A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hatodik tanács)
2023. június 7.(*)
„Európai uniós védjegy – A határozatok visszavonására vagy a bejegyzések törlésére irányuló eljárás – Az EUIPO‑nak betudható nyilvánvaló hibát tartalmazó határozat visszavonása – Az (EU) 2017/1001 rendelet 103. cikkének (1) bekezdése – Nyilvánvaló hiba hiánya”
A T‑519/22. sz. ügyben,
a Société des produits Nestlé SA (székhelye: Vevey [Svájc], képviselik: A. Jaeger‑Lenz, A. Lambrecht és A‑C. Salger ügyvédek)
felperes
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviseli: V. Ruzek, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban:
a European Food SA (székhelye: Păntășești [Románia], képviseli: I. Speciac ügyvéd),
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),
tagjai: M. J. Costeira elnök, U. Öberg és P. Zilgalvis (előadó) bírák,
hivatalvezető: V. Di Bucci,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,
tekintettel arra, hogy a felek az eljárás írásbeli szakaszának befejezéséről való értesítést követő három hetes határidőn belül nem kérték tárgyalás tartását, és mivel ennek nyomán a Törvényszék – eljárási szabályzata 106. cikkének (3) bekezdése alapján – úgy határozott, hogy a keresetről az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetével a felperes, a Société des produits Nestlé SA, az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) első fellebbezési tanácsa 2022. június 27‑i határozatának (R 894/2020‑1. sz. ügy, a továbbiakban: megtámadott határozat) hatályon kívül helyezését kéri.
A jogvita előzményei
2 2001. november 20‑án a felperes a közösségi védjegyről szóló, módosított 1993. december 20‑i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.; helyébe lépett az európai uniós védjegyről szóló, módosított 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL 2009. L 78., 1. o.; helyesbítés: HL 2017. L 142., 104. o.], amelyet felváltott az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet [HL 2017. L 154., 1. o.]) alapján a FITNESS szómegjelölés európai uniós védjegyként történő lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO).
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 29., 30. és 32. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban tették.
4 A védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2003. január 6‑i, 3/2003. számában tették közzé. E védjegyet 2005. május 30‑án a 2470326. számon lajstromozták.
5 2011. szeptember 2‑án a beavatkozó fél, a European Food SA, a vitatott védjegy törlése iránti kérelmet nyújtott be a védjeggyel jelölt valamennyi áru tekintetében.
6 A törlési kérelem alátámasztásaként hivatkozott okok a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjával (jelenleg a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja) együttesen értelmezett 52. cikke (1) bekezdésének a) pontjában (jelenleg a 2017/1001 rendelet 59. cikke (1) bekezdésének a) pontja) foglaltak.
7 2013. október 18‑án a törlési osztály a törlési kérelmet teljes egészében elutasította.
8 2013. december 16‑án a beavatkozó fél fellebbezést nyújtott be a törlési osztály határozatával szemben. A fellebbezési eljárás során a beavatkozó fél új bizonyítékokat terjesztett elő azon állításának alátámasztására, amely szerint a „fitness” kifejezésnek a szóban forgó áruk tekintetében leíró tartalma van.
9 Az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsa az R 2542/2013‑4. sz. ügyben 2015. június 19‑én hozott határozatával elutasította a fellebbezést. A fellebbezési tanács többek között mint elkésetteket elutasította az első alkalommal hozzá benyújtott bizonyítékokat, anélkül, hogy figyelembe vette volna őket.
10 A Törvényszék Hivatalához 2015. augusztus 19‑én benyújtott keresetlevelével a beavatkozó fél keresetet indított a negyedik fellebbezési tanács határozata ellen.
11 A Törvényszék a 2016. szeptember 28‑i European Food kontra EUIPO – Société des produits Nestlé (FITNESS) ítéletében (T‑476/15, EU:T:2016:568; a továbbiakban: az első hatályon kívül helyező ítélet) hatályon kívül helyezte a negyedik fellebbezési tanács határozatát. Arra a következtetésre jutott, hogy a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a beavatkozó fél által első alkalommal a fellebbezési tanács előtti eljárásban előterjesztett bizonyítékok – késedelmes benyújtásuk miatt – nem vehetők figyelembe.
12 Az EUIPO fellebbezést nyújtott be az első hatályon kívül helyező ítélettel szemben. 2018. január 24‑i EUIPO kontra European Food ítéletében (C‑634/16 P, EU:C:2018:30; a továbbiakban: a fellebbezés tárgyában hozott ítélet) a Bíróság elutasította a fellebbezést.
13 Az R 755/2018‑2. sz. ügyben 2018. június 6‑án hozott határozatával a második fellebbezési tanács hatályon kívül helyezte a törlési osztály határozatát. Egyebek mellett úgy találta, hogy az első hatályon kívül helyező ítéletből és a fellebbezés tárgyában hozott ítéletből következik, hogy az R 2542/2013‑4. sz. ügyben a beavatkozó fél által első alkalommal a negyedik fellebbezési tanács előtt előterjesztett bizonyítékok figyelembevételével kell megvizsgálnia a keresetet. Ezen említett bizonyítékokra tekintettel a fellebbezési tanács megállapította, hogy a vitatott védjegy leíró jellegű és megkülönböztetésre alkalmatlan.
14 A Törvényszék Hivatalához 2018. szeptember 11‑én benyújtott keresetlevelével a felperes keresetet terjesztett elő a második fellebbezési tanács határozata ellen.
15 A Törvényszék a 2019. október 10‑i Société des produits Nestlé kontra EUIPO – European Food (FITNESS) ítéletében (T‑536/18, EU:T:2019:737; a továbbiakban: második hatályon kívül helyező ítélet) hatályon kívül helyezte a második fellebbezési tanács határozatát. Különösen úgy ítélte meg, hogy a második fellebbezési tanács tévesen találta úgy, hogy az első hatályon kívül helyező ítéletből és a fellebbezés tárgyában hozott ítéletből az következne, hogy figyelembe kell vennie a beavatkozó fél által első alkalommal a negyedik fellebbezési tanács előtt előterjesztett bizonyítékokat.
16 Az beavatkozó fél fellebbezést nyújtott be a második hatályon kívül helyező ítélettel szemben. A Bíróság a 2020. március 18‑i European Food kontra EUIPO végzésében (C‑908/19 P, nem tették közzé, EU:C:2020:212) úgy határozott, hogy a fellebbezés nem megengedhető.
17 2021. október 12‑i határozatával (a továbbiakban: 2021. évi határozat) az EUIPO első fellebbezési tanácsa elutasította a beavatkozó fél által benyújtott fellebbezést. A negyedik fellebbezési tanács elé terjesztett bizonyítékokat illetően a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a beavatkozó fél nem igazolta megfelelően az említett bizonyítékok késedelmes benyújtását, következésképpen köteles volt mérlegelési jogkörét negatív módon gyakorolni, és e bizonyítékokat nem elfogadni.
18 A beavatkozó fél a Törvényszék előtt 2021. december 24‑én keresetet indított a 2021. évi határozat ellen, amely keresetet a T‑799/21. számon vettek nyilvántartásba.
19 2022. február 15‑i közleményében a fellebbezési tanács a 2017/1001 rendelet 103. cikke alapján a 2021. évi határozat visszavonására irányuló szándékáról tájékoztatta a feleket.
20 A megtámadott határozattal az első fellebbezési tanács visszavonta a 2021. évi határozatot. Először is úgy találta, hogy nyilvánvalóan téves az említett határozatban elfogadott megközelítés, amely szerint a feltétlen törlési okokon alapuló törlési eljárás keretében analógia útján kell alkalmazni a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13‑i 2868/95/EK bizottsági rendelet (HL 1995. L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.) 50. szabálya (1) bekezdésének harmadik albekezdését, mivel a fellebbezés tárgyában hozott ítéletből az következik, hogy e rendelkezés nem alkalmazható feltétlen törlési okokon alapuló törlési eljárás keretében. Másodszor, a fellebbezési tanács úgy találta, hogy a 2021. évi határozat 57. és 58. pontjában a 2011. szeptember 22‑i Cesea Group kontra OHIM – Mangini & C. (Mangiami) ítéletre (T‑250/09, nem tették közzé, EU:T:2011:516) hozott ítéletre való hivatkozás szintén téves, amennyiben az említett ítélet a 2868/95 rendelet 22. szabályának (2) bekezdésén alapul, amely kifejezetten a használat igazolására vonatkozó lex specialisnak minősül, és így nem alkalmazható a törlési eljárásokra.
A felek kérelmei
21 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére.
22 Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– tárgyalás tartása esetén a felperest kötelezze az EUIPO részéről felmerült költségek viselésére.
23 A beavatkozó lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék utasítsa el a keresetet.
A jogkérdésről
24 Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik, amelyek közül az elsőt a 2017/1001 rendelet kiegészítéséről és az (EU) 2017/1430 felhatalmazáson alapuló rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. március 5‑i (EU) 2018/625 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2018. L 104., 1. o.) 70. cikkével összefüggésben értelmezett 2017/1001 rendelet 103. cikke (1) bekezdésének megsértésére, a másodikat a 2017/1001 rendelet 72. cikke (6) bekezdésének megsértésére, a harmadikat pedig a 2017/1001 rendeletnek a 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 70. cikkével összefüggésben értelmezett 94. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapítja.
Az első, a 2018/625 rendelet 70. cikkével összefüggésben értelmezett 2017/1001 rendelet 103. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított jogalapról
25 A felperes úgy érvel, hogy a 2021. évi határozatnak a 2017/1001 rendelet 103. cikkének (1) bekezdése alapján történő visszavonása jogellenes. E tekintetben az, hogy a fellebbezési tanács tévesen hivatkozott a 2868/95 rendelet 50. szabályának (1) bekezdésére, valamint az ugyanezen rendelet 22. szabályának (2) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatra, nem tekinthető a 2017/1001 rendelet 103. cikkének (1) bekezdése értelmében vett nyilvánvaló hibának, és önmagában nem indokolja a 2021. évi határozat visszavonását. A felperes szerint a „nyilvánvaló hiba” fogalma két szintet foglal magában: könnyen felismerhetőnek és olyan kivételes súlyúnak kell lennie, mely a korábbi határozat rendelkező részét valószínűtlenné teszi. A jelen esetben a fellebbezési tanácsnak a 2021. évi határozat 60–62. pontjában megfogalmazott megállapításai nem a 2868/95 rendelet 50. szabálya (1) bekezdésének analógia útján történő alkalmazásán alapultak. Az e rendelkezésre való hivatkozás pusztán alaki hiba lenne, kihatás nélkül a 2021. évi határozat rendelkező részének megalapozottságára vagy valószínűségére.
26 Ezenkívül a felperes úgy véli, hogy a 2021. évi határozat 61. és 62. pontjában a fellebbezési tanács helyesen különös hangsúlyt helyezett a bizonyítékok késedelmes benyújtásának igazolására mint olyan tényezőre, amely az említett bizonyítékok figyelembevétele mellett szóló megfontolásoknál nagyobb súllyal esik latba. A megfelelő igazolás követelménye nem kapcsolódik sem a 2868/95 rendelet 50. szabályának (1) bekezdéséhez, sem ugyanezen rendelet 22. szabályának (2) bekezdéséhez. E megközelítés megfelel az ítélkezési gyakorlatnak és különösen a második hatályon kívül helyező ítélet 44. pontjának.
27 Végül a felperes arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács által a megtámadott határozat 29. pontjában adott indokolás meglehetősen hiányos. Hasonlóképp azt állítja, hogy eltérés van az állítólagos hibák megfogalmazását illetően a fellebbezési tanács 2022. február 15‑i közleménye és a megtámadott határozat indokolása között. Az említett közlemény azt sugallta, hogy az állítólagos hiba „az új bizonyítékok előterjesztésére vonatkozó szigorú megközelítésben” rejlik.
28 Az EUIPO úgy véli, hogy a fellebbezési tanács nem sértette meg a 2017/1001 rendelet 103. cikkét. Azt állítja, hogy a megtámadott határozatban azonosított nyilvánvaló hibák a fellebbezési tanács által a 2021. évi határozatban elvégzett vizsgálat érdemét érintették, és olyan jellegűek voltak, hogy új elemzés nélkül nem tették lehetővé ez utóbbi határozat rendelkező részének fenntartását. Pontosabban, az EUIPO szerint a szóban forgó szabályok analógia útján történő alkalmazása meghatározó szerepet játszott a fellebbezési tanács 2021. évi határozat 61. pontjában megfogalmazott azon következtetésében, amely szerint az új bizonyítékok előterjesztését illetően szigorú megközelítést kell alkalmazni a megfelelő mértékű jogbiztonság biztosítása és az eljárások kiszámíthatóvá tétele érdekében. E következtetés képezi a fellebbezési tanács egyéb megállapításainak alapját. Különösen ez „az új bizonyítékok előterjesztését illetően alkalmazott szigorú megközelítés” vezette az említett tanácsot annak megállapításához, hogy a mérlegelési jogkörét negatív módon kell gyakorolnia.
29 A bizonyítékok késedelmes benyújtásának igazolására vonatkozó követelményt illetően az EUIPO úgy véli, hogy a beavatkozó fél ezt teljesítette, amikor arra hivatkozott, hogy válaszolnia kellett a törlési osztály megállapításaira, ám ezt a fellebbezési tanács a 2021. évi határozat 54. pontjában tévesen elutasította, a 2868/95 rendelet 22. szabályának (2) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlat alapján. A fellebbezés tárgyában hozott ítélet 43. pontját illetően az EUIPO úgy véli, hogy a korábbi ítélkezési gyakorlatra tekintettel nem értelmezhető a mondat azon része, amely szerint „a bizonyítékokat első alkalommal a fellebbezési tanács előtti eljárás során előterjesztő fél köteles igazolni azon indokokat, hogy az említett bizonyítékokat miért az eljárás e szakaszában nyújtotta be, valamint bizonyítani, hogy e bizonyítékoknak a törlési osztály előtti eljárás során történő előterjesztése lehetetlen volt”, akképpen, hogy e fél köteles bizonyítani e bizonyítékok benyújtásának az eljárás korábbi szakaszában fennálló lehetetlenségét. Az ilyen megközelítés nemcsak a hatékony érvényesülésétől fosztaná meg a 2017/1001 rendelet 95. cikkének (2) bekezdését, hanem a Bíróság által a fellebbezés tárgyában hozott ítéletben tett megállapításokkal is összeegyeztethetetlen lenne.
30 Végül az EUIPO a fellebbezési tanácshoz hasonlóan emlékeztet arra, hogy a jelen ügy különösen hosszú múltra tekint vissza, ami eljárási hibáknak tudható be. A felek és az eljárás érdekében áll tehát a 2021. évi határozatban elkövetett hiba orvoslása ahelyett, hogy megvárnák a Törvényszék ítéletét, ami tovább késleltetné az eljárást.
31 A beavatkozó fél azt állítja, hogy a szóban forgó hiba könnyen felismerhető és igencsak nyilvánvaló. Szerinte a 2021. évi határozatban a fellebbezési tanács teljes elemzését azon feltevésből kiindulva végezte el, hogy a jelen ügyben a 2868/95 rendelet 50. szabályának (1) bekezdését kell alkalmazni. E hiba miatt a fellebbezési tanács úgy tekintette, köteles mérlegelési jogkörét a bizonyítékok elfogadhatatlansága tekintetében gyakorolni, noha úgy ítélte meg, hogy a bizonyítékok első ránézésre relevánsak. Ezzel a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a jogot, mivel azokat az eseteket, amelyekben mérlegelési jogkörét a késedelmes bizonyítékok elfogadhatósága tekintetében gyakorolhatja, az új körülményekkel jellemzett helyzetekre korlátozta.
32 A 2017/1001 rendelet 103. cikkének (1) bekezdése értelmében az EUIPO, ha az általa hozott határozat neki tulajdonítható nyilvánvaló hibát tartalmaz, gondoskodik e határozat visszavonásáról.
33 A 2018/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 70. cikkének (1) bekezdése értelmében, ha az EUIPO azt állapítja meg, hogy valamely határozatot vissza kell vonni vagy valamely lajstrombejegyzést törölni kell a 2017/1001 rendelet 103. cikke alapján, tájékoztatja az érintett felet a tervezett visszavonásról, illetve törlésről.
34 Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy valamely hiba csak akkor minősíthető nyilvánvalónak, ha az egyértelműen megállapítható azon kritériumok alapján, amelyekhez a jogalkotó az adminisztráció mérlegelési jogkörének gyakorlását alá kívánta rendelni, és ha a benyújtott bizonyítékok elegendőek ahhoz, hogy az adminisztráció által elfogadott értékelést hihetőségétől megfosszák, anélkül hogy ezt az értékelést igazoltnak és koherensnek lehetne tekinteni (lásd: 2021. szeptember 22‑i Marina Yachting Brand Management kontra EUIPO – Industries Sportswear [MARINA YACHTING] ítélet, T‑169/20, EU:T:2021:609, 112. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
35 A 2017/1001 rendelet 103. cikkének alkalmazását illetően megállapítást nyert, hogy a korábbi határozat visszavonásáról szóló határozat elfogadását igazoló hiba „nyilvánvaló” vagy szembetűnő jellege az olyan mértékben nyilvánvaló hibákat minősíti ilyennek, amelyek nem teszik lehetővé e korábbi határozat rendelkező részének fenntartását az említett határozatot meghozó szerv által később elvégzendő új elemzés nélkül (lásd ebben az értelemben: 2021. szeptember 22‑i MARINA YACHTING ítélet, T‑169/20, EU:T:2021:609, 111. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
36 A jelen ügyben a fellebbezési tanács két indokot hozott fel a 2021. évi határozat visszavonásának igazolására. Először is a megtámadott határozat 26. és 27. pontjában úgy ítélte meg, hogy nyilvánvalóan téves az a megközelítés, amely szerint a 2868/95 rendelet 50. szabályának (1) bekezdésére lehet támaszkodni, és úgy lehet tekinteni, hogy e szabály analógia útján alkalmazandó a törlési eljárás keretében, mivel – amint az a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 48. és 49. pontjából kitűnik – az említett szabály törlési eljárás keretében nem alkalmazható. E tekintetben a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 29. pontjában hozzátette, hogy a 2017/1001 rendelet 103. cikkének (1) bekezdése értelmében vett nyilvánvaló hibáról van szó, amennyiben úgy tűnik, hogy a fellebbezési tanács figyelmen kívül hagyta a Bíróság ugyanezen ügyben hozott ítéletét, megsértve ezáltal a jogerő elvét. Másodszor, a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 28. pontjában úgy ítélte meg, hogy a 2021. évi határozat 57. és 58. pontjában a 2868/95 rendelet 22. szabálya használat igazolására vonatkozó (2) bekezdésének alkalmazásával kapcsolatos 2011. szeptember 22‑i Mangiami ítéletre (T‑250/09, nem tették közzé, EU:T:2011:516) való hivatkozás téves, amint szintén téves úgy tekinteni, hogy ez az ítélkezési gyakorlat teljes mértékben átültethető a szóban forgó törlési összefüggésekre.
37 Meg kell vizsgálni, hogy a fenti 35. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat fényében a fellebbezési tanács által megállapított körülmények a 2017/1001 rendelet 103. cikkének (1) bekezdése értelmében vett nyilvánvaló hibának minősíthetők‑e.
38 Először is a 2021. évi határozat 40. pontjában a 2868/95 rendelet 50. szabályának (1) bekezdésére való hivatkozást illetően, nem vitatott, hogy e rendelkezés nem alkalmazható feltétlen törlési okokon alapuló törlési eljárás keretében, amint azt a Törvényszék kimondta és a Bíróság megerősítette (a fellebbezés tárgyában hozott ítélet, 49. pont és az első hatályon kívül helyező ítélet, 60. pont).
39 Mindazonáltal sem a megtámadott határozatból, sem a 2021. évi határozat végéből nem tűnik ki, hogy a 2868/95 rendelet 50. szabályának (1) bekezdésére való hivatkozás az utóbbi határozat 40. pontjában befolyásolta volna a fellebbezési tanács következtetéseit a beavatkozó fél által újonnan előterjesztett bizonyítékok elfogadásának lehetőségével kapcsolatban, és így az elkövetett hiba nem tette lehetővé a 2021. évi határozat rendelkező részének új elemzés nélküli fenntartását.
40 A fellebbezési tanács ugyanis a 2021. évi határozat 62. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy a bizonyítékok késedelmes előterjesztésére vonatkozó elfogadható indokolás hiányában a mérlegelési jogkörét negatív módon kell gyakorolnia, és nem fogadhatja el a kiegészítő bizonyítékokat. Márpedig e követelmény, amint az a fellebbezési tanács által a 2021. évi határozat 43. pontjában említett szempontokból kitűnik, többek között a második hatályon kívül helyező ítélet 44. pontjából következik.
41 A fent említett következtetéshez vezető okfejtést illetően a fellebbezési tanács a 2021. évi határozatának 41. pontjában mindenekelőtt a második hatályon kívül helyező ítéletre hivatkozott, amelyből többek között az derült ki, hogy a késedelmesen előterjesztett bizonyítékok nem automatikusan elfogadhatók, és az e bizonyítékokat benyújtó fél köteles igazolni annak indokait, hogy e bizonyítékokat miért az eljárás e szakaszában nyújtotta be, valamint bizonyítani, hogy e bizonyítékoknak a törlési osztály előtti eljárás során történő előterjesztése lehetetlen volt.
42 Ezt követően, miután a 2021. évi határozat 43. pontjában pontosította a figyelembe veendő szempontokat, a fellebbezési tanács az említett határozat 47. pontjában megállapította, hogy az első alkalommal a fellebbezési szakaszban előterjesztett bizonyítékok első ránézésre relevánsak. Mindazonáltal az említett tanács szerint semmi sem bizonyította, hogy e bizonyítékok újak lettek volna, azaz nem álltak volna rendelkezésre, vagy azokat nem lehetett benyújtani a törlési eljárás során. A fellebbezési tanács tehát úgy ítélte meg, hogy a kiegészítő bizonyítékokat már a törlési osztály előtt be lehetett volna nyújtani.
43 Végül a fellebbezési tanács a 2021. évi határozat 54. pontjában megállapította, hogy a szóban forgó bizonyítékok beavatkozó fél általi késedelmes előterjesztésének igazolása, vagyis az eredetileg benyújtott bizonyítékok elégtelenségének a törlési osztály általi megállapítása, nem tekinthető további bizonyítékok fellebbezés szakaszában történő előterjesztését igazoló új elemnek.
44 Következésképpen nem nyert bizonyítást, hogy a 2868/95 rendelet 50. szabályának (1) bekezdésére való téves hivatkozás hatással lett volna a fellebbezési tanács által követett érvelésre vagy annak megállapításaira.
45 Ami a 2021. évi határozat 61. pontjában szereplő, az új bizonyítékok előterjesztése tekintetében szigorú megközelítés szükségességére vonatkozó megfontolást illeti, a fellebbezési tanács érveléséből nem tűnik ki egyértelműen, hogy az a 2868/95 rendelet 50. szabályának (1) bekezdésén alapulna.
46 Másodszor, a 2011. szeptember 22‑i Mangiami ítélet (T‑250/09, nem tették közzé, EU:T:2011:516) 27. pontjában kimondott elvek jelen ügyre való átültetésének lehetőségét illetően, a fellebbezési tanács a 2021. évi határozat 57. pontjában úgy ítélte meg, hogy az első alkalommal a fellebbezési szakaszban, érvényes igazolás nélkül előterjesztett kiegészítő bizonyítékok elfogadása megfosztaná érvényesülésétől a 2868/95 rendelet 37. szabálya b) pontjának iv. alpontját és 39. szabályának (3) bekezdését. E következtetés levonásához az említett tanács a 2021. évi határozat 58. pontjában többek között úgy ítélte meg, hogy az említett ítéletben a használat igazolásával összefüggésben kimondott elvek teljes mértékben átültethetők a törlési eljárás összefüggéseire.
47 Ezenkívül a fellebbezési tanács a 2021. évi határozat 43. és 54. pontjában a 2011. szeptember 22‑i Mangiami ítéletre (T‑250/09, nem tették közzé, EU:T:2011:516) is hivatkozott. Egyrészt e határozat 43. pontjában, hivatkozva az említett ítélet 24. pontjára, a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy meg kell többek között vizsgálnia, hogy a törlést kérelmező fél új tényekre hivatkozik‑e a szóban forgó korábbi védjegy lajstromozhatóságának vitatása érdekében, illetve hogy a kiegészítő bizonyítékok nem álltak rendelkezésre abban az időpontban, amikor azokat be kellett volna nyújtani, mivel e körülmények igazolhatják egyebek mellett a kiegészítő bizonyítékok késedelmes előterjesztését. Másrészt a 2021. évi határozat 54. pontjában az említett tanács a fent említett ítélet 26. és 27. pontjára hivatkozva megállapította, hogy a bizonyítékok elégtelenségének a törlési osztály általi megállapítása nem tekinthető olyan elemnek, amely igazolná a kiegészítő bizonyítékoknak első alkalommal a fellebbezési tanács előtt történő előterjesztését. Következésképpen úgy ítélte meg, hogy a törlési osztály határozata nem minősül új elemnek.
48 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 2011. szeptember 22‑i Mangiami ítélet (T‑250/09, nem tették közzé, EU:T:2011:516) 26. és 27. pontjában a Törvényszék kimondta, hogy a törlési osztály azon érvelése, amely a korábbi védjegy használatára vonatkozó bizonyíték elégtelenségének megállapításához vezetett, önmagában nem tekinthető olyan új elemnek, amely igazolná a kiegészítő bizonyítékoknak első alkalommal a fellebbezési tanács előtt történő előterjesztését. Annak elismerése, hogy a törlési osztály ezen érvelése új elemnek minősül, az 2868/95 rendelet 22. szabályának (2) bekezdésében előírt határidő terjedelmét jelentős mértékben korlátozta volna. A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy ez azt jelenti, hogy a fellebbezési tanács minden alkalommal, amikor úgy találta, hogy a törlési osztály tévesen állapította meg a használatra vonatkozóan előterjesztett bizonyítékok elégtelenségét, elfogadhatta volna a használatra vonatkozóan első alkalommal előtte benyújtott kiegészítő bizonyítékokat.
49 Márpedig, feltételezve, hogy a 2868/95 rendelet 22. szabálya (2) bekezdésének alkalmazása keretében a kiegészítő bizonyítékok benyújtásának igazolására vonatkozó megfontolások nem ültethetők át egy olyan ügyre, amelyre ugyanezen rendelet 37. szabálya b) pontjának iv. alpontja és 39. szabályának (3) bekezdése irányadó, a fellebbezési tanács által esetlegesen elkövetett hiba nem tekinthető nyilvánvaló hibának a fenti 35. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében.
50 E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy a fellebbezési tanács nem a 2868/95 rendelet 22. szabályának (2) bekezdését alkalmazta egy törlési eljárásban, hanem analógia útján az e rendelkezés alkalmazásával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatra hivatkozott.
51 Másodszor, meg kell állapítani, hogy a 2868/95 rendelet 22. szabályának (2) bekezdéséből kitűnik, hogy ha a felszólalónak igazolnia kell a védjegy használatát, vagy ki kell mentenie a használat elmaradását, az EUIPO felhívja őt arra, hogy ezt az EUIPO által meghatározott határidőn belül tegye meg. Ha a felszólaló a határidő lejártát megelőzően a bizonyítékokat nem nyújtja be, EUIPO felszólalást elutasítja. Másrészt a 2868/95 rendelet 37. szabálya b) pontjának iv. alpontjából következik, hogy az európai uniós védjegyoltalom megszűnésének megállapítására vagy a védjegy törlésére irányuló kérelemnek tartalmaznia kell a kérelem alapjául szolgáló tények, bizonyítékok és érvek megjelölését. Ugyanezen rendelet 39. szabályának (3) bekezdése kimondja, hogy ha az ilyen kérelem nem felel meg az említett rendelet 37. szabályának, az EUIPO felhívja a kérelmezőt a megjelölt határidőn belül történő hiánypótlásra, és ha az említett hiányokat a megjelölt határidőn belül nem pótolják, az EUIPO a kérelmet mint elfogadhatatlant elutasítja.
52 Meg kell állapítani, hogy két jóllehet különböző, mégis összehasonlítható eljárási keretről van szó, amennyiben az EUIPO mindkét esetben határidőt állapít meg a bizonyítékok benyújtására, és elutasítja a kérelmeket, amennyiben e bizonyítékok nem kerültek benyújtásra. Így az eljárások közötti ezen eltérés önmagában nem elegendő indok annak megállapításához, hogy a használat igazolására vonatkozó ítélkezési gyakorlat nyilvánvalóan nem ültethető át a törlési eljárásokra. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy egyes más ítéletek, amelyekre a fellebbezési tanács hivatkozott, nevezetesen a 2013. július 18‑i New Yorker SHK Jeans kontra OHIM ítélet (C‑621/11 P, EU:C:2013:484), valamint a 2011. szeptember 29‑i New Yorker SHK Jeans kontra OHIM – Vallis K.‑Vallis A. (FISHBONE) ítélet (T‑415/09, nem tették közzé, EU:T:2011:550) szintén a tényleges használat kérdésére vonatkoznak.
53 Mindenesetre meg kell jegyezni, hogy a 2021. évi határozat 54. pontjában, nem pedig annak 57. és 58. pontjában található a 2011. szeptember 22‑i Mangiami ítéletre (T‑250/09, nem tették közzé, EU:T:2011:516) való hivatkozás, amely hatással volt a fellebbezési tanácsnak a bizonyítékok késedelmes benyújtásának igazolására vonatkozó következtetésére.
54 Ebből következik, hogy önmagában a 2868/95 rendelet 22. szabálya (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozó ítélkezési gyakorlat analógia útján történő alkalmazása a jelen ügyben nem minősülhet a 2017/1001 rendelet 103. cikkének (1) bekezdése értelmében vett nyilvánvaló hibának.
55 Ami az EUIPO azon érvét illeti, amely szerint a beavatkozó fél igazolta a bizonyítékok késedelmes benyújtását, nevezetesen azzal, hogy válaszolnia kellett a törlési osztály megállapításaira, ám ezt a fellebbezési tanács a 2021. évi határozat 54. pontjában tévesen utasította el, elegendő rámutatni arra, hogy ez az érvelés nem képezi részét azon indokoknak, amelyeken a megtámadott határozat alapul. Márpedig valamely határozat indokolásának magában a határozatban kell szerepelnie, és az EUIPO által később előadott magyarázatok nem vehetők figyelembe, kivételes körülményektől eltekintve, amelyek azonban sürgősség hiányában nem állnak fenn. Ebből következik, hogy főszabály szerint a határozatnak önmagában elegendőnek kell lennie, és indokolása nem következhet a határozatot követően akkor előadott írásbeli vagy szóbeli magyarázatokból, amikor a kérdéses határozat már uniós bíróság előtt kereset tárgyát képezi (lásd: 2017. december 12‑i Sony Computer Entertainment Europe kontra EUIPO – Vieta Audio [Vita] ítélet T‑35/16, nem tették közzé, EU:T:2017:886, 57. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
56 Ugyanez vonatkozik az EUIPO többi érvére is, különösen azokra, amelyek azon alapulnak, hogy a jelen ügy különösen hosszú múltra tekint vissza, és a feleknek és az eljárásnak érdekében áll a 2021. évi határozatban elkövetett hiba orvoslása. E tekintetben elegendő megállapítani, hogy ezen állítólagos körülmények egyike sem minősülhet a 2017/1001 rendelet 103. cikkének (1) bekezdése értelmében vett nyilvánvaló hibának.
57 A fentiekre tekintettel a jelen jogalapnak helyt kell adni, és a megtámadott határozatot hatályon kívül kell helyezni, anélkül, hogy a felperes többi érvét, valamint a második és a harmadik jogalapot vizsgálni kellene.
A költségekről
58 A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
59 A jelen ügyben az EUIPO és a beavatkozó fél pervesztes lett. A felperes azonban kizárólag az EUIPO‑nak a költségek viselésére való kötelezését kérte. E körülmények között, és tekintettel arra, hogy a 2021. évi határozat visszavonásáról szóló határozat a fellebbezési tanácsnak tudható be, az EUIPO saját költségein felül viseli a felperes részéről felmerült költségeket, és a beavatkozó fél maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) első fellebbezési tanácsának 2022. június 27‑i határozatát (R 894/2020‑1. sz. ügy) hatályon kívül helyezi.
2) Az EUIPO viseli saját költségein felül a Société des produits Nestlé SA részéről felmerült költségeket.
3) A European Food SA maga viseli saját költségeit.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2023. június 7‑i nyilvános ülésen.
Aláírások