T‑307/01. sz. ügy

Jean-Paul François

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Tisztviselők – A fegyelmi eljárás rendje – Fizetési fokozatban visszavetés – A Bizottság épületeinek őrzésére és vagyonvédelmére vonatkozó szerződés – Ésszerű határidő – Büntetőeljárás – Kártérítési kereset”

Az ítélet összefoglalása

1.      Tisztviselők – A fegyelmi eljárás rendje – Fegyelmi eljárás – A IX. melléklet 7. cikkében megállapított határidők – Az adminisztráció ésszerű határidőn belül való eljárásának kötelezettsége – Figyelmen kívül hagyás – Következmények

(Személyzeti szabályzat, IX. melléklet, 7. cikk)

2.      Tisztviselők – A fegyelmi eljárás rendje – Fegyelmi eljárás megindítása – Elévülési idő – Hiány – Az adminisztráció ésszerű határidőn belül való eljárásának kötelezettsége – Figyelmen kívül hagyás – Következmények

(Személyzeti szabályzat, IX. melléklet, 86–89. cikk)

3.      Tisztviselők – A fegyelmi eljárás rendje – Fegyelmi eljárás – Fegyelmi és büntetőeljárás párhuzamos lefolytatása ugyanazon tényállás alapján – Az adminisztráció azon kötelezettsége, hogy a tisztviselő sorsáról csak a büntetőbíróság jogerős határozatát követően döntsön végleges jelleggel

(Személyzeti szabályzat, 88. cikk, (5) bekezdés; IX. melléklet, 7. cikk, (2) bekezdés)

4.      Tisztviselők – A fegyelmi eljárás rendje – Fegyelmi eljárás – Fegyelmi és büntetőeljárás párhuzamos lefolytatása ugyanazon tényállás alapján – A fegyelmi eljárás felfüggesztésének célja – A büntetőbíróság által megállapított tényállás alapulvételének kötelezettsége – A tényeknek a fegyelmi vétség fogalmára tekintettel történő minősítésének lehetősége

(Személyzeti szabályzat, 88. cikk, (5) bekezdés)

5.      Tisztviselők – Jogok és kötelezettségek – Őrzési és vagyonvédelmi szerződés visszaélésszerű alkalmazása ügyviteli feladatokra beosztott munkatárs felvételénél – Általános, önmagában véve nem csalárd gyakorlat – Jelzés vagy elhatárolódás hiánya – A személyzeti szabályzat alapján fennálló kötelezettségek megszegése – Hiány, B besorolási osztályú tisztviselő esetében

(Személyzeti szabályzat, 11. cikk)

6.      Tisztviselők – Kereset – Kártérítési kereset – A megtámadott aktus megsemmisítése, amely nem biztosítja a nem vagyoni kár megfelelő jóvátételét – Szabálytalan fegyelmi eljárás által okozott nem vagyoni kár

(Személyzeti szabályzat, 91.  cikk)

1.      Jóllehet a személyzeti szabályzat IX. mellékletének 7. cikkében a fegyelmi eljárás lefolytatására előírt szigorú határidők nem elévülési jellegűek, ugyanakkor a gondos ügyintézés olyan szabályát tartalmazzák, amelynek célja – mind az adminisztráció, mind a tisztviselők érdekében – az indokolatlan késedelem elkerülése a fegyelmi eljárást befejező határozat elfogadásakor. Ezért a fegyelmi jogkör gyakorlójának a fegyelmi eljárást körültekintően kell lefolytatnia, és úgy kell eljárnia, hogy minden további jogi aktus az előzőhöz képest ésszerű határidőn belül megszülessen. Ezen határidő figyelmen kívül hagyása – amely kizárólag az ügy sajátos körülményeinek figyelembevételével ítélhető meg – a határidőn túl elfogadott aktus megsemmisítését vonhatja maga után.

(vö. 47. pont)

2.      A fegyelmi jogkör gyakorlójának még a személyzeti szabályzat 86–?89. cikkében és IX. mellékletében előírt elévülési határidő hiánya esetében is – nevezetesen akkortól, amikor a tényekről és a tisztviselő személyzeti szabályzat alapján fennálló kötelezettsége megszegésének minősíthető magatartásokról az adminisztráció tudomást szerez – úgy kell eljárnia, hogy a fegyelmi intézkedés kiszabásával záruló eljárás ésszerű határidőn belül meginduljon. E határidő figyelmen kívül hagyása – amely az ügy sajátos körülményeitől függ – az adminisztráció által kirívó késedelemmel megindított fegyelmi eljárás jogellenességét és következésképpen az említett eljárás nyomán kiszabott fegyelmi intézkedés megsemmisítését vonhatja maga után.

Sértené a jogbiztonság elvét, ha az adminisztráció a fegyelmi eljárás megindításával kirívóan késlekedne. Ugyanis mind a tények és a tisztviselő – személyzeti szabályzat alapján fennálló kötelezettsége megszegésének minősíthető – magatartásainak adminisztráció általi értékelése, mind a tisztviselő védekezéshez való jogának gyakorlása különösen nehéznek bizonyulhat, amennyiben a tényállás, illetve a magatartás megvalósulása és a fegyelmi vizsgálat megindítása között huzamosabb idő telik el.

(vö. 48–49. pont)

3.      A személyzeti szabályzat 88. cikkének ötödik bekezdése megtiltja, hogy a büntetőbíróság határozatának jogerőre emelkedéséig a párhuzamosan büntetőeljárás alapjául is szolgáló tényállás tekintetében a kinevezésre jogosult hatóság az érintett tisztviselő helyzetét – fegyelmi úton – végleges jelleggel rendezze. E cikk ennélfogva nem biztosít mérlegelési jogkört az említett hatóságnak, szemben a személyzeti szabályzat IX. melléklete 7. cikkének második bekezdésével, amelynek értelmében ha büntetőeljárás van folyamatban, a fegyelmi tanács úgy határozhat, hogy a bíróság határozatáig véleményadását felfüggeszti.

(vö. 59. pont)

4.      A személyzeti szabályzat 88. cikke ötödik bekezdésének szerepe kettős. Egyrészről e cikknek az a célja, hogy ne érintse a szóban forgó tisztviselő helyzetét abban a büntetőeljárásban, amely az intézményen belül egyébként fegyelmi eljárás alapjául szolgáló tényállás alapján indulhatott ellene. Másrészről a fegyelmi eljárás felfüggesztése a büntetőeljárás befejezéséig lehetővé teszi, hogy a fegyelmi eljárásban a büntetőbíróság által megállapított tényállást – az ítélet jogerőre emelkedését követően – figyelembe vegyék. A személyzeti szabályzat 88. cikkének ötödik bekezdése ugyanis kimondja azt az elvet, hogy a „fegyelmi eljárás a büntetőeljáráshoz kötve van”, amelyet különösen az indokol, hogy a büntetőügyekben eljáró tagállami igazságszolgáltatási szervek szélesebb nyomozati jogkörrel bírnak, mint a kinevezésre jogosult hatóság. Következésképpen, amennyiben ugyanaz a tényállás bűncselekménynek, illetve tisztviselő személyzeti szabályzat alapján fennálló kötelessége megszegésének is minősíthető, az adminisztráció a büntetőbíróság által a büntetőeljárás során megállapított tényálláshoz kötve van. Miután ez utóbbi az adott ügyben a tényállást megállapította, az adminisztráció a fegyelmi kötelességszegés fogalmára tekintettel elvégezheti annak jogi minősítését, különösen azt vizsgálva, hogy az a személyzeti szabályzat értelmében kötelességszegésnek minősül-e.

(vö. 75. pont)

5.      Indokolatlan a B besorolási osztályba tartozó, a személyzeti szabályzat 5. cikkének (1) bekezdése értelmében végrehajtási, nem pedig az A besorolási osztályú tisztviselők besorolásának megfelelő irányítási feladatokat ellátó tisztviselő terhére róni azt, hogy megszegte a személyzeti szabályzat alapján fennálló kötelezettségeit, mivel nem jelezte, hogy a kizárólag adminisztratív feladatokat ellátó munkatársa fizetést kap az őrzési és vagyonvédelmi szerződést a közbeszerzés keretében elnyert társaságtól, illetve hogy nem határolta el magát megfelelő módon a Bizottság különböző szervezeti egységei által kialakított, általánosan elterjedt és az intézményi vezetés által támogatott, szabálytalan, ám önmagában csalárdnak nem minősülő gyakorlattól.

(vö. 92–93. pont)

6.      A tisztviselő által megtámadott határozat megsemmisítése – a sajátos körülmények kivételével – önmagában a tisztviselő által elszenvedett károk megfelelő jóvátételének minősül.

Ezzel szemben, amikor a fegyelmi eljárás során előterjesztett különböző határozatok és adminisztratív vélemények olyan vádakat tartalmaztak a felperessel szemben, amelyek később valótlannak bizonyultak, a Bizottság a fegyelmi eljárást az ésszerű határidő elvének megsértésével indította meg, ezen túlmenően, a fegyelmi eljárást a fegyelmi intézkedés kiszabásáig majdnem három évvel meghosszabbították, és nem függesztették fel a felperes ellen indult büntetőeljárás befejezésig; e körülmények összessége úgy tekintendő, hogy az sértette a felperes jó hírnevét, megzavarta magánéletét, hosszabb ideig bizonytalanná tette helyzetét és olyan nem vagyoni kárt okozott, amely esetében a megtámadott határozat megsemmisítése nem minősülhet a kár megfelelő jóvátételének, mivel ezt a megsemmisítés nem tudja utólag meg nem történtté tenni.

(vö. 110. pont)