A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2024. április 11.(*)
„Előzetes döntéshozatal – EUMSZ 267. cikk – A kért értelmezésnek a kérdést előterjesztő bíróság ítéletének meghozatalához való szükségessége – Bírói függetlenség – A rendes bíróságok bíráinak kinevezési feltételei – A jogerős büntetőítélet vagy másodfokú büntetőítélet ezen ítélet végrehajtására irányuló eljárás szakaszában történő vitatásának lehetősége – Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek elfogadhatatlansága”
A C‑114/23. [Sapira]i, C‑115/23. [Jurckow]i, C‑132/23. [Kosieski]i és C‑160/23. sz. [Oczka](i) egyesített ügyekben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott négy előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyeket a Sąd Okręgowy w Warszawie (varsói regionális bíróság, Lengyelország) a Bírósághoz 2023. február 27‑én (C‑114/23 és C‑115/23), 2023. március 6‑án (C‑132/23) és 2023. március 15‑én (C‑160/23) érkezett, 2023. február 18‑i (C‑114/23 és C‑115/23), 2023. március 6‑i (C‑132/23) és 2023. március 14‑i (C‑160/23) határozatával terjesztett elő a
KB (C‑114/23),
RZ (C115/23),
AN (C‑132/23),
CG (C‑160/23)
ellen folytatott,
a Prokuratura Rejonowa Warszawa Ochota (C‑114/23 és C‑160/23),
a Prokuratura Okręgowa w Warszawie (C‑115/23 és C‑132/23)
részvételével folyamatban lévő büntetőeljárásokban,
A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),
tagjai: K. Jürimäe tanácselnök (előadó), K. Lenaerts, a Bíróság elnöke, a harmadik tanács bírájaként eljárva, N. Piçarra, N. Jääskinen és M. Gavalec bírák,
főtanácsnok: T. Ćapeta,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Prokuratura Okręgowa w Warszawie képviseletében A. Bortkiewicz,
– a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna és S. Żyrek, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében K. Herrmann és P. J. O. Van Nuffel, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének és az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkének, valamint a jogbiztonság, a jogerős határozatok visszavonhatatlansága, az arányosság és az eljárási autonómia elvének értelmezésére vonatkoznak.
2 E kérelmeket a KB‑vel, RZ‑vel, AN‑nel és CG‑vel szemben büntetőjogi szankciókat kiszabó négy jogerős bírósági határozat végrehajtására irányuló eljárások keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
3 Az 1997. június 6‑i ustawa – Kodeks karny wykonawczy (a büntetés‑végrehajtási törvénykönyvről szóló törvény) (Dz. U. 2023, 127. tétel, a továbbiakban: büntetés‑végrehajtási törvénykönyv) 9. cikkének 1. és 2. §‑a a következőképpen rendelkezik:
„1. § A végrehajtási eljárás az ítélet végrehajthatóvá válását követően haladéktalanul megkezdődik.
2. § Az 1997. június 6‑i ustawa – Kodeks postępowania karnego (a büntetőeljárási törvénykönyvről szóló törvény) (Dz U. 2022., 1375. tétel) 420. cikke alapján hozott, elkobzásra vagy tárgyi bizonyítékra vonatkozó ítélet vagy végzés a jogerőre emelkedés időpontjában válik végrehajthatóvá, kivéve, ha a törvény eltérően rendelkezik.”
4 A büntetés‑végrehajtási törvénykönyv 13. cikkének 1. §‑a értelmében:
„A határozatot végrehajtó hatóság és a határozat által közvetlenül érintett bármely személy kérheti a határozatot hozó bíróságtól, hogy szüntesse meg a határozat végrehajtásával kapcsolatos kételyeket vagy a büntetés kiszámításával kapcsolatos kifogásokat. A bíróság végzésével szemben fellebbezésnek van helye.”
5 E törvénykönyv 15. cikke 1. §‑ának szövege a következő:
„A bíróság a büntetés végrehajtásának elévülése, az elítélt halála vagy az eljárást kizáró bármely más ok esetén megszakítja a végrehajtási eljárást.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
6 A Sąd Okręgowy w Warszawie (varsói regionális bíróság, Lengyelország) 2022. december 28‑i ítéletével KB‑t két hónap, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés‑büntetésre és pénzbüntetésre ítélte, mert 2022. március 1‑jén és 2‑án a Twitter közösségi hálózaton keresztül nyilvánosan megsértette a Lengyel Köztársaság elnökét (C‑114/23. sz. ügy).
7 E bíróság 2022. november 28‑i ítéletével RZ‑t egy év, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés‑büntetésre és pénzbüntetésre ítélte, mert pénzügyi előny megszerzése érdekében más személyt arra késztetett, hogy az kedvezőtlenül rendelkezzék a saját vagyonával (C‑115/23. sz. ügy).
8 Az említett bíróság 2023. február 9‑i ítéletével AN‑t két rendbeli informatikai csalás (C‑132/23. sz. ügy) bűncselekménye miatt tizenegy hónap szabadságvesztés‑büntetésre ítélte.
9 E három ítéletet a C‑114/23 és C‑132/23. sz. ügyben LM bíró, a C‑115/23. sz. ügyben pedig OP bíró egyesbíróként eljárva hozta meg. Az ítéletek fellebbezés hiányában jogerőre emelkedtek.
10 CG‑t a Sąd Apelacyjny w Warszawie (varsói fellebbviteli bíróság, Lengyelország) 2022. december 30‑i ítéletével nyolc év szabadságvesztés‑büntetésre ítélte, mert egy csecsemőt fizikailag és lelkileg bántalmazott (C‑160/23. sz. ügy). Ez az ítélet, amelyet egy három másodfokon eljáró bíróból – JL, KS és MP – álló tanács hozott, szintén jogerőre emelkedett.
11 A kérdést előterjesztő bíróságnak, a Sąd Okręgowy w Warszawie‑nak (varsói regionális bíróság) a jelen ítélet 6–10. pontjában említett négy jogerős bírósági határozat végrehajtásáról kell határoznia.
12 E bíróság hangsúlyozza, hogy mind a Sąd Okręgowy w Warszawie (varsói regionális bíróság) egyesbíráit, LM‑et és OP‑t, mind a Sąd Apelacyjny w Warszawie (varsói fellebbviteli bíróság) három bíráját, JL‑t, KS‑t és MP‑t (a továbbiakban együtt: szóban forgó bírák) a Lengyel Köztársaság elnökének határozataival a 2017. december 8‑i ustawa o zmianie ustawy o Krajowej Radzie Sądownictwa oraz niektórych innych ustaw (a nemzeti igazságszolgáltatási tanácsról szóló törvény és egyes más törvények módosításáról szóló törvény) (Dz. U. 2018, 3. tétel) szerinti összetételű Krajowa Rada Sądownictwa (nemzeti igazságszolgáltatási tanács, Lengyelország) javaslatára nevezték ki. Márpedig nem vitatott, hogy ez a szerv nem független.
13 Ebből következik, hogy az előző pontban említett törvény szerinti összetételű nemzeti igazságszolgáltatási tanács javaslatára kinevezett bíróból álló bíróság összetétele nem szabályos, és nem tekinthető a Charta 47. cikke értelmében vett független és pártatlan bíróságnak.
14 A kérdést előterjesztő bíróság továbbá a C‑160/23. sz. ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmében kifejti, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság, Lengyelország) több ítéletében hatályon kívül helyezte a Sąd Apelacyjny w Warszawie (varsói fellebbviteli bíróság) azon ítélkező tanácsa által fellebbezés során hozott ítéleteket, amelynek JL bíró tagja volt, többek között egy olyan ügyben, amelyben KS és MP bírákkal együtt vett részt. A Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) kiemelte JL bíró kinevezésének körülményeit, a politikai hatalommal való kapcsolatait és a rendes bíróságok bíráinak fegyelmi biztosaként végzett tevékenységét. Ugyanezen megfontolások érvényesek KS bíróra is. MP bírót illetően a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) figyelembe vette kinevezésének és a nemzeti igazságszolgáltatási tanács keretében végzett – a bíróságok és bírák függetlenségét sértő – tevékenységének(1) szabálytalanságát.
15 A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az uniós jog és a Bíróság ítélkezési gyakorlata fényében értelmezett lengyel jog lehetővé teszi a büntetőügyekben érdemben határozatot hozó bíróságok számára az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében és a Charta 47. cikkében foglalt követelmények be nem tartásán alapuló kifogás vizsgálatát, amelyre a vádlott, az eljárásban részt vevő többi fél és maga a bíróság is hivatkozhat. A jelen ügyben azonban semmilyen ilyen értelmű kifogást nem terjesztettek elő az alapeljárások mint végrehajtási eljárások tárgyát képező jogerős bírósági határozatok alapjául szolgáló négy büntetőeljárás keretében, és a szóban forgó bírák nem vizsgálták meg e követelmények tiszteletben tartását.
16 Ebben az összefüggésben e bíróság úgy véli, hogy meg kell határozni, hogy az uniós jog értelmében az említett követelmények tiszteletben tartása vizsgálható‑e adott esetben hivatalból egy későbbi szakaszban, többek között a bírósági végrehajtási eljárás során. Az említett bíróság úgy véli, hogy ez a helyzet áll fenn.
17 A jelen ügyben tehát ugyanezen bíróságnak meg kell állapítania, hogy a szóban forgó bírák kinevezési feltételeinek szabálytalansága miatt nem léteznek az előtte folyamatban lévő(2) végrehajtási eljárások tárgyát képező jogerős bírósági határozatok. Ezt követően meg kell szüntetnie ezen eljárásokat, és KB, RZ, AN, valamint CG büntetőjogi felelősségét új bírósági határozatoknak kell megállapítania.
18 E körülmények között a Sąd Okręgowy w Warszawie (varsói regionális bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
1) Az [EUSZ] 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését, a […] Charta 47. cikkét és az uniós jog általános elveit, így a jogbiztonság elvét, a jogerős határozatok végleges jellegének elvét, az arányosság és az eljárási autonómia elvét úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes minden olyan nemzeti szabályozás, amely megakadályozza egyrészt azt, hogy a bíróság a büntetőjogi felelősséget megállapító jogerős ítélet végrehajtása iránt indított eljárás keretében megvizsgálja, hogy a végrehajtható ítéletet olyan bíróság hozta‑e, amely megfelel a törvény általi létrehozás, valamint a függetlenség és pártatlanság követelményének, másrészt – annak megállapítása esetén, hogy az említett követelmények nem teljesülnek – azt, hogy e bíróság a […] Bíróság addigi ítélkezési gyakorlatával összhangban e tényből levonja a szükséges következtetéseket, beleértve az így meghozott ítélet figyelmen kívül hagyását és a végrehajtási eljárás megszüntetését?
2) Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén az ilyen vizsgálat az elítélt vagy bármely más jogosult személy kezdeményezésétől függ‑e, vagy – az uniós jog fent hivatkozott elveire tekintettel – a bíróság a büntetőjogi felelősséget megállapító jogerős ítélet végrehajtása iránt indított eljárás keretében ezt a vizsgálatot köteles‑e hivatalból lefolytatni?”
A Bíróság előtti eljárás
C‑114/23, C‑115/23, C‑132/23 és C‑160/23. sz. ügyek egyesítéséről
19 A Bíróság elnöke a 2023. április 4‑i és 18‑i határozatával az eljárás írásbeli és szóbeli szakaszának lefolytatása, valamint az ítélet meghozatal céljából egyesítette a C‑114/23., a C‑115/23., a C‑132/23. és a C‑160/23. sz. ügyet.
A gyorsított előzetes döntéshozatali eljárás alkalmazása iránti kérelmekről
20 A kérdést előterjesztő bíróság azt kérte, hogy a Bíróság a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmeket az eljárási szabályzatának 105. cikkében előírt gyorsított előzetes döntéshozatali eljárásban bírálja el. Kérelmei alátámasztására arra hivatkozott, hogy az alapügyek a büntetőjog hatálya alá tartoznak, hogy ezek az ügyek az alapvető jogokra vonatkoznak, és hogy közérdek fűződik ahhoz, hogy a bűncselekmények elkövetőit haladéktalanul büntetőjogi felelősségre vonják.
21 Az eljárási szabályzat 105. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kérelmére vagy kivételesen hivatalból a Bíróság elnöke az előadó bíró és a főtanácsnok meghallgatását követően dönthet úgy, hogy az előzetes döntéshozatal tekintetében gyorsított eljárást alkalmaz, ha az ügy jellege megköveteli, hogy elbírálására a lehető legrövidebb időn belül kerüljön sor.
22 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az ilyen gyorsított eljárás olyan eljárási eszköz, amelynek célja a rendkívüli szükséghelyzetre való reagálás (2021. március 2‑i A. B. és társai ítélet [A legfelsőbb bíróság bíráinak kinevezése – Jogorvoslat], C‑824/18, EU:C:2021:153, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
23 A jelen ügyben a Bíróság elnöke 2023. április 4‑én és 18‑án az előadó bíró és a főtanácsnok meghallgatását követően úgy határozott, hogy a jelen ítélet 20. pontjában említett kérelmeknek nem kell helyt adni. A kérdést előterjesztő bíróság ugyanis nem adott elő az alapeljárás tárgyát képező végrehajtási eljárások körülményeire vonatkozó olyan különös indokokat, amelyek alapján az előzetes döntéshozatal iránti kérelmekről rövid időn belül kellene dönteni. Ezenkívül az a tény, hogy az alapügyek a büntetőjog hatálya alá tartoznak, önmagában nem indokolja azok gyorsított eljárásban történő elbírálását (lásd ebben az értelemben: 2021. november 16‑i Prokuratura Rejonowa w Mińsku Mazowieckim és társai ítélet, C‑748/19–C‑754/19, EU:C:2021:931, 26. pont). Végül önmagában a jogalanyok azon érdeke – bármennyire jogos is –, hogy a lehető legrövidebb időn belül meghatározzák az uniós jogból eredő jogaik terjedelmét, nem alkalmas arra, hogy kivételes körülmény fennállását megalapozza (2022. április 28‑i Phoenix Contact ítélet, C‑44/21, EU:C:2022:309, 16. pont).
Az információkérésről a C‑160/23. sz. ügyben
24 A Bíróság által 2023. április 4‑én a kérdést előterjesztő bírósághoz intézett információkérést követően e bíróság többek között pontosította a végrehajtási eljárásokban betöltött szerepét. E bíróság kifejtette, hogy a Sąd Okręgowy w Warszawie (varsói regionális bíróság) ítélkező testületei által büntetőügyekben hozott jogerős ítéleteket illetően hatáskörrel rendelkezik a büntetés‑végrehajtási törvénykönyvben előírt intézkedések elfogadására. Olyan intézkedésekről van szó, mint először is a büntetés végrehajtásának rendje, másodszor az elítéltnek a rendőrség közreműködésével a kiszabott büntetés letöltése érdekében a büntetés‑végrehajtási intézetbe való befogadása, harmadszor az ilyen ítélet azon részének végrehajtása, amely az az elítéltet az eljárási költségek Államkincstár részére történő megfizetésére kötelezi, negyedszer adott esetben a szabadságvesztés‑büntetés végrehajtásának elhalasztása iránti kérelem vizsgálata, ötödször pedig elfogatóparancs kibocsátása annak érdekében, hogy az elítélt személyt – szökése esetén – felkutassák.
A Bíróság hatásköréről
25 A lengyel kormány lényegében azzal érvel, hogy a tagállamok bírósági szervezetével kapcsolatos kérdéskör a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik, nem pedig az uniós jog tárgyi hatálya alá.
26 E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy noha a tagállamok igazságszolgáltatásának megszervezése a tagállamok hatáskörébe tartozik, e hatáskör gyakorlása során a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani az uniós jogból eredő kötelezettségeiket, és ez lehet a helyzet többek között a bírák kinevezéséről szóló határozatok elfogadására vonatkozó nemzeti szabályokat, és adott esetben az ilyen kinevezési eljárásokkal összefüggésben alkalmazandó bírósági felülvizsgálatra vonatkozó szabályokat illetően is (2024. január 9‑i G. és társai [A rendes bíróságok bíráinak kinevezése Lengyelországban] ítélet, C‑181/21 és C‑269/21, EU:C:2024:1, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
27 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések szövegéből ezenkívül egyértelműen kitűnik, hogy azok nem a lengyel jog, hanem a bennük hivatkozott uniós jogi rendelkezések és általános elvek értelmezésére vonatkoznak.
28 Ebből következően a Bíróság hatáskörrel rendelkezik az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek elbírálására.
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek elfogadhatóságáról
29 A Prokuratura Okręgowa w Warszawie (varsói regionális ügyészség, Lengyelország) és a lengyel kormány lényegében azzal az indokkal vitatja a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmek elfogadhatóságát, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre nem szükséges válaszolni.
30 Így a varsói regionális ügyészség lényegében azt állítja, hogy az alapeljárás szerinti végrehajtási eljárások tárgya a büntetőeljárás keretében hozott jogerős bírósági határozat végrehajtása, nem pedig valamely jogvita érdemi határozat meghozatala érdekében történő eldöntése. A kérdést előterjesztő bíróság mint végrehajtási bíróság kötve van a jogerős végrehajtható bírósági határozatok tartalmához, és nem rendelkezik hatáskörrel azok érvényességének felülvizsgálatára.
31 A lengyel kormány lényegében azt állítja, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések hipotetikusak. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmekből nem tűnik ki semmilyen különösebb aggály azon bíróságok függetlenségével kapcsolatban, amelyek az alapügyben szóban forgó jogerős bírósági határozatokat hozták. A kérdést előterjesztő bíróság kétségei kizárólag arra vonatkoznak, hogy a szóban forgó bírákat egy olyan szerv javaslatára nevezték ki, amely tagjainak felét a törvényhozó hatalom választotta meg. Márpedig a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy önmagában az ilyen kinevezés alapján nem lehet megállapítani a törvény által létrehozott független és pártatlan bírósághoz való jog megsértését.
32 Meg kell jegyezni, hogy a Bíróság már többször hangsúlyozta, hogy az EUMSZ 267. cikkel bevezetett eljárás a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés eszköze, amelynek révén a Bíróság megadja számukra az uniós jog értelmezéséhez azokat a támpontokat, amelyek az általuk eldöntendő jogvita megoldásához szükségesek, továbbá az előzetes döntéshozatalra utalás indoka nem az általános vagy hipotetikus kérdésekről való véleménynyilvánítás, hanem az adott jogvita tényleges megoldásának szükségessége (2024. január 9‑i G. és társai [A rendes bíróságok bíráinak kinevezése Lengyelországban] ítélet, C‑181/21 és C‑269/21, EU:C:24, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
33 Az EUMSZ 267. cikkben foglaltak szerint a kért előzetes döntésnek „szükségesnek” kell lennie a kérdést előterjesztő bíróság által az előtte folyamatban lévő ügyben kialakítandó „ítélete meghozatalához” (2024. január 9‑i G. és társai [A rendes bíróságok bíráinak kinevezése Lengyelországban] ítélet, C181/21 és C‑269/21, EU:C:2024:1, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
34 A Bíróság ily módon emlékeztetett arra, hogy az EUMSZ 267. cikk szövegéből és rendszeréből is kitűnik, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás egyik előfeltétele a nemzeti bíróság előtt ténylegesen folyamatban lévő jogvita, amelynek keretében a nemzeti bíróságnak az előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítéletet tekintetbe vevő határozatot kell hoznia (2024. január 9‑i G. és társai [A rendes bíróságok bíráinak kinevezése Lengyelországban] ítélet, C‑181/21 és C‑269/21, EU:C:2024:1, 64. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
35 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság által adott magyarázatokból kitűnik, hogy e bíróságnak olyan, büntetőjogi felelősséget megállapító jogerős bírósági határozatok végrehajtására irányuló eljárás keretében kell határozatot hoznia, amelyekkel szemben további jogorvoslatnak nincs helye. E bíróság szerint az e határozatokat meghozó ítélkező testületek összetételét felül lehetett volna vizsgálni az alapul szolgáló büntetőeljárás során, amely a Bíróság rendelkezésére álló iratok szerint elkülönül a végrehajtási eljárástól.
36 Ezzel szemben a kérdést előterjesztő bíróság által adott információkra tekintettel az ilyen felülvizsgálat vélhetően kizárt az említett határozatok végrehajtásának szakaszában. Így e bíróság nem hivatkozik a lengyel eljárásjog egyetlen olyan rendelkezésére sem, amely hatáskört biztosítana számára ugyanezen határozatok többek között az uniós joggal való összeegyeztethetőségének vizsgálatára. Az említett bíróság által a jelen ítélet 24. pontjában említett információkérésre válaszul adott magyarázatok szerint továbbá e bíróság hatásköre az ilyen határozatok végrehajtásának szakaszában a büntetés‑végrehajtási törvénykönyvben előírt intézkedések elfogadására korlátozódik.
37 E tényezőkre tekintettel nem egyértelmű, hogy a kérdést előterjesztő bíróság a lengyel jog szabályai értelmében hatáskörrel rendelkezik az előtte folyamatban lévő végrehajtási eljárások tárgyát képező, büntetőjogi felelősséget megállapító jogerős ítéleteket meghozó ítélkező testületek jogszerűségének többek között az uniós jogra tekintettel történő értékelésére.
38 Így a jelen egyesített ügyekben feltett kérdések természetüknél fogva az e végrehajtási eljárásokat megelőző szakaszra vonatkoznak, amelyet véglegesen lezártak, és amely elkülönül az említett végrehajtási eljárásoktól. E kérdések tehát nem szükségesek az alapügyek eldöntéséhez, hanem arra irányulnak, hogy a Bíróság az ezen ügyek szempontjából szükséges válaszoktól elvonatkoztatva, általános értékelést fogalmazzon meg (lásd analógia útján: 2024. január 9‑i G. és társai [A rendes bíróságok bíráinak kinevezése Lengyelországban] ítélet, C‑181/21 és C‑269/21, EU:C:2024:1, 78. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
39 Ebből következően az említett kérdések meghaladják a Bíróság EUMSZ 267. cikk értelmében fennálló igazságszolgáltatási feladatának keretét (lásd analógia útján: 2024. január 9‑i G. és társai [A rendes bíróságok bíráinak kinevezése Lengyelországban] ítélet, C‑181/21 és C‑269/21, EU:C:2024:1, 79. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
40 E körülmények között meg kell állapítani, hogy a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmek elfogadhatatlanok.
A költségekről
41 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:
A Sąd Okręgowy w Warszawie (varsói regionális bíróság, Lengyelország) 2023. február 18‑i (C‑114/23 és C‑115/23), 2023. március 6‑i (C‑132/23) és 2023. március 14‑i (C‑160/23) határozatával előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmek elfogadhatatlanok.
Aláírások