A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2024. február 29.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Mezőgazdaság – Közös agrárpolitika – A vidékfejlesztés támogatása az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) – Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme – 2988/95/EK, Euratom rendelet – 7. cikk – Közigazgatási intézkedések és szankciók – 1306/2013 rendelet – 54. és 56. cikk – 640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet – 35. cikk – A jogosulatlanul kifizetett összegeknek a szabálytalanság elkövetésében részt vevő személyekkel történő visszatéríttetése – A »kedvezményezett« fogalma”
A C‑437/22. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Riigikohus (legfelsőbb bíróság, Észtország) a Bírósághoz 2022. július 4‑én érkezett, 2022. július 1‑jei határozatával terjesztett elő az
R. M.,
E. M.
ellen folytatott,
az Eesti Vabariik (Põllumajanduse Registrite ja Informatsiooni Amet)
részvételével folyamatban lévő büntetőeljárásban,
A BÍRÓSÁG (első tanács),
tagjai: A. Arabadjiev tanácselnök, T. von Danwitz, P. G. Xuereb (előadó), A. Kumin és I. Ziemele bírák,
főtanácsnok: G. Pitruzzella,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– az észt kormány képviseletében M. Kriisa, meghatalmazotti minőségben,
– a dán kormány képviseletében C. Maertens, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. Biering advokat,
– az Európai Bizottság képviseletében F. Blanc, E. Randvere és A. Sauka, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2023. október 26‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18‑i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL 1995. L 312., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 340. o.) 7. cikkének, a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról és a 352/78/EGK, a 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1290/2005/EK és a 485/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 549. o.; helyesbítések: HL 2016. L 130., 7. o.; HL 2017. L 327., 83. o.; HL 2018. L 233., 3. o.) 54. cikke (1) bekezdésének és 56. cikke első bekezdésének, valamint az 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer, a kifizetések elutasítására és visszavonására vonatkozó feltételek, valamint a közvetlen kifizetésekre, a vidékfejlesztési támogatásokra és a kölcsönös megfeleltetésre alkalmazandó közigazgatási szankciók tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2014. március 11‑i 640/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2014. L 181., 48. o.; helyesbítés: HL 2021. L 336., 47. o.) 35. cikke (6) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet az R. M. és E. M. ellen Észtországban indított büntetőeljárás keretében terjesztették elő, akiket azzal vádolnak, hogy az X OÜ (a továbbiakban: X társaság) javára elkövetett három támogatási csalás tettesei, illetve két ilyen csalás társtettesei.
Jogi háttér
Az uniós jog
A 2988/95 rendelet
3 A 2988/95 rendelet negyedik preambulumbekezdése kimondja:
„mivel a Közösségek pénzügyi érdekei ellen irányuló csalásokkal szembeni küzdelem eredményessé tétele érdekében a közösségi politikák által érintett összes területen egységes jogi keretet kell meghatározni”.
4 E rendelet 1. cikke előírja:
„(1) Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme céljából a közösségi joggal kapcsolatos szabálytalanságok esetére egy keretszabályozás kialakítására kerül sor az egységes ellenőrzések, a közigazgatási intézkedések, továbbá szankciók tekintetében.
(2) Szabálytalanság a közösségi jog valamely rendelkezésének egy gazdasági szereplő általi, annak cselekménye vagy mulasztása útján történő megsértése, amelynek eredményeként a Közösségek általános költségvetése vagy a Közösségek által kezelt költségvetések kárt szenvednek vagy szenvednének, akár közvetlenül a Közösségek nevében beszedett saját forrásokból származó bevétel csökkenése vagy kiesése révén, akár indokolatlan kiadási tételek miatt.”
5 Az említett rendelet 2. cikke ekképp rendelkezik:
„(1) Szükség esetén ellenőrzések, közigazgatási intézkedések és szankciók [helyesen: közigazgatási ellenőrzések, intézkedések és szankciók] kerülnek bevezetésre a közösségi jog megfelelő alkalmazása érdekében. Ezeknek hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük, hogy biztosíthassák a Közösségek pénzügyi érdekeinek megfelelő védelmét
[…]
(3) A közösségi jog meghatározza azon közigazgatási intézkedések és szankciók természetét és alkalmazási körét, amelyek a szóban forgó szabályok megfelelő alkalmazásához szükségesek, figyelembe véve a szabálytalanság jellegét és súlyát, a nyújtott vagy szerzett előnyt és a felelősség mértékét.
(4) Figyelemmel az alkalmazandó közösségi jogra, a közösségi ellenőrzések, intézkedések és szankciók alkalmazásának eljárásaira nézve a tagállamok jogszabályai az irányadók.”
6 Ugyanezen rendelet 4. cikke, amely az e rendelet 2. cikkében szereplő „közigazgatási intézkedések” fogalmának terjedelmét pontosítja, a következőképpen került megfogalmazásra:
„(1) Főszabályként minden szabálytalanság a jogtalanul megszerzett előny elvonását vonja maga után:
– tartozás tárgyát képező vagy jogtalanul kapott összegek utáni fizetési vagy visszafizetési kötelezettség formájában,
– az előny iránti kérelemhez vagy előleg fizetésekor nyújtott biztosíték teljes vagy részleges elvesztésével.
[…]
(4) Az e cikkben előírt intézkedések nem minősülnek szankciónak.”
7 A 2988/95 rendelet 5. cikke, amely az e rendelet 2. cikkében szereplő „közigazgatási szankciók” fogalmának terjedelmét pontosítja, (1) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy a szándékosan elkövetett vagy gondatlanságból okozott szabálytalanságok az e rendelkezésben előírt közigazgatási szankciók, többek között közigazgatási bírság fizetését vonhatják maguk után.
8 E rendelet 7. cikke a következőket írja elő:
„A közösségi közigazgatási intézkedések és szankciók alkalmazhatók az (1) bekezdésben hivatkozott, a szabálytalanságot elkövető gazdasági szereplőkkel, azaz természetes és jogi személyekkel, valamint egyéb, a nemzeti jogszabályok által jogképesnek nyilvánított jogalanyokkal szemben. Azokkal a személyekkel szemben is alkalmazhatók, akik vagy amelyek részt vettek szabálytalanság elkövetésében, vagy felelősséggel tartoznak a szabálytalanságért, illetve biztosítaniuk kell, hogy azt ne kövessék el.”
Az 1306/2013 rendelet
9 Az 1306/2013 rendelet (39) preambulumbekezdése a következőket mondta ki:
„Az [európai] uniós költségvetés pénzügyi érdekeinek védelme céljából a tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk annak érdekében, hogy meggyőződhessenek arról, hogy az [Európai Mezőgazdasági Garanciaalapból (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA)] finanszírozott műveletek ténylegesen megvalósulnak, és végrehajtásuk megfelelő módon történik. A tagállamoknak továbbá meg kell előzniük, fel kell tárniuk, és hatékonyan kezelniük kell a kedvezményezettek által elkövetett minden szabálytalanságot és kötelezettségszegést. Ezért alkalmazni kell a [2988/95 rendeletet]. Az ágazati mezőgazdasági jogszabályok megsértése esetén a tagállamok – amennyiben egyetlen uniós jogi aktus sem állapít meg az igazgatási szankciókra vonatkozó részletes szabályokat – nemzeti szankciókat vethetnek ki, amelyeknek hatékonynak, visszatartó erejűnek és arányosnak kell lenniük.”
10 E rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja a rendelet értelmében vett „szabálytalanság” fogalmát a 2988/95 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése értelmében vett szabálytalanságként határozta meg.
11 Az említett rendelet „Közös rendelkezések” című 54. cikke a következőket írta elő:
„(1) A tagállamok a szabálytalanság és gondatlanság következtében jogosulatlanul teljesített minden kifizetést visszafizettetnek a kedvezményezettel 18 hónapon belül azt követően, hogy jóváhagyták a szabálytalanság tényét megállapító kontrolljelentést vagy hasonló dokumentumot, és adott esetben a kifizető ügynökség vagy a behajtásért felelős szerv azt kézhez kapta. A vonatkozó összegeket a visszafizetésre való felhívással egyidejűleg bevezetik a kifizető ügynökség által vezetett adósnyilvántartásba.
[…]
(3) Megfelelően indokolt esetben a tagállam dönthet úgy, hogy nem hajtja végre a visszafizettetést. Ilyen irányú döntés csak az alábbi esetekben hozható:
[…]
b) ha nincs lehetőség visszafizettetésre, mivel a nemzeti joggal összhangban megállapítást nyert és elfogadásra került az adós vagy a szabálytalanságért jogi felelősséggel tartozó személyek fizetésképtelensége.
[…]”
12 Ugyanezen rendeletnek „Az EMVA‑ra vonatkozó különös rendelkezések” című 56. cikkének első bekezdése a következőképpen rendelkezett:
„Amennyiben a vidékfejlesztési műveletekkel vagy programokkal összefüggésben szabálytalanságokat vagy gondatlanságokat tárnak fel, a tagállamok pénzügyi kiigazításokat végeznek az érintett uniós finanszírozás teljes vagy részleges törlésével. A tagállamok figyelembe veszik a feltárt szabálytalanságok természetét és súlyosságát, továbbá az EMVA‑t ért pénzügyi veszteség szintjét.”
13 Az 1306/2013 rendeletnek „Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme” című 58. cikke (1) bekezdése a következőket írta elő:
„A tagállamok a [közös agrárpolitika (KAP)] keretében meghoznak minden olyan törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezést és egyéb intézkedést, amely szükséges az Unió pénzügyi érdekeinek hatékony védelméhez, és különösen az alábbiakhoz:
[…]
e) a jogosulatlan kifizetések kamatokkal együtt történő visszafizettetése és szükség esetén megfelelő bírósági eljárások kezdeményezése.”
14 E rendeletnek „Az érintett kedvezményezettek” című 92. cikke első bekezdése kimondta:
„A 91. cikk [a közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint a 637/2008/EK és a 73/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1307/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 608. o.) szerinti közvetlen kifizetésben, [a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról, és a 922/72/EGK, a 234/79/EK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 671. o.)] 46. és 47. cikke szerinti kifizetésekben, valamint [az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 487. o.] 21. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja, 28–31. cikke, 33. és 34. cikke szerinti éves támogatásban részesülő kedvezményezettekre alkalmazandó.”
A 640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet
15 A 640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 2. cikke (1) bekezdése második albekezdésének 1. pontja a „kedvezményezett” fogalmát úgy határozta meg, hogy az „az [1307/2013 rendelet] 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott és 9. cikkében említett mezőgazdasági termelő, az [1306/2013 rendelet] 92. cikke szerint kölcsönös megfeleltetésre kötelezett kedvezményezett és/vagy azon kedvezményezett, aki [az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 320. o.)] 2. cikkének (10) bekezdésében említett vidékfejlesztési támogatást kapja.”
16 E felhatalmazáson alapuló rendeletnek „A területnagyságtól és az állatok számától eltérő támogathatósági feltételeknek, a kötelezettségvállalásoknak vagy egyéb kötelezettségeknek való meg nem felelés” című 35. cikk (6) bekezdése előírta:
„Amennyiben megállapítják, hogy a kedvezményezett a támogatás elnyerése céljából valótlan bizonyítékokat nyújtott be, vagy gondatlanságból elmulasztotta a szükséges információszolgáltatást, a támogatást teljes egészében el kell utasítani vagy vissza kell vonni. továbbá a kedvezményezettet a meg nem felelés megállapításának naptári évére és az azt követő naptári évre ugyanazon intézkedésből vagy művelettípusból kizárják.”
Az 1303/2013 rendelet
17 A 2018. július 18‑i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2018. L 193., 1. o.) módosított 1303/13 rendelet „Fogalommeghatározások” című 2. cikke értelmében:
„E rendelet alkalmazásában:
[…]
10) »kedvezményezett«: olyan közjogi vagy magánjogi szervezet vagy olyan természetes személy, amely vagy aki műveletek kezdeményezéséért vagy azok kezdeményezéséért és végrehajtásáért egyaránt felelős, és:
(a) az állami támogatással összefüggésében a támogatásban részesülő szervezet, kivéve, ha a támogatás összege vállalkozásonként nem éri el a 200 000 [eurót]; ebben ez esetben az érintett tagállam dönthet úgy, hogy a támogatást nyújtó szervezet a kedvezményezett – [az (EUMSZ) 107. és 108. (cikknek) a csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 1407/2013/EU bizottsági rendelet (HL 2013. L 352., 1. o.), [az (EUMSZ) 107. és 108. (cikknek) a mezőgazdasági ágazatban nyújtott csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2013. december 18‑i 1408/2013/EU bizottsági rendelet (HL 2013. L 352., 9. o.) és [az (EUMSZ) 107. és 108. (cikknek) a halászati és akvakultúra‑ágazatban nyújtott csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2014. június 27‑i 717/2014/EU bizottsági rendelet (HL 2014. L 190., 45. o.)] bizottsági rendelet sérelme nélkül; és
b) e rendelet második részének IV. címe szerinti pénzügyi eszközök összefüggésében a pénzügyi eszközt vagy – adott esetben – az alapok alapját végrehajtó szervezet;
[…]”
Az 1307/13 rendelet
18 Az 1307/13 rendelet „Fogalommeghatározások és kapcsolódó rendelkezések” című 4. cikkének (1) bekezdése ekképp rendelkezik:
„E rendelet alkalmazásában:
a) »mezőgazdasági termelő« olyan természetes vagy jogi személy, illetve természetes vagy jogi személyek olyan csoportja – tekintet nélkül az ilyen csoportnak vagy tagjainak a nemzeti jog szerinti jogállására – akinek, illetve amelynek a mezőgazdasági üzeme az EUSZ‑nek az EUMSZ 349. és 355. cikkével együtt értelmezett 52. cikkében meghatározottak szerint a Szerződések területi hatálya alá tartozik, és aki, illetve amely mezőgazdasági tevékenységet folytat;
[…]”
Az észt jog
19 A kriminaalmenetluse seadustik (a büntetőeljárásról szóló törvény) 381. §‑ának (2) bekezdése értelmében a hatóság büntetőeljárás keretében keresetet indíthat közjogi követelés elismerése iránt, ha a követelést megalapozó tényállás nagyrészt ugyanazon tárgyi elemeken alapul, mint amelyek az eljárás tárgyát képező bűncselekményt alkotják.
20 Az Euroopa Liidu ühise põllumajanduspoliitika rakendamise seadusnak (a KAP végrehajtásáról szóló törvény, RT I 2014, 3. sz.) „A támogatás visszatéríttetése” című 111. §‑ának (1) bekezdése a következőket írja elő:
„Ha a támogatás kifizetését követően megállapítást nyer, hogy a támogatás kifizetésére szabálytalanságok vagy gondatlanságok miatt jogosulatlanul került sor, és különösen, ha azt nem a tervezett célra használták fel, a támogatást az [1303/2013 és az 1306/2013] rendeletekben, valamint az egyéb vonatkozó uniós rendeletekben meghatározott feltételek szerint és határidőkön belül teljes mértékben vagy részlegesen vissza kell fizettetni a kedvezményezettel, különösen azzal, akit kiválasztási eljárás alapján választottak ki.
[…]”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
21 Az X társaságot 2005. november 7‑én jegyezték be Észtországban a cégjegyzékbe, és az Y OÜ‑vel (a továbbiakban: Y társaság) való egyesülését követően 2019. június 20‑án törölték onnan. R. M. 2015. december 18‑ig volt az X társaság ügyvezetője, ezt követően képviselője lett. Felesége E. M. 2015. december 18‑ig, a társaságnak a cégjegyzékből való törlésének időpontjáig volt az említett társaság ügyvezetője.
22 2021. március 15‑i határozatával a Viru Maakohus (virui körzeti bíróság, Észtország) R. M.‑et többek között három rendbeli támogatási csalásban mondta ki bűnösnek. E bíróság szerint R. M. az X társaság képviselőjeként szándékosan hamis információkat szolgáltatott a Põllumajanduse Registrite ja Informatsiooni Ametnek (mezőgazdasági nyilvántartási és információs hivatal, Észtország; a továbbiakban: PRIA) annak érdekében, hogy a 2007–2013., valamint a 2014–2020. közötti évekre Észtország vidékfejlesztési programjai keretében támogatásokat kapjon (a továbbiakban: szóban forgó támogatások). Következésképpen a PRIA a szóban forgó támogatások címén összesen 143 737,38 euró összeget fizetett ki jogellenesen az X társaságnak. R. M. marasztalása mellett E. M.‑et is elmarasztalták mint e támogatási csalások közül két csalás társtettesét.
23 Ezenfelül, az említett bíróság a PRIA által képviselt Észt Köztársaság által indított közjogi követelés elismerése iránti kereset alapján arra kötelezte R. M.‑et és E. M.‑et, hogy fizessék meg ezen állam számára a szóban forgó támogatásoknak az X társaság által jogellenesen felvett összegét. Ezenkívül az említett bíróság R. M.‑et és E. M.‑et a PRIA által képviselt Észt Köztársaság által indított közjogi követelés elismerése iránti kereset alapján arra kötelezte, hogy fizesse meg e tagállamnak a szóban forgó, az X társaság által jogalap nélkül kapott támogatások összegét. E tekintetben R. M.‑et 87 340 euró, E. M.‑et pedig R. M.‑mel egyetemlegesen a fennmaradó 56 397,38 euró megfizetésére kötelezték.
24 R. M. és E. M. fellebbezést nyújtott be e határozattal szemben annyiban, amennyiben az őket a támogatási csalásokban bűnösnek mondta ki, illetve annyiban, amennyiben az helyt adott a közjogi követelés elismerése iránti keresetnek.
25 2021. szeptember 15‑i ítéletével a Tartu Ringkonnakohus (tartui fellebbviteli bíróság, Észtország) helybenhagyta a Viru Maakohus (virui körzeti bíróság) ítéletét.
26 R. M. és E. M. felülvizsgálati kérelmet nyújtott be e határozattal szemben a Riigikohushoz (legfelsőbb bíróság, Észtország), a kérdést előterjesztő bírósághoz. E fellebbezések alátámasztására elsősorban arra hivatkoznak, hogy az Észt Köztársaság által benyújtott közjogi követelés elismerése iránti keresetet elfogadhatatlannak kellett volna nyilvánítani, mivel egy jogosulatlanul felvett támogatás visszatéríttetését kizárólag annak kedvezményezettjével szemben lehet foganatosítani. Márpedig, jóllehet az X társaságot törölték a cégnyilvántartásból, az Y társaság lett a jogutódja e két társaság egyesülését követően. Az Észt Köztársaság azonban nem követelte a szóban forgó támogatásoknak az Y társaság terhére történő visszatéríttetését.
27 2022. május 20‑án a kérdést előterjesztő bíróság részítéletet hozott, amelyben jogerősen helybenhagyta a Tartu Ringkonnakohus (tartui fellebbviteli bíróság) és a Viru Maakohus (virui elsőfokú bíróság) határozatát, többek között abban a részében, amelyben e határozatok R. M.‑et és E. M.‑et bűnösnek nyilvánították a támogatási csalásokban.
28 Ezzel szemben azon kérdést illetően, hogy R. M.‑től és E. M.‑től követelhető‑e az X társaság által jogosulatlanul felvett, szóban forgó támogatások visszatérítése, a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy két szempontból is kérdést kell intézni a Bírósághoz.
29 A kérdést előterjesztő bíróság először is arra keresi a választ, hogy van‑e olyan jogi alap, amely lehetővé teszi e támogatások R. M.‑től és E. M.‑től való visszatéríttetését, tekintettel az Y társaság nehéz pénzügyi helyzetére, amely láthatóan megakadályozza, hogy visszatérítse az X társaság által jogosulatlanul felvett támogatásokat.
30 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság szerint az EMVA hozzájárult az Észt Köztársaság 2007 és 2013, valamint 2014 és 2020 közötti vidékfejlesztési programjainak finanszírozásához, amelyek keretében a szóban forgó támogatásokat nyújtották. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az ilyen támogatások visszatéríttetésének alapját az 1306/2013 rendelet képezi, még akkor is, ha a támogatásokat e rendelet hatálybalépése előtt ítélték oda és fizették ki.
31 Pontosabban, az X társaság által jogalap nélkül kapott, szóban forgó, kapott támogatások visszatéríttetésének jogalapja az 1306/2013 rendelet 56. cikkének az e rendelet 54. cikke (1) bekezdésével és a 640/2014 rendelet 35. cikke (6) bekezdése első mondatával összefüggésben értelmezett első bekezdése. Jóllehet e rendelkezések nem írják elő kifejezetten azt a lehetőséget, hogy a támogatás visszafizetését a kedvezményezettől eltérő személyektől követeljék, ilyen lehetőségről a 2988/95 rendelet 7. cikke rendelkezik.
32 Ily módon a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az arra vonatkozó kérdésre adandó válasz, hogy R. M.‑től és E. M.‑től követelhető‑e a szóban forgó támogatások visszatérítése, attól függ, hogy az 1306/2013 rendelet 56. cikkének első bekezdése és 54. cikkének (1) bekezdése, valamint a 640/2014 rendelet 35. cikke (6) bekezdésének első mondata értelmezhető‑e a 2988/95 rendelet 7. cikkével összefüggésben abban az értelemben, hogy az e támogatások visszatérítésére vonatkozó kötelezettség a jelen ügy körülményei között azokra a személyekre is alkalmazható, akik ugyan nem voltak az említett támogatások kedvezményezettjei, de részt vettek az e támogatások jogosulatlan kifizetéséhez vezető szabálytalanságban. Az e kérdésre adandó válasz pedig attól a kérdéstől függ, hogy a 2988/95 rendelet 7. cikke e tekintetben közvetlen hatállyal bír‑e.
33 Márpedig sem a 2988/95 rendelet szövege, sem a Bíróságnak az e rendelet 7. cikkére vonatkozó ítélkezési gyakorlata nem teszi lehetővé egyértelmű következtetések levonását e tekintetben.
34 Kétségtelen, hogy a Bíróság a 2010. október 28‑i SGS Belgium és társai ítéletében (C‑367/09, EU:C:2010:648) nem ismerte el a 2988/95 rendelet közvetlen hatályát az 5. cikkében előírt közigazgatási szankciókat illetően, e rendelkezés és e rendelet 7. cikkének szövegére tekintettel. Ezenfelül, ezen ítélet 44–62. pontjából az tűnik ki, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek megsértése miatti szankciók csak akkor szabhatók ki az említett rendelet 7. cikkében említett személyekkel szemben, ha azok uniós vagy tagállami szinten elfogadott világos és egyértelmű jogalapon alapulnak. Mindazonáltal egy támogatásból jogosulatlanul kapott összeg visszafizetésére irányuló kötelezettség nem a 2988/95 rendelet 5. cikke értelmében vett „közigazgatási szankciónak”, hanem az e rendelet 4. cikke értelmében vett „közigazgatási intézkedésnek” minősül. E kötelezettség ugyanis annak a megállapításnak az egyszerű következménye, hogy az uniós szabályozásból eredő előny megszerzéséhez szükséges feltételeket nem tartották tiszteletben, ami a támogatást jogosulatlanná teszi. A Bíróság mindazonáltal a 2014. december 18‑i Somvao ítéletében (C‑599/13, EU:C:2014:2462) kimondta, hogy mivel a 2988/95 rendelet az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében az ellenőrzésekre és szankciókra vonatkozó általános szabályok megállapítására szorítkozik, a jogosulatlanul kapott támogatást más, vagyis adott esetben ágazati rendelkezések alapján kell visszatéríttetni.
35 A kérdést előterjesztő bíróság szerint több tényező szól azon értelmezés mellett, amely szerint a 2988/95 rendeletnek a jogosulatlanul kifizetett támogatások visszatéríttetésére vonatkozó releváns ágazati szabályozással összefüggésben értelmezett 7. cikke a jelen ügy körülményei között releváns jogalapot képez a szóban forgó támogatások R. M.‑től és E. M.‑től való visszatéríttetésének követeléséhez. Egyrészt a jelen ügy olyan helyzetre vonatkozik, amelyben a támogatás odaítéléséhez vezető szabálytalanság abból ered, hogy azok a személyek, akiktől a visszatéríttetést követelik, szándékosan téves információkat szolgáltattak a nemzeti hatóságoknak. Másrészt a támogatást nem lehet visszatéríttetni a kedvezményezettel annak eltűnése miatt, mivel az X társaság megszűnt, míg a támogatásnak az említett kedvezményezett jogutódjával való visszatéríttetésének lehetősége első ránézésre is bizonytalan. A kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy a jelen ügy körülményei között R. M. és E. M. a 2988/95 rendelet 7. cikke értelmében olyan személyeknek tekinthetők, akik részt vettek az X társaság által elkövetett szabálytalanság elkövetésében.
36 Úgy tűnik, hogy maga az uniós jogalkotó is úgy ítéli meg, hogy bizonyos esetekben lehetséges az EMVA által társfinanszírozott programokban elkövetett szabálytalanságokat követően kifizetett támogatás visszatérítését olyan személyektől is követelni, akik maguk nem a bejelentett kedvezményezettek, amint az többek között az 1306/2013 rendelet 54. cikke (3) bekezdésének b) pontjából is következik.
37 A kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy egy olyan helyzet elfogadása, amelyben a kedvezményezett jogi személy megszűnése vagy fizetésképtelensége lényegében mindig lehetetlenné tenné a szándékosan elkövetett szabálytalanság miatt jogosulatlanul kifizetett támogatás visszatéríttetését, súlyosan sértené az Unió pénzügyi érdekeit.
38 Másodsorban a kérdést előterjesztő bíróság kiemeli, hogy R. M. és E. M. nemcsak képviselői voltak az X társaságnak, hanem ugyanakkor e társaság egyedüli tagjaként jártak el, amikor a csalásokat elkövették, mivel R. M. volt e társaság egyetlen tagja és ügyvezetője 2005. november 10. és 2015. december 18. között, E. M. pedig e két funkciót ezen utóbbi időponttól kezdődően vette át az X társaságnak a cégjegyzékből történő törléséig. R. M. mindazonáltal továbbra is e társaság nevében járt el egy E. M. által adott meghatalmazás alapján még azt követően is, hogy megvált társasági részesedéseitől és lemondott az említett társaság ügyvezetéséről. Azt a tényt is figyelembe kell venni, hogy R. M. és E. M. házasok voltak abban az időszakban, amelynek során az X társaság a szóban forgó támogatásokban részesült, így úgy kell tekinteni, hogy R. M. és E. M. e társaság tényleges kedvezményezettjei voltak, amelynek tevékenységét irányították és ellenőrizték.
39 Felmerül tehát a kérdés, hogy ezek a tényezők elegendőnek bizonyulnak‑e ahhoz, hogy nemcsak az X társaságot, hanem R. M.‑et és E. M.‑et is a szóban forgó támogatások kedvezményezettjeinek lehessen minősíteni. Ebben az esetben nem szükséges kiegészítő jelleggel a 2988/95 rendelet 7. cikkére támaszkodni azok visszatéríttetése érdekében.
40 E körülmények között a Riigikohus (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Az alapügyben szereplőkhöz hasonló körülmények között közvetlen joghatással rendelkező jogalap ered‑e [a 2988/95/EK rendeletnek] az [1306/2013 rendelet] 56. cikkének első bekezdésével és 54. cikkének (1) bekezdésével, valamint a [640/2014 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet] 35. cikkének (6) bekezdésével összefüggésben értelmezett 7. cikkéből arra vonatkozóan, hogy egy kedvezményezett jogi személynek a támogatás csalárd módon történő elnyerése céljából szándékosan valótlan adatokat szolgáltató képviselőivel fizettessék vissza a csalással elnyert és az [EMVA] által finanszírozott támogatást?
2) Az alapügyben szereplőkhöz hasonló olyan körülmények között, amikor az EMVA által finanszírozandó támogatást csalás eredményeként állapítottak meg és fizettek ki egy korlátolt felelősségű társaság (észt társaság) részére, az 1306/2013 rendelet 54. cikkének (1) bekezdése és a 640/2014 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 35. cikkének (6) bekezdése értelmében vett kedvezményezettnek tekinthetők‑e a kedvezményezett társaság azon képviselői is, akik a csalást megvalósították, és a támogatás csalárd módon történő elnyerésének időpontjában egyúttal e társaság tényleges tulajdonosai voltak?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
41 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködési eljárás keretében a Bíróság feladata, hogy a nemzeti bíróságnak az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntéséhez érdemi választ adjon. A Bíróságnak ebből a szempontból adott esetben át kell fogalmaznia a feltett kérdéseket. Az a körülmény, hogy valamely nemzeti bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést formálisan bizonyos uniós jogi rendelkezésekre hivatkozva fogalmazta meg, nem akadálya annak, hogy a Bíróság megadja e bíróság számára az uniós jog értelmezésének minden olyan elemét, amely hasznos lehet az utóbbi előtt folyamatban lévő ügy eldöntéséhez, akár hivatkozott ezekre a kérdéseinek megfogalmazásában, akár nem. E tekintetben a Bíróságnak kell a nemzeti bíróság által szolgáltatott információk összessége és különösen az előzetes döntéshozatalra utalás indokolása alapján meghatározni az uniós jog azon rendelkezéseit, amelyeknek az értelmezése a per tárgyára figyelemmel szükséges (2023. szeptember 21‑i Juan ítélet, C‑164/22, EU:C:2023:684, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
42 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2988/95 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében főszabály szerint minden szabálytalanság abban az esetben, ha a támogatást jogosulatlanul vették fel, maga után vonja a támogatás visszafizetésére vonatkozó kötelezettséget. E rendelet 7. cikke előírja, hogy az ilyen közigazgatási intézkedés azon személyekre is alkalmazható, akik részt vettek a szóban forgó szabálytalanság elkövetésében, valamint azon személyekre is, akik felelősséggel tartoznak a szabálytalanságért, illetve kötelesek biztosítani, hogy az ne történjen meg.
43 Márpedig a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a 2988/95 rendelet arra szorítkozik, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében meghatározza az ellenőrzésre és a szankciókra vonatkozó általános szabályokat. A helytelenül felhasznált pénzösszegek visszakövetelésének más rendelkezések, vagyis adott esetben ágazati rendelkezések alapján kell történnie (2016. május 26‑i Județul Neamț és Județul Bacău ítélet, C‑260/14 és C‑261/14, EU:C:2016:360, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
44 Amennyiben az EMVA által a 2007–2013‑as programozási időszakban jóváhagyott és társfinanszírozott támogatási program keretében jogosulatlanul kifizetett összegek visszatéríttetésére e programozási időszak végét követően, azaz 2014. január 1‑jét követően kerül sor, e visszatérítésnek az 1306/2013 rendelet rendelkezésein kell alapulnia (2024. január 18‑i Askos Properties ítélet, C‑656/22, EU:C:2024:56, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
45 A jelen ügyben, tekintettel arra, hogy a szóban forgó támogatások az EMVA általi finanszírozásban részesültek, az ilyen támogatások visszatéríttetésének e rendelet 56. cikkén kell alapulnia, mivel e rendelkezés – amint az a címéből kitűnik – az EMVA‑ra vonatkozó különös rendelkezéseket ír elő.
46 Az említett rendelkezést, amely előírja, hogy az EMVA‑t illetően a tagállamok a vidékfejlesztési műveletekkel vagy programokkal összefüggésben feltárt szabálytalanságokból vagy gondatlanságokból eredő pénzügyi kiigazításokat végeznek az érintett uniós finanszírozás teljes vagy részleges törlésével, egyfelől e rendelet 54. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben kell értelmezni, amely általános jelleggel úgy rendelkezik, hogy a tagállamok minden, szabálytalanságból vagy gondatlanságból eredő jogosulatlan kifizetés esetében visszatéríttetést rendelnek el a kedvezményezettel szemben, másfelől pedig a 640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 35. cikke (6) bekezdésének első mondatával összefüggésben, amely előírja, hogy a támogatást teljes egészében vissza kell vonni, ha a kedvezményezett valótlan információkat szolgáltatott e támogatás elnyerése céljából.
47 E körülményekre figyelemmel, amint arra a főtanácsnok is lényegében rámutatott indítványának 28. pontjában, meg kell állapítani, hogy első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az 1306/2013 rendelet 56. cikkének első bekezdését úgy kell‑e értelmezni egyrészt e rendelet 54. cikkével és a 640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 35. cikke (6) bekezdésének első mondatával összefüggésben, és, másrészt a 2988/95 rendelet 7. cikkének fényében, hogy az EMVA‑ból finanszírozott és csalárd műveletek következtében jogosulatlanul kapott támogatás visszatéríttetése nemcsak e támogatás kedvezményezettjének terhére követelhető, hanem azon személyek terhére is, akik anélkül, hogy az említett támogatás kedvezményezettjeinek minősültek volna, szándékosan hamis információkat szolgáltattak annak elnyerése érdekében.
48 E kérdés megválaszolásához emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (lásd ebben az értelemben: 2023. július 13‑i G GmbH ítélet, C‑134/22, EU:C:2023:567, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
49 Ami először is az 1306/2013 rendelet és a 640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet releváns rendelkezéseinek szövegét illeti, meg kell állapítani, hogy az önmagában nem teszi lehetővé annak meghatározását, hogy az e rendelkezésekben említett jogosulatlan támogatás visszatérítése követelhető‑e a szóban forgó szabálytalanságot elkövető gazdasági szereplőktől eltérő személyektől.
50 Ugyanis, bár az 1306/2013 rendelet 54. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy minden jogosulatlan kifizetés visszatéríttetését „a kedvezményezettől” kell követelni, e rendelet 56. cikke a tagállamok által behajtott összegek rendeltetésének megjelölésére szorítkozik, anélkül azonban, hogy pontosan megjelölné azokat a személyeket, akik terhére e visszatéríttetést végre kell hajtani. Ami a 640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 35. cikkének (6) bekezdését illeti, bár a támogatás „kedvezményezettjére” utal, az sem tartalmaz ilyen megjelölést.
51 Másodsorban, ami azt a szövegkörnyezetet illeti, amelybe az említett releváns rendelkezések illeszkednek, egyfelől emlékeztetni kell arra, hogy az 1306/2013 rendelet (39) preambulumbekezdése hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a tagállamok megelőzzék, feltárják, és hatékonyan kezeljék a kedvezményezettek által elkövetett összes szabálytalanságot, és ennek érdekében alkalmazniuk kell a 2988/95 rendeletet. Ebből következik, hogy – amint azt a dán kormány is kiemelte írásbeli észrevételeiben – az 1306/2013 rendelet rendelkezéseit a 2988/95 rendelet általános szabályaival összhangban kell értelmezni.
52 Másfelől, mivel az 1306/2013 rendelet 54. cikke (3) bekezdésének b) pontja lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy egy szabálytalanság ténye okán ne követeljék a jogosulatlanul kapott támogatás visszatéríttetését, ha ez az adós „vagy a szabálytalanságért jogi felelősséggel tartozó személyek” fizetésképtelensége miatt lehetetlennek bizonyulna, meg kell állapítani, hogy ez utóbbi személyeket illetően e rendelkezést megfosztanák hatékony érvényesülésétől, ha az érintett támogatás visszatéríttetése nem lenne lehetséges e személyek terhére is.
53 Harmadsorban, ami a szóban forgó szabályozás célkitűzéseit illeti, meg kell állapítani, hogy az 1306/2013 rendelet 54. és 56. cikke, valamint a 640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 35. cikkének (6) bekezdése azáltal, hogy előírja a tagállamok számára a szabálytalanság miatt jogosulatlanul kapott támogatás visszafizettetésére vonatkozó kötelezettséget, kivéve ha jogos indokok állnak fenn az ilyen visszafizettetés mellőzésére, az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére irányuló célkitűzést követ, amint azt az 1306/2013 rendelet 58. cikke (1) bekezdésének e) pontja megerősíti. Márpedig az a lehetőség, hogy a jogosulatlanul kapott támogatást nemcsak a kedvezményezettől, hanem – a 2988/95 rendelet 7. cikkének megfelelően – „a szabálytalanság elkövetésében részt vevő személyektől, valamint azon személyektől” is visszaköveteljék, „akik felelősséggel tartoznak a szabálytalanságért, illetve biztosítaniuk kell, hogy azt ne kövessék el”, nyilvánvalóan hozzájárulhat e cél megvalósításához, különösen akkor, ha a kedvezményezett olyan jogi személy, amely már nem létezik, vagy nem rendelkezik elegendő forrással e támogatás visszatérítésére. Ez az értelmezés különösen a 2988/95 rendelet negyedik preambulumbekezdésében említett, a csalás elleni küzdelem hatékonyságára irányuló célkitűzés fényében igazolható.
54 Ebből következik, hogy az 1306/2013 rendelet 56. cikke első bekezdésének e rendelet 54. cikke (1) bekezdésével és a 640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 35. cikke (6) bekezdése első mondatával összefüggésben és a 2988/95 rendelet 7. cikkének fényében történő értelmezése, valamint azon szabályozás céljára figyelemmel, amelynek e rendelkezés részét képezi, annak megállapításához vezet, hogy az említett cikk lehetővé teszi, hogy az EMVA‑ból finanszírozott és csalárd műveletek következtében jogosulatlanul kapott támogatás visszatéríttetése ne csupán e támogatás kedvezményezettjét terhelje, hanem olyan személyeket is, akik – anélkül, hogy az említett támogatás kedvezményezettjének minősültek volna – szándékosan hamis információkat szolgáltattak a támogatás megszerzése érdekében.
55 Meg kell azonban vizsgálni, hogy az ilyen értelmezés tiszteletben tartja‑e a jogbiztonság elvét, mivel a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a jogosulatlanul kifizetett összegek visszavonására csak ezen elvnek megfelelően kerülhet sor, amely megköveteli, hogy az uniós szabályozás tegye lehetővé az érdekeltek számára az őket terhelő kötelezettségek terjedelmének pontos ismeretét (lásd ebben az értelemben: 2014. december 18‑i Somvao ítélet, C‑599/13, EU:C:2014:2462, 50. és 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
56 E tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy amikor az uniós jogalkotó a közös agrárpolitika keretében valamely támogatás nyújtásához támogathatósági feltételeket határoz meg, az e feltételek valamelyikének be nem tartásából eredő kizárás nem szankció, hanem csupán a jog által előírt feltételek be nem tartásának az egyszerű következménye (2012. december 13‑i FranceAgriMer ítélet, C‑670/11, EU:C:2012:807, 64. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
57 Ennek megfelelően valamely szabálytalan gyakorlat révén jogalap nélkül szerzett előny visszafizetésének kötelezettsége nem sérti a jogszerűség elvét. Annak megállapítása ugyanis, hogy az uniós jogból eredő előny megszerzéséhez szükséges feltételeket mesterségesen hozták létre, egyébként is jogalap nélkülivé teszi a szerzett előnyt, és ennek megfelelően igazolja az annak visszafizetésére irányuló kötelezettséget (lásd ebben az értelemben 2012. december 13‑i FranceAgriMer ítélet, C‑670/11, EU:C:2012:807, 63–65. és 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
58 E tekintetben a 2988/95 rendelet 4. cikkének (4) bekezdése kifejezetten úgy rendelkezik, hogy az e rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében előírt intézkedések, különösen a jogosulatlanul kapott támogatás visszafizetésére vonatkozó kötelezettséget is beleértve, nem minősülnek szankciónak.
59 Márpedig, ami a 2988/95 rendelet 7. cikkében említett kedvezményezettől eltérő személyeket illeti, a szóban forgó támogatás visszafizetésére vonatkozó kötelezettség olyan külön kötelezettségnek minősül, amely hozzáadódik a kedvezményezettet terhelő visszafizetési kötelezettséghez.
60 Ebben az összefüggésben meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben releváns szabályozás kellően egyértelmű azon személyek tekintetében, akik anélkül, hogy az EMVA‑ból finanszírozott támogatás kedvezményezettjei lettek volna, szándékosan hamis információkat szolgáltattak a támogatás megszerzése érdekében, különösen abban az esetben, ha az támogatás érintett kedvezményezettje vagy esetleges jogutódja nem képes visszatéríteni a szóban forgó összeget.
61 Ugyanis, bár az 1306/2013 rendelet 56. cikke nem ír kifejezetten elő ilyen kötelezettséget, e cikket e rendelet (39) preambulumbekezdésének fényében kell értelmezni, amely egyértelműen kimondja, hogy a tagállamok megelőzik, felderítik és hatékonyan kezelik a kedvezményezettek által elkövetett összes szabálytalanságot, és ezért a 2988/95 rendeletet kell alkalmazni. Ezenfelül, e rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja a „szabálytalanság” fogalmának meghatározását illetően kifejezetten a 2988/95 rendeletre utal. Márpedig a 2988/95 rendelet 7. cikke értelmében, amint az a jelen ítélet 42. pontjából kitűnik, a támogatás visszafizetése azon személyeket is terhelheti, akik részt vettek a szóban forgó szabálytalanság elkövetésében.
62 Ebből az következik, hogy az alapügyben szóban forgókhoz hasonló személyeknek akik – a kérdést előterjesztő bíróság által e tekintetben elvégzendő vizsgálatok fenntartása mellett – szándékosan hamis információkat szolgáltattak az EMVA‑ból finanszírozott támogatás megszerzéséhez, számítaniuk kell arra, hogy követelhetik tőlük a támogatás visszatérítését. Következésképpen az a tény, hogy e személyektől a jogosulatlanul kapott ilyen támogatás visszatérítését követelik, nem sérti a jogbiztonság elvét.
63 A fentiekre tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1306/2013 rendelet 56. cikkének első bekezdését egyrészt e rendelet 54. cikkének (1) bekezdésével és a 640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 35. cikke (6) bekezdésének első mondatával összefüggésben és, másrészt a 2988/95 rendelet 7. cikkének fényében úgy kell értelmezni, hogy az EMVA‑ból finanszírozott és csalárd műveletek következtében jogosulatlanul kapott támogatás visszatéríttetése nemcsak e támogatás kedvezményezettjének terhére követelhető, hanem azon személyek terhére is, akik anélkül, hogy az említett támogatás kedvezményezettjeinek minősültek volna, szándékosan hamis információkat szolgáltattak annak elnyerése érdekében.
A második kérdésről
64 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni az 1306/2013 rendelet 54. cikkének (1) bekezdését és a 640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 35. cikkének (6) bekezdését, hogy amennyiben egy jogi személy a képviselőinek felróható csalárd magatartás következtében mezőgazdasági támogatásban részesült, e képviselők, amennyiben ténylegesen ők részesülnek az e jogi személy által elért nyereségből, e támogatás e rendelkezések értelmében vett „kedvezményezettjeinek” minősíthetők.
65 A „kedvezményezett” fogalmát az 1306/2013 rendeletet kiegészítő 640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 2. cikke (1) bekezdése második albekezdésének 1. pontja úgy határozza meg, hogy az az 1307/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott mezőgazdasági termelő, az 1306/2013 rendelet 92. cikke szerinti kölcsönös megfeleltetésre kötelezett kedvezményezett és/vagy aki az 1303/2013 rendelet 2. cikkének (10) bekezdésében említett vidékfejlesztési támogatás kedvezményezettje.
66 Meg kell állapítani, hogy – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatok fenntartása mellett –, R. M. és E. M. a szóban forgó támogatásban részesülő X társaság képviselői minőségében nem tartozik a személyek e három kategóriájának egyikébe sem.
67 Bár kétségtelen, hogy – amint az az első kérdésre adott válaszból kitűnik – az EMVA‑ból finanszírozott azon támogatás visszatéríttetése, amelyet e jogi személy az e jogi személy képviselőinek felróható csalárd magatartás következtében jogosulatlanul kapott meg, e képviselőket is terhelheti, e válaszból nem vonható le az a következtetés, hogy az említett képviselők a 640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 2. cikke (1) bekezdése második albekezdésének 1. pontja értelmében vett „kedvezményezetteknek” minősíthetők, amennyiben az e rendelkezésben e tekintetben előírt feltételek nem teljesülnek. Épp ellenkezőleg, amint az többek között a jelen ítélet 62. pontjából is kitűnik, ugyanezen képviselők még akkor is kötelezhetők az ilyen támogatás visszafizetésére, ha e jogi személy nevében anélkül jártak el, hogy „kedvezményezettnek” minősültek volna.
68 A fentiekre tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 35. cikkének (6) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy abban az esetben, ha egy jogi személy a képviselőinek felróható csalárd műveletek következtében mezőgazdasági támogatásban részesült, e képviselők mindazonáltal nem minősíthetők e támogatásnak az ezen, e felhatalmazáson alapuló rendelet 2. cikke (1) bekezdése második albekezdése 1. pontjával összefüggésben értelmezett rendelkezés értelmében vett „kedvezményezettjeinek”, amennyiben nem tartoznak az ezen utóbbi rendelkezésben foglalt három személyi kategória egyikébe sem, még akkor sem, ha e képviselők azok, akik ténylegesen részesülnek az e jogi személy által elért nyereségből.
A költségekről
69 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:
1) A közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról és a 352/78/EGK, a 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1290/2005/EK és a 485/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 56. cikkének első bekezdését egyrészt e rendelet 54. cikkének (1) bekezdésével, illetve az 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer, a kifizetések elutasítására és visszavonására vonatkozó feltételek, valamint a közvetlen kifizetésekre, a vidékfejlesztési támogatásokra és a kölcsönös megfeleltetésre alkalmazandó közigazgatási szankciók tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2014. március 11‑i 640/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 35. cikke (6) bekezdésének első mondatával, másrészt az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18‑i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet 7. cikkével összefüggésben
a következőképpen kell értelmezni:
egy, az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból finanszírozott és csalárd műveletek következtében jogosulatlanul kapott támogatás visszatéríttetése nemcsak e támogatás kedvezményezettjének terhére követelhető, hanem azon személyek terhére is, akik anélkül, hogy az említett támogatás kedvezményezettjeinek minősülhetnének, szándékosan hamis információkat szolgáltattak annak elnyerése érdekében.
2) A 640/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet 35. cikkének (6) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
abban az esetben, ha egy jogi személy a képviselőinek felróható csalárd műveletek következtében mezőgazdasági támogatásban részesült, e képviselők mindazonáltal nem minősíthetők e támogatásnak az ezen, e felhatalmazáson alapuló rendelet 2. cikke (1) bekezdése második albekezdése 1. pontjával összefüggésben értelmezett rendelkezés értelmében vett „kedvezményezettjeinek”, amennyiben nem tartoznak az ezen utóbbi rendelkezésben foglalt három személyi kategória egyikébe sem, még akkor sem, ha e képviselők azok, akik ténylegesen részesülnek az e jogi személy által elért nyereségből.
Aláírások