A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hatodik tanács)

2012. szeptember 27.(*)

„Verseny – Kartellek – A síküveg EGT-n belüli piaca – Az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat – Az árak rögzítése – A jogsértés bizonyítéka – Bírságkiszámítás – A kötött eladások kizárása – Indokolási kötelezettség – Egyenlő bánásmód – Enyhítő körülmények”

A T‑82/08. sz. ügyben,

a Guardian Industries Corp. (székhelye: Dover, Delaware [Amerikai Egyesült Államok]),

a Guardian Europe Sàrl (székhelye: Dudelange [Luxemburg]),

(képviselik őket: S. Völcker, F. Louis, A. Vallery, C. Eggers és H.‑G. Kamann ügyvédek)

felpereseknek

az Európai Bizottság (képviselik: F. Castillo de la Torre és R. Sauer, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

az [EK 81. cikk] és az EGT‑Megállapodás 53. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban 2007. november 28‑án hozott C(2007) 5791 végleges bizottsági határozat (COMP/39165 „síküveg”‑ügy) felpereseket érintő részének megsemmisítése, valamint az e határozatban a felperesekkel szemben kiszabott bírság csökkentése iránti kérelem tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),

tagjai: H. Kanninen elnök, N. Wahl és S. Soldevila Fragoso (előadó) bírák,

hivatalvezető: N. Rosner tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. február 13‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita alapját képező tényállás

1        A felperesek, a Guardian Industries Corp. és a Guardian Europe Sàrl a Guardian csoport tagjai, amely csoport síküveget és járműipari üveget gyárt. A Guardian Industries a Guardian csoportot vezető társaság, amely közvetetten a Guardian Europe 100%‑os tulajdonosa.

2        2005. február 22‑én és 23‑án, illetve március 15-én az Európai Közösségek Bizottsága bejelentés nélküli helyszíni vizsgálatokat tartott többek között a Guardian Flachglas GmbH, a Guardian Europe és a Guardian Luxguard I SA helyiségeiben.

3        2005. március 2‑án az Asahi Glass Co. Ltd és annak összes leányvállalata, ideértve a Glaverbel SA/NV‑t is – amely ezt követően AGC Flat Glass Europe SA/NV‑vé változott (a továbbiakban: Glaverbel) –, a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló 2002. február 19‑i bizottsági közlemény (HL C 45., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 155. o.) a bírságok alóli mentesség, illetve adott esetben a bírságok csökkentése iránti kérelmet nyújtott be.

4        2006. január 3‑án a Bizottság az [EK 81. cikkben] és [EK 82. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) alapján eljárást indított, és arról 2006. március 6‑án értesítette a feleket.

5        2006. február 10‑én a Bizottság információkérést intézett több társasághoz, többek között a felperesekhez. A Guardian Europe 2006. március 10‑én válaszolt az információkérésre.

6        2007. március 9‑én a Bizottság kifogásközlést fogadott el, amelyet 2007. március 13‑án és 14‑én több társasághoz – így többek között a felperesekhez – címzett.

7        2007. november 28‑án a Bizottság az [EK 81. cikk] és az EGT‑Megállapodás 53. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban elfogadta a C(2007) 5791 végleges bizottsági határozatot (COMP/39165 „síküveg”‑ügy) (a továbbiakban: megtámadott határozat), amelynek összefoglalóját az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2008. május 24‑én tették közzé (HL C 127., 9. o.), és amelyet a felperesek 2007. december 3‑án vettek kézhez.

8        A Bizottság a megtámadott határozatot továbbá az Asahi Glassnek, a Glaverbelnek, a Pilkington Deutschland AG‑nak, a Pilkington Group Ltd‑nek, a Pilkington Holding GmbH‑nak (a továbbiakban együttesen: Pilkington), a Compagnie de Saint‑Gobain SA‑nak és a Saint‑Gobain Glass France SA‑nak (a továbbiakban együttesen: Saint‑Gobain) címezte.

9        A Bizottság a megtámadott határozatban kijelentette, hogy a határozat címzettjei az [EK 81. cikk] (1) bekezdésébe ütköző, az Európai Gazdasági Térség (EGT) egész területére kiterjedő olyan egységes és folyamatos jogsértésben vettek részt, amely az áremelések, a minimál árak, a célárak, az árbefagyasztások és más kereskedelmi feltételek független fogyasztókkal szemben az építőiparban használt négy – vagyis az úsztatott üveg („float”‑üveg), az alacsony energia‑áteresztőképességű üveg („low‑E”‑üveg), a ragasztott üveg és a nem felületkezelt tükör – síküveg‑termékkategóriában való rögzítéséből, valamint bizalmas üzleti információk cseréjéből állt.

10      A Bizottság megállapította a felperesek felelősségét a 2004. április 20‑tól 2005. február 22‑ig tartó időszakban történt jogsértés miatt, és egyetemlegesen 148 millió euró összegű bírságot szabott ki velük szemben.

 Eljárás és a felek kérelmei

11      A Törvényszék Hivatalához 2008. február 12‑én benyújtott keresetlevelükkel a felperesek megindították a jelen eljárást.

12      Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (hatodik tanács) megnyitotta az eljárás szóbeli szakaszát, és az eljárási szabályzat 64. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében felhívta a feleket bizonyos kérdések írásban történő megválaszolására. A felek e felhívásnak a kitűzött határidőn belül eleget tettek.

13      2012. február 8‑án a felperesek egy, a velük szemben kiszabott bírság kiszámításának módszerére vonatkozó táblázatot nyújtottak be a Törvényszékhez. 2012. február 10‑én a Bizottság előterjesztette az e dokumentumra vonatkozó észrevételeit, amelyeket a felperesek ugyanezen a napon vettek kézhez.

14      A felek szóbeli előterjesztéseit és a Törvényszék kérdéseire adott válaszait a Törvényszék a 2012. február 13‑i tárgyaláson hallgatta meg.

15      A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

–        részlegesen semmisítse meg a megtámadott határozat 1. cikkét;

–        csökkentse a kiszabott bírság összegét;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

16      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

17      A felperesek a megtámadott határozat részleges megsemmisítése iránti kereseti kérelmük alátámasztására egyetlen jogalapra hivatkoznak, amely a kartellben való részvételük időtartamával, valamint a kartell földrajzi kiterjedésével kapcsolatos ténybeli hibára vonatkozik. A felperesek a bírság összegének csökkentése iránti kereseti kérelmük alátámasztására három jogalapra hivatkoznak, amelyek közül az első jogalap a velük szemben kiszabott bírság összegének a megtámadott határozat részleges megsemmisítése következtében való csökkentésének szükségességére, a második jogalap a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének és a bírság kiszámítására vonatkozó indokolási kötelezettségnek a megsértésére, a harmadik jogalap a felpereseknek a jogsértés elkövetésében játszott korlátozott és igen passzív szerepével kapcsolatos értékelési hibára, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésére vonatkozik.

18      A felek a tárgyalás során egyébiránt vitatták bizonyos dokumentumok elfogadhatóságát.

 Bizonyos dokumentumok, valamint az azokra történő hivatkozások elfogadhatóságról

 A Bizottság 2012. február 10‑i levelének elfogadhatóságról

19      A tárgyalás során a felperesek vitatták a Bizottság 2012. február 10‑i levelének elfogadhatóságát azon indokból, hogy az olyan számadatokat tartalmazott, amelyeket a Bizottság korábban egyáltalán nem közölt velük.

20      A Bizottság úgy véli, hogy ez, a Törvényszék által hozzá intézett kérdésekre 2012. január 23‑án adott válasza kiegészítésének minősülő levél elfogadható.

21      Meg kell jegyezni, hogy ez a levél a Bizottság részére a válaszadásra a kitűzött határidőn túl érkezett meg a Törvényszékhez, ám azt a Bizottság a felpereseknek 2012. február 10‑én megküldte. E levél a felperesek által 2012. február 8‑án előterjesztett dokumentumra vonatkozó észrevételeket, valamint a Törvényszék által a tárgyalást megelőzően feltett kérdésekre adott válasz kiegészítését tartalmazza, és a felperesek által a kötött eladások kizárása esetére javasolt bírságkiszámítási módszerre vonatkozik. A Bizottság e levélben egyrészt kifejtette, hogy a kifogásközlés 1. táblázatában szereplő számadatok nem csupán a belső eladásokra vonatkoztak, hanem az egyes, olyan üvegtermék‑kategóriák eladásaira is, amelyeket a megtámadott határozatban végül nem vett figyelembe, illetve másrészről a kartell tagjainak összesített eladásaira, valamint e tagok belső eladásaira.

22      Tekintettel e levél tartalmára, és arra a tényre, hogy azt a Bizottság megküldte a felpereseknek, akik ennélfogva a tárgyalás során észrevételeket tehettek e levélre nézve, a szóban forgó dokumentumot elfogadhatónak kell tekinteni, és a felperesek által felhozott elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.

 A Törvényszékhez be nem nyújtott dokumentumokra való hivatkozás elfogadhatóságról

23      A Bizottság a tárgyaláson vitatta a felperesek szóbeli előadása során előadott egyes, olyan dokumentumokra történő hivatkozások elfogadhatóságát, amelyeket nem nyújtottak be a Törvényszéknek, ugyanis e dokumentumok nem képezik a Törvényszék előtti eljárás iratainak részét. Hozzátette, hogy ez a helyzet áll fenn különösen a felperesek kifogásközlésre adott válasza tekintetében.

24      Az eljárási szabályzatnak a Törvényszékhez benyújtott keresetlevélben kötelezően feltüntetendő elemekre vonatkozó 44. cikkének 1. §‑a úgy rendelkezik, hogy a keresetlevélnek tartalmaznia kell „szükség esetén a felajánlott bizonyítékok megjelölés[ét]”. Továbbá az eljárási szabályzat 46. cikke 1. §‑ának értelmében az ellenkérelem is tartalmazza a felajánlott bizonyítékok megjelölését. E rendelkezést az eljárási szabályzat 48. cikkének 1. §‑a egészíti ki, amely szerint a válaszban és a viszonválaszban a felek további bizonyítékokat ajánlhatnak fel érveik alátámasztására.

25      Egyébiránt az eljárási szabályzat 48. cikkének 2. §‑a értelmében az eljárás további részében semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, kivéve ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel.

26      Mindazonáltal a jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a felpereseknek nem állt szándékában az írásbeli szakasz befejezését követően sem új bizonyítékokat felajánlani, sem új jogalapot felhozni, csupán arra szorítkoztak, hogy a szóbeli szakasz során egyes olyan érvekre hivatkozzanak, amelyek a Törvényszékhez be nem nyújtott dokumentumokon alapultak. Ennélfogva el kell utasítani a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogást, és meg kell állapítani, hogy mindazonáltal a Törvényszéknek az a feladata, hogy a felperesek által a tárgyalás során előadott érveket az ügy iratai között szereplő bizonyítékok alapján értékelje.

27      Egyébiránt a jelen ügy körülményei között a felperesek által a tárgyalás során felhozott utolsó elfogadhatatlansági kifogást – amely a Bizottságnak az ellenkérelmében és a Törvényszék által feltett írásbeli kérdésekre adott válaszában a Pilkington kifogásközlésre adott válaszára tett hivatkozásokkal kapcsolatos – a felperesek által felhozott összes jogalap vizsgálatát követően kell megvizsgálni.

 A megtámadott határozat részleges megsemmisítése iránti kereseti kérelemről

28      A felperesek a megtámadott határozat részleges megsemmisítése iránti kereseti kérelmük alátámasztására egyetlen jogalapra hivatkoztak, amely a kartellben való részvételük időtartamával, valamint a kartell földrajzi kiterjedésével kapcsolatos ténybeli hibára vonatkozik.

29      A felperesek azt kifogásolják, hogy a Bizottság nem bizonyította egyrészt, hogy a felperesek 2005. február 11‑ét megelőzően csatlakoztak volna a kartellhez, másrészt, hogy a kartell az EGT egész területére kiterjedt volna. A Bizottság erre nézve előterjesztett bizonyítékai kétértelműek és ellentmondásosak, továbbá szubjektív tanúvallomásokon, illetve későbbi eseményeken alapuló feltételezéseken alapulnak.

 A felperesek jogsértésben való részvétele időtartamának téves értékelésére vonatkozó első részről

30      A Bizottság a felperesek felelősségét különböző bizonyítékokra – így például a helyszíni vizsgálatok során lefoglalt olyan dokumentumokra, amelyeket egyes szóbeli nyilatkozatok és a Glaverbel által az engedékenység iránti kérelme keretében nyújtott dokumentumok részben alátámasztottak –, valamint több vállalkozás információkérésekre adott válaszaira támaszkodva a 2004. április 20‑tól 2005. február 22‑ig tartó időszakban történt jogsértés miatt állapította meg. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a felperesek a 2004. április 20‑án a képviselőjük és a Pilkington képviselője között Németországban tartott találkozótól kezdve vettek részt az összehangolt magatartásokban, amely találkozó során a Pilkington képviselője a Saint‑Gobainnel és a Glaverbellel egyeztetett összejátszásra vonatkozó rendelkezéseket ismertette a felperesek képviselőjével. A Bizottság e következtetést többek között a Pilkington helyiségeiben a bejelentés nélküli helyszíni vizsgálat során lefoglalt kétoldalas kézzel írott jegyzetre támaszkodva vonta le (a megtámadott határozat (155)–(188) preambulumbekezdése). A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a felperesek továbbra is részt vettek az összehangolt magatartásban, amikor 2004. június 15‑én a Pilkington felhívta és tájékoztatta őket az olasz piaccal kapcsolatos megállapodás megkötéséről, amelyet a felperesek is jóváhagytak (a megtámadott határozat (189)–(196) preambulumbekezdése). A Bizottság egyébiránt a Pilkington helyiségeiben a be nem jelentett helyszíni vizsgálatok során lefoglalt kézzel írott jegyzetekre, illetve határidőnapló‑részletekre támaszkodva úgy ítélte meg, hogy a felperesek a Glaverbellel, a Pilkingtonnal és a Saint‑Gobainnel (a továbbiakban: a kartell három másik résztvevője) közösen részt vettek a 2004. december 2‑án Luxembourgban tartott találkozón, és ennek során hozták meg az áremelésekre, a minimálárakra és a síküveg‑termékek több európai országban történő eladásával kapcsolatos egyéb kereskedelmi feltételekre vonatkozó döntéseket (a megtámadott határozat (197)–(264) preambulumbekezdése). Végül a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a felperesek és a kartell három másik résztvevője 2005. február 11‑én Párizsban (Franciaország) találkoztak az áremelésekkel, valamint a síküveg‑termékek az Európai Közösség több országában történő eladásával kapcsolatos egyéb kereskedelmi feltételekkel kapcsolatos megegyezés, valamint bizalmas üzleti információk cseréje céljából (a megtámadott határozat (265)–(296) preambulumbekezdése).

31      A felperesek azt állítják, hogy 2005. február 11‑ét megelőzően nem vettek részt a kartellben. Vitatják tehát, hogy a 2004. április 20‑i és december 2‑i találkozó, valamint a 2004. június 15‑i telefonbeszélgetés a kartellben való részvételre utaló jeleknek minősülhetnek. Azt állítják, hogy e kapcsolatfelvételt a kartell három másik résztvevője „tesztidőszaknak” tekintette, mielőtt a felpereseket valódi találkozóra hívták volna. A felperesek mindazonáltal elismerik, hogy részt vettek a 2005. február 11‑i találkozón.

32      Először is emlékeztetni kell arra, hogy az 1/2003 rendelet 2. cikke rendelkezéseinek, valamint az állandó ítélkezési gyakorlatnak az értelmében a Bizottságra hárul az általa hivatkozott jogsértések bizonyítása, és azon bizonyítékok előterjesztése, amelyek alkalmasak a jogsértést alkotó tényállás jogilag megkövetelt módon történő bizonyítására (a Bíróság C‑185/95. P. sz., Baustahlgewebe kontra Bizottság ügyben 1998. december 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑8417. o.] 58. pontja, valamint a C‑49/92. P., Bizottság kontra Anic Partecipazioni ügyben 1999. július 8‑án hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑4125. o.] 86. pontja). Továbbá, ha a bíróságnak kétségei vannak e tekintetben, azt a jogsértést megállapító határozat címzettjének minősülő vállalkozás javára kell értelmezni (lásd ebben az értelemben a Bíróság 27/76. sz., United Brands és United Brands Continentaal kontra Bizottság ügyben 1978. február 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1978., 207. o.] 265. pontját), ezért az ártatlanság vélelmének értelmében a bíróság nem állapíthatja meg, hogy a Bizottság jogilag megkövetelt módon bizonyította az adott jogsértés fennállását, ha – különösen bírságot kiszabó bizottsági határozat megsemmisítése iránti kereset esetén – továbbra is kétsége van ezzel kapcsolatban (a T‑67/00., T‑68/00., T‑71/00. és T‑78/00. sz., JFE Engineering és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. július 8‑án hozott ítélet [EBHT 2004., II‑2501. o.] 177. pontja). Ennek érdekében a Bizottságnak kellőképpen pontos és egybehangzó bizonyítékokat kell előterjesztenie annak érdekében, hogy megalapozza azt a szilárd meggyőződést, miszerint az állítólagos jogsértés bekövetkezett. Mindazonáltal nem szükséges, hogy a Bizottság által előterjesztett minden egyes bizonyíték eleget tegyen e feltételeknek a jogsértés összes elemét tekintve. Elegendő, ha az intézmény által felhozott bizonyítékok csoportja a maga teljességében értékelve megfelel e követelménynek (a fent hivatkozott JFE Engineering és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 179. és 180. pontja).

33      Amint azt a Bíróság már megállapította, a versenyellenes megállapodások és magatartások keretében a tevékenységek általában titkosan folynak le, és a találkozókat titkosan tartják, továbbá az erre vonatkozó dokumentáció a legminimálisabbra szorítkozik. Ebből következően, még ha a Bizottság fel is fedez olyan iratokat, amelyek kifejezett módon tanúsítják a piaci szereplők közötti jogellenes kapcsolatfelvételt, e dokumentumok általában töredékesek és szórványosak, és ezért bizonyos részleteket gyakran következtetésekkel kell rekonstruálni. Ennélfogva az esetek nagy részében a versenyellenes magatartás vagy megállapodás létezését bizonyos egybeesésekből és jelekből kell kikövetkeztetni, amelyek együtt figyelembe véve, más összefüggő magyarázat hiányában a versenyjogi szabályok megsértésének bizonyítékául szolgálhatnak (a Bíróság C‑204/00. P., C‑205/00. P., C‑211/00. P., C‑213/00. P., C‑217/00. P. és C‑219/00. P., Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. január 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑123. o.] 55–57. pontja, és a C‑403/04. P. és C‑405/04. P. sz., Sumitomo Metal Industries és Nippon Steel kontra Bizottság egyesített ügyekben 2007. január 25‑én hozott ítélete [EBHT 2007., I‑729. o.]).

34      Amennyiben a Bizottság érvelése azon a feltételezésen alapul, hogy a megállapított tényállás másképp nem magyarázható, csak a vállalkozások közötti összehangolással, a felpereseknek elegendő csupán az olyan körülmények fennállását bizonyítaniuk, amelyek más megvilágításba helyezik a Bizottság által leírt tényállást, és a bizottsági érvelést helyettesítő hihető magyarázatot adnak e tényállásra (a Bíróság 29/83. és 30/83. sz., Compagnie royale asturienne des mines és Rheinzink kontra Bizottság egyesített ügyekben 1984. március 28‑án hozott ítéletének [EBHT 1984., 1679. o.] 16. pontja, valamint a Törvényszék T‑305/94–T‑307/94., T‑313/94–T‑316/94., T‑318/94., T‑325/94., T‑328/94., T‑329/94. és T‑335/94. sz., Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1999. április 20‑án hozott ítéletének [EBHT 1999., II‑931. o.] 725. pontja).

35      Mindazonáltal a Bizottság megalapozottan hangsúlyozza, hogy ez az ítélkezési gyakorlat nem alkalmazható, ha Bizottság megállapításai okirati bizonyítékon alapulnak (a Törvényszék fenti 34. pontban hivatkozott Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletének 725–727. pontja; a fenti 32. pontban hivatkozott JFE Engineering és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 186. és 187. pontja, valamint a T‑36/05. sz., Coats Holdings és Coats ügyben hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑110. o.] 72. pontja).

36      A felperesek azon érvét, miszerint 2005. február 11‑ét megelőzően nem vettek részt a kartellben, a fenti elvek tükrében kell megvizsgálni.

–       A 2004. április 20‑i találkozóról

37      A felperesek először is kétségbe vonják a 2004. április 20‑i találkozó versenyellenes célját, valamint a találkozón részt vevő B. – a Pilkington alkalmazottja – jegyzeteit. Egyrészt arra hivatkoznak, hogy az F. – a Guardian Europe alkalmazottja – és B. között 2004. április 20‑án tartott találkozó a kartell három másik résztvevője által 2004. január 9‑én, március 2‑án, június 15‑én és 2005. február 11‑én tartott titkos találkozókkal ellentétben nem volt versenyellenes célú. Megjegyzik, hogy e találkozóra egy nyilvános étteremben került sor, annak tárgyát közös érdekből fakadó témák képezték, és hogy F. kérte a vacsorával kapcsolatos számlán szereplő összeg visszatérítését. Másrészt B. ezen vacsorára vonatkozó jegyzeteit illetően – amelyekre a Bizottság a megtámadott határozatban támaszkodik – a felperesek azt állítják, hogy azok nem e vacsora idején készültek, és nem tekinthetők a vacsora jegyzőkönyvének, mivel személyes gondolatokat tartalmaznak. Egyébiránt a jegyzetek tartalmát körültekintéssel kell értelmezni, mivel azokat egy nem angol anyanyelvű és kevéssé tapasztalt személy angolul készítette, aki hibákat véthetett a vacsora során elhangzottak rögzítésekor.

38      Először is B. 2004. április 20‑i találkozóra vonatkozó jegyzeteit, majd a szóban forgó találkozó versenyellenes célját kell megvizsgálni.

39      A felperesek B. jegyzeteit illetően először is vitatják, hogy azok a találkozó idején készültek volna, mivel F. nem emlékszik arra, hogy B. a vacsora során jegyzetelt volna. Ezzel kapcsolatosan meg kell jegyezni, hogy a szóban forgó jegyzetek „Minutes de la réunion” címe és a „2004/04/20” dátuma megerősíteni látszik a Bizottság azon értékelését, miszerint e jegyzetek az F. és B. között 2004. április 20‑án folytatott megbeszélésről szóló olyan beszámolónak minősülnek, amely a találkozó idején készült (a megtámadott határozat (157) preambulumbekezdése). E jegyzetek részletessége és szövegezése ugyancsak ezt az értékelést erősíti meg, és ellentmond a felperesek által felhozott azon elméletnek, miszerint B. azokat a találkozót követően készítette volna, és azokat saját gondolataival egészítette volna ki. Kevéssé tűnik valószínűnek, hogy B. a vacsora során cserélt információkra ilyen pontosan emlékezhetett volna. Ennélfogva a felperesek ezen elemekkel kapcsolatosan felhozott állítása, miszerint F. nem emlékszik arra, hogy B. a vacsora során jegyzetelt volna – még ha feltételezzük, hogy igaz is – önmagában nem elegendő a Bizottság arra vonatkozó értékelésének megcáfolására, miszerint e jegyzetek a 2004. április 20‑i találkozó idején készültek.

40      A felperesek másodszor vitatják a szóban forgó jegyzetek bizonyító erejét, kijelentve, hogy B. személyes gondolatait tartalmazzák, illetve azokat egy nem angol anyanyelvű és kevéssé tapasztalt személy angolul készítette. A felperesek mindazonáltal egyáltalán nem nyújtottak bizonyítékot ezen állításuk alátámasztására. Egyébiránt maguk is elismerik, hogy e jegyzetek világosak és rendszerezettek, amely jellemzők egy találkozóról szóló beszámoló sajátjai. Mellesleg a felperesek állításával ellentétben ezek, a B. által „Minutes de la réunion”‑nak nevezett jegyzetek nem tartalmazzák B. személyes gondolatait, hanem a B. és F. közötti információcsere létezését jelzik. A B. által nyújtott információk a jegyzetek első részében szerepelnek, amelyek például az Egyesült Királyság, Írország és Németország tekintetében „A megállapodott áremelés” címet viselik, miközben az F. által közölt információk ezután következnek és az Egyesült Királyság, Írország és Németország tekintetében az „Információk” cím alatt szerepelnek. A jegyzetek továbbá az ezen információcserét követően megteendő lépéseket tartalmazzák, például Németország tekintetében „A Guardiannek meg kell erősítenie S. felé az üveg árát”, Olaszországgal kapcsolatosan pedig „Fel kell mérnünk az ügynököknél fennálló raktározási napok számát”. Ennélfogva úgy kell tekinteni, hogy a felperesek érvei olyan puszta feltételezések, amelyek nem elegendőek a szóban forgó jegyzetek bizonyító erejének kétségbe vonására.

41      Egyébiránt B. jegyzeteiből kitűnik, hogy bizalmas információkat cseréltek. Így például B. tájékoztatta F.‑et a kartell három másik résztvevője által egyeztetett, az Egyesült Királyságban, Írországban és Németországban végrehajtandó legközelebbi áremelésekről, és ezért cserébe F. információkat nyújtott a felpereseknek a szóban forgó piacokon fennálló helyzetéről (a megtámadott határozat (159)–(167) preambulumbekezdése).

42      E jegyzetekből továbbá kitűnik, hogy B. tájékoztatta F.‑et a kartell három másik résztvevője között az árakról, illetve az olasz piacon végrehajtandó esetleges áremelésekről folytatott megbeszélésekről, amely piacra nézve még nem volt előirányozva áremelés, és hogy F. kijelentette, hogy az olasz piacon történő áremelés esetén hajlandó a szóban forgó piacon vagy két hónapra felfüggeszteni az eladásokat annak érdekében, hogy a kartell három másik résztvevője ténylegesen végre tudja hajtani ezen áremelést, vagy saját maga is emelni árait három hónappal később, ugyanakkor, mint a többiek, lehetővé téve, hogy az olasz piacot ellátó gyártóközpont is végrehajtsa a szóban forgó áremelést.

43      Mindazonáltal a felperesek azt állítják, hogy az F. által az ezen a találkozón nyújtott információk nem voltak bizalmasak, mivel azokról vagy tudott a Pilkington, vagy azok szándékosan tévesek voltak. Az F. által B.‑nek nyújtott információk bizalmas jellege mindazonáltal kitűnik e jegyzetek tartalmából. Ezek az információk ugyanis a felperesek üzleti stratégiájára vonatkoztak, amelyet rendes esetben a versenytársaknak nem kellene ismerniük. Ez a helyzet áll fenn a goole‑i gyár (Egyesült Királyság) működésével, az egyesült királysági és írországi ügyfelekkel, vagy éppen a „48 órás” szolgáltatás által érdekelt „kis” ügyfelek iránti érdeklődésével kapcsolatos információk tekintetében is. Ugyanez vonatkozik a bizonyos ügyfelekkel szemben alkalmazott árakkal kapcsolatos információkra, a Németországban az ügyfelek méretéhez igazodó áremelésben való érdekeltséggel kapcsolatos benyomásaira, illetve az esetleges olaszországi áremelés esetén követendő magatartásra is. Egyébiránt az a tény, hogy B. ezeket az információkat is leírta a jegyzeteiben, ellentmond a felperesek azon állításának, miszerint ezen információkat a versenytársak ismerték volna.

44      Végül az a körülmény – még ha fel is tételezzük, hogy bizonyított –, miszerint az F. által átadott információk pontatlanságokat tartalmaztak – így például, hogy az ügyfelek száma 130 volt és nem 150, vagy hogy a goole‑i gyár „alacsony kapacitással” és nem a „lehető legkisebb kapacitással” működött – nem érinti azok jelentőségének értékelését. Továbbá azzal ellentétben, amire F. 2007. május 10‑én eskü alatt tett nyilatkozatában próbál hivatkozni – vagyis hogy az egyesült királysági „135 000 tonnás piacra” való utalás téves adat –, az nem minősül téves információnak, hanem a kartell tagjainak az áremelés végrehajtásának egyik feltétele, vagyis az a mennyiségű síküveg, amelyet a felperesek 2004‑ben eladhatnak az Egyesült Királyságban (a megtámadott határozat (161) preambulumbekezdése).

45      A fentiekből következően a Bizottság jogszerűen állapíthatta meg, hogy F. és B. a közöttük lezajlott találkozón az Egyesült Királysággal, Írországgal és Németországgal, valamint egy esetleges olaszországi áremelés esetére a felperesek által követendő stratégiával kapcsolatos bizalmas információt cserélt. Amint arra a Bizottság is hivatkozik, az információcsere legalább összehangolt magatartásnak minősül. Emlékeztetni kell ugyanis, hogy az EK 81. cikk (1) bekezdésével ellentétes összehangolt magatartásnak minősül a gazdasági szereplők közötti bármely olyan közvetlen vagy közvetett kapcsolatfelvétel, amely jellegénél fogva feltárja a versenytárs előtt, hogy az érintett piaci szereplő saját maga milyen piaci magatartásról döntött, illetve milyen piaci magatartást fontolgat, amennyiben e kapcsolatfelvétel célja vagy hatása olyan versenyfeltételek elérése, amelyek nem felelnek meg a rendes piaci feltételeknek (a Bíróság fenti 32. pontban hivatkozott Bizottság kontra Anic Partecipazioni ügyben hozott ítéletének 117. pontja, valamint a C‑199/92. P. sz., Hüls kontra Bizottság ügyben 1999. július 8‑án hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑4287. o.] 160. pontja; a Törvényszék T‑25/95., T‑26/95., T‑30/95–T‑32/95., T‑34/95–T‑39/95., T‑42/95–T‑46/95., T‑48/95., T‑50/95–T‑65/95., T‑68/95–T‑71/95., T‑87/95., T‑88/95., T‑103/95. és T‑104/95. sz., Cimenteries CBR és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2000. március 15‑én hozott ítéletének [ún. „cement”‑ügy] [EBHT 2000., II‑491. o.] 1852. pontja). A vállalkozások közötti ilyen típusú koordináció a kockázatokkal teli versenyt tudatosan helyettesíti az egymás közötti gyakorlati együttműködéssel (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑53/03. sz., BPB kontra Bizottság ügyben 2008. július 8‑án hozott ítéletének[EBHT 2008., II‑1333. o.] 179. pontját, valamint a T‑83/08. sz., Denki Kagaku Kogyo és Denka Chemicals kontra Bizottság ügyben 2012. február 2‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 67. pontját). Az összehangolt magatartás megállapítása érdekében nem szükséges azt bizonyítani, hogy a kérdéses versenytárs egy vagy több másik versenytárs tekintetében kifejezetten elkötelezte magát valamely magatartás tanúsítása mellett, vagy hogy a versenytársak együttesen meghatározták a jövőbeli piaci magatartásukat. Elegendő, hogy a versenytárs a szándéknyilatkozatán keresztül eloszlatta, de legalábbis lényegesen csökkentette a részéről a jövőben elvárható magatartást illető bizonytalanságot (a fent hivatkozott „cement”‑ügyben hozott ítélet 1852. pontja; a fent hivatkozott BPB kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 182. pontja, valamint a fent hivatkozott Denki Kagaku Kogyo és Denka Chemicals kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 67. pontja).

46      Ennélfogva a szóban forgó találkozó versenyellenes célját cáfolni szándékozó érveket mint megalapozatlanokat el kell utasítani. A fenti 41. és 42. pontban kifejtett, a 2004. április 20‑i találkozón megtárgyalt kérdésekre tekintettel az a tény, hogy e találkozóra egy, a nyilvánosság részére nyitva álló étteremben, vacsora keretében került sor, és hogy F. kérte a vacsora számláján szereplő összeg visszatérítését, nem elegendő – amint arra a Bizottság is hivatkozott – a szóban forgó találkozó versenyellenes jellegének kétségbe vonásához.

47      A felperesek továbbá úgy vélik, hogy a Bizottságnak nem sikerült bizonyítania, hogy a felperesek a 2004. április 20‑i találkozón csatlakoztak volna a kartellhez. A Bizottság ugyanis az ítélkezési gyakorlat által megköveteltekkel ellentétben nem bizonyította, hogy B. részleteket árult volna el F.‑nek a kartell három másik résztvevője között tartott találkozóról, sem azt, hogy F. saját magatartása révén bármilyen módon is kifejezte volna a kartellhez való hozzájárulására irányuló szándékát. Egyébiránt B. nem a következő, 2004. júniusi kartelltalálkozón való részvételre hívta fel F.‑et, hanem csupán a 2005. februárira. A Bizottság azt sem bizonyította, hogy B. felajánlotta volna, hogy összekötőként szolgál olyan bizonyos versenytársak felé, amelyek nem tagjai a groupement européen des producteurs de verre plat‑nak (a síküveggyártók európai csoportosulása, a továbbiakban: GEPVP), annak az 1978‑ban létrehozott szövetségnek, amelynek célja a síküveggyártók európai képviselete, és amely a kartell három másik résztvevőjéből, valamint 2004. július 1‑jétől a felperesekből áll. A Glaverbel ezzel kapcsolatos állításait ugyanis nem támasztják alá írásos bizonyítékok. Végül a Bizottság azon következtetését, miszerint a 2004. április 20‑i vacsora versenyellenes jellegű volt, nem alapozhatja F.‑nek a későbbi, 2004. decemberi és 2005. februári találkozókon, illetve a GEPVP találkozóin való részvételére.

48      Az ítélkezési gyakorlat szerint, amikor versenyellenes célú megállapodásokról és összehangolt magatartásokról van szó, a Bizottságnak kell bizonyítania különösen azt, hogy a vállalkozás saját magatartásával hozzá kívánt járulni a valamennyi résztvevő által támogatott közös célokhoz, és tudomása volt a más vállalkozások által azonos célok elérése végett tervezett vagy ténylegesen megvalósított magatartásról, illetve azt, hogy e magatartást ésszerűen előre láthatta, és kész volt ennek kockázatát elfogadni (a fenti 32. pontban hivatkozott Bizottság kontra Anic Partecipazioni ítélet 87. pontja).

49      A jelen ügyben a B. által a 2004. április 20‑i találkozóról készített jegyzetekből kiderül egyrészről, hogy az F. részére a találkozó során nyújtott információkra tekintettel a felpereseknek tudomásuk volt a kartell három másik résztvevője által tervezett versenyellenes magatartásokról, másrészről pedig, hogy az ennek ellentételezéseként B. részére nyújtott információkra figyelemmel a felperesek saját nevükben és saját magatartásukkal hozzá kívántak járulni a kartell közös céljaihoz. Miközben ugyanis a felperesek – amint azt maguk is állítják – agresszív versenytársnak minősültek a piacon, az F. által e találkozón nyújtott információk lehetővé tették a kartell három másik résztvevője számára, hogy tudomást szerezzenek a felperesek egyesült királysági, ír és német piacon fennálló helyzetéről, amely piacokon végre akarták hajtani az előző találkozókon elhatározott áremelésekre vonatkozó megállapodásokat, valamint azokat a felperesek biztosításával és együttműködésével az olasz piacra is ki akarták terjeszteni. E feltételek mellett az a tény, hogy B. jegyzetei nem említik, hogy az utóbbi a Benelux piacon történő áremelésekkel kapcsolatos megállapodásokra, vagy a más országokban – így többek között Franciaországban és Lengyelországban – a 2004. március 2‑i találkozón elhatározott áremelésekre vonatkozó információkat közölt volna, irreleváns a felperesek kartellben való részvételének megállapítása tekintetében.

50      Ennélfogva a felperesek állításával ellentétben, és a fenti 45. és 48. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően meg kell állapítani, hogy a Bizottság megfelelően bizonyította a felpereseknek a kartellben a 2004. április 20‑i találkozón való részvételét.

51      A felperesek azon érve, miszerint a B. által készített jegyzetekből nem tűnik ki, hogy tájékoztatta volna F.‑et a kartelltalálkozók létezéséről és tartalmáról, így különösen a legutóbbi, 2004. március 2‑i találkozóról, irreleváns azon kérdés tekintetében, hogy a felperesek a 2004. április 20‑i találkozón csatlakoztak‑e a kartellhez. Amint ugyanis az a fenti 41. pontban megállapításra került, B. jegyzeteiből kitűnik többek között, hogy B. tájékoztatta F.‑et a kartell három másik résztvevője által egyeztetett, az Egyesült Királysággal, Írországgal és Németországgal kapcsolatos ármegállapodásokról, valamint azok végrehajtásának időpontjáról „2 hét múlva” az Egyesült Királyság és Írország tekintetében, valamint Németország tekintetében „május 1‑j[én] – május 15[‑én] – június 1‑j[én] a nagy ügyfelek[nél]”. A megtámadott határozatból kitűnik tehát, hogy a Pilkington az Egyesült Királyságban és Írországban 2004. április 29‑én jelentette be az áremelést, amely bejelentést a Saint‑Gobain 2004. május 11‑i, valamint a Glaverbel 2004. május 18‑i bejelentése követett (a megtámadott határozat (159) preambulumbekezdése, valamint 193. lábjegyzete). Németország tekintetében először a Saint‑Gobain jelentette be az áremelést 2004. május 25‑én, amelyet a Pilkington és a Glaverbel 2004. június eleji bejelentése követett (a megtámadott határozat (163) preambulumbekezdése, valamint 201. lábjegyzete). A felperesek állításával ellentétben tehát meglehetősen pontos tudomásuk volt a kartell három másik résztvevője által előirányzott magatartásról ahhoz, hogy azok versenyellenes célját ők is kövessék. A körülmények ellenére F. nem habozott olyan – így például az esetleges olaszországi áremeléssel kapcsolatos – információkat nyújtani, amelyek hozzájárultak a kartell célkitűzéseihez.

52      A felperesek azon érvét, miszerint a B. által készített jegyzetekből nem tűnik ki, hogy felhívta volna F.‑et, hogy vegyen részt a kartell következő találkozóján, mint irrelevánst el kell utasítani. A Bizottság ugyanis más bizonyítékok révén bizonyította, hogy a felperesek ezen időponttól kezdve közvetlenül vagy közvetetten részt vettek a kartell további találkozóin (lásd az alábbi 63. és 69–71. pontot). Így például a kartell három másik résztvevője között létrejött 2004. június 15‑i találkozón B. telefonált a szabadságon lévő F.‑nek, hogy az erősítsen meg egy, a 2004. április 20‑i találkozón Olaszországgal kapcsolatosan B.‑nek nyújtott információt (a megtámadott határozat (196) preambulumbekezdése). A 2004. december 2‑án Luxembourgban tartott találkozót maga F. szervezte meg a GEPVP‑ülést megelőző estére, amelyen csupán a kartelltagok négy képviselője vett részt (a megtámadott határozat (199), (201)–(204) preambulumbekezdése). Végül a felperesek – amint azt el is ismerték – részt vettek a 2005. február 11‑i találkozón, amelyre B. hívta meg őket.

53      A felperesek azon érveit, miszerint a B. által készített jegyzetekből nem tűnik ki sem az, hogy mi volt F.‑nek a B. javaslataira adott reakciója, sem az, hogy F. megígérte volna, hogy a megbeszélések folytatásához hozzájárul, ugyancsak mint irrelevánst el kell utasítani. Amint ugyanis a fenti 49. pontból kitűnik, a 2004. április 20‑i találkozón B. és F. között történt információcserére figyelemmel a felperesek tudomást szereztek a kartell három másik résztvevője által tervezett versenyellenes magatartásokról, továbbá saját magatartásukkal hozzá kívántak járulni a kartell közös céljaihoz, ami a fenti 48. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében elegendő a felperesek kartellben való részvételének megállapításához.

54      B. összekötő szerepe kitűnik a 2004. április 20‑i találkozó beszámolójából, és azt a Glaverbel 2005. március 8‑i és december 23‑i nyilatkozatai is megerősítik, amelyek közül az első megelőzte B. jegyzeteinek Bizottság általi felfedezését (a megtámadott határozat (80) és (160) preambulumbekezdése). Az a tény, hogy a Glaverbel‑féle nyilatkozatok egy engedékenységi kérelem keretében jöttek létre, nem akadályozza meg a Bizottságot abban, hogy azokat felhasználja (lásd ebben az értelemben a fenti 32. pontban hivatkozott JFE Engineering és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 192. pontját). Ugyan – amint arra a felperesek hivatkoznak – e nyilatkozatok közvetlenül nem ellentétesek a Glaverbel érdekeivel, az utóbbinak egyáltalán nem állt érdekében téves információkat közölni a kartell többi tagjáról. A Bizottság félrevezetésére irányuló szándék ugyanis megkérdőjelezi a vállalkozás együttműködésének őszinteségét és teljességét, ennek következtében az engedékenységi közlemény teljes kedvezményéből való részesülés lehetősége kerül veszélybe (a Törvényszék T‑120/04. sz., Peróxidos Orgánicos kontra Bizottság ügyben 2006. november 16‑án hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑4441. o.] 70. pontja). Ennélfogva a felpereseknek a Glaverbel‑féle nyilatkozatoknak a B. összekötői szerepére vonatkozó bizonyító erejével kapcsolatos érveit el kell utasítani.

55      A felperesek azon érve tekintetében, miszerint az a tény, hogy a Bizottság a kartell későbbi, 2004 decemberében és 2005 februárjában tartott találkozóin, illetve a GEPVP ülésein való részvételükre hivatkozik a 2004. április 20‑i találkozó versenyellenes jellegének bizonyítása érdekében, ellentétes az ártatlanság vélelmével, meg kell jegyezni, hogy az ítélkezési gyakorlattal nem ellentétes az, ha a Bizottság valamely versenyellenes magatartás megvalósulását követő ténybeli körülményeket használ fel valamely bizonyíték objektív eleme – mint például a B. által a szóban forgó találkozón készített jegyzetek – tartalmának megerősítése érdekében. Ezzel szemben a felperesek által hivatkozott ítélkezési gyakorlattal csak az olyan korábbi időszakra vonatkozó bizonyítékoknak egy későbbi magatartás versenyellenes jellegének bizonyítására történő felhasználása ellentétes, amely során a kérdéses magatartás jogszerű volt, ám ez a helyzet nem áll fenn a jelen ügyben (a Törvényszék T‑30/91. sz., Solvay kontra Bizottság ügyben 1995. június 29‑én hozott ítéletének [EBHT 1995., II‑1775. o.] 73. pontja és a T‑36/91. sz., ICI kontra Bizottság ügyben 1995. június 29‑én hozott ítéletének [EBHT 1995., II‑1847. o.] 83. pontja). Ennélfogva ezen érvet mint teljesen megalapozatlant el kell utasítani.

56      Végül a felperesek kétségbe vonják a Bizottság azon állítását, miszerint B. azért találkozott F.‑fel, hogy tájékoztassa az Egyesült Királyságban, Írországban és Németországban végrehajtandó áremelésekre vonatkozó háromoldalú megállapodásokról, vagy hogy meghatározza a felperesek hozzáállását egy esetleges olaszországi áremelés esetére, továbbá kétségbe vonják, hogy egyáltalán léteztek volna a németországi árakkal kapcsolatos megállapodások. Továbbá hozzáfűzik, hogy az ítélkezési gyakorlat értelmében egy kartell találkozóiról való tudomásszerzés puszta ténye nem egyenlő a jogsértéssel.

57      Amint az a fenti 45. pontban már kifejtésre került, a jelen ügyben F. a 2004. április 20‑i találkozó során az Egyesült Királysággal, Írországgal és Németországgal, illetve Olaszországgal kapcsolatos bizalmas információt cserélt. Ahelyett, hogy F. elhatárolódott volna a tudomására jutott versenyellenes magatartásoktól, a felperesek által az Egyesült Királyságban, Írországban és Németországban követendő kereskedelmi stratégiára vonatkozó információkat nyújtott, és elárulta, hogy milyen magatartást tanúsítanának egy esetleges olaszországi áremelés esetén (lásd a fenti 41–44. pontot), és ezáltal lényegesen csökkentette a részéről a jövőben elvárható magatartást illető bizonytalanságot (lásd a fenti 45. pontot). Ennélfogva a felperesek azon érvei, miszerint a B. által készített jegyzetekből nem tűnik ki, hogy F. kötelezettségvállalásokat tett volna a felperesek egyesült királysági árpolitikájára nézve, vagy hogy bármilyen módon kifejezte volna az áremeléssel kapcsolatos támogatását, irrelevánsak. Ezen túlmenően a felperesek állításával ellentétben egy kartell találkozóiról való tudomásszerzés puszta ténye jogsértést valósíthat meg, ha cserében valamely vállalkozás a kartell közös céljaihoz való hozzájárulás céljából információkat nyújt (lásd a fenti 48. és 49. pontot). Végül a későbbi események azt mutatják, hogy e találkozót követően a felperesek a kartell három másik résztvevője magatartásának megfelelő magatartást tanúsítottak. A felpereseknek a helyszíni vizsgálat során lefoglalt egyik belső iratából ugyanis kiderül, hogy a kartell három másik résztvevője által az Egyesült Királyságban és Írországban végrehajtott áremelés után a felperesek is áremelést hajtottak végre (a megtámadott határozat (159) preambulumbekezdése).

58      Azon érvet, miszerint a Bizottság nem bizonyította, hogy a 2004. március 2‑i kartelltalálkozó során a németországi áremelés tekintetében megállapodás jött létre, mint irrelevánst el kell utasítani. B. jegyzeteiből ugyanis kitűnik, hogy tájékoztatta F.‑et a szóban forgó megállapodás létezéséről és tartalmáról, ennélfogva F. tudomást szerzett annak létezéséről, miközben a megállapodásnak a kartell három másik résztvevője általi elfogadásának időpontja irreleváns volt. Egyébiránt F. ezért az információért cserébe az S.‑sel – a felperesek és a Pilkington közös ügyfelével – szemben alkalmazott kettős árazási rendszerre vonatkozó információkat árult el B.‑nek, és el kellett árulnia az ezen ügyféllel szemben ténylegesen alkalmazott eladási árat is. F. még egy áremelési tartományt is ajánlott. Egyébiránt későbbi események megerősítik a szóban forgó megállapodás létezését. Amint ugyanis a fenti 51. pontban megállapításra került, a kartell három másik résztvevője ezt a megállapodást a 2004. április 20‑i találkozón B. által F.‑nek bejelentett, a jegyzetekben szereplőkhöz közeli időpontokban hajtották végre, a Saint‑Gobain 2004. május 25‑én, a Pilkington 2004. június 4‑én, a Glaverbel pedig 2004. június 7‑én, miközben a tervezett időpont 2004. május 1‑je, május 15‑e és június 1‑je volt. A felperesek által állítottakkal ellentétben ez az eltérés jelentéktelen, és nem vonja kétségbe a szóban forgó megállapodás, vagy az F. és B. között a 2004. április 20‑i találkozón történt információcsere megtörténtét.

59      A fentiek összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság megalapozottan jutott a megtámadott határozat (171) és (188) preambulumbekezdésében arra a következtetésre egyrészt, hogy B. 2004. április 20‑án azért találkozott F.‑fel, hogy tájékoztassa a kartell három másik résztvevője között az egyesült királysági, írországi és németországi áremelésekre vonatkozóan létrejött megállapodásról, másrészt hogy ennek ellentételezéseként F. a felperesek által az e piacokon követendő kereskedelmi stratégiára vonatkozó bizalmas információkat nyújtott. Egyébiránt az olasz piac tekintetében F. kifejtette, hogy a felperesek nem elleneznék, ha e piacon áremelésre kerülne sor. Ennélfogva a Bizottság megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a 2004. április 20‑i találkozó versenyellenes jellegű volt, és hogy a felperesek e találkozótól fogva csatlakoztak a kartellhez (a megtámadott határozat (330) preambulumbekezdése).

–       A 2004. június 15‑i telefonos megbeszélésről

60      A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a felperesek folytatták az összehangolt magatartásokban való részvételüket, amikor 2004. június 15‑én a Pilkington felhívta és tájékoztatta őket az olasz piacra vonatkozóan kötött megállapodásról, amelyet jóvá is hagytak (a megtámadott határozat (189)–(196) preambulumbekezdése).

61      A felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottság egyáltalán nem bizonyította a B. és F. között a 2004. június 15‑i találkozó során lezajlott telefonos megbeszélés tartalmát, illetve a Bizottság kizárólag a Glaverbel által az engedékenység iránti kérelme keretében tett nyilatkozatokra támaszkodott azon állításának megerősítése érdekében, hogy F. e találkozó során kijelentette, hogy nem ellenezne egy Olaszországra vonatkozó ármegállapodást. Valójában F. pusztán annak kijelentésére szorítkozott – mivel nem volt jelentős piaci szereplő az olasz piacon –, hogy a felperesek nem tudják befolyásolni az árakat ezen a piacon, megismételve a 2004. április 20‑i vacsorán tett kijelentéseit. Egyébiránt a felperesek úgy vélik, hogy egy rövid telefonos megbeszélés nem egyenlő egy – a Glaverbel szerint öt órán át tartó – kartelltalálkozón való részvétellel.

62      Először is emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 54. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében az a tény, hogy a Glaverbel‑féle nyilatkozatok egy engedékenységi kérelem keretében jöttek létre, önmagában nem gyengíti azok bizonyító erejét.

63      A felperesek elismerik, hogy B. telefonált F.‑nek, és hogy az olaszországi helyzetről tárgyaltak. A Glaverbel a maga részéről hozzátette, hogy B. tájékoztatta F.‑et az e találkozó során elfogadott ármegállapodásokról, és a szóban forgó találkozón részt vevők előtt egyértelmű volt, hogy figyelemmel F. kijelentéseire, a felpereseknek nem állt szándékukban ellenezni a hivatkozott megállapodásokat (a megtámadott határozat (189) preambulumbekezdése). Amint arra a Bizottság is hivatkozott, e nyilatkozatok összeegyeztethetők F. azon kijelentéseivel, miszerint csak megismételte a 2004. április 20‑i találkozón tett kijelentéseit, vagyis azt, hogy nem jelentős piaci szereplő az olasz piacon, és hogy e helyzet nem fog változni a közeljövőben, továbbá hogy nem tud befolyást gyakorolni e piacra. Ennélfogva tehát F. azt erősítette meg B.‑nek, hogy a felperesek nem fogják megzavarni az olasz piacon való áremelésre vonatkozó megállapodásokat. Egyébiránt a Saint‑Gobain felperesek által nem vitatott nyilatkozata is megerősíti a felperesek és a 2004. június 15‑i találkozón elfogadott megállapodások közötti kapcsolatot, ugyanis a Saint‑Gobain úgy vélte, hogy F. részt vett a szóban forgó találkozón (a megtámadott határozat (190) és (196) preambulumbekezdése).

64      A Bizottság valóban nem nyújtott a találkozóra vagy a 2004. június 15‑i telefonos beszélgetésre vonatkozó írásos bizonyítékot. Mindazonáltal a fenti 33. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében abban az esetben, amikor a bizonyítékok töredékesek és szórványosak, a Bizottság bizonyos részleteket következtetésekkel rekonstruálhat, amint ez a jelen ügyben is történt (a megtámadott határozat (196) preambulumbekezdése). Ráadásul a felperesek nem tudtak más összefüggő magyarázatot adni e telefonhívásra, sem a B. és F. közötti, Olaszországra vonatkozó telefonos beszélgetés – amelynek létezését nem vitatják – tartalmára. Végül figyelemmel a 2004. április 20‑i találkozóra – amely többek között az olaszországi helyzetről szólt – és azon körülményekre, amelyek között e telefonos beszélgetésre sor került, az a tény, hogy az nem tartott sokáig, teljesen irreleváns e beszélgetés versenyellenes jellegének kizárására nézve.

65      Ennélfogva a Bizottság megalapozottan ítélte úgy egyrészt, hogy B. 2004. június 15‑én azért telefonált F.‑nek, hogy tájékoztassa az ugyanazon a napon a kartell három másik résztvevőjének képviselői által tartott találkozó során elfogadott megállapodásokról, és hogy F. közölte vele az ezzel kapcsolatos álláspontját, illetve másrészt hogy a szóban forgó tájékoztatás versenyellenes jellegű volt.

–       A 2004. december 2‑i találkozóról

66      A Bizottság végül – különösen a Pilkington helyiségeiben a bejelentés nélküli helyszíni vizsgálat során lefoglalt kétoldalas kézzel írott jegyzetre támaszkodva – úgy ítélte meg, hogy a felperesek a kartell három másik résztvevőjével együtt részt vettek a 2004. december 2‑án Luxembourgban tartott találkozón, és ennek során hozták meg az áremelésekre, a minimálárakra és a síküvegtermékek több európai országban történő eladásával kapcsolatos egyéb kereskedelmi feltételekre vonatkozó döntéseket (a megtámadott határozat (197)–(264) preambulumbekezdése).

67      A felperesek vitatják, hogy e találkozó versenyellenes célúnak minősülne. Elsősorban azt állítják, hogy ez egy olyan, számos személy részére meghirdetett vacsora volt, amelyre a nyilvánosság részére nyitva álló étteremben került sor, továbbá F. kérte a vacsora számláján szereplő összeg visszatérítését. Másodsorban úgy vélik, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy e találkozó a kartell tagjai közötti – a felperesek részvételét megkívánó –, jövőbeni áremelésekre vonatkozó megállapodások megkötéséhez vezetett volna. Azt állítják, hogy az F. által e vacsora során elmondottak nem tekinthetők a felperesek EGT‑n belüli kartellhez történő csatlakozásra való szándéka kifejezésének, és hogy a Bizottságnak az e jegyzetekkel kapcsolatos következtetései ellentmondanak a Glaverbel‑féle nyilatkozatoknak. A Glaverbel szerint ugyanis a vacsora során nem az áremelésekről volt szó, illetve a felperesek 2005. február 11‑ét megelőzően egyszer sem vettek részt többoldalú kartelltalálkozón, továbbá mivel a megbeszélésekre egy vacsora során került sor, e megbeszélések puszta információcserére korlátozódtak. Harmadsorban a felperesek azt állítják, hogy a B. jegyzeteiben említett „áremelési tervezet”, valamint az arra vonatkozó észrevételek vagy B. saját gondolatait, vagy –  még nagyobb valószínűség szerint – egy B. és H., a Saint‑Gobain alkalmazottja közötti kétoldalú megbeszélésre vonatkozó gondolatokat tükrözték, amelyeket később a 2005. februári találkozó során ismertettek, és részben el is fogadtak.

68      Először is pontosítani kell, hogy B. jegyzetei kétfajták. Az első csoportba tartozókat B. az N. hotel és a Pilkington fejléces papírlapjaira írta, és „a luxembourgi GEPVP‑ülés” címet viselik, a második csoportba tartozókat pedig B. a Pilkington fejléces papírlapjaira írta, és a „Minutes 2/12/04” címet viselik. A Pilkington nyilatkozataiból – amelyeket a felperesek sem vitatnak – kitűnik, hogy az első csoportba tartozó jegyzeteket B. 2004. december 3‑án saját használatra készítette és azok a 2004. december 2‑i találkozóra vonatkozó gondolatait tartalmazzák, miközben a második csoportba tartozó jegyzeteket a 2004. december 2‑i találkozón vetette papírra.

69      A második csoportba tartozó „Minutes” című jegyzetek „2/12/2004”‑i keltezéséből és tartalmából kitűnik, hogy az azon a napon tartott találkozó beszámolójáról van szó. E jegyzetek a résztvevők között a síküveg EGT különböző országaiban gyakorolt áraira vonatkozó megbeszéléseket, az F. által nyújtott információkat, valamint az „Általános megállapodások” rovat alatt az elfogadott megállapodásokat tükrözik. Ezt az értékelést a Pilkington első nyilatkozatai is megerősítik, amelyek szerint ezek az oldalak „egy Luxembourgban ezen a napon tartott találkozó idején készült jegyzetek”.

70      E jegyzetek továbbá lehetővé teszik annak megállapítását is, hogy a hivatkozott találkozón tárgyalt kérdések, és ennélfogva maga a találkozó is nyilvánvalóan versenyellenes jellegűek voltak. A jegyzetek egyértelművé teszik, hogy a kartell tagjai megegyeztek az árak különböző EGT‑n belüli országokban való emelésében, és hogy F. bizonyos bizalmas információkat nyújtott. 2005. március 8‑i nyilatkozatában a Glaverbel is megerősítette a szóban forgó találkozó versenyellenes jellegét, miszerint „e vacsora során a szokásos ármegbeszéléseken felül S. ügyfél helyzete is hosszas megbeszélések tárgya volt”.

71      Ennélfogva meg kell állapítani, hogy B. jegyzetei és a Pilkingtonnak, valamint a Glaverbelnek a vacsora során folytatott megbeszélések tekintetében egybevágó nyilatkozatai lehetővé teszik egyrészt annak megállapítását, hogy a 2004. december 2‑i találkozó versenyellenes jellegű volt, másrészt pedig a Glaverbel kezdeti nyilatkozatainak megcáfolását, amelyekre a felperesek hivatkoznak, és amelyek szerint e vacsora során nem volt szó az áremelésekről. Amint az a fenti 45. pontban megállapításra került, e körülményekre figyelemmel a felperesek azon érvei, miszerint a találkozóra egy vacsorán került sor, és F. kérte a vacsora számláján szereplő összeg visszatérítését, nem elegendőek a szóban forgó találkozó versenyellenes jellegének megcáfolására.

72      A felperesek vitatják, hogy az ármegállapodások e találkozón kerültek volna elfogadásra, és kijelentik – amint azt egyébiránt a Pilkington is állítja a kifogásközlésre adott válaszában –, hogy információcseréről, és nem megállapodásról volt szó. Mindazonáltal B. jegyzeteiből az tűnik ki, hogy az információcserén kívül a kartell tagjai e találkozó során ármegállapodásokat is elfogadtak. Így például Olaszország tekintetében rögzítették a minimálárakat; az Egyesült Királyság tekintetében a célárat, valamint az áremelés menterendjét, illetve lefolytatását rögzítették; a balti államok kapcsán a felperesek által végrehajtandó áremelésről határoztak; Lengyelország esetében a felperesek által a 2005 márciusában végrehajtandó áremelésről döntöttek; Franciaország tekintetében a felperesek által bejelentett 10%‑os áremelésről döntöttek; a Benelux államok kapcsán a 2005 márciusában végrehajtandó áremelésről döntöttek, végül Németország tekintetében a Pilkington által végrehajtandó áremelésről egyeztek meg. Ezen túlmenően B. jegyzeteinek „Általános megállapodások” című utolsó oldala részben összegzi a megkötött és e jegyzetekben említett ármegállapodásokat, részben pedig más megállapodásokról szól.

73      Egyébiránt az a tény, hogy – amint azt a felperesek állítják – a B. által készített jegyzetekből nem tűnik ki, hogy F. olyan tájékoztatást adott volna, amelyből a felpereseknek a vacsora során kötött megállapodásokban való részvételére lehetett volna következtetni, irreleváns. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint továbbá az adott vállalkozás kartellben való részvételének kellő bizonyításához elegendő, ha a Bizottság bizonyítja, hogy az érintett vállalkozás részt vett olyan találkozókon, amelyek során versenyellenes megállapodásokat kötöttek anélkül, hogy a vállalkozás ezt nyilvánvalóan ellenezte volna. Amennyiben az ilyen találkozókon való részvétel bizonyított, az érintett vállalkozás feladata az arra vonatkozó bizonyítékok előterjesztése, hogy az említett találkozókon történő részvétele mögött nem volt semmilyen versenyellenes szándék, úgy, hogy bizonyítja, a versenytársaival közölte, hogy e találkozókon az övéktől eltérő szándékkal vesz rész (a fenti 32. pontban hivatkozott Bizottság kontra Anic Partecipazioni ügyben hozott ítélet 96. pontja, valamint a fenti 33. pontban hivatkozott Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 81. pontja). Amint azt a Bíróság a fenti 33. pontban hivatkozott Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 82. pontjában kifejtette, ennek az az indoka, hogy amennyiben a vállalkozás úgy vett részt a hivatkozott találkozón, hogy annak tartalmától nem határolódott el nyilvánosan, a többi résztvevő arra következtethetett, hogy annak eredményét jóváhagyja, és annak megfelelő magatartást fog tanúsítani.

74      A hallgatólagos jóváhagyással kapcsolatos ítélkezési gyakorlat azon az előfeltevésen alapul, hogy az érintett vállalkozás olyan találkozókon vett részt, amelyeken versenyellenes vagy nyilvánvalóan versenyellenes jellegű megállapodásokat kötöttek (lásd a fenti 35. pontban hivatkozott a T‑36/05. sz., Coats Holdings és Coats ügyben hozott ítélet 91. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), és amint az már a fenti 71. pontban megállapításra került, a jelen esetben ez a helyzet áll fenn.

75      A jelen ügyben a felperesek nem nyújtottak egyetlen olyan bizonyítékot sem, amely alkalmas lenne annak bizonyítására, hogy F., még ha a nevükben részt is vett a szóban forgó találkozón, elhatárolódott az elfogadott megállapodásoktól. Ennélfogva az előző pontokban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében pusztán az a tény, hogy F. a felperesek képviselőjeként részt vett e találkozón, elegendő ahhoz, hogy e részvétel a szóban forgó találkozón elfogadott megállapodások hallgatólagos elfogadásának minősüljön.

76      Következésképpen a felperesek állításával ellentétben a B. által a 2004. december 2‑i találkozóról készített jegyzetekből az tűnik ki, hogy a kartell tagjai nem csupán bizalmas információt cseréltek e találkozón, hanem a különböző osztályú üvegtermékekkel kapcsolatban a különböző EGT‑n belüli országokban alkalmazandó áremelésekre vonatkozó megállapodásokat is kötöttek, és hogy F. a felperesek nevében kinyilvánította az e megállapodásokra vonatkozó hallgatólagos beleegyezését.

77      A felperesek mindazonáltal azt állítják, hogy a B. jegyzeteiben említett „áremelési tervezet” nem egy, a jövőbeni áremelésekre vonatkozó összetett megállapodás megkötését jelzi. Meg kell jegyezni, hogy az „áremelési tervezet” B.‑nek a vacsorát követően az N. hotel fejléces papírlapjaira készített jegyzeteiben szerepel. Amint azt a fenti 68. pontban megjegyeztük, e jegyzeteket saját használatra készítette. E tekintetben az „áremelési tervezet” annak a rovatnak felel meg, amely alatt a fenti 72. pontban felsorolt, következő évre szóló különböző ármegállapodások összefoglaló táblázata található, és az arra vonatkozó megjegyzések nem tekinthetők sem B.‑nek a felperesek által kartellben betölthető szerepére vonatkozó értelmezésének, sem a B. és H. közötti kétoldalú megbeszélés vacsorát követő összefoglalójának. Ennélfogva az „áremelési tervezettel” kapcsolatos érv nem elegendő azon tény kétségbe vonásához, hogy az áremelésre vonatkozó megállapodásokat a szóban forgó találkozón fogadták el.

78      A felperesek azt állítják továbbá, hogy az „áremelési tervezetet” megelőző „a Guardian magatartására vonatkozó általános észrevételeket a többiek is támogatták” és „az árak az összes piacon veszélyben vannak” kijelentéseket tartalmazó mondatok B., H. (a Saint‑Gobain alkalmazottja), és/vagy D. (a Glaverbel alkalmazottja) megjegyzéseit tükrözik, egyértelművé téve, hogy a felperesek nem hagytak fel agresszív stratégiájukkal. Ez az állítás nem cáfolja meg az előbbi következtetést. Ezek a B. saját használatra, az előző este tartott találkozón tárgyalt kérdésekről (lásd a fenti 68. és 77. pontot) írott összefoglalójának szövegkörnyezetébe illeszkedő mondatok ugyanis, nem azt tükrözik, hogy a felperesek elhatárolódtak volna a megállapodásoktól. Egyrészt „[a]z árak az összes piacon veszélyben vannak” kijelentést tartalmazó mondat a 2004. december 2‑i találkozó idején fennálló helyzetre vonatkozó ténymegállapítás (lásd például a találkozó beszámolójának az egyesült királysági helyzetre vonatkozó részét, amely megjegyzi, hogy: „az EK—ban az árak nem túl magasak!”; a Franciaországra vonatkozó részét: „[j]elenleg Európában majdnem itt a legalacsonyabbak az árak”; Németországra vonatkozó részét: „[a]z árakat haladéktalanul stabilizálni kell a jelenlegi szinteken […]”; a Spanyolországra vonatkozó részét: „az árak két hónapja szabadesésben”, valamint az elfogadott általános megállapodások közül az elsőt, amely így szól: „[á]rbefagyasztás egész Európára a következő hónapokban”). Másrészt azt is megjegyzésre kerül, hogy „[a] Guardian magatartására vonatkozó általános észrevételeket a többiek is támogatták”, amely a felpereseknek a találkozót megelőzően tanúsított magatartására vonatkozó kritikáját képezi, mivel ezen időpontig nem a tőlük elvárt magatartást tanúsították [lásd többek között a találkozó beszámolójának a balti államokra vonatkozó részét, amely különösen megjegyzi, hogy: „[u]gyan megegyezés született az árak emeléséről (Gl + P teljesítette), de G nem emelt árat, és egyébiránt az árak jelenleg ugyanazon a szinten vannak (Ø [= átlag] 260)”].

79      A fentiek összességére figyelemmel meg kell állapítani, hogy a felperesek állításával ellentétben (lásd a fenti 31. pontot), a felperesek és a kartell három másik résztvevője közötti kapcsolatfelvétel nem „tesztidőszak”, hanem a kartellban való tényleges részvétel volt. Bizonyításra került ugyanis, hogy az F. által képviselt felperesek a 2004. április 20‑i találkozón csatlakoztak a kartellhez, hogy 2004. június 15‑én telefonon felhívták őket, és hogy 2004. december 2‑ára vacsorát szerveztek, továbbá hogy a fenti három eseményen folytatott megbeszélések versenyellenes célúak voltak. Egyébiránt a felperesek elismerték a 2005. február 11‑i találkozón való részvételüket, amely ugyancsak versenyellenes célú volt. Tekintettel arra, hogy a 2004. április 20‑i és december 2‑i találkozó megtörténtét és a felperesek azokon való részvételét a B. által a szóban forgó találkozókon készített jegyzetek – amelyek bizonyító erejét a felperesek nem tudták hatékonyan cáfolni – bizonyítják (lásd a fenti 39., 40., 69. és 70. pontot), a felperesek által nyújtott magyarázat nem alkalmas annak megcáfolására, hogy 2004. április 20‑tól vettek részt a kartellben.

80      Ennélfogva a Bizottság a megtámadott határozatban megalapozottan ítélte úgy, hogy a felperesek 2004. április 20‑tól vettek részt a kartellben.

81      Következésképpen a jelen jogalap első részét el kell utasítani.

 A megállapodások földrajzi kiterjedésének téves értékelésére vonatkozó második részről

82      A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a jogsértés az EGT egészére kiterjedt, mivel a jogsértést elkövetők szóban forgó termékekkel kapcsolatos eladásai legalább az EGT területére terjedtek ki, és az összesített EGT‑beli eladásaik legalább 80%‑ot tettek ki, mivel az EGT‑beli ügyfeleiket az e terület egészén található gyártólétesítményeikből és raktáraikból látták el, és mivel a kartell tárgya európai léptékű volt. E tekintetben hangsúlyozta, hogy ugyan a megbeszélések tárgya az adott EGT‑beli országtól függően eltért, ám e megbeszélések mind versenyellenes célúak voltak (a megtámadott határozat (368)–(371) preambulumbekezdése).

83      A felperesek vitatják a Bizottság ezen következtetését, és egyrészt kijelentik, hogy a 2004. április 20‑i, június 15‑i és december 2‑i találkozón említett országok nem vehetők figyelembe a kartell földrajzi kiterjedésének meghatározásakor, mivel ezek a találkozók nem voltak versenyellenes célúak, másrészt pedig a 2005. február 11‑i találkozón kötött ármegállapodások csupán Németországra, Spanyolországra, Ausztriára, Portugáliára és a Benelux államokra vonatkoztak, és hogy az árcsökkentések és árengedmények felső határát meghatározó megállapodások csupán Németországra, Ausztriára és Svájcra vonatkoztak.

84      Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 59., 65. és 79. pontból az tűnik ki, hogy a 2004. április 20‑i és december 2‑i találkozó, valamint a 2004. június 15‑i telefonhívás versenyellenes célú volt. Ennélfogva az ezeken a találkozókon említett országokat, valamint a 2005. február 11‑i találkozó által érintett országokat figyelembe kell venni a kartell földrajzi kiterjedésének meghatározásakor.

85      A felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottság által az EGT egészét érintő megállapodásokban való részvételük bizonyítása érdekében előterjesztett bizonyítékok elégtelenek.

86      A jelen ügyben a Bizottság háromfajta bizonyítékra alapozta azon állítását, hogy a kartell megállapodásai az EGT egészére kiterjedtek. Ilyenek először is a különböző kartelltalálkozók beszámolói, valamint a 2004. június 15‑i telefonos megbeszélésre vonatkozó információk. E dokumentumokból ugyanis az derül ki, hogy a különböző megállapodások számos európai országot érintettek, úgy mint Belgiumot, Németországot, Észtországot, Írországot, Görögországot, Spanyolországot, Franciaországot, Olaszországot, Lettországot, Litvániát, Luxemburgot, Hollandiát, Ausztriát, Lengyelországot, Portugáliát, Egyesült Királyságot és Svájcot. A 2004. december 2‑i találkozó beszámolójából az derül ki különösen, hogy a résztvevők elhatározták az árak egész Európára nézve történő befagyasztását (a megtámadott határozat (370) preambulumbekezdése).

87      Másodszor a Bizottság a síküveg termelésének és forgalmazásának a kartell egyes résztvevői általi megszervezését vette figyelembe. A termelés és a forgalmazás ugyanis az EGT egész területére volt megszervezve oly módon, hogy egy adott országban található gyár termelése a közeli országokban kerül forgalmazásra (a megtámadott határozat (55) és (369) preambulumbekezdése). Ezt a körülményt maguk a felperesek is megerősítették, amikor F. kijelentette, hogy mindegy egyes gyárnak saját – általában 300‑400 kilométeres körzetben meghatározott – piaca volt. A kartell egyes tagjai gyárhálózatának földrajzi megszervezése tehát lehetővé tette a síküvegkeresletnek az EGT egész területére kiterjedő lefedését.

88      Harmadszor a Bizottság figyelembe vette, hogy kik is voltak a kartelltalálkozók résztvevői, akik a kartelltagok európai szintű kereskedelmi képviselői, illetve a GEPVP „Marketing és kommunikáció” (Marcomm) bizottságának legfontosabb képviselői voltak (a megtámadott határozat (369) és (370) preambulumbekezdése), amit a felperesek nem vitattak.

89      A Bizottságnak a kartell földrajzi kiterjedésére vonatkozó megállapítását más tényezők is megerősítik. Ilyenek először is a Glaverbel‑féle nyilatkozatok, amely szerint egyrészt a Saint‑Gobain, a Pilkington és a Glaverbel a síküveg európai piacán fennálló verseny korlátozását célzó kétoldalú‑ illetve többoldalú találkozókon vett részt, amely piacon a Saint‑Gobain szerint az árak folyamatos csökkenése volt jellemző. Másrészt a felpereseket tájékoztatták a kartell három másik résztvevője által 2004 márciusában elfogadott megállapodásokról, akik ezen időponttól részt is vettek a találkozókon (a megtámadott határozat (80) és (81) preambulumbekezdése). Ennélfogva a felperesek állításával ellentétben a Glaverbel‑féle nyilatkozatok e tekintetben nem csupán azon háromoldalú kartellre vonatkoztak, amelyben nem vettek részt. Másodszor ilyen a GEPVP – amelynek a kartell résztvevői is tagjai – által egy állami támogatás tervezetére vonatkozóan a Bizottsághoz intézett panasz, amelyben az szerepel, hogy „a síküveg piaca egy összeurópai piac, amelynek jelentős része államok közötti kereskedelemből áll” (a megtámadott határozat (54) preambulumbekezdése). Harmadszor ilyenek a B. által a 2004. december 2‑i találkozó másnapján készített beszámoló, valamint jegyzetek, továbbá a 2005. február 11‑i találkozóról szóló beszámoló, amelyek egyértelművé teszik, hogy a kartell résztvevői a fenti 86. pontban nem említett európai országok – így különösen Bulgária, Ciprus, Románia, és a skandináv országok – helyzetét is megbeszélték.

90      Egyébiránt a felperesek nem hivatkozhatnak arra az ítélkezési gyakorlatra, amely szerint, amennyiben az EK 81. cikk alkalmazása érdekében kell meghatározni az érintett földrajzi piacot, az érintett vállalkozások határozzák meg a piac földrajzi kiterjedését, amely kiterjedtebb vagy korlátozottabb lehet, mint az érintett piac –, ugyanis a jelen ügyben ez a kérdés nem merül fel. A hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis az EK 81. cikk alapján elfogadott határozat esetén csak akkor kötelező a piac meghatározása, ha e meghatározás nélkül nem lehet megállapítani, hogy a kérdéses megállapodás hatással lehet‑e a tagállamok közötti kereskedelemre, és célja vagy hatása‑e a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása (a Törvényszék T‑62/98. sz., Volkswagen kontra Bizottság ügyben 2000. július 6‑án hozott ítéletének [EBHT 2000., II‑2707. o.] 230. pontja; a T‑44/00. sz., Mannesmannröhren‑Werke kontra Bizottság ügyben 2004. július 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑2223. o.], 132. pontja, valamint a T‑38/02. sz., Groupe Danone kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑4407. o.] 99. pontja). Főszabály szerint, ha a megállapodásnak célja magának a versenynek a korlátozása, nem kell pontosan meghatározni a kérdéses földrajzi piacokat, mivel az érintett területeken a tényleges vagy potenciális verseny szükségszerűen korlátozott volt attól függetlenül, hogy e területek szigorú értelemben vett „piacokat” képeznek‑e, vagy sem (a fent hivatkozott Mannesmannröhren‑Werke kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 132. pontja; lásd továbbá ebben az értelemben a Törvényszék T‑348/94. sz., Enso Española kontra Bizottság ügyben 1998. május 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑1875. o.] 232. pontját, valamint a T‑241/01. sz., Scandinavian Airlines System kontra Bizottság ügyben 2005. július 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑2917. o.] 99. pontját). A jogsértés földrajzi kiterjedésének meghatározásához – amelyet a Bizottság a jogsértés súlyának értékelése érdekében vesz figyelembe – elegendő, ha a Bizottság értékeli az adott földrajzi övezet vagy érintett piacok többé vagy kevésbé kiterjedt jellegét, anélkül hogy köteles lenne az érintett piacokat pontosan meghatározni (a fent hivatkozott Scandinavian Airlines System kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 99. pontja).

91      A fentiekre figyelemmel meg kell jegyezni, hogy a Bizottság által előterjesztett összes olyan tényező, amelyet vagy nem vitattak a felperesek, vagy azokat más bizonyítékok is megerősítik, azt bizonyítja, hogy a kartell által érintett földrajzi övezet az EGT egész területére kiterjedt. A Bizottság tehát megalapozottan állapította meg, hogy a jogsértés az EGT területének egészére kiterjedt.

92      Ennélfogva a jelen jogalap második részét, és ebből következően a jogalap egészét el kell utasítani.

93      A fentiek összességéből következően a megsemmisítés iránti kereseti kérelmeket el kell utasítani.

 A bírság összegének csökkentése iránti kereseti kérelmekről

94      A felperesek a bírság összegének csökkentése iránti kereseti kérelmeik alátámasztására három jogalapra hivatkoznak. Első jogalapjuk keretében azt kérik, hogy a Törvényszék a megtámadott határozat részleges megsemmisítéséből következően csökkentse a velük szemben kiszabott bírság összegét. A második jogalap a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének és a bírság kiszámítására vonatkozó indokolási kötelezettségnek a megsértésére, a harmadik jogalap pedig a felperesek által a jogsértés elkövetésében játszott korlátozott és igen passzív szerepével, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvével kapcsolatos értékelési hibára vonatkozik.

 A kiszabott bírság összegének a megtámadott határozat részleges megsemmisítése következtében való csökkentésének szükségességére vonatkozó jogalapról

95      A felperesek azzal érvelnek, hogy a Törvényszéknek a velük szemben kiszabott bírság összegét azért kell csökkentenie, hogy az tükrözze a megtámadott határozat részleges megsemmisítését. Úgy vélik tehát, hogy a bírságot kizárólag az azon EGT‑beli országokkal kapcsolatos 2004. évi eladások alapján kell kiszámítani, amelyek tekintetében a jogsértés megtörténte nem vitatott, és amelyek összege 241,6 millió euró. Egyébiránt úgy vélik, hogy a Törvényszéknek a bírság összege tekintetében a kartellban való részvételük rendkívüli rövid időtartamát – vagyis azt, hogy az egyetlen találkozóra korlátozódott, és legfeljebb 12 napig tartott – is figyelembe kell vennie.

96      A fenti 79. és 91. pontból kitűnik, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban úgy ítélte meg egyrészt, hogy a felperesek a 2004. április 20. és 2005. február 22. közötti időszakban vettek részt a jogsértésben, másrészt pedig a jogsértés az EGT egész területére kiterjedt.

97      Ennélfogva nincs helye a bírság összegének a jogsértés időtartama, illetve a kartell földrajzi kiterjedése miatti csökkentésének, ezért a jelen jogalapot el kell utasítani.

 A hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének és a bírság kiszámítására vonatkozó indokolási kötelezettségnek a megsértésére vonatkozó jogalapról

98      A felperesek úgy vélik, hogy a Bizottság megsértette egyrészt a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvét azáltal, hogy a kartell három másik résztvevőjével szemben kiszabott bírság kiszámítása során kizárta a kötött eladások – vagyis a csoportokon belüli eladások – értékét, másrészt megsértette a bírság kiszámítására vonatkozó indokolási kötelezettségét.

99      A felperesek ezzel azt hangsúlyozzák, hogy a kartell három másik résztvevőjével szemben kiszabott bírság kiszámítására vonatkozó indokolás hiányában, és tekintettel a felhasznált adatok bizalmas voltára, nem tudják meghatározni a kartell egyes résztvevői tekintetében kizárt kötött eladásoknak sem a természetét, sem az értékét. Azt állítják, hogy ennélfogva a Törvényszék feladata a szóban forgó eladások kizárásának kompenzálása oly módon, hogy a velük szemben kiszabott bírság összegét a síküveg piacán történt eladásokkal arányosan csökkenti. Ez a megoldás megfelelne az 1/2003/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatásnak (HL 2006. C 210., 2. pont, a továbbiakban: bírságkiszabási iránymutatás), ugyanis lehetővé tenné, hogy a bírság összege megfelelően tükrözze a vállalkozásnak az érintett piacon betöltött viszonylagos súlyát, amelyet a Törvényszék már elfogadott.

100    A felperesek hozzáfűzik, hogy a Bizottság a 2,7 milliárd euró nagyságú piacból egymilliárd euró összegű eladásnak megfelelő összeget kötött eladásként kizárt. Ez a számadat a megtámadott határozatban megállapított síküvegeladások összesített értékének – vagyis az 1,7 milliárd eurónak – a kifogásközlésben megállapított összesített összegből – vagyis 2,7 milliárd euróból – levont összegéből következik (a megtámadott határozat (41) preambulumbekezdése), és 2,7 milliárd euró értékű piac összesített eladásainak a 37%‑át teszi ki.

101    A Bizottság vitatja a felperesek érveit.

102    Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az indokolási kötelezettség terjedelme a kérdéses jogi aktus természetétől, valamint elfogadásának körülményeitől függ. Az indokolásnak világosan és egyértelműen kell tartalmaznia a jogi aktust kibocsátó intézmény érvelését, oly módon, hogy lehetővé tegye egyrészt az Európai Unió Bírósága számára a jogszerűség vizsgálatára vonatkozó hatásköre gyakorlását, másrészt az érdekeltek számára jogaik védelme és a döntés megalapozottságának megítélhetősége érdekében a meghozott intézkedés indokainak megismerését.

103    Nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, minthogy azt a kérdést, hogy a jogi aktus indokolása megfelel‑e az EK 253. cikk követelményeinek, nemcsak szövegére, hanem körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére is figyelemmel kell vizsgálni (a Bíróság C‑367/95 P. sz., Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ügyben 1998. április 2‑án hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑1719. o.] 63. pontja, valamint a C‑521/09. P. sz., Elf Aquitaine kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2011., I‑8947. o.] 150. pontja).

104    A jelen ügyben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a versenyellenes megállapodások a síküveg független fogyasztók részére történő eladásaira vonatkoztak (a megtámadott határozat (377) preambulumbekezdése), ezért ezen eladások összegét alkalmazta a bírságok alapösszegének kiszámítása érdekében (a megtámadott határozat (41) preambulumbekezdésének 1. táblázata, valamint (470) preambulumbekezdése). A Bizottság ennélfogva kizárta az azon síküvegmennyiségek eladásainak összegét, amelyek arra szolgáltak, hogy az adott vállalkozás másik egysége vagy ugyanazon vállalkozáscsoport másik tagja feldolgozza. Mivel a Bizottság a versenyellenes magatartást csupán a független fogyasztók részére történő eladások tekintetében bizonyította, a felperesek nem kifogásolhatják, hogy a Bizottság a bírságösszeg kiszámításakor a kartell vertikálisan integrált tagjainak belső eladásait kizárta. Továbbá azt sem kifogásolhatják, hogy nem indokolta a szóban forgó eladásoknak a bírságösszeg kiszámításakor történő kizárását.

105    Egyébiránt – amint arra a Bizottság is hivatkozott – nem került bizonyításra, hogy a kartell azon vertikálisan integrált tagjai, amelyek az érintett termékeket ugyanazon vállalkozás másik egysége vagy ugyanazon vállalkozáscsoport másik tagja részére értékesítették, közvetetten hasznot húztak volna az egyeztetett áremelésből, sem az, hogy az upstream piacon történő áremelés versenyelőnnyé vált volna a feldolgozott síküveg downstream piacán.

106    Végül azon érvvel kapcsolatosan, miszerint a Bizottság megsértette a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét azáltal, hogy a bírság kiszámítása során kizárta a belső eladások összegét, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az egyenlő bánásmód elve, illetve a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérően, és az eltérő helyzeteket ne kezeljék ugyanúgy, hacsak az ilyen bánásmód objektíve nem igazolható (lásd a Törvényszék T‑311/94. sz., BPB de Eendracht kontra Bizottság ügyben 1998. május 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑1129. o.] 309. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Mivel a jelen ügyben a Bizottság megállapította, hogy a versenyellenes megállapodások kizárólag a síküveg független fogyasztóknak számlázott árára vonatkoztak, a kartell vertikálisan integrált tagjai belső eladásainak a bírságösszeg kiszámításakor történő kizárása csupán az eltérő helyzetek objektíve eltérő kezeléséhez vezetett. Ennélfogva a felperesek nem állíthatják, hogy a Bizottság megsértette volna a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét.

107    Következésképpen a jelen jogalapot egészében el kell utasítni.

 A felpereseknek a jogsértés elkövetésében játszott korlátozott és igen passzív szerepével kapcsolatos értékelési hibára, és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésére vonatkozó jogalapról

108    A felperesek úgy vélik, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a felpereseknek a jogsértés elkövetésében a kartell három másik résztvevőjéhez képest játszott passzív és igen korlátozott szerepét, ugyanis a többiek több mint 20 évig vettek részt abban. A felperesek részvétele egyetlen olyan találkozóra korlátozódott, amely nem volt titkos, és az ott elfogadott megállapodások csak bizonyos országokat érintettek, tovább soha nem kerültek végrehajtásra. Ráadásul B. 2005. február 11‑i találkozóra vonatkozó jegyzetei nem teszik lehetővé annak bizonyítását, hogy F. beleegyezett egy áremelésben való részvételbe, vagy annak végrehajtásába. E körülmények között a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie a felpereseknek a kartellben játszott passzív szerepét.

109    Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében, amikor valamely jogsértést több vállalkozás követte el, a bírságok összegének meghatározásakor vizsgálni kell mindegyikük részvételének viszonylagos súlyát (a Bíróság 40/73–48/73., 50/73., 54/73–56/73., 111/73., 113/73. és 114/73. sz., Suiker Unie és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1975. december 16‑án hozott ítéletének [EBHT 1975., 1663. o.] 623. pontja, és a fenti 33. pontban hivatkozott Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletének 92. pontja; a Törvényszék T‑40/06. sz., Trioplast Industrier kontra Bizottság ügyben 2010. szeptember 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2010., II‑4893. o.] 105. pontja), ami különösen annak megállapítását foglalja magában, hogy a jogsértésben való részvételük időtartama alatt mi volt az abban játszott szerepük (a fenti 32. pontban hivatkozott Bizottság kontra Anic Partecipazioni ügyben hozott ítélet 150. pontja és a Törvényszék T‑6/89. sz., Enichem Anic kontra Bizottság 1991. december 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1991., II‑1623. o.] 264. pontja).

110    A bírságkiszabási iránymutatás 29. pontjának harmadik francia bekezdése értelmében a vállalkozás jogsértés megvalósításában játszott passzív szerepe enyhítő körülménynek számít. Az iránymutatás pontosítja, hogy e körülmény csak akkor releváns, „amikor az érintett vállalat bizonyítékkal szolgál arra, hogy részvétele a jogsértésben kifejezetten csekély, és következésképpen bizonyítani tudja azt is, hogy mialatt részt vett a jogsértő megállapodásokban, a piacon versenyző magatartás tanúsításával hatékony módon elkerülte azok végrehajtását”. Egyébiránt a hivatkozott 29. pont szerint „annak puszta ténye, hogy egy vállalkozás a jogsértésben rövidebb ideig vett részt, mint a többi vállalkozás, nem számít enyhítő körülménynek, hiszen ez a tény már az alapösszegben is tükröződik”.

111    A ítélkezési gyakorlat szerint a vállalkozás kartellben játszott passzív szerepét megalapozó tényezőként lehet figyelembe venni különösen azt, ha a kartell többi tagjához képest sokkal ritkábban vett részt a találkozókon, ha később lépett arra a piacra, amelyen a jogsértés történt, függetlenül attól, hogy mennyi ideig vett részt a jogsértésben, vagy ha a jogsértésben részt vevő más vállalkozás képviselője erre vonatkozóan kifejezetten nyilatkozatot tesz (a Törvényszéknek a fenti 106. pontban hivatkozott BPB de Eendracht kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 343. pontja, valamint a T‑220/00. sz., Cheil Jedang kontra Bizottság ügyben 2003. július 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑2473. o.] 168. pontja). E tekintetben az olyan körülmények, mint hogy egy vállalkozás a kartelltalálkozók legrendszertelenebb résztvevője volt, vagy hogy a valamelyik versenytárs által egyoldalúan közölt információk fogadására szorítkozott, anélkül hogy fenntartását vagy ellenkezését bármilyen módon jelezte volna, egyáltalán nem játszik szerepet a vállalkozás kartellben betöltött passzív szerepének megállapítása tekintetében (a „cement”‑ügyben hozott ítélet 1849. pontja).

112    A jelen ügyben először is a fenti 79. pontból kitűnik, hogy a felperesek 2004. április 20‑tól vettek részt a kartellben. Arra is emlékeztetni kell, hogy a 2004. április 20‑i találkozó és a 2004. június 15‑i telefonbeszélgetés során a felperesek versenytársaikat tájékoztatták a jövőbeni piaci magatartásukról, és a Pilkingtontól – anélkül, hogy legkisebb jelét adták volna ellenkezésüknek – tájékoztatást kaptak a kartell három másik résztvevője által tervezett áremelésekről szóló megállapodásokra vonatkozóan. A felperesek részt vettek a 2004. december 2‑i és 2005. február 11‑i kartelltalálkozón anélkül, hogy kifejezetten elhatárolódtak volna az e találkozókon folytatott versenyellenes megbeszélésektől. A fenti 79. pontból, valamint a megtámadott határozatból az is kitűnik, hogy a felperesek szervezték meg a 2004. december 2‑i találkozót (a megtámadott határozat (502) preambulumbekezdése). Továbbá a fenti 70. és 72. pontból, valamint a megtámadott határozatból az derül ki, hogy a 2004. december 2‑i és 2005. február 11‑i találkozón a felperesek beleegyeztek abba, hogy különböző régiókban elkezdjék az áremeléseket, továbbá részt vettek a bizalmas információk cseréjében (a megtámadott határozat (502) preambulumbekezdése). Ennélfogva a kartellben tanúsított magatartásuk nem tekinthető passzívnak.

113    Az a körülmény, hogy a felperesek bizonyos, a 2004. december 2‑i találkozót megelőzően, illetve a 2005. február 11‑i találkozón elfogadott megállapodásokat nem hajtottak végre, nem elegendő annak bizonyításához, hogy versenyszerű magatartást folytattak volna a piacon. A 2004. december 2‑i találkozón és a 2004. június 15‑i telefonbeszélgetés során történt bizalmas információk cseréje ugyanis éppen ennek ellenkezőjére enged következtetni. Még ha kezdetben a felperesek nem is tartottak be bizonyos – többek között a balti államokra vonatkozó – áremelésekkel kapcsolatos megállapodásokat, bizonyításra került, hogy más megállapodásokat végrehajtottak, és hogy aktívan együttműködtek a kartell három másik résztvevőjével, különösen azáltal, hogy lényeges információkat nyújtottak az ármegállapodások elfogadásához és végrehajtásához (lásd a fenti 57., 59., 63., és 65. pontot). Ezenfelül az a tény, hogy a 2005. február 11‑i találkozón elfogadott megállapodásokat nem hajtották végre, nem a felperesek versenyszerű magatartásával, hanem nagy valószínűség szerint a Bizottság által lefolytatott helyszíni vizsgálatok kezdetével magyarázható (lásd a megtámadott határozat (296) preambulumbekezdését).

114    Egyébiránt a kartell három másik résztvevőjével szemben kiszabott bírságok kiszámítása kapcsán a felperesek azt kifogásolják, hogy a Bizottság nem vette figyelembe azok többszörös visszaesését, és nem növelte a bírságuk összegét az elrettentő jelleg biztosításának érdekében, miközben egyes vállalkozások forgalma sokkal jelentősebb a felperesekénél. Ennélfogva a Bizottság megsértette a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét azzal, hogy eltérő helyzeteket ugyanúgy kezelt.

115    Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a bírság megállapítása tekintetében (a Bíróság C‑283/98. P. sz., Mo och Domsjö kontra Bizottság ügyben 2000. november 16‑án hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑9855. o.] 47. pontja, a Törvényszék T‑303/02. sz., Westfalen Gassen Nederland kontra Bizottság ügyben 2006. december 5‑én hozott ítéltetének [EBHT 2006., II‑4567. o. 151. pontja, valamint a fenti 109. pontban hivatkozott Trioplast Industrier kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 141. pontja).

116    Egyébiránt, amint arra a fenti 106. pontban emlékeztettünk, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve sérül, ha ugyanaz a szabály kerül alkalmazásra eltérő helyzetekre nézve. Pontosítani kell, hogy a jelen ügyben a Bizottság nem alkalmazott a felperesekkel szemben sem a visszaesésre vonatkozóan súlyosító körülményt, sem az elrettentő hatást szolgáló szorzót.

117    A bírságok elrettenő jellegét illetően emlékeztetni kell arra, hogy az a bírság összegének kiszámításakor figyelembe veendő tényezők egyike. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint (a Bíróság 100/80–103/80. sz., Musique diffusion française és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1983. június 7‑én hozott ítéletének [EBHT 1983., 1825. o.] 105. és 106. pontja) ugyanis az EK 81. cikk megsértése miatt a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése alapján kiszabott bírságok célja az érintett vállalkozások jogsértő magatartásának megtorlása, valamint a kérdéses vállalkozások, csakúgy mint más gazdasági szereplők elrettentése attól, hogy a jövőben megsértsék az Európai Unió versenyjogának szabályait. Így a Bizottság a bírság összegének kiszámítása során figyelembe veheti különösen az érintett vállalkozás méretét és gazdasági erejét (a fent hivatkozott Musique diffusion française és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 119–121. pontja). Mindazonáltal a Bizottság nem köteles a bírságot az érintett vállalkozások forgalmán alapuló összegek alapján kiszámítani, sem pedig biztosítani, hogy ha ugyanazon jogsértésben részt vevő több vállalkozással szemben szab ki bírságokat, akkor az érintett vállalkozások esetén végzett számítás eredményeként a bírságok végső összege különbségtételt tükrözzön az összesített vagy releváns forgalmukra nézve (a Bíróság C‑189/02. P., C‑202/02. P., C‑205/02. P.–C‑208/02. P. és C‑213/02. P. sz., Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. június 28‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑5425. o.] 312. pontja).

118    A jelen ügyben a megtámadott határozatból az tűnik ki, hogy a Bizottság a Saint‑Gobainnel szemben alkalmazott a bírság elrettentő hatásának érdekében ilyen szorzót a bírság kiszabása során „az üvegágazatban fennálló legjelentősebb jelenléte” és a forgalma – „[amely] összességében véve jóval jelentősebb, mint a többi vállalkozásé” – miatt (a megtámadott határozat (519) preambulumbekezdése).

119    Meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a kartellben részt vevő többi vállalkozással szemben nem alkalmazott elrettentési szorzót. A felperesek mindazonáltal csak annak kijelentésére szorítkoztak, hogy a Glaverbel forgalma a háromszorosa volt az övéknek, nem említve a Pilkington forgalmát. Figyelemmel a fenti 117. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra, ez a puszta körülmény – még ha feltételezzük is, hogy bizonyított – nem elegendő annak megállapítására, hogy a Bizottság köteles lett volna ilyen szorzót alkalmazni a bírság elrettentő hatásának érdekében.

120    A fentiekből következően a Bizottság figyelemben vette a kartellben részt vevő vállalkozások helyzetének eltérő mivoltát azzal, hogy a bírság elrettentő hatásának érdekében meghatározta az esetlegesen alkalmazandó elrettentési szorzó mértékét.

121    A felperesek azon érvével kapcsolatosan, miszerint a Bizottság nem növelte a Saint‑Gobainnel és a Glaverbellel szemben kiszabott bírság összegét visszaesés címén, illetve különösen nem határozta meg azon legfelső időhatárt, amelyen túl a visszaesés nem vehető figyelembe, hangsúlyozni kell, hogy sem az 1/2003 rendelet, sem a bírságkiszabási iránymutatás nem ír elő határidőt, és hogy az ilyen határidő hiánya nem sérti a jogbiztonság elvét (a Bíróság C‑413/08. P. sz., Lafarge SA kontra Európai Bizottság ügyben 2010. június 17‑én hozott ítéletének [EBHT 2010., I‑5361. o.] 66. és 67. pontja).

122    Mindazonáltal az arányosság elve megköveteli, hogy a kérdéses jogsértés és a versenyszabályok korábbi megsértése között eltelt időt a vállalkozás e szabályok megsértésére való hajlamának értékelésekor figyelembe vegyék. A Bizottságnak a versenyjog területén hozott aktusai felett gyakorolt bírósági felülvizsgálat keretében az uniós bíróságot tehát fel lehet kérni annak megvizsgálására, hogy a Bizottság tiszteletben tartotta‑e az említett elvet, amikor a kiszabott bírságot visszaesés címén növelte, és különösen, hogy az ilyen növelés különösen a kérdéses jogsértés és a versenyszabályok korábbi megsértése között eltelt időre tekintettel szükséges volt‑e (a fenti 121. pontban hivatkozott Lafarge kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 70. pontja).

123    A jelen ügyben – amint arra a Bizottság is hivatkozik – több mint tizenöt év telt el a szóban forgó két vállalkozás által elkövetett első és második jogsértés között, és a felperesek állításával ellentétben az első, valamint a második jogsértés közötti folytonosság nem került bizonyításra. Ezen időszak tekintetében nem állapítható meg, hogy e vállalkozások hajlamosak lettek volna a versenyszabályok megsértésére. Meg kell állapítani tehát, hogy a Bizottság nem sértette meg a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét annak megállapításával, hogy a két jogsértés között eltelt időszak elegendően hosszú volt ahhoz, hogy a Bizottság ne növelje a Saint‑Gobainnel és a Glaverbellel szemben kiszabott bírságot visszaesés címén.

124    A fentiek összességére figyelemmel ezt a jogalapot, és következésképpen a felpereseknek a bírság csökkentése iránti kereseti kérelmeinek összességét el kell utasítani.

 A Bizottságnak a Pilkington kifogásközlésre adott válaszára tett hivatkozásainak elfogadhatóságról

125    A felperesek a tárgyalás során elfogadhatatlansági kifogást emeltek a Bizottságnak az ellenkérelmében és a Törvényszék által feltett írásbeli kérdésekre adott 2012. január 23‑i válaszában a Pilkington kifogásközlésre adott válaszára tett hivatkozásokkal kapcsolatosan azon indokkal, hogy a hivatkozott dokumentumba a közigazgatási eljárás során nem tekinthettek be, és így nem volt tudomásuk annak tartalmáról. Hozzáfűzték, hogy a Bizottság nem használhatta volna fel e választ terhelő bizonyítékként a felperesek védelemhez való jogának megsértése nélkül.

126    A Bizottság kijelentette, hogy ezen elemek nem tartalmaztak a felperesekkel szemben terhelő bizonyítékokat, és nem voltak szükségesek a jogvita eldöntéséhez.

127    E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a fentiek összességéből az tűnik ki, hogy Bizottságnak az ellenkérelmében és a Törvényszék által feltett írásbeli kérdésekre adott 2012. január 23‑i válaszában a Pilkington kifogásközlésre adott válaszára tett utalások nem szükségesek a jogvita Törvényszék általi eldöntéséhez. Ennélfogva a felperesek által felhozott elfogadhatatlansági kérelemről nem szükséges határozni.

 A költségekről

128    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperesek pervesztesek lettek, őket a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A keresetet elutasítja.

2)      A Guardian Industries Corp.‑ot és a Guardian Europe Sàrl‑t kötelezi a költségek viselésére.

Kanninen Wahl Soldevila Fragoso

Kihirdetve Luxembourgban, a 2012. szeptember 27‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: angol.