PAOLO MENGOZZI
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2015. június 11.(1)
C‑408/14. sz. ügy
Aliny Wojciechowski
kontra
Office national des pensions (ONP)
(a tribunal du travail de Bruxelles [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Az Európai Unió nyugdíjas tisztviselője – Nyugdíjjogosultság – Szolgálati idő egységének elve – Nyugdíjjogosultságok halmozódása – A lojális együttműködés elve – Az Európai Unió Alapjogi Chartája”
1. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Unió és a tagállamok közötti lojális együttműködés elvének és az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 34. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik. Ezt a kérelmet a belga Office national des pensions (ONP; Országos Nyugdíjhivatal, a továbbiakban: ONP) és A. Wojciechowski közötti jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya az, hogy e szervezet megtagadta az érintettől az öregségi nyugdíj nyújtását.
I – Jogi háttér
A – Az uniós jog
2. Az Európai Unió tisztviselőinek a 2010. november 24‑i 1080/2010/EU, Euratom rendelettel(2) módosított, az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának, valamint az Európai Közösségek egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeiről és a Bizottság tisztviselőire vonatkozó egyedi átmeneti intézkedések bevezetéséről szóló 1968. február 29‑i 259/68/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendelettel létrehozott személyzeti szabályzata(3) (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) „Nyugdíjrendszer” című VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdése kimondja:
„Az a tisztviselő, aki azt követően lép a Közösségek szolgálatába, hogy:
[...]
munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként tevékenykedett,
jogosult beiktatását [helyesen: jogosult a véglegesítését] követően, de az öregségi nyugdíjra a személyzeti szabályzat 77. cikke szerinti jogosultság elnyerése előtt az ilyen szolgálat vagy tevékenység révén szerzett nyugdíjjogosultság – az átruházás [helyesen: átvitel] tényleges időpontjának megfelelően naprakésszé tett – tőkeértékét az Uniónak befizettetni.
[…]”
B – A belga jog
3. Az 1967. október 24‑i arrêté royal n° 50 relatif à la pension de retraite et de survie des travailleurs salariés(4) (a munkavállalói öregségi és túlélő hozzátartozói nyugdíjról szóló 50. sz. királyi rendelet, a továbbiakban: 50. sz. királyi rendelet) alapügy tényállására alkalmazandó változata 10a. cikkének(5) első és negyedik bekezdése szerint:
„Ha a munkavállaló a jelen rendelet alapján öregségi nyugdíjra, illetve egy vagy több eltérő rendszer alapján annak megfelelő előnyre jogosult, és mindezen nyugellátások arányos szolgálati részidejeinek összessége meghaladja az egységes szolgálati időt, az öregségi nyugdíj számítása érdekében figyelembe vett szolgálati időt annyi évvel kell csökkenteni, amennyi ahhoz szükséges, hogy az említett összeget az egységes időtartamra csökkentsék.
[…]
A jelen cikk alkalmazásában »eltérő rendszer« alatt minden más belga öregségi és túlélő hozzátartozói nyugdíjrendszer értendő, kivéve az önálló vállalkozók nyugdíjrendszerét, és bármely más ennek megfelelő külföldi nyugdíjrendszert vagy nemzetközi közjogi intézmény személyi állományára alkalmazandó nyugdíjrendszert.”
4. Az 1983. október 14‑i arrêté royal portant exécution de l’article 10bis de l’arrêté royal n° 50 du 24 octobre 1967 relatif à la pension de retraite et de survie des travailleurs salariés(6) (a munkavállalói öregségi és túlélő hozzátartozói nyugdíjáról szóló 1967. október 24‑i 50. sz. királyi rendelet 10a. cikkének végrehajtásáról szóló királyi rendelet, a továbbiakban: 1983. október 14‑i királyi rendelet) 3. cikke értelmében a fent említett 10a. cikk alapján a levonandó évek száma nem haladhatja meg a 15 évet, sem az egész százalékegységre felkerekített eredményt, amely az átváltott összeg(7) és az átalányösszeg(8) közötti különbség, valamint az említett átalányösszeg 10%‑ának megfelelő összeg hányadosa.
5. A szolgálati idő csökkentése elsősorban azokat az éveket érinti, amelyek a legkevésbé előnyös nyugdíjra jogosítanak.(9)
II – Az alapeljárás tényállása és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
6. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül, hogy a belga állampolgárságú A. Wojciechowski 1965 és 1977 között Belgiumban munkavállalóként, majd 1977. október 17‑től 2011. november 30‑ig a Bizottságnál tisztviselőként dolgozott.
7. 2012 májusában az ONP hivatalból vizsgálta A. Wojciechowski munkavállalói öregségi nyugdíjra való jogosultságát, mivel 2013. április 26‑án elérte a jogszabály szerinti (65 éves) öregségi nyugdíjkorhatárt.
8. Az érintett az első adatlapon – amelyet 2012. május 21‑én kiegészített – feltüntette a Belgiumban 1965‑től 1977‑ig tartó időszakban munkavállalóként szerzett szolgálati idejét, és közölte, hogy 2011. december 1‑jétől nyugdíjat kap az Európai Bizottságtól. Azt is feltüntette, hogy ezen időpont óta nem folytat semmilyen keresőtevékenységet.
9. 2012. június 12‑i levelében az ONP megkérdezte a Bizottságtól, hogy A. Wojciechowski megfelel‑e az uniós rendszer által nyújtandó öregségi nyugdíj jogosultsági feltételeinek. 2012. augusztus 17‑i levelében a Bizottság tájékoztatta az ONP‑t, hogy a közigazgatási gyakorlatának megfelelően a válaszokat továbbította az érintettnek.
10. 2012. augusztus 24‑i levelében A. Wojciechowski elküldte az ONP‑nek a Bizottságtól kapott igazolást, amelyből kitűnik, hogy 2011. december 1‑je óta a Bizottságtól a közösségi nyugdíjrendszerbe 1977. október 17‑től 2011. november 30‑ig terjedő időszakra befizetett járulékok alapján számított nyugdíjban részesül. A nyugdíj összegét nem közölte az ONP‑vel. Ugyanebben a levélben A. Wojciechowski megerősítette az ONP‑nek, hogy nem élt a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdésében biztosított azon lehetőséggel, hogy a munkavállalói tevékenysége révén szerzett nyugdíjjogosultsága tőkeértékét az Uniónak átutaltassa.
11. Az ONP a 2012. szeptember 11‑i határozatában az 50. sz. királyi rendelet 10a. cikkére hivatkozva az alábbiakat jelezte az érintettnek:
„Ön a szolgálati idején kívül másik rendszerben (közszolgálat, nemzetközi szervezet) is szerzett szolgálati időt. Azonban az a nyugdíjjogosultságok halmozódása eredményeként sem haladhatja meg az egységes szolgálati időt, ami azt jelenti, hogy az Ön összesített szolgálati ideje nem haladhatja meg a 45 évet. [...] az Ön szolgálati idejét 10 évvel csökkenteni kell. […]”
12. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az ONP megállapította, hogy A. Wojciechowski munkavállalóként 13/45 szolgálati időt, egy másik rendszerben pedig 45/45 rész szolgálati időt szerzett összesen. A hatályban lévő számítási szabályok alapján ebből azt a következtetést vonta le, hogy az érintett a Belgiumban munkavállalóként szerzett szolgálati ideje alapján 83,05 euró összegű öregségi nyugdíjra jogosult, amely 3/45 részben munkavállalói szolgálati időnek felel meg.(10)
13. Az ONP 2012. november 13‑án elektronikus levélben egyértelművé tette A. Wojciechowski számára, hogy tekintettel arra, hogy a Bizottság által folyósított nyugdíj összege számára nem ismert, úgy véli, hogy az ezen intézményben megszerzett 35 év szolgálati idő alapján az említett 10a. cikk alkalmazásához figyelembe veendő nyugellátás arányos részideje 70/70 vagy 45/45 résszel egyenlő – mivel a 2004. május 1‑je előtt szolgálatba lépett európai tisztviselőt valamennyi ledolgozott év után évente nyugdíj címén az utolsó, szolgálatban töltött időre járó bér 2%‑a illeti meg, és az így elérhető maximális mérték nem haladhatja meg az utolsó alapilletményének 70%‑át –, valamint hogy így az egységes szolgálati időt tizenhárom évvel lépte túl.
14. Az e túllépés miatti nyugdíjcsökkentés kiszámítására vonatkozóan az ONP ugyanezen elektronikus levélben közölte, hogy amennyiben a másik rendszertől kapott nyugdíj összege nem ismert, a számítást a másik rendszerből átváltott összeg alapján kell elvégezni, ami az ellenkező bizonyításáig „– a 138,01‑es index alkalmazásával – a 6506,98 [euró] átalányösszeg két és félszeresével egyenlő”(11). Az ONP szerint ebből az következik, hogy a 2012. szeptember 11‑i határozatban foglaltakkal ellentétben egyetlen munkavállalóként szerzett szolgálati idő sem érvényesíthető. Az ONP az új határozatot nem közölte az érintettel, de a nyugdíj folyósítását 2013 júliusától megszüntette.
15. A. Wojciechowski a Tribunal du travail de Bruxelles‑hez (Belgium) (brüsszeli elsőfokú munkaügyi bíróság) 2012. december 11‑én benyújtott keresetlevelében a 2012. szeptember 11‑i határozat hatályon kívül helyezését kérte, valamint azt, hogy a bíróság kötelezze az ONP‑t arra, hogy biztosítson számára 13/45 részben meghatározott, azaz megközelítőleg havi 367,07 euró összegű öregségi nyugdíjat.(12) A. Wojciechowski kérelme alátámasztására különösen arra hivatkozik, hogy amennyiben a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendelet(13) vagy a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29‑i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(14) helyzetére alkalmazható lenne, az azt eredményezné, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata(15) értelmében az ONP nem alkalmazhatná a belga nyugdíj számításánál a szolgálati idő egységének említett elvét. Továbbá úgy véli, hogy az ONP tévesen alkalmazta a jogot, mivel az intézményekben 34 év és 11 hónap, azaz közel 35 év szolgálati időt szerzett, és nem 45 évet. E tekintetben arra vár választ, hogy elméletileg az ONP milyen jogi alapon határozta meg európai nyugdíjának összegét.
16. Az ONP azt állítja, hogy az Unió intézményei által nyújtandó nyugdíjak nem tartoznak a halmozódásra vonatkozó uniós jogszabályok hatálya alá, mivel az 1408/71 rendelet és a 883/2004 rendelet nem alkalmazható. A belga Cour de cassation (Semmítőszék) egyébiránt elismerte a szolgálati idő egysége elvének alkotmányosságát, és az ONP úgy véli, hogy alkalmazta az elővigyázatosság elvét, amikor – mivel nem álltak rendelkezésére a Bizottságtól kért információk – képzeletbeli adatok alapján alkalmazta az 50. sz. királyi rendelet 10a. cikkét.
17. A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a szolgálati időegységének elve a munkavállalói nyugdíj kiegészítő jellegét konkretizálja más rendszerekhez képest, és hogy a szolgálati időegységének elve azt követeli meg, hogy az önálló vállalkozói szolgálati idő kivételével minden elismert szolgálati időt adjanak hozzá a munkavállalói szolgálati időhöz, és amennyiben mindezen nyugellátások arányos szolgálati részidejeinek összessége meghaladja az egységes szolgálati időt, az öregségi nyugdíj számítása érdekében figyelembe vett szolgálati időt annyi évvel kell csökkenteni, amennyi ahhoz szükséges, hogy az említett összeget az egység időtartamára csökkentsék. Amint azt a belga Alkotmánybíróság a 2011. szeptember 20‑i ítéletében kimondta, az említett 10a. cikke annak biztosítására irányul, hogy valamennyi vegyes szolgálati idővel rendelkező munkavállaló egyenlő bánásmódban részesüljön, miközben továbbra is cél a nyugdíjkiadások ellenőrzése.
18. Azt követően, hogy a Tribunal du travail de Bruxelles megállapította, hogy a Bizottságnak a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó személyi állományára alkalmazandó rendszer – mint nemzetközi közjogi intézmény személyi állományára alkalmazandó nyugdíjrendszer – az 50. sz. királyi rendelet 10a. cikkének hatálya alá tartozik, és a Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján úgy tűnik, hogy A. Wojciechowski nem hivatkozhat sem az EUMSZ 45. cikkre és az EUMSZ 48. cikkre, sem az 1408/71 rendeletre, sem a 883/2004 rendeletre, a Cour du travail de Bruxelles által a Melchior‑ítélet (C‑647/13, EU:C:2015:54) alapjául szolgáló ügyben hozott előzetes döntéshozatalra utaló határozatából idéz hosszú szakaszokat. Bár úgy véli, hogy ezen határozat indokolása közvetlenül nem alkalmazható a jelen jogvitára, mivel eltérő a szóban forgó belga szabályozás, és a My‑ítéletben (C‑293/03 EU:C:2004:821) kialakított megoldás sem ültethető át közvetlenül az előtte folyamatban lévő jogvitába, ugyanakkor megállapítja, hogy az 50. sz. királyi rendelet 10a. cikke megnehezítheti a bizonyos szolgálati idővel rendelkező belga állampolgárságú tisztviselők Unió általi felvételét.
19. A Tribunal du travail de Bruxelles ilyen körülmények között úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és az alábbi kérdést terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:
„Ellentétes‑e egyrészt a lojális együttműködés elvével és az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével, másrészt a [Charta] 34. cikkének (1) bekezdésével az, hogy egy tagállam csökkenti vagy akár megtagadja a munkavállaló számára az e tagállam jogszabályai szerint végzett tevékenység alapján járó öregségi nyugdíjat, amennyiben az e tagállamban és az európai intézményekben megszerzett szolgálati idő meghaladja [az 50. sz. királyi rendelet] 10a. cikkében rögzített 45 éves egységes szolgálati időt?”
III – A Bíróság előtti eljárás
20. A jelen ügyben a belga kormány és a Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket az Európai Unió Bírósága Alapokmányának 23. cikke alapján. A. Wojciechowski azt követően, hogy lemondott az írásbeli észrevételek előterjesztéséről, tárgyalás tartására irányuló kérelmet nyújtott be. A Bíróság eljárási szabályzata 76. cikkének (3) bekezdése értelmében e kérelmet elfogadták.
21. A Bíróság a 2015. március 13‑i végzésével az A. Wojciechowski által kérelmezett költségmentességet engedélyezte.
22. A. Wojciechowski, a belga kormány, valamint a Bizottság a 2015. május 7‑én tartott tárgyaláson szóbeli észrevételeket terjesztett elő.
IV – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
A – A Bíróság hatásköréről és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatóságáról
1. A Bíróság hatásköréről
a) A belga kormány érvei
23. A belga kormány elsődlegesen vitatja a Bíróság hatáskörét az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megválaszolása tekintetében, mivel az alapügy az uniós joghoz semmilyen szempontból sem kapcsolódik. Egyrészt A. Wojciechowski helyzete tisztán belső jellegű, amely nem tartozik sem a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó elsődleges jogi rendelkezések, sem az 1408/71 rendelet vagy a 883/2004 rendelet hatálya alá. Másrészt az alapügy nem azon öregségi nyugdíj megtagadására vagy csökkentésére vonatkozik, amelyre az érintett az Unióban megszerzett szolgálati idő alapján jogosult, nem is arra, hogy az ONP megtagadta az egyik európai intézménynél szerzett szolgálati idő éveinek figyelembevételét a belga rendszer szerinti öregségi nyugdíj megállapításánál, mivel ezt a szolgálati időt – éppenhogy – igenis figyelembe vették. Az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében megfogalmazott lojális együttműködés elve, amely az Unió és a tagállamok közötti kölcsönös együttműködési kötelezettséget írja elő, nem alkalmazható a jelen ügyben, amelyet nem lehet sem a Bizottság kontra Belgium ítélet (137/80, EU:C:1981:237), sem a My‑ítélet (C‑293/03, EU:C:2004:821) alapját képező ügyhöz hasonlítani.
24. Végül a belga kormány szerint a Charta 34. cikke sem alkalmazható a jelen ügyben, mivel egyrészről e rendelkezés egy egyszerű elvet kíván megfogalmazni, nem pedig a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében vett jogot, másrészről az 50. sz. királyi rendelet 10a. cikke nem tekinthető az uniós jogot végrehajtó rendelkezésnek.
b) Elemzés
25. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az Unió tisztviselője az EUMSZ 45. cikk (1) bekezdése szerinti munkavállalói jogállással rendelkezik, amennyiben élt a szabad mozgáshoz való jogával.(16) A Bíróság e tekintetben pontosította, hogy az az olyan nemzetközi közszolgálatban, mint az Unió közszolgálata, eltöltött szolgálati időt nem lehet valamely tagállam közszolgálatában eltöltött időhöz hasonlóan kezelni, és ezért önmagában a Szerződés említett rendelkezésében szabályozott helyzet egyikével sem keletkeztethet kapcsolatot.(17)
26. A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból és az ügy irataiból kitűnik, hogy a belga állampolgárságú A. Wojciechowski mindig is Belgiumban lakott(18) és dolgozott, először munkavállalóként a magánszektorban, majd a Bizottságnál. Szakmai pályafutása alatt soha nem szerezte meg a migráns munkavállaló jogállását. Ezért a helyzete, amely továbbra is tisztán belső jellegű, nem tartozik az EUMSZ 45. cikk (1) bekezdésének hatálya alá.(19)
27. Egyébiránt – mint ahogy azt a kérdést előterjesztő bíróság és a belga kormány helyesen jegyezte meg – A. Wojciechowski azon időszak alatti helyzete, amikor a Bizottság szolgálatában állt, nem tartozik sem az 1408/71 rendelet, sem a 883/2004 rendelet hatálya alá. A Bíróság ugyanis e tekintetben pontosította, hogy „[az Unió] tisztviselői nem minősíthetők az 1408/71 rendelet értelmében vett munkavállalónak, miután nincsenek alávetve a nemzeti szociális biztonságra vonatkozó jogszabályoknak, amint azt az említett rendelet személyi hatályát megállapító 2. cikkének (1) bekezdése megkövetelné”(20).
28. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából is az következik, hogy a tisztviselő helyzete nem tartozik az uniós jog tárgyi hatálya alá pusztán amiatt, hogy az Unió foglalkoztatja.(21)
29. Ebből kifolyólag azon egyetlen körülmény alapján, hogy A. Wojciechowski nyugdíjas tisztviselő jogállásával rendelkezik, nem lehet automatikusan megállapítani azt, hogy fennáll az uniós joggal való kapcsolat. E tekintetben fontos kiemelni, hogy habár ebben a minőségében a személyzeti szabályzat, vagyis egy „teljes egészében kötelező és valamennyi tagállamban közvetlenül alkalmazandó”(22) jogi aktus hatálya alá tartozik, amely „az érvényesítéséhez szükséges mértékig”(23) köti a tagállamokat, nem vitatott azonban, hogy annak egyetlen rendelkezése sem szabályozza kifejezetten az alapügy tárgyát képező tényállást.
30. Konkrétan a személyzeti szabályzat egyetlen rendelkezéséből sem lehet levonni azt a következtetést, hogy bármelyik is tiltaná, hogy a tagállamok figyelembe vegyék az Unió által a volt uniós tisztviselő részére fizetendő nyugdíjat az azon nyugdíjjogosultságok felső határát meghatározó nemzeti jogszabály alkalmazásakor, amelyek ezen említett tisztviselőt e tagállam jogszabályai szerint megillethetik. Az állandó ítélkezési gyakorlatból ezzel szemben az következik, hogy az uniós jog nem sérti a tagállamoknak a szociális biztonsági rendszerük kialakítására vonatkozó hatáskörét, és hogy igaz ugyan, hogy a tagállamok e hatáskörük gyakorlása során kötelesek tiszteletben tartani az uniós jogot,(24) az sem kétséges azonban, hogy uniós szintű harmonizáció hiányában az egyes tagállamok jogszabályai határozzák meg egyrészt a szociális biztonsági rendszerbe való belépési jog vagy kötelezettség feltételeit, másrészt pedig az ellátásokra való jogosultság feltételeit.(25)
31. Kétségtelenül lehet azzal érvelni, hogy a belga szabályozás a nyugdíjjogosultságoknak a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdésében rögzített átvihetőségét veszélyezteti, mivel – ha e lehetőséggel nem élnek – az Uniónál történő szolgálatba lépés előtt megszerzett nyugdíjjogosultság elveszhet, és a fenti lehetőséget de facto kötelezettséggé változtatja, megsértve e rendelkezés egyértelmű szövegét. Az alapügyben azonban A. Wojciechowski azt kifogásolja, hogy a belga rendszerben egyáltalán nem szerzett jogosultságot öregségi nyugdíjra azon időszakok tekintetében, amelyek során e rendszerben járulékot fizetett, nem pedig a személyzeti szabályzat fent hivatkozott rendelkezésében rögzített átviteli mechanizmus korlátozását, amely rendelkezés csak arra irányul, hogy a nemzeti rendszerben megszerzett nyugdíjjogosultságot megtestesítő tőkeértéket az uniós nyugdíjrendszer szerinti szolgálati időre át lehessen számítani, amiről végül A. Wojciechowski kifejezetten lemondott.
32. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a kérdést előterjesztő bíróság a feltett kérdés első részében arra vár választ, hogy alkalmazható‑e alapeljárás felperesének helyzetére a Bíróságnak a Bizottság kontra Belgium ítélettel (137/80, EU:C:1981:237) és a My‑ítélettel (C‑293/03, EU:C:2004:821) kezdődő, és nemrégiben a Melchior‑ítélettel (C‑647/13, EU:C:2015:54) megerősített ítélkezési gyakorlata, amely szerint a tagállamokat az Unióval szemben terhelő – és az EK 10. cikkben (később az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése) a tagállam számára az Unió feladatai teljesítésének elősegítését előíró kötelezettségben megnyilvánuló – lojális együttműködés és segítségnyújtás kötelességével ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely visszatarthat az Unió valamely intézményében való szakmai tevékenység végzésétől, megnehezítve a tagállami tisztviselők Unió általi felvételét.(26)
33. Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság szerint az alapügy tárgyát képező szabályozás és annak ONP általi alkalmazása A. Wojciechowski esetében sértheti a lojális együttműködésre és segítségnyújtásra vonatkozó – a Bíróság által ezen ítélkezési gyakorlatban értelmezett és alkalmazott – kötelezettséget.
34. E körülmények között úgy tűnik, hogy nem vitatható a Bíróság hatásköre az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés e részének megválaszolása tekintetében. Ezt a hatáskört egyébként hallgatólagosan a Melchior‑ítélet (C‑647/13, EU:C:2015:54) is elismerte, amelyben a Bíróság egy olyan kérdésre válaszolt, mint amilyet a Cour du travail de Bruxelles feltett, amely a munkanélküli‑járadékkal kapcsolatos belga szabályozásnak az ONP és az Unió egy olyan volt szerződéses alkalmazottja közötti jogvitában történő alkalmazására vonatkozott, akinek helyzete – akárcsak A. Wojciechowski helyzete – az uniós joghoz más szempontból nem kapcsolódott.(27)
35. A belga kormány azon érvelése, amely szerint az alapügy különbözik a Bizottság kontra Belgium ítélet (137/80, EU:C:1981:237) és a My‑ítélet (C‑293/03, EU:C:2004:821) alapjául szolgáló ügyektől, ezért a Bíróság által az ezen ítéletekben megállapított elvek nem alkalmazhatók A. Wojciechowski helyzetére, a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdés érdemét érinti, nem pedig a Bíróságnak a kérdés megválaszolására vonatkozó hatáskörét.
36. Ami a Charta 34. cikkének értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés második részét illeti, véleményem szerint az uniós joghoz való egyéb kapcsolódási pontok hiányában a Charta alkalmazását és ebből kifolyólag a Bíróságnak a kérdés ezen részének megválaszolására vonatkozó hatáskörét csak akkor lehetne megállapítani, ha a Bíróság fenti 32. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlata alkalmazható lenne A. Wojciechowski helyzetére.(28)
2. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatóságáról
37. Amennyiben a Bíróság megállapítaná hatásköre fennállását, a belga kormány vitatja a feltett kérdés elfogadhatóságát, amely véleménye szerint pusztán hipotetikus jellegű, mivel a kérdést előterjesztő bíróság arra a ténylegesen nem vizsgált és az alapüggyel össze nem függő feltételezésre alapította a Bíróság előtti eljárás megindítását, mely szerint az 50. sz. királyi rendelet 10a. cikke „megnehezíthetné a bizonyos szolgálati idővel rendelkező belga állampolgárságú tisztviselők Európai Közösség általi felvételét”.
38. E tekintetben csupán azon megjegyzésre szorítkozom, hogy a fenti 32. pontban említett ítélkezési gyakorlat lényegében azon a megállapításon alapul, hogy az olyan nemzeti szabályozás alkalmazása, amelyek munkavállalók bizonyos csoportjait elriaszthatják attól, hogy az európai közszolgálatban helyezkedjenek el, akadályozhatja az Uniót feladatai teljesítésében. A belga kormány által vitatott feltételezést hangoztatva, a kérdést előterjesztő bíróság egyáltalán nem vet felaz alapügy tényállásával össze nem függő elemet, és csupán azt vizsgálja, illetve arra vár választ a Bíróságtól, hogy az alapügyben szóban forgó körülmények között fennáll‑e az említett veszély, és a fent említett ítélkezési gyakorlat alkalmazásához szükséges feltételek teljesülnek‑e.
B – Az ügy érdeméről
1. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés első részéről: a lojális együttműködés elve
39. A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésének első részével arra keres választ, hogy ellentétes‑e a lojális együttműködés elvével az, hogy egy tagállam csökkenti vagy akár megtagadja a munkavállaló számára az e tagállam jogszabályai szerint végzett tevékenység alapján járó öregségi nyugdíjat, amennyiben az e tagállamban és az európai intézményekben megszerzett szolgálati idő meghaladja a nemzeti jogszabályokban rögzített egységes szolgálati időt.
a) A Bíróság elé terjesztett észrevételek
40. A belga kormány kifejti, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésének értelmezésére vonatkozó kérdésére nemleges választ kell adni. E kormány szerint a lojális együttműködésnek a Bíróság által a fenti 32. pontban említett ítéletekben értelmezett elve nem alkalmazható az alapügyre, amelyben a nemzeti hatóságok nem tagadták meg az Uniónál szerzett szolgálati idők figyelembevételét a belga rendszer szerinti öregségi nyugdíj megállapításánál. A. Wojciechowski esetében figyelembe vették e szolgálati időt. Márpedig az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése az Unió és a tagállamok között kölcsönös együttműködési kötelezettséget ír elő.
41. A belga kormány továbbá arra hivatkozik, hogy még ha feltételezzük is, hogy a lojális együttműködés elve alkalmazható az alapügyre, a belga jogszabályokban rögzített, a szolgálati idő egységének szabálya nem sérthetné azt. E tekintetben e kormány megjegyzi, hogy az említett elv nem eredményezhet előnyt azon személyek számára, akik mielőtt az Uniónál tisztviselőként teljes szolgálati időt szereztek, munkavállalók voltak, különösen nem azon más munkavállalókhoz képest, akik vegyes szolgálati időt szereztek. A szolgálati idő egységének szabálya jogos indokon alapul: a nyugdíjkiadások ellenőrzésén és a vegyes szolgálati időt szerző munkavállalók egyenlőségének elvén. Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jog nem sérti a tagállamoknak a szociális biztonsági rendszerük kialakítására vonatkozó hatáskörét, és uniós szintű harmonizáció hiányában a tagállamok határozzák meg a szociális biztonsági rendszerbe való belépési jog vagy kötelezettség feltételeit, valamint az ellátásokra való jogosultság feltételeit.
42. A Bizottság előadja, hogy ha a 883/2004 rendelet alkalmazható lett volna az alapügyre, a belga hatóságok nem hivatkozhattak volna a szolgálati idő egységének elvére A. Wojciechowskival szemben, mivel ez sértette volna a különböző biztosítási jogviszonyok összeszámításának elvét, és ellentétes lett volna az e rendeletben rögzített halmozódás elleni szabály szellemével.(29) Márpedig a Bizottság szerint ugyanilyen megoldásra van szükség a lojális együttműködési kötelezettség miatt, amely az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése szerint a Belga Királyságot terheli. E tekintetben egyrészt a Bizottság jelzi, hogy a szolgálati idő egységének szabálya gátolhatja az Unió intézményeiben való szakmai tevékenység végzését, és ebből adódóan elriaszthat tőle, hiszen amennyiben e munkavállaló az ilyen intézmény állásajánlatát elfogadja, az megfosztaná őt a belga jogszabályok szerinti halmozódás elleni szabállyal szembeni védelemtől, amely szabályra vele szemben nem lehetne hivatkozni, ha élt volna a szabad mozgáshoz való jogával valamely más tagállamban. Másrészt hangsúlyozza, hogy az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a szakmai tapasztalattal rendelkező személyi állomány kiválasztási lehetőségeinek biztosításából mint célból, amelynek megvalósításában a lojális együttműködési kötelezettség értelmében a tagállamok támogatják az Uniót, olyan alapelv következik, amely irányítja a Bíróság ítélkezési gyakorlatát: vagyis a valamely tagállamban foglalkoztatott személy szociális biztonsághoz való jogát nem ronthatja az, hogy az európai intézményekben dolgozott. A Bizottság szerint az alapügy és a My‑ítélet (C‑293/03, EU:C:2004:821) alapját képező ügy közötti különbségek nem teszik lehetővé, hogy más következtetésre jussunk, mint amelyre a Bíróság ebben az ítéletében jutott. Egyébként az 50. sz. királyi rendelet 10a. cikkének a jelen esetre történő alkalmazása ahhoz vezetne, hogy A. Wojciechowski olyan társadalombiztosítási járulékokat fizetett meg, amelyek alapján nem szerez jogosultságot ellenszolgáltatásra a belga nyugdíjrendszerben.
43. A tárgyaláson a Bizottság utólag pontosította álláspontját, jelezve, hogy az uniós tisztviselő helyzete egy tekintet alá esik a migráns munkavállalók helyzetével, még akkor is, ha e tisztviselő nem élt a szabad mozgáshoz való jogával. A fenti 32. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatot a Bíróság a célból alakította ki, hogy elkerülhetők legyenek a Szerződésnek a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó szabályaiból következő elvek uniós tisztviselőkre való alkalmazásának esetleges akadályai.
44. A. Wojciechowski különösen a Melchior‑ítéletre (C‑647/13, EU:C:2015:54), valamint Cruz Villalón főtanácsnok Časta‑ügyre vonatkozó indítványára (C‑166/12, EU:C:2013:443) hivatkozva azt állította a tárgyaláson, hogy a személyzeti szabályzattal összefüggésben értelmezett EUSZ 4. cikk (3) bekezdése olyan elvet fogalmaz meg, amely szerint az Unió tisztviselője által valamely szociális biztonsági rendszerben megszerzett szociális ellátások folyamatosságát biztosítani kell.
b) Elemzés
45. Mindjárt az elején el kell vetni a belga kormánynak a lojális együttműködés elvének kölcsönös jellegére alapított érvelését. Ha jól értelmezem ezen érvelést, az említett kormány úgy véli, hogy nem lehet az ilyen kölcsönösség alapján a tagállamnak felróni, hogy nem vette figyelembe a munkavállalónak az Unió valamely intézményénél töltött foglalkoztatási időszakait a nemzeti rendszer szerinti szociális jogainak megállapításánál – mint például a My‑ítéletben (C‑293/03, EU:C:2004:821) és a Melchior‑ítéletben (C‑647/13, EU:C:2015:54) – illetve azt sem, hogy figyelembe vette, mint az alapügyben.
46. Természetesen vitathatatlan, hogy az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében rögzített, valamint e rendelkezés első albekezdésében kifejezetten megfogalmazott lojális együttműködés elve(30) magában foglalja az Unió és a tagállamok közötti kölcsönös segítségnyújtás kötelezettségét. Ebből az következik, hogy ezen elv megsértésére sor kerülhet akkor, amikor nem biztosítják az ilyen kölcsönösséget, különösen amikor az együttműködési kötelezettség egyoldalúan a tagállamokat terheli, vagy pedig amikor e kötelezettség tartalma úgy van meghatározva, hogy a tagállamok számára fenntartott hatásköröket von el.
47. Azonban az alapügyben szereplő körülmények alapján nem ez a helyzet.
48. E tekintetben egyrészt megjegyzem, hogy a fenti 32. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat főszabály szerint valamennyi olyan szabályozásra vagy gyakorlatra vonatkozik, amely – mivel nem biztosítja az olyan munkavállalók szociális jogainak folyamatosságát, akik szolgálati idejük egy részét az Unió valamely intézményében szerezték –, azzal a hatással jár, hogy elriaszt az Uniónál történő szolgálatba lépéstől, és ezáltal megnehezíti a személyi állomány Unió általi felvételét. Mivel az ilyen szabályozást vagy gyakorlatot kizárólag hatásai alapján kell értékelni, ebből az következik, hogy ezen ítélkezési gyakorlat érintheti azt is, ha a tagállami hatóságok elutasítják az uniós intézmény tisztviselőjeként szerzett időszakok figyelembevételét az e tagállam szociális biztonsági rendszerében meghatározott jogosultság megállapítása céljából, illetve arra is, ha úgy, mint A. Wojciechowski esetében, ugyanezen időszakokat figyelembe veszik a munkavállaló által az említett rendszerben megszerzett jogosultságok csökkentése, sőt akár megszüntetése érdekében.(31) E következtetés a fenti 32. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat mögött húzódó célból adódik, és ez nem tekinthető olyannak, mint amely figyelmen kívül hagyja a lojális együttműködés kötelezettségének kölcsönös jellegét.
49. Másrészt, amint arra a belga kormány helyesen emlékeztet, igaz ugyan, hogy az uniós jog nem sérti a tagállamoknak a szociális biztonsági rendszerük kialakítására vonatkozó hatáskörét,és hogy az uniós szintű harmonizáció hiányában az egyes tagállamok jogszabályai határozzák meg a szociális biztonsági ellátások nyújtásának feltételeit, azonban az sem kétséges, hogy a tagállamok e hatáskörük gyakorlása során kötelesek tiszteletben tartani az uniós jogot,(32) ideértve azokat az elveket is, amelyeket a Bíróság a fenti 32. pontban említett ítélkezési gyakorlatban a személyzeti szabályzattal összefüggésben értelmezett lojális együttműködés elvéből vezetett le.
50. Ugyanígy a Bizottság azon álláspontja sem győz meg, mely szerint biztosítani kell a párhuzamosságot azon megoldások között, amelyek egyrészt a Szerződésnek a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó rendelkezései és a 883/2004 rendelet rendelkezéseinek alkalmazásából, másrészt a Bíróságnak a lojális együttműködés elvének alkalmazására vonatkozó, a fenti 32. pontban említett ítélkezési gyakorlatából következnek.(33)
51. Ugyanis először is – amint arra a belga kormány joggal emlékeztetett a tárgyaláson – a My‑ítéletben (C‑293/03, EU:C:2004:821, 42. pont) a Bíróság kifejezetten kizárta, hogy az EUMSZ 45. cikk alkalmazásában a nemzetközi közszolgálatban (amilyen az Európai Unió közszolgálata) eltöltött szolgálati időt valamely tagállam közszolgálatában eltöltött időhöz hasonlóan lehet kezelni, és így egyértelműen különbséget tett a migráns munkavállaló helyzete és azon tisztviselő helyzete között, aki nem élt a szabad mozgáshoz való jogával.
52. Másodszor, amint azt a fenti 27. pontban kifejtettem, az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az uniós tisztviselők helyzete nem tartozik az EUMSZ 48. cikk alapján a tagállamok szociális biztonságra vonatkozó jogszabályainak koordinálása céljából elfogadott rendeletek hatálya alá, még akkor sem, ha az említett tisztviselők gyakorolták a szabad mozgáshoz való jogukat.
53. Harmadszor, amint azt a Bíróság a Bizottság kontra Luxembourg ítéletben (315/85, EU:C:1987:569, 21. pont) és a Časta‑ítéletben (C‑166/12, EU:C:2013:792, 30. pont) a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdésével kapcsolatosan kifejtette, ez utóbbi rendelkezéseinek nem célja a nyugdíj terén hozott különböző nemzeti rendelkezések harmonizálása vagy koordinálása.
54. Negyedszer, a fenti 32. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat azzal, hogy meghatározza azt az elvet, amely szerint az a tagállam, amely olyan szabályozást fogad el, amely elriaszthat valamely európai intézményében való szakmai tevékenység végzésétől, a tisztviselők személyzeti szabályzatának rendelkezéseivel együtt értelmezett lojális együttműködés elvét megsértve nem teljesíti az Unió feladatai teljesítésének elősegítésére vonatkozó kötelezettségét, azon akadályok megszüntetését célozza, amelyeket az ilyen nemzeti szabályozások állítanak a személyi állománynak a személyzeti szabályzat 27. cikkének első bekezdésében megfogalmazott célnak megfelelő, Unió általi felvétele elé.(34) Ebből kifolyólag ezen ítélkezési gyakorlat alkalmazása során – céljára való tekintettel – nem lehet mellőzni annak vizsgálatát, hogy a szóban forgó szabályozás ténylegesen alkalmas‑e arra, hogy „megnehezítse” az ilyen felvételt.(35)
55. Ennek megállapítását követően azt kell vizsgálni, hogy az alapügy tárgyát képező szabályozás a fenti 32. pontban említett ítélkezési gyakorlat értelmében visszatarthat‑e az Unió valamely intézményében való szakmai tevékenység végzésétől.
56. E tekintetben emlékeztetek arra, hogy a Bíróság már megállapította, hogy ellentétes a személyzeti szabályzattal összefüggésben értelmezett lojális együttműködés elvével az olyan nemzeti szabályozás, amely megnehezítheti a bizonyos szolgálati idővel rendelkező munkavállalók Unió általi felvételét,(36) valamint az olyan nemzeti szabályozás, amely gátolhatja az ideiglenes személyi állománynak az Unió valamelyik intézménye általi felvételét.(37)
57. Az ezen ítéletek alapjául szolgáló eljárásokban az Unió intézményeiben teljesített szolgálati időket nem vették figyelembe az érintett tagállam szociális biztonsági rendszere szerinti azon ellátásokra való jogosultság megállapításánál, amelyekre az érintett jogosult lett volna, ha ezen időszakokban az említett rendszerben lett volna biztosított. A jelen ügy tárgyát képező előzetes döntéshozatali eljárásban ezzel szemben az alapeljárás felperese által az Uniónál szerzett szolgálati időt a belga öregségi nyugdíjának kiszámításánál figyelembe vették. Ez az egyetlen körülmény azonban nem alkalmas az eltérő megoldás igazolására, mivel az ilyen figyelembevétel ugyanazt eredményezi, vagyis azon belga rendszer szerinti nyugdíjjogosultságok csökkentését, sőt akár megszüntetését, amelyekre jogosult lett volna, ha nem dolgozott volna uniós intézményben.
58. Márpedig az ilyen előnyök elvesztésének lehetősége főszabály szerint elriaszthatja a belga nyugdíjrendszerben bizonyos szolgálati időt szerző munkavállalót attól, hogy az Unió intézményének állásajánlatát elfogadja, vagy arra ösztönözheti, hogy a teljes szolgálati idő megszerzése előtt a betöltött állásról lemondjon. Ebből kifolyólag az alapügy tárgyát képező szabályozás ugyanúgy sérti a tisztviselők személyzeti szabályzatával összefüggésben értelmezett lojális együttműködés elvét, mint a My‑ítélet (C‑293/03, EU:C:2004:821) és a Ricci és Pisaneschi végzés (C‑286/09 és C‑287/09, EU:C:2010:420) alapját képező ügyekben szóban forgó szabályozások.
59. Azonban meg kell állapítani, hogy nem önmagában az 50. sz. királyi rendelet 10a. cikkében rögzített, a szolgálati idő egységére vonatkozó szabály alkalmazása okozta az összes olyan nyugdíjjogosultság elvesztését, amely A. Wojciechowskit megillette volna, ha egész szakmai pályafutása alatt a belga munkavállalói rendszerben lett volna biztosított, hanem inkább az a mód, ahogy az ONP kiszámította az Unió által fizetendő nyugellátások arányos részidejét, mivel az uniós intézményben szerzett 35 év szolgálati időt azonosnak tekintette a belga rendszerben szerzett teljes szolgálati idővel (45/45 rész). Ugyanis az alapeljárás felperesének belga rendszer szerinti nyugdíjjogosultságát egyáltalán nem érintette volna, ha az ONP azt állapította volna meg, hogy a Bizottság szolgálatában megszerzett 35 év 35/45 résznek felel meg, és ebből arra a következtetésre jutott volna, hogy az összesített szolgálat ideje 48/45 részt tartalmaz, ami csupán három évvel haladja meg az egységes szolgálati időt. Ebből az következik, hogy nem a szolgálati idő egységének szabálya sérti a tisztviselők személyzeti szabályzatával összefüggésben értelmezett lojális együttműködés elvét, hanem a belga hatóságok által arra vonatkozóan alkalmazott módszer, hogy miként illeszkedik egymáshoz a belga és az uniós nyugdíj.
60. A tárgyaláson a belga kormány kiemelten hangsúlyozta, hogy Uniónál a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően szolgálatba lépő tisztviselő jogosult a véglegesítését követően, de az öregségi nyugdíjra a személyzeti szabályzat 77. cikke szerinti jogosultság elnyerése előtt az ilyen szolgálat vagy tevékenység révén szerzett nyugdíjjogosultság – az átvitel tényleges időpontjának megfelelően naprakésszé tett – tőkeértékét a Uniónak befizettetni. E kormány szerint A. Wojciechowski azon körülményből kifolyólag veszítette el a belga rendszer szerinti nyugdíjjogosultságát, mert nem élt az említett lehetőséggel.
61. E tekintetben – amint azt a belga kormány is hangsúlyozza – igaz, hogy a Bizottság kontra Belgium ítéletben (137/80, EU:C:1981:237) a Bíróság kimondta, hogy a személyzeti szabályzat VIII. mellékletének fent említett rendelkezése azzal, hogy a tisztviselők érdekében bevezeti a nyugdíjjogosultságok átviteli rendszerét, „a köz‑ vagy magánalkalmazásból a közösségi közigazgatási pályára lépés megkönnyítését, és a már megfelelő szakmai tapasztalattal rendelkező személyzet legkedvezőbb kiválasztási lehetőségeinek biztosítását célozza”(38). Azonban az ilyen lehetőség igénybe vétele csupán azt teszi lehetővé, hogy a nemzeti rendszerben teljesített járulékfizetés időszakait az uniós nyugdíjrendszerben megszerzett szolgálati idő éveire lehet átszámítani. Kövekezésképpen egy olyan tisztviselő esetében, aki, mint az alapeljárás felperese is, mielőtt az Uniónál tisztviselőként teljes szolgálati időt szerzett, a nemzeti nyugdíjrendszerben hosszú éveken keresztül járulékot fizetett, az ilyen átvitel számára vitathatatlanul azzal az előnnyel jár, hogy az Unió által nyújtandó öregségi nyugdíjának felső határát korábban éri el, de ugyanakkor meg is fosztja őt attól a lehetőségtől, hogy az e nyugdíjon felül a nemzeti rendszerben fizetett járulékok alapján a nemzeti rendszerből nyugdíjat kapjon. Ebből kifolyólag bár e jogosultság megkönnyíti a nemzeti foglalkoztatás és az Uniónál történő foglalkoztatás közötti átjárást, az ilyen átvitel lehetősége azonban nem szünteti meg azokat a hátrányokat, amelyek egy ilyen tisztviselő számára az alapügy tárgyát képező szabályozásból erednek. Egyébiránt – mint ahogy azt a Bizottság a tárgyaláson helyesen jegyezte meg – a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdése a tisztviselő érdekében csak egy egyszerű lehetőséget teremt, és ha ezzel a tisztviselő nem él, az nem járhat azon jogok elvesztésével, amelyeket a nemzeti szociális biztonsági rendszerben befizetett járulékok alapján szerzett.
62. Tekintettel a fenti megfontolások összességére, úgy vélem, hogy a tribunal du travail de Bruxelles által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre – annak az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésére vonatkozó részében – azt a választ kell adni, hogy a személyzeti szabályzattal összefüggésben értelmezett fenti rendelkezéssel ellentétes az olyan tagállami szabályozás, mint az alapügyben szereplő, amely előírja, hogy a munkavállaló számára az e tagállam jogszabályai szerint fizetett járulékok alapján járó öregségi nyugdíjat csökkenteni kell, sőt akár meg is kell szüntetni, ha az említett tagállamban munkavállalóként és ugyanebben a tagállamban európai tisztviselőként megszerzett összes szolgálati idő meghaladja az egységes szolgálati időt, mivel az Unió által nyújtandó nyugellátás arányos szolgálati részidejének kiszámítási módja miatt az ilyen csökkentés nagyobb mértékű annál, mint amelyet akkor alkalmaztak volna, ha az említett munkavállaló a szóban forgó tagállamban teljes szolgálati idejét munkavállalóként szerezte volna.
63. A Bizottság arra vonatkozó kifogását illetően, hogy az alapeljárás felperese a belga hatóságokkal szemben hivatkozhat a tagállamoknak a személyzeti szabályzattal összefüggésben értelmezett lojális együttműködés elvéből eredő azon kötelezettségeire, hogy elő kell segíteniük az Unió feladatainak teljesítését úgy, hogy a szociális biztonságra vonatkozó szabályozásaik alkalmazásával ne tartsanak vissza az Unió valamely intézményében való szakmai tevékenység végzésétől, kiemelem, hogy a Bíróság a My‑ítéletben (C‑293/03, EU:C:2004:821) és a Melchior‑ítéletben (C‑647/13, EU:C:2015:54) hallgatólagosan elismerte, hogy az ilyen kötelezettség a tagállamok és azok jogalanyai közötti viszonyokban közvetlen hatályt keletkeztethet. Egyebekben a Melchior‑ügyre vonatkozó indítványom (C‑647/13, EU:C:2014:2301) 26. lábjegyzetére utalok.
2. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés második részéről: a Charta 34. cikke
64. Tekintettel arra a válaszra, amelyet az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre – annak a lojális együttműködés elvére vonatkozó részében – javasolok, szükségtelen e kérdésnek a Charta 34. cikkének (1) bekezdése fényében történő vizsgálata.
65. Azonban, ha a Bíróságnak az ezen indítványban javasoltakkal ellentétben azt kellene megállapítania, hogy ezen elv nem alkalmazható az alapügyre, akkor a Charta sem alkalmazható. Ugyanis az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az uniós jogrendben biztosított alapvető jogokat az uniós jog által szabályozott valamennyi tényállásra alkalmazni kell, az ilyen tényállásokon kívül azonban nem.(39) Amint azt a Bíróság az Åkerberg Fransson‑ítéletében (C‑617/10, EU:C:2013:105) pontosította, nem állhat fenn olyan tényállás, amelyre anélkül vonatkozna az uniós jog, hogy az említett alapvető jogokat alkalmazni kellene. Ezért az uniós jog alkalmazhatósága magában foglalja a Charta által biztosított alapvető jogok alkalmazhatóságát.(40) Ezzel szemben, ha valamely jogi helyzet nem tartozik az uniós jog alkalmazási körébe, a Bíróság annak elbírálására nem rendelkezik hatáskörrel, és a Charta esetleg hivatkozott rendelkezései pedig önmagukban nem alapozhatják meg e hatáskört.(41) A jelen esetben kétségtelen tény, hogy a munkavállalók öregségi nyugellátásának kiszámítási szabályait meghatározó, az alapeljárásban szóban forgó nemzeti szabályozás nem valamely másodlagos uniós jogi aktust hajt végre. Egyébként a fenti megfontolásokból is az következik, hogy A. Wojciechowski jogi helyzete tisztán belső jellegű és azt a tisztviselők személyzeti szabályzatának egyik rendelkezése sem szabályozza közvetlenül.(42) A Bíróságnak tehát – a javaslatomnak megfelelően – csak abban az esetben kellene megállapítania a személyzeti szabályzattal összefüggésben értelmezett EUSZ 4. cikk (3) bekezdésének az alapeljárásban történő alkalmazhatóságát, ha A. Wojciechowski helyzetét az uniós jog szabályozná, és ily módon a Charta is alkalmazandó lenne.
66. Végül abban az esetben, ha a Bíróság – amint azt a Bizottság állítja – azt állapítaná meg, hogy noha az említett cikk alkalmazható az alapügyre, de A. Wojciechowski bíróság előtt nem hivatkozhat rá, az Association de médiation sociale ítéletből (C‑176/12, EU:C:2014:2, 30–41. pont) az következik, hogy a Chartát mindenképpen alkalmazni kell.(43) Emlékeztetek azonban arra, hogy a Bíróság ugyanebben az ítéletben – a Kücükdeveci‑ítéletben (C‑555/07, EU:C:2010:21) a Charta 21. cikkének (1) bekezdése szerinti életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó megállapításával ellentétben – kimondta, hogy a Charta 27. cikkére bíróság előtt önállóan nem lehet hivatkozni, mivel e cikk teljes mértékben csak akkor fejtheti ki hatásait, ha azt előtte uniós jogi vagy nemzeti jogi rendelkezésekben pontosították.
67. Az ügy érdeme szempontjából – mutatis mutandis – a Melchior‑ügyre vonatkozó indítvány (C‑647/13, EU:C:2014:2301) 60–62. pontjára utalok. Anélkül, hogy megkérdőjelezném, hogy a tagállamoknak hatáskörük gyakorlása során lehetőségük van szociális biztonsági rendszerük kialakítására, az ellátások maximálására vagy a halmozódás elleni szabályok megállapítására, úgy tűnik számomra, hogy nem összeegyeztethető a Charta 34. cikkében megfogalmazott elvekkel az olyan nemzeti szabályozás, amely olyan helyzetben, mint amely az alapügyben szerepel, valamely munkavállaló által a nemzeti rendszerben fizetett járulékok alapján szerzett nyugdíjjogosultságainak megszüntetését eredményezi csupán azért, mert e munkavállaló teljes szolgálati időt szerzett az Unió egyik intézményében, amelynek következtében ez utóbbi által nyújtandó nyugdíjra más időszakok tekintetében szerzett jogosultságot, mint amelyek során a nemzeti rendszerben járulékot fizetett.
V – Végkövetkeztetések
68. A fenti megfontolások összességének tükrében azt javasolom a Bíróságnak, hogy a tribunal du travail de Bruxelles által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a következő választ adja:
Az Európai Unió tisztviselőinek a 2010. november 24‑i 1080/2010/EU, Euratom rendelettel módosított, az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának, valamint az Európai Közösségek egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeiről és a Bizottság tisztviselőire vonatkozó egyedi átmeneti intézkedések bevezetéséről szóló, 1968. február 29‑i 259/68/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendelettel létrehozott személyzeti szabályzattal összefüggésben értelmezett EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével ellentétes az olyan tagállami szabályozás, mint amely az alapügyben szerepel, amely előírja, hogy a munkavállaló számára az e tagállam jogszabályai szerint fizetett járulékok alapján járó öregségi nyugdíjat csökkenteni kell, sőt akár meg is kell szüntetni, ha az említett tagállamban munkavállalóként és ugyanebben a tagállamban európai tisztviselőként megszerzett összes szolgálati idő meghaladja az egységes szolgálati időt, mivel az Európai Unió által nyújtandó nyugellátás arányos szolgálati részidejének kiszámítási módja miatt az ilyen csökkentés nagyobb mértékű annál, mint amelyet akkor alkalmaztak volna, ha az említett munkavállaló teljes szolgálati idejét a szóban forgó tagállamban munkavállalóként szerezte volna.