C‑51/13. sz. ügy

Nationale-Nederlanden Levensverzekering Mij NV

kontra

Hubertus Wilhelmus Van Leeuwen

(a Rechtbank Rotterdam [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Közvetlen életbiztosítás – 92/96/EGK irányelv – 31. cikk (3) bekezdése – A biztosítottnak adandó tájékoztatás – A biztosító azon kötelezettsége, hogy a nemzeti jog általános elvei alapján a költségekről és a díjakról további tájékoztatást adjon”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2015. április 29.

Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Közvetlen életbiztosítás – 92/96 irányelv – A biztosítottnak adandó tájékoztatás – A nemzeti jog olyan általános elvei, amelyek az irányelv II. mellékletében felsoroltakon kívüli további információknak e biztosítottal való közlését követelik meg – Megengedhetőség – Feltételek – A nemzeti bíróság általi értékelés – E további információk közlése elmaradásának a nemzeti jog szerinti következményei – Hatás hiánya

(92/96 tanácsi irányelv, 31. cikk, (3) bekezdés)

A közvetlen életbiztosítási tevékenységre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról, valamint a 79/267/EGK, illetve a 90/619/EGK irányelv módosításáról szóló 92/96 irányelv (harmadik életbiztosítási irányelv) 31. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, ha a belső jog általános elvei, így a „szokásjogi és/vagy íratlan szabályok” alapján valamely biztosító köteles az ezen irányelv II. mellékletében felsorolt információkon kívül bizonyos további tájékoztatást adni a biztosítottnak, feltéve hogy a közlendő információk egyértelműek, pontosak és a kötelezettségvállalás lényegi elemeinek tényleges megértéséhez szükségesek, amit a nemzeti bíróságnak kell megvizsgálnia.

A további tájékoztatás megadására vonatkozó e kötelezettség jogalapja, és különösen az a kérdés, hogy ez a kötelezettség a belső jog általános elveiből, így a „szokásjogi és/vagy íratlan szabályokból” ered‑e, főszabály szerint ugyanis nincs hatással e kötelezettségnek az irányelvnek való megfelelésére, amennyiben az említett kötelezettség eleget tesz az ezen irányelv 31. cikkének (3) bekezdésében foglalt követelményeknek. Ebből következik, hogy a jogalapnak – amely alapján az érintett tagállam élni szándékozik az e 31. cikk (3) bekezdése szerinti lehetőséggel – olyan jellegűnek kell lennie, amely a jogbiztonság elvének megfelelően lehetővé teszi a biztosítók számára, hogy kellő előreláthatósággal meghatározzák az általuk megadandó további tájékoztatást, amelyre a biztosított számíthat.

Az e további tájékoztatás elmaradásához fűződő belső jogi következményeknek továbbá főszabály szerint nincs jelentőségük abban a tekintetben, hogy a tájékoztatási kötelezettség megfelel‑e a 92/96 irányelv 31. cikke (3) bekezdésének.

(vö. 28., 29., 34., 36. pont és a rendelkező rész 1., 2. pontja)