Language of document : ECLI:EU:T:2021:587

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2021. szeptember 15.(*)

„Európai uniós védjegy – Törlési eljárás – PALLADIUM HOTELS & RESORTS európai uniós ábrás védjegy – A törlési kérelem elfogadhatóságának feltételei – A 207/2009 rendelet 53. cikkének (4) bekezdése (jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 60. cikkének (4) bekezdése) – A 207/2009 rendelet 56. cikkének (3) bekezdése (jelenleg a 2017/1001 rendelet 63. cikkének (3) bekezdése)”

A T‑207/20. sz. ügyben,

a Residencial Palladium, SL (székhelye: Ibiza [Spanyolország], képviseli: D. Solana Giménez ügyvéd)

felperesnek

az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviseli: J. Crespo Carrillo, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban:

a Palladium Gestión, SL (székhelye: Ibiza, képviseli: J. Rojo García‑Lajara ügyvéd), amelynek engedélyezték a Fiesta Hotels & Resorts, SL helyetti perbelépést,

az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának a Residencial Palladium és a Fiesta Hotels & Resorts közötti törlési eljárással kapcsolatban 2020. február 12‑én hozott határozata (R 231/2019‑4. sz. ügy) ellen benyújtott kereset tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács),

tagjai: D. Spielmann elnök, O. Spineanu‑Matei (előadó) és R. Mastroianni bírák,

hivatalvezető: E. Coulon,

tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2020. április 17‑én benyújtott keresetlevélre,

tekintettel a beavatkozó félnek a Törvényszék Hivatalához 2020. július 16‑én benyújtott válaszbeadványára,

tekintettel a beavatkozó félnek a Törvényszék Hivatalához 2020. augusztus 7‑én benyújtott válaszbeadványára,

tekintettel a korábbi fél jogvitából való elbocsátását és helyette a másik fél megidézését engedélyező 2021. március 22‑i végzésre,

tekintettel a 2021. március 23‑i pervezető intézkedésre, és az EUIPO‑nak és a beavatkozó félnek a Törvényszék Hivatalához 2021. április 6‑án, illetve 2021. április 8‑án benyújtott válaszaira,

tekintettel arra, hogy a felperes és az alperes az eljárás írásbeli szakaszának befejezéséről való értesítést követő háromhetes határidőn belül nem kérte tárgyalás tartását, és mivel ennek nyomán a Törvényszék – eljárási szabályzata 106. cikkének (3) bekezdése alapján – úgy határozott, hogy a keresetről az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        2002. október 30‑án a Fiesta Hotels & Resorts, SL jogelődje, amelynek helyébe a beavatkozó fél, a Palladium Gestión, SL lépett, a közösségi védjegyről szóló, módosított 1993. december 20‑i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.; helyébe lépett az európai uniós védjegyről szóló, módosított 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL 2009. L 78., 1. o.; helyesbítés: HL 2017. L 142., 104. o.], ennek helyébe lépett az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet [HL 2017. L 154., 1. o.]) alapján európai uniós védjegybejelentést nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO).

2        A lajstromoztatni kívánt védjegy az alábbi ábrás megjelölés volt:

Image not found

3        A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 43. osztályba tartozó szolgáltatásokkal kapcsolatban tették, a következő leírással: „Éttermi szolgáltatások; Ideiglenes szállásbiztosítás”.

4        2005. szeptember 26‑án a bejelentett védjegyet 2915304. számon lajstromozták. 2022. október 30‑ig megújították.

5        2006. március 2‑án a Residencial Palladium, SA kérelmet nyújtott be az EUIPO‑hoz, amelyben kérte a vitatott védjegy törlését az árujegyzékben szereplő valamennyi szolgáltatás tekintetében (1544C. sz. törlési eljárás, a továbbiakban: első törlési kérelem).

6        Az e kérelem alátámasztásaként hivatkozott törlési okok a 40/94 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének a) és c) pontjában (később a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének a) és c) pontja, jelenleg pedig a 2017/1001 rendelet 60. cikke (1) bekezdésének a) és c) pontja) foglalt törlési okok voltak.

7        2006. március 27‑én a vitatott védjegybejegyzés átruházását kérték az EUIPO‑tól a beavatkozó fél jogelődje javára, amely ezen átruházásról 2006. április 3‑án értesítést kapott.

8        2006. április 18‑án, a hiánypótlására kitűzött határidőn belül a Residencial Palladium tájékoztatta az EUIPO‑t, hogy visszavonja az első törlési kérelmet.

9        A 2006. április 26‑i határozatával a törlési osztály lezárta az 1544C. sz. törlési eljárást.

10      A jogi formájának megváltoztatását követően a Residencial Palladiumból Residencial Palladium, SL lett, a jelen ügy felperese.

11      2017. június 20‑án a felperes kérelmet nyújtott be az EUIPO‑hoz, amelyben kérte a vitatott védjegy törlését az árujegyzékben szereplő valamennyi szolgáltatás tekintetében (15119C. sz. törlési eljárás, a továbbiakban: második törlési kérelem).

12      A második törlési kérelem alátámasztásaként hivatkozott törlési okok egyrészt a 40/94 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének b) pontjában (később a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontja, jelenleg a 2017/1001 rendelet 59. cikke (1) bekezdésének b) pontja) foglalt törlési okok voltak, amennyiben az európai uniós védjegyet rosszhiszeműen lajstromozták, másrészt pedig a 40/94 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt okok voltak.

13      A 2018. november 30‑i határozatával a törlési osztály elutasította a második törlési kérelmet azzal az indokkal, hogy az nem a 2017/1001 rendelet 59. cikke (1) bekezdésének b) pontján alapul, és elfogadhatatlan a 2017/1001 rendelet 60. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt okra vonatkozó részében. Ez utóbbi tekintetben lényegében úgy vélte, hogy a 2017/1001 rendelet 60. cikke (4) bekezdésének megfelelően a felperes nem terjeszthet elő új törlési kérelmet olyan más korábbi jogok alapján, amelyekre az első törlési kérelem alátámasztásaként hivatkozhatott volna.

14      2019. március 29‑én a felperes a 2017/1001 rendelet 66–71. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz a törlési osztály határozata ellen, kifejtve, hogy nem vitatja kérelmének a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontján alapuló részében történő elutasítását.

15      A 2020. február 12‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsa elutasította a felperes fellebbezését. A fellebbezés terjedelmét illetően a fellebbezési tanács kifejtette, hogy az kizárólag annak értékelésére irányul, hogy a törlési osztály a 2017/1001 rendelet 60. cikkének (4) bekezdése alapján helyesen állapította‑e meg a törlési kérelem elfogadhatatlanságát. Miután emlékeztetett e rendelkezés szövegére, ebből azt a következtetést vonta le, hogy a törlési kérelem két feltétel teljesülése esetén elfogadhatatlan, nevezetesen egyrészt akkor, ha a törlés kérelmezője ugyanazon európai uniós védjeggyel szemben korábban törlési kérelmet nyújtott be, másrészt, ha az új törlési kérelem ugyanazon korábbi jogon vagy az eredeti törlési kérelem alapjául szolgáló jogtól eltérő jogon alapul, noha arra ezen első kérelem során érvényesen lehetett volna hivatkozni. Mivel úgy ítélte meg, hogy e feltételek a jelen ügyben teljesültek, a törlési kérelmet elfogadhatatlannak nyilvánította.

 Kereseti kérelmek

16      A felperes lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott határozat;

–        kötelezze az EUIPO‑t a törlési kérelem megvizsgálására;

–        az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére.

17      Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        abban az esetben, ha a Törvényszék azt állapítaná meg, hogy a fellebbezési tanács helyesen értelmezte szó szerint a 2017/1001 rendelet 60. cikkének (4) bekezdését, utasítsa el a keresetet, és a felperest kötelezze a költségek viselésére;

–        abban az esetben, ha a Törvényszék azt állapítaná meg, hogy a fellebbezési tanács tévesen értelmezte a 2017/1001 rendelet 60. cikkének (4) bekezdését, mivel a teleologikus értelmezés révén nem vette figyelembe e rendelkezés ratio legisét, helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot, és kötelezze őt a költségek viselésére.

18      A beavatkozó fél lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

 A Törvényszéknek a felperes második kereseti kérelmének elbírálására vonatkozó hatásköréről

19      Második kereseti kérelmével a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék kötelezze az EUIPO‑t a második törlési kérelem megvizsgálására. E tekintetben elegendő emlékeztetni arra, hogy a Törvényszéknek nincs hatásköre arra, hogy utasításokat adjon az Európai Unió intézményei, szervei vagy szervezetei számára (lásd ebben az értelemben: 1995. október 26‑i Pevasa és Inpesca kontra Bizottság végzés, C‑199/94 P és C‑200/94 P, EU:C:1995:360, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. szeptember 25‑i Svédország kontra Bizottság ítélet, T‑260/16, EU:T:2018:597, 104. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

20      Ebből következik, hogy a felperes második kereseti kérelmét, amellyel azt kéri, hogy a Törvényszék utasítsa az EUIPO‑t, el kell utasítani, mivel azt az annak elbírálására hatáskörrel nem rendelkező bíróság előtt terjesztették elő.

 Az ügy érdeméről

21      Előzetesen, a szóban forgó védjegybejelentés benyújtásának időpontjára, vagyis 2002. október 30‑ra figyelemmel, amely időpont döntő jelentőségű az alkalmazandó anyagi jog meghatározása tekintetében, a jelen ügy tényállására a módosított 40/94 rendelet anyagi jogi rendelkezései irányadóak (lásd ebben az értelemben: 2004. október 5‑i Alcon kontra OHIM végzés, C‑192/03 P, EU:C:2004:587, 39. és 40. pont; 2020. április 23‑i Gugler France kontra Goldler és EUIPO ítélet, C‑736/18 P, nem tették közzé, EU:C:2020:308, 3. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Következésképpen a jelen ügyben az anyagi jogi szabályokat illetően a fellebbezési tanács által a megtámadott határozatban, a felperes által a felhozott érvelésben, valamit az EUIPO és a beavatkozó fél által a 2017/1001 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésére és 60. cikke (1) bekezdésének c) pontjára tett hivatkozásokat úgy kell érteni, mint amelyek a módosított 40/94 rendelet azonos szövegű 8. cikkének (4) bekezdésére, illetve 52. cikke (1) bekezdésének c) pontjára vonatkoznak.

22      Továbbá, mivel az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az eljárási szabályokat általában azok hatálybalépésétől kezdve kell alkalmazni (lásd: 2012. december 11‑i Bizottság kontra Spanyolország ítélet, C‑610/10, EU:C:2012:781, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), a jogvitára a módosított 207/2009 rendelet, valamint a 2017/1001 rendelet eljárási jogi rendelkezései irányadók. Következésképpen a jelen ügyben az eljárási szabályokat illetően a fellebbezési tanács által a megtámadott határozatban, a felperes által a felhozott érvelésben, valamit az EUIPO és a beavatkozó fél által a 2017/1001 rendelet 60. cikkének (4) bekezdésére és 63. cikkének (3) bekezdésére tett hivatkozásokat úgy kell érteni, mint amelyek a módosított 207/2009 rendelet azonos szövegű 53. cikkének (4) bekezdésére és 56. cikkének (3) bekezdésére vonatkoznak.

23      Keresetének alátámasztásaként a felperes egyetlen, lényegében a 207/2009 rendelet 53. cikke (4) bekezdésének megsértésére alapított jogalapra hivatkozik.

24      A felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a jogot a 207/2009 rendelet 53. cikke (4) bekezdésének értelmezése során, ami miatt tévesen nyilvánította elfogadhatatlannak a második törlési kérelmet e rendelkezés alapján. Elöljáróban kifejti azokat az indokokat, amelyek e kérelem benyújtásához vezették, és azon uniós ítélkezési gyakorlatra hivatkozik, amely a „palladium” kifejezés tekintetében őt megillető jogokra vonatkozik.

25      Az EUIPO úgy véli, hogy a felperesnek az uniós bíróság korábbi, ugyanazon felek közötti ügyre vonatkozó ítéleteivel kapcsolatos érvelése a jelen ügyben nem releváns. Egyébiránt rámutat arra, hogy a Törvényszék mérlegelésére bízza annak eldöntését, hogy a fellebbezési tanács tévesen értelmezte‑e szó szerint a 207/2009 rendelet 53. cikkének (4) bekezdését, holott e rendelkezés teleologikus értelmezését kellett volna elfogadnia.

26      A beavatkozó fél vitatja a felperes érvelését. Pontosítja, hogy az általa előzetesen hivatkozott ítéletek olyan eljárásokra vonatkoznak, amelyek először is nem a vitatott védjegyre vonatkoznak. A beavatkozó fél szerint továbbá nem vonható le az a következtetés, hogy a hivatkozott megjelölés 2002. október 30. előtt elégséges tényleges használat tárgyát képezte Spanyolországban. A második törlési kérelemre ezenkívül feltétlen elévülés vonatkozik, és a vitatott védjegy a felperes különböző cselekményei miatt megtámadhatatlanná vált. Végül úgy véli, hogy a 207/2009 rendelet 53. cikkének (4) bekezdése alkalmazandó a jelen ügyben.

27      Meg kell állapítani, hogy bár a felperes szükségesnek tartja a második törlési kérelmét megalapozó indokok kifejtését és a „palladium” kifejezés tekintetében őt megillető jogaira vonatkozó uniós ítélkezési gyakorlat felidézését, ennek során egyetlen érvet sem hoz fel az egyetlen jogalapjának alátámasztása érdekében. Mindenesetre e megfontolások a jelen jogvita keretében nem relevánsak. Amint azt a beavatkozó fél előadja, a felperes által említett ítéletek nem a vitatott védjeggyel kapcsolatos eljárásokra vonatkoznak, és amint arra az EUIPO hivatkozik, a 40/94 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének és ugyanezen rendelet 52. cikke (1) bekezdése c) pontjának alkalmazása szempontjából elegendő, ha az e rendelkezésekben előírt követelmények teljesülnek, és egyik rendelkezés sem követeli meg, hogy az uniós bíróság korábban már elismerje a hivatkozott lajstromozatlan korábbi jogot. Ennélfogva a 207/2009 rendelet 53. cikke (4) bekezdésének alkalmazása nem attól függ, hogy fennáll‑e ilyen elismerés, vagy sem.

28      Ezenkívül el kell utasítani a beavatkozó fél azon érvét, amellyel arra hivatkozik, hogy nem vonható le az a következtetés, hogy a hivatkozott korábbi megjelölés 2002. október 30. előtt olyan tényleges használat tárgyát képezte Spanyolországban, amely nem csupán helyi volt, és kellőképpen jelentős volt az európai uniós védjegy törléséhez. Ez az érv ugyanis a második törlési kérelem érdemi vizsgálatára, és nem annak elfogadhatóságára vonatkozik. Ugyanezen okból el kell utasítani a beavatkozó fél azon érveit is, amelyekkel azt állítja, hogy a második törlési kérelem tekintetében „abszolút elévülés” áll fenn, és hogy azok a cselekmények, amelyekkel a felperes kifejezetten elállt a vitatott védjegyre vonatkozó első törlési kérelemtől, és később átruházta rá egy nemzetközi védjegy tulajdonjogát, azzal a hatással járnak, hogy „megtámadhatatlanná” teszik e védjegyet és a vitatott védjegyet.

29      A felperes azon érvelését illetően, amely szerint a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a 207/2009 rendelet 53. cikkének (4) bekezdését a jelen ügyben, meg kell jegyezni, hogy a felek nem értenek egyet egyrészt e rendelkezés értelmezését és annak az ugyanezen rendelet 56. cikkének (3) bekezdésével való kapcsolatát, másrészt pedig annak a jelen ügyben való alkalmazását illetően.

 A 207/2009 rendelet 53. cikke (4) bekezdésének értelmezéséről és ugyanezen rendelet 56. cikkének (3) bekezdésével való kapcsolatáról

30      Emlékeztetni kell arra, hogy a 207/2009 rendelet 53. cikkének (4) bekezdése értelmében, ha az (1) vagy a (2) bekezdésben említett korábbi jog jogosultja az európai uniós védjegy törlése iránt korábban kérelmet nyújtott be, vagy védjegybitorlási perben viszontkeresetet terjesztett elő, a korábbi kérelemben vagy viszontkeresetben hivatkozott jogától eltérő másik jogára az újabb kérelemben vagy viszontkeresetben nem hivatkozhat, ha erre már a korábbi kérelemben vagy viszontkeresetben is lehetősége lett volna.

31      A 207/2009 rendelet 56. cikkének (3) bekezdése szerint a megszűnés megállapítására irányuló, illetve a törlési kérelmet el kell utasítani, ha ugyanazon felek között ugyanazon kérdésben és jogalapon benyújtott kérelem tárgyában az EUIPO vagy a 95. cikkben említett európai uniós védjegybíróságok egyike korábban már érdemben határozott, és az EUIPO‑nak vagy az említett védjegybíróságnak a kérelemre vonatkozó határozata jogerőre emelkedett.

32      A megtámadott határozatban a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a 207/2009 rendelet 53. cikkének (4) bekezdése alapján a második törlési kérelem elfogadhatatlan. Miután emlékeztetett e rendelkezés szövegére, ebből azt a következtetést vonta le, hogy a törlési kérelem elfogadhatatlan, ha – mint a jelen ügyben – két feltétel teljesül.

33      A fellebbezési tanács úgy ítélte meg, amit a felek nem vitattak, hogy az első feltétel az, hogy a törlés kérelmezője korábban ugyanazon európai uniós védjeggyel szemben törlési kérelmet nyújtott be.

34      A fellebbezési tanács szerint a második feltétel az, hogy az új törlési kérelem ugyanazon korábbi jogon vagy az eredeti törlési kérelem alapjául szolgáló jogtól eltérő jogon alapuljon, noha e jogra ezen eredeti kérelemben érvényesen lehetett volna hivatkozni. Megítélése szerint ebből az következik, hogy ha nem lehet új törlési kérelmet benyújtani olyan korábbi jogok alapján, amelyek nem egy eredeti törlési kérelem alapját képezték, azt még kevésbé lehet olyan jog alapján benyújtani, amelyen ezen eredeti kérelem alapult. Ez a szabály azon az elgondoláson alapul, hogy az európai uniós védjegy jogosultja, miután az első törlési eljárásban pernyertes lett, biztos lehet abban, hogy az említett védjegyet nem támadhatja meg újból ugyanazon törlési kérelem benyújtója. Ezenkívül a fellebbezési tanács lényegében megjegyezte, hogy a 207/2009 rendelet 56. cikkének (3) bekezdésétől eltérően ugyanezen rendelet 53. cikkének (4) bekezdése nem pontosítja, hogy ahhoz, hogy alkalmazható legyen, az szükséges, hogy az EUIPO az eredeti törlési kérelemmel kapcsolatban érdemi határozatot hozzon. Úgy vélte, hogy ez utóbbi rendelkezés egyértelműségének hiánya e tekintetben nem csupán mulasztás a jogalkotó részéről, hanem inkább szándékos döntés eredménye.

35      A felperes és a beavatkozó fél egyetért abban, hogy a 207/2009 rendelet 53. cikke (4) bekezdésének alkalmazása – ugyanezen rendelet 56. cikkének (3) bekezdésével ellentétben – nem függ az eredeti törlési kérelemre vonatkozó érdemi határozat létezésétől. Mindazonáltal a felperes vitatja, hogy – amint azt a fellebbezési tanács megállapította – a 207/2009 rendelet 53. cikkének (4) bekezdése alkalmazandó lenne akkor is, ha az új törlési kérelem alátámasztására hivatkozott jogra már hivatkoztak az első törlési kérelemben, és akkor is, ha arra nem hivatkoztak.

36      Az EUIPO a 207/2009 rendelet 53. cikke (4) bekezdésének kétféle értelmezését javasolja, amelyek a jelen ügyben ellentétes következtetésekhez vezetnek. Álláspontja szerint a szó szerinti értelmezés alapján e rendelkezés alkalmazása nem függ az eredeti törlési kérelemmel kapcsolatos érdemi határozat létezésétől, míg a teleologikus értelmezés szerint attól függ. E második esetben a 207/2009 rendelet 53. cikkének (4) bekezdése tehát kizárólag ugyanezen rendelet 56. cikke (3) bekezdésének szükséges kiegészítéseként alkalmazandó attól függően, hogy az eredeti törlési kérelem és az új törlési kérelem ugyanazon korábbi jogon vagy jogokon alapul‑e, vagy sem.

37      Elöljáróban hangsúlyozni kell, hogy – amint azt az EUIPO hangsúlyozza – a 207/2009 rendelet 53. cikkének (4) bekezdését eddig még nem értelmezte ítélkezési gyakorlat.

38      Ezt követően meg kell állapítani, hogy a felek közötti vita lényegében két kérdésre összpontosul, amely egyrészt annak szükségessége, hogy az eredeti törlési kérelemmel kapcsolatban érdemi határozat szülessen, tekintettel különösen a 207/2009 rendelet 56. cikkének (3) bekezdésére, másrészt pedig az, hogy milyen jelentőséget kell tulajdonítani annak, hogy a törlési kérelmek ugyanazon korábbi jogon vagy jogokon alapulnak‑e, vagy sem.

39      E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 207/2009 rendelet 53. cikke (4) bekezdésének értelmezéséből, valamint e rendelkezésnek az ugyanezen rendelet 56. cikkének (3) bekezdésével való kapcsolatából az következik, hogy – amint arra a felperes és az EUIPO hivatkozik – meg kell különböztetni a 207/2009 rendelet 53. cikkének (1) vagy (2) bekezdésében említett, ugyanazon korábbi jogokra alapított törlési kérelmeket, illetve a különböző korábbi jogokra alapított törlési kérelmeket.

–       Az ugyanazon korábbi jogra alapított törlési kérelmekről

40      Amint az a fenti 31. pontban felidézésre került, a 207/2009 rendelet 56. cikkének (3) bekezdése értelmében a megszűnés megállapítására irányuló, illetve a törlési kérelmet el kell utasítani, ha ugyanazon felek között ugyanazon kérdésben és jogalapon benyújtott kérelem tárgyában többek között az EUIPO már érdemben határozott, és a határozata jogerőre emelkedett.

41      Így a 207/2009 rendelet 56. cikkének (3) bekezdése arra az esetre vonatkozik, amikor az új törlési kérelem az eredeti törlési kérelem alátámasztásaként hivatkozott korábbi jogon vagy jogokon alapul.

42      Ezenkívül meg kell állapítani, hogy mivel a 207/2009 rendelet 56. cikke (3) bekezdésének szövegéből az következik, hogy az elfogadhatatlanság azt jelenti, hogy az ügy érdemében határozatot fogadtak el, és az jogerőssé vált, az új törlési kérelem nem elfogadhatatlan többek között akkor, ha az eredeti törlési kérelmet elutasították, vagy azt visszavonták azt megelőzően, hogy az e kérelem tárgyában hozott határozat jogerőre emelkedett volna.

–       A különböző korábbi jogra alapított törlési kérelmekről

43      Tekintettel a 207/2009 rendelet 53. cikkének a fenti 30. pontban idézett (4) bekezdésére, a törlés kérelmezője nem nyújthat be új kérelmet az ugyanezen rendelet 53. cikkének (1) vagy (2) bekezdésében említett olyan korábbi jog alapján, amelyre az eredeti törlési kérelmének alátámasztásaként hivatkozhatott volna. Amint azt az EUIPO – a 207/2009 rendelet 53. cikke (4) bekezdésének szó szerinti értelmezése keretében – és a beavatkozó fél állítja, az ilyen új kérelem elfogadhatatlan, függetlenül attól, hogy egyrészt az eredeti törlési kérelemmel kapcsolatos eljárás lezárult‑e vagy folyamatban van‑e, másrészt pedig, amint azt a fellebbezési tanács megállapította (a megtámadott határozat 33. pontja), ezen eredeti kérelem érdemi határozat tárgyát képezte‑e, vagy sem.

44      Az érdemi határozat fennállására vonatkozó feltételt ugyanis nem írja elő a 207/2009 rendelet 53. cikke (4) bekezdésének szövege, és e rendelkezés céljára tekintettel ilyen feltétel nem írható elő. Ellenkező esetben a törlési kérelmek több korábbi jog jogosultja általi benyújtásának lehetősége indokolatlanul széles lenne. A jogosult e jogok alapján ugyanazon európai uniós védjeggyel szemben egymást követő törlési kérelmeket terjeszthetne elő, ami ellentétes lenne e rendelkezés céljával, amely nem annak lehetővé tétele, hogy a törlés kérelmezője a 207/2009 rendelet 53. cikkének (1) és (2) bekezdésében említett különböző korábbi jogai alapján külön kérelmeket terjesszen elő, ha azokra az eredeti törlési kérelem benyújtásának időpontjában hivatkozhat. Ennélfogva az EUIPO által javasolt teleologikus értelmezés nem fogadható el.

45      Ezenkívül a 207/2009 rendelet 53. cikke (4) bekezdésének ratio legiséből az következik, hogy e rendelkezés akkor is alkalmazandó, ha az eredeti törlési kérelmet visszavonták vagy elfogadhatatlannak minősítették, mivel az első kérelem benyújtása önmagában elegendő.

46      Ezzel szemben el kell utasítani a fellebbezési tanácsnak a beavatkozó fél által támogatott azon értelmezését, amely szerint a 207/2009 rendelet 53. cikkének (4) bekezdése nemcsak akkor alkalmazandó, ha az ugyanezen rendelet 53. cikkének (1) vagy (2) bekezdésében említett korábbi jog jogosultja az új törlési kérelem alapját képezőtől eltérő korábbi jogon alapuló eredeti törlési kérelmet nyújtott be, hanem akkor is, ha e törlési kérelmek ugyanazon korábbi jogon alapultak. A fellebbezési tanács e tekintetben úgy ítélte meg, hogy ebből az következik, hogy ha nem lehet új törlési kérelmet benyújtani olyan korábbi jogok alapján, amelyek nem egy eredeti törlési kérelem alapját képezték, azt még kevésbé lehet azon jog alapján benyújtani, amelyen ezen eredeti kérelem alapult. Márpedig az ilyen értelmezés még kevésbé fogadható el. Egyrészt ellentétes lenne a jogalkotó szándékával és a 207/2009 rendelet 53. cikke (4) bekezdésének egyértelmű szövegével, amely csak eltérő korábbi jogokat említ, nem pedig ugyanazon jogot. Másrészt ezen értelmezés megfosztja hatékony érvényesülésétől ugyanezen rendelet 56. cikkének (3) bekezdését, sőt ellentétes lenne annak szövegével. Ezen értelmezés szerint ugyanis a 207/2009 rendelet 53. cikkének (1) vagy (2) bekezdésében említett, ugyanazon korábbi jogra alapított törlési kérelem elfogadhatatlan, még akkor is, ha ez utóbbi nem képezte jogerős érdemi határozat tárgyát.

–       A 207/2009 rendelet 53. cikke (4) bekezdésének és 56. cikke (3) bekezdésének kapcsolatára vonatkozó következtetés

47      A fentiek összességéből az következik, hogy amennyiben a 207/2009 rendelet 53. cikkének (1) vagy (2) bekezdésében említett ugyanazon korábbi jogra új törlési kérelem alátámasztásaként hivatkoznak, ugyanezen rendelet 56. cikkének (3) bekezdése alkalmazandó. Az új törlési kérelem elfogadhatatlan, ha tárgya és jogalapja megegyezik, és ugyanazon feleket érinti, mint az ügy érdemében hozott, jogerőssé vált határozat tárgyát képező eredeti kérelem.

48      Ezzel szemben, ha a 207/2009 rendelet 53. cikkének (1) vagy (2) bekezdésében említett korábbi jogra új törlési kérelem alátámasztásaként hivatkoznak, jóllehet arra az eredeti törlési kérelem alapjaként lehetett volna hivatkozni, és arra nem hivatkoztak, a 207/2009 rendelet 53. cikkének (4) bekezdése alkalmazandó. Az új törlési kérelem tehát elfogadhatatlan.

49      Ebből következik, hogy a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a 207/2009 rendelet 53. cikkének (4) bekezdése akkor is alkalmazandó, ha eltérő korábbi jogra hivatkoznak, és akkor is, ha ugyanazon korábbi jogra hivatkoznak az új törlési kérelem alátámasztásaként (a megtámadott határozat 23. és 24. pontja).

50      E téves jogalkalmazás csak akkor vonhatja maga után a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését, ha az első és a második törlési kérelem a 207/2009 rendelet 53. cikkének (1) vagy (2) bekezdésében említett ugyanazon korábbi jogon vagy jogokon alapult.

 A 207/2009 rendelet 53. cikke (4) bekezdésének a jelen ügyben való alkalmazásáról

51      Meg kell állapítani, hogy a felek nem vitatják, hogy az első és a második törlési kérelmet benyújtó jogi személyek azonosak voltak, és így a 207/2009 rendelet 53. cikkének (4) bekezdésében foglalt, a fenti 33. pontban említett első feltétel a jelen ügyben teljesült, amint azt a fellebbezési tanács megállapította.

52      Ami a 207/2009 rendelet 53. cikkének (4) bekezdésében foglalt, a fenti 34. pontban említett második feltételt illeti, a fellebbezési tanács rámutatott arra, hogy a jelen ügyben egyrészt az ügyiratok egyikéből sem lehet arra következtetni, hogy a felperes által a második törlési kérelemben hivatkozott, gazdasági tevékenység körében használt két megjelölést a törlés iránti első kérelem benyújtásának időpontját követően szerezték meg, másrészt a felperes e tekintetben semmilyen érvet nem terjesztett elő. Arra a következtetésre jutott, hogy a törlési osztály helyesen állapította meg, hogy a 207/2009 rendelet 53. cikkének (4) bekezdése még az első törlési kérelemre vonatkozó érdemi határozat hiányában is alkalmazandó a jelen ügyben.

53      A felperes és a beavatkozó fél nem értenek egyet azzal kapcsolatban, hogy a fenti 34. pontban hivatkozott második feltétel a jelen ügyben teljesül. A felperes azt állítja, hogy az első törlési kérelem jogi értelemben nem létezik, amit az EUIPO és a beavatkozó fél vitat. Ezenkívül azt állítja, hogy a második törlési kérelem alátámasztására hivatkozott korábbi jog már az első törlési kérelem alátámasztására is szolgált, amit a beavatkozó fél vitat, az EUIPO pedig a válaszbeadványában nem foglalt kifejezetten állást erről a kérdésről.

–       Az első törlési kérelemről

54      Először is meg kell állapítani, hogy – amint arra az EUIPO és a beavatkozó fél hivatkozik – a felperes tévesen állítja, hogy az első törlési kérelem nem létezik jogi értelemben. Amennyiben ugyanis azt állítja, hogy a 2017/1001 rendelet kiegészítéséről és az (EU) 2017/1430 felhatalmazáson alapuló rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. március 5‑i (EU) 2018/625 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2018. L 104., 1. o.) 15. cikkének megfelelően az első törlési kérelmet be nem nyújtottnak kell tekinteni, meg kell állapítani, hogy e kérelem benyújtásakor e cikk nem volt alkalmazandó. Mindenesetre az akkor alkalmazandó rendelkezés, azaz a 40/94 rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13‑i 2868/95/EK bizottsági rendelet (HL 1995. L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.) 39. szabálya értelmében a törlési kérelmet az előírt díjak megfizetése hiányában kell be nem nyújtottnak tekinteni, nem pedig ha azt visszavonták, és ugyanez a helyzet a 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 15. cikkének (1) bekezdése esetén is. Ráadásul, amint azt az EUIPO előadja, az első törlési kérelem tárgyában a törlési osztály 2006. április 26‑án, a felperes elállását követően határozatot hozott.

55      Ezt követően meg kell állapítani, hogy az első törlési kérelmet elfogadhatónak nyilvánították. Ugyanis, noha a 2006. március 17‑i értesítésében a törlési osztály jelezte, hogy a kérelem elfogadhatóságához hiánypótlás szükséges, a 2006. április 26‑i határozatában, amikor a felperes elállását követően lezárta az eljárást, a felperes állításával ellentétben elfogadhatónak nyilvánította a törlési kérelmet.

56      Következésképpen, még ha nem is állapítható meg, hogy az első törlési kérelem tárgyában jogerős érdemi határozat született, amit egyébként egyik fél sem állít, az első törlési kérelmet nem lehet jogilag nem létezőnek tekinteni.

–       Az első és a második törlési kérelem alátámasztására hivatkozott jogokról

57      Meg kell állapítani, hogy a Törvényszékhez benyújtott beadványaikban a felperes és a beavatkozó fél nem értenek egyet az első és a második törlési kérelem alátámasztására hivatkozott korábbi jog vagy jogok azonosságát illetően. A felperes azt állítja, hogy e két kérelem alapjaként ugyanazon korábbi jogra, nevezetesen a Grand Hotel Palladium megjelölésre hivatkozott. Ezzel szemben a beavatkozó fél vitatja, hogy az első törlési kérelemben a Grand Hotel Palladium nevű nem lajstromozott kereskedelmi névre hivatkoztak volna, és azt állítja, hogy e védjegybejelentés három nemzeti védjegyen, valamint a Residencial Palladium, SA cégnéven alapult. Végül az EUIPO válaszbeadványában nem nyilatkozik kifejezetten erről a kérdésről.

58      A megtámadott határozatban a fellebbezési tanács rámutatott arra, hogy az első törlési kérelem két korábbi nemzeti védjegyen, valamint a helyi jelentőségűt meghaladó mértékű gazdasági tevékenység körében használt két megjelölésen alapult (a megtámadott határozat 2. és 3. pontja), valamint hogy a második törlési kérelem két, a helyi jelentőségűt meghaladó mértékű gazdasági tevékenység körében használt megjelölésen alapult (a megtámadott határozat 8. pontja). Nem határozta meg azonban az egyes kérelmek alátámasztására hivatkozott jogokat, és különösen nem pontosította a gazdasági tevékenység körében használt megjelölések jellegét és szóelemeit sem.

59      Egyébiránt, ami az első törlési kérelmet illeti, az EUIPO jelen eljárásra vonatkozó igazgatási aktájából kitűnik, hogy a felperes jelezte, hogy ezen első kérelmet a helyi jelentőségűt meghaladó mértékű gazdasági tevékenység körében használt megjelölésre, valamint három korábbi nemzeti védjegyre alapítja. Így pontosította, hogy e védjegyek a 94047. és 2503994. sz. spanyol védjegyek, valamint az 597136. sz. olasz védjegy volt. A hivatkozott megjelöléssel kapcsolatban a fellebbezési tanács a „Residencial Palladium szóvédjegyet” említve a „cégnév” rovatot jelölte be, majd a magyarázatok számára fenntartott részben pontosította, hogy a társaság tevékenysége a Grand Hotel Palladium hotel kezelése, végül a következő oldalon kifejtette, hogy a társaság neve nem csupán helyi jelentőségű, és hogy a Grand Hotel Palladium szálloda nagyon ismert.

60      Ráadásul, a második törlési kérelemmel kapcsolatban az EUIPO jelen eljárásra vonatkozó igazgatási aktájából kitűnik, hogy a felperes kérelmének alátámasztására a gazdasági tevékenység körében használt olyan megjelölésre hivatkozott, amelynek a terjedelme nem csupán helyi jelentőségű. A Grand Hotel Palladium megjelölést említve a „kereskedelmi név” és a „vállalkozásnév” rovatokat jelölte be, majd magyarázataiban kifejtette, hogy a Grand Hotel Palladium kereskedelmi nevet használja.

61      A fentiekből először is az következik, hogy a megtámadott határozat nem teszi lehetővé az első és a második törlési kérelem alátámasztásaként hivatkozott korábbi jogok kellően egyértelmű és pontos azonosítását, másodszor nem állapítható meg, hogy a fellebbezési tanács megállapításai e tekintetben megfelelnek az EUIPO előtti eljárás igazgatási aktájában szereplő elemeknek, harmadszor pedig a fellebbezési tanács megállapításai alapján nem tudható és azokból nem vonható le az a következtetés, hogy a második törlési kérelem ugyanazon korábbi jogon vagy jogokon alapult‑e, mint amelyekre az első törlési kérelem alátámasztására hivatkoztak. Márpedig e pontosítás szükséges lenne annak meghatározásához, hogy a fellebbezési tanács téves jogalkalmazásának vannak‑e következményei a jelen ügyben (lásd a fenti 50. pontot).

62      A megtámadott határozat fenti 61. pontban kifejtett indokolásának e hiányosságaira és pontatlanságaira tekintettel meg kell állapítani, hogy a megfelelő ügyintézéshez való jog az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének megfelelően magában foglalja többek között az igazgatási szervek azon kötelezettségét, hogy döntéseiket indokolják. E kötelezettség, amely a 2017/1001 rendelet 94. cikkéből is ered, annak a kettős célnak felel meg, hogy egyrészt lehetővé tegye, hogy jogaik védelme érdekében az érdekeltek megismerjék a hozott intézkedés indokait, másrészt, hogy lehetővé tegye az uniós bíróság számára a határozat jogszerűségének felülvizsgálatát (lásd ebben az értelemben: 2012. május 10‑i Rubinstein és L’Oréal kontra OHIM ítélet, C‑100/11 P, EU:C:2012:285, 111. pont; 2016. március 17‑i Naazneen Investments kontra OHIM ítélet, C‑252/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:178, 29. pont).

63      E kötelezettség terjedelme megegyezik az EUMSZ 296. cikk második bekezdéséből eredő kötelezettség terjedelmével, amely megköveteli, hogy az világosan és egyértelműen tükrözze az aktus kibocsátójának érvelését, anélkül hogy szükség lenne arra, hogy ezen indokolás valamennyi releváns ténybeli és jogi elemet meghatározzon, ugyanakkor azt, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az említett követelményeknek, nemcsak szövegére, hanem az összefüggéseire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére tekintettel kell értékelni (lásd ebben az értelemben: 2004. október 21‑i KWS Saat kontra OHIM ítélet, C‑447/02 P, EU:C:2004:649, 63–65. pont; 2016. április 14‑i KS Sports kontra EUIPO végzés, C‑480/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:266, 32. pont).

64      Az indokolás hiányának vagy elégtelenségének megállapítása az EUMSZ 263. cikk értelmében vett lényeges eljárási szabálysértésnek és olyan imperatív jogalapnak minősül, amelyet az uniós bíróságnak hivatalból figyelembe kell vennie (1998. április 2‑i Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ítélet, C‑367/95 P, EU:C:1998:154, 67. pont).

65      E körülmények között a fenti 62–64. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a Törvényszék úgy határozott, hogy hivatalból vizsgálja, hogy a fellebbezési tanács tiszteletben tartotta‑e az indokolási kötelezettségét, és a Törvényszék eljárási szabályzatának 89. cikke szerinti pervezető intézkedés keretében felhívta a feleket, hogy írásban fejtsék ki álláspontjukat ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Különösen felhívta a felperest és az EUIPO‑t, hogy jelöljék meg pontosan azt a korábbi jogot vagy jogokat, amely(ek)en az első és a második törlési kérelem alapult, a beavatkozó fél e kérdésről a válaszbeadványában már nyilatkozott. Ezenfelül arra kérte a feleket, hogy terjesszék elő észrevételeiket azzal kapcsolatban, hogy a Törvényszék esetlegesen hivatalból vizsgálja meg, hogy a fellebbezési tanács megsértette‑e a 2017/1001 rendelet 94. cikkében előírt indokolási kötelezettséget. E tekintetben a Törvényszék felhívva őket ara, hogy fejtsék ki, álláspontjuk szerint a megtámadott határozat lehetővé teszi‑e egyrészt az első és a második törlési kérelem alátámasztására hivatkozott korábbi jogok azonosítását, másrészt pedig annak meghatározását, hogy a második törlési kérelem alátámasztásaként hivatkozott jogra vagy jogokra hivatkoztak‑e az első törlési kérelem alátámasztásaként.

66      Meg kell állapítani, hogy a felperes az előírt határidőn belül nem válaszolt a Törvényszék kérdéseire.

67      A Törvényszék első kérdésére válaszul az EUIPO kifejti, hogy a felperes által hivatkozott valamennyi jog a törlési kérelem benyújtását megelőzően keletkezett. Kifejtette, hogy e védjegybejelentés három nemzeti védjegyen alapult, nevezetesen a 94047. sz. és a 2503994. sz. spanyol védjegyen, amelyeket 2001. május 16‑án, illetve 2003. május 1‑jén lajstromoztak, illetve az 1993. május 4‑én lajstromozott 597136. sz. olasz védjegyen, valamint a Residencial Palladium cégnéven. Emellett kifejti, hogy a második törlési kérelem a Grand Hotel Palladium „lajstromozatlan kereskedelmi néven és cégnéven” alapult. Így meg kell állapítani, hogy az EUIPO által megjelölt jogok lényegében megegyeznek a beavatkozó fél jogelődje által a válaszbeadványában említett jogokkal.

68      A Törvényszék második kérdésére válaszul mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy még ha az EUIPO elismeri is, hogy a megtámadott határozat tévesen említi az első törlési kérelemben hivatkozott jogokat, és elismeri, hogy az a második törlési kérelemben hivatkozott jogot illetően egyértelműbb lehetett volna, és általánosságban a megtámadott határozat hallgatólagos indokolására is hivatkozik, az EUIPO és a beavatkozó fél úgy vélik, hogy e határozat kellően indokolt, és lehetővé teszi annak meghatározását, hogy a törlés iránti második kérelem alátámasztására hivatkozott jogra vagy jogokra hivatkoztak‑e az első törlési kérelem alátámasztására. Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy az EUIPO és a beavatkozó fél a megtámadott határozatot ez utóbbi tekintetben teljesen ellentétesen értelmezi. Az EUIPO ugyanis úgy véli, hogy a megtámadott határozat lehetővé teszi annak meghatározását, hogy a második törlési kérelem alapjául szolgáló jogra nem hivatkoztak az első törlési kérelem alátámasztásaként. Ezzel szemben a beavatkozó fél úgy véli, hogy a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a második törlési kérelem alátámasztására hivatkozott jogokra már hivatkoztak az első törlési kérelem alátámasztásaként.

69      Pontosabban, először is, az EUIPO az első törlési kérelmet illetően elismeri, hogy a fellebbezési tanács tévesen állapította meg, hogy az többek között a gazdasági tevékenység körében használt két megjelölésen alapul.

70      A második törlési kérelmet illetően az EUIPO elismeri, hogy a fellebbezési tanács lehetett volna konkrétabb a hivatkozott korábbi jogokat illetően, de azt állítja, hogy a felperes által a fellebbezési tanács elé terjesztett egyetlen kérdés az volt, hogy a 207/2009 rendelet 53. cikkének (4) bekezdése alkalmazható‑e a második törlési kérelemre az első törlési kérelemmel kapcsolatos érdemi határozat hiányában. Márpedig meg kell állapítani, hogy az EUIPO ezen állítása téves. A fellebbezési tanács ugyanis a megtámadott határozat 14. pontjában rámutatott arra, hogy a felperes szerint az első törlési kérelem már a Grand Hotel Palladium megjelölésen alapult, a megtámadott határozat 16. pontjában pedig azt, hogy a beavatkozó fél jogelődje vitatja a felperes ezen érvét.

71      Ezenkívül hangsúlyozni kell, hogy a megtámadott határozat 23. pontjában a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a 207/2009 rendelet 53. cikke (4) bekezdésének megfelelően a törlési kérelem többek között akkor elfogadhatatlan, ha „ugyanazon korábbi jogon vagy az eredeti törlési kérelem alapjául szolgáló jogtól eltérő jogon alapul, noha arra ezen első kérelem során érvényesen lehetett volna hivatkozni”. A megtámadott határozat 24. pontjában hozzátette, hogy „ha nem lehet új törlési kérelmet benyújtani olyan más korábbi jogok alapján, amelyek nem képezték az első törlési kérelem alapját, az még kevésbé lenne elfogadható ugyanazon jog alapján, amely már fennállt az első eljárásban”. Ebből következik, hogy a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy nem szükséges határozni arról a kérdésről, hogy a második törlési kérelem alátámasztására hivatkozott korábbi jog vagy jogok az első törlési kérelem alapjául is szolgáltak‑e, és nem azt, hogy ez a kérdés a jelen ügyben nem vitatott.

72      Ami a megtámadott határozat EUIPO által idézett 10., 13. és 19. pontját illeti, azok nem tartalmazzák a két törlési kérelem egyikének alátámasztásaként hivatkozott megjelölés azonosítását. Ráadásul az említett 10. és 19. pontból az tűnik ki, hogy azok lényegében a 207/2009 rendelet 53. cikke (4) bekezdésének szövegére vonatkoznak, és nem lehet belőlük arra következtetni, hogy a második törlési kérelem alapjául szolgáló jogra vagy jogokra hivatkoztak‑e az első törlési kérelem alátámasztásaként, különösen tekintetbe véve a megtámadott határozatnak az ezen jogok meghatározására vonatkozó pontatlanságát, valamint a fellebbezési tanácsnak az említett határozat 23. és 24. pontjában foglalt megállapításait.

73      Végül az EUIPO arra hivatkozik, hogy mivel a fellebbezési tanács teljes egészében helyben hagyta a törlési osztály határozatát, e határozat, valamint indokolása azon összefüggések részét képezi, amelyben a megtámadott határozatot elfogadták. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy az említett határozat és ezen összefüggések lehetővé teszik az első és a második törlési kérelem alátámasztására hivatkozott korábbi jogok azonosítását, valamint annak megállapítását, hogy a második törlési kérelem alátámasztására hivatkozott jogokra vagy jogokra nem hivatkoztak az első törlési kérelemben. Ugyanakkor, a fentiekre tekintettel – nevezetesen a két törlési kérelemben hivatkozott jogokkal kapcsolatos pontatlanságokra, a felek közötti azon nézetkülönbségre, hogy a második törlési kérelem alátámasztására hivatkozott megjelölés már az első törlési kérelem benyújtásakor is fennállt, és a fellebbezési tanács azon értékelésére, amely szerint lényegében nem volt jelentősége e nézeteltérés megoldásának (lásd a fenti 69–72. pontot) – nem állapítható meg, hogy a törlési osztály határozatának indokolása orvosolhatja a megtámadott határozat indokolásának hiányosságait és pontatlanságait.

74      Másodszor, a beavatkozó fél szerint az első törlési kérelmet illetően a fellebbezési tanács megemlítette, hogy a hivatkozott jog többek között gazdasági tevékenység körében használt két megjelölés. Az említett kérelemből kitűnik, hogy a felperes e két megjelölést a Residencial Palladiumként és a Grand Hotel Palladiumként jelölte meg. A második törlési kérelmet illetően a beavatkozó fél úgy véli, hogy a megtámadott határozat egyértelműen megjelöli a korábbi jogokat, amelyből kitűnik, hogy a felperes egy kereskedelmi névre, a Grand Hotel Palladiumra és egy cégnévre, a Residencial Palladiumra hivatkozott.

75      Meg kell állapítani egyrészt, hogy a beavatkozó fél ily módon hangsúlyozza, hogy az egyes törlési kérelmek alátámasztásául hivatkozott jogokat a megtámadott határozat nem jelöli meg egyértelműen és pontosan, másrészt a hivatkozott jogokat ő attól eltérően érti, amit ahogyan azt az EUIPO a Törvényszék kérdéseire adott válaszában kifejtette.

76      Ezenfelül a beavatkozó fél úgy véli, hogy a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a második törlési kérelemben hivatkozott jogokra az EUIPO állításával ellentétben hivatkoztak az első törlési kérelem alátámasztására.

77      Ezért meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat indokolásának a fenti 61. pontban kifejtett hiányosságai miatt, amelyeket az EUIPO és a beavatkozó fél megtámadott határozatának ellentétes olvasata is megerősített a fellebbezési tanácsnak az egyes törlési kérelmek alátámasztásául hivatkozott jogokkal kapcsolatos megfontolásait illetően, a megtámadott határozatból nem derül ki kellőképpen egyértelműen és pontosan, hogy melyek ezek a jogok, és hogy a fellebbezési tanács úgy ítélte‑e meg, hogy a második törlési kérelem alátámasztására hivatkozott jogra vagy jogokra hivatkoztak‑e, vagy sem, az első törlési kérelemben.

78      Következésképpen helyt kell adni a felperes első kereseti kérelmének, és hatályon kívül kell helyezni a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben a fellebbezési tanács megsértette az őt a 2017/1001 rendelet 94. cikke alapján terhelő indokolási kötelezettséget azzal, hogy nem határozta meg egyértelműen és pontosan az első és a második törlési kérelem alátámasztására hivatkozott korábbi jogokat, és így nem teszi lehetővé az uniós bíróság számára a fellebbezési tanács által elkövetett téves jogalkalmazásnak a megtámadott határozat jogszerűségére gyakorolt következményeinek értékelését. A keresetet az ezt meghaladó részében el kell utasítani.

 A költségekről

79      Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság lényegében pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

80      Ezenkívül, mivel a beavatkozó fél lényegében pervesztes lett, maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) negyedik fellebbezési tanácsának 2020. február 12i határozatát (R 231/20194. sz. ügy) hatályon kívül helyezi.

2)      A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.

3)      Az EUIPO viseli a saját költségein felül a Residencial Palladium, SL részéről felmerült költségeket.

4)      A Palladium Gestión, SL maga viseli saját költségeit.

Spielmann

Spineanu‑Matei

Mastroianni

Kihirdetve Luxembourgban, a 2021. szeptember 15‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: spanyol.