T‑82/08. sz. ügy
Guardian Industries Corp. és Guardian Europe Sàrl
kontra
Európai Bizottság
„Verseny – Kartellek – A síküveg EGT-n belüli piaca – Az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat – Az árak rögzítése – A jogsértés bizonyítéka – Bírságkiszámítás – A kötött eladások kizárása – Indokolási kötelezettség – Egyenlő bánásmód – Enyhítő körülmények”
Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (hatodik tanács), 2012. szeptember 27.
1. Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – Bizonyítási mód – Bizonyítékok csoportjának igénybevétele – A bizonyító erő megkövetelt szintje – A bíróságban valamely kétségét el nem oszlató határozat – Az ártatlanság vélelme elvének tiszteletben tartása
(EK 81. cikk, (1) bekezdés)
2. Verseny – Közigazgatási eljárás – Versenyellenes megállapodás megkötésében megnyilvánuló jogsértést megállapító bizottsági határozat – Okirati bizonyítékokon alapuló határozat – A jogsértés megtörténtét vitató vállalkozások bizonyítási kötelezettsége
(EK 81. cikk, (1) bekezdés)
3. Kartellek – Összehangolt magatartás – Fogalom – A piaci szereplő magatartását illető bizonytalanságot eloszlató, de legalábbis lényegesen csökkentő szándéknyilatkozat – Elegendő bizonyíték
(EK 81. cikk, (1) bekezdés)
4. Kartellek – Egységes jogsértést megvalósító megállapodások és összehangolt magatartások – Valamely vállalkozás kartellben vagy összehangolt magatartásban való részvétele – Szempontok – A közös célok megvalósításához való hozzájárulás
(EK 81. cikk, (1) bekezdés)
5. Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – A jogsértésnek és a jogsértés időtartamának a Bizottságra háruló bizonyítása – Valamely kartell fő résztvevői által az engedékenységi közlemény alkalmazásából eredő előnyökben való részesülés érdekében önként szolgáltatott bizonyítékok bizonyító ereje
(EK 81. cikk, (1) bekezdés) (2002/C 45/03 bizottsági közlemény)
6. Kartellek – Versenyellenes célú találkozókon való részvétel – A meghozott döntésektől való elhatárolódás hiányában az ezen döntésekből eredő, kartellben való részvételre következtetést engedő körülmény
(EK 81. cikk, (1) bekezdés)
7. Verseny – Közigazgatási eljárás – Versenyellenes megállapodás megkötésében megnyilvánuló jogsértést megállapító bizottsági határozat – Piacmeghatározási kötelezettség – Az adott esetben a verseny korlátozását célzó megállapodás hiánya
(EK 81. cikk, (1) bekezdés)
8. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem
(EK 81. cikk és EK 253. cikk)
9. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya és időtartama – Több vállalkozás által elkövetett jogsértés – Az egyes vállalkozások részvételének viszonylagos súlya
(EK 81. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés)
10. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Enyhítő körülmények – A vállalkozás passzív vagy vezetőt követő szerepe
(EK 81. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 2006/C 210/02 bizottsági közlemény)
11. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Elrettentő jelleg – A Bizottság azon kötelezettsége, hogy az ugyanazon jogsértésben részt vevő több vállalkozás között az összesített forgalmuk vagy az érintett termékpiacon elért forgalmuk alapján különbséget tegyen – Hiány
(EK 81. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés)
12. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Súlyosító körülmények – Visszaesés – Fogalom – Elévülési határidő hiánya – A jogbiztonság elvének megsértése – Az arányosság elvének megsértése – Hiány – Bírósági felülvizsgálat
(EK 81. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 2006/C 210/02 bizottsági közlemény)
1. Az EK 81. cikk (1) bekezdésének megsértésével kapcsolatos bizonyítási terhet a jogsértést állító hatóság viseli, és az ő feladata azon bizonyítékok előterjesztése, amelyek alkalmasak a jogsértést alkotó tényállás jogilag megkövetelt módon történő bizonyítására. Továbbá, ha a bíróságnak kétségei vannak e tekintetben, azt a jogsértést megállapító határozat címzettjének minősülő vállalkozás javára kell értelmezni, és az ártatlanság vélelmének értelmében a bíróság nem állapíthatja meg, hogy a Bizottság jogilag megkövetelt módon bizonyította az adott jogsértés fennállását, ha – különösen bírságot kiszabó bizottsági határozat megsemmisítése iránti kereset esetén – továbbra is kétsége van ezzel kapcsolatban. Ezért a Bizottságnak kellőképpen pontos és egybehangzó bizonyítékokat kell előterjesztenie annak érdekében, hogy megalapozza azt a szilárd meggyőződést, miszerint a jogsértés bekövetkezett. Mindazonáltal nem szükséges, hogy a Bizottság által előterjesztett minden egyes bizonyíték eleget tegyen e feltételeknek a jogsértés összes elemét tekintve. Elegendő, ha az intézmény által hivatkozott bizonyítékok csoportja összességében értékelve megfelel e követelménynek.
Egyébiránt a versenyellenes megállapodások és magatartások keretében a tevékenységek általában titkosan folynak le, és a találkozókat titkosan tartják, továbbá az erre vonatkozó dokumentáció a legminimálisabbra szorítkozik. Ebből következően, még ha a Bizottság fel is fedez olyan iratokat, amelyek kifejezett módon tanúsítják a piaci szereplők közötti jogellenes kapcsolatfelvételt, e dokumentumok általában töredékesek és szórványosak, és ezért bizonyos részleteket gyakran következtetésekkel kell rekonstruálni. Ezért az esetek nagy részében a versenyellenes magatartás vagy megállapodás létezését bizonyos egybeesésekből és ténykörülményekből kell kikövetkeztetni, amelyek együtt figyelembe véve, más összefüggő magyarázat hiányában a versenyszabályok megsértésének bizonyítékául szolgálhatnak.
(vö. 32., 33. pont)
2. Kartellügyekben, amennyiben a Bizottság érvelése azon a feltételezésen alapul, hogy a megállapított tényállás másképp nem magyarázható, csak a vállalkozások közötti összehangolással, a felpereseknek elegendő csupán az olyan körülmények fennállását bizonyítaniuk, amelyek más megvilágításba helyezik a Bizottság által leírt tényállást, és így lehetővé teszik, hogy a bizottsági érvelést helyettesítő egyéb magyarázatot adjanak e tényállásra.
Ezen elv mindazonáltal nem alkalmazható, ha Bizottság megállapításai okirati bizonyítékon alapulnak.
(vö. 34., 35. pont)
3. Az EK 81. cikk (1) bekezdésével ellentétes összehangolt magatartásnak minősül a gazdasági szereplők közötti bármely olyan közvetlen vagy közvetett kapcsolatfelvétel, amely jellegénél fogva feltárja a versenytárs előtt, hogy az érintett piaci szereplő saját maga milyen piaci magatartásról döntött, illetve milyen piaci magatartást fontolgat, amennyiben e kapcsolatfelvétel célja vagy hatása olyan versenyfeltételek elérése, amelyek nem felelnek meg a rendes piaci feltételeknek. A vállalkozások közötti ilyen összehangolás nyilvánvalóan a közöttük a verseny kárára történő gyakorlati együttműködést képez.
Az összehangolt magatartás megállapítása érdekében tehát nem szükséges azt bizonyítani, hogy a kérdéses versenytárs egy vagy több másik versenytárs tekintetében kifejezetten elkötelezte magát valamely magatartás tanúsítása mellett, vagy hogy a versenytársak együttesen meghatározták a jövőbeli piaci magatartásukat. Elegendő, hogy a versenytárs a szándéknyilatkozatán keresztül eloszlatta, de legalábbis lényegesen csökkentette a részéről a jövőben elvárható magatartást illető bizonytalanságot.
(vö. 45. pont)
4. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 48. pont)
5. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 54. pont)
6. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 73., 74. pont)
7. A Bizottság csak akkor köteles az EK 81. cikk alapján hozott határozatban a piacot meghatározni, ha a meghatározás nélkül nem állapítható meg, hogy a szóban forgó megállapodás, a vállalkozások társulásának határozata vagy az összehangolt magatartás alkalmas‑e a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására, és a közös piacon belül a verseny akadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza‑e, vagy ilyen hatása van‑e. Főszabály szerint, ha a megállapodás célja magának a versenynek a korlátozása, nem kell pontosan meghatározni a kérdéses földrajzi piacokat, mivel az érintett területeken a tényleges vagy potenciális verseny szükségszerűen korlátozott volt attól függetlenül, hogy e területek szigorú értelemben vett piacokat képeznek‑e, vagy sem. A jogsértés földrajzi kiterjedésének meghatározásához – amelyet a Bizottság a jogsértés súlyának értékelése érdekében vesz figyelembe – elegendő, ha a Bizottság értékeli az adott földrajzi övezet vagy érintett piacok többé vagy kevésbé kiterjedt jellegét, anélkül hogy köteles lenne az érintett piacokat pontosan meghatározni.
(vö. 90. pont)
8. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 102., 103. pont)
9. Amikor több vállalkozás követ el jogsértést, a bírságok összegének meghatározása keretében meg kell vizsgálni az egyes vállalkozások részvételének relatív súlyát, amelyhez különösen a részvételük időtartama alatt a jogsértésben betöltött saját szerepük meghatározása szükséges.
(vö. 109. pont)
10. Az 1/2003/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatás 29. pontjának harmadik francia bekezdése értelmében valamely vállalkozás jogsértés megvalósításában játszott passzív szerepe ezért enyhítő körülménynek minősül. A vállalkozás kartellben játszott passzív szerepét megalapozó tényezőként lehet figyelembe venni különösen azt, ha a kartell többi tagjához képest jelentősen ritkábban vett részt a találkozókon; ha később lépett arra a piacra, ahol a jogsértés történt, függetlenül attól, hogy mennyi ideig vett részt a jogsértésben; vagy ha a jogsértésben részt vevő más vállalkozás képviselője erre vonatkozóan kifejezetten nyilatkozatot tesz. Az olyan körülmények, mint hogy egy vállalkozás a kartelltalálkozók legrendszertelenebb résztvevője volt, vagy hogy a valamelyik versenytárs által egyoldalúan közölt információk fogadására szorítkozott, anélkül hogy fenntartását vagy ellenkezését bármilyen módon jelezte volna, mindazonáltal egyáltalán nem játszik szerepet a vállalkozás kartellben betöltött passzív szerepének megállapítása tekintetében.
Ugyanígy az a körülmény, hogy az eljárás alá vont vállalkozások nem hajtottak végre egyes elfogadott, versenyellenes jellegű megállapodásokat, nem elegendő annak bizonyításához, hogy versenyszerű magatartást folytattak volna a piacon.
(vö. 110., 111., 113. pont)
11. Az uniós versenyszabályok megsértéséért kiszabott bírságok terén a bírságok elrettenő jellege az összegük kiszámításakor figyelembe veendő tényezők egyike. Ugyanis az EK 81. cikk megsértése miatt az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése alapján kiszabott bírságok célja az érintett vállalkozások jogsértő magatartásának megbüntetése, valamint a kérdéses vállalkozások, csakúgy, mint más gazdasági szereplők elrettentése attól, hogy a jövőben megszegjék az uniós versenyjog szabályait. Mindazonáltal a Bizottság nem köteles a szóban forgó jogsértés súlyára és időtartamára tekintettel megállapítandó bírságösszeg meghatározásakor biztosítani, hogy ha több, ugyanazon jogsértésben részt vevő vállalkozásra szab ki bírságot, akkor a különböző vállalkozások esetén elvégzett számítás eredményeként a bírság végső összege tükrözze a közöttük tett különbségtételt azok teljes vagy releváns forgalmára nézve.
(vö. 117. pont)
12. Sem az 1/2003 rendelet, sem az 1/2003/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatás nem ír elő határidőt, és az ilyen határidő hiánya nem sérti a jogbiztonság elvét.
Mindazonáltal az arányosság elve megköveteli, hogy a kérdéses jogsértés és a versenyszabályok korábbi megsértése között eltelt időt a vállalkozás e szabályok megsértésére való hajlamának értékelésekor figyelembe vegyék. A versenyjog területén hozott bizottsági aktusok felett gyakorolt bírósági felülvizsgálat keretében a bíróságot tehát fel lehet kérni annak megvizsgálására, hogy a Bizottság tiszteletben tartotta‑e az említett elvet, amikor a kiszabott bírságot visszaesés címén növelte, és közelebbről, hogy az ilyen növelés különösen a kérdéses jogsértés és a versenyszabályok korábbi megsértése között eltelt időre tekintettel szükséges volt‑e.
Amennyiben több mint tizenöt év telt el a szóban forgó vállalkozások által elkövetett második jogsértés megkezdését megelőzően, és az első, valamint a második jogsértés közötti folytonosság nem került bizonyításra, ezen időszak tekintetében nem állapítható meg, hogy e vállalkozások hajlamosak lettek volna a versenyszabályok megsértésére. Ennélfogva a Bizottság nem sérti meg a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét annak megállapításával, hogy a két jogsértés között eltelt időszak elegendően hosszú volt ahhoz, hogy a Bizottság ne növelje a kiszabott bírságot visszaesés címén.
(vö. 121–123. pont)