A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2012. június 27.(*)
„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A my baby közösségi ábrás védjegy bejelentése – A MYBABY korábbi nemzeti és nemzetközi szóvédjegyek és a mybaby korábbi nemzeti ábrás védjegy – Viszonylagos kizáró ok – A bizonyítékok felszólalási eljárás nyelvén történő bemutatásának elmulasztása – Jogos bizalom – A 2868/95/EK rendelet 19. szabályának (3) bekezdése, 20. szabályának (1) bekezdése és 98. szabályának (1) bekezdése”
A T‑523/10. sz. ügyben,
az Interkobo sp. z o.o. (székhelye: Łódź [Lengyelország], képviselik: R. Skubisz és K. Ziemski ügyvédek)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: D. Walicka, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó a Törvényszék előtti eljárásban:
az XXXLutz Marken GmbH (székhelye: Wels [Ausztria], képviseli: H. Pannen, ügyvéd),
az OHIM negyedik fellebbezési tanácsának az Interkobo sp. z o.o. és az XXXLutz Marken GmbH közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2010. szeptember 8‑án hozott határozata (R 88/2009‑4. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),
tagjai: Czúcz O. elnök, I. Labucka és D. Gratsias (előadó) bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2010. november 8‑án benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az OHIM által a Törvényszék Hivatalához 2011. március 24‑én benyújtott válaszbeadványra,
tekintettel a beavatkozónak a Törvényszék Hivatalához 2011. március 17‑én benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a Törvényszék felpereshez intézett írásbeli kérdésére, és a felperes által erre a kérdésre adott válaszra, amelyet 2011. december 22‑én nyújtottak be a Törvényszék Hivatalához,
tekintettel arra, hogy a felek az írásbeli szakasz lezárultát követő egy hónapon belül nem kérték tárgyalás tartását, és így az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék úgy döntött, hogy eljárási szabályzatának 135a. cikke alapján az ítélet meghozatalára az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2006. február 10‑én a beavatkozó, az XXXLutz Marken GmbH, a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL 2009. L 78., 1. o.]) alapján közösségi védjegybejelentést tett a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
2 A kérelmet német nyelven szövegezték, és a 40/94 rendelet 115. cikke (3) bekezdése (jelenleg a 207/2009 rendelet 119. cikkének (3) bekezdése) előírásainak megfelelően megjelölt második nyelve az angol volt.
3 A lajstromoztatni kívánt védjegy a következő ábrás megjelölés volt:
4 A lajstromozást a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 12., 20., 24. és 28. osztályba tartozó alábbi áruk tekintetében kérték, az egyes osztályokra vonatkozóan az alábbi leírással:
– 12. osztály: „Járművek; szárazföldi, légi vagy vízi helyváltoztatásra szolgáló eszközök”;
– 20. osztály: „Bútorok, tükrök, képkeretek; fa, parafa, nád, bambusznád, vessző, szarv, csont, elefántcsont, bálnacsont, kagyló, borostyán, gyöngyház, habkő áruk, amennyiben a 20. osztályban szerepelnek, valamint mindezen anyagok helyettesítőiből vagy műanyagból készült áruk”;
– 24. osztály: „Szövetek és textiláruk, amelyek a 24. osztályba tartoznak; ágy‑ és asztalterítő”;
– 28. osztály: „Játékok és játékszerek; a 28. osztályhoz tartozó torna‑ és sportcikkek; dekorációk karácsonyfákra”.
5 A közösségi védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2006. augusztus 28‑i 35/2006. számában hirdették meg.
6 2006. november 28‑án a felperes, az Interkobo sp. z o.o., a 40/94 rendelet 42. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 41. cikke) alapján felszólalást nyújtott be a bejelentett védjegynek az azzal érintett valamennyi áru tekintetében történő lajstromozásával szemben.
7 A német nyelvű felszólalás a MYBABY korábbi nemzetközi szóvédjegyen, a MYBABY korábbi lengyel szóvédjegyen és végül az alábbiakban megjelenített korábbi lengyel ábrás védjegyen alapult:
8 Ezek a védjegyek a 28. osztályba tartozó és az alábbi leírásnak megfelelő árukat jelölték: „Játékok, játékszerek és sportcikkek”.
9 A felszólalás alátámasztásaként a felszólaló a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában (jelenleg a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja) foglalt okokra hivatkozott.
10 Mivel a felszólalási beadványhoz választott nyelv azonos volt a védjegybejelentés nyelvével, ez a nyelv, azaz a német lett az OHIM előtti eljárás nyelve a 40/94 rendelet 115. cikke (6) bekezdésének értelmében (jelenleg a 207/2009 rendelet 119. cikkének (6) bekezdése).
11 2008. november 19‑én a felszólalási osztály helyt adott a felszólalásnak, tekintettel arra, hogy álláspontja szerint fennáll az összetévesztés veszélye a bejelentett védjegy és a korábbi lengyel szóvédjegy között.
12 2009. január 13‑án a beavatkozó a 40/94 rendelet 57–62. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 58–64. cikke) alapján fellebbezést nyújtott be az OHIM‑hoz a felszólalási osztály határozata ellen.
13 Az OHIM negyedik fellebbezési tanácsa az R 88/2009‑4. sz. ügyben 2010. szeptember 8‑án hozott határozatában (a továbbiakban: megtámadott határozat) helyt adott a fellebbezésnek, hatályon kívül helyezte a felszólalási osztály határozatát, és elutasította a felszólalást.
14 A fellebbezési tanács álláspontja szerint a felperes nem bizonyította a korábbi lengyel szóvédjegy oltalmának terjedelmét, és nem bizonyította a fenti 7. pontban említett többi korábbi védjegy, azaz a nemzetközi szóvédjegy és a lengyel ábrás védjegy oltalmának fennállását, érvényességét és terjedelmét sem. E körülmények között a fellebbezési tanács szerint el kellett utasítani a felszólalást a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13‑i 2868/95/EK módosított bizottsági rendelet (HL L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.) 20. szabályának (1) bekezdése szerint.
A felek kérelmei
15 A felperes keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– az OHIM‑ot és a beavatkozót kötelezze a felszólalási osztály és a fellebbezési tanács előtt lefolytatott igazgatási eljárás során felmerült költségek megfizetésére;
– az OHIM‑ot és a beavatkozót kötelezze a Törvényszék előtti jelen eljárás során felmerült költségek viselésére.
16 Az OHIM azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
17 A beavatkozó azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– az OHIM‑ot kötelezze a költségek viselésére.
Indokolás
18 Keresetének alátámasztásaként a felperes két jogalapra hivatkozik, amelyeket a 2868/95 rendeletnek a 19. szabálya (2) és (3) bekezdésével együttesen értelmezett 20. szabálya (1) bekezdésének megsértésére, illetőleg a bizalomvédelem elvének megsértésére alapít.
A 2868/95 rendeletnek a 19. szabálya (2) és (3) bekezdésével együttesen értelmezett 20. szabálya (1) bekezdésének megsértésére alapított első jogalapról
Előzetes észrevételek
19 Az első jogalap keretében a felperes a 2868/95 rendelet rendelkezéseire és az OHIM iránymutatásainak előírásaira is hivatkozik. Erre tekintettel előzetesen meg kell határozni e jogi aktusok hatályát.
– A korábbi védjegy vagy a korábbi jog oltalmának fennállására, érvényességére és terjedelmére vonatkozó bizonyíték a felszólalási eljárás szakaszában
20 A 2868/95 rendeletnek a „Felszólalási eljárás és a használat igazolása” elnevezésű II. címében található 20. szabályának (1) bekezdése szerint:
„Ha a 19. szabály (1) bekezdésében említett határidő lejártáig a felszólaló nem bizonyítja a korábbi védjegyének vagy jogának meglétét, érvényességét és oltalmi hatályát [helyesen: fennállását, érvényességét és az oltalom terjedelmét], valamint a felszólalásra való jogosultságát, a felszólalást elutasítják mint megalapozatlant.”
21 Ugyanezen rendelet 19. szabálya szerint:
„(1) A Hivatal [OHIM] lehetőséget ad a felszólalónak, hogy benyújtsa a felszólalása alátámasztására szolgáló tényeket, bizonyítékokat és érveket, vagy kiegészítse a 15. szabály (3) bekezdése alapján benyújtott bármely tényt, bizonyítékot vagy érvet az általa megadott határidőn belül, amely legalább 2 hónap attól a naptól kezdve, amelyen a felszólalási eljárást megkezdettnek tekintik […].
(2) Az (1) bekezdésben említett határidőn belül a felszólaló benyújtja a korábbi védjegye vagy joga létezésének, érvényességének és az oltalom terjedelmének bizonyítékát [helyesen: fennállásának, érvényességének és az oltalom terjedelmének bizonyítékát] […] A felszólaló különösen az alábbi bizonyítékokat nyújtja be:
a) ha a felszólalás alapja olyan védjegy, amely nem közösségi védjegy, a benyújtásának vagy lajstromozásának bizonyítéka az alábbiakkal igazolva:
i) ha a védjegyet még nem vették lajstromba, a megfelelő benyújtási bizonylat vagy az azon igazgatási szerv által kibocsátott egyenértékű dokumentum másolata, amelyhez a bejelentést benyújtották; vagy
ii) ha a védjegyet lajstromba vették, a megfelelő lajstromozási igazolás [helyesen: lajstromozási okirat] és adott esetben a legújabb megújítási igazolás [helyesen: megújítási okirat] másolata, amely feltünteti, hogy a védjegy oltalmának időtartama meghaladja az (1) bekezdésben említett határidőt és annak bármilyen meghosszabbítását, vagy a védjegyet lajstromba vevő igazgatási szerv által kibocsátott egyenértékű dokumentum másolata;
[…].
(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett tájékoztatás és bizonyítékok nyelve az eljárás nyelve, vagy fordítást mellékelnek. A fordítást az eredeti dokumentum benyújtására rendelkezésre álló határidőn belül nyújtják be.
(4) A Hivatal [OHIM] nem veszi figyelembe az írásbeli beadványokat vagy dokumentumokat, illetve azok azon részét, amelyeket nem nyújtottak be, vagy nem fordítottak le az eljárási nyelvre a Hivatal [OHIM] által megállapított határidőn belül.”
22 Az említett rendeletnek az „Általános rendelkezések” elnevezésű XI. címében található 98. szabályának (1) bekezdése szerint:
„Ha valamely irat fordítását kell benyújtani, a fordítás azonosítja azt az iratot, amelyre hivatkozik, és követi az eredeti irat felépítését és tartalmát. A Hivatal [OHIM] előírhatja, hogy az általa megadott határidőn belül hitelesítést nyújtsanak be arról, hogy a fordítás az eredeti szöveggel mindenben megegyező […]”
23 E rendelkezésekből az következik, hogy amennyiben a 2868/95 rendelet 19. szabályának (1) és (2) bekezdésében említett tájékoztatást és a bizonyítékokat nem az eljárás nyelvén nyújtják be, a felszólaló a felszólalás szakaszában, e tájékoztatás és bizonyítékok benyújtására megállapított határidőn belül köteles benyújtani azok fordítását, amely fordításnak meg kell felelnie a pontos alaki és tartalmi követelményeknek.
24 Először is, a 2868/95 rendelet 19. szabályának (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a nem az eljárás nyelvén benyújtott tájékoztatáshoz és bizonyítékokhoz fordítást kell „mellékelni”. E rendelet 98. szabályának (1) bekezdése szerint, a fordítás „azonosítja” azt az iratot, amelyre hivatkozik, és követi többek között az eredeti irat „felépítését”. Ez a két szabály együttesen többek között azt mondja ki, hogy a 2868/95 rendelet 19. szabályának (1) és (2) bekezdésében meghatározott tájékoztatást és bizonyítékokat nem az eredeti iratban szereplő egyszerű megjegyzések formájában, hanem egy vagy több, ezen irattól elkülönült beadványban kell benyújtani. Ezen alaki követelmények be nem tartása esetén a felszólaló által benyújtott – fent említett – tájékoztatást és bizonyítékokat nem lehet figyelembe venni a felszólalási eljárás keretében.
25 Az említett alaki követelmény egyrészt arra irányul, hogy a felszólalási eljárásban részt vevő másik fél az OHIM szervezeti egységeihez hasonlóan könnyen különbséget tudjon tenni az eredeti irat és annak fordítása között, másrészt hogy ez utóbbi kellő mértékben egyértelmű legyen. Más szavakkal ennek a követelménynek többek között annak lehetővé tétele a célja, hogy a felszólalási eljárásban a felek biztos alapokon a kontradiktórius eljárás és a fegyveregyenlőség elvének megfelelően bocsátkozzanak vitába (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑232/00. sz., Chef Revival USA kontra OHIM – Massagué Marín [Chef] ügyben 2002. június 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑2749. o.] 42. pontját és a T‑107/02. sz., GE Betz kontra OHIM – Atofina Chemicals [BIOMATE] ügyben 2004. június 30‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑1845. o.] 72. pontját).
26 Másodszor, a 2868/95 rendelet 98. szabályának az előző pontban megfogalmazott megállapítások alapján értelmezett (1) bekezdéséből az következik, hogy a fent kifejtettek szerint külön iratban benyújtott fordításnak az eredetivel megegyezően vissza kell adnia a szöveg tartalmát. A fordítás pontosságára vonatkozó kétség esetén az OHIM szervezeti egységei jogosultak az érintett féltől hitelesítés benyújtását kérni arról, hogy a fordítás az eredeti szöveggel mindenben megegyezik.
– A korábbi védjegy vagy a korábbi jog oltalmának fennállására, érvényességére és terjedelmére vonatkozó bizonyíték a fellebbezési tanács előtt
27 A 2868/95 rendeletnek a „Fellebbezés” elnevezésű X. címében található 50. szabályának (1) bekezdése szerint „[e]ltérő rendelkezés hiányában a fellebbezési eljárásban megfelelően alkalmazni kell annak a szervezeti egységnek az eljárására vonatkozó előírásokat, amely a fellebbezéssel megtámadott határozatot hozta”. Ebből a rendelkezésből különösen az következik, hogy az előző pontokban kifejtett szabályokat, és különösen a fenti 24. pontban említett szabályt a fellebbezési tanács előtt is megfelelően alkalmazni kell.
– Az OHIM iránymutatásairól
28 „A közösségi védjegyről szóló szabályozásra vonatkozó” gyakorlatának meghatározása érdekében az OHIM a saját személyi állománya és az OHIM tevékenysége iránt érdeklődő szakemberek számára szánt iránymutatásokat fogadott el, amelyek többek között a felszólalási eljárással foglalkoznak.
29 Ezek az iránymutatások csupán azon magatartási szabályok írott szabályba foglalását jelentik, amelyek elfogadását az OHIM saját maga vállalja (a Törvényszék T‑410/07. sz., Jurado Hermanos kontra OHIM (JURADO) ügyben 2009. május 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑1345. o.] 20. pontja, és a T‑124/09. sz., Valigeria Roncato kontra OHIM – Roncato (CARLO RONCATO) ügyben 2010. július 7‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 27. pontja). Ennélfogva ezen iránymutatások előírásai önmagukban nem élvezhetnek elsőbbséget a 207/2009 és a 2868/95 rendelet rendelkezéseivel szemben, de azok még e rendelkezéseknek az uniós bíróság általi értelmezésére sem lehetnek hatással. Éppen ellenkezőleg, ezeket az iránymutatásokat a 207/2009 és a 2868/95 rendelet rendelkezéseivel összhangban kell értelmezni.
30 Ezen előzetes észrevételek fényében kell megvizsgálni a fenti 7. pontban említett védjegyek, azaz egyrészt a korábbi lengyel védjegyek, másrészt a korábbi nemzetközi védjegy oltalma fennállásának, érvényességének és terjedelmének bizonyítékaira vonatkozó felperesi érveket.
A korábbi lengyel szóvédjegyről
31 Az OHIM előtti eljárás iratanyagából – amelyet a Törvényszék eljárási szabályzata 133. cikke 3. §‑ának megfelelően megküldtek a Törvényszéknek – kitűnik, hogy a korábbi lengyel szóvédjegy oltalma fennállásának, érvényességének és terjedelmének bizonyítása céljából a felperes két iratot nyújtott be az OHIM szervezeti egységei elé, amelyből az egyikhez külön iratban fordítást mellékelt.
32 A felperes az első iratot az Urząd Patentowy Rzeczypospolitej Polskiej (lengyel szabadalmi hivatal) adatbázisából származó kivonat másolataként nyújtotta be. Egyoldalas iratról van szó, amelynek fejlécében a Lengyel Köztársaság címere található, és közvetlenül attól jobbra a „Polish Patent Office” (lengyel szabadalmi hivatal) megjegyzés. E fejléc alatt a következő cím olvasható „Industrial property information retrieval” (az ipari tulajdonra vonatkozó információ‑visszakeresés), amely egy táblázat felett helyezkedik el. Ez a táblázat különböző információkat tartalmaz az érintett védjegyre vonatkozóan. Először is a „Kind of right, number and date” (a jog jellege, száma és időpontja), illetőleg a „Kind of right and number” (a jog jellege és száma) elnevezésű két rovat számokat tartalmaz. Továbbá a „Kind of trade mark” (a védjegy jellege) elnevezésű rovat feltünteti lengyelül a „slowny” (szó‑) kifejezést, és félkövér betűtípussal annak német nyelvű fordítását: „wörtlich”. Ezt a „Persons” (személyek) illetőleg a „Publications” (közzétételek) elnevezésű két rovat követi. Végül a „Nice classes” (nizzai osztályok) elnevezésű rovat a következő lengyel kifejezéseket tartalmazza: „(510) gry, zabawki, artykuły sportowe” (játékok, játékszerek, sportcikkek), amelyeket a következő félkövér betűtípussal szedett szavakkal fordítottak német nyelvre: „Spielen, Spielzeugen, Sportartikeln”.
33 A felperes által benyújtott második irat a lajstromozási okirat másolata. Ehhez a háromoldalas lengyel nyelvű irathoz német nyelvű fordítást mellékeltek. Az első oldalon a fejlécben a Lengyel Köztársaság címere látható, alatta az „Urząd Patentowy Rzeczypospolitej Polskiej” és az „Świadectwa ochronne” (oltalmi okiratok) felirat olvasható. Az irat szövege azt igazolja, hogy a szóban forgó védjegy – amelynek a felperes a jogosultja – 2002. február 15. óta áll oltalom alatt. A második oldalon az érintett szóvédjegy – azaz a „MYBABY” – szövege szerepel. Végül a harmadik oldalon különféle kiegészítő információk találhatók, nevezetesen: a bejelentés időpontja (Data zgłoszenia), a bejelentés száma (Numer zgłoszenia), az elsőbbség (Pierwszeństwo), az oltalmi jog megadására vonatkozó határozat közzétételének időpontja (Data wydania decyzji o udzieleniu prawa ochronnego), az oltalom száma (numer prawa ochronnego), hivatkozás azon hivatalos védjegyértesítőre, amelyben a védjegyet meghirdették, valamint a felperes cégneve. A harmadik oldal utolsó sora – részben olvashatatlan megjegyzéseket követően – a következő szavakat tartalmazza: „28 gry, zabawki, artykuły sportowe” (játékok, játékszerek, sportcikkek). Az utolsó sor kivételével az oldalon szereplő valamennyi megjegyzést külön iratban fordították le német nyelvre.
34 A megtámadott határozat 12. és 15. pontjából az tűnik ki, hogy a fellebbezési tanács álláspontja szerint a benyújtott iratok egyike sem teszi lehetővé a korábbi védjegyoltalom terjedelmének bizonyítását.
35 Egyrészt „[a]z adatbázis kivonata, amely a német nyelvű árumegjelölésben »játékokat, játékszereket, sportcikkeket« […] tüntet fel [nem minősül] sem az [Urząd Patentowy Rzeczypospolitej Polskiej] olyan iratának, amely a lajstromozási okirathoz hasonlítható, sem valamely ilyen irat német fordításának. A tanácsnak [ugyanis] egyetlen olyan esetről sincs tudomása, amelyben az [Urząd Patentowy Rzeczypospolitej Polskiej] adatbázisából származó angol nyelvű kivonatokat részben németül készítették volna. Egyébiránt a német szavak, noha [a fellebbezési tanács szerint] érthetőek, nyelvtani hibákat tartalmaznak. Kétségek vannak tehát azt illetően, hogy az [Urząd Patentowy Rzeczypospolitej Polskiej] által kiállított eredeti iratról van‑e szó, vagy pedig harmadik személyek illesztették be a német szavakat. Maga a [felperes] a mellékelt levélben pusztán tájékoztatta az [OHIM‑ot] arról a tényről, hogy azok az áruk, amelyeken a felszólalás alapult, azaz a »Spielen, Spielzeugen, Sportartikeln« a mellékelt kivonatból erednek. A fellebbezési tanács szerint az árumegjelölésben a helyesírási hibák ezen egyezése szintén azt mutatja, hogy a német szavakat utólag illesztették be az adatbázisból származó kivonatba. Ezek a beillesztések nem tekinthetők az adatbázisból származó kivonatról a [2868/95 rendelet] 19. cikkének (3) bekezdésével összhangban [készített] fordításnak, mivel az eredeti irat és a fordítás nem különül el egymástól a szükséges módon” (a megtámadott határozat 14. pontja).
36 Másrészt a lajstromozási okirat ugyan tartalmazza a „lajstromozott áruk és szolgáltatások jegyzékét, de ez utóbbit nyilvánvalóan nem fordították le az eljárás nyelvére”. Ugyanis „[a mellékelt] német fordítás semmilyen áruról vagy szolgáltatásról nem tesz említést. Hiányoznak tehát a felszólalás alapjául szolgáló, az árukra és szolgáltatásokra vonatkozó adatok, [pedig] ezek az adatok szükségesek a felszólalás alátámasztásához” (a megtámadott határozat 13. pontja).
37 A felperes a jelen keresetben vitatja a fellebbezési tanács által levont következtetést. A felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 2868/95 rendelet 20. szabálya (1) bekezdésének és 19. szabálya (2) és (3) bekezdésének együttes rendelkezéseit.
38 E jogalap megalapozottságának értékeléséhez először is a fellebbezési tanács által alapul vett jogi és ténybeli megállapítások felidézésére és értelmezésére van szükség.
39 A fenti 32. pontban ismertetett iratot illetően, amelyet a felperes az Urząd Patentowy Rzeczypospolitej Polskiej adatbázisából származó kivonat másolataként nyújtott be, a megtámadott határozatból, és különösen annak 14. pontjából – amelynek megállapításait a fenti 35. pont is átveszi – az tűnik ki, hogy a dokumentum német nyelvű megjegyzéseket tartalmaz, jóllehet ez nem volt gyakorlat az Urząd Patentowy Rzeczypospolitej Polskiejnél. A fellebbezési tanács kifejtette, hogy ezekben a megjegyzésekben „nyelvtani hibák” voltak, mivel a „Spiele”, a „Spielzeuge” és a „Sportartikel” német szavak végén, tévesen, az „n” betű szerepel. E megállapításokból a fellebbezési tanács az alábbi lehetőségekre következtetett: az említett megjegyzések szerves részét képezik az eredeti iratnak, amely esetben az eredeti irat nem tekinthető hitelesnek; vagy pedig a megjegyzések az eredeti iratba utólag beillesztett fordításnak minősülnek, amely esetben ez a fordítás nem felel meg a 2868/95 rendelet 19. szabálya (3) bekezdésében szereplő követelményeknek. A fellebbezési tanács ezen okra tekintettel úgy vélte, hogy a szóban forgó iratot semmiképpen nem szabad figyelembe venni.
40 A fenti 33. pontban ismertetett lajstromozási okirat másolatát illetően kitűnik a megtámadott határozat 13. pontjából – amelynek megállapításait a fenti 36. pont is átveszi –, hogy a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy ez az okiratról készített másolat nem bizonyítja a hivatkozott korábbi védjegy oltalmának terjedelmét. Az okirat másolata ugyanis a fellebbezési tanács szerint nem tartalmaz adatokat az ezzel a védjeggyel megjelölt árukról és szolgáltatásokról.
41 A fellebbezési tanács végső soron azt állapította meg, hogy a hozzá benyújtott egyik bizonyíték sem bizonyítja a korábbi védjegy oltalmának terjedelmét.
42 A felperes megállapításával ellentétben az utóbbi következtetés egyáltalán nem sérti a 2868/95 rendeletnek a 19. szabálya (2) és (3) bekezdésével együttesen értelmezett 20. szabálya (1) bekezdését.
43 Egyrészt az OHIM irataiból kitűnik, hogy a felperes által az Urząd Patentowy Rzeczypospolitej Polskiej adatbázisából származó kivonatként benyújtott, a fenti 32. pontban ismertetett irat csak két megjegyzést tartalmaz az OHIM előtti eljárás nyelvén, azaz németül. Ezek egyrészt a „wörtlich” szó, másrészt a „Spielen, Spielzeugen, Sportartikeln” (sic) szavak. Márpedig a keresetlevél 30–32. pontjában maga a felperes is elismeri, hogy az említett megjegyzéseket „beillesztették”, és azok nem az eredeti irat szerves részei, hanem ezen irat fordítását képezik. Ezt a fordítást azonban nem külön iratban nyújtották be. A fordítás tehát semmi esetre sem felel meg a fenti 24. pontban felidézett alaki követelményeknek. Ebből következően a fellebbezési tanács, amelynek mérlegelést nem engedő hatáskörben kellett eljárnia, köteles volt megtagadni a szóban forgó irat figyelembevételét.
44 Másrészt nem vitatott, hogy az előző pontban hivatkozott irattal ellentétben a fenti 33. pontban ismertetett, lengyel nyelvű lajstromozási okirat másolatát lefordították az OHIM előtti eljárás nyelvére, és azt külön iratba foglalták. Az OHIM előtti eljárás iratanyagából azonban az tűnik ki, hogy ez a fordítás nem határozta meg a korábbi lengyel szóvédjeggyel megjelölt árukat vagy szolgáltatásokat. Márpedig a 2868/95 rendeletnek az 50. szabályával együttesen értelmezett 19. szabályának (4) bekezdéséből az következik, hogy ha az eljárás nyelvétől eltérő nyelvű iratot nyújtanak be az OHIM‑hoz, a fellebbezési tanács nem veheti figyelembe ezen iratnak az eljárás nyelvére le nem fordított részeit (lásd ebben az értelemben a Törvényszék 25. pontban hivatkozott BIOMATE‑ügyben hozott ítéletének 74. pontját, és a T‑407/05. sz., SAEME kontra OHIM – Racke (REVIAN’s) ügyben 2007. november 6‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑4385. o.] 40. pontját). Ennélfogva, a hozzá benyújtott fordításra tekintettel, a fellebbezési tanács megalapozottan állapította meg, hogy a fent említett lajstromozási okirat másolata nem bizonyítja a felperes által hivatkozott védjegyoltalom terjedelmét.
45 A fenti két pontból következik, hogy a fellebbezési tanács köteles volt megállapítani, hogy a hozzá benyújtott egyik iratot nem lehet figyelembe venni, és a másik irat nem teszi lehetővé a korábbi védjegyben biztosított oltalom terjedelmének értékelését. E körülmények között a fellebbezési tanács helyesen állapította meg, hogy a felperes nem bizonyította az említett oltalom terjedelmét.
46 Egyébiránt ezt a következtetést a felperes által előterjesztett egyik érv sem vonhatja kétségbe.
47 Először is a felperes úgy érvel, hogy a 2868/95 rendelet 19. szabálya (2) és (3) bekezdése a) pontjának ii. alpontja szerint az Urząd Patentowy Rzeczypospolitej Polskiej adatbázisából származó kivonat a korábbi jogok fennállására, érvényességére és azok oltalmának terjedelmére vonatkozó bizonyítéknak minősülhet. A felperes ehhez hozzáteszi, hogy az Urząd Patentowy Rzeczypospolitej Polskiej adatbázisából származó kivonatnak az eljárás nyelvére való fordítása teljes volt. A felperes ugyanis úgy véli, hogy nem volt köteles az eljárás nyelvére lefordítani az eredeti irat összes elemét, és kiváltképpen nem volt köteles lefordítani az Urząd Patentowy Rzeczypospolitej Polskiej adatbázisából származó kivonatnak az „INID kódokat feltüntető” fejlécét.
48 Mindazonáltal ezek az érvek a megtámadott határozat téves értelmezéséből erednek.
49 Egyrészt a fellebbezési tanács érvelésének egyetlen szakaszában sem vitatta, hogy az Urząd Patentowy Rzeczypospolitej Polskiej adatbázisából származó kivonat önmagában is bizonyíthatja a lengyel védjegy oltalmának fennállását, érvényességét és terjedelmét.
50 Másrészt, ha a fellebbezési tanács végső soron úgy döntött, hogy a felperes által benyújtott iratot nem úgy veszi figyelembe mint az Urząd Patentowy Rzeczypospolitej Polskiej adatbázisából származó, és a fenti 32. pontban ismertetett kivonatot, annak nem az az oka, hogy az iratot hiányosan fordították le az eljárás nyelvére, ahogyan a felperes állítja, hanem többek között az, hogy azt nem külön iratban fordították le.
51 Másodszor, a felperes kifejti, hogy az általa a fellebbezési tanácshoz benyújtott adatbázisából származó kivonat hitelességét nem lehet kétségbe vonni egyedül amiatt, hogy abba német nyelvű információkat foglaltak. Éppen ellenkezőleg, a felperes szerint az irat olyan fordítására is lehetőség van, amely ahhoz pusztán magyarázó megjegyzéseket fűz az eljárás nyelvén. Mindenesetre a felperes szerint az adott esetben alkalmazott fordítási módszer nem minősül „az irat és a fordítás különválasztása hiányának”. Egyrészt a német nyelvű információkat az eredeti nyelvű információk mellé illesztették, és nem ezen információk helyére. Másrészt a német nyelvű információk az azokhoz használt eltérő betűtípusok miatt a többi információtól elkülönülnek. Végül, nem szokványos, hogy az Urząd Patentowy Rzeczypospolitej Polskiej adatbázisából származó angol nyelvű kivonatokat részben németül szövegezzék. Erre tekintettel a német fordítást könnyen külön lehet választani az eredeti irat szövegétől.
52 Ennek az érvelésnek egyáltalán nincs jelentősége.
53 Ugyanis természetesen az nem vitatott, hogy a fellebbezési tanács rámutatott arra, hogy kétségei vannak a felperes által, az Urząd Patentowy Rzeczypospolitej Polskiej adatbázisából származó kivonatként benyújtott – a fenti 32. pontban ismertetett – irat hitelességét illetően. Mindazonáltal, ahogyan azt a fenti 39. pontban szerepel, meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács nem egyedül ezen ok miatt tagadta meg ezen irat figyelembevételét. A fellebbezési tanács azt is megállapította, hogy az említett irat fordítását nem külön iratba foglaltan nyújtották be. Márpedig, ahogyan az a fenti 43. pontból kitűnik, az ilyen indok önmagában is elegendő a szóban forgó irat figyelembevételét megtagadó határozat indokolásához.
54 Harmadszor, a felperes úgy véli, hogy a korábbi védjegy oltalma fennállásának, érvényességének és terjedelmének bizonyítására vonatkozó kötelezettségének eleget tett „mindössze azzal, hogy határidőben benyújtotta [az Urząd Patentowy Rzeczypospolitej Polskiej] adatbázisából származó kivonatot, és ezen az iraton feltüntette a német fordítást”.
55 Ez az érv nem megalapozott. Ugyanis a fenti 43. pontban kifejtettekből az következik, hogy a korábbi lengyel szóvédjegynek biztosított oltalom fennállásának, érvényességének és terjedelmének bizonyításához nem elegendő a fenti 32. pontban ismertetett iratnak a 2868/95 rendelet 19. szabályának (1) bekezdésében meghatározott határidőben történő benyújtása.
56 Negyedszer, a felperes azt állítja, hogy a 2868/95 rendelet rendelkezései nem értelmezhetőek akként, hogy a korábbi jogok oltalma fennállásának, érvényességének és terjedelmének feltételeit egyetlen irat benyújtásával kellene bizonyítani. A felperes ezenkívül azt állítja, hogy a fellebbezési tanácsnak „figyelembe kellett volna vennie az összes” információt, amelyet az általa benyújtott két irat – azaz egyrészt az Urząd Patentowy Rzeczypospolitej Polskiej adatbázisából származó kivonat, másrészt a lajstromozási okirat másolata – tartalmazott. A felperes szerint ugyanis ez a két irat kiegészíti egymást. A lajstromozási okirat másolata a védjegy fennállását és érvényességét, míg az Urząd Patentowy Rzeczypospolitej Polskiej adatbázisából származó kivonat az oltalom terjedelmét bizonyítja.
57 Ez az érvelés a megtámadott határozat téves értelmezéséből ered. Ebből a határozatból ugyanis az tűnik ki, hogy a fellebbezési tanács soha nem állította azt, hogy a korábbi jog fennállását, érvényességét és terjedelmét „egyetlen irat benyújtásával [kellene] bizonyítani”. Amint az a fenti 39. és 40. pontban szerepel, a fellebbezési tanács annak megállapítására szorítkozott egyrészt, hogy a felperes által benyújtott két irat közül az elsőt nem lehet figyelembe venni, másrészt, hogy a másik irat fordítása semmilyen információt nem tartalmaz a felperes által hivatkozott korábbi védjegy oltalmának terjedelméről, így ezeket az információkat hiányzónak kell tekinteni. Márpedig ezáltal a fellebbezési tanács egyáltalán nem sértette meg a 2868/95 rendelet 20. szabályának (1) bekezdését – együttes olvasatban ugyanezen rendelet 19. szabályának (2) és (3) bekezdésével –, ahogyan az a fenti 42. és 45. pontban is szerepel.
A korábbi lengyel ábrás védjegyről
58 Az OHIM előtti eljárás iratanyagából kitűnik, hogy a korábbi lengyel ábrás védjegy bejelentéséhez kapcsolódó jogok oltalma fennállásának, érvényességének és terjedelmének bizonyítása érdekében a felperes egyetlen iratot terjesztett az OHIM szervezeti egységei elé. Arról a dokumentumról van szó, amelyet az Urząd Patentowy Rzeczypospolitej Polskiej adatbázisából származó kivonat másolataként nyújtott be. Ezen egyetlen oldalból álló irat fejlécében a Lengyel Köztársaság címere található, és közvetlenül attól jobbra a „Polish Patent Office” (lengyel szabadalmi hivatal) megjegyzés. E fejléc alatt a következő cím olvasható „Industrial property information retrieval” (a ipari tulajdonra vonatkozó információ‑visszakeresés), amely egy táblázat felett helyezkedik el. Ez a táblázat az érintett védjegyre vonatkozó különböző információkat tartalmaz. Először is, a „Kind of right, number and date” (a jog jellege, száma és időpontja), illetőleg a „Kind of right and number” (a jog jellege és száma) elnevezésű két rovat számokat tartalmaz. Továbbá a „Kind of trade mark” (a védjegy jellege) elnevezésű rovat feltünteti lengyelül a „slowno‑graficzny” (ábrás) kifejezést, és félkövér betűtípussal annak német nyelvű fordítását: „wörtlich‑grafisch”. Ezt a „Persons” (személyek), a „Classifications” (osztályozások), illetőleg a „Publications” (közzétételek) elnevezésű három rovat követi. Végül a „Nice classes” (nizzai osztályok) elnevezésű rovat a következő lengyel kifejezéseket tartalmazza: „(510) gry, zabawki, artykuły sportowe” (játékok, játékszerek, sportcikkek), amelyeket a következő félkövér betűtípussal szedett szavakkal fordítottak német nyelvre: „Spielen, Spielzeugen, Sportartikeln”.
59 A fellebbezési tanács úgy vélte, hogy ez az irat nem elegendő a korábbi védjegy oltalma fennállásának, érvényességének és terjedelmének bizonyításához. Ugyanis a fellebbezési tanács szerint „[a korábbi lengyel szóvédjegy tárgyában] kifejtettek […] ezen adatbázisból származó kivonatra is megfelelően alkalmazandók. Sem eredeti iratról, sem ilyen irat másolatáról nincs szó […]” (a megtámadott határozat 17. pontja).
60 A felperes álláspontja szerint ez a következtetés megalapozatlan. A felperes ugyanis azt hangsúlyozza, hogy az OHIM által megállapított határidőn belül benyújtotta az Urząd Patentowy Rzeczypospolitej Polskiej adatbázisából származó angol nyelvű kivonatot, az ezen iratba foglalt német fordítással együtt, és egyebekben a korábbi lengyel szóvédjegyre vonatkozó észrevételeire hivatkozik.
61 Ezek az állítások azonban nem fogadhatók el.
62 Az OHIM előtti eljárás iratanyagából ugyanis az tűnik ki, hogy a felperes által az Urząd Patentowy Rzeczypospolitej Polskiej adatbázisából származó kivonatként benyújtott – a fenti 32. pontban ismertetett – irat csak két megjegyzést tartalmaz az OHIM előtti eljárás nyelvén. Ezek egyrészt a „wörtlich‑grafisch” kifejezés, másrészt a „Spielen, Spielzeugen, Sportartikeln” szavak. Márpedig a keresetlevél 30–32. pontjával együttesen értelmezett 38. pontjából implicit módon de szükségszerűen az következik, hogy a felperes elismerte, hogy e megjegyzéseket beillesztették ebbe az iratba, azok tehát az irat fordítását képezik. Ezt a fordítást azonban nem külön iratban nyújtották be. A fordítás tehát semmi esetre sem felel meg a fenti 24. pontban felidézett alaki követelményeknek. Ebből következően a fellebbezési tanács, amelynek mérlegelést nem engedő hatáskörben kellett eljárnia, köteles volt megtagadni a szóban forgó irat figyelembevételét. Ennélfogva a fellebbezési tanács ebből csak azt a következtetést tudta levonni, hogy a korábbi lengyel ábrás védjegy bejelentéséhez kapcsolódó jogoknak sem a fennállását, sem az érvényességét, sem a terjedelmét nem bizonyították.
63 Ebben a tekintetben hangsúlyozni kell, hogy ezt a következtetést a felperes által a korábbi lengyel szóvédjegy tárgyában előterjesztett egyik érv sem vonhatja kétségbe (lásd a fenti 47–55. pontot).
A korábbi nemzetközi védjegyről
64 Az OHIM előtti eljárás iratanyagából az tűnik ki, hogy a korábbi nemzetközi védjegy fennállásának, érvényességének és terjedelmének bizonyítása érdekében a felperes egyetlen iratot nyújtott be az OHIM szervezeti egységeihez. Arról az iratról van szó, amelyet a felperes a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) adatbázisából származó kivonat másolataként jelölt meg. Ez az irat nyomtatott adatok listájából áll, amely egy fejléc nélküli papírlapon szerepel. Ebben az iratban az 541. számot követően következő megjegyzés olvasható: a „Reproduction of the mark where the mark is represented in standard characters” (a megjelölés ábrázolása, amelyben a védjegyet szabványos betűtípussal ábrázolják), míg az 511. számot követően a következő adatok: „28 Games and playthings, sporting articles. Jeux et jouets, articles de sport. Spielen und Spielzeugen, Sportartikeln”.
65 A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 19. pontjában megállapította, hogy ezt az iratot nem lehet a WIPO‑tól származónak tekinteni. Az említett irat ugyanis német nyelvű megjegyzéseket tartalmaz, ami nem áll összhangban a WIPO gyakorlatával.
66 Ezenkívül a fellebbezési tanács az említett határozat 20. pontjában kifejtette, hogy „a német szavak beillesztése nem felel meg a fordítás követelményeinek, mivel az eredeti irat és a fordítás nem különül el egymástól a szükséges módon”.
67 E körülmények között a fellebbezési tanács megállapította, hogy nem lehet figyelembe venni a hozzá benyújtott iratot, mivel az nem minősül a 2868/95 rendelet 19. szabálya (2) bekezdésének a) pontja értelmében vett bizonyítéknak, és nem felel meg a fordításra vonatkozó, ugyanezen rendelet 19. szabályának (3) bekezdésébe foglalt követelményeknek.
68 A fellebbezési tanács e következtetésével egyet kell érteni.
69 Az OHIM előtti eljárás iratanyagából ugyanis kitűnik, hogy a fenti 64. pontban ismertetett irat, amelyet a felperes a WIPO adatbázisából származó kivonat másolataként nyújtott be, csak egy megjegyzést tartalmaz az OHIM előtti eljárás nyelvén. A „Spielen und Spielzeugen, Sportartikeln” szavakról van szó. Márpedig a keresetlevél 42–44. pontjából kitűnik, hogy a felperes elismeri, hogy az említett iratot „kiegészítették” a „német nyelvű információkkal”, amelyek ezen irat „fordítását” képezik. Ezt a fordítást azonban nem külön iratban nyújtották be. Az tehát semmi esetre sem felel meg a fenti 24. pontban felidézett alaki követelményeknek.
70 Ebből következően a fellebbezési tanács, amelynek mérlegelést nem engedő hatáskörben kellett eljárnia, köteles volt megtagadni a szóban forgó irat figyelembevételét. Ebben az összefüggésben a fellebbezési tanács tehát csak azt a következtetést tudta levonni, hogy a korábbi nemzetközi védjegy oltalmának sem a fennállását, sem az érvényességét, sem a terjedelmét nem bizonyították.
71 Hangsúlyozni kell, hogy ezt a következtetést a felperes által előterjesztett négy érv egyike sem vonja kétségbe.
72 Az első érvében a felperes azt állítja, hogy az OHIM által megállapított határidőn belül benyújtotta a WIPO hivatalos adatbázisából, közelebbről a „Madrid express database” elnevezésű adatbázisból származó kivonatot, az ezen iratba foglalt német nyelvű fordítással együtt. A felperes szerint ezt az iratot, a megjelenésére tekintettel, a WIPO‑tól származóként kellett azonosítani. A Madrid express database elnevezésű adatbázisból származó kivonatokat ugyanis a fellebbezési tanács által ismert egységes minta alapján fogalmazták, és ezt a mintát alkalmazták a benyújtott adatbázisból származó kivonat esetében is.
73 A második érvében a felperes azt állítja, hogy az általa benyújtott irat hitelességét nem lehet vitatni egyedül amiatt, hogy abba német nyelvű információkat foglaltak. A felperes szerint a 2868/95 rendelet 19. szabályának (3) bekezdéséből az következik, hogy valamely iratot úgy is le lehet fordítani, hogy abba pusztán megjegyzéseket illesztenek.
74 A harmadik érvében a felperes azt állítja, hogy a 2868/95 rendelet nem határozza meg, hogy ennek a kivonatnak milyen alakot kell öltenie. Ennélfogva a felperes szerint nem lehet különleges alakot megkövetelni.
75 Ennek a három érvnek azonban egyáltalán nincs jelentősége.
76 Ugyanis, az nem vitatott, hogy a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy a fenti 64. pontban ismertetett irat nem hiteles. Mindazonáltal, ahogyan az a fenti 66. pontban szerepel, meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács nem egyedül ezen ok miatt tagadta meg ezen irat figyelembevételét. A fellebbezési tanács azt is megállapította, hogy az említett irat fordítását nem külön iratba foglaltan nyújtották be. Márpedig, ahogyan az a fenti 70. pontból kitűnik, az ilyen indok – amelynek megalapozottságát a fent felidézett három érv egyike alapján sem lehet eredményesen vitatni – önmagában is elegendő a szóban forgó irat figyelembevételét megtagadó határozat indokolásához.
77 A negyedik érvében a felperes arra hivatkozik, hogy az OHIM iránymutatásai szerint (az iránymutatások angol nyelvű változata C.1 részének 32. oldala) az ezen adatbázisból származó kivonat a korábbi jogok oltalma fennállásának, érvényességének és terjedelmének bizonyítékát képezheti.
78 Meg kell azonban állapítani, hogy ez az érv a megtámadott határozat téves értelmezéséből ered.
79 A fellebbezési tanács ugyanis az érvelése egyetlen szakaszában sem vitatta, hogy a WIPO adatbázisából származó hiteles kivonat önmagában is bizonyíthatja a nemzetközi védjegy oltalmának fennállását, érvényességét és terjedelmét.
80 Ebből következően az első jogalapot el kell utasítani.
81 Ezt a következtetést egyebekben nem lehet megcáfolni azzal, hogy e jogalap alátámasztása érdekében az OHIM iránymutatásaira hivatkoznak, amely iránymutatásokat, ahogyan arra a fenti 29. pont emlékeztet a 207/2009 és a 2868/95 rendelet rendelkezéseivel összhangban kell értelmezni.
A bizalomvédelem elvének megsértésére alapított második jogalapról
82 A felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat sérti a bizalomvédelem elvét. A felperes szerint ugyanis e határozat elfogadásáig megalapozottan feltételezhette, tekintettel az OHIM által többek között az iránymutatásaiban megadott útmutatásra, hogy az általa az OHIM‑hoz benyújtott iratok elegendőek a korábbi védjegyei fennállásának, érvényességének és terjedelmének bizonyításához.
83 Az e jogalap alátámasztására előterjesztett négy érv vizsgálatát megelőzően emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a bizalomvédelem elvére való hivatkozás joga minden olyan személyre kiterjed, akiben az uniós igazgatás, különösen meghatározott biztosítékok útján, megalapozott várakozásokat ébresztett (a Bíróság C‑182/03. és C‑217/03. sz., Belgium és Forum 187 kontra Bizottság egyesített ügyekben 2006. június 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑5479. o.] 147. pontja, és a C‑167/06. P. sz., Komninou és társai kontra Bizottság ügyben 2007. október 25‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ben nem tették közzé] 63. pontja; lásd a fenti 25. pontban hivatkozott BIOMATE‑ügyben hozott ítélet 80. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Ebben a tekintetben meg kell határozni, hogy ilyen biztosítéknak minősül egyrészt a közlés formájától függetlenül a pontos, feltétlen és egybehangzó tájékoztatás (a Bíróság fent hivatkozott Komninou és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 63. pontja, és a C‑537/08. P. sz., Kahla Thüringen Porzellan kontra Bizottság ügyben 2010. december 16‑án hozott ítéletének [EBHT 2010., I‑12917. o.] 63. pontja) másrészt nem ébreszthetnek megalapozott várakozásokat az olyan biztosítékok, amelyek nem veszik figyelembe az uniós jog alkalmazandó rendelkezéseit (lásd ebben az értelemben a Bíróság 162/84. sz., Vlachou kontra Számvevőszék ügyben 1986. február 6‑án hozott ítéletének [EBHT 1986., 481. o.] 6. pontját; a Törvényszék T‑205/01. sz., Ronsse kontra Bizottság ügyben 2002. november 5‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑A‑211. o. és II‑1065. o.] 54. pontját; a T‑329/03. sz., Ricci kontra Bizottság ügyben 2005. március 16‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑A‑69. o. és II‑315. o.] 79. pontját és a T‑304/06. sz., Reber kontra OHIM – Chocoladefabriken Lindt & Sprüngli [Mozart] ügyben 2008. július 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑1927. o.] 64. pontját).
Az első érvről
84 A felperes az első érvében azt terjeszti elő, hogy a 2868/95 rendelet rendelkezéseinek megfelelően az általa az OHIM‑hoz benyújtott összes bizonyítékot figyelembe kell venni.
85 Először is, ez a rendelet különösen azt teszi lehetővé, hogy a korábbi védjegyek lajstromozását vagy megújítását az Urząd Patentowy Rzeczypospolitej Polskiej vagy a WIPO adatbázisából származó kivonat segítségével bizonyítsák. Másodszor, a felszólalási eljárás keretében a felszólaló „a korábbi jogok [oltalmának] fennállására, érvényességére és a terjedelmére vonatkozóan további iratokat is benyújthat (ha betartja a megállapított határidőt)”. Harmadszor, az OHIM szervezeti egységeihez benyújtott iratok eljárás nyelvére lefordított változatának nem kell szigorúan meghatározott alakot öltenie. Negyedszer, a felszólalási eljárás keretében a felszólaló benyújthat „az ugyanezen korábbi jogra vonatkozó kiegészítő fordításokat is (ha betartja a megállapított határidőt). Ötödször, nincs szükség arra, hogy „a korábbi védjegyekre vonatkozó iratok valamennyi elemét megmagyarázzák az eljárás nyelvén”.
86 Mindazonáltal, ezt az érvet el kell utasítani, mivel nincs jelentősége annak bizonyítása szempontjából, hogy a megtámadott határozat sérti‑e a bizalomvédelem elvét, és mivel lényegében pusztán a keresetlevél első jogalapjának átfogalmazása.
87 A fenti 45., 62. és 70. pontból kitűnik, hogy a 2868/95 rendelet rendelkezései alapján a fellebbezési tanács köteles volt megállapítani, hogy a hozzá benyújtott iratok közül hármat nem lehet figyelembe venni, és a negyedik irat nem tette lehetővé a felperes által hivatkozott egyik védjegy által biztosított oltalom terjedelmének értékelését.
A második érvről
88 A felperes a második érve keretében hiperhivatkozások segítségével két különböző iratra utal. Az első az OHIM iránymutatások „2007 novemberében” kelt, angol nyelvű „végleges változatának” felel meg. A felperes által meghatározott második irat az OHIM iránymutatások egységes szerkezetbe foglalt – „Manual of Trade Mark Practice” elnevezésű –, angol nyelvű változata. Ez az irat nemcsak az OHIM iránymutatások „2007. novemberi”, angol nyelvű „végleges változatának” rendelkezéseit tartalmazza, hanem az OHIM iránymutatások későbbi módosításait is.
89 A felperes azt állítja, hogy az OHIM‑nak, amennyiben követte volna a saját iránymutatásait, figyelembe kellett volna vennie a felperes által a felszólalási eljárás szakaszában benyújtott bizonyítékokat.
90 Először is ezek az iránymutatások a felperes szerint azt határozzák meg, hogy a valamely „nemzeti hivatal” hivatalos adatbázisaiból származó kivonatok a felszólalás alátámasztására hivatkozott korábbi jogok bizonyítékául szolgálhatnak (az iránymutatások C.1 részének 32. és 35. oldala; a fenti 88. pontban említett „Manual of Trade Mark Practice” 37. és 38. oldala).
91 Másodszor, ezek az iránymutatások az OHIM előtti eljárásban részt vevő valamennyi fél számára engedélyezik, hogy „a korábbi jogokra vonatkozó, a már benyújtott iratokat kiegészítő iratokat” nyújtsanak be (a fenti 88. pontban említett „Manual of Trade Mark Practice” 37. és 38. oldala). Más szavakkal: a korábbi jogok oltalmának fennállására, érvényességére és terjedelmére vonatkozó feltételeket nem feltétlenül egyetlen irat benyújtásával kell bizonyítani.
92 Harmadszor, ezek az iránymutatások nem írják elő, hogy „(a korábbi védjegyekre vonatkozó) korábbi jogok bizonyítékát képező iratok minden elemét” le kell fordítani a felszólalási eljárás nyelvére. Így különösen, az iránymutatások nem követelik meg az „INID‑kódok” és a „nemzeti kódok” fordításának vagy „magyarázatának” benyújtását (az iránymutatások C.1. részének 34. oldala; a fenti 88. pontban említett „Manual of Trade Mark Practice” 41. oldala).
93 Negyedszer, az iránymutatások szerint egyáltalán nem kötelező az eljárás nyelvén előterjeszteni „önálló iratban (azaz magától a lefordított irattól különböző iratban) a korábbi jogokra vonatkozó adatokat (az iránymutatások C.1 részének 37. oldala; a fenti 88. pontban említett „Manual of Trade Mark Practice” 44. oldala).
94 Ezt az érvelést mindazonáltal el kell utasítani.
95 Az ugyan tény, hogy azon körülmény ellenére, hogy az OHIM iránymutatásai önmagukban nem élvezhetnek elsőbbséget a 207/2009 és a 2868/95 rendelet rendelkezéseivel szemben (lásd a fenti 29. pontot), azokra az uniós bíróság előtt eredményesen lehet hivatkozni az olyan általános jogelv megsértésére alapított jogalap alátámasztására, mint a bizalomvédelem elve, feltételezve különösen, hogy azok pontos, feltétel nélküli és egybehangzó tájékoztatással szolgának az ügyfél számára, és figyelembe veszik a 207/2009 és a 2868/95 rendelet rendelkezéseit.
96 Mindazonáltal az OHIM iránymutatásoknak fenti 88. pontban említett „végleges változata” az OHIM elnökének 2007. november 29‑i, az OHIM előtti eljárásokra vonatkozó iránymutatások elfogadásáról szóló EX‑07‑6. sz. határozatból ered, amelyet az OHIM a „2007. decemberi online hivatalos lapjában” tett közzé. Márpedig egyrészt az OHIM előtti eljárás iratanyagából, és különösen a felperes 2007. július 20‑án kelt leveléből az tűnik ki, hogy azokat az iratokat, amelyekkel a felperes bizonyítani szándékozott a korábbi jogoknak biztosított oltalom fennállását, érvényességét és terjedelmét, 2007. november 29‑e előtt nyújtották be az OHIM felszólalási osztálya elé. Másrészt a felperes nem bizonyítja, hogy 2007. november 29‑ét megelőzően alkalmazhatóak lettek volna az OHIM iránymutatások általa hivatkozott „végleges változatának” előírásai. E körülmények között nem lehet megállapítani, hogy ezek az előírások a fent említett iratok megengedhető jellegét illetően bármilyen megalapozott várakozást kelthettek volna a felperesben.
97 Először is mindenesetre hangsúlyozni kell, hogy a felperes érvelése részben a megtámadott határozat téves értelmezéséből ered. Ugyanis ellentétben a felperes állításával (lásd a fenti 90. pontot) a fellebbezési tanács soha nem volt azon az állásponton, hogy a valamely nemzeti hatóság adatbázisából származó kivonatokat nem lehet benyújtani valamely felszólalás alátámasztására. Ehhez hasonlóan, ellentétben azzal, amit a felperes sejtet (lásd a fenti 91. pontot), a fellebbezési tanács az érvelésének egyetlen szakaszában sem állította, hogy valamely jog vagy védjegy oltalma fennállásának, érvényességének és terjedelmének bizonyítását egyetlen irat benyújtásával kellene teljesíteni.
98 Másodszor, a felperes által hivatkozott OHIM‑iránymutatások C.1 része angol változatának 31. oldalából kitűnik, hogy e résznek a „Korábbi jogok fennállásának és érvényességének bizonyítása” című C.II pontja a következőket írja elő:
„[A felszólaló által hivatkozott korábbi jogok oltalmának fennállására, érvényességére és terjedelmére vonatkozó] bizonyítékokat az eljárás nyelvén kell benyújtani, vagy azokhoz fordítást kell mellékelni.”
99 A felperes által hivatkozott OHIM iránymutatások C.1 része angol változatának 36. és 37. oldalából kitűnik, hogy ezen résznek „A védjegy lajstromozására vonatkozó bizonyítékok” című C.II.2 pontja szerint:
„[…A] felszólaló által benyújtott bizonyítékokat […], valamint bármely más benyújtott iratot vagy igazolást […] az eljárás nyelvén kell szövegezni, vagy ahhoz fordítást kell mellékelni […]
A 98. szabály (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a fordítás követi az eredeti irat felépítését és tartalmát. Főszabály szerint a teljes iratot a megfelelő sorrendben kell lefordítani.
Így különösen nem lehet elfogadni az olyan fordítást, amely a felszólaló által »lényegesnek« ítélt részek, vagy azon részek fordítására korlátozódik, amelyeket a bejelentő »feltehetőleg nem értett meg« […]
A fordítást önállóan kell elvégezni, és az nem lehet más iratokból származó részletek összeállítása.
Mindazonáltal az O[HIM] nem kifogásolja, ha az igazolások címeiben szereplő információk (mint például »benyújtás időpontja«, »kérelmezett színek«) fordításai hiányoznak, amennyiben azokat standard nemzeti kódokkal vagy INID kódokkal azonosítják.
A felszólaló nem köteles az eljárás nyelvén fordítást benyújtani az INID magyarázatokról vagy a nemzeti kódok magyarázatairól.
Nem szükséges lefordítani az irreleváns igazgatási adatokat vagy az ügy szempontjából jelentőséggel nem bíró elemeket […]
Az O[HIM] bármely személy által készített egyszerű fordításokat elfogad. […] Az O[HIM] még az eredeti igazolások másolataira kézzel felírt, a különböző elemek értelmét az eljárás nyelvén megmagyarázó megjegyzéseket is elfogadja, természetesen azzal a feltétellel, hogy ezek a feljegyzések teljesek és olvashatóak […]”
100 Azzal az érveléssel – ahogyan arra a fenti 92. pont emlékeztetett –, hogy az OHIM iránymutatásai nem írják elő, hogy „(a korábbi védjegyekre vonatkozó) korábbi jogok bizonyítékát képező iratok minden elemét” le kell fordítani a felszólalási eljárás nyelvére, a felperes tévesen értelmezte az előző pontokban felidézett rendelkezéseket. Ezek a rendelkezések ugyanis főszabály szerint azt írják elő, hogy a felszólalónak az eljárás nyelvétől eltérő nyelven benyújtott összes bizonyítékot le kell fordítania, és ezen előírás alól csak „az irreleváns igazgatási adatok”, „az ügy szempontjából jelentőséggel nem bíró elemek” és „az INID magyarázatok vagy a nemzeti kódok magyarázatai” esetén engednek eltérést. Egyebekben rá kell mutatni, hogy a jelen jogvita szempontjából nincs jelentősége az arra alapított érvnek, hogy az említett iránymutatások nem követelik meg az „INID kódok” és a „nemzeti kódok […] magyarázata” fordításának benyújtását, mivel a fellebbezési tanács nem fogalmazott meg ilyen követelményt.
101 Harmadszor, ahogyan arra a fenti 99. pont emlékeztetett, az OHIM‑iránymutatások C.1 része C.II.2 pontja utolsó fordulatának a felperes által hivatkozott szövege szerint az OHIM „bármely személy által készített egyszerű fordításokat elfogad”, és „még az eredeti igazolások másolataira kézzel felírt, a különböző elemek értelmét az eljárás nyelvén megmagyarázó megjegyzéseket is elfogadja, természetesen azzal a feltétellel, hogy ezek a feljegyzések teljesek és olvashatóak”.
102 Amint az a fenti 93. pontból kitűnik, ezek a rendelkezések a felperes szerint azt írják elő, hogy az OHIM elfogadja, és figyelembe veszi a nem „önálló” – azaz az eredeti irattól nem különböző iratba foglalt – fordításokat. Ennélfogva, mivel megtagadta a felperes által a felszólalási eljárás szakaszában előterjesztett három irat figyelembevételét, azzal az indokkal, hogy azokhoz nem mellékeltek az eredeti irattól elkülönült iratban benyújtott fordítást, a fellebbezési tanács figyelmen kívül hagyta az OHIM iránymutatásait, és ezáltal a felperes szerint megsértette a bizalomvédelem elvét.
103 Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy még annak feltételezése esetén is, hogy az OHIM iránymutatásainak a fenti 101. pontban hivatkozott C.1 része C.II.2 pontjának rendelkezései alkalmazandóak voltak az OHIM elnöke 2007. november 29‑i – a fenti 96. pontban hivatkozott – határozata elfogadásának időpontja előtt is, azok nem voltak alkalmasak arra, hogy a fenti 83. pontban idézett ítélkezési gyakorlat értelmében vett megalapozott várakozásokat ébresszenek a felperesben.
104 Ugyanis, természetesen az nem vitatott, hogy ezek a rendelkezések külön‑külön a felperes által javasolt módon is értelmezhetők (lásd a fenti 102. pontot). Mindazonáltal ezeket a rendelkezéseket másként, a 2868/95 rendelet szövegével és céljaival összhangban is lehet értelmezni. Ezen értelmezés szerint, ha az eljárás nyelvétől eltérő nyelven szövegezett eredeti iratot nyújtanak be, az OHIM elismeri, hogy azt az irat külön iratban benyújtott fordítása értelmezésének és ellenőrzésének megkönnyítése érdekében magyarázó megjegyzésekkel lehet ellátni. Egyébiránt egyedül ez az értelmezés egyeztethető össze az OHIM iránymutatásaiban foglalt többi felvilágosítással. Ezen iránymutatások alapján ugyanis gondolni lehet, hogy a bizonyítékok fordítását külön iratban kell elvégezni. Amint arra a fenti 98. és 99. pont már emlékeztetett, ezen iránymutatások C.1 részének C.II és C.II.2 pontja szerint a 2868/95 rendelet 19. szabályának (1) és (2) bekezdésében foglalt információkat és bizonyítékokat az eljárás nyelvén kell benyújtani, vagy azokhoz fordítást kell „mellékelni”. Ezenkívül a C.II.2 pont szerint, amely egyébiránt átveszi a 2868/95 rendelet 98. szabálya (1) bekezdésének szövegét, „a fordítás […] követi az eredeti irat felépítését és tartalmát. Végül, ugyanez a pont azzal egészül ki, hogy „[a] fordítást önállóan kell elvégezni, és az nem lehet más iratokból származó részletek összeállítása”.
105 Ezenfelül az OHIM iránymutatásai C.1 részének C.II.2 pontjában szolgáltatott – a felperes által értelmezett – információk nem egyeznek meg az OHIM által a jelen esetben a felperessel közölt információkkal. Ugyanis az OHIM előtti eljárás iratanyagából az következik, hogy a felszólalási eljárás keretében a felpereshez intézett 2007. március 19‑i levélben az OHIM egyértelműen kimondta, hogy az eljárás nyelvétől eltérő nyelven megszövegezett valamennyi iratot „külön iratban” kell benyújtani, és annak követnie kell az eredeti irat felépítését és tartalmát. Márpedig az OHIM előtti eljárás iratanyagából az is kitűnik, hogy a 2007. július 20‑án kelt faxüzenetben a felperes az OHIM 2007. március 19‑i „kérelméről” tett említést. Mivel az OHIM előtti eljárás iratanyagából nem tűnik ki, hogy az OHIM a fent említett levéltől eltérő levelet is intézett volna a felpereshez 2007. március 19‑én, ez a megjegyzés azt jelenti, hogy a felperes az említett levelet ténylegesen megkapta. Ebben az összefüggésben a felperesnek óvatos és körültekintő gazdasági szereplőként előre kellett volna látnia, hogy az OHIM iránymutatásaira vonatkozó értelmezése valószínűleg téves, és az OHIM valamelyik szervezeti egysége az érdekeivel ellentétes intézkedést fog hozni.
106 Ebből következően a felperes megalapozatlanul állítja, hogy a fellebbezési tanács megsértette a bizalomvédelem elvét azáltal, hogy megtagadta az általa benyújtott adatbázis‑kivonatok figyelembevételét azzal az indokkal, hogy azok fordítását nem külön iratban nyújtották be.
A harmadik érvről
107 A harmadik érvében a felperes azt állítja, hogy a felszólalási osztály határozata alapján megalapozottan vélhette úgy, hogy megfelelően bizonyította a korábbi lengyel szóvédjegy oltalmának fennállását, érvényességét és terjedelmét. Ezáltal implicit módon, de szükségszerűen arra hivatkozik, hogy a felszólalási osztály határozata a fenti 83. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett megalapozott várakozásokat keltett benne.
108 Ezt az érvet mindazonáltal el kell utasítani.
109 Ugyanis a 207/2009 rendelet 63. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy a kereset érdemi vizsgálatát követően a fellebbezési tanács „eljár annak a szervezeti egységnek a hatáskörében, amelyik a fellebbezéssel megtámadott határozatot hozta”, vagyis a jelen esetben ő maga dönt a felszólalás tárgyában, amelyet elutasít, vagy amelynek megállapítja megalapozottságát, helybenhagyva vagy hatályon kívül helyezve ezzel a megtámadott határozatot. Más szavakkal, a fellebbezési tanácsnak az előtte benyújtott fellebbezés vonatkozásában el kell végeznie a felszólalás alapos, új és teljes vizsgálatát, úgy a jogi, mint a tényállási elemek vonatkozásában (a Bíróság C‑29/05. P. sz., OHIM kontra Kaul ügyben 2007. március 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑2213. o.] 56. és 57. pontja).
110 Ebből következően a felszólalási osztálynak a fenti 11. pontban említetthez hasonló határozata nem tekinthető az uniós adminisztráció által tanúsított olyan magatartásnak, amely a felszólalóban megalapozott várakozást kelthet.
A negyedik érvről
111 A negyedik érvében a felperes rámutat, hogy a megtámadott határozat elfogadása előtt a fellebbezési tanács nem hivatkozott a felperes által benyújtott bizonyítékok elégtelen jellegére. Ebben az összefüggésben azt állítja, hogy mivel nem kételkedett a felszólalási osztály határozatának jogszerűségében, nem „gondolhatott arra, hogy a korábbi jogaira vonatkozóan újabb iratokat csatoljon […] a jogvita irataihoz”.
112 Ezt az érvet azonban el kell utasítani.
113 Egyrészt a fenti 109. pontban kifejtett okokból, az a körülmény, hogy a fellebbezési tanács nem jelezte a felperesnek, hogy a felszólalási osztály bizonyos megállapításait újból fontolóra kívánja venni, önmagában nem alkalmas a bizalomvédelem elvének megsértésére.
114 Másrészt, semmi esetre sem megalapozott a felperes azon állítása, amely szerint egyáltalán nem volt oka arra, hogy a fellebbezési tanácshoz új bizonyítékokat nyújtson be. Az OHIM előtti eljárás iratanyagából ugyanis kitűnik, hogy a beavatkozó többek között úgy érvelt, hogy „nem bizonyították megfelelően” a felperes által hivatkozott egyes védjegyek oltalmát.
115 A fentiek összességéből az következik, hogy a második jogalapot el kell utasítani, és ebből következően a keresetet mint megalapozatlant el kell utasítani.
A költségekről
116 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, az OHIM kérelmének megfelelően őt kell kötelezni a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet elutasítja.
2) Az Interkobo sp. z o.o.‑t kötelezi a költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2012. június 27‑i nyilvános ülésen.
Aláírások