A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)
2015. szeptember 22.(*)
„Közös kül‑ és biztonságpolitika – Iránnal szemben az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében hozott korlátozó intézkedések – A pénzeszközök befagyasztása – Mérlegelési hiba – Indokolási kötelezettség – Védelemhez való jog – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Arányosság”
A T‑161/13. sz. ügyben,
a First Islamic Investment Bank Ltd (székhelye: Labuan [Malajzia], képviselik: B. Mettetal és C. Wucher‑North ügyvédek)
felperesnek
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: Á. de Elera‑San Miguel Hurtado és M. Bishop, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
egyrészt az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413/KKBP határozat módosításáról szóló, 2012. december 21‑i 2012/829/KKBP tanácsi határozat (HL L 356., 71. o.), valamint az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 267/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2012. december 21‑i 1264/2012/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL L 356., 55. o.) részleges megsemmisítése, másrészt pedig a felperest érintő korlátozó intézkedések fenntartását elrendelő tanácsi határozat megsemmisítése iránt benyújtott kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),
tagjai: H. Kanninen elnök, I. Pelikánová (előadó) és E. Buttigieg bírák,
hivatalvezető: L. Grzegorczyk tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. december 10‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 A felperes, a First Islamic Investment Bank Ltd egy malajziai bank.
2 A jelen ügy az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben nyomásgyakorlás céljából elfogadott korlátozó intézkedések sorába illeszkedik, amely intézkedések arra irányulnak, hogy Irán abbahagyja az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységeket és az atomfegyverek célba juttatására szolgáló rendszerek fejlesztését (a továbbiakban: atomfegyverek elterjedése).
3 A 2010/413 határozat módosításáról szóló, 2012. december 21‑i 2012/829/KKBP tanácsi határozat (HL L 356., 71. o.) felvette a felperes nevét Iránban az atomfegyverek elterjedésében közreműködő szervezetek jegyzékébe, amely az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2007/140/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. július 26‑i 2010/413/KKBP tanácsi határozat (HL L 195., 39. o.; helyesbítés: HL L 197., 19. o.) II. mellékletében szerepel.
4 Következésképpen a 267/2012 rendelet végrehajtásáról szóló, 2012. december 21‑i 1264/2012/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL L 356., 55. o.) felvette a felperes nevét az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 961/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. március 23‑i 267/2012/EU tanácsi rendelet (HL L 88., 1. o.) IX. mellékletében szereplő jegyzékbe.
5 A felperes nevének a 2010/413 határozat II. mellékletében és a 267/2012 rendelet IX. mellékletében szereplő jegyzékbe történő felvétele pénzeszközeinek és gazdasági erőforrásainak a befagyasztásával járt.
6 A 2012/829 határozat és az 1264/2012 végrehajtási rendelet indokolása a felperesre vonatkozó részükben a következő:
„A First Islamic Investment Bank (FIIB) szankciókkal sújtott szervezeteknek nyújt segítséget az Iránra vonatkozó EU‑rendelet rendelkezéseinek megsértésében, valamint pénzügyi támogatást nyújt az iráni kormánynak. Az FIIB a Babak Zanjani tulajdonában és irányítása alatt álló Sorinet‑csoport része. Zanjani az olajhoz kötődő kifizetések csatornájaként használja.”
7 2012. december 22‑én az Európai Unió Tanácsa közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában a 2012/829 határozattal és az 1264/2012 végrehajtási rendelettel előírt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek részére szóló értesítést (HL C 398., 8. o.).
8 A Tanács a 2013. január 3‑i levélben tájékoztatta a felperest nevének a 2010/413 határozat II. mellékletében és a 267/2012 rendelet IX. mellékletében szereplő jegyzékbe történő felvételéről.
9 A 2013. január 25‑i levélben a felperes vitatta neve jegyzékbe vételének a megalapozottságát, és felülvizsgálatot kért a Tanácstól. A felperes a 2013. február 25‑i levélben megismételte a kérelmét, és az említett jegyzékbe vételt alátámasztó információkhoz és bizonyítékokhoz való hozzáférést is kért.
10 A 2014. március 14‑i levélben a Tanács válaszolt a felperes felülvizsgálat iránti kérelmére. A Tanács ez alkalommal pontosította, hogy a felperes nevének a 2010/413 határozat II. mellékletében és a 267/2012 rendelet IX. mellékletében szereplő jegyzékbe történő felvételének indokai helyesek, valamint hogy az említett jegyzékbe vételt következésképpen fenn kell tartani.
11 2014. március 15‑én a Tanács közzétette a 2010/413 határozatban, illetve a 267/2012 rendeletben előírt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek részére szóló értesítést (HL C 77., 1. o.). Ezen értesítésnek megfelelően az említett intézkedéseket – beleértve a felperest érintő intézkedéseket – továbbra is alkalmazni kellett.
Az eljárás és a felek kérelmei
12 A Törvényszék Hivatalához 2013. március 14‑én benyújtott keresetlevéllel a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
13 Mivel módosult a Törvényszék tanácsainak összetétele, az előadó bírót az első tanácsba osztották be, következésképpen a jelen ügyet 2013. szeptember 23‑án e tanács elé utalták.
14 2014. május 25‑én a felperes módosította kereseti kérelmeit azzal, hogy a 2014. március 15‑i értesítésben szereplő, a felperest érintő korlátozó intézkedések fenntartását elrendelő tanácsi határozat (a továbbiakban: fenntartást elrendelő határozat) megsemmisítését kérte.
15 A Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzatának 64. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében a Törvényszék a 2014. október 23‑i levélben felhívta a feleket, hogy írásban válaszoljanak bizonyos kérdésekre, valamint mutassanak be bizonyos dokumentumokat. A Tanács és a felperes 2014. november 12‑én mutatta be válaszát.
16 A Törvényszék a felek szóbeli előadásait és az általa szóban feltett kérdésekre adott válaszait a 2014. december 10‑i tárgyaláson hallgatta meg. A tárgyaláson felhívták a feleket arra, hogy küldjék meg a Törvényszéknek a Tanács 2014. március 14‑i levelének a másolatát annak az ügyiratokhoz való csatolása érdekében. A Tanács jelezte, hogy a kérdéses levél tekintetében nincsenek észrevételei.
17 A felperes az ennek érdekében előírt határidőn belül eleget tett a Törvényszék által a tárgyaláson megfogalmazott kérésnek.
18 2014. december 22‑én a Törvényszék első tanácsának elnöke lezárta a szóbeli szakaszt.
19 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a 2012/829 határozat mellékletének I. pontját a felperesre vonatkozó részében;
– semmisítse meg az 1264/2012 végrehajtási rendelet mellékletének I. pontját a felperesre vonatkozó részében;
– semmisítse meg a fenntartást elrendelő határozatot;
– kötelezze a Tanácsot a költségek viselésére.
20 A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– kötelezze a felperest a költségek viselésére.
A jogkérdésről
Az elfogadhatóságról
21 A Tanács azt állítja, hogy a kereset elfogadhatatlan, mivel azt határidőn túl terjesztették elő. Véleménye szerint ugyanis a 2013. április 23‑i Gbagbo és társai kontra Tanács ítéletből (C‑478/11 P–C‑482/11 P, EBHT, EU:C:2013:258) kitűnik, hogy az egyedi korlátozó intézkedéseket előíró jogi aktusokkal szemben az EUMSZ 263. cikkben megállapított keresetindítási határidő az értesítés Hivatalos Lapban történő közzétételétől kezdődik, amely a kérdéses jogi aktusok érintett személyek és szervezetek részére történő közlésének felel meg. A jelen esetben mivel a felperes nevének az érintett jegyzékekbe történő felvételére vonatkozó értesítést 2012. december 22‑én tették közzé a Hivatalos Lapban, az EUMSZ 263. cikkben előírt két hónapos határidő, amely az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 102. cikkének 2. §‑a szerint a távolságra tekintettel tíznapos átalányhatáridővel meghosszabbodik, 2013. március 4‑én – azaz a kereset 2013. március 14‑én történő előterjesztésénél tíz nappal korábban – járt le.
22 A felperes azt válaszolja többek között, hogy a Gbagbo és társai kontra Tanács ítéletben (fenti 21. pont, EU:C:2013:258) kialakított megoldás nem alkalmazandó, mivel a jelen esetben az értesítés Hivatalos Lapban történő közzétételét a megtámadott jogi aktusok részére történő egyedi közlése követte.
23 Az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdése szerint a megsemmisítés iránti keresetet az esettől függően, az intézkedés kihirdetésétől vagy a felperessel történő közlésétől, illetve ennek hiányában attól a naptól számított két hónapon belül kell megindítani, amikor arról a felperes tudomást szerzett.
24 Az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 102. cikkének 2. §‑a szerint a keresetindítási határidő a távolságra tekintettel tíznapos átalányhatáridővel meghosszabbodik.
25 Az olyan jogi aktusok esetében, amelyekkel a valamely személyt vagy szervezetet érintő korlátozó intézkedéseket elfogadták vagy fenntartották, a megsemmisítés iránti kereset előterjesztésére nyitva álló határidő a közlés időpontjában kezdődik, amelyre ugyanezen személy vagy szervezet tekintetében sor kell, hogy kerüljön (lásd ebben az értelemben: Gbagbo és társai kontra Tanács ítélet, fenti 21. pont, EU:C:2013:258, 55. és 59. pont).
26 A 2010/413 határozat 24. cikkének (3) bekezdése, valamint a 267/2012 rendelet 46. cikkének (3) bekezdése szerint amennyiben az érintett személy vagy szervezet címe ismert, a Tanács az érintett jogi aktusokat közvetlenül közli velük.
27 A jelen esetben a Tanács szükségszerűen ismerte a felperes címét, mivel a 2012/829 határozatban és az 1264/2012 végrehajtási rendeletben megjelölte azt.
28 Következésképpen az e két utóbbi jogi aktussal szembeni keresetindítási határidő a felperessel való egyedi közlésük időpontjától kezdődik, nevezetesen attól az időponttól, amikor a Tanács 2013. január 3‑i levelét átadták neki.
29 E tekintetben elöljáróban meg kell állapítani, hogy amennyiben a Tanács hivatkozik a keresetlevél elkésettségére, neki kell bizonyítania a 2013. január 3‑i levél felperessel való közlésének az időpontját (lásd ebben az értelemben: 1980. június 5‑i Belfiore kontra Bizottság ítélet, 108/79, EBHT, EU:C:1980:146, 7. pont).
30 A kérdéses közlés időpontjának a meghatározása érdekében a Tanács olyan információkat mutatott be, amelyekből kitűnik, hogy a 2013. január 3‑i levelet a felperes három címére küldte el, beleértve azt, amely a keresetlevélben szerepel. A Tanács a három levél közül az egyik tértivevényét is bemutatta, amelyen a 2013. január 4‑i időpont szerepel. Ilyen körülmények között a Tanács azt vélelmezi, hogy jóllehet a két másik levél tértivevénye nem érkezett vissza hozzá, e leveleket „ugyanabban az időpontban vagy ahhoz nagyon közeli időpontban” adták át a címzettnek.
31 A felperes azt állítja, hogy a 2013. január 3‑i levelet egyszerű levélben küldték el neki, következésképpen pedig nem volt lehetősége annak közlése pontos időpontjának a meghatározására.
32 Meg kell jegyezni, hogy noha a Tanács által bemutatott tértivevény a 2013. január 4‑i időpontot jelöli meg, nem minősül azzal kapcsolatos elegendő bizonyítéknak, hogy ezen időpont a 2013. január 3‑i levél felperessel való tényleges közlésének az időpontja.
33 Egyrészt ugyanis a kérdéses tértivevény különböző mezőinek az elrendezésére tekintettel úgy tűnik, hogy a megjelölt időpont nem a levél címzett részére történő átadása megkísérlésének, hanem a postán történő feladásának az időpontja volt. Annál is inkább ez az eset áll fenn, mivel erősen valószínűtlen, hogy a Brüsszelben (Belgium) 2013. január 3‑án kelt levelet egy nap leforgása alatt át lehessen adni a belga postának, továbbításra kerülhessen Malajziába, és a malajziai posta azt a címzettnek kézbesíthesse.
34 Másrészt mindenesetre a Tanács által bemutatott tértivevény olyan címre vonatkozik, amely nem a felperes által a keresetlevélben megjelölt cím, valamint amelyen a kézbesítési kísérlet sikertelen volt, mivel a malajziai posta jelezte, hogy a címzett „elköltözött”.
35 Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy a Tanácsnak nem sikerült meghatároznia azt az időpontot, amikor a 2013. január 3‑i levelet a felperessel közölték.
36 Végezetül meg kell jegyezni, hogy amennyiben a Tanács által hivatkozott 2013. január 4‑i időpont kerülne a keresetindítási határidő kiindulópontjaként figyelembevételre, e határidő 2013. március 14‑én járna le, ami azt vonja maga után, hogy az ugyanazon a napon benyújtott keresetlevelet minden esetben határidőn belül terjesztették elő.
37 El kell tehát utasítani a Tanács által emelt elfogadhatatlansági kifogást.
Az ügy érdeméről
38 Keresetének alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első mérlegelési hibán, a második az indokolási kötelezettségnek, a védelemhez való jogának, valamint a hatékony bírói jogvédelemhez való jogának a megsértésén, a harmadik pedig az arányosság elvének a megsértésén alapul.
39 A Tanács vitatja a felperes jogalapjainak a megalapozottságát.
A mérlegelési hibára alapított első jogalapról
40 A felperes azt állítja, hogy a Tanács mérlegelési hibát követett el az őt érintő korlátozó intézkedések elfogadásával, valamint vitatja a vele szemben figyelembe vett indokok megalapozottságát.
41 A Tanács vitatja a felperes érveinek a megalapozottságát.
42 Amint az a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, a valamely személyt vagy szervezetet érintő korlátozó intézkedéseket előíró jogi aktus bírósági felülvizsgálata többek között azt követeli meg, hogy az Európai Unió bírósága meggyőződjön arról, hogy a kérdéses jogi aktus kellően biztos ténybeli alappal rendelkezik. Ez magában foglalja az említett jogi aktus alapjául szolgáló indokolásban hivatkozott tények ellenőrzését, aminek folytán a bírósági felülvizsgálat nem a hivatkozott indokok absztrakt valószínűségének értékelésére korlátozódik, hanem arra irányul, hogy megalapozottak‑e ezen indokok, vagy legalább azok közül egy, ugyanezen jogi aktus alátámasztására önmagában elengedőnek tekintett indok megalapozott‑e (lásd ebben az értelemben: 2013. november 28‑i Tanács kontra Fulmen és Mahmoudian ítélet, C‑280/12 P, EBHT, EU:C:2013:775, 58., 59. és 64. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
43 E célból az uniós bíróság feladata e vizsgálat elvégzése úgy, hogy adott esetben az Unió illetékes hatóságát az ilyen vizsgálathoz releváns – bizalmas vagy nem bizalmas jellegű – információk vagy bizonyítékok szolgáltatására kéri (lásd: Tanács kontra Fulmen és Mahmoudian ítélet, fenti 42. pont, EU:C:2013:775, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
44 Vitatás esetén ugyanis az Unió illetékes hatóságának kell az érintett személlyel vagy szervezettel szemben felhozott indokok megalapozottságát bizonyítani, és nem az érintett személynek vagy szervezetnek kell az említett indokok megalapozottságának hiányára vonatkozó bizonyítékot szolgáltatni (lásd: Tanács kontra Fulmen és Mahmoudian ítélet, fenti 42. pont, EU:C:2013:775, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
45 Emlékeztetni kell arra, hogy a Tanács a felperessel szemben a következő indokokat vette figyelembe:
„A First Islamic Investment Bank (FIIB) szankciókkal sújtott szervezeteknek nyújt segítséget az Iránra vonatkozó EU‑rendelet rendelkezéseinek megsértésében, valamint pénzügyi támogatást nyújt az iráni kormánynak. Az FIIB a Babak Zanjani tulajdonában és irányítása alatt álló Sorinet‑csoport része. Zanjani az olajhoz kötődő kifizetések csatornájaként használja.”
46 Először is, a felperes úgy véli, hogy a Tanács nem bizonyította, hogy a felperes megsértette az uniós szabályozást, valamint hogy támogatást nyújtott az iráni kormánynak. Ebben az összefüggésben pontosítja, hogy mivel a tadzsik Arzish társaság tulajdonában áll, nem áll kapcsolatban az iráni kormánnyal, és soha nem bonyolított ügyleteket iráni társaságokkal, valamint az iráni nyersolajhoz kötődő állítólagos kifizetésekkel kapcsolatos ügyleteket sem.
47 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Tanács sem a beadványaiban, sem pedig a szóbeli szakaszban nem mutatott be azon indokok megalapozottságának a bizonyítását célzó konkrét állításokat vagy bizonyítékokat, amelyek szerint a felperes segítséget nyújtott harmadik szervezeteknek az alkalmazandó szabályozás megsértésében vagy támogatást nyújtott az iráni kormánynak azzal, hogy az iráni kőolajhoz kötődő kifizetések tekintetében közvetítőként járt el. Ilyen körülmények között ezek az indokok – amelyeknek a megalapozottságát vitatja a felperes – nem igazolhatják az őt érintő korlátozó intézkedéseket.
48 Másodszor a felperes vitatja, hogy az állítólagos Sorinet Group irányítása vagy ellenőrzése alatt áll. Ebben az összefüggésben a Tanács nem bizonyította e csoport létezését, valamint azt sem, hogy az ellenőrzést gyakorolt a felperes felett.
49 A Tanács úgy válaszol, hogy az ellenkérelemhez csatolt bizonyítékokból kitűnik, hogy a felperes a Sorinet Groupon keresztül Babak Zanjani ellenőrzése alatt áll, aki támogatást nyújt az iráni kormánynak.
50 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésének c) pontja, valamint a 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének d) pontja szerint be kell fagyasztani az azon személyekhez és szervezetekhez tartozó pénzeszközöket és gazdasági erőforrásokat, akik, illetve amelyek támogatást nyújtanak az iráni kormánynak, valamint a tulajdonukban vagy ellenőrzésük alatt álló szervezetekhez tartozó pénzeszközöket és gazdasági erőforrásokat.
51 A 2012/829 határozat és az 1264/2012 végrehajtási rendelet többek között az arra alapított indokkal vette fel B. Zanjani nevét a 2010/413 határozat II. mellékletében és a 267/2012 rendelet IX. mellékletében szereplő jegyzékbe, hogy támogatást nyújtott az iráni kormánynak.
52 Az az indokolás, amely szerint a felperes „a Babak Zanjani tulajdonában és irányítása alatt álló Sorinet‑csoport része”, arra utal, hogy a fenti 50. pontban felidézett kritériumnak megfelelően a felperes B. Zanjani tulajdonában vagy ellenőrzése alatt áll.
53 Ilyen körülmények között meg kell vizsgálni a Tanács által bemutatott bizonyítékokat annak ellenőrzése érdekében, hogy azokból arra lehet‑e következtetni, hogy a felperes a megtámadott jogi aktusok elfogadásakor B. Zanjani tulajdonában vagy ellenőrzése alatt állt.
54 Először is, e tekintetben egy tadzsik sajtóügynökség jelentéséből kitűnik, hogy 2011‑ben az Arzish, amely a felperes anyavállalata, a Kont Bank Investment elnevezésű bankká alakult át.
55 Másodszor a Kont Bank Investment internetes oldalának a kivonata szerint ez utóbbi a török Kont Kozmetik ve Diş Ticaret Limited Şirketi társaság tulajdonában áll.
56 Harmadszor a Kont Kozmetik ve Diş Ticaret Limited Şirketi internetes oldalának a kivonatából kitűnik, hogy utóbbi a Kont Group részét képezi, amely olyan társaságokat foglal magában, amelyek a turizmus és a pénzügyi szolgáltatások területén aktívak.
57 Negyedszer a Sorinet Group internetes oldalának a kivonata egyrészt pontosítja, hogy B. Zanjani ez utóbbi élén áll, másrészt pedig a felperest, anyavállalatát, a Kont Bank Investmentet, valamint a Kont Group egyéb tagjait a Sorinet Group részeként azonosítja.
58 Ilyen körülmények között arra kell következtetni, hogy a Tanács által bemutatott bizonyítékok legalábbis ellenőrzési kapcsolatot mutatnak B. Zanjani és a felperes között a Kont Kozmetik ve Diş Ticaret Limited Şirketi és a Kont Bank Investment közvetítésével.
59 Továbbá mivel ezek a bizonyítékok egy sajtóügynökségnek, valamint maguknak az érintett társaságoknak az internetes oldaláról származnak, azoknak kellő bizonyító erőt kell elismerni.
60 A felperes e tekintetben még azt állítja, hogy a Tanács nem bizonyította a Sorinet Group elnevezésű szervezet létezését.
61 Mindazonáltal a Tanács által bemutatott bizonyítékokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a kérdéses elnevezést ténylegesen használják nyilvánosan azért, hogy a B. Zanjani ellenőrzése alatt vagy tulajdonában álló különböző társaságokat azonosítsák. Végezetül feltételezve akár, hogy ezen elnevezés nem felel meg egy konkrét és pontos jogi struktúrának, e körülmény hatástalan a B. Zanjani és a felperes közötti – a fenti 53–59. pontból kitűnő – kapcsolat fennállása tekintetében.
62 A fentiek összességére tekintettel arra kell következtetni, hogy a Tanács joggal állapította meg azt, hogy a felperes B. Zanjani tulajdonában vagy ellenőrzése alatt állt. Mivel a fenti 50–53. pontból kitűnik, hogy ezen indok önmagában elegendő a felperest érintő korlátozó intézkedések igazolásához, az első jogalapot el kell utasítani.
Az indokolási kötelezettségnek, a felperes védelméhez való jogának, valamint a hatékony bírói jogvédelemhez való jogának a megsértésére alapított második jogalapról
63 A felperes azt állítja, hogy a Tanács megsértette az indokolási kötelezettséget, a védelemhez való jogát, valamint a hatékony bírói jogvédelemhez való jogát.
64 Először is pontosítja, hogy a vele szemben figyelembe vett indokok az indokolási kötelezettség teljesítéséhez túlságosan tömörek, ezért lehetetlen meghatározni, hogy az őt érintő korlátozó intézkedések megalapozottak‑e. Különösen a Tanács nem jelölte meg azokat a sajátos helyzeteket, amelyekben a felperes megsértette az alkalmazandó szabályozást vagy támogatást nyújtott az iráni kormánynak, valamint a Sorinet Grouppal fennálló állítólagos kapcsolatának a jellegét sem pontosította.
65 Másodszor a felperes kifejezett kérelmei ellenére nem kapta meg a Tanácstól a vele szemben figyelembe vett állításokat alátámasztó bizonyítékokat vagy dokumentumokat.
66 Harmadszor a fent említett jogsértések a hatékony bírói jogvédelemhez való jogának a megsértését is maguk után vonják.
67 A Tanács vitatja a felperes érveinek a megalapozottságát, de elismeri, hogy a felperesnek az ügyiratokhoz való hozzáférés iránti kérelmét jelenleg is vizsgálja.
68 Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a felperes azon kifogását, amely szerint a Tanács megsértette a hatékony bírói jogvédelemhez való jogát, nem támasztják alá konkrét érvek, hanem az egyéb kifogások keretében kifejtett érvekre való hivatkozásra szorítkozik. Ilyen körülmények között nem kell önállóan megvizsgálni a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésére alapított kifogást.
69 Először is az indokolási kötelezettséget illetően az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a sérelmet okozó jogi aktus indokolására vonatkozó kötelezettségnek, amely a védelemhez való jog tiszteletben tartására vonatkozó elvből következik, a célja egyrészt az érintettnek elegendő tájékoztatás nyújtása annak eldöntéséhez, hogy a jogi aktus megalapozott‑e, vagy hogy tartalmaz‑e esetleg az érvényességének vitatását uniós bíróság előtt lehetővé tévő valamilyen hibát, másrészt pedig annak lehetővé tétele, hogy az uniós bíróság felülvizsgálhassa e jogi aktus jogszerűségét (lásd: 2012. november 15‑i Tanács kontra Bamba ítélet, C‑417/11 P, EBHT, EU:C:2012:718, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
70 Az EUMSZ 296. cikk által megkövetelt indokolásnak világosan és egyértelműen fel kell tüntetnie a jogi aktust kibocsátó intézmény érvelését úgy, hogy az érdekelt megismerhesse a meghozott intézkedések indokait, és a hatáskörrel rendelkező bíróság gyakorolhassa felülvizsgálatát (lásd: Tanács kontra Bamba ítélet, fenti 68. pont, EU:C:2012:718, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
71 Mivel az érintett személy nem rendelkezik a pénzeszközök befagyasztására irányuló eredeti határozat meghozatalát megelőzően a meghallgatáshoz való joggal, annál is inkább fontos az indokolási kötelezettség betartása, hiszen ez az egyetlen olyan biztosíték, amely legalább e határozat elfogadását követően lehetővé teszi az érdekelt számára, hogy érdemben érvényesítse a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket az említett határozat jogszerűségének vitatása érdekében (lásd: Tanács kontra Bamba ítélet, fenti 69. pont, EU:C:2012:718, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
72 Következésképpen a pénzeszközök befagyasztását előíró tanácsi jogi aktus indokolásának meg kell határoznia azokat az egyedi és konkrét okokat, amelyek miatt a Tanács mérlegelési jogköre gyakorlása során úgy ítéli meg, hogy az érintettel szemben ilyen intézkedést kell hozni (lásd: Tanács kontra Bamba ítélet, fenti 69. pont, EU:C:2012:718, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
73 Ugyanakkor az EUMSZ 296. cikk által megkövetelt indokolásnak a szóban forgó jogi aktus jellegéhez és elfogadásának körülményeihez kell igazodnia. Az indokolási kötelezettséget az eset összes körülményére, így különösen a jogi aktus tartalmára, a felhívott indokok jellegére és a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell értékelni. Nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, minthogy az indokolás megfelelőségét nemcsak a szövegére, hanem a körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére figyelemmel is kell értékelni (lásd: Tanács kontra Bamba ítélet, fenti 69. pont, EU:C:2012:718, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
74 Különösen, valamely sérelmet okozó jogi aktus indokolása akkor megfelelő, ha az érintett előtt ismert olyan összefüggésben hozzák meg, amely lehetővé teszi számára a vele szemben hozott intézkedés jelentőségének megértését (lásd: Tanács kontra Bamba ítélet, fenti 69. pont, EU:C:2012:718, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
75 A jelen esetben emlékeztetni kell arra, hogy a Tanács a következő indokolást vette figyelembe a felperessel szemben:
„A First Islamic Investment Bank (FIIB) szankciókkal sújtott szervezeteknek nyújt segítséget az Iránra vonatkozó EU‑rendelet rendelkezéseinek megsértésében, valamint pénzügyi támogatást nyújt az iráni kormánynak. Az FIIB a Babak Zanjani tulajdonában és irányítása alatt álló Sorinet‑csoport része. Zanjani az olajhoz kötődő kifizetések csatornájaként használja.”
76 Arra is emlékeztetni kell, hogy a fenti 47. pontban megállapításra került, hogy azok az indokok, amelyek szerint a felperes segítséget nyújtott harmadik szervezeteknek az alkalmazandó szabályozás megsértésében, támogatást nyújtott az iráni kormánynak vagy közvetítői szerepet játszott az iráni kőolajhoz kötődő kifizetések tekintetében, nem igazolhatják az őt érintő korlátozó intézkedéseket. Ilyen körülmények között már nem szükséges vizsgálni, hogy a Tanács ezen állításokat illetően tiszteletben tartotta‑e az indokolási kötelezettséget.
77 A felperes és a B. Zanjani közötti kapcsolatokra vonatkozó indokot illetően a bemutatott indokolás elegendő, mivel a Tanács azonosította azt a csoportot, amelyen keresztül a felperes feltételezhetően a tulajdonában vagy az ellenőrzése alatt áll. Amint azt ugyanis a felperesnek az első jogalap keretében kifejtett érvelése bizonyítja, ez utóbbinak lehetősége volt arra, hogy ezen állítás megalapozottságát kifogásolja azzal, hogy vitatja a Sorinet Group létezését, valamint az arra való hivatkozással, hogy egy tadzsik társaság tulajdonában állt. Hasonlóképpen a Törvényszéknek lehetősége volt arra, hogy az említett jogalap megalapozottságáról határozzon.
78 Következésképpen el kell utasítani az indokolási kötelezettség megsértésére alapított kifogást a felperes és a B. Zanjani közötti kapcsolatokra vonatkozó indok tekintetében.
79 Másodszor az ügyiratokhoz való hozzáférést illetően emlékeztetni kell arra, hogy ha közölték azokat a kellően pontos információkat, amelyek alapján az érdekelt szervezet megfelelően ismertetheti az álláspontját azokról a tényekről, amelyeket a Tanács a terhére ró, a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elve alapján ezen intézmény nem köteles önként biztosítani az ügy irataiban szereplő dokumentumokhoz való hozzáférést. Csak az érdekelt fél kérelmére köteles a Tanács biztosítani az azokhoz a nem bizalmas jellegű adminisztratív dokumentumokhoz való hozzáférést, amelyek a szóban forgó intézkedésre vonatkoznak (lásd: 2013. szeptember 6‑i Bank Melli Iran kontra Tanács ítélet, T‑35/10 és T‑7/11, EBHT, EU:T:2013:397, 84. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
80 E tekintetben az alkalmazandó szabályozás által meghatározott pontos határidő hiányában meg kell állapítani, hogy a Tanácsnak ésszerű határidőn belül hozzáférést kell biztosítania az érintett dokumentumokhoz (lásd ebben az értelemben: 2013. szeptember 16‑i Bank Kargoshaei és társai kontra Tanács ítélet, T‑8/11, EU:T:2013:470, 93. pont). Mindamellett az eltelt idő ésszerű jellegének a vizsgálatakor figyelembe kell venni azt, hogy amennyiben az érintett személy vagy szervezet nem rendelkezik nevének a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek és szervezetek jegyzékeibe történő eredeti felvételét megelőzően a meghallgatáshoz való joggal, a fenti 79. pontban említett ügyiratokhoz való hozzáférés jelenti az első lehetőséget számára ahhoz, hogy megismerje a Tanács által az említett jegyzékbe vétel alátámasztása érdekében figyelembe vett dokumentumokat, következésképpen pedig e hozzáférés a védelme érdekében különösen jelentős.
81 A jelen esetben a felperes 2013. február 25‑én kérte az ügyiratokhoz való hozzáférést.
82 A Tanács kétségkívül csatolt a 2013. június 4‑én benyújtott ellenkérelméhez a felperes és a B. Zanjani közötti kapcsolatokra vonatkozó dokumentumokat, amelyeket a jelen eljárás keretében elküldtek a felperesnek. Mindazonáltal a Tanács nem állítja azt, hogy e dokumentumok elküldése a felperesnek az ügyiratokhoz való hozzáférés iránti kérelmére való válasznak minősül. Hasonlóképpen a Tanács 2014. március 14‑i levele a felperes felülvizsgálat iránti kérelmére, nem pedig az ügyiratokhoz való hozzáférés iránti kérelmére való válasznak minősül.
83 Következésképpen – és tekintettel a Tanácsnak a Törvényszék szóbeli kérdésére adott válaszára – úgy kell tekinteni, hogy a Tanács nem válaszolt a felperesnek az ügyiratokhoz való hozzáférés iránti kérelmére a 2014. december 10‑i tárgyalás időpontjában, azaz több mint 19 hónappal a kérelem megfogalmazását követően. Ilyen körülmények között arra kell következtetni, hogy a Tanács e tekintetben megsértette a felperes védelemhez való jogát.
84 Az e jogsértés következményeit illetően emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az olyan irat közlésének a hiánya vagy késedelmes közlése, amelyre a Tanács a valamely szervezettel szembeni korlátozó intézkedések elfogadása vagy fenntartása érdekében hivatkozott, csak akkor minősül a védelemhez való jog megsértésének, amely indokolja az érintett jogi aktusok megsemmisítését, ha bizonyítást nyer, hogy a szóban forgó korlátozó intézkedéseket nem lehetett volna jogosan elfogadni vagy fenntartani, mert a nem közölt irat terhelő bizonyítékként való elfogadását el kellett volna utasítani (Bank Melli Iran kontra Tanács ítélet, fenti 79. pont, EU:T:2013:397, 100. pont; 2013. szeptember 6‑i Persia International Bank kontra Tanács ítélet, T‑493/10, EBHT [Kivonatok], EU:T:2013:398, 85. pont).
85 A jelen esetben egyrészt a 2012/829 határozat és az 1264/2012 végrehajtási rendelet elfogadását nem támasztja alá az elfogadásukat követő ésszerű határidőn belül a felperessel közölt semmilyen más dokumentum sem. Következésképpen az ügyiratokhoz való hozzáférés hiánya azt vonja maga után, hogy meg kell semmisíteni a 2012/829 határozatot és az 1264/2012 végrehajtási rendeletet.
86 Másrészt a fenntartást elrendelő határozat elfogadását az ellenkérelemhez mellékelt azon dokumentumok felperes részére történő elküldése előzte meg, amelyek a felperes és a B. Zanjani közötti kapcsolatokra vonatkoznak. Márpedig – amint az a fenti 48–62. pontból kitűnik – e dokumentumok a jogilag megkövetelt módon bizonyítják azon indok megalapozottságát, amely önmagában igazolja a felperest érintő korlátozó intézkedéseket.
87 Következésképpen nem igazolja a fenntartást elrendelő határozat megsemmisítését az, hogy megsértették a felperes ügyiratokhoz való hozzáférés iránti jogát.
88 A fentiek összességére tekintettel helyt kell adni a második jogalapnak a 2012/829 határozatot és az 1264/2012 végrehajtási rendeletet illetően, valamint el kell utasítani azt a fenntartást elrendelő határozat tekintetében.
Az arányosság elvének a megsértésére alapított harmadik jogalapról
89 A felperes azt állítja, hogy az őt érintő korlátozó intézkedések sértik az arányosság elvét. Először is e tekintetben a 2008. szeptember 3‑i Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság ítéletre (C‑402/05 P és C‑415/05 P, EBHT, EU:C:2008:461) hivatkozik, amelyből kitűnik, hogy az említett elv megsértése eljárási jogainak a második jogalap keretében kifogásolt megsértéséből következik.
90 Másodszor a felperes szerint a korlátozó intézkedéseknek jelentős kihatásuk van a felperes tevékenységeire és jóhírnevére, mivel azok megakadályozzák őt a gazdasági tevékenység végzésében azáltal, hogy kárt okoznak neki. Márpedig, az ilyen következmények aránytalanok, amennyiben a kérdéses intézkedések nem állnak ésszerű kapcsolatban a Tanács által követett céllal, mivel utóbbi nem azonosított, valamint nem bizonyított semmilyen olyan kifogásolható tevékenységet, amelyben a felperes részt vett.
91 A Tanács vitatja a felperes érveinek a megalapozottságát.
92 Elöljáróban meg kell állapítani, hogy mivel a 2012/829 határozat és az 1264/2012 végrehajtási rendelet a második jogalap keretében megsemmisítésre került, a jelen jogalapot kizárólag annyiban kell megvizsgálni, amennyiben az a fenntartást elrendelő határozatra vonatkozik.
93 E tekintetben a felperes első érvét illetően a fenti 84., 86. és 87. pontból kitűnik, hogy az ügyiratokhoz való hozzáférés iránti jog Törvényszék által megállapított megsértése nem igazolja a fenntartást elrendelő határozat megsemmisítését. Ilyen körülmények között a felperes által képviselt azon álláspont sem vezethet az említett határozat megsemmisítéséhez, amely szerint eljárási jogainak a megsértése az arányosság elvének a megsértésével jár.
94 A felperes második érvét illetően emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jog általános elvei közé tartozó arányosság elvéből az következik, hogy valamely gazdasági tevékenység tilalmának jogszerűsége annak a feltételnek van alárendelve, hogy a tiltó intézkedésnek a szóban forgó szabályozás által követett jogszerű célkitűzés elérésére alkalmasnak és ahhoz szükségesnek kell lennie, beleértve, hogy amennyiben több megfelelő intézkedés kínálkozik, a kevésbé kényszerítő intézkedéshez kell folyamodni, és az okozott hátrányok a tekintetbe vett célokhoz képest nem lehetnek aránytalanul nagyok (lásd: Bank Melli Iran kontra Tanács ítélet, fenti 79. pont, EU:T:2013:397, 179. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
95 A jelen esetben egyrészt a fenti 48–62. pontban folytatott vizsgálatból kitűnik, hogy a Tanács joggal következtetett arra, hogy a felperes a B. Zanjani ellenőrzése alatt álló szervezet, akit magát is olyan személynek ismertek el, aki támogatást nyújt az iráni kormánynak. Ilyen körülmények között a felperest érintő korlátozó intézkedések elfogadása megfelel a Tanács által követett célkitűzésnek, nevezetesen annak, hogy megfosszák az iránti kormányt bevételi forrásaitól azért, hogy elegendő pénzügyi erőforrás hiányában az atomfegyverek elterjesztésének a befejezésére kényszerítsék.
96 Másrészt, jóllehet a felperes azt állítja, hogy az intézkedéseknek jelentős kihatásuk van a tevékenységeire és a jóhírnevére, mivel azok megakadályozzák őt a gazdasági tevékenység végzésében, nem mutatott be olyan korlátozásokra vagy károkra vonatkozó konkrét bizonyítékokat, amelyek őt ténylegesen érték. A jelentős kár fennállása valószínűtlen is, tekintettel arra, hogy a felperes egyetlen részvényese egy tadzsik társaság, valamint hogy saját elmondása szerint ez utóbbi a Malajziában lévő beruházási tervekre koncentrál.
97 Mindenesetre nem zárható ki, hogy a felperes tulajdonhoz való jogát, valamint a gazdasági tevékenység szabad gyakorlását a kérdéses korlátozó intézkedések bizonyos mértékben korlátozzák, amennyiben meghatározott felhatalmazások nélkül különösen nem rendelkezhet esetlegesen az Unió területén lévő vagy az uniós tagállamok állampolgárainak a tulajdonában álló pénzeszközeivel, valamint nem utalhatja át pénzeszközeit az Unióba. Hasonlóképpen a felperest érintő korlátozó intézkedések adott esetben ügyfelei és kereskedelmi partnerei vele szembeni bizonyos mértékű bizalmatlanságát válthatják ki.
98 Mindazonáltal az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a felperes által hivatkozott alapvető jogok, nevezetesen a tulajdonhoz való jog és a gazdasági tevékenység gyakorlásához való jog nem abszolút jogok, és azok gyakorlása az Unió által kitűzött közérdekű célok által igazolt korlátozások tárgyát képezheti. Így minden gazdasági vagy pénzügyi jellegű korlátozó intézkedés fogalmilag olyan következményekkel jár, amelyek kihatással vannak a tulajdonhoz való jogra és a szakmai tevékenység szabad gyakorlására, és amelyek ezáltal kárt okoznak azon feleknek, amelyek felelőssége a szóban forgó intézkedések elfogadásához vezető helyzet tekintetében nem került megállapításra. A vitatott szabályozás által követett célkitűzések jelentősége igazolhatja a hátrányos következményeket, még akkor is, ha azok jelentősek bizonyos gazdasági szereplők számára (lásd: 2009. július 9‑i Melli Bank kontra Tanács ítélet, T‑246/08 és T‑332/08, EBHT, EU:T:2009:266, 111. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
99 A jelen esetben tekintettel a nemzetközi béke és biztonság fenntartásának elsődleges jelentőségére, a felperesnek okozott hátrányok az érintett célokhoz képest nem aránytalanok. Annál is inkább ez az eset áll fenn, mivel egyrészt e korlátozások legfeljebb a felperes eszközeinek egy részét érintik, másrészt pedig a 2010/413 határozat és a 267/2012 rendelet bizonyos kivételeket ír elő, ami lehetővé teszi különösen a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedésekkel érintett szervezetek számára az alapvető kiadások fedezését.
100 Ilyen körülmények között a harmadik jogalapot el kell utasítani.
101 A fentiek összességére tekintettel egyrészt meg kell semmisíteni a 2012/829 határozatot és az 1264/2012 végrehajtási rendeletet, másrészt pedig el kell utasítani a keresetet, amennyiben azt a fenntartást elrendelő határozattal szemben terjesztették elő.
102 Egyébiránt meg kell állapítani, hogy a fenntartást elrendelő határozat nem puszta megerősítő aktus, hanem olyan önálló határozat, amelyet a Tanács a 2010/413 határozat 26. cikke (3) bekezdésében, valamint a 267/2012 rendelet 46. cikkének (6) bekezdésében előírt időszakos felülvizsgálatot követően fogadott el. Ilyen körülmények között jóllehet a 2012/829 határozat és az 1264/2012 végrehajtási rendelet megsemmisítése a felperes nevének a 2010/413 határozat II. mellékletében, valamint a 267/2012 rendelet IX. mellékletében szereplő jegyzékbe történő felvételének a megsemmisítését jelenti a fenntartást elrendelő határozat elfogadását megelőző időszak tekintetében, e megsemmisítés ellenben nem kérdőjelezheti meg ugyanezen jegyzékbe vétel jogszerűségét az említett elfogadást követő időszak tekintetében.
A költségekről
103 A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (3) bekezdése értelmében részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit. Azonban, ha az ügy körülményei alapján indokoltnak látszik, a Törvényszék határozhat úgy, hogy a fél saját költségein felül viseli a másik fél költségeinek egy részét is. A jelen esetben úgy kell határozni, hogy a felek maguk viselik saját költségeik felét, valamint a másik fél költségeinek felét.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék megsemmisíti a First Islamic Investment Bank Ltd‑t érintő részében:
– az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413/KKBP határozat módosításáról szóló, 2012. december 21‑i 2012/829/KKBP tanácsi határozat mellékletének I. pontját;
– az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 267/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2012. december 21‑i 1264/2012/EU tanácsi végrehajtási rendelet mellékletének I. pontját.
2) A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.
3) A First Islamic Investment Bank viseli saját költségeinek felét, valamint az Európai Unió Tanácsa költségeinek felét. A Tanács viseli saját költségeinek felét, valamint a First Islamic Investment Bank költségeinek felét.
Kanninen | Pelikánová | Buttigieg |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. szeptember 22‑i nyilvános ülésen.
Aláírások