A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (fellebbezési tanács)
2011. december 13.
T‑311/09. P. sz. ügy
Luigi Marcuccio
kontra
Európai Bizottság
„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – Szociális biztonság – Orvosi költségek megtérítése – A fellebbező részéről felmerült bizonyos orvosi költségek 100%‑os megtérítését megtagadó bizottsági határozat – Elferdítés – Indokolási kötelezettség – Bizonyítás – Sérelmet okozó aktus – Jogerő – Perfüggőség – Megerősítő aktus”
Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (első tanács) F‑73/08. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2009. május 20‑án hozott végzése (EBHT‑KSZ 2009., I‑A‑1‑145. o. és II‑A‑1‑819. o.) ellen benyújtott és e végzés hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezés.
Határozat: A Törvényszék a fellebbezést elutasítja. Luigi Marcuccio maga viseli a saját költségeit, valamint köteles viselni a Bizottság részéről a jelen fellebbezési eljárás során felmerült költségeket is.
Összefoglaló
1. Eljárás – Az ítéletek indokolása – Terjedelem
(A Bíróság alapokmánya, 36. cikk, és I. melléklet, 7. cikk, 1. §)
2. Tisztviselők – Sérelmet okozó határozat – Indokolási kötelezettség – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, második bekezdés, és 90. cikk, (2) bekezdés)
3. Fellebbezés – Jogalapok – Az indokolás elégtelensége
(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, második bekezdés)
4. Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Megerősítő aktus – Kizártság
(EK 233. cikk; EUMSZ 266. cikk; személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
1. Noha az uniós bíróságnak a határozatai indokolására vonatkozó kötelezettsége nem foglalja magában, hogy a felek által felhozott minden egyes érvre részletesen válaszoljon, különösen, ha az adott érv nem kellően világos és pontos, és nincs részletes bizonyítékokkal alátámasztva, e kötelezettség azt mindenképpen megköveteli, hogy az uniós bíróság minden előtte felhozott jogsértést megvizsgáljon.
(lásd a 34. pontot)
Hivatkozás: a Törvényszék T‑498/07. P. sz., Krcova kontra Bíróság ügyben 2009. június 8‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2009., I‑B‑1‑35. o. és II‑B‑1‑197. o.) 34. és 35. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
2. A személyzeti szabályzat 25. cikke második bekezdése és 90. cikke (2) bekezdése rendelkezéseinek együttes olvasatán alapuló indokolási kötelezettség célja az, hogy egyrészt az érdekelt számára elegendő tájékoztatást nyújtson az adminisztráció által hozott határozat megalapozottságának megítéléséhez, és lehetőséget biztosítson számára az uniós bíróság előtt jogorvoslat benyújtására, másrészt pedig, hogy ez utóbbi számára lehetővé tegye a felülvizsgálat gyakorlását.
Ebből következik, hogy a határozat indokolását főszabály szerint ugyanakkor kell közölni az érintettel, amikor a neki sérelmet okozó aktus és az említett határozat indokolásának hiányából eredő szabálytalanság csupán addig orvosolható, amíg e határozattal szemben keresetet nem indítanak. Másfelől a panaszt elutasító határozat indokolásának meg kell egyeznie azon határozat indokolásával, amely ellen e panaszt benyújtották. Ezen elv vonatkozik az uniós tisztviselők baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítására vonatkozó közös szabályzat keretében hozott határozatokra is, amely szabályzat létrehozta az uniós intézmények közös egészségbiztosítási rendszerét, és amelynek 35. cikke a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdésében foglalt pert megelőző eljárásra utal.
(lásd a 42. és 43. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság 195/80. sz., Michel kontra Parlament ügyben 1981. november 26‑án hozott ítéletének (EBHT 1981., 2861. o.) 22. pontja; a Bíróság C‑17/07. P. sz., Neirinck kontra Bizottság ügyben 2008. február 28‑án hozott ítéletének (EBHT 2008., I‑36. o.) 50. pontja; a Törvényszék T‑93/03. sz., Konidaris kontra Bizottság ügyben 2007. július 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑2‑149. o. és II‑A‑2‑1045. o.) 49. és 52. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; a Törvényszék T‑377/08. P. sz., Bizottság kontra Birkhoff ügyben 2009. december 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2009., I‑B‑1‑133. o. és II‑B‑1‑807. o.) 55. pontja.
3. Az indokolási kötelezettség terjedelmének kérdése olyan jogkérdést képez, amely a fellebbezés keretében a Törvényszék felülvizsgálatának hatálya alá tartozik. A határozat jogszerűsége vizsgálatának ugyanis, amelyet a Törvényszék ennek során gyakorol, szükségszerűen figyelembe kell vennie azt a tényállást, amelyre a Közszolgálati Törvényszék támaszkodott annak eldöntésekor, hogy az indokolás megfelelő volt‑e, vagy sem.
(lásd az 51. pontot)
Hivatkozás: a fent hivatkozott Bizottság kontra Birkhoff ügyben hozott ítélet 55. pontja.
4. A személyzeti szabályzat 90. cikke (2) bekezdésének és 91. cikke (1) bekezdésének értelmében vett sérelmet okozó aktus léte a tisztviselő által az intézményével szemben indított bármely kereset elfogadhatóságának feltétele.
Kizárólag a hatáskörrel rendelkező hatóságtól származó és az adminisztráció végleges álláspontját tartalmazó olyan intézkedések minősülnek sérelmet okozó aktusnak, amelyek a felperes jogi helyzetének jelentős megváltoztatásával a felperes érdekeit közvetlenül és azonnal érintő kötelező joghatást váltanak ki.
Azt a minősítést, hogy a megtámadott aktus a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke értelmében nem okozott sérelmet, abból a megfontolásból, hogy ezen aktus nem változtatta meg az említett felperes jogi helyzetét, amelyet korábban az adminisztráció valamely más aktusa rögzített, amely a sérelmet okozó aktusnak minősül, nem befolyásolja az a tény, hogy a megtámadott aktus elfogadása után a sérelmet okozó aktust megsemmisítették. Ilyen esetben a megtámadott aktus csupán a sérelmet okozó aktus egyszerű következményének tekintendő. Ebből következik, hogy amíg a sérelmet okozó aktust nem semmisítik meg, az a jogszerűség vélelmét élvezi, és a megtámadott aktust fenn lehet tartani, azonban ha a sérelmet okozó aktust megsemmisítik, a megtámadott aktus fenntartása vagy visszavonása azon intézkedésektől függ, amelyeket a sérelmet okozó aktust kibocsátó intézménynek vagy intézményeknek a megsemmisítést kimondó határozat végrehajtásaként el kell fogadnia, az EK 233. cikk (jelenleg EUMSZ 266. cikk) értelmében őt terhelő kötelezettségnek megfelelően.
(lásd a 73., 74. és 92. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság 60/81. sz., IBM kontra Bizottság ügyben 1981. november 11‑én hozott ítéletének (EBHT 1981., 2639. o.) 9. pontja; a Törvényszék T‑46/90. sz., Devillez és társai kontra Parlament ügyben 1993. június 30‑án hozott ítéletének (EBHT 1993., 699. o.) 13. és 14. pontja; a Törvényszék T‑20/92. sz., Moat kontra Bizottság ügyben 1993. július 13‑án hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑799. o.) 39. pontja; a Törvényszék T‑480/93. és T‑483/93. sz., Antillean Rice Mills és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1995. szeptember 14‑én hozott ítéletének (EBHT 1995., II‑2305. o.) 60. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; a Törvényszék T‑481/93. és T‑484/93. sz., Exporteurs in Levende Varkens és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1995. december 13‑án hozott ítéletének (EBHT 1995., II‑2941. o.) 47. pontja; a Törvényszék T‑196/95. sz., H kontra Bizottság ügyben 1997. június 3‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑133. és II‑403. o.) 44. pontja; a Törvényszék T‑66/96. és T‑221/97. sz., Mellett kontra Bíróság egyesített ügyekben 1998. július 21‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑449. és II‑1305. o.) 83. pontja; a Törvényszék T‑324/02. sz., McAuley kontra Tanács ügyben 2003. december 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑337. és II‑1657. o.) 28. pontja.