T‑472/13. sz. ügy
H. Lundbeck A/S
és
Lundbeck Ltd
kontra
Európai Bizottság
„Verseny – Kartellek – A citalopram gyógyszerhatóanyagot tartalmazó antidepresszáns gyógyszerek piaca – A cél általi versenykorlátozás fogalma – Potenciális verseny – Generikus gyógyszerek – Szabadalmak fennállásából eredő piacralépési akadályok – A szabadalom jogosultja és generikus gyógyszereket gyártó vállalkozások között kötött megállapodások – Az EUMSZ 101. cikk (1) és (3) bekezdése – Téves jogalkalmazás és mérlegelési hibák – Indokolási kötelezettség – Védelemhez való jog – Jogbiztonság – Bírságok”
Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (kilencedik tanács), 2016. szeptember 8.
1. Kartellek – Versenytorzítás – Potenciális verseny – Generikus gyógyszereket gyártó vállalkozás valós és konkrét lehetősége a kockázattal való piacra lépésre, szabadalmak által védett gyógyszerek jelenléte esetén – A szabadalmak jogosultja és generikus gyógyszereket gyártó vállalkozások között létrejött, e piacra lépés akadályozására alkalmas megállapodás – A potenciális verseny korlátozása
(EUMSZ 101. cikk, (1) bekezdés)
2. Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – A jogsértésnek és a jogsértés időtartamának a Bizottságra háruló bizonyítása – A bizonyítási teher terjedelme – A Bizottság által elfogadott bizonyítékok esetében megkövetelt pontosság mértéke – Valószínűsítő körülmények csoportja – Az ártatlanság vélelme – Alkalmazhatóság – A jogsértés megtörténtét vitató vállalkozások bizonyítási kötelezettsége – Bírósági felülvizsgálat – Terjedelem
(EUMSZ 101. cikk, (1) bekezdés, és EUMSZ 263. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 2. cikk)
3. Kartellek – Tilalom – Jogsértések – Szabadalmi jogvitát egyezség útján rendező megállapodások – Az originális gyártó és egy generikus gyógyszereket gyártó vállalkozás között kötött megállapodás – A versenytársak piacról való kizárásával járó, aránytalan jellegű fordított kifizetések – Megengedhetetlenség
(EUMSZ 101. cikk, (1) bekezdés)
4. Megsemmisítés iránti kereset – Az uniós bíróság hatásköre – Valamely tagállam nemzeti jogának értelmezése – Ténykérdés – Bennfoglaltság
(EUMSZ 263. cikk)
5. Kartellek – Versenytorzítás – Értékelési szempontok – A kartell tartalma és célja, valamint kialakulásának gazdasági és jogi háttere – A cél és a hatás általi jogsértések megkülönböztetése – A megállapodásban részes feleknek a verseny korlátozására irányuló szándéka – Nem szükséges feltétel – Cél általi jogsértés – Elegendő károssági fok – Értékelési szempontok
(EUMSZ 101. cikk, (1) bekezdés)
6. Kartellek – Versenytorzítás – Szabadalmi jogvitát egyezség útján rendező megállapodások – Az originális gyártó és egy generikus gyógyszereket gyártó vállalkozás között kötött megállapodás – A szóban forgó vállalkozások számára a legjövedelmezőbb vagy a legkevésbé kockázatos megoldás – Jogszabályok különösen hátrányos hatásainak mérséklésére irányuló célkitűzés – E megállapodások jogellenes jellegére való hatás hiánya
(EUMSZ 101. cikk, (1) bekezdés)
7. Kartellek – Versenytorzítás – Járulékos korlátozás – Fogalom – Objektív és arányos jelleg – Az alapügyletet nehezebbé vagy kevésbé előnyössé tevő korlátozás – Szabadalmi jogvitát egyezség útján rendező megállapodások – Az originális gyártó és egy generikus gyógyszereket gyártó vállalkozás között kötött megállapodás – Valamely szellemi tulajdonjog védelmével együtt járó versenykorlátozó kikötések – Objektíve szükséges korlátozás hiánya
(EUMSZ 101. cikk, (1) bekezdés)
8. Verseny – Uniós szabályok – Tárgyi hatály – Szabadalmi jogvitát egyezség útján rendező megállapodások – Bennfoglaltság – Az originális gyártó és egy generikus gyógyszereket gyártó vállalkozás között kötött megállapodás – A szabadalom hatálya szempontjának alkalmazása – Nem releváns vizsgálat – Cél általi jogsértés
(EUMSZ 101. cikk, (1) bekezdés)
9. Az intézmények jogi aktusa – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – A versenyszabályokat alkalmazó határozat – Bírósági felülvizsgálat – Terjedelem
(EUMSZ 101. cikk, EUMSZ 261. cikk, és EUMSZ 296. cikk, (2) bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet, 31. cikk)
10. Megsemmisítés iránti kereset – Jogalapok – Az indokolás hiánya vagy elégtelensége – Az érdemi jogszerűségre vonatkozó jogalaptól elkülönülő jogalap
(EUMSZ 263. cikk és EUMSZ 296. cikk)
11. Kartellek – Tilalom – Mentesség – Feltételek – Bizonyítási teher – Terjedelem
(EUMSZ 101. cikk, (3) bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet, 2. cikk)
12. Verseny – Közigazgatási eljárás – Kifogásközlés – Ideiglenes jelleg – Szükséges tartalom – Korlátok
(EUMSZ 101. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (2) bekezdés, a) pont; 1/2003 tanácsi rendelet, 27. cikk, (1) bekezdés)
13. Verseny – Közigazgatási eljárás – Kifogásközlés – Bizonyos adatok hozzáférhetővé tételének a vállalkozásokkal szembeni megtagadása – Részben ezen adatokra alapított végleges bizottsági határozat – A védelemhez való jog megsértése – A végleges határozatnak a maga összességében való érvényessége – A határozat megalapozottságának a Törvényszék általi vizsgálata – A vitatott adatok figyelembevétele – Kizártság
(EUMSZ 101. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 27. cikk, (1) bekezdés)
14. Verseny – Uniós szabályok – Jogsértések – Szándékos vagy gondatlan elkövetés – Fogalom – Olyan vállalkozás, amelynek tudnia kellett magatartásának versenyellenes jellegéről – Az originális gyártó és egy generikus gyógyszereket gyártó vállalkozás között kötött megállapodás – A versenytársak piacról való kizárásával járó, aránytalan jellegű fordított kifizetések – Bennfoglaltság
(EUMSZ 101. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 5. cikk, és 23. cikk, (2) bekezdés)
15. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – A Bizottság azon kötelezettsége, hogy tartsa magát a korábbi határozathozatali gyakorlatához – Hiány – A bírság általános mértékének növelése – Megengedhetőség
(EUMSZ 101. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés)
16. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Az alapösszeg megállapítása – A jogsértés súlya – Értékelési szempontok – Az eladások értékének meghatározása – Az arányosság elvének tiszteletben tartása
(EUMSZ 101. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) és (3) bekezdés; 2006/C 210/02 bizottsági közlemény, 21. és 22. pont)
17. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Elrettentő jelleg
(EUMSZ 101. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) és (3) bekezdés; 2006/C 210/02 bizottsági közlemény, 25. pont)
18. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Az alapösszeg kiigazítása – Enyhítő körülmények – Az iránymutatásban szereplő körülmények tájékoztató jellege – A versenyszabályok első esetben történő alkalmazása egy adott gazdasági ágazatban – Enyhítő körülmény hiánya
(EUMSZ 101. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 2006/C 210/02 bizottsági közlemény, 29. pont)
19. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Az alapösszeg kiigazítása – Enyhítő körülmények – Gondatlanságból elkövetett jogsértés – Az iránymutatásban felsorolt minden egyes enyhítő körülmény külön‑külön való figyelembevételének szükségessége – Hiány – Átfogó értékelés
(EUMSZ 101. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 2006/C 210/02 bizottsági közlemény, 29. pont)
1. Az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése csak olyan ágazatokra vonatkozik, amelyek nyitottak a verseny számára. E tekintetben a verseny feltételeinek vizsgálata a kérdéses piacon nemcsak a releváns piacon már jelen lévő vállalkozások között fennálló tényleges versenyen alapul, hanem a potenciális versenyen is, azért, hogy a piac struktúrájának, és az annak működését meghatározó gazdasági és jogi háttérnek a figyelembevételével megállapítható legyen, vajon valós és konkrét lehetőség van e arra, hogy az érintett vállalkozások egymással versenyezzenek, vagy hogy az új versenytárs az érintett piacra léphessen, és a letelepedett vállalkozásokkal versenyezzen. Egyébiránt maga az a tény, hogy egy adott piacon már jelen lévő vállalkozás megállapodásokat próbál kötni, vagy információcserét szolgáló mechanizmusokat kíván kialakítani más, e piacon jelen nem levő vállalkozásokkal, arra utaló komoly valószínűsítő körülmény, hogy e piacra nem lehetetlen belépni.
A gyógyszerek piacán a generikus gyártó eljárási szabadalmai nem jelentenek szükségképpen legyőzhetetlen akadályokat a generikus gyógyszereket gyártó vállalkozások számára, ha általános jelleggel több konkrét és reális piacralépési lehetőséget jelentő út áll ez utóbbi vállalkozások rendelkezésére. E lehetőségek közé tartozik többek között a generikus termék „kockázattal” történő forgalomba hozatala, annak lehetőségével, hogy esetleges perek során szembe kerülnek az originális gyártóval. Az ilyen lehetőség valóban a potenciális verseny megnyilvánulása egy olyan helyzetben, amelyben a gyártó eredeti szabadalmai lejártak, és léteznek más olyan eljárások, amelyek lehetővé teszik generikus gyógyszerek előállítását, és amelyekről nem állapították meg, hogy sértik e gyártó egyéb szabadalmait. Ezenkívül a generikus vállalkozások által a piacra lépést korlátozó megállapodásoknak az említett gyártóval való megkötését megelőzően az originális gyógyszer piacára való belépés érdekében tett lépések és befektetések azt bizonyítják, hogy az említett megállapodások időpontjában e vállalkozások készek voltak belépni a piacra, és vállalni ez e belépéssel járó kockázatokat.
Ezenkívül a szabadalmak érvényességének vélelme nem lehet egyenértékű a szabályosan forgalomba hozott azon generikus termékek jogellenességének vélelmével, amelyekről a szabadalom jogosultja úgy véli, hogy sértik a szabadalmat. A generikus gyógyszerek piacra lépése esetén ugyanis a szabadalom jogosultjára tartozik annak a nemzeti bíróságok előtti bizonyítása, hogy e gyógyszerek sértik valamelyik eljárási szabadalmát, mivel a kockázattal történő piacra lépés önmagában nem jogellenes. Egyébként a szabadalom jogosultja által a generikus vállalkozásokkal szemben indított bitorlási kereset esetén az utóbbiaknak viszontkereset révén lehetőségük van arra, hogy vitassák az e jogosult által hivatkozott szabadalom érvényességét. Az ilyen keresetek ugyanis gyakoriak a szabadalmak területén, és számos esetben eredményezik a szabadalom jogosultja által hivatkozott eljárási szabadalom érvénytelenségének megállapítását. A tényleges és potenciális verseny jogszerű folytatásának megállapításához csak azt kell bizonyítani, hogy a generikus vállalkozások rendelkeznek a piacra lépés valós és konkrét lehetőségével, valamint az arra való képességgel, ami bizonyosan fennáll abban az esetben, ha e vállalkozások jelentős befektetéseket eszközöltek a piacra lépés érdekében, már megszerezték a forgalombahozatali engedélyeket, vagy megtették a szükséges lépéseket azok észszerű időn belül történő beszerzése érdekében.
A generikus vállalkozások piacra lépését illetően ahhoz, hogy meg lehessen állapítani az e vállalkozások által támasztott potenciális verseny fennállását, csak azt kell bizonyítani, hogy e piacra lépés észszerű időn belül megtörténik, mivel konkrétan a gyógyszeripari ágazatban a potenciális verseny már a szabadalom lejárta előtt is fennállhat.
Végül a potenciális verseny magában foglalja többek között a szükséges forgalombahozatali engedélyeket megszerezni kívánó generikus vállalkozások tevékenységeit, valamint valamennyi, a piacra lépés előkészítéséhez elengedhetetlen közigazgatási és üzleti lépés megtételét. E potenciális versenyt védi az EUMSZ 101. cikk. Abban az esetben ugyanis, ha a versenyjog megsértése nélkül lehetne fizetni azon vállalkozásoknak, amelyek éppen teljesítik a valamely generikus gyógyszer forgalmazásának előkészítéséhez elengedhetetlen lépéseket, és amelyek ennek érdekében jelentős befektetéseket eszközöltek, azért, hogy állítsák le, vagy csak lassítsák ezt a folyamatot, akkor soha nem állna fenn tényleges verseny, vagy csak jelentős késedelmek mellett, aminek költségeit a fogyasztók, vagyis a jelen esetben a betegek vagy az egészségbiztosítási pénztárak viselnék.
(lásd 98–104., 121–124., 128–132., 144., 157., 160., 163., 164., 171., 180., 181., 202., 203., 317., 426., 471–474. pont)
2. Lásd a határozat szövegét.
(lásd 105–113., 138., 139., 141., 165., 166. pont)
3. Az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének a szabadalmi jogvitát egyezség útján rendező megállapodásokra történő alkalmazása egyáltalán nincs kizárva. E tekintetben, noha a Bizottságnak nem kell meghatároznia egy szabadalom hatályát, ugyanakkor ezen intézmény nem maradhat teljesen passzív akkor, ha a szabadalom hatálya releváns az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk megsértésének értékelése szempontjából.
Ebben az összefüggésben az, hogy a versenykorlátozó megállapodásokban szereplő korlátozásokat jelentős fordított kifizetések révén érik el, döntő elem e megállapodások jogi értékelése szempontjából. A fordított kifizetés fennállása egy szabadalmi jogvita egyezség útján történő rendezése keretében nem mindig jelent problémát, többek között akkor nem, ha e kifizetés a szabadalom valamennyi fél felfogásának megfelelő erejéhez kötődik, ha az szükséges ahhoz, hogy mindkét fél számára elfogadható és jogszerű megoldást találjanak, valamint ha ahhoz nem kapcsolódnak a generikus gyógyszerek piacra lépésének késleltetésére irányuló korlátozások. Ezzel szemben, amikor a fordított kifizetés a versenytársak piacról való kizárásához vagy a piacra lépésre ösztönző elemek korlátozásához kapcsolódik, úgy lehet tekinteni, hogy e korlátozás nem kizárólag a szabadalmak erejének felek általi értékeléséből következik, hanem a korlátozást e kifizetés révén érik el, ami ezáltal a verseny kivásárlásához hasonlít.
Az ilyen kifizetések aránytalansága, több másik tényezővel együttesen – mint az, hogy e kifizetések összege láthatóan megfelel legalább a generikus vállalkozások által piacra lépésük esetén várt nyereségnek, a generikus vállalkozásuk számára a megállapodások lejártát követően termékeik piacra dobását a szabadalmak jogosultjai által indított bitorlási keresetek kockázata nélkül lehetővé tévő kikötések hiánya, illetve az, hogy e megállapodásokban az e jogosult szabadalmainak hatályán túllépő korlátozások szerepelnek – lehetővé teszi annak megállapítását, hogy az ilyen megállapodások a versenynek az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett korlátozására irányulnak.
Amennyiben ugyanis bizonyítást nyer, hogy a generikus vállalkozások az eljárási szabadalmak jogosultjaival szembeni per esetén valós esélyekkel rendelkeznének annak megnyerésére, a versenykorlátozó megállapodások megkötésével a szabadalmak jogosultjai e bizonytalanságot azzal a bizonyossággal váltják fel, hogy a generikus vállalkozások jelentős összegű fordított kifizetések fejében nem lépnek piacra, ezáltal azok időtartamára kiküszöbölve a piacon minden – akár potenciális – versenyt.
(lásd 117–119., 140., 349., 350., 352–354., 363., 369., 379., 399., 401., 414., 427., 429., 431., 460., 486–489., 500., 526., 573. pont)
4. Lásd a határozat szövegét.
(lásd 258., 625. pont)
5. Az EUMSZ 101. cikk hatálya alá tartozó versenyellenes magatartások területén a vállalkozások közötti egyeztetés bizonyos típusai a rendes verseny megfelelő működése tekintetében jellegüknél fogva elegendő károssági fokot mutatnak ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy hatásaik vizsgálata nem szükséges.
E tekintetben a versenytársak piacról való kizárása a piacfelosztás és a termeléskorlátozás extrém formáját jelenti. Egyébként annak, hogy cél általi versenykorlátozásnak minősülhessen, nem szükséges feltétele az, hogy a megállapodások ugyanezen típusát a Bizottság már szankcionálta. Az a tény, hogy a Bizottság a múltban nem tekintette úgy, hogy egy adott típusú megállapodás maga a célja alapján versenykorlátozó jellegű, önmagában tehát nem zárhatja ki, hogy a jövőben a vitatott intézkedések – azok tartalmát, célját és összefüggéseit figyelembe vevő – egyedi és részletes vizsgálata alapján így tegyen.
Végül ahhoz, hogy egy megállapodást e rendelkezés értelmében cél általi versenykorlátozásnak lehessen minősíteni, nem szükséges az, hogy e megállapodást első ránézésre vagy kétségtelenül kellően károsnak kelljen tekinteni a verseny szempontjából, anélkül hogy alaposan meg kellene vizsgálni a megállapodás tartalmát és célkitűzését, valamint azt a gazdasági és jogi hátteret, amelybe illeszkedik.
(lásd 338–344., 428., 434–438., 472., 523., 539., 752., 774., 775. pont)
6. A gyógyszerek piacán létrejött egyezség útján történő vitarendezés keretében az, hogy a versenyellenes magatartás elfogadása lehet a leggazdaságosabb vagy a legkevésbé kockázatos megoldás egy vállalkozás számára, egyáltalán nem zárja ki az EUMSZ 101. cikk alkalmazását, különösen, ha arról van szó, hogy tényleges vagy potenciális versenytársak számára azért teljesítenek kifizetést, hogy azok távol maradjanak a piactól, és megosztják velük a generikus gyógyszerek e piacon való hiányából eredő, a fogyasztók hátrányára megvalósuló nyereséget.
Nem fogadható el ugyanis az, hogy az originális gyógyszerekhez kapcsolódó szabadalmi jogokkal rendelkező vállalkozások és a generikus gyógyszereket gyártó vállalkozások közötti megállapodások megkötésével, amely megállapodások értelmében a szabadalmak jogosultjai általi értékátruházás ellenében a generikus gyógyszereket gyártó vállalkozások elfogadják a piacra lépés korlátozásait, és kötelezettséget vállalnak különösen arra, hogy e megállapodások időtartama alatt nem értékesítik a generikus gyógyszert, a szabadalmi jogokkal rendelkező vállalkozások megvédhessék magukat az árak olyan visszafordíthatatlan csökkenésétől, amelyet saját állításuk szerint sem lehetett volna elkerülni, még akkor sem, ha megnyerték volna a nemzeti bíróságok előtt indított bitorlási pereket. Ennélfogva e vállalkozások ilyen megállapodások megkötése révén a fogyasztók és az állami egészségügyi költségvetések kárára fenntarthatnák termékeik magasabb árait, holott ezt az eredményt nem lehetett volna elérni még akkor sem, ha a nemzeti bíróságok megerősítették volna szabadalmaik érvényességét, és a generikus vállalkozások termékeit bitorló jellegűnek ítélték volna. Ez az eredmény egyértelműen ellentétes lenne a Szerződés versenyről szóló rendelkezéseinek célkitűzéseivel, amelyek többek között a fogyasztók versenytársak közötti összejátszásból származó indokolatlan áremelésekkel szembeni védelmét célozzák. Nincs ok arra, hogy elismerjük, hogy az ilyen összejátszás jogszerű, azzal az indokkal, hogy eljárási szabadalmakról van szó, holott e szabadalmak nemzeti bíróságok előtti megvédése még a jogosultjaik számára legkedvezőbb forgatókönyv esetén sem vezethetett volna ugyanilyen negatív eredményekhez a verseny és különösen a fogyasztók szempontjából. Nem fogadható el ugyanis, hogy a vállalkozások megpróbálják mérsékelni a jogszabályok azon hatásait, amelyeket különösen kedvezőtlennek tartanak, azzal az ürüggyel, hogy e szabályok rájuk nézve hátrányosan megbontják az egyensúlyt, és ezért olyan kartelleket hozzanak létre, amelyek célja e hátrányok kiküszöbölése.
(lásd 380., 386., 387., 427., 459. pont)
7. Amikor azt kell eldönteni, hogy valamely versenyellenes korlátozás kikerülhet–e az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom alól azzal az indokkal, hogy ilyen versenyellenes jelleggel nem bíró alapügylet járulékos részét képezi, meg kell vizsgálni, hogy ezen ügylet megvalósítása a szóban forgó korlátozás hiányában lehetetlen lenne‑e.
Valamely korlátozás szükségességének követelménye tehát kettős vizsgálatot igényel. Egyrészt ugyanis azt kell megvizsgálni, hogy a korlátozás objektív módon szükséges‑e az alapügylet megvalósításához, másrészről pedig azt, hogy e korlátozás arányos‑e az alapügylethez képest.
Ami a korlátozás objektív szükségességének vizsgálatát illeti, mivel az uniós versenyjogban nem ismerhető el a józan mérlegelés elvének létezése, az objektív szükségesség feltétele nem értelmezhető úgy, hogy az magában foglalja valamely megállapodás versenyt szolgáló és versenyellenes hatásainak mérlegelését.
Ami a gyógyszeripari ágazatban az originális gyártó és egy generikus gyógyszereket gyártó vállalkozás között kötött megállapodást illeti, az e megállapodás alapján kikötött versenykorlátozások objektíve nem szükségesek a szabadalom jogosultja szellemi tulajdonjogainak védelméhez, ha más módjai is vannak e jogok védelmének vagy egy szabadalmi jogvita egyezség útján történő rendezésének, anélkül hogy a generikus gyógyszerek piacra lépését érintő korlátozásokat kötnének ki.
(lásd 453–455. 458. pont)
8. Noha a Bizottság nem maradhat teljesen passzív, ha a szabadalom hatálya releváns az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk megsértésének értékelése szempontjából, nem kell meghatároznia a szabadalom hatályát. E megfontolásra, valamint az EUMSZ 101. cikk inherens céljaira figyelemmel, amelyek szerint többek között minden gazdasági szereplőnek önállóan kell meghatároznia a piacon követni kívánt politikáját, annak érdekében, hogy megvédjék a fogyasztókat a versenytársak közötti összejátszásból származó indokolatlan áremelésekkel szemben, a szabadalom hatályának szempontja nem alkalmazható a vitatott megállapodásoknak az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése fényében történő értékelése céljából.
E szempont ugyanis versenyjogilag több szempontból is problematikus. Először is az annak vélelmezéséhez vezet, hogy egy generikus gyógyszer sérti az originális gyártó szabadalmát, és ily módon, ezen az alapon lehetővé teszi a generikus gyógyszer kizárását, noha a generikus gyógyszer jogsértő vagy nem jogsértő jellege nem eldöntött kérdés. Másodszor e szempont azon vélelemre épül, amely szerint a szabadalom érvényességének vitatása esetén minden, egyezség útján történő vitarendezés keretében hivatkozott szabadalmat érvényesnek kell tekinteni, holott ennek nincs sem jogi, sem gyakorlati alapja. Az a kérdés ugyanis, hogy egy korlátozás egy szabadalom hatálya alá tartozik‑e, vagy sem, a szabadalom hatályára és érvényességére vonatkozó vizsgálatból következő megállapítás, nem pedig e vizsgálat kiindulópontja.
(lásd 489–493., 499., 512., 515. pont)
9. Lásd a határozat szövegét.
(lásd 507., 509., 791–794. pont)
10. Lásd a határozat szövegét.
(lásd 508. pont)
11. Lásd a határozat szövegét.
(lásd 708–711. pont)
12. Lásd a határozat szövegét.
(lásd 726–729., 732., 741. pont)
13. Lásd a határozat szövegét.
(lásd 745., 746., 748., 752., 834. pont)
14. Azon kérdést illetően, hogy valamely jogsértést szándékosan vagy gondatlanul követték‑e el, és ezért szankcionálható‑e az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének első albekezdése alapján, e feltétel teljesül, amennyiben a szóban forgó vállalkozásnak tudatában kell lennie magatartása versenyellenes jellegének, akár tisztában van azzal, akár nem, hogy megsérti a Szerződés versenyszabályait.
Egyébiránt az Emberi Jogok Európai Egyezményének 7. cikkében, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 49. cikkében előírt jogbiztonság elvét és a büntetések törvényességének elvét nem lehet úgy értelmezni, hogy azok megtiltják a büntetőjogi felelősség szabályainak fokozatos világossá tételét, de ezen elvekkel ellentétes lehet a jogsértést megállapító jogszabály új értelmezésének visszaható hatállyal történő alkalmazása.
Ebben az összefüggésben nem előreláthatatlan, hogy azok a megállapodások, amelyek révén az originális gyártónak meghatározott időn át jelentős összegű fordított kifizetések révén sikerül távol tartania a potenciális versenytársakat a piacról, ellentétesek lehetnek az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésével, függetlenül attól, hogy túllépnek‑e, vagy sem, az originális gyártó szabadalmainak hatályán. E tekintetben az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének szó szerinti értelmezése alapján egyértelmű, hogy a versenytársak között kötött, közülük egyeseknek a piacról való kizárására irányuló megállapodások jogellenesek. A piac felosztására vagy az onnan való kizárásra irányuló megállapodások ugyanis az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében kifejezetten említett legsúlyosabb versenykorlátozások közé tartoznak.
(lásd 761–767., 832. pont)
15. Lásd a határozat szövegét.
(lásd 773., 810. pont)
16. Lásd a határozat szövegét.
(lásd 799., 800., 804., 808., 809., 811. pont)
17. Lásd a határozat szövegét.
(lásd 820., 822–824. pont)
18. Az, hogy a jogsértés fennállásával kapcsolatos észszerű kétség megléte immár nem szerepel kifejezetten az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatásban konkrétan említett enyhítő körülmények között, nem elegendő ahhoz, hogy a Bizottság automatikusan elutasítsa annak enyhítő körülményként történő alkalmazását. Mivel ugyanis az iránymutatás nem írja elő kötelezően a figyelembe vehető enyhítő körülményeket, a Bizottság mérlegelési mozgástere bizonyos mértékben továbbra is fennáll arra vonatkozóan, hogy enyhítő körülmények címén átfogó módon értékelhesse a bírságösszeg esetleges csökkentésének mértékét.
Ugyanakkor az a körülmény, hogy egy bizottsági határozat a versenyszabályok első alkalmazását jelenti egy adott gazdasági ágazatban, nem minősíthető enyhítő körülménynek abban az esetben, ha a jogsértés elkövetője tudta vagy tudnia kellett, hogy magatartása a verseny korlátozásával járhat a piacon, és hogy versenyjogi szempontból problémát jelenthet.
(lásd 830., 831. pont)
19. Lásd a határozat szövegét.
(lásd 838., 841., 842. pont)