A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (kibővített második tanács)
2024. február 29.(*)
„Eljárás – Költségek megállapítása”
A T‑235/18. DEP. sz. ügyben,
a Qualcomm Inc. (székhelye: San Diego, Kalifornia [Egyesült Államok], képviselik: M. Pinto de Lemos Fermiano Rato és M. Davilla ügyvédek)
felperes
az Európai Bizottság (képviselik: N. Khan, C. Urraca Caviedes és A. Dawes, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített második tanács),
tagjai: A. Marcoulli elnök (előadó), J. Schwarcz, V. Tomljenović, R. Norkus és W. Valasidis bírák,
hivatalvezető: V. Di Bucci,
tekintettel a 2022. június 15‑i Qualcomm kontra Bizottság (Qualcomm – kizárólagosságot biztosító kifizetések) ítéletre (T‑235/18, EU:T:2022:358),
meghozta a következő
Végzést
1 A Törvényszék eljárási szabályzatának 170. cikkére alapított kérelmében a felperes Qualcomm Inc. azt kéri, hogy a Törvényszék 12 041 755,80 euróban állapítsa meg az Európai Bizottság által a T‑235/18. sz. ügyre vonatkozó eljárásban a részéről felmerült költségek címén neki megtérítendő költségek összegét.
A vitatás előzményei
2 A felperes a Törvényszék Hivatalához 2018. április 6‑án benyújtott és T‑235/18 számon nyilvántartásba vett keresetlevelével az EUMSZ 102. cikk és az EGT‑Megállapodás 54. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.40220 – „Qualcomm [kizárólagosságot biztosító kifizetések]” ügy) 2018. január 24‑én hozott C(2018) 240 final bizottsági határozat – amelyben a Bizottság megállapította, hogy a felperes 2011. február 25‑től 2016. szeptember 16‑ig visszaélt az erőfölényével, és 997 439 000 euró bírságot szabott ki vele szemben – (a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítése iránt terjesztett elő keresetet.
3 A Törvényszék a 2022. június 15‑i Qualcomm kontra Bizottság (Qualcomm – kizárólagosságot biztosító kifizetések) ítéletében (T‑235/18, EU:T:2022:358) helyt adott a felperes keresetének, és a Bizottságot kötelezte a felperes részéről felmerült költségek viselésére.
4 A felperes 2022. december 15‑i levelében költségek címén 14 436 418,29 euró megtérítését kérte a Bizottságtól.
5 2022. december 21‑i levelében a Bizottság arra kérte a felperest, hogy kérelmét részletesebben támassza alá.
6 Követelésének kiigazítását követően a felperes 2023. március 1‑jei levelében költségek címén 12 041 755,80 euró megtérítését kérte a Bizottságtól.
7 2023. március 6‑i levelében a Bizottság elutasította a felperes által kiigazított összeg megtérítését.
8 A felek között nem jött létre egyezség a megtérítendő költségek összegét illetően.
A felek kérelmei
9 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék az alapeljárás során felmerült, a Bizottság által megtérítendő költségeinek összegét 12 041 755,80 euróban állapítsa meg.
10 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék az alapeljárás során felmerült megtérítendő költségek összegét 405 315 euróban állapítsa meg, a költségek megállapítása iránti jelen eljárással összefüggésben pedig ne ítéljen meg költségeket.
A jogkérdésről
11 Az eljárási szabályzat 170. cikkének (3) bekezdése értelmében a megtérítendő költségek vitatása esetén a Törvényszék – az érdekelt fél kérelmére, miután a kérelemmel érintett félnek lehetőséget biztosított az észrevételei előterjesztésére – végzéssel határoz, amely ellen fellebbezésnek helye nincs.
12 Az eljárási szabályzat 140. cikkének b) pontja szerint megtérítendő költségeknek tekintendők „a feleknél az eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségek, különösen az utazási és tartózkodási költségek, valamint a meghatalmazottak, tanácsadók vagy ügyvédek díjazása”. E rendelkezésből az következik, hogy a megtérítendő költségek a Törvényszék előtti eljárással kapcsolatban felmerült költségekre, és az ezzel kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségekre korlátozódnak (lásd: 2003. március 6‑i Nan Ya Plastics és Far Eastern Textiles kontra Tanács végzés, T‑226/00 DEP és T‑227/00 DEP, EU:T:2003:61, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
13 A jelen ügyben a felperes összesen 12 041 755,80 euró megtérítését kéri, amely összeg a felperes tájékoztatása szerint a jogi és gazdasági tanácsadási szolgáltatásokhoz kapcsolódó 12 017 848,55 euró összegű munkadíjból, valamint a tárgyaláson való részvételhez kapcsolódó 23 907,21 euró összegű kiadásból tevődik össze.
14 A felperes költségtérítés iránti kérelmének a munkadíjak és kiadások tekintetében történő vizsgálata előtt előzetes észrevételeket kell tenni a kérelemnek és mellékleteinek bizalmas kezelésére vonatkozóan.
A kérelemnek és mellékleteinek bizalmas kezelésére vonatkozó előzetes észrevételek
15 Meg kell jegyezni, hogy bár a felperes a kérelem minden egyes oldalán feltüntette a „bizalmas”, valamint a mellékletek jegyzékének szinte összes oldalán a „bizalmas”, „szigorúan bizalmas”, illetve „rendkívül bizalmas” kifejezéseket, bizonyos adatoknak a nyilvánossággal szembeni kihagyása iránt nem terjesztett elő az eljárási szabályzat 66. vagy 66a. cikkének megfelelő kérelmet a Törvényszék elé. Egyrészt ugyanis az eljárási szabályzat 66. cikke értelmében a természetes személyek személyes adatainak a nyilvánossággal szembeni kihagyása iránti kérelmet külön iratban kell benyújtani, másrészt pedig az eljárási szabályzat 66a. cikke értelmében a természetes személyek személyes adatain kívüli egyéb adatoknak a nyilvánossággal szembeni kihagyása iránti kérelmet indokolni kell, és azt külön iratban kell benyújtani. Márpedig a jelen ügyben, bármilyen külön iratban benyújtott (adott esetben indokolással ellátott) kihagyás iránti kérelem hiányában az említett kifejezéseknek a költségek megállapítása iránti kérelemben és annak mellékleteiben való puszta feltüntetése nem értelmezhető úgy, hogy az bizonyos adatok nyilvánossággal szembeni kihagyása iránti kérelemnek minősül.
16 Ezenkívül maga a kérelem szövege sem tartalmaz e tekintetben hasznos magyarázatokat. Egyrészt a felperes jelezte, hogy kitakarta a T.8–T.13. mellékletből azokat az információkat, amelyekre álláspontja szerint kiterjed az ügyvédi titoktartás. Másrészt azt is jelezte, hogy a T.8–T.13. mellékletben szereplő számlák, összefoglalók és nyugták benyújtása nem jelenti „az ügyvédi titoktartásról vagy az e dokumentumok, illetve az azok alapjául szolgáló közlések vagy az azokhoz csatolt bármely más dokumentum bizalmas kezelésével kapcsolatos egyéb jogi védelemről való lemondást”.
17 Mindezen információk azonban nem egyértelműek és nem is pontosak, ily módon ezek alapján a Törvényszék nem tudja megítélni, hogy – azokon az információkon kívül, amelyeket az ügyvédi titoktartásra hivatkozva maga a felperes eleve kitakart a mellékletekből, és amelyeket a Törvényszékhez be sem nyújtott – a kérelemben vagy annak mellékleteiben szereplő – egyébiránt azonosítatlan – egyes információk vagy adatok a felperes állításával összhangban valóban olyannyira bizalmas jellegűek‑e, hogy a nyilvánossággal szembeni védelemre szorulnak a költségek megállapítására irányuló jelen eljárás keretében.
18 Mivel a Törvényszék eljárását nem alapozhatja feltevésekre, illetve nem orvosolhatja a kérelem esetleges hiányosságait, nem indokolt azt feltételezni, hogy a felperes a költségek megállapítása iránti kérelemben és annak mellékleteiben szereplő bizonyos információk vagy adatok nyilvánossággal szembeni bizalmas kezelését kéri az eljárási szabályzat 66. vagy 66a. cikke alapján.
19 Végül az ügy iratainak egyetlen eleme alapján sem állapítható meg, hogy a jelen végzésben – többek között a kért összegekre, az ügyvédi irodák és közgazdászok nevére, az ügyvédek és tanácsadók számára és képesítésére, a számlák mennyiségére, oldalaira és összegeire, az óraszámra és az óradíjakra, a költségkategóriákra, az utazás során érintett városokra, a nyugták típusaira, tárgyára és azok összegére vonatkozóan – felhasznált információk és adatok a jelen eljárás keretében a nyilvánosság szempontjából bizalmasnak minősülnének, és így a Törvényszéknek hivatalból kellene alkalmaznia az eljárási szabályzat 66. vagy 66a. cikkét.
A munkadíjakról
20 A felperes a jogi és gazdasági tanácsadási szolgáltatásokhoz kapcsolódóan munkadíj címén összesen 12 017 848,55 euró megtérítését kéri, amely összeg a felperes tájékoztatása szerint a következőkből tevődik össze: 11 234 578,85 euró a Quinn Emanuel Urquhart & Sullivan (a továbbiakban: Quinn Emanuel) ügyvédi iroda által nyújtott jogi tanácsadási szolgáltatásokért, 302 658,10 euró a Cravath Swaine & Moore (a továbbiakban: Cravath) ügyvédi iroda által nyújtott jogi tanácsadási szolgáltatásokért, és 480 611,64 euró a Compass Lexecon és FTI Consulting (a továbbiakban: Compass Lexecon/FTI) által nyújtott gazdasági tanácsadási szolgáltatásokért.
A Cravath ügyvédi iroda munkadíjáról
21 A felperes a Cravath ügyvédi iroda által nyújtott szolgáltatásokért járó munkadíj címén 302 658,10 euró megtérítését kéri.
22 Elöljáróban ezen iroda munkadíját illetően meg kell jegyezni, hogy – amint azt a felperes pontosítja – a szóban forgó szolgáltatások nem a Törvényszék előtti eljáráshoz, hanem az Egyesült Államokban lefolytatott eljárásokhoz kapcsolódtak, melyek eredményeként a felperes beszerezte azon dokumentumokat, amelyeket ezt követően a Törvényszék előtti eljárásban a 2019. július 26‑i beadványával bizonyítékként benyújtott.
23 Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az eljárási szabályzat 140. cikkének b) pontja „eljárás” alatt csak a Törvényszék előtti eljárást érti (2002. január 24‑i Groupe Origny kontra Bizottság végzés, T‑38/95 DEP, EU:T:2002:13, 29. pont; 2004. december 7‑i Lagardère és Canal+ kontra Bizottság végzés, T‑251/00 DEP, EU:T:2004:353, 22. pont; 2010. december 21‑i Le Levant 015 és társai kontra Bizottság végzés, T‑34/02 DEP, EU:T:2010:559, 31. pont). Ily módon, az eljárási szabályzat 140. cikkének b) pontja értelmében a Törvényszék előtti eljárásban a „megtérítendő költségek” fogalma – az eljárási szabályzat 190. cikkének (2) bekezdésében foglalthoz hasonló eltérő rendelkezés hiányában – nem terjedhet ki más nemzeti vagy nemzetközi bíróság vagy hatóság előtti egyéb bírósági vagy közigazgatási eljárásokkal kapcsolatban felmerült költségekre (lásd ebben az értelemben: 2010. december 21‑i Le Levant 015 és társai kontra Bizottság végzés, T‑34/02 DEP, EU:T:2010:559, 35. és 50. pont), még akkor sem, ha – mint a jelen ügyben – ezen eljárások olyan információk vagy dokumentumok beszerzésére irányulnak, amelyekkel az érdekelt fél a keresetének jogalapjait kívánja a Törvényszék előtti eljárásban alátámasztani.
24 A más nemzeti vagy nemzetközi bíróság, illetve hatóság előtt folytatott eljárással kapcsolatban felmerült költségek megtérítésével kapcsolatos esetleges kérdésekre ugyanis adott esetben az e szervekre vonatkozó szabályozás az irányadó, és e költségek megtérítését nem lehet a Törvényszék előtt „az [e bíróság előtti] eljárással kapcsolatban” felmerült költségként követelni.
25 Következésképpen a Cravath ügyvédi iroda által nyújtott jogi tanácsadási szolgáltatásokért járó 302 658,10 euró összeg megtérítése iránti kérelmet el kell utasítani.
A Quinn Emanuel ügyvédi iroda munkadíjáról
26 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az európai uniós bíróságnak nincs felhatalmazása a felek által saját ügyvédjeiknek fizetendő munkadíj megállapítására, csupán azon összeget határozza meg, amelynek erejéig e díjazás a költségek viselésére kötelezett féllel megtéríttethető. A költségek megállapítása iránti kérelemre vonatkozó határozat meghozatalakor a Törvényszék sem az ügyvédi munkadíjakat megállapító nemzeti díjszabást, sem az érintett fél és meghatalmazottjai vagy tanácsadói között e tekintetben esetlegesen létrejött megállapodást nem köteles figyelembe venni (lásd: 2017. január 26‑i Nurburgring kontra EUIPO – Biedermann [Nordschleife] végzés, T‑181/14 DEP, EU:T:2017:41, 10. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
27 Emlékeztetni kell arra is, hogy díjszabási jellegű, illetve a szükséges munka időtartamára vonatkozó uniós jogi rendelkezések hiányában a Törvényszéknek szabadon kell értékelnie az eset tényeit, figyelembe véve a jogvita tárgyát és természetét, az uniós jog szemszögéből való jelentőségét, az ügy nehézségeit, azon munka mennyiségét, amelyet a peres eljárás az eljáró meghatalmazottaknak vagy tanácsadóknak okozhatott, valamint azokat a gazdasági érdekeket, amelyeket a per a feleknek jelentett (lásd: 2017. január 26‑i Nordschleife végzés, T‑181/14 DEP, EU:T:2017:41, 11. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
28 E megfontolások alapján kell értékelni a jelen ügyben a felperes által a Quinn Emanuel ügyvédi iroda munkadíja címén követelt megtérítendő költségek összegét.
29 A kérelemből kitűnik, hogy a felperes által kiszámított 11 234 578,85 euró a Quinn Emanuel ügyvédi irodából 19 személy, nevezetesen négy partner ügyvéd, két tanácsadó ügyvéd („of counsel”), tíz alkalmazott ügyvéd, két gyakornok és egy vezető jogi asszisztens által a 2018. január 24. és 2022. június 15. közötti időszakban elvégzett munka ellentételezésének felel meg.
30 Ezen összeg igazolására a felperes bizonyos számításokat mutatott be. Először is, a felperes a kérelem T.5. mellékletében benyújtott egy (általa készített) összefoglaló táblázatot, amely tartalmazza (amerikai dollárban [USD]) az óradíjakat, a fent említett személyek által 2018 és 2021 között évente kiszámlázott órák számát, valamint (euróban) a Quinn Emanuel ügyvédi iroda által az egyes évekre vonatkozóan kiszámlázott teljes összeget (a továbbiakban: QE összefoglaló táblázat). Ezt követően, magában a kérelem szövegében a felperes bemutatott egy táblázatot, amely a Quinn Emanuel ügyvédi iroda, a Cravath ügyvédi iroda és a Compass Lexecon/FTI összesített munkadíjának címén követelt (euróban kifejezett) összeget nyolc – a felperesi tájékoztatás szerint a Törvényszék előtti eljárás különböző szakaszainak megfeleltethető – időszakra osztotta fel (a továbbiakban: időszak szerinti táblázat). Végezetül, a kérelem T.8. mellékletében a felperes – a 2018. január 2. és 2021. június 30. között nyújtott szolgáltatásokra vonatkozóan – 34 egymást követően kiállított (a mellékletek jegyzéke szerint összesen 613 oldalnyi) számlát mutatott be, amelyeket a Quinn Emanuel ügyvédi iroda küldött meg neki, és amelyeken többek között feltüntették az említett 19 személy által rögzített óraszámokat és óradíjaikat (USD‑ben) (a továbbiakban: QE‑számlák).
31 Ezenkívül a kérelem szövegében a felperes megjelölte azokat az okokat, amelyek alapján a követelt összeget igazoltnak és észszerűnek véli. Az ügy természetére, jelentőségére és összetettségére vonatkozó megállapításokon túl, a felperes különösen a képviselői által elvégzett munka mennyiségét hangsúlyozta, hivatkozva az elvégzett elemzésekre és kutatásokra, valamint a Törvényszék előtti eljárás keretében benyújtott mellékletek jelentős számára – 73. melléklet került benyújtásra (összesen 7900 oldal terjedelemben) –, amelyek közül 23. mellékletet a Törvényszék előtti eljárás céljából készítettek el a képviselői.
32 Először is, ami a jogvita tárgyát és természetét, az uniós jog szemszögéből való jelentőségét és az ügy nehézségeit illeti, meg kell állapítani, hogy a T‑235/18. sz. ügy összetett uniós versenyjogi kérdéseket vetett fel, amelyek egyébként arra késztették a Törvényszéket, hogy az eljárási szabályzat 28. cikkének (1) bekezdése alapján kibővített ítélkező testületben határozzon. Közelebbről, az említett ügy egy olyan, az EUMSZ 102. cikk szerinti eljárásban elfogadott bizottsági határozatra vonatkozott, amelyet a Bizottság a 2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítéletet (C‑413/14 P, EU:C:2017:632) követően hozott, amely ítéletben a Bíróság pontosította a korábbi ítélkezési gyakorlatot. Egyébiránt ez az ügy egy erősen műszaki jellegű területet érintett: az LTE‑szabványnak, valamint az UMTS‑ és a GSM‑szabványnak megfelelő, iPhone‑ok és iPadek céljára szolgáló alapsávú lapkakészleteknek az Apple Inc. részére történő szállítására vonatkozott, és számos összetett érdemi és eljárási kérdést vetett fel.
33 Másodszor, ami a szóban forgó gazdasági érdekeket illeti, az alapügy olyan bizottsági határozatra vonatkozott, amelyben a felperessel szemben az EUMSZ 102. cikk állítólagos megsértése miatt bírságot szabtak ki. Kétségtelen, hogy abszolút értékét tekintve jelentős, közel egymilliárd euró összegű bírságról volt szó. Ugyanakkor a felperes jelen ügyben benyújtott kérelme nem tartalmaz egyetlen olyan elemet sem, amely alapján értékelni lehetne az említett bírságnak a gazdasági helyzetéhez viszonyított jelentőségét. Ezenkívül a felperes által a kérelemben előadott azon feltételezés, amely szerint a megtámadott határozat vele szemben indított további keresetek jogalapjául szolgálhatott volna, egyéb pontosítások hiányában szintén nem teszi lehetővé azon gazdasági érdekek értékelését, amelyeket a felperes számára az alapügy e tekintetben képviselt. Ugyanez vonatkozik arra a szintén alá nem támasztott állításra is, hogy a felperes által viselt pénzügyi következmények összességében lényegesen magasabbnak bizonyultak, mint a követelt költségek. Ennélfogva, bár megállapítható, hogy a szóban forgó bírságra tekintettel a felperes szempontjából az említett ügy komoly gazdasági jelentőséggel bírt, azonban a Törvényszék elé terjesztett egyetlen bizonyíték alapján sem állapítható meg az, hogy „óriási horderejű” érdekről lett volna szó, amint azt a felperes állítja.
34 Harmadszor, ami azon munka mennyiségét illeti, amelyet az eljárás a felperesi képviselők számára jelenthetett, emlékeztetni kell arra, hogy az uniós bíróságnak elsősorban azt az összmunkaóraszámot kell figyelembe vennie, amely a Törvényszék előtti eljárással kapcsolatban objektíve szükségszerűnek tűnhet, függetlenül azon ügyvédek számától, akik között a teljesített szolgáltatásokat meg lehetett osztani (lásd: 2004. június 28‑i Airtours kontra Bizottság végzés, T‑342/99 DEP, EU:T:2004:192, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
35 Emlékeztetni kell arra, hogy bár főszabály szerint csak egy ügyvéd megbízási díja téríttethető meg, lehetséges, hogy – egy‑egy ügy sajátosságainak, elsősorban bonyolultságának függvényében – több ügyvéd megbízási díja is az eljárási szabályzat 140. cikke b) pontjának értelmében vett „szükségszerűen felmerült költségek” fogalmába tartozónak tekinthető (lásd: 2004. szeptember 15‑i Fresh Marine kontra Bizottság végzés, T‑178/98 DEP, EU:T:2004:265, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
36 Ahhoz, hogy ilyen körülmények között meg lehessen állapítani a költségeket, a Törvényszéknek meg kell vizsgálnia, hogy az érintett ügyvédek összessége által nyújtott szolgáltatások milyen mértékben voltak szükségesek a bírósági eljárás lefolytatásához, és a Törvényszéknek meg kell bizonyosodnia arról, hogy több ügyvéd alkalmazása nem járt a költségek felesleges megkettőzésével (lásd analógia útján: 2004. június 28‑i Airtours kontra Bizottság végzés, T‑342/99 DEP, EU:T:2004:192, 44. pont; 2020. november 27‑i Flabeg Deutschland kontra Bizottság végzés, T‑103/15 DEP, nem tették közzé, EU:T:2020:585, 47. pont).
37 Hangsúlyozni kell azonban, hogy az ugyanazon fél ügyvédei közötti együttműködés költségei nem tekinthetők olyan szükségszerű költségeknek, amelyeket figyelembe kellene venni a megtérítendő költségek összegének kiszámításához (lásd: 2017. január 13‑i Idromacchine és társai kontra Bizottság végzés, T‑88/09 DEP, EU:T:2017:5, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
38 Ezen túlmenően, ha az ügyvédek már a jogvitát megelőző eljárások vagy intézkedések során a fél rendelkezésére álltak, akkor figyelembe kell venni azt, hogy ezek az ügyvédek ismerik a jogvitában releváns elemeket, ami megkönnyíthette a munkájukat, és csökkenthette a peres eljáráshoz szükséges felkészülés idejét (lásd: 2006. január 13‑i IPK‑München kontra Bizottság végzés, T‑331/94 DEP, EU:T:2006:11, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
39 E tekintetben meg kell állapítani, hogy bár a jelen ügyben az alapeljárás a fenti 32. és 33. pontban említett tényezőkre tekintettel valóban jelentős mennyiségű munkát igényelhetett a felperes ügyvédeitől, a felperes kérelme és annak mellékletei, különösen a QE‑számlák, az időszak szerinti táblázat, valamint a QE összefoglaló táblázat alapján a Quinn Emanuel ügyvédi iroda munkadíjára igényelt összegeknek megfelelő munka mennyiségét nem lehet megítélni.
40 Először is, a felperes által a Törvényszékhez benyújtott 34 QE‑számla nem tartalmaz semmiféle leírást az elvégzett feladatokról. A felperes ugyanis úgy döntött, hogy az ügyvédi titoktartásra – amelyről a Törvényszéknek a jelen eljárás keretében nem feladata határozni – hivatkozva az összes ilyen információt kitakarja a Törvényszékhez benyújtott dokumentumokból (lásd a fenti 16. pontot). Ugyanakkor a felperes ezen döntése azt vonja maga után, hogy e számlák alapján meghatározhatatlan például az az óraszám, amelyet a keresetlevél, a válasz, a felperes által a Törvényszékhez benyújtott összes többi irat elkészítésére, valamint a tárgyalás előkészítésére fordítottak. Egyébiránt a felperes a kérelem szövegében sem szolgált semmilyen erre vonatkozó információval vagy becsléssel.
41 Ezenkívül a felperes által benyújtott QE‑számlák többsége nem kizárólag ügyvédi munkadíjakat, hanem kiadásokat is tartalmaz, amelyek között a felperes semmilyen megkülönböztetést nem tesz a kérelmében. Ezenkívül úgy tűnik, hogy a felperes által benyújtott első QE‑számla a megtámadott határozat elfogadását megelőző időpontokban nyújtott szolgáltatásokat is tartalmaz. Végezetül, a felperes által benyújtott utolsó QE‑számla a 2021. június 30‑ig tartó időszakkal zárul, holott a felperes 2021. július 20‑án észrevételeket nyújtott be a Törvényszékhez.
42 Másodszor, amellett, hogy a kérelem szövegébe illesztett időszak szerinti táblázat nem kizárólag a Quinn Emanuel ügyvédi iroda munkadíját, hanem a Cravath ügyvédi iroda és a Compass Lexecon/FTI munkadíját is tartalmazza (lásd a fenti 30. pontot), az alapján az egyes időszakokban ténylegesen elvégzett munkát, és különösen a Törvényszékhez benyújtott dokumentumok előkészítésére, illetve a tárgyalásra fordított órák mennyiségét sem lehet felmérni.
43 Erre vonatkozó információk hiányában a felperes által az említett táblázatban feltüntetett összegek felosztása nemcsak hogy nem indokolt, de a jelen eljárást tekintve nyilvánvalóan túlzó részösszegeket is eredményez, mint például csak a keresetlevél elkészítésére körülbelül 3 400 000 euró jön ki. Ilyen összeg ugyanis, 500 eurós feltételezett átlagóradíjjal számolva, 6800 munkaórának, azaz – 8 órás napi munkaidő esetén – 850 munkanapnak felel meg, amit csak a keresetlevél elkészítésével töltöttek. Ugyanez érvényes a válasz elkészítésére követelt mintegy 2 900 000 eurós összegre és a tárgyalás előkészítésére igényelt körülbelül 2 350 000 eurós összegre is.
44 Harmadszor ilyen, a ténylegesen elvégzett munkára és az arra fordított óramennyiségre vonatkozó információk a kérelemhez csatolt QE összefoglaló táblázatban sem szerepelnek. Ez a táblázat csupán annak megállapítását teszi lehetővé a Törvényszék számára – bár nem feladata, hogy a benyújtott iratokban felkutassa és azonosítsa azokat az elemeket, amelyek pótolhatják a pontos információk és részletes magyarázatok hiányát magában a kérelemben (lásd ebben az értelemben: 2008. február 13‑i Verizon Business Global kontra Bizottság végzés, T‑310/00 DEP, nem tették közzé, EU:T:2008:32, 50. pont) –, hogy a Quinn Emanuel ügyvédi iroda 2018 és 2021 között összesen 16 422,6 órát számlázott ki a felperesnek, mégpedig 315 USD és 1515 USD közötti óradíjakat felszámítva.
45 Így annak ellenére, hogy a felperes jelentős számú dokumentumot és adatot terjesztett elő, ezek egyike alapján sem határozható meg, hogy ezen összesített óraszám mely feladatoknak feleltethető meg, tehát többek között nem állapítható meg azon órák száma, amelyeket a számlákon feltüntetett 19 személy esetlegesen párhuzamos feladatvégzéssel vagy egymás közötti egyeztetéssel töltött, és az sem derül ki, hogy ezeket a munkaórákat a Törvényszék előtti eljárásra fordították‑e, illetve hogy azok e szempontból szükségszerűek voltak‑e. Ezenkívül e dokumentumok alapján nem határozható meg pontosan az ügyvédek által ellátott különböző feladatoknak megfelelő óradíj, az mindenesetre bizonyos, hogy a jelen eljárást tekintve az 1005 USD és 1515 USD között rögzített óradíjak, amelyek a QE‑számlákban és a QE összefoglaló táblázatban szerepelnek, a szóban forgó munkadíj címén megtérítendő költségek meghatározása szempontjából nyilvánvalóan túlzott mértékűek. Ugyanis, noha a felek természetesen szabadon igénybe vehetnek ilyen magas óradíjakat felszámító ügyvédeket, az ő szolgáltatásaikhoz való ragaszkodás a fenti 12. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében nem tekinthető szükségszerűnek (lásd ebben az értelemben: 2014. január 20‑i Charron Inox és Almet kontra Tanács végzés, T‑88/12 DEP, nem tették közzé, EU:T:2014:43, 24. pont; 2020. július 8‑i Fastweb kontra Bizottság végzés, T‑19/17 DEP, nem tették közzé, EU:T:2020:331, 51. pont), főként abban az esetben, ha – mint a jelen ügyben is – e díjakat nem konkrét, egyértelműen meghatározott feladatokhoz kapcsolódóan tüntetik fel a kérelemben.
46 Negyedszer a felperes azon állítása, amely szerint képviselői számos kutatást és elemzést végeztek, illetve számos dokumentumot nyújtottak be a Törvényszékhez, nem elegendő a követelt összegek és az azokkal kapcsolatos munka szükségszerű jellegének alátámasztásához. Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy annak érdekében, hogy meg lehessen ítélni a felmerült költségek szükségszerű jellegét, a kérelmezőnek pontos adatokkal kell szolgálnia (2020. július 8‑i Fastweb kontra Bizottság végzés, T‑19/17 DEP, nem tették közzé, EU:T:2020:331, 44. pont). Egyébiránt, bár a felperes a benyújtott iratok terjedelmére, valamint az azokhoz kapcsolódó mellékletek számára és terjedelmére hivatkozik, rá kell mutatni arra, hogy pusztán az a tény, hogy a felperesi képviselők számos oldalból álló és számos melléklettel ellátott iratokat nyújtottak be a Törvényszékhez, egyáltalán nem bizonyítja, hogy a munkaórák, és így az azokhoz kapcsolódóan követelt összegek a Törvényszék előtti eljárás szempontjából szükségszerűek lennének.
47 Ebből következik, hogy a felperesi kérelem alapján nem lehet meghatározni sem a Quinn Emanuel ügyvédi iroda ügyvédei által a Törvényszék előtti eljárásban végzett különböző feladatoknak megfelelő óraszámot, sem pedig az e feladatoknak megfelelő óradíjat.
48 Márpedig, noha az eljárással kapcsolatban ténylegesen felmerült költségekre – többek között az óradíjakra és a különböző feladatok elvégzésére fordított időre – vonatkozó adatok hiánya nem képezi akadályát annak, hogy a Törvényszék méltányos mérlegelés alapján állapítsa meg a megtérítendő költségek összegét, ugyanakkor szükségszerűen szigorúan kell értékelnie a felperes követeléseit (2020. július 8‑i Fastweb kontra Bizottság végzés, T‑19/17 DEP, nem tették közzé, EU:T:2020:331, 44., 46. és 47. pont).
49 Ezenkívül az óradíjat illetően emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jog jelenlegi állása szerint ilyen jellegű díjszabás hiányában a Törvényszék csak abban az esetben térhet el a kiszámlázott átlagos óradíjaktól, ha azok nyilvánvalóan túlzottnak tűnnek, és ilyen esetben méltányosan meghatározhatja az ügyvédek és a közgazdász szakértők megtérítendő munkadíjának összegét (lásd: 2021. január 19‑i Romańska kontra Frontex végzés, T‑212/18 DEP, nem tették közzé, EU:T:2021:30, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
50 A jelen ügyben, noha a felperes semmilyen információt vagy akár becslést sem közölt az eljárás különböző szakaszainak megfelelő munkaidőre és az ahhoz kapcsolódó átlagos óradíjra vonatkozóan, a Bizottság a kérelemre vonatkozó észrevételeiben a következő becsléseket tette a Quinn Emanuel ügyvédi iroda által e szakaszokra fordított szükséges munkaidővel kapcsolatban:
– 500 óra a keresetlevélre (88 oldal 4000 oldalnyi melléklettel);
– 200 óra a válaszra (66 oldal 600 oldalnyi melléklettel);
– 8 óra a 2019. június 20‑i észrevételekre (3 oldal);
– 260 óra a 2019. július 26‑i beadványra (46 oldal 3300 oldal melléklettel);
– 12 óra a 2020. augusztus 25‑i beadványra (4 és fél oldal);
– 4 óra a 2020. november 9‑i beadványra (2 oldal);
– 50 óra a 2020. november 20‑i válaszra (18 oldal);
– 2 óra a 2020. december 15‑i észrevételekre (az aláírt titoktartási kötelezettségvállalás továbbítása);
– 4 óra a 2020. december 18‑i észrevételekre (2 oldal);
– 15 óra a 2021. január 26‑i észrevételekre (6 oldal);
– 6 óra a 2021. április 15‑i (45 perces) informális találkozón való részvételre;
– 250 óra a (3 napos) 2021. május 4. és 6. közötti tárgyaláson való részvételre;
– 8 óra a 2021. május 19‑i észrevételekre (4 oldal);
– és 20 óra a 2021. július 20‑i észrevételekre (32 oldal).
51 Észrevételeiben a Bizottság úgy vélte, hogy az eljárás különböző szakaszai legfeljebb 1339 munkaórát vehettek igénybe. A Bizottság azzal, hogy 300 eurós átlagos óradíj alkalmazását javasolta, lényegében arra a következtetésre jutott, hogy a 401 700 euró a Quinn Emanuel ügyvédi iroda munkadíja címén megtéríthető.
52 Mindazonáltal, noha a felperes kérelme nem kellően alátámasztott és nyilvánvalóan túlzó mind a kért összegek, mind az óraszám és az ahhoz kapcsolódó óradíjak tekintetében, figyelembe véve, hogy a felperest a Törvényszék előtt képviselő ügyvédek a megtámadott határozat elfogadásához vezető, Bizottság előtti közigazgatási eljárásban is segítették a felperest, a Bizottság javaslata, bár mint becslés hasznos, a helytálló értékelés alapján indokoltnál alacsonyabbnak tűnik.
53 Közelebbről, a Bizottság becslése szerint a keresetlevél (500 óra), a válasz (200 óra) és a 2019. július 26‑i beadvány (260 óra) elkészítése összesen 960 órányi munkát igényelt. Márpedig, figyelemmel a felhozott jogalapok számára, a felmerült jogi és ténybeli kérdések nehézségére, az említett beadványok számára és láncolatára, az e beadványok mellékleteként benyújtott és a Törvényszék elé terjesztett bizonyítékokra, valamint a kifejtett érvelés egyre célirányosabb és részletesebb jellegére, e becslés nem tükrözi helytállóan az e három beadvány elkészítéséhez objektíve szükséges munkaidőt, amely a helyes értékelés szerint ugyanezen beadványokkal kapcsolatban ugyanakkor nem haladhatta meg az 1400 órát.
54 Ezen az óraszámon felül figyelembe kell venni egyrészt a felperes által a Törvényszékhez benyújtott egyéb írásbeli beadványok – azaz a fenti 50. pontban már említett, valamint bizonyos más, az említett pontban fel nem tüntetett beadványok (a 2019. január 16‑i kérelem, a 2020. december 10‑i kérelem és annak 2020. december 18‑i kiegészítése, a 2021. január 21‑i kérelem, a 2021. március 29‑i észrevételek és a 2021. május 3‑i észrevételek) – elkészítésére további 150 munkaórát is. Másrészt figyelembe kell még venni 250 munkaórát a 2021. április 15‑i informális találkozó és a 2021. május 4–6‑i tárgyalás előkészítésére és az azokon való részvételre.
55 E körülmények között, a jelen ügy összes körülményére figyelemmel, az alapügyben a Törvényszék előtti eljárás egészére vonatkozóan összesen 1800 munkaóra felszámolása tekinthető méltányosnak, függetlenül az érintett ügyvédek számától, így a Quinn Emanuel ügyvédi irodának a Bizottságtól követelhető munkadíja méltányos értékelés alapján 750 000 euróban kerül megállapításra.
56 A fentiekre tekintettel a Quinn Emanuel ügyvédi iroda munkadíja címén megtérítendő költségek összegét 750 000 euróban kell megállapítani.
A Compass Lexecon/FTI gazdasági tanácsadóinak beavatkozásával kapcsolatos költségekről
57 A felperes a Compass Lexecon/FTI által nyújtott gazdasági tanácsadási szolgáltatások címén 480 611,64 euró összeg megtérítését kéri.
58 Emlékeztetni kell arra, hogy bizonyos ügyek alapvetően gazdasági természetére figyelemmel, néha elengedhetetlennek bizonyulhat az ilyen területet érintő határozatokkal kapcsolatos jogvitákban, hogy gazdasági tanácsadók vagy szakértők egészítsék ki a jogi tanácsadók munkáját, és ez az eljárási szabályzat 140. cikke b) pontjának alkalmazása alapján megtérítendő költségekkel járhat (lásd, egy állami támogatásokra vonatkozó eljárást illetően: 2006. december 19‑i WestLB kontra Bizottság végzés, T‑228/99 DEP, nem tették közzé, EU:T:2006:405, 78. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; továbbá egy összefonódással kapcsolatban: 2020. augusztus 17‑i United Parcel Service kontra Bizottság végzés, T‑194/13 DEP II, nem tették közzé, EU:T:2020:372, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
59 Ehhez a gazdasági tanácsadók ilyen részvételének az eljárás szempontjából objektíve szükségesnek kell lennie (lásd: 2020. augusztus 17‑i United Parcel Service kontra Bizottság végzés, T‑194/13 DEP II, nem tették közzé, EU:T:2020:372, 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
60 A kérelemből kitűnik, hogy a felperes által kiszámított 480 611,64 euró a Compass Lexecon/FTI 9 gazdasági tanácsadójának a 2018. január 24. és 2022. június 15. közötti időszakra vonatkozó munkadíjának felel meg.
61 Ezen összeg igazolása érdekében a felperes a fenti 30. pontban említettekhez hasonló számításokat nyújtott be, azaz először is a kérelem T.6. mellékletében egy (a felperes által készített) összefoglaló táblázatot, amely az említett tanácsadók óradíjait (USD‑ben), valamint az általuk 2018 és 2021 között évente kiszámlázott munkaórák számát, továbbá a Compass Lexecon/FTI által az egyes évekre kiszámlázott (euróban kifejezett) teljes összeget tartalmazza (a továbbiakban: CL összefoglaló táblázat). Ezt követően magában a kérelem szövegében a felperes ugyanarra az időszak szerinti táblázatra támaszkodott, amely a fenti 30., 42. és 43. pontban már említésre került. Végezetül a kérelem T.9. mellékletében a felperes 10 számlát nyújtott be a 2018. január 16. és 2021. május 6. közötti időszakra vonatkozóan, és amelyeket a Compass Lexecon/FTI küldött meg neki, feltüntetve az egyes érintett tanácsadók által elszámolt órákat és óradíjaikat (USD‑ben) (a továbbiakban: CL‑számlák).
62 Ezenkívül a kérelem szövegében a felperes jelezte, hogy gazdasági tanácsadói olyan gazdasági jelentéseket, illetve beadványokat készítettek, amelyeket a keresetlevélbe, illetve a válaszba belefoglaltak vagy azokhoz csatoltak, és hogy az egyik tanácsadója a tárgyaláson is részt vett annak érdekében, hogy felvilágosítással szolgáljon. A felperes az általa a Bizottsághoz benyújtott gazdasági elemzésekre is hivatkozott.
63 Márpedig meg kell jegyezni, hogy bár a jelen ügyben valóban megállapítható, hogy a gazdasági tanácsadók részvétele objektíve szükséges volt a Törvényszék előtti eljárásban, a felperes kérelme és annak mellékletei – közelebbről a CL‑számlák, az időszak szerinti táblázat és a CL összefoglaló táblázat – alapján nem lehet felmérni a Compass Lexecon/FTI‑nek a Törvényszék előtti említett eljáráshoz kapcsolódó munkadíja címén kért összegeknek megfelelő munkamennyiséget.
64 Mindenekelőtt ugyanis a felperes által a kérelem mellékleteként benyújtott CL‑számlák nem tartalmaznak semmilyen leírást az elvégzett feladatokról, mivel a felperes úgy döntött, hogy valamennyi erre vonatkozó információt kitakar a Törvényszékhez benyújtott dokumentumokból (lásd a fenti 16. pontot, valamint analógia útján a 40. pontot). Továbbá a kérelem szövegében szereplő, időszak szerinti táblázat semmilyen konkrét értékelést nem tesz lehetővé (lásd analógia útján a fenti 42. pontot). Végezetül, a kérelemhez mellékelt CL összefoglaló táblázat csupán annak megállapítását teszi lehetővé a Törvényszék számára – bár nem feladata, hogy a mellékletekben felkutassa és azonosítsa azokat az elemeket, amelyek pótolhatják az információk és magyarázatok hiányát a kérelemben (lásd ebben az értelemben a fenti 44. pontot) –, hogy a Compass Lexecon/FTI 2018 és 2021 között összesen 853,7 órát számlázott ki a felperesnek, mégpedig 242 USD és 1055 USD közötti óradíjakkal számolva.
65 Így annak ellenére, hogy a felperes jelentős számú dokumentumot és adatot terjesztett elő, ezek egyike alapján sem határozható meg, hogy ezen összesített óraszám mely feladatoknak feleltethető meg, így többek között nem állapítható meg azon órák száma, amelyeket a számlákon feltüntetett 9 személy esetlegesen párhuzamos feladatvégzéssel vagy egymás közötti egyeztetéssel töltött, és az sem derül ki, hogy ezeket a munkaórákat a Törvényszék előtti eljárásra fordították‑e, illetve hogy azok e szempontból szükségszerűek voltak‑e. Egyébiránt, a felperesi javaslattal ellentétben, a Bizottsághoz benyújtott gazdasági elemzésekkel összefüggésben végzett munka nem releváns a jelen ügy szempontjából, amely az a fenti 23. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően kizárólag a Törvényszék előtti eljárással kapcsolatban felmerült költségekre vonatkozik.
66 Ebből következik, hogy a felperesi kérelem alapján nem állapítható meg sem a Compass Lexecon/FTI gazdasági tanácsadói által a Törvényszék előtti eljárás során ténylegesen elvégzett különböző feladatoknak megfelelő óramennyiség, sem pedig az e különböző feladatoknak megfelelő óradíj.
67 E körülmények között, bár – a Bizottság álláspontjával ellentétben – a Compass Lexecon/FTI gazdasági tanácsadóinak beavatkozásával kapcsolatos költségek teljes egészükben nem utasíthatók el, azt a Törvényszéknek a fenti 48. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően szükségszerűen szigorúan kell értékelnie.
68 Márpedig egyrészt, mivel a felperes semmilyen konkrét információval nem szolgált a gazdasági tanácsadói által a keresetlevélbe és a válaszba foglalt, illetve azokhoz csatolt jelentések és beadványok elkészítésébe fektetett munka mennyiségére vonatkozóan, méltányos értékelés alapján e munkamennyiséget 50 órában kell megállapítani. Másrészt, amint az a tárgyalási jegyzőkönyvből kitűnik, a felperes egyik gazdasági tanácsadója számára engedélyezték, hogy felvilágosítás nyújtása céljából a felperes képviselőinek jelenlétében és felelősségére beavatkozzon a háromnapos tárgyalás során. Az e feladatoknak megfelelő munkamennyiséget 24 órában kell megállapítani. Következésképpen, az alapügyben a Törvényszék előtti eljárás egésze tekintetében 74 munkaórát kell méltányos munkamennyiségként elismerni.
69 Az óradíjat illetően, mivel a kérelem alapján nem lehet pontosan meghatározni a gazdasági tanácsadók által ellátott különböző feladatoknak megfelelő óradíjat, és mivel a CL‑számlákon és a CL összefoglaló táblázatban szereplő egyes díjak, így az 1055 USD összegű óradíj mindenesetre nyilvánvalóan túlzott a szóban forgó munkadíj címén megtérítendő költségek meghatározása szempontjából, a Compass Lexecon/FTI‑nek a Bizottságtól követelhető munkadíja méltányos értékelés alapján 30 000 euróban kerül megállapításra.
70 A fentiekre tekintettel a Compass Lexecon/FTI munkadíja címén megtérítendő költségek összegét 30 000 euróban kell megállapítani.
A munkadíjakra vonatkozó megállapítások
71 Az alapeljárásban a jogi és gazdasági tanácsadási szolgáltatásokhoz kapcsolódó munkadíjak címén megtérítendő költségeket összesen 780 000 euróban kell tehát megállapítani.
A kiadásokról
72 Kiadások címén a felperes a Quinn Emanuel ügyvédi iroda ügyvédeinek, a Compass Lexecon/FTI gazdasági tanácsadójának, valamint egyik alkalmazottjának a tárgyaláson való részvétellel kapcsolatban felmerült utazási és szállásköltségeire összesen 23 907,21 euró összeg megtérítését kéri.
73 A kérelmezőnek kell olyan igazolásokat benyújtania, amelyekkel bizonyítani tudja az általa megtéríttetni kért utazási és tartózkodási költségek valós létezését és összegét (2017. január 26‑i Nordschleife végzés, T‑181/14 DEP, EU:T:2017:41, 34. pont).
74 Emlékeztetni kell arra, hogy az ügyvédektől eltérő személyek utazási és tartózkodási költségei csak akkor téríthetők meg, ha e személyek jelenléte az eljárás érdekében elengedhetetlen volt (lásd: 1998. szeptember 17‑i Branco kontra Bizottság végzés, T‑271/94 (92), EU:T:1998:222, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2017. október 27‑i Heli‑Flight kontra AESA végzés, T‑102/13 DEP, nem tették közzé, EU:T:2017:769, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
75 Különleges körülmények hiányában csupán egyetlen tanácsadó költségeit lehet megtérítendőnek nyilvánítani (lásd ebben az értelemben: 2014. október 8‑i Coop Nord kontra Bizottság végzés, T‑244/08 DEP, nem tették közzé, EU:T:2014:899, 33. pont).
A Quinn Emanuel ügyvédi iroda ügyvédeinek utazási és tartózkodási költségeiről
76 A felperes kiadások címén 12 632,95 euró összeg megtérítését kéri a Quinn Emanuel ügyvédi iroda ügyvédeinek a tárgyaláson való részvétellel kapcsolatosan felmerült utazási és tartózkodási költségeire.
77 Meg kell azonban állapítani, hogy maga a kérelem nem tartalmaz semmilyen pontosítást a követelt költségek jellegére vagy költségkategóriánkénti felosztására vonatkozóan. Mindazonáltal ezen összeg igazolásaként a felperes a kérelemben egy, a Quinn Emanuel ügyvédi iroda által a részére kiállított (a T.8. mellékletben csatolt) számlára, valamint az e kiadásoknak az ügyvédei általi kifizetéséről szóló (a T.11. mellékletben szereplő) számlákra hivatkozik.
78 A Quinn Emanuel ügyvédi iroda harmincharmadik, a felperes által a T.8. mellékletben benyújtott számlájából kitűnik, hogy a szóban forgó összeg lényegében a szállodai tartózkodás, az utazás és a terembérlet költségeire vonatkozik. E költségeket ugyanis a továbbiakban a felperes által a T.11. mellékletben benyújtott két másik (eurós) számla részletezi, konkrétan egy luxemburgi szállodától származó számláról és egy brüsszeli szállítási szolgáltató által kiállított számláról van szó, ugyanakkor ugyanezen melléklet olyan elszámoló táblázatokat tartalmaz, amelyekben eltérő formában ismét fel vannak tüntetve az említett költségek, valamint négy olyan oldalt is, amelyeknek tartalma teljesen ki van takarva. A Törvényszék tehát ezen utazási és tartózkodási költségeket csak az említett két – szállodai, illetve utazási – számla alapján tudja számításba venni. Ezzel szemben a Quinn Emanuel ügyvédi iroda harmincharmadik számlájában feltüntetett, az iratmásolási, valamint az eljárási költségekben álló bizonyos egyéb kiadások a felperes által szolgáltatott bármilyen pontosítás és igazolás hiányában nem vehetők figyelembe.
79 Elsősorban, a szállodai számlán feltüntetett 8513 euró összegben nyújtott szolgáltatások listájából kitűnik, hogy e számla az éjszakai tartózkodásnak, az étkezéseknek, egy tárgyalóterem és egyéb felszerelések bérletének, valamint a „transzfereknek” a költségeit tartalmazza.
80 Először is, az éjszakai tartózkodás díját illetően, a szállodai számlán összesen 5 630 euró összeg szerepel öt ügyvéd által négy (2021. május 3–7. között) ott töltött éjszaka ellenértékeként. Márpedig egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy az alapügyben a tárgyalásra 2021. május 4. és 6. között került sor. Amint az a tárgyalási jegyzőkönyvből kitűnik, 2021. május 6‑án körülbelül 16 órakor véget ért a tárgyalás. Következésképpen, a Törvényszék előtti eljárás szempontjából a 2021. május 6‑ról 7‑re virradó éjszaka tartózkodási költsége nem tekinthető szükségszerűnek. Ezenfelül, a szállítási szolgáltató számlájából kitűnik, hogy két Luxemburg és Brüsszel közötti autóútra, amelyet 6 személy részére biztosítottak, 2021. május 6‑án került sor. Másrészt, noha a jelen ügy sajátos körülményei között, mivel a tárgyalás három napon át zajlott, a felperest a Törvényszék előtt képviselő és az említett tárgyaláson a Törvényszék előtt felszólaló három ügyvéd éjszakai tartózkodásával kapcsolatban felmerülő költségek a fenti 75. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján megtérítendőnek tekinthetők, ugyanez nem vonatkozik arra a két másik ügyvédre, akik nem képviselték a felperest a Törvényszék előtt. Ebből következik, hogy három éjszakára a három ügyvéd szállodai költsége címén 2601 euró (éjszakánként 289 euró) térítendő meg.
81 Másodszor, ami az étkezéseket illeti, a szállodai számlán összesen 79 euró összeg szerepel, amelyet megtérítendőnek kell tekinteni, mivel ez az összeg kellően igazolt és észszerű.
82 Harmadszor, a tárgyalóterem és a felszerelések bérletére vonatkozóan a szállodai számlán összesen 2250 eurós összeg szerepel. Kétségtelen, hogy a kérelemből és a benyújtott iratokból nem derül ki sem e bérleti költségek pontos jellege, sem pedig az, hogy e bérletek milyen mértékben voltak szükségszerűek a Törvényszék előtti eljárás szempontjából. Mindazonáltal, bár a felszerelések bérletével kapcsolatos költségeket (750 euró egy „nyomtatóra”) a felperes által szolgáltatott bárminemű pontosítás hiányában el kell utasítani, a terembérlet költségeivel kapcsolatban (1500 euró három napra) meg kell állapítani, hogy a jelen ügy sajátos körülményei között – tekintettel arra, hogy a tárgyalás három napon át zajlott, ahol a felperest három ügyvéd képviselte (lásd a fenti 80. pontot) – egy szállodai tárgyalóterem ezen ügyvédek számára történő bérlése valóban szükségszerűnek tekinthető. Mindemellett, mivel az ilyen teremhasználat terjedelmét a felperes nem pontosította, annak három teljes napra történő bérlése – a felperes által szolgáltatott pontosítások hiányában – túlzottnak tűnik. Bár az ilyen információk hiánya nem képezi akadályát annak, hogy a Törvényszék méltányos mérlegelés alapján állapítsa meg az ezen a címen megtérítendő költségek összegét, ilyen esetben ugyanakkor szükségszerűen szigorúan kell értékelnie a kérelmező követeléseit (lásd ebben az értelemben: 2018. március 21‑i K&K Group kontra EUIPO – Pret A Manger [Europe] [Pret A Diner], T‑2/16 DEP, nem tették közzé, EU:T:2018:175, 37. pont). Ennélfogva, az e jogcímen megtérítendő összeg méltányossági alapon 750 euróban kerül megállapításra.
83 Negyedszer, ami a „transzfereket” illeti, a számla egy másik szálloda viszonylatában összesen 554 eurót tüntet fel. Mivel a felperes által szolgáltatott adatok alapján még csak az sem állapítható meg, hogy e költségek mit takarnak, nemhogy az, hogy mennyiben voltak szükségszerűek a Törvényszék előtti eljárás szempontjából, azokat el kell utasítani.
84 Másodsorban, a brüsszeli szállítási szolgáltató 2106,22 euróról szóló számlájából kitűnik, hogy azt három, 2021. május 3‑i Brüsszel és Luxemburg közötti autóútról (egy négyszemélyes és egy kétszemélyes utazásról, valamint egy tárgy szállításáról), valamint két, 2021. május 6‑i Luxemburg és Brüsszel közötti autóútról (egy négyszemélyes és egy kétszemélyes utazásról) állították ki.
85 Márpedig e tekintetben elegendő arra rámutatni, hogy – amint az a fenti 80. pontból kitűnik – kizárólag a felperest a Törvényszék előtt képviselő és a tárgyaláson a Törvényszék előtt felszólaló három ügyvéd jelenléte tekinthető az eljárás szempontjából szükségszerűnek az említett tárgyaláson való részvétellel kapcsolatban felmerülő költségek tekintetében. Következésképpen kizárólag az e három ügyvéd utazási költségeinek megfelelő összeg tekinthető megtérítendőnek. A jelen ügyben, figyelembe véve a felperes által benyújtott számlát, meg kell állapítani, hogy ez az összeg lényegében négy személy odaútja (380 euró) és visszaútja (380 euró) költségének felel meg, a várakozásért kiszámlázott pótlékok nélkül, ami összesen 760 eurót tesz ki.
86 A fentiekre tekintettel a Quinn Emanuel ügyvédi iroda kiadásai címén megtérítendő költségek teljes összegét 4190 euróban kell megállapítani.
A Compass Lexecon/FTI gazdasági tanácsadójának utazási és tartózkodási költségeiről
87 A felperes a Compass Lexecon/FTI gazdasági tanácsadójának a tárgyaláson való részvételével kapcsolatos utazási és tartózkodási költségei címén 2749,08 euró összeg megtérítését kéri.
88 Meg kell azonban állapítani, hogy maga a kérelem nem tartalmaz semmilyen pontosítást a követelt költségek jellegére vagy költségkategóriánkénti felosztásra vonatkozóan. Mindazonáltal ezen összeg igazolása érdekében a felperes a kérelemben a számlákat és nyugtákat tartalmazó T.12. mellékletre hivatkozik.
89 A felperes által benyújtott T.12. melléklet egy táblázatban különböző költségkategóriájú költségeket sorol fel, konkrétan a következőket:
– három taxiút – 30 euró, 42,09 euró és 30 euró értékben –, összesen 102,09 euró;
– két COVID19 teszt – 180 euró és 169 euró értékben –, összesen 349 euró;
– repülőutak 948,45 euró értékben;
– szállodai költség 1220 euró értékben.
90 Egyébiránt a felperes által benyújtott T.12. melléklet tartalmaz még három oldalt, amelyek tartalmát teljes egészében kitakarták, egy utazási iroda által kiállított számlát, valamint egy olyan oldalt, amelyen több nyugta és pénztárbizonylat másolata szerepel. A Törvényszék tehát e költségeket csak az említett számla, valamint az említett nyugták és bizonylatok alapján tudja megítélni.
91 Először is, ami a taxiutakat illeti, a felperes három nyugta másolatát mutatta be, amelyeket egy 2021. május 3‑i madridi taxiútról (30 euró), egy 2021. május 3‑i luxemburgi taxiútról (42,09 euró) és egy 2021. május 7‑i madridi taxiútról (30 euró) állítottak ki. Ezek a költségek, amelyek a jelek szerint a felperes gazdasági tanácsadójának a 2021. május 4. és 6. közötti tárgyalás céljából a Madridból Luxemburgba történő utazásához kapcsolódnak, a Törvényszék előtti eljárás szempontjából szükségszerűeknek tekinthetők. Következésképpen a taxiutak címén megtérítendő összeg 102,09 euró.
92 Másodszor, a két COVID19 teszt költségeivel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a felperes csupán egy bankkártyabizonylat másolatát mutatta be, amelyet valószínűsíthetően 2021. május 2‑án Madridban állítottak ki (180 euróról). Ezen a bizonylaton azonban nincs feltüntetve sem az igénybe vett szolgáltatás, sem az azt igénybe vevő személy, és önmagában az, hogy szerepel rajta a spanyol „clinica” szó, e tekintetben nyilvánvalóan nem elegendő. Az ugyanezen a jogcímen követelt másik (169 eurós) összegre vonatkozóan pedig semmilyen bizonyítékot nem terjesztettek elő. E költségek megtérítését tehát el kell utasítani.
93 Harmadszor, ami a repülőutakat illeti, a felperes benyújtott egy utazási iroda által kiállított számlát, amely a felperes gazdasági tanácsadójának a Madrid–Luxemburg közötti oda‑vissza útra 948,45 eurós költséget tüntetett fel. Pontosabban az említett számlából az tűnik ki, hogy a követelt összeg a 2021. május 3. és 5. közötti menettérti repülőjegy árának megfelelő 672 eurót, 26,45 euró összegű adót és 250 euró többletköltséget tartalmaz a visszaútra szóló jegy 2021. május 5‑ről 7‑re történő áttétele miatt.
94 Mivel semmilyen magyarázat nem indokolja a visszaútra szóló jegy időpontjának megváltoztatásával kapcsolatos többletköltséget, valamint tekintettel arra, hogy a tárgyalási időpontokat 2021. január 29‑én közölték a felekkel, és azokat nem módosították, e módosítási költségek megtérítését el kell utasítani. Következésképpen a repülőutak címén megtérítendő összeg 698,45 euróban kerül megállapításra.
95 Negyedszer, ami a szállodát illeti, a felperes egy luxemburgi szállodától származó bankkártyabizonylat másolatát mutatta be, amely 1220 euró összegről szól 2021. május 3‑i dátummal, és amelyen a „foglalás” megjelölés szerepel. Ez a bizonylat azonban nem jelöli meg sem a nyújtott szolgáltatást, sem az azt igénybe vevő személyt. Végeredményben a rendelkezésre bocsátott adatok alapján nem lehet megállapítani, hogy fizetési bizonylatról van‑e szó, vagy egy bizonyos összeg zárolásának (például letét fizetése esetén történő) igazolásáról. E körülmények között, mivel ugyanarról a szállodáról van szó, mint amely a fenti 80. pontban említett számlát kiállította, analógia útján az e címen egy személy részére három éjszakára megtérítendő költségek összegét – mivel a gazdasági tanácsadó visszaútja időpontjának megállapítását és módosítását illetően semmilyen pontosítással nem szolgáltak (lásd a fenti 94. pontot) – éjszakánként 289 euróban, azaz összesen 867 euróban kell megállapítani.
96 A fentiekre tekintettel a Compass Lexecon/FTI gazdasági tanácsadója kiadásainak címén a megtérítendő költségek összegét 1667,54 euróban kell megállapítani.
A felperes alkalmazottjának utazási és tartózkodási költségeiről
97 A felperes az egyik alkalmazottjának a tárgyalásra történő utazásával és tartózkodásával kapcsolatos költségei címén 8525,18 euró összeg megtérítését kéri.
98 Márpedig a felperes semmilyen bizonyítékot nem terjesztett elő a fenti 74. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően annak igazolására, hogy az alkalmazottjának jelenléte mennyiben volt szükségszerű az eljárás szempontjából, és e tekintetben nyilvánvalóan elégtelen önmagában az, hogy a vállalkozás részéről ez az alkalmazott követte az ügyet. Végezetül, sem az iratokból, sem a tárgyalási jegyzőkönyvből nem mutat arra semmi, hogy jelenlétét a Törvényszék megkövetelte volna, vagy felhívta volna a tárgyaláson való felszólalásra. E költségek megtérítését tehát el kell utasítani.
Az utazási és tartózkodási költségekre vonatkozó megállapítás
99 Az alapeljárással kapcsolatban felmerült utazási és tartózkodási költségek megtérítendő összegét tehát 5857,54 euróban kell megállapítani.
A megtérítendő költségekre vonatkozó megállapítás
100 A fenti megfontolások összességére tekintettel a Törvényszék megítélése szerint méltányos értékelés alapján az alapeljárás címén a felperes részére megtérítendő költségek teljes összegét – az ügynek a jelen végzés meghozataláig felmerült valamennyi körülményét figyelembe véve – 785 857,54 euróban kell megállapítani.
101 Mivel a felperes nem kérte a jelen költségmegállapítási eljárás során felmerült költségek megtérítését, e tekintetben a Törvényszéknek nem kell határoznia.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített második tanács)
a következőképpen határoz:
A Törvényszék az Európai Bizottság által a Qualcomm Inc. számára megtérítendő költségek teljes összegét 785 857,54 euróban állapítja meg.
Luxembourg, 2024. február 29.