T‑577/20. sz. ügy
Ryanair DAC
kontra
Európai Bizottság
A Törvényszék ítélete (kibővített tizedik tanács), 2022. május 11.
„Állami támogatások – A német légi közlekedési piac – Németország által a Condor Flugdienstnek nyújtott kölcsön – A támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat – Az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja – A nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatás – A saját működésre és nem a költségeknek a csoporton belüli önkényes felosztására visszavezethető nehézségek – Nehézségek, amelyek túl súlyosak ahhoz, hogy csoportszinten megoldhatóak legyenek – Fontos szolgáltatás megszakadásának kockázata”
1. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – Az állami támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét hivatalos vizsgálati eljárás megindítása nélkül megállapító bizottsági határozat – Az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése értelmében vett érintett felek keresete – Az érintettek eljárási jogainak védelme iránti kereset – Elfogadhatóság
(EUMSZ 108. cikk, (2) bekezdés, és EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés; 2015/1589 tanácsi rendelet, 1. cikk, h) pont, 4. cikk, (3) bekezdés, valamint 6. cikk, (1) bekezdés)
(lásd: 13–20. pont)
2. Államok által nyújtott támogatások – Tervezett támogatások – A Bizottság által végzett vizsgálat – Előzetes szakasz és kontradiktórius szakasz – A támogatás belső piaccal való összeegyeztethetősége – Értékelési nehézségek – A kontradiktórius eljárás megindítására vonatkozó bizottsági kötelezettség – Komoly nehézségek – Fogalom – Objektív jelleg – Bizonyítási teher – Az ilyen nehézségek fennállásának igazolását lehetővé tévő körülmények – A Bizottság arra vonatkozó kötelezettsége, hogy saját kezdeményezésére és ilyen értelmű valószínűsítő körülmények hiányában felkutassa azokat a potenciálisan releváns információkat, amelyeket nem hoztak a tudomására – Hiány
(EUMSZ 108. cikk, (2) bekezdés, EUMSZ 3. cikk; 2015/1589 tanácsi rendelet, 4. cikk, (3) és (4) bekezdés)
(lásd: 25–28. pont)
3. Államok által nyújtott támogatások – Tilalom – Eltérések – A belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető támogatások – Nehéz helyzetben lévő vállalkozás megmentéséhez nyújtott támogatások – Az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontjára és a nehéz helyzetben lévő, nem pénzügyi vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatásra tekintettel történő értékelés – Szempontok – Nehéz helyzetben lévő vállalkozás – Vállalatcsoporthoz tartozó, nehéz helyzetben lévő vállalkozás – Az iránymutatás szerinti támogatásokból kizárt vállalkozás – Kivétel – Feltételek – A saját működésre és nem a költségeknek a csoporton belüli önkényes felosztására visszavezethető nehézségek – Nehézségek, amelyek túl súlyosak ahhoz, hogy csoportszinten megoldhatóak legyenek
(EUMSZ 107. cikk, (3) bekezdés, c) pont; bizottsági közlemény [HL 2014. C 249., 1. o.], 22. pont)
(lásd: 39–65. pont)
4. Államok által nyújtott támogatások – Tilalom – Eltérések – A belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető támogatások – Nehéz helyzetben lévő vállalkozás megmentéséhez nyújtott támogatások – Az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontjára és a nehéz helyzetben lévő, nem pénzügyi vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatásra tekintettel történő értékelés – Szempontok – Közös érdekű célkitűzés követése – Szociális nehézséget megelőző vagy piaci hiányosságot kezelő intézkedés – Fontos és nehezen helyettesíthető szolgáltatás megszakadásának kockázata a támogatás kedvezményezettjének megszűnése esetén
(EUMSZ 107. cikk, (3) bekezdés, c) pont; bizottsági közlemény [HL 2014. C 249., 1. o.], 43. és 44. pont)
(lásd: 68–88. pont)
5. Államok által nyújtott támogatások – A Bizottság arra vonatkozó határozata, hogy nem emel kifogást valamely nemzeti intézkedéssel szemben – Indokolási kötelezettség – Terjedelem
(EUMSZ 107. cikk, (3) bekezdés, c) pont, és EUMSZ 296. cikk)
(lásd: 100–109. pont)
Összefoglalás
Az Európai Unió Törvényszéke megerősíti a Condor megmentéséhez nyújtott német támogatás uniós joggal való összeegyeztethetőségét
Az, hogy a Condor pénzügyi nehézségei a Thomas Cook‑csoport felszámolás alá vonásából eredtek, nem képezte e támogatás Bizottság általi jóváhagyásának akadályát
2019. szeptember 25‑én a Condor Flugdienst GmbH légitársaság (a továbbiakban: Condor), amely Németország repülőtereiről kiindulva légi közlekedési szolgáltatásokat nyújt elsősorban utazásszervezők részére, fizetésképtelenségi eljárás megindítását kérte, mivel felszámolási eljárás indult azon Thomas Cook Group plc‑vel (a továbbiakban: Thomas Cook‑csoport) szemben, amelynek a 100%‑os tulajdonában áll.
Ugyanezen a napon a Németországi Szövetségi Köztársaság a Condor részére nyújtott, hat hónapos időtartamra korlátozott, megmentési célú támogatási intézkedést jelentett be az Európai Bizottságnak. A bejelentett támogatás a légi fuvarozás rendjének fenntartására és a Condor anyavállalatának felszámolása által okozott, a Condorra, az utasaira és a személyzetére gyakorolt negatív következmények korlátozására irányult, lehetővé téve a Condor számára, hogy tevékenységét a hitelezőkkel való megállapodás megkötéséig és adott esetben az értékesítése megtörténtéig folytassa.
A Bizottság az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás megindítása nélkül a 2019. október 14‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat)(1) a bejelentett állami támogatási intézkedést az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja, valamint a nehéz helyzetben lévő, nem pénzügyi vállalkozásoknak nyújtott megmentési és szerkezetátalakítási állami támogatásról szóló iránymutatás(2) alapján a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősítette.
Az e határozat ellen a Ryanair DAC légitársaság (a továbbiakban: felperes) által benyújtott, megsemmisítés iránti keresetet a Törvényszék kibővített tizedik tanácsa elutasítja. A Törvényszék ennek keretében többek között pontosítja a megmentési célú támogatások és a szerkezetátalakítási támogatások belső piaccal való összeegyeztethetőségének az iránymutatásban előírt azon szabályra tekintettel történő vizsgálatát, amely szerint a valamely csoporthoz tartozó vállalkozás csupán azzal a feltétellel részesülhet ilyen támogatásban, hogy a nehézségek, amelyekkel a vállalkozás szembesül, a saját működésére vezethetőek vissza, és azok nem a költségeknek a csoporton belüli önkényes felosztásából erednek, valamint hogy ezek a nehézségek túl súlyosak ahhoz, hogy csoportszinten megoldhatóak legyenek.
A Törvényszék álláspontja
A Törvényszék először is elutasítja az arra alapított megsemmisítési jogalapokat, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy határozott, hogy nem indítja meg a hivatalos vizsgálati eljárást azon kétségek ellenére, amelyeknek a bejelentett támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének előzetes vizsgálata során fel kellett volna merülniük a Bizottságban.
E tekintetben a felperes különösen arra hivatkozott, hogy a bejelentett támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének megállapítása ellentétes az iránymutatás 22. pontjával, 44. pontjának b) alpontjával és 74. pontjával, ami olyan kétségeket vet fel, amelyek alapján a Bizottságnak meg kellett volna indítania a hivatalos vizsgálati eljárást.
A Törvényszék, miközben megerősíti, hogy a Bizottság köteles megindítani a hivatalos vizsgálati eljárást, amennyiben kétségek merülnek fel a bejelentett támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban, először is elutasítja az iránymutatás 22. pontjának a Bizottság általi megsértésére alapított kifogást.
Az említett 22. pont szerint: „[e]gy nagyobb vállalatcsoporthoz tartozó […] vállalkozás általában nem jogosult az […] iránymutatás szerinti támogatásra, kivéve, ha bizonyítható, hogy a vállalkozás nehézségei saját működésére, és nem a költségeknek a csoporton belüli önkényes felosztására vezethetők vissza, és a nehézségek túl súlyosak ahhoz, hogy csoportszinten megoldhatóak legyenek”.
A „kivéve, ha bizonyítható, hogy a vállalkozás nehézségei saját működésére, és nem a költségeknek a csoporton belüli önkényes felosztására vezethetők vissza” mondatrészt illetően a Törvényszék úgy véli, hogy az említett 22. pont szó szerinti, teleologikus és rendszertani értelmezéséből kitűnik, hogy ez a mondatrész egy és ugyanazon feltételnek minősül, amelyet úgy kell értelmezni, hogy a csoport részét képező vállalkozás nehézségeit akkor kell a saját működésére visszavezethetőnek tekinteni, ha azok nem a költségeknek az említett csoporton belüli önkényes felosztásából erednek.
E tekintetben a Törvényszék megállapítja, hogy az iránymutatás 22. pontjának célja annak elkerülése, hogy valamely vállalatcsoport a költségeit, az adósságait vagy a kötelezettségeit a csoporthoz tartozó vállalkozásra hárítsa, ezáltal lehetővé téve számára, hogy megmentési támogatásra legyen jogosult, noha egyébként nem lenne az. Ezzel szemben e pont célkitűzése nem az, hogy kizárja a megmentési támogatások hatálya alól a valamely csoporthoz tartozó vállalkozást pusztán azzal az indokkal, hogy a nehézségei a csoport többi tagja vagy a csoport más társasága által tapasztalt nehézségekből fakadnak, feltéve hogy az említett nehézségeket nem mesterségesen hozták létre, illetve azokat nem önkényesen osztották fel az említett csoporton belül.
Mivel a jelen ügyben a felperesnek nem sikerült megcáfolnia a Bizottság azon következtetéseit, amelyek szerint a Condor nehézségei elsősorban a Thomas Cook‑csoport felszámolás alá vonásából eredtek, és nem a költségek csoporton belüli önkényes felosztására voltak visszavezethetőek, a felperes nem bizonyította, hogy kétség merült fel a bejelentett intézkedésnek az iránymutatás 22. pontjában előírt feltétellel való összeegyeztethetőségét illetően.
E következtetést nem kérdőjelezi meg az a megállapítás, hogy a Condor nehézségei e tekintetben összefüggtek a Condornak a Thomas Cook‑csoporttal szemben fennálló, jelentős összegű követeléseinek törlésével a pénzeszközök csoporton belüli összevonása révén. A pénzeszközök csoporton belüli összevonása ugyanis a vállalatcsoportok által alkalmazott bevett és elterjedt gyakorlat, amely a csoport finanszírozásának megkönnyítésére irányul azáltal, hogy lehetővé teszi a csoport társaságai számára a finanszírozási költségek csökkentését. Ezenkívül a jelen ügyben a Thomas Cook‑csoport több éve bevezette a pénzeszközök összevonásának e rendszerét, és nem ez okozta a csoport nehézségeit.
A Thomas Cook‑csoporton belüli pénzeszköz‑összevonási rendszer önkényes jellegének megállapítását lehetővé tévő konkrét valószínűsítő körülmények hiányában a Bizottság nem volt köteles saját kezdeményezésére megvizsgálni a pénzeszköz‑összevonási rendszer „tisztességes” jellegét.
Ráadásul a felperesnek nem sikerült bizonyítania, hogy kétségek merültek fel az iránymutatás 22. pontjában előírt azon feltétel vizsgálata során, amely szerint egy csoport részét képező, a Condorhoz hasonló vállalkozás nehézségeinek túl súlyosaknak kell lenniük ahhoz, hogy azok csoportszinten megoldhatóak legyenek. E tekintetben a Törvényszék emlékeztet egyrészt arra, hogy a Thomas Cook‑csoport maga is felszámolás alatt állt, és valamennyi tevékenységét megszüntette. A Törvényszék másrészt kifejti, hogy a Bizottság nem volt köteles megvárni a Condor esetleges értékesítésére vonatkozó, az e társaság pénzügyi nehézségeinek megoldását célzó tárgyalások kimenetelét, tekintettel a megmentési célú támogatások sürgősségére és a folyamatban lévő bármilyen kereskedelmi tárgyaláshoz kapcsolódó bizonytalanságra.
A Törvényszék elutasítja továbbá az arra alapított kifogást, hogy a Bizottságban kétségeknek kellett volna felmerülniük azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a bejelentett támogatás megfelel‑e az iránymutatás 44. pontjának b) alpontjában kifejtett követelményeknek, amely rendelkezés tartalmazza azokat a részletes szabályokat, amelyek alapján a tagállamok megállapíthatják, hogy a kedvezményezett megszűnése valószínűleg komoly szociális nehézséggel vagy súlyos piaci hiányossággal járna.
Az iránymutatás 44. pontjának b) alpontja értelmében a tagállamok erre annak bizonyításával szolgálhatnak bizonyítékkal, hogy „fennáll annak a kockázata, hogy egy fontos, nehezen helyettesíthető, más versenytárs számára nehezen átvehető szolgáltatás nyújtása megszakad (például nemzeti infrastruktúra szolgáltató)”.
Ahhoz, hogy a szolgáltatás „fontosnak” legyen tekinthető, a Törvényszék szerint nem követelmény, hogy az e szolgáltatást nyújtó vállalkozás az érintett tagállam valamely régiójának gazdaságában fontos rendszerszintű szerepet töltsön be, sem pedig az, hogy általános gazdasági érdekű szolgáltatást vagy nemzeti szintű jelentőséggel rendelkező szolgáltatást nyújtson. Tekintettel tehát arra, hogy más versenytárs légitársaságok nem tudták volna rövid időn belül biztosítani a Condor 50–150 különböző célállomásra utazó 200 000–300 000 utasának azonnali hazaszállítását, a Bizottság helyesen állapította meg, hogy fennállt annak a kockázata, hogy egy fontos, nehezen helyettesíthető szolgáltatás nyújtása megszakad, és így a Condor piacról való kilépése alkalmas volt arra, hogy jelentős hiányossághoz vezessen az említett piacon.
Végül a Törvényszék mint megalapozatlant elutasítja a felperes azon kifogását is, amely szerint a Bizottság hiányosan és elégtelenül vizsgálta meg az iránymutatás 74. pontjában előírt, a megmentési célú támogatás először és utoljára történő nyújtására vonatkozó feltételt.
Másodszor a Törvényszék a Bizottságot terhelő indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapot, következésképpen pedig a keresetet teljes egészében elutasítja.