában. Egyáltalán nem szükséges, hogy a gazdasági szereplők közötti verseny objektív körülményei egyöntetűek legyenek. Elegendő, ha ezek hasonlók, vagy kellő mértékben homogének. Önmagukban azokat a területeket tehát, ahol a verseny objektív körülményei heterogének, nem lehet egységes piacot alkotónak tekinteni.
Jóllehet általában a közösségi bíróság teljes ellenőrzést gyakorol afelett, hogy a versenyjogi szabályok alkalmazásának feltételei fennálltak‑e, a Bizottság összetett gazdasági értékelésének felülvizsgálata csak az eljárásra és az indokolásra vonatkozó szabályok betartásának, a tényállás‑megállapítás pontosságának, valamint nyilvánvaló mérlegelési hiba, illetve a hatáskörrel való visszaélés hiányának ellenőrzésére terjed ki.
(vö. 249., 250. pont)
10. Az EK 82. cikkben említett erőfölény olyan, valamely vállalkozás rendelkezésére álló gazdasági erőre vonatkozik, amely alapján lehetősége van megakadályozni a tényleges verseny fenntartását az érintett piacon, és a versenytársaktól, üzletfelektől és a fogyasztóktól jelentős mértékben függetlenül viselkedni. Az ilyen helyzet a monopolhelyzettől vagy kvázi monopolhelyzettől eltérően nem zár ki bizonyos mértékű versenyt, de az ezzel rendelkező céget olyan helyzetbe hozza, amelyben az meghatározhatja, vagy legalábbis jelentős mértékben befolyásolhatja azokat a feltételeket, amelyek mellett e verseny alakul, és amelyben mindenesetre úgy járhat el, hogy azt nem kell figyelembe vennie, anélkül hogy ez a magatartás neki kárt okozna.
Az erőfölény általában több tényező együttes fennállásából következik, amelyek önállóan nem szükségszerűen lennének meghatározók. Az érintett piacon meglévő erőfölény vizsgálatát először a piac szerkezetének, majd az említett piacon lévő versenyhelyzetnek a vizsgálatával kell lefolytatni.
Kivételes körülményektől eltekintve, a rendkívül jelentős piaci részesedések önmagukban az erőfölény meglétét bizonyítják. Ugyanis egy rendkívül jelentős piaci részesedés az azzal meghatározott ideig rendelkező vállalkozást az általa megjelenített termelés és kínálat nagyságánál fogva olyan hatalmi helyzetbe hozza – tekintve, hogy az érzékelhetően kisebb részesedéssel rendelkezők nem képesek arra, hogy gyorsan eleget tegyenek a legnagyobb részesedéssel rendelkező vállalkozástól elfordulni szándékozó keresletnek –, amely azt kötelező üzletféllé teszi, és amely már csak emiatt is – legalábbis viszonylag hosszabb időszakokra – a független magatartás lehetőségét biztosítja számára, ami az erőfölény jellegzetes megnyilvánulása.
Így a 70–80%‑os piaci részesedés önmagában egyértelmű jele az erőfölénynek. Hasonlóképpen az 50%‑os piaci részesedés kivételes körülményektől eltekintve önmagában az erőfölény meglétét bizonyítja.
(vö. 275–279. pont)
11. Ellentétes az EK 82. cikkel, ha erőfölényben lévő vállalkozás alkalmaz a piacról kiszorító hatással bíró engedményrendszert. Ilyen helyzet valósul meg abban az esetben, ha az ügyfél azon elkötelezettségének ellentételezéseként kap hűségengedményt, hogy kizárólagosan vagy majdnem kizárólagosan az erőfölényben lévő vállalkozásnál végzi beszerzéseit. Az ilyen árengedmény ugyanis arra irányul, hogy pénzügyi előnyökkel akadályozza az ügyfelek versenytársaktól származó beszerzéseit.
(vö. 316., 317. pont)
12. A kizárólag az erőfölényben lévő vállalkozástól származó vásárlások nagyságához kötött mennyiségi engedmények rendszere általában nem jár az EK 82. cikk által tiltott piacról kiszorító hatással. Ha az adott mennyiség növekedése a szállító alacsonyabb költségeként jelenik meg, utóbbinak joga van arra, hogy ügyfeleit ebben a csökkenésben részesítse kedvezőbb ár formájában. A mennyiségi engedmények így feltételezhetően az erőfölényben lévő vállalkozás által elért hatékonyságból és méretgazdaságosságból eredő hasznot tükrözik.
Ebből az következik, hogy azon engedményrendszer, amelyben a visszatérítés mértéke a vásárlás mennyiségétől függően növekszik, nem sérti az EK 82. cikket, kivéve, ha az engedmény adásának feltételei és módja alapján úgy tűnik, hogy a rendszer nem gazdaságilag igazolt ellentételezésen alapul, de a hűségengedményhez hasonlóan az a célja, hogy akadályozza az ügyfelek versenytársaktól való beszerzéseit.
A mennyiségi engedmények rendszere visszaélésszerű jellegének megállapításához tehát a körülményeket – különösen az engedmény adásának feltételeit és módjait – összességükben kell értékelni, és vizsgálni kell, hogy az azt igazoló gazdasági ellenszolgáltatás nélküli előny jelentette engedmények a vásárlónak a beszerzési forrásokra vonatkozó választási lehetőségétől való megfosztására, vagy utóbbi tekintetében a beszerzési forrásokra vonatkozó választási lehetőség korlátozására, a versenytársak piacra jutásának akadályozására, a kereskedelmi partnerek tekintetében egyenlő szolgáltatásokért egyenlőtlen feltételek alkalmazására, vagy az erőfölény torzított versennyel való megerősítésére irányulnak‑e.
(vö. 318–320. pont)
13. A piacon erőfölényben lévő vállalkozás számára az a tény, hogy – akár az ő kérésükre – magához kösse a vásárlóit olyan kötelezettség vagy ígéret alapján, hogy azok szükségleteik egészét vagy jelentős részét az említett vállalkozástól szerzik be, az EK 82. cikk szerinti erőfölénnyel való visszaélésnek minősül, akár úgy, hogy a szóban forgó kötelezettség mellett mást nem kötnek ki, akár úgy, hogy azt engedményadással ellentételezik. Ugyanez a helyzet akkor is, ha az említett vállalkozás a vásárlókat magához kötő formális kötelezettség nélkül, akár a vásárlókkal kötött korábbi megállapodások alapján, akár egyoldalúan hűségengedmény‑rendszert alkalmaz, azaz a kedvezményeket ahhoz a feltételhez köti, hogy az ügyfél – akármilyen jelentős vagy csekély legyen is vásárlásainak mértéke – szükségleteinek egészét vagy jelentős részét kizárólag az erőfölényben lévő vállalkozástól szerezze be. Az ilyen jellegű kizárólagos beszerzési kötelezettségek ugyanis – engedménnyel való ellentételezéssel vagy anélkül, vagy olyan hűségengedmény adásával, mely arra ösztönzi a vásárlót, hogy kizárólag az erőfölényben lévő vállalkozástól szerezzen be – ellentétesek a torzításmentes verseny céljával a közösségi piacon, mert nem alapozza meg azokat e kötelezettséget vagy előnyt igazoló gazdasági szolgáltatás, de céljuk a vásárló megfosztása a beszerzési forrásokra vonatkozó választási lehetőségektől, vagy ezen választási lehetőségeknek a korlátozása a vásárló tekintetében, illetve más termelők piacra jutásának akadályozása.
(vö. 365. pont)
14. Az erőfölényben lévő vállalkozásnak joga van arra, hogy kizárólag a tőle való vásárlások mennyiségéhez kötődően mennyiségi engedményt adjon ügyfeleinek. Ezen engedmények kiszámításának módjai azonban nem eredményezhetik azt, hogy a kereskedelmi partnerekre ugyanazokért a szolgáltatásokért egyenlőtlen feltételeket alkalmazzanak, megsértve ezzel az EK 82. cikk második bekezdésének c) pontját.
E tekintetben a mennyiségi engedmények rendszerének az a lényege, hogy egy termék vagy szolgáltatás legfontosabb vásárlóit vagy igénybevevőit alacsonyabb egységes átlagárban részesíti, illetve – ugyanilyen eredménnyel –, hogy az engedmények átlagos mértéke meghaladja a termék vagy szolgáltatás kevésbé fontos vásárlóira vagy igénybevevőire megállapított mértéket. Még a mennyiségi engedményeknek egy maximális engedményig való fokozatos növekedése esetén is matematikailag az engedmény átlagos mértéke növekszik, illetve az átlagár csökken, először a vásárlások növekedésénél nagyobb arányban, utóbb pedig a vásárlások növekedésénél kisebb arányban addig, míg az engedmény legnagyobb mértékénél nem állandósul. Pusztán az a tény, hogy a mennyiségi engedmények rendszere azt eredményezi, hogy adott mennyiségek után egyes ügyfelek arányosan magasabb mértékű kedvezményben részesülnek, mint mások – a különböző vásárlási mennyiségek függvényében –, e rendszer velejárója, és nem lehet pusztán ebből arra következtetni, hogy a rendszer hátrányosan megkülönböztető.
Ugyanakkor, ha az alkalmazott mértékhez kapcsolódó különböző engedménysávok küszöbe azt eredményezi, hogy az engedményekben vagy kiegészítő engedményekben csak egyes kereskedelmi partnerek részesülnek, a tevékenységük mértéke által, illetve a szállítóik által a versenytársaival szemben nekik köszönhetően realizált méretgazdaságosság révén nem igazolt gazdasági előnyt nyújtva számukra, akkor a mennyiségi engedmények rendszere egyenlő szolgáltatásokra egyenlőtlen feltételek alkalmazását eredményezi.
Megállapítható, hogy objektív igazolások hiányában ilyen hárányosan megkülönböztető bánásmódra utalhat olyan magas küszöb alkalmazása, amelyet kizárólag az erőfölényben lévő vállalkozás néhány különösen fontos partnere teljesíthet, illetve a mennyiségek növekedésével párhuzamosan a mennyiségi engedmények mértéke növekedése fokozatosságának a hiánya.
(vö. 396. pont)
15. Az iratbetekintés joga, amely együtt jár a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elvével, a versenyjogi szabályok alkalmazását érintő közigazgatási eljásárásban magában foglalja, hogy a Bizottság lehetőséget biztosít az érintett vállalkozás számára a vizsgálati iratai között található valamennyi olyan dokumentum vizsgálatára, amely hasznos lehet a védelem szempontjából. Ezek magukban foglalják mind a terhelő, mind a mentő iratokat, kivéve a más vállalkozások üzleti titkait, a Bizottság belső iratait és egyéb bizalmas jellegű információkat.
A terhelő iratokat illetően az érintett vállalkozásnak kell bizonyítania, hogy a Bizottság által a határozatban elfogadott következtetés más lett volna, ha a dokumentumot − amelyet a vállalkozással nem közöltek, és amelyre a Bizottság a marasztalása érdekében támaszkodott − terhelő bizonyítékként elutasították volna. A mentő iratokat illetően az érintett vállalkozásnak azt kell bizonyítania, hogy közlésük hiánya a hátrányára befolyásolhatta az eljárás lefolyását és a Bizottság határozatának tartalmát. Elegendő, ha a vállalkozás bebizonyítja, hogy az említett mentő dokumentumokat fel tudta volna használni a védelméhez, abban az értelemben, hogy amennyiben a közigazgatási eljárás során ezekbe betekinthetett volna, olyan tényezőkre tudott volna hivatkozni, amelyek nem egyeztek a Bizottságnak az ebben a szakaszban levont következtetéseivel, tehát bármilyen módon befolyásolhatta volna a Bizottság által – az adott esetben – a határozatban elfogadott értékelést, legalábbis az e vállalkozásnak felrótt magatartás súlyát és időtartamát illetően, és ebből következően a bírság mértékét. Annak lehetősége, hogy a közzé nem tett dokumentum befolyásolhatta volna az eljárás kimenetelét és a Bizottság határozatának tartalmát, csak bizonyos bizonyítékok előzetes vizsgálata után állapítható meg annak nyilvánvalóvá tételéhez, hogy a nem közölt dokumentumok jelentősége – e bizonyítékok tekintetében – nem lett volna figyelmen kívül hagyható.
Az iratbetekintés jogának megsértése csak akkor jár a Bizottság határozatának teljes vagy részleges megsemmisítésével, ha a vizsgálati iratokba a közigazgatási eljárás során való szabálytalan betekintés olyan iratok megismerésében akadályozta meg az érintett vállalkozást vagy vállalkozásokat, amelyek a védelmük szempontjából hasznosak lehettek volna, és ekképpen megsértette a védelemhez való jogukat. Ez lenne a helyzet, amennyiben az irat rendelkezésre bocsátásával – bármilyen csekély – esély lett volna a közigazgatási eljárás eredményének megváltoztatására, amennyiben az érintett vállalkozás hivatkozhatott volna rá az említett eljárás során.
(vö. 405–407. pont)
16. Az iratbetekintés joga egyike a védelemhez való jog tiszteletben tartását célzó eljárási garanciáknak, és a határozathozatalt megelőző eljárásban az iratbetekintés jogának Bizottság általi megsértése alapot adhat a határozat megsemmisítésére, amennyiben az érintett vállalkozás védelemhez való joga sérült.
A védelemhez való jog megsértését mindig az adott eset különös körülményeire tekintettel kell vizsgálni, mivel ez alapvetően azon kifogásoktól függ, amelyeket a Bizottság az érintett vállalkozás által állítólag elkövetett jogsértés alátámasztására megállapított. Röviden meg kell tehát vizsgálni a Bizottság által a kifogásközlésben és a megtámadott határozatban felhozott érdemi kifogásokat, és figyelembe kell venni az érintett vállalkozás által a megtámadott határozattal szemben kifejezetten felhozott érveket.
Olyan helyzetben, amikor a valamely vállalkozást szankcionáló határozat meghozatalát megelőző közigazgatási eljárás során a Bizottság nem állította össze az ügyhöz tartozó iratokat felsoroló listát, és az érintett vállalkozással nem közölte az összes olyan iratot, amelybe betekinthet, hanem kizárólag a vele szemben terhelő iratokat közölte, anélkül hogy tájékoztatta volna arról, hogy a Bizottság helyiségeiben valamennyi elérhető iratot megtekintheti, a közigazgatási eljárás jogellenes. Nincs azonban helye a végső határozat megsemmisítésének, ha nem bizonyították, hogy a vállalkozásnak nem volt lehetősége az ügy iratai között szereplő valamennyi olyan dokumentumba való betekintésre, amelyek a védelme szempontjából relevánsak lehetnek, még abban az esetben sem, ha az említett határozat elleni bírósági jogorvoslati eljárásban az ügy irataiba történő teljes körű betekintés biztosítására irányuló pervezető intézkedés meghozatalát követően kiderül, hogy az ügy iratainak egy része hiányzik.
(vö. 450., 454., 456., 458., 465., 467., 468., 481., 482. pont)
17. A Törvényszéknek lehetősége van arra, hogy a közösségi versenyjogi szabályok megsértéséért valamely vállalkozást szankcionáló bizottsági határozat elleni bírósági jogorvoslati eljárásban az ügy irataiba való teljes körű betekintés biztosítására irányuló pervezető intézkedést hozzon, annak megítélése érdekében, hogy a Bizottság részéről valamely irat kiadásának vagy közlésének visszautasítása hátráltathatta‑e a marasztalt vállalkozás védekezését. Mivel a felhozott jogalapok bírósági felülvizsgálatára korlátozódik, e vizsgálatnak nem célja és nem is eredménye az ügy közigazgatási eljárásban lefolytatott teljes vizsgálatának helyettesítése. Az ügy egyes iratainak késve történő megismerése nem hozza a Bizottság határozata ellen jogorvoslattal élő vállalkozást olyan helyzetbe, amely lehetővé tette volna, hogy ugyanezen iratokra az említett intézményhez címzett írásbeli és szóbeli észrevételei megtétele alkalmával támaszkodjon. Ezenkívül, amennyiben az ügy irataiba való betekintést a közösségi bíróság a bírósági eljárás szakaszában biztosítja, az érintett vállalkozásnak nem kell bizonyítani, hogy amennyiben hozzáfért volna a nem közölt iratokhoz, a Bizottság határozatának tartalma más lett volna, csupán annyit, hogy a szóban forgó iratok hasznosak lettek volna a védekezése tekintetében.
(vö. 458.,459. pont)
18. Amikor a Bizottság versenyügyben hozott határozatát eljárási szabálytalanság miatt megsemmisítik, a Bizottság jogosult új határozat elfogadására anélkül, hogy új közigazgatási eljárást kellene indítania. Mivel az új határozat tartalma majdnem teljesen megegyezik a korábbi határozat tartalmával, és mivel e két határozat ugyanazokon a jogalapokon alapul, az új határozat a bírság összegének megállapítása tekintetében a korábbi határozat meghozatalának időpontjában hatályos szabályok hatálya alá tartozik. A Bizottság ugyanis abban a szakaszban kezdi újra az eljárást, amikor az eljárási szabálytalanságot elkövette, és az ügynek a korábbi határozat meghozatalakor még nem létező szabályokra figyelemmel történő újbóli megvizsgálása nélkül hoz új határozatot.
(vö. 492–494. pont)
19. A közösségi versenyjogi szabályokat érintő, valamely vállalkozásnak felróható jogsértés súlyosságának megítéléséhez a Bizottság a bírság arányos összegének megállapítása érdekében figyelembe veheti az egyes jogsértések különösen hosszú időtartamát, a vállalkozás termékeinek összességét, vagy közel összességét érintő azon jogsértések számát és eltérő jellegét, amelyek közül egyesek valamennyi tagállamot érintették, a jogsértések különös súlyosságát, amely olyan szándékos és egységes stratégiából ered, amely a versenytársak ellen irányuló különböző hátrányos gyakorlattal és a vásárlók felé irányuló, a hűség kialakítását célzó vállalati politikával igyekszik mesterségesen fenntartani vagy megerősíteni a vállalkozás erőfölényes helyzetét azokon a piacokon, ahol a verseny már eleve korlátozott volt, a visszaélésnek a versenyre gyakorolt különösen káros hatásait, valamint a vállalkozás számára a jogsértésből származó előnyöket.
A Bizottság joggal minősítheti súlyosnak azon erőfölényben lévő vállalkozás gyakorlatait, amely vásárlóinak elhanyagolható mennyiségekre biztosított árengedményekkel és a velük kötött hűségmegállapodásokkal mesterségesen fenntartja, illetve megerősíti erőfölényes helyzetét az érintett piacon, ahol a verseny már eleve korlátozott.
(vö. 498–500. pont)
20. A közösségi versenyjog szabályai megsértése súlyának vizsgálatakor figyelemmel kell lenni az esetleges visszaesésre. A visszaesés egyes nemzeti jogrendekben elfogadott fogalma magában foglalja, hogy a személy új jogsértéseket követett el, miután hasonló jogsértésért már korábban szankcionálták. A 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének és az ESZAK‑Szerződés 65. cikke (5) bekezdésének alkalmazásával kiszabott bírságok megállapítására vonatkozó iránymutatás ugyanebben az értelemben szabályoz, amikor „hasonló jogsértésekre” utal. A Bizottság tehát nem hivatkozhat súlyosító körülményként visszaesésre az EK 82. cikk értelmében a piacon fennálló erőfölényével visszaélő vállalkozással szemben az EK 81. cikkhez kapcsolódó, ráadásul az EK 82. cikk megsértését eredményező gyakorlatoktól nagyon különböző korábbi összejátszási gyakorlatok alapján.
(vö. 507–511. pont)
21. A közösségi versenyjog szabályai megsértése súlyosságának vizsgálata során figyelemmel kell lenni az esetleges visszaesésre is, mivel az igazolhatja a bírság összegének emelését. Ezzel szemben a visszaesés hiánya nem jelenthet enyhítő körülményt, tekintettel arra, hogy a vállalkozás köteles tartózkodni az EK 82. cikk megsértésétől.
(vö. 522., 523. pont)
22. A vállalkozásnak a helyiségeiben tartott vizsgálat során a Bizottsággal való együttműködése a felperes kötelezettségeinek részét képezi, így ez nem jelenthet olyan enyhítő körülményt, amely igazolná a közösségi versenyszabályok megsértéséért kiszabott bírság összegének csökkentését.
(vö. 527., 529. pont)
23. A versenyügyekben kiszabott bírságok összegének meghatározását illetően a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében a kiszabható bírság felső határához megállapított üzleti forgalom az érintett vállalkozás teljes üzleti forgalmára vonatkozik, és így csak megközelítően jelzi az utóbbi piaci jelentőségét és befolyását. A 17. rendelet említett rendelkezése nem tartalmaz semmilyen területi korlátozást a teljesített üzleti forgalom vonatkozásában. Az utóbbi rendelkezésben meghatározott korlát figyelembevételével a Bizottság a bírság összegét a földrajzi helyzet és az érintett termékek tekintetében a választása szerint meghatározott üzleti forgalom alapján határozhatja meg.
(vö. 548. pont)
24. A közösségi versenyjogi jogsértés miatt kiszabott bírság megállapításakor a Bizottságnak nem csupán a jogsértés súlyát és az ügy sajátos körülményeit kell figyelembe vennie, hanem azt a hátteret is, amelyben a jogsértést elkövették, és biztosítania kell azt, hogy intézkedése elérje a szükséges elrettentő hatást, különösen az olyan típusú jogsértések esetében, amelyek különösképpen veszélyeztetik a Közösség célkitűzéseinek elérését. Következésképpen a bírság, még ha egy bizonyos idő eltelte után meghozott határozattal, a korábbi határozat megsemmisítését követően szabják is ki újból, nem veszít büntető és elrettentő jellegéből, amennyiben megállapítható, hogy az érintett vállalkozás különösen súlyos versenyjogi jogsértést követett el.
(vö. 554., 555. pont)