A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (tizedik tanács)
2024. február 29.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Belső piac – Az elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosítás és bizalmi szolgáltatások – 910/2014/EU rendelet – 25. cikk – Elektronikus aláírások – Joghatás és bizonyító erő bírósági eljárásban – A »minősített elektronikus aláírás« fogalma”
A C‑466/22. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Administrativen sad Veliko Tarnovo (Veliko Tarnovó‑i közigazgatási bíróság, Bulgária) a Bírósághoz 2022. július 12‑én érkezett, 2022. június 22‑i határozatával terjesztett elő
a V.B. Trade OOD
és
a Direktor na Direktsia „Obzhalvane i danachno‑osiguritelna praktika” – Veliko Tarnovo
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (tizedik tanács),
tagjai: Csehi Z. tanácselnök (előadó), M. Ilešič és D. Gratsias bírák,
főtanácsnok: T. Ćapeta,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Direktor na Direktsia „Obzhalvane i danachno‑osiguritelna praktika” – Veliko Tarnovo képviseletében B. Nikolov,
– az Európai Bizottság képviseletében G. Braun, D. Drambozova és P.‑J. Loewenthal, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. július 23‑i 910/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2014. L 257., 73. o.) 25. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a bulgáriai székhelyű V.B. Trade OOD és a Direktor na Direktsia „Obzhalvane i danachno‑osiguritelna praktika” (a Veliko Tarnovó‑i „Jogorvoslati és adó‑, valamint társadalombiztosítási végrehajtási” igazgatóság igazgatója, Bulgária, a továbbiakban: igazgató) közötti, utólagos társaságiadó‑megállapításról szóló határozat tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 910/2014 rendelet (21), (22) és (49) preambulumbekezdésének szövege a következő:
„(21) Ez a rendelet nem foglalkozhat […] a szerződések megkötésének és érvényességének szempontjaival, sem más olyan jogi kötelezettségekkel, amelyekre nemzeti vagy uniós jogszabályokban meghatározott alaki követelmények vonatkoznak. Ezen felül nem érintheti az állami – különösen a kereskedelmi és földhivatali – nyilvántartásokra vonatkozó, nemzeti jogszabályban előírt alaki követelményeket.
(22) A bizalmi szolgáltatások határokon átnyúló általános alkalmazásának elősegítése érdekében lehetővé kell tenni, hogy azokat minden tagállamban bizonyítékként lehessen felhasználni a bírósági eljárásokban. Amennyiben e rendelet másképp nem rendelkezik, a bizalmi szolgáltatásoknak az adott tagállamban érvényes joghatását a nemzeti jognak kell meghatároznia.
[…]
(49) E rendeletnek be kell vezetnie az elvet, miszerint egy elektronikus aláírás joghatása nem tagadható meg kizárólag amiatt, hogy az elektronikus formátumú, illetve nem felel meg a minősített elektronikus aláírásra vonatkozó összes követelménynek. Az elektronikus aláírások joghatását mindazonáltal a nemzeti jognak kell meghatároznia, kivéve az e rendeletben előírt azon követelményt, miszerint a minősített elektronikus aláírásnak a saját kezű aláírással egyenértékű joghatással kell bírnia.”
4 E rendelet „Hatály” című 2. cikkének (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„E rendelet nem érinti a szerződések megkötésére és érvényességére, sem más, alaki követelményekkel kapcsolatos jogi vagy eljárási kötelezettségekre vonatkozó nemzeti vagy uniós jogot.”
5 Az említett rendelet „Fogalommeghatározások” című 3. cikke értelmében:
„E rendelet alkalmazásában:
[…]
10. »elektronikus aláírás«: olyan elektronikus adat, amelyet más elektronikus adatokhoz csatolnak, illetve logikailag hozzárendelnek, és amelyet az aláíró aláírásra használ;
11. »fokozott biztonságú elektronikus aláírás«: olyan elektronikus aláírás, amely megfelel a 26. cikkben meghatározott követelményeknek;
12. »minősített elektronikus aláírás«: olyan, fokozott biztonságú elektronikus aláírás, amelyet minősített elektronikus aláírást létrehozó eszközzel állítottak elő, és amely elektronikus aláírás minősített tanúsítványán alapul;
[…]
15. »elektronikus aláírás minősített tanúsítványa«: olyan, elektronikus aláírás céljára használt tanúsítvány, amelyet minősített bizalmi szolgáltató bocsát ki; és amely megfelel az I. mellékletben megállapított követelményeknek;
[…]
23. »minősített elektronikus aláírást létrehozó eszköz«: olyan, elektronikus aláírást létrehozó eszköz, amely megfelel a II. mellékletben megállapított követelményeknek;
[…]”
6 Ugyanezen rendelet „Minősített bizalmi szolgáltatás elindítása” című 21. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Amennyiben minősített státusszal nem rendelkező bizalmi szolgáltatók minősített bizalmi szolgáltatások elindítását tervezik, értesíteniük kell e szándékukról a felügyeleti szervet, az értesítéshez egy megfelelőségértékelő szervezet által kibocsátott megfelelőségértékelési jelentést is mellékelve.”
7 E rendeletnek „Az elektronikus aláírás joghatása” című 25. cikke a következőképpen szól:
„(1) Az elektronikus aláírás joghatása és bírósági eljárásokban bizonyítékként való elfogadhatósága nem tagadható meg kizárólag amiatt, hogy az elektronikus formátumú, illetve nem felel meg a minősített elektronikus aláírásra vonatkozó követelményeknek.
(2) A minősített elektronikus aláírás a saját kezű aláírással azonos joghatású.
[…]”
8 Az említett rendeletnek „A fokozott biztonságú elektronikus aláírásra vonatkozó követelmények” című 26. cikke kimondja:
„A fokozott biztonságú elektronikus aláírásnak az alábbi követelményeknek kell megfelelnie:
a) kizárólag az aláíróhoz köthető;
b) alkalmas az aláíró azonosítására;
c) olyan, elektronikus aláírást létrehozó adatok felhasználásával hozzák létre, amelyek nagy biztonsággal és kizárólag az aláíró ellenőrzése alatt állnak;
d) olyan módon kapcsolódik azokhoz az adatokhoz, amelyeket aláírtak vele, hogy az adatok minden későbbi változása nyomon követhető.”
9 Az említett rendeletnek „Az elektronikus aláírások minősített tanúsítványaira vonatkozó követelmények” című I. melléklete felsorolja azokat a különböző adatokat, amelyeket az elektronikus aláírások minősített tanúsítványainak tartalmazniuk kell. Így e melléklet b)–d) pontja szerint ezeknek az igazolásoknak tartalmazniuk kell a minősített tanúsítványt kibocsátó minősített bizalmi szolgáltatót egyértelműen azonosító adatok összességét, legalább az aláíró nevét vagy pedig egy álnevet, az utóbbi használata esetén ennek egyértelmű jelzését, valamint az elektronikus aláírás érvényesítéséhez használt adatot, amelynek meg kell felelnie az elektronikus aláírás létrehozásához használt adatnak.
10 A 910/2014 rendelet „A minősített elektronikus aláírást létrehozó eszközökre vonatkozó követelmények” című II. mellékletének 1. pontja többek között azt írja elő, hogy a minősített elektronikus aláírást létrehozó eszközöknek megfelelő technikai és eljárási megoldások segítségével garantálniuk kell legalább azt, hogy az elektronikus aláírás létrehozásához használt adat bizalmassága észszerű mértékben biztosítva legyen, hogy az ilyen adat gyakorlatilag csak egyszer jöhessen létre, hogy az elektronikus aláírás megbízhatóan védve legyen bármely hamisítás ellen, és hogy az ilyen adatot a jogszerűen aláíró személy megbízhatóan védelmezze a mások általi felhasználás ellen. Ezenkívül e melléklet 3. pontja előírja, hogy az elektronikus aláírás létrehozásához használt adatnak az aláíró nevében történő előállítását és kezelését csak minősített bizalmi szolgáltató végezheti.
A bolgár jog
11 A zakon za elektronnia dokument i elektronnite udostoveritelni uslugi (az elektronikus dokumentumról és az elektronikus bizalmi szolgáltatásokról szóló törvény, DV 34. sz., 2001. április 6.) alapügyre alkalmazandó változata (a továbbiakban: az elektronikus dokumentumról szóló törvény) 4. cikke értelmében az elektronikus nyilatkozat szerzője az a természetes személy, aki a nyilatkozatban annak kiállítójaként van megjelölve. Ez a rendelkezés azt is előírja, hogy az elektronikus nyilatkozat jogosultja az a személy, akinek a nevében az elektronikus nyilatkozatot kiállítják.
12 Az elektronikus dokumentumról szóló törvény 13. cikke szerint:
„(1) Az elektronikus aláírás a [910/2014 rendelet] 3. cikkének 10. pontja értelmében vett elektronikus aláírás.
[…]
(3) A minősített elektronikus aláírás a [910/2014 rendelet] 3. cikkének 12. pontja értelmében vett elektronikus aláírás.
[…]”
13 A Grazhdanski protsesualen kodeksnek (a polgári perrendtartásról szóló törvény) az adózási és társadalombiztosítási eljárásra is alkalmazandó 184. cikkének (2) bekezdése rendelkezik arról a lehetőségről, hogy az elektronikus dokumentumok esetében okirathamisítás miatti eljárást indítsanak.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
14 Az alapeljárás felperesével, a V.B. Trade‑del szemben 2021. január 13‑án utólagos adómegállapításról szóló határozatban 682 863,40 bolgár leva (BGN) (hozzávetőleg 349 000 euró) összegű társaságiadó‑fizetési kötelezettséget és 192 770,62 BGN (hozzávetőleg 98 500 euró) összegű kamatot állapítottak meg.
15 Ezt az utólagos adómegállapításról szóló határozatot az illetékes adóhatóság az általa a 2020. szeptember 30‑i és október 29‑i határozatokkal módosított, 2020. június 24‑i határozat alapján elrendelt adóellenőrzési eljárást követően fogadta el, amely 2020. december 15‑i ellenőrzési jelentés tárgyát képezte.
16 Ezen adóellenőrzés keretében az adóhatóság valamennyi dokumentumát minősített elektronikus aláírásokkal aláírt elektronikus dokumentumok formájában bocsátották ki.
17 2021. május 17‑i határozatával az igazgató helybenhagyta a 2021. január 13‑i utólagos adómegállapításról szóló határozatot.
18 Az alapeljárás felperese a kérdést előterjesztő bíróság, az Administrativen sad Veliko Tarnovo (Veliko Tarnovó‑i közigazgatási bíróság, Bulgária) előtt keresetet indított e határozattal szemben.
19 E keresetben vitatja a kibocsátott elektronikus dokumentumok érvényességét, arra hivatkozva, hogy azokat nem megfelelően írták alá minősített elektronikus aláírással. Ezen érv alátámasztására azt kérte a kérdést előterjesztő bíróságtól, hogy jelöljön ki és hallgasson meg egy informatikus igazságügyi szakértőt az ezen aláírások érvényességével kapcsolatos kérdésekben.
20 Az alapeljárás felperese ugyanis úgy véli, hogy az említett dokumentumok hitelessége különböző technikai szempontoktól függ, amelyek meghatározzák az elektronikus aláírás „minősített elektronikus aláírásnak” való minősülését. E tekintetben különösen azt állítja, hogy a 910/2014 hogy a rendelet 25. cikkének (1) és (2) bekezdése nem képezi akadályát azon nemzeti jogszabály alkalmazásának, amely lehetővé teszi a bizonyítékok nem hitelt érdemlőként, hamisként vagy bármely más okból való vitatását.
21 Az igazgató ellenezte az említett vitatást, arra hivatkozva, hogy éppen ellenkezőleg, a 910/2014 rendeletből kitűnik, hogy a minősített elektronikus aláírások bármilyen vitatása elfogadhatatlan.
22 A kérdést előterjesztő bíróság szükségesnek tartja, hogy pontosítsák a 910/2014 rendelet 25. cikkének (1) bekezdésében szereplő, „az elektronikus aláírás joghatása […] bírósági eljárásban bizonyítékként” kifejezést. E kifejezésből különösen az következik, hogy ezt a joghatást és az elektronikus aláírás bizonyítékként való elfogadhatóságát nem lehet vitatni. E bíróság tehát arra keresi a választ, hogy e tilalom elsőbbséget élvez‑e az eljárási autonómia elvével szemben, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a nemzeti jogszabályaikban szabályozott különös eljárás útján megtagadják az aláírás bizonyító erejét.
23 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság rámutat egyrészt arra, hogy a 910/2014 rendelet (22) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 21. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy egy minősített (vagy nem minősített) elektronikus aláírással aláírt dokumentum minden típusú bírósági eljárás szempontjából elfogadható dokumentumnak minősül, amelyet a tagállami bíróságoknak figyelembe kell venniük, mivel a rendelet 25. cikkének (1) bekezdése felülírja az eljárási autonómia általános elvét, és így azokat az eljárási szabályokat, amelyeket a tagállamok a bizonyítás területén bevezettek.
24 Másrészt a kérdést előterjesztő bíróság szerint a 910/2014 rendelet (49) preambulumbekezdésének második mondatából kitűnik, hogy az e rendelet 25. cikkének (1) bekezdésében szereplő „elektronikus aláírás joghatása” kifejezés értelmezhető úgy, mint amely az aláírásnak az egyes tagállamok nemzeti jogrendje által elismert bizonyító erejére utal. E bíróság ezenkívül megállapítja, hogy az említett rendelet 25. cikkének (2) bekezdése szerint az elektronikus aláírás kizárólag akkor bír a saját kezű aláírással egyenértékű joghatással, ha minősített elektronikus aláírásról van szó.
25 E körülmények között az Administrativen sad Veliko Tarnovo (Veliko Tarnovó‑i közigazgatási bíróság, Bulgária) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a [910/2014] rendelet 25. cikkének (1) bekezdésében foglalt rendelkezésben szereplő »[a]z elektronikus aláírás joghatása […] bizonyítékként« fordulatot, hogy e rendelkezés annak feltételezésére kötelezi a tagállami bíróságokat, hogy amennyiben fennállnak vagy nem vitatottak [a 910/2014] rendelet 3. cikkének 10., 11. és 12. [pontja] szerinti feltételek, úgy az ilyen aláírás fennállását és hivatkozott szerzőségét eleve kétségtől mentesen és nem vitatottan bizonyítottnak kell tekinteni, és úgy kell‑e értelmezni az említett fordulatot, hogy az említett rendelkezések szerinti feltételek fennállása esetén a tagállami bíróságok kötelesek elismerni, hogy a minősített elektronikus aláírás a saját kezű aláíráséval csak a vonatkozó nemzeti jogi szabályozás által e saját kezű aláírás tekintetében meghatározott keretek között egyenértékű bizonyító erővel rendelkezik?
2) Úgy kell‑e értelmezni a [910/2014] rendelet 25. cikkének (1) bekezdésében foglalt rendelkezésben szereplő »bírósági eljárásokban nem tagadható meg« fordulatot, hogy az abszolút tilalmat állít fel a tagállamok nemzeti bíróságai számára arra vonatkozóan, hogy a saját jogrendszereikben biztosított eljárási lehetőségekkel élve megtagadják az elektronikus aláírás rendeletben előírt joghatásának bizonyító erejét, vagy úgy kell‑e értelmezni az említett fordulatot, hogy az említett rendelkezéssel nem ellentétes a rendelet 3. cikkének 10., 11. és 12. [pontjában] foglalt rendelkezésekben szereplő feltételek fennállásának a tagállamok nemzeti bíróságai által az eljárásjoguk szerint alkalmazandó eszközök használata révén történő megcáfolása és az, hogy ily módon a valamely bíróság előtt folyamatban lévő jogvita feleinek lehetőségük nyílik az elektronikus aláírás meghatározott bizonyító erejének megcáfolására?”
A Bíróság előtti eljárás
26 A Bíróság elnöke 2022. szeptember 14‑i határozatával felfüggesztette az eljárást a C‑362/21. sz. ügyben folytatott eljárást befejező határozat meghozataláig.
27 A 2022. október 20‑i Ekofrukt ítélet (C‑362/21, EU:C:2022:815) kihirdetését követően a kérdést előterjesztő bíróság 2022. november 18‑i levelében arról tájékoztatta a Bíróságot, hogy vissza kívánja vonni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdést, ugyanakkor fenntartja az első kérdést.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
Az elfogadhatóságról
28 Az igazgató lényegében úgy véli, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatatlan, ugyanis nem igényli az uniós jog értelmezését, mivel a 910/2014 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése kifejezetten kimondja, hogy az említett rendelet nem érinti a szerződések megkötésére és érvényességére, sem más, alaki követelményekkel kapcsolatos jogi vagy eljárási kötelezettségekre vonatkozó nemzeti vagy uniós jogot. A nemzeti jog alapján kell ugyanis meghatározni, hogy vitathatók‑e – és ha igen, milyen feltételek mellett – a saját kezű aláírással ellátott dokumentumok, és következésképpen a minősített elektronikus aláírással ellátott dokumentumok, ideértve a kibocsátójuk minőségét is, és szintén a nemzeti jog alapján kell meghatározni, hogy milyen eljárási következményei vannak annak, ha a jogvitában részt vevő fél ezt vitatja, illetve nem vitatja.
29 E tekintetben meg kell állapítani, hogy – amint az a jelen ítélet 22–24. pontjából is kitűnik – a jelen ügy keretében a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a 910/2014 rendelet 25. cikke elsőbbséget élvez‑e, és ha igen, milyen mértékben, a tagállamok eljárási autonómiájának elvével szemben azáltal, hogy abszolút tilalmat állít fel a tagállamok nemzeti bíróságai számára arra vonatkozóan, hogy a jogrendjükben biztosított eljárási eszközökkel élve vitassák az elektronikus aláírás említett rendeletből eredő bizonyító erejét. Márpedig ez a kérdés az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés érdemi vizsgálata körébe, nem pedig az elfogadhatóságának vizsgálata körébe tartozik.
30 Végezetül az említett kérdésből kitűnik, hogy azzal a kérdést előterjesztő bíróság az uniós jognak, és különösen a 910/2014 rendelet 25. cikkének, nem pedig a bolgár jognak az értelmezését kéri.
31 Következésképpen az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.
Az ügy érdeméről
32 Az előterjesztő bíróság kérdése lényegében arra irányul, hogy úgy kell‑e értelmezni a 910/2014 rendelet 25. cikkét, mint amely kötelezi a tagállami bíróságokat annak elismerésére, hogy a minősített elektronikus aláírás fennállása és a hivatkozott aláírói minőség vitathatatlanul bizonyítottnak tekintendő, amennyiben a rendelet 3. cikkének 12. pontja szerinti feltételek teljesülnek, vagy a tagállami bíróságok kizárólag a vonatkozó nemzeti jogi szabályozás által a saját kezű aláírás tekintetében meghatározott keretek között kötelesek elismerni a minősített elektronikus aláírás bizonyító erejét.
33 Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a 910/2014 rendelet 3. cikkének 12. pontja három együttes feltételt ír elő ahhoz, hogy az elektronikus aláírást „minősített elektronikus aláírásnak” lehessen tekinteni. Először is az aláírásnak „fokozott biztonságú elektronikus aláírásnak” kell lennie, amelynek a rendelet 3. cikke 11. pontja alapján meg kell felelnie a rendelet 26. cikkében foglalt követelményeknek. Másodszor, az aláírást „minősített elektronikus aláírást létrehozó eszköz” segítségével kell létrehozni, amelynek az említett rendelet 3. cikke 23. pontjának megfelelően meg kell felelnie az ugyanezen rendelet II. mellékletében meghatározott követelményeknek. Harmadszor, az elektronikus aláírásnak a 910/2014 rendelet 3. cikkének 15. pontja értelmében vett „elektronikus aláírás minősített tanúsítványon” kell alapulnia, azaz egy „minősített bizalmi szolgáltató” által kibocsátott tanúsítványon, amely megfelel a rendelet I. mellékletében megállapított követelményeknek (2022. október 20‑i Ekofrukt ítélet, C‑362/21, EU:C:2022:815, 43. pont).
34 Továbbá, amint a Bíróság a 2022. október 20‑i Ekofrukt ítélet (C‑362/21, EU:C:2022:815) 35. pontjában kimondta, a 910/2014 rendelet 25. cikkének (1) bekezdése nem megtiltja a nemzeti bíróságok számára, hogy érvénytelenítsék az elektronikus aláírásokat, hanem olyan általános elvet állapít meg, amely megtiltja az említett bíróságok számára, hogy a bírósági eljárásokban megtagadják az elektronikus aláírások joghatását és bizonyító erejét pusztán azon az alapon, hogy ezen aláírások elektronikus formában jelennek meg,
35 Végül, amint a 2022. október 20‑i Ekofrukt ítélet (C‑362/21, EU:C:2022:815) 36. és 37. pontjából is kitűnik, a jelen ítélet előző pontjában említett értelmezést megerősíti a 910/2014 rendelet 2. cikkének az e rendelet (21) és (49) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett (3) bekezdése, amelyből kitűnik, hogy a nemzeti jognak kell meghatároznia az elektronikus aláírások joghatását. Az egyetlen kivétel e tekintetben a rendelet 25. cikkének (2) bekezdésében előírt azon követelményben rejlik, amely szerint a minősített elektronikus aláírás joghatásának meg kell egyeznie a saját kezű aláíráséval, így e rendelkezés kizárólag a minősített elektronikus aláírás javára állapítja meg a saját kezű aláírással való „azonosítás” vélelmét.
36 A jelen ítélet 32–35. pontjában említett ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a nemzeti jognak kell meghatároznia az elektronikus aláírások – köztük a minősített elektronikus aláírások – által kiváltott joghatást, feltéve hogy tiszteletben tartják a minősített elektronikus aláírásnak a saját kezű aláírással való, a 910/2014 rendelet 25. cikkének (2) bekezdésében előírt egyenértékűnek tekintését.
37 Ugyanis, bár a 910/2014 rendelet 25. cikkéből az következik, hogy a minősített elektronikus aláírás fennállása és a hivatkozott aláírói minőség megállapítható, amennyiben a kérdéses aláírás bizonyítottan eleget tesz a rendelet 3. cikkének 12. pontja szerinti feltételeknek, semmi nem indokolja, hogy a minősített elektronikus aláírást kedvezőbben kezeljék, mint a saját kezű aláírást abban az értelemben, hogy az említett rendelet 25. cikke abszolút tilalmat állítana fel a tagállamok nemzeti bíróságai számára arra vonatkozóan, hogy a jogrendjükben biztosított eljárási eszközökkel élve vitassák a minősített elektronikus aláírás említett rendelet szerinti bizonyító erejét.
38 Következésképpen, ha és amennyiben a nemzeti jog lehetővé teszi a saját kezű aláírás bizonyító erejének megkérdőjelezését, ezt a lehetőséget a minősített elektronikus aláírás esetében is biztosítani kell.
39 Különösen, amint azt az igazgató az írásbeli észrevételeiben kifejtette, a minősített elektronikus aláírás bizonyító ereje megtagadható a nemzeti jogszabály által előírt, okirathamisítás miatt indított eljárás keretében, feltéve azonban, hogy a nemzeti jogszabály azonos eljárást ír elő a saját kezű aláírás és a minősített elektronikus aláírás vitatására.
40 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 910/2014 rendelet 25. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a tagállami bíróságok a rendelet 3. cikkének 12. pontjában foglalt feltételek teljesülése esetén kötelesek elismerni, hogy a minősített elektronikus aláírás a vonatkozó nemzeti jogi szabályozás által a saját kezű aláírás tekintetében meghatározott keretek között a saját kezű aláíráséval egyenértékű bizonyító erővel rendelkezik.
A költségekről
41 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (tizedik tanács) a következőképpen határozott:
A belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. július 23‑i 910/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 25. cikkét
a következőképpen kell értelmezni:
a tagállami bíróságok a rendelet 3. cikkének 12. pontjában foglalt feltételek teljesülése esetén kötelesek elismerni, hogy a minősített elektronikus aláírás a vonatkozó nemzeti jogi szabályozás által a saját kezű aláírás tekintetében meghatározott keretek között a saját kezű aláíráséval egyenértékű bizonyító erővel rendelkezik.
Aláírások