Language of document : ECLI:EU:F:2013:10

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(harmadik tanács)

2013. január 30.

F‑87/11. sz. ügy

Kari Wahlström

kontra

Az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (Frontex)

„Közszolgálat – Ideiglenes alkalmazott – Határozott idejű szerződés meghosszabbításának mellőzése – Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke – Eljárás – Lényeges eljárási szabályok megsértése – Hatáskör”

Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben K. Wahlström az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (Frontex) ügyvezető igazgatója által 2010. december 10‑én hozott és 2010. december 16‑án közölt, az ideiglenes alkalmazotti szerződésének meghosszabbítását mellőző határozat megsemmisítését kéri.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a határozatot megsemmisíti. A Frontex maga viseli saját költségeit, továbbá köteles viselni a felperes részéről felmerült költségeket is.

Összefoglaló

1.      Tisztviselői kereset – Határidők – Kezdet – Kézbesítés – Fogalom – Tértivevénnyel feladott ajánlott levélben kézbesített határozat – Kézbesítési vélelem

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

2.      Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Felvétel – Határozott idejű szerződés meghosszabbítása – A Frontex vonatkozó belső iránymutatása – Joghatások

(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 8. cikk)

3.      Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Felvétel – Határozott idejű szerződés meghosszabbítása – Eljárás – Lényeges eljárási szabályok megsértése – Olyan szabálytalanság, amely megsemmisítést vonhat maga után – Feltételek

(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 8. cikk)

1.      Ha egy határozatot tértivevénnyel feladott ajánlott levélben kézbesítenek, úgy tekintendő, hogy a címzett a határozatról a tértivevény aláírásával szerzett tudomást. Ugyanakkor előfordulhat, hogy a címzett nem írja alá az ajánlott levél tértivevényét annak következtében, hogy miután nem tartózkodott otthon a postai alkalmazott ottjártakor, nem tesz semmilyen lépést, és nem veszi fel a postán a levelet a feltüntetett megőrzési határidő lejártáig.

Ilyen esetben úgy kell tekinteni, hogy a határozatot a levél postán való megőrzésére vonatkozó határidő lejártakor kellő módon kézbesítették a címzettnek. Annak elfogadása esetén ugyanis, hogy a címzett megakadályozhatja a határozat ajánlott levélben történő rendes kézbesítését, ha nem tesz semmilyen lépést, és különösen nem veszi fel az ajánlott levelet az említett határidőn belül, jelentősen gyengülnének egyrészt az ezen kézbesítési mód által nyújtott biztosítékok, noha ez a közigazgatási aktusok kézbesítésének különösen biztos és objektív módja. Az adminisztráció arra kényszerülne, hogy egyéb kézbesítési módokat alkalmazzon, amelyek kevéssé biztosak, mint az egyszerű levélben történő kézbesítés, vagy amelyek drágák, sőt aránytalanok, mint a bírósági végrehajtói okirat útján történő értesítés. Másrészt a címzettnek lenne egy bizonyos mozgástere a keresetindítási határidő kezdetének meghatározását illetően, jóllehet a felek nem határozhatják meg e határidőt, és annak meg kell felelnie a jogbiztonság és a gondos igazságszolgáltatás követelményeinek.

Mindazonáltal nem abszolút jellegű az a vélelem, hogy a címzettnek kézbesítették a határozatot az ajánlott küldemények postai megőrzése szokásos határidejének lejártakor. Ugyanis e vélelem alkalmazása az ajánlott küldeményben való kézbesítés szabályszerűségének az adminisztráció általi bizonyításától függ, különösen pedig attól, hogy hagytak‑e a címzettnek postai küldemény érkezéséről szóló értesítést az általa közölt utolsó lakcímen. Egyébiránt e vélelem nem megdönthetetlen, a címzett többek között törekedhet annak bizonyítására, hogy – különösen betegség vagy az akaratától független vis maior miatt – akadályoztatva volt abban, hogy érdemben tudomást szerezzen az értesítésről.

(lásd a 38–40. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑25/10. sz., AG kontra Parlament ügyben 2010. december 16‑án hozott végzésének 41., 43. és 44. pontja.

2.      Valamely intézmény vagy az Unió valamely szervezete által a teljes személyi állománnyal közölt olyan határozat, amely arra irányul, hogy azonos bánásmódot biztosítson az érintett tisztviselőknek és alkalmazottaknak olyan területen, amelyen az említett intézmény vagy az említett szervezet a személyzeti szabályzat alapján széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, belső iránymutatásnak minősül, és ilyenként iránymutató magatartási szabálynak tekintendő, amellyel az adminisztráció saját magát kötelezi, és amelytől nem térhet el anélkül, hogy kifejtené az ehhez vezető okokat, ellenkező esetben megsérti az egyenlő bánásmód elvét.

Azon iránymutatások, amelyek az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökségen belül az ideiglenes alkalmazottak munkaszerződésének meghosszabbítására vonatkozóan egy bizonyos számú szabályt határoznak meg, ilyen belső iránymutatásnak minősülnek.

(lásd az 56. és 57. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑92/96. sz., Monaco kontra Parlament ügyben 1997. július 9‑én hozott ítéletének 46. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑99/07 és F‑45/08. sz., Bernard kontra Europol egyesített ügyekben 2009. július 7‑én hozott ítéletének 79. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

3.      Ha az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség ideiglenes alkalmazotti szerződés meghosszabbítását mellőző határozatával szembeni kereset esetében a hatáskör megállapított hiánya nem magát a megtámadott határozatot meghozó személyt, azaz az ügyvezető igazgatót érinti, hanem azon személyeket, akikkel az ideiglenes alkalmazott szerződésének meghosszabbítása során az Ügynökség iránymutatásainak megfelelően konzultálni kellett volna, azaz az értékelőt és az ellenjegyzőt, az ilyen eljárási szabálytalanság csak akkor szankcionálható a megtámadott határozat megsemmisítésével, ha bebizonyosodik, hogy ezen eljárási szabálytalanság hatással lehetett a határozat tartalmára is.

Márpedig ez a helyzet áll fenn akkor, ha nem zárható ki, hogy az értékelő és az ellenjegyző, akiket érvényesen meghatároztak, és felkértek arra, hogy az érintett ideiglenes alkalmazott szakmai teljesítményéről nyilatkozzanak, ezen ideiglenes alkalmazott szerződésének meghosszabbításával kapcsolatban eltérő vagy másként indokolt javaslatot tehettek volna.

(lásd az 58. és 59. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 209/78–215/78. és 218/78. sz., van Landewyck és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1980. október 29‑én hozott ítéletének 47. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑212/97. sz., Hubert kontra Bizottság ügyben 1999. március 9‑én hozott ítéletének 53. pontja.