A Sąd Najwyższy (Lengyelország) által 2023. július 21-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – E. S. A. kontra W. sp. z o.o. és Bank S. A.

(C-459/23. sz. ügy, E.)

Az eljárás nyelve: lengyel

A kérdést előterjesztő bíróság

Sąd Najwyższy

Az alapeljárás felei

Felperes: E. S. A.

Alperesek: W. sp. z o.o., Bank S. A.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Úgy kell-e értelmezni a Bíróság által a W. Ż. (C-487/19) ítéletben adott értelmezés fényében az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság, Lengyelország) bírájának a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) másik tanácsába ideiglenes határozathozatalra való kijelölése e bíró hozzájárulása nélkül – a rendes bíróság bírájának ugyanazon bíróság két osztálya közötti áthelyezéséhez hasonlóan – sérti a bírák elmozdíthatatlanságának és függetlenségének elvét, ha:

– a bírót olyan ügyekben való határozathozatalra jelölik ki, amelyek tárgya nem tartozik annak a tanácsnak az ügycsoportjába, amelyben a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bíráját határozathozatalra kijelölték;

– az ilyen kijelölésről szóló határozattal szemben a bíró számára nem biztosított a W. Ż. ítélet (C-487/18) 118. pontjában foglalt követelményeknek megfelelő jogorvoslati lehetőség;

– a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) első elnökének másik tanácsba határozathozatalra való kijelöléssel kapcsolatos döntését, valamint a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) polgári tanácsa elnökének a konkrét ügyek elosztására vonatkozó döntését a Sąd Najwyższyn (legfelsőbb bíróság) belüli bírói tisztségre a C-487/18. sz. W. Ż. üggyel azonos körülmények között kinevezett személyek hozták meg, az eddigi ítélkezési gyakorlat fényében pedig az ilyen személyek részvételével lefolytatott bírósági eljárások érvénytelenek, vagy sértik a félnek az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikke szerinti tisztességes eljáráshoz való jogát;

– annak, hogy a bírót a hozzájárulása nélkül, meghatározott időre a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) attól eltérő tanácsába jelölik ki határozathozatalra, amelyben szolgálatot teljesít, miközben továbbra is köteles a saját tanácsában ítélkezni, nincs jogalapja a nemzeti jogban;

– a bírónak a hozzájárulása nélkül, meghatározott időre a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) eltérő tanácsába határozathozatalra történő kijelölése a munkaidő szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv¹ 6. cikke b) pontjának megsértését eredményezi?

Az első kérdésre adott választól függetlenül úgy kell e értelmezni az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését, hogy nem „törvény által létrehozott bíróság” az a bíróság, amelynek ítélkező testülete annak eredményeképpen jött létre, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) első elnökének a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) másik tanácsába határozathozatalra való kijelöléssel kapcsolatos döntését és a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) polgári tanácsa elnökének a konkrét ügyek elosztására vonatkozó döntését a Sąd Najwyższyn (legfelsőbb bíróság) belüli bírói tisztségre a C-487/18. sz. W. Ż. üggyel azonos körülmények között kinevezett személyek hozták meg, mivel az eddigi ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az ilyen személyek részvételével lefolytatott bírósági eljárások érvénytelenek, vagy sértik a félnek az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikke szerinti tisztességes eljáráshoz való jogát?

Az első kérdésre adott igenlő válasz esetében vagy ha a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az így létrehozott bíróság nem „törvény által létrehozott” bíróság, akkor úgy kell-e értelmezni az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését és az uniós jog elsőbbségének elvét, hogy az első és második kérdésben ismertetett módon létrehozott bíróság tagjává kinevezett bírák megtagadhatják a részükre kiosztott ügyekben való eljárást, beleértve a határozathozatalt is – figyelmen kívül hagyva a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) másik tanácsába határozathozatalra való kijelöléssel és a konkrét ügyek kiosztásával kapcsolatos döntést –, vagy pedig határozatot kell hozniuk, a felekre bízva annak eldöntését, hogy megtámadják-e azt amiatt, hogy az sérti valamely félnek azt a jogát, hogy az ügyét az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében és Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében foglalt követelményeknek megfelelő bíróság bírálja el?

Amennyiben a fenti kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése értelmében vett, törvény által létrehozott bíróságnak minősül, úgy kell-e értelmezni a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról [helyesen: a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatások területén a közbeszerzési eljárások összehangolásáról] szóló, 2004. március 31-i 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv¹ 20. cikkével és 1. cikke (2) bekezdésének c) pontjával összefüggésben értelmezett 3. cikke (3) bekezdésének b) pontját, hogy az ezen irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett, villamos energia kis- és nagykereskedelemmel foglalkozó közvállalkozás köteles a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról [helyesen: a megújuló energiaforrásból előállított energia felhasználásának támogatásáról], valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23-i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv² 2. cikkének k)–l) pontjában említett zöld bizonyítványokat közbeszerzés útján beszerezni?

A negyedik kérdésre adott igenlő válasz esetén úgy kell-e értelmezni a 2004/17 irányelv 1. cikkének (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett 14. cikkét, hogy az ilyen vállalkozás és a megújuló energiaforrást hasznosító energiatermelő közötti keretmegállapodást a közbeszerzési eljárás alapján kell megkötni, ha az e megállapodás teljesítése során megszerzett zöld bizonyítványok becsült (bár a megállapodásban meg nem határozott) összértéke meghaladja az ezen irányelv 16. cikkének a) pontjában meghatározott értékhatárt, ugyanakkor az e megállapodás teljesítése során kötött egyes ügyletek értéke nem haladja meg ezt az értékhatárt?

A negyedik és ötödik kérdésre adott igenlő válasz esetén a közbeszerzési szabályok teljes figyelmen kívül hagyásával történő szerződéskötés a vízügyi, energiaipari, szállítási és távközlési ágazatokban működő vállalkozások beszerzési eljárásairól [helyesen: közbeszerzési eljárásairól] szóló közösségi szabályok alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1992. február 25-i 92/13/EGK tanácsi irányelv¹ 2d. cikkének b) pontjában említett esetnek tekinthető-e, vagy az uniós közbeszerzési jog megsértése egyéb olyan esetének minősül-e, amely lehetővé teszi a szerződésnek a fenti irányelvet átültető nemzeti jogban előírt eljáráson kívüli semmissé nyilvánítását?

A negyedik, ötödik és hatodik kérdésre adott igenlő válasz esetén úgy kell-e értelmezni a joggal való visszaélés tilalmának általános elvét, hogy a 2004/17 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett ajánlatkérő vállalkozás nem kérheti a szállítóval a közbeszerzési szerződésekre vonatkozó uniós irányelveket átültető nemzeti rendelkezések megsértésével kötött szerződés semmissé nyilvánítását, ha a szerződés megsemmisítésére irányuló kérelem tényleges oka nem az uniós jog tiszteletben tartása, hanem a szerződés ajánlatkérő általi teljesítése nyereségességének csökkenése?

____________

¹ HL 2003. L 299., 9. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 381. o.; helyesbítés: HL 2020. L 92., 22. o.

¹ HL 2004. L 134., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 19. o.

¹ HL 2009. L 140., 16. o.

¹ HL 1992. L 76., 14. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 315. o.