VERICA TRSTENJAK
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2007. november 29.1(1)
C‑14/07. sz. ügy
Ingenieurbüro Michael Weiss und Partner GbR
kontra
Industrie- und Handelskammer Berlin
Nicholas Grimshaw & Partners Ltd. részvételével
(A Bundesgerichtshof [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés –1348/2000/EK rendelet – Bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítése – Az átvétel megtagadása – Az irat fogalma – Lefordított keresetlevél le nem fordított mellékletei – Az áttevő tagállam nyelve – A nyelv és a hatáskörrel rendelkező bíróság megválasztása kereskedők közötti szerződésben, amelynek hibás teljesítése jogvita tárgya lett”
I – Bevezetés
1. A jelen ügy a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló, 2000. május 29-i 1348/2000/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 1348/2000 rendelet)(2) 8. cikke (1) bekezdésének értelmezésére irányul, különösen pedig arra a kérdésre, hogy a címzett megtagadhatja‑e a kézbesítendő idegen irat átvételét, ha a külföldi polgári ügyben kézbesítendő keresetlevelet lefordították ugyan a címzett tagállam hivatalos nyelvére, ezen keresetlevél mellékleteit azonban nem fordították le erre a hivatalos nyelvre, és a címzett azt állítja, hogy nem érti az áttevő tagállam nyelvét, jóllehet üzleti tevékenysége körében olyan szerződést kötött, amelyben megállapodtak az áttevő tagállam nyelvének használatában egyrészt a felek, másrészt a hatóságok és közintézmények közötti levelezésre.
2. A Bundesgerichtshof előzetes döntéshozatali kérelmének előterjesztésére az Industrie- und Handelskammer Berlin (a továbbiakban: IHK Berlin) és a Nicholas Grimshaw & Partners Ltd építész iroda (a továbbiakban: Grimshaw iroda), angol jog szerinti társaság között hibás tervezés miatti kártérítés iránt folyamatban lévő jogvita keretében került sor. Az IHK Berlin szavatossági keresetet indított a Grimshaw iroda ellen. A felek közötti közbenső eljárásban vita tárgyát képezi, hogy a Grimshaw irodának a keresetet érvényesen kézbesítették-e. Az aacheni székhelyű Weiss und Partnert (a továbbiakban: Weiss iroda) perbe hívták.
II – Jogi háttér
3. Az 1348/2000 rendelet (8) és (10) preambulumbekezdése értelmében:
„(8) E rendelet eredményességének biztosítása érdekében az iratkézbesítés visszautasításának lehetősége csak kivételes esetben engedhető meg.
(10) A címzett érdekeinek védelmében a kézbesítést a foganatosítás helyének hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek egyikén kell teljesíteni, vagy az áttevő tagállamnak egy olyan egyéb nyelvén, amelyet a címzett megért.”
4. Az 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Az irat átvételének megtagadása
(1) Az átvevő intézmény tájékoztatja a címzettet arról, hogy megtagadhatja a kézbesítendő irat elfogadását, ha az nem a következő nyelvek egyikén került megszövegezésre:
a) az átvevő tagállam hivatalos nyelve vagy, amennyiben annak a tagállamnak több hivatalos nyelve is van, a kézbesítés foganatosítási helyének hivatalos nyelve vagy hivatalos nyelveinek egyike;
b) az áttevő tagállamnak olyan nyelve, amelyet a címzett megért.”
III – A tényállás, az alapeljárás, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás
5. Az IHK Berlin egy 1994. február 16-i építési szerződéshez kapcsolódó hibás tervezésből származó kártérítési igényt terjesztett elő a londoni székhelyű Grimshaw irodával, egy angol jog szerinti társasággal szemben. A Grimshaw iroda a szerződésben egy Berlinben kivitelezendő építkezéssel összefüggő tervezési szolgáltatások elvégzésére vállalt kötelezettséget. Az építési szerződés 3.2.6. pontja szerint:
„A szolgáltatást német nyelven kell teljesíteni. A levelezést [az IHK Berlin] és [a Grimshaw iroda], valamint a hatóságok és a közintézmények között német nyelven kell folytatni.”
Az építési szerződés 10.2. pontja szerint:
„Per esetén a berlini bíróságok rendelkeznek hatáskörrel”
Az építési szerződés 10.4. pontja szerint:
„A szerződésre a német jog irányadó”
6. Az IHK Berlin a Grimshaw irodának való kézbesítés érdekében a keresetlevél és minden melléklet másolatát, amelyekre ebben a keresetlevélben hivatkozik, benyújtotta a német bíróságokhoz. Ezek tartalmazzák a felek között megkötött építési szerződést, egy kiegészítő megállapodást, valamint ennek tervezetét, az ajánlattételi dokumentáció kivonatát és több levelet, többek között a Grimshaw iroda által írottakat is, amelyek a kifogásolt hiányosságok megállapítása és kiküszöbölése érdekében az alapügyben megbízott cégekkel folytatott levelezés körébe tartoznak. A Bundesgerichtshof megállapításai szerint ugyanakkor a jelen ügyben a Grimshaw iroda a keresetindítás előtt nem ismert minden, többek között a hiányosságok megállapítására, ezek megszüntetésére, valamint az ennek költségeire vonatkozó iratot. A mellékletek tartalmát, amelyekre az IHK Berlin hivatkozik, egyébként részben a keresetlevél is tartalmazza.
7. A 2002. május 29-i keresetlevelet, amellyel az IHK Berlin a Grimshaw irodát az építési szerződés alapján kártérítésre perelte, már 2002. december 20-án kézbesítették német nyelven a Grimshaw irodának. Miután a Grimshaw iroda a kereset átvételét először is az angol fordítás hiánya miatt elutasította, 2003. május 23-án Londonban a keresetlevelet angol fordításban, a német nyelven készült mellékleteket pedig fordítás nélkül kézbesítették számára.
8. A Grimshaw iroda 2003. június 13-án kelt beadványában a kézbesítést hibásnak minősítette, tekintettel arra, hogy a mellékleteket nem fordították le angolra, és a keresetlevél átvételét ebből az okból az 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésére való hivatkozással megtagadta, annak kézbesítését pedig hatálytalannak tartja. A Grimshaw iroda elévülési kifogással is élt, és beperelte a Weiss irodát, aki a német bíróságok előtti eljárásban beavatkozóként vesz részt.
9. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből megállapítható, hogy a Landgericht Berlin közbenső ítéletével megállapította, hogy a keresetlevelet 2003. május 23-án szabályszerűen kézbesítették. A Grimshaw iroda fellebbezését a Kammergericht Berlin ítéletében elutasította. A Kammergericht ítélete ellen a beavatkozó – a Weiss iroda – felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Bundesgerichtshofhoz.
10. A Bundesgerichtshof kifejti, hogy a német eljárási törvény értelmében a keresetlevél, amennyiben mellékletekre hivatkozik, egységet képez a csatolt mellékletekkel, valamint hogy az alperesnek ahhoz, hogy védekezhessen, rendelkeznie kell a felperes által hivatkozott valamennyi szükséges információval. A keresetlevél kézbesítésének hatályossága tehát nem bírálható el a mellékletek kézbesítésétől függetlenül, arra való hivatkozással, hogy a lényeges információk már a keresetlevélből kiderülnek, és a meghallgatáshoz való jog azáltal biztosított, hogy a mellékletek tartalmát illetően az alperes az eljárás folyamán még megfelelően védekezhet.
11. A fent említett elv alóli kivétel akkor volna megengedhető, ha az alperes információigénye nem vagy csak jelentéktelen mértékben csorbul, például mert a keresetlevél egyik mellékletét, amely nem került csatolásra, a keresetlevél benyújtásával közel egyidejűleg megküldték, vagy mert az alperes már a keresetindítás előtt ismerte a dokumentumokat. A kérdést előterjesztő bíróság megállapításai szerint a jelen ügyben a Grimshaw iroda a keresetindítás előtt nem ismert minden, többek között a hiányosságok megállapítására, ezek megszüntetésére, valamint az ennek költségeire vonatkozó iratot. Az ilyen iratokat nem lehet jelentéktelennek minősíteni, hiszen az ellenkérelemről való döntés azok értékelésétől függhet.
12. A Bundesgerichtshof azt is kifejti, hogy a Grimshaw iroda képviseletére jogosult szervek egyike sem érti a német nyelvet, és azon az állásponton van, hogy az 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése értelmezhető úgy, hogy a mellékletek fordításának elmaradása miatt nem tagadható meg az átvétel. Az 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése ugyanis a mellékletek átvételének megtagadását nem szabályozza. Egyébiránt az 1348/2000 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első mondata alapján az Európai Unió tagállamaiban történő kézbesítés iránti kérelemhez alkalmazandó, a rendelet mellékletében közzétett formanyomtatványban az irat jellegére és az alkalmazandó nyelvre vonatkozó adatok kizárólag a kézbesítendő irat (a formanyomtatvány 6.1. és 6.3. pontja) vonatkozásában szükségesek, az ahhoz csatolt mellékletek vonatkozásában azonban nem; ez utóbbiak tekintetében elegendő, ha a számukat megjelölik (a formanyomtatvány 6.4. pontja). A Bundesgerichtshof álláspontja szerint ugyanakkor egyedül az a döntő, hogy a kérdéses irat az 1348/2000 rendelet értelmében vett kézbesítendő iratnak tekinthető‑e; a formanyomtatvány kialakítása azonban ezt nem befolyásolja.
13. Arra az esetre, ha az átvétel pusztán a mellékletek fordításának hiánya miatt nem lenne megtagadható, a kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy véleménye szerint az alperesnek az átvétel megtagadásához fűződő jogát az 1348/2000 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint nem lehet már pusztán azért elutasítani, mert a felperes és az alperes a köztük létrejött szerződésben kikötötte, hogy a levelezés német nyelven történik. Ebből a kikötésből ugyanis nem következik, hogy az alperes ezt a nyelvet a rendelet értelmében megérti.
14. Végül arra az esetre, ha szerződési kikötés alapján nem vélelmezhető az adott nyelv ismerete, a kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy a keresetlevél átvétele minden esetben megtagadható‑e, ha a kézbesítendő iratokhoz tartozó mellékleteket nem fordították le, vagy pedig lehetségesek kivételek e szabályozás alól, például, ha az alperesnek már rendelkezésére áll a melléklet fordítása, vagy ha a mellékletet szó szerint tartalmazza a lefordított keresetlevél. Ez az eset állhatna fenn azonban akkor is, ha a mellékletként átadott iratok egy, a felek között hatályos megállapodás alapján meghatározott szerződéses nyelven kerültek megfogalmazásra. A Bundesgerichtshof arra az esetre utal, amikor a gyengébb feleket esetlegesen védelemben kell részesíteni, mint például a fogyasztókat a határon átnyúló szerződésekben, akik szerződésben hozzájárultak ahhoz, hogy a levelezést a szolgáltató nyelvén kell folytatni. A Grimshaw iroda azonban a jelen ügyben a szerződést üzleti tevékenységének gyakorlása körében kötötte. Az iroda nem szorul különleges védelemre, és nem látszik annak szükségessége, hogy elismerjék számára az átvétel megtagadásához való jogot.
15. Mivel a Bundesgerichtshofnak kétségei vannak az 1348/2000 rendelet értelmezését illetően, az előtte folyamatban lévő eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
1) Úgy kell‑e értelmezni az 1348/2000/EK rendelet 8. cikkének (1) bekezdését, hogy a címzettnek az 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése szerint az átvétel megtagadásához való joga nem áll fenn, ha csupán a kézbesítendő irat mellékletei nem az átvevő tagállam nyelvén vagy az áttevő tagállam olyan nyelvén kerültek megszövegezésre, amelyet a címzett megért?
2) Amennyiben az 1. kérdésre adott válasz nemleges:
Úgy kell‑e értelmezni az 1348/2000 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontját, hogy a címzett az áttevő tagállam nyelvét ezen rendelet értelmében már csak azért is „megérti”, mivel az üzletszerű tevékenységének gyakorlása körében a kérelmezővel kötött szerződésben abban állapodott meg, hogy a levelezést az áttevő tagállam nyelvén folytatják?
3) Amennyiben a 2. kérdésre adott válasz nemleges:
Úgy kell‑e értelmezni az 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdését, hogy a címzett az 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésére való hivatkozással semmiképpen sem tagadhatja meg az irat olyan mellékleteinek átvételét, amelyek nem az átvevő tagállam nyelvén vagy az áttevő tagállam olyan nyelvén kerültek megfogalmazásra, amelyet megért, akkor, ha üzletszerű tevékenységének gyakorlása körében szerződést köt, és abban megállapodik arról, hogy a levelezés az áttevő tagállam nyelvén történik, és ha a továbbított mellékletek egyrészt e levelezésre vonatkoznak, másrészt a megállapodás szerinti nyelven kerültek megszövegezésre?
16. Az eljárásban a Grimshaw iroda, a Weiss iroda, az IHK Berlin, a francia, az olasz, a szlovák és a cseh kormány, valamint a Bizottság vettek részt.
17. A 2007. október 24-i tárgyaláson a Weiss iroda, a Grimshaw iroda, a francia kormány és a Bizottság adta elő szóbeli fejtegetéseit, és válaszolt a Bíróság kérdéseire.
IV – A felek érvei
A – Az első kérdésről
18. A Weiss iroda álláspontja szerint az 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a címzettnek az 1348/2000 rendelet 8. cikke (1) bekezdése szerint az átvétel megtagadásához való joga akkor is fennáll, ha a kézbesítendő irat mellékletei nem az átvevő tagállam nyelvén vagy az áttevő tagállam olyan nyelvén kerültek megszövegezésre, amelyet a címzett megért.
19. A Grimshaw iroda abból indul ki, hogy a címzettnek az átvétel megtagadásához való joga fennáll, ha csupán a kézbesítendő irat mellékletei nem az átvevő tagállam nyelvén vagy az áttevő tagállam olyan nyelvén kerültek megszövegezésre, amelyet a címzett megért. Már az 1348/2000 rendelet 8. cikkének szövege szerint is iratok nem csupán az ügyvédi keresetlevelek, hanem minden írás és bizonylat, amelyek a kézbesítés céljából kerülnek átadásra. Az 1348/2000 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének és 8. cikke (1) bekezdésének értelme és célja is döntően amellett szól, hogy a keresetlevél mellékleteinek is „iratoknak” kell lenniük. A Grimshaw iroda a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatára (a 29. cikk 3. §-a, illetve a 35. cikk 3. §-a) hivatkozik, amelyekből kiderül, hogy a keresetlevelet és a mellékleteket egységként kell kezelni. Mindkettőt ugyanazon a nyelven kell megfogalmazni, nevezetesen adott esetben azon a nyelven, amelyet az alperes megért. A fordítás szükségességének megítéléséhez arra alapozni, hogy mi szükséges az alperes védelméhez, ugyanakkor nem olyan feltétel, ami kellő jogbiztonságot nyújtana. Sokkal inkább le kell fordítani minden mellékletet, mivel tudomásulvételüknek nemcsak a védekezésről, hanem annak formájáról és módjáról való döntést is lehetővé kell tennie. Egyes védekezési eszközök esetleg csak a mellékletekből következnek, és nem feltétlenül szerepelnek a felperes által felsorolt szempontok között. A Grimshaw iroda végül azon az állásponton van, hogy egy keresetlevél nem minden melléklete kerül lefordításra, sérti az egyenlő elbánás elvét, mivel egy tisztán nemzeti német eljárásban minden melléklet rendelkezésre állna németül.
20. Az IHK Berlin utal arra, hogy a Grimshaw iroda a keresetlevéllel a hivatkozott mellékleteket is megkapta. Az IHK Berlin véleménye szerint a címzettnek az 1348/2000 rendelet 8. cikke (1) bekezdése szerinti, az átvétel megtagadásához való joga a szöveg és a rendszertan szerint csak a megfogalmazott bírósági iratokra vonatkozik. A mellékletek ebben az értelemben nem minősülnek iratoknak. Sokkal inkább egyéb, átadandó dokumentumoknak tekintendők. Annak a célnak az eléréséhez, hogy az alperest a kereset tárgyáról és alapjáról tájékoztassák, nem szükséges terjedelmes mellékletek lefordítása, amelyekből adott esetben csupán egyetlen kikötés jelentős. Az állított tényeket az eljárás során kell bizonyítani, és ebben a szakaszban bármikor lehetőség van meghatározott, a keresetindításkor le nem fordított dokumentumok lefordíttatására. A felperes arra való kényszerítése, hogy minden mellékletet lefordíttatson, nagyon költségesnek bizonyulhat, és ellentétes a rendelet gyorsítási céljával.
21. A francia kormány hangsúlyozza, hogy minden átadott dokumentum lefordítása egy olyan nyelvre, amelyet a címzett megért, szükséges feltétel érdekei védelméhez és védelemhez való jogának biztosításához. Szintén azon az állásponton van, hogy minden, a kézbesítés által érintett dokumentumra ugyanazok az átadási szabályok és különösen ugyanazok a fordítási kötelezettségek vonatkoznak, függetlenül attól, hogy magukról a kézbesítendő iratokról vagy azok mellékleteiről van‑e szó. A mellékletek ugyanis az irat integráns részei. Egyébként az 1348/2000 rendelet 8. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy az átvevő intézmény a fordítást igénylő dokumentumokat az áttevő intézménynek visszaküldi, ha a címzett a kézbesítendő dokumentumok átvételét megtagadja. A cikk szövegéből ezzel az következik, hogy minden átadott dokumentum fordítása követelhető, és nem csak a kézbesítendő iraté.
22. Az olasz kormány az „iratok” főnév többes számban való használatára való utalással azon az állásponton van, hogy az 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a címzett megtagadhatja a kézbesítendő irat átvételét, ha az ahhoz tartozó mellékletek más nyelven vannak megfogalmazva, mint az átvevő tagállam hivatalos nyelve vagy az áttevő tagállam egy olyan nyelve, amelyet a címzett megért. A kézbesítés címzettjének ezért jogában áll az irat átvételét megtagadni akkor is, ha az 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében előírt fordítási követelmények csak egy vagy néhány melléklet tekintetében nem teljesülnek.
23. A szlovák kormány az 1348/2000 rendeletben, elsősorban annak preambulumában foglalt rendelkezésre tekintettel megállapítja, hogy a rendelet egységes értelmezésének és alkalmazásának érdekében a „kézbesítendő irat” fogalma alatt nemcsak a főiratot kell érteni, hanem a mellékleteket is, amelyeket ezzel az irattal együtt a címzettnek kézbesítettek. Hogy a címzett behatóan megismerhesse az iratot, amit számára a folyamatban lévő ügyben kézbesítettek, és hogy jogait az áttevő tagállam bírósága előtt hatékonyan érvényesíthesse, szükséges, hogy az egész kézbesítendő irat tartalmát pontosan ismerje. Ezen okból kifolyólag a szlovák kormány azon az állásponton van, hogy az 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a címzettnek joga van a kézbesítendő irat átvételét a 8. cikk (1) bekezdése értelmében akkor is megtagadni, ha a kézbesítendő iratnak csak a mellékletei nem kerültek az átvevő tagállam nyelvén vagy az áttevő tagállam olyan nyelvén megszövegezésre, amelyet a címzett megért.
24. A cseh kormány azon az állásponton van, hogy a keresetlevél mellékleteit a keresetlevéllel együtt egy egészként kell kezelni, és ugyanazt a nyelvi szabályozást kell rájuk alkalmazni. Ezen értelmezés mellett legfőképpen az szól, hogy a keresetlevél mellékleteinek jelentése az alperes és a bíróság számára az eljárás keretében a szabályszerű eljáráshoz való jog értelmezését annyiban igazolja, hogy az magában foglalja az alperesnek a mellékletek tartalmáról való felvilágosítását. A mellékleteket abban az esetben is le kellene fordítani, ha a felperes a benyújtott keresetben annak lényeges részeit idézi vagy másként említi. A résztvevők kiegyensúlyozott helyzetét kell elérni, ami az ügyben a „fegyverek egyenlőségét” jelenti. Ha a felperes a keresethez egy mellékletet csatol, abból lehet kiindulni, hogy ismeri annak tartalmát, és ezt a lehetőséget az alperesnek is meg kell adni. A releváns részeknek a keresetlevélben való felsorolása nem változtat az alperes ezen jogán. Az 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdését ezért úgy kell értelmezni, hogy a címzettnek joga van az irat átvételének megtagadására, akkor is, ha csupán az irat mellékletei kerültek más nyelven megszövegezésre, mint a hivatalos nyelv vagy a címzett által megértett más nyelv.
25. A Bizottság először is arra utal, hogy a keresetlevél mellékleteinek főszabály szerint az a céljuk, hogy kiegészítő információt szolgáltassanak a keresetlevélhez, illetve alátámasszák a keresetlevélben foglalt adatok helyességét. Ezért a mellékletek alapvetően a kereset részei. Egyébként az 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése generikus fogalmat használ, amikor kézbesítendő iratról beszél, ami ezen fogalom tág értelmezését jelzi; ez mind a keresetlevelet, mind annak mellékleteit magában foglalhatja. Az 1348/2000 rendelet mellékletében található formanyomtatvány nem válaszolja meg azt a kérdést, hogy mi a kézbesítendő irat.
26. Az 1348/2000 rendelet (10) preambulumbekezdése indokolást tartalmaz az 1348/2000 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének nyelvi szabályai tekintetében. A mellékletek lefordításának szükségességét a keresetlevél címzettjének érdekeire gyakorolt hatás függvényében kell megítélni. Így nem szükséges a mellékleteket lefordítani, ha tartalmuk a keresetlevélben magában visszaadásra kerül. Ezzel szemben a címzett érdekeinek biztosítása szempontjából jelentősége van a mellékletek nyelvi megértésének, ha a keresetlevél csak utal a mellékletekre, tartalmuk megadása nélkül. Amennyiben a mellékletek szükséges adatokat tartalmaznak, amelyeket a keresetlevél nem tartalmaz, az alperes megtagadhatja átvételüket, ha nincsenek lefordítva.
B – A második kérdésről
27. A Weiss iroda arra utal, hogy az 1348/2000 rendelettel nem egyeztethető össze az átvétel megtagadásához való jog attól történő függővé tétele, hogy a címzett perbeli ellenfelével kötött‑e olyan szerződést, amelyben megállapodtak, hogy a levelezést az áttevő tagállam nyelvén folytatják. Egy ilyen szabály nem jelenti azt, hogy a kézbesítés címzettje az áttevő tagállam nyelvét valóban meg is érti. Különösen a levelezés esetén igénybe veheti egy fordítóiroda szolgáltatásait is. A szerződés nyelvéről való megállapodás nem tehető egyenlővé az abba való beleegyezéssel, hogy egy jogvitát a megfelelő bíróság nyelvén folytassanak. Egy jogvita folytatása – már csak a specifikus jogi szaknyelv miatt is – tipikusan lényegesen magasabb elvárásokat támaszt a címzett idegennyelv-tudásával kapcsolatban, mint egy szerződéses viszony lebonyolítása a saját szakterületén.
28. A Grimshaw iroda azon az állásponton van, hogy az 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdését nem lehet úgy értelmezni, hogy a címzett az áttevő tagállam nyelvét már csak azért is „megérti”, mivel az üzletszerű tevékenységének gyakorlása körében a kérelmezővel kötött szerződésben abban állapodott meg, hogy a levelezést az áttevő tagállam nyelvén folytatják. A tény, hogy egy irat címzettje üzletszerű tevékenységének gyakorlása körében a kérelmezővel kötött szerződésben abban állapodott meg, hogy a levelezést az áttevő tagállam nyelvén folytatják, csupán egy arra utaló ténykörülmény, hogy a címzett rendelkezik nyelvtudással. Ha a keresetlevél kézbesítését valamire utaló ténykörülmények alapján végeznék el, a meghallgatáshoz való jog sérülne. Az, hogy a címzett szerződésben megállapodott abban, hogy a levelezést az áttevő tagállam nyelvén folytatják, még nem jelenti azt, hogy ezt a nyelvet ténylegesen meg is érti. Dogmatikailag egyáltalán nem alapozható meg, hogy egy magánszemélyek közötti szerződéses megállapodás, amely a felek akarata szerint csak az ezen két fél közötti szerződés lebonyolítására vonatkozik, miért lenne korlátozó hatással a meghallgatáshoz való közjogi alanyi jogra, amely a címzettet a hatáskörrel rendelkező bírósággal szemben megilleti.
29. Az IHK Berlin véleménye szerint a felek megállapodása, miszerint a vitássá vált jogviszonyokra egy meghatározott nyelvet alkalmaznak, megelőzi az 1348/2000 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontját. Egy ilyen megállapodás megalapozza azt a ténybeli vélelmet, hogy a címzett megérti az iratot, ha az a konkrét jogviszonyt érinti, és a megállapodás szerinti nyelven került megszövegezésre. Ha a felek szabályozzák, hogy melyik nyelv az irányadó jogviszonyukra, úgy ez a szerződés súrlódásmentes lebonyolítását szolgálja, és akkor is jelentősége van, ha konfliktushelyzetre vagy esetleg keresetindításra kerül sor. Ilyen szabályozással a felek kölcsönösen lemondanak arról, hogy egy, a szerződéses nyelven megszövegezett irat érkezésekor az 1348/2000 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozzanak.
30. A francia kormány véleménye szerint a nemzeti bíróságok dolga a mindenkori eset tényállása alapján annak megítélése, hogy a címzett megérti‑e az áttevő tagállam nyelvét az 1348/2000 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében. Az a körülmény, hogy a felek az áttevő tagállam nyelvét választották a levelezéshez, szempontként vehető figyelembe.
31. Ez a körülmény mindazonáltal nem elégséges ahhoz, hogy az áttevő tagállam nyelvét úgy tekintsük, hogy azt a címzett megérti az 1348/2000 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében, és nem mentesíti a nemzeti bíróságot attól, hogy azt az egyedi ügyben megvizsgálja. Ha ugyanis az áttevő tagállam nyelvét csak azért tekintenénk úgy, hogy azt a címzett megérti, mert valamely szerződési kikötés előírja, hogy a levelezést ezen a nyelven folytatják, akkor ez olyan törvényi vélelmet vezetne be, amely messze túlmegy a rendeletben előírtakon.
32. Az olasz kormány azon az állásponton van, hogy az 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a címzettnek jogában áll megtagadni a kézbesítendő irat, illetve az irat azon mellékleteinek átvételét, amelyek nem az átvevő tagállam nyelvén vagy az áttevő tagállam olyan nyelvén kerültek megszövegezésre, amelyet a címzett megért; itt a felek által választott szerződéses nyelvnek a levelezés keretében nincs jelentősége, még akkor sem, ha az irat mellékleteit a címzettnek ezen a szerződésben meghatározott nyelven kézbesítették. Az a jogosultság, hogy valamely, a kézbesítés címzettje által megértettől eltérő nyelven megfogalmazott irat átvételét megtagadják, nem vész el pusztán amiatt, mert a felek abban állapodtak meg, hogy levelezésükhöz e nyelvet használják. Megkérdőjelezhető, hogy egy nyelv szerződéses választásáról szóló megállapodás a felet abban a stádiumban is köti‑e annak használatához, amikor nehézségek lépnek fel a szerződéses viszonyban, különösen akkor, ha a felek közötti konfliktus a bíróság elé kerül.
33. A szlovák kormány véleménye szerint az 1348/2000 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontját nem lehet úgy értelmezni, hogy a címzett az áttevő tagállam nyelvét már csak azért is „megérti”, mivel közte és a kérelmező között megállapodás áll fenn, hogy üzletszerű tevékenységük gyakorlása körében a levelezést az áttevő tagállam nyelvén folytatják. A Szlovák Köztársaság azon az állásponton van, hogy a címzett és a kérelmező közötti privát megállapodás, miszerint üzletszerű tevékenységük gyakorlása körében a levelezést az áttevő tagállam nyelvén folytatják, a rendelet értelmében vett szabályszerű kézbesítés biztosítása céljából nem releváns.
34. A cseh kormány véleménye szerint egy meghatározott nyelvnek az üzletszerű tevékenység keretében való használatáról történő megállapodás még nem jelenti szükségszerűen az adott nyelv ismeretét az 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése céljából. A bíróság figyelemmel lehet a feleknek egy meghatározott nyelv használatáról való megállapodására annak megítélése során, hogy az irat átvételének megtagadása esetén joggal való visszaélésről volt‑e szó, azonban ez önmagában nem ad egyértelmű választ. Az abba való beleegyezés, hogy két vállalkozás közötti levelezésre egy meghatározott nyelven kerül sor, még önmagában nem jelenti azt, hogy mindkét fel olyan szinten megérti az adott nyelvet, hogy jogaikat egy eljárásban, amelyben a keresetlevél és mellékletei egy meghatározott nyelven kerülnek megszövegezésre, hatékonyan tudnák megvédeni. A cseh kormány ezért javasolja a második kérdés nemleges megválaszolását.
35. A Bizottság rámutat arra, hogy az 1348/2000 rendeletben általában és a 8. cikk (1) bekezdésében különösen nem utal semmi arra, hogy azt a kérdést, vajon a címzett az áttevő tagállam nyelvét „megérti‑e”, egy puszta vélelem, és nem a tényleges képesség alapján kellene megítélni. A „megért” szó egy ténybeli, objektivizált állapotra utal, és nem egy puszta feltevésre, még akkor is, ha ez a feltevés néhány ténykörülményre – így például a levelezéshez használandó nyelv tekintetében való megállapodásra – lenne alapozható. Ezáltal az a körülmény, hogy a jelen ügyben a címzett üzletszerű tevékenysége gyakorlása körében szerződésben megállapodott a felperessel, hogy a levelezést az áttevő tagállam nyelvén folytatják, pusztán támpontként hívható fel ezen nyelv megértése tekintetében; ez a megállapodás azonban önmagában még nem elégséges bizonyíték arra, hogy a címzett az áttevő tagállam nyelvét ténylegesen meg is érti.
C – A harmadik kérdésről
36. A Weiss iroda hangsúlyozza, ha az átvétel megtagadásához való jog a le nem fordított mellékletek tekintetében attól függene, hogy ezek a felek által meghatározott szerződéses nyelven kerültek megszövegezésre, és a szerződés tárgyát érintik, úgy az alperesnek rövid időn belül kellene döntenie az átvétel megtagadásához való jog gyakorlásáról, anélkül hogy a fordítás alapján megítélhetné, fennállnak‑e a feltételek, különösen pedig hogy van‑e kapcsolat a szerződéses viszonnyal. Pusztán azon oknál fogva, hogy a szerződésnek egy meghatározott nyelven való lebonyolítására kötelezte magát, még nem feltételezhető az alperes azon szándéka, hogy a meghallgatáshoz való jogát olyan mértékben korlátozza, hogy lemond arról, hogy a jogvita tárgyáról valamely általa (tipikusan) megértett nyelven tájékoztassák.
37. A Grimshaw iroda szerint, ha az 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a címzett az 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésére való hivatkozással semmiképpen sem tagadhatja meg a keresetlevél átvételét, ha üzletszerű tevékenységének gyakorlása körében szerződést köt, és abban megállapodik arról, hogy a levelezés az áttevő tagállam nyelvén történik, és ha a továbbított mellékletek egyrészt e levelezésre vonatkoznak, másrészt a megállapodás szerinti nyelven kerültek megszövegezésre, akkor ez bevezetné az 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésébe az arról való értékítéletet, hogy az alperes rosszhiszeműen járt‑e el. Az 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdését nem lehet úgy értelmezni, hogy a címzett az 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésére való hivatkozással semmiképpen sem tagadhatja meg egy irat olyan mellékleteinek átvételét, amelyek nem az átvevő tagállam nyelvén vagy az áttevő tagállam olyan nyelvén kerültek megszövegezésre, amelyet a címzett megért, ha üzletszerű tevékenységének gyakorlása körében szerződést köt, és abban megállapodik arról, hogy a levelezés az áttevő tagállam nyelvén történik, és ha a továbbított mellékletek egyrészt e levelezésre vonatkoznak, másrészt a megállapodás szerinti nyelven kerültek megszövegezésre.
38. Az IHK Berlin úgy véli, hogy a címzett az 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésére való hivatkozással nem tagadhatja meg egy irat mellékleteinek átvételét, ha üzletszerű tevékenységének gyakorlása körében a feladóval szerződésben megállapodik, hogy a levelezés az áttevő tagállam nyelvén történik, és ha a továbbított mellékletek e levelezésre vonatkoznak, illetve a megállapodás szerinti nyelven kerültek megszövegezésre. Ilyen esetben az átvétel megtagadásához való jog gyakorlása visszaélésszerű.
39. A francia kormány az 1348/2000 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének szövegére hivatkozással azon az állásponton van, hogy a címzettnek jogában áll megtagadni egy irat és mellékletei átvételét, ha ezek a felek által a levelezésre kikötött nyelven kerültek megszövegezésre, és ez a nyelv nem az átvevő tagállam nyelve vagy az áttevő tagállam olyan nyelve, amelyet a címzett megért. Ezért sem direkt, sem indirekt módon nem lehet kivételt tenni azon jog alól, hogy egy olyan irat átvételét megtagadja, amely irat az 1348/2000 rendelet 8. cikkében előírtaktól eltérő nyelven került megszövegezésre. Más értelmezés csorbítaná a rendelet teljes érvényesülését.
40. Az olasz kormány előadja, hogy az átvétel megtagadását csak akkor lehet joggal való visszaélésnek tekinteni, ha a mellékletek teljes mértékben előadásra kerülnek a címzett nyelvére lefordított bírósági iratban, vagy ha a címzett ezeket az iratokat a kézbesítéstől függetlenül már teljes egészében ismeri, mert azokat a felek között az akaratukból az áttevő tagállam nyelvén lebonyolított levelezés teljesen tartalmazza. Ez a két feltétel mindazonáltal a jelen ügyben nem került megvizsgálásra. A címzettnek az irat átvétele elleni tiltakozását jogszerűnek kell tekinteni. Ebből a szempontból a harmadik kérdés második részét, amely a kérdést előterjesztő bíróság által kizárt ténybeli körülményeket feltételez, elfogadhatatlannak kell tekinteni, mivel az a döntés szempontjából irreleváns.
41. A szlovák kormány azon az állásponton van, hogy az 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a címzettnek joga van megtagadni, hogy átvegyen egy kézbesítendő iratot, illetve ezen irat mellékleteit, amelyek nem az átvevő tagállam hivatalos nyelvén vagy az áttevő tagállam olyan nyelvén kerültek megszövegezésre, amelyet a címzett megért; itt a felek által a levelezés keretében választott szerződéses nyelvnek nincs jelentősége, és akkor sem, ha az irat mellékleteit a címzettnek ezen a szerződésileg megállapodott nyelven kézbesítették.
42. A harmadik kérdés tekintetében a cseh kormány a második kérdés kapcsán kifejtettekre utal, és kifejti, hogy a harmadikra adott választ már a második kérdésre adott válasz tartalmazza.
43. A Bizottság az 1348/2000 rendelet (10) preambulumbekezdésére támaszkodik, és szintén azt az álláspontot képviseli, hogy egy irat címzettjének érdekei kellően védve vannak, ha a le nem fordított mellékletek tartalmát ismeri vagy ismerheti. Az alapügyben a nyelv használatáról szóló szerződési kikötés nemcsak a felek közötti, hanem a hatóságokkal és közintézményekkel való levelezésre is vonatkozik. Ebbe beletartozik a szerződéses kötelezettségekről szóló véleménykülönbség esetén való levelezés, valamint a bírósági eljárással összefüggő levelezés is. A Bizottság mindazonáltal egyértelművé teszi, hogy helyénvaló lehet egy gyengébb és egy erősebb fél közötti szerződésben – mint például egy fogyasztói szerződésben – az ilyen kikötést másként értelmezni.
V – A főtanácsnok értékelése
A – Bevezető megjegyzések
44. Az 1348/2000 rendelet célja mindenekelőtt a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítésének és közlésének korszerűsítése és meggyorsítása a polgári vagy kereskedelmi ügyekben a tagállamok között történő kézbesítés során. Az iratok korszerű és gyors továbbítása közvetve „a belső piac megfelelő működését” hivatott szolgálni.(3) Ez a megállapítás minden polgári vagy kereskedelmi üggyel kapcsolatban keletkezett vitára igaz, így például kereskedők közötti szerződésekből, fogyasztói szerződésekből és jogellenes károkozásból eredő vitákra is. Hangsúlyozni kell, hogy a polgári és kereskedelmi ügyek fogalma az 1348/2000 rendelet értelmében nem ugyanaz, mint a nemzeti jogban.(4)
45. A jelen ügyben három kérdés került előterjesztésre előzetes döntéshozatalra. Az első kérdés általános jelentőségű a polgári és kereskedelmi ügyekben történő kézbesítések tekintetében. A másodikat és a harmadikat ezzel szemben a kereskedők között kötött szerződéseket érintő kézbesítések különleges területére kell korlátozni.
46. Azon igyekezetben, hogy kompromisszumot találjon a felperesnek a gyors és költségkímélő kézbesítéshez fűződő érdeke, és az alperes azon érdeke között, hogy az ellene emelt keresetet tartalmilag megismerhesse, a jogtudomány véleménye szerint az 1348/2000 rendelet lemond az időt rabló és drága fordításokról, ha a címzett megérti az áttevő tagállam nyelvét.(5)
47. Szem előtt kell tartani, hogy az iratok továbbításakor és kézbesítésekor az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, az alperes védelme és a pergazdaságosság egymással ellentétes követelményeit kell összhangba hozni. A fenti célok megvalósítása ezért annyiban problematikusnak tűnik, hogy az iratok továbbításának meggyorsítása hátrányos kihatással lehet az alperes védelmének területére, például akkor, ha már nem biztosított, hogy az alperes – akár nyelvi, akár időbeli vagy egyéb okok miatt – megfelelően fel tud készülni a védekezésre. Az alperes védelme másrészről azonban nem vezethet ahhoz, hogy a felperest megfossza törvényes bírájától, mert az alperes meghiúsíthatja a kézbesítést.(6) Kifejezetten hangsúlyozni kell, hogy az alperes védelmének, illetve a meghallgatáshoz való jogának elsőbbsége van a pergazdaságossággal szemben. Az 1348/2000 rendelet szerinti könnyített nemzetközi kézbesítési forma választása nem változtathat az alperest, azaz jelen ügyben a címzettet megillető jogi garanciákon.(7)
48. A jelen ügyben az áttevő tagállam nyelvének az átvevő tagállambeli címzett részéről való ismerete problémájáról is szó van. A Bizottság már egy tanulmányban is felhívta a figyelmet a nyelvismeret felderítésének problémájára, és megállapította, hogy az áttevő tagállam nyelve ismeretének hiányára való hivatkozás az alapvető probléma a kézbesítés megtagadásánál.(8)
49. Az 1348/2000 rendelet szerint a le nem fordított iratok kézbesítése nem érvénytelen.(9) A hiányzó fordítás orvosolható.(10) A Bíróság kimondta, hogy az 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy „ha a címzett megtagadta az irat átvételét azon okból, hogy az nem az átvevő tagállam valamelyik hivatalos nyelvén, vagy nem az áttevő tagállam olyan nyelvén került megszövegezésre, amelyet a címzett megért, a feladónak a kért fordítás megküldésével lehetősége van a mulasztás orvoslására.”(11)
50. Az 1348/2000 rendelet 8. cikkét a Bíróság szerint úgy kell értelmezni, hogy amennyiben az irat címzettje megtagadta annak átvételét, amiatt hogy az nem az átvevő tagállam valamelyik hivatalos nyelvén, vagy nem az áttevő tagállamnak olyan nyelvén került megszövegezésre, amelyet a címzett megért, lehetőség van ennek a helyzetnek az orvoslására az irat fordításának a rendeletben előírt szabályok szerinti és a lehető legrövidebb időn belül történő megküldésével; azon problémák megoldása érdekében, amelyek a fordítás hiánya orvoslásának módjával kapcsolatosak, amelyet a rendelet – ahogyan azt a Bíróság értelmezi – nem szabályoz, a nemzeti bíróságnak a saját nemzeti eljárásjogát kell alkalmaznia, miközben a rendelet célját tiszteletben tartva biztosítania kell annak teljes érvényesülését.”(12)
51. A Bundesgerichtshof úgy nyilatkozik, hogy a német jog szerint a tulajdonképpeni keresetlevél és az abban hivatkozott, ahhoz csatolt mellékletek egységet képeznek, így a mellékletek is a keresetlevél részei.(13) Az alperesnek a meghallgatáshoz való jogra való igénye biztosításához a kereset kézbesítésével meg kell kapnia azon információkat, amelyekre szüksége van annak eldöntéséhez, hogy védekezik‑e, és hogyan védekezik a kereset ellen.(14)
B – Az első kérdésről
52. Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy az „irat” tekintetében fennálló átvétel megtagadásához való jog az 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése szerint egyedül a keresetlevélre vonatkozik‑e, vagy annak mellékleteire is kiterjed.
53. Az első kérdés általánosan került megfogalmazásra, és minden, polgári és kereskedelmi ügyekhez kapcsolódó vitát felölel. Mint ahogyan az a fenti 44. pontban megállapításra került, a polgári és kereskedelmi ügyek fogalma az 1348/2000 rendelet értelmében nem ugyanaz, mint a nemzeti jogban.(15)
54. Az IHK Berlin kivételével minden résztvevő úgy véli, hogy az 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az „irat” fogalma a polgári eljárásban való kézbesítés esetén a mellékleteket is magában foglalja.
55. Az „irat” generikus fogalmát (genus) nem definiálja a rendelet. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés, a tudományos kommentárok,(16) a Bizottság és a szlovák kormány által előadottak fényében, amelyben megállapítható, hogy az eljárásjog nem egységes a tagállamokban, az „irat” fogalmát az 1348/2000 rendelet szerint közösségi jogi szempontból egységesen és autonóm módon kell definiálni. A közösségi jog az elsődleges és másodlagos jog fogalmait alapvetően nem egy vagy több nemzeti jogrendszerre támaszkodva határozza meg, amennyiben ez nincs kifejezetten előírva a kérdéses rendelkezésben.(17) Az 1348/2000 rendelet 8. cikke mindazonáltal nem tartalmaz a tagállamok nemzeti eljárásjogára való utalást. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a közösségi jog olyan rendelkezésének fogalmai tekintetében, amelyek értelmének és hatályának magyarázata céljából nem utal kifejezetten a tagállamok jogára, rendszerint az egész Közösségben autonóm és egységes értelmezést kell adni, amely értelmezést a szabályozási összefüggések és az érintett szabályozás által követett cél figyelembevételével kell meghatározni.(18)
56. A szöveg és a rendszertani érvek az „irat” kérdéses fogalmának kiterjesztő értelmezése mellett szólnak a nemzeti polgári eljárásban, és amellett, hogy a címzettnek az átvétel megtagadásához való joga az 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése szerint akkor is fennáll, ha csupán a kézbesítendő irat mellékletei nem kerültek az átvevő tagállam vagy az áttevő tagállam olyan nyelvén megszövegezésre, amelyet a címzett megért.
57. Már annak a körülménynek, hogy rendszerint a rendeletben általánosan és ezzel minden korlátozásra való utalás nélkül a generikus „irat” fogalom kerül alkalmazásra, arra kellene vezetnie – és e pont tekintetében egyetértek a Weiss iroda, a Grimshaw iroda, a cseh, a francia, az olasz és a szlovák kormány magyarázatával –, hogy ezt a fogalmat a polgári eljárásban kiterjesztően kell értelmezni, ami legalábbis alapvetően azon vélemény mellett szól, hogy a polgári eljárásban a keresetlevél minden melléklete, és nem csak a beadványok, a rendelet hatálya alá tartozik.(19) Egyébként a rendelet nem használja a „beadvány” fogalmát.
58. A polgári eljárásban a kézbesítés értelme, hogy a meghallgatáshoz való jog biztosítása érdekében biztosítsa, a kézbesítés címzettje tudomást szerez az irat tartalmáról. Ez feltételezi, hogy meg kell tudnia érteni az iratot.(20) Mivel azonban az angol nyelvnek a kereskedelmi és jogügyletekben betöltött uralkodó helyzete ellenére sincs modern linga franca, egy keresetlevél kézbesítéséhez a mellékletekkel együtt fordítást kell csatolni, amely a kézbesítés címzettjének a kézbesítendő irat tartalmáról való szükséges ismeretet továbbítja.(21) Ennek fényében a keresetlevél mellékletei a keresetlevél tartozékai, és az accessio cedit principali általános jogelvét követik.(22)
59. Ennek nem mondhat ellent az 1348/2000 rendelet mellékletében a formanyomtatványra való utalás sem. Az 1348/2000 rendelet mellékletében található formanyomtatvány is a 6. „kézbesítendő irat” pont alatt a 6.4. pontban a „mellékletek számára” utal. Ahogy a Bizottság találóan megjegyzi, ez az „irat” fogalmának tág értelmezése mellett szóló ténykörülmény lehet, mivel a mellékletek itt szoros összefüggésbe kerülnek a „kézbesítendő irat” gyakorlati kezelésével. Jogosan utal arra a Weiss iroda, hogy a gyakorlatban a polgári eljárásban a mellékletek nem kerülnek teljesen megismétlésre a keresetlevélben, hanem csupán lényegi mondanivalójuk kerül felvázolásra, és aztán hivatkozásra. Ezen okból követeli meg a meghallgatáshoz való jog elve a mellékletek lefordítását is, mivel egyébként a polgári eljárásban a felek által előadottak teljessége nem lenne érthető.
60. Az Elsőfokú Bíróság már arra az álláspontra helyezkedett, hogy egy közvetlen kereseti eljárásban „a felek – beleértve a beavatkozót is – beadványainak mellékleteit alapvetően le kell fordítani az eljárás nyelvére. Ezek az előírások mindenekelőtt a fél jogállásának védelmét szolgálják, aki egy a közösségi bíróságok által kiadott végrehajtási intézkedés jogszerűségét akarja megtámadni, függetlenül attól, hogy a kérdéses intézmény melyik nyelvet használta, különösen a bírósági eljárást megelőző eljárásban”.(23)
61. Az iratok – amelyek a polgári eljárásban a keresetlevelet mellékleteivel együtt jelentik – lefordítása az alperes védelmét biztosítja. A mellékletek mindazonáltal különösen hosszúak is lehetnek, így nem lenne helyénvaló egy keresetlevél terjedelmes mellékletei lefordításának megkövetelése. A Bíróság eljárási szabályzata 29. cikkének 3. §-ában a következőket írja elő arra az esetre, ha a keresetlevélhez terjedelmes mellékleteket, illetve okiratokat csatolnak: „Nagy terjedelmű iratok és okiratok esetében azonban a fordítás kivonatokra korlátozódhat. A Bíróság – hivatalból vagy a fél kérelmére – bármikor részletesebb vagy teljes fordítást követelhet meg.”
62. Ilyen megoldás a polgári és kereskedelmi ügyek határkeresztező kézbesítéseire is alkalmazható lenne. Terjedelmes mellékletek esetén, amelyek nem az átvevő tagállam nyelvén, vagy az áttevő tagállam olyan nyelvén kerültek megszövegezésre, amelyet a címzett megért, a fordítást olyan kivonatokra lehetne korlátozni, amelyekre a keresetlevél hivatkozik. Hasonló megoldást ismer a Benelux Gazdasági Unió államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormánya között a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény 52. cikkének (2) bekezdése.(24) Úgy tűnik számomra, hogy egy ilyen megoldás az alperes meghallgatáshoz való joga és általában az alperes védelme miatt a polgári és kereskedelmi ügyekben való kézbesítésekre nem lenne megfelelő. Könnyen el lehet képzelni egy olyan fogyasztó hétköznapi esetét, aki külföldön fogyasztói szerződést köt nem tisztességtelen illetékességi kikötéssel(25), és akire ráerőszakolják a kereskedő nyelvét. Nem elvárható, hogy az átlagos fogyasztó beszélje az idegen tagállam nyelvét.
63. A címzett jogát az iratok lefordítására mindazonáltal semmi esetre sem szabad úgy értelmezni, hogy ellentétes legyen az 1348/2000 rendelet céljával, ami mindenekelőtt abban áll, hogy biztosítsa a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítésének és közlésének korszerűsítését és meggyorsítását a polgári vagy kereskedelmi ügyekben a tagállamok között történő kézbesítés során.(26)
64. Amint már említésre került, az irat fordításának hiánya, ami in concreto a német polgári eljárásban mind a keresetlevelet, mind annak mellékleteit magában foglalja, orvosolható azon mellékletek fordításának utólagos kézbesítésével, illetve terjedelmes mellékletek esetén a kivonatok fordításának utólagos kézbesítésével, amelyekre a keresetlevél a tényekkel való alátámasztás során kifejezetten hivatkozik.(27)
65. Ezen okok alapján az első kérdésre a következő választ javaslom: a 1348/2000/EK rendelet 8. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy egy irat mellékletekkel együtt való kézbesítése esetén a címzettnek az 1348/2000 rendelet 8. cikke (1) bekezdése szerint az átvétel megtagadásához való joga akkor is fennáll, ha csupán a kézbesítendő irat mellékletei nem az átvevő tagállam nyelvén, vagy az áttevő tagállam olyan nyelvén kerültek megszövegezésre, amelyet a címzett megért.
C – A második kérdésről
66. Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy feltételezhető‑e, hogy a címzett az 1348/2000 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében „megérti” az áttevő tagállam nyelvét, ha ennek a nyelvnek a kölcsönös levelezés, valamint a hatóságokkal és közintézményekkel való levelezés során való használatáról az üzletszerű gazdasági tevékenység körében kötött szerződésben megállapodás történt.
67. Az 1348/2000 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának dikciója, miszerint a címzett megtagadhatja a kézbesítendő irat átvételét, ha ez nem az áttevő tagállam olyan nyelvén került megszövegezésre, amelyet a címzett megért, a német tudomány szerint kevés támpontot nyújt az értelmező számára.(28)
68. Az iratok kézbesítésének az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, az alperes védelme és a pergazdaságosság egymással ellentétes követelményeit kell összhangba hozni: a polgári eljárásban a kézbesítés megnyitja a felperes számára az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést. Ugyanis a keresetlevél kézbesítése néhány jogrendszerben előidézi a perfüggőséget, és a határidők betartását szolgálja. Az alperes ezzel szemben a keresetlevél átadásával szerez tudomást az eljárás megindulásáról – ez biztosítja a meghallgatáshoz való jogát.(29) A kézbesítési előírások keretei között ezeknek az eljárási alapelveknek kiegyenlített viszonyban kell állniuk.(30) Eszerint elvárt, hogy a kézbesítési előírások egyrészt ne vezessenek az alperes védelmének aránytalan sérüléseihez, másrészt lehetővé tegyék az eljárás gyors lefolytatását. Másrészt az alperes védelme nem érhet el olyan mértéket, hogy a bírósági eljárás lefolytatása a felperes számára lehetetlenné váljon, és ez számára végül a bírói úthoz való hozzáférést meggátolja.(31)
69. A jelen ügyben a felek két szembenálló tézist képviselnek. Az IHK Berlin azon a véleményen van, hogy a német nyelv, azaz az áttevő tagállam nyelvének szerződéses kikötése megalapozza azt a ténybeli vélelmet is, hogy a címzett egy ilyen iratot megért, ha az a konkrét jogviszonyt érinti, és a megállapodás szerinti nyelven került megszövegezésre. Másrészt a francia kormány úgy véli, hogy ez a körülmény mindazonáltal önmagában nem elég ahhoz, hogy az áttevő tagállam nyelvét úgy tekintsük, hogy a címzett azt az 1348/2000 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében megérti. Ha ugyanis az áttevő tagállam nyelvét csak azért tekintenénk úgy, hogy azt a címzett megérti, mert egy szerződési kikötés előírja, hogy a levelezést ezen a nyelven folytatják, akkor ez egy törvényi vélelmet vezetne be, ami messze túlmegy a rendeletben előírtakon.
70. A tudomány azt az álláspontot képviseli, hogy az 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése a külföldi kézbesítés esetén a nyelvismeret megállapítása során objektív és szubjektív kritériumokat kombinál.(32) E tan szerint az objektív kritérium az átvevő tagállam hivatalos nyelve, szubjektív kritérium pedig az áttevő tagállam nyelvének a címzett részéről való ismerete.(33)
71. A Bundesgerichtshof előzetes döntéshozatalra utaló végzésében megállapította, hogy a Grimshaw iroda képviseletére jogosult szervek egyike sem érti a német nyelvet. Az azonban nem vitatott, hogy az eljárás alapjául szolgáló szerződés és a levelezés német nyelven került megszövegezésre, és per esetére a berlini bíróságok hatásköréről született megállapodás.
72. A tudományban arra mutatnak rá, hogy az 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdéséből nem derül ki egyértelműen, kinek a nyelvismeretére kell alapozni, ha az iratot jogi személynek kell kézbesíteni.(34) Jelenleg az egyedüli praktikus megoldás, amivel ezt a kérdést meg lehet válaszolni, az, hogy a jogi személy székhelyére való utalás a jogi személy nyelvismerete tekintetében az irányadó kiindulópont.(35) Így a Grimshaw iroda londoni székhelye miatt ez az angol nyelv lenne. Mindazonáltal az 1994. február 16-i építési szerződésben a levelezés nyelveként konkrétan a német nyelvet határozták meg.
73. A továbbiakban azt kell megvizsgálni, hogy egy meghatározott nyelv szerződési kikötése ahhoz vezet‑e, hogy feltételezhetjük ezen nyelv felek általi ismeretét, és ezzel kizárható‑e az átvétel megtagadásához való jog.(36)
74. Nehéz annak megállapítása, hogy a címzett egyéni nyelvismerete révén abban a helyzetben van‑e, hogy az átvevő tagállamétól eltérő nyelven megszövegezett iratot megért. Hogy egy személy valamely idegen nyelvet megért‑e, vagy sem, végső soron saját megítélésétől függ.(37) Kezdetleges nyelvismeret nyilvánvalóan nem elegendő a bírósági dokumentumok megértéséhez. A nyelvismeretnek ezért olyan jónak kell lennie, hogy azok címzettje lényegében jogi beadványokat is megértsen nyelvileg.(38) Ez kézenfekvő például, ha a címzett szerződésben állapodik meg az áttevő tagállam nyelvének ezen állam hatóságaival és közintézményeivel való levezésre történő alkalmazásáról, mint a jelen esetben is. A közintézmény fogalma arra enged következtetni, hogy a feleknek az állam minden szervével való levelezésének nyelve került kikötésre, amelybe a bíróságok is beletartoznak, és nem csak a végrehajtó hatalom.(39)
75. Ezen okból kifolyólag lehetőség szerint kizárólag általános, objektív kritériumokat kell használni, amelyek közé sorolandó az áttevő tagállam érintett nyelvén folyatott üzleti forgalom és levelezés. Az egyéni nyelvismeret vizsgálata az eljárás minden résztvevője tekintetében – a címzett kivételével – óriási nehézségekkel jár.(40) Amennyiben vitatott, hogy a címzett megérti‑e az áttevő tagállam nyelvét, ezt csak a nemzeti bíróság tisztázhatja bizonyításfelvétel révén. Így bizonyítható, hogy az irat címzettje érti az áttevő tagállam nyelvét, amelyen az megszövegezésre került.(41)
76. A szerződéses nyelv meghatározása az olyan felek közötti megértési problémák elkerülésére, illetve csökkentésére szolgál, akik nem ugyanazt a nyelvet beszélik.(42) Amennyiben a szerződés felei valamely nemzetközi jogügyletben megállapodnak egy szerződéses nyelvről, ez annak a jele, hogy mindkét fél bírja ezt a nyelvet. Amennyiben a nemzetközi jogügyletben szerződés keretében kikötik az áttevő tagállam bíróságainak hatáskörét vagy az áttevő tagállam jogát alkalmazandó jogként,(43) az áttevő tagállam nyelvén folytatott pereskedésbe való ilyen szerződéses beleegyezést a nyelvismeret további jelének lehet tekinteni. A jelen ügyben az építési szerződés 10.2. pontjában konkrétan a berlini bíróságok hatásköre került kikötésre.
77. Éppenséggel előállhat olyan helyzet, hogy a szerződés feleinek egyike tényleg nem érti a szerződéses nyelvet. Mindenesetre ez a fél, amely a megkísérelt kézbesítés során hiányos nyelvismeretre hivatkozik, a szerződéses nyelvről való érvényes megállapodással azt jelezte a külvilág felé, hogy elegendő nyelvismerettel rendelkezik.(44) Objektíve, a jogügylet tisztességes résztvevőjének értelmezése szerint azt a látszatot keltette, hogy megérti az áttevő tagállam nyelvét.
78. A szerződéses nyelv, az alkalmazandó jog és mindenekelőtt a bírósági hatáskör megállapítása ezenfelül a másik félben is azt a bizalmat ébreszti, hogy az áttevő tagállam nyelvének megfelelő ismerete áll rendelkezésre.(45) Ez mindenekelőtt akkor érvényes, ha a szerződő felek közötti és a hatóságokkal és közintézményekkel való levelezésre az áttevő tagállam nyelve került a szerződésben kikötésre.(46)
79. Ilyen szerződéses megállapodással a fél azt jelzi, hogy a hatóságokkal és közintézményekkel való levelezés vonatkozásában megfelelő nyelvismerettel rendelkezik. Ilyen esetben ezért abból kell kiindulni, hogy megalapozott az a megdönthető vélelem (praesumptio juris tantum), hogy a címzett az 1348/2000 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint megfelelő nyelvismerettel rendelkezik a hatósági nyelv megértéséhez is, amibe beletartozik az eljárásjog szerinti bírósági nyelv is. Az 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése szerinti átvétel megtagadásához való jog ilyen esetben kizárt.(47) Mivel azonban csak megdönthető vélelem áll fenn, a címzett számára nyitva áll a lehetőség, hogy azt azon tagállam bizonyításra vonatkozó joga szerint megdöntse, amelyben a polgári eljárás folyik.
80. Ezen a helyen szeretném még felhívni a figyelmet az Elsőfokú Bíróság egyik végzésére. A T‑366/04. sz., Hensotherm kontra OHIM ügyben(48) az Elsőfokú Bíróság egy svéd vállalkozóval kapcsolatban, aki az OHIM előtti igazgatási eljárásban az angolt választotta az eljárás nyelvéül, és ezen a nyelven maga is megszövegezett beadványokat, annak azon kifogására, miszerint svéd, a nemzetközi kereskedelemben tevékenykedő vállalkozásként nem bírja az angol nyelvet, azt válaszolta, hogy ez a kifogás nem elfogadható.
81. Ezért az 1348/2000 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy megdönthető vélelem áll fenn arra nézve, hogy egy irat címzettje az áttevő tagállam nyelvét ezen rendelet értelmében megérti, ha az üzletszerű tevékenységének gyakorlása körében szerződésben abban állapodott meg, hogy egyrészt a felek, másrészt az áttevő tagállam hatóságai és közintézményei közötti levelezést ezen áttevő tagállam nyelvén folytatják. Mivel azonban csak megdönthető vélelem áll fenn, a címzett számára nyitva áll a lehetőség, hogy azt azon tagállam bizonyításra vonatkozó joga szerint megdöntse, amelyben a polgári eljárás folyik.
82. Egy ilyen következtetés általában nem lehet érvényes a fogyasztói szerződések keretei között, mivel objektív mérték szerint egy szakértelemmel és jogi ismeretekkel nem rendelkező fogyasztó levelezése nem vehető egy tekintet alá kereskedők cselekedeteivel és levelezésével. Ezen oknál fogva a második kérdésre adott választ csak arra a speciális esetre kell korlátozni, amikor egy kereskedő üzletszerű tevékenységének gyakorlása körében szerződésben abban állapodott meg, hogy egyrészt a felek, másrészt az áttevő tagállam hatóságai és közintézményei közötti levelezést ezen áttevő tagállam nyelvén folytatják.
D – A harmadik kérdésről
83. Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy a címzett alapvetően a mellékletek fordításának hiánya miatt akkor nem hivatkozhat‑e az 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésére, ha üzletszerű tevékenységének gyakorlása körében szerződést köt, és abban megállapodik arról, hogy a levelezés az áttevő tagállam nyelvén történik.
84. Az 1348/2000 rendelet (8) preambulumbekezdéséből következik, hogy „e rendelet eredményességének biztosítása érdekében az iratkézbesítés visszautasításának lehetősége csak kivételes esetben engedhető meg”. A kivételeket a közösségi jogban megszorítóan kell értelmezni, singularia non sunt extendenda.(49)
85. A Grimshaw iroda a második kérdésre vonatkozó állásfoglalásában azon indokolás dogmatikai lehetetlenségére hivatkozik, hogy egy magánszemélyek közötti szerződéses megállapodás, amely a felek akarata szerint csak a szerződés lebonyolítására vonatkozik, miért lenne korlátozó hatással a meghallgatáshoz való közjogi alanyi jogra.
86. Az 1348/2000 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének ilyen tág értelmezésével szembeni aggályokat elsősorban az építési szerződés 10.2. és 10.4. pontja vet fel, amelyekben kikötötték: „Per esetén a berlini bíróságok rendelkeznek hatáskörrel”, és hogy az építési szerződésre a német jog az irányadó. Ez a szerződési kikötés, a nyelvi kikötéssel kombinálva, amelyben az áttevő tagállam hatóságaival és közintézményeivel(50) való levelezésre az áttevő tagállam nyelvét kötötték ki, alapjogról való érvényes és konkrét lemondást jelent.(51) A gyakorlatban ez azt jelenti a jelen ügyben, hogy az áttevő tagállam bíróságai hatáskörének elfogadása egyidejűleg a bíróság nyelvének elfogadását is magában foglalja a konkrét polgári eljárásban. Hasonló érvényes a választottbírósági kikötésekre is, ahol egy nemzetközi szerződés felei szabad belátásuk szerint előre meghatározzák a választottbírósági eljárás nyelvét.
87. Ahogy a Bizottság helytállóan megállapítja,(52) a Grimshaw iroda és az IHK Berlin közötti megállapodás a német nyelv használatáról a szerződés alkotórésze, ami a szerződés teljesítéséhez jelentőséggel bír. Ez a szerződési alkotórész azonban nemcsak a szerződés teljesítéséhez releváns levelezésre vonatkozik, hanem kiterjed a szerződéses kötelezettségekről szóló véleménykülönbség esetén való levelezésre is, csakúgy mint az erről folytatott bírósági eljárással összefüggő levelezésre is.
88. Ilyen esetben egy iratnak az áttevő tagállam nyelvéről az átvevő tagállam nyelvére való lefordítása szükségessége már nem indokolható a címzett érdekeinek megóvásával. Aki szerződéses partnerével egy kereskedők között megkötött szerződésben szabadon megállapodik egy meghatározott nyelvhasználati szabálynak a levelezésre való alkalmazásáról, nem hivatkozhat később arra, hogy jogos érdekeit ennek a nyelvhasználati szabálynak a követése során nem óvták meg. Az ilyen hivatkozás már a venire contra factum proprium kategóriájába tartozna.(53) A mellékleteknek az áttevő tagállam nyelvére való lefordítására irányuló követelés ilyen esetben elhagyja az 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében rögzített átvétel megtagadásához való jog védelmi célját; az ilyen szerződéses nyelvhasználati szabály elfogadása az átvevő tagállam nyelvére való fordításhoz fűződő érdek megtagadását jelenti, ami által az 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése szerinti átvétel megtagadásához való jog elveszíti igazolási alapját.
89. Ellenkező esetben az iratot akkor is le kellene fordítani az átvevő tagállam nyelvére,(54) ha először is létezne egy, a felek között üzletszerű gazdasági tevékenységük gyakorlása körében megkötött szerződés, amelyben kikötötték az áttevő tagállam nyelvét az áttevő tagállam hatóságai és közintézményei közötti levelezésre, másodszor kikötötték a hatáskörrel rendelkező bíróságot, és harmadszor az áttevő tagállam jogát irányadó jogként választották. Az ilyen eredmény azonban ellentétben állna az 1348/2000 rendelet céljával.(55)
90. Végül szeretném még megemlíteni, hogy ilyen megoldás a határokon átnyúló fogyasztói szerződések esetében nem lenne helyénvaló. Ilyen esetben az erősebb fél, mint például valamely vállalkozás, a gyengébb félre, mint például a fogyasztóra, kényszeríthetné a nyelvét, amit a fogyasztó nem ért meg. Az olyan fogyasztó esetében, aki a vállalkozás részéről „rákényszerített” nyelvet nem érti, indokolt lenne az átvétel megtagadásához való jog a le nem fordított iratok tekintetében.(56)
91. Ezen okból a harmadik kérdésre azt kell válaszolni, hogy az 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a címzett a keresetlevél olyan mellékleteinek átvételét, amelyek nem az átvevő tagállam nyelvén, mindazonáltal az áttevő tagállamnak a felek között üzletszerű tevékenységük gyakorlása körében az áttevő tagállam hatóságaival és közintézményeivel való levelezésre szerződésben kikötött nyelvén kerültek megfogalmazásra, az 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésére való hivatkozással nem tagadhatja meg, ha üzletszerű tevékenységének gyakorlása körében szerződést köt, és abban megállapodik arról, hogy az áttevő tagállam hatóságaival és közintézményeivel való levelezés ezen áttevő tagállam nyelvén történik, és ha a továbbított mellékletek egyrészt e levelezésre vonatkoznak, másrészt a megállapodás szerinti nyelven kerültek megszövegezésre.
VI – Végkövetkeztetések
92. A fenti megfontolások alapján javaslom, hogy a Bíróság a Bundesgerichtshof előzetes döntéshozatal iránti kérelmét a következőképpen válaszolja meg:
1. A tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló, 2000. május 29-i 1348/2000/EK tanácsi rendelet 8. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy egy irat mellékletekkel együtt való kézbesítése esetén a címzettnek az 1348/2000 rendelet 8. cikke (1) bekezdése szerint az átvétel megtagadásához való joga akkor is fennáll, ha csupán a kézbesítendő irat mellékletei nem az átvevő tagállam nyelvén, vagy az áttevő tagállam olyan nyelvén kerültek megszövegezésre, amelyet a címzett megért.
2. Az 1348/2000 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy megdönthető vélelem áll fenn arra nézve, hogy egy irat címzettje az áttevő tagállam nyelvét ezen rendelet értelmében megérti, ha az üzletszerű tevékenységének gyakorlása körében szerződésben abban állapodott meg, hogy egyrészt a felek, másrészt az áttevő tagállam hatóságai és közintézményei közötti levelezést ezen áttevő tagállam nyelvén folytatják. Mivel azonban csak megdönthető vélelem áll fenn, a címzett számára nyitva áll a lehetőség, hogy azt azon tagállam bizonyításra vonatkozó joga szerint megdöntse, amelyben a polgári eljárás folyik.
3. Az 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a címzett a keresetlevél olyan mellékleteinek átvételét, amelyek nem az átvevő tagállam nyelvén, mindazonáltal az áttevő tagállamnak a felek között üzletszerű tevékenységük gyakorlása körében az áttevő tagállam hatóságaival és közintézményeivel való levelezésre szerződésileg kikötött nyelvén kerültek megfogalmazásra, az 1348/2000 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésére való hivatkozással nem tagadhatja meg, ha üzletszerű tevékenységének gyakorlása körében szerződést köt, és abban megállapodik arról, hogy az áttevő tagállam hatóságaival és közintézményeivel való levelezés ezen áttevő tagállam nyelvén történik, és ha a továbbított mellékletek egyrészt e levelezésre vonatkoznak, másrészt a megállapodás szerinti nyelven kerültek megszövegezésre.