A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2015. szeptember 10.(*)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Az Európai Unió nyugdíjas tisztviselője, aki a szolgálatba lépése előtt abban a tagállamban, amelybe beosztották, munkavállalóként tevékenykedett – A nemzeti munkavállalói nyugdíjrendszer alapján járó nyugdíjjogosultság – Egységes szolgálati idő – A munkavállalói öregségi nyugdíj kifizetésének megtagadása – A lojális együttműködés elve”
A C‑408/14. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a tribunal du travail de Bruxelles (Belgium) a Bírósághoz 2014. augusztus 28‑án érkezett, 2014. augusztus 19‑i határozatával terjesztett elő az előtte
Aliny Wojciechowski
és
az Office national des pensions (ONP)
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),
tagjai: M. Ilešič tanácselnök, A. Ó Caoimh, C. Toader, E. Jarašiūnas (előadó) és C. G. Fernlund bírák,
főtanácsnok: P. Mengozzi,
hivatalvezető: V. Tourrès tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2015. május 7‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– A. Wojciechowski képviseletében V. Vannes és S. Rodrigues avocats,
– a belga kormány képviseletében J.‑C. Halleux és C. Pochet, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: M. Leclercq avocat,
– az Európai Bizottság képviseletében D. Martin, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2015. június 11‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a lojális együttműködés elvének és az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 34. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.
2 Ezt a kérelmet az A. Wojciechowski és az Office national des pensions (Országos Nyugdíjhivatal, a továbbiakban: ONP) közötti jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya az, hogy e szervezet megtagadta az érintettől a munkavállalói öregségi nyugdíj nyújtását.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 Az Európai Unió tisztviselőinek a 2010. november 24‑i 1080/2010/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 311., 1. o.; helyesbítés: HL L 144., 48. o.) módosított, az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának, valamint az Európai Közösségek egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeiről és a Bizottság tisztviselőire vonatkozó egyedi átmeneti intézkedések bevezetéséről szóló, 1968. február 29‑i 259/68/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendelettel (HL L 56., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 2. kötet, 5. o.) létrehozott személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) „Nyugdíjrendszer” című VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Az a tisztviselő, aki azt követően lép a Közösségek szolgálatába, hogy:
[...]
– munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként tevékenykedett,
jogosult beiktatását [helyesen: jogosult a véglegesítését] követően, de az öregségi nyugdíjra a személyzeti szabályzat 77. cikke szerinti jogosultság elnyerése előtt az ilyen szolgálat vagy tevékenység révén szerzett nyugdíjjogosultság – az átruházás [helyesen: átvitel] tényleges időpontjának megfelelően naprakésszé tett – tőkeértékét az Uniónak befizettetni.
[...]»
A belga jog
4 Az 1967. október 24‑i arrêté royal n° 50 relatif à la pension de retraite et de survie des travailleurs salariés (a munkavállalói öregségi és túlélő hozzátartozói nyugdíjról szóló 50. sz. királyi rendelet, a továbbiakban: 50. sz. királyi rendelet) (Moniteur belge, 1967. október 27., 11246. o.) alapügy tényállására alkalmazandó változata 10a. cikke bevezeti az „egységes szolgálati idő” elvét. E cikket az 1983. augusztus 29‑i l’arrêté royal n° 205 modifiant la législation relative aux pensions du secteur social (a szociális ágazat nyugellátásaira vonatkozó szabályozást módosító 205. sz. királyi rendelet) (Moniteur belge, 1983. szeptember 6., 11096. o.) illesztette be a jogszabályba.
5 Az említett 10a. cikk első, második és negyedik preambulumbekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Ha a munkavállaló a jelen rendelet alapján öregségi nyugdíjra, illetve egy vagy több eltérő rendszer alapján annak megfelelő előnyre jogosult, és mindezen nyugellátásokhoz arányló rész‑szolgálatiidők összessége meghaladja az egységes szolgálati időt, az öregségi nyugdíj számítása érdekében figyelembe vett szolgálati időt annyi évvel kell csökkenteni, amennyi ahhoz szükséges, hogy az említett összeget az egységes időtartamra csökkentsék. […]
Az előző bekezdésben említett szolgálati részidő a nyugdíj megállapításához figyelembe vett időszakok, százalék, illetve bármely más kritérium (kivéve az összeg) és a teljes nyugdíj megállapításához alapul vett maximális időtartam, százalék, illetve bármely más kritérium közötti arányt fejezi ki.
[...]
A jelen cikk alkalmazásában »eltérő rendszer« alatt minden más belga öregségi és túlélő hozzátartozói nyugdíjrendszer értendő, kivéve az önálló vállalkozók nyugdíjrendszerét, és külföldi ország minden más ennek megfelelő nyugdíjrendszerét, vagy a nemzetközi közjogi intézmény személyzetére alkalmazandó nyugdíjrendszert”.
6 Az arrêté royal du 14 octobre 1983 portant exécution de l’article 10bis de l’arrêté royal n° 50 (az 50. sz. királyi rendelet 10a. cikkének végrehajtásáról szóló, 1983. október 14‑i királyi rendelet, a továbbiakban: 1983. október 14‑i királyi rendelet) (Moniteur belge, 1983. október 27., 13650. o.) 3. cikkének az alapeljárás tényállására alkalmazandó változata a következőképpen rendelkezik:
„A […] 10a. cikk első bekezdésében említett egyes szolgálati részidőhányadokat szorozni kell a munkavállalónak az öregségi nyugdíj számítása érdekében figyelembe vett hányados nevezőjével. Ha azt különböző nevezőjű hányadosok alapján számították ki, e hányadosokat előzőleg a legnagyobb közös nevezőre kell hozni és össze kell adni.
A szolgálati időből levonandó évek száma egyenlő az előző bekezdés alkalmazásával kapott összeg és a munkavállaló nyugdíjának kiszámításához alapul vett nevező vagy legnagyobb közös nevező közötti, lefelé kerekített pozitív különbséggel.
A levonandó évek száma nem haladhatja meg a 15 évet, sem az egész százalékegységre felkerekített eredményt, amely az átváltott összeg és az átalányösszeg közötti különbség, valamint az említett átalányösszeg 10[%]‑ának megfelelő összeg hányadosa. […]
A szolgálati idő csökkentése elsősorban azokat az éveket érinti, amelyek a legkevésbé előnyös nyugdíjra jogosítanak.”
7 Az 1983. október 14‑i királyi rendelet 4. cikke szerint:
„E rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:
[...]
b) átváltott összeg: az eltérő rendszerben megállapított nyugdíj és az 50. sz. királyi rendelet 10a. cikkének második bekezdése szerinti szolgálati részidőhányad reciproka szorzatának eredménye […];
c) átalányösszeg: az 1955. január 1‑je előtti időszakban munkásként való éves foglalkoztatás alapján figyelembe vett, kiigazított átalányösszegű díjazás 75%‑a.”
8 Az 1983. október 14‑i királyi rendelet 2. cikkének (3) bekezdése a következőket tartalmazza:
„Eltérő rendszerben megállapított öregségi teljes nyugdíjnak az a nyugdíj minősül, amely – a nyugdíjtól eltérő jellegű támogatásokat, pótlékokat, illetve ellátásokat leszámítva – eléri a kedvezményezettre vonatkozó kategóriában nyújtható maximális összeget.”
9 A Bíróság elé terjesztett iratok szerint amennyiben az eltérő rendszer alapján nyújtott nyugdíj összege nem ismert, az öregségi teljes nyugdíj vélelmezett összege a közigazgatási gyakorlat szerint az ellenkező bizonyításáig – a 138,01‑es index alkalmazásával – a 6506,98 eurós átalányösszeg két és félszeresével egyenlő.
Az alapeljárás tényállása és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
10 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül, hogy a belga állampolgárságú A. Wojciechowski 1965 és 1977 között Belgiumban munkavállalóként, majd 1977. október 17‑től 2011. november 30‑ig a Bizottságnál tisztviselőként dolgozott.
11 2012 májusában az ONP hivatalból vizsgálta A. Wojciechowski munkavállalói öregségi nyugdíjra való jogosultságát, mivel 2013. április 26‑án elérte a jogszabály szerinti (65 éves) öregségi nyugdíjkorhatárt.
12 Az érintett az első adatlapon – amelyet 2012. május 21‑én kiegészített – feltüntette a Belgiumban 1965‑től 1977‑ig tartó időszakban munkavállalóként szerzett szolgálati idejét, és közölte, hogy 2011. december 1‑jétől nyugdíjat kap az Európai Bizottságtól. Azt is feltüntette, hogy ezen időpont óta nem folytat semmilyen keresőtevékenységet.
13 2012. június 12‑i levelében az ONP megkérdezte a Bizottságtól, hogy A. Wojciechowski megfelel‑e az uniós nyugdíjrendszer által nyújtandó öregségi nyugdíj jogosultsági feltételeinek. 2012. augusztus 17‑i levelében a Bizottság tájékoztatta az ONP‑t, hogy a közigazgatási gyakorlatának megfelelően a válaszokat továbbította az érintettnek.
14 2012. augusztus 24‑i levelében A. Wojciechowski elküldte az ONP‑nek a Bizottságtól kapott igazolást, amelyből kitűnik, hogy 2011. december 1‑je óta a Bizottságtól a közösségi nyugdíjrendszerbe 1977. október 17‑től 2011. november 30‑ig terjedő időszakra befizetett járulékok alapján számított nyugdíjban részesül. A nyugdíj összegét nem közölte az ONP‑vel. Ugyanebben a levélben A. Wojciechowski megerősítette az ONP‑nek, hogy nem élt a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdésében biztosított azon lehetőséggel, hogy a munkavállalói tevékenysége révén szerzett nyugdíjjogosultsága tőkeértékét az Uniónak átutaltassa.
15 Az ONP a 2012. szeptember 11‑i határozatában az 50. sz. királyi rendelet 10a. cikkére hivatkozva az alábbiakat jelezte az érintettnek:
„Ön a szolgálati idején kívül másik rendszerben (közszolgálat, nemzetközi szervezet) is szerzett szolgálati időt. Azonban az a nyugdíjjogosultságok halmozódása eredményeként sem haladhatja meg az egységes szolgálati időt, ami azt jelenti, hogy az Ön összesített szolgálati ideje nem haladhatja meg a 45 évet.
[...] az Ön szolgálati idejét 10 évvel csökkenteni kell. […]”
16 E határozatból és a Bíróság elé terjesztett aktából kitűnik, hogy az ONP megállapította, hogy A. Wojciechowski munkavállalóként 13/45 szolgálati időt, egy másik rendszerben pedig 45/45 rész szolgálati időt szerzett összesen. A hatályban lévő számítási szabályok alapján ebből kezdetben azt a következtetést vonta le, hogy az érintett a Belgiumban munkavállalóként szerzett szolgálati ideje alapján 83,05 euró összegű öregségi nyugdíjra jogosult, amely 3/45 részben munkavállalói szolgálati időnek felel meg, mivel – bár az egységes szolgálati időt főszabály szerint 13 évvel túllépte – az 1983. október 14‑i királyi rendelet 3. cikkének harmadik bekezdésében foglalt enyhítő szabály alkalmazása lehetővé teszi a túllépés 10 évre történő csökkentését.
17 Az ONP 2012. november 13‑án kelt elektronikus levelében egyértelművé tette A. Wojciechowski számára, hogy tekintettel arra, hogy a Bizottság által folyósított nyugdíj összege számára nem ismert, úgy véli, hogy az ezen intézményben megszerzett 35 év szolgálati idő alapján az említett 10a. cikk alkalmazásához figyelembe veendő nyugellátás arányos részideje 70/70 vagy 45/45 résszel egyenlő, mivel a 2004. május 1‑je előtt szolgálatba lépő uniós tisztviselőt valamennyi ledolgozott év után évente nyugdíj címén az utolsó, szolgálatban töltött időre járó bér 2%‑a illeti meg, és az így elérhető maximális mérték nem haladhatja meg az utolsó alapilletményének 70%‑át. Ebből tehát azt a következtetést vonta le, hogy az egységes szolgálati időt tizenhárom évvel lépte túl.
18 Az e túllépés miatti nyugdíjcsökkentés kiszámítására vonatkozóan az ONP ugyanezen elektronikus levélben közölte, hogy amennyiben a másik rendszertől kapott nyugdíj összege nem ismert, a számítást a másik rendszerből átváltott összeg alapján kell elvégezni, „amely az ellenkező bizonyításáig – a 138,01‑es index alkalmazásával – a 6506,98 eurós átalányösszeg két és félszeresével egyenlő”. Az ONP szerint ebből az következik, hogy a 2012. szeptember 11‑i határozatban foglaltakkal ellentétben egyetlen munkavállalóként szerzett szolgálati idő sem érvényesíthető. A Bíróság elé terjesztett iratokból ugyanis kitűnik, hogy az ONP ebben a határozatban az átváltott összeg kiszámítási hibája miatt tévesen állapította meg, hogy az 1983. október 14‑i királyi rendelet 3. cikkének harmadik bekezdése alapján a szolgálati idő csökkentése 10 évre korlátozható. Az ONP az új határozatot nem közölte az érintettel, de a nyugdíj folyósítását 2013 júliusától megszüntette.
19 A. Wojciechowski a Tribunal du travail de Bruxelles‑hez (Belgium) (brüsszeli elsőfokú munkaügyi bíróság) 2012. december 11‑én benyújtott keresetlevelében a 2012. szeptember 11‑i határozat hatályon kívül helyezését kérte, valamint azt, hogy a bíróság kötelezze az ONP‑t arra, hogy biztosítson számára 13/45 részben meghatározott, azaz – A. Wojciechowski becslése szerint – megközelítőleg havi 367,07 euró összegű öregségi nyugdíjat. A. Wojciechowski kérelme alátámasztására különösen arra hivatkozik, hogy amennyiben az 1996. december 2‑i 118/97/EK tanácsi rendelettel (HL 1997. L 28., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 3. o.) módosított és naprakésszé tett, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendelet (HL L 149., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 35. o.) (a továbbiakban: 1408/71 rendelet), vagy a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29‑i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 166., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o.) a helyzetére alkalmazható lenne, az azt eredményezné, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében az ONP nem alkalmazhatná a belga nyugdíj számításánál az egységes szolgálati idő említett elvét. Továbbá úgy véli, hogy az ONP tévesen alkalmazta a jogot, mivel az intézményekben 34 év és 11 hónap, azaz közel 35 év szolgálati időt szerzett, és nem 45 évet. E tekintetben arra vár választ, hogy elméletileg az ONP milyen jogi alapon határozta meg európai nyugdíjának összegét.
20 Az ONP azt állítja, hogy az Unió intézményei által nyújtandó nyugdíjak nem tartoznak a halmozódásra vonatkozó uniós jogszabályok hatálya alá, mivel az 1408/71 rendelet és a 883/2004 rendelet nem alkalmazható. A Cour de cassation (Semmítőszék) egyébiránt elismerte az egységes szolgálati idő elvének alkotmányosságát, és az ONP úgy véli, hogy alkalmazta az elővigyázatosság elvét, amikor – mivel nem álltak rendelkezésére a Bizottságtól kért információk – fiktív adatok alapján alkalmazta az 50. sz. királyi rendelet 10a. cikkét.
21 A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy az egységes szolgálati idő elve a munkavállalói nyugdíj kiegészítő jellegét konkretizálja más rendszerekhez képest. E tekintetben ismerteti, hogy ezen elv alapján az önálló vállalkozói szolgálati idő kivételével minden elismert szolgálati időt hozzáadnak a munkavállalói szolgálati időhöz, és amennyiben mindezen nyugellátások arányos szolgálati részidejeinek összessége meghaladja az egységes szolgálati időt, az öregségi nyugdíj számítása érdekében figyelembe vett szolgálati időt annyi évvel kell csökkenteni, amennyi ahhoz szükséges, hogy az említett összeget az egységes időtartamra csökkentsék. Amint azt a Cour d’arbitrage, későbbi nevén Cour constitutionnelle (alkotmánybíróság) a 2011. szeptember 20‑i ítéletében az 1983. augusztus 29‑i 205. sz. királyi rendeletet megelőző, a királynak tett jelentésre hivatkozással kimondta, az említett 10a. cikke annak biztosítására irányul, hogy „valamennyi vegyes szolgálati idővel rendelkező munkavállaló egyenlő bánásmódban részesüljön, miközben továbbra is cél a nyugdíjkiadások ellenőrzése.”
22 A Tribunal du travail de Bruxelles annak megállapítását követően, hogy a Bizottságnak a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó személyi állományára alkalmazandó rendszer – mint nemzetközi közjogi intézmény személyi állományára alkalmazandó nyugdíjrendszer – az 50. sz. királyi rendelet 10a. cikkének hatálya alá tartozik, és a Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján úgy tűnik, hogy A. Wojciechowski nem hivatkozhat sem az EUMSZ 45. cikkre és az EUMSZ 48. cikkre, sem az 1408/71 rendeletre, illetve a 883/2004 rendeletre, a Melchior‑ítélet (C‑647/13, EU:C:2015:54) alapjául szolgáló ügyben a Cour du travail de Bruxelles által előzetes döntéshozatalra utaló határozatból idéz hosszú szakaszokat. Bár úgy véli, hogy ezen határozat indokolása közvetlenül nem alkalmazható az előtte folyamatban lévő jogvitára, mivel eltérő a szóban forgó belga szabályozás, és a My‑ítéletben (C‑293/03, EU:C:2004:821) kialakított megoldás sem ültethető át közvetlenül az említett jogvitába, ugyanakkor megállapítja, hogy az 50. sz. királyi rendelet 10a. cikke megnehezítheti a bizonyos szolgálati idővel rendelkező belga állampolgárságú tisztviselők Unió általi felvételét.
23 Ezért a Tribunal du travail de Bruxelles felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:
„Ellentétes‑e egyrészt a lojális együttműködés elvével és az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével, másrészt [a Charta] 34. cikkének (1) bekezdésével az, hogy valamely tagállam csökkenti vagy akár megtagadja a munkavállaló számára az e tagállam jogszabályai szerint végzett tevékenység alapján járó öregségi nyugdíjat, amennyiben az e tagállamban és az európai intézményekben megszerzett szolgálati idő meghaladja [az 50. sz. királyi rendelet] 10a. cikkében rögzített 45 éves egységes szolgálati időt?”
A Bíróság hatásköréről
24 A belga kormány arra hivatkozik, hogy a Bíróságnak nincsen hatásköre arra, hogy a feltett kérdésre válaszoljon, mivel az alapügy az uniós joghoz semmilyen szempontból sem kapcsolódik. A Bizottság ezt az állítást a tárgyaláson vitatta.
25 E körülmények között a Bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy rendelkezik‑e hatáskörrel a kért értelmezésére (lásd ebben az értelemben: Omalet‑ítélet, C‑245/09, EU:C:2010:808, 10. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; Impacto Azul ítélet, C‑186/12, EU:C:2013:412, 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
26 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság megállapította hatáskörének hiányát arra az esetre vonatkozóan, amikor nyilvánvaló, hogy nem alkalmazható az az uniós jogi rendelkezés, amelynek értelmezését a Bíróságtól kérik (lásd ebben az értelemben: Omalet‑ítélet, C‑245/09, EU:C:2010:808, 11. pont; Impacto Azul ítélet, C‑186/12, EU:C:2013:412 18. pont, Caixa d’Estalvis i Pensions de Barcelona ítélet, C‑139/12, EU:C:2014:174, 41. pont), amely főszabály szerint akkor állhat fenn, ha az alapeljárás valamennyi releváns eleme egyetlen tagállam területére korlátozódik (lásd különösen ebben az értelemben: Omalet‑ítélet, C‑245/09, EU:C:2010:808, 12–15. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
27 A kérdést előterjesztő bíróság kérdésével különösen arra vár választ a Bíróságtól, hogy ellentétes‑e az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködés elvével az olyan nemzeti szabályozás, mint amely az alapeljárásban szerepel, amely alapján a munkavállaló számára az e tagállam jogszabályai szerint végzett tevékenység alapján járó öregségi nyugdíj csökkenthető vagy megtagadható amiatt, hogy a munkávallaló később egy uniós intézménynél is végzett szakmai tevékenységet. Ezzel összefüggésben különösen arra kér választ, hogy alkalmazható‑e az előtte folyamatban levő ügyben a Bíróság My‑ítéletből (C‑293/03, EU:C:2004:821) eredő ítélkezési gyakorlata.
28 Ezért – ahogyan erre a főtanácsnok is rámutatott indítványának 33. és 34. pontjában – nem állapítható meg, hogy az alapjogvita egyáltalán ne kapcsolódna olyan szempontból az uniós joghoz, amely alapján megállapítható lenne a Bíróságnak a feltett kérdés megválaszolására vonatkozó hatásköre. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból ugyanis kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság különösen arra kér választ, hogy az olyan nemzeti szabályozás, mint amely az alapeljárásban szerepel, megnehezíti‑e a bizonyos szolgálati idővel rendelkező belga állampolgárságú tisztviselők uniós intézmények általi felvételét. Ennélfogva ez az előzetes döntéshozatalra utalás lényegében a személyzeti szabályzattal összefüggésben az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésére irányul, és ebből következően kapcsolódik az uniós joghoz.
29 Egyébiránt az, hogy a belga kormány szerint az alapeljárásban szereplő helyzet nem hasonló a My‑ítélet (C‑293/03, EU:C:2004:821) és a Melchior‑ítélet (C‑647/13, EU:C:2015:54) alapjául szolgáló ügyek tényállásához, és ebből következően a Bíróság által az említett ítéletekben kidolgozott elvek sem alkalmazhatók az alapügy tényállására, a feltett kérdés érdemi vizsgálata körébe tartozik, és ezért nincsen kihatással arra, hogy a Bíróságnak van‑e hatásköre a kérdés megválaszolására.
30 A fentiekből az következik, hogy a Bíróság hatáskörrel rendelkezik a feltett kérdés megválaszolására.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
Az elfogadhatóságról
31 A belga kormány azt állítja, hogy a feltett kérdés tisztán hipotetikus jellegű, következésképpen elfogadhatatlan, mivel a kérdést előterjesztő bíróság arra a nem ellenőrzött körülményre alapította a Bíróság előtti eljárást megindító határozatát, hogy az 50. sz. királyi rendelet 10a. cikke „megnehezíthetné a bizonyos szolgálati idővel rendelkező belga állampolgárságú tisztviselők Európai Közösség általi felvételét”.
32 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja – az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem Bíróság általi elutasítása csak abban az esetben lehetséges, ha nyilvánvaló, hogy az uniós jog kért értelmezése nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve ha a szóban forgó probléma hipotetikus jellegű, vagy a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdésekre hasznos választ adjon (lásd különösen: Commune de Mesquer ítélet, C‑188/07, EU:C:2008:359, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; Verder LabTec ítélet, C‑657/13, EU:C:2015:331, 29. pont).
33 Meg kell állapítani, hogy e körülmények egyike sem áll fenn a jelen ügyben. Közelebbről, a kérdést előterjesztő bíróság feltevése, amelyre a belga kormány az érvelését alapítja, nem minősül olyannak, mint amely kölcsönözne hipotetikus jelleget a feltett kérdésnek, mivel az valójában az előzetes döntéshozatalra utalás indokának tekinthető. A Tribunal du travail de Bruxelles ugyanis éppen azért fordult a Bírósághoz a jelen ítélet 23. pontjában foglalt, előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéssel, mert felvetődött számára az a kérdés, hogy az alapeljárásban szereplő szabályozás előidézheti‑e a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében a jelen ítélet 31. pontjában ismertetett akadályt.
Az ügy érdeméről
34 A kérdést előterjesztő bíróság kérdése lényegében arra irányul, hogy úgy kell‑e értelmezni egyrészt az EUSZ 4. cikk (3) bekezdését, másrészt pedig a Charta 34. cikkének (1) bekezdését, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, mint amely az alapeljárásban szerepel, amely alapján a munkavállaló számára az e tagállam jogszabályai szerint végzett tevékenység alapján járó öregségi nyugdíj csökkenthető vagy megtagadható abban az esetben, ha az e szabályozás szerinti számítási módot alkalmazva a munkavállaló által az említett tagállamban dolgozó munkavállalóként és az ugyanezen tagállamba beosztott uniós tisztviselőként szerzett teljes szolgálati idő meghaladja az említett szabályozásban rögzített 45 éves egységes szolgálati időt.
35 Emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jog nem sérti a tagállamoknak a szociális biztonsági rendszerük kialakítására vonatkozó hatáskörét, és uniós szintű harmonizáció hiányában az egyes tagállamok jogszabályai határozzák meg a társadalombiztosítási ellátások nyújtásának feltételeit. Az is igaz azonban, hogy e hatáskör gyakorlása során a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani az uniós jogot (Melchior‑ítélet, C‑647/13, EU:C:2015:54, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), amely magában foglalja a Bíróságnak a lojális együttműködés elvének a személyzeti szabályzattal összefüggő értelmezésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatát is.
36 A Bíróság ezzel kapcsolatban már rámutatott arra, hogy a személyzeti szabályzatot a 259/68 tanácsi rendelettel fogadták el, amely az EUMSZ 288. cikk második bekezdése értelmében általános hatállyal bír, és teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban, következésképpen azonkívül, hogy az uniós közösségi igazgatási rendszeren belül hatásokat fejt ki, a tagállamokat is kötelezi minden olyan esetben, amikor a közreműködésük szükséges a végrehajtásához (lásd ebben az értelemben: Bizottság kontra Belgium ítélet, 137/80, EU:C:1981:237, 7. és 8. pont; Bizottság kontra Belgium ítélet, 186/85, EU:C:1987:208, 21. pont).
37 Ezenkívül a Bíróság a My‑ítéletben (C‑293/03, EU:C:2004:821) már kimondta, hogy az EK 10. cikkben – amely jelenleg az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében jelenik meg – foglalt lojális együttműködés elvét a személyzeti szabályzattal összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely nem teszi lehetővé az uniós állampolgár által az uniós közszolgálatban eltöltött évek beszámítását a nemzeti nyugdíjrendszerben előrehozott öregségi nyugdíjra való jogosultság megállapítása céljából. A Ricci és Pisaneschi végzésben (C‑286/09 és C‑287/09, EU:C:2010:420) a Bíróság pontosította, hogy ugyanez vonatkozik a rendes öregségi nyugdíjhoz való jogosultság megnyílására.
38 A Bíróság ennek megállapításakor a My‑ítélet (C‑293/03, EU:C:2004:821) 45–47. pontjában és a Ricci és Pisanechi végzés (C‑286/09 és C‑287/09, EU:C:2010:420) 29–32. pontjában rámutatott arra, hogy az ezen ítéletek alapjául szolgáló ügyekben szereplő szabályozások megnehezíthetik a bizonyos szolgálati idővel rendelkező belföldi tisztviselőknek az uniós intézmények, illetve szervek általi felvételét.
39 A Bíróság szerint ugyanis az ilyen szabályozás akadályozhatja az uniós intézményekben, illetve szerveknél való szakmai tevékenység végzését, és ezért elriaszthat attól, hiszen amennyiben a korábban nemzeti nyugdíjrendszerben járulékfizető munkavállaló az ilyen intézmény állásajánlatát elfogadja, azt kockáztatja, hogy elveszíti az e rendszer alapján neki járó öregségi nyugellátást, amelyre jogosult lett volna, ha ezt az állásajánlatot nem fogadta volna el.
40 A Bíróság úgy ítélte meg, hogy az ilyen következmények megengedhetetlenek lennének, figyelemmel a tagállamokat az Unióval szemben terhelő – és az EK 10. cikkben a tagállam számára az Unió feladatai teljesítésének elősegítését előíró kötelezettségben megnyilvánuló – lojális együttműködés és segítségnyújtás kötelességére (lásd: My‑ítélet, C‑293/03, EU:C:2004:821, 48. pont; Ricci és Pisaneschi végzés, C‑286/09 és C‑287/09, EU:C:2010:420, 33. pont).
41 A Melchior‑ítélet (C‑647/13, EU:C:2015:54) 29. pontjában a Bíróság hasonlóképpen megállapította, hogy az EK. 10. cikkel, az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételekkel összefüggésben – amelyet a 2004. március 22‑i 723/2004/EK, Euratom tanácsi rendelettel (HL L 124., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 2. kötet, 130. o.) módosított 259/68 rendelettel fogadtak el, és amely a személyzeti szabályzathoz hasonlóan minden olyan esetben kötelezi a tagállamokat, amikor a közreműködésük szükséges a végrehajtásához (Melchior‑ítélet, C‑647/13, EU:C:2015:54, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) – ellentétes az akként értelmezett tagállami szabályozás, miszerint a munkanélküli járadékhoz való jogosultság megállapítása során nem veszik tekintetbe az ugyanezen tagállamban működő európai uniós intézményben szerződéses alkalmazottként teljesített foglalkoztatási időszakokat, és nem tekintik munkában eltöltött napoknak azokat a munkanélküliként töltött napokat, amelyekre az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek alapján munkanélküli‑járadékot nyújtottak, noha azon munkanélküliként eltöltött napokat, amelyekre az érintett tagállam szabályai szerint nyújtottak ellátást, munkában töltött napoknak tekintik.
42 A Bíróság e határozatát arra is alapította, hogy a kifogásolt szabályozás akadályozhatja az érintett intézmény elhelyezkedése szerinti tagállamban lakóhellyel rendelkező munkavállalók uniós intézmények általi, szerződéses alkalmazottként történő felvételét (lásd: Melchior‑ítélet, C‑647/13, EU:C:2015:54, 27. és 28. pont).
43 Az olyan tagállami szabályozás, mint amilyen az alapeljárásban szerepel, amely alapján a munkavállaló számára e tagállamban szerint végzett tevékenység alapján járó öregségi nyugdíjat csökkentik, illetve megtagadják az általa utóbb valamely uniós intézmény kötelékében eltöltött szolgálati idő miatt, azonban nemcsak a bizonyos szolgálati idővel rendelkező belföldi tisztviselőknek az uniós intézmények általi felvételét nehezítheti meg, hanem azt is, hogy ezen intézmények fenntartsák a tapasztalt tisztviselők szolgálati jogviszonyát.
44 Az ilyen szabályozás ugyanis eltántoríthatja az e tagállam munkavállalói nyugdíjrendszere alapján bizonyos szolgálati idővel rendelkező tisztviselőket attól, hogy az e tagállamban működő valamely uniós intézmény állásajánlatát elfogadják, illetve arra ösztönözheti őket, hogy az általuk betöltött állást idő előtt elhagyják, mivel e szabályozás miatt azt kockáztatják, hogy ha egy uniós intézménynél állást töltenek be, illetve hosszú szolgálati időt töltenek el, elveszítik az uniós közszolgálatba lépésük előtt e tagállamban fennállt munkaviszonyuk alapján járó öregségi nyugellátáshoz való jogot.
45 Ilyen következmények megengedhetetlenek lennének, figyelemmel a tagállamokat az Unióval szemben terhelő – és az EK 10. cikkben a tagállam számára az Unió feladatai teljesítésének elősegítését előíró kötelezettségben megnyilvánuló – lojális együttműködés és segítségnyújtás kötelességére.
46 Nem vitatott – ahogyan erre a belga kormány is rámutatott –, hogy a My‑ítélet (C‑293/03, EU:C:2004:821) és a Melchior‑ítélet (C‑647/13, EU:C:2015:54), valamint a Ricci és Pisaneschi végzés (C‑286/09 és C‑287/09, EU:C:2010:420) alapjául szolgáló ügyekben az uniós intézményekben, illetve szerveknél teljesített foglalkoztatási időszakokat nem vették figyelembe az érintett tagállam társadalombiztosítási rendszere által előírt azon ellátásokra való jogosultság megállapítása szempontjából, amelyekre az érintettek igényt tarthattak volna, ha ezen időszakok ebben a társadalombiztosítási rendszerben lettek volna járulékfizetők, az alapeljárásban ugyanakkor az A. Wojciechowski által a Bizottság szolgálatában eltöltött foglalkoztatási időszakot figyelembe vették a munkavállalói öregségi nyugdíj belga nyugdíjrendszer terhére történő kiszámításánál.
47 E körülmény azonban nem alkalmas a jelen ítélet 43–45. pontjában tett megállapítás cáfolására, mivel ennek figyelembevétele ugyanúgy azon jogosultságok csökkentését, sőt megtagadását eredményezi, amelyekre A. Wojciechowski a belga munkavállalói rendszerrel szemben igényt támaszthatott volna, ha utóbb nem lépett volna egy uniós intézmény szolgálatába, és ezért szintén elrettentő hatással bír rá nézve.
48 Mindazonáltal rá kell mutatni arra, hogy a Bíróság elé terjesztett aktából az tűnik ki, hogy A. Wojciechowski nem az 50. sz. királyi rendelet 10a. cikkében előírt egységes szolgálati idő elvének alkalmazása miatt veszítette el az összes olyan nyugdíjjogosultságát, amelyre igényt tarthatott volna, ha teljes szolgálati ideje alatt járulékfizető marad a belga munkavállalói rendszerben, hanem az illetékes belga hatóság által alkalmazott azon számítási módszer miatt, amellyel az A. Wojciechowski részére az Unió által fizetendő öregségi nyugdíjjal arányos szolgálati részidőt kiszámította, amely az uniós intézményekben eltöltött 35 év szolgálati idővel és a belga munkavállalói rendszerben eltöltött 45 év szolgálati idővel egyenlő.
49 Az említett aktából ugyanis következik, hogy ezek a nyugdíjjogosultságok nem szűntek volna meg, ha az említett hatóság azt állapította volna meg, hogy a Bizottságnál eltöltött 35 év szolgálati idő a belgiumi szolgálati időből 35/45 szolgálati részidőnek felel meg, és ebből következően arra a következtetésre jutott volna, hogy A. Wojciechowski teljes szolgálati ideje 48/45‑öt tesz ki, és ez a belgiumi foglalkoztatotti tevékenysége alapján járó nyugdíj kiszámítása tekintetében legfeljebb a legkevésbé előnyös nyugdíjra jogosító három év kiesésnek megfelelő csökkentést eredményezett volna, amely ugyanúgy vonatkozott volna a többi olyan belga munkavállalóra, aki a 48 éves szolgálati idejét teljes egészében a belga munkavállalói rendszerben töltötte el.
50 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a jelen ítélet 43–45. pontjában ismertetett elrettentő hatás kockázata egyedül úgy zárható ki, ha az uniós intézmény szolgálatában eltöltött éveknek ugyanolyan ideiglenes értéket tulajdonítanak, mint a belga munkavállalói rendszerben eltöltött szolgálati éveknek. Az említett elrettentő hatást ugyanis kizárólag ilyen, a munkavállalóként, illetve uniós tisztviselőként teljesített foglalkoztatási időszakokat azonosnak számító módszerrel lehet semlegesíteni; ha pedig ezt nem azonos módon számolják, akkor – ahogyan ez az említett pontokban megállapításra került – ez a helyzet eltántoríthatja az előzőleg Belgiumban foglalkoztatott munkavállalót attól, hogy valamelyik uniós intézménynél állást fogadjon el.
51 Végül a belga kormány annak igazolására, hogy A. Wojciechowski elveszítette a belga munkavállalói rendszer alapján szerzett összes nyugdíjjogosultságát, nem hivatkozhat arra, hogy A. Wojciechowski úgy döntött, hogy nem él a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdésében biztosított azon lehetőséggel, hogy az uniós közszolgálati jogviszonya előtt kifejtett munkavállalói tevékenysége révén szerzett nyugdíjjogosultsága tőkeértékét az Uniónak átutaltassa.
52 E rendelkezés szövegéből ugyanis kitűnik, hogy ez pusztán egy lehetőséget tartalmaz, amellyel minden tisztviselő szabadon élhet. Ha nem él vele, az akkor sem jelenti azt, hogy elveszítené az abba a nemzeti társadalombiztosítási rendszerbe befizetett járulékok alapján szerzett nyugdíjjogosultságot, amelybe az uniós közszolgálati jogviszonya előtt tartozott – kivéve, ha ezt a lehetőséget kötelezettséggé alakítják, ami ellentétes lenne e rendelkezés egyértelmű szövegével, és ezért nem lenne elfogadható.
53 A fenti megfontolások összességére tekintettel, és anélkül, hogy a Charta 34. cikkének (1) bekezdésére tekintettel feltett kérdést szükséges lenne megvizsgálni, azt a választ kell adni erre a kérdésre, hogy az EUSZ 4. cikk (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, mint amely az alapeljárásban szerepel, amely alapján az e tagállam állampolgárának minősülő munkavállaló számára az e tagállam jogszabályai szerint végzett tevékenysége alapján járó öregségi nyugdíj csökkenthető vagy megtagadható abban az esetben, ha a munkavállaló által az említett tagállamban foglalkoztatott munkavállalóként és az ugyanezen tagállamba beosztott uniós tisztviselőként szerzett teljes szolgálati idő meghaladja az említett szabályozásban rögzített 45 éves egységes szolgálati időt, amennyiben az Unió által nyújtandó öregségi nyugdíjjal arányos szolgálati részidő kiszámítására alkalmazott módszer miatt ez a csökkentés nagyobb mértékű, mint abban az esetben lenne, ha az említett munkavállaló a teljes szolgálati idejét az adott tagállamban foglalkoztatott munkavállalóként töltötte volna el.
A költségekről
54 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:
Az Európai Unió tisztviselőinek a 2010. november 24‑i 1080/2010/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának, valamint az Európai Közösségek egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeiről és a Bizottság tisztviselőire vonatkozó egyedi átmeneti intézkedések bevezetéséről szóló, 1968. február 29‑i 259/68/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendelettel létrehozott személyzeti szabályzatával összefüggésben az EUSZ 4. cikk (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, mint amely az alapeljárásban szerepel, amely alapján az e tagállam állampolgárának minősülő munkavállaló számára az e tagállam jogszabályai szerint végzett tevékenysége alapján járó öregségi nyugdíj csökkenthető vagy megtagadható abban az esetben, ha a munkavállaló által az említett tagállamban foglalkoztatott munkavállalóként és az ugyanezen tagállamba beosztott európai uniós tisztviselőként szerzett teljes szolgálati idő meghaladja az említett szabályozásban rögzített 45 éves egységes szolgálati időt, amennyiben az Unió által nyújtandó öregségi nyugdíjjal arányos szolgálati részidő kiszámítására alkalmazott módszer miatt ez a csökkentés nagyobb mértékű, mint abban az esetben lenne, ha az említett munkavállaló a teljes szolgálati idejét az adott tagállamban foglalkoztatott munkavállalóként töltötte volna el.
Aláírások